1028 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
a zsidók helyzetéről a náci megszállás alatt lévő európai országokban, továbbá a Wisücenyvel folytatott tárgyalásokról.
A megszállás első hetében Wisliceny rövid időre visszatért Pozsonyba, hogy átvegyen egy „ajánlólevelet" Weissmandel rabbitól. Héber nyelven írt levelében Weissmandel keserűen nyugtázza, hogy a magyar zsidóságot is utolérte az a sors, ami sok más európai zsidó közösségnek már korábban osztályrészéül jutott. Mégis azt tanácsolta a magyar zsidók vezetőinek, hogy tárgyaljanak Wislicenyvel az „Európa-terv" keretei között, és hangsúlyozta Wisliceny megbízhatóságát. Weissmandel javaslattételekor az európai zsidó közösségek felszámolása változadanul folyt.46 Weissmandel rabbit, mint becsületes és bátor embert, természetesen a legnemesebb szándék vezette. Akárcsak Wisliceny szlovákiai és magyarországi tárgyalópartnerei közül a legtöbben, ő is meg volt győződve Eich-mann agyafúrt munkatársának megbízhatóságáról, és arról, hogy a németek teljesíteni fogják az Európa-terv értelmében rájuk háruló kötelezettségeket, mihelyt a szabad világ zsidó vezetői rendelkezésükre bocsátják a kívánt pénzösszeget. Szívet tépő levelekkel ostromolta a Svájcban élő zsidó vezetőket, és gyakorlatilag bűnrészességgel vádolta őket, amiért semmibe vették kétségbeesett segélykéréseit.
1944. május 22-én Weissmandel rabbi levélben fordult a Haluc genfi irodájához - a levelet Gisi Fleischmann is aláírta -, amelyben részletesen ismertette a magyarországi zsidók deportálását és sorsukat, amely Ausch-witz-Birkenauba érkezésükkor várt rájuk. A levél szövege feltehetően az auschwitzi jelentésen (lásd a 23. fejezetet), illetve más szemtanúk beszámolóin alapult. A levél aláírói „a már meggyilkolt és a halálra ítéltetett emberek nevében" a szábad világ zsidó vezetőinek sürgős segítségét kérte a következőkben:
L Minden hadviselő és nem hadviselő állam a legnyomatékosabban figyelmeztesse a német és a magyar népet, hogy hagyjon fel népirtási intézkedéseivel, valamint nyilvánítsa ki, hogy teljes tudomása van a történtekről és a történendőkről;
2. Ünnepélyesen intse meg a pápa a magyar kormányt és népet;
> 3. A világsajtó szakadatianul tartsa napirenden - amiként azt a németek tették akatini hazugsággal kapcsolatban - a belzeci, malkini és auschwitzi tömeggyilkosságokat, és indítson erőteljes figyelmeztető propagandakampányt;
4. A Nemzetközi Vöröskereszt tanácsa közölje, hogy amennyiben nyolc napon belül át nem veheti az auschwitzi és birkenaui táborok felügyeleti jogát, kizárja Németország képviselőjét a testületből;
5. Bombázzák le a világosan felismerhető
tömeggyilkossági színhelye
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1028.pdf
Az egész kötetet lásd: