1016 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS

rok lelkesedése s fogékonysága az „együttműködésre" szóló felhívások iránt magukat a németeket is megdöbbentette. Azt állították, hogy a följelentések áradata egyetlen más országban sem öltött hasonló méreteket.¹⁴ Freudigerrel való egyik találkozása alkalmával Wisliceny állítólag megjegyezte: „Úgy látszik, a magyarok tényleg a hunok leszármazottai; soha nem jutottunk volna ilyen messzire nélkülük."¹

Hasonló véleményének adott hangot a német biztonsági rendőrség marosvásárhelyi képviselője. A székelyföldi lakosság hangulatáról szóló jelentésében hangsúlyozta, hogy a helybeli magyarok, tekintettel a front gyors közeledésére, követelik „a zsidókérdés mielőbbi radikális megoldását, mert jobban félnek a zsidók bosszújától, mint az oroszok brutalitásától"¹⁶.

A mind messzebb menő zsidóellenes intézkedések lakossági fogadtatását általában véve a magyar jobboldal radikális szárnya is kedvezően ítélte meg: „A magyar társadalom nagyobbik és jobbik része a felszabadulás örömével fogadta a rendeletek közlését, és úgy érzi, nem vok hiábavaló az az évek óta folyó küzdelem, amely a magyarországi zsidóság ellen társadalmi, szellemi és politikai téren folyt."¹⁷ Ez az értékelés a gettó-sítási kampány megindítása után még pozitívabbá vált. Az észak-erdélyi gettókban tett ellenőrző körútjáról visszatérve Endre László kijelentette: „...a lakosság minden városban és községben őszinte örömmel fogadja a zsidódanítással járó intézkedéseket, és... megelégedéssel vették tudomásul a kormányintézkedések végrehajtását. A lakosság mindenhol előmozdítja a hatóságok munkáját. A legtöbb helyen ingyen bocsát rendelkezésre szállítóeszközöket is, csak hogy minél hamarabb megszabaduljon tőlük."¹⁸

A zsidóüldözésbe tevékenyen bekapcsolódó magyarok többen voltak ugyan azoknál, akik aktívan vagy nyíltan felléptek a zsidók védelmében, vagy részt vettek a mentésükben, mégis a lakosság kisebbségét alkották csupán. Egyeseket nyüvánvalóan kapzsiság és irigység vezetett, másokat személyes bosszúvágy hajtott, ismét másokat megtévesztettek a kiforgatott hazafias és ideológiai szólamok.¹⁹

Az otthonukból erőszakkal elhurcolt zsidókat, amint a kora reggeli órákban a legszükségesebb ruhaneművel és élelemmel a hátukon a városi gettó vagy a legközelebbi gyűjtőtábor felé tartottak, az utcákon felsorakozott keresztények gyakran gúnyos megjegyzésekkel illették. Együttérzés viszonylag ritkán volt tapasztalható. A tisztességesebb magyarok egyszerűen elhúzták a függönyt az ablakukon.

A tömegek általános fásultsága és passzivitása, akárcsak az uszítók ellenséges megnyilatkozásai, végeredményben két tényezőből fakadtak: a

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1016.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/