MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1053
Közben a szovjet csapatok gyorsan közeledtek Budapest felé, és Be-chert most már jobban izgatta saját szerepének majdani megítélése, mint a kívánt áruk megszerzése. Reálisan gondolkodó ember lévén, könnyen átlátta Mayer taktikáját, de felismerését-jó okkal - sohasem osztotta meg Himmlerrel. Szót emelt az SS-nél és a nyilas hatóságoknál a budapesti zsidók gyalogmeneteinek könnyítése, végső soron megszűntetése érdekében.119 November 26-án, Himmlernél tett látogatásáról visszatérve, diadalmasan bejelentette, hogy sikerült meggyőznie a Reichsführer-SS-t a végleges megoldási program felfüggesztésének szükségességéről. Elmondta Kasztnernek, hogy Himmler voltaképp engedélyt adott a gázkamráklebontására.120 Természetesen az SS ekkor már kétségbeesetten igyekezett eltüntetni kivégzőapparátusának minden nyomát, nemcsak Auschwitzban, hanem másutt is.121
Ketditz távirata nyomán, melyben közölte Becherrel, hogy
semmiféle pénzt nem kapott, de még Mayerral sem sikerült érintkezésbe lépnie,
Kasztner és Billitz megpróbálta meggyőzni Bechert és a tárgyalásokba ismét
aktívan bekapcsolódó Eichmannt arról, hogy a nehézségek alighanem „bizonyos
félreértésekből" származnak, s ezek egy újabb svájci út során talán
eloszlathatok volnának. Eichmann kijelentette, hogy december 2-ig vár, de ha
addig nem kap pozitív választ, nem halogatja tovább a budapesti zsidókkal
szembeni intézkedéseket. November 28-án Billitz és Kasztner - ez alkalommal
Krell SS-Hauptsturmführer kíséretében - ismét Svájcba utazott. Kasztner többé
nem is tért vissza Budapestre. Másnap érkeztek meg a svájci határra, ahol
Kettlitz, valamint a HIJEF képviseletében Rubinfeld fogadta őket. (Saly Mayer
kétórai várakozás után visszament St. Gallenbe.) Rubinfeldet állítólag Kettlitz
vitte magával, nemcsak azért, mert Mayertől egy fillért sem látott, hanem azért
is, mert úgy vélekedett, hogy az ortodox zsidókkal könnyebb lesz szót érteni;
Rubinfeld legtöbbször egyetértett vele.122 Kasztner és Billitz
ezután Mayerral, valamint Schwalbbal és a Sternbuch-csoport (vagy HIJEF), a
svájci ortodox segélyezési és mentési bizottság néhány képviselőjével
találkozott. Bár Mayer december l-jén tájékoztatta Kasztnert az ügyek valódi
állásáról, Kasztner rávette Krellt és Kettlitzet, mondják azt Bechernek, hogy
bizonyos pénzalapok valóban rendelkezésre állnak, és hogy a nehézségeket főleg
a németek idézték elő, amennyiben nem teljesítették a megállapodás rájuk eső
részét, többek között a bergen-belseni csoport to-vábbutaztatását.123
Mayer ugyanezt üzente Krellnek december 5-én. A feszültség valamelyest
oldódott, amikor a Kasztner-transzportból visszatartott zsidóknak december 7-én
engedélyezték, hogy ádépjenek Svájcba, noha Kettlitz eredetileg ellenezte azt.
Miután a németek ilyenformán ismét jelét adták „szándékaik komolyságának",
a zsidó vezetők, köztük Jo-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1053.pdf
Az egész kötetet lásd: