Vajon kit terhel a történelmi felelősség ezért a katasztrófáért? Ha visz- szatekintünk, úgy tűnik, hogy jelentős mértékben elmarasztalhatok mindazok, akik tétlen szemlélők maradtak: a szövetségesek és a semleges hat£ mak, mert végső soron közönyösek voltak a zsidóság sorsa iránt a Ner. zetközi Vöröskereszt és a Vatikán, mert nem cselekedtek idejekorai s kellő együttérzéssel; és nem utolsósorban a helyi keresztény lakosok és egyházi hatóságok, amiért egykedvűen, tétlenül fogadták, ami beKÖvetkezett. Kisebb mértékben ugyan, de el kell marasztalni a Magyarországon és másutt élő zsidó vezetőket is, mert rövidlátók voltak és bürokratikusán jártak el, jóllehet tétovázásuk csak magának a zsidóságnak a tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát tükrözte vissza. Az igazi felelősség azoriDan szinte teljes egészében a németeket és magyar bűntársaikat terheli. \z ő összehangolt és elvakult cselekvésük tette lehetővé a „végső megoluas"
magyarországi végrehajtását: egymás nélkül semmire sem mentek volna. Hiába törtek a németek a zsidókérdés megoldására, útjukat állta volna, ha az újonnan megalakult magyar bábkormány nem támogat a őket és a helyi hatóságok nem működnek együtt velük. Ugyanakkor hiába fűtötte a magyarországi szélsőjobboldali szervezeteket a vágy, hogy német példaképeik nyomdokaiba lépjenek, kitűzött céljaikat aligha érik el, ha az ország nem kerül megszállás alá.

A magyarországi zsidók tömegeit, vagyis az áldozatokat a közvetlen felelősség alól természetszerűleg fel kell menteni, noha alkalmaim ít fölmerül, hogy miért nem próbáltak elmenekülni, miért nem kíséreltek meg az ellenállást? Az efféle kérdések azonban nemcsak meddők, de arról is tanúskodnak, hogy akik felteszik őket, egyáltalán nincsenek tiszti . an az ország akkori helyzetével. A magyarországi zsidóknak - noha gyakorlatilag évek óta Auschwitz árnyékában éltek - nem voltak konta\ ismereteik a gázkamrákról és a legtöbb koncentrációs táborban folyó tömegg/ilkossá- gokról. Akik közülük netán hallottak is beszélni ezekről a szörn; .íségek- ről, azzal nyugtatgatták magukat, hogy ezek csak rémhírek 111 :tve náciellenes propagandafogások. Akárcsak vezetőik, az egyszerű emberek sem tudták elhinni, hogy a felvilágosult 20. században módszeres, futószalagszerű tömeggyilkosságok fordulnak elő. Akárcsak a nácik uraima alatt nyögő kontinens más zsidói, ők is szörnyülködve és hitetlenkedve fogadták a híreket. A legáltalánosabb lelki védekezőmechanizmus a valóságtól való elfordulás volt.

A magyarországi zsidóság felfogását és valóságérzékelésé¹ /reszt az szabta meg, hogy a magyar társadalomban 1867 óta elfoglalt h iyzetüket nem voltak képesek elfogulatlanul megítélni. Történelmük „aranykorában", vagyis 1867 és 1918 között elért eredményeik és a konzervatív-arisztokrata uralkodó elithez fűződő szoros kapcsolataik tudatában elhessentették maguktól a világ zsidóságának aggodalmait, és harru. biztonságérzetbe ringatták magukat. Az utolsó pillanatig becsapták önmagukat, azt próbálták elhitetni magukkal, hogy a szomszédos országok zs'dóságá- tól eltérően sorsuk nem lesz azonos azzal, ami hitsorsosaik nyakaba szakadt a környező országokban, hogy ők viszonylag sértetlenül vi zeíik át a háborút, s legrosszabb esetben is csak gazdasági megszorításokat kell elviselniük. S amikor arról hallottak kósza híreket, hogy mily en szörnyűségek történtek a lengyel zsidósággal, azt hajtogatták, hogy a civi_ sáit Magyarországon ilyesmi nem eshet meg, hiszen itt ezeréves sorsközösséf; fűzi össze a zsidókat a magyarsággal. Optimizmusukat alátámasztotta, hogy miközben Európa-szerte módszeresen pusztították a zsidókat, ők éveken át csaknem sértetlenül élték a maguk életét. A viszonylagos nyugalomnak ebben az időszakában a zsidó vezetők, noha ismerték a nác „v gső megoldásra" vonatkozó programot, sajnos nem tettek jelentékeny óviut :zKe- dést, nem tájékoztatták a magyarországi politikai vezetést, de a zsidó 6ö megeket sem, nem figyeltek az országba került lengyel és szlovák zsiao m' nekültek tanácsaira és figyelmeztetéseire.

A magyarországi zsidóság tájékozatlan volt, felkészületlen, és nem vuit egységes sem, így aztán az SS-nek és magyar cinkosainak könnyű pr :d: i lett az ország megszállása után. A „végső megoldás" programját, a zsit k elkülönítését, kifosztását, gettósítását, összeterelését és deportálását lámgyorsan végezték el. 1944 kora nyarára Magyarország egész te lt ről, Budapest kivételével, csaknem 440 000 zsidót deportáltak Ausc* witzba, nem egészen két hónap alatt. A gyorsaság nem volt mellékes, mert a Harmadik Birodalom ekkorra már a vereség küszöbére érkezett

A magyar zsidóságot ért katasztrófa méreteit drámaian érzékeltetik a Is ■.vetkező adatok. 1944. június 6-án, a hadtörténelem egyik legegyszerűbb napján, amikor a legnagyobb, valaha összeállt nemzetközi hajóhad megrohamozta Normandia tengerpartját, három transzport érkezett Auschwiu, Birkenauba Észak-Erdély 12 000 zsidójával. A nap végéig a szövetst^esek csupán feleannyi embert veszítettek, mint aznap a magyar zsidók. Miután a szövetségesek megvetették a lábukat a normandiai partvidéken, embu veszteségük napról napra csökkent. Ezzel szemben a magyar zsidókai mai május 16-án kezdték halomra gyilkolni, és ez a tömegmészárlás egyre n* vekvő ütemben folytatódott egészen július 9-ig. De nézzünk még néíu ny adatot! A magyar zsidóság a háború alatt több embert veszített, méghoz egyharmaddal többet, mint az Egyesült Államok teljes hadereje a világb ború valamennyi hadszínterén együttvéve. Nagy-Britannia szenvedte el a német támadások nagy részét, katonai és polgári vesztesége mégis csupa^ fele volt a magyar zsidóság emberveszteségének. Nem azért idézem ezeket az adatokat, hogy lekicsinyeljem a nyugati szövetségesek áldozatk^ ;zsége : vagy hősiességét, hanem csupán azért, hogy érzékeltessem a magyarorsz gi Holocaust dimenzióit.

A magyar zsidó vezetők, akiket saját kormányuk csapdába csalt es azti. l sorsukra hagyott, meg kellett érjék, hogy az ország lakossága a legesei lyebb ellenállást sem tanúsította, szomszédaik a kisujjukat sem mozdították, a világ meg mintha teljesen elfeledkezett volna róluk, s ebben a szo^ nyű helyzetben mindent megtettek, ami erejükből tellett, hogy mentsuk, ami még menthető. A Zsidó Tanács a hagyományos vezetőkből alakúk meg az ország megszállása után, s mint ilyen, akarva-akaratlan az SS es*. közévé vált, miközben lényegében csupán az időhúzás taktikájával próba kozhatott. Abban bíztak ezek a vezetők, hogy a Vörös Hadsereg gyors előnyomulása meggátolja a nácikat sötét terveik végrehajtásában. A cioniStaK is egyetértettek ezzel a céllal, de fenntartásaik voltak a követett taktikával szemben, s azt az álláspontot képviselték, hogy mivel MagyarorszagGn a tényleges hatalom az SS kezében van, a legtöbbet úgy lehet elérni a Zaidó- ság érdekében, ha közvetlenül az SS-szel lépnek érintkezésbe, és vele p ró- bálnak egyezkedni. Visszatekintve ma már látjuk, hogy mindkét muűszer eleve kudarcra volt ítélve. Azok a németek és magyarok, akik a „vej^cges megoldás" programjában szerepet vállaltak, fittyet hánytak a j^zan rte- lemre és logikára, nem vettek tudomást arról, hogy bukásuk elkerülhetetlen, s nem hagyták magukat eltántorítani attól az elhatározástól, hogy Magyarországot „zsidótlanítsák".

Könyvünkkel az a célunk, hogy élesebb megvilágításba helyezzuK azt a sok bonyolult tényezőt, amely a magyarországi zsidóság megsemmisítéséhez vezetett. Érthetőbbé szeretnénk tenni és megmagyarázni mindazokat a történelmi, politikai, közösségi és társadalmi-gazaasigi körülményeket, amelyek kisebb-nagyobb mértékben előidéző, voltak ennek a tragédiának. A magyarországi Holocaustot a magya.- :s a világtörténelem, valamint a nemzetközi politika összefüggésedben K rán- juk bemutatni és elemezni.

A második kiadás jelentősen bővített, korszerűsített és javított változata az elsőnek, amelyet 1988 végén jelentetett meg a Gondolat Kiadó az első angol nyelvű kiadás (Columbia University Press New York, 1981, Hl.) alapján. Bár megmaradt a könyv eredet szerkezete, sok új részt tartalmaz a végleges megoldás magyarország. megtervezésére és végrehajtására vonatkozóan. Olyan dokumentumok százezreiből leszűrt következtetéseket is tartalmaz, mely dokumentumok, különösen a magyar, romániai és volt Szovjetunió-beli helyi és országos arcnívu- mokban addig hozzáférhetetlenek voltak. Ezek, valamint a kommunizmus összeomlása óta megjelent tudományos munkák szükségessé tették több történelmi esemény újbóli vizsgálatát és értelmezésér. MunKám sok fejezetét, így például a munkaszolgálatról, a zsidóellenes propagandahadjáratról, a zsidók gettósításáról és deportálásáról, az áldozatok, a bűnösök és a tétlen szemlélők attitűdjeiről szólókat jelentős mérttKben javítottam és korszerűsítettem. Új fejezet foglalkozik a Holocausttal kapcsolatos háború utáni, magyarországi reakciókkal.

Nem térünk ki a fajelmélet és faji ideológia általános történeim td bölcseleti vonatkozásaira, sem a zsidókkal kapcsolatos mítoszokra vagy e mítoszok hirdetőinek patológiájára, már csak azon egyszerű oknál íogva sem, mert ezt a technikát már megfelelőképpen feldolgozta a tudományos irodalom. Mindössze arra szorítkozunk, hogy áttekintsük és értékei k a magyarországi szélsőjobboldal nézeteit és programját.

Az időrendi tábla (az 5. függelék) segítséget ad a művünkben t .gyalt események kellő áttekintéséhez. Leírása és elemzése tematikus alaj^u, és a történeti kronológiát követi. Az első tíz fejezetben a német megszállá .g terjedő korszakot tárgyaljuk. A tizenegyedik fejezettel kezdődő és a t. in- hatodikkal záruló részben feltárjuk a megszállás előzményeit, jellemezz c magát a megszállást, ismertetjük azt a politikát és azokat a rendelkezéseket, amelyekkel a végső megoldást elindították, s kitérünk a hatalom intézményrendszerének a szerkezetére, tagolódására, vetünk egy p illan ;t a Zsidó Tanácsra, és felvázoljuk, hogyan ment végbe a zsidóság elkülönítése és kifosztása. A következő hat fejezetben a végső megoldás zárószakaszf c vizsgáljuk végig az ország körzetei szerint. A huszonharmadiktól a h- mincegyedik fejezetig a magyarországi Holocaust különböző vonatkoz; sait taglaljuk, megvizsgáljuk, milyen volt az ország zsidó és nem zsidó - kosságának magatartása és reakciója, foglalkozunk a mentési akci jkkal és az ellenállási kísérletekkel, felmérjük, mit szólt és mit tett a világ, és bef - lantunk a budapesti zsidóság sorsába a nácik bábjának, Szálasinak az idejében. A harminckettedik fejezetben közvetlenül a háború után időkrő szólunk, a rehabilitációról, a jóvátételről és a bűnösök felelősségre von sáról. Az új, harmincharmadik fejezet azokat a reakciókat tekinti •'.t, amelyek a háború óta Magyarországon születtek a Holocaust témakörében

A földrajzi megnevezéseket azokon a területeken, amelyeket 1938-^ ben Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától Magyarországhoz csatoltak vissza, magyar változatukban szerepeltetjük. Nem mintha nen zeti szempontból a magyart kívánnánk előnyben részesíteni, hanem azért, mert így egyszerűbb, és mert ily módon a nyelvhasználatban következetesektudtunk maradni. A földrajzi neveket az 1944. évi névhasználat szer. t használtuk. A jegyzetanyagban előforduló idegen nyelvű címeket csak a¹kor adjuk meg magyar fordításban, ha nem világnyelvekről van szó. Arr i személynevek írását illeti, ha nem állt rendelkezésünkre az illető szem í saját kezű névaláírása, a Tiszti Címtár névírási módját követtük. A gyí rabban használt rövidítések, betűszavak és idegen nyelvű kifejezések n gyarázata a Glosszáriumban található. Külön utat követtünk a héber szavak átírásában: a félreértéseket elkerülendő, következetesen az angolos Át írást alkalmaztuk. Szervezetek és személyek nevét a meghonosodott formában közöljük.

Könyvem néhány fejezetét rövidített változatban már előzőleg l lönféle folyóiratokban közzétettem. A tizedik fejezet képezte az alap egy, a munkaszolgálatról szóló monográfiámnak. Hadd mondjak e helyt köszönetet a coloradói egyetem kiadásában megjelenő Easi European Quarterlynek, amiért hozzájárult, hogy az ott közzétett tanulmányt : dolgozott és kiegészített formában beilleszthessem ebbe a kötetbe Az újraközlés engedélyezéséért ugyancsak hálás vagyok a jeruzsáleír Héber Egyetem Modern Zsidó Intézetének (23. fejezet), a Jewisn Soci^l

Studiesnak (7. fejezet), valamint a Yad Vashem Studiesnak. (C , K. fejezet és a 16. fejezet egy része).

Nincs könyv, amelynek ne volnának bizonyos hiányossága, s e szabály alól nem kivétel a mi munkánk sem. Ezek egy része annak Következménye, hogy a szerző nem járt el elég körültekintően. Legtöbbször azonban a szerző nem tudott hozzájutni éppen olyan, perdöntően fontos dokumentumokhoz, amelyek például a végső megoldás megtervezéséért és végrehajtásáéit közvedenül felelős szervekre vonatkoznak, így a csendőrség, a Belügyminisztérium VII., XX., XXI. osztálya és a Nyilaskeresztes Párt egyes dokumentumaihoz. Számosat ezek közül minden bizonnyal megsemmisítettek az Istenek alkonyának közelec. ^vel. Más dokumentumokat azonban, mint azt több jól értesült lwéitoros és történész állítja, még ma is „bizalmasan" kezelnek nacionausta vagy politikai színezetű okokra hivatkozva.

A második kiadás bővítései, átdolgozásai csak fokozták lekötelezettsé- gemet azok iránt, akik segítségemre voltak. Hálás vagyok sok kritikusomnak és olvasómnak, akik kutatókként vagy laikusokként felhívták figyelmemet az első kiadás hiányosságaira, tévedéseire. Köszönetet mondok azoknak a levéltárosoknak és könyvtárosoknak is, akik az elmú't 'vtize- dekben segítették kutatásaimat. Mindig hálával fogok emlékezr a következő intézmények vezetőinek és szakembereinek szívélyes együttműködő készségére: a New York-i YIVO Zsidó Kutatóintézet, a jeruzsálen Vad Vashem Intézet, a budapesti Magyar Országos Levéltár, Új Magyar Központi Levéltár, a Belügyminisztérium Történeti Irattára, az Országos Széchényi Könyvtár, a bukaresti Állami Archívum és a kolozsvá Ref, onális Levéltár, a londoni Közokirat Hivatal, az amszterdami Állán. Holland Háborús Dokumentációs Intézet, a washingtoni Országos Lev ar és Kongresszusi Könyvtár, a bonni Külügyi Archívum és a New York- Közkönyvtár, valamint a Columbia Egyetem Jogi Karának Könyvtára hogy csak a nagyobbakat említsem. Köszönöm, hogy engedélyt adtak illusztrációk újraközlésére a következő intézmények: a washingtoni Egyesűit Államok Holocaust Emlékmúzeuma, a New York-i YIVO Zsidó Kutat-,nté- zet, a budapesti Zsidó Múzeum és Legújabbkori Történeti Múzeum, valamint a koblenzi Szövetségi Levéltár.

Munkámat nem tudtam volna elvégezni sokak nagylelkű támogatása nélkül. Hálás vagyok a támogatásért és ösztönzésért, amelyet a New York-i City University Továbbképző Központjának vezetőitől, különösen Frances Degen Horowitz rektorasszonytól és Alar. Gartner dékántól kaptam. Erkölcsi és anyagi támogatásukért hálásan mondok köszönetet Elizabeth és Jack Rosenthalnak, a Holocaust kutati Intézet mentorainak, valamint a Tanácsadó Testületben tevékenykedő barátaimnak és támaszaimnak, Marcel Sand elnöknek, Valerie és Frank Furth, Eva és Norman Gati, Gizella és Arié Edrich testület, tagoknak. Csakis az ő egyéni és közös erőfeszítéseiknek köszönhető, hogy az Intézet meg tud felelni számos kutatási feladatának. Külön köszönet illeti Várszegi Gábort, amiért oly következetesen és nagylelkűen támogatja a Holocaust-kutatásokat mind New Yorkban, mind pedig Magyarországon. Le vagyok kötelezve a }. and O. Winter Holocaust Research Fundnak, amelynek bőkezű támogatása híján nem lehetett volna megjelentetni ezt a könyvet. A magyar nyelvű kiadás előkészületei során nyújtott készséges közreműködésükért a Gondolat Kiadó munkau :sa t Hernádi Miklós főszerkesztőt, Hodu Pálné műszaki vezetőt s Markwarth Ágnes szöveg-előkészítőt a mutatók összeállításáért illet köszönet, továbbá Zaláné Szmrecsányi Máriát a szedésért és a tördeléséit Nagyra értékelem a Belvárosi Könyvkiadó igazgatója Mezei Andr; :s munkatársa Veress Mariann munkáját, Dan Danieli, Ervin Farkas, Klara Rnöpfler és Molnár Judit értékes észrevételeit s azt az odaauast, amellyel a nyomdai levonatok ellenőrzését végezték. Főként azonban Karsai Lászlónak, a szegedi JATE történészének vagyok lekötelezve, mert nagy gonddal és szakértelemmel véleményezte és javította könyvem kéziratának számos részletét. Egyes részletkérdések megv lag^a;..- ért Ember Mária történész-újságírót illeti köszönet. Végül nagyra < tekelem Berend T. Iván, Mezei András és néhai Ránki György professzorok munkámmal kapcsolatos önzetlen kommentárjait.

Különösen hálás vagyok két fiam, Steven és Róbert, valami ít menyem, Mariko Sandberg támogatásáért és bátorításáért, amelyekben sok-sok éves Holocaust-kutatásaim során tőlük részesültem. Utol ra, de korántsem utolsósorban szeretnék köszönetet mondani feleseimnek, Elizabethnek nem csupán szeretetéért és erkölcsi támogatat rt, hanem tevékeny alkotó szerepéért, amelyet e munka valamenn> szakaszában betöltött.

Randolph L. Braham 1994. únt.s

Előszó az első kiadáshoz

EHHEZ A KÖTETHEZ Ránki Györgyöt kérték fel az előszó megírásár A vállalt feladatot már nem teljesíthette. Én az alábbiakban nem az ő helyettesítésére törekszem, hanem összeállítom azt az előszót, melyet ő írhatott volna. Erre lehetőséget nyújt, hogy „Magyar Holocaust" c mel 1982 júniusában az Élet és Irodalom hasábjain kritikát írt a könyv eredeti angol nyelv, 1981-ben két vaskos kötetben megjelent változatáról. Mindaz, amit akkor írt, Braham professzor könyvének magyar nyelvű változatára is érvényes. És innen átadom a szót Ránki Gj rg nek.

Braham könyvét érdemes volna mindenkinek elolvasnia. A „végső megoldás" a hitleri nemzetiszocializmus ördögi találmánya volt. Kitervelői, kikényszerítői és végrehajtói a náci Németországban uralkodtak. A magyar zsidóság pusztulása annak a német nemzetiszocializmus által kitervelt ső megoldás"-nak volt a része, mely meghalad minden eddig, történelmi tapasztalatot.

Nem valószínű, hogy a közeljövőben bárki meghaladja Braham tön netírói teljesítményét... Végül is ezt a könyvet Magyarországon kellett volna megírni. Csak fájlalhatjuk, hogy mind ez idáig nem írtuk meg. Sőt a kt désről alig született itthon érdemleges munka.

A ... vállalkozás egyedülálló. Az ismert kutató évtizedek óta foglalkozta a témával: dokumentumköteteket közölt német és magyar archív anyagok alapján: minden hozzáférhető forrást átnézett; ismer minden irodalmat lett légyen közzétéve Magyarországon, Izraelben vagy az Egyesült Államokban.

A munkaszolgálat, a bácskai vérengzés, továbbá az 1941-es deportál, ok által (a nem magyar állampolgárságinak egy részét átvitték a megszállt orosz területre) elpusztult 63 000 zsidó, a deportálások, a nyilas tömeggyilkossc 7ok következtében pedig további félmillió vesztette életét. (Ha csak az 1938-as államhatárokat nézzük, a vidék vesztesége 169 008 fó - 78 százalék a fővárosé 88 000 - 52 százalék - volt.) Braham több mint félmilh ember kiirtásának történetét írja meg.

A hazai zsidóság 1944-es tragédiája - főbb vonatkozásaiban - eddig ismeretes volt. A New York-i kutatóhoz hasonló részletességgel azonban se i- ki sem tárta fel az eseményeket, ez adja a vállalkozás egyedülálló titékét. Számos új, ismeretlen részletet is tartalmaz a könyv.

Egyedülálló dráma játszódott le 1944 nyarának és telének honapjaiban Magyarországon. A nemzetiszocialista német vezetés számára megnyílt a lehetőség, hogy az évek óta sürgetett és Európa nagy részén már siKerrel végrehajtott tervét - az Endlösungot, a „végső megoldás"-t azaz az európai zsidóság fizikai megsemmisítését Magyarországon is végrehajtsi

Mi tette a hazai zsidóság történetét különösen drámaivá? Az eserr, enyek gyorsasága? Az a körülmény, hogy amit máshol évek alatt hajtottak vtgre, azt itt hónapok alatt? Az, hogy fennállásuk néhány esztendeje alatt az auschwitzi gázkamrák és kemencék soha nem üzemeltek olyan intenzi, .ssal, mint 1944. május 15. és július 13. között? (Amikor a magyarország, szállítmányok gördültek a haláltábor rámpáira.)

Mindez közrejátszott a drámában, de mégsem ez a dráma. A magyarországi zsidóság tragédiáját abban látom, hogy talán leginkább tiikr ¿te a középkelet-európai modern fejlődés összes ellentmondását: a zsiaoság asszimilációjától kezdve a kis és nagy ország kapcsolatáig, a német-magyar viszony kérdésétől a beolvadás és elkülönülés dilemmájáig, a kollaboráció és az elletiállás történelmi-erkölcsi alternatívájáig.

Braham nem tűzte ki célul, hogy feldolgozza Magyarország egér.z nemet megszállásának történetét, mégis számos olyan dokumentumot és íszefuggést is felszínre hoz — például a megszállók szervezeti berendezéséről é: a magyar hatóságokhoz való viszonyáról —, amelyek teljesebbé tehetik a háború utolsó esztendejére vonatkozó általános ismereteket is. De minden elismerésünk mellett sem hallgathatjuk el: a jeles szerző erősebb annak rmgválaszoláiaban, hogy mikor és hogyan történt, ami történt, mint annak elemzésében, gy miért ment végbe a katasztrófa.

Braham könyvéből hiányzik a magyar zsidóság különleges tragédiája. Nem ad megfelelő képet sem a népcsoportnak a tizenkilencedik század közepétől 1944-ig tartó fejlődéséről, sem arról az egyedülálló szerepi í melyet az ország modem fejlődésében betöltött.

A zsidóság társadalmi emancipációja Nyugat-Európában a többé-kevésbé kialakult modern gazdaság körülményei között ment végbe, míg Kelet- u- rópában a zsidóság, éppen az elmaradottság következtében, többnyire maga lett a korszerű gazdaság bábájává. Ilyen körülmények között a kelet-európai országok korszerűsödése úgy ment végbe, hogy a gazdasági élet számos területén döntő szerepet játszhatott a zsidóság, amelynek egyedei azon in - társadalmi, kulturális és nemegyszer jogi szempontból - megmaradtak másodrangú állampolgárnak, sohasem válhattak a kelet-európai nemzetek szerves részévé.

A magyar zsidóság fejlődése némileg eltért a kelet-európai országokétól.

XJgy is fogalmazhatnám: a magyar zsidóság tekinthető leginkább - ny\ gat-európai értelemben véve - saját nemzetével azonosítottnak. Sokkal bonyolultabb történelmi és társadalmi jelenség az antiszemitizmus, semhogy általános fejlődési sémákkal elintézhessük. Mégsem járunk messze a val' ságtói, ha azt állítjuk, hogy a nyugat-európai zsidóság esetben a frontok világosak voltak. Megsemmisítésük része volt a történelmi folyamatnak melyet például a francia lakosság többsége a nemzet egésze ellen irányuló k 'ső támadásnak, a francia nemzeti méltóság megalázásának tekintett. Sorsuk nem választódott el annak a nemzetnek a sorsától, melynek az elmuu sí z- százötven év alatt szerves részévé váltak. Kelet-Európában viszont a n metek — akár szövetségesként, akár ellenségként — a középkori geti. szirtjéig mélyítették az elkülönítést. Ez után - sokszor a társadalom közönye mellett — megkezdték a népítrást. A Holocaust — tűzáldozat — tehát beillett, abba a történelmi vízióba, melyet a zsidóság a maga mártíromságáról, a masakkal való viszonyáról kialakított és vallott.

A magyar zsidóság pusztulásában a sorstalanság volt a különleges trag - dia. A nyugat-európai izraeliták részben nemzetük sorsában osztoztak, a kelet-európaiak pedig úgy vélhették, üldöztetésükben valamiféle örök zí .o sors teljesedett be. A magyar zsidóság sem egyik, sem másik módon nem értelmezhette a történteket, hiszen a tizenkilencedik századtól tudatosan vc, lotta magát magyarnak, tudatosan akart a sorsában osztozni. Ném leeg_ szerűsítéssel úgy is fogalmazhatnám: nyugat-európai fejlődési utat járt be egy, gazdaságában és társadalmában inkább Kelet-Európához tartózó országban. S ha a magyarsághoz való tartozást különbözőképpen értelmezek is - akár úgy, hogy az uralkodó osztályokkal azonosultak, akár úgy, hogy a magyar valóság megváltoztatására irányuló mozgalmakban vettek > :zt —, vállalásuk mindig a magyar sors része volt. Csak a deportálá nyers valósága, a magyar hatóságok, csendőrök brutalitása tette sorstalanna óket; az szembesítette a túlélőket az azcmosságkeresés konfliktusával.

Bármennyire bizarrnak tetszik is, a sorstragédia nemcsak a magyarors. :gi zsidóság osztályrésze lett. 1944 fontos mérföldköve volt annak a huszadik századi folyamatnak, amelyben a magyarság európai helyét keresi. 4 zsi dóság tragédiája a nemzet tragédiájává lett: a deportálás megszűntette azt a sajátos nemzetközi szerepet, melyet Magyarország a második világhá bo\ korábbi szakaszában felépített magának. Addig a magyar politikának a németekkel való alapvető együttmködése ellenére is — sikerült az ország sz\ verenitását, legalábbis annak bizonyos elemeit megőriznie. A katonai hatalom és a jobboldali ideológia túlsúlya ellenére is többpártrendszer, lényeg ben törvényesség alakult ki; az önálló magyar külpolitika előkészítette a háborúból való kiugrást, előrehaladott tárgyalásokat folytatott valam^:féle különbéke megkötésére. Mindezt már a német megszállás ténye semnussé

tette, a deportálás azonban az országot nemzetközileg is elszigeteltea katonai és politikai válságot erkölcsi krízissé mélyítette.

A híres jelenet — a német külképviselet Svájcban bemutatja, hogy magyar csendőrök milyen brutálisan bánnak a vagonokba terelt zsidókkal - ügyes propagandafogás volt, de nemcsak az. Hozzájárult egy új Magyarországkép kialakulásához, eloszlatta a vonakodó szövetséges képét. Éppen akkor, amikor Németország korábban oly buzgó csatlósai változtatni próbál ak korábbi zsidóellenes politikájukon. Magyarországon az aktív kisebbsea németek oldalán, utasításukra és támogatásukkal, példa nélküli tö neggydkos- ságot követett el; ezzel soha nem látott politikai, erkölcsi szakadékba iodorta az országot. Bethlen István híres, 1944-es nyári memorandumában utalt erre a válságra. Horthy szintén erről szólt, mikor először próbálta megállítani a deportálást? „...nálunk továbbmenő intézkedések törtéi tek a gazdasági élet ellátásáról, s általában mindennemű munkából való kikapcsolásuk terén, mint magában a Német Birodalomban egy évek sorái :£ tartó akció folyamán. Ezenfelül az intézkedések végrehajtása során sokszor olyan indokolatlan kegyetlenség és embertelenség jutott kifejezésre, anu különösen a gazdaságilag hasznosítható vagy pótolhatatlan szakmunkára meg mindig szükséges zsidókkal szemben a Német Birodalomban nem érvényesült." Méghozzá 1944-ben, amikor a többi csatlós ország már nem volt hajlandó Hitlernek a zsidóság kiirtására vonatkozó utasításait követni! Ha igaz Bebel mondása, hogy az antiszemitizmus a buták szocializmusa, akkor Magyarországon a különösen butáké.

Braham szövegéből felsejlik azonban egy másik kérdés: miként z írhatnánk, hogy az ország harcoljon a németek ellen azért a zsidóságért, amely képtelen volt bármit is cselekedni saját védelmében?

A publicisták és történészek meg-megfogalmazták: néhány száz csendőr — a németek utasítására — miként küldhetett félmillió embert a pusztu^asba? Miért nem védekezett maga a zsidóság? Sok érvet hozhatunk fel magyarázatul. Szólhatunk az ellenséges környezetről, a túl kevés segítő kézről., az emberi önáltatásról, mely a hálál kapujában is a menekülés lehetőségében bízott. A magyar szidoság társadalmi mentalitásáról, melynek következtében az üldözöttek - a végsőkig azonosulni kívánván - képtelenek voltak az új helyzet követelményeivel számot vetni. A Zsidó Tanács olykor ke^eges szerepéről, arról a hiedelemről, hogy a kárpátaljai - alig vagy kevé sé asszimilált — zsidóság sorsa nem lehet azonos az asszimilált, nemzeti ~rzésű, jórészt a középosztályhoz tartozó pesti zsidósággal.

Nem véletlen, hogy Endre László, a felszabadulás után háborús bűn síként kivégzett nyilas államtitkár, mikor a pesti Zsidó Tanács egy táviratban szóvá tette a kárpátaljai deportálásokat, a következő megjegyzés:' rta az aktára: „...Be kell hívni a Zsidó Tanács vezetőit, és közölni kell velük, hogy csak a hadműveleti területekről van deportálás, ahol sok a kémkeues és a szabotázs. Ezek a zsidók (tudniillik a kárpátaljaiak - R. Gy) nem asszimilálódtak, sok a beszivárgott elem, tehát ieiglenes eltávolításuk a hazai derék zsidóság érdeke. Ha a többi jól viselkedik, a kiszállítusok lezárulnak. " Az önámításnak, persze tudatosan vagy csak a zűrzavar következtében a Sztójay-kormány rendeletei is tápot adtak. Hiszen míg az ország északi részében már téglagyárakba gyűjtötték a zsidókat, Budapesten a kormány azon tanakodott, tarthatnak-e a sárgacsillagosok kutyá. va„ rolhatnak-e dohányt?

Megmenekülhettek volna? Végül is [nem] éppen a konzervatív és sok vonatkozásban antiszemita Horthy-rezsim bukása okozta pusztulásukc t? A kiugrási kísérlet, a politikai változás lehetősége sodorta őket a halálos katasztrófába? Ezt csak felszínes összefüggések alapján állíthatjuk. Alig hiszem helytállónak azt a feltevést, mely szerint egy országban az adoti katona és geopolitikai helyzet mellett a zsidóknak akkor maradt némi esélyi k a ti ■ lésre, ha az illető ország vezetői lojálisak voltak a németekhez. Ha a magyar kormány 1942-43-ban meg tudta védeni a zsidókat a németektől, ezt elsősorban nem azért tehette, mert lojális volt Hitlerhez, hanem azért mert nem volt teljesen lojális. Merte vállalni bizonyos német követelesen visszautasításának következményeit, antiszemitizmusa ellenére sem sm lyedt a náci tömeggyilkosság szintjére.

Kétségtelen, hogy a németek azért nem feszegették a kérdést, meri a magyar kormányra szükségük volt. De akkor mégsem csak a lojalitá. mentette meg a magyarországi zsidóságot, hanem az együttműködésnek és az et a- tárolódásnak az a sajátos keveréke, mely a kis országok esetében egyre inkább a politika művészetének középpontjába került. Kényes egyensúly v t ez, könnyen felborulhatott, aminthogy fel is borult. De a Kállay Miklósnak és a kor jó néhány más vezetőjének járó elismerés mellett - mely terrr ■ szetesen nem jelent egyetértést politikájukkal — megkérdezhetjük nem lett volna más az a vég, ha a Horthy-rendszer propagandájában maga is nem feszítette volna tovább a zsidók és nem zsidók kapcsolatát?

Hogy ez történt Magyarországon, abban Horthy és rendszere súlyosan felelős. Még akkor is, ha az új kormányt a németek kényszerí:.ették az országra, ha — a sors különös iróniájaként — a pesti zsidóság megmentései ~en végül is Horthyé a döntő érdem. Érdemes eltűnődni azon, hogy azoknak az országoknak az esetében, amelyek a német megszállást korábban szenvedték el, a zsidóság sorsának szempontjából talán mindegy, hogy régebben demokratikus vagy antidemokratikus rendszer volt-e hatalmon. De Magyc országon a Holocaust - a sorsszerű (?) tűzáldozat - a háború utolsó t - napjaiban történt. A németek tisztán hatalmi eszközökkel ekkor már csak ezért sem vihették volna keresztül a deportálást, mert. ilyen esakö»ök nem is álltak rendelkezésükre.

A magyar szervek aktív közreműködése, a szélsőjobboldal támogatása nélkül a deportálást nem tudták volna végigcsinálni. Nemcsak ag aktív ellenállás, már a közreműködés megtagadása vagy szabotálása i: lassi hatt.a, keresztülhúzhatta volna a program végrehajtását. Bibá István a magyarországi zsidókérdésről több mint harminc esztendeje irt tanulmánya an mindmáig talán a legteljesebben elemzi azokat a társadalmi problémákat, és erkölcsi zavarokat, melyek végül is ide vezettek. Randolph Braham, az amerikai történész részletesen leírja, mi történt A választ, hogy miért történt így, a magyar esszéista írásában találhatjuk.

Auschwitz után nem lehet költészet — mondotta Adorno. Ilyen körülmények között becsületes ember nem lehet többé antiszemita - írta Telek; P< Inak Bajcsy-Zsilinszky Endre, még Auschwitz előtt. Az évszázados előneletet, melyet Száraz György oly kitűnően ábrázolt, néhány éve megjelent könyvében — Egy előítélet nyomában —, nyilván nem lehet és nem szabad egyszerűm a tömeggyilkossággal azonosítani. De értelmes és jóakarati. imber megfeledkezhet-e Auschwitz mementójáról?

Ránki György hat éwel ezelőtt leírt soraihoz semmit sem tudn.k és nem is szükséges hozzátenni.

Budapest, 1988. május

Berend T. Iván

Főbb forrásmunkák rövidítéseinek jegyzéke

Açezarile evreilor: Asezárile evreilor din Románia. Memento statistic (Zsidó települések Romániában. Statisztikai összegzés). Bukares Congresul Mondial Evreesc. Sectiunea din Románia, 1947.

C. A. Macartney: C. A. Macartney, October Fifteenth. A History of Modern Hungary, 1929-1945. Edinburgh: Edinburgh University Press (F. A. Praeger terjesztésében), 1957, 2 kötet (493, 519 o.).

Der Kastner-Bericht: Der Kastner-Bericht über Eichmanns Mensche; handel in Ungarn. Szerk.: Ernest Landau. München: Kindler, 1961, 368 o.

Dosar Nr. 40029: Ministerul Afacerilor Interne (Belügyminisztérium), Bukarest. Dos. Nr. 40029. Ancheta Abraham losif ßi Alpi (4002Ç. sz. dosszié. Vizsgálat losif [József] Abraham és társai ellen). 30 kötet

FAA: „Fegyvertelen álltak az aknamezőkön... " Dokumentumok a munkaszolgálat történetéhez Magyarországon. Összeállította és szerkesztett Karsai Elek. Budapest: A Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1962, 2 kötet (cxxvii + 575, 852 o.).

Genocide and Retribution: Randolph L. Braham, Genocide and Réti bution. The Holocaust in Hungarian-Ruled Northern Transylvanie Boston: Kluwer-Nijhoff, 1983. 260 o.

HJS: Hungarian-Jewish Studies. Szerk.: RandolphL. Braham. New Yor World Federation of Hungarian Jews, 1966-1973, 3 kötet (346, 300, 324 o.).

IMT: International Military Tribunal. Trial of the Major War Criminals Before the International Military Tribunal. Nuernberg: Secretariat of the International Military Tribunal, 1947-1949, 42 kötet.

Lévai, Fekete könyv: Lévai Jenő, Fekete könyv a magyar zsidóság szenvedéseiről. Budapest: Officina, 1946, 320 o.

Lévai, Zsidósors Magyarországon: Lévai Jenő, Zsidósors Magyarországon. Budapest: Magyar Téka, 1948, 479 o.

xlviii FŐBB FORRÁSMUNKÁK, RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

MOL: Magyar Országos Levéltár, Budapest: Mikrofilmgyűj,:emerr I. 185 tekercs.

Munkácsi, Hogyan történt?: Munkácsi Ernő, Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához. Budapest: Rena^sance, 1947, 252 o.

NA: National Archives, Washington.

NCA: Office of United States Chief of Counsel for the Prosecution of Axis Criminality. Nazi Conspiracy and Aggression. Washington, D. C.: Government Printing Office, 1946, 8 kötet és 3 pótkötet

NMT: Nuremberg Military Tribunal, Trials of War Criminals Before the Nuremberg Military Tribunals Under Control Council Law Nc 10 Washington, D. C.: Government Printing Office, 1949-1953. 15 kötet.

Pinkas Ha'kehilot: Pinkas Ha'kehilot. Hungaria (Hitközs gek enciklopédiája. Magyarország). Jerusalem: Yad Vashem, 1975, 557 .

RAH: Rescue Attempts During the Holocaust. Proceedings of the Second Yad Vashem International Historical Conference-April 1974. Szerk fisrael Gutman and Efraim Zuroff. Jerusalem: Yad Vashem, 1977 679 o.

RLB: The Destruction of Hungarian Jewry. A Documentary Account. Szerk.: Randolph L. Braham. New York: World Federation of Hungarian Jews, 1963, 2 kötet, 970 o.

Vádirat: Vádirat a nácizmus ellen. Szerk.: (1-2. kötet: 1958, 196C ) Be- noschofsky Ilona és Karsai Elek; (3. kötet: 1967.) Kartai Elek, Budapest: Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1-3. kötet

YIVO: YlVO-Institute for Jewish Research, New York City

YVS: Yad Vashem Studies. Jerusalem: Yad Vashem, 1957-1993

Zsidó Világkongresszus: Zsidó Világkongresszus (Magyarország képviselete) statisztikai osztályának közleményei. Budapest, 194', 194.