MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1021
Az SS áltaf létrehozott és többnyire az SS és magyar bérencei eszközének tekintett Zsidó Tanács szintén jelentős központja volt a mentésnek és segélyezésnek. Különösen a budapesti zsidókért tett sokat, miután a vidékieket már deportálták.30 A német megszállás első kritikus időszakában a Tanács tagjait a németek állandó és egyre túlhajtottabb követeléseinek teljesítése kötötte le. A magyar hatóságok kereken visszautasították a velük váló tárgyalást, arra hivatkozva, hogy zsidóügyekben egyedül az SS illetékes. A tanácstagok, állampolgári jogaiktól megfosztva és az Eich-mann-Sonderkommandónak alárendelve, igyekeztek megtenni minden tőlük telhetőt. Kétségbeesett - s összességükben hiábavaló - kísérletekbe kezdtek, hogy megelőzzék, de legalább késleltessék vagy enyhítsék a szemük előtt lebegő végső katasztrófát. Mint az akkori Magyarországon rajtuk kívül még sokan, kezdetben á Tanács tagjai is úgy gondolták, hogy a feltartóztathatatlanul előrenyomuló Vörös Hadsereg felszabadíthatja az országot, még mielőtt a németek végrehajthatnák tervüket. Amitor látták, hogy a német és magyar zsidótlanító osztagok milyen lázas buzgalommal végzik munkájukat, megpróbálták menteni, akit még lehetett. Sziszifuszi munka volt: Horthy önkéntes elszigeteltségben, a jobboldal konzervatív-arisztokrata szárnya megsemmisült, az új magyar vezetés a németek bábja - a Tanács vezetői tehát csak a saját, egyre apadó erőforrásaikra hagyatkozhattak. Igyekezvén a németek kegyeibe férkőzni, szolgálatkészen teljesítették a náciknak a javakra és pénzre támasztott, szélsőséges követeléseit. Némely lengyelországi gettóhoz hasonlóan, ők is megpróbálták meggyőzni a németeket arról, hogy a zsidók gazdasági értéketképviselnek, és hasznot hajthatnak számukra, ha az ország területén maradhatnak. Emlékeztették a németeket arra is, hogy a zsidóság döntő szerepet tölt be annak a Magyarországnak a gazdasági életében, amelynek ipari és mezőgazdasági termelése jelentős részben a német háborús erőfeszítések szolgálatában áll.
A németek természetesen egyaránt lelkesedtek azért, hogy
tovább mélyíthessék Magyarország gazdasági és katonai kizsákmányolását, és hogy
megvalósíthassák rasszista célkitűzéseiket. A Tanács tagjainak helyzete egyre
kevésbé volt irigylésre méltó: számos olyan utasítást kellett végrehajtaniuk,
amely nyilvánvalóan összefüggött a nácik baljós terveivel. A deportálandó
zsidók kijelölésének - halálos ítéletük megírásának - gyötrelmes feladatától,
amit Lengyelországban és másutt a zsidó tanácsoknak el kellett végezniük,
megkímélték őket, de azért közvetett módon gyakran felhasználták a Tanácsot
erre is. Felhasználták arra, hogy a zsidó tömegeket hamis biztonságérzetbe
ringassák, és hogy eljuttassák az idézést a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1021.pdf
Az egész kötetet lásd: