Randolph L. Braham: A népirtás politikája : A holocaust Magyarországon

1002 A MAGYAR ZSIDÓK HELYZETE KÜLFÖLDÖN

hasonló kezdeményezést (feltehetőleg a romániai magyarok státusának kivizsgálását illetően). A megtorlásokkal való burkolt fenyegetőzés pedig szerintük pusztán azt a célt szolgálja, hogy a románoknak az ottani magyar kisebbséggel szemben tervbe vett akcióit előre igazolja.37

A kuratórium ezeken a diplomáciai csatornákon nem ért el kézzelfogható eredményeket. Mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy az észak-erdélyi zsidók sorsa - éppúgy, mint a nácik és nyilasok kezében lévő összes bajtársaiké - a szövetségesek katonai sikerein múlik. Ezért a kuratórium inkább a romániai menekültek és a felszabadított területeken talált zsidók megsegítésére összpontosította figyelmét. Munkájához támogatást kapott a Jointtól, a Nemzetközi Vöröskereszttől és a román kormánytól. Amikor az egyesített szovjet-román seregek Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország jelentős részét felszabadították már, a román kormány különvonatot bocsátott a kuratórium rendelkezésére a náci táborokból szabadultzsidók hazatelepítéséhez.38 1 945 tavaszán és nyarán a kuratórium támogatást nyújtott Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia felszabadított zsidó közösségeinek is.39

Szlovákia: a zsidóüldözés úttörője

Románián kívül, legalábbis egy ideig, a magyar zsidók egyeden lehetséges menedéke Szlovákia volt. Szlovákia mint a Harmadik Birodalom kreálta lojális szövetséges az elsők között követte a zsidókérdésben a náci irányelveket.40 Alighogy 1939 márciusában megalakult a „független" szlovák állam, az új külügyminiszter, dr. Ferdinánd Durcansky nyomban biztosította Hermann Göringet afelől, hogy a zsidókkal szemben ugyanolyan bánásmódot fognak alkalmazni, mint a németek. A „zsidókérdés megoldása" az új kormány egyik legfőbb feladata lett.41 A kormány politikájára ebben a tekintetben - egyébként minden már tekintetben is -befolyással, sőt meghatározó befolyással bírt a pozsonyi német követség, amely előbb Manfréd von Killinger (1939. március-1941. január), majd Hanns Elard Ludin vezetése alatt működött. A követség zsidóügyi szakértője Dieter Wisliceny SS-Hauptsturmführer volt, aki 1940. szeptember l-jén érkezett Pozsonyba. Wisliceny az Eichmann-Sonderkommando egyik vezetőjeként fontos szerepet játszott Szlovákia, Görögország és Magyarország zsidóinak likvidálásában.

A zsidóellenes hadjárat Szlovákiában röviddel az új állam megalakulása után, a zsidónak tekintendő személyek körét meghatározó rendelet kibocsátásával kezdődött (1939. április 18.). Ez a definíció, amely dr. Bernhard Lösenernek az 1,935-ös nürnbergi törvényekbe beépített felfogását tükrözte, később része lett az ún. Zsidókódexnek (Zidovsky kódex;

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bÅ‘v. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztÅ‘ Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1002.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/