100 A MAGYARORSZÁGI ZS IDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐTT
val nagyobb számban osztrák zsidók az 1938-as Anschluss nyomán, amely a Harmadik Birodalmat Magyarország tőszomszédjává tette. Egy évvel később a Németországhoz csatolt Cseh-Morva Protektorátusból menekültek a zsidók, majd Csehszlovákia feldarabolását követően a függetlennek nyilvánított szlovák bábállamból.
Ezek a német, osztrák és protektorátusbeli menekültek viszonylag jómódú emberek voltak, és vagy rokonaik éltek Magyarországon, vagy üzleti kapcsolatok fűzték őket Magyarországhoz. így azután nemigen igényeltek anyagi támogatást a magyarországi zsidó szervezetektől.
Kisszámú lengyel zsidó menekült még a második világháború kitörése előtt Magyarországra. Főként Galíciából jöttek, hogy egyrészt jobb gazdasági körülmények közé kerüljenek, mint aminők közepette odahaza élték, másrészt megelégelték a lengyelországi, egyre elviselhetetlenebb antiszemita légkört. Nagyobb tömegben akkor érkeztek, amikor 1939 szeptemberében a nácik szétzúzták Lengyelországot. Elsősorban náciellenes beállítottságú értelmiségiek érkeztek, azután a szétvert lengyel hadsereg Magyarországra menekülő katonái között is voltak zsidók. Kb. 60-80 000 lengyel keresett menedéket Magyarországon az összeomlás után, soraikban 5-6000-en lehettek zsidók. Amikor lefegyverezték őket, hagyták, hogy elhagyják Magyarországot, és csadakozzanak az emigrációban szerveződő lengyel katonai egységekhez. Zömük 1940 márciusáig Jugoszlávián és Svájcon át Franciaországba ment, és ott beállt Kopanski tábornok hadseregébe. Akik utóbb távoztak, azok Törökországon keresztül jutottak el a Közép-Keletre, Anders tábornok hadseregébe. Nagyszámú lengyel katonai és polgári személy határozott azonban úgy, hogy Magyarországon marad. A magyar hatóságok rendkívül nagylelkűek voltak a katolikus lengyelek iránt, tekintettel a hagyományos barátságra és együttműködésre. A zsidó katonáknak szintén megadták a kellő tiszteletet. A lengyel zsidó tisztek és közkatonák zömét Esztergomtól északra, Vámosmikolán helyezték el egy táborban, ahol egészen 1944. október 15-ig, a Szálasi-puccsig egyes kivételekkel aránylag jó soruk volt.66
A német megszállásig Lengyelországból és máshonnan érkező
menekültek jó szándékú fogadtatása jelentős részben Antall Józsefen múlott, aki
a belügyminisztérium polgári menekültekkel foglalkozó, IX. osztályát vezette. E
minőségében Antall tetemes segítséget nyújtott a zsidó menekülteknek is,
különleges táborokat, árvaházakat és más intézményeket létesítve számukra.67
Antalitól eltérően sok magyar hivatalos személy már sokkal kevésbé bánt
jóindulatúan a lengyel-zsidó polgári menekültekkel, akiknek száma hónapról
hónapra nőtt. A magyar határőrségnek olyan utasítása volt, részint központilag,
részint pedig saját helyi parancsnoka
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham100.pdf
Az egész kötetet lásd: