E lapok egy oly város képét mutatják, melyet az ősök a temesi vidéknek, a Duna-, Tisza-, Maros-folyók és Erdély bérczhatára között elterülő termékeny Délvidéknek a szívében alkottak meg, mely nemzeti uralkodóink korszakában az ismeretlenség homályából alig kibontakozva, rövid idő alatt már királyi székhely fényében ragyogott, majd hazánk gyászszal és dicsőséggel telt sok százados viszontagságai folyamán, nemzeti balsorsunk áldozataként elpusztult és hamvaiból két évszázaddal ezelőtt új életre kelve, országunk legelső városai sorába emelkedett.

Abból, a minek Temesvár régi jelentőségét és dicsőségét köszönhette, minden elmult, csak az a rendeltetése maradt fönn, mely a város földrajzi helyzetéből addig is következett, hogy a hajdan virágzott, majd elpusztult, ismét feléledt és új életre törekvő Délvidéknek középpontjaként, ez országrésznek vezérlőszerepre hivatott főhelye Temesvár volt és maradt.

A mi itt ezenkívül azelőtt volt, az mind megsemmisült. A századok viharai elsöpörtek mindent.

De a krónikákból megtudjuk, hogy a régi Temesvárnak, az európai polgáriasodás és a keresztény műveltség védelmének szolgálatában, a Gondviselés jelentős szerepet juttatott.

Nagy események színtere, véres küzdelmek mezeje volt e város. Népünk hőseivel együtt Európa minden nemzetének daliái ontották itt vérüket a czivilizáczió védelmében.

Temesvárnak, a nemzeti lét és a nyugati kultúra régi végvárának ezt a történelmi jelentőségét feltaláljuk a változott viszonyok között, az újabb időben is.

A régi vár, a régi város eltűnt; a régi hősök elvérzettek és maradékaikban is kivesztek; nem maradt más, mint az anyaföld, melyen a régi város állott és megmaradt a régi hősök emléke és dicsősége: És beköltözött a régi anyaföldön felépült új városba a régi hősök halhatatlan szelleme és betölti az új várost a régi hazaszeretet érzetével, mely a nyelvre és vallásra nézve széttagolt új nemzedéket egyesíti.

Mint hajdan a vár védelmére és megóvására, a közös küzdelemre, a legkülönbözőbb nemzetek fiai sereglettek ide, úgy most is számos népfaj találkozik itt közös munkára egyesülve. Egymást megértve és megbecsülve, együtt dolgoznak itt a társadalmi béke védőpajzsának oltalma alatt, mind az egyeseknek, mind az összességnek a javán, a város felvirágoztatásán.

A mai Temesvár a hazafias érzülettől áthatott modern polgári szellemnek és polgári szorgalomnak a tanyája. A város közönsége, a politikai, nemzeti, gazdasági és társadalmi fejlődés terén, eleven erővel törekszik előre.

Munkásságának eredményei minden téren nyilvánulnak. A siker titka főként abban a hatalomban rejlik, melylyel a társadalmi egység összefoglaló hatása a polgárságban rejlő erőt egyesíti és teljes kifejlettségében, egész súlyával juttatja érvényre.

A város polgárságát erős hazafias érzület hatja át, mely a királyhoz való hűségben, az alkotmányhoz való ragaszkodásban, nagyjainknak, eszményeinknek és nemzeti dicsőségünknek tiszteletében, az ország valódi érdekeinek áldozatkész szolgálatában, minden alkalommal egyértelmű lelkesedéssel jut kifejezésre.

Kiváltképpen nemzeti emlékünnepeinken nyilvánul meg, a városszerte észlelhető lélekemelő hangulatban, lelkes komolyságban, az alkalomhoz méltó díszszel és fénynyel, a város közönségének hazafias lelkülete.

Hazánk ezeréves fönnállásának emlékét a város a Magyarország Védasszonyának tiszteletére szentelt gyárvárosi "Millenniumi templom" építésével örökítette meg és 1896 május 9-én az egész tanuló ifjúság lelkes seregének, május 14-én pedig az összlakosságnak örömteljes tüntetése mellett, a temesvári nőktől a város részére felajánlott és a megyés püspöktől megáldott díszes nemzeti lobogónak ünnepélyes átvételével ülte meg.

Ez alkalommal a város közgyűlése magasztos érzelmektől áthatva és hálásan emlékezve meg arról, hogy dicső királyunk bölcs uralkodása alatt, a nemzettel együtt a béke áldásait zavartalan örömben élvezi, majd visszatekintve a város multjára és két évszázad előtt bekövetkezett újjáalapítására, a következő kijelentésekbe foglalt ünnepélyes fogadalmat vallotta:

"Így újjászületve csatlakozott néhány évtized mulva városunk ismét az anyaországhoz, melytől több mint két századon át el volt szakítva. Ez idő óta, az utolsó száz év alatt városunk az anyagi és szellemi haladás útját lankadatlanul követi és főképpen a nemzeti közművelődés terén buzgólkodik.

"A változott viszonyokkal Temesvár városának ez országrészben mindenkor bírt vezérlő hivatása, csak változott, de meg nem szűnt.

"Mit rejt számunkra méhében a jövő?

"Ha egyéb jelekből nem látnók is, a közöröm, melylyel hazánk ezeréves fönnállásának békés ünnepét a nemzet apraja-nagyja megüli, a lelkesedés, melylyel a nemzet minden rétege a múlt dicsőségéről megemlékezve, erejét a jövő békés feladatainak felajánlja, kell hogy mindenkiben megerősítse a haza jövőjébe vetett hitet és azt a meggyőződést, hogy a magyar nemzet, mely a múlt századok alatt a polgáriasodás védelmében ontotta hős fiai vérét, hivatva és képesítve is van a feladatra, melyet magának a második évezredre kitűz: a művelt nyugati népekkel versenyre kelni a kultúra ápolásában és terjesztésében.

"E nemzeti hivatás szolgálatában keresi Temesvár városa is jövő feladatát.

"Adjon az ég nekünk és utódainknak erőt arra, hogy rendeltetésünknek megfelelhessünk.

"Egy ezredév tanulságai intenek, hogy hívek legyünk az ősök hagyományaihoz, hogy nemzeti létünk biztosítékait: az elődöknek a fejedelem iránt tanusított ezeréves hűségét és a századok viharaiban kipróbált lángoló hazaszeretetét, szívünk mélyében őrizzük meg és hogy készek legyünk vész esetén, úgy mint a letelt ezredév hősei, Istenbe vetett bizalommal, életünket és vérünket áldozni a hazáét és a királyért."

Megható ünnepélyességgel fogadta Temesvár közönsége 1906 okt. 27-én Rákóczi Ferencz hamvait, oly ünnepélyes módon megnyilvánult kegyelettel, mely a nemzet ereklyéit kísérő országnagyok egyhangú tanúsága szerint, a gyászmenetnek az egész országot átszelő útján a legkimagaslóbb, a nemzeti érzülethez legméltóbb manifesztáczió volt.

Különös érdeklődéssel buzgólkodik Temesvár polgársága a nemzeti közművelődés eszméjéért. A közoktatás és a kultúra minden mozzanatát figyelemmel kíséri és teljes erejével támogatja. Nincs is város az országban, mely nagyobb odaadással, messzebbmenő áldozatkészséggel és nemesebb ideálizmussal szolgálná a magyar nemzeti közművelődés ügyét, mint Temesvár.

Jellemző adatul szolgál erre nézve az a tény, hogy az ország vidéki városai sorában, a nem magyar anyanyelvűek magyar nyelvismerete tekintetében, Temesvár az első helyen áll.

A város közönsége büszkeséggel is mutat azokra az eredményekre, a melyeket a kultúrális haladás és a népoktatás fejlesztése terén elért és örömteljes megelégedéssel utal arra, hogy ezeket az eredményeket kivívta a város polgárságának egyértelmű, lelkes, hazafias közreműködésével, anélkül, hogy a vegyesajkú lakosság szívében az elégedetlenség, a keserűség érzelmének legkisebb, parányi része is visszamaradt volna; sőt, mondhatni, büszkén hivalkodik ezzel a sikerrel, felekezeti és nemzeti különbség nélkül, minden temesvári polgár.

A város gazdasági és kultúrális haladásának fényes megnyilvánulása volt az 1891-ik évben rendezett Délmagyarországi Ipari és Mezőgazdasági Kiállítás, mely a Délvidéknek gardasági vívmányait a kiállítás 5 hónapi tartama alatt, májustól októberig, a sikerek szakadatlan sorozatában tüntette fel és nemcsak fényesen igazolta a vezérszerepet, melyet városunk az ország déli részeiben betölt, de kimutatta és magával a város polgárságával is megismertette az erőt és képességet, mely benne lakozik. Így nemcsak külsőleg emelte ki és hirdette a város jelentőségét, hanem a város önmagához való bizalmát is fokozta és a polgárság kebelében megerősítette annak a tudatát, hogy Temesvár joggal tart igényt arra, hogy az ország városai között a legelső sorban említtessék.

Ez alkalommal ő felsége is abban a kitüntetésben részesítette városunkat, hogy legfelsőbb látogatására méltatta a kiállítást s azt 1891 szeptember 16-án behatóan megszemlélte, a midőn is a város nevében hozzá intézett hódolatteljes üdvözletre legkegyelmesebben válaszolva, kijelentette, hogy örömmel jött "ezen minden téren oly szép sikerrel előre törekvő városba", hogy az itt rendezett kiállítást megszemlélje. "Ismerem - mondá - a város derék polgárainak Személyem és Házam iránti ragaszkodását és tudva, hogy polgári kötelességeiket is híven teljesítik, biztosítom, hogy nemes törekvéseiket mindenkor szívesen mozdítom elő."

A kiállítás sikere országszerte, sőt az ország határain túl is elismerést szerzett Temesvár város nevének és ez időtől kezdve mind gyakrabban keresték fel országos, sőt külföldi és nemzetközi társaságok, testületek és kongresszusok Temesvár városát, mely összejövetelek, a város közönségének vendégszeretete és szívélyes érdeklődése mellett, lelkes hangulatban és minden zavaró inczidens nélkül folytak le és minden irányban terjesztették Temesvár város jó hírét. Ez ünnepélyes alkalmak sorából csak az 1903 augusztus 20-24-ike között, városunkban lefolyt Országos Magyar Dalversenyről kívánok megemlékezni, melyet a város a legnagyobb lelkesedéssel karolt föl és mely, a résztvevőknek azóta is sokszor kifejezett véleménye szerint, az ország vidéki városaiban rendezett országos dalünnepélyek között, a vendégek lelkes fogadása és a rendezés gondossága tekintetében, a legjobban sikerült és szintén országszerte terjesztette Temesvár városának hírét és nemzeti művészetünk iránt tanúsított lelkesedését és áldozatkészségét, a mely abban is nyilvánult, hogy a dalversenyek czéljaira a város külön ebből az alkalomból nagyszabású ideiglenes dalcsarnokot épített, melyben az összes dalegyesületek énekesei és ötezer hallgató számára volt hely.

Zengett is benne dicsőségesen a magyar dal és zúgott az öröm és tetszés lelkes kitörése a felejthetetlen dalünnepély szép napjaiban.

Városunk közönségének a jótékonyság tág mezején minden irányban megnyilvánuló áldozatkészsége és emberbaráti tevékenysége, valamint szocziális irányú társadalmi működése külön megemlítést érdemel. Temesvár városának a tudományos fejlődés, a modern eszmék és a haladó kor követelményei iránt fogékony közönsége tudja, hogy a magyar állam létérdeke, megfeszített nemzeti kultúrmunkára készteti népünket és első sorban a műveltségben való előhaladás terén vezérszerepre hivatott polgári osztályt és érzi, hogy ma már nem az osztályérdek korlátai között kereshet érvényesülést, hanem meg kell barátkoznia az általános érvényű, magasabb társadalmi eszmékkel, melyek a művelt nemzetek jobbjainak lelkében már élnek és az emberiség boldogulásának, az anyagi és szellemi haladásnak, a népjólétnek az egész társadalomra való kiterjesztését tűzik ki a jövő feladatául.

E téren is megmozdult társadalmunk lelkiismerete és megkezdődött a munka, mely javításra és új alkotásokra irányul.

A magyar városok polgármestereinek 1910. évi augusztus hó 12-én itt megtartott országos értekezlete, a mely szintén igen impozáns lefolyású volt, Temesvár indítványára kimondotta, hogy a városoknak feladata és kötelessége lenne a társadalmi gyermekvédelmet hathatós pártfogásukba venni.

Az itt felsorolt eseteken kívül is megragadott a város közönsége minden alkalmat arra, hogy érdeklődését és áldozatkészségét nemzeti érdekeink, társadalmi haladásunk és kultúrális fejlődésünk iránt kifejezésre juttassa és a város hazafias buzgóságának és lelkesedésének híre át is hatotta az egész magyar közvéleményt, úgy hogy az a tartózkodó előítélet, mely előbb Temesvárról, a viszonyokat és a polgárságnak valódi érzületét nem ismerő honfitársaink körében, a múltból visszamaradt, végkép megszűnt és mindnyájunknak örömére és megelégedésére, városunk és polgárságunk jó híréről már országszerte kedvező felfogás uralkodik.

Korszakotalkotó feladatot oldott meg Temesvár mai nemzedéke a várterületnek a város fejlesztése és kiépítése érdekében való megszerzésével és e hazánkban egyedül álló nagy városrendezési műveletnek sikeres végrehajtásával.

Ezzel a nagy vállalkozással a város közönsége, a megoldás útjába torlódott akadályok elhárítására irányuló határozottsággal, mindvégig tervszerűen, következetesen és biztos kézzel készítette elő a talajt arra, hogy a város szabad kifejlődésére tág tér nyíljék és a régi várfalak közé összeszorított régi Temesvár, miután katonai jelentősége megszűnt, új hivatásához képest, szép, nagy, magyar kultúrvárossá alakulhasson át.

Ebben a nagy munkában, melyet a város közönsége maga kezdeményezett és saját erejéből, minden zavar és fennakadás nélkül, szerencsésen végre is hajtott, nyilvánult meg legszembetűnőbben és győzedelmesen az az egészséges erő és alkotóképesség, mely Temesvár város polgárságának közszellemében, az itt uralkodó békés testvéri együttérzésben és jó egyetértésben rejlik, melyet a város polgársága, mint az elődöktől reászállott hagyományt, drága kincsként őriz és mely, a míg fönnmarad, záloga lesz Temesvár jövő nagyságának.