1046 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
végéig tartott, és amelyet legfőképpen az tett gyümölcsözővé, hogy Be-cher közvetlen összeköttetésben állt Himmlerrel. Becherrel való kapcsolata végül mégis végzetessé vált Kasztner számára, amennyiben a háború után nem sokkal bukásának és tragikus halálának egyik fő előidézője lett.
A szállítmány, amely az eredeti megállapodás szerint 600 palesztinai bevándorlási engedéllyel rendelkező személyből állt volna, fokozatosan majdnem 1700 főre duzzadt. Eichmann először a kolozsvári csoport bevonását engedélyezte, azután hozzájárult ahhoz, hogy fölvegyenek a listára közel 200, más gettókból kihozott prominens zsidót. Június 30-án, amikorra a transzport elindítását kitűzték, hivatalosan kb. 1300 zsidó kiutazásával számoltak. Egy légiriadó okozta késlekedés következtében azonban a sötétség leple alatt a Bocskai úti zsinagógából 450 zsidónak sikerült felkapaszkodnia a vonatra (holott az ott lévők közül csak 150-nek volt engedélye rá), és néhány tucat más budapesti zsidó is szerencsével járt, akik hírét vették a különszállítmány indulásának.
Végeredményben 1684 zsidó indult útnak Magyarországról a semleges és szövetséges országok felé. Minden „hivatalos" utas 50-80 kg pogy-gyászt vihetett magával. Nem számítva az ügyes „potyautasokat", akiknek sikerült elrejtőzniük, a mentővonaton a Freudiger listáján lévő ortodox zsidók, a Stern listáján szereplő neológ zsidók, külön listákon felvett lengyel, szlovák és más nemzetiségű menekültek, palesztinai bevándorlási engedéllyel rendelkezők, a saját szervezeteik által kijelölt ifjú cionisták, a transzportot nagyrészt finanszírozó „fizető vendégek", a vidéki gettókból kiszabadított zsidók - köztük a kolozsvári csoport -, a Komoly és Szilágyi listája alapján kiválasztott jeles értelmiségiek, tudósok, művészek, valamint árvák - köztük 17 lengyel - utaztak. A különféle listákon a Mentőbizottság és a Zsidó Tanács vezetőinek - így Bissnek, Brandnak, Kaszt-nemek, Komolynak, Offenbachnak és Sternnek-számos családtagja, rokona és barátja szerepelt. (Ugyanakkor a Tanács tagjai közül Eichmann senkinek sem engedélyezte, hogy csadakozzék a csoporthoz.) Az országosan ismert személyiségek közül a vonaton volt Kahan Niszon, Polgár György és Teitelbaum Joel rabbi, a szatmári hászid zsidóság harcosan anticionista vezetője. Potyautasként két munkaszolgálatos is bekerült az utazók közé. A bori rézbányákhoz irányított tehervonatuk az indulási engedélyre várt, amikor a kínálkozó alkalmat kihasználva átugrottak a menekülés vonatára.101
A különvonat pontosan meg nem határozott úti célja és
útvonala erősen nyugtalanította mind az utazókat, mind a szervezőket. A
Mentőbizottság vezetői azt javasolták, hogy a csoportot Románián és
Törökországon keresztül vigyék Palesztinába, de Eichmann a németeknek az arabok
és a magyarok iránti kötelezettségeire hivatkozva elvetette ezt az
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1046.pdf
Az egész kötetet lásd: