Magáról Halasról azonban csak 1408-tól kezdve vannak okleveles adataink, mely évben Zsigmond király Halason tartózkodván, ott több birtokügyben intézkedett. Albert király 1439. évi oklevele szerint, Halasnak már városi jellege volt, ekkor Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott, s a Hunyadiaknak zálogosították el. Azonban csak igen rövid ideig tartozhatott Bács-Bodrog vármegyéhez, mert 1451-ben Szerdahelyi Imre fia György, a kunok főkapitánya részéről kibocsátott oklevelében már oly kun városnak mondatik, a hol a kun kapitányok az ő 12 tanácsosaikkal együtt törvényszéket tartottak. Ugyanez a Szerdahelyi György 1451-ben kiváltságlevelet állított ki a halasszéki kunok részére. 1456-ban Marczali János, Somogy és Zala vármegyék főispánja és a kunok grófja, V. László király parancsából, a halasi székhez tartozó kunok, jövedelmeit, igazgatását, igazságszolgáltatását és az elüljárók választását rendezte, mely alkalommal mind a regalis - vagyis azok a kunok, a kik magukat a király jobbágyainak tartották és elüljáróikat szabadon választották - mind a kurialis kunok megegyeztek egymás között, hogy a melyik fél az említett rendelkezések ellen vétene, vagy azokat megtörné, a másik félnek 1000 aranyat tartozik fizetni kártérítésül. Marczali Jánosnak e kiváltságlevelét 1457-ben V. László király is kiadta. Mátyás király pedig 1469-ben állított ki a halasszéki kunok részére szabadalomlevelet.

1475 táján pestis-ragály pusztított Halason és a város környékén, azért Mátyás király ez évi oklevelében Tóth László és Domonkos halasszéki kun kapitányoknak megengedte, hogy a fejértói, majorszállási és kempeczszállási kun telepekre, a kipusztult lakosok helyére akárhonnan hívhatnak oda lakosokat. Maga a város a XV. század közepétől kezdve a Hunyadiak birtoka volt, sőt 1490-ben, az országgyűlés beleegyeztével megmaradt Corvin János kezében. Mátyás király halála után a híres fekete sereg, mely akkor Szeged táján táborozott, zsold híján rablásokból tartotta fenn magát. II. Ulászló király megsokalva a panaszokat, 1492 nyarán Kinizsi Pált bízta meg a megfékezésükkel. A fekete sereg, értesülvén az ellene tett intézkedésekről, Halasra vonult, melynek homokhegyei között keresett védelmet. E védett helyen Kinizsi nem merte őket megtámadni, ezért cselhez folyamodva, a török ellen felkelést hirdetett s az alföldi népet kaszákkal felfegyverezve, magához rendelte. Ezzel a Halason táborozó fekete sereget védett helyéből kicsalta, az alföldi felkelőkkel minden oldalról körülvétette s megadásra kényszerítette; a vezérek közül többet kivégeztetvén, a hadat feloszlatta. A feloszlatott fekete sereg egyrésze a király, a nádor és más főurak bandériumaiba vétette fel magát, más része pedig Ausztriába ment harczolni. (Millenn. Tört. IV. 356.) A halasi hagyomány szerint a város éjszaki része fölött lévő "zöld halom" a fekete sereg katonáinak sírja. II. Ulászló Király uralkodása alatt a halasszéki kunok annyira megfogytak, hogy már nem tudták tisztjeiket eltartani, ezért a király 1508-ban felmentette őket ebbeli kötelezettségük alól.

A mohácsi vészszel új korszak kezdődik a város történetében. Szulejmán Buda elfoglalása után, 1526 szeptember 20-án, hadát átszállítván a balpartra, megkezdte a visszavonulást; Ibrahim nagyvezér a sereg egy részével szeptember 27-én Kecskemétet, másnap Kiskunfélegyházát kirabolta. Egy martalócz-csapat Szabadkát vette ostrom alá, de azt az odamenekült lakosság vitézül megvédelmezte. Lehet, hogy Halas ekkor megmenekült a pusztítástól, azonban 1566-ban, midőn a Szigetvár ostromára felvonuló török had jobb szárnyán a krimi tatár sereg végigrabolta az egész kun területet, Halas városa is elpusztult. Az egri várhoz és püspökséghez tartozó javak 1567. évi összeírásából, a melyben a Kiskunságból 14 község fordul elő, Halas neve hiányzik. Az 1572. évi összeírásból szintén hiányoznak Halas, Félegyháza és Dorozsma helységek, holott az ezeket környező puszták és helységek fel vannak véve. A török hódoltság zavaros viszonyait felhasználva, egyesek Halasra igényt tartottak. Igy 1561-ben a Paksy család, hamis kitétel mellett, mintha Halas, Csongrád vármegyében feküdnék, I. Ferdinánd királytól adománylevelet nyert Halasra. Az 1587. évi összeírásban Halas csakugyan a Paksy család adományos birtokaként szerepel. De ez az adomány csak névleges volt, mert a török hódoltság alatt a család Halast nem vehette birtokába, a hódoltság után pedig 1692-ben, Esterházy nádor előterjesztésére, mint törvénytelen birtokosokat, elütötték őket a város birtokától.

A mohácsi vész után az újított hit akadálytalanul terjedt a Kiskunságban is. Halas lakossága már az 1566. évi pusztulást megelőzőleg az újított hitet 406követte s a pusztulás után ismét benépesült városban a hívek 1592-ben már latin iskolát is tartottak fenn, melyet 1715-ben tovább fejlesztettek.

Az 1598-99. évi hadjáratok alatt a tatár sereg pusztító átvonulásakor Halas is sokat szenvedett. Midőn 1602-ben Russwurm császári tábornok Budát ostrom alá vette, Hassán nagyvezér Szegedről Halason át sietett Buda alá.

A városnak a XVII. század első felében, a török uralom alatt is bizonyos önkormányzata volt s mezővárosi jellegét ekkor is megtartotta. 1634-ből való a város legrégibb pecsétje, melyet a herczeg Coburg család szentantali levéltárában őriznek. Habár a város a hódoltsághoz tartozott, Pest vármegye mindenkép azon volt, hogy hatóságát Halasra is kiterjeszsze. Pest vármegye 1647. évi összeírásába Halas városa 4 portával (jobbágy-telek) volt fölvéve. - A XVII. század közepén sok baja volt a városnak a kóborló katonák miatt. 1659-ben tehát Koháry Istvántól, a füleki és a szécsényi várak kapitányától oltalomlevelet nyertek, hogy az ide-oda kóborló, marhákat elhajtó katonák ellen feltámadhassanak s azokat el is foghassák. 1661-ben Koháry István füleki kapitány újabb oltalomlevelet állított ki nekik.

Az 1663. évi hadjárat folyamán Apafi Mihály erdélyi fejedelem, midőn a nagyvezér az érsekújvári táborba rendelte, két ízben is átutazott Pest vármegye területén. Első útja alkalmával Erdélyből Zentán át jött Halasra, hol október 10-én megpihent. Visszautaztában, november 18-án ismét Halason találjuk, (Bács-Bodrog vármegye monografiája II. 117.) - A XVII. század második felében, 1657-ben, Agárdy András, Tornay Mihály és Cseh Mihály Fejértó, Balota, Rekettye, Füzes, Eresztő és Karapály halasi kun birtokokra szereztek nádori adományt, de beiktató levelük nem lévén, nem vehették a pusztákat birtokukba. 1673-ban Hamar István kért némely Halashoz tartozó pusztákra adományt, a ki Tornay Mihály magvaszakadtával tartott igényt e birtokokra.

A török hódoltság végszakában Halas városa is megsínylette a császári katonaság garázdálkodásait. Ezért már 1684-ben oltalomlevelet kért ellenük, de ha kapott is, nem sok hasznát vehette, mert Budavárának visszafoglalását követő időben szüntelenül panaszkodik a város a katonai erőszakoskodások miatt. 1686-ban báró Swertz, Szolnok várának parancsnoka, 300 arany lefizetésére kényszerítette a várost, mert két lovaskatona eltünt Halason Heissler ezredéből. 1686 április 17-én Heissler tábornok hadai részére 3000 frtot fizetett a város. 1678-ben Mensingh tábornok levelet intézett a városhoz, a melyben a május hónapra kivetett katonai porczióknak mielőbbi beszolgáltatását követeli, ellenesetben katonáival fogja a város népén behajtani. Hogy nagyobb nyomatékot adjon rendeletének, a levélíró a tábornok aláírása mellé egy akasztófát és egy kereket is rajzolt.

A török hódoltság megszüntével Pest vármegye ismét arra törekedett, hogy Halast a többi kun helyektől elszakasztva, hatósága alá helyezze. 1690-ben Halast a Solti járás községei között írták össze, sőt a későbbi 1691. és 1692. évi összeírásokban adóval is megrótták. Pest vármegye buzgó segítőtársat nyert a Paksy családban, mely az 1561. évi adománylevél alapján földesúri jogot tartott a városra. A város e törekvésekkel szemben a nádornál keresett és talált védelmet. Esterházy Pál nádor 1689-ben Halas városához intézett oltalomlevelében kijelenti, hogy mivel ő a hiteles írásokból meggyőződött róla, hogy Halas a Kunsághoz tartozik, elrendeli, hogy a halasiak ezentúl csak tőle függjenek s másoknak ne engedelmeskedjenek. 1690-ben gróf Esterházy Zsigmond nádori helytartó értesíti a halasiakat, hogy azoktól, a kik a török hódoltság alatt a Halashoz tartozó Rekettyést, Eresztőt és Karapályt - régi halasi kun birtokokat - hatalmasul elfoglalták, azoktól e pusztákat visszavette és a város határához csatolta.

1691-ben gróf Csáky László ezrede tanyázott Halason és a város környékén, melynek eltartására április 25-étől május 6-ig két vágómarhát, 190 kenyeret, 3 font borsot, egy mázsa kősót és hagymát adott a város.

1693-ban Esterházy Pál nádor előterjesztésére a város új kiváltságlevelet nyert, s ettől kezdve ismét a kun helyek között szerepel. Az új kiváltságlevél emlékére a város új pecsétnyomót is készíttetett, melynek lenyomatát Thaly Kálmán egy 1708 június 20-án kelt levélről ismertette a Századokban. Ebben az évben a lakosság egy része feltámadt a városi tanács ellen és megtagadta az engedelmességet. Sőtér Ferencz, a jászkunok alkapitánya, ekkor a halasiakhoz szigorú rendeletet bocsátott ki, a melyben 100-100 frt terhe alatt meghagyta 407nekik, hogy a tanácsbelieket jobban megbecsüljék, szavukat megfogadják, különben az ellentállókat halálig fogja korbácsoltatni. Ugyanez évben Esterházy nádor megerősítette a halasiakat Rekettyés, Eresztő és Karapály puszták birtokában. Lipót király pedig meghagyta Pest vármegyének, hogy Halast, mint a Kunsághoz tartozó várost, a maga portái közé fel ne vegye s a vármegyei összeírásokból hagyja ki. 1697 február 1-én Lipót király a halasszéki kunok régi szabadalomleveleit, melyeket Szerdahelyi György, V. László, I. Mátyás és II. Ulászló állított ki részükre, újból átírta és megerősítette. (Királyi Könyvek XXIV. 224.)

E sok kiváltságlevél ellenére a jászkunok kiváltságos állásának napjai ekkor már meg voltak számlálva. A Jászkunság értékesítése 1699-ben már befejezett dolog volt, csak módozataival nem voltak még tisztában. Hogy a Kunság értékét megállapíthassák, a budai kamarai adminisztrátor még ebben az évben megkezdte a jászkunok összeírását s a terület becslését. Ez összeírás szerint Halason 93 gazda, összesen 305 lélek lakott, a város évi jövedelmét pedig Penz János Kristóf egri kamarai prefektus 2614 frt 07 denárra becsülte. Ez alapon számították ki a város határának értékét. Az összeírás és a becslés általános aggodalmat keltett a jászkunok között, a kik féltékenyen őrizték kiváltságos állásukat s csakhamar megtalálták védőjüket Sőtér Ferencz alispánban, a ki az összeírás befejezése után tartalmas emlékiratban igyekezett meggyőzni a kamarák és a kanczellária urait, hogy a Jászkunságnak, mint koronajószágnak elidegenítése s a jászkunok századokra visszanyúló kiváltságainak elkobzása törvényeink lábbal tiprása. Sőtér közbenjárása azonban már nem segített a jászkunokon. 1701-ben a budai kamara értesítette őt, mint a jászkunok alkapitányát, hogy a jászok és kunok minden kiváltságát eltörölték, ennélfogva felhívja a halasiakat, hogy ezentúl kötelesek mindenféle közmunkát végezni és dézsmát fizetni.

A német lovagrend már 1701-ben tárgyalt Kolonics érsekkel, mint az újszerzeményi bizottság elnökével, hogy egykor Magyarországon birt javait visszanyerje. E tárgyalások folyamán Kolonics váratlanul felajánlotta a Jászkunságot a német lovagrendnek. Az alkut az 1702 január-márczius havában megtartott tárgyalások után csakugyan meg is kötötték. Esterházy Pál nádornak közvetetlenül a szerződés megkötése előtt két nappal megkísérlett közbelépése már semmi eredménynyel sem járt. 1702 márczius 22-én Lipót király a Jászkunságot, közte Halas városát is, 400,000 forintért a német lovagrendnek adta el s a lovagrendet 1702 június 2-án iktatták be Halason a Kiskunság birtokába. Az uj földesúr azonban nem sok hasznát 1átta e birtokának. Közbejött II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza, mely hosszú időre megakadályozta a német lovagrendet, hogy földesúri jogait a halasiakon gyakorolja.

Rákóczi felkelésének hírére 1703 nyarán egyszerre háromfelől is intéztek Halas városához rendeletet. A budai vár parancsnoka meghagyta nekik, hogy a vár erődítésére 12 embert és egy szekeret állítsanak ki, a kiket minden 8 nap múlva másokkal kell felváltani. Báró Globitz Frigyes János, Szeged parancsnoka, 8 szekér szénát vagy ugyanannyi szekér élelmet követelt a halasiaktól. Reinach, a szolnoki vár parancsnoka meg a vár megerősítése czéljából közmunkaerőt rendelt ki a város polgárai közül. E közben a kurucz had szinte feltartóztatlanul közelgett a Duna-Tisza közére. Szolnok elfoglalása után a kuruczok egy csapatja Deák Ferencz, Szőcs János, Borbély Balázs, Várady János deák és Mócsy János vezérlete alatt október 3-án Halasra érkezett, hol tábort ütött. Báró Kyba tábornok, a bródi és a szávamelléki parancsnok, értesülvén a kurucz had közeledtéről, Szegedről Halas felé vette útját s a bácskai ráczok támogatásával megtámadta a Halasnál tanyázó kuruczokat. A csata, melyben Kyba báró is elesett, a kuruczok vereségével végződött; Deák Ferencz, a kuruczok vezére, csapatával Kecskemétre vonult vissza, s onnan írt a városi tanácsnak, hogy értesítse, hányan estek el a kuruczok közül. A csatában elesett 234 kurucz vitézt a szegedi parancsnok rendeletéből a halasiak összehordták s egy verembe temették, felettük egy halmot emeltek, melyet mai napig is kurucz-halomnak neveznek.

Kevéssel e csata után a ráczok támadták meg Halas városát és határából az összes lábasjószágot elhajtva, a város becslése szerint 70,000 tallér kárt okoztak. Hogy a kóborló kurucz katonaság részéről a várost támadás ne érje, a halasiak 1704-ben Rákóczi Ferencz fejedelemtől, továbbá Bay László ezredestől és Török András jászkun kapitánytól menedéklevelet nyertek. Ebben az évben a város egyfelől Rákóczi egri táborába, másfelől Horváth Sámuelnek, a földvári kurucz 408hadak vezérének rendeletére, Kalocsára küldött élelmi szereket. 1705-ben ismét Kalocsára, Bottyán várába és Patajra szállított lisztet és kenyeret a kuruczoknak. E mellett, hogy a császáriak a várost meg ne támadják, báró Globitz Frigyes János szegedi parancsnok rendeletére szekeres munkásokat küldött Szeged meg erősítésére. A kétfelé adózás ellenére a város örökös rettegésben élt a szerbek támadásai miatt. Az 1703-1705. években a ráczok szüntelenül háborgatták a halasiakat. A ráczoktól szenvedett károk miatt a város a budai parancsnok útján a kormányhoz fordult, melynek csak annyi eredménye lett, hogy a város 1703. évi adójából 750 frtot elengedtek. A ráczok támadásaitól való örökös rettegés folytonos éberségre utalta a várost. Ezért állandó őröket tartott s a mint valamit megtudott a ráczok tervéiről, azonnal értesítette a solti sáncz parancsnokát és Kecskemét városát.

Mikor 1706 szeptember 6-8-án Rabutin hada három napon át Halason táborozott, a császáriak az egész várost elpusztították, még a földbe rejtett élelmi szereket is elvitték magukkal. 1707-ben ismét Szegedre küldött a város 4062 darab kenyeret a császári őrségnek, Kalocsára pedig a földvári kurucz őrség számára 35 mérő lisztet, 30 mérő abrakot és 12 juhot, utóbb Károlyi Sándor parancsára még 900 darab kenyeret. Az 1707 május 16-ára Ónodra egybehívott gyűlésen Halas városát Halász-Váczy István képviselte. Miként a város mindkét hadakozó félnek szolgáltatott élelmet, úgy kétfelé is hívták az országgyűlésekre. 1708-ban Virmond szegedi parancsnok meghagyta a városnak, hogy a Pozsonyba összehívott labancz országgyűlésre küldjön követeket. Viszont Rákóczi Tályára hívta a várost értekezletre. A két tűz közé szorult halasiak nem tehettek mást, mint ide is, oda is elküldték követeiket, de katonát csak Rákóczinak adtak. Még ebben az évben a város a saját költségén 50 főnyi csapatot állított ki, mely Farkas János főhadnagy és Tegzes János alhadnagy vezérlete alatt indult Rákóczi táborába.

A kuruczok szerenesecsillaga már hanyatlóban volt, de a város mindvégig híven kitartott a nemzeti ügy mellett. 1709-ben Esterházy Antal hadai tartózkodtak két napon át a városban, mely alkalommal a lakosok 5 vágómarhát adtak a kuruczoknak. - 1709 május havában a pestisragály ütött ki a városban, melynek szeptemberig 1300-an estek áldozatul. Az éveken át tartó háború alatt mindenéből kifosztott s a ragálytól megtizedelt város még 1710-ben is Bik László és Dráguly kurucz ezredei számára 100 véka abrakot és 130 kenyeret küldött. 1710-ben a kurucz világnak már vége volt a Duna-Tisza közén. A várostól kiállított katonák is haza kivánkoztak. Közülök 12-en Szegedre mentek s ott lerakták a fegyvert gróf Herberstein tábornok előtt. A magára hagyott város oltalomlevelet eszközölt ki a Jászberényben táborozó Mersche tábornoktól és a budai parancsnoktól. Felsőbb utasításra 1711-ben a város összeírta a ráczoktól a szabadságharcz alatt okozott károkat, melyeket 108200 frtra becsültek. Ezenkívül a ráczok 22 halasi embert öltek meg, a kiket künn a tanyákon találtak.

A szatmári békekötés után a város megszabadult a rácz veszedelemtől, de az 1717-ben kitört török háborúk ismét súlyos terheket róttak a lakosságra. 1717-ben herczeg Savoyai Eugén, a városnak oltalomlevelet állított ki, melynek értelmében a város a Belgrád felé vonuló katonaságnak semmiféle előfogatot sem tartozik kiállítani. Mind e mellett, mikor a katonaság átvonult, 297 frt 66 denár értékü húst és bort csikart ki a lakosoktól és a podgyász-szállításra 500 előfogatot követelt Izsákig, Dömsödig, Fülöpszállásig, Kecskemétig és Szegedig. 1718-ban az új oltalomlevél ellenére ismét előfogatokat tartozott a város kiállítani.

A szatmári békekötés után a város jelentékeny fejlődésnek indult. 1715-ben készült el a református iskola, 1721-ben báró Kyau Kristóf, a német lovagrend jászkun birtokainak jószágigazgatója, Halason három országos vásár tartására eszközölt ki engedélyt Károly királytól. 1723-ban veszik kezdetüket, a város jegyzőkönyvei, melyekhez a bevezetést Váczi Halász István főjegyző írta, a ki 1695-től kezdve állott a város szolgálatában. Mivel a német lovagrend az 1715: XXXIV. t.-cz. értelmében az 1702-ben kötött vételi szerződésről lemondott, Pálffy Miklós nádor közbenjárására a lovagrendnek a pesti rokkantak házának alapítványából az 500,000 forint vételárt visszafizették. Igy 1731-ben a Jászkunkerület a pesti rokkantak házának zálogbirtokába került.

Az 1735. évi hadjárat alatt Halas városa a Futaknál táborozó császári sereg számára 6 ökröt és 5 szekeret állított ki, ugyanez évben pedig Békés és Arad vármegyékben 411kitört pórlázadás leverésére 42 lovas katonát adott. 1739-ben a városban ismét pestisragály pusztított, melynek április 30-tól szeptember 13-ig 913-an estek áldozatul.

Mária Terézia ingadozó trónjának megvédésében Halas városa is kivette részét. 1741-ben a város 28 lovas és 21 gyalogos katonát állított ki, azonkívül még 9 lovast is adott s ezeknek három havi eltartását is fizette.

1744-ben Nissai Mustafa janicsár basát, a ki egy társával és kocsisával a váczi vásárról Belgrád felé utazott, Kiskőrös és Halas között a pusztaságban négy lovas szegény legény megtámadta, társát és kocsisát megölte s tőle minden pénzét elrabolta. Miután a gyilkosokat nem tudták kézrekeríteni, a Grassalkovich Antal elnöklete alatt álló bizottság arra kötelezte a várost, hogy a basának kártérítést fizessen. Halas a basától követelt kártérítés felét, 1317 forint 30 krajczárt le is fizette.

1745-ben Mária Terézia királynő, engedve a rendek sürgetésének, 500,000 forint váltságösszeg lefizetése és 1000 lovas katona kiállítása mellett a Jászkun kerületeket is felszabadította a pesti rokkantak házának zálogbirtoka alól. A jászkunok meg is váltották magukat és a váltságösszeg arányos beosztása czéljából a Kunság minden városát, községét és pusztáját megbecsülték, mely becslést Almásy János főkapitány elnöklete alatt 1746 november 6-án tartott jászkunsági közgyűlés is elfogadott. E becslés szerint Halas városa 24.200 forintra, a hozzátartozó puszták, ú. m. Fehértó 8000, Füzes (Fürjes) 4000, Balota 4000, Zana (Zsana) 3200, Tajó 3000 és Bodoglár 4500, összesen 50,900 forintra volt becsülve. A községi hatóság viszont az egyes lakosokra bízta vagy kényszerítette a birtoklott, vagy a birtokba veendő földek utáni váltságösszeg kifizetését. Mária Terézia királynő 1745 május 6-án új kiváltságlevelet adott a jászkunoknak, melylyel egyúttal visszaállította Halas régi kiváltságait. Az újra megvásárolt kiváltságokkal együtt felujult a hadi kötelezettség is s ennek legott eleget tettek a jászkunok, midőn 1745-ben az akkor folyó porosz háborúra 1000 lovast állítottak ki, melyből Halasra 79 katona esett.

A hétéves háború kitörésekor, 1756-ban, a Jászkunkerületek egy új ezredet, az ú. n. Nádorhuszárezedet állították fel, melynek kiegészítésére Halas 51 legényt állított ki, teljes felszereléssel. 1758-ban a háború költségeire a Jászkun kerületek 25.000 forint kölcsönt adtak, melyből Halasra 1563 frt esett. 1759-ben újból 10.000 frt-ot adtak a jászkunok, melyből Halas 502 frtot viselt. A nemes testőrség felállítására pedig a jászkunoktól megajánlott 2500 frthoz Halas városa 148 frt 15 krajczárral járult.

1754-ben Halas városa és a kamara birtokában levő Jankovácz (Jánoshalma) között, Fehértó puszta határai miatt villongások támadtak, melyeket csak 1765-ben egyezség útján egyenlítettek ki.

Midőn a Kiskunkerület székhelyét 1754-ben a tiszta református vallású Halasról az alig 10 év óta megszállott Félegyházára tették át, Halas városa mindjárt 1755-ben új pecsétnyomót készíttetett, melyben - hihetőleg ősi székhelyi jogának fentartása tekintetéből - három egymást keresztező hal fölé a régi kiskunszék lándzsás vitéz czímerét is fölvette s a pecsétnyomót ily körírattal látta el: "Sigil. Priv. Oppidi. Com. Halas." A redemptió után a város jelentékenyen épülni kezdett. 1735-ben készült a kerületi börtön, 1745-ben a református parochia, 1751-ben a reformátusok toronyórát készíttettek egy mezőtúri órással. 1752-ben épült a református tanítói lak, 1758-ban pedig a városháza, Hajós András főbírósága alatt. 1771-ben a református templomot is kibővítették.

Midőn Mária Terézia királynő 1764-ben az országgyűlés alatt Pozsonyba, majd onnan Váczra jött. Herpay Mihály vezérlete alatt a Kiskunság 54 lovasból álló bandériummal vett részt a fogadtatásnál. E bandériumban 11-en vettek részt Halasról. 1766-ban Józsa Péter vezérlete alatt több dologkerülő zendülésbe tört ki, melyet azonban csakhamar elnyomtak. 1769-ben Mária Terézia királynő lakhatási engedélyt adott a róm. katholikusoknak is, a kik eddig a városi szabályrendelet értelmében nem telepedhettek le Halason. Ez engedély következtében számosan költöztek ide, főleg a Dunántúlról. Az újonnan letelepült katholikusok temploma részére Tary István aklát vették meg. A templom alapkövét 1769. május 15-én tették le. A templom a kamara költségén épült, de a vallási türelem jeléül a reformátusok is hozzájárultak fuvarozással a templom építéséhez. 1777-ben alapították a városi faiskolát, a városon felül, a Mélyvíznél levő szigeten. 4121778-ban a város belső területén lévő temetőt beszüntették és ekkor keletkezett a ma is meglevő uj temető. 1778-ban a városnak már orvosa is volt. 1778-ban a bajor örökösödési háború előestéjén 54 katonát ajánlott fel a város, de ezek nem indultak hadba, mert a tescheni béke véget vetett a hadikészülődéseknek. 1782-ben a reformátusok templomához új tornyot építettek, mely azonban 1784-ben villámütés következtében annyira megrongálódott, hogy újra kellett építeni.

II. József rendeletei következtében 1784-ben kezdetét vette a népösszeírás és 1785-ben az összes házakat megszámozták. Ez érdekes összeírásokat a II. József halálát követő nemzeti visszahatás következtében 1791-ben a városháza padlására hordták fel, a hol elkallódtak. Az 1787-ben kitört török háború alkalmával Halas városa 54 katonát adott a hadseregbe. Az 1788. év folyamán a város a hadsereg ellátásával és a podgyászszekerek fuvarozásával volt elfoglalva. 1789-ben a városra 22.702 porczió szénát és 1538 porczió szalmát vetettek ki. 1790-ben a császári sereg eltartására 155 pozsonyi mérő tiszta búzát, 1934 mérő kétszerest, 5036 mérő zabot szolgáltatott a város.

1790-ben II. Lipót koronázása alkalmával Halas lakosai közül hatan vettek részt a koronázási bandériumban. Az 1793-ban kitört franczia háború alkalmával Halas 13 katonát adott a hadseregbe, az 1792. évi országgyűléstől megszavazott hadi adóból pedig 3545 frt 12 4/8 kr. esett a városra. Ettől kezdve egész 1815-ig majdnem csak a hadviselés költségei körül forognak a városi közgyűlés jegyzőkönyvei. 1794-ben a város 54 katonát állított ki. 1795-ben a Jász-kun-kerületek révéről megajánlott 12.000 pozsonyi mérő zabból 2122 véka esett a városra. Az 1796. évi országgyűléstől megajánlott 6 millió forintból Halasra 4508 frt 44 kr. esett. Ugyanez évben a város 64 katonát és 51 lovat adott, 1798-ban ismét 32 katonát. Az 1800-ban felállított új lovasezredbe a város 67 embert küldött. Ugyanez ezred létszámának kiegészítésére 1801-ben 6 és 1802-ben 7 legényt adott, 1803-ban pedig 9 katonát toborzott a hadsereg számára.

Az 1804-ben megtartott összeírás szerint a városnak 8391 lakosa volt, mintegy 200 nemes személy azonban kimaradt az összeírásból. 1805-ben a városi orvos számára a város állandó lakóházat és a róm. kath. kántor részére új épületet emelt. 1804-ben a város a negyedik országos vásár tartására nyert szabadalmat.

Az 1805. évi felkelés alkalmával a város 53 legényt és 61 lovat állított ki. A nádor rendeletére ekkor a város határában a belrend és a közbiztonság fentartására egy 80 tagból álló állandó őrsereget szerveztek a tehetősebb gazdák sorából, a kik felváltva éjjel-nappal teljesítettek szolgálatot. Midőn 1805 végén a jász-kun fiúkból álló Nádor-huszárezred hazaérkezett a németországi csatatérről, annak egyik osztálya, Illésy Sándor parancsnoksága alatt, deczember 15-étől 1806 február 13-ig Halason tartózkodott, honnan Nyitra, Bars és Hont vármegyékbe rendelték. A pozsonyi békekötés után, 1807 február 8-án, a halasi felkelők is hazatértek házi tűzhelyeikhez. Ez év tavaszán nagy fagy és hóförgeteg volt, mely főleg a háziállatok között okozott nagy károkat.

1807 április 9-étől május 15-ig a Veindenfeld-féle magyar gyalogezred egy zászlóalja tanyázott Halason, mely alkalommal a katonák és a helybeli polgárok között a Farkas-kocsmában véres összeütközés támadt, melynek két halottja és sok sebesültje volt a polgárok között. Ugyanez évben a város lakosait négy rabló tartotta örökös rettegésben, a kik ellen valóságos hajtóvadászatot tartottak, míg végre az egyik kézrekerült. 1809-ben a francziák elleni hadjáratra Halas város 27 újonczot szolgáltatott, ezenkívül a jász-kun felkelő-csapatba, mely a vármegyéktől kiállított felkelő nemes sereggel együtt működött, Halas városa 30 felkelőt, 1 trombitást és 35 lovast állított és szerelt fel, a dunaföldvári hídfő és sáncz elkészítéséhez pedig 245 embert szolgáltatott. A békekötés után a jász-kun kerületi felkelők egy osztálya Halason tartózkodott, honnan Félegyházára rendelték, a hol a szétoszlásig táboroztak.

1810-ben a város lakosait újból összeírták. Ekkor a városnak 8719 lakosa volt, a 300 nemes személy kivételével, a kiket az összeírásból kihagytak. 1810 június 16-án Kámánházy László váczi róm. kath. püspök jött Halasra, a hol az újonnan kinevezett plebánost hivatalába beiktatta és másnap a bérmálás szentségét osztotta ki a hívek között.

413Az 1811-1812. évi országgyűléstől megajánlott egy millió pozsonyi mérő gabonából és másfél millió mérő zabból 1607 pozs. mérő és 20 icze búza, valamint 2410 pozsonyi mérő és 62 icze zab esett a városra. A rendkívül szűk termés következtében a városra eső mennyiségnek természetben való beszerzése nem sikerülvén, a város Wodianer Sámuel szegedi kereskedővel szerződést kötött, a ki a városra eső mennyiséget a hadikincstárnak beszolgáltatta, a város pedig 12.456 frt 40 kr.-t fizetett neki. 1813-ban a Blankenstein-féle magyar lovasezredbe 19 újonczot szolgáltatott a város és hadiköltségekre 2.889 frt 49 kr.-t fizetett.

1801-ben a Fehértó és Füzes puszták közötti homokot, 1813-ban pedig a Kistelek és Rekettye szélén levő homokot erdősítés czéljából szétosztották a lakosok között.

A francziák elleni háború 1813-ban újabb áldozatokat követelt, a mikor a könnyű lovasság számára toborzás útján 14 embert, a Frimont-féle huszárezredbe pedig 22 újonczot szolgáltatott a város. Ekkorra azonban a város annyira kimerült, hogy 1814-ben, midőn újból 83 újonczot kellett kiállítania, e számot a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudna elérni. Mind a toborzás, mind az önkényt jelentkezők részére igért kedvezmények eredménytelenek maradtak. Ekkor a város határában található összes dologtalan egyéneket, munkakerülőket összefogdosták, de mivel így sem érték el a kivetett létszámot, a városi tanács az egész várost 20 kerületre osztatta fel és minden kerületnek azután a ráeső hányadot ki kellett állítania. Igy sikerült 82 újonczot előteremteni.

1815-ben Toóth János, a város első jegyzője, a kitől a város történetét is birjuk, megvált állásától, melyet 19 évig töltött be. Utóda Gózon László lett, a kit 1815 május 22-én erősítettek meg állásában. A franczia háborúk lezajlása után a város jelentékeny fejlődésnek indult, a mit élénken tüntet föl az 1836-37. évi népszámlálás, melynek adatai szerint a városnak 12.013 lakosa volt. Még pedig róm. kath. 2971, evangélikus 142, református 8824, óhitű 7 és izr. 69; az utóbbiak 1796 óta nyertek településre engedélyt. 1845 május 20-án Halas városa is nagy fénynyel ülte meg a Jász-kun-kerületek váltságának százéves fordulóját.

Az 1847-1848. évi törvények Halas városát önálló képviselőválasztási joggal ruházták fél. A város az 1848 július 2-án egybehívott országgyűlésre ifj. Gózon Imrét választotta meg képviselőjéül. Ekkorra azonban már az egész Alvidék forrongásban volt. Szemere Bertalan belügyminiszternek június 13-án kelt felhívására a Jász-kunság egymaga 4000 nemzetőrt küldött a szerb forrongás lecsendesítésére. A halasi nemzetőröket a gróf Zichy Ferencz parancsnoksága alatt álló kunsági nemzetőrsereggel együtt Verbász alá rendelték, a hol augusztus 1-én a szenttamási szerbek támadását vitézül visszaverték. Halas város polgársága a szabadságharcz folyamán akkor tette emlékezetessé a város nevét, midőn Szabadkát mentette meg a végpusztulástól. 1849 elején, midőn a szerbek már Hegyest és Feketehegyet is elfoglalták, Szabadkát komoly veszedelem fenyegette. Szabadka értesülvén a veszedelemről, január 23-án Halashoz fordult segítségért. Halas város tanácsa január 26-án kelt kiáltványában sorra felszólította a környező helységeket, hogy jőjjenek a szorongatott Szabadka segítségére. Futárokat küldött Kiskőrösre, Vadkertre, Keczelre, Kalocsára, Kunszentmiklósra, Laczházára, Majsára és Félegyházára, sőt Kecskemétre is, úgy látszik, nem tudván, hogy az utóbbi helyet Ottinger vezérőrnagy hadai tartották megszállva. Halas felszólítására a pestmegyei községekből egymásután érkeztek a nemzetőrök Szabadkára. Január 27-én a halasi nemzetőrök is Szabadkán voltak, honnan egy részük Zombor segítségére sietett. Zombor azonban február 11-én a szerbek kezébe kerülvén, a halasi nemzetőrök visszafordultak Szabadkára. A honvédseregnek a kaponyai csárdánál márczius 5-én kivívott fényes győzelme megmentette Szabadkát és Halast is a szerbek pusztításaitól.

A nagy nemzeti küzdelem már vége felé közeledett, midőn a császári hadak első ízben tették lábukat a város területére. Ramberg tábornok július 11-én Budán Haynau seregéhez csatlakozott, onnan július 22-én indult az Alvidékre s az osztrák fővezér hadának jobbszárnyaként Soltvadkerten át Halasra, majd onnan július 29-én Mélykútra érkezett, július 30-án pedig bevonult Szabadkára. Az átvonuló császári had csak rövid ideig időzött Halason s így nagyobb veszedelem nem érte a város polgárságát.

Az önkényuralom első éveiben (1850) megtartott népszámlálás adatai szerint 12.722 lakosa volt a városnak, e számból 12.337 volt magyar, 56 német, 142 czigány és 248 zsidó. (Palugyay Imre Magyarország legújabb leírása III. 240.) A birtokrendezés és a tagosztály az 1855-56. években történt, mely alkalommal a pusztákkal együtt a határt négy részre osztották, s minden gazdának a szántóföldjét és rétjét két-két helyen adták ki; az ekként felosztott terület 31.000 kat. hold. A felosztott területen kívül még a XIX. század második felében a városnak roppant nagyságú közlegelője is volt.

Kiskunhalas 1872-ben a rendezett tanácsú városok sorába lépett és 1876 szeptember 4-én a várost, az 1876: XXXIII. t. cz. alapján, a Kiskunsággal együtt Pest vármegyéhez csatolták.

A sok viszontagság után Kiskunhalas fejlődése erős lendületet vett. Pest vármegye eme legdélibb városának határát, a budapest-zimonyi vasúton utazva, Kiskőrös és Soltvadkert elhagyása után érjük el. Rengeteg területén háromszor áll meg a vonat: a városi állomáson felül Pirtón és rajta alúl Göböljáráson.

Kiszállva a halasi csinos és elég nagy állomáson, lombos fákkal szegélyezett sétaútra jutunk, melytől jobbra a református temető régi része, mely most már egész erdő, balra pedig a régi vásártér esik. Újabban a hatóság elhatározta, hogy ezt a nagy teret eladja házhelyeknek, s így - ha a temető is felszabadul - egészen az állomásig takaros épületek fogják az útat szegélyezni. A sétaút végén, a város házainak kezdeténél áll a "Kurucz-szobor". A kardjára támaszkodva merengőn maga elé tekintő kurucz vitéz Damkó József sikerült alkotása. Ezt az emléket emelte Halas város közönsége annak a kétszázharmincznégy hős kurucznak emlékezetére, a kik Deák Ferencz kurucz kapitány alatt a ráczokkal vívott csatában 1703 október 3-án itt estek el a város mellett. Porló csontjaikat mostanában találták meg a vasuti állomás mellett fekvő ú. n. Kuruczhalomban.

A kurucz-szobortól a Kossuth Lajos-utczán megyünk befelé. Meglep bennünket az új épületek sokasága, a mik mind Halas vagyonosodásáról és emelkedéséről beszélnek. A hol néhány évtized előtt még alacsony parasztházak húzódtak meg a magas jegenyék tövében, ott ma díszes, modern házak épültek. Általában az egész belső várost jellemzik az új épületek: azoknak a lakosoknak, a kik a törökök elől minél jobban összeszorulva éltek a nádasok rejtekében, az utódai terjeszkedni akarnak, s haladni akaró lelkük képét nyomták rá városukra. A Kossuth-utcza derekán szembeötlik a református gimnázium hatalmas területen fekvő egyemeletes épülete, melyet a fenntartó testület áldozatkészsége az 1890-es évek elején hozott létre. Az utcza végén, a Fő-utczába való torkolatánál pedig a Halasi Takarékpénztár nagy emeletes bérháza tünik fel.

A Fő-utczában, mely éjszak-déli irányban csaknem az egész városon végig húzódik, sok fontos épületet találunk. Itt van a két nagy hitfelekezet temploma, a reformátusoké és a katholikusoké. Amaz a XVIII. század végén épült mai nagyságára és 1813-ban restaurálták, emez 1770-ből való. Mindkettőnek tövében van a papi lak, közülük a plebánia díszes új épület. Az izraelita zsinagóga szintén a katholikus templom közelében, a Petőfi-utczában van. A Fő-utczában találjuk a református templom közelében a modern, hatalmas városházát. Ebben a magyaros motivumú nagy épülettömbben együtt találjuk a városi közigazgatási hivatalokat, a királyi járásbiróságot és a telekkönyvi hivatalt, színházat és városi szállodát, kávéházat és vendéglőt. A földszint egy részét pedig üzlethelyiségek foglalják el. Az egész épület arányos tagozottságánál és változatosságánál fogva igen kellemes hatást tesz a szemlélőre, a mit csak fokoz az egyik sarkán magasba nyúló torony, melyben a tűzőrség van. A Fő-utczáról juthatunk el a városi szegényház kastélyszerü épületéhez is, melyet a 102 évet élt Bessenyei Károly hagyományozott a városnak.

Ha még megemlítjük a városházzal szemben lévő Gazdasági Bank épületét, akkor el is számláltuk azokat az épületeket, a melyek vagy arányaiknál, vagy építészeti értéküknél fogva az idegennek szembetünnek. A város emlékei között azonban nem szabad megfeledkeznünk a katholikus templom mellett lévő csinos 417Szent-Háromság-szoborról, melyet Halász Darabos Ferencz buzgósága és áldozatkészsége emeltetett. Van még Halason egy nem közönséges tehetségre valló Erzsébet királyné-szobor, a halasi Nagy Kálmán, korán elhúnyt szobrászunk alkotása. Sajnos, hogy ez a városi közgyűlési teremben van elrejtve. A város többi része, az éjszaki "Főszög", a déli "Alszög" és a régi "Tabán", a tipikus alföldi kisebbfajta város képét nyujtja.

Legjobban meglepi az embert, hogy ennek az élénk kis városnak nincsenek kellő számú terei. A meglévő terek mind a kereskedelem lebonyolítására szolgálnak, a többiek pedig inkább csak kiszélesedő utczatorkolatok. Különösen hiányzik egy nagyobb méretű sétatér. Igaz, hogy az utczák és az udvarok tele vannak fával ültetve, de ez még sem pótolja az említett hiányt. Ezen a bajon csak tervszerű városrendezés segíthet, mert bizony eddig a halasi ember ilyenre nem gondolt. A rengeteg por felfogására és a levegő tikkasztó hevének apasztására az ilyen alföldi "porváros"-nak megbecsülhetetlen kincsei a fás ligetek.

Halas 112.000 holdnyi területe homokos, néhol agyagos, vagy homok agyaggal keverve, néhol pedig szíkes vagy futóhomok és buczka, csak igen kis részben fekete föld. A futóhomok azonban ma már legnagyobb részben meg van kötve és a szőlőtermelés következtében mívelés alá kerülnek a legvadabb buczkák is. Vize van bőségben. Tavai: a Halastó, mely 6 km. hosszúságú, azután a Fehértó, Sóstó, Inokai-tó és Pirtói-tó. Erdei között legnagyobb a Fehértói erdő. Időjárása a mérsékeltnél valamivel melegebb s mint az Alföldön általában, igen szeszélyes. Átmeneti évszakai nincsenek, a nagyon hideg telet szinte nyomon követi a nagyon meleg nyár. A homok a milyen könnyen beveszi a nap melegét, oly könynyen el is ereszti.

Az egész határ a következő részekre oszlik: Felső-Kistelek, Pirtó, Bodoglár, Tajó, Felsőszállás, Alsószállás, Zsana, (egy részét Kőkútnak is nevezik) Eresztő, Balota, Gőböljárás, Fűzes, Fehértó, Inoka, Alsó-Kistelek, Rekettye. Mindez szántóföld, rét, nádas, legelő, erdő, szőlő.

Halas lakossága ma eléri a 25,000-et. Anyanyelve szinte kivétel nélkül magyar. Vallás tekintetében róm. katholikusok, reformátusok, izraeliták és baptisták. Még a XVIII. század derekán Halas tiszta református város volt, a katholikusok száma csak később kezdett szaporodni a tömeges betelepülés következtében. Azonban kálvinista színezetét a város egészen a legújabb időkig megőrizte. A vezető szerepet ennek az ekklézsiának a hívei játszották, s játszák még ma is, a minek okát a régi kálvinista elem nagyobb vagyonában, gimnáziumában és elemi iskoláiban kereshetjük a régebbi lakosság joga mellett.

A halasi nép a pest-zimonyi vasút építése előtt csaknem teljesen el volt zárva a világtól homokbuczkái közé. Idegenekkel ritkán érintkezett és házasság révén szinte az egész város rokonságban állott egymással. Talán ennek a körülménynek is van némi része abban, hogy termetük nem üti meg a közepes magasságot sem s az őslakó parasztok között feltünően sok a satnya testalkatú. De ez szolgál biztos magyarázatául annak is, hogy nyelvjárása még ma sem a duna-tiszaközi tipikus dialektus, hanem nagyon hasonlít a drávamenti magyarság nyelvjárásához, a melynek számos hagyományát őrizte meg. Ugyancsak a zárkózottságból való az idegenek iránt érzett bizalmatlansága, a kiket foghegyről "gyütt-mentek" néven emleget, bár tagadhatatlan, hogy a világgal való gyakori érintkezés és a nagyszámú idegenek betelepedése óta ez az ellenszenv enyhülőben van.

Általában szorgalmas, kitartó munkás ez a nép. Kitünő homoki borai sem csábítják a részegeskedésre, s élénk űzleti szellem fejlődött ki benne. A vendéget rendkívül szereti, a nagy lakomáknak és a rangmutatásnak szintén kedvelője. De szívessége, mint a modern magyar paraszté általában, csak addig terjed, míg érdekeinek megsértéséről szó nincs. Ha egyszer sikerül neki jómódba jutni, szívesen haszonbérbe adja földjeit, ha megélhető bért kap értük és beköltözik a tanyáról a városba, pipálni és politizálni. Ezért a városban egyre nagyobb teret tudnak elfoglalni az idegenek, akik a munkára talán nehezebben lendülnek, de azután sokkal kitartóbbak és többre vágyók.

Ez a tehetős, aczélidegzetű nép szereti a csínt, sokat ad a díszes alkalmakra (keresztelő, esküvő, temetés) és sokat tud ezekre áldozni. Mikor vagyonosodásáról van szó, hallatlan erőfeszítésekre kész. Terméketlen homokjait szőlőkkel ültette be és kemény mívelés alá fogván, az ország egyik legkitünőbb 418szőlő- és gyümölcstermő vidékévé tette. Az anyagi dolgok iránt való fogékonysága lassankint a szellemiekre is kezd kiterjeszkedni, a mint erre számos biztató jelenség van. Általában felébredt ez a nép az elszigeteltség tompa kábultságából és vasakarattal igyekszik helyrehozni egy-egy év alatt évtizedek mulasztásait. Halas az ország haladni akaró és haladni tudó városai közé tartozik.

A város felett lévő Sóstó-fürdő szintén erre a haladásra vall. Kellemes, lombos fák árnyékában húzódik meg a Sóstó partján a fürdő és szálloda. Vize még erősebb, minta Palicsitóé. Híre már emelkedőben van, mert vidékről is számosan keresnek itt bajukra enyhülést. Nagy kár, hogy a kissé messze fekvő Fehértóhoz nincs jó közlekedés, pedig ez a lehető legkitünőbb hasonló fürdőnek kinálkozik. Lassan ereszkedő homokos medre, állándóan tiszta vize párját ritkítja az alföldi tavak között. Hozzájárul még a közelében elterülő pompás nagy erdő, mely a nyári tartózkodást a legkellemesebbé van hívatva tenni, ha egyszer a tó partján kényelmes lakásokra fognak találni az üdülők.

A lakosság még mindig jobban el van foglalva a maga ügyeivel s nem jut eszébe az ilyen természeti áldásoknak kellő értékesítése. Foglalkozásra nézve legnagyobb részben gazdálkodó; földmíveléssel, baromtenyésztéssel, szőlőmíveléssel, gyümölcstermeléssel foglalkozik. Iparosai és kereskedői a népesség arányának megfelelő számban vannak.

A mezőgazdaság és állattenyésztés a klimatikus viszonyoknak megfelelően alakult. A homokos talaj az időjárás viszontagságait, szélsőségét sokkal jobban megbírja, mint más. Különösen a szárazságot könnyen kiállja, de bő trágyázásra szorul. A főtermények a rozs, kukoricza, búza, burgonya. A bevetett terület 45-50,000 hold között ingadozik.

Az állattenyésztés különösen azokra a fajtákra szorítkozik, a melyek a soványabb legelőkön is szívós természetükkel kiválnak. Szinte kivétel nélkül a fehér magyar marha látható a határban mindenfelé. Ez az apró, de izmos faj a halasi viszonyok között legalkalmasabbnak bizonyul. A színvonal emelése érdekében kivánatos volna megfelelő minőségű apaállatoknak a hatóság útján való beszerzése, mert az évi vizsgálóbizottság sajnosan tapasztalja, hogy ezekben nagy a hiány. - Már a lótenyésztésnél ez nem mondható, mert ezt az ügyet a katonai hatóság karolta föl. Halas város lóállománya kitünőnek mondható mind minőségre, mind mennyiségre. - A juhtenyésztés még mindig elég nagy, azonban ma már korántsem akkora, mint volt a régi időkben, mikor a határ legnagyobb része legelőből állott. - Sertéstenyésztésről a város területén alig lehet szó. A gazdák - egy-kettő kivételével - ezzel a jövedelmező tenyésztési ággal egyáltalában nem foglalkoznak. Ellenben a sertéshízlalás és ennek következményeképen a sertés-kereskedelem az utóbbi időben rendkívüli módon fellendült. Vasúton évenként 10-12,000 darab állatot szállítanak el.

A baromfi-tenyésztés csaknem minden fajra kiterjed s igen magas színvonalon áll. A kényes fajbaromfik mellett azonban legáltalánosabb itt is a magyar fajta. A liba- és pulykatenyésztés különösen kedvelt foglalkozása a lakosságnak s mindkettőből csak a tiszta fehéreket tartják.

Az 1900: XVII. tcz. értelmében az I. foku hatósági szakértői teendőket a városi m. kir. állatorvos látja el, a ki a földmívelésügyi minisztérium engedélye alapján a városi (helyhatósági) állatorvosi teendőket is végzi.

A szőlészet és borászat a lakosság folyton emelkedő foglalkozása között szerepel, úgyszintén a gyümölcstermelés is. Mindebből nagy kivitel van. Szinte minden faj termelésével próbálkoznak, de legjobban virulnak a rizling, kövidinka, kadarka és az erdei fehér. Kivitelüknek köszönhető, hogy a homoki borok jó híre általánossá lett. A gyümölcstermelés különösen az almában válik ki. Mindebben nagy segítségére van a lakosságnak a város hatalmas mintakertje (15 hold), hol képzett kertész felügyelete alatt nagy szőlő- és gyümölcstelep, meg jó faiskola van.

A közlekedés könnyűsége és a növekvő szükségletek az ipar és kereskedelem fellendülését vonták maguk után. Az 1905-i összeírás szerint lakott a város területén 587 iparos és kereskedő, közöttük 5 gyáros. Segédek száma volt 137, tanulóké 210. A régi szélmalmok még mindig megvannak, de számuk és keresletük egyre fogy. Helyükbe lépett négy gőzmalom, melyek közül egy (Halasi Gazdasági Gőzmalom) nagyobb kivitellel is foglalkozik. Különösen magas színvonalon áll s külföldi kivitelre van berendezve a szőlő-, gyümölcs- és baromfikereskedés. Hetivásár ideje: szerda és szombat. Országos vásár évenként négy van. 419Említést érdemel a város határában lévő téglagyár, mely mészből és homokból igen erős téglát és cserepet gyárt. A város világítását pedig a villamostelep teljesíti. Általában a halasi népben élénk kereskedelmi érzék van, a mit pénzintézeteinek nagyszáma és forgalma is bizonyít.

Legrégibb ezek között a Halasi Takarékpénztár r.-t., mely 1873-ban alakult. 1909-ben betéti számlája 3508402.51 K., váltóleszámítolási 6,618.639.66 K, jelzálogkölcsöni 1,155.827.02 K, folyószámlai 824.055.74 K. Visszleszámítolás: 865.540.29 K. Nyeresége 62.927.53 K. Egy részvényre (200 K névérték) 20 K osztalék esett.

A Halasi Gazdasági Bank r.-t., mely az Osztrák-Magyar Bank mellékhelye, 1909-ben 12. évét töltötte be. Forgalma volt: betétek 2,332.382.24 K, váltók: 17,608.713.07 K, folyószámlaadósok: 4,366.071.93 K, folyószámlabetétek: 3,439.811.03 K, id. pénzintézetek számlája: 15,246.652.10 K, készpénzforgalom 11,737.862.13. K. Teljes forgalma: 88,257.401.76 K. Nyereség: 97.166.72 K; osztalék (200 K névérték) 20 K. Tartalék: 308.000 K.

A Halasi Kereskedelmi Bank r.-t. ötödik üzleti éve 1909-ben a következő eredménynyel zárult: Pénztári forgalom: 36,849.352.88 K, váltóforgalom 7,876.375.03 K, tartalékbetéti forgalom 1,061.412.75 K, jelzálogkölcsön-forgalom 177.666.37 K. Nyereség: 45.640.09 K, osztaléka (200 K névérték) 20 K.

Az említett pénzintézeteken kívül szövetkezeti alapon alakult még kettő, ú. m.: a Kiskunhalasi Önsegélyző-Szövetkezet, mely 10 évenként s a Kiskunhalasi Kölcsönös Segélyző-Egylet m. sz., mely 5 évenként fölszámol.

A közlekedés lebonyolítására szolgálnak a vasútak. A budapest-zimonyi fővonalon kívül helyi érdekü vasútai is vannak, illetőleg lesznek a városnak. Régebben megnyílt a halas-regőczei vonal, építés előtt áll a halas-majsai és a halas-kecskeméti vasút. A személy- és árúforgalom igen élénk. - Postája 1789 óta van Halasnak, mikor a Budáról-Zimonyba vezető postavonal megnyílt. Azóta ez folyton emelkedőben van s ma már hét hivatalnokot foglalkoztat a nagyarányú forgalom. Időközben távirdát s postatakarékpénztárt kapott és 1909 január 1-óta interurbán-telefonja is van.

A népoktatás részben a felekezetek, részben az állam kezében van. Az óvódák közül az egyiket a jótékony nőegylet tartja fenn, másikat a város. A róm. kath. és az izraelita felekezeti népiskolák mellett régebben a reformátusoknak is volt elemi iskolájuk, de ezt a város átvette tőlük, majd 1907-ben a községi elemi iskolákat államosították. Nagy, modern iskolaépületek építése most van tervbe véve. A népoktatást két óvónő és 29 tanító végzi.

A leányok magasabb fokon való tanítása a református polgári leányiskolában történik, mely az országnak egyetlen ilynemű felekezeti iskolája. Tanít benne négy tanárnő és egy kézimunkatanítónő.

A református főgimnázium régi múltra tekinthet vissza. Az egyház már 1592-ben állított fel deák-iskolát, 1715-ben ezt tovább fejlesztette s belőle lett a mai főgimnázium, melyben 15 tanár tanít. A növendékek száma 250 körül szokott lenni. A helybelieken kivül különösen a tolnai és baranyai reformátusság szokta ezt az intézetet látogatni, meg a bácskai sváb gyerekek, a kiknek magyarrá nevelésében nagy érdemei vannak.

A továbbtanítás legsikeresebben a nyilvános könyvtárak és gyűjtemények segítségével történik. Ezek között első helyen áll a ref. főgimnázium nyilvános nagy könyvtára és más gyüjteményei. A könyvtár 1760-ban keletkezett. Kisebb-nagyobb ajándékozás útján gyarapodott anyaga. 1899 óta pedig a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének hatáskörébe tartozván, évi államsegélyt kap, egyúttal a nagyközönség ingyenes használatára is megnyitották. Az évi államsegély eleinte 1000, majd 800, újabban pedig 600 korona, melyhez a fenntartó ref. egyház évi 250 koronával járul. Ez az összeg azonban emelkedőben van. Állománya 36,400 kötet, két teremben elhelyezve.

A város környékén található régiségeket először Révész György lakatosmester kezdte gyüjtögetni. Az ő gyüjteményének megvételével alapította meg a ref. főgimnázium régiség-gyüjteményét. Nagyobb adományokkal gyarapodva, ma két teremben van elhelyezve. Kiválóbb neveztességei az ú. n. fehértói aranylelet, mely a XIII. századi ötvösművészet remeke és három kun süveg. - Ezeken kivül van még a városban a különféle iskolákban és egyesületekben 16 könyvtár, kisebb-nagyobb könyvanyaggal.

420A helyi sajtó régóta élénk tevékenységet fejt ki. Jelenleg három, hetenként megjelenő lapja van Halasnak: a Kiskunhalas Helyi Értesítője, a Kiskunhalasi Ujság és a Halas, mely az építő-iparosok hivatalos lapja.

Újabban Halas is belépett az Alföldi színikerület kötelékébe. A színészetet a város tetemesen segíti s a közönség is érdeklődik iránta. Évenként két ízben hat-nyolcz hétig szokott tartani a színi idény.

Egyházai között a református egyházat illeti az elsőbbség a történelmi jogon. Már a XVI. század elején virágzó ref. gyülekezet volt itten, mely csakhamar templomot is épített. Ezt 1815-ban kibővítették és újra építették s az óta mai formájában az egyszerű, komoly kálvinista-stíl egyik remeke. Ma a reformátusok száma 10,000 körül van, míg a katholikusoké 11,000. Ez utóbbiak nem régen telepedtek le Halason, mert felsőbb akaratra alakult egyházuk kezdetén alig voltak néhányan 1765-ben. A katholikus templomot 1770-ben a városi hatóság építtette. Galgóczy még 1877-ben is az egész lakosságot 14,295-re teszi, melyből 9954 ref., 3940 kath.

Az izraelita hitközség tagjainak száma 1000 körül van, míg a baptisták gyülekezete néhány száz főből áll.

A társadalmi élet Halason elég intenzivnek mondható, bár a lakosságnak nagy hajlandósága van a rangkülönbség szerint való tagozódásra. Az érintkezés mégis elég szabadelvű. A társadalmi jótékonyság gyakorlására alakult a Jótékony nőegylet és az Izraelita nőegylet. A társas körök részint társadalmi, részint politikai csoportosulások. Amahhoz tartoznak az Úri Kaszinó, Polgári Kör, Kereskedelmi Kaszino, Iparos-ifjak Önképző-egylete, Iparegyesület. Emehhez a Függetlenségi kör, Munkapárti kör, Szoczialista kör. Kívül áll ezeken a Gazdakör, mely a gazdálkodás előmozdítására törekszik.

Van Halason kir. járásbíróság, telekkönyv, kir. adóhivatal, pénzügyőrség és csendőrszakasz.

Halas városának nagykiterjedésű ingatlanai vannak, mégis évenként félmillió koronányi szükségletét csaknem felerészben pótadóból kénytelen fedezni. Kórházra évenként 16,000 K-t ad ki. Rendőrségének 25 főről való továbbfejlesztése most van folyamatban. Tűzoltói pedig, négy kivételével, önkéntesek.

Halas józan népe, melynek se tájnyelve, se külön szokásai, viselete nincsen, minden erejével a pozitív haladás útjára lépett, hogy megvalósítsa az ősei kedvelt mondását: "Halas hatalmas." De ezt csak okos, czéltudatos munkával fogja tudni elérni. A város vezetőinek világosan kell látni évtizedekkel előre és minden lépéssel tervszerűen munkálni egy fényesebb jövőn, mely a multnak és a jelennek gyermeke. Az elmaradottság kátyújából Halast a közlekedési eszközök jósága és lakosságának kemény munkája rántotta ki. Ezeket kell első sorban fejleszteni. Jó utakra van szükség mind a bel-, mind a külterületeken, különösen pedig kellő mennyiségű vasútról kell gondoskodni, mert így érnek messze a város karjai. A lakosság munkakedvének ébresztése és fokozása a második feladat, a mit a fejlődés czéljainak öntudatossá tételével és a szellemi műveltség emelésével lehet elérni.

Az évtizedes haladás ellenére Kiskunhalas ma még legnagyobb részben poros, elmaradt nagy falu, a hol alig-alig lengedez a modern idők szele. Haladni akar, az tény, tud is, ha vezetése jó kezekben van, az bizonyos. De a szebb jövő érdekében számos intézkedés vár a hatóságra. Előrelátó városszabályozási tervre van szükség, továbbá a hepe-hupás talaj nivellirozására, hogy a további építkezések ne hebehurgyán történjenek. A város kezdetleges egészségügyi intézményei tovább fejlesztendők. E téren a mélyfurású kutak sürgős szaporítása a legégetőbb feladat, azután jön a csatornázás, sőt a vízvezeték kérdése. Jó ivóvíz nélkül mai város el nem lehet, már pedig Halason ez igen kevés van.

A város nyugati oldalán elterülő tó a kiszáradás útján van. Ezt a folyamatot mesterségesen siettetni kell, mert egyrészt a lakosság egészségét fenyegeti a miazmákat lehelő nádas, békás pocsolya, másrészt meg a város terjeszkedésének áll útjában. Hosszában ma már nem lehet Halast életrevaló módon nagyobbítani, csak széltében. De ennek akadálya egyfelől a nádas tó, másfelől a vásártér és a temető. Amazt le kell csapolni, a vásárteret parczellázni a város javára, hogy a pótadó összege kisebb lehessen, a Kossuth-utczai régi temető pedig önként kínálkozik gyönyörű modern parknak.

423Némileg félszeg képe van a halasi társadalomnak azért, mert társadalmi osztályaiban a szorosan vett értelmiség és a többi csoportok között nincsen átmenet. Igen kevés a mai igényeknek megfelelő iparosa és kereskedője, pedig ezeké a jövő. Ez osztály továbbképzését előmozdítani az egész városnak érdekében áll. Általában a lakosság általános továbbképzése, szellemi látókörének bővítése nagyon kívánatos. Ha ilynemű intézmények feljesztésére és alkotására ma még nincs a városnak módja, miért nem mozdulnak meg a pénzintézetek és a gazdag polgárok? Halas pénzintézetei felvirultak és üzleti éveiket gazdag nyereséggel zárják. Azt a nyereséget a közönségtől kapják és a vele járó kötelességeknek csak felét teszik meg, ha jó részét osztalék czímén a jó üzletet csináló részvényeseknek visszafizetik és némi morzsát juttatnak az iskolák szegény tanulóinak is. Az említett osztályok és intézmények segítését elég jogosan várhatja tőlük a város közönsége.

Ha csak az itt említett feladatok válnak valóra, egy nemzedék után, 1950 felé a halasi ember büszkén járhat egészséges, szép és gazdag városának utczáin; társadalma pedig egységes szervezetté lesz, a melynek minden része örömmel végzi a reá váró munkát s a haladás útján nem egymás ellen, de vállvetve, egymás mellett fognak dolgozni.