1032 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
zötti viszálykodás a Palesztina Hivatalt cselekvésképtelenné teszi, és a mindkét szervezet vezetőségében szereplő Komolyt és Szilágyit bízta meg az engedélyek elosztásával. A Kasztner és Krausz kapcsolatát már korábban is jellemző ellenségeskedés, amit ütköző ambícióik és a cionista pártok közötti nézeteltérések tápláltak, most még jobban elmérgesedett, és mindenfajta összehangolt munkát lehetetlenné tett.53 A lista összeállításánál Komolynak és Szilágyinak számos szempontot kellett érvényesítenie. Az engedélyeknek nagyjából a felét a vidékről még nem deportált zsidóknak kellett juttatni, és gondolni kellett a lengyel és szlovák menekültekre éppúgy, mint azokra a vallási és világi vezetőkre, tudósokra, művészekre, cionistákra, akik kiemelkedő szerepet játszottak a zsidó közösség életében.
Aliközben a cionista vezetők hajba kaptak a lista összeállításán, Eich-mann a berlini központ és Himttiler teljes támogatásával új, grandiózus tervvel állt elő, amely jól kivehető nemzetközi politikai és katonai felhangjaival túlmutatott a magyar zsidóság sorsán.
Brand küldetése
Minthogy Wisliceny vidéken irányította a gettóba gyűjtést, az SS részéről a tárgyalások vezetését Eichmann vette át. 1944. április 25-én (Winninger útján) üzent Brandért, és újabb egyezséget ajánlott neki, amelynek keretében a nácik bizonyos, Magyarországon kívülről megszerzendő javak fejében „eladnának" egymillió zsidót. Szándékában állt engedélyezni, hogy Brand külföldre utazzék, és kapcsolatot létesítsen a nemzetközi zsidó szervezetek és a szövetséges hatalmak képviselőivel.
Hogy miért éppen Brandot szemelték ki erre a feladatra, rejtély marad. Brand, mint ő maga állítja, Eichmann-nal folytatott megbeszélése után hamarosan találkozott a Mentőbizottság képviselőivel. Ezen a megbeszélésen Kasztner állítólag azt javasolta, hogy Vagy Fischer Józsefet (saját apósát, a jó nevű ügyvédet, korábbi parlamenti képviselőt), vagy Marton Ernőt (az akkorra betiltott kolozsvári cionista napilap, az Uj Kelet volt főszerkesztőjét) küldjék. Brand állítása szerint Komoly és a Mentőbizottságban tevékenykedő halucók, köztük Szilágyi és Révész, kitartottak az ő személye mellett, mondván, hogy a jelöltek között ő a legképzettebb és a legmegbízhatóbb, Kasztner viszont (akinek beszámolója számos részletben különbözik Brandétól)54 azt hangoztatta, hogy a delegátus kiválasztásában sem a Vaadának, sem más zsidó fórumnak nem volt szava.
Brand unokatestvére, a szintén erdélyi Biss, aki Brand
elutazása után aktívan bekapcsolódott a Mentőbizottság munkájába, egy harmadik
változatotközöl. Szerinte az SS választása egy Grosz Andor (Bandi) neveze
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1032.pdf
Az egész kötetet lásd: