Az SS-vonal és eredményei
1042 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
Az a tény, hogy Brand nem jöhetett haza, továbbá az Isztambulból érkező rövid híradások árról győzték meg a budapesti Mentőbizottság vezetőit, hogy a misszió csaknem teljes kudarcba fulladt. Arra ugyan mindenképp alkalmat adott, hogy Brand első kézből tájékoztassa a szabad világot a magyar zsidóság pusztulásáról, alapvető célját azonban nem érte el. A szövetségesek, mivel érthető módon nem akartak az ellenségnek stratégiai jelentőségű cikkeket szállítani, és óvakodtak a nagyhatalmi szövetség meggyengülésének, sőt megbomlásának csapdájától, elmulasztották vagy visszautasították, hogy bármiféle érdemi diplomáciai manőverbe bocsátkozzanak az SS által „áruba bocsátott" zsidók megmentésére. Egészen június végéig sem ők, sem a szabad világ zsidó vezetői nem tettek semmi kézzelfoghatót, amivel fölkelthették volna a világ közvéleményének figyelmét. Ekkor is lényegében véve a svájci sajtó játszott irányító szerepet egy magányos erdélyi zsidó, Georges M. Mantello kezdeményezésére (lásd a 31. fejezetet).
Kasztnernek és Brand Hansinak jutott az a nem éppen
irigylésre méltó feladat, hogy megpróbálják megmagyarázni Eichmann-nak a Brand
Joel küldetésével kapcsolatban fölmerült „nehézségeket". Gondot okozott
nekik a magyar rendőrség is, amely élénken érdeklődött a misszió részletei
iránt, és mindenekelőtt a Mentőbizottság által a németeknek juttatott
pénzösszegek és értékek eredete iránt; a zsidók vagyonát ugyanis a magyar állam
már korábban lefoglalta. Május 27-én Kasztnert és Brand Hansit, valamint
Kasztnernét, Offenbach Sholemet (Sándor) - a Mentőbizottság pénztárosát - és
feleségét letartóztatták. A magyar rendőrség ügynökei Biss lakásán vették őket
őrizetbe (aki Brand távozása után kezdett a szervezet munkájában aktívabb
szerepet játszani). A lakás feltehetőleg német megfigyelés alatt állt. A
magyarok ugyanezen a napon tartóztatták le Klein Menachemet, a Tijul részleg
vezetőjét is. A rendőrség kezére kerültek a szükséges terhelő bizonyítékok:
tekintélyes összegű külföldi valuta, amit Biss lakásán találtak, Klein
szobájából pedig különféle kitölteden hamis papírokat vittek el. Az utóbbi
fogás különösen fájdalmas volt, ugyanis néhány nappal korábban a magyarok
elfogtak 18 lengyel és szlovák zsidót, akik hasonló papírokkal próbáltak
átszökni a román határon. A gyakran „magyar Gestapo" néven emlegetett
politikai nyomozó főcsoport, élén Hain Péterrel, mohón érdeklődött Brand
küldetésének részletei iránt. Az ügy földerítésére irányuló igyekezetükben
Brand Hansit oly durván bántalmazták, hogy hetekig nem tudott lábra állni. A
letartóztatásuk utáni hatodik napon, amikor a rendőrség megkezdte Kasztner
kihallgatását, hirtelenjében az egész csoportot szabadon
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1042.pdf
Az egész kötetet lásd: