1050 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
semleges országba. Erről a fejleményről értesülve, Mayer augusztus 8-án érintkezésbe lépett Heinrich Rothmunddal, a Külföldieket Ellenőrző Svájci Rendőrség parancsnokával, és svájci beutazási engedélyt kért tőle a csoport számára.114
Az első találkozót augusztus 21-ére tűzték ki, ez egybeesett az első bergen-belseni csoport érkezésével.115 Mivel Máyer nem tudta megszerezni a svájci vízumot Becher és társai számára, a tárgyalásra egy hídon került sor Ausztria és Svájc határán, Höchst és St. Margarethen között, St. Gallentől kb. 20 km-re keletre. Bechert elkísérte segédtisztje és bizalmi embere, Max Grüson SS-Hauptsturmführer, valamint Bülitz Vilmos (annak a Weiss Manfréd Műveknek az egyik igazgatója, amelyet Becher májusban szerzett meg az SS számára) és Kasztner. Becher Himmler személyes megbízottjaként beszélt a Brandnak átadott ajánlatról. Mayer viszont azt hangsúlyozta, hogy ő csupán a svájci menekültek támogatására létrehozott alapítványt (Schweizerische Unterstützungsfonds für Flüchtlinge) képviseli, amely a Svájcban lévő menekülteknek szánt pénzek elosztásáért felel. Legbefolyásosabb tanácsadói Pierre Bigar, a Svájci Zsidó Hitközségek Tanácsa (Schweizerischer Israelitischer Gemeindebund) egyik vezetője, továbbá ügyvédje, Marcus Wyler voltak. Saly Mayer, megbízatásával összhangban, nem kötelezte el magát a tárgyalás során, ehelyett Becher fejére olvasta a nácik rémtetteit, és követelte, hogy a „németek csukják be végre az istenverte gázkamráikat". Becher a Brandnak átadott ajánlat szellemében vázolta a német álláspontot, és javasolta, rakják hajóra Amerikában a 10 000 teherautót. Hozzátette, hogy a hajók a szabadon engedett zsidókkal a fedélzetükön térhetnének vissza. Mayer próbaképpen fölvetette Bechernek a pénzbeli ellenszolgáltatás lehetőségét. A találkozó lényegében közeledés nélkül zárult, és Bilütznek kellen megmentenie a helyzetet azzal a javaslattal, hogy napolják el a megbeszélést, időt adva mindkét félnek álláspontja felülvizsgálására.
A Budapestre visszatérő Bechert bosszantotta a
megaláztatás, hogy egy hídon kellett tárgyalnia. Feltette Kasztnernek a
kérdést: miből gondolják „a zsidó világszervezetek vezetői", hogy képesek
lehetnek bármilyen ellenszolgáltatásra, ha még egy svájci beutazóvízum
kieszközlése is meghaladja a lehetőségeiket? Himmlernek küldött jelentésében
azonban továbbra is derűlátását fejezte ki. Augusztus 25-én írt levelében
rámutatott, hogy a zsidók első bergen-belseni csoportjának szabadon bocsátása
eloszlatta a zsidó vezetőknek a német ajánlat komolysága felőli kételyeit.
Javasolta, hogy mivel a teherautók megszerzése gyakorlatilag lehetetlennek
látszik, vegyenek át helyettük semleges országok- Svédország, Svájc, Portugália
- útján más olyan árucikkeket, amikre Németországnak szüksége van (krómot,
nikkelt, ahimíniumot, golyóscsapágyakat stb.). Tolmá
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1050.pdf
Az egész kötetet lásd: