MENTÉS ÉS ELJLENÁLLÁS 1031
táts-Ausweise) kaptak az SS-től. Ezek lényeges személyes kiváltságokat nyújtottak birtokosaiknak, ugyanakkor lehetővé tették,-hogy hatékonyan végezzék mentési és segélyező munkájukat, ami a védettségi bizonyítványok adta mozgási szabadság nélkül elképzelheteden lett volna.
Április 21-én, amikor Kasztner harmadszor találkozott az SS képviselőivel, hogy átadja Krumeynak és Hunschénak a második, 2,5 millió pengős részletet,50 a kárpátaljai zsidók gettóba gyűjtése, ami április 16-án kezdődött, már javában folyt. Maga Schmidt közölte Kasztnerrel - ha egyáltalán szükség volt erre a megerősítésre -, hogy a gettóba gyűjtés fait accompli.
Az SS nyüvánvalóan nem tudta vagy nem akarta tartani magát az alkuhoz. Hogy a gettók tényét Kasztner és társai számára elfogadhatóbbá tegye, kiszabadított néhány jeles zsidót, köztük Binet Rózát és Krausz Miklóst, a Palesztina Hivatal titkárát, illetve ügyvivőjét. Az április 21-i találkozón Krumey ugyanezen célból tolmácsolta a Sonderkommando ajánlatát, amely a Vaada és az SS további tárgyalásainak központi témája lett. Krumey kijelentette; a németek készek hozzájárulni ahhoz, hogy bizonyos számú zsidó kivándoroljon Amerikába vagy bármelyik semleges országba, amely hajlandó befogadni őket. Kasztner nyomban kész volt a válasszal, miután ismerte az isztambuli Vaada vezetőjének, Barlasnak 1944. március 16-án a budapesti Palesztina Hivatalhoz küldött táviratát, mely szerint Constantában egy hajó 600 palesztinai bevándorlási engedéllyel rendelkező utasra vár. (Erről a németeknek is tudomásuk volt, mivel Krausz kívánságára már korábban közbenjárt náluk a svájci követségtől Carl Lutz a szükséges kiutazási engedélyek ügyében.)51
Miközben a Sonderkommando némely vezetője alkudozott, mások lázasan munkálkodtak a gettósítási program megvalósításán és a deportálások menetrendjének véglegesítésén. Az első deportálóvonatok, tele egészséges zsidókkal, már április végén elindultak Kistarcsáról Auschwitz felé. Kevéssel az első deportálások után Krumey megkísérelte elvonni Kasztner figyelmét a katasztrófáról: diadalmasan közölte, hogy Berlin hozzájárul a 600 engedéllyel rendelkező zsidó kivándorlásához. Krumey felajánlotta, hogy engedélyezik további 100 zsidó kivándorlását, ameny-nyiben fejenként 100 000 pengőt fizetnek értük.
A 600 kivándorló nevét tartalmazó lista összeállítása éles
vitát keltett a cionista közösségben. A paiesztin bevándorlási engedélyeket
rendesen a Palesztina Hivatal vette kézhez és osztotta szét. Ezt a hivatalt
Krausz, a Mizrahi Párt egyik vezetője igazgatta a főbb cionista pártok képviselőiből
álló igazgatótanács ellenőrzése mellett.52 Kasztner - figyelmen
kívül hagyva azt a kényelmetlen körülményt, hogy a Mentőbizottság vezetősége is
hasonló összetételű - aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a pártok kö
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1031.pdf
Az egész kötetet lásd: