QC =5>Q
A belpolitikai légkör a mentés és az ellenállás szempontjából
A MAGYAR ZSIDÓSÁG háború alatti vezetőségét gyakran éri az a vád, hogy érdemben nem tett semmit a katasztrófa megelőzése vagy legalább enyhítése érdekében. Noha tudatában volt a náci végső megoldási program méreteinek, képtelen volt bármiféle tervet készíteni a mentésre és az esetieges ellenállásra. Ezeknek a vezetőknek a magatartására és felfogására, akárcsak az egész magyar zsidóságéra, továbbra is rányomta bélyegét az a rövidlátás, amellyel a közösségnek az 1867 utáni Magyarországon kialakult helyzetét szemlélték. Következésképp akkor, amikor a magyar zsidó közösség még viszonylag sértetlen volt és jólétben élt, a szomszédos közösségek módszeres kiirtása viszont már részben befejeződött, a magyar zsidók hamis biztonságérzetbe ringatták magukat. Az utolsó percig tévhitben éltek, s mindenből érvet kovácsoltak amellett, hogy - meglehet, anyagi áldozatok árán - valami módon azonban mégis túl fogják élni a háborút.
1944. március 19-e után, amikor Magyarország német megszállásával elszabadult a pokol, a magyar zsidók hamar belátták, hogy ők sem védettebbek, mint a többi, náci kézre került európai országban élő testvéreik. Egymás után omlottak össze bizakodásuk fő tartópillérei. A magyar jobboldal konzervatív-arisztokrata hatalmi csoportja, melyben tartós védettségüknek oly szilárd biztosítékát látták, megsemmisült; a baloldali érzelmű és haladó ellenzék, amelytől azt várták, hogy szembeszegül a fasizmussal, tehetetlenül vergődött (még ha a háború utáni magyar marxista történetírás nem is osztja ezt a nézetet). Végül, keresztény felebarátaik, akikkel - így gondolták - sorsközösségben élnek több mint ezer éve, lényegében tédenek maradtak. Különösen így volt ez vidéken, ahol a zsidók gettóba gyűjtése és deportálása rendkívül gyorsan lezajlott.
A magyar keresztények magatartása
A keresztény lakosság általában tétlen, esetenként pedig
kifejezetten ellenséges magatartása számos tényezőből fakadt. A több mint két
évti
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1012.pdf
Az egész kötetet lásd: