1036 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS

el-Huszeininek, az arab nacionalista vezetőnek, hogy zsidók palesztinai kivándorlására nem adnak módot.

Az ajánlat kézhezvétele után a budapesti Mentőbizottság rejtjeles táviratban szinte azonnal továbbította annak tartalmát Isztambulba és Svájcba, többek között Pozner genfi irodájába.⁶⁸ Egy másik, május 2-i keltezésű táviratban a Mentőbizottság vezetői sürgősen török vízumot kértek Isztambultól Brand és Winninger számára - ekkor még úgy tudták, hogy az Abwehr-ügynök kíséri el Brandot.⁶⁹ A pozitív válasz Isztambulból hamar megérkezett: „Chaim" kész fogadni a magyar zsidók követét, Budapesten gyakorlatilag a teljes Vaada-vezetőség azt hitte, hogy a „Chaim" név magát Chaim Weizmannt, a Cionista Világszövetség vezetőjét jelenti, és Eichmannt is ebben az értelemben tájékoztatták. Ok és Brand csak később jöttek rá, nagyot csalódva, hogy az isztambuliak által említett Chaim - Chaim Barlas, a helybeli Vaada vezetője volt csupán.

Május 15-én, amikor megkezdődött a magyar zsidók tömeges deportálása, Eichmann még egyszer magához kérette Brandot. Elmondta neki, hogy az utazásra minden előkészület megtörtént, és hogy másnap indulhat. A Vaada vezetői tanácsokkal látták el Brandot a Weizmann-nal folytatandó tárgyalásaival kapcsolatosan, és biztatták, lépjen érintkezésbe az Egyesült Államok ankarai nagykövetével, a zsidó származású Laurence A. Steinhardttal. Krumey május 17-én vitte Brandot Bécsbe.

Brandot és Krumeyt Grosz is elkísérte. Grosz utazása nyugtalanította a Mentőbizottság vezetőit. Brand viszont azon a nézeten volt, hogy Grosz még mindig jobb, mint a másik alternatíva: az SS által kijelölt ismeretien náci kísérő.

Az iratok közt, amelyeket Brand magával vitt, volt három ajánlólevél. Az egyik, 1944. május 16-án kelt levelet Stern Samu és Freudiger Fülöp, a neológ, illetve az ortodox zsidó hitközségek vezetői írták alá, mindketten a Zsidó Tanács tagjai.⁷⁰ A másik ajánlólevél a Vaadáé, a harmadik az Egyesült Ifjúsági (Haluc) Mozgalomé volt. Brand magával vitt ezenkívül 2-2,5 ezer dollárt, és volt német útlevele is. Az útlevelet, amelyen mint Eugen Band erfurti mérnök szerepel (lásd a 29.1. képet), Bécsben vette át, ahol két éjszakát töltött a Hotel Metropole-ban, a Gestapo főhadiszállásán. Brand és Grosz május 19-én hagyták el Bécset, és útjukat a Balkánon kétszer megszakítva, még aznap megérkeztek Isztambulba.

A szabad világ reagálása. Brand csalódásainak sorozata mindjárt a leszállás után megkezdődött. Kiábrándultan vette tudomásul, hogy az a Chaim, akire számított - nem várja őt. Mi több, mivel nem volt török vízuma, ki sem engedték a repülőtérről — úgy látszik, az isztambuli Vaada vezetői vagy megfeledkeztek róla, vagy nem sikerült megszerezniük. Mi-

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1036.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/