MENTÉS ÉS ELJLENÁLLÁS 1041
gyengeségei, valamint a szövetségesek passzivitása és érzéketlensége miatt ment füstbe egymillió ember megmentésének reménye. Weissmandel rabbi is osztotta Brand nézeteit, az SS javaslata szerinte is őszinte és komoly volt.89 Brand elsősorban a jeruzsálemi Vaadának a tevékenységében csalódott, valamint ennek vezetőjében, Yitzhak Gruenbaumban, aki korábban a lengyel Szejmnek volt tagja. Bántotta őt, hogy a magyar zsidóságra rászakadt halálos veszedelmek közepette Grünbaumot állítólag egyedül az foglalkoztatta és azt kérte számon, hogy a budapesti Mentőbizottságnak nem sikerül kimentenie a fiát Lengyelországból. Ebből a magatartásából Brand arra következtetett, hogy Grünbaum „valójában sohasem fogta fel, mi megy végbe Magyarországon"90.
Brand némiképp igazságtalanul fordult éppen az ellen a Grünbaum ellen, aki - sok más zsidó vezetőtől eltérően - több alkalommal nyilvánosan nyilatkozott a magyar zsidóság sorsáról. így például nem sokkal május 15-e, a tömeges magyarországi deportálások kezdete után Grünbaum kijelentette, hogy a szövetségesek gyors közbelépése még megmenthetné kb. 1,5 mülió magyarországi és romániai zsidó életét.91 A magyar zsidóság tragédiájával kapcsolatos, Isztambulból vagy Svájcból származó értesüléseket rendszeresen továbbította az egyesült államokbeli és a brit zsidóság vezetőinek, sürgette országaik beavatkozását, beleértve Auschwitz és az oda vezető vasútvonalak bombázását.92 Szorgalmazta, hogy Brandot és Groszt engedjék hazatérni Magyarországra.93 A Szálasi-puccs után a nemzetközi zsidó szervezetek vezetőit megkerülve, egyenesen ChurchiHhez és Sztálinhoz folyamodott.94
Mindazonáltal Brand a jeruzsálemi Vaada iránti
gyanakvásával és a szervezet működésére vonatkozó következtetéseivel nem állt
egyedül. Az a jó szándékú felületesség és rezignált fatalizmus, amellyel a
Vaada a magyar zsidóságnak a német megszállás előtti és utáni helyzetével
foglalkozott, a háború után dokumentálásra került.95 A budapesti
Mentőbizottság vezetői éppúgy nem tudták, mennyire rutinszerűen, bürokratikusán
reagál a szabad világ a magyarországi eseményekre, mint ahogy nem ismerték fel
az SS indítékait sem. Csalatkozniuk kellett a nemzetközi zsidó szervezetek
hatalmába és befolyásába vetett hitükben (amit az SS is osztott), az SS
Európa-tervével kapcsolatos föltevéseikben, és abban a meggyőződésükben, hogy a
szövetségesek szívükön viselik a zsidók ügyét. Ezek a téves föltevések képezték
az alapját azoknak a hibáknak, amelyek az Eichmann-Sonderkommando tagjaival és
más SS-vezetőkkel való viszonyukat jellemezték a zsidók megmentésére irányuló,
kétségbeesett erőfeszítéseik során.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1041.pdf
Az egész kötetet lásd: