| « ELŐSZÓ. Irta Joanovich Sándor főispán. | KEZDŐLAP | TEMES VÁRMEGYE KÖZSÉGEI. Irta Reiszig Ede dr., a központi szerkesztőbizottság tagja, kiegészítette: Vende Aladár szerkesztő. » |
1TEMES VÁRMEGYE TERMÉSZETI VISZONYAI.
Irta Schwalm Amadé dr. egyetemi tanársegéd
Irta Schwalm Amadé dr. egyetemi tanársegéd
Temes vármegye térképe
Fekvése.
Temes vármegyének 7433 □ km-nyi földje0
a Magyar Nagy-Alföld tiszamenti sík1
Maros-Duna közé eső részének keleti határán húzódik, éjszak-déli irányban, a Marostól a Dunáig délfelé keskenyedő ék alakjában. A vármegye területe Temeskutas és Nagymargita (Torontálvm.-ben) községek között szűkül össze legjobban. Éjszaki nagyobb részét a Ferrótól számított 39. délkör hosszában két, majdnem egyenlő részre osztja. A Maros mentén legszélesebb a megye, 38° 33' és 39° 45' keleti hosszúságok s 44° 4' és 46° 11' éjszaki szélességek közé esik. A déli kisebbik rész területe, a melyet jobbára a "Delibláti homokpuszta" foglal el, a megye középdélkörétől nyugatra, egészen a Dunáig lehajlik. A megye határvonala eszerint főképen éjszakon és délen, Arad vármegye, illetőleg Szerbia szomszédságában, a Maros és Duna mentén, továbbá keleten, Krassó-Szörény felé csak rövid vonalon a Karas és Nera mentén természetes; Torontál felé mindenütt mesterséges. Nyugaton sík földön, keleten hegyes-dombos vidéken fut le zegzugos vonulatban.
E határ nem vesz körül egységes területet, hanem mind a nyugati sík, mind a keleti hegyes-dombos vidékből kihasít egy hol szélesebb, hol keskenyebb sávot. Temes vármegye földje tehát határterület, átmenet a sík- és hegyvidék között. Rajta két nemcsak morfogenetikai, azaz felszínalakulási, de általában fiziografiai, azaz klimatikus, talajtermékenységi és mívelhetőségi növény-, állat-, nép-, település- és gazdasági földrajzi tekintetben egymástól elütő területet különböztethetünk meg, még pedig 1. a Krassó-Szörényi és a Bihari-sziget-hegység néven összefoglalt hegyvidék, jobban mondva a Hegyes-Drócsa, az Erdőhát, a Poljána Ruszka, az Érczhegység és a Lokva-hegység legvégső nyulványait, ez orográfiai keretbe foglalva a buziási és a verseczi hegyszigeteket is. - 2. az Alföld keleti szélének a megye határai közé eső részét:2
a) a törmelékkúpok, b) az utóbbiakkal szorosan összefüggő délmagyarországi (Delibláti) homokpuszta. c) a lősz-platók és végül d) az előbbieknél mélyebben fekvő völgysíkok területét. Hogy ezeknek mai arczulatát megérthessük, vessünk egy pillantást geologiai multjokra.
Felszinalakulás.
A Magyar Nagy-Alföld helyén ősidőkben emelkedett, cseh masszivumhoz hasonló, gránitból és kristályos palákból álló hegység, eddig még pontosan meg nem állapított mélységbe sülyedt a melyből csak itt-ott maradt meg egy-egy rög. Az évmilliókon át tartott sűlyedés helyén keletkező medenczét a tengerek vize töltötte meg, a melyet a harmadkor utolsó epochája (felső neogén) ezután a medencze peremén közben felgyűrődött hegylánczok (Kárpátok) öve elzár az oczeánoktól. Ez a pontusinak vagy pannoniainak nevezett beltenger lefolyástalan volt. Keleten a krassószörénymegyei hegyek szegélyezték s ama vidék fölött, a hol ma Temes vármegye termékeny földje terül el, évek százezreivel azelőtt tenger hullámzott. Ebből a különben nem mély- és mindinkább kiédesülő tengerből szigetekként kiemelkedtek a Versecz és Buziás vidéki kristályos kőzetekből álló hegytömegek.
Terjedelmében ez a tenger mindinkább fogyott, felszikkadt a száraz klima hatása alatt, úgy hogy a következő geologiai korszak végén kisebbszerű tórendszerré zsugorodott össze, a melybe a Kárpátokból lerohanó vadvizek hordták a hegyek kőzettörmelékét. Míg az öregebb szemű hordalékokat a folyó vize, kilépve a síkságra, esésének csökkenése helyén, közvetetlenül a hegyek lábán rakta le, 2legyezőszerűen szétterülő, kúpfelülethez hasonló halmazban, addig a finom homokos és iszapos részeket a folyók messze a szárazzá, sőt eleinte sivataggá vált. szakadatlanul megrogyó és jelenleg is még sülyedése közben meg-megrázkódó medencze legmélyebb területeire vitték, illetőleg miután a fiatalabb negyedkorban keletkezett aldunai szorosokon át lefolyást találtak, egy másik, az előbbinél mélyebben fekvő medenczébe rakják le. A diluviumban alakult képződmények már biztosan száraz területen alakultak és részben a folyóvíz, részben a szél működése eredményének tekintendők. A geologiai tegnap, a diluvium után következő alluviális korszakban a folyók működése tovább tart, de ez a medenczében már nem annyira feltöltő, mint inkább egyengető, eltakarító jellegű. A klimának megváltoztával pedig a szubaerikus, a szél hatása alatt létrejött képződmények keletkezése is megszünik.
Víz és szél azonban még mai nap is változatlan energiával munkálkodnak a térszín domborzati viszonyainak kialakításán és hellyel-közzel ugyancsak meggátolják az embert, kulturális feladatainak megoldásában. Az Alföld és így e vármegye földjének felépítésén azonban nemcsak a külső erők, a víz és szél működtek, hanem a föld mélyében rejlők, a vulkánikus erők is. Ezek különösen a Magyar Nagy-Alföld peremén, az őshegységnek leszakadása és a Kárpátok hegylánczolatának felgyűrődése alkalmával és idejében fejtettek ki intenziv tevékenységet és hosszú vonulatban követik a kárpátok belső peremét. Temes vármegye területén a neocén epocha vége felé két vulkán működhetett, a Gátaljától délre fekvő Sümeg és éjszakon Sziklás és Lukácskő között. A megye földjének legősibb részei azonban azok, a melyeknek kőzetei még jóval e vulkánok működése előtt keletkeztek és az őskori kristályos palák s a mezozoos korszak képződményei.
Vegyük rendre a különböző geológiai korok képződményeit és lássuk, rövid vázlat keretében, minő szerepkör jutott mindegyiknek a vármegye területén.
Kőzetek.
A megye legősibb kőzetei, a kristályos palák3
, mint már fennebb jeleztük, szigetekként emelkedtek ki a neogén tengerből Versecz és Buziás környékén. Megtaláljuk őket kisebb terjedelemben még a Maros balpartján, Lippa közelében is. A verseczi hegység kristályos tömege hirtelen emelkedik ki a síkságból, majdnem pontosan keletnyugati irányban huzódik és legnagyobb magasságát a 641 méteres Kudriczi tetőn éri el.4
A hegység kőzetét, melynek több válfaját Schafarzik és Halaváts behatóan tanulmányozták, Versecz környékén több kőbányában fejtik és építkezésre meg kövezésre használják.
A másik kristályos palából álló hegysziget Buziástól délkeletre, Szilas és Magyar-Szákos között emelkedik, neogénkorú képződményektől körülvéve, 368 méteres legnagyobb magasságra.5
A hegyszigetet környező dombvidék éjszaki határának a Temes vehető, délen a Berzaváig terjed.
A megye éjszaki részében, Lippa körül előforduló kristályos pala tulajdonképen a Marostól éjszakra fekvő Hegyes-Drócsa hegységnek déli lefűrészelt csücske. Ugyancsak itt találjuk a megye régibb, mezozoi korú kőzetei közül a zöldesszürke diabáz porfiritot6
a Vorvu Csetatye hegyen, a kárpáti homokkövet Sistarócz és Beletháza között, a melynek rétegeiből "egyes tömör mészkőszirtek emelkednek ki", végül még a "sárga, kvarczdús, helyenként konglomerátos homokkő" vastag rétegeit.7
A neogén korú tengerben lerakodó és egyéb fizikai meg kémiai folyamatok útján keletkezett kőzetek rétegeivel a megye keleti részében találkozunk, ott, a hol e kor tengerének partja huzódott. Halaváts a megye területén a neogén éra három emelete közül kettőt említ, a szármátit és a pontusit, a mediterránt nem. A Krassó-Szörény vármegyében tetemes kifejlődésben előforduló szármáti képződmények Szőlőshegynél Temes területére is kiterjednek, azonban "csakhamar a fedő pontusi korú üledékek alá merülnek".
3Előbukkan e kor képződménye még Varadiánál is, a verseczi hegysziget délkeleti részében. A képződmények többnyire szilárd homokkő padokban, közbetelepült sárgaszínű csillámos homokkal, márgákkal fordulnak elő, néhol alárendelt kifejlődésben mészkő is. Ennek az emeletnek homokkőképződményeire közvetetlenül a pontusi emelet két színtájának rétegei következnek. A diluviális lerakódások alatt fekvő felső színtáj többé-kevésbé finom, agyagos, márgás homokból, az alsó pedig sötétbarnaszínű márgából áll. Az alsó színtáj képződményei aránylag csekély terjedelemben fordulnak elő, a felső "homokalkotta" színtáj azonban a megye területén már jelentékeny mértékben résztvesz az altalaj képzésében.8
A diluvium sárgás, agyagos képződményeitől megszakítva, "két vonulatban" észlelhetjük a felszínen. Fehértemplom közvetetlen környékén és Körtéd-Nikolincz felé, a második a Karas mentén Vajdalak-Mélykastély irányában, ezenkívül a megye területén még egyebütt is, különösen a mélyebb bevágódású völgyekben. A pontusi korban működött vulkánok tevékenységének nyomaira, két helyen akadunk a megye területén, Mezősomlyó és Gátalja meg Sziklás és Lukácskő között. Az első helyen egy, diluviális képződményektől körülvett, 60 méteres kúpocska emelkedik, a mely azonban csak hólyagos bazalt-salakból áll, a másik helyen egy 20-25 méteres dombot, találunk, melynek lankás oldalán a nyitott kőfejtők anyaga kékesfekete színű, egyenletesen finom szemcséjű, gömbhéjasan elváló bazalt, a melynek a felszínhez közeli része hólyagos és kevésbé szabályos elválású. Anyaga szilárdsága következtében építkezésre és utczaburkolásra egyaránt alkalmas.
Diluviális képződmények.
Az eddig vázlatosan fölsoroltaknál fiatalabbak a diluviális képződmények: a sárga agyag, a lősz és a homok; ezek felszíni fekvésűek és közvetetlenül a pontusi korú képződményekre települnek.
Az említett képződmények közül az édes vízben, talán mocsárban keletkezett sárga, néha vereses, tömött rétegzetlen agyag, a melyben márga konkrécziók és babércz fordulnak elő; "a verseczi szigethegység déli lejtője aljában mindenütt megvan" s Homokszil-Porány-Vajdalak irányában követhető; előfordul a hegység éjszaki lejtőjén is, a hol Temeskutastól és Nagyszeredtől folytonos vonulatban huzódik éjszaknak, egészen a Berzaváig, innen nyugatnak fordul s a folyó mentében, enyhe lejtéssel, a síkság felé ereszkedve, lejtőfokot alkot. A Berzaván túl is, közvetetlenül a pontusi homok fölött fekszik a Poganis patak völgyének jelenkori képződményein túl pedig a buziási szigethegység pontusi korú rétegeit félkör alakban övezve, folytatódik. A Temes és Bega tágas völgysíkjában ugyan áldozatul esett a diluvium e képződménye a víz eltakarító munkájának, de túl a Temes-Bega-völgyén, Lippa-Vinga táján, annál hatalmasabb a kifejlődése. A diluviális sárga agyagnál fiatalabb képződmény a szintén diluviális korú lősz, a mely Temes vármegye területének csak déli részében található tipikus kifejlődésben, a nagy homokpuszta szélein, részben alatta; a homok egy részét, úgy látszik, ráfújta a szél a lőszre. A homokpusztától éjszakra, Verestemplom-Homokszil vonalán huzódik, egészen Alibunárig ÉNy-DK-i irányban, a homokterülettől délre pedig, hasonló irányú vonulatban Deliblát-Homokos táján huzódik Dolova (Torontál vm.) felé. Délen a lősz elég határozott lépcsővel emelkedik a Duna óalluvialis terrassza fölé és legmagasabb pontját a Gerebencztől éjszaknyugatra fekvő dombokon éri el (Dumaczia 251 m.) A lőszszel szoros összefüggésben álló diluviális homok, a jelenkorban is még forrása a megye legnagyobb geográfiai és geológiai érdekességének, a futóhomoknak. Ez a vármegye déli részén Károlyfalva. Gerebencz, Dunadombó, Deliblát, Homokos között terül el; jelenleg ugyan már legnagyobb részben sikerrel lekötve, de helylyel-közzel még szabadon mozgó állapotban. A megye ez érdekes területének geológiai viszonyaira vonatkozó ismereteinket a következőkben vázolhatjuk.9
Deliblát.
Az az ellipszisalakú terület, melyen a futóhomok a felszínen mozog vagy mozgott, az uralkodó szél hatása alatt, éjszaknyugatnak, tehát az uralkodó délkeleti szél irányában nyulik el. Ugyanez irányt követik a homokbuczkák is, a melyeknek magassága néha az 50 métert is meghaladja. A hepehupás területnek tengerszínfeletti magassága 75 métertől 194 méterig terjed.10
E területből, a mely 4az 1810. évi felmérések szerint még 70.660 hold 99 11-öl volt, ma csak 43.780 hold. 702 □-öl a kincstáré.
Az egész terület mívelési ágak tekintetében a következőképen oszlik meg:
| Erdőterület (1910. év végéig) | 22.319 hold | - □öl |
| Mívelésen kívüli terület (a melyből még 80% erdősítendő) | 10.877 hold | 925 □öl |
| Erdészeti csemetekert | 80 hold | - □öl |
| Gyümölcsfaiskola | 5 hold | 25 □öl |
| Gyümölcsös | 8 hold | - □öl |
| Szántóföld (illetményföld) | 85 hold | - □öl |
| Szántóföld (bérbeadva) | 170 hold | 453 □öl |
| Legelő (bérbeadva) | 19.115 hold | 849 □öl |
| Legelő (illetmény) | 120 hold | - □öl |
| Összesen: | 43.780 hold | 402 □öl. |
A puszta homokjának eredetére nézve sokáig eltértek a nézetek, de ma sem egészen egyezők. Abból a körülményből, hogy a homok nagyon vegyesszemű (mákszem-, borsószem-, de babszemnagyságú is) tele csillámlemezekkel, Cholnoky Jenő azt következteti, hogy a puszta homokja nem igazi futóhomok, vagyis nem tett meg hosszú utat a szél szárnyain; tagadja a homok tengeri eredetű voltát is, reámutatván arra, hogy a homok egyáltalában nem tartalmazza a tengerben élt állati vagy növényi szervezetek maradványait. Schafarzik Ferencz a puszta, homokjának eredetére nézve azt állítja, hogy a diluviumban tó borította az Alföldet és a Dunának a diluviumban még meg nem levő alsó szakasza helyén volt vízválasztó nyugati lejtőjén lefutó erősfolyású patak hordalékát, egyesítve azt a Karas, Nera és Morava (Szerbia) hordalékával, a tóba deltaként rakta le. Ezzel a nézettel szemben Cholnoky azt hangoztatja, hogy a diluviális tó föltevése nem elég megokolt, s hogy a delibláti homok nem mutatja minden kétséget kizáróan a deltaképződmények minden jelét, hanem ő azon a nézeten van, hogy Alföldünk a levantei kor sivatagjából a diluviumban lassanként "steppe"-klimájú, poros, itt-ott mocsarakkal fedett, de kevésvizű és aránylag hidegéghajlatú, fűvestérséggé alakult, melyen elég szárazság volt ahhoz, hogy vastag lősztakaró lepje el a síkságnak igen nagy részét. Akkor tehát, a mikor "a horvátországi Krapina mellett levő barlangban már elég jó kőeszközöket használt az ősember, a mikor még a magyar medenczében ott élt az ősrinoczérosz, az ősbölény, az ősszarvas, mammut és a pusztai marmota,11
ebben a korban hatalmas pusztai törmelékkúp halmozódott fel az Alföld délkeleti sarkában. A hegyekről lejövő patakok elszikkadtak, vagy csak időszakosan kerültek le a pusztára, temérdek homokot hordva medrükben, melyből kiverte azt a puszták szele s gyér pusztai növényzettel itt-ott megkötött buczkaterületet épített belőle".
Míg tehát az egyik nézet szerint a homok tóban képződött delta anyaga volna, addig a másik felfogás szerint törmelékkúp12
és szárazföldön képződött. Ennek bizonyítéka az a levantei korú molluscum-fauna, a mely a delibláti puszta egyik 170 méteres mélyfúrásából került ki. Nem valószínűek azok a feltevések, hogy a homok a szemközti szerb partról került volna magyar földre a Kossova-szél szárnyain. Mert ha így volna a dolog, akkor a puszta területén csakis finom, aprószemű homoknak szabadna előfordulnia, hiszen a nagyobb, a borsó- és babszemnagyságú homokszemeket csak nem hozhatja át a Dunán a szél, sem pedig azokat a kavicsokat, a melyek a homok alatti mélyebb rétegekben arra mutatnak, hogy tényleg helyben keletkezett delta vagy törmelékkúpképződménynyel van dolgunk. Igen, származhatik szerb földről is, de nem a szél hozta onnan, hanem a folyóvíz, talán a Morava, akkor, a mikor még a Duna nem folyt le a Vaskapun át.
A homok maga nem tipikus futóhomok. E mellett bizonyít a homokszemek alakja és a homoknak bőséges csillámtartalma. A homokszemek nagysága. Wessely szerint, középértékben a homokbkuczkákon 0.3-0.5 köbmm. a kifujt völgyekben, szélfuvásokban 0.059 köbmm. E számok értelmében a puszta homokja az összes európai futóhomokterületek között a legfinomabb. A homokszemek egyáltalában nem gömbölyödöttek, nem annyira koptatottak, mint azt a típusos futóhomokszemeknél tapasztaljuk. A homokszemeknek jelzett tulajdonsága ugyan a mellett bizonyít, hogy a homok nem régóta mozog, de hogy ebben a vízben való lerakodása, vagy az a körülmény gátolta, hogy időnként növényzettel meg volt kötve és csak 5újabb időben került a szél hatása alá, pontosan kimutatni jelenleg még nem lehet. A homok altalaja a mellett szól, hogy lerakodása alkalmával a víznek lényeges szerepe volt, mert a mint azt a puszta területén végzett mélyfúrások adatai igazolják, különböző színű és finomságú homok váltakozik agyagos és iszapos közbetelepülésekkel.
A Rozsdás nevű kút fúrási szelvénye például a következő rétegeket tünteti fel:54 felszíntől-0.60 m mélységig termőföld, 0.60-30.53-ig sárga finom iszap, 30.53-54.10-ig sárga finom iszapos homok, 54.10-74.22-ig finom agyagos homok gumókkal, 74.22-80.00-ig szürke homokos agyag. 80.00-106.09-ig sárga finom homok, nagy gumókkal, 106.09-108.25-ig barna homokos agyag, 108.25-113.68-ig finom sárga agyagos homok, közötte nagy gumók, 113.68-115.20-ig barna zsíros agyag, 115.20-118.14-ig világoskék agyag, 118.14-121.10-ig sárga agyagos homok, 121.10-150.60-ig sárga-szürke homokkő, 150.60-181.60-ig sárga-szürke homokkő, kavicscsal, 181.60-184.01-ig szürke agyag, 184.01-185.48-ig szürke finom tömött homok, 185.48-200.26-ig szürke homokkő kavicscsal.
A széltől kifújt partoldalakon látható, tiszta homokkal váltakozó televénytartalmú homoktalajrétegek változásai meg azt bizonyítják, hogy ,,a homok időnként megállapodott és a gazdálkodás megváltoztával ismét megindult."13
Legnagyobb valószínűség szerint a homokot, akár vízben, akár szárazon képződött, hamarosan ellephette a növényzet, a mely hosszabb vagy rövidebb ideig fogvatartotta és így megbénította, vagy legalább is csökkentette a szél erejét. Hogy a szél iránya a homok keletkezésének, illetőleg mozgásának korai stádiumában is ugyanaz volt, mint ma, azt mind a homokterületnek éjszaknyugati irányban való elnyúlása, mind a homokbuczkáknak hasonlóirányú sorakozása mutatja.
A homokbuczkák megkötés előtt a szél hatása alatt és irányában mozogtak, még pedig a szél erőssége szerint és tartamának megfelelően, kisebb-nagyobb sebességgel.14
Wessely szerint5 egy 7 méter magas homokbuczka évenként átlag 2.21 méternyi utat tett meg a szél irányában, úgy hogy az oldalában vezető községi út irányát többszörösen meg kellett változtatni.
Ez a mozgás - ha teljesen kötetlen homokról van szó - tulajdonképen az illető területen uralkodó legerősebb és legtartósabb légáramlatoktól függ és az évi csapadékmennviség szerint változó. Esetünkben a délkeleti és délnyugati széltől, továbbá a homokpuszta területére hulló évi 690 mm. csapadék mennyiségétől.
A homok felhalmozódásának, a homokbuczkáknak nagysága szerint három területet különböztethetünk meg a pusztán: 1. A délkeleti rész, melynek határa a Gerebencz-Dunadombó közötti vonal. Ez deflácziós terület; a szél elfújta, elszállította itt a homokot eredeti helyéről, egészen a talajvíz mélységéig15
(bara popina, cziganszka bara). A mi itt a régi homokhalmozódásokból megmaradt, az nem más, mint "keskeny, alacsony gerinczeknek egész sora", a melyek szigorúan az uralkodó szél irányában nyúlnak el délkeletről éjszaknyugatra.54 2. A középső rész, 6a mely Dunadombó-Gerebencz és Deliblát-Versecz vonalai között terül el; ez a legvadabb és a lekésőbben megállapodott rész". Itt vannak a legmagasabb buczkák s itt volt a legutóbbi időkig a legtöbb, kötetlen futóhomok. A magas buczkák között itt mély szélfúvásokat találunk. Ma már a pusztának ezt a legvadabb középső részét ,,összefüggő nagyterjedelmű ákácz fiatalosok borítják". 3. Deliblát-Versecz vonalán túl az éjszaknyugati rész. Ezen a részen a puszta felszíni talaja finomabb és legfinomabb homokalkotórészekből alakult, ezért legtermékenyebb is. Hosszan elnyúló buczkák sorakoznak a szél irányában itt is egymás mellé: részben begyepesedett legelők, részben erdős területek, telve nyárfákkal és cserjékkel.32
Cholnoky a teljesen szabadon futó homokon három alapalakot különböztet meg, a melyeknek mindegyike többé-kevésbé tökéletesen kifejlődve e homokterületen is előfordul.31 Ezek az alapalakok a következők: 1. A barkhán,16
a mely végeredménye minden teljesen szabad homokfelületen keletkezett alakzatnak. 2. A garmada, a mely árkos kifúvódással jár együtt s a mely a félig kötött homokvidéknek igen jellemző alakulása. 3. A düne,17
a mely nem bizonyult állandó alaknak, hanem csak elsődleges homokfelhalmozódásnak; fejlődése folyamán garmadákká és barkhánokká alakul át és végre teljesen szétdarabolódik.
A homok megkötődése következtében még a következő alakulatok állhatnak elő: 1. akadályok körüli halmazok; 2. kifújt nedves homoknak finoman rétegzett formái; 3. szélbarázdák és azok garmadái, "a melyek a kötött homokterületek domborzatát alakítják át a szél irányában hosszan elnyúló gerinczekké.
A szabadon mozgó homok területén eszerint a homokhalmazoknak formai kifejlődése a következő:
1. A homok születése helyén a szél irányára merőleges, többé-kevésbé párhuzamosan egymás után sorakozó homoktorlaszokat, dünéket találunk, a melyek előrehaladásuk közben szétbomlanak barkhánokra és 2. ilyen halmazok alakjában haladnak és sorakoznak a szél irányában. Ha ezek utközben megkötődnek, a szél 3. mély barázdákat váj beléjök s hosszú gerinczeket farag ki belőlük. Ilyen formákat mutatnak ma a homokhalmazok a delibláti homokterületen, a mely az embernek 30 évi munkája után inkább ligetnek, mint pusztának nevezhető.
Térszínalakulat.
A homok területét közvetetlenül környező vidéken, mint mondottuk, a lősz különböző változataival találkozunk, a mely platószerűen terül szét és jól kivehető lépcsővel, helylyel-közzel meredek fallal végződik egyrészt a Duna árterében, másrészt az Alibunári-mocsárnak most már tulnyomó részben kiszárított laposában. Ez a lépcső, vagy meredek fal kettős térszín végződését jelzi Dunadombótól nyugatra, a hol magam kisérhettem figyelemnel egyrészt Dunadombó-Deliblát-Homokos-Dolova-Ferenczhalom, másrészt Dunadombó-Kevevára-Székelykeve-Kevepallós-Beresztócz-Pancsova vonalán egészen Ópáváig. A Homokbálványos-Deliblát-Homokos-Dolova között húzható vonalaktól határolt terület egy olyan része a lőszvidéknek, a mely az előbb említett két térszínnek 70-80, ill. 100-110 méter közepes magassága közé esik. Szinte kétségtelennek látszik, hogy itt különböző korú térszínekkel van dolgunk. Cholnoky az alacsonyabb térszínt, a mely közvetetlenül a Dunának csak nemrég mentesített árterülete fölé átlag 10 méternyire emelkedik, alsó diluviálisnak tartja: a megye területén Homokbálványos -Székelykeve-Kevepallós vonalától keletre, egészen a futóhomokterületig. A magasabb térszínt is ilyen korúnak tartja, magasságkülönbségét azonban az előbb említett térszínnek besülyedésével, talajmozgásokkal magyarázza. A míg ugyanis "Halaváts meg nem zavart eredeti helyezkedésben" gondolja a síksági 7terület rétegeit, addig Cholnoky szerint Nagybecskerektől Újozoráig, illetőleg Homokbálványosig húzódik az a vonal, a melynek mentén történt állítólag talajmozgás.18
Ezeknek a térszineknek feldarabolása, részben vagy egészben való eltávolítása, a csapadék, illetőleg folyóvíz munkája. Temes és Torontál vármegyék határán, a Maros-Tisza-Dunaköz szivében nagy területen találjuk a mostkori, az alluviális képződményeket. A folyók rakták le ezeket széles árterületükön, miután a diluvium képződményeit eltávolították onnan. A folyóvizek, völgyeik fokozatos kifejlődésének első stádiumában úgy látszik, mind a Temesnek adóztak és ennek révén, majd később attól függetlenül is, léptek összeköttetésbe a Tiszával, illetőleg a Dunával. Nincs kizárva, hogy a Temes vízrendszerének eleinte talán lefolyástalan területen Temesvár-Alibunár vonalán elterült mocsarakban összegyűlt vize talajmozgások következtében talált utat a Duna-Tisza vízrendszeréhez.
Vízrajz.
Az említett mocsarak nyoma az egykor nagy terjedelmű "Alibunári-mocsár", a környékbeliek elnevezése szerint "nagyrét", a mely Halaváts szerint13 "kimosási medencze" és keletkezésének korára nézve alluviális.19
Az egykori mocsár medenczéjének felülete nem sík, hanem "lankásan hullámzó", altalaja sárgás színű, lőszszerű, homokos agyag a mélyebb pontokon, a dombosabb részeken fehér, finom kvarczhomok. A mocsár tőzegképződésre akalmatlan terület volt. Az Alibunári mocsár összefügg a verseczivel, a "kis réttel", a mely a verseczi hegysziget lábánál terül el. A mult század nyolczvanas éveiben sekély víz és részben nádas borította; szintén már legnagyobb részében száraz.
Temes vármegyének nevezetesebb folyóvizei a Maros és a Bega kivételével mind a Duna vízrendszeréhez tartoznak. A Duna maga csak aránylag rövid vonalon érinti a megyét, pancsova-kevevárai szakaszának székelykeve-kevevárai részével és a kevevára-báziási, vagyis középső folyásának végső szakaszával.20
Ez utóbbiba ömlik Palánk alatt, illetőleg Báziás fölött a Karas és a Nera.
A Karas Varadia és Temesőr között határjelző: kanyargós medrének jobbpartja magas;21
kilépve a homokterületre, mindinkább elveszíti vizét, úgy hogy míg Temesőrnél csak hídon lehet átmenni rajta, addig Gerebenczen alul - nyár derekán - a kocsiközlekedést már nem gátolja. A megye területére eső középső szakaszának iránya éjszakkelet-délnyugat. Ez megváltozik, a mint Gerebencznél a magas lőszfalak közül kilép a homokterületre. Követve a térszínnek természetes lejtését, éjszaknyugat-délkeleti irányban éri el a Dunát. Kákovánál lép a megye területére és nem éppen széles árterén szertekanyarodva, valamikor a meredek jobbpartját moshatta erősebben, de talán nem annyira Baer törvényének engedve, a mint ezt Halaváts gondolja, mint inkább a szél hatása alatt.
A Nera Nádas alatt éri el a Vármegye határát és majdnem pontosan keletnyugati irányban kanyarog Szokolováczig, a hol, miként a Karas megváltoztatja folyásának irányát és egyenesen délnek veszi útját. Fehértemplom és Varázsliget környékén "széles homokos, kavics üledékből" álló ártérén folyik. Kusics és Palánk között megyehatárt jelez.
8Termes vármegye területén ered és a Karasba ömlik a Guzaina-patak; az Alibunári mocsárba veszi útját és annak bekapcsoló árkai révén a Temes vízrendszeréhez tartozik a Kövéres-patak, a verseczi-patak, a Bega és a Moravicza-patak (Lunca, Klopodica, Semenica egyesülése). Ezek csak mint az Alibunári mocsárt tápláló vízerek érdemelnek említést, különösebb jelentőségük nincsen. A mocsár vizét a Schulhof-, Moravicza- és a Berzava-csatorna szállítják a verseczi levezető-csatorna (Mária Terézia-csatorna) révén a Temesbe.
A diluviumban is már létezett Berzava-folyó kanyargós vize Gertenyes és Zsidovin között lép a megye területére. Innen egészen Dentáig a "diluviális sárga agyagba" vájta medrét.
A vármegye folyóvízei közül közvetetlenül a Duna vizrendszeréhez tartozó legnagyobb folyó, a Temes, Temesforgácstól Paráczig kanyarog Temes vármegye területén. Úgy látszik, nagy ívben éjszak-éjszaknyugat felé vándorolt, számtalan holtmeder részletet és morotvát hagyva maga után s elfoglalva azokat, a melyekből előtte kitakarodott a Bega; ugyanannak az erőnek engedve, a melynek ő a Kossovának.22
A Temes mederváltozásai esetleg nagyon fiatalkorú talajmozgásokkal bajosan magyarázhatók.23
Míg a Temes felső, a megye területén kívül eső szakasza tektónikailag preformált völgyben, majdnem déléjszaki irányú, addig a középső, tágas ivben megkerülve a dombvidéket és a messze keletre hagyva az Alibunári mocsarat, keveredik a Begával a Duna árterén, majd az utóbbin délkeletnek véve útját, Pancsovánál szakad a Dunába.24
A Temesnek a vármegye területén a Poganis-patakon, kívül nincsen jelentősebb mellékvize. A Temes és Poganis közös árterén egykor mocsarak terültek el, ma már nyomukat is alig találni.
A Temesnél talán még inkább a Bega-folyónak25
van jelentősége a megye gazdasági és kereskedelmi életének fejlődésében. A Temessel közös ártéren, szabályozott 11mederben, illetőleg csatornában, vele többszörösen összekapcsolva, ugyanazoknak a törvényeknek engedve, a melyek a Temes folyását irányítják, az utóbbival majdnem párhuzamosan haladva, szakad a Tiszába. A határmenti Tergovesttől (Brassó-Szörény) Temesvárig szabályozott, majd természetes medrében folyik, azontúl egyrészt a Bega-csatorna szállítja vízét délnyugatnak (Románszentmihályon túl elhagyva a vármegyét) másrészt az Ó-Bega, egyenesen nyugatnak tartva. A Beregszóval való egyesülése után az Ó-Bega-csatorna szállítja a vizet Jankahíd és Begafő között a Bega-csatornába, illetőleg a Bega régi kanyargós medrén át a Tiszába. Mellékvízei, a melyek a vármegye területén elég számosak, jelentéktelenek.26
Vízük csak bőséges csapadék után nagyobb terjedelmű és korántsem érik utól a torontálmegyeieket. A Temes éjszaki részében lévők jelentéktelenebbek, mint a déliek és teljesen eltörpülnek az Alibunári "nagyrét" mellett.27
Kultura a delibláti homokpusztán.
Leánykúti részlet.
Kultura a delibláti homokpusztán.
Útbevágás a megkötött homokterületen.
Kultura a delibláti homokpusztán.
Fáczánetető.
Kultura a delibláti homokpusztán.
Homokbuczka.
Deliblát. - A kincstári homokpuszta mély kútjába leszáll a búvár.
A delibláti homokpuszta kulturája.
Nyárfás erdő.
A delibláti homokpuszta kulturája.
Fenyves.
Éghajlat.
A vármegye vízrendszerének kifejlődésére a térszíni viszonyokon kivül a klima is nagy befolyással van; ősdomborzat és csapadék, szélműködés és vízerózió együttes hatásának eredménye az a kép, a melyet Temes felszíne ma mutat. De nem szabad megfeledkeznünk az emberről sem, a ki évszázados munkájával kivetkőztette őseredeti mezéből azt a földet, a melyen úrrá lett.
A klimatikus viszonyokat feltüntető térképeken görbékkel szoktuk ábrázolni a hőmérséklet, légnyomás és csapadék eloszlását télen, nyáron és évi középértékben. A különböző jelzésű görbék összekötik mindazokat a pontokat, a melyeken a jelzett évszakban egyenlő a légnyomás (izobár vonalak), a hőmérséklet (izoterm vonalak) és a csapadék (izochiéta-vonalak).
Az évi középhőmérséklet 10.0 és 11.5° C között ingadozik a megye területén. Ennek legnagyobb része a, 11.5 és 10.5° C-ú izoterm vonalak közé esik, csak éjszaknyugati sarkában marad 10.6° C alatt és sülyed egészen 10.0° C-ig (Lippa 10.1°, Lugos 10.1°, Temesvár 10.7°, Buziás 10.9°, Detta 10.6°, Versecz 11.6°, Pancsova 11.51°, Deliblát 11.3°). Ezekkel szemben a januáriusi izotermák átlagos hőmérsékletként a megye déli részére -1°-2° közötti ingadozást mutatnak. A -2° izotermája körülbelül a Temes íve alatt, azzal párhuzamosan halad nyugat felé, a megye felső felét ilyenképen a -2° és -3° izotermájától körülfogott területhez kapcsolva, a mely területhez tartozik a Nagyalföld tiszáninneni síkjának legnagyobb része. Júliusban Temes vármegye délnyugati részét a 23° fokot jelző zárt görbe fogja körül, a megye éjszaki és keleti felén e hónapban 23° és 22° között ingadozik a hőmérséklet. A Temesvárt végzett észlelések szerint ott 10.7° évi középhőmérséklet mellett 32-38° C a legmagasabb. -20-22° pedig a legalacsonyabb hőmérséklet. A hőmérsékleti viszonyok tehát nem mutatnak nagyobb szélsőséget, mint az Alföld bármely más részén.
A vármegye területén télen, illetőleg nyáron uralkodó légnyomási viszonyok egymástól lényegesen különböznek. Míg télen ugyanis az oceánikus minimum hatását érezhetni, addig nyáron Temes vármegye a kontinentális maximum befolyása alá kerül. Ez általános viszonyok alól persze sok a kivétel s e szerint azután kapunk enyhe vagy erős telet, illetőleg hűvös vagy forró nyarat. Térképvázlatunk adataiból láthatjuk, hogy télen a légnyomás délnyugat felé fokozatosan csökken, úgy hogy a vármegye területének majdnem legnagyobb részén 766.6 és 766.4 mm között ingadozik a barometer állása. Nyáron viszont, a fent általánosságban jelzett ok miatt éjszak-éjszaknyugat felé vonulnak az izobárvonalak és a mondott irányban csökkenő légnyomást jeleznek, mely a vármegye területén ez évszakban 760.6 és 760.2 mm között marad. A légnyomás évi átlagos értéke 762.4 és 762.6 között jár a megye délkeleti részében, míg Temesvár környékén és attól éjszakra és nyugatra 762.4-nél kisebb.
Temes vármegyének a keleti hegyesebb vidékhez közeli részén legtöbb a csapadék, évi átlagban 700-800 mm. Körülbelül Versecz-Temesvár vonalától keletre 700-600. Tavasszal 175 és 225 mm között ingadozik a csapadék, 12nyáron 200 és 250 mm, őszszel 175 és 200 mm. Tavaszszal és nyáron van átlag a legtöbb csapadék a vármegye területén: 125-225 mm, őszszel 175 és 200 mm között marad, míg télen csak 125 és 175 között változik. A csapadék különben igen egyenlőtlenül oszlik el a megye területén. A tél gyakran hótalan és ilyenkor hideg és száraz, úgy, hogy a vetés nagyon megérzi. Átmenet a nyárba nincsen, ez hirtelen szokott beállni és néha forróságával nagy kárt okoz.
A vármegye területe a krassószörényi és a bihari hegyvidékkel együtt hazánknak zivatarokban gazdagabb vidékeihez tartozik, a zivataros napok száma itt eléri a 31-et is, ezek jobbára a nyári hónapokra esnek.
A Deliblát klimája.
A klimaelemeknek e nagyon is általános vázlatán belül meg kell emlékeznünk még a "Delibláti-pusztáról", a mely különleges viszonyai miatt fokozott figyelmünkre tarthat igényt. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy klimájának elemei nem különböznek lényegesen az őt nagyobb távolságban környező területeitől. A klimatikus szélsőségek itt, a talajnak különleges fizikai tulajdonságai miatt, még fokozottabb mértékben vannak meg, mint egyebütt a megyében.
Az évi átlagos hőmérséklet 11.4° C, a mi azonban korántsem jelzi azt, hogy talán enyhe a nyara és tele. Ellenkezőleg, itt éppen a túlnagy hőingadozásokból adódik a jó közepes temperatura-adat. Cholnoky30 megfigyelései szerint példának okáért a homok felszíne a levegőnek 28.9° hőmérséke mellett felmelegedhetik 47.6°-ra és ott az összes hőingadozás 32°. Általában mondhatni, hogy a homok jobban melegszik fel, mint a gránitszikla, ez pedig jobban, mint a mocsártalaj. A levegő legerősebben melegszik fel a homoktalaj felett, mert a meleg nem hatol olyan mélyre, mint például a gránitba. Legkevésbé melegszik fel a mocsártalaj feletti levegő, mert itt a besugárzott melegmennyiség a nedvesség elpárologtatására fordíttatik. E kettő között áll a homok, a melegkisugárzást illetőleg. Éjjel a gránit több meleget ad le a levegőbe, mint a mocsártalaj, mert több halmozódott fel benne és mélyebben; legkevesebbet sugároz ki a mocsártalaj "a miért is rajta a fagy leggyakoribb". Késői és korai fagyok - habár ritkán előfordulnak és különösen a mélyebben fekvő részeken okoznak kárt.
Az évi átlagos csapadékmennyiség 690 mm. Ez talán még elég soknak volna mondható, ha az egész év tartamára egyenletesen oszlanának el a csapadékos napok. A főleg délkeleti irányú (77%) szélviharok leginkább a tavaszi és őszi hónapokban dühöngenek (a melyek gyakran 4-7 erősségűek), ezek többnyire szárazak, esőt az éjszaknyugati hoz.
Kossova.
A legnevezetesebb, legerősebb és legkárosabb szél itt is, mint Délmagyarországon általában, a Kossova-szél. Irányára nézve kelet-délkeleti. A romániai síkságról jön át a hegyeken és főhn-szélként csap le a pusztára. A pusztának gazdasági élétére oly eminens fontosságú szélről már sokan írtak (Schafarzik F. dr., Cholnoky J. dr., Hegyfoky K., Czirbusz G. dr., Themák E. stb.). Róna Zsigmond dr. róla a következőket mondja: A Tisza-Maros szögén amúgy is a délkeleti szél uralkodik, de tudnunk kell, hogy csak az erősebb ily irányú légáramlatokat szokás a Kossova névvel illetni. Minden esetre nevezetes dolog, hogy a délkeleti szél hazánkban másutt egyáltalában nagyon ritkán szokott viharos erővel fellépni, csak éppen a délkeleti megyékben, jelesen Erdély részén és a Maros-Tisza közén, "egyebütt az igazi viharos szél nyugtról és éjszakról fúj". A Kossova keletkezésében egy részt "a légnyomás bizonyos eloszlási módja, másrészt a hegyrajzi viszonyok működnek közre". Ha Kossova fú, az esők az Adriai-tenger felől fokozatosan átterjednek hazánk nyugati felére, míg keleti felében "az idő egyelőre száraz". Az esőzés többnyire összeesik a Kossova végével. A Kossova 6-8 héten át "alig számbavehető megszakításokkal, 5-7 erősséggel szokott dühöngeni". Az általa okozott károk néha óriási mértéket öltenek. A füveket gyökerestül kifújja, szintúgy a csemetéket, cserjéket, fákat is. De nemcsak azzal okoz nagy kárt, hogy a talajt megbolygatja, hanem azért is, mert a rügyeket, leveleket a szélhajtotta homokszemek szétszaggatják és leverik.54 A Kossova elültével az ültetvények olyanok, mint jégverés után.
Talajnemek.
A klimának hatása a felszíni talajra a homokterületen nem oly szembeötlő, mint egyebütt a megyében. A szélhajtotta homokon televény nem képződhetik, vagy ha igen, úgy nagyon silány az és magasabb rendű növények megtelepedésére elégtelen. Sok év fáradságos munkájának eredményei azok a kisebb-nagyobb terjedelmű ligetek, a melyek ma a homokbuczkákon díszelegnek s a melyek körül most már halad a nagyobbszabású homokkötés. A homok, a mely 13itt évszázados emberi munka hatása alatt lassan átváltozik termékeny földdé, rendesen a homokszemeket bevonó különböző vasvegyületek alkotta kérgezés következtében különböző színű; színe "a szennyesfehértől a szürke, fehér, rozsdafehér és barna színek különböző fokait érintve, a feketéig változik".54
A kincsári puszta homokját és Temes vármegye egyéb helyeiről származó talajpróbákat már többen vették vizsgálat alá. Így Wessely József, a Delibláti homokpuszta alapos ismerője és v. Hauer lovag is. Az előbbi Nagykárolyfalva és Dunadombó futóhomokját, az utóbbi Széphely és Lippa környékének talaját elemezte. Ujabban Gáspár I. dr. is foglalkozott Temes vármegye talajának vizsgálatával.28
Ő hét talajpróbának (agyagos homoktalaj) beható vizsgálata alapján megállapítja, hogy "a talajok fizikai állapota (Begaszentmihály sziklatalaja kivételével) a különböző nagyságú finom homok kedvező aránya és agyaggal való keveredése következtében igen jó. A növényi tápsók közül valamennyi talaj bővelkedik kálisókban, foszfátokban és humuszanyagokban; kettő kivételével valamennyi mészszegény, de vasvegyülékekben igen dúsak, valamint jelentékeny a nitrogénmennyiség is, úgy hogy kiállják a versenyt Oroszország csernozem (fekete termő-)talajával"19.
Szíkes talaj a megye területén előfordul ugyan, de nem nagy kiterjedésben. Treitz és Horusitzky adatai szerint a vármegye nyugati felében, különösen az agyagos szik játszik nagy szerepet. Treitz szerint, "ott, a hol régente mocsár állott s ez kiszáradt, a talajkilugzás, azaz a csapadékvizek lefolyása hiányos, elégtelen volt, ott a föld elszikesedett".2329
A mi a vármegye homokterületének termékenységét illeti, Ajtayval54 négy osztályt különböztetünk meg a homok termőhelyi jósága szerint: I. televényes, mélyfekvésű, fekete homok; II. televényes, magasabb fekvésű, barna homok és a buczkák nyugati, éjszakmyugati és éjszaki lejtőin levő laza szerkezetű, igen finom szemű, sárga homok; III. a buczkák keleti és délkeleti oldalainak finom, sárga homokja és a buczkák közötti kifúvásokban levő lapályok, a melyek azonban még nem feküsznek a talajvíz színében. Ebbe a termőhelyi osztályba sorozható 14még a "mogyorónyi homokkonkrécziókkal fedett homok"; IV. a teljesen kifújt, mélyfekvésű laposok, szürke homokkal, mogyorónyi homokkonkrécziókkal, "homokkőlapokkal". Ez a terület helyenként "mohás", csapadék felvevő képessége elégtelen; a rajta megtelepedett boróka ellaposodik. Szóval: a homokterületen minden, széltől mélyített kifúvás terméketlenebb, mint a neki megfelelő buczka.
A homokterületnek Homokszil és Homokos községek közötti részein jobb a talajminőség; a puszta éjszaknyugati vége, a Nagykárolyfalva és Alibunár felé eső részek pedig "a nagy kiterjedésű, jó legelő-területekkel, a kövér talajú szőlőtelepekkel (Wekerle-telep) és a leánykúti szántóföldek dús, fekete homokjával a homokpuszta gyöngye elnevezést méltán megérdemelte".
Temes vármegyében általában a nyugati részen, a Maros, Bega és Temes közötti és melletti területek, a melyek a 100 m tengerszínti magasság alatt maradnak, legtermékenyebb a föld. Jó a talaj a keleti hullámos síkságon. A megye éjszaki és Torontállal határos részén a talaj nehezen munkálható meg, könnyebben a lősz takarta vidéken, legkönnyebben Deliblát és Domokos között.
Mívelési viszonyok.
Minőségük szerint a különböző talajok más-más czélra szolgálnak. Igaz, hogy sok helyütt sikerült a rosszabb minőségű talajt is bizonyos czélra alkalmassá tenni, de csak ott és csak oly mértékben történt az, a hol és a mennyiben a talajjavítástól várható sikerek arányosak a hozott áldozatokkal.
A homokkötés módozatainak, illetőleg a homokterület gazdasági fejlődésének rövid vázolása előtt, néhány szót kell szólanunk a vármegye, de különösen a homokterület növényvilágáról.
Növényvilág.
Miután Temes vármegye földjének felszíne mind alakra, mind minőségére különböző, a növényzete is más a dombvidéken, a rónán és a homokpusztán. Mind a három vidék jellemzőbb alakjait (1595 fajt és több alfajt) összegyűjtötte Borbás V. dr., a ki Temes vármegye flórájának összefoglaló jellemzését is adta: A verseczi hegyek és a homokmezők vegetácziója között hasonló a viszony, mint a Budai hegyek meg a Rákos homokpusztái között, de nem oly feltünő a növénycsere az előbbi, mint az utóbbi esetben, "mert Versecz és a homokpuszták között szikes helyek meg homokpuszták feküsznek". De különbözik Temes flórája Krassószörényétől is lényegesen. A sziklák kőzetanyaga más, a hegyek és dombok jobbára szárazak, források, csermelyek ritkábbak, az erdők sűrűek, "tehát a vadontermő növényzet oly változatosságban, mint Krassószörényben és már ennek a határán is, már nem pompázhatik". A dombvidék flórája, a meleg mészsziklák, bükkösök, fenyvesek és havastetők hiánya miatt nagyon változatos nem lehet. A rónaság flórája nem annyira a fajok gazdagságával, mint inkább jellemző voltával és érdekességével tűnik ki. A tavi vagy mocsári növényzet nem érdekes, de a szíkesmezők és homokpuszták növényzete annál inkább figyelemreméltó.
A dombvidék erdeinek jellemző fája, a közönségesebb hazai erdei fákon kívül, a magyar tölgy (Quercus conferta); előfordul még a gyertyánfa, az ezüsthárs, a mannakőris és Pinus nigricans. A cserjék közül kiválnak különösen a fekete gyűrűjuhar, a hólyagmogyoró, a galagonya és a török meggy. Ideszámíthatók még a "Magyar Alföldnek s környező dombvidékének sajátságos apró cserjéi". Legnevezetesebb a vitorlás virágúk serege.30
A rózsavirágúak31
sok jellemző faja. Az erdők fűnemű növényei közül kiválnak oly Galiumok (ragadványfűvek), ernyősök és sások, a melyek "nálunk csak a Bánságban vagy csak Erdélyben lakosok". A száraz, füves és bokros lejtők jellemzői az apró cserjék és számos magas kóró.
Galium longifolium, G. asperulaeflorum, Asperula Taurina, Anthriscus nemorosa, Smyrnium, Carex brevicollis, továbbá Centaurea stenolepis, Vicia truncatula, Lathyrus Hallersteinii, Orobus rigidus, Silene viridiflora, Primula inflata, Aspidium angulare, Lunaria annua, Knautia Drymeia, Helleborus odorus, Silene livida, téli zöld, Ruscus, Dianthus trifasciculatus, azután Avena compressa, Bromus angustifolius, Poa leviculmis, Triticum villosum. Cirsium Beujarti, C. spathulatum; Carduus candicans, Echinops banaticus, Xeranthemum cylindraceum, Centaurea spinulosa, Silene nemoralis, Galium flavicans, Sedum glaucum, Achillea orithmifolia, Pulsatilla montana, Campanula Grosseckii, Potentilla pseudochrisantha stb. stb.
Ha csak Buziás meg Temesvár határának növényzetét hasonlítjuk össze egymással, Temesvár előnyben marad, mert kissé szikes, majd mocsaras rétjein és róna-erdeiben több oly növény díszlik, mely Buziáson nem terem. Buziás vidékén minden talpalattnyi földet jól mívelnek, úgy hogy itt a vadontermő növényzet nagyon szegényes, legföljebb a bokros helyeken akadunk "néhány jobb növényre". 15A vetések jellemzői a csónakosok, buzás rétjeinek uralkodói a lóherék; néhol az alacsonyabb réti növényzetből kimagaslik a kökény vagy a fodorjuhar. A legelőkön Hibiscus, Centaurea, Chenopodiumok stb., vizek mellett káka, vadrizs, fűvek stb. uralkodnak.
A róna erdeiben a Temes mentén és Temesvár körül uralkodik a mocsártölgy. A vízi növényzet, a mely legbujább a Maros holt ágaiban, különben nagyon egyforma és kevéstagú.
Az uralkodó jellemző mocsári vagy vizenyős helyen termő növények között kiemelhetők: Oenanthe banatica, Galium elongatum, Cyperus Monti, Iuncus Rochelianus, Orchis elegans, Eupatoriam Syriacum, Cirsium brachycephalum, Glycyrrhiza echinata, Melilotus palustris.
A fehérlő szikeslaposokon nyáron csak két ürömalak, az Artemisia pontica, és A. monogyna tenyészik. Ezeken kívül elszórtan más sziki növény is található.
Aster canus, Achillea asplenifolia, Trifolium angulatum, Medicago rigidula, Bupleurum tenuissimum, Polygonum Kitaibelianum.
Deliblát növényzete.
A legjellemzőbb és legérdekesebb növényzet Temes vármegyében a homokpuszták növényzete. Mint már volt alkalmunk megjegyezni, nem sivatag ez a terület és talán nem is volt sohasem minden növényzet hijával. Ma sem az, sőt ma már kisebb-nagyobb ligetek díszelegnek, rendesen a homokbuczkák tetején és ha a vándor Deliblátról vagy Homokosról átmegy a pusztán Gerebencz felé, néhány kisebb foltot kivéve, inkább azt a benyomást szerzi, hogy gondosan mívelt földön jár, nem pedig sivatagban. A pusztán uralkodó fanemek csoportjait Ajtay dolgozata nyomán közöljük.54 Az ő megkülönböztetése szerint vannak állabalkotó fanemek: 1. a közönséges ákácz (Robinia pseudoacacia), 2. a fekete nyár (Populus nigra), 3. a kanadai nyár (Pop. canadense), 4. a fehér nyár (Pop. alba), 5. a szürke nyár (Pop. canescens), 6. a jegenye nyár (Pop. pyramidalis), 7. fekete fenyő (Pinus nigra), 8. az erdei fenyő (Pin. sylvestris); csoportosan előforduló fanemek: 1. a szöszös és ezüstlevelű hárs (Tilia tomentosa, Tilia argentea), 2. a molyhos tölgy (Quercus lanuginosus), 3. a kocsános tölgy (Quercus pedunculata), 4. a mézgás éger (Alnus glutinosa), 5. a bálványfa (Ailanthus glandulosus), 6. a sajmeggy (Prunus mahaleb); végül szórványosan előforduló fanemek: 1. a nyirfa (Betula verrucosa), 2. a fehér eperfa (Morus alba), 3. a rezgő nyárfa (Populus tremula), 4. a háromtövisű lepényfa (Gleditschia triacanthus), 5. a mannakőrisfa (Fraxinus ornus), 6. a jávorfa (Acer campestre, acer tataricum), 7. a tölgyfa (Quercus annisecta), 8. a cserfa (Quercus cerris), 9. a sima szilfa (Ulmus glabra, ulmus effusa), 10. a szelid gesztenye (Castanea sativa), 11. a gyertyánfa (Carpinus betulus, egy szál).
Az újabban megtelepedett és 1907 óta megtelepítési kísérlet alatt levő fanemek közül felemlítjük a következőket: 1. Fraxinus americana, 2. Juglans nigra, 3. Acer negundo, 4. Prunus serotina, 5. Fraxinus viridis, 6. Tilia parvifolia, 7. Ulmus heterophilla, 8. Abizzia julibrissima, 9. Prosopis juliflora, 10. Phillodendron amurense, 11. Picea Engelmanni glauca, 12. Picea pugens, 13. Juniperus virginiana (jó sikerrel), 14. Pinus contorta, 15. Pinus montana, 16. Pinus strobus, 17. Pinus sylvestris, 18. Pinus banksiana, 19. Pinus calabrica, 20. Pinus larix, 21. Pinus pennsylvanica.
A Robinia pseudoacaciát kétségkívül mesterségesen telepítették a homokterületre (1853-ban találunk először adatot róla), a Populus-fajokat 1820 óta telepítették ide; a Pinus nigrából van már 70-80 éves állomány Gerebencznél. A Tilia tomentosa, Quercus lanuginosa és Quercus pedunculata, a 80-120 éves évgyűrűk bizonysága szerint, valószínűleg ősfái a pusztának. A Prunus mahaleb szintén a puszta legrégibb fanemei közé tartozik, úgyszintén a Fraxinus ornus is.
A cserjék közül legnevezetesebbek a szömöricze (Rhus cotinus var. arenaria), a mely már 1815 óta honos a homokban és a Juniperus communis, a mely valóságos áldás a homokvidéken. Nélküle talán nem is volna lehetséges a homokot sikeresen megkötni. Szőlőkaró vagy kerítés készítésére használták a boróka törzsét, homokfedésre a galyait, a bogyója, melynek szedése 2526 kor. évi bért hoz, "oly fejlett és húsos, a minőt csak Olaszországban produkálnak". Újabb időben beszüntették a boróka törzsének kihasználását és csak a bogyó szedése van bérbeadva. Egyedüli hátránya a több mint 2000 hold terjedelmű borókásoknak, hogy tartós szárazság idejében gyúlékonyak és tűzveszélyesek. A homokon találni még a sóskabokrot, a selyemeperfa bokrait, a fagyalt, a fodorjuhart, a galagonyát és a ligetekben a vadszőlőt.32
Az aprócserjés sereghez tartozik a Helianthemum Fumana, 16az apró fűz (Salix angustifolia), a cserjéstövű Diranthus scabuletorum és serotinus, a Marschall kakukfű és Comandra elegans, mely csak itt terem az országban.
A fűneműek közül megemlítjük a magas pázsitokat, ,,melyek erős gyökérzetök vagy taraczkjaik" által tűnnek ki. Ilyenek a deres taraczk (Viticum intermedium), két faj árvalányhaj, a Festuca vaginata, a Sorghum Halepense, Bromus erectus, Calamogrostis Epigeios (a ritka nád) meg a szürke káka, "melyek buja tenyészete s a homok fölött való győzedelmes növekedése egyenesen a homokra termettségöket bizonyítja. Ezekhez a pázsitfélékhez sorakoznak más keskenylevelű vagy "keskenysallangú növények". Más pázsitok inkább szétfutnak a homokon (ujjas csillagpázsit, Dactilus officinalis; a Marschall kakukfű, a királydinnye, a hamvasszeder). A magas kóróknak is akad képviselője a homokpusztán: a földi boróka, a bazsarózsa (Paeonia Banatica), az ökörfarkkóró, a kender stb.
Hagymásak vagy gumósak is teremnek szép számmal (sáfrány: Crocus reticulatus, egy magyarföldi kikirics: Colchicum arenarium, Allium flavescens, A. flavum, A. mondatum, A. sphaerocephalum, Ornithogallum collinum és umbellatum, egy csinos orchidea, az atnacamptis pyramidalis stb.)
A száratlan vagy virágszálas növények itt "vastag és hosszú gyökérzetökről tűnnek ki" (Astragalus exscapus, Pulsatilla grandis és pratensis, Taraxacum corniculatum stb.)
A harasztnövények és szalagnövények sem hiányoznak (Tamus, Polygonum convolvulus, Vinotoxicum laxum stb.). Az "üröm és hófehérke alakok selymes vagy fehér molyhú ruházatban diszelegnek". A szalmavirág, a szamárkenyér, a bogács, az ördögszekér, a varjuháj stb. itt tenyésznek a homokban. Megterem itt a tengerparti jellemző keskeny levelű kövér növények közül a Salsola Kali, a Corispermiumok, Euphorbia Gerardiana és glareosa, stb.
Az apró, de sűrű, bokros növények, "melyek összefüggő pázsitszőnyeget alkotnak"; nagy számban honosak. A homokon tenyésző növények közül egész sereg van olyan, mely rátermett szervezetével ,,valóságos harczot folytat a homok lebilincselése érdekében". És ha sikerült már 22,319 holdat erdősíteni, úgy ez a szép siker mindenesetre annak köszönhető, hogy hosszas tapasztalat alapján ma már kijelölhetők azok a növényfajok, a melyek legjobban tenyésznek homokos talajban és testalkatuk következtében legalkalmasabbak annak rögzítésére.
A homoknak mesterséges kötése alkalmával következőképen járnak el: 1. az uralkodó szél irányára merőlegesen a buczkák homokját 3 méteres távolságban megvonalazzák, 2. ezekre a vonalakra 50-60 cm. hosszúra vágott Juniperus communis-galyakat fektetnek reá, ezeket 3. kapavágásnyi homokkal lefogják, 4. minden sorközben hét sor ákáczcsemetét ültetnek, 5. minden sor ákácz közé vetnek egy sor Festuca vaginata fűmagot. A takarás segíti így a csemetét, a kizöldülő csemete beárnyékolással védi a kikelő fűmagot a nap heve ellen és kölcsönösen támogatva egymást, fokozatosan erősebben és erősebben kötik meg a felszínen a laza homokot.33
Állatvilág.
A vármegyének röviden vázolt felszíni talajféleségei szerint, mint láttuk, különböző a növényzet tipusa is. E különbözőség a talajnemeknek ama tulajdonságából magyarázható, hogy a míg egyes növényfajok életföltételeiket meglelik bennök, addig mások e talajnemek bizonyos, fontos fizikai és khemiai tulajdonságainak hiánya miatt - adott klima mellett - nem élhetnek meg. Az a kölcsönösség, a mely a megye talaja és növényzete között fennáll, bizonyos megszorítással áll az állatok világáról is. Ez ugyanis tágabb értelemben véve szintén mutat helyhez kötöttséget, a mely a klimától eltekintve, főleg a növényzet eloszlásától függ. Világos, hogy az állatok 17eloszoltságát még olyan éles határokkal sem sikerül feltüntetnünk, mint a növényzeti tipusokét, hiszen az állatok helyhez kötöttsége - az alsó és legalsó rendűeket nem tekintve - korántsem akkora, mint a növényeké és nagyobbfokú a növényevőknél, mint a ragadozóknál. Nem is beszélhetünk azért külön Temes vármegyének, hanem legfeljebb Délmagyarországnak, a Regio banatica-nak állatvilágáról, értvén e régión a Bánság három megyéjét: Torontált, Temest és Krassó-Szörényt. Temes vármegye, mint már volt alkalmunk kiemelni, átmeneti terület a róna és hegyvidék között, területén tehát mind az Alföld, mind a magas hegyvidék állatainak képviselőit megtaláljuk. A Bánság állatföldrajzi tekintetben a mediterrán területhez tartozik; földje fizikai tulajdonságai szerint "még több szűkebb régióra" osztható fel, "a melyek mindenikének megvan a maga jellemző állata". Ilyen régiók: a felső havasi táj, a kipusztulásnak induló zergével; a hegyes-erdős táj, a melyen az éneklő madarak seregén kivül a fakó keselyűvel, a bokrok alján tanyázó viperával, a skorpióval, a kolumbácsi légygyel és a termiták egy fajával találkozunk; azután az Alföld végtelen rónája, a melyről az ember a jellemző fajok rovására terjeszkedett, a hol tehát csak azok a fajok maradhattak meg, a melyek a kultúra következtében megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni tudtak, vagy azokból egyenesen hasznot húznak. Közülök fölemlítjük például a földi kutyát (Spalax typhlus).
A vízi madarak, e tájék jellemzői, a mindjobban előre haladó ármentesítés következtében számban megfogyatkoztak ugyan, de e vidék még most is kitűnik ezeknek nagy fajgazdagságával. Végül megkülönböztethetjük még a homokterületet, mint külön tájat, "melynek gyér növényzetén, a legérdekesebb hártyásszárnyú rovarok repdesnek" mint kizárólagosan a területnek lakói.
Nem lehet e vázlat czélja a Bánság egyes régióinak állatvilágát behatóan ismertetni, hanem meg kell elégednünk azoknak a fajoknak rövid felsorolásával, a melyek Temes vármegyére jellemzők.
Az emlősök közül felemlítjük a denevér-fajokat, a madarak közül, melyeknek mintegy 300 faja ismeretes, itt tanyázik a szakállas keselyű (Gypaëtus barbatus), a barna keselyű (Vultur monachus), a fakó keselyű (Gyps fulvus), el-ellátogat a vidékre az egyiptomi keselyű (Nephron percnopterus) is.
A hüllők osztályába tartozó fajok közül érdekesebbek a görög tekenős béka (Emys europea), mely a Dunaszorosban gyakori, a mérges vipera (Vipera ammodytes). A kétéletűekre nem annyira jellemző a havasi triton (Triton alpestris), vagy foltos szalamandra (Salamandra maculati). Az itteni békafajok általánosak.
Nemcsak a Duna, hanem délmagyarországi mellékfolyói is gazdagok halakban, melyeknek fajai közül némelyek állandó lakói, míg mások csak bizonyos időben vándorolnak be a Fekete-tengerből. A nevezetesebb halfajok a tokfélék, míg a süllő egyik igen ritka faja: a Lucioperca volgensis is előfordul.
A puhatestűek képviselői is igen érdekes jellemzői a vidék faunájának (Helix banatica, Diodonta, Clausilia dacica, Anodonta cygnea.)
A rovarok közül a hártyásszárnyúak, bogarak, pillangók, legyek, reczésszárnyúak, a fél és egyenes szárnyúak bámulatos fajgazdagságban fordulnak elő. Közülök csak a szomorú népszerűségnek örvendő kolumbácsi légy és a szőlő pusztító filloxera, a Termes lucifugus,34
a pókfélék között a Turbiteláriák azok, melyek a legérdekesebb alakokat szolgáltatják. A valódi skorpió (Scorpius carpathicus) hazánkban csak e vidék lakója. A százlábúak közül jellemző e vidékre a Scolopendra cingulata és a Himantharium Gabrielis, a rákok közül a Dunának specialitása az Astacus leptodactylus és az egyedül e vidéken előforduló Porcellio trilobatus.35
De nem hagyhatjuk szó nélkül azokat az állatokat sem, a melyek az emberre különösen fontosak, annak védelmében állanak és nagy gazdasági szerepet játszanak. Az apró baromtól eltekintve, a melynek jelentősége a ló, szarvasmarha és sertéstenyésztéssel szemben ugyan nem elenyésző, a vármegye állatállománya a következő: szarvasmarha 139,404, bivaly 223, ló 34,353, sertés 167,753, juh 236,138, szamár 355, öszvér 5, kecske 1387.
Lótenyésztéssel különösen a németajkú kisgazdák és a volt határőrvidéki községek foglalkoznak, míg a sertéstenyésztés az egész vármegyében általános, 18addig a juhtenyésztés, megfelelő legelők hiányában, csakis a románajkú kisgazdák kezében van. Hal- és selyemtenyésztéssel is foglalkoznak. A vármegye 220 községében 208,968 kg. nyers selyemgubót (1910) termeltek.
Források:
1. J. H. Schwicker: Geschichte des Temeser Banats, 1861. - 2. E. Suess: Über den Lauf der Donau (Österr. Revue, 1863). - 3. Hunfalvy J.: A magyar birodalom term. viszonyainak leírása, III. k. 1865. - 4. H. Wolf: Geologisch-geographische Skizze der niederungarischen Ebene (Jahrb. d. kk. geol. Reichsanstalt, XVII. k. 1867). - 5. J. Wessely: Der europäische Flugsand und seine Kultur. Besprochen im Hinblick auf Ungarn und die Banater Wüste insbesondere, 1873. - 6. Böckh J.: Az 1882. évben Krassó-Szörény vármegyében eszk. felv. vonatk. jegyzetek (Földt. Közl. XIII. k. 1883). - 7. Halaváts Gy.: Jelentés az 1882. évb. Versecz körny. eszk. földt. felv.-ről (Földt. Közl. XIII. 1883). - 8. Lóczy L.: Jelentés az 1883. év nyarán a Maros és Fehér-Kőrös közötti hegyvidéken és az aradi hely alján eszközölt földt. részletes felvételekről (Földt. Közl. XIV. és XV. 1883). - 9. Halaváts Gy.: Alibunár, Moravicza, Móriczföld, Kakova földtani fölvétele (Földt. Közl. XIV. 1884). - 10. U. a.: Fehértemplom-Kubin vidéke (Földt. Közl. XV. 1885). - 11. U. a.: Versecz Vidéke (Földt. Közl. XV. 1885). - 12. Lóczy L.: Geol. észlelések Arad vidékéről. (Földt. Közl. XV. 1885). - 13 Breuer A. dr.: Helyrajzi emlékmű a magy. orv. és term. vizs. 1886. évi augusztus 22-26-ig Buziás-Temesvárott megtartott XXIII. vándorgyűlésre. E munkában: Halaváts Gy.: Temes vármegye földtani viszonyai: Borbás V. dr.: Temes vármegye vegetácziója; Staub M. dr.: A vegetáczió kifejlődése Délmagyarországon; Tömösváry Ö. dr.: Délmagyarország állami tekintetben Szalkay Gy dr.: Temesvár meteorológiája. - 14 Themák E.: A délmagyarországi homoksivatag (Term. tud. füzetek, XI. 1887). - 15 Böckh J., T. Róth L., Schafarzik F.: Javaslat a krassószörényi hegys. déli részének elnevezése és felosztása tárgyában (Földt. Közl. XXIII. 1893). - 16 Halaváts Gy.: A magyarorsz. ártézi kutak története, 1896. - 17 Ortvay T.: Magyarország régi vízrajza, 1896. - 18 A m. kir. földtani intézet kiadásában megjelent 1:25.000 méretű geológiai térképlapok, 1907. - 19 Gáspár J. dr.: Temesmegyei talajok elemzése (Term. tud. füzetek, XXI. 1897). - 20 Matlekovics S.: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor I. és II. rész, 1897. - 21 Sóbányi Gy.: A törmelékkúpok keletkezéséről (Földt. Közl. 1897). - 21 Böckh J, és Gesell S.: A magyar korona orsz. term. mív. és feltár. levő nemes fém, ércz, vaskő, ásványszén, kősó és egyéb értékesíthető ásványok előfordulási helyei. Térkép, 1898. - 23 Treitz P.: Szikesterületek Magyarországon (Földt. Közl. 1898). - 24 Horusitzky H.: Lőszterületek Magyarországon (Földt. Közl. 1898). - 25 Lóczy L.: "Quatre cartes illustrant les particularités orohydrographiques du Royaume de Hongrie". Atlasz 1:900.000 (kézirat) 1899. - 26 Papp K.: Éles kavicsok Magyarország hajdani pusztáin (Földt. Közl. 1899). - 27 Bátky Zs.: Néhány adat a Magyar Nagyalföld Klimatografiájához, 1900. - 28 Treitz P.: Talajnemek osztályozása (Földt. Közl. 1901). - 29 U. a.: Magyarország talajának beosztása klimazonák szerint (Földt. Közl. 1901). - 30 Czirbusz G. dr.: Magyarország a XX. évszázad elején, 1902. - 31 Cholnoky J. dr.: A futóhomok mozgásának törvényei (Földt. Közl. XXXII. 1902). - 32 Ajtay J.: A delibláti futóhomokról (Erdészeti Lapok 41. évf. 1902). - 33 Gáspár J. dr.: Temesvár ivóvizei és talajlevegőjének elemzése (ismert. Földt. Közl. XXIII 1903). - 34 Balogh M: dr.: A Nagy Magyar Alföld közepes magassága (Földr. Közl. XXXI. 1903). - 35 Cholnoky J dr.: A delibláti homok hőmérséklet ingadozása (Math. és term. tud. Értesítő, XXI. 1903). - 36 Schafarzik F.: Az aldunai Vaskapu-hegység geológiai viszonyainak rövid vázlata. (Földt. Közl. 1903). - 37 U. a.: A krassószörényi Poljána Ruszka-hegység dny.-i részének geológiai viszonyai (Földt. évk. 1903-5). - 38 Vargha Gy.: Temesvár és környékének helyzete a Nagyalföldön. (Term. tud. lapok, XXXIII. 1904). - 39 U. a.: Buziás és geyzirszerű szökő forrása (Term. tud. füzetek, 1904). - 40 Czirbusz G. dr.: Völgyképződés Magyarországon (Term. tud. füzetek, XXVIII. 1904). - 41 Temes vármegye közgazdasági és földmivelésí 1:144.000 méretű térképe. Szerk. és nyom. a m. kir. államnyomda, 1905. - 42 Güll V.: A talaj alkotó részeinek csoportosításáról (Földt. Közl. XXXV. 1905). - 43 Kenéz B. dr. Magyarország népességi statisztikája, 1906. - 44 Sigmond E. dr.: Alföldünk szikeseinek válfajai (Földt. Közl. XXXVI. 1906). - 45 Papp S. dr. és Hankó V. dr.: A magyar birodalom ásványvízei és fürdőhelyei, 1907. - 46 Berger L.: Temes vármegye gardasági viszonyai és gazdálkodási rendszerei (Tanulmányok az Alföld gazdálkodási viszonyairól, IV. köt., 1907). - 47 Czirbusz G. dr.: A Kárpátok hegyeinek és folyóinak nevei. Geografiai etymológia, 1908. - 48 Cholnoky J. dr.: Az éghajlati zónákat jellemző talajnemek, 1909. - 49 Lóczy L.: A magyar birodalom hegységeinek, dombvidékeinek és síkságainak csoportosítása (Vezető a m. kir. földt. intézet múzeumában, 1909). - 50 Cholnoky J. dr.: Az Alföld felszine (Földr. Közl. XXXVIII. 1910): - 51 Kozma B.: A kunhalmok elhelyezkedése az Alföldön (Földr. Közl. XXXVIII. 1910). - 52 Rapaics R. dr.: Magyarország növényföld. tagozódása (Term. tud. Közl. Pótfüzetek XLII. köt. 1910). - 53 Rubinek Gy.: Magyarországi gazda czimtár, 1911. - 54 Ajtay J. A delibláti kincstári homokpuszta ismertetése (Erdészeti Lapok, LI. évf. 1912). - 55 Róna Zs. dr.: Éghajlat, II. rész.
0. Temesvár sz. kir. és Versecz t. j. városok területével (36, ill. 197 □ km.) együtt. Ez adatra nézve a hivatalos források is eltérést mutatnak.
1. Lóczy a Magyar Nagy-Alföldet ugyanis a következő részekre osztja; tiszamenti sík (legnagyobb), a Duna-Tisza közötti hátság, a Drávavölgy és öblei, a Szávavölgy és öblei.
2. Az a terület, a mely szerkezete miatt az Alföldhöz tartozik.
3. Ha vulkánikus vagy üledékes (vízben, leülepedés útján keletkezett) kőzetek hosszú idők folyamán elváltoznak, metamorf kőzeteknek nevezzük; ha ezek bizonyos kristályos szövetet és palás szerkezetet nyernek, kristályos palákról beszélünk. Böckh J. e kőzetek ásványos összetétele alapján alsó, középső és felső kristályos palacsoportot különböztet meg; a verseczi szigethegységben a két felső konstatálható.
4. Egyúttal a megyének legmagasabb kiemelkedése. A verseczi Várhegy magassága 407 méter, maga Versecz 92 méternyire fekszik az Adriai-tenger szine felett.
5. Grindul Petrii, Magyar-Szákos déli határában.
6. Diabáz porfirit = durván, vagy finoman szemcsés, többé-kevésbé tömött, a föld mélyéből származó kőzet. Régibb keletkezésű, mint az ugyancsak Temes vármegye területén előforduló vulkánikus eredetű, tömör, sötétszinű bazalt.
7. A felső krétakorban képződtek.
8. A homokkövet Fehértemplomban ipari czélokra és járdakészítésre használják.
9. A "delibláti kincstári homokpuszta", a volt magyar Szahara,54 a Magyar Nagy Alföld dél keleti sarkában, az éjszaki szélesség 44° 48'-étől 48° 1'-e és a Fernótól számított keleti hosszúság 38° 36'-étől, 38° 58'e között terül el.
10. Legmagasabb pontok a Crni vrch (191 m.) és a Plucz (194 m).
11. Rhinoceros Merki, bos primigenius, cervus euriceros, elaphus capreolus.
12. A mely vadik (ideiglenesen vizet szállító, rendesen száraz medrek) anyagából keletkezett.
13. Az 1691., 1701-1716-i feljegyzések még e vidéknek erdőrészeiről tesznek emlitést. Ezeknek pusztulása 1778-ra tehető, arra az időre, a mikor a puszta peremén megindult újra a telepítés és ezzel együtt az erdőségek irtása. 1788-ban II. József már elrendeli a homokterület befásítását. Tehát az 1778-tól 1788-ig terjedő rövid tíz év alatt óriási pusztításnak kellett végbemennie."
14. Az alább közölt adatokból világosan kitünik a délkeleti szél uralma ezen a vidéken. Vele szemben csak az éjszaknyugatinak van még valamelyes jelentősége, miután azonban rendesen csapadékkal jár és mert a nedves homok nehezen vagy egyáltalában nem mozog, távolról sem oly káros a hatása, mint a délkeletié.54 A számok észleléseket jelentenek.
| Év | Szélirányok | ||||||||
| É | ÉK | K | DK | D | DNy | Ny | ÉNy | Szélcsend | |
| 1891 | 55 | 86 | 61 | 443 | 41 | 44 | 34 | 329 | 2 |
| 1892 | 26 | 123 | 49 | 450 | 29 | 60 | 33 | 320 | 5 |
| 1893 | 47 | 105 | 61 | 389 | 52 | 30 | 34 | 371 | 6 |
| 1894 | 35 | 81 | 45 | 454 | 40 | 11 | 61 | 367 | 1 |
| 1895 | 32 | 88 | 26 | 503 | 29 | 15 | 28 | 372 | 2 |
| 1896 | 34 | 63 | 54 | 434 | 48 | 12 | 32 | 417 | 1 |
| 1897 | 27 | 59 | 41 | 466 | 28 | 13 | 36 | 408 | 17 |
| 7 évi átlag | 37 | 86 | 48 | 449 | 38 | 26 | 37 | 369 | 5 |