MENTÉS ÉS ELJLENÁLLÁS 1051
csolta a zsidó vezetőknek azt a kijelentését, hogy az „evakuálás" folytatása esetén a tárgyalások elveszítenék komolyságukat, és értelmetlenné válnának. Másnap Himmler hozzájárulását adta Becher javaslataihoz.116
A megbeszélések második fordulójára szeptember 3. és 5. között került sor ugyanott. Becher ezen nem jelent meg, mert nem volt hajlandó kitenni magát még egy „megaláztatásnak". Mayerhez felváltva Wyler és Bigar csatlakozott a tárgyalásokon. Noha a zsidó vezetők alapállása ismét az volt, hogy nem tesznek engedményeket, két fejlemény arra késztette őket, hogy valamivel kevésbé legyenek hajthatatlanok. Egyrészt szeptember l-jén McClelland tudomására hozta Mayernek, hogy a Háborús Menekültügyi Hivatal kész átutalni 2 millió dollárt a tárgyalások céljára. (Az összeg tényleges felhasználására soha nem adtak engedélyt.) Másrészt az augusztus 28-i szlovákiai nemzeti felkelés nyomán a nácik- ürügyül használva a zsidók részvételét a lázadásban - felújították a szlovákiai zsidó közösség elleni irtó hadjáratukat. E tényezők ismeretében Mayer kijelentette, hogy elvben hajlandó svájci szervezetének bankszámlája terhére letétbe helyezni 5 millió svájci frankot, és igyekezni fog rábírni a svájci hatóságokat, tegyék lehetővé, hogy a pénzből az SS tetszőleges árut vásárolhasson Svájc területén. Bár alkut kötni nem sikerült, a németekben az a benyomás alakult ki, hogy a zsidó vezetők, feltehetőleg a mögöttük álló nyugati erőkkel együtt, érdeklődnek az ajánlatuk iránt, és készek folytatni a tárgyalásokat.
A harmadik találkozót Mayer kezdeményezte. Szeptember 26-án sür-gönyzött Budapestre, hogy számlát nyitna egy svájci bankban a nácik javára. Három nappal később találkozott a budapesti csoporttal^ amelyet ezúttal Herbert Kettlitz vezetett. (Grüsont időközben Budapestről máshová helyezték, állítólag azért, mert Pozsonyban szeptember 24-én a szlovák zsidók érdekében szót emelő Kasztnerhez csatlakozott.) Ez a találkozó már több eredményt ígért. Most legalább konkrét ajánlat hangzott el. Tudatták Becherrel, hogy rendelkezésére bocsátanának bizonyos összeget, melyet Svájcban árura válthatna, feltéve hogy a németek beszüntetik a szlovák zsidók deportálását, feladják a budapesti zsidók deportálásának tervét, és lehetővé teszik a bergen-belseni csoport hátramaradt részének távozását Svájcba.117
A megbeszélések és a magyarországi belső helyzet alakulása
szülte optimizmust a nyilaspuccs természetesen semmivé foszlatta. Eichmann,
akit augusztus végén visszahívtak Berlinbe, újra Budapestre utaz©», hogy
beteljesítse „küldetését". A szlovákiai és magyarországi események
szorításában McClelland és Mayer kénytelen volt módosítani taktikáját, de nem
végső céljait. Október 25-én Mayer táviratilag értesítette Kasztnert, hogy
készen áll a tárgyalások újabb fordulójára, amelyre már svájci terű-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1051.pdf
Az egész kötetet lásd: