1034 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
ügynököket leplezte le, hanem egy különleges feladatot is elvállalt, amire állítólag Berlinből, az SS legfelső szerveitől kapott felhatalmazást. Kla-ges, valamint munkatársa, Fritz Laufer (alias Direktor Schroeder, alias Ludwig Mayer, alias Kari Heinz) állítólagos utasítása alapján Grosznak isztambuli kapcsolatait, mindenekelőtt az amerikai hírszerző tiszt, Schwartz ismeretségét felhasználva egy találkozót kellett megszerveznie számos német biztonsági tiszt - „Himmler nélkül, mivel ő nem hagyhatta el Németországot" - és ugyanannyi angol-amerikai tiszt között, a szövetségesek és a Sicherheitsdienst közti különbéke lehetőségének megtárgyalására. Célszerű volt először is Schwartzcal fölvennie a kapcsolatot, nemcsak azért, mert korábbi tárgyalásai során Grosz már megismerkedett vele, hanem azért is, mert Schwartz - a személyes baráti köréhez tartozó Lauferhez hasonlóan - cseh emigráns volt,56 Több forrás szerint - maga Grosz is így nyilatkozott a briteknek— a kezdeményezésről Himmler is tudott, akinek a Hitler ellen készülő puccsról ekkor már állítólag tudomása volt.57 Himmler tudatában volt annak, hogy a Harmadik Birodalom összeomlása elkerülhetetlen, és megpróbálta felhasználni a Nyugat nagy zsidó szervezeteit béketapogatózásai céljára, és szeretett volna nagyszámú zsidó kiszabadításának humánus gesztusával érdemeket szerezni a vüág szemében.58 Mint a legtöbb nácinak, Himmlernek is meggyőződése volt, hogy az amerikai zsidóság és annak nemzetközi szervezetei erősen vagy akár meghatározóan befolyásolják Roosevelt elnök döntéseit. A Háborús Menekültügyi Hivatal 1944. január 22-i felállításában Himmler valószínűleg Amerika politikai irányváltásának jelét látta, arra az új amerikai elhatározásra következtetett belőle, hogy aktívabban kívánnak részt venni az európai zsidóság maradványainak megmentésében.59 Himmler szerepét Veesenmayer is megerősíti táviratában, amelyet a külügyminisztériumnak küldött 1944. július 22-én, röviddel Winkelmann-nal folytatott megbeszélése után. A távirat leszögezi, hogy a Brand-Grosz-misszióra „a Reichsführer-SS titkos parancsa nyomán" került sor.60
A nácik részéről logikus döntés volt Groszt választani összekötőjükül. Ha a nyugati hatalmak kedvezően fogadják a kezdeményezést, akkor a tárgyalások minden valószínűség szerint magasabb szinten (Grosz nélkül) folytatódnak; ha ellenben az angolok és amerikaiak visszautasítják a béketapogatózásokat, akkor a nácik bármikor elhatárolhatják magukat Grosztól, a kétes egzisztenciájú, többkulacsos ügynöktől.
Grosznak megbízatása volt a magyaroktól is. Merkly
alezredes tető alá akart hozni egy találkozót valahol Isztambulban saját maga,
egy másik magyar tiszt és a britek között, és őt küldte ki ennek
előkészítésére. Utasítása értelmében Grosznak arról kellett tájékoztatnia a
briteket, hogy a magyar vezérkar a szövetségesekkel rokonszenvez, és hogy
bizonyos ma
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1034.pdf
Az egész kötetet lásd: