MAGYARORSZÁG dunántúli részén, különösen pedig Vasvármegye földjén, a bányászatnak vajmi szűk tere van, és ha a szalonaki antimonércz-telepet mint országos speczialitást nem tekintjük, bányászatunk ismertetésével röviden végezhetnénk, annál is inkább, mert barnaszén-bányáinkat is csak mostanában tárták fel.

A szalonaki antimónbánya országos speczialitás. Még csak egy hasonló bánya és kohó van Beszterczebánya mellett, de ez alig termel nyolczadrész annyi antimónt, mint ez, sőt a mileschaui bánya (Csehország) sem produkál félannyit, mint a szalonaki. Német- és Oroszországban egyáltalán nincs antimon; csupán Angliában és Japánban van.

A telep Város-Szalonak mellett, a Fehérpatak völgyében van s 44 holdnyi területet foglal el. Hivatalos neve a legközelebbi falutól származtatva: "Bányai Antimonművek", tulajdonosa a Miller J. M. és társa bécsi czég.

Az úgynevezett Rohonczi palahegység hatalmas phyllit-tömzs; e tömzsnek nyugoti szélén kisebb chlorit- és mészcsillámpala-padok vannak beágyazva s e padokban fordulnak elő az antimónércz-telepek. A chlorit és mészcsillámpala közt egy réteg grafit-pala húzódik, melynek vastagsága 10 czentimétertől 20 méterig váltakozik. Mindazon helyeken, a hol az érczmenet a grafit-palával találkozik, ez utóbbi 2-20 méternyire jobbra és balra antimonittal van impregnálva és főképen ez az anyag szolgál a bányászat és kohászat czéljaira. Az antimonit-menet helyenkint 2-3 részre törik a grafit-palában s e megtörések helyén gazdagabb érczfelhalmozódások vannak.

Az antimoniton (Sb₂S) kívül, mely antimónnak és kénnek vegyülete, az említett mészcsillámpallában egy másik fajta ércz is előfordul, az antimon-okker (H₂ Sb O), mely a kén hiányánál s oxygen-tartalmánál fogva, kohászatra különösen alkalmas. Ezen keresett érczek mellett találnak még piritet, kvarczot és mészpátot, sőt a gazdagabb halmozódásokban kevés czinóbert is, a mit azonban nem használnak. Úgy az antimónércz, mint a pirit, igen csekély mennyiségű aranyat és ezüstöt is tartalmaz, de ezeknek kiválasztása sem fizeti ki magát. A szépen kifejlődött antimonit-kristályok igen ritkák; az ércz főképen szemcsés, tömött tömegekben fordul elő.

A bányászatot a Fehérpatak völgyének úgy keleti, mint nyugati lejtőjén űzik. Az előbbi helyen van öt tárna és két akna, mig az utóbbin három tárnát és három aknát művelnek.

A XVIII. század végén s a XIX. század elején a bányászat ismét szünetelt. Csak az 50-es évek végén került ismét a bánya Donbrawa Károly montanista, volt honvédtiszt kutatásai folytán ujabb üzembe. Ő azonban kezdetleges eszközeivel, szegényes berendezésével, csak igen kis mértékben űzhette az antimóntermelést.

1859. junius táján Donbrawától Körmendy József Eduárd vette át a telepet és 1860. deczember 14-én egy uj antimón-érczmezőt nyitott meg. Azonban Körmendynek sem volt megfelelő tőkéje, hogy az üzemet nagyban folytathatta volna. Mindazonáltal ő már tett kisérletet arra, hogy a menetekben előforduló érczet tárnák útján hozza napvilágra s a kiolvasztást nyilt fatűzön eszközölte. Nehány kisebb épületet is emelt a telepen. A termelt kevés antimón crudum eladása által Körmendy a bécsi Miller és társa nagykereskedőházzal jövén érintkezésbe, innen anyagi támogatást kapott. Ekkor a bányaüzemet tisztító készülékkel, szállító gépekkel és olvasztókemenczével látta el. Ez a befektetés azonban nem felelt meg a várakozásnak. 1876-ban a telep csődbe jutott s 1878-ban a Miller czég, mint főhitelező, vette azt tulajdonába. Ez időtől kezdődik a bányaművek raczionális kezelése. 1878. őszén ugyanis a beomlott tárnákat ujra megnyitották s a következő éven már antimón crudumot produkáltak. 1881-ben uj ércztisztitót építettek s 1874-ben uj olvasztókemenczét, mely befektetések 250.000 forintot emésztettek fel. Később még három uj bányamezőt nyitottak meg s ma már az antimon-termelés nagyobb arányokban s a legjobb módszerek felhasználásával történik.

A fentiek szerint a bánya és kohó csak mintegy húsz esztendő óta van rendszeres művelés alatt s ez idő alatt indult óriási fejlődésnek.

A bányászat körül foglalkozik 105 férfi, a tisztító műveknél 24 férfi, 28 nő, 2 gyermek, a kohóknál 40 férfi, 1 nő; összesen 200 személy. Valamennyi a közeli falvakból való. A munkások felügyeletére 3 felvigyázó van alkalmazva. Van munkás-társláda, mely a munkásoknak ingyen orvosi kezelést, gyógyszert, betegápolási dijat, temetési költséget s egyéb támogatást ad. A tiszti személyzethez tartoznak: az igazgató, a bányamérnök (egyszersmind 439chemikus), a rétegmester (egyszersmind bányaüzemvezető), a könyvelő és a bányaorvos.

A bányai antimón-művekről adott ismertetésünk hiányos volna, ha a nyers kőzetnek illetőleg ércznek fizikai és vegyi feldolgozásáról nem szólanánk. E két rendbeli proczesszust annál helyénvalóbbnak látjuk - habár röviden is - megmagyarázni, mert egyfelől az antimón, mint kevésbbé ismeretes fém szinállapotban való előállításának módja mindenkit érdekelhet, másfelől és főképen pedig azért, mert az antimón-művekben oly hazai különlegességgel van dolgunk, a melynek teljes monográfiáját adni érdemes.

A fizikai feldolgozás. A bányából kikerülő ércztartalmú nyers kőzet főtömege, mint már említettük, grafitpala, melynek csak 11-12%-a antimónércz. Ezt az érczet az évente ásott mintegy 50-53000 mmázsa nyers kőzetből a tisztítóban választják ki. A tisztító felszerelése a következő: 84 m2 tűzfelületű gőzkazán, egy 24 s egy 12 lóerejű gőzgép, mosódob, 2 válogató asztal, 1 szortírozó készülék, 1 kőtörő, 1 hengerzúzó, 2 felhúzókészülék, 2 ülepítőgép, 1 aprító gép, 4 Rittinger-féle és 2 salzburgi iszapoló, 1 korong- és 1 golyósmalom, 1 fúrógép, 1 esztergapad, 1 végtelen fűrész, 1 vízszivattyú, 1 asztalosműhely, 1 reservoire, kölönböző raktárak.

Az anyagot legelőbb a mosódobban bányavízzel mossák, aztán a szemek nagysága szerint osztályozzák, végre a választógépen és iszapolón fajsúly szerint tovább szortírozzák. Ezen műveletekkel egy év alatt a következő mennyiségű, fajtájú és fémtartalmú produktumokat állítják elő:

13400 mm. összesen, mely érczmennyiség egy része előbb a pörkölőbe, más része direkt a kohóba kerül, a mennyiben az oxidércz chemiailag, de mechanikai tisztítás dolgában is egyszerűbb kezelésre alkalmas. A mosóvízből lerakodott homokos és törmelékes részeket, mint a meddő kőzet hulladékát, útjavításra fordítják.

Az ércz vegyi feldolgozása. Az érczből kétféle produktumot nyernek: antimon regulust (tiszta) és antimon crulumot (nem tiszta). A regulus előállítására szolgáló kohóművek a következők: 3 pörkölő kemencze, 1 Pilz-féle aknakemencze, 2 raffináló lángkemencze, 1 próbakemencze, 1 tégelykemencze, 12 kamrás pörkölő, 2 fúvó, 1 kőtörő, 1 korongmalom, 1 laboratorium, meg az ide tartozó szárító kamrák, raktárak, bognárműhely, kőszén- és kokszpajta, reservoire, mészkemencze.

A kéntartalmú ércz legnagyobb részét a kéntelenítés czéljából előbb pörkölik s nyers és oxid-érczekkel valamint a salakképző mész, fluorit, súlypát és fémvas adalékokkal továbbá kőszénnel és kokszszal az aknakemenczében nyers fémmé olvasztják. Ilyet termelnek évente mintegy:

5200 mm. I. minőségűt 80 % antimon, 16 % vas 3 % kéntartalommal.

500 mm. II. minőségűt 75 % antimon, 18 % vas 7 % kéntartalommal.

Mindkét produktum a raffináló kemenczébe jut; ezeken kívűl termelnek még körülbelől 250 mm. III. minőségűt 54 % antimon, 33 % vas, 12 % kéntartalommal, mely ismét az aknakemenczébe jut vissza.

Ezen műveletnél kapnak évente 12850 mm. salakot, melyet utczakövezésre fordítanak és 1650 mm. kénsavat 10 % antimónnal, mely pörkölés alá kerül és aztán visszajut az aknakemenczébe.

Az I. és II. minőségű nyers fém a vastól való megszabadítás czéljából nyers érczczel és glaubersóval keverve, a reffináló lángkemenczébe kerül, a hol 97% antimónt tartalmazó produktummá olvad. Az e közben keletkező tisztítósalak kénsavból és 6-7% antimónból áll, azért újra pörkölik s aknakemenczébe teszik.

A 97%-os fém végre egy másik lángkemenczébe jut, az ugynevezett csillagolvasztásra. A még benne levő vasat nyers ércz hozzáadásával vonják el. A kénsavból álló salakot az olvadt tömegről lehúzzák s a folyós fémet szakajtóalakú vagy qudratikus öntöttvas csészékbe kimerítik, a hol mihamar megmerevűl, kivéve czipó vagy koczka alakú s felülete sugaras strukturát mutat. Ez az antimon regulus. Egy-egy regulus súlya 15 kg. A lepény alakúakat 330 kg. súlylyal uj hordókba, a koczkaalakúakat 160 kgmjával ferslógokba csomagolják s úgy küldik piaczra.

Az antimon crudum gyártására gazdagabb tartalmú választott érczet és gorombább szemű érczdarát használnak. Ezt a gyártást a csurgató kohóban végzik, melynek berendezése egy körkemenczéből, fazekasműhelyből, égető kemenczéből és fáskamrából áll. Az 440érczet csurgató folyamatnak vetik alá akkép, hogy átlyukgatott fenekű agyagtégelyekbe teszik, mely tégelyek mindenikét külön agyag felfogókra helyezve, a kemenczébe rakják s veres izzásig hevítik. Igy a tiszta kénantimon (crudum) az alsó felfogóba folyik. Kihűlés után az edényeket széjjeltörik s az antimon crudum darabokat, melyek 4-6 kg. súlyuak s a virágcseréphez hasonló felfogó edény alakját vették fel, 500 kg.-jával petroleumos hordókba csomagolják. Egy részét azonban finomra őrölve mint marhaport szintén petroleumos hordókban küldik kereskedésbe. A crudum sztruktúrája igen szép kristályos. Megemlítendő még, hogy a csurgató kemenczét fával fűtik s hogy az elhasznált edényeket a fazekas műhely pótolja.

A feldolgozásra kerülő nyers érczet mindenekelőtt vegyileg pontosan meg kell vizsgálni, mert fémtartalmától függ az adalékok mennyiségének meghatározása. S az analyzis még azért is fontos, hogy a többi, az érczben foglalt fertőző alkatrész, mint kovasav, mész, agyag, vasoxíd, magnézia, stb. mennyiségét is ismerjék, mivel e fertőzmények a kohászati eljárást módosítják.

A tiszta antimón meghatározására, a finomra tört érczből mintegy 0·5 grammot királyvízben hevítés mellett feloldanak, borkősavnak vízbeli oldatával összehozzák, filtrálják s a filtrátba kéniydrogéngázt vezetnek. A csapadék antimón-ötös sulphid (Sb₂ S₅) lesz, mely vegyület a nyers ércz minden antimónját magában foglalja: Ezt a vegyületet filteren összegyüjtik, kimossák, megszárítják aztán porczellánedénybe téve, szensaváramban hevítik, miáltal antimonitté Sb₂ S₃) változik. Ezt megmérik s a súlyból a fémantimón-tartalom egyszerű aránynyal könnyen kiszámítható. Pörkölt vagy oxidtartalmú érczeket szénsavas alkáliákkal (szóda, hamuzsir) való összeolvasztás által lehet oldható vegyületekké tenni (chem. felnyitás).

Az antimónt vassal, ónnal, és ólommal ötvözve csapágyfémnek; ónnal, ólommal, czinkkel, rézzel, nikkellel britaniafémnek; ólommal betűfémnek; kénantimón alakjában a svéd gyujtók fejében, valamint tűzijátékoknál a fehér láng előidézésére; borkővel hánytatónak; chlórvegyületéből czinkkel kicsapva mint finom por vasbronznak; magában marhapornak használják; ezenkívűl festéknek.

A bányai antimon regulus ára 100 kgkint 30 frt, crudum darabos 21 frt, őrölt 23 frt. Az európai antimón árát most a Japánból beözönlő termékek leszorították. Mivel Magyarországon antimónipar nincsen, azért a bányai produktum mind külföldre megy, legnagyobb részben Bécsbe és Triesztbe, Németországba, hol főképen magyar antimont dolgoznak fel.

A bányai antimónművek évi fémtermelését mutatja az alábbi kimutatás, mely az 1879-1896. évek összes termeléséről nyujt áttekintést.

A szénbányák közül első sorban felemlítendő a Pinkafő vidékén levő buglóczi barnaszénbánya. Ennek széntelepe a neogén-képződmény tengeri emeletének (mediterran) alsó homok- és felső agyagrétegei közé van ágyalva s 3 km. hosszú, 300 m. széles és átlag 5 m. vastag testű. A szén minőségre nézve a duxi (Csehország) szénhez legközelebb áll s kilogrammja 3600 hőegységet (caloria) képes kifejteni. Szine sötét, szövete tömött. Ezt a bányát 1859-ben nyitották meg a Károly-tárnával s a felhozott szén hasznosítása végett a bánya völgyében (Thalheim) üveggyárat alapítottak, de ez szállitási nehézségek miatt 1870-ben megszünt. 1890-ben a szombathely-pinkafői vasút kiépülvén, a bányát ujból megnyitották. Az 1894-ben a bányák kihasználására 441alakult "Charbonnages de Thalheim limited" részvénytársaság 1897-ben komolyan hozzáfogott a bánya kihasználásához és a pinkafői állomástól Buglóczig mintegy 4-5 km. hosszú drótkötélpályát építtetett, mely a szén szállítására szolgál.

Másik szénbányánk, az ercsenyei, Gyanafalva község közelében van s az "Első magyar-stiriai kőszénbánya-társulat" tulajdona. A telep a Rába és Lappincs folyók közt elterülő hegységben, 75 km²-nyi földön, Ercsenye, Kristány, Raks és Badafalva községek határait érinti. Vastagsága 0·50-1·00 méter. A szén szine barna, a fa rostossága kivehető rajta (lignit). Van benne viz 25-30%, kén 1·5-2%, hamu 20-25% s csak a többi része szén, a mi az anyag selejtessége mellett bizonyít. Caloriája 2800-3000. Mivel a szén a hegy lábától 15-20 m. magasságban fordúl elő s igy bányavíz alig van és mert az összes szén vizszintes tárnaműveléssel napvilágra volna hozható, azért a bányászatnak nem sok nehézséggel kellene küzdeni. Az előnyös viszonyokkal azonban szemben áll a szénréteget fedő homok nagy lazasága, ugy, hogy csak erős támasztófák alkalmazása mellett lehetne a tárnában dolgozni, továbbá a réteg vékonysága s az anyag selejtes volta. Ezért a termelés nem fizeti ki magát s az üzem pang, sőt szünetel. Az előállítás ugyanis mmázsánkint 20-25 krba kerül s a darabos szén ára helyben csak 40 kr., a középszénné 25 kr. s a daraszéné 20 kr. A bányától a gyanafalvi vasúti állomásig 6·3 kméter hosszú keskenyvágányú lóvasút vezet, ez a vasút azonban, mivel oly kevés szenet vájnak, hogy a környékbeli fogyasztók szükségletét sem bírják kielégíteni, szállítás hiányában teljesen elhanyagolt, rossz állapotba jutott.

Elhanyagolt szénbányák vannak még Máriafalván és Kukméron, de ezek soha sem voltak rendszeres művelés alatt.

Borostyánkőn kitűnő szerpentint fejtenek, melyből pompás disztárgyakat faragnak és esztergálnak.

Mészégetők vannak Sámfalván, Sóskúton és kisebbek a rohonczi hegyekben.

A kőbányák közül megemlítendő a sóshegyi, sámfalvai, óvári és drumolyi.