MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1027
előző nap tartóztattak le. A merész lépésre Freudiger azért szánta el magát, mert tudomása volt arról, hogy a pozsonyi Mentőbizottság vezetőinek sikerült Wislicenyt megvesztegetniük.44 Annak idején a Mentőbizottság részéről Gisi Fleischmann és Michael Beer-Dov Weissmandel rabbi tárgyalt Wislicenyvel, Weissmandel kezdeményezésére. Wisliceny akkor a szlovákiai deportálások irányításával volt megbízva, és arra kérték, hogy a még nem deportált zsidókat kímélje meg. Valamikor 1942 júniusában, amikor már mintegy 52 000 szlovák zsidót (a közösség kétharmadát) deportálták, Wisliceny j elezte Fleischmann-nak és Weissmandelnek, hogy a németek hajlandók leállítani a deportálásokat, ha bizonyos pénzbeli ellenszolgáltatást kapnak külföldről. Miután a kért összeg egy része eljutott hozzájuk, hamarosan be is szüntették a deportálásokat.
A zsidó vezetők ezek után meg voltak győződve arról, hogy a zsidóság katasztrófája elkerülhető vagy legalább enyhíthető: nem tudták, hogy a szlovákiai deportálások leállításához Wisliceny megvesztegetésének nem sokköze volt. Valójában a következő történt. 1942 júniusára a szlovák állam vezetői különböző forrásokból, egyebek mellett Giuseppe Burzio pápai nunciustól értesülést szereztek arról, hogy a deportált zsidókat nem pusztán áttelepítették: likvidálják. A katolikus püspöki kar nyomására Vojtech Tuka miniszterelnök javasolta a németeknek, szemlélje meg egy vegyes bizottság valamelyik tábort, ahova, úgymond, szlovák zsidókat telepítettek át. Erre a németek, hogy a kellemeden helyzetet elkerüljék, és mindenekelőtt hogy ne sodorják veszélybe Európában másutt is a végleges megoldási program sikerét, a szlovákiai deportálásokat alkalmasabb időpontra várva felfüggesztették. Az erről szóló közleményt június 26-án küldték Berlinbe, egy nappal Tuka, Wisliceny és Hanns Elard Ludin, a pozsonyi német követ találkozója után. A közlemény hangsúlyozza, hogy a deportálásokat a szlovák vezetők ellenállása miatt függesztik fel.45
Weissmandel és Fleischmann — abban a meggyőződésben, hogy
a deportálásokat Wisliceny megvesztegetése folytán állították le - 1942
októberében kiterjesztették tárgyalásaikat a többi üldözött európai zsidó
közösségre is. Az „Európa-terv" - ahogy ezt az elképzelést emlegették - az
Európa minden részéből Lengyelországba irányuló deportálások felfüggesztését
irányozta elő 2 millió dollár kifizetése ellenében. A terv nem vonatkozott
Lengyelországra, ahol a végleges megoldás programjának végrehajtása tovább
folyt volna. A Mentőbizottság vezetői, köztük Fleischmann, 1942-43-ban többször
is megfordultak Budapesten, hogy összegyűjtsék az első 200 000 dolláros
részletet, és egyéb támogatást is kérjenek a szlovák zsidóság számára. A magyar
zsidó vezetők azonban nem tanúsítottak olyan nagylelkűséget és megértést, mint
amilyet a szlovákok reméltek (lásd a 23. fejezetet), viszont részletesen
tájékozódhattak
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1027.pdf
Az egész kötetet lásd: