Randolph L. Braham: A népirtás politikája : A holocaust Magyarországon

A MAGYAR ZSIDÓK HELYZETE KÜLFÖLDÖN 1003

Judenkodex), melyet az 1941/198. sz. törvényként léptettek életbe 1941. szeptember 9-én.42

A zsidóellenes kampány első szakaszában a szlovákiai zsidókat kíméletlen árjásítási programmal sújtották, amelynek élharcosa a Központi Gazdasági Hivatal (Ústrendy Hospodársky Urad - UHÚ) volt.43 1941 októberében a 15 000 pozsonyi zsidónak mintegy kétharmadát eltávolították állásából, és több ezer sorstársukkal együtt, akik az árjásítási kampány sodrában munka nélkül maradtak, munkatáborokban fogták őket „termelőmunkára". A legnagyobb ilyen táborok az 1941 őszén, eredetileg deportálási-bevagonírozási központként létesített seredi, novakyi és vyhnei voltak. Kisebb munkatáborok működtek Hava, Zsolna, Deges, Nyitra, Svaty Jur, Láb és Zohor helységekben.

A kampány második, radikálisabb szakasza röviddel az 1942. január 20-i wannseei konferencia után vette kezdetét. Szlovákia ebben az időszakban élen járt a zsidóüldözésben, az első ország volt, ahonnan tömegesen deportálták a zsidókat Auschwitzba. 1942. március 26-tól júniusig a szlovák hatóságok kb. 52 000 zsidó deportálását hajtották végre.44 A legtöbb, hazájában maradt zsidó végül is külön igazolást - „menlevelet" (Schutzbrief) - kapott, amely tanúsította, hogy személye a nemzetgazdaság számára nélkülözhetetlen. A német nyomás dacára június után már nem újították föl a deportálásokat. Később is „kicsempésztek" ugyan kisebb szállítmányokat, de a deportáltak száma 1942 júniusa és 1943 márciusa között 6000 alatt maradt.45

1943-ra a zsidók deportálása bizonyos fokig népszerűtlenné vált Szlovákiában. A gazdaságra súlyos terhek nehezedtek, a háború a tengely szempontjából nem éppen kedvezően alakult, és 1942 júliusa után hírek kezdtek kiszivárogni arról, hogy a deportált zsidókat valójában nem áttelepítik, hanem likvidálják. E hírek, minthogy forrásuk nem más volt, mint a Vatikán, a túlnyomóan katolikus lakosságra óriási hatást gyakoroltak. A katolikus püspöki kar sürgetésére Tuka miniszterelnök kifejezte a németek előtt kormányának azt az óhaját, hogy egy német-szlovák vegyes vizsgálóbizottság tartson szemlét az egyik olyan táborban, ahova szlovák zsidókat „telepítettek át". A kérés zavarba hozta a németeket, és úgy döntöttek, hogy legalábbis egy időre enyhítik a Szlovákiára gyakorolt nyomást. 1943 decemberében azonban Edmund Veesenmayernak, Rib-bentrop Jolly Jokerének, a Birodalom későbbi teljhatalmú magyarországi megbízottjának sikerült rávennie Tisót, hogy a 16-18 000 zsidót 1944. április 1-jéig speciális táborokba küldje; a mintegy 10 000 áttért zsidót külön táborba kellett gyűjteni.

A szlovák történelem e viharos periódusában a zsidók helyzete a már érvényben lévő számos zsidóellenes rendelkezés ellenére Magyarorszá

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bÅ‘v. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztÅ‘ Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1003.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/