MENTÉS ÉS ELJLENÁLLÁS 1043
engedték: az SS járt közben érdekükben, amely magától értetődően gondosan vigyázott azokra az emberekre, akik bizonyos „birodalmi titkok" birtokában voltak.96
A Kasztner-sz állítmány. Kiszabadulásuk után Kasztner és Brand Hansi felújították tárgyalásaikat Eichmann-nal. Miután nem sikerük rávenniük Eichmannt, hogy az Isztambulból kapott homályos „biztosítékok" alapján felfüggessze a tömeges deportálásokat (s valószínűleg semmiképpen sem lehetett volna eltántorítani attól a céljától, hogy Magyarországot judenreinné tegye), a zsidó közösség legalább egy részének megmentése irányában folytatták erőfeszítéseiket. A tárgyalások a németek „vigaszdíja" körül folytak, amelynek értelmében, mint Krumey április 21-én rámutatott, 600 palesztinai bevándorlási engedéllyel rendelkező zsidót hajlandók lennének kiengedni bármelyik semleges vagy a szövetségesek ellenőrizte országba, kivéve Palesztinát. Az ajánlatot Eichmann május 22-én megismételte, illetőleg felfrissítette. Június 3-án bizonyos részletekben sikerült megállapodásra jutni, ekkor ugyanis Eichmann a Wislicenyvel korábban összeállított forgatókönyvvel összhangban beleegyezett, hogy a palesztinai bevándorlási engedéllyel rendelkezők felét kitevő „prominens" vidéki zsidókat Budapestre szállítsák. Megígérte továbbá, hogy a kolozsvári zsidók egy csoportja külön is felutazhat a fővárosba.97 Vajon ezzel vásárolta meg vagy talán ellentételezte Eichmann Kasztner „szolgálatait"? És vajon Kasztner nem látott bele Eichmann kártyáiba? Vagy pedig, miután sem a német megszállás előtt, sem azután nem tájékoztatták a zsidó tömegeket a végleges megoldás náci programjának valódi tartalmáról, felelősnek érezte magát azért, hogy legalább az a kevés zsidó megmeneküljön, akinek Eichmann hajlandó megkegyelmezni?
A zsidó közösségek folyamatos likvidálása miatti kétségbeesés közepette érthető, hogy Kasztner kapva kapott az alkalmon, hogy megmentsen legalább néhány zsidót, akik különben bizonyosan a többiek sorsára jutnának. És ki ítélhetné el azért a törekvéséért, hogy ebbe a csoportba saját családtagjai és barátai is bekerültek?
Az eredeti megállapodás „kb. kétszáz" kolozsvári zsidó elszállítását irányozta elő. Kasztner nyilvánvalóan felkészült erre az eshetőségre, mert nyomban átnyújtott Eichmann-nak egy listát. A Scharführer, akit Eichmann az ügy lebonyolításával megbízott, némi jutalmazás reményében fölvetette Kasztnernek, hogy mivel a megállapodás fogalmazása elég pontatlan, a 200-as szám növelhető.
Végeredményben a június 10-én útnak indított különvonat a
kolozsvári gettó 18 000 zsidó lakója közül 388-at szállított Budapestre. Ezeket
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1043.pdf
Az egész kötetet lásd: