1048 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
lyamatosan tájékoztatta az új fejleményekről, és Weissmandellel együtt106 könyörgött nekik, hogy sürgősen teremtsék elő a szükséges anyagiakat a terv „sikerének biztosításához"107.
Mivel. Brand nem térhetett haza, a Mentőbizottság az isztambuli vezetőkkel egyetértésben kidolgozott egy tervet, melynek értelmében Becher és Kasztner Portugáliában folytattak volna tárgyalásokat az amerikai dr. Joseph J. Schwartzcal, a Joint európai képviselőjével és a palesztinai-brit Eliyahu Dobkinnal, aki a Jewish Agency végrehajtó bizottságában tevékenykedett. Július 18-án azonban Kasztnert ismét letartóztatták, és mintegy kilenc napra teljesen elzárták a külvilágtól. Ezúttal a magyar csendőrség deportálásügyi vezetőjének, Ferenczy László alezredesnek és segédtisztjének, Lulay Leó századosnak a foglya volt, akik egyrészt általában a németekkel való tárgyalásainak és különösen a „speciális transzportnak" a részleteire voltak kíváncsiak, másrészt meg akarták győzni őt arról, hogy kezdetben nem tudtak Auschwitzról, és hogy készek útját állni a németek további zsidóellenes akcióinak, akiket egyébként egyedül tettekfelelőssé a deportálásokért.108
Kasztner hirtelen eltűnése és hosszas távolléte budapesti Zsidó munkatársait megdöbbentette, de nem vetette vissza teljesen a tevékenységüket. Komoly elhatározta, hogy ő viszi tovább a tárgyalásokat, és Lisszabonba készült Kasztner helyett;109 Biss július 22-én hosszú memorandumot nyújtott át Klagesnak - feltehetőleg Himmlernek szánva -, melyben körvonalazta azokat az intézkedéseket, amelyeket az SS-nek a „tárgyalások sikerének" biztosítása érdekében feltétlenül meg kellene hoznia}110 Freudiger pedig akaratlanul belekeveredett egy újabb áru-,¿ajánlatba", ami komoly súrlódást okozott a Vaada és a budapesti ortodox csoport között éppúgy, mint a HIJEF111 és a Joint svájci képviselői között.
Ezt az új ügyletet Weissmandel rabbi kezdeményezte, aki
szerette volna eloszlatni a németeknek a britek által július 20-án leleplezett
„hatalmas üzlettel" kapcsolatos balsejtelmeit (lásd a 31. fejezetet).
Weissman-del rabbi a Brand-Grosz-misszióra vonatkozó brit leleplező
nyilatkozatokat úgy állította be Wisliceny előtt, mintha azok pusztán a
közvéleménynek szóltak volna, és rámutatott, hogy a szövetségesek valójában
hajlanak a megegyezésre, amit az a „tény" is alátámaszt, hogy
Freudiger-nek Svájcban már rendelkezésére áll 250 teherautó, amelyek bármikor
leszállíthatok. Freudiger úgy érezte, hogy az esetleges mentési akcióra való tekintettel
kötelessége megerősíteni ezt az állítást, amire viszont Eichmann rögtön azzal a
kéréssel válaszolt, hogy egyeztessék a teherautók átadását Becherrel. Freudiger
és barátai, Link Gyula és Abeles Sándor úgy gondolták, be tudnak szerezni
Svájcban 250 használt teherautót, s ehhez a HIJEF - nem pedig az AJDC -
segítségét kívánták igénybe venni. Szí
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1048.pdf
Az egész kötetet lásd: