Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai

AZ EGYHÁZAK POZSONY VÁRMEGYÉBEN A róm. kath. egyházra vonatkozó részt írta Zanit Ödön, az ág. h. evangelikusra vonatkozó részt Markusovszky Samu dr. és az ev. ref. egyházra vonatkozót Balogh Elemér. »

402IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET.
Írta Osváth Gyula, a zeneművészetre vonatkozó részt Batka János

Művelődéstörténeti visszapillantás.

Pozsony vármegye irodalom, tudomány és művészet tekintetében hazánk egyik legelső vármegyéje. Nemzetünk kulturális fejlődésének már kezdő korszakában nagy jelentőségű színhelye volt a tudományos munkásságnak. Már az Árpád-házi királyok és még inább a vegyes házakból származott uralkodók alatt Pozsony város, a vármegye székhelye, egyik góczpontja volt a szellemi és anyagi haladásnak. Művelődésére nagy jelentőségű volt az is, hogy a mohácsi vész óta egészen 1848-ig itt tartották az országgyűléseket, itt székeltek a legfőbb kormánytestületek, a mi a város környékére és a vármegyére is jelentékeny befolyással volt. A tudományos munkásságot és annak eredményét - a történelmi visszatekintés végtelen kárára - hazánk e vidékén is sokszor semmisítették meg az idő viszontagságai. A levéltárak, könyvtárak és művészeti tárgyak megrablására, szétdúlására s fölégetésére igen gyakori az alkalom. 1241-ben a tatárok tűzzel-vassal pusztítják Pozsonyt. A cseh háborúk korában 1254, 1261 és különösen 1271-ben Ottokár rabló csehei dúlták föl s rabolták ki Pozsonyt és a vármegyét. Ekkor égett le a pozsonyi káptalan és a város levéltára is. 1342-ben a husziták rabolják ki és égetik föl Nagyszombatot és vidékét. 1428-ban ugyanezek pusztítják Pozsonyt és a vármegyét.

Ezt követőleg Pozsony vármegye művelődéstörténete a következő események hatása alatt alakult: 1467-ben Vitéz János érsek Mátyás király megbízásából és segélyével megalapítja a pozsonyi egyetemet (Academia Istropolitana). 1535-ben tették a rendek Pozsonyt a kormány székhelyévé. Ide költözött a törököktől birtokaikból kiforgatott főurak és főpapok, szerzetesek és apáczák nagy része, sőt Esztergom török kézre jutása (1543) után az érsekprimás is. 1561-ben nyitották meg a jezsuiták nagyszombati iskoláját. Nagyszombat városában már a XVI. században nyomda volt. 1611-ben alapítja Forgách Ferencz érsekprimás a legelső pozsonyi könyvnyomdát, mely 1660 után Nagyszombatba került és a Telegdi Miklóstól Nagyszombatban már előzőleg fölállított első kath. hazai nyomdával egyesült, majd tulajdona lett. 1619-ben alapította Pázmány Péter a nagyszombati nemes ifjak intézetét (Pazmaneum), melyet bő alapítványával látott el. Nemsokára az alapítás után ebben az intézetben tanult Zrinyi Miklós, a későbbi horvát- és dalmátországi bán, az európai hírű törökverő hős és költő. Mária Terézia később az egyetemet orvosi fakultással egészítette ki. 1622-ben Pázmány érsekprimás kollégiumot alapít Pozsonyban a jezsuiták számára. 1642-ben Lóssy primás megalapítja a pozsonyi Emericanum papnöveldét. 1683-ban a törökök, illetőleg Thököly csapatai Pozsonyt elfoglalják és fölgyújtják. 1710 körül alkotja Donner Rafáel híres szobrász világhírű pozsonyi szobrait. 1705-ben indította meg Pozsonyban Esterházy Antal gróf, kurucz generális a legelső magyarországi hirlapot "Mercurius Verdicus ex Hungaria" czimen. 1714-ben nyílt meg az új jezsuita gimnázium. 1719-ben Bél Mátyást a prot. egyház lelkészévé és az iskola rektorává választja. 1720-ban Royer Pál könyvnyomdát állít Pozsonyban s ez 1770-ben Landerer tulajdonába megy át. 1721-ben indul meg Pozsonyban Bél Mátyás "Nova Posoniensia" czímű folyóirata. 1776-ban nyilt meg Pozsonyban az új jogi akadémia és ugyanebben az évben a városi 404új színház. 1749, illetőleg 1767 óta működött Pray György a jezsuita gimnáziumban és könyvtárban. 1770-ben találta Pray a halotti beszédet a káptalani levéltárban. 1764-ben jelent meg a "Pressburger Zeitung" első száma. 1770-ben Paczkó is nyomdát nyit Pozsonyban. 1780-ban jelent meg Pozsonyban a "Magyar Hirmondó". II. Józseffel a hanyatlás stádiumába lép Pozsonyban és a megyében az irodalom, tudomány és művészet. A híres pozsonyi kép- és könyvtár (Albertina) Bécsbe kerül. 1784-ben a jogakadémia, 1786-ban a gimnázium Nagyszombatból Pozsonyba helyeztetik át. 1788-ban alakult az első magyar önképzőkör a "Magyar Társaság". 1832-36-ban jelenik meg Kossuth Lajos szerkesztésében az "Országgyűlési tudósítások" czímű kőnyomat. 1833-ban kiváló zeneegyesület alakul az egyházi zene művelésére Pozsonyban. 1850-ben nyilt meg ugyanott az első hazai reáliskola, 1855-ben pedig az új ág. ev. liczeum. 1854-ben alakult a természetrajzi múzeum. 1855-ben a jezsuiták visszatelepíttetnek Pozsonyba. 1858-ban a magyar társaság újjáalakult. 1869-ben keletkezett a városi múzeum. 1886-ban nyilt meg az új színház. 1887-ben leplezték le Hummel zeneszerző mellszobrát, később pedig Fadrusz János alkotását, a Mária Terézia-szobrot.

A halotti beszéd és könyörgés.
Eredetije a Magyar Nemzeti Muzeumban

Pázmány feleletének czímlapja.
Az egyetemi könyvtár példányáról

Az oknyomozó magyar irodalomtörténet Pozsony vármegyében sem tekinthet vissza négy századnál tovább, de ezalatt is jobbára idegen nyomokon haladott. A tizenkilenczedik században azonban új irány indul, mely formákban is mindinkább nemzetivé válik, különösen a mikor a demokráczia szelleme hatja át a politikai életet s megteremti a polgári szabadságot, behatol az irodalomba és művészetbe is és a politikai szabadsággal karöltve megalkotja a nemzeti irodalmat, tudományt és művészetet. Pozsony vármegye íróinak újabb időbeli költészete, történetírása, szónoklatai és nyelvtani alkotásai a nemzeti irodalom, kevésbbé nemzeti jellegű szakmunkái pedig a tudományos irodalom körébe tartoznak.

A könyvnyomtatás előtt is részt vett a vármegye az irodalom terjesztésében, minek bizonyságai a nyelvemlékeinket megőriző becses kodexek. Ezek a következők:

Kodexek.

Pray-kodex, vagyis a legnevezetesebb magyar nyelvemlék: a "Halotti beszéd és könyörgés". A deáki egyház tulajdona volt és misekönyvön kívül, egyházi szabályokat, halotti szertartásokat stb. is tartalmaz. A nevezetes halotti beszéd a 154-ik lapon olvasható. E kodex, szakértők állítása szerint, a XIII. századnak kb. harmadik tizedéből való. Pray György, a XVIII. század 405jeles történettudósa fedezte fel és ez az egyetlen magyar nyelvű misekönyv, mely az Árpád-korból fennmaradt. Most a Magyar Nemzeti Muzeum őrzi e becses kodexet (Quart. Hung. 387. jelzett alatt).

A nagyszombati kodex. Magyar nyelvemlék 1512 és 1513-ból. Nagy nyolczadrét alakú papiroskodex. Egy kéz írása, ismeretlen írótól. Írásának ideje, mint a 158. és 304. oldalokon olvasható, 1513 és 1512. Tartalma valláserkölcsi elmélkedések és imádságok. Előbb az esztergomi káptalan nagyszombati könyvtárában őrizték, a honnan nevét is veszi. Jelenleg Esztergomban van a főegyházmegyei könyvtárban. Nyomtatásban megjelent a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvemléktára 3. kötetében.

A Lányi-kodex. Lányi Károly ajándékozta a M. Tud. Akad. könyvtárának. Lányi "A magyar kath. klérus érdemeinek történetigazolta emléke" czímű és Pozsonyban 1848-ban megjelent művében említi, hogy e kodex "újan fölfedezett régi, 1517-be tartozó, a pozsonyi Klarisszák számára készült" és a Schuster nagyszombati gyógyszerész gyűjteményében levő "magyar ordinarium" szintén a pozsonyi Klarisszák számára készült. Kis nyolczadrét alakú papiroskodex elől, hátul csonka kötése, természetbarnította fatábla. Nyomtatásban megjelent a M. Tud. Akad. Nyelvemléktára 7. kötetében.

A pozsonyi kodex (1520-ból). Egyetlen magyar kodex, mely a Nyelvemléktárban csak másolat útján volt kiadható; az eredetinek ugyanis az 1837-ben történt lemásolása óta teljesen nyoma veszett. A könyv Toldy szerint tizenkettedrétű papiroskodex. Három kéz írása. A leírók közül csak az elsőt ismerjük s ez Mihály diák. Írásának ideje 1520. Tartalma: imádságok s néhány főünnepre való evangéliumi szakasz. Az Akadémia kézirattárában van a másolat (M. Cod. 4-edrét 11. sz. a.); az eredeti a ferenczrendi kolostor könyvtáráé volt.

A Peer-kodex. 1787-ben Peer Jakab pozsonyi piarista áldozár és történettanár tulajdona volt, kinek hagyatékából, vétel útján Jankovich Miklóshoz, majd a Széchenyi orsz. könyvtárba került. E kodex 8-adrét papiros, 3 levele ki van szakítva. Magyarját hat kéz írta. Újabb másolata Gyurkovics Istvántól az akad. könyvtárban van. Mikor készült e kodex, határozottan meg nem állapítható. Két évszám is van benne. Az első 1508, Vásárhelyi András cantilenája; a másik 1526, azt mutatja, mikor írták bele a deák részt. Karaktere a XVI. század elejére mutat. Tartalma: vallásbeliek, imák és naptár (Csizió, Kalendárium). Nyomtatásban megjelent a M. Tud. Akad. Nyelvemléktára 2-ik kötetében.

Kazinczy-kodex. Nyelvemlék az 1526 és 1541 közti időből. Különösen becses a magyar széppróza történetére. Kis nyolczadrét alakú papiros-kodex, főrészeiben három ismeretlen nevű ferenczrendi szerzetes másolata. A Klarissza-apáczák számára készült. Tartalmát prédikácziók, erkölcstanító példák és legendák teszik. Felfedezte Vitkovics Mihály Egerben. Régebben a pozsonyi apácza-kolostoré volt, most a Nemzeti Muzeum könyvtárának tulajdona.

Költőket nem termett e vármegye, de annál több művészt, tudóst, államférfiút és egyházi méltóságot viselő férfiút. A régibb korban Pray György, Bél Mátyás, Szenczi Molnár Albert, Sambucus János, senkviczi Kolinovich Gábor tudósok, Káldy György, a híres jezsuita paptanár szereztek dicsőséget e vármegyének; az újabb korban pedig Lenárd Fülöp, a katódsugarak felfedezője, Höhnel Lajos lovag, a híres utazó, Endlicher István László, európai hírű botanikus, Rómer Floris és Könyöki József archaeologusok, Télfy István hellenista, Hirschler Ignácz és Lenhossék Mihály orvostanárok, Török Aurél anthropologus, Gervay Mihály orsz. posta-főigazgató, Zsigmondy Vilmos, a hírneves bányász, Vámbéry Ármin világhírű tudós, Lóczy Lajos, Inkey Béla, Gesell Sándor, Herbich Ferencz és Staub Móricz geologusok, Keleti Károly a magyar statisztika megalapítója, stb. mind Pozsony vármegyében születtek.

Művészeink közül Hummel N. János, Bihary János, Lavotta János, Joseffy Rafael, zeneművészek, Fadrusz János és Tilgner Viktor szobrászok, Keleti Gusztáv, Spányik Kornél és Skuteczky Döme festőművészek szintén itt látták meg először a napvilágot.

Főpapjaink közül: Esterházy Imre, Haulik György és Lippay György érsekek; Szegedy Ferencz Lénárd, Dessewffy Sándor, Rudnyánszky József, Berchtoldt Ferencz püspökök és Fekete István ág. h. ev. püspök.

406Államférfiaink közül: Esterházy Miklós nádor, a két, id. és ifj. Majláth György országbírák, Majláth József állam-miniszter, Zichy Ferencz tárnokmester, Zichy Nándor, az országos néppárt vezére, Zichy József volt fiumei kormányzó és kereskedelmi miniszter, Apponyi György országbíró, Apponyi Albert, a nemzeti párt vezére, Károlyi Tibor, a főrendiház alelnöke, Pápai István, a kabinetiroda osztályfőnöke, Bittó István miniszterelnök és Bartal György földmív. miniszter 1874-ben, és ezeken kivül szabadságharczunk nagy alakjai: Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos minisztere, Gelich Richárd tábornok, Jeszenák János kormánybiztos, Horváth János ezredes és Petőcz György alispán, szintén e vármegye szülöttei.

Azonban lássuk betűrendben, kik voltak e jobbára idegen nemzetiségektől lakott határszéli vármegye azon szülöttei és e vármegyébe beszármazott szerepvivő jelesei, kik szellemi kincseikkel részt vettek a magyar irodalom, tudomány és művészet nehéz alapvető munkájában, és a kiknek nevéhez méltán fűződnek nemzeti műveltségünk emlékei.

* * *

Alszeghy János.

Alszeghy János 1878-ban került Nagyszombatba, mint a községi polg. fiúiskola tanára. Utóbb egyúttal polg. leányiskolai igazgató lett. 1884 óta az általa szervezett iparos és kereskedő-tanulók iskolájának is igazgatója. A "Nagyszombat és Vidéke" czímű lapnak egyik alapítója és két évig szerkesztője volt. 1892 óta a pozsony-vármegyei tanítótestület elnöke, a közmívelődési fiókegyesületnek már 20 év óta ügyvezetője és könyvtárosa. Úgy ezt, mint egyéb bizalmi tisztségeit rendkívüli buzgalommal tölti be. Kedvelt és hatásos szónok és a hazafias irányú társadalmi mozgalmak egyik vezérszereplője. Irodalmi működése épp oly sokoldalú, mint közhasznú. Czikkei, értekezései stb. a fővárosi, vidéki s megyebeli napi, heti és szaklapokban jelennek meg. A pedagogiai és ifjúsági irodalomhoz tartozó külön műveket is írt. Bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni.

Amadé Antal.

Amadé Antal (várkonyi báró) cs. és kir. kamarás és v. b. t. t., előbb kir. táblai, utóbb hétszemélyes táblai ülnök, a Lipót-rend középkeresztese, aranysarkantyús vitéz és a Szent István-rend vitéze; Zala, később Zágráb vármegye főispánja, végre kir. főajtónálló. Szül. 1760 nov. 25. Bősön, megh. 1835. jan. 1. Marczaltőn. Kitünő latin szónok volt és beszédei nyomtatásban is megjelentek.

Amadé László.

Amadé László (várkonyi báró) bölcselettudor, szül. 1703 márcz. 12. Bősön. Amadé Antal fia. 1734-ben kapitány a Hávor János-féle magyar lovasezredben, 1742-ben ezredes, utóbb tábornok-segéd a nemesi fölkelő seregben, 1750-ben a magyar kir. udvari kamara tanácsosa Pozsonyban, 1751-ben cs. és kir. kamarás. Meghalt 1764 decz. 22-én Felbáron.

Munkái: 1. Victor in praelio S. Tvo. Tyrnaviae, 1722. - 2. Buzgó szívnek énekes fohászkodásai Bécs, 1755. - 3. Várkonyi báró Amade László versei, Pest, 1836. - Házi kereszt cz. gúnyversét Poots András adta ki versei között (1791. Komáromban és 1816. Miskolczon); egy másik gúnyverse: A házasság által elveszett szabadságnak megsiratása, Sándor István "Sokfélé"-je IV. kötetében jelent meg 1796-ban. - Kultsárnak két kötete volt Amade munkáiból: "Nyájas ének" és szerelmi és leíró költemények czímen. Négy dalát adta ki Toldy 1828-ban "Költői Régiségek" gyűjteményében. Több kézirata jutott a Nemzeti Múzeum kézirattárába.

Amadé László báró.
Az orsz. képtárból

Antolik Károly.

Antolik Károly, 1893 óta a pozs. áll. főreáliskola igazgatója. Életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni. Itt csak megjegyezzük, hogy természettani és fizikai értekezéseinek a száma tömérdek. Számos népszerű fölolvasást tartott a pozs. "Orvos-Természettudományi Egyesület"-ben és a pozs. "Szabad-Liczeum"-ban. A pozsonyi "Orvos-Természettudományi 407Egyesület" természettudományi szakosztályának és a pozs. középiskolák ifjúsági játszóterének elnöke.

Apponyi Albert.

Apponyi Albert (nagyapponyi gróf), államérfiú. Apponyi György gróf volt főkanczellár és Sztáray Julia grófnő fia. Született 1846 május 29-én. Már zsenge korában feltünt szellemi és testi fejlettségével. Ifjúkora az alkotmány elnyomásának és a konkordátumnak idejébe esik. Neveltetését Kalksburgban a jezsuiták intézetében nyerte. Egyetemi éveit Bécsben és Pesten töltötte, tanulmányai befejezése után nagy utazásokat tett külföldön. Legnagyobb hatással e korban Montalembert grófnak, a franczia liberális katholikusok híres vezérének társasága volt reá. Politikai téren először 1872-ben lépett föl, midőn a szentendrei kerület választotta képviselőjévé. Bár a Deák-párthoz tartozott, családi összeköttetéseinél fogva feudális-ultramontán törekvésekkel hozták őt kapcsolatba. A Deák-párt szétbomlásakor a Sennyey Páltól vezetett konzervatív töredékhez tartozott, mely később a szabadelvű pártból kilépőkhöz csatlakozva, az egyesült vagy mérsékelt ellenzéket alkotta. Rendkívüli szónoki tehetsége csakhamar a parlament egyik vezéralakjává tette. Különösen erős volt az az ostrom, melyet Bosznia okkupácziója alkalmával intézett Tisza Kálmán kormánya ellen. Különben leginkább a gazdasági kérdéseknek szentelte figyelmét. Az akkortájt a mezőgazdaság terén mutatkozó válság orvoslására, a középeurópai államok vámszövetségének eszméjét pendítette meg. Politikájának uralkodó vonása gyanánt e korban tán azt lehetne megjelölni, hogy a régi magyar társadalom megmaradt elemeit minden módon erősíteni s versenyképessé tenni óhajtotta. E szempontból rokonszenvezett az agrárius mozgalommal is, az antiszemita izgatásokat ellenben kezdettől fogva elítélte. A vegyes házassági törvényt pártjával együtt kész volt megszavazni. Sennyey visszalépése után az egyesült ellenzéknek, Szilágyi Dezsővel együtt, ő volt a vezére. A külső politikában az orosz törekvések erélyes ellensúlyozása a Balkán-félszigeten, volt vezéreszméje. Nagy feltünést keltett nyilt levele, melyben Tisza Kálmán tíz éves miniszterelnöksége alkalmával, 1885 júliusban, igen éles bírálat alá vette e korszak eredményeit és a kormány eljárását. Mint a közjogi alapnak és a kiegyezésnek híve, ő és pártja nemcsak a kormánypárt, hanem a függetlenségi párt ellen is küzdött. Midőn Szilágyi Dezső kivált a pártból, ennek vezetése egészen Apponyi kezébe ment át. Az eddig inkább általános eszmékért küzdő párt és vezére, a reform mellett a nemzeti érzet fejlesztését, a közjogi garancziák lehető biztosítását és gyarapítását tűzte zászlajára. Nem szüntek meg a közigazgatás államosítása mellett küzdeni, de nagyobb befolyást a közvéleményre csak a véderővitával nyertek, melyben a szélsőballal egyetértve támadták a kormányt. Különösen éles volt támadása a konzuláris juriszdikczió törvényének tárgyalásakor, a midőn a közte és Szilágyi Dezső közötti ellentét szinte személyes élű lett. Később azonban teljesen helyreállott közöttük a baráti viszony. Így lett az előbb udvarinak, klerikálisnak és rekaczionáriusnak hirdetett pártvezér, a kiegyezésben foglalt nemzeti jogok legféltékenyebb őrzőjévé. Épp oly határozott fejlődés észlelhető nála az egyházpolitikai téren. Erős katholikus meggyőződését soha sem tagadta. Különösen tanúsította azt, midőn a vallásalap jogi természetének meghatározásával foglalkozott, mint a képviselőház előadója. A Szent István-társaság meg is választotta egyik világi elnökének, de ő 1888-ban lemondott e tisztéről és 1890 őszén, a vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával, a felekezeti zavarok egyedüli orvoslása gyanánt, az őszinte liberálizmust, beleértve a polgári házasságot is, s a katholikus autonomiának szervezését jelölte meg. Azóta nem szünt meg ez elveket hangoztatni, úgy a nemzeti párt programmjában, mint az 1892-iki budget tárgyalásakor, a midőn a vallások egyenjogúsítása elvének elfogadása, nagyrészt az ő fölszólalásának az eredménye volt. Pártjának egyik legfőbb követelését, a közigazgatás államosítását, a kormány Szapáry miniszterelnöksége alatt fölvette programmjába. Apponyi elvben elfogadta a törvényjavaslatot, de a bizottságban igen lényeges változtatást követelt és a kormányhatalom várható növelésével szemben, erős garancziákkal akarta körülvenni az önkormányzatot. A Házban is a törvény mellett szólott. Minthogy így a közjogi alapon álló pártok ily lényeges kérdésben elvben megegyeztek, komolyan foglalkoztatta a közvéleményt a fuzió és Apponyi belépése a kormányba. De midőn 408a kormány a szélsőbal ellenállásával szemben elejtette a reformot és megelégedett az elvnek törvénybe iktatásával, Apponyi és pártja ismét ellenzékbe jutottak. A most már nemzetinek nevezett párt vezére Jászberényben választói előtt újra erős támadást intézett a kormány és különösen annak elnöke ellen és mostani állapotát csak a nemzeti rezignáczió következése gyanánt rajzolta. Még erősebb agitácziót fejtett ki az országgyűlésnek 1892 első napjaiban történt feloszlatása után, a választások előkészítésénél. Körútja az ország minden vidékén emelte népszerűségét és a választások eredménye erősítette poziczióját. A Bánffy-féle kormány bukása után, midőn Széll Kálmán lett miniszterelnök, ki a fönnforgó politikai akadályokat elhárította, Apponyi pártjával együtt bevonult a szabadelvű pártba. Házelnök lett és e méltóságot a legutóbbi ideig viselte, míg az ellenzék obstrukcziója alatt, a nemzeti követelések körül Tisza István gróf miniszterelnökkel szemben kiélesedett viszony szakadásra vezetett, melynek következtében Apponyi volt híveinek legnagyobb részével ismét kilépett a szabadelvű pártból. A vármegye közművelődési mozgalmaiban élénk részt vesz és elnöke az ottani közművelődési egyesületnek. Szónoki sikereiért a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-társaság is tagjai közé választotta.

Apponyi György.

Apponyi György (nagy-apponyi gróf) cs. és kir. kamarás, v. b. t. t., a Lipót-rend nagykeresztese, magyar udv. kanczellár és országbíró, szül. 1808 decz. 29-én Pozsonyban. Jogi tanulmányait a pozsonyi jogakadémián végezte. Hivatali pályáját Tolna vármegye tiszteletbeli aljegyzőjeként kezdette meg, onnan az udvari kanczelláriához került, mint fogalmazó, és későbbi titkár lett. Először az 1839-40-ik országgyűlésen tünik ki, mint az ifjabb konzervativ párt egyik vezére a főrendeknél. Tehetsége, egyenes jelleme már akkor mutatták benne a jövő emberét. Széchenyi megjósolta, hogy kanczellár lesz. Ez nemsokára valóra is vált. Az 1844-iki országgyűlés bezárása után, bár még alkanczellár volt, tényleg kezébe vette a kormányt. Helyzete igen nehéz volt a Deáktól és Kossuthtól vezetett, egyre izmosodó ellenzékkel szemben. Az ellenzéknek a vármegye volt az erős vára, ő ezzel szemben a középponti kormányt törekedett erősíteni. Oly kormányt akart szervezni, mely az ország anyagi érdekeit hathatósan előmozdítsa, az Ausztriával való kapcsolatot szorosan fenntartsa, s az államban és egyházban konzervativ szellemben működjék. Eszközeit az adminisztrátorokban vélte föltalálni, kik, mint tisztán a kormánytól függő hivatalnokok, a megyékben a kormány szellemében jártak el és sokkal veszedelmesebbekké váltak az ellenzékre nézve, mint a megyéjüket csak ritkán látogató, a kormánytól is függetlenebb főúri főispánok. Lassanként a vármegyék nagyobb részébe (32-be) neveztek ki adminisztrátorokat a törvényes főispánok helyébe. Főfeladatuk a kormánynak többségre juttatása volt. A kormánynak e hirtelen kifejtett ereje buzdította pártfeleit és megriasztotta az ellenzéket, úgy hogy 1845-ben és 1846-ban a vármegyék többségében a konzervativ párt kerekedett fölül s Kossuth és Wesselényi befejezettnek látták az ellenzék bukását. Másrészről azonban a kormányt nemcsak a szabadelvű ellenzék támadta meg igen élesen, hanem a főrangú konzervativok ís sértve látták tekintélyüket a született főnemesek mellőzése és az új, hivatalos arisztokráczia felkarolása által és sokan közülök kezet fogtak az ellenzékkel. Mindkét párt haragja Apponyi ellen fordult, különösen akkor, a midőn Majláth Antal gróf főkanczellár helyébe, ő jutott e méltóságra. Maga a hatalomra való törekvés nem nyújtott elegendő erkölcsi alapot Apponyi kormányának. Föllépését az adminisztrátori ügyben nemcsak az ellenzék legkiválóbb férfiai tartották törvényellenesnek, hanem még Széchenyi sem helyeselte. Az ellenzék hatalmát csak úgy törhette meg, ha maga veszi kezébe ama reformok megalkotását, melyekért eddig az ellenzék küzdött. E czélra szoros összeköttetésbe lépett Széchenyi István gróffal, keresztülvitte, hogy őt helyezzék a közlekedési ügyek élére és tőle telhetőleg elősegítette a Tisza-szabályozás nagy ügyét. Az 1847-48-iki országgyűlésre pedig igen terjedelmes programmot készített elő, melyben az ősiség megszüntetése, a vámok reformjai, a katonai élelmezés szabályozása voltak a főpontok. Az 1847-48-iki országgyűlésen nem sikerült Apponyinak kormánypárti többséget teremtenie. Sem Ferdinándnak magyar megnyitója, sem a népszerű István nádornak megválasztása, nem csillapította le az adminisztrátori sérelemtől 409fölizgatott kedélyeket. Az ellenzék vezérei, Kossuth és Batthyány Lajos gróf, nemcsak a kormányrendszert ostromolták, támadásuknak személyes éle is volt Apponyi ellen. Apponyi viszont az ellenzék egy részének, különösen Szentkirályinak és Lónyaynak a megnyerésével igyekezett Kossuth tekintélyét aláásni. Ez nem sikerült, a zavar egyre nagyobb lett és Apponyi már csak az országgyűlés föloszlatásában, vagy legalább a hallgatóság megzabolázásában látott orvoslást. A februáriusi forradalom kitörése véget vetett mind e terveknek. Apponyi a válságos márcziusi napokban súlyos beteg volt és csak miután fölépült, hallott a forradalomról, bukásáról s a minisztérium kinevezéséről. Az új alakulás nem bírta rokonszenvét, de arra sem volt megnyerhető, hogy mint kir. biztos, teljes hatalommal segítse elnyomni Magyarországot. Barátjával, Jósika Samuval együtt még Olmützben is a történelmi jog érdekében működött, míg Schwarzenberg és Bach rendszere teljes diadalra nem jutott. Az 1849-60 közötti éveket teljes elvonultságban töltötte, de ha alkama nyilt, nem mulasztotta el a kormány férfiait, különösen Albrecht főherczeget, Magyarország jogaira figyelmeztetni. Először a megerősített birodalmi tanács juttatott Apponyinak és elvtársainak ismét módot nézeteik érvényesítésére. Az októberi diploma után őt bízták meg, mint országbírót, a magyar törvénykezés újjászervezésével, majd kir. biztosként az 1861-iki országgyűlés vezetésével. Országbírói méltóságát az országgyűlés sikertelen befejezése után megtartotta és féltékenyen őrködött a magyar igazságszolgáltatás függetlenségére a bécsi hatóságokkal szemben. Befolyását nem szünt meg a kiegyezés érdekében érvényesíteni. Különösen nevezetes az 1862. év végén kidolgozott emlékirata, melyben Magyarország részére paritást és felelős minisztériumot követel és a közügyek körét és kezelési módját igyekszik kiszabni. Ez az emlékirata nem vezetett czélhoz és ő kénytelen volt 1863. ápr. 3-án állásáról lemondani. Fáradozásának mégis lényeges következése volt a kiegyezés későbbi menetére nézve. A perszonális unió hívei, az 1847-48-iki törvények teljes érvényességének követelői és másfelől a birodalmi politikának, az összeolvasztásnak előmozdítói között állva, biztos államférfiúi számítással kitűzte a talajt, melyen Magyarország joga és a monarchia hatalma megállhatott. Munkája: Antritts-Rede, gehalten in der General-Versammlung des katholisch-politischen Casinos zu Pressburg. 1872. Toldy István a Magyar politikai szónoklat kézikönyve I. kötetébe a Szólás-szabadság czímű 1840-ben tartott beszédét vette föl. Apponyi pályájára, jellemére fényt vetnek az ismert emlékiratokon és történeti műveken fölül, József nádorral, István nádorral és Széchenyivel váltott levelei, továbbá nagybecsű, de - sajnos - csak 1849-ig terjedő emlékiratai.

Apponyi György gróf.
Az orsz. képtárból

Artner Mária Terézia.

Artner Mária Terézia, írói nevén Theone, költőnő. Született Szempczen 1772 ápr. 19-én. Első költeményei Till Máriáéval együtt: Feldblumen, gepflückt auf Ungarns Fluren, - Újabb költeményei és öt színműve Kassán jelentek meg.

Ballus Pál.

Ballus Pál, pozsonyvárosi tanácsos, szül. 1783 decz. 18-án Modorban. Megh. 1848 ápr. 30-án, Pozsonyban.

Munkái: 1. Beschreibung der königl. Freistadt Pressburg und ihrer Umgebungen. Pressburg, 1822. - 2. Beschreibung der, den Obstbäumen in hiesiger Gegend schädlichsten Raupenarten. U. ott, 1830. - 3. Pressburg und seine Umgebungen. U. ott, 1832. - 4. Geschichte der Entstehung und Gründung des Waisenhauses in Pressburg. U. ott, 1833.

Bánfi János.

Bánfi János, családi nevén Wolfshörndl, szül. Bazinban 1851 szept. 8-án. Előbb a csallóköz-somorjai felső leányiskolánál, majd ugyanott a polg. fiúiskolánál 410tanár, 1879-1882 a pápai polg. leányiskola, 1882-1885 az oraviczabányai polg. fiúiskola, 1885-1896 a karánsebesi összes áll. és közs. tanintézetek igazgatója, 1896-1903 a turócz-szent-mártoni áll. polg. és felső kereskedelmi iskola tanára és az áll. ipariskola igazgatója, 1903 óta a zay-ugróczi áll. polg. iskola igazgatója. Szerkesztette a Magyar Vidék cz. hetilapot, az Ifjúsági és Népkönyvtárt, a Magyar Ifjúsági könyvtárt, főmunkatársa volt a Magyar Ifjúságnak, Felvidéki Hiradónak, Vágvölgyi Lapnak s a politikai, társadalmi, szépirodalmi, tanügyi s egyéb tudományos lapokban és folyóiratokban magyar és német nyelven megjelent czikkelyeinek és tanulmányainak száma több ezerre rúg.

Munkái: 1. A Szántó-család története. Bpest, 1879. - 2. A rongyszedő fia. Pápa, 1880. - 3. A varróleány. U. ott, 1880. - 4. Munka és jutalom. U. ott, 1880. - 5. Az ingoványok leánya. U. ott, 1880. - 6. A tizenharmadik. U. ott, 1880. - 7. A félszemű. U. ott, 1880. - 8. A drótos fiú. U. ott, 1881. - 9. A félkezű remete. U. ott, 1881. - 10. A jósnő álmai. U. ott, 1881. - 11. Fejes Boris. U. ott, 1881. - 12. Púpos Pista. U. ott, 1881. - 13. Jani és Náni. Győr, 1882. - 14. A barlang titka. U. ott, 1882. - 15. Legteljesebb köszöntő könyv. U. ott, 1882. - 16. Egyenes és görbe utakon. U. ott, 1884. - 17. Hasznos szórakozásul nefelejcsek. Bpest, 1885. - 18. Szűnóra. Budapest, 1885. - 19. Tarka kavicsok. U. ott, 1885. - 20. Útravaló. U. ott, 1885. - 21. Kis mesélő. U. ott, 1885. - 22. Szünóra. U. ott, 1885. - 23. Kis történetek. U. ott, 1885. - 24. Két különös történet. U. ott, 1885. - 25. Gyermekbarát. U. ott, 1887. - 26. Pribék László, Pozsony, 1893. - 27. Kegyetlen büntetés. U. ott, 1893. - 28. Magyar László utazásai és kalandjai. Budapest, 1892. - 29. Hol volt, hol nem volt... Budapest, 1902. - 30. Kalászok. Budapest, 1894. - 31. A kivándorlók. Hoffmann F. után, Budapest 1894. - 32. Jót jóért. Hoffmann F. után. Budapest, 1894. - 33. Rossz lelkiismeret. Hoffmann F. után. Budapest 1894. - 34. Az elveszett fiú. Hoffmann F. után. Budapest, 1894. - 35. Turóczmegye Földrajza, Turóczszentmárton, 1898. - 36. A német kézművesség története, dr. Otto Ede után. Budapest, 1902. - 37. Somlai Gáspár, Budapest, 1904.

Bánhegyi István.

Bánhegyi István, szül. 1832 okt. 9-én Somorján. 1856-ban ág. ev. segédlelkész Cservenkán. 1857-ben az egyesült protestáns theologiai intézet tanára Budapesten, azt követőleg a külföld nagyobb népiskoláinak tanulmányozása után somorjai ág. ev. lelkész, 1860-ban tanár az egyesült prot. gimnáziumban Losonczon, 1866-ban tanitóképző-intézeti igazgató a nyiregyházi ág. ev. tanítóképzőben. 1869-ben a szepes-sárosvármegyei tankerület segédtanfelügyelője, 1876-ban Békésmegye kir. tanfelügyelője. Egyházi és iskolai ügyekről a lapokban és folyóiratokban számos czikke jelent meg.

Munkái: 1. Erasmus redivivus. Latin-magyar társalgó, nyelvtani és szófűzési jegyzetekkel, algimn. számára. Pest, 1864. - 2. Latin-magyar közmondások. U. ott, 1864. - 3. A nyiregyházi ev. tankerületi néptanító-képezde ismertetése. Debreczen, 1867. - 4. ABC. Az írva olvastató tanmód szerint. Debreczen, 1868. - 5. Tan- és olvasókönyv közép- és felső néptanodák számára. Nyiregyháza, 1869. - 6. A felekezeti iskoláztatás veszélyei és közoktatásügyi törvényeink hiányai. Pest, 1870. - 7. Vallás- és erkölcstan. Prot. népiskolák számára. Bpest, 1874. - 8. Vezérkönyv a prot. népiskolai vallástanításban.

Baranyay József.

Baranyay József (bodorfalvi) a "Csallóközi Lapok" szerkesztője Dunaszerdahelyen, nem megyebeli születésű. A lapjában kifejtett közhasznú irodalmi működésén kívül "Miczi, Giza, meg a Böske" czím alatt 1902-ben egy kötet novellája jelent meg. Több vidéki lapnak munkatársa.

Bartal György.

Bartal György (beleházi ifjabb), földmívelési, ipar- és kereskedelmi miniszter. Szül. Damazér-Karcsán, 1820 szept. 20-án, megh. Faddon, 1875 okt. 25-én. Tanulmányait a bécsi Terezianumban végezte. 1842-ben Tolna vármegye tb. aljegyzője, majd főjegyzője. Részt vett az 1848-iki országgyűlésen, mint Tolna vármegye egyik követe. Elment a kormánynyal Debreczenbe, Szegedre, egyideig a Szemere-minisztériumban a pénzügyi osztály főnöke volt. A szabadságharcz leveretése után őt is elfogták, de két havi fogság után kiszabadult és visszavonult tolnamegyei birtokára. 1861-ben Tolna vármegye első alispánja. Ő képviselte a vármegyét az országgyűlésen. 1864-ben a konzervatívekhez csatlakozott s a Majláth-Sennyei-féle kormányban a helytartó-tanács elnökségét foglalta el. A kiegyezés után a Deák-párt híve lett, 1874-75-ben a Bittó-minisztériumban a földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi tárczát töltötte be. 1861 máj. 17-iki országgyűlési beszéde, és autonomiai kongresszusi beszédei Pesten, 1870-ben jelentek meg.

Bartoniek Géza.

Bartoniek Géza, szül. Szárazpatakon 1854-ben. 1879-ben egyetemi tanársegéd, 1886-ban az áll. polgári tanitónőképző tanára, 1895-től az akkor felállított báró Eötvös József kollegium igazgatója. Tudományos és ismertető dolgozatai megjelentek a M. Tud. Akadémia Math. és Természettudományi Értesítőjében, a Természettud. Közlönyben és a Mathematikai és Physikai 411Lapokban. Ez utóbbi folyóíratnak szerkesztője 1892-től 1897-ig. Tagja az Országos Közoktatási Tanácsnak. - Fordította Guillemin: Elektromosság és mágnesesség cízmű művét s magyarul kiadta Roiti Elementi di fisica két kötetű munkáját.

Barts Ferencz.

Barts Ferencz, szül. 1814 okt. 7-én, Bazinban. Előbb kegyesrendi tanár, de a rendből kilépett és a gyulafehérvári 1. szert. káptalan nagyprépostja lett.

Munkái: 1. Számtan az arányok által megfejthető számozás nemeiről. Buda, 1842. - 2. Elemi számtan, I. rész. Buda, 1844. - II. rész. U. ott, 1842. - III. rész. U. ott, 1845.

Batka János.

Batka János városi levéltárnok, szül. Pozsonyban 1845-ben. Bírói államvizsgát tett, mely után 1864-ben városi szolgálatba lépett. Előbb joggyakornok, majd kapitányhelyettes és 1879 óta áll a rendkívül gazdag és nagybecsű városi levéltár élén, a hol állandóan levéltári kutatásokat végez és Pozsony város történeti adatainak közzététele és ismertetése körül nagy érdemei vannak. 1869 óta irodalmilag is működik és különösen a zeneművészeti és történeti bírálat terén fejt ki nagyobb tevékenységet. Ambros A. W.-nek, a nagy német zenetudósnak irodalmi hagyatékát feldolgozta és kiadta Pozsonyban 1880-ban, továbbá Ilg műtörténészszel együtt megírta Messerschmidt Xavér Ferencz életét és műveit. Dr. Király János "Pozsonyi nagydunai vám- és révjog története" czímű művét németre fordította, szintúgy Ortvay Tivadar dr. Pozsony város története első kötetét, továbbá Vámossynak a "Szt. Lászlóról czimzett kath. polgári ápolda Pozsonyban" és ugyanannak az "Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban" cízmű művét. Megírta még Pozsony sz. kir. város erdészetének történetét és Farbricziussal együtt kiadta a pozsonyi ünnaplapot 1899-ben. A Fêtis-féle nagy franczia zenelexikon II. pótkötete számára megírta az összes magyarországi zeneművészek és zeneszerzők életrajzait és 1902-ben megjelent tőle "Történelmi vázlat a pozsonyi szőlőmívelésről".

Batthyány Lajos.

Batthyány Lajos (németujvári gróf), Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke, szül. Pozsonyban, 1806-ban, kivégeztetett Pesten, 1849 okt. 6-án. Tizenhat éves korában lépett a hadseregbe. Olaszországi táborozása alatt minden szabad idejét az önmívelésre és tanulásra fordította. Mint huszárhadnagy tett jogi vizsgát a zágrábi akadémián. Huszonegy éves korában nagykorúsíttatta magát, birtokai igazgatását is átvette és ettől fogva nemcsak gazdasági, hanem politikai és tudományos ügyekkel is foglalkozott. Külföldi nagy utazásaiban gyűjtött gazdag tapasztalatait, ismereteit igyekezett birtokain érvényesíteni. Alapító tagja volt a vasmegyei gazdasági egyletnek, résztvett az orsz. gazdasági egyesület munkálkodásában, különösen fölkarolta az állattenyésztés ügyét, lónemesítést, futtatást, stb. 1843-ban elnöksége alatt magyar czukorgyár-egylet alakult. Széchenyi István gróf példájára fölkarolta a selyemtenyésztést is és több mint 50.000 eperfát ültettetett. Az 1840. és 1844. évi országgyűlésen a főrendi szabadelvű ellenzéknek volt kitünő tagja és vezére. Pesten összeköttetésbe lépett Kossuthtal és háza főgyülekezőhelye lett az ellenzéknek. Sokat áldozott az új egyesületek és vállalatok alapítására. Az orsz. magyar iparegyesület szervezésében is tevékeny részt vett és Kossuthtot az egyesület igazgatójává választtatta. Kossuthnak országgyűlési követté megválasztását is főleg ő vitte keresztül. Mint a főrendi ellenzék vezére működött az utolsó diétán is, résztvett a mácz. 15-iki nagy deputáczióban és márcz. 17-én, mint az országos ellenzék fejét, őt jelölték a kormány elnökéül. A kormányt csak a márcz. 31-iki leirat után foglalta el. Jellasich és a szerbek fegyverkezése és az udvar magatartása következtében a bizalmatlanság egyre mélyebb gyökeret vert és Batthyány e nehéz helyzetben csakis a törvény teljes keresztülvitelében találta a mentő eszközt. Többször utazott Innsbruckba, hogy Ferdinándot rábírja Jellasich eljárásának elítélésére, és hogy Budára, a kir. székvárosba hívja a nemzet nevében az uralkodót. Lojális állásponton állott úgy Ausztriával szemben, mint a kabinetben. Habár a kormány nagy többsége Batthyányval tartott, éppen a leglényegesebb kérdésben, az Olaszországba küldendő hadi segítség ügyében kénytelen volt engedni. A kormánypárti többség is mindinkább Kossuth befolyása alá került. Így, bár politikája zátonyra jutott, Batthyánynak igen nagy része van a szabadságharcz és különösen a hadsereg szervezésében. Mészáros távollétében mint helyettes honvédelmi miniszter, ő szervezte a 412nemzetőrséget és különösen a honvédséget. A mikor az országgyűlés küldöttsége Bécsben nem nyert kielégítő választ és Jellasich szept. 9-én az országba betört, Batthyány lemondott. Kossuth nélkül új kormányt akart alakítani, de Bécsben már nem erősítették meg az új kabinetet, Budapesten pedig egészen Kossuthé lett a hatalom. Batthyány ennek daczára is ragaszkodik ideiglenes állásához, hogy hazáját a teljes anarchiától megvédje. Csak Lamberg kinevezése alkalmával mentette őt fel a király hivatalától. Azon idő alatt, míg Lamberg Budapestre jött és szörnyű halál szenvedett, Batthyány a Jellasich táborában járt és a martonvásári táborban ütközetre igyekezett bírni a magyar seregnek még habozó tisztjeit; majd birtokára utazott, hol tisztjeit és volt jobbágyait a Theodorovics alatt dúló horvátok ellen vezette. Okt. 11-én lováról leesett, a keze kitörött, sebesülten igazolja és magyarázza eddigi eljárását Kossuth Hírlapjában. Fölépülése után Pesten a béke érdekében működött. Tagja lett a küldöttségnek, melyet az országgyűlés Windischgrätz herczeghez küldött alkudozás czéljából. A fővezér nem alkudott, sőt Batthyányt nem is fogadta, hanem néhány nappal később, 1849 jan. 8-án elfogatta őt. A magyarok közeledtével Laibachba, Olmützbe, majd a főváros visszafoglalása után ismét Pestre, az Ujépületbe hozták, hol Haynau felségsértés czímén bitófára itélte, de kegyelemből golyóval végezték ki 1849 okt. 6-án. Annyira bízott ártatlanságában, hogy midőn Laibachba kísérték, a Sárváron, majd Cilliben őt kiszabadítani szándékozó népet ő maga csendesítette le. Holttetemét a ferenczredi templom kriptájából 1870 jún. 9-én a nemzet általános részvétével vitték át a fővárostól emelt mauzoleumba.

Bél Mátyás.

Bél (Belius) Mátyás, a legjelentékenyebb magyar földrajzi író a XVIII. században. 1714-1719 között a pozsonyi ág. ev. iskola igazgatója, majd az egyház német lelkésze lett. 1742-ben szélütés érte, 1749-ben nyugalomba vonult és meghalt Pozsonyban ugyanazon év aug. 29-én. Számos latin, német és magyar egyházi és iskolai tárgyű művet írt. Ő alapította meg Marsch Mátyás és Beer Frigyes Vilmos társaival 1721 márcz. 15-én az első rendesen megjelenő magyarországi hirlapot "Nova Posoniensia" czím alatt, mely csakhamar a jezsuiták kezébe került és megszünt. Legnevezetesebb s még ma is kútforrás gyanánt szolgáló műve "Notitia Hungariae novae historica-geographica", melyet Straub Pál bécsi könyvárús adott ki. A nagy műből, mely teljesen a kor színvonalán állott, az első folio kötet 1735-ben jelent meg s ez Pozsony vármegyét tárgyalja; a második kötet (1736) Turócz, Zólyom és Liptó vármegyék leírásával, a harmadik (1738) Pest-Pilis-Solt vármegyével foglalkozik. A negyedik kötet: Nógrád, Hont, Bars és Nyitra vármegyék leírása, 1742-ben jelent meg. Halála után megjelent még az ötödik kötet első fele Mosony vármegye leírásával. A majdnem teljesen elfogyott ötödik kötetet Zichy Jenő gróf 1893-ban száz példányban újra kinyomatta. A többi kéziratban maradt s azt a szerző 413örököseitől Batthyány József gróf, akkor kalocsai érsek vette meg, de szállítás közben a kézirat egy része a Dunába esett úgy hogy részben használhatatlanná vált. Az első négy kötet eredeti kézirata a pozsonyi ág. ev. liczeum könyvtárában őriztetik, a többi kézirat az esztergomi főegyházmegye könyvtárában s részben másolatban a Nemzeti Múzeum kézirattárában van. Bél a cseh-szláv irodalommal is foglalkozott; Krman Dániel ev. szuperintendenssel együtt nézték át s adták ki Halleban 1722-ben a cseh testvérek bibliáját. Ugyanehhez az előszót is ő írta. Arndt János után kiadta továbbá a Rajská Záhrádka (Az édenkert) cz. munkát. Bél összes műveinek jegyzékét Haan Lajos állította össze "Bél Mátyás" cz. akadémiai értekezésében (Budapest 1879.). Újabb életrajzai között említésre méltó a Márki Sándoré (Paedagogiai Plutarch I. kötet, Pozsony 1886). - Bél nagyszerű vállalatát később Palugyay Imre akarta ismételni, de neki sem sikerült teljes művet adni. Pozsony városa egy utczát keresztelt el nevéről.

Bél Mátyás.
Az orsz. képtárból

Berchtoldt Ferencz.

Berchtoldt Ferencz (gróf) püspök, született Nagyszombatban 1730 június 24-én. Egy ideig Csáky Miklós esztergomi érsek udvarában tartózkodott, azután verebélyi plébános, s kerületi alesperes lett. 1758-ban már esztergomi kanonok, barsi főesperes, később érsekhelyettes lett. 1761-ben a Pazmaneum rektorává, 1764-ben kapornaki valóságos apáttá, 1766-ban beszterczebányai püspökké neveztetett ki. Négy egyházi munkát írt.

Biermann Gottlieb.

Biermann Gottlieb, történetíró, született Pozsonyban 1824-ben. Utoljára Prágában volt gimnáziumi igazgató. A boroszlói egyetem tiszteletbeli tudorrá avatta.

Művei: Gesch. d. evangel. Kirche Schleisiens. - Gesch. d. Herzogthums Teschen. - Gesch. d. Herzogthumer Troppau u. Jägerndorf.

Bittó István.

Bittó István, államférfiú, született Sárosfán 1822 május 3-án. Meghalt Budapesten 1903 márczius 8-án. 1848-ban képviselőnek választották. Mint ilyen követte a kormányt Debreczenbe és Szegedre is. A világosi fegyverletétel után kibujdosott. Az 50-es években visszatért és Somogyban visszavonulva, kizárólag gazdaságával foglalkozott. Az 1861- és 1865-iki országgyűléseken a szigetvári kerületet képviselte, s midőn ott 1869-ben megbukott, Abrudbányán választották meg. Az országgyűlésnek alelnöke, a pénzügyi bizottságnak, majd az 1870-iki magyar delegácziónak elnöke volt. Horvát Boldizsár visszalépése után Andrássy reá bízta az igazságügyi tárczát és ezt Lónyay alatt is 1872 őszéig megtartotta. Lónyay kabinetjéből még annak bukása előtt kilépett és 1872 októberben házelnök lett. A rövid életű Szlávy-miniszterium után 1874 márcziusban megbizatást nyert miniszterium alakítására. Bittó feladatát megkönnyítette, hogy Ghyczy Kálmánt sikerült pénzügyminiszternek megnyernie. Midőn Tisza Kálmán 1875 február 3-án kijelentette a közjogi alap elismerését és ezáltal a pártok új alakulása kezdetét vette, Bittó visszalépett. Ő az első volt miniszterelnök, ki nyiltan az ellenzékhez csatlakozott. 1899-ben örökös főrendiházi taggá neveztetett ki.

Bittó István.
Az orsz. képtárból

Böckh György.

Böckh György, szül. Pozsonyban 1822 jún. 3-án. 1846-ban Pozsony vármegye főorvosa. 1849-ben törvényszéki orvos. 1861-ben a pozsonyi főreáliskola rendes tanára, ugyanekkor a pozsonyi jogakadémián a törvényszéki orvostan rk. tanára. Meghalt Pozsonyban 1874-ben. A hazai és külföldi pókfauna gyűjtése és tanulmányozása volt tudományos pályájának főtárgya. Hazai és külföldi szaklapokba írt állat- és növénytani értekezéseket.

Brunswick Teréz.

Brunswick Teréz grófnő, szül. Pozsonyban 1775. jul. 27-én. Hajlamát követve, már ifjú korában a nevelésügynek szentelte életét. Felkereste Pestalozzit és elment Angliába, hogy a kisdednevelést tanulmányozva, hazánkban meghonosítsa. József nádor és neje pártfogásával sikerült neki 1828-ban 414Budán az első kisdednevelő intézetet felállítani, melyet "Angyalkert"-nek nevezett el. Csakhamar sikerült néki a főurak és főpapok érdeklődését is a kisdednevelésügyre terelni, az "Angyalkertek" számát szaporítani és azok élére a kisdednevelésben képzett nőket állítani. Saját jövedelmének nagy részét is e czélra áldozta, gyűjtést indított, hangversenyeket rendezett, hogy azok jövedelméből az intézeteket fenntarthassa és szaporíthassa. 1836-ban megalapította "A kisededovó intézeteket Magyarországon terjesztő egyesületet". 1848. végén már 89 óvoda állott fenn az országban. Meghalt Dukán, 1861-ben. Szobrát a budapesti óvónőképző intézetben állították fel.

Burián Pál.

Burián Pál id. (rajeczi), szül. Grinádon 1844-ben. 1866-ban megszerezte a két ügyvédi diplomát, 1867-ben pedig a külső járás szolgabírájának választották meg, a mely minőségben Kossuthon működött az 1871. év végéig, a mikor kir. törvényszéki bírónak nevezték ki Nagyszombatba, később Pozsonyba, honnan a budapesti, és ennek föloszlása után a temesvári kir. ítélőtáblához került bírónak. Az utóbbi helyen, baleset következtében, súlyosan megsérült, nyugalomba vonult és visszakerült szülővármegyéjébe, melynek közéletében élénk részt vesz. Főjegyzője a jóformán általa alkotott pozsonyi magyar közművelődési egyesületnek. Számos czikket írt - többnyire névtelenül - a fővárosi és pozsonyi magyar és német lapokba, mely czikkeknek mindenkor egy irányuk van és ez: Pozsony város és a vármegye magyarosodásának előmozdítása. Pozsonyra és a vármegyére vonatkozólag számos történeti epizódot közölt. Ő irta e kötet számára a történeti részt 1820-tól a mai napig.

Concilia Emil.

Concilia (Békési) Emil, a Szt. Miklósról czímzett nagyszombati társaskáptalan prépostja; nem pozsonymegyei születésű s így itt csak megyei vonatkozású működésére terjeszkedhetünk ki. 1884-ig szentszéki jegyző Nagyszombatban, majd érsek-helynöki titkár. 1897-tól fogva nagyszombati kanonok. Egyike a régi magyar irodalom legbuzgóbb tanulmányozóinak. Nagyszámú értekezései a hazai folyóiratokban jelentek meg. Legnevezetesebb tanulmányai az Uj M. Sionban (1874: A Pray-kodex hazája; 1880: A legrégibb magy. sz. írás kora; 1884: Náray György élete, a Nyelvemléktár s a Régi M. Költők Tára köteteinek ismertetése), Abafi Figyelőjében (1877: A halotti beszéd kora és hazája, 1878: Ki írta a Mondolatot), a Történelmi Tárban, a Magyar Könyvszemlében, a nagyszombati Kalauzban és más szaklapokban jelentek meg.

Csaplár Benedek.

Csaplár Benedek (Gáspár), írói álnéven Karcsanyéki G. Szül. Dunaszerdahelyen 1821 január 3-án. Tizenöt éves korában a piarista rendbe lépett s miközben a novicziatust, a filozófiát s a tehologiát végezte, alsóbb osztályokban tanított és a főbb európai nyelveket megtanulta. 1846-ban fölszentelték s azóta több helyen tanárkodott, különösen Szegeden tizennégy évig (1853-tól 1867-ig) működött nemcsak az iskolában, hanem társadalmi téren is (legény-egylet, árvaház, Dugonics-szobor, népéleti hagyományok gyűjtése, népnevelés stb.). 1867-ben a tatai gimn. igazgatója lett, 1870-ben pedig a pesti társházba rendelték előljárói, a rend történeti adatainak összegyűjtése végett. Az Akadémia 1886-ban lev. tagjává választotta. Igazgató választmányi tagja a történelmi társulatnak és tagja a Szt. István-társulat irod. osztályának. Nagyon sok czikket és értekezést írt a fővárosi és vidéki, sőt némely tudományos külföldi időszaki iratokba is, a történelem, irodalomtörténet, nevelésügy és társadalom köréből, melyeknek nagy része külön is megjelent.

Nevezetesebb művei: Platon munkái. I. kötet, Kolozsvár, 1845. - A magyarországi kegyes tanítórend történetének tervrajza. Pest, 1871. - Főműve: Révai Miklós élete, nagy irodalomtörténeti monografia, rendkívül bő adatkészlettel, négy kötetben.

Cserny Károly.

Cserny Károly, filologus, 1867 óta a pozsonyi kir. kath. főgimn. tanára, cz. igazgató. Legjobb latin stilisztáink egyike. Pozsonyban megjelent munkái: De Cicerone causarum patrono. De M. T. Ciceronis oratione pro Murena habita. Tirocinium poeticum, szótárral. Latin stilusgyakorlatok a gimnáziumok számára 3 részben. (Dávid Istvánnal együtt.)

Czibulka Nándor.

Czibulka Nándor dr., apátkanonok, született Pozsonyban 1840 február 27-én. Tanár és tanulmányi felügyelő volt előbb a pozsonyi Emericanumban, majd az esztergomi nagyobb papnevelőben. 1870-ben lelkipásztor a budapesti központi papnevelőben, mely hivatalában cs. és kir. udvari káplánná neveztetett ki. 1888-ban esztergomi kanonok és ugyanott papneveldei kormányzó, 4151889-ben czikádori apát lett. Egyházi lapokba és folyóíratokba dolgozik.

Czilchert Róbert.

Czilchert Róbert, orvostudor, pozsonyi lakos. A franczia Académie Nationale és több külföldi tudós-társaság tagja. Meghalt Pozsonyban 1884. - Alelnöke volt a pozsonymegyei gazdasági egyesületnek. Számos orvosi, természettud. és gazdasági czikkeket írt szak- és hírlapokba.

Czinár Mór Pál.

Czinár Mór Pál, bölcsészettudor, szt. benedekrendi áldozó pap, a M. Tud. akadémia levelező tagja. 1809-ben tanár Nagyszombatban, 1812-14 között Pozsonyban, 1826-29 között a rendház főnöke és a gimnázium igazgatója Pozsonyban. Deák Ferenczet is tanitotta. Bővebben szülővármegyéje monografiájában fogjuk méltatni működését.

Cziráky Antal.

Cziráky Antal gróf, szent ferenczrendi szerzetes. Született Pozsonyban 1665-ben. Tudományi definitor és pozsonyi magyar hitszónok. 1670-ben hasonló minőségben Nagyszombatban találjuk. Fokozatosan a rend tartományi alkormányzója. Közben a pápai, majd a soproni rendház főnöke. Meghalt Pozsonyban 1696 márczius 13-án. Kíváló egyházszónoklati munkái kéziratban maradtak.

Dankó József.

Dankó József Károly, hittudor, nagyprépost, született Pozsonyban 1829 január 16-án. 1854-ben a Pazmaneum felügyelőjévé, 1856-ban a bécsi egyetemen segédtanárrá, 1857-ben rendes tanárrá neveztetett ki. 1860-ban udvari káplán s augustineumi tanulmányi igazgató lett, 1862-ben dékán a bécsi egyetem theologiai karánál, 1866-ban pápai kamarás, 1868-ban esztergomi kanonok s az ottani papnevelő igazgatója. 1870-ben a bölcsészeti kar prodirektora, u. azon évben cz. apát, 1874-ben a pápa házi főpapja s barsi esperes lett. Azt követőleg az esztergomi hittudományi kar igazgatója, 1886-ban székesegyházi főesperes, 1889-ben pozsonyi prépost, 1890-ben prisztinai cz. püspök lett. A M. Tud. Akadémia 1881-ben levelező tagjául választotta. Meghalt Pozsonyban 1895 január 15-én.

Nevezetesebb művei: Historia Revelationis Divinae Veteris Test. etc. - Historia Revelationis Divinae Novi test. etc. - Joannes Sylvester Pannonius etc. Divem Hieronimum oppido Stridonis in regione interamna... natum esse. etc. - Történelmi, műirodalmi és okmánytári részletek az esztergomi főegyház kincstárából. - Dankó J. esztergomi kanonok könyvornamentikai kiállítsa. Páratlan becses az ő biografiai arczkép- és rézmetszet-gyűjteménye, melyben Dürertől több unikum található. Legjelesebb műve: Vetus Hymnarium ecclesiasticum Hungariae.

Dessewffy Sándor.

Dessewffy Sándor (cserneki és tarkeöi), csanádmegyei püspök, szül. Pozsonyban, 1834 jún. 3-án. Gimnáziumi tanulmányai elvégeztével, 1852-ben egri egyházmegyei papnövendék lett, 1853-ban a budapesti közp. papnevelő hallgatója. 1857-ben füzes-abonyi káplán, 1859-ben az egri érseki liczeumban tanár, 1860-ban a budapesti papnevelő-intézet tanulmányi fölügyelője, 1864-ben tanár u. ott, 1866-ban az egri jogakadémia tanára és hitszónoka, 1868-ban a kassai püspök titkára, 1872-ben sárospataki plébános, 1875-ben alesperes, 1884-ben kassai kanonok, 1886-ban székesegyházi főesperes. 1890 jan. 4-én csanádi megyés püspök. A felsőmagyarországi múzeum-egylet elnöke s buzgó régiséggyűjtő. Egyházi és politikai értekezései különféle lapokban jelentek meg.

Dobrovits Mátyás.

Dobrovits Mátyás, az egyetemes orvostan doktora, a pozsonyi állami kórház főorvosa, az ágost. evang. theologiai akadémia tb. tanára, a pozsonyi városi közegészségügyi bizottság elnöke, a pozsonyi liczeum tanácsának elnöke, több tudományos egyesület tagja, bőrgyógyász. Szül. Pozsonyban 1850-ben.

Munkái: Hogyan kell desinficiálni? Pozsony, 1886. - Oroszországi utam. - Utazásom az északi sarkvidéken. - Az orvosi szaklapoknak buzgó munkatársa, a természettudományi ismeretek és a közegészségügy fáradhatatlan terjesztője népszerű előadások által és a napi sajtóban.

Dohnányi Frigyes.

Dohnányi Frigyes, az Ahrends-féle német gyorsírási rendszernek magyar nyelvre átültetője, 1873 óta a pozsonyi kir. kath. főgimn. tanára. 1876-77-ben "Panstenografia" - minden nyelvre való gyorsírás, különös tekintettel a magyar és német, valamint a szláv és latin nyelvekre - czímű munkáját adta ki.

Dolleschal S. E.

Dolleschal Sándor Eduárd, a budapesti német nyelvű ág. ev. egyház lelkésze, szül. Modorban, 1830 nov. 26-án, megh. Budapesten 1893 febr. 15-én.

Munkái: Nachruf an Szeberinyi, Schemnitz, 1857.- A szenvedő hazának vigasza. Beszterczebánya, 1861. - Reč senioralni. Pozsony, 1865. - Wyklad menšsiho kathechismu 416Doctora Martina Lutera. U. ott, 1872. - Synodalia. U. ott, 1873. - Evnagelischer Confirmanten-Unterricht. Bpest, 1878. - Luters Testament. Mit einer Photographie der Originalurkunde. U. ott, 1881. - Das erste Jahrhundert aus dem Leben einer hauptstädtischen Gemeinde. U. ott, 1887. - Eine aufgefundene Luther-Reliquie. U. ott, 1887.

Donner Gy. R.

Donner György Rafael, szobrász, szül. 1693-ban. 1727-ben Esterházy Imre herczeg építészeti igazgatójává nevezte ki és azóta 1739-ig többnyire Pozsonyban működött. Donnertől a következő híres szoborművek vannak Pozsonyban: Frigyes kir. herczeg palotájában a négy évszakot ábrázoló szoboralakok, a koronázó templom alamizsnás-kápolnája, a dóm plasztikus díszitései, a szent-háromság-templom Mária-oltára, szent Márton lovasszobra (most a dómon kvül), mely a XVIII. század legkiválóbb lovasszobra, oltáralakok és angyalok a szent Erzsébet templomban, és a jezsuiták templomában a szószék domborművei.

Dujardin Károly.

Dujardin Károly báró, 1790-ben pozsonyi prépost és főesperes. Meghalt Pozsonyban 1793. - Három kötetben megírta a pozsonyi káptalan történetét.

Dux Adolf.

Dux Adolf, bölcsészeti doktor, a Kisfaludy társ. tagja. Szül. 1822 okt. 25-én Pozsonyban. Több német nyelvű lap munkatársa. Petőfit németre fordította. Fordított még Eötvös, Vörösmary műveiből és az újabb költőkből is. Szülőházát a pozsonyi Toldy-kör emléktáblával jelölte meg.

Munkái: 1. Ausgewählte Dichtungen von Petőfi. Wien, 1847. - 2. Der Zerfallene. Roman von Ladislaus Kelemenffy. Aus dem Ungarischen. Pressburg, 1847. - 3. Der Bauernkrieg in Ungarn 1514. Historischer Roman von Baron Joseph Eötvös. Aus dem Ungar. Pest, 1850. Három kötet. - 4. Zur ungarischen Frage, von Anton von Zichy. Aus dem Ungar. Wien, 1850. - 5. Ungarische Dichtungen, Pressburg u. Leipzig, 1854. - 6. Die Bucanier. Aus dem französichen nach Paul Duplessis. Pressburg, 1854. Öt kötet. - 7. Ein ungarischer Nabob. Roman von Moriz Jókai. Aus dem Ungar. Pest, 1856. Négy kötet. - 8. Der alte Infanterist und sein Sohn der Husar. Charakterbild mit Gesang in 5 Akten, nach Josef Szigeti's ungar. Volksstücke: A vén bakancsos és fia a huszár frei bearbeitet. Wien, 1858. - 9. Bánk-bán. Drama in 5 Akten von Joseph Katona. Aus dem Ungar. metrisch übersetzt. Leipzig, 1858. - 10. A magyar nemzeti múzeum. Pest, 1857. (Utmutató ennek műkincsei gyűjteményeiben. Ism. M. Sajtó 1856. 283. sz. a.) - 11. Das National-Muzeum. Eine Skizze. U. ott, 1858. - 12. Die Schwestern. Roman von Baron Joseph Eötvös. U. ott. 1858. Két kötet. - 13. Mein Reisetagebuch, von Lilla von Bulyovszky. Aus dem Ungar. U. ott, 1858. - 14. Dichtungen von Johann Arany. U. ott, 1861. - 15. Ungarische Dorfgeschichten. Von Joseph Freiherr von Eötvös. Aus dem Ungar. Wien und Leipzig, 1862. Két kötet. - 16. Frauen vor dem Spiegel. Von Paul Gyulai. Aus dem Ungar. Pest, 1864. - 17. Koronázási Emlékkönyv. U. ott, 1867. - 18. Aus Ludwig Kossuth's neuere Briefe, von Michael Horváth. Aus dem Ungar. U. ott, 1868. - 19. Deutsch-Ungarisches. U. ott, 1871. - 20. Schwarze Diamanten. Roman v. Móricz Jókai. U. ott, 1871. - 21. Gesammelte Werke von Josef Freiherr von Eötvös. Aus dem Ungar. Wien, 1872. - 22. Für dem Glanz des Hauses, von Freiherr Joseph von Eötvös. Wien. 1873. - 23. Der letzte Herr eines alten Edelhofes, von Paul Gyulai. Aus dem Ungar. Leipzig, 1874. - 24. Melanchtons Beziehungen zu Ungarn, von Wilhelm Fraknói. Deutsch von... Bpest, 1874. - 25. Graf Stefan Széchenyi und seine hinterlassenen Schriften, von Graf Melchior Lónyay. Aus dem Ungar. U. ott, 1875. - 26. Über unsere öffentlichen Angelegenheiten. Die Bankfrage, von Graf Melchior Lónyay. Aus dem Ungar. U. ott, 1875. - 27. Geschichte der Stadt Neusohl, von Arnold von Ipolyi. Aus dem Ungar. Wien, 1875. - 28. Vallás és tudomány. Bpest, 1876. - 29. Die geschichtliche Entwickelung des Gewerbewesens in Ungarn, von Arnold Ipolyi. Aus dem Ungar. U. ott, 1877. - 30. Geschichte und Restauration der kirchlichen Kunstdenkmale in Neusohl, von Arnold Ipolyi. Aus dem Ungar. U. ott, 1879. - 31. Aus Ungarn. Leipzig, 1879 - 32. Ein alter Schauspieler, von Paul Gyulai. Aus dem Ungar. U. ott, 1879. - Szerkesztette egy időben a "Pesti Kereskedelmi Lapot" és ugyanazt németül is.

Dux Zsigmond.

Dux Zsigmond, arczkép- és életképfestő, született Pozsonyban 1826 decz. 1-én. Mint festőművész Bécsben telepedett meg, hol főleg az utczai életet ábrázoló festményeivel keltett feltűnést. Ezek közül némelyik a magyar képzőművészeti társulat kiállításain is megfordult.

Egry Antal.

Egry Antal. Született Bikszárdon, 1802 márczius 26-án. Híres pomologus. Munkája: Pomologia, vagyis gyümölcsfatenyésztés. Pozsony, 1852-1861.

Ehrenreich Lajos.

Ehrenreich Lajos, orvostudor. Született Pozsonyban, 1837 június 19-én.

Munkája: A malária betegségek kórtani, oktani, gyógytani szempontból. A magyar orvosok és természetvizsgálók által 100 aranynyal jutalmazott pályamű. - Budapest, 1890.

Ejury Gyula.

Ejury Gyula, ügyvéd, született 1851 április 5-én Pozsonyban.

Munkái: 1. Bosznia és Herczegovina okkupácziója. Pozsony, 1878. - 2. Die Lösung der orientalischen Frage. U. ott, 1878. - 3. Az európai egyensúly kérdésének megoldása. U. ott, 1881.

Ejury Károly.

Ejury Károly id., ügyvéd. Született 1804 augusztus 2-án, Pozsonyban.

Munkája: Legszükségesebb tudnivaló a magyar váltójogból, Pozsony 1842.

Emmer Kornél.

Emmer Kornél, jogtudós, kir. kuriai bíró. Született 1845 május 21-én Nagyszombatban. Kiváló jogi czikkei a "Jogtudományi Közlöny"-ben jelentek 417meg. Mint orsz. képviselő is jeles tagja volt a parlamentnek. A nem rég alakult magyar filozofiai társulat elnökéül választotta.

Munkái: 1. A polgári peres eljárás reformja. Budapest, 1883. - 2. Törvényjavaslat a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság elvein alapulandó polgári törvénykezési rendtartás tárgyában. U. ott, 1885. - 3. Référé-rendszer s magyar alkalmazása. U. ott, 1887.

Endlicher I. L.

Endlicher István László, pozsonyi születésű tudós és híres botanikus. Különös előszeretettel foglalkozott az ókori remekírókkal, középkori humanistákkal, a kinai nyelvvel és a magyar történelmi forrásokkal. 1828-ban a bécsi udvari könyvtár tisztviselője. Növénytani ismeretével már ekkor a század legnagyobb botanikusainak egyike. A "Genera plantarum" czímű hatalmas művéhez éveken át gyűjtötte az adatokat Londonban, Párisban, Philadelphiában és Kalkuttában. 36.000 frtnyi értékű könyvtárát és füvészeti gyűjteményét az államnak ajándékozta. 1836-ban a csász. udvari növénygyűjtemény őre, 1840-ben a füvészet rendes tanára a bécsi egyetemen és ugyanakkor a fűvészkert igazgatója. 1844-ben a porosz király a "pour le mérite" renddel tüntette ki. A bécsi, müncheni, páduai, modenai akadémiák tagja lett. Szintén választott tagja volt a világ legtekintélyesebb természetrajzi társaságának, a Linnean Society-nek stb. - Kormánytanácsosi czímet nyert és V. Ferdinándnak legkedvesebb emberei közé tartozott, a ki mintegy tíz éven át, minden héten udvari kocsin vitette magához. A bécsi tudományos akadémia alapitása körül is főérdeme van. Élénk részt vett a márcziusi mozgalmakban és az osztrák birodalmi és német parlament tagjának is megválasztották. A magyar ügyek iránt való rokonszenvét - mint született magyar - leplezetlenül kimutatta. Később mindig nyomasztóbb anyagi helyzetbe került. Roppant adósságait nem födözhetvén, 1849 márczius 28-án Bécsben megmérgezte magát. Latin és német nyelven megjelent nagyobb munkáinak a száma 30.

Engyeli Jenő.

Engyeli Jenő lapszerkesztő, szül. Pozsonyban 1858-ban. 1881 óta ugyanott hírlapírással foglalkozik. 1898-ban "Pressburger Presse" czímen német nyelvű, de hazafias irányú, politikai hetilapot indított. Húsz év óta több fővárosi és bécsi lap rendes külmunkatársa s különösen a Pester Lloydban a takarékpénztári intézményről és reformjáról megjelent számos czikke általános figyelmet keltett. A pozsonyi hírlapírók egyesületének megalapítása az ő eszméje volt és ez egyesület őt választotta meg titkárának. A pozsonyi Petőfi-szobor-bizottság jegyzője és 1901 óta városi bizottsági tag.

Erdélyi Ignácz.

Erdélyi Ignácz, magyar misszionárius Kinában. Sok nélkülözést és megpróbáltatást szenvedett. Született Zsigárdon 1828-ban. Meghalt 1885-ben. Kinai leveleit, az egyházi lapokon kívül, számos szépirodalmi és napilap ismertette.

Esterházy Imre.

Esterházy Imre (galántai gróf). Született Galántán, 1663 deczember 17-én. Meghalt Pozsonyban 1745 deczember 6-án. Ifjú korában a pálosok bánfalvi zárdájába lépett, s miután theologiai tanulmányait Rómában elvégezte, egy ideig Nagyszombatban tanár, majd perjel, provincziális és később rendjének generálisa lett. 1706-ban váczi, 1708-ban zágrábi, 1722-ben veszprémi püspök lett. 1722-25 között a magy. kir. udvari kanczelláriai méltóságot viselte Bécsben s végre 1725 szeptember 1-én esztergomi érsekké neveztetett ki. Az 1741. évi híres országgyűlésen Mária Terézia legbuzgóbb hívei közé tartozott. Már előbb is, de különösen esztergomi érsek korában, nemes gondolkozásával és pazar bőkezűségével szerzett magának hírnevet. Húsz év alatt 10 milliónál többet adott jótékony czélra, s midőn egy alkalommal pénztára kiürült, a 418nyakán csüngő nagy-arany-keresztet zálogosította el, hogy a szegényeknek alamizsnát adhasson. Veszprémben újraépíttette a szt. Mihály-templomot, Bánfalván a pálosok zárdáját, Pozsonyban pedig a szt. Erzsébetről elnevezett betegápoló apáczák zárdáját alapította. Eltemették a pozsonyi székesegyházban. Egyszerű síremlékén az általa készített fölirat hirdeti emlékét. Több latin nyelvű theologiai munkát írt.

Esterházy Imre gróf.
Az orsz. képtárból

Esterházy Mihály.

Esterházy Mihály (galántai gróf), v. b. t. t., országgyűlési képviselő. Született Pozsonyban 1853 július 11-én. A sport minden nemének hivatott terejsztője. A nizzai nemzetközi galamblövészeten az első díjat nyerte. Elnöke a balatontavi gőzhajózási részvénytársaságnak, a budapesti Photo-klubnak, a Stephánia Yacht-egyletnek és a magyar Automobil-klubnak. Oroszlánvadászatairól is híres. Szakczikkei a sportlapokban jelentek meg. Mint orsz. képviselő nemzeti párti volt, most pedig a szabadelvű párt egyik oszlopos tagja, kit már miniszteri tárczával is megkínáltak.

Esterházy Miklós.

Esterházy Miklós (galántai gróf) nádor. A család nagyságának és fényének megalapítója. Apja, Ferencz, pozsonyi alispán, anyja Illésházy Zsófia. Született Galántán, 1582. április 8-án. Meghalt Nagy-Heflányban 1645 szeptember 11-én. Szülei protestáns vallásáról a kath. vallásra tért. Pázmánynyal együtt a katholiczizmusnak legerősebb oszlopa lett. 1611-ben Mágócsy Ferencz özvegyét szül. Dersffy Orsolyát vette nőül. A gazdag és szép özvegygyel óriási vagyon birtokába jutott. Vagyonossága, kiváló képességei és a Habsburgokhoz való ragaszkodása mind magasabbra emelték. II. Mátyás kapitánynyá és tanácsosává tette. 1613-ban testvérével együtt bárói rangra emelte és Regéczczel ajándékozta meg. 1617-ben Bereg, 1618-ban Zólyom vármegye főispánja. II. Ferdinánd megkoronáztatásakor zászlóvivő, aranysarkantyús vitéz és mint ilyen Kismartont kapta adományba. A pozsonyi 1625-iki országgyűlés nádornak választotta. 1626-ban Fraknót, a fraknói grófsággal együtt nyeri adományul. Része volt az 1622-iki nikolsburgi és az 1645-iki linzi békekötésben. A Habsburg-ház uralmának megszilárdítása s Magyarországnak a török uralom alól a Habsburgok segélyével való fölszabadítása volt politikai vezéreszméje. 1623-ban a Nyitra folyó mellett a törökök fölött fényes diadalt aratott. Wallensteinnak a Bethlen hadain kivívott győzelméért és az erre következett pozsonyi és szőnyi békekötésért a spanyol király 1628-ban az aranygyapjas rendet küldte neki. Később Rákóczy ellen hadakozott és kieszközölte az 1634-iki kassai békét. II. Ferdinánd halála után sokan támadtak ellene és megkeserítették az életét.

Munkái: 1. A Magyar-Országi Palatinusnak, gróf Esterházy Miklósnak, Rákóczy György Erdélyi fejedelemnek írt egynéhány Intő Leveleinek igaz Páriája. Pozsony. 1644. - 2. Intő Leveleinek igaz páriája. Bécs. 1645. (A Rákóczyval folyt egész levelezés). - 3. ... Lónyai Sigmondhoz és némely vármegyékhez írt egy nehány Leveleinek igaz Páriája. U. ott, 1645. - 4. Galantai gróf Esterházy Miklós munkái. Eredeti kéziratok és kiadások után a szerző életrajzával, szerkeszté Toldy Ferencz. Pest, 1852.

Esterházy Miklós nádor.
Az orsz. képtárból

Fadrusz János.

Fadrusz János, szobrászművész. Szül. Pozsonyban, 1858 szept. 2-án. Hasonnevű apja majoros volt, a ki szűkös viszonyok között tarthatta fönn nagyszámú családját. Öt gyermeke között János a legidősebb fiú. Szüleinek szegénysége nem engedte meg iskoláztatását s így elemi iskoláinak végeztével lakatos inasnak adták. Feitzelmajer Károly, pozsonyi lakatos-mesternél tanult ki, s egy finoman vert kapudíszszel remekelt is. Mestere hamar észrevette művészi hajlandóságát és a finomabb mívű dolgokat mindig reá bízta. Egy díszkapujával a pozsonyi kiállításon díjat is nyert. Ekkor már Fadrusz sokat rajzolt és faragott; különösen Doré bibliáját másolta nagy ügyességgel. Engel Károly, pozsonyi rajztanár iskolájába járt. Majd Zay-Ugróczra került a fafaragó iskolába, a hol még négy évig dolgozott,a míg be nem sorozták katonának. A katonáskodásból Pozsonyba tért vissza, a hol gyönyörű kivitelű fa-faragványaiból tartotta fönn magát. Ebből az időből számos művészi fa-faragványa maradt, főleg a Palugyay-család birtokában. 1883-ban Hummel N. János szobra javára műkiállítást rendeztek, a hol ekkor a fiatal Fadrusz egy Ahasverust ábrázoló reliefet állított ki, mely föltünést keltett. Batka János, a kiállítás rendezője mindent elkövetett, hogy a műbarátok figyelmét fölhívja a nagytehetségű fiatal művészre, de eredmény nélkül és Fadrusz kénytelen volt egy porczellán-kereskedő czég számára tányérdiszítéseket festeni, hogy föntarthassa magát. Tényérdiszítményeivel az 1885-iki országos 419kiállításon is résztvett és díjat nyert. Végre jóakaróinak sikerült Tilgner Viktor, pozsonyi származású bécsi szobrász érdeklődését fölkelteni Fadrusz iránt; Tilgner ajánlatára a pozsonyi első takarékpénztár ösztöndíjat adott a fiatal művésznek. Fadrusz Tilgner tanítványa lett és már 1888-ban egy mellszobrát a pozsonyi műbarátok nagy elismeréssel fogadták. Nemsokára Hellmer szobrászmester mellett találjuk a bécsi akadémián. Ebben az időben készítette az agg Ortvaynét ábrázoló érdekes mellszobrát, melynek találó jellemzése a fiatal szobrász első komolyabb sikere volt. A bécsi akadémián az "amazonok csatája" czímű rajzával díjat nyert, majd elkészítette "Krisztus a keresztfán" czímű nagysikerű művét, melylyel 1893-ban az ezer forintos kiállítási nagy díjat nyerte. Ez a műve az 1900. évi párisi kiállításon szintén nagy elismerést aratott és egy angol műbarát meg is vette. 1893 júniusban mutatta be Fadrusz Pozsonyban Mária Terézia királynő szobrának mintáját, a melyet nagy lelkesedéssel fogadtak. A szobrot Pozsony városa az ezredéves ünnepre rendelte meg. Leleplezése 1897 május 16-án történt, nagy ünnepségekkel. Ezzel a szoborral a fiatal művész egyszerre az ország legelső szobrászművészei közé emelkedett. 1893-ban résztvett a kolozsvári Mátyás-szobor-pályázaton is, a hol az első díjat nyerte s a kivitellel őt bízták meg. A Mátyás-szobrot 1900-ban öntötték bronzba s 1902 októberében leplezték le, szintén fényes ünnepség keretében. Fadrusz műve a zilahi Wesselényi-szobor és Wenckheim Béla gróf kisbéri lovasszobra is. Legutóbb Tisza Lajos gróf szegedi szobrán és a pozsonyi Petőfi-szobron dolgozott. Az Erzsébet királyné emlékére hirdetett pályázaton fényes erkölcsi sikert aratott. Meghalt Budpesten, naphegyi villájában, 1903 okt. 26-án.

Fallenbüchl Ferencz.

Fallenbüchl Ferencz, bölcseletdoktor az 1895-96. évben és azután 1900-1901-től főgimn. tanár Nagyszombatban. Munkái közül a "Herder nevelési elvei", "A konviktus szelleme" czíműek jelentek meg Nagyszombatban. Működését szülővármegyéje monografiájában fogjuk bővebben méltatni.

Falcsik Dezső.

Falcsik Dezső államtudományi és jogtudor, kép. budapesti kir. tudományegyetemi magántanár, 1900 óta nyilvános rendes jogtanár a pozsonyi kir. akadémián. Több önálló munkája jelent meg a közigazgatási jog köréből. (A közigazgatási jog alapkérdései. Közigazgatási bíráskodás. A magyar közigazgatási jog rövid foglalatú tankönyve).

Famler G. A.

Famler Gusztáv Adolf, torzsai ág. ev. lelkész. Született Modorban, 1851 ápr. 22-én.

Munkája: Torzsa und seine Ansiedlung. Neusatz, 1884. - Geschichte der Gemeinde Cservenka. Neusatz, 1880. - Der Riedbauer. Neusatz 1886. - Christian Traugott. Leidens und Lebensgeschichte eines evang. Predigers in Ungarn. Pozsony, 1892. - Gott verlässt die Seinen nicht. Budapest, 1895. - Hochmuth kommt vor den Fall. Budapest, 1896. - Auf und Nieder. Ein christlicher Novellenschatz. Dresden, 1899. - Schwäbische Volkssitten. Budapest, 1900. - Der noble Peter. Schwäbisches Charakterbild, Budapest 1901. - A "Deutsch-Österreichische Literaturgeschichte" és több magyar és német folyóirat és napilap munkatársa.

Fándly György.

Fándly György, született Ottóvölgyben, 1780-ban. Nahácson volt plébános, de 1807-ben állásáról lemondott és 1811-ben halt meg. Bernolák Antalnak, a tót irodalmi nyelv megalapítójának szorgalmas munkatársa volt. Együtt szervezték 1793-ban az első tudományos tót társaságot, az "Učené slovenské tovarištvo literata slavica societás"-t. Több egyházi és más munkát írt tót nyelven.