1024 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
Jenő, Rosenberg Moshe, Roth Siegfried, Lichtenberg Uziel, Baumer Josko, Brand Joel (fenő), Schweiger Moshe és Springmann Sámuel.37 Ok a Magyarországon működő jelentősebb cionista pártokat képviselték, melyeknek, szerény taglétszámuk ellenére, megvoltak a maguk sajátos nézetei és taktikai elképzelései. Következésképp a Vaadán belüli, illetve a Vaada budapesti és isztambuli szervezete közötti együttműködés nem mindig volt felhőtlen.38 A pártok politikai különböződéből származó konfliktusokat rendszerint a vezetők éles személyes ellentétei is súlyosbították. E nehézségek sokszor a budapesti Mentőbizottság hatékony működésének rovására mentek, ami Isztambulban kritikát és szemrehányást váltott ki.39
A német megszállás rákényszerítette a Vaada vezetőit, hogy beMszá-lyaikat alárendeljék a magyar zsidóság mentésével kapcsolatos, halasztást nem tűrő problémák megoldásának. Egyik legelső ténykedésük egyfajta munkamegosztás kialakítása volt: minden vezetőre meghatározott feladatokat és felelősségeket róttak, részben szaktudásuk, részben belföldi és külföldi kapcsolataik szerint. Komolyt például a „magyar vonal" kézben tartásával bízták meg - feladata a magyar kormányzati, politikai és egyházi vezetőkkel való kapcsolattartás és támogatásuk kieszközlése volt. Krausz Miklóst (Moshe), a Palesztina Hivatal, a Jewish Agency Alija (emigrációs) egységének budapesti szervezete ügyvivő titkárát, aki ugyan formálisan nem volt tagja a Vaada vezetőségének, Kasztner közlése szerint arra kérték, lépjen érintkezésbe a semleges országokkal.40 A legellentmondásosabb feladatot, a kapcsolatfelvételt a megszállókkal Kasztner és Brand vállalta magára vagy talán tartotta fenn magának. A későbbiek során ehhez az SS- vagy Kasztner-vonalhoz csadakozott Brand Hansi és Biss Andor (Andreas, André vagy Bandi) is.
A megszállás után a Vaada működésére Kasztner és Brand
tevékenysége nyomta rá a bélyegét. Ez a két középszerűnek mondható ember -
barátok, de egyben vetélytársak is-, akiket a történelem ily végzetes szerepre
kárhoztatott, neveltetésében és személyiségében igencsak különbözött egymástól.
Képzettség, műveltség és politikai tapasztalat dolgában Kasztner fölötte állt
Brandnak. 1906-ban született Kolozsvárott, ügyvédnek és újságírónak tanult, 15
évig (1925-40) szülővárosának magyar zsidó napilapjánál, az Új Kdeinél
dolgozott. Röviddel Észak-Erdély Magyarországhoz csatolása után (1940.
szeptember) Budapestre költözött. Meggyőződése szerint lelkes cionista,
beállítottsága szerint idealista, de egyben opportunista politikus lévén,
hamarosan döntő érdemeket szerzett a viszonylag lanyha cionista mozgalom
felpezsdítésében. Tovább növelte tekintélyét a közösségen belül, hogy dr. Fischer
Józsefnek, a kolozsvári zsidó hitközség elnökének, korábbi romániai parlamenti
képviselőnek a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1024.pdf
Az egész kötetet lásd: