A Czudarok mellett a Hegyalja délnyugati részén a Monoki, az Izsépi és a Dobi családok birtokosok. A Dobi család 1435-ben a Monokiakkal együtt Monok, Bekecs, Szada, Izsép, Golop, Harkány, Felsőlucz, Mihalyi, Lazony stb. birtokokra nyer adományt. 1469-ben Harkány felét a disógyőri pálosoknak adják. Az Izsépiek 1405-ben a Cseleji és a Dobi családokkal perlekednek a Lucz, Megyaszó, Szada, Nagylazony, Mihalyi, Harkány, Izsép, Monok, Cselej stb. birtokokért. (Csánki D. i. m. I. 373.)

A Czuradok uradalmától keletre a tokaji és a tarczali uradalom terült el, mely már a Bodrogközbe is belevágott. Ez uradalom tartozékai Vámosújfalutól, Tokajon és Tarczalon át, Tiszaradvány felé terjedtek. Eleinte Brankovics rácz despotáé, majd a Hunyadyaké volt; 1471-76 között a Szapolyai család birtokába ment át.

A tokaji uradalommal a Pálócziak birtokai voltak határosok. E család 1400-ban még csak Szolnok helység földesura. 1403-ban a magvaszakadt Ujfalusi László birtokait (Helmecz, Semjén, Kisgéres stb.) kapja; 1429-ben pedig azokért cserébe Újhely várát, a hozzátartozó Borsi, Kis-Toronya, Taj és Kovácsi pusztákkal, Nagypatak várossal, Kispatak és Ardó helységekkel, valamint több pusztával egyetemben. 1444-ben Olaszi és Sára helységekben birtokos, 1458-ban Czéke várát nyeri.

A Bodrogköz nyugati részén a Szerdahelyiek és a Sóvári Soósok birtokai terültek el. A Szerdahelyiek 1358-ban bírták Egyházas és Vásáros-Szerdahelyt, Szomotort, a két Kövesdet, Bereczket stb., a XV. században pedig a Soós családdal együtt Kövesd várát és a hozzátartozó uradalmat. 1479-ben Csergő részeibe iktatták őket. A Soós családé volt ezenkívül Czéke vára és tartozékai, s később Szécs városában és tartozékaiban is birtokos volt. A czékei uradalomhoz a XV. században 16 helység tartozott, többek között Imreg, Mészpest, Szürnyeg, Pazdics.

A czékei uradalomtól éjszakra a Ráskai és a Márki családok birtokai terültek el. A Ráskaiak 1478-ban Nagyráska, Kisráska és Hegyi birtokosai, majd, a Zbugyai családdal együtt, Nátafalván, Deregnyőn, Lesznán, Sztankóczon stb. birtokosok. A Hegyalján terület el az Upori család birtoka. E család 1410-ben Lesztemér részeit nyeri a királytól. 1446-ben Tolcsva, Vámosújfalu, Gercsely, Csergő és Toronya földesurai. 1474-ben a hűtlenségbe esett Upori Tamás birtokait, a Nyársapátiaknak adja a király.

A Bodrogköztől éjszakra, mintegy szemben egymással, a nagymihályi és a gálszécsi uradalmak terülnek el. A Nagymihályiak az ugyanazon nemzetségből származó Tibai (1397), Nagymihályi Ödönfi (1403), Pongrácz, Ördög és Lacskai családokkal közös birtokosok. 1419-ben Nagymihály várához a következők tartoztak: Nagymihály város, Sztára, Krivostyán, Oroszka, a két Visk, Felsőizbugya, Henselőcz, Veresvágás stb. A Nagymihályiak 1422-ben Leszna, Vagyakócz és Volyicza urai. A 80-as években Pazdics, Szuha, Mocsár, Kraszna, Sámogy és Szalók helységekben birtokosok. Nagymihálylyal szemben a gálszécsi uradalom terült el, a melyet többen bírtak; így részük volt ott (1430-61) a Soós családbelieknek, a Szécsieknek és a Szerdahelyieknek is. A Szécsiek 1487-ben Szécs, Kohány, Gerenda, Tarnóka, Karád, Kereplye, Szög, Agárd, Dámócz, Bél, Dobra és Dargó helységekben voltak birtokosok. Közben a Rákócziak és a Csontosok birtokai területek el.

A Rákócziak a XIII. század óta Körtvélyesen, Arácson és Morván birtokosok. 1450-ben Morván vesznek zálogba földeket, 1479-ben Izsép részeibe iktatják őket. 1482-ben Luskócz, Rákócz és Szuha helységek földesurai.

A Nátafalusi Csontos család (1254-1389) Lesznát és Csemernyét, továbbá Nagy- és Középhosszúmezőt, Hrabóczot és Klacsánt bírták. 1490-ben, a Harkányiakkal együtt, Sztárán és Csudóczon birtokosok.

Gálszécstől éjszakra Varannó vár uradalma terült el, mely a XV. században a Rozgonyi családé volt. A Rozgonyiak ősei a XIII. században Visnyót bírták, 1363-ban Varannó urai, majd Csicsva várát szerzik meg, a hozzátartozó 26 helységgel és öt teleppel. 1466-ban a hűtlenségbe esett Tornaiak birtokait nyerik (Alsó-, Felsőbénye és Szegi), 1470-ben az Ólnodi Czudarok uradalmát kapják a királytól. Ezenkívül a sárosmegyei makoviczai várhoz, a mely 1470-től fogva szintén a Rozgonyiaké, Zemplén vármegyéből több falu tartozott.

A Rozgonyiak legközelebbi szomszédai a Perényiek voltak. Sztropkó várukhoz mintegy 36-46 falu tartozott. A Perényiek 1397-ben Hernádnémetit nyerik, 1404-ben Mezőbényét és Kázmérdobszát, 1408-ban Sztropkót, 1415-ben Zádorházát; nagyobbrészt királyi adomány útján szerezték birtokaikat, melyeket az egész középkoron át megtartottak.

Sztropkótól keletre a Homonnai Drugethek uradalma terült el, Homonna, Barkó és Jeszenő várakkal s a hozzájok tartozó 36 faluval. Homonnát Róbert Károly adományából bírta a család. 1451-ben osztozni akarnak Jeszenő és Barkó várakon, valamint Homonna és Zemplén városokon, továbbá Lászlófalva, Hazsina, a két Kemencze, Peticse, Porubka, Helmecz és Hosszúmező helységeken. 1454-55-ben a mai Sátoraljaújhelyben is zálogbirtokosok. A homonnai uradalom egy része a XVI. század elején a Szapolyai család kezébe került.

A Perényiek és a Drugethek uradalmai közé a Zbugyaiak, Semseiek, Lasztócziak és a Csicseriek birtokai ékelődtek. A Semseiek 1461-ben új adományt nyertek Pazdics, Szuha, Tussaújfalu, Mocsár, Kraszna, Sámogy és Szalók helységekre. A Csicseriek a velük egy törzsből származó Csicseri Ormós, Csicseri Orosz és Fodor családokkal voltak osztályosok és az övék volt Gerecsely, Toronya, Csörgő (1415), Szentes (1438) Liszka (1479) és Vis (1484). (Csánki D. i. m. I.) Jelentékenyebb birtokosok még: a Bacskaiak 1453-65-ben Géresen, Dobrán, Bélyen, Lányváron stb. földesurak. A Butkaiak 1411-ben a Ráskai és a Márki osztályos atyafiakkal új adományt nyernek, Butka, Ráska és Márk helységekre, 1475-ben Pazdicson, Szuhán stb. helyen birtokosok. A Csapiak 1411-ben Vékén, 1438-ban Mérken birtokosok. A Lesznaiak 1448-ban a Nagymihályi Ödönfiekkel és a Szeretvaiakkal egyezkednek. A Losoncziak 1491-ben Kásón földesurak. A Nagytárkányiakat 1417-ben a Perényiekkel együtt Nagytárkány, Agárd stb. helységekbe iktatják.

A mohácsi vész után mélyreható változás áll be a vármegyei birtokviszonyok tekintetében. A régi családok egy része elszegényedett, mások pedig végleg letűntek a közszereplés színteréről és helyökbe újak léptek, melyeknek sarjai az ellenkirályok korszakában nagy vagyonra és befolyásra tettek szert.

A XVI. század birtokviszonyaira nézve a legbecsesebb adatokat a jobbágyporták összeírásai nyújtják. A XV. században eszközölt összeírások a tulajdonosok neveit nagyrészt mellőzik; így az 1494-95. évi összeírásokban csak a következő birtokosok neveit találjuk feljegyezve: Szapolyai 1138 és 1436, az egri püspök 5-74, a pataki dömések 28-47, Ernuszt János, a pécsi püspök testvére 100, András budai várnagy 13 porta ura volt. Az 1542. évi összeírás már részletesebb tájékozást nyújt a birtokosokról. Ebben az összeírásban 3158 1/2 porta szerepel és ebből a Homonnai Drugeth család egymaga 902 porta ura volt. Serédy Gáspár 573, Perényi Péter 123 1/2, a Báthory család 221, Izbugyai István 50, a Losonczyak 23 portát vallottak magukénak. Az 1553. évi összeírás adatai szerint tíz portánál nagyobb birtokosok: Báthory György 236, Boda Osváth 13, Gazdagh Balázs 13, Hogykai István 12, a Homonnai Drugeth család (Antal özvegye, György és Imre) 666, az egri püspök 15, a leleszi prépost 30, Lipthay Lőrincz 112, Deák Simon özvegye 21 ½, Monoki Ferencz 15, Perényi Gábor 588 1/2, Perényi Péter özvegye 15, Pethő Gáspár 21, Possay Benedek, Bertalan és Péter 11 1/2, Sárosy Lukács 13, Serédy Benedek 11 1/2, Serédy Gáspár 333 1/2, Szepesi káptalan 35, a Tárkányiak (Farkas, Gáspár, István, Miklós) 20, a terebesi pálosok 12, Vékey Ferencz 10, Zbugyai István 12 portával szerepelnek az összeírásban. Tíz portán alóli birtokosok: Alliay Lőrincz, Alpáry Simon, Anarcsy Péter, Bakocsay István, Barna Mihály, Bacskay Ferencz, Gergely és György, Czéczey János, Csompor Mihály, Farkas és István, Figedy Péter, özv. Fodor Lénártné, Gerencsi János és Péter, a homonnai plébános, Horváth János és Márk, Kákonyi György, Komoróczy özvegye, Kövér Pál, Krucsay Balázs, a ládi pálosok, Literatus Ambrus, Lónyay Gergely, Monoky Domonkos, Nádfői Benedek, Nagy Boldizsár és Jakab, Orosz János, Poczka János, Prossith János, Ráskay Ferencz, özv. Ráskay Mihályné, Skaricza Mátyás, Sissáry Benedek, Soós Albert és György, Szabó Bálint, Szalontay Bálint és Máté, özv. Szemere Imréné, Tegzes László, Tomory Egyed, Varkocs 521Tamás, Vass özvegye, Zalay Miklós, Zuthy István és László. (Acsády Ignácz. Értek. Törttud. XIV. és XVI. köt.) Az 1598. évi összeírásban számos új birtokossal találkozunk. Ez összeírás szerint a lakóházakat vették a jobbágyadózás alapjául. Összeíratott 499 ház, 10618 jobbágyház, vagyis ugyanannyi háztartás és 384 nemes háztartás. Ebből a Homonnai Drugeth család egymaga 2142 jobbágyháztartás ura volt. A nagybirtokosok az alábbi sorrendben következnek egymás után: Báthory István 1072, Homonnai Drugeth István 956, Dobó Ferencz (Sárospatak és Újhely ura) 863, Drugeth György 805, Rákóczy Zsigmond 915, Drugeth Borbála 681, Gersei Pethő István, Gáspár, Ferencz és Márton 615, királyi kincstár (Tarczal, Tokaj, Bodrogkeresztúr) 392, Paczoth Ferencz 273, Bacskay Miklós 137, Alaghy Ferencz 134, a leleszi prépost 129, Pethe Márton váradi püspök 110, Forgách Zsigmond 102. Kisebb birtokosok, tíz jobbágyháztartáson felül: Tárkányi, Monoki, Sóvári Soós, Barkóczy, Vinnay, Sztáray, Eödönffy, Nagymihályi, Nátafalusy, Wiczmándy, Körtvélyessy, Rákóczy, Füzesséry, Azary, Vékey, Tussay, Izsépy, Szemere, Pelejthey, Ujfalussy, Lónyay, Móré, Nyomárkay. Ezenfelül 127 nemesbirtokos 3-9 jobbágyháztartásnak, 147 pedig egy-két jobbágyháztartásnak volt ura. (Tasnádi Nagy Gyula: Az 1598. évi összeírás.) A XVI. század második felében gazdát cserélt uradalmakról a pozsonyi kamarának 1588-ban kelt összeírása nyújt becses adatokat. Ez összeírás szerint Sárospatak Dobónak 80.000 magyar forintért, Szerencs pedig Báthorynak 10.000 frtért zálogosíttatott el. Egy másik összeírás Regécz-Tokaj-Tállyánál 20.000-re, Sárospataknál 50.000-re, Ónodnál 24.000-re teszi a zálogösszeget; sőt egy harmadik összeírás szerint Regécz-Tokaj-Tállya 200.000, Sárospatak 800.000, Ónod 240.000 frtért zálogosíttatott volna el.

A bécsi békekötéstől (1606) egészen a kuruczvilág lezajlásáig (1711) terjedő korszakot, a vármegyei birtokviszonyok tekintetében, két időközre oszthatjuk: II. Rákóczy György haláláig, és attól kezdve, a szatmári békekötésig terjedő időszakra. A XVII. század első éveiben a Rákóczy család már nagykiterjedésű birtokok ura lett. Rákóczy György szatmári kapitány, Kálnássy Ferenczczel és Deregnyey Pállal 1569-ben nagyobb adományt nyer Miksa királytól. Testvérének fia Zsigmond, az 1607-ben kelt végrendelete szerint, Szerencs, Tarczal, Zombor, Ond, Hernádnémeti, Megyaszó, Baz, Harkány, Bénye és Karád ura volt. A sárospataki uradalom, mely 1608-ban került Lorántffy Mihály birtokába, ennek leánya, Zsuzsánna révén I. Rákóczy Györgyé lett és ettől fogva a család legértékesebb birtokai közé tartozott. A linzi békekötés (1654) értelmében I. Rákóczy György ezenkívül örökös tulajdonul kapta Regécz várát és a tokaji uradalmat. Ezzel a Rákóczy család a Hegyalja jelentékeny részének ura lett.

A Homonnai Drugeth család a Perényiek után Terebest örökölte; 1600-ban azonban Drugeth György súlyos vádak terhe alatt elveszíti Terebest, mely a kincstárra szállott; de 1613-ban ismét visszakapta birtokait s azok a család kihaltáig megmaradtak a Drugethek birtokában. Az 1637. évi adománylevél szerint a terebesi uradalomhoz a következő birtokok tartoztak: Terebes, Parics vára, Hardicsa, Nagyruszka, Vécse és Isztáncs helységek; Gálszécsen két udvarház, továbbá Gálszécs, Pelejthe, Miglész, Kohány, Gerenda, Berettő, Zebegnyő, Nagyazar, Tarnóka, Dorgó, Kereplye és Albin helységekben részek; végül Vallon puszta és ezenkívül Abaújban tíz, Sárosban pedig négy helység. A Homonnai Drugeth családé volt még a homonnai uradalom, melyhez többek között Barkó, Jeszenő, Helmeczke és Ulics is tartozott; a családé volt Zemplén városa is, melyet azonban a vallásharczok korában, 1619-ben és 1644-ben, előbb Bethlen Gábor, majd Rákóczy György elhódított a családtól és csak a békekötések után került ismét vissza a Drugethek birtokába. A XVII. században újabb birtokokat is szerez a család. Így Drugeth György, 1617-ben, házasság révén Varannót nyeri, a hozzátartozó uradalommal; György pedig, 1637-ben, Zebegnyőre nyer adományt. Terebest a hozzátartozó uradalommal, melyet Bethlen Gábor 1620-ban hívének, Széchy Györgynek adományozott, Drugeth János még 1625-ben visszaszerezte.

A XVIII. század első felében telepedik le a 'Sennyey család Zemplén vármegyébe. Pongrácz, a ki 1610-ben Erdélyből menekülni kényszerült, neje, 522Dobszay Anna révén a Dobszay-Spáczay-féle birtokokat szerezte meg; fia, Sándor pedig 1631-ben a páczini és a csörgői uradalmakra nyer adományt és ezt megelőzőleg, 1629-ben, Zétény részeibe iktatták. Mád, Páczin és Regécz eredetileg az Alaghy Menyhért birtoka volt, de fiutódai nem lévén, az előbbi - mint láttuk - a 'Sennyeyek birtokába került.

A tokaji uradalom 1622-ben a nikolsburgi békekötés értelmében Bethlen Gábor birtokába került, de 1647-ben ez is Rákóczy Györgyre szállott, melyhez még Tolcsva és Tarczal részei, továbbá Tállya is tartozott. Az utóbbit 1633-ban Esterházy Miklós nyerte adományul. Nagymihály a hozzátartozó uradalommal megmaradt a Nagymihályiak birtokában, majd e család kihalta után, az ugyanazon nemzetségből származó Sztárayakra szállott.

A Báthoryaké volt 1610-ben Királyhelmecz, ez azonban 1654-ben a Rákóczyak kezébe került.

A XVII. század elején Szemere Albert szerzi meg Gálszécset, mely ettől fogva, a XVII. század végéig, részben megmaradt a család birtokában. Bodrogszerdahelyen a Bocskay-féle részekre 1647-ben a báró Vécsey család kapott adományt s ez mai napig megmaradt e család birtokában. Bodzásújlakot 1620-ban Forgách Zsigmond nyeri, de a birtok időközben ismét más kézbe jut és csak 1753-ban iktatják be újból Forgách Ádámot. Perényi Zsigmondot 1655-ben Rozvágyba iktatják.

II. Rákóczy György halála (1660) után özvegye, Báthory Zsófia lesz az ura a sárospataki uradalomnak, mely 1693-ban I. Rákóczy Ferencz leányáé, Júliáé, férjezett gróf Aspremontnéé lesz, majd 1694-ben II. Rákóczi Ferencz birtokába kerül, a ki egyideig itt tartotta az udvarát. A többi Rákóczi-birtok közül Tállya és Szerencs megmarad a család birtokában, ellenben Tokajra és Tarczalra egyideig a kir. kamara tette rá a kezét. Tolcsván, a Rákócziakon kívül, már több nemesi család s ezek között a Barkóczy is birtokos volt. Királyhelmeczet, 1697-ben a premontrei rend visszaváltotta II. Rákóczi Ferencztől.

A Homonnai Drugeth család kihaltával (1684), a nagykiterjedésű homonnai uradalmat Zsigmond özvegye, gróf Keglevich Teréz, a leányának, gróf Csákynénak adta; ugyancsak a gróf Csákyak örökölték Terebest, a hozzátartozó uradalommal, továbbá Zemplén mezővárost, mely utóbb a gróf Van Dernáthoké lett.

Varannót a Drugeth család után, az 1690-iki osztály értelmében, a Barkóczy, a Zichy és a Forgách családok örökölték, de része volt ott Nádasdy Ferencz országbíró özvegyének, a vérszomjas Báthory Erzsébetnek is.

A Gersei Pethő család, mely már a XVI. század közepén telepedett le Zemplén vármegyébe, 1664-ben Sztropkó várát nyeri a hozzátartozó uradalommal, melyhez, az 1698-ban kelt kimutatás szerint, 51 helység tartozott. Zétény várát, 1686-ban Klobusiczky Ferencz nyerte adományul Lipót királytól és ugyancsak király adományt nyert a XVII. század végén báró Fischer Mihály a gálszécsi uradalom részeire.

A Barkóczy család is a XVII. században szerzi a birtokait. László, 1658-ban kelt végrendelete szerint, csak Tokajban, Zomborban és Klenován birtokos; de a család birtokai ekkor már Abaúj, Árva, Szabolcs, Ung stb. vármegyékre is kiterjednek. István 1669-ben Parnó várát nyeri, László pedig 1693-ban Vékét és Szerednyét.

II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza alatt is újabb birtokosok telepednek le a vármegyékben. Rákóczi 1707-ben Pethő Mihály részét a sztropkói uradalomból előbb Ocskay dandárnoknak, majd Babocsay Ferencz tábornokának adományozta. 1710-ben Máriássy Ádám alezredes Csanálos falut nyeri adományul; 1707-ben pedig Keczel Albertnek Tállyán szőlőt adományozott. (Nagy Gyula oklev. más. gyüjt.; Várm. Levélt. Prot.; Leleszi orsz. lt.-ár.)

A szatmári békekötés után a nagy kiterjedésű Rákóczi birtokok a fiskus kezébe kerültek. Az óriási vagyonon sokan osztozkodtak; az új birtokosok részint adományban kapták, részint potom áron megvették a pénzszűkében levő kincstártól. A sárospataki uradalmat III. Károly, 1720-ban, Trautsohn Donát Lipót János főudvarmesterének adományozta. Tolcsva, 1747-ben a Klobusiczky család birtokába került, azután a gróf Szirmayak hitbizományához tartozott, majd a Dessewffyeknek jutott örökül. Tarczalon a Károlyiak 523és a Rádayak osztozkodtak. Tállyát, a hozzátartozó uradalommal, Trautsohn Donát nyerte. Mád fele részét Rákóczi Júlia férje, gróf Aspremont tartotta meg, egy-egy negyedét pedig a báró Orczy és a gróf Szirmay családok nyerték. Szerencs fele részét a királyi kamara foglalta le, melyet ez előbb gróf Illésházynak, majd gróf Grassalkovichnak adott el s az utóbbitól a gróf Szirmayak vették meg; másik felét a gróf Aspremontok tartották meg, a kiktől ugyancsak a Szirmayak vették meg. A tokaji uradalmat 1715-ig Rákóczi birtokként kezelték, de azután a királyi kincstáré lett.

A Pethő család kihaltával († 1764) feloszlatták a sztropkói uradalmat is, melyből többen kaptak részt. A varannai uradalom a XVIII. század közepén a Szent-Ivány, a gróf Zichy, a Revitzky, gróf Forgách, gróf Barkóczy, báró 'Sennyey családok között oszlott meg. A terebesi uradalom 1756-ban Van Dernáthné, gróf Zichy Terézia birtoka; ekkor azonban a Szapáryakra, majd gróf Andrássy Károlyné, Szapáry Etelka révén, 1838-ban az Andrássyakra szállott.

Herczeg Trautsohn magvaszakadtával (1780) az egykori Rákóczy uradalmak ismét a kincstárra szállottak. Sárospatakot és Rátkát 1806-ban, Tállyát pedig 1808-ban herczeg Bretzenheim Ágost nyeri cserébe, német birodalmi birtokaiért. 1823-ban ez uradalmakat fia Ferdinánd, utána Sárospatakot Windisch-Graetz herczeg örökölte és bírja; Tállyát pedig báró Maillott.

Regécz és Páczin a báró 'Sennyeyeké volt, a XVIII. században azonban a női ágak kezébe kerültek, mígnem 1795-ben 'Sennyey János visszaváltotta. 1829-ben 'Sennyey Károly, István és János osztozkodtak a birtokokon.

Lónyay Gábor 1808-ban szerzi Bodrogolaszit és Bodrogzsadányi részeit, az Okolicsányi család pedig 1754-ben nyeri a Rákóczi család magvaszakadt nemesi ágának birtokait.

A szatmári békekötés után, az állandó adó behozatala, az adókötelezettek minél szélesebb rétegekben való kiterjesztését tevén szükségessé, 1723-ban a nemesi vizsgálatokat az egész országra elrendelték, de mind ez, mind pedig az 1732-ben elrendelt összeírás, nem nyújtotta a kivánt eredményt és így az 1754-55. években új országos nemesi összeírást rendeltek el. Ez utóbbi összeírás szerint Zemplénben 435 birtoksok és 640 armalista, összesen tehát 1075 nemes volt. Az összeírás azonban hiányos, mert csak a családfőket, illetőleg a szavazatra jogosultakat tűntette fel. Az 1785. évi összeírás adatai Zemplén vármegyében már 9770 nemes személyt neveznek meg.

Mária Terézia uralkodása alatt a főrangú családokat külön írták össze. Az 1764. évi összeírás adatai szerint a következő főrangú családok voltak Zemplén vármegyében. Grófok: Jaiczai Brankovics Hugó, Gersei Pethő Zsigmond, Nagymihályi Sztáray Imre. Özvegyek: Szalai Barkóczy Iméréné szül. Szirmay Zsuzsánna, Keresszegi Csáky Ferenczné szül. Zichy Anna Mária, Van-Dernáth József Gothárdné szül. Zichy Terézia. Bárók: Csíkszentkirályi Andrássy István, Barkóczy Károly a királyi tábla bírája, Mihály vezérőrnagy, Jobaházi Dőry Ferencz főispán, Dőry László, Nagyszalatnyai Fischer József, Lázi Ghyllányi György, Kissennyei 'Sennyey Imre huszárezredes, 'Sennyey László, Splényi Gábor őrnagy, Hajnácskői Vécsey József szepesi kamarai tanácsos. Özvegyek: Barkóczy Imre tábornok és máramarosi főispán özvegye, szül. gróf Erdődy Francziska, Perényi Antal özvegye, szül. báró Luzsénszky Judit, Perényi Pál özvegye, szül. báró Bornemisza Klára. (Komáromy András: Nagy Iván Családt. Ért. II. 240.)

Alább közöljük a vármegye családait oly számban és terjedelemben, a mint azt terünk megengedi, különös tekintettel azokra a családokra, melyeknek tagjai a közpályán szerepeltek és vármegyei köztisztséget viseltek.

Almásy (Zsadányi és Törökszentmiklósi nemes és gróf). Eredetileg Eörsi és Kukolyi előnévvel élt. Őse János 1666-ban nyert czímeres levelet Lipót királytól, utóda János 1701-ben Zsadányt nyerve adományúl. Hasonnevű fia a jászkunok kapitánya és hétszemélynök volt. Fia Ignácz József 1771-ben grófi rangra emeltetett. János másik fia 1779-ben koronaőr. Ennek fia Ignácz, 1815-ben grófi rangra emeltetett. A család a XVIII. században Czéke, Girincs, Bodzásújlak és Garany helységekben volt birtokos, az utóbbiak jelenleg is a grófi ág hitbizományi uradalmához tartoznak. Családi czímerét a Bihar vármegyei tárgyaló kötetben leírtuk.

Alpáry. A XVI. században tűnik fel. Simon 1559 és 1569-ben a vármegye követe, majd 1570-74-ben alispánja. 1565-ben a felkelt nemesség hadnagya.

Aissdorfer. Az 1754-55. évi nemesi összeírásban Sámuel van felvéve a vármegye nemeseinek sorába. A XIX. század első felében Zubna (most Tölgyeshegy), Kácsánd stb. helységekben volt birtokos.

Ambrózy (Sédeni). A XVII. század elején tűnik fel Vas vármegyében. György, János, Balázs és Bálint 1610 július 15-én czímeres nemeslevelet nyertek. A család ekkor Zsédenyben volt birtokos. János Árva vármegyébe költözött, s miután a többi testvér ága kihalt, ő lett a ma élő A. család őse. Utódai közül György jeles egyházi író és ágostai evang. szuperintendens (1741). Mihály (1780) árvai közbirtokossági praefektus. Gábor kir. ügyészt, a Martinovics-féle összeesküvés részeseként, 1795-ben kivégezték. András († 1770) tót egyházi író. A család Kisbisztereczre nyert adományt. Lajos nógrádi alispán gyermekei közül: Lajos 1838-ban, István és György 1845-ben bárói rangra emeltettek. A család idővel átszármazott Borsod, Nógrád, Ung, Temes, Fejér és Zemplén vármegyékbe. Czímere: vágott paizs. Felül feketében, egyenes kardot tartó kinövő oroszlán. Alul ezüstben vörös sas. Sisakdísz: jobbról ezüsttel és veressel, balról aranynyal és feketével vágott nyílt szárny között kinövő paizsbeli oroszlán. Takarók: feketearany-vörösezüst.

Andrássy (Csikszentkirályi és Krasznahorkai gróf). Első ismert őse Márton 1514-ben Szapolyai György mellett harczol a pórok ellen. Fia Péter 1575-ben Békes Gáspár híve volt s annak leveretése után menekülni volt kénytelen. 1578-ban Krasznahorka várának kapitánya lett. Utóda I. Miklós († 1686) Gömör vármegye főispánja, bárói rangra emeltetett. Fiai közül II. Péter szintén Gömör vármegye főispánja (1715). I. István kurucz tábornok a betléri és II. György (1705-1710) Rákóczy Ferencz gyalogsági tábornoka, a monoki ág őse. I. István ágából József ezredes fia I. Károly 1779-ben grófi rangra emeltetett. Fia III. József a mosonvármegyei nemesi felkelő sereg ezredese (1797). Fia III. Károly (szül. 1792, † 1845). Fiai: 1. Manó (szül. 1821, † 1891) előbb Zemplén, majd Gömör és Torna vármegyék főispánja, valóságos belső titkos tanácsos stb. Fia Géza (szül. 1857) cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, országgyűlési képviselő. 2. Gyula (szül. 1823, † 1891). Zemplén vármegye főispánja (1848), ugyanekkor és később, 1861-ben is, országgyűlési képviselő, a képviselőház alelnöke, a közösügyi albizottságnak elnöke, az aranygyapjasrend vitéze, m. kir. miniszterelnök, utóbb külügyminiszter, altábornagy. Fiai: Tivadar (szül. 1857, † 1905) országgyűlési képviselő. Gyula (szül. 1860) országgyűlési képviselő, valóságos belső titkos tanácsos. 3. Aladár (szül. 1827, † 1901) valóságos belső titkos tanácsos, az aranygyapjas-rend vitéze, Zemplén és Gömör vármegyék főispánja. Fia Sándor (szül. 1863) országgyűlési képviselő, cs. és kir. kamarás, a vármegyei gazd. egyesület elnöke. II. György ága. Fia: III. György, ennek fiai Antal (szül. 1742, † 1799) rozsnyói püspök és II. István Bihar vármegye főispáni helytartója (1776), a ki 1766-ban grófi rangra emeltetett. Fia: IV. György (szül. 1797, † 1872) Gömör vármegye országgyűlési követe. Fia Dénes (szül. 1835), kinek nevét főleg jótékonysága teszi emlegetetté. A család: Alsóberek, Alsócsény (Csebinye), Bekecs, Felsőkörtvélyes, Hardicsa, Helmeczke, Homonna, Hór, Jánosvágása, Kisbosnya, Kisgézsény, Kisökrös, Kistopolya, Kuruczfalva, Lask, Lazony, Mád, Maskócz, Megyaszó, Mezőlaborcz, Mezőzombor, Monok, Kis- és Nagycseb, Nagyruszka, Parnó, Peticse, Szécsudvar, Szerelmes, Tarczal, Tőketerebes, Tussa, Várjeszenő, Velejte és Zemplénróna helységekben birtokos. Monoki Anna, báró Andrássy Mátyásné után (1643) Alsómihályi, Bekecs, Lask, Megyaszó stb. helységeket, a Drugeth-Csáky grófok után a homonnai uradalmat; Tőketerebest és Velejtét pedig Andrássy Károlyné, szül. gróf Szapáry Etelka révén örökölte. A család czímerének leírását a Gömör-Kis-Hont vármegyét tárgyaló kötetben közöltük.

Apagyi. Már a XVII. század elején szerepel. Szabolcs vármegyéből ered, honnan idővel átszármazott Zemplénbe. Antal 1777-ben a vármegye szolgabírája volt. Bély helységben bírt földesúri joggal.

Bagossy. A XIX. század elején Bodrogkeresztúr helységben volt birtokos.

Bajusz. I. Leopold adományozott a családnak czímereslevelet, 1665. nov. 12. Az 1754-55. évi összeírásban Gábor van felvéve a vármegyei nemesek névsorába. Gábor Zalkod (Szabolcs vármegye) birtokára nyert adományt, hova 1745-ben beiktatták. A család Tarczal helységben volt birtokos.

Balázsházy. Az 1754-55. évi összeírásban László van felvéve Zemplén vármegye nemesei közé. Széphalom községben volt birtokos.

Balajthy (Balajti és Gesztetei). Borsod vármegyéből származik. 1453-ban nyert adományt Gesztetére, 1458 és 73-ban Kisfaludra. Jelenleg Mádon birtokos.

Balogh I. B., másként Tegenyi és Terebesy családok, 1624-ben nyertek czímeres nemeslevelet. Czímer: kékben, hármas zöld halmon álló, jobbról arany naptól, balról ezüst félholdtól kísért, négyszögű vártorony fokán, egyik oldalról zászló leng, a másik oldalon nyíllal átlőtt galamb ül. Sisakdísz hiányzik. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Balogh II. (Kiskéri). Czímeres nemeslevelét III. Ferdinánd adományozta 1648 nov. 28. Alsómihályi, Barancs stb. községekben volt birtokos, melyeket a Lasztóczy család után örökölt. Czímer: kékben, hármas zöld halmon, csőrében zöld szárú és levelű három rózsát tartó, repülésre kész fehér galamb. Sisakdísz: paizsbeli galamb. Takarók: kékarany.

Bánó (Tapolylucskai és Kükemezei). Sáros vármegyéből származik. 1251-ben IV. Béla királytól új adományt nyer Komlósra és Nádfőre. Őse az 1190-1220 között élt Vizibor vagy Isabor, kinek fiától, Gyármántól származott Voltér, a B. család ősatyja. Gyármán maradékai 1350-ben osztoznak először. I. Ferdinándtól 1560-ban és 1562-ben új adománylevelet nyer a család birtokaira. György 1576-ban lengyel nemességet és új czímert nyer. A család Tussa helységben volt birtokos.

Bárczy (Bárcziházi). Gömör vármegyéből származik. 1478-ban nyer kir. adományt Bárcziházára. Idővel átszármazott Zemplénbe is. Az 1754-55. évi összeírásban Ignácz van felvéve a vármegye nemeseinek névsorába. A XVI. század második felében Bodrogzsadány, a XIX. század első felében pedig Hardicsa helységben volt birtokos.

Barkóczy (Szalai). Barkócz helységből származik, mely hajdan Zalához tartozott, jelenleg pedig Vasmegyéhez tartozik. Tamást, Fráter György 1547-ben a csanádi vár védelmére küldötte. László 1569-ben Miksa királytól Kisújlak, Karos és Csörgő helységeket nyerte adományúl. III. László (szül. 1601, † 1659) zempléni alispán, 1631-ben bárói rangra emelkedett. Gyermekei: II. István, II. Ferencz, IV. László, György és III. Zsigmond. István († 1679) ónodi kapitány volt, majd Parnó várát nyerte adományúl. IV. László 1667-ben Bercsényi Miklóssal együtt követségben járt a királynál. 1693-ban Vékét nyerte adományúl. Ferencz († 1709) kállói várparancsnok, 1686-tól zempléni főispán, 1687-ben grófi rangra emelkedett. II. Ferencz unokái közül kimagaslanak: Ferencz (szül. 1710, † 1765) Magyarország primása és IV. János († 1782) Szabolcs vármegye főispánja, a család tovább terjesztője. Unokája János (szül. 1807, † 1872) kir. főudvarmester, v. b. titkos tanácsos, kinek fiúsított leánya, Ilona grófnő, Hadik Béla ellentengernagyhoz ment nőül; az ettől alapított hitbizomány haszonélvezőjének Ő Felsége a gróf Hadik-B. kettős név viselését megengedte. I. Ferencz (1625-40) zempléni alispán, majd ónodi kapitány, másodunokája: III. Zsigmond, bárói rangra emeltetett, és V. László, a kitől a jelenleg virágzó nemesi ág származik. III. Zsigmond fia Imre, Máramaros vármegye főispánja (1751-64). Fiai: Ferencz és Imre, ennek fiai: László (szül. 1791, † 1847) székesfehérvári püspök és Imre. Ferencz unokái: Antal (szül. 1814, † 1864) cs. és kir. kamarás, Ferencz (szül. 1817, † 1889) Torna vármegye főispánja, cs. és kir. kamarás. Mihály törvényszéki elnök és Pál († 1886). Czímer: négyelt paizs 1. 4. veresben, leveles koronán álló, befelé fordult kétfarkú arany-oroszlán, előlábaival arany-zászlót tartva. 2. 3. kékben koronából kiemelkedő, kiterjesztett szárnyú koronás angyalfő. Két sisak. Sisakdíszek: I. paizsbeli angyalfő. II. paizsbeli oroszlán. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Barna (Melléthei). A család multját a Gömör vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. 1598-ban Girincsen volt birtokos.

Bégányi (Nagy-Bégányi). Bereg vármegye ősi családja. A XIV. században tűnik fel, a XVI. században (1598) már Gatályon és Czábóczon birtokos. Az 1754-55. évi összeírásban János és László vannak felvéve a vármegye nemeseinek sorába. A család: a XVIII. században Gatályon bírt földesúri joggal, 1730-ban pedig Isztáncson szerepel zálogbirtokosként. Czímer: Kékben, zöld alapon, zöldleveles és fürtös szőlőtő felé felugró vadkecske. Sisakdísz: felemelt jobbjában három makkot tartó kinövő arany-oroszlán. Takarók: kék-arany.

Bencsik (Komoróczi és Szentandrási). A család Horvátországból származik. 1242-ben IV. Béla királytól Nyitra, Szepes és Sáros vármegyékben nyert birtokokat. Közös törzsből származik a Füzesmegyery, Komoróczy (†) és a sárosvármegyei Szentandrásy családokkal. Idővel Nógrádba, majd József 1794-ben Abaujba (Hidasnémeti) került. A XIX. század első felében Radba költözött, hol földesúri joggal bírt, ezenkivül Izbugyán is birtokos volt. Tagjai közül: György († 1792) elesett a francziák elleni olaszországi hadjáratban. József (szül. 1790) mint cs. kir. főhadnagy a lipcsei csatában kitüntette magát. 1840-ben Zemplénbe Radba költözött. Fia: István jelenleg a vármegye főszolgabírája. Fia: Béla szolgabíró. Czímer: Kékben, zöld alapon, jobb előlábával hatágú arany-csillagot tartó arany-oroszlán. Sisakdísz: egyenes kardot tartó, kinövő pánczélos sisakos vitéz. Takarók: kékarany-veresezüst.

Benczúr. Árva vármegyéből származik. 1610-ben nyert czímeres nemeslevelet. Első ismert őse Tóbiás. A család Jaszenova helységre nyert adományt és előnevet. Később Sáros-, majd a XIX. század közepén Zemplén vármegyébe költözött, hol Tapolymogyoróson birtokos és czementgyártulajdonos. Tagjai közül: József (szül. 1728, † 1784) történetíró, kinek fia József altábornagy, hadügyminiszter és a 34. gyalogezred tulajdonosa volt. Miklós (szül. 1819, † 1861) ügyvéd, hírlapíró a ki az 1848-49. évi szabadságharczban, mint népszónok tűnt fel. Gyula (szül. 1844) legkíválóbb történeti és arczképfestőink egyike. József († 1877) 1848/49. honvédtiszt. Béla jelenleg kiváló műépítész. Czímer: Kékben, hármas zöld halom középsőjén, leveles aranykoronából kinövő, jobbjában háromágú rózsát tartó oroszlán. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Benyovszky. Az 1754-55. évi összeírásban János van felvéve Zemplén vármegye nemeseinek sorába. A család Szinnán birtokos.

Berczik (Jászói). Berczik János 1640 április 24-én nyert czímeres nemeslevelet, mely 1640-ben Abaúj és Borsod vármegyékben hirdettetett ki. A család idővel átszármazott Ung vármegyébe. Zemplénben Bánócz, Kaponya és Nagygéres helységekben volt birtokos.

Bernáth I. (Bernáthfalvi és Sztrippai). Abaúj vármegyéből származik. Okleveles nyomai egész a XIV. század végéig terjednek. A XVI. században élt e családból András és Ferencz, a kikkel a család két főágra szakad. András fiai: Bereczk, János, István és Lukács. I. Ferdinánd királytól 1563-ban czímeres levelet és Bernáthfalvára új adományt nyernek. A család a XVII. század elején (1613) telepedett le Zemplén vármegyében. János 1706-ban Zemplén vármegye követeként járt Rákóczi Ferencznél. Fia János (1733) építé a kasuhi kastélyt. Ferencz a vármegye másod-alispánja (1785-1790), József udvari tanácsos, a hétszemélyes tábla bírája. (1787-1803). V. László (1790), a vármegye főjegyzője. Zsigmond (szül. 1790 október 30. Mándok, † 1882 Tarnócz), 1825-48-ig Ung vármegye követe, 1848-ban Ung vármegye főispánja. 1861, 1865-68 országgyűlési képviselő s a ház megalakulásakor korelnök. Dezső (szül. 1841) országgyűlési képviselő. A család a XVIII. században Zombor, Bányapatak, Barancs, Dávidvágása, Gercsely, Kelecseny, Lasztócz, Pelejte, Puczák, Szilvásújfalu, Sterkócz, Sztankócz és Szürnyeg helységekben volt birtokos. Czímere: (1563-iki) kékben törzsétől elszakított, vörös mezben levő férfiláb, arany félczipőben; a térden alul aranymarkolatú görbe kard van a lábszárba ütve. Sisakdísz: felfelé álló, egy pallost ferdén tartó, vörös mezű kar. Takarók: vörösarany-kékezüst.

Bernáth II. Bernáth Miklós és Kálmán II. Mátyástól nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1618-ban hirdettetett ki Zemplén vármegyében.

Bernáth III. (Bernard). B. Gáspár és fiai, valamint testvérének Györgynek fia Gergely, 1658-ban nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1659-ben hirdettetett ki Zemplén vármegyében. Gergely utóda B. György (szül. 1712, † 1800) udvari agens, Vas és Zala vármegyékben szerzett birtokokat; ága Jakabfai előnévvel élt.

Bertóthy (Bertóti). Sáros vármegyéből származik. Őse az Aba nb. Omodé ágból származó Mihály (1330). Idővel átszármazott Gömör, Szabolcs és Zemplén vármegyékbe. Tagjai közül Szaniszló (1504-1522) Sáros vármegye alispánja és Sáros várának kapitánya (1526). Márton 1542-ben alispán és 1547-ben követ. János 1600-ban alispán. Gábor 1680-ban Szepes vármegye alispánja. Gábor (1723) Zemplén vármegye alispánja. A család Szacsúr, Kisgézsény és Sókut helységekben volt birtokos. Czímer: kékben, leveles aranykoronán álló, kiterjesztett szárnyú fekete sas. Sisakdísz: paizsbeli sas. Takarók: kékarany.

Berzeviczy (Kakaslomniczi és Berzeviczi). Szepes vármegye egyik legrégibb családja. Első ismert őse Rutker comes, kinek neje 1209-ben a Poprád vize mellett egy darab földet nyert adományul. Rutkei két fia közül Rikolf comes terjeszté tovább a családot. Fia János a család tulajdonképeni őse. Berzeviczét a család tagjai még 1312 előtt alapították, s azon 1343-ban megosztoztak. A család idővel átszármazott Zemplénbe is, hol 1610-ben András, Sándor és János Bodrogszög helységben nyertek részeket.

Bessenyey (Bessenyői). Heves vármegyéből származik, honnan idővel átszármazott Szabolcs és Zemplén vármegyékbe. Zemplén vármegyében a XVI. században tűnik fel. Tagjai közül István Thököly híve, kinek fejére Spankau 1000 tallért tűzött ki. Zsigmond († 1750) a sárospataki főiskola gondnoka, Lajos (1805) Zemplén vármegye főszolgabírája. A család szabolcsi ágából származik B. György a testőríró (szül. 1747, † 1811). A család Bodrogkeresztúr, Legyesbénye, Magyarizsép, Miglész, Kelecseny, Petrik, Kisráska és Alsóhrabócz helységekben volt birtokos. Czímer: kékben egyenes kardot tartó, könyöklő pánczélos kar, a csuklóján jobbról balra irányított nyillal átdöfve. Zárt sisak. Sisakdísz: czölöpösen állított paizsbeli kar. Takarók: kékarany-veresezüst.

Bocskay. A Boksa v. Baksa nemzetségből származik. Első ismert őse Simon ispán fia Dénes (1271-85). Dénes fia Gergely, 1329-ben, a nemzetségi javak osztályakor, Ágócsot nyeri, honnan fiai Demeter (1329-55), Dénes deák (1329-76) és László magukat Ágócsiaknak nevezik. Demeternek László nevű fiától származott Mihály és János nevű unokái, a XV. század kezdetén már felveszik a B. nevet. Jánosnak három fia volt, László, Dénes és István. Dénes fia György (1478) terjeszté tovább a családot. Négy fia közül Simon (1493) a kismarjai ágat alapította, melyből B. István fejedelem (szül. 1557, † 1606) származott. György negyedik fia Gergely alapította a bocskói ágat; utóda B. István Zemplén vármegye főispánja. (1642-72.)

Bónis (Tolcsvai). A XVII. század elején tűnik fel. György 1606-ban Nagytolcsva mezővárosban és Újhelyben lakik. 1615-ben nyert czímeres nemeslevelet II. Mátyás királytól. György hasonnevű fia (1624-1675) kezdte használni a Tolcsvai előnevet. Tagjai közül I. Ferencz (1662-72) I. Rákóczi Ferencz udvari embere. II. Ferencz, a ki Füzér várát vette bérbe gróf Nádasdytól, a Wesselényi-féle összeesküvés részeseként, 1671 április 30-án lefejeztetett. Ferencznek egyetlen fiától Zsigmondtól származik a jelenleg virágzó nemzedék. Sámuel (1810) Szabolcs vármegye alispánja. Fia Sámuel (szül. 1810, † 1879) országgyűlési követ, 1848, 1861, 1865-69-ben országgyűlési képviselő. Czímer: kékben, zöld alapon két egymással szemközt ágaskodó, előlábaikkal zöld koszorut tartó arany-oroszlán. Sisakdísz: görbe kardot tartó arany-oroszlán növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst.

Boronkay (Boronkai és Nezettei). Somogy vármegyéből származik. A XV. században tűnik fel. Őse Pál 1476-ban kapta adományúl Boronka helységet. Utóda János deák (1560) kitől a leszármazás szakadatlan. János utóda István (1662) ezredes Nezettét kapja adományul. Unokája Mihály 1711-ben már Zemplénben birtokos. Az 1754-55. évi összeírásban József, János, László, Mihály, György és Ádám vannak felvéve a vármegye nemeseinek névsorába. A család Alsóbereczki, Czéke és Gatály helységekben bírt földesúri joggal. B. Albert 1848/49-ben zempléni kormánybiztos. Farkas jelenleg Alsóbereczkiben birtokos. Czímer: kékben, leveles aranykoronából kiemelkedő apostoli kettős ezüst-kereszt. Sisakdísz: görbe kardot tartó arany-oroszlán növekvően. Takarók: kékarany-ezüstveres.

Bottka. A XVIII. században Lácza és Lasztócz helységekben volt birtokos.

Budaházy. Már a XIV. században virágzott. András fia György ellen 1403-ban, hatalmaskodásai miatt, a leleszi monostor panaszt emel. Az 1754-55. évi összeírásban László, Ábrahám és István szerepelnek a vármegye nemesei között. 1797-ben Nagy- és Kisrozvágy, valamint Bánócz helységekben volt birtokos.

Bujanovics (Aggteleki) Horvátországból származó nemes család, mely 1700 elején régi nemességének megerősitésével Aggteleki előnevet és több szabolcsi és beregmegyei községre kir. adományt kapott. Tagjai közül kitüntek korábban János, ujabban Eduard, több vármegye táblabírája, gazdasági szakiró, - Rudolf orsz. képviselő, - Ágoston altábornagy, - Sándor, jelenleg az OMGE. alelnöke, - Gyula, orsz. képviselő. A család Zemplén vármegyében, a XIX. század első felében Tapolyizsépen volt birtokos.

Bydeskuthy (Ippi). A XV. század közepén tűnik fel. Sopron vármegyéből származik, honnan idővel Erdélybe és a Felvidékre szakadt. Az 1754-55. évi összeírásban Sámul özvegye szerepel a vármegye nemeseinek névsorában. Magyarizsép, Kolbása, Cselej, Majorócska, Szedliczke és Matyasócz helységekben volt birtokos.

Csáky (Kőrösszegi és Adorjáni gróf). A család multját a Bihar vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A Homonnai Drugeth család kihalta után (1684) a homonnai uradalmat örökölte. Ezenkivül Agyidócz, Barkó, Detre, Felsőkázmér, stb. helységben volt birtokos.

Csapy (Chapi, eszenyi és polyánkai.) A Baksa nemzetségből származik. Őse Simon fia I. Tamás, kinek László és Dancs (1290-1329) nevű fiaitól származik az Eszenyi és a Chapy család. A családból Ch. András és rokonai 1418-ban czímerlevelet nyernek Zsigmond királytól. A család a XV. században Bacskó, Bodrogszentes (1411), Dargó, a XVI-XVII. században Bodrogvécs (1598), Bodrogszerdahely (1629) stb. helységekben volt birtokos. A XVII. század közepén megvaszakadt.

Cseley (Cselei) I. A Bogát-Radvány nemzetségből származik. Egyenes őse Pongrácz (1309). 1349-ben Kiscselej, Berethő, Kislazony, Izsép stb. birtokosa. A nemzetség 1392. évi osztálya alkalmával Cseleji Antalfi Domonkos szerepel. A XVI. században magvaszakadt.

Cseley II. Azelőtt Kolosy. K. János II. Ferdinándtól kapott czímeres nemeslevelét 1719-ben erősítik meg, mely királyi megerősítő levél 1720-ban hirdettetett ki. A leszármazás az 1505-ben élt Jánostól hozható le. Ennek szépunokája Bálint (1565) Cselei Zsuzsánnát vette nőül s így jutott a család Cselej birtokába, melyre 1823-ban új adományt nyert Kolosy József (1746-1798) hosonnevű fia 1849-ben változtatta nevét Cseleyre. János 1849. május. 15-től zempléni alispán. Czímer: kékben, zöld alapon, vörös ruhás és leffentyüs, barna kucsmás, kék övü, sárga csizmás, szemközt álló vitéz, jobbjában kardot, baljában szőlőfürtöt tart. Sisakdísz: mindkét lábával kardot tartó, kétfarkú arany-oroszlán. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Csicsery (Csicseri). Ung vármegyéből származik. Okleveles adataink a XIV. század elejétől fogva vannak e családról. 1334-ben Csicseri Jób fiai egyezkednek Zsadányi István fia Lóránttal, a Viss és Bodrogzsadány között folyó patak hovatartozása kérdésében. 1426-ban a Csicseriek Frankfalva, mai nevén Olaszi elfoglalása ellen tiltakoznak. 1446-ban Tamás és Zsigmond perelnek egymással.

Csoma (Ragyolczi, előbb Tolcsvai). Háromszék vármegyéből ered. 1544-ben a családot már Tolcsván találjuk, hogy Cs. Imre szőlőt vesz. A leszármazás ettől az Imrétől szakadatlan. Imre egyik fia Ferencz, 1570-ben, egy hatalmaskodási perben szerepel, másik fia András, a kinek dédunokája Péter, 1697-ben Tokajból menekülvén, mindenétől megfosztatott. Ennek egyik fia András, a ma is virágzó idősebb ág, Zsigmond pedig, a ki 1757-ben Ragyolczra nyer adományt, az ifjabb ág megalapítója. A család jelenleg Abaújban, Devecseren, birtokos. Czímerét a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben közöltük.

Csőke (Ároktői). Cs. Lukács, neje Gyökeres Margit, valamint gyermekeik, végül testvére Mihály és neje Korláth Dorottya 1655-ben nyertek czímeres levelet, majd 1656-ban Nógrád, majd Heves és Szolnok vármegyékben hirdettek ki. A család Ároktőre (Borsod várm.) nyert adományt; 1848 előtt (Léh) Abauj- és (Heőbába) Borsod vármegyékben bírt földesúri joggal. A Szent-Ivány-féle osztály alkalmával jött Málczára. Tagjai közül János (1703-1710) a II. Rákóczy Ferencz-féle szabadságharczban Heves vármegyétől a hadialap összeírására kiküldött adórovó. - Ignácz (1700) Abauj vármegyében generalis perceptor. Ferencz jelenleg kereskedelmi miniszteri tanácsos, a Lipótrend lovagkeresztese, stb. - József a Hadik-Barkóczy hitbizományi uradalom középponti igazgatója. Czímer: kékben, zöld alap fölött folyó természetes színű vízben álló kiterjesztett szárnyú ezüst-hattyú. Sisakdísz: paizsbeli hattyú. Takarók: kék-arany-veresezüst.

Czibúr. Cz. Ádám 1793-ban nyert czímeres nemes-levelet I. Ferencz királytól; A család Gömör vármegyéből származik. Jelenleg Nagymihályon van letelepedve.

Dancs (Kövecsesi). A család eredetét a Gömör vármegyét tárgyaló kötetben bővebben ismertettük. Már 1232-ben szereplő család, a mikor II. Endre királytól adományt nyer. Tagjai közül Miklós már 1402-ben gömöri alispán. János 1678-85 és István 1720. ugyancsak Gömör vármegye alispánjai. A család egyik ága a XVI. században Szilágy-, egy másik ága a XVIII. század elején Beregbe, majd a XVIII. század közepén Zemplén vármegyébe költözött. Az 1754-55. évi összeírásban András, János és István vannak felvéve a vármegye nemesei sorába. Bodzásújlakon bírt földesúri joggal. János jelenleg sztarinai körjegyző. Czímer: kékben, zöld dombon nyugvó leveles koronán álló fehér galamb, csőrében olajágat tart. Sisakdísz: paizsbeli galamb. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Daróczy (Deregnyei) már a XV. század közepén Gesztely birtokosa. A XVII. században D. Ferencz Banóczon és Battyánban volt birtokos, a ki 1611-ben Bodrogszögre nyert adományt. 1614-ben Deregnyőn várkastélyt épített s ettől kezdve a család a Deregnyei előnevet használta.

Dely (Lasztóczi). D. Péter 1581-ben Báthori Istvántól nyert czímeres nemeslevelet, mely 1582-ben hirdettetett ki Zemplén vármegyében. A család Bánóczon bírt földesúri joggal és 1635-ben Kozma helységben volt birtokos. Endre, jelenleg szinnai körjegyző. Czímer: kékben, zöld alapon álló, zöld ruhás, sárga-csizmás magyar vitéz, jobbjában kivont kardot, baljával levágott török főt tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Dessewffy (Cserneki és Tarkői gróf és nemes). Pozsega vármegyéből származik; első ismert őse Deziszló (1241), kitől a leszármazás szakadatlan. A család 1363-ban osztozik meg Cserneken. Egyed fia Benedek bán (1372-1396) János nevű fiától származott Desew terjeszti tovább a családot, kinek fia István 1482-ben már D.-nek iratik. A törökök előnyomulása következtében elveszítvén alsómagyarországi birtokait, János 1558-ban Tarkő várát szerzi meg. A család a XVII. század folyamán szerzett Zemplén vármegyében birtokokat. Alsóladács, Alsóvirányos, Barátlak, Bodrogkisfalud, Felsőtokaj, Felsővirányos, Gödrös, Izbugya, Izbugyabéla, Jobbos, Kisbári, Köves, Laborczbér, Laborczmező, Nagybári, Nátafalva, Tolcsva, Újbajna és Variháza helységekben volt, részben jelenleg is birtokos. Rangemelések: 1754 deczember 20-án József grófi rangot nyer; ez az ág József unokáiban kihalt. Sámuel 1756 márczius 30-án bárói, 1775 márczius 17-én grófi rangot nyer. Henrik 1763-ban bárói rangra emeltetik, de ága unokájában 1827-ben kihalt.

Diószeghy (Giczei). Gömör vármegyéből származik. 1873-ban telepedett le Zemplén vármegyében. A család 1754-ben nyert királyi adománylevelet Tatárfalvára (Szatmár várm.) és 1780-ban Pelére (Közép-Szolnok várm.) Czímer: hasított paizs. Elől kékben, zöld halmon fekvő koronából kinövő ezüst egyszarvú, előlábaival úgynevezett passio-keresztet tartva. Hátul: vörösben, hármas-halom fölött czölöpösen egymás alatt álló három ezüstrózsa. Sisakdísz: az egyszarvú növekvőn, előlábai között rózsaágot tart, szarván zöld koszoru függ. Takarók: kékarany, vörös-ezüst.

Diószeghy (Ráskai). Régi nemessége 1690-ben újíttatott meg, melyet az 1773-ban Sátoraljaújhelyben és 1794-ben Tőketerebesen tartott nemesi vizsgálat alkalmával igazolt. A család Bereg vármegyéből származik, idővel átszármazott Bihar, Szabolcs, Borsod és Zemplén vármegyékbe, az utóbbiban Kázmér, Kolbása stb. helységekben bírt földesúri joggal. Czímer: 528kékben, hármas zöld halom középsőjén nyugvó koronán, repülésre kész sas, csőrében szablyával. Sisakdísz: paizsbeli sas. Takarók: kékarany-veresezüst.

Dobos (Marczinfalusi). D. Mihály 1654 július 12-én nyert a Sarudy családdal egyetemben czímeres nemeslevelet, mely 1654-ben Ung, 1747-ben Zemplén vármegyében hirdettetett ki. A család tagjai 1883-ban nyerték a Marczinfalusi előnevet. Az 1754-55. évi nemesi összeírásban Gergely, Sámuel és Mihály vannak felvéve a vármegye nemeseinek névsorába.

Doby (Feöldi). A család eredeti neve Feöldy volt. F. Zsigmond és testvérei, régi nemességök alapján, II. Ferdinándtól 1638-ban új nemeslevelet nyernek. A családot Zsigmond és testvére György terjesztik tovább. Zsigmond unokája II. István, Sáros vármegyétől 1732-ben nemesi bizonyítványt nyer, melyet Zemplénben kihirdettetett. István Nagymihályban telepedett le. Tagjai közül Antal (szül. 1826) 1848/49. honvédőrmester a Lehel-huszároknál, később kir. sótárnok, mint családtörténeti író tette nevét ismertté. Nejétől Késmárky Annától († 1898) született gyermekei: 1. Antal (szül. 1866) állami iskolai igazgató Kuruczfalván. 2. István (szül. 1871) kir. adóhivatali ellenőr Rózsahegyen. 3. Samu (szül. 1873) gimn. tanár Czegléden. 4. Ilona (szül 1882). A György utódai közül: Lipót († 1866) kassai polgár, nejétől Henszelman Karolintól, néhai Henszelman Imre, a nevezetes tudós nővérétől szül. fia Jenő (szül. 1837) jeles művész (rézmetsző) és a kir. iparművészeti iskola tanára. Hitvese Megay Erzsébet (szül. 1837); gyermekei: 1. Jenő (szül. 1867) gyógyszerész Kalocsán. 2. Irma (szül 1868) Maderspach Károlyné. 3. Alice (szül. 1870) Székely Gézáné. 4. Géza (szül. 1877) orvostudor, egyetemi tanársegéd. Czímer: kékben, zöld mezőn, aranymarkolatú görbe kardot tartó, természetes színű kétfarkú oroszlán, a jobb felső sarokban hatágú arany-csillag, a bal felső sarokban növő hold által kísérve. Sisakdísz: paizsbeli koronás oroszlán növekvően. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Dongó. Vas és Sopron vármegyékben tünik fel. Benedek 1688-ban Vas vármegye nemeseinek összeírásában fordul elő. Mihály 1770-ben győri kanonok. János 1784 Győr vármegye szolgabírája. Géza (szül. 1853) lapszerkesztő és történetíró. Czímer: kékben, zöld alapon, természetes színű farkas, felemelt jobbjában buzogányt, baljában balharánt fordított pálczát tartva. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Dókus. (Csabacsüdi). Őse: I. Mihály regéczi várkatona volt s a nemességet katonai szolgálataiért kapta II. Miksától 1572. évben. Fia Imre, valamint II. Mihály is katonai szolgálatban állottak. III. Mihály, Rákóczinak udvarbírája volt és Sárospatakon lakott. Ott született I. Zsigmond fia is, a ki később Sátoraljaújhelyben telepedett meg, nőül véve Csegöldi Csegöldy Máriát. Ő ajándékozta a sátoraljaújhelyi ev. ref. egyháznak 1745. évben azt a könyvet, a melybe a református egyház szülötteit, házasulandóit és elhaltait először jegyezték be a amely még ma is meg van. II. József Zemplén vármegyének középponti főszolgabírája volt. A vármegye ő reá bízta székházának felépítését 1753-ban. Testvére I. László alispán, majd septemvir, protonotárius és végre az eperjesi kerületi tábla elnöke volt. Érdemeiért a Szent István rend kiskeresztjével tüntették ki. III. József (szül. 1819, † 1900) Zemplén vármegyének szolgabírája, alispánja, később főispánja volt. Érdemeiért a Lipót-rendet nyerte. Neje: nagyrozvágyi és őrösi Rátkay Borbála volt. Gyermekeik: 1. Gyula (szül. 1849) cs. kir. kamarás, Zemplén vármegye alispánja, a III. oszt. vaskoronarend vitéze, a Ferencz József-rend lovagkeresztese, stb. Neje: Hadusfalvi Spillenberg Zsófia. (S. Gábor és Szerviczky Zsófia leánya). Esküvő 1877. évi június 5. Lakás: Sátoraljaújhely. 2. Ernő (szül. 1852) cs. és kir. kamarás, országgyűlési képviselő. A szabadelvű párt háznagya. Neje: Kiscsoltói Ragályi Ilona; esk. 1877. márczius 26. Lakás: Legenye, Sátoraljaújhely, Budapest. 3. Margit. Férje: Bernátfalvi Bernáth Elemér. Gyermekei: Aladár és Béla. Előbbi neje: Deteki és Tengerfalvi Meczner Sarolta, gyermekei: Gyula és Borbála. 4. László, Zemplén vármegye középponti főszolgabírája és tb. főjegyzője. Első neje: Téglássy Rózsa (szül. 1876, † 1898). Második neje: Kissebesi és Kelecsényi Payzsoss Anna. Esküvő 1899 deczember 23. Lakás: Sátoraljaújhely. Gyermekei második nejétől: László, Anna. Czímer: kékben, zöld alapon jobbra fordult arany griff, hegyes kardot tart, melyre turbános török fő van szúrva. Sisakdísz: szemközt álló pánczélos magyar vitéz növekvően, jobbjában kardot tart, balját csípőjére teszi. Takarók: vörösarany-kékezüst.

Dőry (Jobaházi). Sopron vármegyéből ered. Ősei csáfordi várjobbágyok voltak, a kiket 1360-ban Nagy Lajos nemesített. A XV. században vette fel a D. családnevet. A család egy ága a XVII. században Gömör, Borsod és onnan Zemplén vármegyébe szakadt. D. Ferencz 1741-ben bárói, 1766-ban grófi rangra emeltetett s onnan Zemplén vármegyébe szakadt. D. Ferencz 1741-ben bárói, 1766-ban grófi rangra emeltetett s 1757-1778-ig a vármegye főispánja volt. A család: Battyán, Bodrogkeresztúr (1695), Kisdobra (1742), Garany stb. helységekben volt birtokos.

Draskóczy (Draskóczi és Dolinai). Turócz vármegye ősi családja. A XVIII. században Berzéken volt birtokos.

Drugeth (Homonnai). Az Anjouk korában telepedett le Magyarországban. I. Fülöp 1301-ben Károly király kíséretében jött be s 1317-27-ig szepesi és újvári főispán, majd 1323-27-ig nádori méltóságot viselt. Testvére János (1328-35) nádor, a család magyarországi ágának őse. Fia Vilmos (1327-38) szepesi és újvári főispán, majd nádor († 1342); neki már három vára volt a vármegyében: Terebes, Jeszenő és Barkó. János másik fia Miklós (1330) a Gerényi D. család őse. A család tagjai közül II. János fia Miklós Ung vármegye főispánja, (1372), István (1527-1540), Miklós (1556-1570) István (1571-1600), Bálint (szül. 1577) Bocskay egyik vezére, majd 1608-ban országbíró, György († 1622), János (1632-41) és Zsigmond (1675-84) a család utolsó sarja, mindannyian Zemplén vármegye főispánjai. Czímer: három egymás mellett fekvő arany-csattal megrakott vízszintes vörös pólya felett négy, és alul, zöld alapon, három egymásután haladó madár. Sisakdísz: jobbról fekete veres pólyával, balról veres-arany pólyával vágott nyílt szárny. A veres pólya három csattal és az arany-pólya négy paizsbeli madárral van megrakva. Takarók: fekete-arany-vörösarany.

Duka (Dukafalvi és Kucsini). Sáros vármegye ősi családja. Őse Fülöp a XIV. században. 1408-ban a család új adományt nyer Dukafalvára. Péter 1578-ban nemességújítást és czímerlevelet nyer. A család idővel átszármazott Zemplén vármegyébe is, hol Pelejtén volt birtokos. Tagjai közül: György (1490) Sáros vármegye alispánja. Simon Szaláncz vár kapitánya (1503). Tivadar (szül. 1825) 1848-49-ben Görgey segédtisztje, majd főorvos az indiai angol hadseregben, kiváló író.

Durcsinszky. Lengyelországból származik, honnan György emigránsként a XIX. század elején Zsalobinán telepedett le, hol földbirtokos is volt. Gyula jelenleg szolgabíró Szinnán.

Ecsedy (Telekesi). A XIX. század elején Cselej, Pelejte és Szilvásújfalu helységekben volt birtokos. E. Tamás 1862-67. adó-főszedő. Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjéből kiemelkedő, zöld szárú és levelű piros rózsa. Sisakdísz: görbe kardot tartó, könyöklő pánczélos kar. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Eperjessy I. E. György 1610-ben Pálfölde és Bánócz részére nyer adományt. János és Mihály 1633-ban czímeres levelet nyertek II. Ferdinándtól, mely 1634-ben Zemplén vármegyében kihirdettetett. 1848 előtt Megyaszón és Tolcsván volt birtokos. Nemességét 1748 és 1768-ban igazolta. Czímer: kékben, zöld halom tetején álló gólya, felemelt jobb lábával, hegyeivel felfelé álló nyilat tartva.

Eperjessy II. E. András 1616-ban nyert czímeres nemeslevelet. A család Borsod vármegyéből származik, honnan Abaúj, majd 1854-ben Zemplén vármegyébe telepedett le. Jelenleg élő családtagok: Jenő jegyző, József a budapesti telefon-központ gépészmérnöke és Lajos ügyvéd, gróf Andrássy Dénes uradalmi ügyésze Nagymihályon. Czímer: Vörösben, zöld alapon, hatágú aranycsillagtól és ezüst félholdtól kísért ágaskodó farkas, előlábai között czölöpösen állított kalapácsot tart. Sisakdísz: vörösruhás, vöröskucsmás magyar vitéz, növekvően, jobbjában három buzakalászt tart, balját csípőjére teszi. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Evva. A család Fejér vármegyéből származik. II. Mátyás királytól nyert czímeres levelet. Idővel átszármazott Szatmár, Szabolcs és Zemplén vármegyékbe is. Zemplénben: Zemplénagárd, Szatmárban Vitka helységekben, Szabolcsban, Petneházán, Gyulaházán bírt földesúri joggal. E. András 1861-ben Zemplén főjegyzője, 1867-ben és 1872-ben az újhelyi királyi törvényszék elnöke. Fia: Ödön, nyugalmazott vármegyei alszámvevő. Czímer: feketében zöld alapon álló, kékruhás és kalapagos magyar vitéz, a földön előtte fekvő török katonára döf. Sisakdísz: paizsbeli kinövő magyar vitéz, jobbjában görbe kardot, a melyen átütött török fő vérzik, baljában egy lefejezett török katona testét tartva. Takarók: feketearany-vörösezüst.

Fáy (Fáji). A család multját a gömörvármegyei kötetben ismertettük. A XVIII. században Alsóköcsény, Bányapatak, Bodroghalász stb. községben volt birtokos.

Fejér I. (Jeddi). Maros-Torda vármegyéből származik, honnan Biharba költözött, hol 1769-ben hirdették ki nemességét Antal 1848 előtt Robogány és Szitány helységeket bírta bérben a kir. kincstártól. Fia: Andor bihari főszolgabiró volt, és ennek fia Elemér, jelenleg zempléni szolgabíró. Czímer: (melyet 1667-ben nyert a család Apaffy Mihály fejedelemtől). Kékben, zöld alapon, veres ruhás, fekete kalapos férfialak, jobbjában kardot, baljában három buzakalászt tart. Sisakdísz hiányzik. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Fejér II. F. István fia János 1746-ban mutatta be az Abaúj vármegyétől kiállított nemesi bizonyítványt. Nemessége 1748-ban hirdettetett ki a vármegyében. István és András 1762-ben Hernádnémetiben voltak birtokosok. (Várm. lev. Prot. 39. 491.).

Fejérváry (Komlóskeresztesi nemes és báró). Ősi székely család, melynek sorából Nekes István 1521-ben Nándor-Fehérvárnál elesett. A család 1558-ban nyert czímeres levelet, majd 1570-ben Komlóskeresztesre adományt. A XVI. századtól kezdve Sárosban volt birtokos, onnan Gömör, majd Zemplén vármegyébe is átszármazott. A XVIII. században Gödrös (Krivostyán) helységben volt birtokos.

Fekete. Az 1754-55. évi nemesi összeírásban a vármegye nemesei között e családból László özvegye, János, Gábor és Imre neveivel találkozunk. Az 1598-iki összeírás adatai szerint Ladmóczon, utóbb Magyarizsépen birtokos.

Ferenczy. Az 1598. évi összeírás adatai szerint Gercsely helységben volt birtokos. Az 1754-55. évi összeírásban a vármegye nemesei között e családból János és István neveivel találkozunk. Elek, cs. és kir. kamarás, jelenleg zemplénmegyei földbirtokos. - Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó arany-griff, jobbjában csillagos buzogányt, baljában három egymást keresztező ezüst-nyílvesszőt markol. Sisakdísz: paizsalak növekvően. Takarók: kékarany.

Forgách (Ghimesi és Gácsi gróf). A család multját a barsvármegyei kötetben ismertettük. A XVI. század második felétől kezdve, 1638-ig Garany várát s a hozzátartozó Bodrogszentmária helységet bírta. Zsigmond 1620-ban Bodzásújlakra nyer adományt. Ádám 1753-ban Bozdásújlak, Csabaháza birtokosa, ezenkívül még Csemerje, Felsőkázmér és más helységekben bírt földesúri joggal.

Fischer (Nagyszalatnyai báró). Zólyom vármegyéből származik. F. Boldizsár és György 1603-ban nyertek czímeres nemeslevelet. F. Mihály az udvari kamara administratora, 1692-ben a bárói, valamint a "Bacskó és Budamér örökös ura" czímben megerősíttetik. A család Bacskó, Dargó, Gálszécs, Kohány, Gerenda, Tarnóka, Kereplye stb. helységekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: I. Mihály, a kir. kamara tanácsosa, majd (1692) felsőmagyarországi biztosa. II. Mihály a szepesi kir. kamara administratora. József aranysarkantyus vitéz, bányatanácsos (1750). István († 1824) szatmári püspök, majd egri érsek. Imre († 1754) a 16 szepesi város administratora. Sándor († 1887) huszárezredes. II. Lajos † 1892-ben Afrikában, a Nianza tó mellett, egy tudományos felfedező út alkalmával. Br. F. Lajos, a szinnai járás főszolgabírája. Czímer: haránt kétfelé osztott paizs, melynek alsó vörös mezejében, természetes hullámzó tengeren, halfarkban végződő, kuszált hajú és szakállú vízi ember, baljában természetes halat tart. A felső kék mezőben a vágási vonalon futó 530fehér nyul. Sisakdísz: a két halfarkban végződő vízi ember, jobbjában halat, baljában nyulat tart. Takarók: vörösezüst.

Füzesséry (Tövisi és Füzeséri). Alsófehér vármegyéből ered. Az eredeti F. család 1383-ban már Füzeséren birtokos, melyet azonban 1403-ban pártütés következtében Zsigmond király tőle elvett és a székely eredetű Tövisi Péternek adományozott, a ki felvette a F. családnevet. A XVI. század összeirásai szerint F. András és Péter, a Rákóczy család mellett Füzesér birtokosai. A család ezenkivül Cselej, Vehécz, Gesztely, Hegyi, Nagyerdő és Homonna helységekben volt birtokos. Füzesért mai napig bírja. Tagjai közül László az 1809. évi felkelt nemesi seregnél lovassági kapitány, Tamás ugyanakkor főhadnagy. Gábor 1848 előtt Bereg vármegye alispánja és követe. Sándor († 1880) volt országgyűlési képviselő, Tamás 1867-től főszolgabíró, Bertalan (1850-60) főszolgabíró, majd törvényszéki ülnök. Czímer: kékben, zöld alapon, ezüst félholdtól és hatágú arany-csillagtól kísért, kardot tartó arany oroszlán. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Gaizler (nemes és báró) Esztergomból származik, honnan a XIX. század elején telepedett Zemplénbe. 1757 szept. 9-én Ignácz és János nyertek czímeres nemeslevelet, melyet ugyanez évben Esztergom vármegyében hirdettek ki. 1761 január 3-án Ignácz és János, valamint törvényes leszármazóik bárói rangot nyertek. A család tagjai közül Ignácz (1760 körül) a Nádasdy-huszárezred helyettes parancsnoka, a Mária Terézia-rend lovagja. - János (1769) Esztergom város jegyzője. - József (1840) Esztergom vármegye táblabírája. - Mihály (1809) Zemplén vármegye második nemes felkelő-csapatának ezredes kapitánya. - József (1890) Zemplén vármegye tb. főszolgabírája. Czímer: Négyelt paizs vágott szivpaizszsal; abban felül, feketében három hatágu aranycsillag, alul vörösben, zöld halomból kinövő rózsabokor. A nagy paizs: 1 és 4 kékben ágaskodó arany-oroszlán, jobb karmaiban kardot tart, melyen átütött, varkocsos fő van. 2 és 3 aranyban, kiterjesztett szárnyu fekete sas. Három sisak. Sisakdíszek: I. a paizsbeli fekete sas. II. a paizsbeli oroszlán növekvően, III. nyilt szárny közül kinövő rózsabokor. Takarók: fekete-arany, kék-arany.

Ganzaugh. G. János 1760-ban nyert czímeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. A család Szepes és Sáros megyékben volt elterjedve, idővel átszármazott Zemplénbe is. Czímer: egy természetes emberi szemmel megrakott veres paizsfő alatt, ezüsttel és kékkel hasítva. Elől, zöld hármas halmon, veressel fegyverzett, repülésre kész kék kakas. Hátul arany-naptól kísért, zöld alapból kiemelkedő, természetes napraforgó. Sisakdísz: jobbról aranynyal és kékkel, balról veressel és ezüsttel vágott szarv között kiemelkedő paizsbeli kakas. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Geőcze (Szendrői). G. Márton 1582-ben nyert czímeres nemeslevelet. A család Borsodban telepedett le, honnan 1757-ben nyert nemesi bizonyítványt. Kazsó helységben birtokos.

Ghyllányi (Lázi báró). Liptó vármegyéből származik. György a m. kir. udvari kamara tanácsosa, 1688-ban bárói rangra emeltetett. A család 1714-ben Henczfalván, a XIX. század elején Bánóczon, Bodrogszentesen és Vehéczen volt birtokos. Jelenleg Sárosban virágzik.

Goszthonyi. G. János 1710-ben nyert czímeres nemeslevelet, mely 1711-ben hirdettetett ki Zemplén vármegyében. A család Abaújban, továbbá Migléczen és Sztropkón volt birtokos. Czímer: kékben, zöld halmon nyugvó leveles arany-koronából kiemelkedő fekete medve, előlábaival piros-fehér hadi lobogót tartva. Sisakdísz: görbe kardot tartó, veresmezű kar. A kardon átütött leveles arany korona. Takarók: kékarany-vörösezüst. (Eredeti czímerlevél G. Alajos Sisakdísz: lakos birtokában.)

Görgey (Görgői és Toporczi). Ősrégi szepesvármegyei család, melynek első ismert őse az 1150 körül élt I. Arnold, kitől a leszármazás lehozható. II. Arnold 1242-ben Szepes vármegye ispánja, kir. adományt nyer a Poprád mindkét felén fekvő királyi erdőre, a mai Toporczra. A ma virágzó nemzedék Lőrincz (1548-58) alispántól származik le. Jelenleg Szepes, Liptó és Zemplén vármegyékben virágzik. A család zempléni ágát Károly (szül. 1788, † 1852) szépatyja alapította, Imre, kinek első neje Béczy Mária, második neje Horváth Mária volt a XVII. században. A Károly fiai Gyula és Pál. Pálnak a fiai: Géza, Gábor és Lajos; a Gyula fia: László, Pelejtén és Kisrozvágyon birtokos. Gyula kir. járásbíró Sátoraljaújhelyben.

Győrffy (Losádi báró). Hunyad vármegyei eredetü család, melyből Benjamin és Sámuel 1755 aug. 26-án bárói rangra emeltettek. Deréky Gyuláné, szül Györffy Róza bárónő, jelenleg megyaszói nagybirtokos. Czímer: kékben, zöld alapon szemközt ágaskodó arany-griff és arany oroszlán, felemelt jobbjukban egy-egy arany markolatu kivont kardot tartanak. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, markában kivont kardot tart. A kart a könyökhajlás fölött, felülről jövő nyil szúrja át. Takarók: kék-arany.

Gyulay. A XIX. század első felében Bodrogszentesen bírt földesúri joggal.

Hadik (Futaki gróf). Túrócz-megyei eredetű család. Boldizsár 1585-ben Tótprónán lakik. Fia János (szül. 1585, † 1642) superintendens. Fia I. Mihály, ennek fia II. Mihály, kinek régi nemessége 1720 november 6-án királyi kegyelemből megerősíttetett, a Nádasdy ezredben cs. kir. kapitány volt. Fia András (szül. 1710 október 16, † 1790 márczius 12) tábornagy, 1763 márczius 20-án magyar grófi, 1777-ben római szentbirodalmi grófi rangra emeltetett s a futtaki, valamint a csernoviczi uradalmakra nyert adományt. 1764-ben Erdély főhadparancsnoka, majd a főhadtanács elnöke lett. Fiai: János József helytartósági tanácsos (szül. 1755), Károly († 1800) cs. kir. altábornagy, elesett a marengoi csatában; András lovassági tábornok, ennek fia Gusztáv a szabadságharczban honvéd-tábornok. János utódai József Ádám (szül. 1784, † 1852) cs. kir. kapitány. Fia Béla (szül. 1822, † 1872) valóságos belső titkos tanácsos, kamarás, ellentengernagy. Fiai: 1. Endre (szül. 1862) a souv. máltai rend lovagja, valóságos belső titkos tanácsos és kamarás. 1887 július 17-én kelt legfelsőbb elhatározással, mint az anyai nagyatyja Szalai Barkóczy János gróf által alapított hitbizomány haszonélvezőjének, a gróf H.-Barkóczy kettős név viselése megengedtetett. 2. János Kelemen (szül. 1863) volt huszárfőhadnagy, országgyűlési képviselő. 3. Sándor (szül. 1865) országgyűlési képviselő. 4. Miksa (szül. 1868) cs. és kir. kamarás, követségi tanácsos. Béla (szül. 5311870) Zemplén vármegye főispánja (1901-1904), országgyűlési képviselő. - Károly (szül. 1801, † 1873) ágának magvaszakadt. Czímer, ősi: feketében, arany koronán, szájában levágott török főt, jobb előlábával kardot tartó, kétfarkú arany-oroszlán. Sisakdísz: paizsalak növekvően. Takarók: feketearany, vörösezüst.

Harkányi (Taktaharkányi báró). H. Frigyes (szül. 1827) országgyűlési képviselő, 1895 október 24-én magyar bárói rangra emeltetett, mely H. Károlyra (szül. 1832, † 1901) is kiterjesztetett. A család a XIX. század közepén szerezte a szerencsi uradalmat. János (szül. 1859) országgyűlési képviselő.

Harsányi (Sárospataki és Kisharsányi). Literati, másként H. Benedek 1606-ban nyert czímeres nemeslevelet Bocskay István fejedelemtől. Őse Literati Mihály, a ki még 1467-ben nyert adományt Kisharkányra. A XIX. század első felében Hegyi községben volt birtokos.

Hazuga (Hazucha, Kelemenfalvai). Bereg vármegyéből származik. Idővel átköltözött Zemplén, majd Heves vármegyébe is. Czímer: (színjelzés nélkül) leveles koronán repülésre kész galamb, csőrében leveles rózsaszálat tartva. Sisakdísz: három rózsa.

Héricz. Ily nevű családot az 1754-55. évi nemesi összeírás adatai szerint Vas, Veszprém és Abauj vármegyékben találunk. 1730-ban H. Márton Csörgőn és Alsóregmeczen birtokos. Az 1754-55. évi összeírásban Imre az abaújvármegyei nemesek között foglal helyett. Márton jelenleg sztropkói szolgabíró.

Hodermarszky. H. Pál 1712-ben nyert czímeres nemeslevelet. Pál Késmárk várának parancsnoka volt. A család Szepes vármegyéből származik, onnan Bereg, majd 1859-ben Zemplén vármegyében költözött. Czímer: kékben, aranymarkolatu görbe kardot tartó arany-griff. Sisakdísz: paizsbeli griff növekvően. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Hosszufalusy (Hosszufalvi). A XV. században lép fel. Erdélyből származik, honnan Borsod, majd 1878-ban Zemplén vármegyében telepedett le. Czímer: kékben, jobbról befelé fordúlt ezüst félholdtól, balról hatágú aranycsillagtól kísért, szarvaival felfelé álló ezüst félholdon át czölöpösen álló nyílvessző. Sisakdísz: három strucztoll. Takarók: kékarany.

Hubay (Hubói). Eredetét a Gömör vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Az 1754-55. évi összeírásban István neve van felvéve Zemplén vármegye nemeseinek sorába.

Hunyor. H. András 1698-ban nyert czímeres nemes-levelet, mely 1699-ben Abauj vármegyében hirdettetett ki. A család jelenleg Abaujban és Zemplénben van elterjedve.

Ibrányi (Vajai és Ibrányi). A család multját a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A XIX. század első felében Bodrogszerdahelyen volt birtokos.

Ilosvay (Nagyilosvai). A család multját a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. 1568-ban Cséke az 1598-iki összeírás szerint pedig Falkus birtokosa. A XVIII. században is Csékén volt birtokos.

Isaák (Kisdobronyi). Szatmár vármegyéből ered, idővel átszármazott Heves, majd Zemplén vármegyékbe is. Az 1754-55. évi összeírásban a vármegye nemesei között Gáspár nevével találkozunk. A család 1848 előtt Vis és Tolcsva helységekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, zöld alapon, természetes színű farkas, előlábaival golyót tartva. Sisakdísz: kinövő arany griff, előlábaival golyót tart. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Isépy (Izsépi). A Bogát-Radvány nemzetségből származik. Őse János 1229-ben comes és udvari tárnok. A XIV. és XV. században 42 falu uralta a családot Zemplén és Sáros vármegyékben. Első ízben Máté (1328) és Lukács (1328-48) szerepelnek e néven, a kik 1329-ben Adácsot birják. Péter és Márk 1398-ban Kék nevű abaújvármegyei birtokra nyernek adományt. 1405-ben Alsókörtvélyes, Bekecs, Berettő és Golop birtokosai. Az 1754-55. évi összeírásba György és Mihály özvegye vannak felvéve. A családnak egy erdélyi ága is van, mely ott 1401-ben püspöki donácziót kapott és azóta Erdélyben Éralján lakik.

Jászay (Jászói). J. Mihály és Mátyás 1668-ban nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1669-ben hirdettetett ki Abauj vármegyében; ezeknek utódai birták Gérest és Kiskövesdet.

Jekelfalussy (Jekelfalusi és Margitfalvi). Ősrégi szepesvármegyei család, melynek első ismert őse, a kitől a leszármazás szakadatlanul lehozható, Hekkul, a ki IV. László királytól, a mai Jekelfalu és Margitfalu területét kapja adományul. A család idővel átszármazott Zemplénbe is, hol a XVIII. század második felében Felsővirányos, Felsőtokaj (Orosz-Tokaj), Giglócz, Holcsik, Hegyzávod, Jobbos, Kispetőfalva, stb. helységekben volt birtokos.

Kacsándy. Az 1754-55. évi összeírásban László szerepel Zemplén vármegye nemesei között. A XIX. század elején Alsóalmád (Alsó-Jablonka) helységekben volt birtokos.

Kálnay. A család multját a Bars- és Szabolcs vármegyéket tárgyaló kötetekben ismertettük. István fia Benedek comes, a ki Zsigmond király iránti hűségével tűnt ki, 1405-ben Földvár, Szádvár, Zombor és Véke helységekre nyer adományt. Gergely 1475-ben Véke helység felét, Osvát és Adorján 1479-ben Bari helységet nyerik Mátyás királytól. Péter fia Pál 1501-ben a magvaszakadt Zombori Péter birtokát (Zombort) nyeri adományul II. Ulászló királytól. 1510-ben Véke község másik felét Ferencz nyeri adományul.

Kálnássy (Kálnási és Gálszécsi). Sáros vármegye ősi családja. Közös törzsből ered a Bagossy, Bánó, Kükemezey és Gyármán családokkal. Őse Visibor (1220), kinek unokája Gergely a család őse. A XV. században Bacska, 1569-ben Ágcsernyő, Alsóbereczki és Csabaháza, 1598-ban Dargó birtokosa.

Karsa (Szentkirályszabadjai). Veszprém vármegyéből származik. A család egy ága a XVIII. század elején Abaujba költözött, onnan 1852-ben Zemplénbe telepedett át, hol Magyar-Izsépen volt birtokos. Czímer: kékben, görbe kardot tartó veres oroszlán, a kardon átütött saracén fővel. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán növekvően, feje fölött hatágú arany-csillag ragyog. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Kazinczy (Kazinczi). Borsod vármegyéből veszi eredetét. Első ismert őse Péter, országbirói itélőmester (1602-1676), Zemplén és Bereg vármegye főjegyzője, majd országgyűlési követe, a ki mint a Wesselényi-féle összeesküvés részese, csak Báthori Zsófia pártfogása révén mentette meg életét. Fia András (1680-85) Ung vármegye alispánja, majd 1682-ben Zemplén vármegye hadi élelmezési biztosa s II. Rákóczi Ferencz alatt a zempléni és az ungi felkelt 532nemesség főkapitánya volt. Fia Dániel, kinek fiai közül András (1738, † 1804) Zemplén vármegye követe. Fia: István (1774-1827) a zemplén-ungi egyházmegye gondnoka. Fia: István († 1883) a nagymihályi kerület országgyűlési képviselője és Gábor (szül. 1818, † 1864) országgyűlési képviselő, író. Péter (1799-1804) a vármegye alispánja. József (szül. 1732, † 1774). Fiai: Ferencz (szül. 1759, † 1831 Széphalom előbb Bányácska) nemzeti irodalmunk regeneratora. László (szül. 1763, † 1807) Bihar vármegye alispánja és Miklós (szül. 1774, † 1844) a kitől a biharvármegyei ág származik. Ferencz fiai: Emil (szül. 1811, † 1890) cs. kir. huszárőrnagy, Bálint (szül. 1818, † 1873) 1848-49 honvédfőhadnagy és Lajos (szül. 1820, † 1849 okt. 20) a szabadságharcz vértanuja. Bálint fiai: Ferencz (szül. 1851) nyugalmazott pénzügyi tisztviselő. Lajos (szül. 1856) kir. törvényszéki bíró és Gábor (szül. 1857) kir. itélő táblai bíró. A fenti István fia: András (1839-43) a vármegye másod- és (1843-49) első alispánja. A család tagjai közül jelenleg Artur Berettőn, Andor Regmeczen birtokos. Czímer: kékben, zöld alapon, sárga fészkében ülő és fiait vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: kinövő kétfarku arany-oroszlán, jobb előlábával keresztbefektetett három nyilat tartva. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Keczer (Lipóczi). Az Aba-nemzetségből származik. Első ismert őse Sükösd fia Demeter (1212-43.) Kálmán herczeg nevelője, majd mint étekfogómester követte II. Endrét a szent földre. Fiai közül I. Sándor (1241-71) IV. Béla királyt menekülésében kísérte, II. Demeter (1263-71) és I. Péter (1263) a család tulajdonképeni őse. Péter fiaitól származik a most élő nemzedék. III. Péter, Lukácsnak fia (1282-1314), használja első ízben a Keczer nevet. A család 1584-ben és 1631-ben nyert czímerlevelet. Az 1754-55 évi összeírásban e családból István nevével találkozunk Zemplén vármegye nemesei között. Homonnaolykán volt birtokos.

Keglevich, (Buzini gróf). Horvátországból származik. Első ismert őse Péter, már 1300 körül szerepel. Miklós 1646-ban nyert bárói, Miklós és Péter 1687-ben grófi rangot. A család Zemplén vármegyében is birtokos volt. Multját a barsi kötetben bővebben ismertettük.

Képes. András 1628 febr. 19-én nyert czímeres nemes-levelet II. Ferdinánd királytól, mely 1628-ban Abauj vármegyében hirdettetett ki. A család a XVIII. század közepén telepedett le Zemplén vármegyében, hol Sárospatakon és Sátoraljaújhelyben birtokos. Tagjai közül Sámuel a XVIII. század végén megyei táblabíró. Károly 1848-49-es honvéd, majd Zemplén vármegye törvényszéki bírája. Gyula (1880-1900) törvényszéki bíró, majd kir. itélő táblai bíró; mint bortermelő a budapesti és a párisi világkiállításon több kitüntetésben részesült. Czímer: aranyban, zöld alap fölött lebegő, nyakán nyíllal átlőtt természetes galamb. Sisakdísz: nyilt fekete szárny. Takarók: vörösezüst-feketearany.

Keresztessy I. K. Miklós 1634-ben nyert czímeres nemes-levelet, mely 1635-ben hirdettetett ki Zemplén vármegyében. A XIX. század első felében Detre (Detrik) helységben volt birtokos.

Keresztessy II. (Homokszentiványi). Erdélyből származik. A XVI: század elején tűnik fel. a XVIII. század közepén házasság útján telepedett le Nagykázmérba, hol földesúri joggal bírt. Czímer: négyelt paizs. 1., 4. ezüstben (?) arany koronából kinövő arany-oroszlán, előlábaival veres-fehér zászlót tartva. 2. kékben egymás alatt álló két hatágú ezüstcsillag. 3. Kékben, arany-kereszttel díszített vörös-kötésű könyv, arany metszéssel. Két sisak. Sisakdíszek: I. és II. görbe kardot tartó arany-oroszlán növekvően. Takarók: kékarany.

Kilián. K. János 1646-ban nyert czímeres nemeslevelet, mely 1647-ben Trencsén, 1759-ben Heves vármegyében hirdettetett ki. A család Felső-Hricsón bírt földesúri joggal s a XIX. század 80-as éveiben telepedett le Zemplén vármegyében. Czímer: kékben, zöld alapon kiemelkedő apostoli kettős kereszt, mindkét oldalán ágaskodó arany-oroszlán. Sisakdísz: görbe kardot tartó arany-oroszlán. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Kiszely (Benedekfalvi). Liptó vármegye ősi családja, mely idővel Szatmár, Gömör és Zemplén vármegyékre is kiterjeszkedett.

Klobusitzky (Klobusiczi, újabban Klobusiczbogáti nemes és gróf). Eredetét a Bihar vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. András a XVII. század közepén Zemplén vármegyébe telepedett. Fia Ferencz, Zemplén vármegye alispánja, 1684-ben Rudlyót (ma Érczfalva), 1686-ban Zétényt nyeri Lipót királytól; 1690-ben Bolyon birtokos. 1695-ben bárói rangra, gyermekei 1756-ban grófi rangra emeltettek. A grófi ág Kiskövesden, Papházán (Papina), Sopkóczon, Tarczalon és Turczóczon volt birtokos.

Korchma. K. Péter és Thibay Márton 1568-ban nyertek czímeres nemeslevelet Miksa királytól, mely 1577-ben Szabolcs vármegyében hirdettetett ki. A család Kis- és Nagytárkányban volt, jelenleg pedig Agárdon birtokos. Czímer: tojásdad veres paizsban, jobbról hatlábú arany-csillagtól, balról arany félholdtól kísért, sisakból kinövő fehérruhás vitéz, leeresztett sisakkal, jobbjában kardot tart, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz nincsen.

Kóczán. Veszprém vármegyéből származik, honnan előbb Pest, majd a XIX. század 30-as éveiben Zemplénbe költözött, hol Gesztely és Tarczal helységekben volt birtokos. Miklós, jelenleg is Gesztelyen földbirtokos. Czímer: kékben, aranypólya fölött két hatágu aranycsillag, alúl aranyszarúfa. Sisakdísz: két sasszárny, a belső arany, a külső kék, arany-csillaggal megrakva. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Kossuth (Udvardi és Kossuti). Turócz vármegyéből származik. Első ismert őse Gáth fia Kossuth, a ki 1263-ban új adománylevelet nyert IV. Béla királytól, a Turócz folyó jobb partján elterülő földre. Udvardi II. Kossuth fia András, 1389-ben oltalomlevelet nyert udvardi birtokára és Pál 1374-ben Udvardra örökös adományt. Pál fiai közül Miklós 1408 és 1416-ban ujabb adományokat nyert Turócz és Nyitra vármegyékben. Ennek unokája Miklós 1479-ben czímeres levelet nyert Mátyás királytól. András utóda Mátyás, kinek fia András (1623) terjeszté tovább az idősebb turóczi ágat. Testvérétől Jánostól származik a nógrádi, az ifj. turóczi, tápióbicskei, sátoraljaújhelyi, sárosi és gömöri ág. András unokája Miklós, turóczi kapitány († 1661), kinek fiai közül Dániel Turóczban maradt, István (1665-96) többi közt a bodrogközi ágat alapította. Dániel (1665-71) fiai közül András (1696-1765) 533ága Turóczban maradt, testvérének Pálnak utóda László († 1839) Zemplén vármegyébe költözött és mint ügyvéd Monokon és Sátoraljaújhelyben lakott. Fia: Lajos (szül 1802 Monok, † 1894 Turin) világhirű magyar államférfiu, 1848-ban pénzügyi miniszter, majd a honvédelmi bizottmány elnöke és 1849-ben kormányzó. Czímer: kékben, hármas halmon ágaskodó fehérszínű kos, mely háromfelé ágazó zöld száru vörös rózsát tart. Sisakdísz: két fekete sasszárny között ágaskodó paizsbeli kos, a háromágú rózsával. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Kovács Sz. István (Miskolcz). 1608-ban nyert czímeres levelet. A család Borsod vármegyéből származik s onnan költözött Zemplén vármegyébe, a hol jelenleg egyedűl Gábor, szerencsi ügyvéd képviseli a családot. Czímer: kékben, zöld alapon, jobb előlábával kardot tartó arany-oroszlán. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Körtvélyessy (Kolcs-Hosszumezei). A Bogát-Radvány nemzetségből származik. Valószinüleg a cseleji ág egyik hajtása. Bertalan 1467-71-ben és András (1459-1474) az egri püspökség vicariusa. Az 1598. évi összeírás szerint Alsóköcsény és Alsókörtvélyes helységekben birtokos. Később Lasztóczon, Kolbásán és Kázméron bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, arany-fészkében ülő és fiait vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: görbe kardot tartó könyöklő pánczélos kar. Takarók: kékarany.

Láczay. 1650-ben Czékén birtokos. Az 1754-55. évi összeirásban Kis-Honti L. Gábor Borsodvármegye nemesei között szerepel.

Laczkovics. Kisczigándon bírt földesúri joggal.

Liszkay (Olaszliszkai). A XIII. század közepén tűnik fel. 1278-ban már a Gatal földét bírja. 1403 deczember 29-én L. Benedek fiai: Péter, Miklós és Benedek uj adományt nyertek Zsigmond királytól, Pazdics, Szuha, Mocsár, Szalók, Kraszna és Sámogy községekben elterülő birtokokra. Tagjai közül kitűntek: Ádám (1488) egri egyházmegyei hites jegyző. György egri hadnagy (1552). Lőrincz 1590-ben új adományt nyer ősi birtokára Liszkán; Mihály 1607-ben és Miklós 1618-ban uj czímeres levelet nyernek. István (1631) Rákóczy György szolgálatában állott. Miklós (1773) Heves vármegye főjegyzője. A család tagjai közül többen viseltek református egyházi tisztséget s közülök számosan az irodalom terén tűntek ki; a XIX. század első felében (1826) Liszán, Magyarizsépen és Málczán, jelenleg Szabolcs vármegyében birtokosok. Czímer: kékben, nyíllal átlőtt, hadi logobót tartó, könyöklő pánczélos kar. Sisakdísz: paizsbeli kar. Takarók: kékarany.

Liszy. Trencsén vármegyéből származik. Pelejtén és Nagymihályon bírt földesúri joggal.

Lobkovitz herczeg. Ősrégi cseh eredetű család, melynek eredeti neve Ujezd volt, s csak a XV. században vették fel a L. nevet, az ily nevű várkastély után. A XV. század folyamán a család két főágra oszlott: a Hassenstein és a Popel ágra. Lobkovitz-Popel Miklós 1459-ben bárói rangra emeltetett; utódai egész 1624-ig viselték a Popel nevet. 1624-ben a herczegi czímet nyerték s 1653 jún. 30-án - Sagan herczegség megvételével - birodalmi herczegi rangra emeltettek. A Hassenstein ág 1789-ben kihalt, a Popel ág ellenben két ágra oszlott, melyből a Bilininek 1722-ben magvaszakadt. 1807 óta a Chlumetzi ág mindkét vonala a Raudnitzi herczeg és a Lobkovitz herczeg czímet viseli. Magyarországban már a XVI. században szerzett birtokokat. Popel László, az 1582 évi összeírás szerint, Vasvármegyében Dobrát, Felső-Lendvát és Muraszombat felét bírta. Az 1659: 131 t.-cz.-kel L. Venczel sagani herczeg és törvényes leszármazói honfiusitattak. Utóda Rudolf Nándor (szül. 1840) cs. és kir. kamarás, ny. táborszernagy, a magyar főrendiház tagja, a butkai és dubravai uradalmak birtokosa. Czímer: hasított és kétszer vágott paizs, négyelt szívpaizszsal. Ebben 1. és 4. vörössel és ezüsttel vágva, a 2. és 3. ezüstben aranynyal fegyverzett koronás fekete sas, mellén ezüst holdsarlóval. A nagypaizs: 1. aranyban fekete bölényfő, orrán ezüst karikával. 2. vörösben aranyruhás, a vágási vonalból növekvő angyal, kiterjesztett szárnyakkal. 3. kékben hármas ezüsthalom fölött három (2:1) hatágu aranycsillag. 4. kékben koronás kétfarku arany-oroszlán. 5. aranyban három fekete czölöp. 6. aranyban fekete sas, mellén hegyeivel felfelé álló holdsarlóval, melybe kereszt van vésve. Négy sisak. Sisakdíszek: I. veres tegezből kiemelkedő fehér strucztoll. Takarók: vörösezüst-kékarany. II. paizsbeli bölényfő. Takarók: feketeezüst. III. három-három, vörössel és ezüsttel vágott hadi-lobogó. Takarók: vörösezüst-kékezüst. IV. egy vörös és ezüst koczkás tábla, pávafarkkal megrakva. Takarók: kékarany.

Lónyay (Nagylónyai és Vásárosnaményi nemes és gróf). Karácsonyi János dr. legujabb kutatásai szerint a L. család a Szent László király koráig visszanyúló Koppán nemzetség egyik hajtása, mely az Anonymustól is honfoglaló hősként magasztalt Keczel (Ketel) vezértől származik. A család tagjai már a XIII. században előkelő szerepet játszottak hazánk történetében. László 1245-ben a bécsujhelyi csatában tanusított vitézségeért az I. Béla király által adományozott birtokban megerősíttetett. Jakab már felveszi a L. nevet, 1271-ben Szatmár vármegye főispánjává neveztetett ki. Ő szerezte vissza a család ősi birtokát, a lónyai uradalmat. A Hunyadyak korában a nemzeti ügy mellett találjuk a családot. Tagjai már 1456-ban segitséget nyujtanak a pártnak. Albert 1487-ben Mátyás király követe a franczia udvarnál, 1504-ben Magyarország követe Velenczében. A mohácsi vész után a családot Szapolyai táborában találjuk. VII. István 1547-1615 tokaji és szatmári várkapitány. I. Zsigmond (1593-1652) Bethlen Gábor tanácsosa és követe, ő irta alá az 1626-iki pozsonyi békét. II. Ferdinánd bárói rangra emelte. II. Ferencz (1703-10) II. Rákóczi Ferencz főhadbiztosa. VII. Gábor (1778-1824) beregi és ungi főispán. Fia VIII. Gábor (szül. 1805, † 1885) Zemplén vármegye követe (1836, 1844, 1847), majd képviselő (1848-61, 1865-75). Unokái: Gábor és Elemér cs. és kir. kamarások, 1896 október 29-én grófi rangra emeltettek. A család 1730-ban házasság révén Deregnyőt szerezte, honnan a család deregnyői ága származott. 1774-ben Ladmócz, 1808-tól Bodrogolaszi, Bodrogzsadány stb. birtokosa. Czímer: kékben, zöld alapon két szemközt fordult kétfarku arany-oroszlán, a jobboldali egyenes kardot, a baloldali zöld száron három természetes szinű makkot tart. Két sisak. Sisakdíszek: I. zöld száron kinövő zöldleveles paizsbeli makk. II. egyenes kardot tartó pánczélos kar. (l. a Szabolcs és Bihar vármegyéket tárgyaló köteteket.)

Luzsénszky (Luzsnai és Regliczei báró). A család multját a gömörvármegye kötetben ismertettük. Laborczfalván (Laborcz-Volya) és Mizslén volt birtokos.

Mailáth (Székhelyi gróf és nemes) a XVII. században Bars és Hont vármegyékben tűnik fel. Péter (1610-30), fia Miklós 1646-ban Csáky László országbíró titoknoka, 1662-72-ig a királyi jogügyek igazgatója s a szent korona ügyésze. Két fia közül Boldizsár terjeszté tovább a családot. Ennek fia I. József († 1757) hétszemélynök. Fia II. József (szül. 1735, † 1810), államminiszter, 1794 június 5-én grófi rangra emeltetett. Antal (szül. 1739) győri kanonok, pápóczi prépost. Ferencz († 1813) királyi alapítványi ügyész. I. György (szül. 1752, † 1821) királyi személynök. II. József fiai közül: III. József (szül. 1760, † 1825) kamarai elnök, a Szent István rend vitéze, verőczei főispán. Neje 'Sennyey Antónia grófnő, családja grófi ágának utolsó sarja volt. Fia: Antal (szül. 1800 † 1873) pályáját, Zemplén vármegye aljegyzőjeként kezdte. 1823-ban Fiuméba ment, hol mint kormányzósági titkár, majd mint kormányzósági helyettes működött. 1830-39-ig Zemplén vármegye főispánja volt, az 1839-40. országgyűlés alatt Pálffy Fidél gróf helyébe főkanczellárrá neveztetett ki, mely állását 1844-ig megtartotta. Majd királyi főasztalnok, az aranygyapjas rend vitéze s a Szent István rend nagykeresztese lett. Az övé volt a perbenyiki uradalom, mely, gyermeke nem lévén, a György ágára szállott. II. József másik fia: Károly József (szül. 1781, † 1858) kamarai tanácsos. Harmadik fia János (szül. 1786, † 1855) történetíró. Fia Kálmán (szül. 1815, † 1894), vele kihalt a József ága. Ferencz ágából: István (szül. 1833, † 1903) Barcs vármegye főispánja 1875-89. Fia István (szül. 1864) Bars vármegye főjegyzője. Ignácz unokája Béla (szül. 1831, † 1900) Liptó vármegye alispánja, történetíró. György ága: György (szül. 1752, † 1821), királyi személynök. Fia: II. György (szül. 1786, † 1861) országbíró, a Szent István rend nagykeresztese. Fia: III. György (szül. 1818, † 1883) országbíró, az aranygyapjas rend lovagja, a Szent István rend nagykeresztese, cs. kir. kamarás, valós, belső titkos tanácsos. Fiai 1885 október 5-én, leánya Sarolta pedig 1890 február 12-én grófi rangra emeltettek. Fiai közül: György (szül. 1854) Esztergom vármegye volt főispánja 1881-93. József (szül. 1858), a főrendiház tagja, a perbenyiki hitbizomány haszonélvezője, a bodrogközi tiszaszabályozási társulat elnöke, a ki főleg közgazdasági téren fejtett ki irodalmi munkásságot. István Géza (szül. 1860) a főrendiház tagja. László (szül. 1862) a főrendiház tagja. Mindannyian cs. és kir. kamarások. Gusztáv Károly (szül. 1864) erdélyi püspök.

Maillot de la Treille. Ősi lotharingiai nemes család, mely Vatronville várából vette volna eredetét. Miklós és József 1755-ben a bajor Pfalzba telepedett; az előbbi a máltai lovagrend commandeurje volt, az utóbbitól származik a jelenleg virágzó család. 1790. jun. 1-én német birodalmi nemességet nyert. Miklós Vilmos bajor tábornok 1830-ban bárói rangra emeltetett. Fia Miksa († 1895) a rajnai Pfalz kormányszéki igazgatója, ennek fia György, jelenleg tállyai birtokos, a ki neje báró Beust Margit révén, a Bretzenheim-féle uradalom egy részét nyerte, s a magyar honosságot is megszerezte. Czímer: ezüstben kék szarufa, mindkét oldalán és a paizslábban egy-egy arany-karika. Sisakdísz: aranynyal és feketével vágott, a paizsbeli karikát tartó koronás oroszlán. Takarók: kékezüst.

Malonyay (Kismalonyai). A család multját a Barsvármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A XVII. század második felében telepedett le Zemplén vármegyébe. Az 1754-55. évi összeirásban Farkas, Ferencz és Gábor szerepelnek a vármegye nemesei közt. Ferencz, jelenleg a terebesi uradalom igazgatója, földbirtokos, fia Tamás sztropkói főszolgabiró. A család Alsóhrabócz, Ráska, Leszkócz, Hegedüsfalva, Bánócz, Morva, Vehécz stb. helységekben volt birtokos. Czímer: kékben, zöld alapon, jobbjában görbe kardot tartó magyar vitéz előtt hármas halmon balra fordult madár áll. Sisakdísz: görbe kardot tartó sas. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Mándy (Mándi). A XVI. században tűnik fel Szatmár vármegyében, honnan Abaujba, majd 1855-ben Zemplénbe költözött. Czímer: kékben, zöld halmon nyugvó leveles arany koronán könyöklő, szablyát tartó pánczélos kar. A szablyán átütött török fő. Sisakdísz: paizsbeli kar. Takarók: veresarany-kékezüst.

Máriássy (Markus- és batizfalvi). A család multját a Gömör vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A család Alsócsernye, Bacskó, Csemernye stb. községben bírt földesúri joggal.

Marikovszky (Marichovszky) M. György 1611-ben nyert czímeres nemeslevelet, mely Zemplén és Gömör vármegyékben hirdettetett ki. Az 1754-55. évi összeirásban György és János vannak Zemplén vármegye nemesei közé felvéve. Nagy és Kistoronyán volt birtokos. Pál, jelenleg terebesi orvos. Czímer: kékben, hármas zöld halmon, arany-naptól és ezüst félholdtól kísért, fészkében ülő és fiait vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: felemelt jobb lábával rögöt tartó daru, nyakán nyillal átdöfve. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Mauks (Farkasfalvi). Szepes vármegyéből származik. Őse Donát és fiai 1635-ben nyertek czímeres nemes-levelet. Idővel Nógrád, Árva és a XVIII. század elején Zemplénbe is elterjedt. Alsó-Hrabóczon bírt földesúri joggal. Árpád földbirtokos; Endre kir. pénzügyi igazgató Újhelyben. Czímer: vörösben, a paizs felső jobb sarkában hatágú aranycsillagtól kísért koronás hármas halom középsőjéből kinövő fehér bak. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.

Matolay (Zsolnai és Nagy-Szalatnyai). Őse János 1692. jul. 9-én nyert czímeres nemeslevelet, mely 1693. márczius 3-án Zólyom, 1811-ben pedig Zemplén vármegyében hirdettetett ki. 1740. deczember 1-én Zsolnára és Nagy-Szalatnyára királyi, 1743-ban pedig Hencsére (Somogyvárm.) nádori adományt nyert. 1796-ban telepedett le Zemplén vármegyébe, hol Homonna-Olykán bír földesúri joggal. Tagjai közül: Pál, II. Rákóczi Ferencz tisztje, 1736-ban Budán lefejeztetett. Gábor 1823. Zemplén vármegye egyik ellenzéki vezérszónoka († 1855). Elek (1836-83) a tűzoltói intézmény szervezője. Etele 1848-ban, már mint okl. ügyvéd és főispáni titkár, honvéd lett és századosi rangra emelkedett, 1867-71-ben a vármegye másod-alispánja, 1872-75-ben a sátoraljaújhelyi kerület orsz. képviselője 1875-1902-ben a vármegye alispánja. 535Czímer: kékben, a paizs felső balsarkából fehér fellegek közül kinyúló, mérleget tartó emberi félkar. Sisakdísz: szárnyas földtekén álló Fortuna istennő, kiterjesztett karokkal, a széltől duzzadó vitorlát tartva. Takarók: vörösezüst-kékarany.

Meczner (Deteki és Tengerfalvi). Sáros vármegyéből származik. Kisszebeni patriczius család. A családfa I. Jánostól († 1578) kezdve hozható le, a ki Sáros vármegye szolgabírája volt. II. Mihály 1702-ben czímerlevelet, János Sámuel 1808-ban kir. adományt nyer Detek és Tengerfalvára. Idővel átszármazott Abauj, Borsod stb. vármegyékbe. Zemplénbe a XVIII. század végén telepedett le. Makkoshogykán, Bolsván, Zalkodon bírt földesúri joggal. Tagjai közül I. Imre Kis-Szeben város bírája és 1622-ben követe. János (1715-1778) kir. tanácsos. Pál Zemplén várm. főszolgabírája (1768-1832). Rudolf 1848-49. honvédtiszt. Gyula (1875-84) országgyül. képviselő. Jelenleg Gyula Makkos-Hogykán birtokos. Béla országgyűlési képviselő, Sátoraljaújhely és Rad községekben birtokos. Czímer: kék paizs, veres paizslábbal, abban három ezüst-rózsa. A paizsban jobb karmai között aranygyürüt, baljában zöld koszorut tartó kétfarkú arany-oroszlán. Sisakdisz: Kinövő paizsbeli oroszlán. Takarók: kékarany-vörösarany.

Mednyánszky (Mednei urak és Aranyos-Medgyesi bárók). A család múltját a Nyitravármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Mocsár helységben volt birtokos.

Meskó (Széplaki és Enyiczkei bárók). A XVII. században tűnik fel. Abaujban volt birtokos. E családból Ádám és fia Jakab 1721-ben rangra emeltettek.

Mészáros. Az 1754-55. évi összeírásban Zemplén vármegye nemesei közt e családból András, Mátyás és János neveivel találkozunk. A család Nagygéres, Nagyráska stb. helységekben volt birtokos.

Miklós (Miklósvári). Családi hagyomány szerint első őse Miklós comes, I. Béla király tanácsosa lett volna. Utódai közül, kik a tatárjárás után Erdélybe költöztek, Zabolai Miklós Gergely († 1640) visszajött Magyarországba. János († 1670) 1661-ben nyert Lipót királytól nemességujitást. Márton († 1702) az első, a ki a Miklósvári előnevet használja. Tagjai közül Ferencz (1846-49) Borsodvármegye alispánja. Gyula (sz. 1832) 1848/49-ben honvédfőhadnagy. Ödön (sz. 1857) orsz. képviselő. László (sz. 1849, † 1895) Szabolcs vármegye alispánja. Béla jelenleg kis- és nagyrozvágyi földbirtokos. Czímer: kékben, zöld alapon, vörös ruhás, sárga csizmás, vörös kalpagos, kócsagtollas magyar vitéz, jobbjában kivont kardot tart, melyre törökfő van tűzve. Sisakdísz: kardot tartó arany-oroszlán, növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Molnár (Parnói) a XVII. században tűnik fel. M. János ezredes-kapitány 1672-ben Parnónra nyer adományt. Tagjai közül Borbála (sz. 1756-60 közt, † 1825) költőnő. István (sz. 1825) 1848-49 honvédszázados, később m. kir. honvédőrnagy, 1882-1901. Zemplén vármegye főispánja, a Szent István-rend középkeresztese. Fia Viktor (szül. 1853) volt országgyűl. képviselő. Temes vármegye és Temesvár sz. kir. város ny. főispánja, a Lipót-rend lovagja, a főrendiház élethossziglani tagja. Czímer: vágott paizs, felül jobbjában görbe kardot, baljában szárán három rózsát tartót kétfarkú oroszlán. Alúl két kifelé fordított ágyú fölött két keresztbefektetett hadilobogó s fölötte két füstölgő gránát látszik.

Moskovitz (Zempléni). M. Mór 1867-ben nyert czímeres nemes-levelet. Mint kiváló orvos tette nevét ismertté († 1880). Fia Géza jelenleg Alsókörtvélyesen, és Lesznán birtokos. Czímer: Kékben keresztbe fektetett pálmaággal s orvosi bottal megrakott arany Andráskereszt felett hatágú arany-csillag. Sisakdísz: nyilt fekete szárny közt kinövő búzakalász. Takarók: kékarany.

Nagy (Tolcsvai). N. György és fiai, János, Ferencz és György, valamint testvére Mihály 1626-ban nyertek czímeres nemeslevelet, mely még ebben az évben Zemplén vármegyében kihirdettetett. A család Tolcsváról származik. Sándor az 1739-ben tartott nemesi vizsgálat alkalmával beigazolván, hogy az eredeti nemeslevele a labanczok 1697. évi támadása alkalmával elpusztult, nemessége tanuvallomások alapján igazoltatott. Valószinűleg ez az a Sándor, a ki előfordul az 1754-55. évi nemesi összeírásban Zemplén vármegye nemesei között. A család idővel átszármazott Borsod és Szabolcs vármegyékbe is. A XIX. század első felében Mádon is földesúri joggal bírt. Czímer: hasítva. Elől: veresben négy ezüst-pólya. Hátul: kékben, előlábaival kettős arany-keresztet tartó aranyoroszlán. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán növekvően. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Nádasdy (Nádasdi és Fogarasföldi gróf). A Nádasd nemzetségből származik. Multját a Vasvármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. 1583-ban Gödrös (Krivostyán) helységbe iktattatott. Jelenleg Karoson birtokos.

Nedeczky. A család múltját a Bars vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Zemplén vármegyében Kisdomása és Kiskázmér helységekben volt birtokos.

Nemessányi (Biharóczi). E családból az 1754-55. évi összeírásban Boldizsár és József vannak felvéve Zemplén vármegye nemesei közé. A család Bodrogszentesen volt birtokos, idővel átszármazott Ung vármegyébe is.

Nyomárkay (Nyomárkai). Sáros vármegye hasonnevű helységéből ered, mely idővel Gombosfalvába olvadt. A család a XVI. század végén Zemplén, majd Ung vármegyébe költözött. Tagjai közül Benedek (1504) Sáros vármegye szolgabírája. János, Sándor és Gáspár 1521-ben, Lukács 1522-ben Bálpatakán birtokos. Lőrincz 1575-ben új adományt nyer a Terjék család tagjaival Terjékfalvára. Lőrincztől származnak az ungi Ny.-ak, míg Gáspártól, kinek neje Terjék Zsófia volt, a zempléni ág. 1588-ban a család Miglész részeire és Agyagos pusztára nyert adományt. Zsigmond Miglészen lakott s a vármegye szolgabírája volt (1613). Az 1754-55. évi összeírásban e családból János és György vannak felvéve a vármegye nemesei közé. A család Kácsánd, Miglész, Kozma, Mihalyi, Legenye, Lasztócz stb. helységekben bírt földesúri joggal. Czímer: Hármas zöld halom középsőjén kékben czölöpösen állított búzakéve mögött két keresztbe fektetett cséplő. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Ocskay (Ocskai). Nyitra vármegyéből származik. A XV. században tűnik fel. Egyik őse Lack Mihály 1437-ben szerepel. János (1588) Nyitra vármegye alispánja. László (szül. 5361680 táján † 1710) az áruló kurucz brigadéros. Testvére Sándor (1710) kurucz alezredes. József tábornok, 1790-ben bárói rangra emeltetett. Ferencz (szül. 1740 † 1805) természetbúvár. Antal († 1848) kassai megyés püspök. A család idővel átszármazott Abauj, Heves, Szabolcs vármegyékbe. Zemplénben Kiráskán volt birtokos.

Olchváry. Abaujmegyei régi nemes család, mely a XIII. században már virágzott Baktai család egyik ága. 1361-ben kapta az olcsvári birtokot, mely adományt Zsigmond király 1398-ban megerősített. A család 1683-ban Zemplénbe származott, hol Szegi, Bereczki, Szilvásujfalu, Czigánd és Lasztomér helységekben volt birtokos. Alsóbereczkit 1813-ban is birta. Nemességét O. Ferencz Abauj vármegye jegyzője 1836-ban igazolta Zemplénben. Czímer: hasított paizs. Elől aranyban a vágási vonalból kinyúló fél fekete sas, hátul a vágási vonalból kinyúló fél ezüst Anjou-liliom. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között álló hatágú aranycsillag. Takarók: vörösezüst, kékarany.

Okolicsányi (Okolicsányi). A család múltját a Szabolcs és Bars vármegyéket tárgyaló kötetekben ismertettük. Alsókörtvélyes és Morva helységekben volt birtokos.

Ormós (Csicseri). Ung vármegye ősi családja. A XVIII. században Nagy-Czigándon volt birtokos.

Orosz. (Csicseri). Ung vármegye egyik legősibb családja; közös törzsből származik a Csicseri, Jobbos és Ormós családokkal. Okleveles adatok egész 1160-ig nyúlnak vissza. A család tagjai a XIV. században már nagy kiterjedésü birtokok urai voltak. Lőrincz (1319) Károly király híve. Péter 1422-ben Agárdon birtokos. 1415-ben Gercsely birtokosa, a vele egy törzsből származó Csicseriekkel; részeiket 1487-ben zálogosítják el. 1635-ben Gesztelyt bírja. A XVII. században Bodrogszerdahelyen birtokos. Czímer: kékben, zöld alapon, arany keréken keresztülugró fekete vadkan. Sisakdísz: szájában bárányt tartó természetes farkas, növekvően. Takarók: vörösezüst-kékarany.

Palásthy. P. László 1506-ban nyert czímeres nemes-levelet II. Ulászló királytól. A család Nógrádban telepedett le, honnan idővel átszármazott Zemplénbe is. Az 1754-55 évi összeirásban János van felvéve Zemplén vármegye nemesei sorába.

Péterffy. Az 1754-55. évi nemesi összeirásban e családból Sámuel szerepel Zemplén vármegye családai között. Dénesujfaluban és Nagyráskán volt birtokos.

Péchy (Péchujfalusi gróf és nemes). A család multját a Szabolcs vármegyét tárgyazó kötetben ismertettük. Zemplénben a család a XVI. században vert gyökeret. 1618-ban Alsóbereczkiben birtokos. Gáspár 1740-ben Tussára nyert királyi adományt, melyet Gusztáv 1869-ben gróf Andrássy Manóval a szacsuri birtokért elcserélt. Czímer: vörös pólyától szelt kék paizsban, természetes hármas sziklán álló, repülésre kész holló. Zárt sisak. Sisakdísz: a holló. Takarók: kékezüst, vörösarany. (Máshol kék-vörös).

Perényi (Perényi báró). Abaujvármegye ősi családja, mely a XIV. század folyamán szerez birtokokat Zemplénben is. Tagjai közül: III. Miklós 1380-ban Zemplén vármegye főispánja, 1390-ben a sárospataki uradalmat nyerte királyi adományul, mely azonban, miután ágának fiaiban magvaszakadt, 1427-ben visszaszállott a koronára. II. Péter (1402-14) Zemplén vármegye főispánja. III. István Zemplén vármegye főispánja (1459), főasztalnokmester. III. János Zemplén vármegye főispánja (1438). III. István fia III. Imre főasztalnokmester, 1504-től fogva nádor († 1519), fia Péter (szül. 1502 † 1548) 1527-ben Ferdinándtól megerősíttetett a sárospataki uradalom birtokában. Gábor († 1567) Abaujvármegye főispánja, főkapitány, országbíró, benne kihalt a család u. n. nádori ága. A jelenleg élő nemzedék Simontól († 1374) származik. Utódai közül II. Mihály († 1557) Ferdinánd párthíve. II. György Abauj és Zemplén vármegyék főispánja, 1590 táján bárói rangra emeltetett. A négy fiától alapított ágak közül jelenleg csak III. Imréé virágzik. A XIX. század első felében Gyapalócz helységben volt birtokos. (l. a Szabolcs, a Bars és az Abaujvármegyéket tárgyaló köteteket.)

Pethő (Gersei gróf). A Nádasd nemzetségből származik. A mohácsi vész után telepedett le Zemplén vármegyébe. 1569-ben Borosnya, 1596-ban Alsóvirányos helységben birtokos. Tagjai közül: Mihály (1709-34) Zemplén vármegye főispánja. A sztropkói várat és a hozzátartozó uradalmat II. János († 1578) főpohárnok szerezte 1569-ben. A család fiága 1766-ban P. Zsigmondban kihalt.

Pilisy (Pilisy). Szatmár, Szabolcs és Zemplén vármegyékre kiterjedő család. A XIV. század elején tűnik fel. András fia János 1317-ben Pilist birja. 1460-ban Irinyre (Szatmár m.), 1466-ban Mezőpetrire nyer adományt. P. Imre 1568-ban nyert czímeres levelet Miksa királytól, mely 1781-ben hirdettetett ki Zemplén vármegyében. A család Czéke helységben volt birtokos.

Pintér (Legenyei) Benedek III. Ferdinánd királytól nyert czímeres nemeslevelet, mely 1652-ben hirdettetett ki Zemplén vármegyében. Tagjai közül: Márton (1767-73) a vármegye alispánja volt. István jelenleg megyei árvaszéki elnök, Jenő jelenleg honvédhuszár-kapitány. Legenyén, Lasztóczon, Csörgőn stb. bírt földesúri joggal. Az egyik ág Beregbe származott át. Tagjai közül József ny. főszolgabíró, András cs. és kir. huszárhadnagy. Czímer: kékben, zöld alapon ballábán álló fekete daru, felemelt jobb lábával rögöt, csőrében kétlevelü szőlőfürtöt tart. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: vörösarany-kékarany.

Pogány (Csebi). Zala vármegye ősi családja. A XIII. században tűnik fel. Idővel egy ága Máramarosba szakadt, honnan 1880-ban Zemplénbe költözött.

Potoczky (Pataki). Lengyelországból származik. I. Lipót király uralkodása alatt telepedett le Liptó vármegyében, mely vármegyétől 1754-ben nyert nemesi bizonyítványt, melyet 1755-ben Borsod, 1762-ben Gömör, 1794-ben pedig Zemplén vármegyében mutatott be. A család a Liptó vármegyében fekvő Patakra nyert adományt. I. Lipót királytól, azonkívül Berzéken, Belső-Böcsön (Borsod vm.) és Fábián pusztán (Csongrád vm.) bírt földesúri joggal.

Pottornyai (Pottornyai és Csáthi). Liptó vármegye ősi családja, mely közös törzsből származik a Pongrácz, Szent-Ivány és Szmrecsányi családokkal. Alsócsernye és Mocsár helységekben volt birtokos.

Puky (Bizáki). A Győr vármegyében letelepedett Pok nemzetségből származik. Okleveles adatok 1269-től kezdődőleg vannak e családról. Idővel Borsodba, majd Abaujba származott. Zemplénben Bacskó és Dargó helységekben volt birtokos.

Püspöky (Legyesbényei). Zemplén vármegyéből ered. P. Ferencz és Béla s Ferencz fiai 1756-ban nyernek czímeres nemeslevelet. A család Dobszán és Barancson bírt földesúri joggal. Czímer: vágott paizs. Felül ezűstben fekete sas. Alul veresben kék ék, abban hármas zöld halom középsőjén természetes buzakalász. Az ék mindkét oldalán szemközt fordult fehér galamb. Sisakdísz: négy, jobbról kék és arany, balról vörös és fehér strucztoll között kiemelkedő buzakalász. Takarók: feketeezüst-kékarany.

Ragályi-Balassa báró. A család eredetét a Gömör vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Jelenleg Alsógyertyán helységben birtokos.

Rákóczy (Rákóczi és Felsővadászi). Fényes multu család, mely a XVI. század elején lép a közszereplés terére. A Bogát-Radván nemzetségből származik. Őse Csépán fia Csíz (1227-52), kinek utóda Balázs (1327-57) Rákóczról nevezi magát. Testvére János dictus Gyapol de Morva (1348-51) fia Benedek (1409-13) Rákóczról és Morváról nevezi magát. Ennek fia Rákóczi István (1438) terjesztette tovább a családot. A XVI. század elején két főágra szakad. Zsigmond 1517-ben Felsővadászt szerzi meg. Testvérei: Ferencz szendrői kapitány (1527-30), másik testvére György 1525-26 Zemplén vármegye alispánja. Valószínűleg az utóbbitól származik a rákóczi ág, melynek 1754-ben Andrással magvaszakadt. A felsővadászi ág a következőleg származott le: Zsigmond fiai: György (1568) szatmári kapitány, kinek ága unokáiban magvaszakadt és János (1521-88) likavai kapitány. János fiai: Zsigmond egri főkapitány, Borsod és Heves vármegyék főispánja 1607-1608, Erdély fejedelme. 1588-ban bárói rangot nyert. Testvére Ferencz (1583-88) Zemplén vármegye alispánja. 1588-ban bárói rangra emeltetett, ágának azonban unokáiban magvaszakadt. Zsigmond gyermekei: I. György (szül. 1594, † 1648) váradi kapitány, majd 1630-48 erdélyi fejedelem, Zsigmond († 1620) és Pál († 1636) Sáros és Torna vármegye főispánja, grófi rangra emeltetett. Ágának azonban fiában Lászlóban († 1664 Várad rajtaütésénél) magvaszakadt. Leánya Erzsébet († 1707) a kistapolcsányi Diana, Erdődy Ádámhoz, majd gróf Erdődy Györgyhöz ment nőül. I. R. György, a ki 1645-ben a linzi békekötés értelmében herczegi rangot nyert, fia II. György (szül. 1621, † 1660) váradi kapitány, majd bihari főispán 1648-60 Erdély fejedelme. Fia: Ferencz (szül. 1645, † 1676) római birodalmi herczegi czím mellett 1664-ben az örökös magyar grófságot, 1666-ban pedig Sáros vármegye örökös főispánságát nyerte. Fia: II. Ferencz (szül. 1676 Borsi, † 1735 Rodostó) Sáros vármegye örökös főispánja, 1704 július 6-án Erdély, 1705 szeptember 18 Magyarország fejedelme. Fiai: Lipót György (szül. 1606, † 1700) József (szül. 1700, † 1738) munkácsi herczeg. György (szül. 1701, † 1756) makoviczai herczeg, marchese della Santa Elisabetha, conte di Giunchi, Terislaw gróf József leánya Jozefa Sarolta († 1780 július 8); vele kihalt a fejedelmi ág. Czímer: vörösben zöld hármas halomból kiemelkedő szekérkeréken álló koronás természetes (vagy stilizált) fekete sas, emelt jobbjában aranymarkolatú egyenes vagy görbe kardot tartva. Sisakdísz: paizsbeli sas. Takarók: vörösezüst.

Ramocsaházy. A család multját a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben közöltük. A XVIII. században Bodrogszög, Bodrogszerdahely és Kisrozvágy helységekben birtokos.

Ráskai. (Ráskai). A Guthkeld nemzetségből származik. Őse Pál bán fia Vid (1300-1334), István (1242-58) főlovászmester, udvarbíró unokája. Vid fia Loránt felveszi a R. nevet. I. Balázs a budai vár kapitánya, zempléni főispán. († 1517) II. Gáspár II. Lajos kamarása. 1526-ban a mohácsi vész után Szapolyai híve és Nógrád vármegye főispánja. (1514-1526) fia István (1536-41) szinte Nógrád vármegye főispánja. Mihály (1526) csanádi prépost. Mihály Zemplén vármegye alispánja (1520) Mohácsnál esett el. A család 1496-ban nyert czímerlevelet II. Ulászló királytól, a Buthkai családdal egyetemben. A XV. században Butkát, Berettőt és Deregnyőt bírta. A XVII. század második felében Istvánnal († 1691) halt ki.

Reviczky (Revisnyei). A család multját a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Golop és Kozma községekben volt birtokos.

Sarlay. A család eredetét a Gömör vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. E megyében a XVII. században tűnik fel s Sarlay, máskép Kovács Balázs, István, János, András és Miklós 1665 deczember 15-én hirdettetik ki armálisukat. Balázs Tállyán lakott. A család a XVIII. század legelején már átköltözik a szomszéd vármegyékbe, így a többi közt Szabolcs- és Borsod-megyékbe.

Sárossy (Nagy-Sárosi). Sáros vármegye régi családja. Márton 1687-ben Eperjesen Caraffa rendeletére lefejeztetett. Sebestyén (1682-1699) Munkács várának praefektusa. Idővel átszármazott Zemplén vármegyébe is.

Semsey (Semsei). Abaúj vármegyéből származik. A XIII. században tűnik fel. Őse Frank 1247-ben nyert IV. Béla királytól birtokokat. Frank fia Tamás szepesi várnagy (1317). Demeter fia László 1396-ban a nikápolyi csatában esett el. Testvére János 1397-ben pallosjogot nyert. János fia Ferencz a husziták elleni küzdelemben tűnt ki. A család 1401-ben nyert czímeres nemes-levelet. Idővel átszármazott Zemplén vármegyébe is. Az 1754-55 évi összeirásban István szerepel Zemplén vármegye családai között. Sándor Zemplén vármegye ny. alszámvevője.

'Sennyey (Kis-Sennyei báró és gróf). Vas vármegyéből származik. Őse Gers Comes a XV. században. A mohácsi vész után elköltözik Vasmegyéből. I. Pongrácz 1580-1612 Erdélyben előkelő szerepet játszik. 1602-1604 erdélyi kanczellár. Fiai: I. István győri püspök 1625-35 és kanczellár. Sándor 1631-ben királyi adományt nyer Páczinra. Fiai: István († 1687) pécsi, majd veszprémi püspök. Ferencz kállói kapitány, kit 1675-ben a kuruczok megölnek. Albert 1657-ben nyeri Páczint, de 1676-ban visszaköltözködik Vas vármegyébe. III. István (Ferencz fia) 1686-ban visszaszerzi Páczint; II. Rákóczi Ferencz kanczellárjaként nevezetes szerepet játszik a kuruczvilágban. Testvérei közül Ferencznek csak egy fia maradt: László. III. Sándor, a ki az 1700-iki osztály alkalmával a vasmegyei birtokokat 540nyeri, terjeszté tovább a családot. III. István kanczellár utódai közül Imre 1742-ben Páczint nyeri, cs. kir. huszárezredes. 1767-ben grófi rangra emeltetett, egyetlen fia Imre azonban magtalanul halt el. A XVIII. század közepén már csak a II. László felkelő ezredes († 1782) élt, a zempléni ágból ennek leányát Anna Amáliát a vasmegyei ágból származott János vette el (1774), de ennek sem maradván utódai, a zempléni birtokok testvéreinek Antalnak és Józsefnek (1791) gyermekeire szállottak. Antal utódai közül: Károly 1820-ban Bélybe költözik († 1841). Fia Pál cs. kir. kamarás, helytartósági elnök, tárnokmester, 1884-től országbíró († 1888). Fiai: Béla, Bélyen birtokos, Géza tartalékos dragonyoshadnagy. Mária (1897) udvarhölgy s az Erzsébet-rend hölgye. József utódai: István 1820-ban Páczinba költözik. Fia Lajos 1848-ban honvédhuszár-főhadnagy, 1861-ben országgyűlési képviselő. († 1894). Fiai: István 1887-től országgyűlési képviselő, Páczinban birtokos. Miklós az Erzsébet-tanya nevű puszta ura. A családból Pongrácz 1606-ban a piros pecsit használati jogát nyeri. A család tagjai ettől kezdve a bárók között foglalnak helyet.

Sisáry. S. másként Kovács András 1612-ben nyert czímeres nemes-levelet II. Mátyás királytól. A család Sisár nevü pusztáról származik, ezenkívül Feketegyőrösön és Harmaczon birt földesuri joggal. Czímer: Kékben, zöld alapon, vöröstakarós fehér lovon vágtató vörös dolmányos, fehér nadrágos, sárga csizmás, kalpagos, fehértollas magyar vitéz, jobbjában egyenes kardot, baljában levágott török főt tartva. Sisakdísz: kinövő paizsbeli vitéz. Takarók: kékarany-veresezüst.

Soós (Sóvári). A Baksa nemzetségből Tamás unokájától György mestertől ered, ki pataki várnagy és Szabolcs-megye ispánja volt. 1271-ben a kengyeltelki földeket, mint Zemplén várához tartozó főldeket a Baksa nembeliek együtt kapták, azon érdemekért, melyeket a feketehalmi vár megvédésekor szereztek, 1260-65 között. 1285-ben kapja Sárosmegyében Sóvár, Sópatak és Delne birtokokat a sókúttal és sóbányákkal és 1288-ban engedélyt kap Sóvár földjén várépitésre. 1290 márcz. 15-én, a király, Mező-Somlyón kelt levelével a luczi és tarczali birtokokat a Baksa nembeli Tamásnak adományozta. 1418 márczius 6-án a család Zsigmond királytól kap ujitott czímerlevelet. 1569-ben Soós István új czímerlevelet kap Miksa királytól. (Ennek az ága kihalt). Az 1754-55. évi összeírásban István, György, Gábor, Péter, Mihály és János vannak Zemplén vármegye nemeseinek sorába iktatva. A XIX. század első felében a mai Bányapatakon volt birtokos.

Splényi (Mihálydi báró). Tirolból származik. A XVI. században költözött be Magyarországba. Gábor Antal († 1762) gyermekeivel 1735 február 2-án bárói rangra emeltetett. A család Kozma helységben volt birtokos. (Lásd a szabolcs-megyei kötetet.)

Spillenberg (Hadusfalvi). S. Sámuel lőcsei orvos 1615 október 20-án nyert czímeres nemeslevelet, mely Abauj és Szepes vármegyékben hirdettetett ki. A XVIII. század elején költözött Zemplén vármegyébe. Gábor törvényszéki elnöknek († 1878) jelenleg élő gyermekei: György, fővárosi számtiszt; Barna, vármegyei árvaszéki helyettes elnök; József, a hg. Lobkovitz- és gr. Andrássy-féle uradalmak ügyésze; Zsófia, férjezett Dókus Gyuláné; Oszkár, ny. honvédfőhadnagy. Barna gyermekei: Gábor, honvédfőhadnagy; II. Barna, sárosmegyei szolgabíró, és Sarolta. Czímer: feketében balrafordúlt arany-oroszlán, nyakán tekerődző koronás kigyóval. Sisakdísz: balrafordúlt kinővő paizsalak. Takarók: feketearany.

Stépán (Nagyváradi). Bihar vármegyéből származik. 1417-ben kap czímerlevelet. Ferencz 1646-ban Tokaj várának kapitánya. István 1666-ban nyer czímerújítást, mely 1666 július 24-én hirdettetett ki Zemplén vármegyében. A család 1848 előtt Biharban Mindszenten bírt földesúri joggal. Zemplénben Márk és Ráska helységekben birtokos. Czímer: 1417 évi: ezüsttel és veressel vágott dőlt paizsban balfelé ágaskodó kék oroszlán, szájában arany szarvasagancscsal. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: vöröskék. 1666-iki: kékben leveles arany koronán ágaskodó kardot tartó oroszlán. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Szegedy. Három ily nevű családot találunk a vármegyében. Sz. Ambrus 1573-ban hirdetteti ki nemeslevelét Zemplén vármegyében. Egy másik Sz. Imre 1579-ben kéri nemeslevelének kihirdetését. György (1592) pataki várparancsnokként szerepel, a ki 1588-ban hirdetteti ki nemeslevelét. E három család egyike 1610-ben Cselejben birtokos. Az 1754-55. évi összeirásban e nevü családból András, István, Mihály, János és László szerepelnek Zemplén vármegye nemesei sorában.

Szemere (Szemerei de genere Huba). Okleveles adatok a XIII. század elejéig nyúlnak vissza. IV. Béla király még a tatárjárást megelőzőleg az Obon nevű földet a Tisza mellett Leusztach fiának Mihálynak adományozta, melyet 1255-ben megújított. A családfa az 1412. évben szereplő Kaki Domonkostól hozható le. Domonkos fia János, kinek fiai közül Lőrincz († 1435 előtt) folytatja a családot. Lőrincz fia János (1488) esztergomi és visegrádi várnagy koronaőr, fia Kelemen visegrádi várnagy és jaiczai kapitány. Ennek fia Albert vette fel a Sz. családnevet. A család jelenleg Lasztomér, Nagygéres, Berzék és Kisazar helységekben birtokos. Czímer: kékben, jobbról hatágú aranycsillagtól, balról ezüst félholdtól kísért, törzsétől elválasztott, térdén nyíllal átütött, fekete csizmás sarkantyus vörös lábszár. Csőrös sisak. Sisakdísz: kifeszített íj, nyílvesszővel. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Szent-Györgyi. Sz. János 1686 szeptember 30-án nyert czímeres nemeslevelet Lipót királytól, mely 1688 április 8-án hirdettetett ki Szatmár vármegyében. A család már a XIX. század elején Sátoraljaújhelyben volt letelepedve. Tagjai közül Vilmos, előkelő sátoraljaújhelyi kereskedő, Zoltán Zemplén vármegye árvaszék jegyzője, Dezső Sátoraljaújhely r. t. város mérnöke. Czímer: kékben, zöld alapon álló, vörös nadrágos és dolmányos, zöld öves magyar vitéz, oldalán fekete hüvelyű karddal, jobbjában kivont kardot tartva. Sisakdísz: királyi arany-pálczát tartó, könyöklő pánczélos kar. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Szent-Ivány (Liptó-Szent-Iváni). Csehországból származott be II. Endre uralkodása alatt; IV. László király 1286-ban tagjait a magyar nemesek sorába felvétetni rendelte. Első ismert őse Lőrincz, a kit egy 1263-ban kelt oklevél említ, a mai Szepes és Liptó vármegyékben nyert nagy kiterjedésű erdőségeket. A családfa az 1343-ban elhalt Bogomér fia Bodótól levezethető. 541Zemplén vármegyébe a XVII. század második felében telepedett le. Szent-Ivány Miály, a ki részben a neje, Tussay Judit révén jutott a körtvélyesi birtokhoz, részben pedig a liptói jószágainak eladása után gyarapította ezt, 1663-ban a zemplénmegyei nemesi felkelő hadnagya és később a megye alispánja volt; 1680-ban, a Bécstől követett adó be nem hajtása miatt Strassoldo vasra verette; 1707-ben résztvett az ónodi országgyűlésen;1711-ben ismét elsőalispán volt és a vármegye több helységére adományt nyert (Szirmay munkája, 266-307. oldal); továbbá meghívott vendégént résztvett Rákóczy és Zrinyi Ilona esküvőjén, a zborai kastélyban; a Wesselényi-féle összeesküvés fölfedeztetésekor elfogták és csak nagy áldozat árán menekült meg a kivégzéstől. László 1691-ben Szécskeresztúrt nyerte és előbb bárói, majd 1690-ben grófi rangra emelkedett. Ágának azonban magvaszakadt. Sz. János 1721-ben nyert bárói rangot, de ennek az ágnak is megvaszakadt. A család alsókörtvélyes és Ladmócz helységekben, Vincze pedig legutóbb Málczán volt birtokos. (l. még a Bars vámegyét tárgyaló kötetet).

Szent-Léleky. Szatmár, Zemplén és Bereg vármegyékre kiterjedő család. Tagjai közül Péter 1681-ben Ungvárt lép fel. János 1713-14-ben Bereg vármegye szolgabírája. János 1725-ben Zemplén vármegye szolgabírája. Antal 1830-ban Zemplén vármegye aladószedője. Az 1754-55 évi összeírásban e családból István, Imre és János vannak felvéve Zemplén vármegye nemeseinek sorában. Kis- és Nagyráskán bírt földesúri joggal. Géza nagymihályi róm. kath. plebános, czímzetes kanonok († 1899).

Szent-Máriay (Szent-Máriai és Hliniki). Zemplén vármegye törzsökös családja, melyből József 1821-ben vármegyei esküdt volt. Czímer: kékben, kétfarkú arany-oroszlán, jobb előlábával három zöldszárú és levelű vörös rózsát tartva. Sisakdísz: kinövő oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.

Szent-Mihályi. Abauj, Szilágy és Zemplén vármegyékre kiterjedő család. Nagy-Géresen volt birtokos.

Szent-Pétery. Ladmócz helységben bírt földesúri joggal.

Szép (Nagy-Tályai). Nagy Tályai-Bolló István és általa B. János, valamint Szép Jakab és Grácza György 1665 február 14-én nyertek czímeres levelet I. Lipót királytól. A család 1749-ben telepedett le Zemplén vármegyében. Először Szerencsen lakott, majd Lácza, Nagygéres és Bodrogszerdahely helységekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, zöld alapon haladó természetes színű bárány, szájában zöld leveles ágat tart. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Szerviczky (Kárisi). Első ismert őse (1658) Papademus Karisch alias Szerviczky István, a ki Hajdú-Böszörményben volt birtokos; ennek fia Emánuel 1690-ben a törökök ellen harczolt. Karisch alias Szervitzky Márton, neje Demeczky Bazilika és fiai György, János és Márton 1802 május 21-én nyertek új czímeres nemes-levelet, mely 1803-ban hirdettetett ki Szabolcs vármegyében. A család már 1700-ban Tokajban telepedett le és Sztakcsin, Topolovka, Zavadka és Hegedüsfalva helységekben bírt földesúri joggal. Czímer: négyelt paizs vágott szívpaizszsal. Abban felül ezüstben a paizs jobb felső sarka felé emelkedő szőlőhegy, szőlőtőkékkel, alul természetes színű vízben természetes hal. A nagy paizs: 1. és 4. kékben, hegy tetején kisdedeit vérével tápláló pelikán. 2. és 3. veresben, befelé fordult ágaskodó arany-oroszlán. Sisakdísz: kék dolmányos és kucsmás kinövő magyar vitéz, jobbjában nemzeti színű zászlót tart, balját csípőjére nyugtatja. Takarók: kékezüst-vörösarany.

Szilasy (Szilasi és Pilisi). A család multját a Bihar vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Dargó és Gálszécs helységekben volt birtokos.

Szinyei-Merse. A Merse család őse Benedek comes 1258-ban nyert IV. Béla királytól Ugrongh falujára kiváltságokat. 1262-ben ugyancsak IV. Béla királytól kapta adományképen Szinyefalvát Sáros vármegyében, mely ezelőtt a hűtlenségbe esett Bánk Báné volt. 1320-ban a család birtoka már 22 falura terjedt ki, melyeknek központja a szinyei vár volt. János 1464-ben várépitési engedélyt nyert. 1602-ben a család birtokainak és kiváltságainak megerősitése mellett czímeres levelet nyert. A család jelenleg is Sárosvármegyében virágzik. Zemplén vármegyében Sztropkó, Turány, Minyócz, Mrázócz, Piszkorócz, felső Sitnyicze, Pritulyán és Erdőb-Bénye községekben voltak birtokai. A család tagjai közül Szinyei-Merse István 1905. jan. 5-től febr. 4-ig, Zemplén vármegye főispánja volt.

Szirmay (Szirmai, Szirmabesenyői, Cserneki és Tarkeői gróf és nemes). Komáromy András kutatásai megdöntötték az eddigi hagyományt, mely szerint a család Rák vitéztől származott volna. A borsodi, illetőleg a zempléni Sz. család őse Saul esetleg János volt, a ki 1290 körül Szirmát szerezte. Szakadatlan leszármazásuk az 1350-ben Záránál elesett Balázson kezdődik. Simon, Nápolyi András tárnokmestere, ennek testvére Pál. Fiai közül: Miklós (1425) egri kanonok és később püspök. Péter, Zsigmond király udvari kápolnájának őre. Péter (1646) Zemplén vármegye alispánja. István 1693-ban bárói rangra emeltetett, országbírói, majd nádori itélőmester volt, 1707-ben grófi rangot nyert. Fiutódai nem maradván, Dessewffy Tamást fogadta fiául, a ki a jelenleg virágzó grófi ág törzsatyja lett. Tamás mint híres hadvezér szerzett érdemeket. 1741-ben saját költségén egy ezred gyalogságot állított ki. († 1743). Tagjai közül Alfréd (szül. 1852) jeles festő és régész Szirmabessenyőn lakik. György (szül. 1831) cs. és kir. kamarás Szerencsen lakik. A nemesi ág Miklóstól származik, kinek utódai közül számosan viseltek Zemplén vármegyében közhivatalt. A család Bodrogkisfalud, Alsócsebény, Bányapatak helységekben volt s jelenleg Barkón birtokos. Czímer: melyet 1417 június 27-én nyert a család Zsigmond királytól. Kék paizsban fekete pólyával megrakott ezüst paizslábból kiemelkedő főtt rák, ollóival virágos koszorút tartva. Sisakdísz: paizsbeli rák. Takarók: kékezüst-vörösezüst. Egészen külön család az a Sz., mely Ugocsa vármegyéből származik. Ez a család a XIV. század elején tűnik fel. E család Bartosnak, majd Csomainak nevezte magát és még a XVI. században is ez utóbbi családnevet használták. A XVII. század közepén e családot már Sátoraljaújhelyben találjuk. György (1719-1747) mint rendkívül eszes ügyvéd tűnik fel, a ki ügyessége révén tekintélyes 542vagyont szerzett. Fia Antal történetíró (szül. 1747, † 1812 Szinyér) 1773-tól Zemplén vármegye al-, majd 1777-től főjegyzője, 1785 királyi táblai ülnök, 1787-ben királyi udvari tanácsos, 1790-1796-ban Zemplén vármegye követe. 1808-ban Czékén kap adományt. István Zemplén vármegye tiszti főügyésze.

Szmrecsányi (Szmrecsányi). Lipót vármegye törzsökös családja, mely a Szent-Iványikkal közös törzsből származik; őse Bogomér fia Miklós (1286). A család Zemerchen után vette nevét, melyet a XIV. század folyamán nyert osztályrészül. Idővel az egész Felvidéken elterjedt, Zemplénbe 1865-ben telepedett. Jelenleg Zétény, Véke, Szentes, Eszenke és Szolnocska helységekben birtokos. János, vékei földbirtokos, Béla cs. és kir. kamarás. Czímer: kékben, leveles arany-koronán öblével lefordított arany-kürt és czölöpösen állított vörös mezű kar között hatágú aranycsillag. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Szobonya. A család mulját a Bars vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. 1570-ben Boly helységben volt birtokos.

Sztankay. Az 1754-55. évi összeírásban e család Sáros vármegye nemesei között szerepel. A XIX. század elején Czéke, Füzesér és Kisrozvágy helységekben volt birtokos.

Sztankóczy (Sztankóczi). Ugocsa vármegyéből származik. A XVI. században Márkcsemernye helységben volt részbirtokos.

Sztáray (Nagymihályi és Sztárai gróf). A Kapyan (Kaplony) nemzettségből származik. Első kimutatható őse, Jákó, a XIII. század első felében élt. (1244). Ennek két fia közül az egyik I. Lőrincz (1314-53), ennek fia Ördög László (1335), fia Lőrincz (1379-93) a család egyenes őse. Nagymihály birtokát a család 1249 körül, Sztárát pedig 1273-ban kapta. 1418-ban Zsigmond király a régi czímer használatát megerősítette. Sztáray Imre (1698-1769), 1725 június 23-án bárói, 1747 április 6-án pedig grófi rangot nyert; val. bel. titkos tanácsos és Ung vármegye főispánja volt. Ennek három fia: János Fülöp, Antal és Mihály. János Fülöp (1739-1815) cs. kir. kamarás, ungi főispán; Antal (1740-1808) táborszernagy, máltai vitéz és Mihály (1742-98) Szabolcs vármegye főispánja, az irodalom terén működött. Ennek fia Albert (1785-1843) cs. kir. kamarás, az 1825-27., 1832-36., 1839-40 évi országgyűléseken követ. Ennek fiai: László (1830-76) és (Antal 1839-93) főrendiházi tag, a nagymihályi és a várpalotai uradalmak tulajdonosa, a saját költségén adta ki a család nagybecsű oklevéltárát; neje: Batthyány Francziska grófnő (1839-1901) az Erzsébet-rend I. osztályú hölgye, csillagkeresztes- és palota-hölgy. Az 1815-ben elhalt fentebbi János Fülöp grófnak három fia közül: Kristóf (meghalt 1836) fiutód nélkül és Imre olmüczi kanonok; Vinczétől (1771-1827) pedig származott: János (1809-39), Tivadar, Ferdinánd és Viktor. János gróf egyik fia János Nep. (†), a Jockey-club igazgatósági tagja volt; - Tivadar (†), Ferdinánd (†), ennek fia Gábor, volt országgyűlési képviselő. Viktor gróf (1823-79) Zemplén vármegye volt főispánja; ennek egyik fia Sándor cs. és kir. kamarás, országgyűlési képviselő és a fentebb jelzett nagymihályi uradalom jelenlegi tulajdonosa, (neje: Vécsey Paulina bárónő). Ugyancsak Viktor gróf lánya Irma: Erzsébet királyné volt udvarhölgye, az Erzsébet-rend nagykeresztjével lett kitüntetve. Czímer: (grófi) négyelt paizs, a 3. és 4. közé beékelt 5 mezővel és szívpaizs gyanánt farkát szájában tartó koronás kígyótól környezett gömbölyű kék mezővel, ebben az ősi czímer: hegyes sziklán egy lábon álló kiterjesztett szárnyú karvaly, jobb lábában vörös szívet tart. A nagypaizs. 1. kékben természetes szarvas, 2. ezüstben egyfejű fekete sas. 3. kékben jobbra fordult ágaskodó kétfarkú arany-oroszlán, előlábaival fehér-vörös zászló rudját tartva. 4. kékben kiterjesztett aranyszárnyú, aranykoronás angyalfő. 5. ezüstben lebegő arany-koronából kinövő koronás syrén, balra hajlott halfarkkal, ezüsttel és vörössel vágott szárnyakkal. Három sisak. Sisakdíszek: I. (Középső) kinövő pánczélos vitéz, sisakján gesztenyeszínű strucztollakkal, baljában hajánál fogva levágott vérző török főt, jobbjában kivont kardot tart. II. Kardot tartó, befelé fordult arany-oroszlán. III. Befelé fordult griff, jobbjában kardot, baljában három piros rózsa szárát tartva. Takarók: kékarany vörös-ezüst. Paizstartók: két természetes oroszlán, elsőlábaikkal a paizsot, a másikban a paizs lábától a sisakok magasságáig felnyúló fehér-vörös zászló rúdját tartva.

Tahy (Tahvári, Gradischai és Tarkeői). Ősrégi nevezetes család, melylyel itt csak zempléni vonatkozásában foglalkozunk. A család Zemplén vármegyében is szerzett birtokokat,nevezetesen 1575-ben új adomány czímén T. István Viszoka, Lucska helységekbe és Quakó (Kvakócz) pusztába iktattatott, mely birtokok Tarkő várának tartozékai voltak. T. István a XVI. század második felében Hotykán szőlőbirtokos is volt.

Thuránszky (Thurapataki és Komjáthnai). A liptóvármegyei királyi várjobbágyoktól származik. Sybur és Marczell királyi várjobbágyok, a Liptó vármegyében fekvő Tepla első megszállóiként, a várjobbágyság közül 1248-ban kivétettek és föltétlen birtokadományozással az ország nemesei közé emeltettek. Ezek fiai, Tamás és Simon, Albert és Dénes, IV. László király udvari emberei, a kölni követségükben tanusított hű szolgálataik jutalmául, Teplán levő birtokukért az 1278-ban kelt királyi oklevéllel, cserébe kapták Liptó vármegyében a Tepla és Liszkova községek között, a Vág-folyóba beömlő ú. n. Thurapatak mindkét partján, az éjszakra, az árvai határig terjedő földterületet. E pataktól vette a család a Thurapataki nevet és alapította később Thurapataka községet. A község és a család neve több ízben változást szenvedett, mert a községet később rövidítve Thuránnak, a családot pedig Thuráni- és Thuránainak hívták; később a községet ismét Thuriknak, némely oklevélben Thuréknak, a családot pedig Turiki, illetőleg Thurékinak; míg legutóbb a község hivatalos elnevezése ismét az ősi Thurapatak lett, a család neve pedig a XV.században a mai Thuránszky elnevezésben állapodott meg. A család 1278-ban Thurapatakára, 1281 február 27-én kelt oklevéllel IV. László királytól Lipcse városára, 1320-ban Teplán egy földterületre, 1330 február 14-én a Komnathmahola nevezetű erdőterületre nyert adományt, a hol később a család a mai Komjáthna községet alapította. A család 1777-ben telepedett Zemplén vármegyébe, a hol nemessége 1777 július 3-án, Ung vármegyében 1829 november 19-én hirdettetett ki. Zemplénben Hegyi, Hoporty (Sóstótfalva), Mád és Legyesbénye helységekben 543volt birtokos. Tagjai közül kiemeljük a következőket: Sybur és Marczell fiai, Tamás és Simon, Albert és Dénes 1270 táján IV. László király követei Kölnben. 1329 körül Thurapataki Péter, Donch zólyomi comes udvarnoka, a Bazarád Mihály oláh vajda elleni csatában, a sjáat élete veszélyeztetésével menti meg Donch comest; ezért Komnathmaholát kapja, a hol a mai Komjáthnát alapította. 1357-ben Thurapataki Ferencz fia János és Marczell fia János, királyi emberek. 1386-ban Thuráni Péter fia Pál és Thuráni Tamás fia Bálint, királyi emberek. 1401-ben Thuriki András, a királyi ítélőszék jegyzője és bírája, szintén királyi ember 1410-ben Thuránai Bálint és György királyi emberek. 1477-ben Thuriki László és Mihály, királyi emberek. 1650-ben Turiki Thuránszky Péter a putnoki várőrség legfőbb kapitánya. Th. Péter 1839-ben és 1843-ban országgyűlési követ, 1842-45-ben a vármegye főjegyzője. Ennek fia Tamás 1848-49. honvédhuszár százados, fia Kálmán törvényszéki bíró, fia Péter pedig előbb a temesvári hadapródiskola, utóbb a 34. gyal. ezred. parancsnoka. Th. Ferencz 1848-49-ben, 17 éves korában honvéd vadászhadnagyként küzdötte végig a szabadságharczot. László jelenleg Zemplén vármegye főjegyzője. Czímer: kékben, zöld alapon, féllábon álló daru, jobb lábában virágot, csőrén gyűrűt tart. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Tomcsányi (Tomcsinyi). Turócz vármegyéből származik. Márton 1467-ben új adományt nyer Tomcsira. Idővel elterjedt Pest, Békés, Turócz és Zemplén vármegyékben, az utóbbiban Lasztoméren volt birtokos.

Török (Szendrői gróf). A család multját a Gömör vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A grófi ág Józseftől (szül. 1714, † 1776) származik, a ki 1774-ben emeltetett grófi rangra. Nagykázméron volt birtokos.

Ujfalussy. A XV. században Királyhelmeczen birtokos. Az 1754-55. évi összeírásban e nevű családból János és László vannak felvéve Zemplénvármegye nemeseinek sorába. Endre 1848/49-ben honvéd-tiszt; Sátoraljaújhelynek, mint nagyközönségnek, utolsó bírája († 1901).

Ujhelyi (Tiszaújhelyi). A Hont-Pázmán nemzetségből származik. Ősi fészke Ugocsa vármegye, honnan idővel átszármazott Szabolcs, Bihar és Zemplén vármegyékbe. Őse György Marczell (1260), kinek unokája I. Miklós (1304-34) volt. Fia István (1327-97), már Újhelyinek mondatik, testvérének Mártonnak (1341-90) fia II. György 1410 Szatmár-vármegye alispánja, a család tulajdonképeni őse. A nemzetség már a XIV. században birtokos volt Zemplén vármegyében (Halam 1303). A család 1572-ben Láczfalván, 1730-ban Kolcshosszúmezőn volt birtokos.

Unghváry. Nagybányai Ádám és Nyeviczky Tamás 1569 október 27-én nyertek czímeres nemeslevelet, mely Ung vármegyében hírdettetett ki. Nyeviczky Tamás utódai idővel felvették az U. családnevet. Nyeviczkei U. Pál felesküdt ungvármegyei táblabíró, a ki 1649-ben a nemeslevelét a leleszi konventnél helyezte letétbe. Gálóczon szerzett birtokokat. A család a XVII. század folyamán átszármazott Zemplén vármegyébe is, hol 1730-ban Barancson, Legenyemihályiban volt birtokos. Czímer: aranyban, zöld alapon, veres ruhás és kalpagos, fehértollas vitéz, kardjával a lábai előtt fekvő sárkány felé vág. Sisakdísz: paizsbeli vitéz, jobbjában kardot tartva, melyen természetes kígyó tekerődzik. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Uray (Urai). Szatmár vármegye ősi családja. Okleveles adatok egész a XIII. századig nyúlnak vissza. Jakab fia Péter, János fia János 1347-ben említtetnek. A XVII. század második felében már Gesztely helységben birtokos. Az 1754-55. évi összeírásban e családból Péter szerepel a vármegye nemeseinek sorában.

Vályi (Felső-Vályi). A család multját a Gömör vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Idővel átszármazott Zemplénbe is. Az 1754-55. évi összeírásban György özvegye, Ferencz és István vannak a vármegye nemeseinek sorába iktatva. Bánócz, Ladmócz és Lasztócz helységekben volt birtokos.

Vay (Vajai és Laskodi gróf). A család multját a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A grófi ágból, mely az 1830-ban grófi rangra emelt Abrahámtól származik, Károly (szül. 1816, † 1854) fia Tihamér (szül. 1847 Deregnyő) a főrendiház örökös jogú tagjai, Kisbári, Kiszte, Irmeg, Kázmér, Csörgő és Gesztely helységekben birtokos. Károly testvére Ádám (szül. 1830, † 1900) valóságos belső titkos tanácsos, Czigándon volt birtokos. Fiai: Tibor (szül. 1856), Olivér (szül. 1858), Gábor (szül. 1862) cs. és kir. kamarás, a főrendiház örökös jogú tagja. Ernő (szül. 1866, † 1899) volt országgyűlési képviselő. Ádám (szül. 1868) a főrendiház örökös jogú tagja.

Vécsey (Hajnácskői és Hernádvécsei báró). A család múltját a Szabolcs, Gömör és Abaúj vármegyéket tárgyaló kötetekben ismertettük. A XVIII. században Bodrogszerdahely, Bodrogvécs, Golop és más helységekben volt birtokos.

Vékey (Vékei). Zemplén vármegye ősi családja. Első ismert őse Márton, ki 1245-ben lép fel, már a XIII. században birta Véke helységet. Tagjai közül: Tamás 1475-ben, Miklós fia László 1512-ben, Balázs 1520 és 1527-ben említtetnek. Az 1754-55. évi összeírásban e családból Ferencz, József és László vannak felvéve Zemplén vármegye nemeseinek névsorába. 1817-ben Pál a vármegye esküdtje. Gerencsely helységben volt birtokos.

Vitányi (Vilyi). A család az eredetileg Abauj, jelenleg Zemplén vármegyéhez tartozó hasonnevű helységből ered. Gergely 1642-ben nyert czímeres nemeslevelet, melynek alapján a család 1756-ban és 1837-ben is nemesi bizonyítványt nyert. József: 1826-tól 65-ig csanálosi, majd megyaszói ev. ref. lelkész. Fia József 1848-49-ben a 42-ik honvédzászlóalj parancsőrtisztje. Bertalan, szerencsi ügyvéd. Czímer: kékben, zöld alapon könyöklő, görbe kardot tartó pánczélos kar, a kardon átütött török fővel. Sisakdísz: paizsbeli kar. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Vladár (Nagycsepcsényi és Muthnai). Turócz vármegyéből származik. A XIII. század közepén tűnik fel. 1263-ban Muthnára nyert kir. adománylevelet, melynek birtokában 1295-ben megerősíttetett. Idővel átszármazott Hont, Gömör, Szabolcs és Zemplén vármegyékbe. 544Az 1754-55. évi nemesi összeírásban Pál van felvéve Zemplén vármegye nemeseinek sorába. Nagycsepcsényt a család ma is bírja. Klazány helységben bírt földesúri joggal, s ott, valamint Majoros és Varannómező községekben ma is birtokos. Czímer: kékben, fehér hullámokból kinövő, jobbról hatágú aranycsillagtól, balról ezüst félholdtól kísért természetes szarvas. Sisakdísz: nyíllal átdöfött, három zöldszárú és levelű fehér liliommal megrakott vörös szíven álló fehér galamb. Takarók: kékarany-vörösezüst.

Waldbott-Bassenheim báró. Ősi frank eredetű család, melyből Henrik 1190-ben az első német nagymester volt. 1638-ban III. Ferdinándtól bárói rangra emeltettek, melyet I. Lipót király 1664-ben megerősített. Ferencz Imre Vilmos 1722 decz. 16-án grófi rangra emletetett. Tagjai közül Frigyes, tolcsvai nagybirtokos. Czímer: tizenkétszer biborvörös és ezüst gerezdes paizs. Sisakdísz: kinövő hattyu, szárnyain 1-1 tizenkétszer biborvörös és ezüst gerezdes paizszsal megrakva.

Wengersky (gróf). Ősi lengyel család, mely 1610-ben Sziléziában telepedett le és ettől kezdve ott és Morvaországban birtokos volt. Gábor 1656 május 31-én bárói, Károly Gábor 1714-ben grófi rangra emeltetett. Gróf W. Viktor 1856-ban gróf Hallerkeöi Haller Eleonorát vevén feleségül, a sárosmegyei Sebesre költözött, másodszülött fia: Viktor pedig 1898-ban a zemplénmegyei Rákóczra telepedett. Czímer: négyelt paizs, szívpaizszsal. Nagy paizs: 1. aranyban fekete sas. 2. vörösben ezüst rózsa, három ezüst ekevassal. 3. és 4. feketében, két egymással szemközt fordult, kardot tartó oroszlán. Két sisak. Sisakdíszek: I. Koronás fekete sas. II. Öt fehér-vörös-arany-vörös-fehér strucztoll. Takarók: vörösarany, vörösezüst.

Wiczmándy (Buthkai). A XVI. század elején tűnik fel. Tamáskővári kapitány († 1567) fia: Mátyás 1558-ban nyert czímeres nemeslevelet I. Ferdinánd királytól. A nemeslevél kiemeli W. Mátyás régi nemességét, úgyszintén a család régi czímerét is, melyet a király nejének Buthkai Zsófiának czímerével és két paizstartóval megbővített Mátyás 1558-1570-ig Zemplén vármegye főispáni helytartója és Drugeth Miklós örökös főispán gyámja volt, 1559-ben újabb adományt nyer Ferdinánd királytól. Fia Miklós még atyja életében, 1557-ben adományt nyer Lasztomérra és Buthka-Szelepkára. 1568-ban pallosjogot nyer. András, Mátyás másik fia, az Izbugyai családba házasodván, 10 faluból álló uradalmat nyert, és ága felvette idővel az Izbugyai előnevet. Miklós fia I. Kristóf, Zemplén vármegye követe, terjesztette tovább a családot. Tőle származik a jelenleg virágzó nemzedék. Az újabb korban Viktor 1848-49. honvédszázados, fia Tamás, kir. főmérnök a keresk. miniszteriumban; Mór 1848-49 honvéd, majd besoroztatván, cs. kir. főhadnagy; fia Gyula, Málczán földbirtokos. Ödön Zemplén vármegye volt főjegyzője, Zemplén vármegye gazd. egyesületének, iparegyesületének elnöke. A család a már említetteken kívül a XVI. században Butkán, Csörgőn (1553), Dobrókán (1598), Izbugyabélán stb., a XVII-XVIII. században Izbugyahrabóczon, majd a XIX. század első felében Málczán, Márkon, Petriken, Nézpesten, Kisráskán, Nagyráskán, Falkuson, Gatályban, Vágás- és Kázi pusztákon, végül Legenye, Nátafalva, Kamonya helységekben volt birtokos. Czímer: négyelt paizs kék szívpaizszsal, benne kiterjesztett szárnyú galamb, csőrében hármas rózsaággal. A nagy paizs: 1. 4. zöldben fejjel és lábaival kiemelkedő bivaly. 2. 3. vörösben, a bal, illetőleg a jobb vágási vonalból kiemelkedő három farkasfog. Sisakdísz: paizsbeli galamb. Takarók: vörösezüst kékarany.

Wolkenstein (W.-Trostburg és W.-Rodenegg gróf). Ősi tiroli család. Első ismert őse Villander Rudolf 1291-92-ben egy várat adott el, a mely, miután majdnem mindig felhőkkel volt körülvéve, Wolkenstein-nak neveztetett. Rudolf fia Ranold használja első ízben a W. nevet és ő a jelenleg élő grófi család őse. A családot Mihály (1405) terjesztette tovább, a ki Trostburg ura és Tirol tartományi főnöke volt. A család 1630 október 24-én birodalmi grófi rangra emeltetett; Gáspár Páris Domonkos gróf 1765-ben honfiúsíttatott. Rákóczy Julia férjezett gróf Aspremont-Beckheim Góbert Ferdinándné révén, kinek unokája gróf W. Páris neje lett, került az egykori Rákóczy birtokok egy része (Bodrogkeresztúr) a W. grófok birtokába és jelenleg gróf W. Oswaldé.

Zalay (Hagyárosi). Mood alias Zalay-Varga János szerencsi tiszttartó és gyermekei 1806 október 10-én nyertek czímeres nemeslevelet. A család Zala vármegyéből származik. Nemességét 1807-ben hirdette ki Zemplén vármegyében. Legyesbényén bírt földesúri joggal. Czímer: hasítva. Elől veresben, hármas zöld halom középsőjén, arany-naptól és szarvaival befelé fordúlt félholdtól kísért daru, felemelt jobb lábával golyót tartva. Hátul: kékben, folyó vízből, melyben három természetes szinű hal uszkál, kiemelkedő aranykoronás zöld hegy. Sisakdísz: paizsbeli daru. Takarók: vörösezüst-kékezüst.

Zichy (Zichi és Vásonkői gróf). A család multját a Bihar és a Pozsony vármegyéket tárgyaló kötetekben ismertettük. A család Alsóberek, Érczfalva és Kisökrös helységekben volt birtokos. Z. Jakab (szül. 1872) volt országgyűlési képviselő, Hernádnémetiben birtokos.

Zombory. E családból Gábor van felvéve az 1754-55. évi összeírásban, Zemplén vármegye nemesei sorába. Dávidvágás helységben volt birtokos.