402VASVÁRMEGYE EGÉSZSÉGÜGYE.
Írta dr. Pataki Jenő
EGÉSZSÉGÜGYRŐL. Vasvármegyében a XVI. századig semmi adatunk sincs. Szombathely határán a mult évben egy római sirra akadtak, melyben, a talált eszközök után itélve, a régi Sabariának egyik sebésze nyugodott, életében használt kedves műszereivel, de ez, mint a honfoglalás előtti időszakra eső adat, tárgyunk keretén kivül esik.
XVI. század.
A XVI. századra vonatkozó gyér adatok is azt bizonyítják, hogy Vasvármegyében tanult orvosokban nagy hiány volt. Oka ennek abban található, hogy ifjaink, a kik külföldi egyetemekről hazakerültek, nagyobb városokban telepedtek le. Sopron és Pozsonyvármegyékben például voltak már neves orvosok, a kik aztán Vasvármegyében is kiterjedt praxist folytattak. Arról, hogy a nép orvoshoz juthasson, szó alig lehetett, mikor még Nádasdy Tamás nádor családja is nagyon érezte az orvos hiányát, mint az a nádor és neje leveleiből kitűnik.
Gáspár doktor, a család orvosa, Pozsonyban lakott s innen járt le Sárvárra, valahányszor a nádor családjának vagy hozzátartozóinak orvosra volt szükségük. Gáspár orvos látogatásai alkalmával huzamosabb ideig időzött Sárvárott; legalább ez látszik a nádor egyik levelének azon utasitásából, hogy "az doktornak add meg immár tikját, lúdját. Az doktorhoz mindjárást vessenek egy inast, ki szolgáljon neki, míg ott leszen".
A XVI. század legnagyobb réme volt a pestis. Ha valakin "kelevény költ", mindjárt a pestistől féltek. Városokban és falvakban egyaránt pusztított e vész az emberek közt. A pestissel szemben Vasvármegyében is úgy védekeztek, mint másutt. A házakat íremmel és fenyővel füstölték, a pestises helyről érkezett levelet eczettel gőzölték meg, a levélhordónak, illetőleg küldöncznek pedig tiltva volt az urak között tartózkodni. A nagy urak házai el voltak látva házi-gyógytárral és, ha valaki a majorokban megbetegedett, ide folyamodtak első sorban orvosságért.
Nádasdy, aki Bécsben nagy beteg volt és ott a császárnak három fődoktora gyógyitotta, egy ízben pedig tizenegy doktor és négy sebész vette körül "mintegy hóhérok", - azt iratja, mint lábbadozó, nejének, hogy azonnal haza indulna, ha "ott patikák és doktorok volnának".
Beythe András.
Mindezekből az tünik ki, hogy az egész megyében nem volt orvos. Csak a papok foglalkoztak gyógyítással, akik előszeretettel tanulmányozták a botanikát és a növények gyógyító hatását. Ilyen pap lehetett Joannes Betha czisterczita, ki 1550 és 1556 között Szt.-Gotthárdon működött s mint "Maximilian király physikusa" említtetik. Ilyen lehetett Beythe András németujvári predikátor. Beythe András egy népszerű orvosi könyvet is adott ki, melyben főleg az egyes növények gyógyhatásáról ír terjedelmesen. (L. "Tudomány és irodalom.")
403Frankovith György.
A legrégibb ismert magyar orvosi könyvet, Frankovith György soproni orvos művét, Vasmegyében, Monyorókeréken nyomták. Frankovith György Sopronban lakott, de orvosi gyakorlata Vasvármegyére is kiterjedt. Ő voltaképen nem volt orvos; doktorságát egy borbélynál kezdte, de azért - mint magáról írja - "igen szent, írást értő doktor isten által és természettudó orvos". Könyvének teljes czíme ez:
"Hasznos és fölötte szikseges könyv,
az isten fiainak es oetet feloe híveknek
lelki vigaztalasokra es testi epoeletoekre
szereztetet
Francovith Gergely D. által,
Melyben sok rendbéli betegségoek ellen valo orvosságok is be vannak írva, mellyeket Isten az oe
nagy io voltábul es aiandekábul Emboeroeknek egessegekre rendoeelt.
Ecclesiast: 38. Tizteld azt orvost az sziksegert. 1588. Esztendoeben".
"Nyomtatott Monyorokereken. Manlius János által".
E könyvnek egyetlen példánya ismeretes, mely a m. tud. Akademia tulajdona. 220 negyedrétü lapból áll, több, az orvosi tudománynyal semmi összefüggésben sem álló bibliai képpel tarkítva, csak egyetlen képe ábrázol egy betegnek ütőerét tapogató orvost. Az előszó után következő fejezet "Francovith Gergely tudomanyarul veteködése neminemü két Doctorokkal" czímet visel. Ebben két meg nem nevezett kartársával vitatkozik, kik szerinte irigykednek reá. Egy pár hosszadalmas imádság után következik a könyv orvosi része, melyből elég legyen az általa feltalált és "szörzött" orvosság: a "Serapium kenyet" felemlítése, mely 32 féle betegség ellen használ s 123 féle fűnek gyökeréből, leveléből vagy virágából, azonkívül különböző hájakból, olajakból s állati hulladékokból készül. (L. "Tudomány és irodalom.)
XVII. század.
A XVII. században sem találunk jobb állapotokat és semmi tudomásunk sincs arról, hogy még e században is lett volna orvos a megyében.
A pestis folyton szedi áldozatait, a mi a helytartó-tanácsot arra indítja, hogy az Ausztriában fennálló intézkedéseket Vasmegyében is életbe léptesse. Ez intézkedések valóban erélyesek. Kijelöltetnek az egész megyében a közlekedési utak s ezeken kívül bárhol, bárhová közlekedni nem szabad. Aki pedig ez ellen vét, személyre való tekintet nélkül letartóztatandó. Meghagyatik továbbá, hogy tilalmas helyekre figyelmeztetésül mindenütt akasztófák állíttassanak. (1691). Minthogy pedig a megyében nem volt orvos, egy Walner Ferencz nevű philosophiae és medicinae doktort küldött le a bécsi kormány. Az orvos fizetését a megye több ízben megtagadta s évekig halogatta, mig végre a helytartó-tanács egy erélyes leiratával behajtatni parancsolta.
Az első gyógyszertár létesítése a XVII. századra esik. 1671-ben állíttatott fel az első gyógyszertár Kőszegen, mely akkori diszes faragványos berendezésével, köröskörül padszerű űlőhelyekkel, maig is fennáll.
XVIII. század.
A XVIII. század elején a Rákóczy-féle felkelés alatt Szombathely a kurucz sebesültek állandó menedék- és ápoló-helye volt. A többszörös német megszállások alatt a város a kuruczok sebészeti és ápoló-szereit, sőt betegeit is mindig eltitkolta, miért is Bottyán 1707. szeptember 3-án kiadott iratában a várost, mint a sebesültek és betegek menedékhelyét, különös oltalma alá vette.
1710. évi pestis.
1710-ben a pestis elementáris erővel tört ki az egész megyében. Szombathely is hiába védekezett a ragály behurczolása ellen. Hiába szabott 12 frt büntetést a város mindazokra, kik fertőzött helységekkel vagy emberekkel érintkeznek, hiába rendelte el, hogy naponként mindenki isteni szolgálatra menjen, könyörögni, hogy Isten a várost a csapástól megmentse: jun. 1-én Szombathelyen is megjelent a fekete halál. A város nem maradt tétlen, a veszedelem ellen különböző intézkedéseket tett. Akkor már voltak orvosok is és ezek mellé: "Az a fürdős legény és borbélyok nyolc nyolc napigh azoknak gyógyitására a kiken van (a pestís) rendeltetnek". Szt.-Mártonban két házat Lazarétumnak rendeztek be és gr. Nádasdy Ferencz generális rendeletére a betegeket mind ide vitték ki. Ámde a rettenetes betegség rohamosan terjedt a városban. Julius 13-án eltiltattak a templomi összejövetelek is és az isteni szolgálatot ezentúl naponként a piaczon szabad ég alatt tartották meg. Ekkor történt, hogy Vargyasi András szombathelyi plébános 404elmenekült a pestis elől, ott hagyván híveit. Egy napon 30-35 elhalálozás volt. 1711. febr. 23-ig tartott a járvány és ezen 1 3/4 év alatt a város lakóiból 2000-nél többet ragadott el.
Megyei főorvos.
A XVIII. század első éveiben már nyomait találjuk a megyei főorvosi intézménynek, a mennyiben Gensel János Ádám (szül. 1677-ben Sopronban) német- és olaszországi egyetemeken tanulmányait bevégezve, 1703-ban mint orvostudor hazajött és az Eszterházyak családi orvosa s egyszersmind Vas és Sopronvármegye főorvosa lett. A városok közül Kőszeg jár legelől; 1702-ben már orvost fogadott.
Az 1747-iki összeírás szerint Kőszegen ekkor már 3 sebész működött, továbbá egy rendes és egy kisegítő bába, holott Szombathelyen még mindig nem lakott orvos vagy sebész.
Végre 1762-ben: Erlinger Lajos orvos, a megye fizikusául ajánlkozott. A vármegyei rendek kapva-kaptak az ajánlaton és 1762. szept. 27-én meg is választották a vármegye főorvosává. Azonnal aláirattak vele egy 12 pontból álló utasítást, mely az uj főorvos kötelességeit szabta meg.
A KIS-CZELLI KÓRHÁZ. Saját felvételünk.
Ezen utasítás szerint a főorvos állandóan Szombathelyen, mint a vármegye székhelyén tartozott lakni és dolgait úgy intézni, hogy különösen gyűlések alkalmával mindíg ott legyen. Évi fizetése 500 frt volt. A szegényeket - akár nemesek, akár nemtelenek - ingyen tartozott gyógykezelni. Másokkal szemben se csigázza fel az orvosi díjakat, sőt vagyontalanabb betegektől köteles élelmi szereket is elfogadni díjazás fejében. Járvány alkalmával nem szabad magát kimélnie, sőt, ha ily pusztító betegségek a szomszédos vármegyékben mutatkoznának, tartozik a helyszinére menni s a bajt tanulmányozván, itthon az ellen javaslatát megtenni. Ily kirándulások alkalmával külön díjazásban nem részesül, de előfogatot kap. A tetembontást ingyen végzi, de a segédkező chirurgus a vármegye pénztárából díjaztatik. A vármegyét gyakran ne hagyja el és, ha ez épen elkerülhetlenül szükséges, három napon túl ne maradjon, ekkor pedig gondoskodjék róla, hogy betegeit távolléta alatt tapasztaltabb chirurgusok vagy gyógyszerészek gondozzák. Ha súlyos betege van, folytonosan mellette tartózkodjék. Kötelessége a főorvosnak gondoskodni arról, hogy a gyógyszertárak a szükséges orvosi szerekkel el legyenek látva, senkit se biztasson, hogy azokat ebből vagy amabból a gyógyszertárból hozassa. Kevésbbé vagyonos betegek részére, jól teszi, ha házi orvosságot rendel. A gyógyszertárakat évenként köteles megvizsgálni. Köteles a főorvos nem csak tanult és okleveles felcsereket maga mellett megtűrni, de azokat is, akik jártasságukról előtte és a hatósági megbizott előtt tanuságot tesznek. Ezeknek s a bábáknak - ha a szükség úgy kívánja, - nagyobb városokban alkalmazást és utasítást nyujt. Végre a hűséges és buzgó működést sajánlja az uj phizikus figyelmébe.
A XVIII. század utolsó évtizedeiben örvendetes lendületet nyer az egészségügy. Szaporodnak az orvosok és szaporodnak a gyógyszertárak.
A budapesti egyetem megnyitása után többen iratkoznak be az orvosi 405tanfolyamra. Gyógyszertárak állíttatnak fel: Szombathelyen, Kőszegen, Pinkafőn, Sárvárott Rohonczon.
A vármegye két jeles fia az orvosi pályán ez időben nevet is szerzett magának. Az egyik Molnár Ádám (szül. 1716., Terestyénfán), aki, mint az oláh vajda udvari orvosa, 16 éven át tartózkodott Bukarestben s több munkájában ismertette Románia természeti viszonyait és az ott uralkodó betegségeket. A másik Tolnay Sándor, (szül. 1747., Nagy-Csömötén), aki 1786/87-ben a pesti egyetemre az állatorvostan tanárává neveztetett ki.
XIX. század.
A XIX. század elején még mindig sokféle járvány pusztított ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a megye figyelmét fokozottabb mértékben az egészségügyi viszonyok javitására terelje. A helytartó-tanács leiratait a vármegye mindig behatóan tárgyalta, az azokban levő intézkedések keresztülvitelét illetőleg pedig mindenkor kikérte a vármegye főorvosának véleményét; intézkedéseket tett, hogy a népet fenyegetni kezdő éhinség elkerültessék és minden, az orvosi tudomány terén felmerült ujabb vívmányt siettek meghonosítani, így a himlőoltást, mely a század első éveiben már rendszeresen végeztetett.
Az orvosi személyzet száma azonban még mindíg nem volt megfelelő. Egy főorvoson és egy másodorvoson kívül, főleg sebészek végezték az egészségügyi teendőket. Az orvoshiány a katonaságnál is igen nagy volt, úgy, hogy az orvosokat több ízben felszólították, hogy lépjenek a katona-orvosi pályára.
A SZOMBATHELYI BÁBAKÉPZŐ-INTÉZET. Saját felvételünk.
Sebészi kerületek.
1834-ben a vármegye sebészi kerületeinek ujabb felosztása iránt ad be indítványt Schwester Károly m. főorvos. E szerint a vármegye 6 sebészi kerületre osztatik a következőleg:
1. Szombathelyi kerület, 100 helységgel. Fősebész: Balogh Ferencz. 2. Kemenesaljai kerület, 79 helységgel. Sebész: Neumann Miksa. 3. Körmendi kerület, 93 helységgel. Sebész: Simon János. 4. Tóthsági kerület, 154 helységgel. Sebész: Várallyai Pál. 5. Kőszegi kerület, 97 helységgel. Sebész: Hoffer Ferencz. 6. Németujvári kerület, 98 helységgel. Sebész: Frank Ferencz.
A sebészeket menten utasítással is ellátja a főorvos.
Az utasítás első öt pontja a betegekkel szemben tanusítandó eljárást írja körül, kik közül az adózókat ingyen tartozik gyógykezelni, "más szegény embernek pedig felebaráti szeretetből, mely legfényesebb erény, úgyis főképpen az orvosi személyektől kivántatik) ingyen segitséget nyújtani kész legyen". Azontúl kötelességévé teszi a sebésznek az egészségügyi személyzet nyilvántartását; a védhimlő-oltás terjesztését; a ragályos betegségek bejelentését; a bonczolást, melyre az agyon-verettetés esetén kívül a vármegye orvosai is meghivassanak. Ahol gyógyszertár van, ott a sebésznek gyógyszereket tartani nem szabad. Végre "ajánltatik a maga jó viselet és mindenekben a pontos eljárás".
A megyei kisebb központokban is kezdenek ekkor már sebészek letelepedni és egyes városok maguk is gondoskodnak orvosról. Német-Ujváron 1816-ban telepedik le egy sebész, Pinkafőn már azelőtt volt orvos, 1830. körül már Vasváron, Simonyiban, Urai-Ujfaluban és Jánosházán is van orvos, kik maguk készítette gyógyszerekkel gyógyítják a betegeket.
A gyógyszertárak is folyton szaporodnak a megyében. 1803-ban Körmenden állítanak fel gyógytárt, azután Kis-Czellben, Német-Ujváron, Szt.-Gotthárdon, Város-Szalonokon, Mura-Szombaton, Jánosházán, Vasváron. A többi gyógyszertár keletkezése mind a 80-as és 90-es évekre esik.
406Halottkémlés.
A halottkémlési intézménynyel 1848-ban találkozunk először Szombathelyen. A halottkémlő orvos fizetése ekkor 50 forintban állapíttatott meg; kötelessége volt ezenkívül a városi rabok gyógykezelése és a piacz élelmi czikkeinek megvizsgálása.
Járványok.
A himlő állandó vendége volt a vármegyének és hol itt, hol ott lépett fel járvány alakjában. Később, úgy az oltási eljárás, valamint a közegészségi intézmények javulása folytán, a járvány mind ritkább lett.
A tifusz szintén kiterjedt járvány alakjában mutatkozott több ízben. Vasváron és környékén 1806-ban különösen nagy mértékben lépett fel, úgy, hogy a kormány leküldte Schrand Ferencz országos főorvost a járvány tanulmányozása és elfojtása végett, azonban ő maga is megkapta a betegséget és belehalt Vasvárott.
A XIX. század huszas éveiben rendkívül elterjedt az egész vármegyében a bujakór, mindkét nembeli lakósok között, úgy, hogy talán egy község sem maradt ment tőle. E betegség annyira terjedt, hogy méltán magára vonta az egész ország figyelmét. A kormánynak 1826-ban és 1827-ben küldött leiratára, melyben a betegek kikutatását és azoknak gyógyítását, a negyedévenként való jelentéstételt, valamint a dajkaságba menő nők szigoru megvizsgálását tette a megyei orvosok kötelességévé, Szalay Imre II. orvos egy memorandumot adott be, melyben nézeteit és indítványait kifejti e tárgyban.
Szalay nagy nehézséget lát a vizsgálat kivitelében, "mert önként szeméremből nem jelentkeznek, kényszervizsgálatot pedig valjon lehet e tenni az illetők beleegyezése nélkül?, mert ez, mig egyfelől a szemérmet sérti, másfelől rosz hírbe is keveri az illetőt. Erre, ha meg kell lenni, a megyétől segedelmet kér, mert ezt az orvos hatásköréhez tartozónak nem tartja. Továbbá hely sincs, hová a betegeknek bizonyult egyéneket és az önként jelentkezőket elhelyezni tudnák". Még egy akadály, mely az oly nagymérvüvé fajult járvány elfojtása elé gördül, az, hogy épen ezen betegek nem szeretnek orvoshoz fordulni, hanem inkább "Vén Asszonyok, Gyepü Mesterek és egyéb Tudósok neve alatt főkép esmeretes, de tudatlan Emberek által gyógyíttatják magukat". Indítványai összegezve a következők: Minden faluban közhírré tétessék, miszerint a megyei orvosok mindenkit minden dijazás nélkül tartoznak gyógykezelni; mindenkinek büntetés mellett megtiltatik magát u. n. tudósok által gyógyíttatni; minden u. n. tudós - "melyekkel ezen T. N. Vrgye különösen bővelkedik" - a gyógyítástól testi fenyíték büntetése mellett eltiltassék. Felkérendők továbbá a lelkészek, hogy a népet oktassák különösen arra, hogy orvosi segélyt keressenek s egyszersmind arra is figyelmeztessék, hogy az orvosok a betegek titkait ép úgy nem árulhatják el, mint a papok a gyónás titkait. Minthogy pedig eredményt csak az elkülönítéstől várhatni egy intézet felállítását indítványozza, egyelőre két szoba kibérlésével.
Sok áldozatot szedett a veszettség is. A főorvos 1821. márcz. 14-én jelenti, hogy egy veszett kutya 8 embert mart meg, kiket azonnal gyógykezelés alá vettek.
1836-ban a kolera dühöngött. Schwester Károly és Schmalkovits Mihály megyei orvosok rövid utasítást adtak ki, hogy "mit kellessék tenni megbetegedéseknél" az orvos megérkezéseig és ezt a megye 1200 példányban kinyomatta és szétosztatni rendelte. Kolera-járvány volt 1849-ben is.
Kisebb és rövid ideig tartó járványok nem egyszer látogatták meg Vasvármegyének minden községét, különösen kanyaró, vörheny és difteritisz.
Egészségügyi beosztás.
A megye tíz járása jelenleg 34 egészségügyi körre van beosztva s ezekben működik 10 járásorvos és 31 körorvos. Szombathelyen és Kőszegen egy-egy városi orvos áll a közegészségügy élén. Külön orvost tart még Kis-Czell Körmend és Sárvár.
A halottkémlést 25 orvos s 427 képesített halottkém végzi.
Okleveles bábája a megyének 81 van.
Kórházak.
Kórháza van a megyének 9. Ezek közül a muraszombati 33, a kisczelli 40 és a német-ujvári 20 ágygyal közkórházak. A magánkórházak a következők: körmendi (20 ágy), kőszegi (35 ágy), pinkafői (20 ágy), sárvári (10 ágy), szent-gotthárdi (14 ágy), szombathelyi (40 ágy). A szombathelyi kivételével mind községi kórház.
A legelső kórház a megyében a szombathelyi emberbaráti egylet kórháza volt, mely 1829-ben nyilt meg. Utána a pinkafői kórház a legrégibb. 1841-ben gr. Batthyány Miklós értesíti az alispánt, hogy házi orvosa, dr. Stör 407József szemorvosi jeles tudományát az ezen megyebeli szerencsétlen vakok javára kivánván fordítani, Német-Ujvárott kórházat alapít a saját költségén. A többi kórház mind ujabb keletü.
Közfürdők.
A közfürdők mind az utolsó évtizedek intézményei. Érdekes Szalay Imre főorvosnak a füstferdője. Szalay 1817-ben közzé tesz egy tudósítást, amelyben megírja, hogy a saját költségén állitott fel egy "Füstferdő"-t, melyet még 1792-ben talált fel Galès párisi orvos.
"Ez igen hasznos mindennemü sönnyedékben, tüzes orbánczban, viszketegségben, koszban, roszul használt kénesős szereknek szerencsétlen hagyományaiban, nyak körül való göcsörtös daganatokban stb. Egy ferdés tesz 6, 5, 4 forintot Bétsi pénzbets szerént"
Kőszegen van dr. Dreiszker József vizgyógyintézete, mely a kies fekvésű város egyik legszebb pontján, közvetlenül a Kalvária-hegy alatt fekszik. A fürdő-intézet, melyet a m. kir. miniszterium engedélye alapján tart fenn a tulajdonos, dr. Dreiszker József, díszes, emeletes épület, melyet szép park vesz körül. Az intézet minden kényelemmel be van rendezve s gyógymódja is kipróbált: a módositott Prisnitz-féle vízgyógyeljárás, melyhez ujabban a Kneipp-kúra járult, továbbá ligno-sulfit belégzési gyógymód, villanyosság, massage, gyógytornászat és diaetetikai eljárás.
Szombathelyen a Berger és Geiszt-féle kitünően berendezett gőzfürdő szolgálja a közönség érdekeit.
A DREISZKER-FÉLE KŐSZEGI HIDEGVIZ-GYÓGYINTÉZET. Saját felvételünk.
