A kiegyezéssel megnyilt új alkotmányos korszak megnyitotta a vármegyei közélet zárt sorompóit is. Az 1866-iki események után, bármennyire biztos is volt abban a magyar közvélemény s így Szabolcs vármegye közönsége is, hogy a kibékülésnek az uralkodó és a nemzet között meg kell történnie, a kibontakozásnak szinte rohamos alakulása lázas tevékenységre ösztönözte a hazafiakat.

1867. április 16-án tartotta meg a vármegyei bizottmány első közgyűlését s nagy lelkesedéssel üdvözölte báró Vécsey Józsefet, mint Ő felsége által kinevezett alkotmányos főispánt. Ugyan e gyűlésben a szervezkedéshez is megtette az intézkedéseket a bizottmány, még pedig az 1861-diki alapon. Megállapíttatott a tisztikar létszáma s a legközelebbi gyűlésen megválasztatott a tisztikar. Első alispán lett Bónis Barnabás, másod-alispán Kállay Adolf, főjegyző Gergelyffy János, aljegyzők Korányi Miklós, Ónody Bertalan, Kauzsay Ödön, főügyész Komjáthy Pál, alügyészek Jármy Dániel, Zoltán Gusztáv, Ferenczy Emil, főorvosok Szabó Dávid és Farkas Balázs, főszolgabírák Liptay Károly, Mikecz Tamás, Szegedy István, Nagy István, törvényszéki ülnökök Uray Tamás, Dézsy István, Vay Géza, Lauka József, Fintor József, Székely Benedek, Szoboszlai Papp Károly, Janthó Lajos, Czikó János, Fazekas László, Eszéky Antal. Az új tisztikar csak május 15-én kezdette meg működését; addig az ideiglenes kormány hivatalnokai fungáltak.

Az így szervezett vármegye története a havonként tartott bizottmányi közgyűlésekben csúcsosodik ki. Szinte lázas tevékenységet fejt ki a vármegye az alkotmányos rend szervezésében, miközben megtörtént a koronázás, melyen Bay Bertalan, Jármy Márton és Gencsy Albert tagokból álló küldöttséggel s bandériummal vett részt.

Az átmenet, mely ismét ősi alkotmányos jogai gyakorlatához juttatta a nemzetet, a letünt sötét korszaknak sok bántó jelenségeit veté föl időnként s Szabolcs vármegye egész közvéleménye nagy erélylyel és hazafias 493érzékenységgel védekezett ez emlékek ellen. Minden ilyen jelenség nagy fölháborodást szűlt a megyében s a bizottmány, mely ebben az időben havonként tartá gyűléseit, sohasem késett, hogy kifejezője legyen a közvéleménynek s tiltakozzék. Így már az 1867. júliusi közgyűlésen szigorúan követeli az 1840. VI. t.-cz. megtartását s tiltakozik a magyar kormány alatt álló katonai hatóságok amaz eljárása ellen, hogy a törvényhatósághoz intézett levelezéseiket német nyelven folytatják.

Nagy hullámokat vert fel a vármegyében az az indítvány is, "mely által Kossuth Lajosnak hazatérés végetti megkeresése" hozatott javaslatba. Az indítványt a közgyűlés elfogadta, mire báró Vécsey József főispán kijelentette, hogy lemond főispáni ellásáról s elhagyta a közgyűlési termet. Az így előállott helyzet fölött, hosszú vita indult meg a közgyűlésen, mely végre is kimondotta, hogy "határozatának egyedül a tisztelet kifejezésére vonatkozó részét tartja fenn". Erre azután báró Vécsey József főispán is elállott elhatározásától.

Más, nagy országos kérdések is élénken foglalkoztatták a vármegyét. A nemzetiségi kérdés, a népnevelés ügye, melyeknek törvényhozási megoldása már előre vetette fényét, nagy vitákat idéztek elő a közgyűléseken. A nemzetiségi kérdésben a vármegye a legelfogulatlanabb álláspontra helyezkedett, kívánva, hogy e megoldás oly értelemben történjék, hogy az ország minden lakosának községi, egyházi és iskolai ügyeiben, nyelvének szabad használata, művelése s kifejtése törvény által ne gátoltassék s a magyar hazában lakó más ajkú honpolgároknak jogos és méltányos kivánalmai abban kielégítést találjanak. Szükségesnek találta azonban a bizottmány, hogy a köztörvényhatóságok az ország hivatalos nyelvét használják.

1867-ben merűl fel komoly alakban a vármegye székhelyének Nagy-Kállóból Nyíregyházára való áttétele. 1840-ben vetették fel először ezt a kérdést; az októberi közgyűlés többsége (125 szóval 104 ellen) azonban már az áthelyezés mellett nyilatkozott s bizottságot is küldött ki javaslattétel czéljából. A székhely áttétele azonban csak 1876-ban történt meg, miután előbb 1871-ben, a törvénykezés a közigazgatástól elválasztatván, a kir. törvényszék székhelye nem Nagy-Kálló, a megyei székhely, hanem Nyíregyháza lett.

A nagykállói - (1900. óta nyíregyházi "Erzsébet-korház") - vármegyei közkórház alapjait is 1867-ben vetette meg a vármegye, kimondván, hogy átveszi saját kezelésébe a Nagy-Kállóban már létező, magánosok adakozásából fentartott, 8 ágyra berendezett kórházat s az úgynevezett 494Lazaretum-alapot, mely akkor 28000 frtot tett. A megyei kórház 1873-ban nyílt meg.

A közlekedési viszonyok javítása sűrűn foglalkoztatta a vármegyét, az átalakúlt viszonyok szerint való berendezkedés ez első évében. Július 2-iki ülésében felír a vármegye a közlekedésügyi miniszterhez, hogy Nyíregyháza városát a debreczen-szigeti vonal valamely pontjával, vasúttal kösse össze s fölmerül már ekkor a nyíregyháza-nagykárolyi vasúti összeköttetés létesítésének eszméje, mely azután, csaknem 20 év múlva, de megcsonkítva, a nyíregyháza-mátészalkai vasút megnyitásával valósult meg. Ugyanez időre esik a nyíregyháza-nyírbátori és nyíregyháza-kisvárdai út kiéptésének elhatározása is s budai Goldberger Henrik előmunkálati engedélyt nyer egy Nyíregyháza-, Nagykálló-, M.-Pócs-, Vállaj-, Csanálos-, Nagykárolyt összekötő h. é. vasút építésére.

Az ország egész közvéleményét érdeklő közkérdések is élénk visszhangot keltenek a vármegyében. A Ludovika akadémia létrehozatala, a megyei szervezetnek a parlamenti felelős kormányzattal való összhangba hozatala, a képviselőknek az országgyűlésről való elmaradása, az összeférhetetlenségi törvény megalkotása, a kir. tábla deczentralizácziója, a raboknak mezei munkákra való átengedése, a közvetetlen kézből való katonai lóvásárlás, a zugirászkodás megszüntetése, az erdőpusztítások meggátlása, a községi faiskolák ügye, az Eszterházy-képtár megvétele, a katonaságnak a szolgálaton kívüli fegyverviseléstől eltiltása, Magyarország közeledő ezer éves fennállásának megünneplése stb., mindezek az akkori közkérdések érdeklik és foglalkoztatják a vármegye társadalmát; élő és valóságos közvélemény alakúl a közügyek megítélésénél, s egyes kérdések tárgyalásánál nagy viharok támadnak a vármegyei közgyűléseken, különösen, midőn közjogi különállásunkat sértő inczidensek merülnek fel, mint pl. 1868-ban, a magyar törvények kiadásánál, amikor a törvény-gyüjtemény hiteles kiadványain nem a magyar királyi, de a császári ház jelvényeivel s a hivatalos használaton kívül helyezett latin nyelvű körirattal ellátott pecsét alkalmaztatott.

1867 tavaszán és 1868 őszén a Tisza váratlan áradása óriási károkat okozott a vármegyében. Tuzsér, Bezdéd, Zsurk, Eperjeske, Mogyorós, Eszeny, Ágtelek, Veresmart, Nagy- és Kis-Varsány, Gyüre, B.-Aranyos, K.-Apáti, Benk, Kenéz és az egész felső szabolcsi tiszatorkolati kerűleti 495községek és határaik víz alá kerülnek. Benk község csaknem teljesen elpusztult; mindössze négy háza meredt ki a vízből. A belügyminiszter 2000 frt segélyt ad s közadakozásból 5148 frt gyűl össze.

A törvénykezésnek a közigazgatástól való elválasztása s az ezzel járó részletkérdéseknek Szabolcs vármegyét érintő elintézése szívós és nagy ellentállásra készteti Szabolcs vármegyét. Egyik felirat a másikat követi. Veszedelem fenyegeti a vármegye területi épségét s ennek elhárítására felirat megy az igazságügyminiszterhez. Majd, midőn a képviselőház 25-ös bizottsága által készített tervezet nyilvánosságra kerül, amely szerint a vármegye 265,000 lakosa közül csak 186,000 találná a vármegye területén törvénykezési ügyei ellátását, nagy küldöttség megy föl a képviselőházhoz s az igazságügyminiszterhez. A szervezés azonban megtörténik s e szerint Nyíregyházán felállíttatott a kir. törvényszék, melyhez a nyíregyházi, kisvárdai, nagykállói és nyírbátori kir. járásbíróságok osztattak be; az akkor még Szabolcs vármegyéhez tartozott püspök-ladányi kir. járásbíróság pedig a karczagi kir. törvényszékhez csatoltatott.

Ugyanez időben állást foglalt a vármegye a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat egyes intézkedései ellen is. Tiltakozott a főispáni jogok szándékolt kiterjesztése, a virilis intézmény behozatala s a központosítás ellen. Kívánja a törvényhatósági bizottsági tagok kvalifikácziójának megállapítását, a tisztviselőknek hat évre való választását stb.

1872-ben a szervezkedés már az új megyei rendezés alapján történt meg. A tisztujítás - az időközben leköszönt báró Vécsey József főispán utódjául kinevezett - gróf Vay Ádám főispán elnöklete alatt ment végbe. Alispán lett Bónis Barnabás, főjegyző Korányi Miklós, főügyész Komjáthy Pál, árvaszéki elnök Rózsa István.

Az 1873-ik évet a vármegyét ért sok csapás teszi szomorúan nevezetessé: a kolera pusztítása, melynek folytán a vármegye lakossága ez évben csaknem 9000-el fogyott, óriási fagykárok, a pénzügyi válság s a nyírvizek árja, mely ez évben több mint 50,000 hold termő földet borított el. Ez a csapás hozta fölszínre az u. n. Nyírvizek szabályozásának eszméjét, mely néhány év múlva mintegy 80000 hold föld művelését tette - bár nagy áldozatok árán - a kulturának hozzáférhetővé.

497Ez évben nyílt meg a nagykállói törvényhatósági közkórház is, dr. Jósa András igazgató főorvos vezetése alatt s megalakúlt a községi jegyzők nyugdíj-egyesülete.

A vármegyék új területi beosztásával H.-Nánás, H.-Dorog, Böszörmény, H.-Hadház, Tetétlen, Földes, P.-Ladány, Nádudvar, Szovát, Sáp, Balmaz-Ujváros, Egyek, Csege elszakíttattak Szabolcs vármegye területétől, beosztatván az újonnan alakított Hajdú vármegye területébe.

Az új szervezéssel alakított közigazgatási bizottság első tagjai voltak: Zoltán János, a későbbi alispán, Kauzsay Károly, Miklós Ferencz, Gaál Elek, Márky Frigyes, Lipthay Károly, Borbély Gáspár, Leövey Antal, Bodnár István, László Alajos.

Az új vármegyei székhelyen 1876. november hó 28-án tartotta meg a vármegyei bizottmány első közgyűlését, gróf Vay Ádám főispán elnöklete alatt, ki kevéssel ezután leköszönt állásáról s helyébe Bónis Barnabás neveztetett ki. Az 1877-ik évi tisztujításon alispánná Zoltán János választatott meg, főjegyző lett Bégányi Ferencz, főügyész ifj. Szikszay Pál, árvaszéki elnök Fintor József.

A közigazgatás rendezésének kérdése folytonosan foglalkoztatja Szabolcs vármegye közvéleményét s a törvényhatóság, mint ennek leghívebb kifejezője, minden alkalmat megragad, hogy a vármegyei autonomia védelmére szavát fölemelje. A küzdelem folytonos. 1879-ben a közigazgatási független bíráskodás életbeléptetését kéri a vármegye a képviselőháztól, majd a közigazgatási bizottság eltörlését kivánja s feliratot intéz a tisztviselők kvalifikácziója érdekében.

Közben Bosznia okkupácziója s az ezt megelőzött háború kérdése szült általános fölháborodást, mely a képviselőházhoz intézett feliratban nyert kifejezést. Ebben a vármegye a kormány felelősségre vonását kívánja.

Bónis Barnabás főispán 1881-ben leköszönvén, Szabolcs vármegye főispánjává Gräefl József neveztetett ki.

Kossuth Lajost, ez évben bekövetkezett 80-ik születésnapja alkalmából, nagy lelkesedéssel üdvözölte Szabolcs vármegye s köszönő válaszát díszes ezüst-tokba helyezve, a vármegyei múzeum őrzi.

A közegészségügyi érdekek is élénken foglalkoztatták a vármegyét. A haladóság igen nagy volt s a halálozások száma felülmúlta a születésekét. A vármegye már 1881-ben felír a kormányhoz a szegények ingyenes gyógykezelése és ingyen gyógyszerrel való ellátása érdekében s a baj okát a népnevelés fogyatékosságaiban is felismervén, az iskola-fentartó hatóságokat ebben az irányban sűrün megkeresi és sürgeti.

A t.-eszlári híres pör izgalmai csaknem két éven át lekötik a vármegye egész közéletét. A fölkavart szenvedélyek, mind a két irányban, csaknem teljes fölfordulással fenyegetik a vármegye társadalmi életének békéjét s örök érdeme a vármegye közigazgatásának, hogy a jobbról-balról követelődző elvakultság és szenvedély közepett meg tudta őrizni a közbékét és rendet, egy minden pillanatban bekövetkezhető és minden oldalról fenyegető katasztrófától.

Az 1883-ik évi deczemberi tisztújítás motivumai közé ennek a szerencsétlen pörnek az akkordjai még belejátszanak, de ott is halnak el. Zoltán János lett az alispán, Miklós László főjegyző, Bégányi Ferencz árvaszéki elnök és Szikszay Pál főügyész.

Gräefl József főispán 1866-ban meghalt s utána Kállay András lett a vármegye főispánja. Az alispáni székbe pedig - Zoltán János a bogdányi kerület orsz. képviselőjévé választatván - Miklós Lászlót ültette a közönség bizalma, főjegyzővé Mikecz János választatott meg.

498Mind a hárman régi és óhajtott jelöltjei voltak a vármegye közvéleményének.

Kállay András, szül. 1839-ben Napkoron. Tanulmányait 1846-tól 1860-ig Bécsben kezdte és végezte. Hazatérve, 1861-ben Szabolcs vármegye bizottsági tagjának választatott. 1862-ben nagy tanulmányi utazást tett, meglátogatván Angolországot és Európának nevezetesebb városait. 1866-ban a felsőszabolcsi tiszai ármentesítő társulat választmányi tagja, később Lónyay Menyhért halálával, elnöke lett. Már a hatvanas évek eleje óta résztvett a vármegye közéletében s nagy műveltsége, nemes ambicziója s családi pozicziója is szinte predestinálták arra, hogy főispánja legyen a vármegyének, visszavarázsolva ennek az állásnak régi fényét s a közdolgokban való elülállásával, áldozatkészségével és idealizmusával, lelket és életet öntve az önkormányzatú közigazgatás halálra szánt gépezetébe.

499Közegészségügyi viszonyainknak rendezése, népnevelési érdekeinknek föllendítése, a társadalmi közviszonyainkban föl-föllobbanó elkülönzések éles nyilvánulásainak elsimítésa, az új székváros, a fiatal Nyíregyháza, várossá fejlődése, annak a néhány esztendőnek a munkája és eredménye, amely idő alatt ez a három férfiú: a főispáni állás régi fényét és dignitását nemcsak külsőségekben és anyagi áldozatokban, de a felügyeleti jognak igazán magasabb nézőpontról való gyakorlásában munkálkodó főispán, - a rigorózus, a közigazgatási törvények minden szövevényeiben mindig készenlétben levő és azokhoz alkalmazkodást megkövetelő alispán és a főjegyző, aki mély tudással, lelkesedéssel és szívvel, ékes szavú szóvívője volt a törvényhatóságnak, az ügyek élén állott.

Miklós László alispán 1895 nyarán meghalt. Utódja lett Mikecz János, a vármegyének mostani alispánja. Főjegyzővé pedig Mikecz Dezső választatott meg.

Mikecz János alispán, született 1850. jun. 21-én Kemecsén, régi földbirtokos nemes családból. Tanulmányait Sáros-Patakon elvégezvén, 1873-ban Budapesten köz- és váltóügyvédi vizsgálatot tett.

1878-ban, mint alügyész a vármegye tisztikarába lépett. 1883. év végén I. aljegyzővé választatott; 1887. jun. 17-én a nyír-bogdányi kerület országgyűlési képviselővé választotta. A képviselői állást azonban 1890. jan. 1-én a vármegyei főjegyzőséggel cserélte fel. Miklós László halálával 1895. okt. 8-án alispánná választatott. Mikecz János egyéniségét kiváló adminisztrativ szakismeret, nagy munkaerő és fényes szónoki tehetség jellemzik.

Kállay András 1896. tavaszán tiszteletre méltó politikai okokból megvált állásától. Azóta és ma is báró Feilitzsch Berthold Szabolcs vármegye főispánja.

Báró Feilitzsch Berthold cs. és kir. kamarás, született 1867. jul. 15-én Török-Kanizsán. Középiskoláit s a jogakadémiát Pozsonyban elvégezvén, 1889-ben mint közigazgatási gyakornok Torontál vármegye szolgálatába lépett. 1889-ben aljegyzővé választatott. Ettől kezdve gyorsan haladt előre. 1892-ben II. aljegyző, 1893-ban I. aljegyző, 1895-ben főjegyző lett, 1897. év április havában Szabolcs vármegye főispánjává neveztetett ki.

A millenniumi ünnepségek, azok az alkotások, a melyeket Szabolcs vármegye a magyar nemzeti állam ezeréves fennállása emlékének szentelt, az ő főispánsága alatt valósúltak meg. Történelmi jelentőségű helyeinknek emlék-oszlopokkal való megjelölése, a Bessenyey-szobornak felállítása és leleplezése, a nyíregyházi "Erzsébet" közkórház felépítése és megnyitása, a vármegyei régiségi múzeum fölavatása az ő jegyében valósúltak meg. A vármegye közlekedési viszonyainak rendezése, az 1898-ban csaknem lángot vetett agrár-szoczializmusnak megfékezése és az azt előidéző viszonyoknak enyhítése és szanálása a báró Feilitzsch Berthold főispánságának nagy eredményei.

És ami Szabolcs vármegye régi birtokos osztályából a nagy pusztulás után még helyén maradt, és akik az elpusztultak helyébe jutottak: a mai Szabolcs vármegye - a konszolidált viszonyok, a megbízható, becsületes közigazgatás, a biztosított közlekedési érdekek, az ezekkel megnyílt és folyton gyarapodó forgalom nyújtotta előnyök élvezetében - még nehezebb viszonyok között is - megnyugvással várhatják a jobb jövőt.

A törvényhatósági bizottság tagjainak száma 438. A legtöbb adó fizető 219 megyebizottsági tag között az első helyet Dessewffy Miklós gróf foglalja el, 45,660 kor. 62 fill. adóval, a legutolsó virilista 593 kor. 32 fill.-rel szerepel.

501A bizottsági tagok másik felét 36 választó kerület választja, az egyes kerületek által választandó bizottsági tagok száma 5-10 között váltakozik.

A vármegye évenként két rendes (május és október hóban) és a körülményekhez képest több rendkívüli közgyűlést tart.

A vármegye 7 közigazgatási járásra oszlik, mely alá összesen 85 községi és körjegyzőség tartozik. Nyíregyháza rend. tan. város külön közigazgatási kerülettel bír.

A vármegye tisztikara jelenleg a következőkép van megalakítva:

Alispán: Mikecz János.
Főjegyző: Mikecz Dezső.
I. aljegyzők: Sipos Béla tb. főjegyző, Kornis Géza tb. főjegyző.
II. aljegyző: Nagy Imre.

III. aljegyző: Kállay Elek.
IV. aljegyző: Mezőssy László.
Főügyész. Szikszay Pál.
Alügyész: Fejér Imre tb. főügyész.
Árvaszéki elnök: Péchy Gyula.
Ülnökök: Böszörményi Kornél, Novák Gyula, Okolicsányi Dezső, Koczogh József, Leövey Miklós.
Árvaszéki jegyző: Leövey Sándor.
Főorvos: dr. Jósa András.
Főpénztárnok: Okolicsányi Géza.
Ellenőr-könyvelő: Sztreska Miklós.
Pénztári segéd: Vityi József.
Pénztári számtisztek: Ujhelyi Sándor, Brusek Sámuel.
Főszámvevő: Mikecz Gyula.
Alszámvevő: Borsy János.
Számtisztek: Galgóczy József, Milotay Gábor.
Főlevéltárnok: Inczédy Lajos.
Irattárnok: Vay Jenő.
Közig. iktató: Vajda Dezső.
Közig. kiadó: Velenczey István.
Árvaszéki iktató: Jármy László.
Árvaszéki kiadó: Hook Pál.
Közig. gyakornokok: Kauzsay Ödön, Kálmánczhelyi Gyula, Virányi Sándor és Szunyogh Ferencz.
Várnagy: Henter Antal.
Központi állatorvos: Szabó Károly.

Járási tisztviselők:

I. Dadai alsó járás:
Főszolgabiró: Dobos Imre.
Szolgabiró: Simák János.
Járásorvos: dr. Vadas József.
II. Dadai felső járás:
Főszolgabiró: Olchváry Pál.
Szolgabiró: Vay Zoltán.
Járásorvos: dr. Fodor Sándor.
III. Bogdányi járás:
Főszolgabiró: Krasznay Péter.
Szolgabiró: Mikecz István.
Járásorvos: dr. Pollacsek S.
IV. Kisvárdai járás:
Főszolgabiró: Angyalossy Pál.
Szolgabirák: I. Sipos Endre tb. főszolgabíró, II. Ujhelyi Tamás.
Járásorvos: dr. Lukács Vilmos.
V. Tiszai járás:
Főszolgabiró: Vidovich László.
Szolgabiró: Somlyódy János.
Járásorvos: dr. Sziklássy Lajos tb. főorvos.
VI. Nyírbátori járás:
Főszolgabiró: dr. Leövey Elek.
Szolgabiró: Kubassy Béla.
Járásorvos: Boldizsár Imre tb. főorvos.
VII. Nagy-kállói járás:
Főszolgabiró: Zoltán István.
Szolgabirák: I. Horkovits Sándor, II. Péchy Gábor.
Járásorvos: dr. Békesi Ignácz.

Az egyes alapok közül: a betegápolási alapra 4%, a vármegyeházira 3%, a millenniumi kölcsön törlesztésére 1 1/2, a jegyzői nyugdíjintézet javára 1/2%-os vármegyei pótadó vettetett ki.

A vármegye területéhez csatolt 134 község az 1887. évi márcz. 8-án tartott közgyűlésen nyert jóváhagyott szervezési szabályrendeletet. A 134 község közül 51 nagyközségi jelleggel bír.

Az átlagos községi pótadó 32.13%-ot tesz; 17 község 50%-ot meghaladó pótadóval van megterhelve.

503Az állami anyakönyvezés tekintetében a vármegye 81 anyakönyvi kerületre oszlik; a kerületi felügyelő Debreczenben székel, s felügyeleti köre Hajdu, Szabolcs, Zemplén vármegyékre és Debreczen városára terjed.

A honalapítás ezredik évfordulója alkalmával rendezett ünnepélyek méltó folytatásul szolgáltak a fényes multtal bíró vármegye történetének. Az ezredévi emlékművek czéljaira, a vármegye hazafias és áldozatkész közönsége 460,000 koronát szavazott meg, melyből 400,000 korona a Nyíregyházán felállított kórházra esik.

Az 1896. évi febr. 20-án tartott közgyűlés helybenhagyta a Bessenyey-szobor ügyében kötött szerződést; a szobor csak 1899. év folyamán készült el.

Az ezeredévi ünnepélyek fénypontja a vármegye közönségének 1896. évi május 11-én Nyíregyházán tartott közgyűlése volt.

505Kállay András főispán a nagy számmal egybegyűlt ünneplő közönség jelenlétében megnyitván a közgyűlést, lendületes szónoklattal emlékezett meg a nap jelentőségéről.

A főispán után id. Vay Ádám gróf mondott ünnepi beszédet. Mikecz János alispán előterjesztése után az egész közgyűlés az Egyház-térre vonult, hol a vármegye által emelt emlékoszlopot az alispán magas szárnyalásu beszéd kiséretében adta át a város polgármesterének.

A jun. 8-iki hódoló díszfelvonulás alkalmával a vármegyei bandériumban a következők vettek részt Liptay Béla zászlótartó vezetése alatt: Bogáthy József, Dessewffy Emil gróf, Gencsy Albert, Gencsy Béla, Gencsy Sámuel, Kállay Emil, Petrovay János, Pongrácz Jenő gróf, Vay Tibor gróf.

Az ezeredévi ünnepélyek sorát a szabolcsi földváron emelt emlékoszlop felavatása egészíti ki.

A honfoglaló vezér emlékére emelt, a vármegye ezer éves történetének határkövét jelölő hatalmas obeliszk, büszkén tekint le a szőke Tisza habjaitól félkörben övezett rónára, hol az egykori véres küzdelmek színhelyén arany kalászt lenget a szellő.

A mult dicsősége képezi a jelen alapját, s a jelenkor munkája ád kitartást és reményt a jövőre.