1022 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
zsidótlanító osztagok által „különlegesen kezelendőnek" minősített zsidók százainak. Noha ezek a zsidók - ügyvédek, újságírók, üzletemberek - sok esetben Auschwitzban végezték, a Tanács tagjai saját kényszerű közreműködésüket viszonylagos jótéteményként racionalizálták. Azzal érveltek, hogy mivel a zsidó futárok azonnal kikézbesítik az idézéseket, az áldozatoknak marad egy kis idejük elintézni az ügyeiket, némi élelmet és ruhaneműt összekészíteni, esetleg előkészületeket tenni a szökésre. Ezzel szemben a zsidótlanító osztagok minden előzetes figyelmeztetés nélkül hurcolnák el őket.
Freudiger Fülöp, aki az ortodox zsidókat képviselte a Tanácsban, különösen tevékenyen vett részt a mentésben, a vidéki deportálások során. Nemcsak csatlakozott a cionista erőfeszítésekhez, hanem emellett, Die-ter Wislicenyvel való kapcsolata révén, kimentett a debreceni, kassai, nagyváradi, nyíregyházi, pápai, soproni és székesfehérvári gettókból közel 80, többségében ortodox zsidót, rabbikat és közösségi vezetőket, közvetlenül már tervbe vett deportálásuk előtt.31
A nyilasuralom idején a Tanács legfáradhatatlanabb tagjai Domonkos Miksa, Stöckler Lajos és Berend Béla voltak. Az utóbbi eléggé szokatlan utakon járt, és elsősorban a budapesti gettó területén illetékes helyi nyilas parancsnokot, Sarlósi Józsefet felhasználva fejtette ki működését. Pető Ernő, Stern Samu és Wilhelm Károly, akik a puccs előtt a Tanács irányítói voltak, ekkor már bujkálni kényszerültek.
Segélyezési és mentési tevékenységét a Tanács főként szakbizottságai révén folytatta. Ezek, noha elsősorban a különböző náci követelések megvalósulásáért tartoztak felelősséggel, igyekeztek megtenni minden tőlük telhetőt a zsidók szenvedéseinek enyhítése érdekében. Az idő múlásával munkájuk fontossága egyre nőtt. A zsidók csillagos házakba költöztetésekor és a Szálasi-uralom alatt, a budapesti gettó létrehozásakor gargantuai feladattal kellett szembenézniük. A MIPI (Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája) tisztviselői mindenekelőtt a különféle táborokba internált zsidókat segítették, és a cionista fiatalokhoz hasonlóan nekik is sikerült számos zsidót hamis papírokkal ellátni és kiszabadítani.32 A Tanács által létesített ideiglenes kórházakban az orvosok fáradhatatlan munkával mentették a betegségektől kínzott, éhező gettólakókat, a nyüasok kegyetlenkedéseinek áldozatul esett számtalan zsidó sebesült életét.33
Miközben a Központi Zsidó Tanács működése a vidéki zsidó
közösségekre nézve kérdéses vagy talán káros hatású is volt,34 a
budapesti zsidó közösség érdekében tett erőfeszítéseit sokkal több siker
koronázta. Több tagjának azt az állítását azonban, miszerint a Tanács
ténykedése (így pl. a kormányzóval való újbóli kapcsolatfelvétel) döntő
szerepet játszott a deportálások leállításában, a tények nem igazolják.
Kétségtelen ugyan,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1022.pdf
Az egész kötetet lásd: