MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1013
zed óta folyó dühödt antiszemita propagandakampány hatására a felvüá-gosulatlan lakosság nagy hányadában hamis kép alakult ki a zsidóságnak a magyar történelemben játszott szerepéről. Idővel sok keresztény a szélsőjobboldali felfogást tette magáévá, a zsidókat okolva az ország minden gondjáért és bajáért. Akárcsak a németek, a magyarok is egyszerre tekintették a zsidókat a kommunizmus szálláscsinálóinak és a plutokratikus kapitalizmus bajnokainak. Hajlamosak voltak arra, hogy az összes zsidót felelőssé tegyék Kun Béla proletárdiktatúrájáért, tekintet nélkül arra, hogy a magyar zsidóság túlnyomó része a magyarokkal együtt távol tartotta magát a bolsevik kalandtól.
Másfelől viszont, noha a zsidók nagy többsége a nélkülözés határán élt, a közvélemény a zsidókat többnyire azzal a szűk réteggel azonosította, amely a különböző szakmákban, valamint a bankéletben, az iparban és a kereskedelemben kiemelkedő szerepet játszott. E torz kép szerint a zsidók ódzkodnak a kétkezi munkától, szívesebben zsákmányolnak ki másokat.
A Holocaust előtti években a németektől pénzelt szélsőjobboldali sajtó uszító propaganda-hadjárata, a zsidókérdést állandóan napirenden tartó állami rádió, a szélsőséges pártok és mozgalmak szószólóinak izgató megnyüatkozásai még jobban felszították ezeket az előítéleteket. A zsidókérdés iránti figyelem, valamint hathatós megoldásának követelése tetőfokára hágott az Anschluss után, és még inkább azután, hogy 1941 júniusának végén Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak. Magyarország, mint a tengelyhatalmak szövetségese, behatóan tanulmányozta a náci Németországnak a zsidókérdés megoldásával kapcsolatos elképzeléseit, és eleinte buzgón átvenni látszott azoknak legalább néhány elemét. Abbéli igyekezetében, hogy bizonyságát adja készségének a Hitler-féle európai új rend elfogadására, beiktatott egy nürnbergi típusú törvényt (ún. harmadik zsidótörvényt), és számos „idegen" zsidót kitelepített. Ezeket a drákói rendelkezéseket, akárcsak a sok más korábbi, illetve későbbi intézkedést, a magyar nép hajlandó volt szükségesnek és a nemzeti érdekek érvényesítése szempontjából kívánatosnak tekinteni.
Az egyre szigorúbb zsidórendeletek lavinája közvetlenül a
német megszállás után nem érte a magyarokat teljesen váratlanul. Még a németek
végső célja - a zsidók deportálása - sem volt egészen meglepő, hiszen a magyar
parlamentben már évekkel előbb is követeltek hasonló lépéseket. 1 A
végső megoldás programjában közreműködők jelentései azt a közömbösséget is
hangsúlyozták, amelyet a keresztény lakosság tanúsított a zsidók gettósítása és
deportálása láttán.2 Az ily módon pszichológiailag és politikailag
egyaránt felkészített magyar lakosság számos rétege kifejezett várakozással
tekintett bizonyos zsidóellenes intézkedések elé. A pénz
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1013.pdf
Az egész kötetet lásd: