Pancsova törvényhatósági joggal fölruházott város a Nagy Magyar-Alföld és Torontál vármegye területének déli részében, egészen sík vidéken fekszik; annak a löszplatónak a peremén, a mely éjszak-kelet felé emelkedik. A város a Temes folyó balpartján terül el, a mely innen két kilométernyi távolságban torkollik a Dunába. Az átlagos tengerszín fölötti magasság (az Adriai-tengert véve alapul) 78 m. Geológiailag e vidék talaja ó-alluviális terrasz, melybe többek között a Temes is vágódott és itt mély, termékeny és néhol mocsaras síkokat teremt, mint az ármertesítetlen pancsovai öblözet, melyeket az Alföld többi részének magasságával szemben 90 m. tengerszinten aluli magassága miatt mély földnek is neveznek. Mint a Pancsova körüli föltárások mutatják, ez ó-alluviális terrasz anyaga főképpen fluviatilis anyag, vagyis agyagrétegekkel tarkított sárga, majd mélyebben szürkés homok, melyet löszszerű anyag borít, 6-10 m. magasságban. Az éghajlat tipikusan alföldi: szeles és száraz, nagy hőmérsékleti ingadozásokkal. Az évi közép-hőmérséklet 11.6 °C, a legalacsonyabb - 23.9 és a legmagasabb 35.2 °C. A téli közép-hőmérséklet - 0.5, a tavaszi 12.1, a nyári 22.1 és az őszi 12.0 °C. Az uralkodó szélirány egész évben a kelet-délkeleti. Az átlagos barometer állás télen 664, nyáron 606 és az évi közép 624 mm. Az átlagos csapadékmenynyiség 693 mm. és a csapadékos napok száma 118 évenként. (Schwalm A. Torontál vármegye természeti viszonyai.)

Az a hely, a hol most Pancsova városa terül el, már az őskorban is megült hely volt. Az áradások alkalmával talált hatalmas csatorna nyomai, a római érmek, edények és fegyverek arra vallanak, hogy a rómaiaknak is fontos telephelyük volt itt. Régi írások emlékeznek a Regnum Moravorum nevű országról, mely a IX. században a Bánság területén állott fönn és itt a Duna mellett volt Panuka nevű várról, a mely - a hagyomány szerint és a rokonhangzásra támaszkodva - Pancsova őse lehetett.

Mikor a honfoglaló magyarok 896-ban bejöttek ez országba, hogy itt állandóan letelepedjenek, a mai Torontál és így Pancsova helyén is oláhok, bolgárok és pecsenégek laktak. E vidék meghódítására Kadusa, Zuárd és Boyta vezérek indultak és az őslakókat megtámadva, azokat leverték, miközben két pecsenég vezér és három bolgár kenéz esett áldozatul. Zalán fejedelem futás közben a mai Pancsova helyén tartózkodott. A magyarok a menekülőket messze üldözve, szintén e helyen ütöttek tábort és így e vidék elfoglalása is be lőn fejezve. (Bárány Á. Torontál hajdana, 12. old.) Anonymus Panouceának nevezi.

Midőn a Kopulcs vezérlete alatt szövetkezett kunok és besenyők, az ország békéjét veszélyeztetve, fölkeltek, I. Szent László király 1092-ben itt a Temes torkolata mellett győzte le őket, a mint a Dunán át akartak kelni.

1153 körül Irrdiszi arab író Banzifnak nevezi és kereskedelmi városnak mondja, a hol sok görög kereskedő tartózkodik. (Csánki Dezső dr. Hunyadiak kora, VII. 116.)

A keresztes hadak mintegy öt ízben Pancsovát érintve vonultak át az országon, részben hajókkal a Dunán, részben a szárazföldön. Azonban a gyülevész had rabolni kezdte a vidéket, mire Kálmán király sereggel indult ellenök, a mit azok észrevevén, sietve elmenekültek. (Bárány i. m. 140.)

A tatárok betörésekor Pancsova sem kerülhette el sorsát, mert a mongolok egészen elpusztították. Azonban 1243 táján IV. Béla király a várost újra fölépítette és lakosait visszatelepítette.

Azután sokáig nincs történelmi adat Pancsováról. Csak 1430-ban, midőn Raguzai, azaz Tallóczi Matkó nándorfehérvári kapitány és Keve vármegye főispánja 598in villa Panczal keltezi levelét. (Csánki Dezső i. m. 117.) Később pedig Bertrandon de la Broquière márki, a ki 1433-ban husvét után a szentföldről visszatérve, áthaladt Magyarországon, említi útleírásában, hogy Belgrádból a megáradt Dunán átkelve, Pensey (Pancsova) nevű faluhoz ért.

Azonban a török háborúk idején Pancsovát elsőként érte a pusztulás szele. 1520-ban, még a mohácsi vészt megelőzőleg, a törökök megtámadták, a lakosokat kifosztották és a várost lerombolták. Hogy mikor épült föl, arról nincs adat, de 1552-ben már egy török bég vezérlete alatt erős török őrség tartja megszállva. Később, 1581-1584-ben Pancsova kincstári bérletként a Khodsa Szulejmán váczi és Oszmán aga bátai lakosok bérletjegyzékében szerepel. Ezek pedig igen nagy bérlők voltak; valamennyi jövedelmük együtt 20,300.000 akcse (60 akcse egy arany). (Velics-Kammerer: Magyarországi török Defterek. II. 557.)

1598 márcziusában Schwarzenberg és Pálffy visszafoglalta Győr várát; a budai begler bég azonnal hirűl adta ezt Mohamed Saturdsi nagyvezérnek, a ki Belgrád alatt volt téli szálláson; a nagyvezér bosszuló hadjáratra indult és a Dunán átkelve, a pancsovai rónákon táborozott, a hol a tatár khán érkezését várta. Csak szeptember elején hagyták el a török seregek Pancsova környékét. (Hammer II. Griselini.)

Az 1605. évből való egykorú török kézirat szerint, melyet a bécsi levéltár őriz (Kyrimi Ibrahim: Legbiztosabb út a városok és országok megismerésére). Pancsova Belgráddal átellenben, a Duna folyón túl, a Temesvár ejáletjében fekvő kerület székhelye; Sztambultól 25 napi távolságra; Belgrádból látható; szomszédai Becsk és Csákova.

A pancsovai bérlet 1624-ben még a temesvári várak személyzetének fizetése között szerepel. (Török: Defterek I. 416.)

Pancsova ezután csak egy század mulva jut újra némi szerephez a hadi történelemben. Savoyai Jenő harczainak idejére, a török kiűzésére esik ez az idő, mert fekvése miatt benne kellett lennie a törökök ellen irányuló hadmozdulatokban. Már Veteráni Frigyes is fölismerte fontosságát abban a tervében, a mely Temesvár fölszabadítására irányult; ő azonban a lugosi mocsarak között elvérzett és Pancsova még mindig a török seregeknek szolgált útjául. 1695-ben Mustafa Pancsováról akart Temesvár és Lippa felé vonulni. 1697-ben Rabutin kirabolta és feldúlta Pancsovát; 1717-ben pedig, mikor Jenő Orsovát ostromolta, seregei a pancsovai síkon táboroztak. (Bárány, 31.)

Pancsova várát gróf Mercy tábornok még ez évben visszafoglalta a töröktől. Hogy ekkor a vár tervrajza milyen volt, az a történeti fejezetben közölt egykorú metszeten látható.

A metszet oldalán németül a következő jegyzet van: Pancsova várának pontos tervrajza, mely a Temes folyó partján, Belgrád átellenében fekszik, mellvédő palánkkal, árokkal és különleges, négyszegletű várral; Temesvár szerencsés elfoglalása után - 1716 november 9-én - gróf Mercy úr, a császári lovasság generálisa elfoglalta és Spleni császári generalwachtmeister néhány huszárezreddel megszállta, a török őrség pedig Belgrádba vonult vissza.

A törökök kiűzése után, mikor a Temesi Bánság kincstári igazgatását szervezték, Pancsova is kerületi (District) székhely lett, a 12 kerület között, melyre a Temesi Bánságot gróf Mercy osztotta föl. (Bárány, 35.) Az 1717. évi összeírás szerint Pancsován 70 ház volt s hozzá tartozott 36 falu, 776 házzal.

A most következő félszázad igen gazdag történeti adatokban, mert a temesvári kormányzóság levéltárában talált adatokból (közölte: Baróti Lajos dr. Adattár Délmagyarország XVIII. századi történetéhez, 2 kötet) az egész bánság akkori képét hűen lehet rekonstruálni.

A törökkel kötött békesség ellenére nem igen bízhattak a béke állandóságában, mert a várat megerősíteni igyekeztek. Ugyanis 1721 február 7-én utasítja a kormányzó Bunicz pancsovai tiszttartót, hogy az adóból Feigeli ezredes ottani katonai parancsnoknak az erődítmények építéséhez 800, márczius 14-én pedig, hogy 1000 forintot adjon át nyugta ellenében. Azonban a népesség itt sem lehetett ez időben sűrű, mert a lakosságot telepítések útján is igyekeztek gyarapítani. Így 1724 májusában Bécsből telepeseket indítottak útnak Pancsova felé. De ez még nem volt elegendő, mert két év mulva, 1796 májusában azt jelenti a pancsovai bíró a kormányzóságnak, hogy ő több ízben írt hazájába telepesekért, de a fejedelem vesszőzés terhe alatt megtiltotta a kivándorlást. Azonban mégis 599kerültek telepesek, mert még e hónapban Bécsbe érkezett a külföldi telepesekből egy csoport, a mely onnan Pancsovára indult hajón. Ugyancsak e hónapban de Jean kerületi vizsgálatot tartott Pancsován.

A közbiztonsági viszonyokra jellemző adat, hogy egy bezárt rabló azt vallotta, hogy Pancsován levő háza udvarán, az eperfatörzs alatt 1000 frt., egy ezüst galamb és török buzogány van elásva. Ennek megvizsgálására 1728 szept. 24-én Eberstatt János kapitányt küldték ki két tiszttel. Számos adat foglalkozik a katonasággal és annak elhelyezésével. Így 1735-ben Pancsováról egy dragonyos századot rendeltek a Dunához, hogy az útlevelekre felügyeljen. Ez év május 18-án pedig a kormányzó utasítja a pancsovai tiszttartót, hogy a laktanya építését sürgősen fejezzék be, hogy az alattvalók házait a beszállásolt katonáktól felszabadíthassák és az előbbieknek ne legyen okuk szökésre, a mi pedig gyakran előfordult. A lakosság egyébként sem lehetett megelégedve a katonaság hatalmaskodásaival, mert 1735 július 13-án azt jelenti a tiszttartó a kormányzónak, hogy az itteni kapitány és ideiglenes parancsnok néhány helyi lakost önkényűleg becsukatott.

Ez évben még jelentős esemény volt, hogy a görög nem egyesült belgrádi metropolita augusztus 1-ére tervezte a rácz szabadalmak kihirdetését s ezt megelőzőleg a kormányzó július 20-án Pancsova várostól is két követet kért, a kik közül a szükséges nyolcz követet megválasszák. Később rablók is fordultak meg Pancsova vidékén, a kiket ez év augusztus 21-én két pancsovai alattvaló átszállított a Dunán, a miért ezeket további intézkedésig lecsukták. Majd szeptember 18-án más zavargás történik. Ugyanis groczkai alattvalók Bogdanovits pancsovai adófizetőnek kb. 100 disznóját erőszakkal lelőtték. Riss György tiszttartó kéri a kormányzót, hogy a tetteseket a kár megtérítésére kötelezze.

A telepített lakosságnak azonban nemcsak a katonaság hatalmaskodását és az önkényes kormányzást kellett tűrnie, hanem súlyos adóterhek alatt is nyögött. A különféle adókon kivül a természetbeni szolgálmányok annyira igénybe vették a lakosság anyagi erejét, hogy teljesen kimerült. E miatt számos panasz hangzott el, a melyek Bécsbe is följutottak. 1736 február 14-én gróf Hamilton kormányzósági elnök (Adm.-Präses) Bécsből azt írja v. Neffzer kormányzósági tanácsosnak, hogy nagyon sajnálja, hogy gróf Mercy adm. elnök a pancsovai kerületet folytonos adózásaival teljesen tönkretette. Igyekezzék elengedéssel és más kedvezményekkel rajta lenni, hogy a baj enyhüljön s hogy a kik a kerületből Szerbiába és a Szerémségbe szöktek, ismét visszatérjenek. Hirdesse ki kiváltságképpen az egész Bánságban, hogy előfogatot másként nem szabad adni, mint az adminisztráczió írott rendeletére s egyben keresse meg azokat a Dollon-ezredbeli dragonyos tiszteket, a kik éppen Pancsován előfogatot kényszerítenek ki és büntesse meg őket, a pancsovai tiszttartót pedig csukassa le néhány napra, e miért ezt a kihágást rögtön nem jelentette. A kormányzósági elnök a pancsovai kerületnek egyben 24.000 frt. adót is elenged és robot dolgában is hajlandó némi engedményre. Végül a pancsovai tiszttartót fölhívja, tegyen jelentést arról, hogy miért tűri kerületében az uzsorát.

A lakosság anyagi jóléte azonban ennek ellenére sem állhatott helyre, mert a következő évben kitört a háború, a melynek veszedelmeiből Pancsovának ismét bőven kijutott. Már 1737 július 20-án utasítja a kormányzó verseczi tiszttartóságát, hogy sürgősen bocsássa rendelkezésére az építési bizottságnak a pancsovai hajóhíd építéséhez szükséges faanyagot. Október 6-án pedig Marchally generális azt írja gróf Scotty generálisnak, hogy Szerbiából a sebesült katonákat vitesse Pancsovára. Ezeket még e hónapban a pancsovai kórházban helyezték el, azonban újabb ágyakról nem gondoskodtak és e miatt nagy volt a zavar. Ezenkívül nőttön-nőtt a zavar a katonaság elhelyezése és ellátása miatt is. November 20-án már panaszkodik Eyersperg főhadnagy, hogy Pancsova nem győzi ellátni azt a sok katonaságot, a melyet Szerbiából iderendeltek.

A következő évben mindössze két jelentés vonatkozik a háborúra. 1738 június 20-án jelenti Wittovsky tiszttartó, hogy a vett parancs értelmében még aznap útrakel Belgrádba, hogy az ellenség mozdulatait megfigyelje és arról jelentést tegyen. Szeptember 10-én pedig Kerle Antal tiszttartósági jegyző jelenti, hogy az ellenség elől menekülő lakosság lassanként kezd visszatérni, de a járvány naponta egyre több áldozatot követel.

Azonban a következő év ismét súlyosabb napokat hozott a pancsovaiakra. 600A török 1739 februárjában Pancsovánál készült a Bánság területére törni. Már február 17-én Kerle Antal jelentést tesz az ellenség állásáról és hogy a lakosság menekül. A német lakosság nagyrészt Ujaradra menekült a török betörések elől. A nagybecskereki tiszttartó február 24-én kelt jelentéséből szintén arról értesülünk, hogy Pancsova lakossága menekül és ha a parancsnokságot meg nem erősítik, egy lélek sem marad. Midőn Versecz török kézre került, a török elől Pancsovára menekült verseczi alattvalók márczius hónapban csapatosan kezdtek előbbi lakóhelyükre visszatérni, mert a török megigérte nekik, hogy nem lesz bántódásuk. Ez alatt Pancsován is kezdtek megnyugodni, mert márczius 31-én biztos jelentések szerint a Duna innenső oldalán egy török sem látható. Április 1-én pedig azt jelenti a tiszttartó, hogy egy határvidéki pópa az ellenség végleges távozásáról értesítette őt. Ez az elvonulás azonban nem volt végleges, mert a török nemsokára betört és mivel a tiszttartóságnak is menekülnie kellett, a nagybecskereki tiszttartó augusztus 17-én kelt jelentésében azt olvassuk, hogy a nagyvezér 40.000 emberrel táborozik Pancsova mellett, a körülfekvő helységek megadták magukat a töröknek és a többiek is megtagadták a tiszttartóságnak az engedelmességet.

E háború a belgrádi békével ért véget. A kormányzó szeptember 8-án értesíti a pancsovai kerületet, hogy az ottomán portával kötött békeszerződés szerint az ellenségeskedés megszüntetendő, a hivatalok szervezése a rendeletek leérkezése után folytatandó és a töröknek e hónap elsejétől semmiféle adót ne fizessen a lakosság. Az esetleg betörő rablóbandákat a katonai fedezettel üldözzék és irtsák ki, végül a megsemmisített pancsovai kerületi hivatal újból való fölállítása iránt intézkedik. E béke értelmében bontották le a pancsovai várat, melyhez az újpalánkai, verseczi, csákovai, temesvári, becskereki és pancsovai kerületek szolgáltatták a munkásokat. Az adminisztrátor október 7-én hívja föl e kerületek tiszttartóit, hogy a pancsovai erődítmények lerombolásához kiállítandó napszámosokat név- és lakóhely szerint tartsák nyilván és ha azok közűl valamelyik megszöknék, az illetőket rabokként ingyen tartsák vissza a munkára. 1740 január 19-én pedig a határt megállapító bizottságba báró Engelshofen és Picollomini vezérőrnagyokat küldték ki és útiköltségeik fedezésére 1000 frt. előleget kaptak. Ezután még csak a következő évben hallunk háborús híreket. 1741 május 12-én a tiszttartó biztos forrásból értesülve jelenti, hogy a belgrádi janicsárok három napon belül meg akarják támadni Pancsovát. Ez a támadás azonban nem következett be.

Midőn a törökkel már helyre állt a béke, vakmerő rablók kalandozásai veszélyeztették Pancsova közbiztonságát. Már 1741 májusában arról értesülünk, hogy Ertl mészáros a rablók miatt Pancsováról Szegedre menekült s ingóságait mind Pancsován hagyta a hatóság őrizete alatt. Ez időben Diák Jován rettegett rablóvezér háborgatta Pancsova környékét. Június 5-én azt jelentik, hogy egy embernek levágta az orrát. Július 8-án nagyobb rablást követett el. Július 12-én több török és zsidó kalmárt, a kik árúikkal Pancsovára igyekeztek, kirabolt és meggyilkolt. A tiszttartónak pedig azt üzente, ha vele meg akarnak ütközni, keressék föl. Augusztus 20-án újabb jelentés megy a kormányzóhoz Diák Jován számos rablásáról. Hiába vette üldözőbe a katonaság, nem tudta kézrekeríteni. Duca kapitány, a ki 100 főnyi csapatával a rablók üldözésére indult s nyomukat Magyarország határáig követte, mivel a további czirkálásra nem volt engedélye, augusztus 30-án visszatért Pancsovára. Végre a kormányzó megunta a folytonos följelentést és az üldözés eredménytelenségét, tehát szeptember 2-án utasította a tiszttartóságot, hogy ha a rablókat nem űzik ki a környékből vagy a rablóvezért élve vagy halva kézre nem kerítik, meg kell téríteniök minden kárt, a mit a rablók magánosoknak okoznak. Erre a tiszttartó teljes erélylyel látott a rablók üldözéséhez és már szeptember 21-én jelenti, hogy elfogta Ádám szécsányi lakost, a ki a rablókkal egyetértett és a remetei kolostor egy kalugyerét, mert nem árulta el a rablók rejtekhelyét.

Ez után nem hallunk semmit a hirhedt rablóvezérről, egészen a következő évig, a mikor 1842 július 3-án Diák Jovánnak az a kijelentése jut a tiszttartó tudomására, hogy 70 emberével megtámadja Pancsovát. Azonban, úgy látszik, ezt még sem merte megtenni, mert sehol sem akadunk nyomára. Annál is inkább, mivel katonaságot küldtek ellene, a mely a szárcsai malomig ment eléje, a hol a rablóvezér azelőtt gyakran megfordult. Sőt a rablók át is menekültek 603Szerbiába, mivel július 28-án azt jelenti Stögemann, János, a tiszttartó, hogy a pancsovai katonai parancsnokkal másnap utazik el, hogy a Duna mellett fölállítsa azokat az őrcsapatokat, melyek a Szerbiából is elűzött rablókat elfogják. Időközben a dragonyos helyőrség eltávozott Pancsováról és a tiszttartó - augusztus 10-iki jelentése szerint - az általuk ellátott őrhelyekre fölfegyverzett parasztokat állított. Ezeket nemsokára hajdúkkal is megerősítették, de a tiszttartó augusztus 16-án bevádolja a hajduk hadnagyát, hogy Diákkal és két társával összetalálkozott a szárcsai malomnál, de nem merte őket üldözni. Augusztus 23-án a jabukai pópa fia, ki sokáig szenvedte a rablók fogságát, egy csónak segítségével átmenekült a Dunán és vesztegzár alá helyezték. Október 2-án Diák rablókapitány kilencz emberével Ofcsa község bíráját és két társát kegyetlenül megkínozta és teljesen kirabolta.

Ismét nem hallunk róla hónapokig, a míg 1743 április 10-e előtt magának a hajduhadnagynak a fiát el nem fogta és az apának azt üzente, ha nyolcz nap alatt nem küld neki 105 aranyat, fiát kíméletlenül megöleti. Ekkor azonban már egy másik rablóbanda is garázdálkodott e vidéken. Ugyanis április 15-én arról értesülünk, hogy Harambasa Andrea rablóbandája elfogott hat helyi rácz lakost, kik husvét első napján a valoviczai kolostorba igyekeztek. A kerületi tiszttartó intézkedett a rablók üldözése iránt és május 4-én azt jelenti, hogy Andrea bandájából hetet elfogtak, azután pedig Diák bandáját üldözték. De ennek nem sok eredménye volt, mert június 8-án körülményes jelentést írt a tiszttartó, hogy a kerület apraja-nagyja űzőbe vette Diák rablóvezért és bandáját, a kik a szárcsai mocsarak közé vetődtek s ez alkalommal a kezükbe került a rablóvezér felesége és három gyermeke, kik a hivatal fogházában várják a további intézkedést. Ezután még csak egyszer kapunk értesítést a rablókról, 1745-ben, a midőn februárban két levágott rablófejet vittek Belgrádba, melyek egyike állítólag Diák Jováné.

A már említett adattárban számos egészségügyi intézkedésre vonatkozó adatot találunk. Így 1728. márczius 27-én utasítja a kormányzó a tiszttartót, hogy a városban épített kincstári házban jelöljék ki Baronjay sebészorvos lakását. Április 25-én az utóbbi intéz kérdést a kormányzósághoz, hogy az itteni német családoknak ezentúl is ingyen szolgáltassák-e ki az orvosáagot? 1729 május 22-én jelentik, hogy a Fischbach-féle három gyermek közül a fiú élelemhiány miatt halt meg. Ekkor hunyt el Racour Péter sebész is és a német lakosság azt kéri, hogy a már egyszer ott volt Baronjayt helyezzék vissza. 1737 márczius 28-án az elhunyt pancsovai tábori sebész helyét a karánsebesivel, Tanderlannal töltik be. Hasonlóképpen az adattárból alkothatunk fogalmat a pancsovai nagy pestisről is, mely a kitörés előtt már évekkel ott lappangott. 1738 augusztus 11-én a tiszttartó ismételten kéri egy ügyes orvosnak a kirendelését, mert a betegség egyre jobban terjed. Szeptember 13-án Riss György pancsovai tiszttartó jelentésében elnézést kér, hogy a titeli veszteglő intézetből azért nem távozhatik állomáshelyére, mert az egész vidék tele van rablókkal. November 30-án már azt írja, hogy Szegeden tartózkodik és várja a további intézkedést. A következő évben ismét volt néhány pestises beteg, mert a tiszttartó 1739 márczius 28-án jelenti, hogy a ragály már múlik. A pestis főfészke Belgrád lehetett, mert 1740 június 10-én Oelhafen v. Schöllenbach, a veszteglőintézet parancsnoka jelenti, hogy a pestis tanulmányozására Belgrádba küldött orvosok visszatérve, a ragály elmúlását jelentették. Október 8-án a kamara elrendeli, hogy a Pancsovára tervezett új veszteglőintézetet Ujpalánkán állítsák föl.

Azonban legnagyobb mértékben az 1743. évben tört ki Pancsován a pestis. Már az év elején, áprilisban föllépett a betegség és több családot megfertőzött. Mikor híre kelt, hogy Pancsován járvány ütött ki, a becskereki tábori orvos júliusban megvizsgálta a várost, de semmi betegségnek sem akadt nyomára. Ez azonban nem felelhetett meg a valóságnak, mert vagy a vizsgálat nem volt megbízható, vagy a lakosság tagadta el a bajt, anyagi terhektől félvén. Ugyanekkor a veszteglőintézetben több görög feküdt betegen, a kiket ragályosaknak gyanítottak, mire július 27-én a kormányzó a Pancsova és veszteglőintézet közötti közlekedést a legszigorúbban elzárta és megtiltotta, hogy akár tiszt, akár hivatalnok oda kimenjen. Az egészségi vizsgálat alkalmával a kerületi orvos a veszteglőintézet italmérésében alkalmazott szolgáló testén is a pestis jelenségeit észlelte, mire augusztus 9-én itt is elzárták a közlekedést. Augusztus 60410-én a kormányzó elrendeli, hogy Kapaun kerületi orvos azonnal Pancsovára menjen és további intézkedésig ott szolgálatot teljesítsen. Hasonlóképen fölállítják Pancsova körül a kordont is. Augusztus 14-én Ivo minorita páter két napi főfájás után, valószínűleg pestisben, elhunyt. 20-án újabb pestises megbetegedéseket jelentenek. 23-án a kormányzó utasítja a város tanácsát, hogy a Pancsovára behurczolt pestis terjedése ellen minden óvóintézkedést tegyenek meg s hogy a betegek és gyanusak ne közlekedjenek senkivel, külön vizsgáló sebészt alkalmazzanak és főleg érkező személyeket vizsgáljanak meg alaposan. Augusztus végén elrendelik Pancsován a vesztegzárt. Szeptember 3-án a tiszttartó jelentést tesz az augusztus 30-tól a veszteglő intézet kórházában elhalt és oda fölvett pestises betegekről. Ugyanezen a napon Pancsovát ismételten zárlat alá vetették és erről az összes kerületeket értesítették. 5-ére virradó éjjel a kórházból az egyik ápoló meg szökött, de elfogatása iránt intézkedtek.

Mivel pedig a pestis még mindig nem szünt meg, Pancsova körül a rendes csapatok és hajduk szeptember 11-én kordont vontak s ezt 13-án tették közhírré. A tiszttartó a katonákat naponta tüzelőfával látta el, hogy őrtüzeket gyujthassanak. Szeptember 17-én elrendelték, hogy a sót - a pestis miatt - ne Pancsováról, hanem Karánsebesről szállítsák. A pestissel függ össze az is, hogy 19-én Wittovszky altiszttartó bepanaszolta Stögmann jegyzőt, hogy az alattvalóknak halálbüntetés terhe alatt megtiltotta a pancsovai erdőség felé fekvő földjeik látogatását. Mivel így az alattvalók terménye tönkre megy, kérte ez intézkedés megváltoztatását. Erre a jegyző október 1-én viszonvádat emel az altiszttartó és Cavalery százados ellen, hogy a Pancsován dühöngő ragály ellenére aláírásukkal ellátott engedélyt adnak ki az alattvalóknak, hogy oda menjenek, a hová akarnak.

A ragály, mely tömérdek áldozatot követelt Pancsova lakosságából, októberben még mindig dühöngött. Mivel a szaporodó pestisbetegek befogadására a veszteglőintézet kórháza kevésnek bizonyult, október 3-án a közeli magánházakat is e czélra alakították át s november 2-án azt kérdi a tiszttartó, hogy ezeket a költségeket milyen alapból fedezze. Október 26-án a kormányzó utasítja a tiszttartót, hogy a pestiskordont fönntartó lovasság részére sárkunyhókat, a lovaknak pedig nádistállókat építsenek. Innen kezdve a pestis szűnni kezdett s október 30-án a kamara elrendelte, hogy a ragály csökkenése következtében az újonnan fölvett sebészeket bocsássák el. A tiszttartó november 9-én kelt fölterjesztésében elnézést kér, hogy a ragály miatt sem a hadbiztossággal, sem az élelmezési hivatallal nem számolhatott el. November 14-én pedig azt jelenti, hogy a pestises betegek már mind javulófélben vannak, csak az exponált személyeket szállították a veszteglő intézetbe. 10-én elrendelik, hogy a pestis miatt alkalmazott külön személyzet 304 frt. havi fizetését csak addig utalják ki, a míg arra szükség van. November 28-án végre a katonai kordont is megszüntették, mert a pestis teljesen kidühöngte magát.

Ezután már csak szórványosan fordult elő a ragály. Azonban szorgosan ügyeltek arra, hogy máshonnan be ne hurczolják és a veszedelem többé ily nagy arányban meg ne ismétlődhessék. Így 1748 márcziusában újra vesztegzár alatt volt Pancsova. Főleg arra ügyeltek, hogy Törökországból ne hozzák be a bajt. 1751 július 23-án körrendelet utasítja a pancsovai veszteglőigazgatóságot, (Contumaz-Direktion), hogy a Konstantinápolyban uralkodó pestis behurczolása ellen a legpontosabb óvórendszabályokat alkalmazzák. 1753 április 19-én pedig arról értesítik az igazgatóságot, hogy a pestis miatt 42 napra meghosszabbított vesztegzárt 21 napra szállították le. Deczember 17-én pedig ugyanezt a rendeletet ismétlik meg, de már 28-án újból négy hétre emelték a vesztegidőt, mert Törökországban ismét erősbödött a ragály.

A pestisen kívül más elemi csapások is meglátogatták Pancsovát. Egy ízben nagyobb tűz és többnyire viharok. Így 1733 május 26-án olyan nagy vihar volt, hogy az altiszttartó és a sebész lakása, a szárazmalom, a huszárok istállója és a várban a lovassági istálló megrongálódott. Erről a tiszttartó 28-án tett jelentést és egyben mellékelte e szükségessé vált javítások költségvetését. 1737-ben nagy tűz volt és az új telepesek leégtek, a miről gróf Hamilton kormányzósági elnök Bécsből június 1-én kér jelentést Neffzer tanácsostól. A következő 1748. év május havában nagy vihar volt, mely a hombár és kaszárnya tetejét is leszedte; ezek kijavítására a tiszttartó 26-án kér sürgős intézkedést. 1751 májusában ismét 605nagy jégvihar pusztított, mely alkalommal a plebánia-épület, a templomok és a veszteglőintézet annyira megrongálódtak, hogy a kijavításuk tetemes költséget igényel, a miről május 17-én megy jelentés. Június 23-án a kamara kérdést intéz, hogy a jégverés mekkora kárt okozott és mennyiben sínylették meg azt az eperfák. Egyben elrendeli, hogy küldjék be a pancsovai templom és árúraktár javításának részletes számláját.

A város beléletére, egyházi, katonai és közigazgatási viszonyaira vonatkoznak az alább következő adatok. A kath. egyház ez időben készült templomot építeni, nemcsak a saját erejéből, hanem mások adományából is. A pénzeket azonban hanyagul kezelték, mert 1742 július 31-én jelenti a tiszttartó, hogy nem tud semmit arról a 100 frtról, a mit a püspök a pancsovai kath. templom építési költségéhez adott. A következő 1743. évben a pancsovai szerb egyház épített templomot és a munkálatok végzésére, a helybeli iparosok mellőzésével, Szlavóniából hozatott építőmestereket. Ezt a tiszttartó is sérelmesnek találta a helyi iparra és annak érdekeit megvédendő, azt kérdezte a kormányzótól, hogy ez megengedhető-e? Ekkor költöztek Pancsovára a minorita atyák is, a kik 1745-ben Raspass mészáros házát 300 frtért megvették, azonban az illető különféle ürügyek alatt halogatta a kiköltözést, tehát augusztus 4-én hivatalosan kellett kilakoltatni. A minoriták 1748-ban ajánlatot tettek, hogy hajlandók a plebánia teendőinek az ellátására, mire október 5-én udvari leirat utasítja a kormányzót, hogy a pancsovai minorita atyák ajánlatát a helybeli hatósággal tárgyalja meg és tegyen róla jelentést. A minoriták a plebániát meg is kapták. 1752-ben ismét templomépítésről van szó, mert a tiszttartó junius 30-án megköszöni a templomépítési engedélyt; a templom tervét és költségvetését pedig fölküldeni igéri.

A város takarékosságának adja jelét, midőn 1744 június 13-án a tiszttartó azt tanácsolja, hogy lakbérmegtakarítás szempontjából Merglbach hidászhadnagy üresen álló lakását Wolfgang katonai páternek rendezzék be. Azonban a hivatalos visszaélésnek is találjuk nyomát, mert 1745 szeptember 12-én följelentették a települési parancsnokot, hogy a vett parancs ellenére az útlevelekért 24 kr. helyett 41 kr.-t szed be az illetőktől. A katonaság - mint tudjuk - ez időben közigazgatási, közbiztonsági, telepítési és útépítési szolgálatot is teljesített és így meglehetősen el volt foglalva. 1747 január 21-én v. Ehrenberg pancsovai lovaskapitány segítséget kér az adminisztrácziótól, mert igen sok a munkája. Ugyanakkor arról is panaszkodik, hogy törökországi lakosok a pancsovai legelőkről elhajtották az ökröket, s mikor ő e miatt Belgrádba ment, nagyon szidták; jelenti, hogy odalent rendnek nyoma sincs és hogy a katonatisztek mind kémek. A török szomszédság egyébként sem lehetett kifogástalan, mert 1747 deczemberében egy pancsovai lakosnak azt a panaszát vették fel, hogy Törökországban járt és ráakadt a feleségére, ki ott rabszolgaságban sínylődik. Rögtön megindították az eljárást az asszony kiváltása iránt. Ezenkívül egyéb zavargások is fordultak elő. 1748 februárban a pancsovai erdőben három janicsár elvette egy Stoss nevű ember lovát és elnyargalt vele. Az ilyen természetű bajok orvoslására 1748 májusában Engelshofen generális a belgrádi basának Starferrel, a pancsovai kapitánynyal küldött levelet. Ez utóbbi egyidejűleg beküldte a katonai állományról, a vesztegzár alatt levőkről és az emigráltakról szóló jelentését Vogtern generálisnak. A basához intézett levélnek azonban nem sok foganatja volt, mert 1749 deczemberében, midőn a pancsovai élelmezési tiszt Belgrád felé ment, az ottani janicsárok élesre töltött fegyverrel tüzeltek rá.

1751-ben a pancsovai veszteglő intézetet a zimonyi bérlő vette bérbe s neki leltár mellett július 1-én adták át. A következő esztendőben Reiber őrnagyot nevezték ki Pancsova parancsnokává, a ki február 20-án érkezett meg és a míg rendes lakásáról gondoskodnak, egy kereskedőnél szállásolták el. 1752-ben nagyon meleg nyár volt és a katonák a rekkenő hőségtől megbetegedtek. Reiber pancsovai ezredes erről júliusban tesz jelentést s kéri, hogy a betegek számára egy házat bérelhessen, mert nagyon sokan vannak egy szobában és a láz a többieket is megfertőzi. Ugyanekkor, julius 17-én v. Rehm lovas kapitány a lakásra panaszkodik s azt kéri, hogy az ő szállását építsék már föl, mert a mostani inkább börtön.

1753 májusában összeírták Pancsován a lakosságot. Ugyanez évben hatásköri összeütközés volt a szerb egyházi hatóság és az adminisztrátor között. Ugyanis egy pancsovai házaspárt a nő elmebaja miatt a rácz egyházi hatóság elválasztott, a nőt kalugyer-apácza kolostorba küldte, a férfinak pedig a rácz püspök megengedte 606az újbóli házasságot. Mivel ebbe a kormányzó is beleszólt, az 1753 szeptember 20-án kelt udvari leirat megparancsolja neki, hogy ezentúl ilyen egyházi ügyekbe ne avatkozzék. Még egy házassági ügy fordult elő az év végén, a mely hatósági intézkedést igényelt. Mivel magyar és török alattvalók között tilos volt a házasság, a kormányzó deczember 24-én utasítja a tiszttartót, hogy Paith Jován pancsovai lakost, a ki egy török nőt vett el, bűnös anyjával együtt a vesztegzár betartása nélkül kísértesse be, hogy elvegyék büntetésüket.

A XVIII. század második felében újból török háború veszedelme fenyegette Pancsovát. A háború megindítása előtt Temesváron 1787 november 19-én hadi parancsot bocsátottak ki, melynek értelmében Pancsovát meg kellett erősíteni. Ennek következtében Pancsova és Sztarcsova (Tárcsó) között egy erődítményt építettek, 500 ember befogadására; négy ágyúval volt fölszerelve és kellő élelmiszerrel is ellátták. A hajózási hivatal, továbbá a gabonaraktár és a Temes torkolatának fedezetére két szöggátat emeltek, 50-50 katona elszállásolására alkalmas épülettel; az egyik épület mindjárt a gabona-raktár előtt, a másik pedig Pancsova éjszaki részén a kivezető út torkolatánál állott.

A mehádiai völgyben történt ütközet után a török a Bánság területén folytatta a hadjáratot. Megtámadta Ujpalánkát, Kubint és Pancsovát és mindhármat elfoglalta. Pancsován a török befészkelte magát és innen küldte szét portyázó csapatait, melyek az egész környéket elpusztították. Innen intéztek váratlan támadást az 1788 október 17-én Tomasevácznál a Temesen átkelni akaró császári fősereg ellen is. Pancsovát visszafoglalandó, október 23-án gróf Nauendorf intézett támadást a török ellen, három hadosztály Wurmser huszárral, a kik megrohanták az ellenség utóhadát, azt szétverték, mely alkalommal a török parancsnok Memich pasa is halálos sebet kapott. A törökök ennek következtében kivonultak Pancsováról, előbb azonban a várost felgyujtották, a mikor ismét minden elpusztult. 1789-ben az ellenségeskedés megkezdése előtt újból elrendelték, hogy Pancsovát megerősítsék és Jabuka (Torontálalmás), Pancsova, Kubin és Ujpalánka fedezésére 6 zászlóalj gyalogságot és 20 lovas századot vezényeltek ki.

1792-ben mozgalom indult meg, hogy Pancsovát önálló várossá alakítsák át, mire Urbán József kocsigyártó és Rusovics Nikola kereskedő Bécsbe utazott, honnan 1794 február 1-én azzal az örvendetes hírrel tértek vissza, hogy kérelmüket a császár kegyesen fogadta és teljesíteni igérte. És csakugyan I. Ferencz király Pancsovát 1794 február 5-én önálló várossá (Freie Communität) emelte, azzal a kötelezettséggel, hogy a megállapított adómennyiségen kívül a maga köréből egy honvédelmi hadosztályt is alakítson. Ez évi február 28-án kinevezték Pancsova önálló város első magistrátusát. A magistrátus a következő tisztviselőkből állott: polgármester, két tanácsos, egy syndicus (meghatalmazott) egy rendőrségi és gazdasági segéd és egy napidíjas. Az első kinevezett tisztikar a következő volt: polgármester: Bongrad százados, syndicus: Lehner, ülnökök: Urbán és Rusovics; a többi hivatalnokok felerészt németek, felerészt szerbek voltak. A magistrátusnak kötelessége volt a rend fenntartására, a köztisztaságra és közbiztonságra ügyelni, a hagyatékokat letárgyalni, az árvavagyonokat kezelni, adókat kivetni és beszedni és polgári perekben, mint elsőfokú bíróság ítélkezni. A polgárság junius 11-én Csernely tábornok kezébe tette le a császár iránti hűségesküt.

Pancsova nem sokáig örülhetett városi önállóságának, mert 1801 február 28-án katonai hatóság alá rendelték.

A pancsovai polgári lövölde építésére a hatóság 1814 augusztus 23-án adott engedélyt. A polgári lövészegyesületnek pedig az évi deczember 16-án külön lőteret engedélyeztek.

A bánsági szerb lakosok egy része, mert nemzeti óhajtásaikat nem teljesítették, nagyon elkeseredtek és így könnyű volt őket néhány izgatónak arra csábítani, hogy a németeket, kik gazdagságuk miatt úgyis mindég szálka voltak a szemükben, leöljék vagy pedig kikergessék és saját külön területet alkossanak maguknak. E végből bizottságok alakultak és csak a kedvező pillanatra vártak, hogy tervüket végrehajtsák. Az első támadásnak Pancsován kellett volna megtörténnie. Az előre megállapított terv szerint 1807 május 28-án, az úrnapi körmenet alatt akarták a fegyvertelen népet megtámadni és legyilkolni. Ez lett volna a jel az általános lázadásra. Ez a terv azonban nem sikerült, mert az összeesküvők egyike előző napon délután 3 órakor a pancsovai ezredes előtt felfedezte, ki a szükséges intézkedéseket azonnal megtette. Az úrnapi szokásos díszőrségen kívül négy 607Benyovszky zászlóaljat, két század bánsági német határőrt és egy osztály lovasságot vezényeltetett ki és ezeket a környező falvakban szállásolták el. Ez az intézkedés, úgy látszik, a lázadók harczias kedvét lelohasztotta és a támadás elmaradt. A körmenet után sem történt semmi zavargás. A főkolomposokat azonban elfogták és a büntető bíróságnak adták át.

Pancsova 1839-ben szabad katonai városként még a bánsági végvidékhez tartozott és a 12. német-bánsági ezrednek volt a főtisztikari helye. Lakosainak a száma 10.644, a kik közűl 2871 római katholikus, 7643 nem egyesült óhitű, 66 evangélikus, 14 református és 50 zsidó. Van itt katholikus és óhitű anyaszentegyház, minorita monostor, felső elemi és leány német, s elemi nemzeti iskola, veszteglőintézet, só- és harminczadhivatal, posta- és selyemgombolyitóház. Lakosai közűl 174 kereskedő és kalmár, 351 pedig kézmíves. Határa 13,450 hold 1519 □ öl. Búza-, marha- és fakereskedése igen élénk s a lakosok között máris észrevehető vagyonosságot szült. A végvidéki kincstárba évenként 9000 frttal adózik. (Fényes Elek: Magyarország mostani állapotja, 1839. VI. k. 201. old.)

A XVIII. század közepétől 1838-ig a selyemhernyó tenyésztés nagy lendületet vett Pancsován, a hol két selyemfonódát állítottak föl, melyek 22 üsttel dolgoztak. 1840-ben 113 mázsa és 85 font gubót váltottak be és dolgoztak föl Pancsován, 13 font gubó adott 1 font tiszta selymet. A Bánság selyemtenyésztése azonban a negyvenes évektől kezdve tetemesen csökkent.

A márcziusi események a Délvidéken nem várt változásokat idéztek elő. A Duna mentén és Pancsován is legnagyobbrészt szerbek laktak, a kik különféle okok miatt forrongtak, a mihez még a határőrök nagy elégedetlensége járult, a kik érezték, hogy történnie kell valaminek, a mi nyomorult helyzetüket megváltoztatja. Pancsovára 1848 márczius 18-án érkeztek meg az első hírek a bécsi és a pesti eseményekről, a melyek az ifjúság és a város értelmisége körében nagy izgatottságot idéztek elő. Pancsován az első felelős magyar minisztérium kinevezésének a hírére a dolgok nem úgy történtek, mint másutt a szomszéd városokban, hanem alkalmasnak találták az időt arra, hogy a magyar minisztériummal követeléseiket elismertessék. A város oly határozatot hozott, hogy ezentúl mind belső mind külső ügyeiben hivatalos nyelvül a szerb nyelvet fogja használni. Április 8-án szerb küldöttség járt a miniszterelnöknél, hogy ismerje el a szerbek nyelvigényét és nemzetiségi önrendelkezési jogát. De ez nem történt meg s ezzel fölidéződtek a szerbek pusztításai. (25 év Magyarország történetéből, III. 493.)

A karloviczi nagy nemzeti gyűlés után, a mikor a szerb vajdaságot kihirdették, Rajacsics Józsefet pedig pátriárkává és Suplyikácz ezredest az újonnan alakítandó vajdaság vojvodájává választották meg, a központi bizottság (glavni odbor) rendelkezésére Drakulics volt határőri főhadnagynak megparancsolták, hogy a Pancsován levő hadikészleteket foglalja el és Perlasznál vonja össze táborát. A mi meg is történt. Pancsováról szintén nagyobb erősítést küldtek a perlaszi szerb táborba, a mely július 15-én támadta meg a magyarokat; ugyanazon a napon, a melyen Rajacsics pátriárka Insbruckból Pancsovára érkezett. (Horváth: Magy. ország függ. harczának tört. I. 371.) A Pancsováról Nagybecskerekre vezető országúton a Temes folyó tomasováczi hídfejét szintén megerősítették a szerbek, kiknek a tábora november elején 17.000 emberre és 80 ágyúra rugott. Ezt a sereget a Pestre távozott Kiss Ernő helyettese, Vetter tábornok november 30-án akarta megtámadni, hogy a szerbeket Pancsováig visszaszorítsa és megsemmisítse, de ebben a sűrű köd megakadályozta. (Rüstow: A magy. hadj. tört. I. 81, 83-84.)

Suplyikácz szerb vajda és tábornok Pancsován 1848 deczember 27-én gutaütés következtében meghalt. Két nap múlva, decz. 29-én Kiss Ernő tábornok öt zászlóalj gyalogsággal, több század huszárral és 24 ágyúval megkezdte a szerbek egyik főfészke, Pancsova ellen a támadást. 1849 január 2-án, mások szerint 3-án a város előtt, a jabukai (torontálalmási) oldalon a dolog ütközetre került. A szerbeket Mayerhofer és Knityanin vezették, kik két órai heves és elszánt harcz után Kiss Ernő támadását visszaverték, mire a magyar sereg Nagybecskerekre vonult vissza.

Ezután nemsokára Rajacsics pátriárka, a szerb vajdaság szervezésének lelke, Pancsováról Nagybecskerekre tette át székhelyét. (Rüstow: i. m. I. 202.) Perczel Nagybecskerek elfoglalása után május 6-án Pancsova ellen indult, a várost bevette és a szerbeket szétugrasztva, egy részüket a Dunán is átkergette.

Ezután nemsokára szomorú véget ért a szabadságharcz és megkezdődött az abszolutizmus kora, a mely azonban Pancsován, mivel a kamarilla titokban 608hathatósan támogatta a szerbeknek a magyarok ellen irányuló törekvését, épen nem volt oly terhes, mint egyebütt. (Csanád egyh. megyei tört. adattár, I. 577.) Ebben a korban jelentősebb esemény volt a fiatal császár látogatása, a ki 1852 július 17-én időzött Pancsován, gutgesinnt hívei körében, mely alkalommal a városházán tartózkodott. Közigazgatási tekintetben e korban, sőt még a kiegyezés után is a katonai Határőrvidékhez tartozott Pancsova, egészen 1872-ig, a Határőrvidék föloszlatásáig, a mikor törvényhatósági jogot nyert és így minden eszköze megvolt arra, hogy a fejlődés útjára lépjen.

Megérkezve a pancsovai állomásra, a mely egyben végállomás is, a Temes partján találjuk magunkat. A lassan tovahömpölygő folyó tele van teherszállító uszályokkal, gyümölcs és halászbárkákkal, dereglyékkel, kisebb-nagyobb vizi alkalmatosságokkal és tutajokkal. Kilépve az állomásból, balra látjuk a halpiaczot, jobbra pedig Weifert J. M. nagy sörgyárát. Még arrébb jobbra van a hajóállomás, de erről majd később lesz szó. Most induljunk be az előttünk levő keskeny és szeliden emelkedő Iskola-utczán a városba. A hol az utcza balra kanyarodik, ott van a sarkon az áll. elemi iskola épülete. Mellette a róm. kath. templom, melyben a lelki szolgálatokat a minorita atyák látják el, kiknek itt zárdájuk is van. A vasút felé haladó Arany- és a Trefort-utcza sarkán emelkedik az áll. főgimnázium. A templomból szemben kiinduló rövid klastrom-utczán, melynek kezdetén jobbra az Osztrák Magyar Bank új palotája áll, a város közepére érünk. Hatalmas négyszögletes tér ez, melynek Ferencz József-tér a neve és itt tartják a forgalmas napi és heti piaczokat. Balvonalában van a régi, egyemeletes városháza, négy oszlopon nyugvó erkélylyel és homlokzatán e fölirással: Justitia Regnorum Fundamentum MDCCCXXXIII. A kapu két oldalán két magyar nyelvű márvány emléktábla van. Az egyiket 1887-ben helyezték el annak emlékére, hogy IV. Béla király a tatárjárás után 1243-ban Pancsovát újjraépíttette, a másikat pedig 1896 máj. 1-én Magyarország ezeréves fönnállásának emlékére. A lépcsőházban szintén van egy emléktábla, melyet 1902 júl. 12-én helyeztek el. Ugyanis ekkor volt ötven éve, hogy Ferencz József 1852 júl. 17-én Pancsován járt és a városházán időzött. A városháza mögött a másik utczában van a tűzőrség. A tér szemközti oldala egy épület, a Hungária-szálló, melynek balszárnyában a kir. ügyészség és a járásbíróság nyer elhelyezést. A tér jobboldalán, a Hungáriához csatlakozó sarkon van a kir. törvényszék épülete, falában ismét egy emléktábla 1887-ből, annak emlékére, hogy Szent László király a Kopulcs vezérlete alatt szövetkezett kunokat és besenyőket a Temes torkolatánál legyőzte. A törvényszék mellett emelkedik a Kontilovics-szálló.

A Főtérből balra kiágazó első utcza az Almási-út, melynek jobb oldalán rácscsal szegett udvar közepén a két tornyú belvárosi gör. kel. szerb templomot látjuk. Kijebb van jobbról Löwinger Lázár eczetszeszgyára és az áll. elemi iskola. A balra kiinduló Zrinyi-utcza sarkán ismét egy áll. elemi iskola van. Az Almási-úton jó messze kint újból egy szerb templomhoz érünk, mely kerek kupolájával és karcsú, négyszögletes, különálló tornyával török mecsetre emlékeztet. Mind a templom, mind a tornya okkersárga és téglavörös színnel csikosra van festve. A templomudvarban van a szerb elemi iskola. Balra, a templom mellett haladó köz a Temes-folyóhoz vezet, melyen itt komp van és a szigetre igyekvő személyeket és szekereket szállítja át. Az Almási-út folytatásában, majdnem a végén balra Engel Jakab gőzmalmát találjuk. A vámházon és sorompón túl ismét három hatalmas kémény emelkedik az égnek s ezek Bachmann Antal gőztéglagyárához tartoznak. Az itteni s a Temes-felé lejtő partos emelkedésről tiszta, napfényes időben Szerbia hegyeit és fővárosát, Belgrádot, az egykori Nándorfehérvárt és várának ma is impozáns bástyáit is lehet látni.

A Főtérből jobbra, az Almási-úttal szemben a Mária Terézia-utcza ágazik ki és az Erzsébet-térbe torkollik, melynek legkimagaslóbb épülete a Pancsovai Népbank új palotája. A téren túl az útvonal folytatásának már József Főherczeg-utcza a neve, melynek jobboldalán a határszéli rendőrkapitányságot s ott a sarkon, a hol a Startcsich-utczában végződik, a II. osztályú fővámhivatalt, a pénzügyőri biztosságot és a sóhivatalt találjuk. Szemben a Stancsich- és Török-utcza sarkán van a m. kir. folyammérnökség és mellette az adóhivatal. A Stancsich-utczán jobbra 609fordulva, mindjárt a hajóállomásnál vagyunk, mely előtt a Pancsovai Népbank nagyméretű közraktára emelkedik. E hajóállomás a Duna-Gőzhajózási Társaságé és kedvező vízállásnál innen indul a helyi hajó Belgrád és Zimony felé. Mellette a torkolat felé a m. kir. Folyam és Tengerhajózási Társaság állomása van. Ha innen a Temes mellett húzódó töltésen tovább haladunk, a m. kir. selyemgyárhoz érünk, majd hosszabb séta után a Temes-torkolathoz jutunk, melynek két oldalán egy-egy világító-torony emelkedik. A nyilt Dunán van a nagy hajóállomás s közelében egész sereg terhelt uszály horgonyoz s várja, hogy a Temesbe bebocsáttassék. Innen keletre Schätz Nándor téglagyára látható. Ha a hajóállomástól a Stancsich-utczán befelé haladunk, jobbra találjuk a városi gőz- és kádfürdőt, melynek kertben elhelyezett csinos épülete rögtön magára vonja a figyelmet. Majd ezután befordulunk jobbra a Sztarcsovai-utczába, melynek első jobboldali mellékutczájában Milutinovics és Fia gőzfürésztelepe áll. A Sztarcsovai-utcza jobboldalán Graumann Henrik gépmühelye, vas- és faárú ipartelepe mellett a diákinternátus épülete van, melyet egyesületi alapon tartanak fönn s 40 gyermek kap benne teljes ellátást. Távolabb az áll. elemi iskola tőszomszédságában a Pancsovai Gőzmalom r. t. malma emelkedik. Nem messze van tőle a »Grosjean« gőzmalom, majd az utczát a vasút szeli át, melyen túl a nagyvásártér terül el. A Stancsich-utczában van még a m. kir. erdőgondnokság hivatala is.

Visszatérve ismét a Ferencz József-térre, a törvényszék épülete mellett a Deák-utczán indulunk el, melynek két oldalán a csendőrszárny és csendőrszakaszparancsnokság van. Ez utcza a Rákóczi-utczába torkollik, melyben jobbra, az Erzsébet-tér felé a Pancsovai Kereskedelmi Bank és Takarékpénztár r. t., balsarkán pedig a Szegedi kereskedelmi és Iparbank fiókjának a helyiségét találjuk. Balra haladva, a jobboldalon ágazik ki a Jenőherczeg-utcza s a hol ezt a Korvin-utcza metszi, a jobb sarkon az ág. h. ev. templom, a balsarkon az áll. polg. leányiskola és balra a Korvin-utczában az izr. templom emelkedik, melyek mindegyike csinos új épület. A Rákóczi-utcza végén balra az Ujfalvi-út, jobbra a Mihájlovits-sor halad. A balsarkon, az Ujfalvi-útra, Rákóczi és Mercy-utczákra nézve, a honvédlaktanya áll. A Mihájlovits-soron kifelé haladva, a Dolovai-utcza sarkán a városi közkórházhoz érünk, mely 220 ágyra van berendezve. Mellette a Dolovai-utczában van a városi szegényház, a selyemgubóbeváltó hivatal és kijebb a városi gázgyár. A kir. ügyészség és járásbíróság mellett ágazik ki a Főtérből a Ráday-utcza, melynek baloldalán az áll. polgári és felsőkereskedelmi iskola, jobboldalán a posta- és távíró hivatal emeletes épületei állanak. Az utcza végén pedig Alexich Vladimir dr. szanatóriumát leljük. A Ráday-utcza a keresztező Széchenyi-utczában végződik, honnan a Petőfi-utczába fordulunk, melynek baloldalán a Mercy-utcza sarkán a tüzoltószertárt és kijebb a Ferencz József laktanyát látjuk, mely 1875-ben épült. A kaszárnya mögött hatalmas temető terül el. A Petőfi-utcza az Ujfalvi-útba torkollik, melyből itt jobbra ferdén a Széles-utcza vezet a Pancsova-Józsefváros pályaudvarhoz s ezzel befejeztük a város megtekintését.

Pancsova lakossága az 1890. évi népszámláláskor 18,289, 1900-ban pedig 19.044 lélek volt s ebből a polgári népesség 18.512, a katonai 532; nem szerint 944 férfi, 9590 nő; életkor szerint: 6 évnél fiatalabb 2364, 6-11 éves 2042, 12-14 éves 1307, 15-19 éves 2172, 20-39 éves 5561, 40-59 éves 4035, 60 évnél idősebb 1561, ismeretlen korú 2; családi állapot: 10.075 nőtlen és hajadon, 7376 házas, 1560 özvegy és 33 törvényesen elvált. Az anyanyelvi megoszlás a következő: 2924 magyar, 7434 német, 184 tót, 382 oláh, 3 kisorosz (ruthén), 138 horvát, 7874 szerb, 105 egyéb anyanyelvű; magyarul beszél 6469. Vallás szerint így oszlanak meg: róm. kath. 7429, gör. kath. 34, ref. 871, ág. h. ev. 1720, gör. kel. 8173, unit. 10, izr. 751, egyéb vallású 56; írni és olvasni tud 12.151.

A város területe 19.577 k. hold, a mely teljes egészében termékeny síkság. A terület legnagyobb része szántóföld, melyen valamennyi mezőgazdasági termény megterem, de főként a búza és tengeri, azonkívűl a szőlő és gyümölcs. Azelőtt sok erdeje is volt a városnak, de midőn 1880-ban csángó magyarokat telepítettek a városba, azok az erdőket kiírtották és mintegy 100 hold szántóföldet nyertek. Ma már csak a város alatt elterülő szigeten van kevés erdőség. A természeti viszonyoknak megfelelően a lakosság legnagyobb része őstermeléssel: halászattal, földmíveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. A Temesben 610való halászat jogát már a visszafoglalás után bérbe adták, a mint arról egy 1747 okt. 30-án kelt jóváhagyó udv. leiratból értesülünk. 1750 ápr. 7-én Lupul János 700 frtot igért a pancsovai halászati jogért, ha másnak nem szabad innen halat és vizát Temesvárra szállítani. Azonban okt. 18-án nem ő, hanem a község vette bérbe a halászati jogot a kincstártól 470 frtért. 1752 februárjában már Popovits Milith pancsovai főkenéz ismételten 470 frtért nyerte el a bérletet, de 1753 ápr. 17-én már 615 frtért adták neki bérbe. Hasonlóképen annak is nyomát találjuk, hogy Pancsova ez időben kitünő szénatermőhely; Karánsebesről, Lugosról oda járnak szénáért; 1737-ben, július 4-én 200 ember 20 szekérrel ment Karánsebesről Pancsovára, 1600 rudas szénáért. 1745-ben az újpalánkaiak is itt szerezték be a szénát. Hogy gabonatermése sem volt csekély, bizonyítja az, hogy 1719 ápr. 22-én 1000 véka rozsot és 45 hordó lisztet vittek innen Karánsebesre. 1900-ban mezőgazdasággal, általában őstermeléssel Pancsovának 4155 lakosa foglalkozott.

Az iparnak és kereskedésnek, különösen ez utóbbinak szintén már a hódoltság után nyomát találjuk. A kereskedést leginkább a szerbek, az ú. n. görögök űzték, noha sokszor megnehezítették nekik az üzérkedést. Igy 1742 szept. 6-án a tiszttartó a vett parancs értelmében a görögök boltjait és borméréseit bezárta. 1743 aug. 1-én megengedték, hogy a görögök és törökök, csak a város területén kereskedhetnek és csak török árúkkal. 1744 júl. 22-én a kicsiben való kereskedéstől tiltották el őket. 1745-ben a görögök csak Temesváron, Mehádiában és Pancsován telepedhettek meg s az utóbbi helyen árúcsarnokot is építhettek. 1747 okt. 16-án újból a kicsiben való kereskedést tiltják el. Ez időben Pancsova volt a réz, fa és gabona kereskedésnek úgyszólván a középpontja. Ugyanis a közeli bányák (Oravicza, Dognácska) réztermését idehozták tengelyen, itt rakták hajóra és innen szállították Budára, Komáromba és még tovább. A mikor pedig Pancsován a pestis dühöngött, a rezet Becskerekre szállították és itt rakták hajóra. A fát a Felvidékről tutajokon a Dunán szállították Pancsováig, honnan fuvarosok hordták szét a Bánságba. A fuvarosok a fát - távolság szerint - ölenként 1-1 frt 30 krért szállították. A gabonát és lisztet a veszteglő intézettel kapcsolatos árúraktárban helyezték el, melyet 1753 jan. 27-én kelt rendelettel sürgősen kellett helyreállítani. Azonban valószinüleg teljesen újjáépült, mert márcz. 22-én már arról történik intézkedés, hogy az építéshez a téglát Belgrádból, a fát pedig Futtakról szállítsák és az építés fölügyeletével Pfausch pancsovai vámszedőt is megbízták. A gabona ára vékánként 1724-ben 25 kr., 1735-ben 36 kr., 1737-ben 12 garas, 1751-ben ismét 36 kr. 1740 ápr. 20-án Pancsova minden kedden tartandó heti vásár és évente négy országos vásár tartására nyert engedélyt.

A malomépítésről 1727-ben találunk adatot, melyet a kincstárral való huzavona után a község épített föl és Menz nevű izraelita vett bérbe, ki az őrlendő gabona vékája után 21 krt szedhetett. 1734 aug. 1-én Wittmesser ács vette bérbe a malmot 72 frtért. 1728-ban már sörfőző is volt Pancsován, melynek bérlője a sör hordóját 3 frt 30 krért adhatta. Hasonlóképen bérbeadta a kincstár a pálinkafőzési, italmérési és húsvágási jogot is. 1722-ben a füszerüzlet nyitási engedélye, mely addig a pancsovai parancsnoké volt, a kincstárra szállt, de a parancsnok évi 400 frt kárpótlást kapott. 1740 jan. 1-én a sör és pálinkamérési jogot Knoll pancsovai irnok évi 200 frtért vette bérbe. 1750 okt. 23-án az egész kerület italmérési jogát a zimonyi regále-bérlőnek adták 10.000 frt évi bérért. 1753-ban a húsmérési jogot Wunderlich és Csamakovszky 256 frtért, Csernovszky Bogdán pedig a németvárosi vágószéket 256 és a ráczvárosit 101 frtért kapta bérbe. A hús ára 1728-ban fontonként egy poltura, de már akkor keveselték a mészárosok, mire a hatóság a mészárszékeket bezárta, csak a várban engedte meg, hogy a hús fontját 3 ungrisért adják. 1746-ban a hús okája 4 kr. Ugyanez időben 9 kr. a tiszta gyapjú okája, melyet nagyrészt szintén a pancsovai piaczon szereztek be a temesvári posztógyár részére. Viszont a szabók posztószükségletüket kötelesek voltak a hatóság útján a temesvári gyártól beszerezni. 1449 szept. 6-án megengedték a Pancsova melletti mocsaras vidéken a salétromkészítést. Már e tájon volt Pancsován vám- és harminczad-hivatal is. Több rendelet foglalkozik a vámügyekkel s nem egyszer panasz is hangzik el a tételek miatt, melyek a kereskedelmet akadályozzák. Nagyon természetes, hogy a vám kijátszására többször fordult elő csempészet is. Még a kubini hajduhadnagy is megtette 1742-ben, hogy 25 disznót szállítván át, csak 13-at vallott be. 1744-ben Efraim pancsovai pópa Szendrőre gyümölcsöt és onnan bort akart csempészni; Polly pancsovai zsidó pedig 1748-ban egy lovat letagadott. A vámszedő mindezeket elkobozta.

611Jelenleg is a lakosságnak tekintélyes százaléka foglalkozik iparral és kereskedéssel. 1890-ben iparral foglalkozott 5132, kereskedéssel 1804, 1900-ban iparral 5035, kereskedéssel 1952, lakos. Az összehasonlításnál azt látjuk, hogy az iparosok fogytak, a kereskedők pedig szaporodtak. Ez idő szerint főként a gabonakereskedés virágzó és a kisipar jelentékeny. Az 1910. év végén volt Pancsován 878 önálló iparűző és 529 önálló kereskedő. Az iparosok a következőképen oszlottak meg: vas és fémipar 58, gépek és közlekedési eszközök gyártása 40, kő, föld, agyag és üvegipar 11, fa és csontipar 52; bőr, sörte, szőr és tollipar 14, fonás és szövés 15, ruházati ipar 257, papirosipar 5, élelmezési és élvezeti czikk gyártás 122, vegyi ipar 7, építőipar 163, sokszorosító és műipar 13, szállodás, vendéglős, kávés, pálinkamérő és fürdő 121. A kereskedők megoszlása a következő: állat, mezőgazdasági és termék-kereskedő 83, fa, erdei termék, bányászati és ásványi anyag 21, vas és fémárú, gép, háztartási czikk, mű és hangszer 24, agyag és üvegipari készítmények 11, fa, díszmű és norinbergi árú, író és rajzeszköz 16, fonó, szövő és ruházati ipari termék 62, élelmezési és élvezeti czikkek 147, gyógy és vegyi árú 2, könyv és műkereskedő 8, zsibárús 7, vegyeskereskedő 8, szállító és bizományos 6, egyéb kereskedő (ág megnevezése nélkül) 16, az árúkereskedelem segédágai 118. A nagyipart a városi gázgyár, a sörgyár, Graumann Henrik gépjavító, vas- és faárú ipartelepe, a malmok és a téglagyárak képviselik.

Az ipari és kereskedelmi fejlettséggel együtt haladó hitelügy szintén magas fokon áll és a hiteligényeket a következő pénzintézetek szolgálják: Osztrák Magyar Bank, Magyar Leszámítoló és Váltóbank, Pancsovai Népbank, melynek Alibunár, Antalfalva, Bálványos, Dolova, Homolicz, Lajosfalva, Perlasz, Révaújfalu és Temeskubin községekben fiókja van; Pancsovai Kereskedelmi Bank és Takarékpénztár r. t., Szegedi Kereskedelmi és Iparbank pancsovai fiókja, Hivatalnok-egylet, mint szövetkezet, Pancsovai Hitelbank r. t., I. Pancsovai kerületi Földmíves és Iparos Takarék és Előleg-egylet, Pancsovai Hitelszövetkezet.

Pancsova közoktatásügye fejlett és a népiskoláktól kezdve a középiskolákig számos különféle tanintézet áll a mindkét nembeli tanuló ifjúság rendelkezésére. Az iskolák a következők: áll. főgimnázium, áll. felső kereskedelmi iskola, áll. polgári fiúiskola, áll. polgári leányiskola, szerb felső leányiskola, hat áll. elemi (alsó városi fiú, leány és vegyes, belvárosi fiú és leány és felsővárosi vegyes) és egy szerb elemi iskola. Az iskolák részletezése a közoktatásügyi fejezetben van.

Az egyházak a következők:

Római katholikus egyház; a hívek lelki szükségletét a minorita-atyák látják el. A lelkész Csütörtök Arnold dr. rendfőnök. Plebániai adminisztrátor Wild András dr. Segédlelkészek: Mahik Renard és Schwarcz Mihály.

Görög-keleti szerb egyház; lelkészek: Stojsics Száva főesperes, Radulovics Dusán és Milosevics Sándor plebánosok, Davidovics Obrad főesperesi káplán.

Ágostai hitvallású evangélikus egyház; lelkésze: Schwalm György.

Ezeken kívül kisebb egyházak még a református egyház, melynek lelkésze Gacsal János és a görög-keleti román egyház, melynek Stroca János a lelkésze.

Az izraetita egyház rabbihelyettese Goldgruber Salamon főkántor.

Pancsován székelnek a következő hivatalok és intézmények: Kir. törvényszék, kir. ügyészség, kir. járásbíróság, járási főszolgabírói hivatal, kir. adóhivatal, fővám- és sóhivatal, pénzügyőri biztosság, kincstári ispánság, erdőgondnokság, folyammérnökség, tanfelügyelői kirendeltség, határszéli rendőrkapitányság, közjegyzőség, posta- és távíró-hivatal, temesparti vasutállomás, a DGH. T. és a M. F. T. R. állomása. Itt székel még a Pancsova-kubini folyamvéd és belvízszabályozó társulat és a Pancsova-petrovoszellói h. é. vasut r. t.

A véderőt a csendőrszárny és szakaszparancsnokság, a verseczi m. kir. 7. honvédgyalogezred 3. zászlóalja és a cs. és kir. 23. vadászzászlóalj képviseli.

A városi közigazgatás élén báró Dániel Tibor főispán és Radda Ignácz dr. polgármester és árvsz. elnök áll, a kik mellett a következő vezető tisztikar működik: Szabó János főjegyző és árvsz. előadó, Róth Ferencz I. tanácsos és katonai előadó, Bogdanov János dr. II. tanácsos és gazdasági előadó, Korsós Zoltán III. tanácsos, Radivojevics Dusán dr. városi ügyész, Roth Vilmos dr. főkapitány, Pavlovics György főmérnök, Ruppelt Igor segédmérnök, Szvoboda Sándor aljegyző és tb. főkapitány, Hoffmann András levéltáros, Rakisics Sándor I. tb. főkapitány, Lócz József alkapitány, Skersil János főkönyvelő, Kovács György adóhivatali főnök, Radojcsics Márk pénztáros, Nikolics Szilárd segédkönyvelő, Preller Ferdinánd 612árvaatya, Velicskovics János ellenőr, Pánczél Ottó dr. városi orvos, Alexich Szilárd dr. és Theodorovics Pantaleon dr. kerületi orvosok, Despurics Kálmán gazda, Saueressig Ferencz kórházi és szegényházi gondnok, Örs Károly I. és Witt Adolf II. városi állatorvos; Schambeck Vladimir kataszteri nyilvántartó, Svoboda Sándor községbíró, Bujtó Gyula, Dinczer Simon, Katarov János, More József és Raskovics Vladimir városi végrehajtó.

A közbiztonsági szolgálatot a rendőrség és csendőrség látja el. A fő és két alkapitányon kivül van 18 rendőr, a kik mellett még 36 csendőr teljesít szolgálatot. A tűzrendőri szolgálatot az önkéntes tüzoltó egyesület teljesíti, melynek 60 működő tagja van. A város 4.000 korona évi segélyben részesíti az egyesületet és két állandóan alkalmazott tűzoltót tart. A tűzoltóság mintaszerű fölszereléséből fölemlítjük a létrakocsit, három fecskendőt és három szerkocsit. A város kövezése nem a legkifogástalanabb. Csak a főtér és a főbb utvonalak vannak kikövezve. Az utczaburkolat anyaga általában terméskő és csak a gyalogjárókon látható itt-ott aszfalt. Az általános kövezés azonban már megindult és a Ráday-utczát most burkolják egész szélességében aszfalttal. A közvilágítást a városi gázgyár látja el, mely 1887-ben keletkezett s a város 1909-ben vette. Az évi termelés 500.000 m³ gáz és közvilágításra 306 auerlámpa szolgál. Azonban a város át akar térni a villamos világításra. A közel jövőben megoldandó tervek között szerepel az általános csatornázás, vízvezeték, közvágóhíd és jéggyár építése.

Pancsován a következő lapok jelennek meg: Délvidéki Lapok, szerkeszti Graber László dr. Határőr, szerkeszti Wittigschlager Lajos. Pancsovai Ujság, szerkeszti Hódy Antal dr. Dónau-Temes-Bote, szerkeszti Wittigschlager Károly. Gragyanin (szerb nyelven), szerkeszti Koszanics Nikola.

A Pancsován levő egyesületek alapítási idejük sorrendjében a következők: