Szatmár-Németi szab. kir. város közönsége mind az ármentesítés, mind pedig a szabályozás terén igen régi idő óta fejt ki tevékenységet. 31,889 h. kiterjedésű határának közel 3/4-ét ugyanis a Szamos vize szokta elborítani. A XVI. században Szatmár még a Szamos balpartján fekszik; keletről, éjszakról és nyugatról a Szamos természetes medre, délről pedig a folyó felső és alsó könyökét egybekötő, még kis méretű csatorna határolja körül, e csatornán a régi vár előtt felvonó híddal. A Gizella királyné telepítette németek lakóhelye az élő Szamos jobbpartján feküdt "Németi" helységben. A leírt helyzet mellett a lakosságnak az árvizek ellen való küzdelme állandó volt.

A város határát ez idő szerint a balparton 10,4, a jobbparton 12,6 km. hosszban érintő, illetve átszelő Szamos medre az ugyanazon pontba visszatérő 3,5 km. hosszú gorzási, 200 m. híján ugyanazon pontba visszatérő 3,5 km. hosszú kistajti, az egy km. hosszú szigetet körülzáró, 5,6 km. hosszú nagy latorszegi és nagytajti, a 600 m. hosszú félszigetet övező, 3,5 m. hosszú borszegi, az 1,8 km. hosszú szigetet s illetve félszigetet alkotó 6,9 km. hosszú dinnyéskerti, nagy és kis kőkerti, az 1100 m. hosszú félszigetet alkotó, 2,8 km. hosszú postakerti és 1100 m. hosszú szigetet alkotó, 3,2 km. hosszú nagybereki kanyarúlatokkal együtt a XVII. század elején még 36,5 km. hosszú. Ugyanekkor a jobbparton a híd felett 4,9, a híd alatt 12,4, együtt 17,3, - a balparton a híd felett 3,5, a híd alatt 7,5, együtt 11 km. hosszú árvédelmi töltése van a városnak a saját határán, többnyire a folyó partjai közelében. A mederben a városnak több fenékgátas malma akadályozza a víz lefolyását.

Az 1740/41. év telén a város kétharmadát három hétig borított víz okozta károkról már szó esik az 1741-iki országgyűlésen. Mindazok a mozgalmak a szabályozás ügyében, a melyek akkortájt a vármegyét tevékenységre ébresztették, a várost is érintették, de nem sok eredménynyel, mert a ténykedés a meder némi tisztogatására és a partszélek közelében volt fák eltávolítására szorítkozott. Nagyobb jelentőségű beavatkozás a város határán, a vármegyei részről szóló fejezetben ismertetett Károlyi Antal kir. biztossága idejében történik. Suchodolszky kapitány a királyi biztoshoz 1775. május 19-én intézett javaslatában a város három fenékgátas malmának és szűk nyílású fahídjának átalakítását és több átvágás építését jelöli meg kellő eredmény forrásaként. A királyi biztosnak 1777. július havában a városhoz intézett szigorú felhívása alapján, Csermák Antal postamester "ügyes vízépítő és földmérő", a királyi biztos készíttette gépekkel már végzi a fáknak a mederből való kiemelését; azonban a fenékgátak eltávolítása meg nem történvén, 1777. végén Károlyi utasítja Szuhányi alispánt és Göcz főszolgabírót karhatalom alkalmazására, ezt írván egyidejűleg a városnak: "Megvallják Kegyelmetek, hogy elkéstek a munkába, de az megvallás nem menti meg az Felséges Asszonyunk száljasait (sószállító tutajait) az történhető nagy veszedelmektől s károktól. Azért is, ha majd tavaszszal akármely akadályt fog szenvedni a navigatio és ratigeratio, azok a nemes város magistratusának fognak tulajdoníttatni és az fog főképpen számot adni." Erre a város munkához lát, pálfalvai malmától 54 öles fenékgátat 77 emberrel és két géppel, alsó malmától pedig a gátat 60 emberrel és három géppel széthányatja. Az 1778. évi őszön 40 év óta nem tapasztalt alacsony vízállás mellett, Csermák 70269 emberrel 12 napon át 47 tőkét, 43 gyökeres fát, 73 czöveket, 1667 malomkarót emeltett ki, de öt nagy fával nem boldogul, mert a kötelek elszakadnak, a gépek eltörnek. A város sürgeti az engedélyt a kanyarulatok kiküszöbölésére. Csermák az ekkor még 348 öl hosszú gorzási átvágást sietteti. A város közönségének azonban az a kívánsága, hogy a város nyugati oldalát nyaldosó dinnyéskerti kanyarulatot küszöböljék ki első sorban. Mezei mérnök tanácsára, Károlyi az átvágások építésének sorrendjét ekképpen állapítja meg: a gorzási 262 öl hosszú, a kistajti 130 öl hosszú, a nagytajti, borszegi 664 öl hosszú és utóljára a dinnyéskerti 450 öl hosszú. Az átvágások közül azonban Károlyi királyi biztossága alatt csak a gorzásit építik ki 1778-ban.

1814-ben építi ki a város közmunka-erővel a kistajti 130, borszegi, latorszegi 660, dinnyéskerti 450 öl hosszú átvágásokat, majd 1826-ban a 600 öl hosszú postakerti és 1831-ben a nagybereki átvágást, a mely az 1830. évi november 8-iki jegyzőkönyv szerint "egyenesen a nagy hídnak vezettessék." Az átvágásokra dologi kiadások czímén fordított költség, 39,905 forint 12 és fél krajczárt tett. Ez átvágások kiépítésével kapcsolatosan a korábbi árvédelmi töltések közül több darabot fel kellett hagyni s a város a hézagokba új töltésszakaszokat volt kénytelen építeni. A még különösen a jobbparton mindig hosszú és kanyargós töltések közül, különösen a városon alul fekvőknek védelme és fentartása sok áldozatba kerülvén, az ártérbe itt kiömlő vizektől legtöbbet szenvedett Dara község többszöri sürgetésére, a borszegi könyöktől a darai határig 1883/84. évben építi ki a város azt a négy km. hosszú töltést, mely a szatmár-darai út mellett ma is fennáll.

Az 1888. évi, 0 felett 633 cm. magasságú tavaszi jeges árvíz jelentkezése alkalmával, a mai Báthory (azelőtt Nagyfazekas)- utcza végénél a töltés kiszakadván, a víz a város nyugati részét elönti. Ugyanekkor a balparton a szatmár-nagykárolyi törvényhatósági útnak a közúti hídtól 1400 méterre eső pontjánál a töltésként szolgáló öt öl széles utat 30 m. hosszban átszakítja; itt 40 m. hosszú, 30 m. széles és négy m. mély gödröt ásván, két km. hosszú vonalon ömlik át a töltésen. Minthogy az időközben megalakult Ecsedi-láp lecsapoló és szamos-balparti ármentesítő és belvízszabályozó társulat a balparton a most fennálló töltést 1895/96. évben végleges méretre kiépítette, a város is kénytelen volt biztosítani a belsőséget, a határ felső részétől a borszegi könyökig. 1897. évben kiépíti végleges mérettel a most fennálló 7,7 km. hosszú töltést, melynek a közúti hídtól a Vágó-hídig terjedő 1395 m. hosszú része czement-habarcsba rakott téglából való támfal. E töltés építésére fordított költség 324,677 korona, a melyből a támfalra 77,374 korona, földmunkára 83,208 korona, a város belvizeit lebocsátó négy kis zsilipre 13,833 korona, 33,2 hektár terület kisajátítására 150,261 korona esik. Az építési költséghez a földmívelésügyi miniszter 120,000 korona államsegélylyel járult.

A város határából ez idő szerint ármentesített 21,473 kat. hold területnek a balpartra eső 12,300 hold kiterjedésű része az Ecsedi-láp lecsapoló és szamos-balparti ármentesítő és belvízszabályozó társulat keretébe tartozik; a jobbpartra eső 9,173 holdat pedig jelenben a tisza-szamosközi érdekeltség felső- és alsó-szamosi töltését egybekapcsoló 13,100 m. hosszú városi töltés védelmezi.

A Szamosnak a város belterületén alul fekvő részén újabb időben is gyakori a jég megtorlódása. Ennek oka abban keresendő, hogy a vasúti és közúti híd között a part mellett fekvő töltések alkotta keskeny hullámtér a közúti hídon alul tölcsérszerűleg elszélesedik és hogy a hullámtér kiszélesedő balparti része 0 felett öt m. körüli vízállás alkalmával elmerülvén, elvezeti a torlódott jég megemeléséhez szükséges víztömeg jelentékeny részét.

A Szamos mai medre Pálfalvától a kistajti átvágás alsó torkáig és így 9,3 km. hosszú vonalon mindenütt átvágásba esik, tehát a meder a város tulajdona és őt illeti a halászati jog. A meder elszélesedvén, egységes kisvízi meder előállítása czéljából, a szatmári szakaszba államköltségen épített művekre 1898-tól 1907. év október hó végéig fordított összeg a vármegyéről szóló részben foglalt kimutatás szerint 533,429 korona 90 fillér.