Iskolai törvények, szabályok a XVIII. század végétől gyakran kerülnek tárgyalás alá a vármegye gyűlésein. 1798-ban az iskolai ifjúság "fegyver- és puskaviselés, tiltott helyekre való járás, veszekedések indítása és azokba való keveredése, sőt az illető jurisdictió rendeléseinek megvetése miatt vádoltatván", a rossz következmények meggátlására a helytartótanács kötelezi a localis direktorokat, hogy tartsák meg az iskolai törvényeket, ügyeljenek az ifjúság magaviseletére. A rendtartást áthágók az 1771 deczember 1. napján 15. jegyzőkönyvi szám alatt közzétett iskolai törvények 241. czikkelye szerint büntetendők. Kemény fenyíték alatt meghagyatik, ha valaki az iskolai ifjúság közül a Civilis Jurisdictio által fogságba vitetnék, összecsoportosulni ne bátorkodjanak, hanem ha magát az iskola-ifjúság sértve érzi, vagy valaki közülök: fölsőségéhez tegyen panaszt orvoslás végett. Azok pedig, "a kik pártütésben tapasztaltatnának, kemény büntetés alá húzattassanak és az iskolákból kiűzettessenek" és büntetésöket országszerte tegyék közhírré. A vizsgálat vezetése a localis direktorokra bízatott, azzal az utasítással, hogy azokat, "a kik testben való csonkítást okoznak, oly sebeket ejtenek, melyekből halál következhetik, vagy nagyobb tolvajságba s olyas vétkekbe keverednek, melyek magok után criminális büntetést húznának": az ilyeneket az illető jurisdictióknak adják át.⁵

1802 július 8-án Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék kisebb ülése a helytartó tanács rendelete alapján intézkedett az iránt, hogy a mely szülék gyermekeiknek az iskolai törvények áthágására segítséget nyújtanak: "ezek fiscalis actioval conveniáltatni fognak." A mi pedig a nationalis helybeli oskolákat illeti: ezek iránt ő királyi fölségének az az akaratja, hogy mindenütt, a hol 50 tanulásra alkalmatos gyermek találtatik, ottan iskolák nyittassanak, sőt, a hol kevesebb számú gyermekek vannak is, ha fundus praezistál: ott is iskolák nyittatni rendeltetnek. Hogy pedig az iskolákba több gyermekek összejőjjenek: a lelkipásztorok által az iskolai tanulásnak haszna a szülőknek előadatni rendeltetik. Ama nem nemes szülőkre, a kik gyermekeiket a vallási tanításra el nem küldik, testi fenyítéket (az uraságnak vagy jurisdictio tisztjeinek assistentiája mellett) szabtak. "Ha pedig az nem használ: magistratualis büntetés alá" vetendők.⁶ 1802-ben kávé-, bálos- és kocsmaházakba és theatrumokba való járástól" tiltják az ifjúságot büntetés terhe alatt.⁷

A helytartótanács 1811-ben az iránt intézkedik a vármegyénél, hogy miután a falukon az ifjúságot a pásztorkodás vonja el az iskolától: "minden helységben közönséges pásztorok fogadtassanak." Azután tapasztalták, hogy némely helyen az ifjúságot csak az iskolamesternek tulajdon szobájában oktatják s "különös iskolák nincsenek", tehát külön iskolaházakat kell építeni, továbbá az iskolák pátronusai szorgalmazandók, hogy a téli hónapokban a fűtéshez tüzelő-fáról gondoskodjanak.⁸ - 1813-ban Miskey Ferencz főszolgabíró arról tesz jelentést, hogy a budai kerületben a görög nem egyesült vallásbeliek nemzeti s praeparendális iskolájok felállítására és tartására minő önkéntes adományokkal járúltak.⁹ - Ugyanez évben a helytartótanács megküldi ama rendszabályokat, melyek szerint megengedi ő Felsége, hogy a görög nem egyesült vallást követő magyarországi lakosok maguknak iskolákat építhessenek és tanítókat fogadhassanak. A vármegye kis gyűlése a "kegyes intéző levelet" annak módja szerint felolvastatván, kiadta a kecskeméti, solti és pilisi járásbeli főszolgabíráknak azzal a meghagyással, hogy azt a görög nem egyesült valláson levő eklézsiák elüljáróival közöljék a végett, hogy az iskolák felállítására, elrendelésére és a tanítók fogadására nézve a rendszabályokhoz alkalmazkodjanak.¹⁰

Egyik 1817. évi kisgyűlésen a hidegkúti oskolaház került szóba, a mely a tanítványok számához (120) képest szűk s különben is romladozó állapotban van. Majthényi Károly főszolgabírónak meghagyják, hogy a földesuraságnál megfelelőleg járjon el.¹¹ - Az 1820 november 9-iki közgyűlés foglalkozik a 187helytartótanács amaz intézkedésével, hogy "minekutána a községeknek kötelességében áll, ott, a hol grammatikális iskolák vannak, alsóbb, úgynevezett elementális iskolákat is felállítani s ebbeli kötelességének teljesítésére Kalocsa városát szorítsa rá a vármegye.¹²

1828-ban intézkedés történik az iránt, hogy pusztákon és népesebb helyeken kápolnákat és iskolákat kell állítani.¹³ - Ugyanez évben intézkedik a vármegye arról is, hogy a tanítók özvegyeinek, kik férjökkel, mint tanítókkal, csak egy esztendeig éltek is, nyugdijul férjeik fizetésének egyharmad része szolgáltatandó ki.¹⁴ Már 1829-ben arról olvasunk följegyzést, hogy a tanítók özvegyei részére penziót rendelő 1807-beli rendszabályok az országgyűlés megállapításától vannak függővé téve.¹⁵ - Az 1829 november 19-iki közgyűlés Csacskovits Mihályné Sticker Borbála váczi tanító özvegye nyugdíj iránti kérelmét tárgyalta. A tanács odautasíttatott, hogy az özvegynek nyugdíj fejében férje tanítói fizetésének egyharmad részét, ha másként nem lehetne, az adózó lakosokra való kivetés útján is fizetni köteles. A város azonban fölmentését kéri a teher alól, mert Csacskovits különben is nem mint tanító, hanem mint tanácsbeli halt el s fundus sincs a nyugdíjra s "mivel teljesíttetvén a rendelés özvegy Csacskovitsnéra nézve: hívatalában megvakult tanító Stintzl Ferencz és Botsányi Ádám, normális tanító özvegye nyomban hasonló kedvezéseket követelvén, a váczi adózó lakosokra nagy teher háramlanék". - A tanítói jövedelmek egyébiránt nemcsak a városi pénztárból, hanem a püspöki uradalom pénztárából (innen évenként 200 frt átalány jár) fedeztetnek.¹⁶

Pest, Pilis és Solt vármegyék 1839-40. évi követei törvényczikkelybe foglalását szorgalmazták annak, hogy megengedtessék a katholikus gyermekeknek az evangélikus iskolák látogatása, úgyszintén a katholikus szülőknek evangélikus nevelők tarthatása, azután "az evangélikusoknak elemi és grammatikális oskolák felállításában való biztosítás" adassék s végül a tanítók fizetése s egyebek tekintetében a katholikus és evangélikus vallásúak között, vallásuknál fogva, különbség ne tétessék. (A törvényczikkelyt 1840 május 7-én terjesztették ő felsége elébe.)¹⁷ Az 1845 szeptember 2-iki közgyűlés tárgyalta a helytartótanács amaz intézkedését, hogy a vármegye tegyen jelentést az iskolák állapotáról s egyben a "közoktatási akadályokról is." A vármegye "előleges megfontolás végett" a rendeletet "az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó küldöttségnek" azzal az utasítással adja ki, hogy a mennyiben "az iskolák újabb rendezése a törvényes út mellőzésével kormányilag szándékoltatnék foganatba vétetni, a tárgyalás alkalmával, s teendő tudósításában kiterjeszkedjék azon körülményre is, mi tekintet alá esik az az uton való intézkedés."¹⁸

1805-ben a főispáni helytartó előterjesztésére a rendek - miután a közelebbi országgyűlésen hozott törvény elegendő módot nyujt "a magyar nyelvnek tökéletesítésére és a nemzet azzal összekapcsolt boldogításának hathatós előmozdítására" a magyar nyelv ügyében hoztak nagy jelentőségű határozatokat, a melynek minket érdeklő része a következő: "Mivel pedig a nyelv tökéletesítésére és gyarapodásának előmozdítására, nem volna annál hathatósabb mód, mintsem, ha a növendék ifjúság első zsengéjével abban gyakoroltatik: annálfogva a járásbeli szolgabírák oda utasíttatnak, hogy azon közönségeket, a melyeknek közelében magyar iskolamesterek eddig nem tartattak, arra kötelezzék, hogy innentúl oly iskolamestereket felfogadván, a kik magyarul is tudnak, általuk az ifjúságot magyar nyelvre is oktassák és a magyar nyelv tanítását rendszerint való tudománynak tegyék."¹⁹

A közoktatás állapotáról az első rendszeres statisztikai adatok a múlt század hatvanas éveinek közepétől állanak rendelkezésünkre.

Az 1864/5. iskolaévben az elemi tanügy állása a következő:

Tehát az 1864-65. iskolaévben 323 anya- és 141 leány-egyház mellett volt iskola. (Iskola nélküli telepek száma 456.) Az iskolák közül: 15 főelemi fiú, 10 főelemi leány, 13 főelemi közös, 26 alelemi fiú, 28 alelemi leány, 413 alelemi közös, 29 alelemi szükségbeli, összesen 495. Az iskolai épületek közül: 420 állandó, 80 ideiglenes, 263 jó, 172 tűrhető, 65 rossz. Gyümölcsfa-iskola 173. Tantermek száma: 783; tannyelvre nézve 477 magyar, 46 német, 4 tót, 183 magyar-német, 41 magyar-tót, 8 magyar-német-tót, 9 magyar-német-illir, 9 szerb, 2 szerb-magyar, 8 szerb-magyar-német. Tanítók száma: 897, ezek közül 153 fő, 584 al, 112 segéd, 38 nő. Tanítók összes jövedelme: 214.282 frt; egy tanítóra esett 246 frt. Tanköteles 6-12 éves gyermek: 45.285 fiú és 41.544 leány, összesen: 86.829, ezek közül járt 35.801 fiú és 30.920 leány, összesen: 66.721. Nem járt iskolába: 9584 fiú és 10.524 leány, összesen: 20.108. A tanulók közül egy iskolára esett 105 és egy tanítóra 67 tanuló. Ismétlő-köteles 12-15 éves gyermek: 14.545 fiú és 7677 leány, összesen: 22.182, ezek közül járt 6308 fiú és 5769 leány, összesen: 12.077, nem járt 8237 fiú és 1868 leány, összesen: 10.105.

Az 1869. évi november 17-iki iskolatanácsi ülésen azt mondja a kir. tanfelügyelő, hogy beutazta a vármegye délnyugati részét, t. i. csaknem az egész terjedelmes solti járást, Hartától, Izsáktól és Akasztótól le Szeremléig és Császártöltésig, megfordult a vármegye éjszaki részében, egyes pontokon, különösen a pilisi járásban. Sajnos, a szorgalomidő csak 4-5, legfölebb 6 hónapra tehető az egész vármegyében. A szorgalomidő még a téli hónapokban is szakadozott. Volt a vármegyében ekkor 513 tanító, holott még 215-re lett volna szükség.

Az 1869. év két szempontból nevezetes dátum. Ekkor indult meg a népoktatási törvény végrehajtása és az első kir. tanfelügyelő Szász Károly, a jeles író és költő, a későbbi dunamelléki ref. püspök, ki három évig volt tanfelügyelője a vármegyének. Szász Károly működéséről évnegyedenként a vármegyei iskolatanácsnak tett jelentéseket, a melyek fölötte érdekesek.

A tankerületi iskolatanács alakulása iránt, mint tudjuk, az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. rendelkezik. A tanácsok számára báró Eötvös József Budán 1869 május 21-én adott ki utasítást, a mely szerint tagjai (l. a törvény 125. és 126. §§-ait) öt évre választattak, elnöke a kir. tanfelügyelő; a tanács negyedévenként tartotta üléseit. Rendesen két szakbizottságot alakított: egyiket az elemi, a másikat a felső népiskolák számára. A tanács teendői két körre oszlottak, ú. m.: közigazgatási és bíráskodási eljárásra. Az elsőhöz tartoztak a népiskolák állítására, rendezésére, ellátására és az egész népiskolai tanügy igazgatására vonatkozó intézkedések, a másikhoz a peres ügyekben való bíráskodás; a minők általában a közig. bizottságok illetékességi körébe esnek.

1869 szeptember 2-án tartotta alakuló ülését Pest-Pilis és Solt vármegyék tankerületi iskolatanácsa Szász Károly vallás- és közoktatásügyi min. osztálytanácsos és ideiglenes megyei tanfelügyelő elnöklete alatt. Ekkor az iskolatanács tagjai a vármegyei bizottmány részéről a következők voltak: Battha Andor, Beniczky Ödön, Beniczky Márton, Boskovits Alajos dr., Drágffy Sándor, Fáy Béla, Földváry Mihály, Gózon István, Tahy Lajos, Hunyady Artúr, Jankovics Miklós, Jordán István, Ivánka Imre, Kiss Miklós, Kubinyi Géza, báró Lipthay Béla, Dalmady Győző, Madarassy István, gróf Szápáry István, Mészáros Zsigmond, Nagy Ignácz, Nikolics Sándor, Beőthy Lajos, báró Podmaniczky Ármin, báró Podmaniczky Frigyes, legifj. gróf Ráday Gedeon, Reviczky István, Szalay Samu, Szilassy János, Taffler Adolf, Tomory Anasztáz, Várady József, Vargha János, Végh János. A megyebeli vallásfelekezetek részéről: Neszverda István kanonok, Csikay Imre ref. esperes, Sárkány Sámuel ág. hitv. ev. esperes.

A tagok az 1869 november 17-iki ülésen jelentek meg teljes számmal, a mikor Kecskemét sz. kir. város közönsége az iskolatanácsba Fördős Lajos esperest és a kecskeméti ref. egyház lelkipásztorát, Horváth Döme igazságügyi miniszteri tanácsost és országgyűlési képviselőt, Kecskeméthy Lajos dr. izr. vallású községi tagot és Kovács József r. kath. egyházi főgondnokot küldötte.

Szász Károly az iskolatanács 1869 szeptember 2-iki gyűlésén mutatott az új intézményre: a tankerületek, tanfelügyelői állások szervezésére, iskolatanácsok állítására. Fejtegeti azután, hogy nálunk az állam nem gondolt a közoktatással századokon át. A mit legfelsőbb felügyeleti jog néven biztosítottak törvényeink és a fejedelmek: az nem volt más, mint csupán forma szerint való bepillantás a statisztika legfelületesebb adataiba és a felekezetek, maguk kizárólagos jogának tartva a közoktatást, még a felületes bepillantás elől is, a hol és a hogy lehetett, elzárkózni igyekeztek, szóval: mindíg elismerték annak jogosultságát és tényleg meghiúsították hatályát. Az állam jogának örve alatt anynyiszor a legnemzetellenesebb befolyások érvényesültek, hogy a tartózkodás, sőt az ellenhatás, nemcsak érthető, de szinte kötelesség gyanánt tünt föl. Azután az egyháznak, mint intézménynek, kivált a felekezeti egyháznak természetében fekszik a féltékeny kizárólagosság, mindent, a mit kezébe vett s magáénak tart, maga egész szerkezetét, egész lényét elzárja, minden idegen befolyás, sőt csak betekintés elől is. Mert országa erkölcsi ország lévén, tulajdona a hit s remény birodalmaiban fekvén, annak birtoklása oly kizárólagos jogot ad az egyes egyénnek is, az egész testületnek is, melyhez idegen kéznek nyulni, melyet idegen szemnek bírálni nem szabad. Fölveti a kérdést, vajjon czélszerű-e a közoktatás ügyét oly kizárólagos természetű és bírálatot nem tűrő testületek kezében mintegy egyedárúkép hagyni, minők a felekezeti egyházak? Mikép jutott nemcsak hazánkban, hanem az egész világon mindenütt a közoktatás eredetileg az egyház kezébe, 192mindenki előtt ismeretes. A középkorban tulajdonképi közoktatás nem volt. A népvándorlás, keresztes hadak és örökös belső és külső háborúk viharai elől a tudomány a zárdák falai közé menekült. A leendő papok tanultak, más nem. Mikor királyok és államférfiak voltak és pedig többségök, kik nevöket alig tudták leírni, csoda-e, hogy a nép nagy tömege még annyit sem tudott? A nép egész értelmi élete a vallástanításban határozódott és még ezt sem lehetvén könyvből vagy a bibliaolvasás által tanítani, képek által kelle Jézus és a szentek életének főmozzanatait érzékíteni. A reformáczió, (mely egyébiránt nem előidézője volt az új kor hajnalának, a mit nagy önhittség volna követelnie, mert nem események teremtik a korszakot, hanem a megérlelődött korszellem hozza elő az eseményeket úgy, mint az embereket) - úgymond - melyet az öntudatra ébredt emberi szellem idézett elő, korszakot jelöl a közoktatás történetében is, azaz tulajdonképen nála kezdődik a keresztyén közoktatás, az igazi népoktatás története. És mert a reformáczió, bár másodsorban, oly mélyen hatott az állami és társadalmi intézményekre is, első sorban mégis az egyház kebelében levő tudós iskolák reformján és a közoktatás kiterjesztésén kezdette meg; mi természetesebb, minthogy az egyház és pedig mind a kiszakadt, mind az előbbi közösségben megmaradt, bár a haladás elvét és a reform szükségét szintén elismerő egyház, szóval mind a protestáns, mind a katholikus felekezet, maga kezébe vette a közoktatás ügyét oly korban, midőn az emberek összes elmevilága a vallásban központosult, minden, még az exakt tudományok is, a vallással hozattak összeköttetésbe és Galilei tana, hogy a föld forog, a Józsué könyvének bírálata alá vettetett; oly korban, midőn az államnak, csak háború által levén elfoglalva, eszébe sem juthatott az erkölcsi képzéssel oly szorosan összefüggő értelmi képzést irányozni vagy épen közvetetlenül kezelni akarni, sőt örült, hogy akad valaki, a ki annak gondját és terhét helyette viselni kész, az egyháznak, illetőleg a felekezeteknek pedig érdekükben állt, egymás ellenében is kezükbe ragadni a szellemek ez első írányzóját, a szellemi lét e hatalmas emeltyűjét: a közoktatást. Helyesli azt, hogy a törvényhozás a bár nem természeti, hanem csak történelmi jogot respektálta és meghagyta a felekezetek kezében az iskolatartás szabadságát. Hangsúlyozza: csak történelmi jog. Nem mintha a történelmi jogot csekélylené, magyar ember azt nem teheti. De el kell ismernünk, hogy szellemi téren a természeti jog alapjára kell visszatörekednünk, ha történelmi események arról letereltek is. Már pedig - kérdi - kire ruházta a természet a gyermekek nevelését és oktatásának kötelességét s tehát jogát is? Nemde - fejtegeti tovább - a szülőkre és a családra? Minthogy pedig a házi, a magánnevelés némely tagadhatatlan előnyeit, számos hátrányai mellett a közoktatás előnyei kétségkívül felülmúlják, kivált az élet küzdelmei közé kilépendő fiúra, a leendő férfira nézve és még inkább, mert a szülők és a családok túlnyomólag legnagyobb része e kötelességet kellőleg teljesíteni és tehát e joggal helyesen élni nem tud: annálfogva természetes és czélszerű, hogy többen összeállva, a községre, és végelemzésben az egész polgári társaságra, az államra ruházzák át a kötelességet és jogot, mindnyájok összesített erejével teljesítendőt és gyakorlandót. S miért nem, kérdezik a felekezetek, miért nem az egyházi és miért épen a polgári községre, holott az egyház is az egyes családok közössége. Igazi az egyház az egyes családok közössége, egy tárgyban, mely bármi fontos, de mégsem az ember egész lényét alkotó, t. i. a hit s a jövő élet üdvének reménysége és eszközlése tárgyában. S míg a közoktatás jóformán csak erre, a vallástanításra terjedt ki, jó is volt az iskolának a templom árnyékában lenni. Ma már, midőn a felvilágosodás és a tudomány mindinkább közvagyon lesz és kell még sokkal nagyobb mértékben azzá válnia, ma már a kor igényei szerint a közoktatásnak a vallásos oktatás és az erkölcsi képzés bár igen fontos, de végre is csak egyik részét teszi. Azt tartsa kezében az egyház továbbra is. De mi dolga az egyháznak azzal, hogy a növények közül melyik a mérges, melyik a hasznos, hogy Amerika nyugatra esik-e vagy keletre, stb. A minthogy egy tekintet a felekezeti iskolák túlnyomólag nagyobb részére meggyőz, hogy bizony az egyháznak mindezekre vajmi kevés gondja van. Vád nélkül legyen mondva, sőt elfogyhatlan és őszinte hálával elismerve az egyházak érdeme, melyek hazánkban is három századon át oly buzgalommal, bár sokszor meg nem felelő anyagi erővel, viselték maguk vállán az állam kötelességének terhét, ápolták, kebelökre szeretettel ölelve az iskolákat, mint örökbe fogadott leányt az anya, úgy szeretve, úgy hozzászokva, 193hogy végre igazán saját leányának érzi, hiszi, vallja. Nagyon értékes gondolatokat találunk folytatólag is, midőn kifejezést ad annak: nincs kétsége, hogy hoszszabb idő múltával rendre-rendre az összes iskolatartás és az egész közoktatásügy az állam kezeibe kerülend és közvetetlenül vagy községileg az ő terhe leend. A tavaly hozott törvény - úgymond - e föltevésre mutat és azt eszközölni is fogja. Legalább az útat egyengeti és megkönnyíti arra. Lehet végczélja is az. De hogy legközelebbi czélja nem egyéb, mint hogy felekezeti vagy községi, mindegy, csak jó iskolák legyenek, azt, úgy hiszi, e törvénynek felekezetességi szempontból ellenzői sem fogják tagadhatni és meg van győződve, hogy a legközelebbi föladat sem lehet más, mint erre hatni. "Hogy ez irányban a törvény már eddig is s még úgyszólván a megkezdett végrehajtás előtt jótékonyan hatott, az tény. Mert míg naponként szaporodnak az esetek és pedig e kerület legnépesebb és legnagyobb értelmiségű községeiben, hogy a felekezeti érdek önként visszalépvén a közművelődési érdek elől, az iskolák községieknek nyilváníttatnak és a polgári község azok felvirágoztatására tetemes áldozatokat hoz vagy készít, másfelől ott is, a hol ez nem történik, a felekezetek, az iskolák eddigi, csaknem kizárólagos birtokosai, valódi vagy vélt jogaik védelmére, kétszeres tevékenységre ébredtek és számbavéve a 11. §. feltételeit, csakhogy iskoláik felekezeti jellegét megtarthassák, ím összeszedik minden erejöket, hogy jó iskolákat mutathassanak föl az ellenőrködő államnak, s ime itt van, a miben testületünk egyik érdemes tagja, báró Podmaniczky Frigyes is, az isk.-törvény egyik kiváló figyelmet érdemlő és elmaradhatlan főeredményét reméli, mint ezt a bányakerületi ágost. hitv. kerületi elnöki székéből csak nemrég kimondotta, t. i. a verseny, melyet e törvény kétségtelenül előidézend és részben már is megindított. Ha pedig a felekezetek majd tapasztalásból fognak meggyőződni, hogy az állam fölvigyázati jogát és ellenőrködési tevékenységét nem fordítja a szabad vallásgyakorlat, a felekezeti autonomia és a lelkiismeret örök jogai ellen, csak a közoktatás fölvirágoztatására, ha majd államéletünket annyi megtámadás, annyi ingadozás és esélyek után megszilárdultnak érzendik, hihetőleg félelem és féltékenység nélkül bízandják mindenütt az állam kezére azt, mit századokon át féltett kincsként őriztek: a közoktatás ügyét. Akkor az 1868. XXXVIII. t.-cz. ama szakaszai, melyek a felekezeti iskolákról szólnak, miután az átmenet talán hosszas processusának megfeleltek, elévülnek, a törvény többi része akkor lesz igazán teljes mértékben végrehajtva. Az átmenet természetes lefolyását erőszakosan siettetni nem szükség. Egészséges testben az assimilatió a maga ideje alatt biztosan végbemegy, annak erőszakos hatású szerekkel siettetése nem eshetik az organizmus kára nélkül. S a mi közoktatási törvényünk, bár javítni való lehet és van is rajta sok, mely emberi mű tökéletes, kivált első öntvényében? e törvény nem egy pillanatnyi szükségre, hanem hosszas időre, talán egy félszázadra, talán többre is, készült, mi, kik bölcsejénél bábáskodtunk, nem igen fogjuk megérni, hogy az idő által túlszárnyaltassék és egészen új intézményeknek kényszerüljön helyet adni." Rámutat a törvénynek önkormányzati, valódi demokratikus irányzatára, midőn az iskolaügyben az első tényezővé a községet teszi, mert a vármegyének csak irányzó, az államkormánynak csak felügyelő szerepet hagyott fenn és hogy ennélfogva annak végrehajtása nem felekezeti, nem politikai pártkérdés, hanem tisztán a kultúra és szabadság kérdése, vagyis nemzeti kérdés. "Legyen bár a tanfelügyelő a kormány közege és politikájának híve és legyen bár Pest vármegye túlnyomóan ellenzéki e téren, a közoktatás felvirágoztatásának, a közoktatási törvény foganatosításának terén nemcsak megférhetnek, de a legjobb lélekkel és a legnagyobb buzgósággal is fogják egymást támogatni. Illesszük be azért - úgymond - magunkat uraim, Pest vármegye tisztelt iskolatanácsa, ez új intézmény gépezetébe."

Az iskolatanács jegyzőkönyvbe vétette a beszédet, mint oly tény emlékét, mely az 1868. évben hozott népoktatási törvény végrehajtásának s a megyei tanrendszer korszerű átalakításának első mozzanatát és így a megyére nézve történelmi érdekű, továbbá mint oly álláspont jelzőjét, mely a vármegye fiaival a késő utókorban is alkalmas lesz megértetni, mely elvek és eszmék lelkesítették a közművelődés és általános szellemi jóllét kérdésében ez idő szerint a m. kir. kormányt és az iskolatanács tagjait. - Azután elkészíttették a pecsétet is a következő körirattal: A pestmegyei tankerületi iskolatanács pecsétje. 1869. A jegyzőkönyvet Dalmady Győző jegyezte, mint tanácsjegyző.

194Szász Károly az iskolatanácsnak 1869 november 17-én tartott ülésében a többi között az iskolaügy számos betegségei közül, mint legnagyobbat s legelterjedtebbet, a rendetlen iskoláztatást jelöli meg. Majd sürgeti az ismétlő iskolák rendezését és szaporítását. Indítványozta végül: kérjék föl a vármegyét, "mint a törvény végrehajtásának saját kebelében illetékes közegét, hogy tekintélye egész súlyát latba vetve a szent ügy érdekében, tegyen oly intézkedéseket, hogy alárendelt közegei: a községi elüljáróságok a népoktatási törvény 1. és 4. §-ainak szigorúan érvényt szerezzenek." Az iskolatanács sajnos tudomásúl veszi azt a szomorú tapasztalatot, hogy a vármegye területén és pedig mind a hitfelekezeti, mind a községi iskoláknál a gyermekek iskolalátogatása a lehető leghanyagabb. A törvény által kiszabott 8 havi tanidő a legtöbb helyt amiatt nem tartatik meg, mert a gyermekek csak a 3-4 téli hónap alatt látogatják az iskolát s akkor is rendetlenül. Ismétlő-iskola pedig, igen kevés helyet kivéve, nem is tartatik. E súlyos bajon segítendő, az iskolatanács a tanfelügyelő indítványához képest az épen együtt ülő megyei bizottmányhoz felterjesztést intéz, melyben végül ezt mondja: "Felkérjük a t. megyei bizottmányt, méltóztassék még jelen együttüléséből oly hatályos intézkedéseket tenni, hogy a községi elüljárók a népoktatási törvény illető szakaszainak szoros végrehajtását, a népoktatási törvény végrehajtása tárgyában a községek számára kiadott miniszteri utasítás ide vonatkozó 1. és 2. §-aiban megjelölt módon elengedhetetlen kötelességüknek ismerjék s arra feleletteher alatt köteleztessenek."

Az iskolatanácsnak 1870 november 16-iki évnegyedes közgyűlésén tett előterjesztéséből a következő részek a fontosabbak: A tanfelügyelő október elején megkezdett iskolalátogatásai alkalmával az iskolákban elvétve vagy alig talált tanulókat, mivel a kedvezőtlen időjárás miatt a gazdasági munkákat később lehetett végezni és így a tanítás október 1. helyett csak november 1-én kezdődhetett. - A Kalocsán és Nagykőrösön tartott tanítóképzői póttanfolyam, melyen 80 már működő tanító vett részt, kitünő eredménynyel végződött. - Elismeréssel szól a vármegye közgyűléséről, mely a közigazgatási közegeket utasította, hogy a tankötelesek iskoláztatása érdekében szigorúan járjanak el. S ez intézkedés következménye lesz majd az iskolahelyiségek és tanítói állások szaporítása. Legújabb örvendetes mozzanatul jelzem, hogy Czegléd polgári iskoláját, melyet a múlt tanévben egy osztálylyal (fiúk és leányok számára párhuzamosan), s két rendes és egy segédtanárral nyitott vala meg, erre a tanévre már fokozatosan két osztályra emelte. (Az óbudai polgári iskoláról hasonló gyarapodást nem jelenthet. Ott a jelen tanév is csak egy osztálylyal s egy rendes tanárral maradt.) A nagykőrösi felső leányiskola ügyeiről is külön jelentés szól. Rátér itt egyben arra, hogy a vármegyében sok olyan város van, melyeknek a törvény 59 §-a értelmében polgári vagy legalább felsőbb népiskolákat kellene állítani és fenntartani; Kecskeméten, Nagykőrösön, Czegléden és Óbudán kívül, melyek e kötelezettségnek részben legalább eleget tenni már megkezdettek, még Kalocsát, Váczot, Abonyt, Kiskőröst, Dunapatajt, Dunavecsét, Monort, Nagykátát, Soltot, Ráczkevét és Ujpestet említi meg, mint a melyek e kötelezettség alá tartoznak, tehát tizenegy népes mezővárost, melyeknek felsőbb népiskolával kellene birniok; de - mint mondá - még alsóbb vagy elemi iskoláik sincsenek egészen a törvény színvonalán. Nagyobb községeink aránylag hátrább állanak iskoláik szervezetében, mint igen számos kisebb községek, a mi (bár mentséget találni lehet) mindenesetre szomorú, sőt aggasztó jelenség.

De nemcsak a legnagyobb községekben, hanem a másik végletnél, a többé-kevésbé népes pusztákon van a legnagyobb baj, az iskolák legkiáltóbb hiánya. Oly puszta, mely nem ugyan egész nagy területén, de csak oly csoportokban is, melyeknek középpontján egy-egy kisebbszerű s 20-30-50 gyermeknek hozzájárulható iskola állhatna, s kellene is a 44., 46., 47. §-ok értelmében és szellemében állania, oly puszta, mely külön iskola állítására kötelezhető volna, van Pest vármegye területén legalább 40. Ezek: Tetétlen, Pótharaszt, Nyársapát, Dánszentmiklós, (alsó és felsőrész), Alsó- és Felső-Nyáregyháza, Vacs, Vasad, Sarlósár, Baracs, Adacs, Apaj, Szent-Tamás, Homok, Csabony-Vadas, Mátéháza, Révbér, Bojár-Mikla-Tetétlen, Páhi, Csengőd-Kaskantyú, Pöszér, Kis- és Nagy-Bócsa, Tázlár, Harka, stb. S ezek közül - kérdi - s a többi még elő nem is számláltak közül alig négy-ötben van iskola s ott is évenként alig 3-4 hónapig, alkalmatlan helyen, képzetlen tanítóval, fölszerelés és taneszközök 195teljes hijjával. S azért panaszolja föl ezeket épen most az iskolatanács előtt, hogy egy nagyfontosságú s elmélkedésre igen is méltó eszmeszálát köthessem hozzájok s ajánlhassa azt az iskolatanács meggondolásába.

A közoktatási miniszter nemcsak a tanfelügyelőket utasította a pusztai iskolák felállítására s szervezése körüli teendőkre, hanem a vármegyéket is fölhívta, hogy a tanfelügyelőket e részben támogassák s részükről is intézkedjenek a pusztai tanköteleseknek iskoláztatásáról. S mivel másfelől a törvény 130. §. 4. pontja szerint az iskolatanács is arra van utalva, hogy a mi hiányokon maga nem segíthet, azokról jelentést, illetőleg javaslatot a megyei (illetőleg sz. kir. városi) képviselőtestülethez intézzen, - úgy hiszi, a legjobb, legilletékesebb helyen zörget, midőn az iskolatanácsot kéri, támogassa őt mind az 5000 léleknél többet számláló városoknak felsőbb népiskolákkal, mind a 30-nál több tankötelest számláló pusztáknak elemi iskolákkal való ellátására irányzott törekvéseiben. És hogy egyesített igyekezetüknek minél terjedtebb sikere legyen és pedig már e tanév folyamán, indítványozza, hogy "oszsza magát a teljes iskolatanács, a terjedelmes vármegye öt járásához képest, öt bizottságra és a bizottságok még a tél folyamán vegyék számba: a) a körükbe eső s 5000-nél nagyobb népességű mezővárosokat s azoknak a 35., 38., 39. §-ok értelmében községi tanintézetekre fordítható anyagi erejét, a felsőbb népiskolák felállítása szempontjából; és b) a körükbe eső oly népességű pusztákat, melyek számára szintén felekezetiség nélküli községi jellemű iskola volna felállítandó: és ezeken a pusztákon a birtokosok összes egyenes adóját és azoknak iskolai pótadó czímén kivetendő 5% mennyiségét; jelöljék meg ama pontokat, melyeken a pusztai iskola legczélszerűbben felállítandó volna; s jelöljék ki ama pusztákat, melyeknél az államsegély, főleg az iskolaépületek előállítására igénybe volna veendő; és végre ama pusztákat, melyek a törvény 37. §-a szerint valamely szomszéd községhez volnának gyermekeik iskoláztatása tekintetében csatolandók."

E jelentése a következő szép szavakkal zárul: Az 1868. XXXVII. t.-cz., tisztelt iskolatanács, egy óriási horderejű elvet proklamált, melynek termékeny méhében nemzetünk műveltségének s azzal együtt egész jövőjének, sőt léte és nem létének kérdése szendereg; s ez elv, hogy Magyarországon innen-túl nem szabad lenni egy szívnek, mely ne érdeklődjék, egy karnak, mely ne mozduljon 's egy talpalatnyi földnek, mely ne adózzék a közoktatás szent ügyéért!

Az iskolatanács 1871 márczius 22-iki ülésén számol be Szász Károly másfél évi tanfelügyelői működéséről. Ekkor Pest vármegye 189 rendezett községe közül csak Telkin nem volt iskola. A többiben volt mindenütt, valamennyi helyen felekezeti. A puszták elemi és az ötezer lakosnál népesebb városoknak felső, illetőleg polgári népiskolákkal való ellátása tekintetében alig történt valami. A mi a pusztákat illeti, Pest vármegye iskolatanácsa járásonként bizottságilag történendő összeírást rendelt el, melynek első eredménye a szükséglet kellő felismerése lett. Jelenti, hogy Kistétényben, Nyáregyházán, Dánoson államsegélylyel épülnek iskolák, Bojáron, Tetétlenen a tanítók államsegélyben részesülnek. Vasadon, Érsekhalmon, Zöldhalmon, a kalocsai 18 szálláson felekezeti és községi, Váczon, Máriaházán és még néhány pusztán magánurasági költségen vagy segélylyel vannak pusztai iskolák, de e részben még fölötte sok a teendő. A nagyobb községek felsőbb népoktatási intézetei közül Óbudán polgári főiskola egy tanárral, Czegléden polgári fiú- és leányiskola két évfolyammal, három rendes tanárral és egy tanítónővel, Nagykőrösön felsőbb leányiskola egy igazgatónővel és egy rendes tanítóval keletkezett s ide sorozható a Tatay Karolina háromosztályu leánynöveldéje Kecskeméten. 1869 óta ezeken kívül már új iskola 6 alakult. E hat új intézetben 14 tanteremben 17 tanító, (illetőleg tanítónő) működött. A már fönnállott iskolák közül 56-ban történt gyarapodás. A tantermek száma 35-el, a tanítóké 41-el. A czélszerűtlen tantermek átalakítattak, 20 pedig egészen újonnan épült.

Az akasztói róm. kath. iskolában 80, a kecskeméti ref. iskolában 200, a solti ref. iskolában 900 és a váczi ágost. hitv. iskolában 100 frtot fordítottak taneszközökre és felszerelésekre; Kalocsán a pusztai tanítók fizetését 180-190-200 frt helyett 300 frtra emelték, Tatárszentgyörgyön új iskola építésére már 950 frtot tőkesítettek. A magánáldozatok közül megemlítendő gróf Pejacsevich János adománya, ki a szadai községi iskola építésére 3000, második tanítói állásra 3000, összesen 6000 frtos alapítványt tett; a váczi püspök Alpáron harmadik 196tanítói állásra 30 hold földet, Tápióbicskén iskolaépítésre 200 frtot adományozott és 2000 frt alapítványt tett szegény gyermekeknek könyvekkel és ruhával való ellátására; gróf Keglevich Béla a nagykátai közs. iskola alapjához 5000 frttal és a faiskolához hét hold földdel járult és azonkívül taneszközök beszerzésére 300 frtot ajándékozott. 1871-ben 23 községben 27 magániskola volt. Ezek túlnyomó száma izraelita. Valóságos zugiskolák voltak, s alig akadt közöttük olyan, a mely a törvénynek megfelelt volna. Csupán felekezeti tekintetből türettek meg. Ily izr. magánintézet a 27 közül van 14, melyek közül kiválnak a pomázi és a gödöllői, mely utóbbiban a magyar nyelvet, földrajzot és történelmet a gödöllői ref. lelkész tanítja. A többiek közül kiválik a Tatay Karolináé Kecskeméten és Krenedics Matildé Váczon. Váczon herczeg Koburg, Máriaházán pedig a Vécsey grófok tartottak fenn magániskolát. Jegyzéket mutatott be 102 olyan községről, a hol az épületek rosszak, továbbá ama községekről, melyekben egyik vagy másik felekezet nyilvánította, hogy nem akar (vagy nem tud) a törvénynek megfelelő iskolát tartani és ezért az iskolatartás jogáról lemondván, annak kötelességét a községre hárította, mely azonban kötelezettségének még eddig nem tett eleget, tehát a 44. §. szerint arra kötelezendő. Ezek Gyón, Monor, Péczel, Vadkert és Szada.

Az 1869 november 17-én tartott ülésben bemutatott jelentésben a tanköteles és a tényleg iskolába járó gyermekek kimutatását hiányosan terjesztette elő, mert ez adatok abból a jelentésből valók voltak, melyet báró Eötvös József terjesztett az országgyűlés elébe. E szerint Pest vármegyében 1869-ben volt 6-12 éves tanköteles: 32.700 fiú és 30.273 leány, összesen 62.973; 13-15 éves: 13.176 fiú és 12.649 leány, összesen 25.825, mindössze 98.728. Ezekből iskolába csak 51.168 járt, vagyis az összes tanköteleseknek 48%-a. Ebből azonban tévedés volna azt következtetni, mintha a népnek fele iskolázatlanul maradna. Az iskolába nem járók roppant számának egy részét a 13-15 évesek teszik, a kik 1869-ben - mivel a legtöbb helyen nem volt szervezve az ismétlő-iskola - nem iskoláztattak, ezek azonban nem sorozhatók az "iskolázatlanul maradottak" közé, mert nagyobbrészt 6-12 éves korukban iskoláztattak. Ezeket leszámítva, a 6-12 éves iskolaköteleseknek körülbelül csak 20%-a nem járt iskolába. Pest vármegye közönsége, valamint az összes főszolgabírák, a községek elüljáróihoz intézett szigorú rendeleteikkel mindent elkövettek a közoktatási törvény végrehajtására. Az iskolaszékeket pedig utasították, hogy az iskolamulasztók névsorát esetről-esetre adják át végrehajtás végett a községi elüljáróságoknak. A vármegyében, kivált egyes vidékeken, tetemesen javult az iskoláztatás, legalább a részben, hogy a szorosan vett téli hónapokban, novembertől-február végeig az iskolák tele vannak és ha mind feljárnának az iskolakötelesek, a legtöbb helyen nem férnének az iskolákba. De a részben, hogy a törvényszabta nyolcz, illetőleg az 53. §. kedvezményével a tízéven felüliekre nézve ne csak négy-öt hónap legyen a szorgalomidő, hanem hat és a rendesen október közepén megkezdődő tanév ne márcziusban záródjék, még nem állapítható meg javulás.

A felnőttek oktatásának üdvös eszméjét, báró Eötvös József rendelkezései nyomán, a most bevégződött téli időszak alatt kisérelte megvalósítani, egyelőre azokban a községekben, a hol az elüljárók buzgalmától és a nép értelmességétől sikert lehet remélni. A siker a várakozáson alul maradt. A felszólított 50 község közül a nagyobb rész még csak nem is válaszolt a felhívásra, 22 község ígéretet tett s nyolcz község jelentett csupán pozitív tényeket. Mindamellett, hogy az eredmény kevés, a kísérlet megtörtént és eddig nyolcz községben 400 felnőtt és hozzávetőleg a többiekben, honnan még nem érkeztek be a jelentések, 500-600 és így összesen 1000 körül van ama felnőttek száma, kik Pest vármegye területén a tél folyamán néhány hónapi iskoláztatásban részesültek.

Pest vármegyében az iskolák szellemi szükségleteinek gyarapítására 1869 óta a következők történtek: A tanítók egy részénél a törvény igényelte számos tantárgyakban, tanrendszerben és módszerben való jártasság hiányzott. A tanítók kicserélése már kezdetét vette. A felekezeti képzőkből az utóbbi évek alatt mind jobb és jobb tanítók kerültek ki. Az állami képzők felállítása is, melyeknek számát a törvény húszra határozta, gyorsan halad. 1870 nyarán országszerte tanítói póttanfolyamokat rendeztek hivatalban levő, de kellő képzettséggel nem bíró tanítók számára. Ilyen tanfolyamot Pest vármegyében a kalocsai róm. kath. és a nagykőrösi ref. tanítóképzőben tartottak, amott húsz, 197emitt hatvan résztvevővel. A nagykőrösi póttanfolyamon a hallgatók 50 kr. napidíjban is részesültek. A kalocsai tanítóképzőt, a melyben eddig a hitoktatón, irást, rajzot, zenét és festőgyakorlatot tanító segédtanárokon kívül csak egy rendes tanár volt s hol egy, hol két tanfolyammal bírt, a kalocsai érsek a törvény követelményeinek megfelelőleg szervezte s három évfolyamúvá fejlesztette. A nagykőrösi ref. tanítóképző, a mely akkor már három tanfolyamú volt, a törvény és a kor színvonalán állott. Az iskoláknak taneszközökkel való ellátása tekintetében óriási haladás történt 1869 óta. A miniszter gondoskodott nemcsak elegendő taneszközökről, de azok oly kitünő minőségűek voltak, hogy a külföld legjobb termékeivel diadalmasan is versenyezhettek. A szegény iskolák részére szükséges taneszközök beszerzése czéljából az 1869-70. tanévben államsorsjátékot rendeztek, melynek tiszta jövedelméből körülbelül 5000 iskolát láttak el a legszükségesebb szerekkel. Ebből az adományból pestvármegyei iskoláknak 131 földgömb, Magyarország 120 fali és 268 kézi térképe, Európa 176 fali térképe, 56 fali olvasó-tábla, 195 természetrajzi és 49 természettani ábra, 8 természettani eszközgyüjtemény és 175 számológép jutott. A tanrendszer tekintetében is óriási a haladás. A gazdaság- és alkotmánytanon kívül már az összes tárgyakat tanították, habár sok helyen még kezdetlegesen.

Az iskolák feletti főfelügyeletről, illetőleg a tulajdonképeni tanfelügyelői működésről ma is sok tekintetben aktuális megjegyzést tett. A tanfelügyelői hivatás két részre oszlik. Egyik az összes iskolák meglátogatása, második a tapasztalt hiányok pótlására szükséges intézkedések megtétele. Jelenti, hogy eddigi tanfelügyelői működése alatt, kevés kivétellel be van fejezve az iskolák látogatása. Ő maga meglátogatott 109 községben 232 iskolát, a segédtanfelügyelő 42 községben 66 iskolát, 7 községben leginkább a hozzáférhetés akadálya miatt meg nem fordúlhatott, a fennmaradó 31 község 53 iskolájában pedig a külön miniszteri rendelettel megbizott Fáy Béla, Jordán István, Várady József és Wargha János iskolatanácsi tagok végezték az iskolalátogatást. Azután vázolta azt a sok teendőt és feladatot, a mi a tanfelügyelőre vár. 1869 júniustól az év végéig 483, 1870-ben 924 s az 1871. év első négyedében pedig már 529 darabot iktattak. Tanfelügyelői működésének egész idejéből az a tapasztalata a legerősebb, hogy az 1868-iki képiskolai törvénynek Achilles-sarka, melyen jó czélzatai nagy része megtörik, a tanfelügyelői intézményben fekszik. A törvénynek sok hánya van. A 35. §. 5%-a sehol sem elég az iskolaköltségek viselésére. A községi iskolában a hitoktatás sincs határozattal szabályozva. Az iskolatanács szervezete nem czélszerű, hatásköre nincsen kellőleg megszabva. A tanítók fizetésének minimuma elijeszti a jó erőket a tanítói pályától. Hogy a tanfelügyelői intézmény egész súlyát kifejthesse, arra épen most, a kezdet kezdetén, az átalakulás korszakában volna szükség s ime, az merő lehetetlenség. Míg a törvény 14. §-át egyszerű módosítással oda nem javítják, hogy az állam főfelügyeletét a kor mány nemcsak saját közegei, hanem az iskolatanács tagjai utján is gyakorolhatja; míg ehhez képest a kormány minden tankerületben mérsékelt, de tisztességes napidíjak és utazási költségek mellett 6-8-10 ügybuzgó férfiút meg nem nyer az iskolák évenkénti gyakori meglátogatására; míg a tanfelügyelőt a folytonos utazás kötelessége alól fel nem oldja és csak ott kötelezze megjelenni, hol jelenléte mulhatlanul szükséges s lehetővé nem teszi neki a folytonos intézkedést és az egésznek tiszta átnézhetését: addig czél nem érhető.

Szász Károly 1871 június 15-iki előterjesztése sok keserű panaszt is tartalmaz. Megemlíti, hogy a tanfelügyelői hivatal ügyvitele a jelen évben oly mérvben szaporodott, hogy iktatókönyvében már az 1067. számot írja, melyek elintézésére egymaga, kezelőszemélyzetül egyetlen egy irnokkal működik, bár vannak egyes számok, melyeknek, pl. körleveleknek, a 200 községhez vagy a 360 iskolaszékhez csak egyszerű szétküldése is napokat vesz igénybe; míg ismét egyes számok pl. az időszaki vagy szakszerű jelentések a kormányhoz ismét a fogalmazásra s összeállításra kívánják több nap megfeszített munkáját. Hogyan és meddig lehet a tanfelügyelői hivatalt így, jelen alakjában vinni, még nem tudja, de szükségesnek tartja felemlíteni ezeket a napilapokban hétről-hétre felmerülő s egész általánosságban elmondott ama vádak ellen, hogy a tanfelügyelőknek semmi dolguk és semmit sem tesznek. S azzal végzi előterjesztését, hogy bár a rendeletek megvoltak, jók s tökéletesek voltak, de a végrehajtást nem vette számba senki. Papiroson marad a közigazgatás. Az intézmények, legyenek jók 198vagy rosszak, magukban nem elegendők. Emberek kellenek, nem intézmények, vagy inkább emberek, kik az intézmények czélzatait megvalósítsák.

1871 augusztus 30-iki évnegyédes előterjesztése a faiskolákra és testgyakorló helyekre is kiterjeszkedik. A földmívelésügyi miniszter a vármegyék útján rendelkezett a községi faiskolák rendezése és kezelése iránt, gazdasági és fatenyésztési szempontból. Azonban a faiskolák, melyeknek mindenütt községi tulajdonban kellene lenniök, igen sok helyen ki vannak adva felekezeteknek, a kezelés pedig majdnem mindenütt a felekezetek kezében van. Természetesen a faiskola czéljaira a fatenyésztés és népiskolai gazdaságtanítás gyarapítására kellene azt kezelniök. De ezt a legtöbb helyen nem teszik. Erre vonatkozólag 24 községtől nem érkezett jelentés. Továbbá 25 községben nincs faiskola, sem annak való üres tér, részint, mert a tagosítás még nem történt meg, részint mert megtörténtekor nem gondoskodtak róla. 36 községben van ugyan hely faiskolának, de vagy merőben alkalmatlan, vagy még parlagon hever és semminemű használatba véve nincs. 72 községben van faiskola, használja is néhol a község, de sokkal több helyen a felekezet, néhol faültetményes helyül, itt-ott igen szép sikerrel a fatenyésztésre és nemesítésre, többnyire azonban szántás-vetésre, vagy kapa alá a község vagy felekezet jövedelmének szaporítására, de a gyermekeket a gazdaságban s fa- és gyümölcstenyésztésben nem oktatják és így a faiskola egyik legfőbb czélja elérve nincs. 32 községben a faiskola kellő használatba van véve e részben is és a gyermekeket a fatenyésztésben többé-kevésbé rendesen oktatják. Látnivaló e számokból, hogy e részben is mennyi a teendő.

A faiskolákkal együtt a testgyakorló helyekre is ki kell terjeszteni a figyelmet. Alig néhány helyen van rendszeres testgyakorlótér. Igy Nagykőrösön, Ujpesten és Kecskeméten.

Szász Károly a tankerületi iskolatanács 1872 márczius 20-án tartott rendes évnegyedes közgyűlésén szerepelt utóljára. Jelenti, hogy mind ő, mind Dallos Gyula másodtanfelügyelő, szorgalmasan folytatták iskolalátogatásaikat. A vizek nem engedték, hogy a kecskeméti járás tiszai szögében elmaradt három vagy négy községet meglátogathassa. Az iskolalátogatások most már nem a tájékozást kereső első ismerkedés jellegével bírnak. A legtöbb helyt, a tavalyi tapasztalatok s minden viszonyokra nézve bevett értesítések alapján, meglehetős biztos talajon mozognak. A tanfelügyelői levéltár, mely harmadfél év alatt 3800 ügydarabra szaporodott, minden község képét - iskolai tekintetében - meglehetős hűséggel és részletességgel tükrözi vissza. Az egyes községek különleges teendőin kívül, különösen két fontos dologra fordították figyelmöket. Egyik az iskolaköteles gyermekeknek rendes iskolábajárása, a másik az ismétlő-iskola.

A legtöbb helyen még a jelen tanév elején sem indult meg az ismétlő iskolázás. Az iskolák legnagyobb része felekezeti lévén, a törvény 50. §-a jó támpontot nyújtott megkerülni a kérdést. E § ugyanis azt mondja: "ha a felekezeti iskolában csak a rendes hat évi tanfolyam van, azon iskolákból kikerült gyermekek is községi ismétlő-iskolába kötelesek járni." A tanfelügyelő tehát értesítette a községeket, hogy ha a felekezet nem tart ismétlő-iskolát, akkor a község kötelessége arról gondoskodni, mert a 12-15 évesek ismétlő iskolázását a törvény ép oly feltétlenül szigoruan követeli, mint a 6-12 évesek rendes iskolázását. Ezt a község két úton eszközölheti; vagy külön önálló ismétlő-iskola felállításával mindenik felekezet számára közösen, mikor egy külön tanítói állomást állíthat, vagy a községben levő egy vagy több felekezeti iskolánál alkalmazásban levő tanítóknak valamely mérsékelt, de méltányos külön dijat ad az ismétlő iskolások tanításáért. Kb. 40 községben az ismétlő-iskolát ily módon állították föl; néhány község, pl. Aszód, Fót, Gödöllő községileg intézkedik közös ismétlő iskola állításáról; de a legtöbb helyen a felekezeti iskolák tanítóinak ad a község külön díjat az ismétlők tanításáért.

A rendes tankötelesek iskolázásáról kevés örvendetest jelent. Panaszolja, hogy az elüljárók hanyagok. A pusztai iskolák ügye se haladt előre. Úgy látszik, ez az ügy is a jövőnek marad föl elintézésre. Már a felnőttek oktatását, mely az előző évben szép sikerrel indult meg, folytatták. Majd áttér az iskoláknál az utóbbi évben történt gyarapodásokra. 189 község közül 75-ben volt gyarapodás. E 75 közül hét hely szerepel községi iskolával. Még nagyobb a gyarapodás a felekezeti iskolákban, hol a tantermek száma 40-nel szaporodott; 19-et részint czélszerűen átalakítottak, részint a régi rossz helyett egészen újjal cseréltek föl, 201de számbeli szaporodás nélkül; a tanítók száma 39-el szaporodott; 23 iskolában tetemesebb felszerelés történt; 20 iskolában egyéb gyarapodás, minők: alapítvány, ajándékozás, tanítói fizetések jelentékenyebb fölemelése. Ha e számokhoz hozzáadjuk a mult évi jelentésben felsoroltakat, melyek a megelőző két évről szólnak, kitünik, hogy 1869 óta, tehát nem egészen három év alatt a tantermek száma 89-el szaporodott, 39 tetemes átalakítást nyert, a tanerőkben a gyarapodás 97 új tanítói állomást mutat fel, 43 iskolában tetemesebb felszerelés történt s 40 iskola nyert másnemű jelentékenyebb gyarapodást.

Bár máris hosszasan foglalkoztunk ez időszakkal, mégis ideiktatjuk e becses jelentés befejező részét, a mely egyben búcsuja is a kiváló tanfelügyelőnek:

Az iskolatanács erre a következő határozatot hozta:

1872 junius 12-én az iskolatanács ülésén már Dallos Gyula, ideiglenes másodtanfelügyelő elnökölt. Ugyanis addig, míg e hivatal végleg betöltetnék, a tankerület ügyeinek vezetését reá bízták. Dallos harmadfél hónapig vezette a tankerületet, a mely idő alatt egész működése leginkább a póttanfolyamok, az alakulóban levő s újonnan felállítandó iskolák ügyeinek intézésére irányult. Nagy László az 1872 augusztus 29-iki iskolatanácsi ülésen mutatkozott be. Jelentésében hangsulyozta, hogy "a népiskolák csak úgy tölthetik be rendeltetésüket, csak úgy gyakorolhatnak döntő befolyást a közművelődés és jóllét előmozdítására, ha azok a népiskolák eszméjének legújabb fejlődési álláspontjára emeltetnek, ha azok ama néposztály szükségeinek, melyek számára rendeltetvék, megfelelnek. Ily népiskoláink nekünk a legújabb időkig nem voltak. A szellemiekkel foglalkozó magasabb osztályokról gondoskodtak gimnáziumok, akadémiák, theologiai intézetek és egyetem; az anyagi dolgokkal foglalkozók felsőbb osztályáról reál, kereskedelmi és gazdászati tanintézetek útján; de nem gondoskodtak kellőleg a közföldmívelő és alsó iparos-osztályról. Ezek számára általában csak elemi iskoláink voltak; olyanok, melyek főleg az egyházak czéljainak álltak szolgálatában; olyanok, melyekben az alsó néposztály nélkülözte azt a kiképzést, mely a kor igényeinek megfelelőleg, jövő állására és polgári hivatására is tüzetes tekintettel lett volna. Most már a nemzet törvényhozása útján követeli, hogy a népnevelési ügy minden hivatottai a közoktatás magasztos czélját gyámolítsák." Jelenti továbbá, hogy a tornászat tanítására az idén különös súlyt fektettek, mert a testgyakorlatok tanítását a népiskolákban tovább mellőzni nem lehet. Ezenkívül a néptanítók számára államsegélylyel egybekötött gazdasági 202tanfolyamot nyitottak meg a magyarországi gazdasági tanintézetekben, tornászatit a pesti tornatanodában oly néptanítók számára, kik e szakmában tanítói oklevelet akarnak nyerni, szőlőszetit a budai vinczellér-képzőben. Ezek mindegyikében vettek részt pestmegyei néptanítók.

Nagy László az iskolatanács 1872 november 13-iki közgyűlésén arról számol be, hogy állásának elfoglalása óta mik történtek a legközelebb lefolyt harmadfél hónap alatt a tanfelügyelőség részéről, miket tapasztalt, mikre irányozta főkép teendőit s mely nevezetesebb tanügyi mozzanatok jöttek tudomására. Jelentése szerint az ismétlő-iskolák általában vagy el vannak hanyagolva, vagy épen nincsenek. A tankötelezettségi törvény rendeleteit a községi elüljáróság gyéren vagy épen nem alkalmazza. A faiskolákat, kevés kivétellel, nem használják kitűzött czéljokra. Testgyakorlatot sehol, a törvényszerinti többi tantárgyakat a legtöbb helyen csak részben és felületesen tanítják. Talált községet, melynek bírája és elüljárói a törvénytől előírt tantárgyak tanítását, a vallás, írás, olvasás, számoláson kívül, merő haszontalanságnak nyilvánították. De örvendetes mozzanatként jelzi, hogy néhány helyen új iskolák épülnek és új tanítói állásokat szerveztek. Az oktatást illetőleg haladásról tehet jelentést. Az iskolák nagyobb része hat évi tanfolyamra van beosztva és bár a törvénytől megszabott tantárgyakat teljesen még sehol fel nem ölelték s az oktatás eredménye a különféle kedvezőtlen befolyások alatt általában korlátolt, de kétségtelen, hogy az oktatás és a népiskolák szellemi élete fejlődésnek indult.

Iskolalátogatásai alkalmával a tanfelügyelő figyelemmel volt arra, hogy az iskolai hatóságoknak a tapasztalt hiányokat részletesen eléjök terjeszsze, azokat a törvény betöltésére sürgesse, a hiányok elhárításának módja és eszközei felől velük tanácskozzék, azokat a hiányokat, melyek felsőbb iskolai hatóság közvetítésével elháríthatók, elintézés végett jegyzésbe vegye, a tanítókkal az osztályok berendezése, az alkalmazott tanrendszer, tanítói eljárások, gátló akadályok, az iskolai rendtartás, kézikönyvek s általában az iskola beléletébe tartozó dolgokról értekezzék. Kiváló gondja volt az ismétlő-iskolák felállítása községi alapon, hol a felekezetek ilyeneket nem tartanak. A tankötelezettségi törvények érvényesítése czéljából utasították a tanítókat, helyi iskolai hatóságokat és községi bírákat, miként járjanak el e tekintetben közösen. Azután szól a nagykőrösi póttanfolyamról s az alakulóban levő pestvármegyei tanítóegyesületről.

Dömötör János az 1875 szeptember 1-i tanácsülésen mutatkozott be. Beszédében rámutat a népoktatás bajaira: a községek szegénységére, az iskolalátogatás elhanyagolására s az egyház és község gyakori ellentéteire a népnevelés tekintetében. Ismerve a viszonyokat, nem áltatja magát hiú ábrándokkal, hanem buzgalmához az iskolatanács tagjainak támogatását kéri. Javaslatai közül fontosabb az, hogy keresse meg az iskolatanács a vármegye területén lévő izraelita kerületi elnökséget: küldje át azoknak az izraelita hitközségeknek a névsorát, a melyek szabályszerűen megalakultak. Az ily hitközségek iskoláit az 1868: XXXVIII. t.-cz. 11. §-a értelmében, ha nem kizárólag egyesek tartatják fenn, tekintsék hitfelekezeti nyilvános tanintézeteknek; a diasporában élők iskoláit pedig tekintsék magánháznál való tanításnak, mely után a tanulók évenként valamely megfelelő nyilvános intézet tanítói előtt kötelesek vizsgát tenni, s ennek ellenőrzését, nyilvántartását, s róla a tanfelügyelőségnél és a megyei iskolatanácsnál való jelentés évenkénti beszolgáltatását tegyék a községi elüljáróság kötelességévé. Ezzel akarta kiirtani a mindenképen veszedelmes és hazafiatlan zugiskolákat, melyeknek fenntartói, tanítói és növendékei sejtelemmel sem bírnak arról, hogy Magyarországon közoktatási törvény is van. Ha nekik tetszik, minden héten megnyitják és minden héten megszüntetik iskolájokat, melynek egész felszerelése egy asztal, néhány szék, egy vásáron fogadott tanító s e tanítónak egy vonalzója és irásmintái, ha ugyan ilyenek is vannak. Ismétlőiskolai oktatás ezekben soha sincs. A növendék nem tudja, hogy neki hazája is van, melynek történelmét, földrajzát, alkotmányát, természeti viszonyait neki meg kell ismernie, hogy szerethesse. Az állam védelmét igényli, megköveteli a polgári jogokat, élvezi, de polgári kötelesség előtte nincs. Utasítsa továbbá az iskolatanács a községeket és városokat, hogy az ismétlő-iskolák megnyílásáról az őszi iskolai időre gondoskodjanak; akár a felekezetek tegyék ezt, akár a községek, akár egyház és község egyesült erővel. A felső népiskolák és polgári iskolák felállítása ügyében egyelőre ő maga tesz kísérletet, valamint a magániskolák 203ügyében is intézkedni fog. Majd szól az uradalmaktól pátronusi kötelezettség nélkül, az összes lakosság gyermekei számára fenntartott, többnyire pusztai iskolákról s azok jellegéről. Az uradalom uradalmi, az egyházi hatóság felekezeti iskoláknak nevezik ezeket. Mindkettő ellen lehet kifogást tenni, mert egyik sem egészen jogos. E kérdésben az iskolatanács döntését fogja kérni.

Nagyfontosságú ügynek jelzi az iskolai statisztikát is. Hogy a népiskolai kimutatások pontosak lehessenek: mulhatatlanul szükséges, hogy minden községnek és minden városnak legyen egy főkönyve, mely évről-évre kimutatja a tanköteleseket pontosan, születési éveik szerint, 6-12 és 12-15 év között. Míg ezt a község és egyház együttesen el nem készíti: addig nincs ellenőrzés; addig nem tudjuk, hogy az évi kimutatás szerint iskolába nem járó tankötelesek nagy seregéből hányan nem járnak egyáltalában iskolába; hányan nem járnak egy-két évig s végre hányan járnak egy-két évig. Az iskolai mulasztások rendes vezetése szintén mulhatatlanul szükséges, mert a községi elüljáróságot s a vármegye szolgabíráját nem lehet arra kényszeríteni, hogy esetleg a tanító emlékezete szerint hajtsa be a mulasztási büntetéspénzeket. A népiskolai törvény 133. §-a ellen is fordulnak elő vétségek a felekezeteknél. Egész sereg azoknak a rendes tanítóknak a névsora, a kik tanképesítési vizsgálat tétele nélkül már több év óta vannak rendes tanítói állomásra megválasztva, anélkül, hogy egyházi hatóságuk őket az oklevél megszerzéséig ideigleneseknek tekintené, s bizonyos záros időn belül, elmozdíttatás terhe alatt, követelné tőlük, hogy a törvénynek eleget tegyenek. S mily gondatlanság az adminisztráczióban, hogy a tanítóknak gyakran még csak egy írott sorban sincs a fizetésök megállapítva, sem díjlevél, sem jegyzőkönyvi határozat, sem szerződés formájában. A tanítók fizetésére nézve még arra is fölveti a kérdést, hogy ki van feljogosítva a kántortanítói díjak szétválasztását megállapítani? Ugyanis nyomára jött, hogy a kántortanítói fizetésekből 8-9 frtot számítanak a tanításért, 4-500 frtot és a stólát a kántorságért. Pedig a "canonica visita" nem egyoldalúlag s nem csupán egyházhatóságilag megállapított közokirat s azért nem is lehet azt egyoldalúlag, csupán az egyházhatóságnak magyarázni, hanem annak magyarázásába be kell folyni mindazoknak, a kik a "canonica visita" megalkotásában tényező részt vettek. Hisz így az is el fog következni, hogy az úrbéri rendezések alkalmával, országos törvény alapján, a tanítónak adott legelői illetménybeli fizetés is megszünik az egyháznak iskolai vagyona lenni.

Az iskolai jövedelmek kimutatásánál különben is igen sokszor előfordul az a kifejezés, hogy "az iskolának nincs semmi jövedelme", holott ugyanakkor a másik oldalon 500-600 frt kiadás van kimutatva. Hogyan lehet tehát az iskolának kiadása, ha jövedelme nincs? A felelet igen egyszerű: egyházi vagy községi segélyből. De sem az egyház, sem a község nem igen mutat hajlandóságot az iskolának valami határozott jövedelmet, alapvagyont, tőkét vagy bármi jövedelmi forrást határozottan kijelölni, hanem az évi segélylyel akarja függésben tartani magától az egész iskolát, tanítójával együtt. Ezek alapján kéri tehát a tanfelügyelő az iskolatanácsot, hogy a népiskolai állapotok pontos kimutatásának elérhetése czéljából következőleg intézkedjék:

Ezek szükségesek a tanfelügyelőnek, ha erejét elfecsérelni nem akarja.

204Fölemlíti még, hogy a népiskolai köteles tantárgyak közül a mezei gazdászatra és kertészetre s ezekkel kapcsolatban az iskolai kertekre és faiskolákra vonatkozó régebbi határozatok felfrissítendők, ugyancsak a tornahelyek előállítására is köteleztetni kéri a községeket, a hol ilyen még nincs.

Pest-Pilis-Solt vármegye tanügyi állapota - Dömötör János idejében - 1876-ban, mikor a vármegye épp utóljára szerepel e névvel, a következő volt:

Ezek a számok magukban is beszélnek. A munka nagy erővel indúlt meg vármegyeszerte új intézetek szervezése és új iskolák építése iránt. Rendezés alatt van a tanyai iskolák ügye is. Számos község pusztai iskolázási ügyének 207rendezésére történtek közelebbről kezdeményező intézkedések. A mi az 1907: XXVII. t.-cz. végrehajtását illeti, megemlíthető, hogy a rendezési munkálatok mindjárt a törvény életbelépte után megindúltak s azoknak az államsegélyeknek a főösszege, a melyet a nem állami népiskolák tanerői jelenleg fizetéskiegészítés vagy korpótlék czímén élveznek, meghaladja a vármegyében a fél milliót, (540,430 K), ebből a kecskeméti kirendeltségre esik 118,497 K.

A kecskeméti kir. tanfelügyelői kirendeltséget az 1899-1900. iskolai év elején szervezték, még pedig olyképen, hogy a kirendeltség vezetője (eleinte segédtanfelügyelő, újabban kir. tanfelügyelő) teljesen önállóan járt el a kecskeméti s a négy alsó járásbeli (kalocsai, kiskőrösi, kiskunfélegyházi - a város kivételével - és kunszentmártoni) ügyekben, csupán a közig. bizottság elé tartozó ügydarabjait küldi revízióra a pestmegyei kir. tanfelügyelőnek.

Pest, Pilis és Solt vármegyék 1839-40. évi országgyűlési követei 1840 június 8-án a Karok és Rendekhez intézett jelentése szerint: kívánták egyebek mellett, hogy a kisdedóvó ügyében országos választmány tegyen előmunkálatokat. A kisdedóvás terén az állam mellett még az Országos Magyar Iskolaegyesület buzgólkodása emelendő ki. Kisdedóvók 1873-ban csupán Czegléden, Halason, Kalocsán, Nagykőrösön, Promontóron (Budafok), Ujpesten és Váczon (Fröbelkert) vannak. 1877-ben a következő helyeken találunk kisdedóvóintézeteket:

A kisdedóvók a következők:

Az Országos Magyar Iskolaegyesület 1888 szeptember 15-én Visegrádon nyitotta meg első egyesületi kisdedóvóját. Ugyancsak ez év november havában kezdte meg működését a szigetszentmártoni, 1889 deczember havában a dunaharaszti, 1891-ben a pesthidegkúti, 1892-ben a sződi, 1893-ban a szigetbecsei, 1901-ben a szentendre-izbégi, 1903-ban a pilisborosjenői I. sz. s 1907-ben itt a II. sz. Solymáron 1891-től 1900-ig, Békásmegyeren 1897-től 1907-ig tartott fenn az egyesület óvódákat, a melyeket azután államivá tettek. Ezekben a kisdedóvókban fennállásuk óta több mint 10,000 idegen ajkú (német, Izbégen szerb és tót is) gyermek tanult meg magyarul beszélni. A nőegyesület Váczott 1868 óta tart kisdedóvót. Ilyen kisdedóvó van 1862 óta Kiskunhalason is.

A kecskeméti ref. egyház 1807. évi jegyzőkönyve az új városban "magában támadt kisdediskolákról" beszél. 1862-ben nyílt meg egy állandó kisdedóvóintézet; az óvó illetménye lakáson kívűl 120 frt, s a gyermekektől havi 30 kr. Ez óvóda mint róm. kath. jellegű szünik meg 1865-ben. A város az első óvódát 1869-ben állította föl. Itt jelenleg négy kisdedóvó van. Nagykőrösön a ref. egyház 2081840-41-ben állított kisdedóvódát, mely 1858-59-ig működött. 1871-ben az itteni nőegyesület szervezett kisdedóvó-intézetet (ekkor még csak menedékhely, 1876-ban rendes óvoda), 1875-ben pedig a város egy másikat. Most itt négy községi óvoda s egy menedékház van. Kalocsán az iskolanénék vezetése mellett 1868 május 1-én nyílt meg az óvoda. Monoron 1878-ban magánjellegű kisdedóvó-intézet keletkezik. Kunszentmiklóson 1880-ban a nőegylet alapít óvodát, mely 1889-ben községivé lett. Kiskunfélegyházán 1882-ben nyílik meg az I. sz., mint egyesületi, most községi. (Itt most négy van.) Gödöllőn szintén 1882-ben keletkezik egy magánóvoda. Váczott 1888-ban Schuszter Konstantin építtett óvodát (a felsővárosban), a melylyel kapcsolatos egy árvaház (tizenkét gyermek számára); az alsóvárosi 1892-ben nyílt meg. A törökbálinti róm. kath. óvodát 1890-ben Zimándy Ignácz plébános, a szentendreit ugyanekkor Simor herczegprimás alapította. Erzsébetfalván 1891-ben magánjelleggel nyilik meg az első óvoda. Fóton ugyanekkor gróf Károlyi Sándor s neje alapítanak óvodát is a Szent Vinczéről nevezett irgalmas testvérek házában. Alsónémedi és Örkény község 1892-ben nyári menedékházat állít. Abony, Dunapataj, Fülöpszállás, Solt ugyanekkor, Irsa község 1893-ban szervez óvodát. Erzsébetfalván 1895-ben nyílik meg az első magán jellegű óvoda, a mikor Gyömrőn is keletkezik óvoda községi jelleggel. Dunavecsén, Nagykátán 1896-ban keletkeznek megyei óvodák, Irsán ugyanekkor községi épül. A többi kisdedóvó-intézetek újabb eredetűek.

A legnépesebb állami elemi iskola az újpesti, a mely 1880 óta, a mikor a 13 tantermű községi iskolát államosították, oly rohamosan fejlődött, hogy itt ma már 98 tanerő (46 férfi, 52 nő) működik. Növendékeinek száma 5482. Az iskolák 12 körzetre oszlanak. Az Attila-utczában, Erzsébet-utczában, Ferencz József-téren, Lőrincz- és Toldi-utczában 16 tantermű épületek vannak, a melyek az 1900-1902. években épültek. A Tavasz-utczában épen most van építés alatt egy újabb 18 tantermű égület, az Árpád-úti és a Virág-utczai bérhelyiségekben elhelyezett iskolák számára. Az iskolatanács 1869-iki jegyzőkönyvben szerepel, hogy Ujpest községe a felekezeti iskolák helyébe közös elemi népiskola felállítását határozta el, két osztálylyal. Biztosította már a tanítói javadalmat is. A választás vezetésére báró Podmaniczky Ármin tanácstagot küldték ki.

Erzsébetfalván 1880-ban nyílt meg az állami elemi iskola 2 tanerővel, itt 1874-ben egy tanerős magán-, 1878-ban egy tanerős községi iskola volt. Jelenlegi tanerőinek száma: 56 (20 férfi és 36 nő.) Az iskolák 6 körzetre oszlanak. Az Erzsébet-utcai iskola 1900-ban, a Gyár- és Kálmán-utczai pedig 1903-ban épűlt. 1885-ben 5, 1900-ban 32, 1905-ben 45 tanerő működik. 1907-ben a Rózsa-utczán új körzet alakult.

A kispesti állami elemi iskolát 1879-ben szervezték. Az iskolák a belső területen ma már 6 körzetre oszlanak, nem számítva bele a különvált pestszentlőrinczit; a tanerők száma 56 (22 férfi és 34 nő). 1907-ben az Erzsébet-, 1909-ben a Rendesy-telepen nyíltak meg új iskolák. Itt az iskolák nagyobbrészt bérházban vannak. A Petőfi-utczában van egy 16 tantermű modern épület, (1902-ben épült), új építkezések folyamatban. Az Erzsébet-telepen két tantermű angol minta iskola-épület állíttatott fel 1909-ben. Kispestre nézve az iskolatanács jegyzőkönyvei szerint Dallos Gyula másodtanfelügyelő azt mondja az 1872 június 12-iki tanácsülésen, hogy "új községi elemi iskola felállítását jelentették be Kispestről, hol eddig semminemű iskola nincs."

Budafokon 1882-ben szervezték az állami iskolát, 1902-ben a róm. kath. fiúiskolát is államosították, még 1907-ben Kelenvölgyön nyílt meg egytantermű állami iskola. A tanerők száma 21, (8 férfi, 13 nő). Kelenvölgyön két tantermű angol minta-iskolát állítottak föl 1909-ben.

211Soroksáron 1885-ben nyílt meg egy két-tantermű állami elemi leányiskola. Ezt az iskolát 1897-ben és azután 1907-ben fejlesztették. Az iskolák 3 körzetre oszlanak. A tanítók száma 21 (8 férfi és 13 nő). Egy középponti 7 tantermű iskola építése, továbbá a Soroksár községhez tartozó Péteri pusztán, a hol 1907-ben épült iskola, még két új épület emelése most van folyamatban.

A monori iskolákat 1885-ben szervezték. Itt ma 7 férfi és 10 nő működik.

A legtöbb állami elemi iskola a pomázi járásban van. Az itteni állami elemi iskolák között a legmagyarabb a pilisvörösvári, a melyet 1883-ban szerveztek s 1904-ben fejlesztettek, 10 tantermű. A pomázit 1901-ben szervezték; 8 tanerős; a dunabogdányit, mely 7 tanerős, 1902-ben, a solymárit 1902-ben, a békásmegyerit és a hozzátartozó csillaghegyit 1901-ben szervezték. Az előbbi 7, az utóbbi 5, illetőleg 1 tantermű. Budakalászon 1902-ben nyílt meg az állami iskola, 5 tanerős. Négy-négy tanerősek: a nagykovácsi (szervezési ideje 1885), pesthidegkúti (1880), piliscsabai (1902), pilisszentiváni (1894). Három tanerősek a csobánkai (1901), pilisborosjenői (1909), pilisszántói (1885), pilisszentkereszti (1902). Pilisszentlászlón 2 tanerős iskolát 1904-ben, Leányfalván egy tanterműt 1907-ben szerveztek. - Az alsódabasi járásban Örkényen s a hozzátartozó Csurgay-majorban 1886-ban, illetőleg 1891-ben szerveztek állami elemi iskolát, a mely 8, illetőleg 1 tantermű. Felsődabason két tanerős iskolát 1881-ben, Alsódabason egy tanterműt 1907-ben szerveztek. - A biai járásban a már említett budafoki iskolán kívül még a következő községekben szerveztek állami elemi iskolákat: Budakeszin 1902-ben (5 tantermű), Nagytétényben 1884-ben (4), Törökbálinton 1885-ben (4), Albertfalván 1885-ben (2) és Kistétényben 1882-ben (2). - A dunavecsei járásban Dunavecsén 1905-ben (10), Szalkszentmártonban 1904-ben (6) és Tasson 1904-ben (4). - A gödöllői járásban Rákosszentmihályon 1884-ben (10), Rákosligeten 1900-ban (7), Isaszegen 1905-ben (7), a Czinkotához tartozó Mátyásföldön 1903-ban (2) és Ehmann-telepen 1898-ban (4). - A monori járásban a már említett kispesti és monori iskolákon kivül Vecsésen 1905-ben és a hozzátartozó telepen 1899-ben (12, illetőleg 2 tantermű), Czeglédberczelen 1895-ben (7), Nyáregyházán 1885-ben (3). - A nagykátai járásban Tápióbicskén 1901-ben (7 tantermű). - A ráczkevei járásban a már említett erzsébetfalvi és soroksári iskolákon kivül: Csepelen 1884-ben (9), Tökölön 1889-ben (6), Dunaharasztin 1883-ban (4) és a hozzátartozó Rákóczi-ligeten 1909-ben (1), Taksonyban 1883-ban (3), Áporkán 1905-ben (2), Majosházán 1896-ban (2), Szigetújfalun 1885-ben (2), Szigetcsépen 1884-ben (1) és Szigetszentmártonban 1885-ben (1 tantermű). - A váczi járásban Galgagyörkön 1894-ben (2) és Sződrákoson 1904-ben (1). - A Szentendréhez tartozó Izbégen 1902-ben (2 tantermű).

Ujpesten, Kispesten, Erzsébetfalván, Budafokon, Soroksáron és Monoron, mint a mely helyeken az állami elemi iskolák körzetekre oszlanak, az iskolák tanítói, óvónői közös (együttes) értekezleteket is tartanak. Ez értekezleteknek az a czélja, hogy a szétszórt körzetek munkája bizonyos egyöntetűséget nyerjen. Szeptemberben a tanév-megnyitó intézkedéseket beszélik meg. Novemberben a tanulmányi eredményeket egyeztetik és a szegény gyermekek segítésének módozatait állapítják meg; januárban és márcziusban az iskolák tanulmányi állapotát beszélik meg. Májusban a tankönyvek, tanszerek jegyzékét állapítják meg és megvitatják a tantervben mutatkozó szükséges változásokat is. Júniusban a tanév eredményeit összegezik és azután a következő évi együttműködés tervezetét készítik elő. A közös értekezletek tisztikarát alkotja: az elnök és társelnök, az igazgatói kar és a két jegyző. A közös értékezletek elnökét és társelnökét az igazgatók közül titkos szavazás mellett választja az együttes tanítótestület, az illetőket állásaikban a kir. tanfelügyelő erősíti meg. A két jegyzőt a tantestületből kijelölt egy-egy tagból az együttes értekezlet választja. A tisztikar megbízatása 3 évre terjed. A határozatokat a tanfelügyelő hagyja jóvá.

A kecskeméti kirendeltség területén a fülöpszállási központi fiú és leány 3-3 tantermű, továbbá a hozzátartozó Balázsi, a Fülöpkerekegyháza p. I. és II. sz. és Kurjantó pusztán egy-egy tantermű vegyes iskolákat 1900-ban; Jászszentlászlón 3 és a hozzátartozó Lantos és Felső tanyákon egy-egy tantermű vegyest 1907-ben; Kecskeméten 4 tantermű leány 1904-ben; Kiskunhalason a központban 7 tantermű fiú és 7 tantermű leány, a Szabadságtéren, Vörösmarty-utcza és Zerge-utczában és a városhoz tartozó Balota, Bodoglár, Füzes és Tajó pusztákon egy-egy tantermű vegyes iskolát 1907-ben; Kunszentmiklóson 212a belterületen 4 tantermű fiú és 4 tantermű leány és a városhoz tartozó Kunkerekegyháza pusztán 1 tantermű vegyes iskolát 1907-ben és Szank, Alsómóriczgát, Felsőmóriczgát pusztákon 1901 és 1902-ben, az izsáki, félegyházi és tázlári úton 1900-ban és 1901-ben egy-egy tantermű vegyes iskolákat szerveztek. Kiskőrösön a belső területen 2 tanteremmel, a Czebe-pusztán és Feketehalmon egy-egy tanteremmel szerveztek az 1909-10. tanévben állami elemi iskolát.

Halász Ferencz: Állami népoktatás czímű munkájában az állami népoktatás hatásáról Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyére vonatkozólag azt írja 1902-ben, hogy ezek külső és belső életének színvonala, viszonyítva a más jellegű iskolákéhoz, határozottan kedvező, mind a növendékek általános tudása, mind a rendes iskoláztatás tekintetében is.²¹ Rámutat a nemzetiségi helyeken működő állami iskolákra, mint a melyek hatása a magyarságra nyilvánvaló.²² A székesfőváros környékén levő idegenajkú lakosság nehezen magyarosodik, az állami iskolák hatása azonban mind erősebb lesz. Azokban a községekben, a melyekben az állami népiskolák hosszabb idő óta vannak működésben, igen örvendetes képet találunk.²³ A székesfőváros közvetetlen közelében levő ama községekben, a hol a magyar nemzeti népoktatás nem vert még gyökeret, elsőrangú kultúrpolitikai feladat, hogy a népoktatás ügye rendeztessék. Ma már nagyrészben segítve van e bajon, azonban még ma is sok a megoldásra váró feladat.²⁴ A nagyobb építkezések közül az újpesti, kispesti és erzsébetfalvi iskolákat emeli ki Halász. Az előbbi kettő 16, az erzsébetfalvi 12 tantermes épület. Az újpesti és kispesti épületek költsége 124.490, illetőleg 127.187 K, az erzsébetfalvaié 77.000.²⁵ Ujpesten egyébiránt az 1901. évben négy új állami iskola épült, közel 490.000 korona költséggel.²⁶

Szász Károly az iskolatanács 1872 márczius 20-iki ülésén beterjesztette a tankerületben levő összes községi iskolák kimutatását, mely szerint elemi iskolák voltak Óbudán 12 tanteremben 12 tanítóval; Ujpesten 4 tanteremben 4 tanítóval; Miskén 3 tanteremben, 3 tanítóval; Szalkszentmártonban 4 tanteremben 4 tanítóval; Nagykátán 3 tanteremben, 3 rendes és 1 segédtanítóval; Ujkécskén 3 tanteremben 3 tanítóval; Szadán 2 tanteremben 2 tanítóval; Felsődabason 1 tanteremben 1 tanítóval; Gyömrőn 2 tanteremben 2 tanítóval; Tetétlen-pusztán 1 tanteremben 1 tanítóval. Már kinyert államsegélylyel biztosítva van két pusztai iskolának a felállítása, ú. m. Kistétényben és Nyáregyházán 1-1 tanteremben 1-1 tanítóval. Mivel a kormány a feltételeket helyben hagyta s az államsegély ügyét már tárgyalás alá vette, felekezeti iskolának községivé való átalakulása a megvalósulás stádiumába jutott Dunavecsén, hol 6 tanteremben 6 tanító lesz. S így a községi jellegű intézetek létszáma 52 tanteremben ugyanannyi tanító lesz; vagyis jelenleg már 44 tanteremben 44 tanítót mutat föl. Ekkor az alábbi községekben történt gyarapodást a községi elemi iskoláknál: Gyömrőn az előbb egy osztályú felekezeti iskola községivé válván, a közbirtokosság iskolául és tanítólakul alkalmas épülettel ajándékozta meg, melyben a második osztályt a szükséges átalakítások után felállították s a második rendes tanítói állomást szervezték. Miskén a község csekély összeggel gyarapította az iskola-alapot. Szadán az iskolaépítés befejeztetvén, az előbbi felekezeti egy osztály helyett két osztály áll, két rendes tanítóval; az építkezés az előirányzatnál (melyhez az állam 2000 forinttal járult) 1500 forinttal többe került és e jelentékeny összeget gróf Pejacsevich János fedezte, a ki a volt tanítónak élethosszig 300 forint évi nyugdíjt biztosított s még az iskolának taneszközökkel való felszerelésére is 100 forintot ajándékozott. Szalkszentmártonban a községi iskola két szűk és rozzant tanterem helyett két díszes és czélszerű 213osztálylyal hirdeti e szegény, de lelkes község becsvágyát melyet törekvésében 2300 forintnyi államsegélylyel a kormány is támogatott, végre Tetétlenen gróf Teleki Sándor majorjában s az ő költségén jól ellátott pusztai iskolát állítottak.

A legtöbb községi iskola, mint láttuk, Kecskeméten van. A ref. híveknek itt már 1567-ben volt iskolájuk, a melyből a kollégium fejlődött ki. A város 1599-ben fogadott mindkét felekezetnek (kath. és ref.) iskolamestert. Az addig felekezeti iskolákat 1877-ben tették községiekké, a mikor a város belső területén 34, a pusztákon 11 tanító volt, jelenleg a városban 48, a pusztákon 30. A pusztai iskolák közül tíz 1885-ben keletkezett. Mostani épületei 1881, 1888 és 1892/1893, 1904 és 1906-ból valók. Az iskolai zászlóaljak intézménye 1903-ban innen indult ki. Elemi iskolába járt 1878-ban 2760 gyermek, jelenleg 6025.

Az egyes róm. kath. elemi iskolák története a következő:

A ref. elemi iskolák közül legnépesebb a nagykőrösi, melynek 22 tantermébe 1490 tanuló jár. A czeglédi 20, a solti 9, a dunapataji, kiskunlaczházai 6, az abonyi, ócsai, dömsödi, gombai, rákospalotai 4, az alsónémedi, pátyi, gödöllői, péczeli, rákoscsabai, szentmártonkátai, fóti 3, a budaörsi, töki, ordasi, gyömrői, üllői, pócsmegyeri, tahitótfalui, makádi, váczi 2, a kocséri, jászkarajenői, tápiószelei, tószegi, törteli, alsódabasi, bugyii, gyóni, lajosmizsei, biai, tinnyei, apostagi, hartai, hévizgyörki, mogyoródi, vasadi, kisoroszi, szigetmonostori, szigetszentmiklósi, őrszentmiklósi, váczhartyáni, veresegyházi és szentendrei egy tantermű. A kecskeméti kirendeltség területén legnépesebb a szabadszállási, 9 tanteremmel. Az izsáki 4, a bogyoszlói és ókécskei 3, a dunaszentbenedeki, érsekcsanádi, soltvadkerti, szeremlei és uszódi 2, az akasztói, kerekegyházi, prónayfalvai és szanki egy tantermű. Ezek a dunamelléki ref. egyházkerülethez tartoznak.

1770-ben a Pest vármegye hatósága alá tartozó Óbudán (egy katholikus német tannyelvű iskola mellett) egy ref. magyar iskolát találunk. Tanítója Pataky Benjámin, kihez 15 növendék járt, kik fejenként 50 dénárt fizettek.²⁸

A ref. elemi iskolák közűl becses történeti adataink vannak az alábbiakról:

Az ág. h. ev. v. el. iskolák közül legnépesebb a pilisi 7 tanteremmel s 545 tanulóval. A rákoskeresztúri, albertii 4, a czeglédi, dunaegyházai, irsai 3, a gyóni, apostagi, aszódi, czinkotai, bényei, petérii, tápiószentmártoni, rákospalotai, domonyi, nagytarcsai és acsai 2, a tápiószelei, hartai, csömöri, hévizgyörki, ikladi, mogyoródi, kávai, mendei, csomádi, csővári, fóti, váczbottyáni, váczkisújfalui, zsidói és váczi egy tantermű; a kecskeméti kirendeltség területén Kiskőrös és Soltvadkert 4 tantermű. Ezek valamennyien a bányakerületi ág. hitv. ev. püspökséghez tartoznak.

Az ág. h. ev. elemi iskolák érdekesebb adatait az alábbiakban soroljuk föl:

A görög nem egyesülteknek Pest vármegyében az 1771-2-ik évi kimutatások szerint hét helyen volt szabad vallásgyakorlatuk és iskolatartási joguk.²⁹ Jelenleg gör. kel. iskolák vannak: Szentendre, Budakalász, Csobánka, Ráczkeve, Lórév, Szigetcsép és Pomáz helységekben, a melyek valamennyien a budai szerb püspökséghez tartoznak.

1798-ban a helytartó tanács (válasza vármegye tudósítására) azt kívánja, hogy nemes Földvári Mihály szentendrei lakos "az ott való capitalis illyrica oskolamesternek Stoichich Györgynek megverettetéséért" a kiküldendő szolgabíró s esküdt által - a helybeli tanács, vicariusnak és a görög nem egyesült vallású papoknak jelenlétében - "a környülállásokhoz képest megpirongattasson." Az is kimondatott, hogy "senki a köztanítókra kezét rátenni ne merészelje, hanem az ellenök tehető panaszt az elégtétel megnyerése végett - a helybéli director eleibe terjessze."³⁰ 1804-ben a görög óhitű lakosok iskoladirektorainak a katholikus nacionális iskolák direktoraitól való függéséről van szó a vármegye közgyűlési jegyzőkönyveiben.³¹

2211798-ban az abonyi, aszódi és irsai zsidó iskolába járó gyermekek összeírásáról van szó s ez évben Aszódon 33 zsidóiskolába járandó fiú- és leánygyermeket írtak össze.³² Később a zsidó gyermekeknek a keresztény normális iskolákba rendelt befogadásáról van följegyzés.³³ 1802-ben kötelezik az abonyi zsidó hitközséget, hogy a gyermekek tanítója részére ajánlott 150 frtot fizessék meg.³⁴ 1803-ban arról olvasunk intézkedést, hogy az abonyi, aszódi és irsai zsidó iskolák állapota felől a felvigyázó szolgabírák tudósítsák minden esztendő végével a pozsonyi kerületbeli nemzeti iskolák direktorát.³⁵

Az izr. el. iskolák főbb adatai a következők:

Magán elemi iskola van Rákospalotán egy fiú, és egy leány, Dömsödön, Czinkotán, Gödöllőn, Isaszegen, Rákoskeresztúron, Monoron, Tápiószentmártonban és Solymáron. Egyesületi iskola csak Nagykőrösön van.

Az iparoktatás múltjára nézve csak egy kis adatot találunk a vármegye jegyzőkönyveiben. Egy 1815. évi kisgyűlés, a helytartótanács ama rendeletével foglalkozik, mely szerint a mesterlegények a szépírás s rajzolást tanító iskolák gyakorlására szoríttassanak.³⁶ Iparoktatásról voltaképen csak a múlt század nyolczvanas éveitől kezdve beszélhetünk. Az abonyi iparosinasiskolát 1882-ben, az albertfalvit 1886-ban, az aszódit 1908-ban, a budafokit 1891-ben, a czeglédit 1884-ben, az erzsébetfalvit 1896-ban, a gödöllőit 1901-ben, a kiskunfélegyházi iparos- és kereskedő-inasiskolát 1884-ben, a kispesti iparosinasiskolát 1889-ben, a monorit 1885-ben, a nagykőrösi iparos- és kereskedő-inasiskolát 1884-ben, a rákospalotai iparos-inasiskolát 1898-ban, a soroksárit 1894-ben, a szentendreit 1908-ban, az újpestit (fiú és leány) 1884-ben és 1905-ben, a váczit 1884-ben, a vecsésit 1908-ban szervezték. Csepelen Weiss Manfréd gyártulajdonos lőszer és aczélgyárában tart fönn 1909 óta inasiskolát.

Legnagyobb az újpesti, a mely faiparira, fémiparira és vegyesiparira oszlik. A tanulók száma 1909-ben 1058 fiú, 83 lány. A tanítóké a hitoktatókon kívül 26. Czegléden az inasok száma: 304 iparos és 34 kereskedő, a kiket 7; Erzsébetfalván az inasok száma 307, a kiket 12; Kiskunfélegyházán 249 iparos és 33 kereskedő, a kiket 9, illetőleg a kereskedőknél 3; Kispesten az inasok száma 344, a kiket 13; Nagykőrösön az inasok száma 223 iparos és 140 kereskedő, a kiket 6; Váczon 350 iparos és 41 kereskedő, a kiket 6 tanító oktat. Albertfalván 1907-ben, Kispesten 1908 és Váczon 1906-ban Inas-Otthont szerveztek.

A kecskeméti iparos- és kereskedő-inasiskolát 1883-ban szervezték, tanítóinak száma: 17 és 8 hitoktató. Tanulóinak összes száma: 574. A kecskeméti kir. tanfelügyelői kirendeltség területén ezenkívül iparos-inasiskolák vannak Kalocsán, Kiskőrösön, Kiskunhalason, Kiskunmajsán, Kunszentmiklóson, Szabadszálláson és Újkécsken, melyek mind községiek.

Gazdasági önálló népiskola van Lajosmizsén, mezőgazdasági és kertészeti irányú, községi jelleggel, a melyet 1902-ben szerveztek egy tanítói állással olyképen, hogy a szaktanítót az állam nevezi ki. Tanulóinak a száma az 1909-10. tanévben 77. Gyakorló terület terjedelme 21 kat. hold 1552 □-öl. A rákospalotai majorosgazda-intézetet a gróf Károlyi Istvántól ajándékozott 150 holdnyi István-telken 222az Orsz. Gazdasági Egyesület, az állam támogatásával és magánadakozásokból 1876-ban állította föl 1 igazgatóval és 1 segéddel. Ennek a helyén van ma a Clarisseum (róm. kath. el. leányiskola hat tanulóval.) A kecskeméti kirendeltség területén Szabadszálláson van gyümölcstermelési irányú önálló gazdasági népiskola, a melyet 1905-ben szerveztek. Gyakorló területe: 3 hold 1361 □-öl. Gazd. ism.-iskola 145 helyen működik. Legrégibb a bajaszentistváni és tahitótfalui (1896), a dusnoki és érsekcsanádi községiek (1899) és a sződi róm. kath. (1897.)

Az iskolatanács 1872 augusztus 28-iki ülésén jelenti Nagy L., hogy Kecskeméten egy gazdasági szakosztálylyal egybekapcsolt felsőbb népiskola szervezését vették tervbe, hogy az első osztályt a jövő tanév végén már megnyithassák. Kecskemét e czélra ajánlott épülettelket, építési anyagokat, a szükséges kézi és igás napszámot, 200 hold földterület, melyből 60 hold föld mintagazdaságnak rendeztetnék be, 140 hold pedig külön úgy kezeltetnék, hogy ennek jövedelme a mintagazdaság felszerelésére s általában gazdasági czélokra fordíttatnék. A városi hatóság kérelmezte a közokt. minisztériumtól a tanárok fizetését és az építendő iskola építési költségeinek fedezését. A miniszter azonban kijelentette, hogy a tervezett felső népiskolában működő gazdasági igazgató-szaktanár fizetése s egyéb járandóságai fedezésére megkívántató összeget helyezi csak kilátásba. Ez a felső népiskola az 1894-5. isk.-évben szünt meg; a mikor a földmíves-iskolát alapították 200 hold területtel. 1877-ben a tanító illetménye összesen (fizetés és járulék) 1050 frt volt.

A kalocsai érseki hittani intézet 1735 óta áll fenn (magyar tannyelvű). 1873-ban 1 igazgató, 4 rendes tanár, 1 tanító van benne, a bennlakó tanulók száma 28. 1866-ban 4 évfolyamú, egy igazgató és 4 rendes, összesen 5 tanárral és 33 hallgatóval. 1877/8-ban a tanulók száma 23. Az 1906/7. tanévben 3 rendes, egy rendkívüli és egy helyettes tanár működik; a hallgatók száma 38.

A váczi püspöki hittani intézet 1764-ben keletkezett, (magyar tannyelvű) 1873-ban 1 igazgatót, 4 rendes tanárt s 13 bennlakó hallgatót találunk itt. 1881-ben újra alapították. 1877/8-ban 4 osztályú, tanára 4, tanulója 29. 1906/7-ben 2 rendes, 2 helyettes tanár működik; a hallgató 46.

Legnagyobb az ujpesti áll. polg. leányiskola, a melyet 1883-ban alapítottak, a mikor 8 tanerővel, kik között 4 hitoktató, 3 osztálylyal kezdte meg működését; a három osztályban volt 79 növendék. Ma itt a tanerők száma 34 és a növendékeké 824. Az iskola főépületét az 1896/7. évben építették s bővítették 1902/3-ban és 1909/10-ben. De a szomszédtelket is megvásárolták s új építkezések vannak tervbe véve. Az intézetben női kézimunka-tanfolyamot is szerveztek, a melyhez művezetőt először az 1902/3. évben alkalmaztak. A kézimunka-tanfolyamnak második szakosztályát az 1903/4. tanévben, a harmadik szakosztályát (műhimzői) az 1905./6. tanévben szervezték. 1907/8-ban a csipkekészítő és iparművészeti szakosztály is megnyilt.

Az újpesti áll. polg. fiuiskolát az 1894/5. tanév elején szervezték. Ferencz József-téri helyiségei 1902-ben épültek. Tanárainak száma az első évben öt, jelenleg 15 és 4 hitoktató. A tanulók száma az első évben 151, ma 661. Tanulóinak 50%-a önálló pályán, 30%-a felsőkereskedelmi iskola elvégzéséhez kötött pályákon, a többi a tanítói pályán oszlik meg.

Abonyban községi jelleggel szerveztek polg. fiú- és leányiskolát 1901/2-ben. Az első évben mind a fiú-, mind a leányiskolában egy-egy tanár, a fiúiskolában 38, a leányiskolában 28 növendék volt. Ezt az iskolát 1902/3-ban államosították, ekkor épültek a mai helyiségek. Most itt a fiú- és leányiskolában 5-5 tanár működik, a fiúiskolai növendékek száma 106, a leányiskoláé 63. Ez iskolák növendékeinek 80%-a az ipari és kereskedői pályát keresi föl.

A bányai ág. h. ev. egyházkerület aszódi leánynevelő-intézetét 1891-ban szervezték. Ebben 4 osztályú polg. iskola, továbbá az 1908/9. tanévtől háztartási és gazdasági tanfolyam is van. Az intézet a báró Podmaniczky-féle kastélyban van, a melyet az egyházkerület 1890-ben vásárolt meg. A tanerők száma 1891/2-ben 7, a tanulóké 63, jelenleg 14 tanerő van és 131 tanuló.

A budafoki áll. polg. fiu- és leányiskolákat 1904-ben szervezték. 1907/8-ban nyertek új épületet. 1908/9-ben szervezték a női kézimunka-tanfolyamot művezetőnői állással, ekkor állították a slöjd-műhelyt és kosárfonó-tanfolyamot is. A tanárok száma 1904/5-ben a fiúiskolában 2, a leányiskolában 1; a tanulók 223száma a fiúiskolában 49, a leányiskolában 20. Ma ez iskolákban 6-6 tanár 128, illetőleg 116 növendéket oktat.

Czegléden 1869-ben szerveztek közs. polg. fiú- és leányiskolát, melynek igazgatója 1869/70-től 1900/01-ig Elefánty József. A fiú- és leányiskolában az 1869/70. évben 4, az 1873/4. tanévben 8 tanerő működik. A leányiskolánál az 1884/5. tanévtől nyílt meg a 3. és 4. osztály. A növendékek létszáma 1869/70-ben a fiúiskolában 28, a leányiskolában 22. A fiúiskola 1901/2-ben szünt meg, a mikor 99 növendéke volt. Teljesen áll. jellegű lett az intézet 1885-ben. Kézimunkatanfolyammal bővült 1902-ben; a fehérvarró és himző és egy felsőruha szabó-varró-csoport 1908-ban alakult. A fiúiskolában 3544 növendék, a leányiskolában az 1909/10. tanévig, a mikor a növendékek száma 218, összesen 3362 növendék tanult. A tanárok jelenlegi száma a művezetőnővel együtt 9. A kézimunka-tanfolyam helyisége s az igazgatói lakás 1877 előtt, az osztályok helyiségei 1877-ben, a tornaterem, egy osztály s az iroda 1905-ben épültek. Új építések tervben.

A Magyar Gazdasszonyok Orsz. Egyesületének czinkotai polg. leányiskolája 1905/6-ban épült. Az intézetet voltaképen még 1866-ban szervezték s a már említett évben telepítették Czinkotára. 1909-ben a tanerők száma 6, a tanulóké 117 (bennlakók). Az internátusban a belügyminiszter 75 állami alapítványi helyet szervezett. Itt is vannak kézimunka-tanfolyamok. Az egyesült internátusában a középosztály gyermekei közül eddig 1166 leányt nevelt.

A Miasszonyunkról nevezett iskolanénék Kalocsán 1860 szeptember havában négy évfolyamú felsőbb leányiskolában kezdték meg működésüket. 1868 óta a konviktusi iskola a polgári iskola 4 osztályát foglalja magában. 1883/4-ben 30 növendéke van. Az iskolanénék felső népiskolát is szerveztek, a melynek két osztályában 1896-ban 56 növendék van.

Kecskeméten a leányoknak magasabbfokú oktatása 1852-ben kezdődik, a mikor két osztályból álló városi nőnöveldét alapítottak. Tóth Lajosné Dianovszky Anna volt az első nevelőnő, a ki a várostól évenként 200 pfrtot és 6 öl puhafát kapott, ezenkívül a növendékek az I. osztályban havonként 1, a II-ban 2, a franczia nyelvért 2, a rajzért szintén 2, a zongoráért 4 frt rendes tandíjat fizettek. 1861-ban e helyett a katholikusok, s a protestánsok részére egy-egy községi nőnöveldét szerveztek. A közs. polg. leányiskolát 1875-ben szervezték. A jelenlegi modern épületek 1899-ből valók. Tanerőinek száma 1875-ben 3, jelenleg 11. 1875/6-ban, a mikor még két osztály volt, a tanulók száma 49, 1880/1-ben (4 osztályú) 94. Az iskolát 1904-ben államosították. Növendékeinek száma ma a nyolcz tanteremben 341. Említésre valók kézimunka-kiállításai.

Kiskőrösön 1905-ben alakult a polg. isk.-egyesület, a mely az 1903-ban megnyílt magán polg. iskolát átvette. A négy-négy osztályú fiú- és leányiskolát 1907-ben a község vette át. A tanulók száma a két intézetben 1909/10-ben 123.

Kiskunfélegyházán 1895-ben szerveztek közs. polg. leányiskolát, a mely 1908-tól mint r. kath. jellegű folytatja működését. 1899-ben kézimunka-tanfolyammal bővítették. Növendékeinek száma az első években 100-110, legutóbb 155. A tanerők száma 6. Az intézet kiegészítő része a Constantinumnak.

A kiskunhalasi ref. polg. leányiskolát 1872-ben szervezték. Első igazgatója özv. Balparlaky Györgyné Tóth Antónia. 1873-ban az igazgatón kívül még csak egy rendes tanítónő működik, óraadók 4-7 főgimn. tanár. 1895-től az igazgatón kívül 3 tanítónő s rendes kézimunka-tanítónő is van alkalmazva. Tanulók száma 1883/4-ben 25. Az 1905/6. iskolai évben 5 tanára s 54 növendéke volt. Az 1908/9. tanévben a tanítók száma változatlan, a tanulóké 56.

Monoron közs. fiú és leánypolg. iskolát 1903-ban szerveztek. 1906/7-ben államosították. 1906-ban épültek a mai helyiségek. Tanerőinek száma 11, a tanulóké az első évben 51, jelenleg 245. Az 1909/10. tanévben a naponként vidékről utazó növendékek részére napközi otthont szerveztek.

Nagykőrösön 1877-ben szerveztek közs. felső leányiskolát, mely 1905-ben polgári iskolává fejlődött. 1877/8-ban a tanerők száma 5, a tanulóké 26. A tanerők száma ma is 5, a tanulóké 126. A mai iskola 1904/5-ben épült.

Törökbálinton 1909 szeptember hóban a Francziaországból elűzött Notre dame apácza-rend tagjai szerveztek polg. leányiskolát. A tanerők száma 6. Bennlakó növendék 60, bejáró 10. Helyiségei 1907-ben épültek.

Váczon 1892-ben szerveztek róm. kath. polgári leányiskolát, vezetői a Szent Vincze-nővérek. 1905-ben a gróf Csáky püspök adományából épült Karolina-iskolaépületben 224van elhelyezve. Tanárok száma hitoktató, torna- és ének-tanítókon kívül ma 5, a növendékeké 1892/3-ban 103, 1908/9-ben 158.

Zsámbékon a Szentkeresztről czímzett irgalmas nővérek kongregációja. 1905-ben szervezett polg. leányiskolát. Ekkor és 1906-ban épültek a jelenlegi helyiségek. A tanulók száma az első évben 10, most 64, a tanerőké 4.

Erzsébetfalván az 1909/10. tanévben nyílt meg áll. polg. fiú- és leányiskola s Rákosligeten közs. polg. fiú- és leányiskola. Az itt említetteken kívül magán polg. iskolák vannak még Rákospalotán, Soroksáron, Szentendrén fiú- és leányiskola, a melynek felekezetivé való átszervezése folyamatban van; Erzsébetfalván, Kispesten, Rákosszentmihályon és Gödöllőn leány.

Pest, Pilis és Solt vármegyék 1839/40. évi követei (Dubraviczky Simon és Szentkirályi Móricz) sürgették a papi növendékek oktatását, "a mennyiben ezek, mint népoktatók, a nép erkölcsi és szellemi kifejlődésére legnagyobb befolyást gyakorolnak." Az országos biztosság kirendelésére vonatkozó egyesség azonban nem sikerült.³⁷ Az iskolatanács 1869. nov. 17-iki ülésén került szóba, hogy a tankerületben működő tanítók számára neveléstani ideiglenes tanfolyamot rendezzenek. A kalocsai róm. kath. s a nagykőrösi ref. képzőt jelölik ki, a hol ilyen tanfolyamok a nyári szünidő alatt szervezhetők volnának.

Kalocsán a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék vezetése mellett óvónőképző-intézetet szervezett Haynald érsek. Ebbe az óvónőképzőintézetbe eleinte csak szerzetesnőket vettek fel, 1888 óta külső növendékeket is. A két tanfolyam hallgatóinak száma 1895-ben 52. Az 1906/7. tanévben 10 tanár működik, a tanulók száma 10 rendes és 3 magán.

A kalocsai r. kath. tanítónőképzőt, mely a Miasszonyunkról elnevezett nénék vezetése alatt áll, Haynald érsek alapította, az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. életbeléptetése után, 3 éves tanfolyammal. 1875/6-ban 11 tanára van, tanulók száma 72. 1883-ban bővítették ki a 4. évfolyammal. 1894/5-ben 12 rendes, 1 hitoktató, összesen 13 tanára van, tanulók száma 103, oklevelet nyert 20. 1896-ban a növendékek száma 121, kik közül 89 az internátusban volt elhelyezve. Az 1906/7. tanévben 11 tanár működik, a tanulók száma 110 rendes és 9 magán.

A Miasszonyunkról elnevezett iskolanénék vezetése alatt áll itt a polg. tanítónőképző-intézet is. A kétéves tanfolyam 1883-ban 3 tanfolyamúvá lett és magában foglalja a polgári képzőkre előírt összes szakcsoportokat. 1894/5-ben 7 rendes, 1 hitoktató, összesen 8 tanár működik, tanulók száma 21, oklevelet nyert 4 rendes és 11 magántanuló. Az intézet fennállása óta 1896-ig 122 növendék nyert itt oklevelet, kik közül 95 szerzetesnő volt és 27 világi. A tanképesítő vizsgálatokat 1895 óta a minisztertől kinevezett bizottság előtt tartják. 1896-ban a 3 tanfolyamban 21 rendes és 19 magántanulót találunk. Az 1906/7. tanévben 9 tanár működik, a tanulók száma 43 rendes és 13 magán.

Ugyancsak a Miasszonyunkról nevezett iskolanénékre bízták az árvák nevelését is abban a díszes épületben, a melyet Haynald érsek az iskolanénék temploma mellett építtetett. Az intézetben 1896-ban 45 árva volt elhelyezve.

A kalocsai róm. kath. elemi fiu-tanítóképző intézet alapítója Kunszt József érsek, ki 1856-ban, egyetértve a helytartótanácscsal, a beszüntetett érsekújvári királyi képzőintézetnek Kalocsán adott új hajlékot. A tanfolyam 1856-1870-ig kétéves volt. Ez idő alatt az intézetnél 239 alkalmazott, de még nem képesített tanító és 150 növendék kapott tanítói oklevelet. A hároméves tanfolyamot 1870-ben, a négyévest 1883-ban állították be Haynald Lajos biboros-érsek áldozatkészségéből. A hároméves tanfolyam alatt 24 alkalmazott tanító, 157 intézeti növendék, 1 magántanuló és 6 érettségizett egyén nyert elemi tanítóságra képesítő oklevelet. A négyéves tanfolyam idejében az 1908/9. tanév végéig 8 alkalmazott tanítót, 434 intézetbeli növendéket és 2 érettségizett egyént képesítettek elemi tanítóságra. 1908/9. végéig 1030 okleveles tanítót adott az intézet a hazának. Az intézet területe 865 □-öl. Eredetileg két tanteremből és egy kis irodából állott. Haynald Lajos 1871-ben két új termet építtetett, majd 1883-ban emeletes épületté alakíttatta át 40.000 K költséggel. 1902-ben Császka György érsek újjáalakíttatta, torna- és zeneteremmel bővitette ki, 20.000 K költséggel. Az intézetben van jelenleg négy osztályterem, egy zene-, egy torna- és egy fizikai szertárterem, egy kis vegytani laboratorium, egy tanári tanácskozóterem, 225egy igazgatói iroda, egy orgona- s egy harmonium-szoba egy gyakorló iskolai terem és egy pedellus-szoba. A gazdasági gyakorlatokra van az intézetnek 2400 □-öles kertje. Gyakorlóiskolául az intézet alapításától kezdve a kalocsai róm. kath. belvárosi iskola szolgált, míg 1902-ben Császka György érsek bőkezűségéből osztatlan hatosztályú gyakorlóiskolát szerveztek az intézetnél. A szegénysorsú növendékek segélyezésére jelenleg évi 7800 koronát utalványoz a kalocsai érsek. Van ezenkívül 4 drb 84 koronás ösztöndíj és egyes növendékek más ösztöndíjakban és segélyben is részesülnek. Az intézet évi fenntartási költségei 28,000 K. 1885 óta kath. kántorképző tanfolyam is van. A növendékek művelődésére 1885 óta ifjúsági önképzőkör, a lelki élet fejlesztésére pedig 1904 óta Mária-kongregáczió áll fenn. Fenntartói a kalocsai érsekek voltak; jelenleg Várossy Gyula. Az intézetnek 1856-ban, mikor megnyitották, csak 11 növendéke volt; jelenleg a tanulók száma megközelíti a százat. 1870-ben a hittanáron és képzőtanáron kívül még egy rendes és 8 segédtanár (ezek között 2 zene- és 1 tornatanár); 1883-ban összesen 3 rendes és 8 segédtanár; 1891-ben 4 rendes és 6 segédtanár működött az intézetnél; végre 1903 óta 5 rendes és 2 segédtanári állast szerveztek, és így az igazgatóval és a gyakorlóiskola tanítójával együtt a tanári testület 9 tagból áll.³⁸

Schuster Konstantin, váczi püspök 1888-ben 40.000 frt alapítványt tett oly czélra, hogy abból Kiskunfélegyházán nagyobbszabású leánynevelőintézetet állítsanak. Ez vetette meg alapját a Constantinum-nak, melyben négy elemi s négy polgári osztály (a volt községi iskola bevonásával) az 1908/9. iskolai évben, az elemi tanítóképző-intézet pedig egyelőre két évfolyammal, 1909 szeptember hó 1-én nyílt meg. A Constantinum a váczi püspök főhatósága s a Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanénék vezetése alatt áll.

A kiskunfélegyházai áll. tanítóképző-intézetet 1876-ban Csongrádról helyezték át Kiskunfélegyházára Dömötör János kir. tanfelügyelő idejében. Az intézetet Szász Károly miniszteri tanácsos 1876 október 8-án nyitotta meg. A tanárok száma ekkor 10, a növendékeké 103. A képzőt az 1883/4. tanévben alakították át négy évfolyamuvá, a mikor 6 rendes, 1 segédtanár és 3 hitoktató működik, a növendékek száma 64. 1894/5-ben 7 rendes, 2 segéd-, 2 hitoktató, összesen 11 tanár, tanulók száma 52, oklevelet nyert 4. Az intézet e jelenlegi új helyiségébe az 1904/5. iskolai évben költözött, a mikor felvétetett 130 növendék, kik közül 114 bennlakó és 16 bejáró. Az 1906/7. tanévben 12 tanár működik, a tanulók száma 125. Első igazgatója Dékány József, a ki 1878-ig működött.

A dunamelléki ref. egyházkerületben a tanítók még a XIX. század első tizedében is a gimnáziumokból kerültek ki. Gróf Teleki Sámuel egyházkerületi főgondnok kezdeményezésére a nagykőrösi ref. egyháztanács 1836-ban a néptanítókat képző és gazdálkodást tanító szék betöltésére pályázatot hirdetett. 1837-ben a dunamelléki egyházkerület Kasidra Pált választotta meg erre. 1850-ben mint gazdasági intézet végkép, mint preparandia, egy ideig megszünt. 1855-ben az egyházkerület újból Nagykőrösön állítja fel a képzőt. A képző fenntartói: az egyházkerület s a nagykőrösi egyház. Mindegyik testület maga fizeti az általa választott tanárokat, a tantervet is az egyházkerület állapítja meg, amely a főfelügyeletet az egyházkerületi főválasztmány útján gyakorolja. Igazgatóul 1858 aug. 30-án Nagy László kisújszállási ref. gimn. tanárt választották meg. Az 1860-1869. években Ballagi Károlyt találjuk az egyházkerület részéről fizetett tanszéken. A kormányzó-választmányt az egyházkerület 1863/4-ban szünteti meg, annak hatáskörét a tanítóképzőintézeti iskolaszékre ruházván. A két fenntartó testület 1869-ben határozza el a gyakorlóiskola felállítását. 1870-ben Kiss Áront, 1882-ben Kiss Kálmánt választják meg igazgatóul. A negyedik évfolyam 1885/6-ban nyilt meg. Növendékeinek száma 1855/66-1895/6-ig 2471. Az egyházkerületi tanítóképesítő bizottság 1895/6-ig 675 növendéknek adott tanítói oklevelet. Az 1906/7. tanévben 11 tanár működik, a tanulók száma 112 rendes és 10 magán.

Az aszódi ág. h. ev. algimnáziumra vonatkozólag biztos adatok vannak 1786-tól. Hosszú időn keresztül csak egy tanára volt, kezdetben Schola latina a neve, 1859/60-ban felső elemi fitanoda, 1860/61-ben fiúk és leányok együttesen járnak ide, 1862/3-ban algimnázium. Mostani alakját 1865-ben nyerte. A tanárok 226száma 1853/4-ben 2, 1865/6-ban 3, 1868/9-ben 4, 1880/1-től 5 (a hitoktatókon kívül.) Tanulóinak száma 1833/4-ben 28, 1858/9-ben csak 12, 1874/5-ben 104, 1887/8-ban 121, jelenleg 128. Petőfi Sándor tanára: Koren István végzett teologus, 1833-ban vette át az aszódi iskola vezetését s itt 23 évig működött. Az iskola épen az ő idejében vette föl a gimnázium nevet s három osztályból állott: donatus, grammatika és syntaxis. Koren a három osztály növendékeit így nevezte: ejtegető, szófejtő és szókötő. Koren a magyar nyelvet, történelmet, földrajzot, természetrajzot és az első két osztályban a hittant magyarul tanította, a többi tárgyat latinul. Petőfi 1835/6-tól - 1837/8-ig, három éven át járt ebbe a gimnáziumba. Most fáradoznak abban, hogy az intézetet főgimnáziumá fejlesszék Petőfi főgimnázium névvel.³⁹

A czeglédi ref. iskolát magas színvonalra emelték már a XVI. század közepe táján Szegedi Kiss István s Bakonyi Albert (püspök). A mint a czeglédi régi jegyzőkönyekből olvassuk: ez az iskola szolgáltatta régente még a debreczeni anyaiskola rektorait is.⁴⁰ Az iskola később alsóbbrendűvé vált. De sokáig nem tudunk róla. 1722-ben Patai József rektorságában ismét tógás deákok vannak.⁴¹ 1753-ban a kormány a czeglédi protestáns iskolát a grammatikáig lefokozta. 1752-ben ugyanis a reformátusok megverték a katholikus iskolamestert, a mikor a budai klarisszák följelentették, hogy a reformátusok jogtalanul bírják a templomot tartozékaival együtt. A vizsgálat alkalmával arra hivatkoztak a kálvinisták, hogy vallásukat 1547 óta gyakorolják s hogy a templom az 1681. évi XXV. t.-cz. meghozatalakor már az övék volt. A kanczellária akképen döntött, hogy Czegléd 1683 után, hat évig lakatlan volt s ha a reformátusok birtokában voltak is a templomnak 1681-ben, már annak szakadatlan birtoklására nem hivatkozhatnak, mert a földesúrra szállott a vitatott terület. De különben is az 1681. évi XXVI. t.-cz. megalkotásakor Czegléd a török hódoltság alatti részekhez tartozott. A királyné részökre más területet adat templom- s iskolaépítés czéljaira; de az iskolára nézve kimondatott, "hogy a grammatikánál magasabb tanulmányokat, vallásgyakorlatuk elvesztésének terhe alatt, hagyják abba s következésképen a bölcsészet tanárát s más szükségtelen oktatóikat azonnal bocsássák el."⁴²

A czeglédi mai áll. főgimnáziumot 1899-ben alapították, a mikor két párhúzamos I. osztálya 92 tanulóval nyilt meg, a kiket három tanár oktatott. Ma (1909/10.) 18 tanára s 368 tanulója van. Az első érettségi 1907-ben volt, 16 növendékkel. Az intézet jelenlegi helyiségeit 1903-ban építették.

Gróf Batthyány József érsek megyéjének székhelyén emelt a kegyesrendiek vezetése alatt oly intézetet, a mely első korszakában magában foglalta a középiskolai tanfolyamot s itt a kegyesrendiek a bölcseltet és teologiát is előadták s a székesegyházban hitszónokokként is működtek. Az alapítólevél 1765-ből való. A jelen intézet alapítója Kunszt József kalocsai érsek 1860-ban. Az átvétel első évében csak 4 osztály állott fenn, 8 osztályúvá az intézet 1864/5-ben fejlődött. 1865-ben volt az első érettségi a gimnáziumban, a mikor 24 tanuló közül 22 lett érett. Az intézet jelenlegi épületei 3 részből állanak: a Stephaneum, a kollégium (tanárok lakásai) és gimnázium. A gimnázium kétemeletes épület, a mely 1870-ben épült föl. Az intézet élén a pater rektor áll, a ki egyúttal a gimnázium igazgatója. Mellette főfelügyelői fölhatalmazással a gimnáziumi prefektus működik a gimn. teendők végzésére. A Stephaneumban a rektor után a stephaneumi főfelügyelő (praefektus generalis) következik. Az obszervatoriumot Haynald biboros-érsek alapította. Az első korszak első igazgatója Zsigmondovics Illés, 1765-1766-ig; az utólsó Vida Imre 1855-1860-ig. A második korszak első igazgatója Weninger Sándor 1861-1866-ig. Érettségi vizsgálatot tett 1895/6-ban 28. A tanulók összes száma ekkor 518.

A kecskeméti róm. kath. főgimnáziumot 1714-ben alapította gróf Koháry István országbíró 30.000 rhenus forinttal s telekkel; főgimnáziummá alakult a kecskeméti róm. kath. egyházközség hozzájárulásával (1859-ben.) Első igazgatói 1715-ben Kovátsovits Pál; 1715-16-ban Zabojnik Péter, helyettes igazgató Vilhem Ádám. Az intézet 1832-ben épül emeletre, a mai helyén, a város 227kath. tanácsa s polgárai hozzájárulásával. 1859-ben a homlokzatot meghosszabbították; 1894-ben szárnyépülettel látta el a róm. kath. egyházközség. Tanárok száma: 1715-53-ig 2-3; 1754-1806-ig 4-5; 1806-59-ig, mint a nagy gimnáziumokban; 1863-tól, mint a főgimnáziumokban. Tanulók száma 1715-ben 63, 1715-54-ig 114-400 között, 1754-77-ig 260-506 között, 1778-1806-ig 26-300 (26 1790-ben volt), 1807-50-ig 200-300 között, (1851-59 között 100-on alul) most 290. Az intézet 1715-25-ig a ferenczrendiektől vezetett normális iskolák épületében volt. 1753-ban a poétikai és rhetorikai osztálylyal bővülvén, a rend új épületet emelt a mai kath. konviktus telkén a Jókai-utcza és Régi Iskola-utcza sarkán. 1832-ben készült a mai helyére a gimnázium. 1806-ban a Nova Ratio értelmében a IV. oszt. normális iskolák hozzákapcsolásával öt osztályúvá, majd nagygimnáziummá lett. 1849-58-ig kisgimnázium. 1859-ben nyilt meg a főgimnázium. 1863-ban volt az első érettségi vizsgálat.⁴³

Kecskeméten nagyobb ref. iskola már a XVI. században volt. 1596 körül Veresmarti Mihály tanított benne. Erről az iskoláról a város régi jegyzőkönyvében ez a följegyzés olvasható: "Anno 1599. megfogadtuk városostúl György deákot (azaz Petri Györgyöt) mesternek, a ki magasabb tanintézetté emelte az iskolát". Egy 1683-ból való jegyzék szerint a theologus (tógás?) deákok száma (30-40) a háborús idők miatt leapadt. A főgimnáziumot 1830-tól kezdve többszörös megszakítással építtette a kecskeméti református egyház a városi és egyházkerületbeli hitsorsosok pénzsegítségével. Kezdetben egy professzor volt három segédtanítóval, 1809-től 2 professzor, 3 segédtanítóval, 1856-tól 11 tanár, ma 15. Tanulók száma az első években nincs feljegyezve, mostanában 280 körül. A tanári fizetés 1599-ben 32 forint, 3 fertály búza, egy verő ártány; 1695-ben 80 forint, egy ölő ártány, egy mázsa só, 100 font hús, 25 font faggyu, 50 fő káposzta, 5 fertály búza; 1759-ben 209 forint, 15 öl fa és egy szőlő; 1808-ban 400 forint, 70 véka búza, egy szőlő, 15 öl fa; 1857-ben 700 forint; 1868-tól 1000 forint, 1896-tól az állami fizetési fokozatok szerint. 1750-ben az akadémikus rektorok helyét állandó professzorok váltják fel. 1830-ban a gimnázium kerületi főiskolává lesz a nagykőrösiekkel vívott nehéz küzdelem után, de a Thun-féle Entwurf 1851-ben algimnáziummá degradálja. 1856-ban újra főgimnáziummá és nyilvánossá lesz. 1860-ban megszünik a vele kapcsolatos theologia és jogakadémiát kap, mely 1875-ben külön válik tőle. 1896-ban államsegélyt nyer.⁴⁴

A kecskeméti kegyesrendi tanárok pendítették meg 1853-ban az eszmét, Kecskeméten a reálirányú oktatás meghonosítása iránt. A város képviselőtestülete azután 1855-ben elhatározta, hogy önálló, három osztályú városi reáliskolát állít. Az iskola I. osztályát 1857-ben nyitották meg, 14 tanulóval. Ez az iskola az 1860-61. tanévben 27 tanulóval megszünt. Az állami főreáliskolát 1869-ben alapították. 1895-ig 1303 növendéke volt (évenként átlag 52.)⁴⁵

Kecskeméten felső-kereskedelmi iskola is van szervezés alatt, melynek I. osztálya az 1910/11. tanévben fog megnyílni.

A kiskunfélegyházi róm. kath. négyosztályú jászkun-kerületi algimnáziumot 1810-ben állitották fel. 1866-ban egy világi igazgató, egy hittanító, egy rendes, 3 helyettes, összesen 6 tanár (4 világi, 2 egyházmegyei) működik, tanulóinak száma 107. 1875-76-ban mint községi algimnáziumban (négy osztályú) 8 tanár működik, a tanulók száma 94. 1885-ben a tanárok száma 11, a tanulóké 87. 1894-95-ben községi főgimnázium; van 5 rendes, 6 helyettes, 4 hittanító, egy tornatanító, 4 rendkívüli, összesen 20 tanár. Érettségit tett 20. 1906-907-ben 18 tanár működik, a tanulók száma: 306.

A halasi ref. iskola rektorai a kecskeméti egyházmegye jegyzőkönyvében 1592 óta vannak följegyezve. Ott említik, hogy hajdan tógás deákjai is voltak. Az egyházközségi nyolczosztályú főgimnázium eredete tehát 1592-ig vezethető vissza. A kiskunhalasi ref. algimnáziumban 1866-ban egy igazgató, 6 rendes, összesen 7 (hat világi, egy pap) tanár működik, tanulók száma 63. 1875-76-ban mint főgimnáziumban 13 tanár és 101 tanuló van, érettségit tett 19 tanuló. 1877-78-ban (nyolczosztályú főgimnázium) 12 tanára van, a tanulók száma 103, érettségit tett 15. 1885-ben a tanárok száma 14, a tanulóké 189, érettségire 228jelentkezett 23. 1894-95-ben 10 rendes, 2 helyettes, 3 hittanító, egy óraadó, egy tornatanító, összesen 17 tanár, tanulók száma 280, érettségit tett 20. 1906-907-ben 15 tanár működik, a tanulók száma 271.

A kunszentmiklósi ref. egyházközségi hatosztályú reálgimnáziumot 1735-ben alapították. 1866-ban 4 rendes, 2 helyettes, összesen 6 tanár (mind pap), tanulók száma 75. 1873-ban egy papi igazgató, 2 világi, 3 papi rendes tanár, egy világi helyettes működik benne, tanulóinak száma 89 rendes, 2 magán. 1885-ben a tanárok száma 9, a tanulóké 88. 1894-95-ben összesen 8 tanára van s 102 tanulója. 1897-98-ban hatosztályú, a tanárok száma 7, a tanulóké 88. Az 1906-907. tanévben a tanárok száma 8, a tanulóké 110.

A nagykőrösi ref. főgimnázium első rektora 1580 körül Szilvásújfalusi Imre. Utána pedig Veresmarti Mihály 1598-ban vállalkozott az iskola vezetésére. Tanárai között találjuk 1741-69 között Losonczi Istvánt, a "Hármas kis tükör" szerzőjét; 1848-49-ben Galgóczy Károlyt, a monografust. Az ötvenes évek tanári testületében mind csupa irodalomtörténeti neveket találunk. 1632-ben 16 növendék subscribált, 1722-ben 62. Az 1833-37-ik évben a három bölcsészeti osztályban 54, az 1847-48. évben 65 növendék volt. Az újraszervezéskor, az 1851-52-ik évben, az I-VIII. osztályban 175, 1895-ben 294, 1908-909-ik évben 377 a tanulók száma. Tanárai: eleinte a rektor professzor változó számu publicus praeceptorokkal 1851-52-ig; az 1852-53-ik évben 12, 1908-909-ben 17 tanára van. 1851-52-ben egy rendes tanár fizetése 600 frt. 1898-ig tanári törzsfizetés 800-1000 frt. 1898-ban az állammal kötött szerződés alapján a tanári létszámot szaporították s az állami tantervet vezetik be. A jelenlegi épületet a ref. egyház, az állam s a város anyagi segítségével 1901-ben emelték.

Ujpesten 1905 szeptember 1-én nyilt meg a községi gimnázium két párhuzamos I. osztálya 85 tanulóval. 1908-ban államosították. Most hat osztályú; tanulója: 356; tanárai: 9 rendes, 1 rendkívüli, 4 helyettes s 5 hitoktató.

A váczi kegyesrendi tanintézetet gróf Kolonics Zsigmond püspök s bíbornok alapította 1714-ben. Csakhamar a grammatikai osztályokat is fölállították. Gimnáziumuk 1725-1727 között épült. A költészeti s rhetorikai osztályokat 1730/1-ben állították föl.⁴⁶ 1866-ban 8 tanár működik, tanulók száma 177. 1875/6-ban hat osztályú algimnázium, 11 tanár, 160 tanuló. 1877-ben a tanárok száma változatlan, tanuló 150. 1885-ben a tanárok száma 16, a tanulóké 282. 1894/95-ben (róm. kath. főgimnázium) 9 rendes, 5 helyettes, 3 hittantanító, 1 tornatanító, 1 rendkívüli, összesen 19 tanár, 350 tanuló, érettségit tett 20. Az 1906/7. tanévben (kegyesrendi főgimnázium) 19 tanár működik, tanulója 427.

A rákospalotai Wagner-féle magánfőgimnáziumban 1906/7-ben 28 tanár működik, a tanulók száma 249.

A kecskeméti magasabb iskola már a XVI. században fennállott. A XIX. század IV. évtizedében szervezték át kollégiummá s 1831-ben kezdték meg a jogi tárgyak előadását. A jogi tanfolyam két évig tartott. 1848 után szünetelt a jogtanítás az 1860/61. tanévig, 1863-ban nyitották meg a III. évfolyamot. 1874-ben Kecskemét városa 3 tanszék költségeit vállalta el. 1882-ben pedig a IV. tanszék fenntartását. A ref. jogakadémia kormányzó testülete az egyházker. tanügyi biz. akad. osztálya és a húsz tagból álló igazgató-tanács, az egyházkerület, kecskeméti ref. egyház, Kecskemét városa s a jogakadémiai tanári kar képviselőiből alkotva. 1866-ban (3 évfolyamú) tanári kar: 1 igazgató, 5 rendes, 1 helyettes és 1 segéd, összesen 8 tanárral. Hallgatóinak száma: az I. félévben 66, a II. félévben 72. Az 1875/6. tanévben (4 évfolyam) 7 rendes, 2 helyettes, 3 magán, összesen 12 tanára és 131 hallgatója van. 1877/8-ban 8 r., 1 h. és 3 magántanár működik. A tanulók száma 64. 1884/5-ben a tanárok száma 12, a hallgatóké 64. Az 1894/5. tanévben 8 rendes, 1 rendkívüli és 7 magán, összesen 16 tanára s az I. félévben 48, a II. félévben 44 hallgatója van. Az 1906/7. tanévben 7 rendes, 1 rendkívüli, 9 magántanár működik, a hallgatók száma az I. félévben 97, a II-ban 101.

Pest, Pilis és Solt vármegyék 1839/40. évi országgyűlési követei, a mint 1840 június 8-án a "Tekintetes Karok és Rendek"-hez intézett jelentésükből kitünik, kívánták többek között azt is, hogy a vakok és siketnémák már fennálló intézetei tárgyában is megtegyék a szükséges munkálatokat.⁴⁷

231A siketnémák váczi királyi országos intézete az 1884/5. iskolaévben 93 növendék nevelésével és oktatásával foglalkozott. Mind a fiúk, mind a leányok kézimunkákat tanultak. E mellett gyakorolták a kertészetet és a házkörüli munkát. A gyakorló oktatás több iparágat is felölelt és pedig a varga-mesterséget 7, a szabóságot 11, az asztalos-ipart 4, a szíjgyártó-ipart 2, a kerékgyártóságot, kocsifényezést, kosárfonást és kárpitos-ipart 1-1 növendék tanulta; női kézimunkát 32-en tanultak. 1884/5-ben a fenntartás 37.000 frtba került. Az 1906/7. tanévben a tiszti személyzet 24, a növendék 102 fiú és 76 leány.

A siketnémák államilag segélyezett kecskeméti intézetét 1900-ban szervezték. A város törvényhatósági bizottsága ugyanis kimondotta, hogy a siketnémák és vakok intézetét fölállítja, ha az állam a tanerőket s a város csak a dologi kiadásokat fizeti. 1905 végén a vakok oktatása megszünt, és csak siketnémák részesülnek oktatásban. Az intézetben, melynek első igazgatója Németh László, 11 tanterem van. Az 1906/7. tanévben a tiszti személyzet száma 10, a növendékeké: 37 fiú és 27 leány.

Az aszódi m. kir. fiújavító-intézet, (az igazságügyi m. kir. minisztérium kocsigyártó ipariskolája) 1905-ben keletkezett. Az intézet épületét az igazságügyminisztérium emeltette 1904-ben, két tanteremmel. 1906-ban a tiszti személyzet száma 27, a növendékeké 250.

A rákospalotai kir. leányjavító-intézet (I-VI. elemi oszt.) az 1889. évben keletkezett. A jelenlegi épületek 1902-1905-ben épültek. 1889-ben 12, 1909-ben 172 a növendékek száma, a tiszti személyzet 17 tagból áll.

A kecskeméti tanítói országos árvaházat 1899-ben alapította a vallás- és közoktatásügyi minisztérium az orsz. tanítói nyugdíjalapból, Kecskemét városa pedig mintegy 100.000 kor. értékkel járult hozzá. Bent iskolázás nincs; a növendékek az I. osztálytól a középiskola VIII., illetőleg a képzőintézet IV. osztályáig minden osztályba járnak. Az 1909. év folyamán a hódmezővásárhelyi áll. óvóképzővel kapcsolatos kis ovodás árvaházat is ide telepítették át. A fiúk és leányok négy-négy csoportra oszlanak a helyiségekben és a 3-6 éves árvák számára is megfelelő lakrész van. Az igazgatónak és két-két árvaatyának, illetve árvaanyának van nagyobb lakása és két-két segéd-árvaatyának, illetőleg segéd-árvaanyának egy-egy butorozott szobája. Az intézetnek eddig 565 növendéke volt.

Nagytétényben a Fehér Kereszt-Egyesületnek van kisebb árvaháza.

Pest vármegyében - a kecskeméti kirendeltséget kivéve - az 1908/9. tanévben ifjúsági könyvtár 81 állami, 5 községi és 18 felekezeti iskolánál van. Az állami iskolák ifjúsági könyvtáraiban 15.054 kötet van 32.150 K 88 fillér; a községi iskolák ifjúsági könyvtáraiban 548 kötet, 1303 korona 61 fillér; a felekezeti iskolák ifjúsági könyvtáraiban pedig 3997 kötet, 4443 korona 74 fillér értékben. A legrégibb ifjúsági könyvtár a soroksári róm. kath. iskoláé, alapításának éve 1858, azután a váczi református iskoláé, a melyet 1859-ben alapítottak. Az állami és községi iskolák ifjúsági könyvtárának alapítása az utóbbi évekre esik, a legrégibb pl. az újpesti Árpád-úti iskoláé, 1902-ből való. A kecskeméti kir. tanfelügyelőségi kirendeltség területén volt ifjúsági könyvtár 7 állami, 3 községi, 4 róm. kath., 3 ref. és 3 izr. iskolánál. Az állami iskolák ifj. könyvtáraiban 1768 kötet, 3213 korona 02 fillér; a községi iskolák ifj. könyvtáraiban 2745 kötet, 4563 korona és a felekezeti iskolák könyvtáraiban 1725 kötet, 1863 korona értékben. Ezek alapítása is a legutóbbi évekre esik. A legrégibbek: mint pl. a fülöpszállási állami, kiskunhalasi állami, koháryszentlőrinczi községi, kalocsai róm. kath., ókécskei ref., kiskőrösi izr. iskolák mellettiek 1904-ből valók. Az 1907. évben a kalocsai főszékesegyházi könyvtárban (alapítási éve 1784) 61.767; a kalocsai Jézus-társasági kollégium könyvtárában (alapítási éve 1860) 17.285; a kecskeméti városi múzeumban, a mely 1898-ban alakult, 6725 drb (gyarapodás az év folyamán 605); a kecskeméti ref. főisk. könyvtárban (alapítási éve 1830) 14,957; a kunszentmiklósi ref. gimn. könyvtárban (alapítási éve 1820) 11.065; a halasi ref. főgimnázium könyvtárában, a mely 1760-ban alakult, 35.672; a váczi kegyestanítórend házi könyvtárában (alapítási éve 1714) 16.236 kötet volt.

Az iskolai zászlóaljak szervezése Gullner Gyula főispán és Fazekas Ágoston alispán kezdeményezésére 1907-ben indult meg nagyobb erővel. Az alispán 1907 augusztus 21-én körrendeletileg hívta föl a főszolgabírákat, polgármestereket és a községi elüljáróságokat, hogy az isk. zászlóaljak alakulását elősegítsék. Az isk. zászlóaljak kérdését azután a tanítótestületek és egyesületek is megvitatták s az 232eredmény csakhamar mutatkozott is. Az isk. zászlóaljakat oly képen alakították, hogy az iskola egy-egy osztálya egy-egy századot alkot, a négy vagy hatosztályú népiskolák osztályai egy zászlóaljat; kisebb helyiségekben vagy pusztákon, a hol a tanulók száma százon alul van, csak századok alakíthatók. Több helyen a katonai gyakorlatok mellett czélbalövést is végeznek. Ezek közül az isk. zászlóaljak közül különösen a kecskeméti közs. el. (a legrégibb), az újpesti áll. polg., az erzsébetfalvai, budafoki, rákosszentmihályi áll. elemi iskoláknál szervezett zászlóaljak értek el szép eredményeket. A vármegye törvényhatósága ezeknek a zászlóaljaknak egyöntetü vezetésére felügyelői állást is szervezett.

Ifjúsági egyesület ez idő szerint a vármegyében, a kecskeméti kirendeltséget ide nem számítva, 27 községben van, Kiskunfélegyházán az áll. tanítóképzővel, azután 4 közs. el. iskolával és a többi helyütt áll. el. iskolákkal kapcsolatban. Legnépesebb a monori vegyes egyesület 215 taggal. Legrégibb a Kispest-Hunyadi-utczai áll. el. iskolával kapcsolatos leányegyesület, a mely 1902-ben keletkezett. 1903-ban alakult a rákosszentmihályi, 1904-ben a kispest-szentlőrinczi, 1905-ben a majosházi, 1906-ban a solymári, 1907-ben a békásmegyeri, czeglédberczeli, nagykovácsii, pesthidegkúti, pilisvörösvári, tassi, vecsési; 1908-ban nyáregyházi áll., pándi községi, szalkszentmártoni áll.; 1909-ben az áporkai, dunabogdányi, dunaharasztii áll. el. iskolával, kiskunfélegyházi áll. tanítóképzővel kapcsolatban, a monori áll. el., őrkényi áll. el., peregi közs. el., leányfalvi, pomázi, pilisszentkereszti áll. el., szadai és váczszentlászlói közs. el. iskolákkal kapcsolatban. Áporkán 80, Dunabogdányban 71, Peregen 50 a tagok száma, a többi helyt kisebb; a dunaharasztii leány, az áporkai, monori, nyáregyházi, őrkényi és pándi vegyes, a többi fiú-egyesület; 12 egyesület mellett könyvtár is van. Monoron 243, Vecsésen 215, Szalkszentmártonban 212, Dunabogdányban 150, Váczszentlászlón 127, Nyáregyházán 123 mű, a többi helyen száznál kisebb számú műből. A kecskeméti kir. tanf. kirendeltség területén Bátya, Fülöpszállás, Hajós, Kalocsa, Keczel, Kiskőrös, Helvécziatelep, Szabadszállás, Újkécske helységekben és Kecskemét városban vannak ifj. egyesületek.

A vármegye területén, vagy legalább is a területet érdeklőleg is, a következő tanítóegyesületek működnek:

Nagy László kir. tanfelügyelő 1874 márczius havi körözvényében hívta föl a vármegye községi tanítóit, hogy egyesületté alakuljanak. Április 8-án Kecskeméten a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Hivatalos Tanítótestület 47 taggal megalakult. Elnök Nagy László, alelnökök Böszörményi Mihály és Elefánti József, főjegyző Bátky Károly, pénztáros Máthé Sándor. Az alapszabályokat két hónap mulva, június 23-án, Gönczy Pál erősítette meg. Elhatározták vármegyei tanító-könyvtár és tanítói segélyegyesület alapítását. A vármegyét felosztották három, ú. m. kecskeméti, pesti és solti tanítói járáskörre. A könyvtárnak 1891-ben Tóth József tanfelügyelő és az újpesti igazgató-választmány 300 kötetre menő művel vetette meg alapját. A segélyegyesületnek az alakuláskor 126 frt 78 kr alapvagyona lett, mely összegből 100 frtot a budapesti első hazai takarékpénztár adott, 26 frt 78 krt pedig Nagy László közbenjárására a pestmegyei iskolatanács. A Pestmegyei Tanítói Önsegélyegylet azonban csak később alakult meg. A második, illetőleg az első rendes évi közgyűlést augusztus 7-én tartották Czegléden. A vármegyei iskolatanácsba Elefanti József, Kálniczky János, Máthé Sándor, Bátky Károly, Nagy József és Tipray Mihály tanítókat választották be. Az egyesület tagjainak száma 1908-ban 999.

A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei községi tanítók önsegély-egyletet is alakítottak 1879-ben. Ez egyesület czélja tagjainak betétek útján tőkegyűjtésre alkalmat adni s szorult helyzetbe jutott tagjain olcsó kölcsönök nyujtásával segíteni, az egyleti, munkaképtelen tanítókat s ezek özvegyeit vagy árváit segélyezni.

Az Országos Magyar Iskola-Egyesület, mint már tudjuk, a vármegyénkben 9 nemzetiségi községben tart fenn kisdedóvót. De ez az egyesület más tekintetben 233is nagy szolgálatot tesz a magyarosítás és népművelés terén a vármegyében. Pest vármegye egyes községeiben népkönyvtárakat állít; 1909 deczember havában az Országos Közművelődési Tanács támogatása mellett analfabéta tanfolyamokat rendezett, a melyek hallgatóit ingyenes író-taneszközökkel látta el, tanítóit tiszteletdíjban részesíti; évről-évre jutalmakat ad tanítóknak; támogatja a nép dalosköröket s könyvajándékkal jutalmaz tanulókat is.

A vármegye nagyszámú közművelődési egyesületei közül a váczi járási közművelődési egyesületet, mint az Országos Magyar Szövetség váczi osztályát, említjük, a mely Ivánka Pál főszolgabíró kezdeményezésére 1904-ben alakult s a többek között a magyar nyelv tanításában kitünő tanítók támogatását és jutalmazását is czélul tűzte. Tagjainak száma 194.

A kir. tanfelügyelőség szervezése óta a vármegye tanfelügyelői a következők voltak, kiknek életrajzát röviden az alábbiakban ismertetjük: