102 A MAGYARORSZÁGI ZS IDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐTT
A menekültprobléma egyre kritikusabbá vált. A lengyelországi gettók reménytelen körülményei rengeteg embert késztettek arra, hogy Magyarországra próbáljon szökni, és ezerszám özönlöttek zsidók Szlovákiából is, ahol elsőként került sor a zsidóság „áttelepítésére" a berlini wannsee-i konferencia után, ahol 1942 januárjában a végleges megoldás programját elfogadták. Szlovákiából márciusban indultak el az első deportáltakkal telezsúfolt szerelvények Auschwitzba. Egyes becslések szerint 1942-ben kb. 10 000 szlovák zsidó menekült Magyarországra. Zömük magyarul beszélt, és a lengyel menekülteknél sokkal simábban illeszkedett be a magyarországi életbe; és a magyarországi zsidóság eleinte általános közönnyel szemlélte ezt a jelenséget.71 A szlovákiai menekültek közül sokakat internáltak, néhány csoportnyit túlbuzgó szélsőjobboldaliak a lengyel határ közelében fekvő Kőrösmezőre hurcoltak, és ott állítólag agyonlőtték.72 Ugyanez lett a sorsa sok lengyel zsidónak is, aki 1942 szeptembere után próbált beszökni Magyarországra.73
A sokezernyi menekültnek nagy anyagi támogatásra és komoly jogsegélyre volt szüksége, de ez is, az is hamarosan meghaladta a menekültek ügyeit intézők lehetőségeit. A menekültek két kategóriára oszlottak. Akiket a hatóságok lajstromoztak vagy internáltak, voltak a „legális" menekültek, viszont sokan éltek az országban, illetőleg a fővárosban „illegálisan", hamis keresztény papírokkal is. 1942-ben kb. 3500-an voltak a „le-gálisok" a fővárosban: a Columbus utcában, a Damjanich utcában, a Magdolna utcában, az O utcában, a Páva utcában, a Rumbach utcában és a Szabolcs utcában kényszerlakhelyeken, illetve internálótáborokban: Bácstopolyán, Csörgőn, Garanyban, Kistarcsán, Nagykanizsán és Ri-csén, vagy külön táborokban: Baján, Balatonbogláron, Kalocsán és Szatmárnémetiben. Az internálótáborokban nemcsak őket tartották fogva, hanem politikaiakat is, továbbá olyan magyar és hontalan zsidókat, akik magyar állampolgárságukat nem tudták megfelelőképpen igazolíii.
A „legális" zsidó menekülteknek valamivel jobb soruk volt, mint a többieknek, mert a zsidó közösség vezetése nyíltan támogathatta őket. A legtöbb internálótábor lakóit részben vagy egészben a MIPI látta el a Jointtól származó vagy az OMZSA által gyűjtött alapból. Azoknak a „legális" menekülteknek, akiket nem vittek internálótáborba, rendszeres időközönként jelentkezniük kellett a KEOKH-nál, amely a Magyarországon tartózkodó külföldiek felügyeletét látta el. 1941-ben ez a szerv kutatta föl, fogatta össze és deportáltatta azt a kb. 18 000 „idegent", köztük sok lengyelt, akik azután Kamenyec-Podolszkijba kerültek, ahol legnagyobb részüket az SS lemészárolta (lásd a 6. fejezetet).
Nagyobb gondot okoztak az „illegális" menekültek. El
kellett látni őket hamis papírokkal, amelyek azt igazolták, hogy ők árják,
magyarok
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham102.pdf
Az egész kötetet lásd: