MENTÉS ÉS ELJLENÁLLÁS 1049
vesebben dolgoztak ugyanis a Sternbuch fivérekkel, akik kevésbé törődtek a jogi formaságokkal, és jobban hittek a németekkel való megegyezés lehetőségében, mint Saly Mayer, a Joint svájci nemzetiségű helyi vezetője. A Sternbuch fivérek az ún. Freudiger-terv fő pontjait Roswell D. McClelland, a Háborús Menekültügyi Hivatal svájci képviselője elé terjesztették, indítványozva egyebek mellett egy 700 000 svájci frankos hitelkeret megnyitását is a Schweizerische Kreditanstalt útján. A terv merev ellenállásba ütközött, s nemcsak azért, mert az amerikaiak - a többi szövetségeshez hasonlóan - mindenfajta „váltságdíj "-alkutól elzárkóztak, hanem azért is, mert Saly Mayer nem volt hajlandó „megtenni a megfelelő lépéseket"112.
Budapesten a Mentőbizottság vezetőiben gyanakvást keltettek Freudiger kezdeményezései. Attól féltek, hogy magához akarja ragadni a Becherrel folyó tárgyalások irányítását, és ragaszkodtak ahhoz, hogy kísérje őt Biss, vagy ha lehet, Biss egymaga kösse meg a megállapodást.113 A válságos helyzet úgy oldódott meg, hogy hirtelen előkerült Kasztner, aki ismét kézbe vette a tárgyalások irányítását.
Az eredeti tervek mégis változtatásra szorultak, mégpedig július végén, amikor a nyugati hatalmak megtiltották állampolgáraiknak, hogy bármilyen célból beszédbe elegyedjenek a németekkel. Az első számú tárgyalópartner most Saly Mayer lett, akit McClelland közreműködésével választottak ki erre a feladatra. Mayer cselekvési szabadságát nemcsak az amerikai befolyás alatt álló Joint korlátozta, de a Háborús Menekültügyi Hivatal is. Fő feladatául szabták, hogy lassítsa le a tárgyalások menetét, s az áruk vagy pénzösszegek átadását illetően ne kötelezze el magát egyértelműen. Ezzel a halogató taktikával Saly Mayer tökéletesen egyetértett, és megbízhatóan teljesítette is feladatát. Alkatilag zárkózott és igen gyanakvó ember volt. Nem nagyon jött ki a különböző svájci és nemzetközi zsidó szervezetek helyi képviselőivel, kivéve talán Nathan Schwalbot, a Haluc genfi képviselőjét. A Joint pénzeit aggályoskodóan és rendkívül óvatosan kezelte, ami a hatékony mentést sok zsidó vezető, elsősorban a nácizmus poklában élők szemében jóformán lehetetlenné tette. A nácik végleges megoldási programjának tartalmával ugyanúgy tisztában volt, és ugyanúgy hallgatott róla, mint a szabad világ többi vezetője.
Miután a tárgyalások ismét megindultak, Kasztner
megsürgette Bechert, hogy az SS jó szándékának jeléül engedélyezzék a
bergen-belseni csoport továbbutazását valamelyik semleges országba. Mayer
helyeselte ezt a kérést, és próbatételnek fogta fel. Becher, aki augusztus 2-án
tért visz-sza Berlinből, közölte Kasztnerrel, hogy Himmler bizonyos
javadalmazás fejében hajlandó engedélyezni zsidók kivándorlását Európából, és
hogy az első 500 fős csoport útnak indulhat Bergen-Belsenből valamelyik
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1049.pdf
Az egész kötetet lásd: