104 A MAGYARORSZÁGI ZS IDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐTT

lághírre, hogy tárgyalt Eichmann-naL az „emberéleteket áruért" alku nyélbe ütéséről⁷⁶ (lásd a továbbiakban).

Az idők folyamán bátor emberekből kiépült az a láncolat, amelynek segítségével a menekülőket áttudták csempészni a határon. Ezek az emberek a szabadságukat, sőt az életüket kockáztatták, s amit tettek, nem pénzért, hanem emberségből, nemes eszményeiktől vezérelve tették. Sok fiatal volt kőztük, magyar, lengyel, szlovák cionisták vegyesen, többnyire a haluc (úttörő) cionista mozgalom tagjai.⁷⁷ Voltak természetesen, akik pénzt kértek és kaptak szolgálataikért, köztük rutén, lengyel, szlovák parasztok, határ menti kocsmárosok, vasutasok, a határ közelében szolgálatot teljesítő közhivatalnokok, de még katonák is. A német megszállás pillanatáig kb. 500 lengyel zsidót sikerült a „Tijulnak" Magyarországra menekíteni. Kb. 2000-en a maguk erejéből jutottak el idáig Szlovákián át. 1943 vége felé tehát mintegy 2500 lengyel zsidó tartózkodott Magyarországon, közülük 800-1200 élt és dolgozott vidéken, árja papírokkal, a többiek a fővárosban találtak menedéket. A lengyel zsidó menekültkolóniábanvolt 114 kisgyerek, kilenctizedük árva. Őket három gyerektáborba osztották szét, 76 került Vácra, 21 Kassára és 17-en maradtak Budapesten. A menekülteknek a Vaada havi 150-200 pengőt folyósított, és alkalmilag ruhára, gyógyszerre külön segélyt is kiutalt.

A Vaada mellett működött egy Lengyel Zsidó Menekültügyi Bizottság, ezt Siegfried Moses és Boris (Bruce) Teicholz⁷⁸ irányította, ők törődtek a lengyel zsidó menekültek ügyes-bajos dolgaival. A megszállás előtti időkben a bizottság egyik fő feladata abból állt, hogy a gyakori razziák alkalmával letartóztatott menekülteket kihozZa és „legális" státust biztosítson a számukra. A razziákat a zsinagógák környékén tartották, vagy azoknak a zsidó intézményeknek a közelében, ahová az „árja" zsidók rendszeresen jártak. Aki nem tudott rendesen keresztet vetni, vagy aki nem tudta végigmondani a Miatyánkot, azt letartóztatták. De sokszor ez sem segített, mert elárulta őket az, hogy körül vannak metélve. Mivelhogy a magyar hatóságok a keresztény lengyel menekültekkel kesztyűs kézzel bántak, a zsidók közül egyesek úgy próbáltak javítani sorsukon, hogy kikeresztelkedtek. De ez sok esetben visszaütött: 1943-ban a Jewish Agency bevándorlási engedélyeket adott ki Palesztinába, viszont aki kikeresztelkedett, az nem kaphatott, mondván, hogy az illető már nem zsidó, hanem keresztény.⁷⁹

A lengyel zsidó menekültek helyzetével kapcsolatban a Lengyel Zsidó Menekültügyi Bizottság több esetben is feljegyzést küldött a Vaada futárszolgálatát igénybe véve Svájcba, a nagy zsidó szervezetek ott működő képviselőihez. Ezek a szervezetek megbízottaik útján eljártak Rényei Viktornál, a genfi magyar főkonzulnál, s a közbelépésüknek lett is foganatja.

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham104.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/