1040 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
időt lehetett volna nyerni, és meg lehetett volna menteni néhány zsidó életét. Ádátszó tervük lényegét azonban a németek rögtön felismerték.
Gyötrelmesen hosszú idő telt el véget nem érő levelezéssel. Üzenetek mentek Budapestről Genfbe a Haluchoz és a Palesztina Hivatalhoz, és Isztambulba, az ottani Vaadához, amely rendszerint a jeruzsálemi főhadiszállásra továbbította azokat. Fontos kérdésekben, így például Brand küldetése ügyében a Vaada központjának vezetője (Gruenbaum) a Jewish Agency végrehajtó bizottságára ruházta át a döntés felelősségét. Miután megállapodtak egy cselekvési programban, és megkapták a palesztinai főbiztos engedélyét, aki értesítette erről a londoni külügyminisztériumot, a külügyminisztérium, miután lebonyolította a szükséges konzultációkat más testületekkel, köztük a háborús kabinettel, tájékoztatta Chaim Weizmannt. Ha a csúcson végre megszületett a döntés, ugyanez a folyamat játszódott le fordított irányban. A Brand-ügyben ráadásul az amerikai zsidó vezetőkkel, valamint az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányával is egyeztetni kellett a teendőket.
A budapesti Mentőbizottság vezetői, a zsidók pusztulásának megdöbbentő méreteit látva, természetesen nem tudatosították magukban teljes mértékben ezeket a bürokratikus és diplomáciai nehézségeket, amelyeket ráadásul a szövetségesek halogató taktikája is súlyosbított. Kasztner és Brand Hansi folyamatosan ostromolták az isztambuli Vaadát távirataikkal: kétségbeesetten sürgették a két küldött hazatérését, mondván, hogy „különben minden próbálkozás hiábavaló"83. Vigasztalásukra Isztambul azt hangsúlyozta, hogy a Brand Joel által átadott üzeneteket és kérelmeket továbbították a szövetségeseknek, akik gondosan tanulmányozzák azokat.84 Brandnak természetesen sejtelme sem volt arról, hogy a szabad világ zsidó vezetőinek figyelemre méltó, ha nem is mindig határozott erőfeszítései ellenére a szövetséges nagyhatalmak kormányzati vezetői elutasító álláspontra helyezkedtek az ügyben.85 Kudarcaiért nem is annyira a briteket tette felelőssé, akik őrizetbe vették, mint inkább a Jewish Agency vezetőit.
Brand felfogása a Yishuv-vezetokről. Brand magától
értetődően nem tudott ügyének világméretű visszhangjáról. A britek október
elejéig őrizetben tartották, akkor végre kiengedték Palesztinába. Egy ideig
azzal foglalta el magát, hogy beszámolókat írt,86 és sorra látogatta
a Yishuv és a nemzetközi cionista mozgalom vezetőit, köztük Teddy Kolleket,
Eliyahu Dobkint, Yitzhak Gruenbaumot, Dávid Ben-Guriont és Chaim Weizmannt.87
Keserű, csalódott emberré vált; majdnem í 964-ben bekövetkezett halálának
pillanatáig88 úgy érezte, hogy a zsidó vezetők kudarcai és
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1040.pdf
Az egész kötetet lásd: