A XVI. század végső éveitől egész a XVII. század hetvenes évéig Nyitravármegyében a protestáns egyházak s velük az iskolák száma 109-re szaporodott. Ezen korból bírjuk a fennállott protestáns iskolák és a bennük működő tanítók neveit. Első tanítókul működtek Privigyén Liptai László 1558-ban; Handlován Kerner Tamás, Bölcsházy István 1550-ben; Német-Prónán Schermann Endre 1575-ben; Koóson Schermann Albert 1565-ben; Divéken Oszwald Lőrincz 1567-ben; Gajdelen Neckel János 1580-ban; Bajmóczon Hranicza Máté 1595-ben; Szakolczán Supka András 1570-ben; ugyanaz Vág-Ujhelyen 1574-ben; Szeniczen Gál József 1575-ben; Galgóczon Bornemisza Péter (ez magyar iskolás könyvet írt: "Négy könyvecske a keresztényi hitnek tudományáról. I. Az első könyvecske kicsiny gyermekeknek stb. A magyar irásolvasásnak módjával és szép imádkozással egyetemben. Semptén 1577.) Neyk Szaniszló, Prunó János. (Ez utóbbi Thurzó György nevelője volt.) Csejtén Dionysi Pál 1575-ben; Nagy-Tapolcsányban Bodicseni Miklós 1580-ban; Pöstyénben Fábri János 1581-ben, Szolcsányban Repa György 1581-ben; Nagy-Apponyban Rosza János 1590-ben; Nagy-Bossányban Zlonicenus István 1584-ben; Verbón Nikolai Miklós 1598-ban; Holicson Picae János 1606-ban, a kit gróf Illésházy 1611-ben Gödingbe hivott meg tanitónak; Bottfaluban Marczi Miklós 1630-ban; az előbb nevelő volt Apafi György mellett.

Ezen korból ismerünk protestáns iskolákat és azokban működött tanítókat még a következő nyitravármegyei községekben, u. m.: Brezova, Jablonicz, Miava, Nagy-Pritrzsd, Radosócz, Szobotist, Turoluka, Verbócz, Ó-Tura, Vagyócz, Bori, Bucsány, Örvistye, Drahócz, Nagy-Kosztolány, Pásztó, Udvarnok, Rattnócz, Vág-Szerdahely, Felső-Vásárd, Felső-Zelle, Ardanócz, Chynorán, Nagy-Jácz, Prasicz, Ürmincz, Szkacsány, Bajna, Bellesz, Csermend, Assakürt, Kovarcz, Koros, Nadlán, Nagy-Rippény, Nyitra-Zerdahely, Krencs, Sissó, Vesztenicz.

Hogy ezen népiskolák szervezete nem volt egységes, mert hiszen kezdetben minden egyes iskolamester maga állapította meg a tanítás rendjét, azt abból is lehet következtetni, hogy a XVII. században tartott zsinatok kisérlették meg először hazánkban az iskolai ügynek egységes szervezetét. A protestantizmus is megtartotta a katholikus egyháznak azt az álláspontját, hogy az iskola a templom előcsarnokának tekintendő és feladata, a gyermekeket korán buzgó vallásosságban és jó erkölcsökben nevelni.⁰

A tanítóság ebben a korban korántsem részesült a végzett munkához mért javadalomban. Így például a reánk maradt adatokból tudjuk, hogy a szobotisti tanitó javadalma következő volt: étkezés a lelkésznél, 6 forint készpénz, keresztelések után 1 garas, egy rét jövedelmének haszonélvezete; a verbóczi tanító fizetés fejében kapott: lelkésznél étkezést, készpénzben 2 forintot, minden gazdától 8, zsellértől 4 denárt, minden gazdától két garmada gabonát és a templom jövedelmének 1/3-dát; a holicsi tanító javadalma: 8 mérő buza és 1 frt készpénz; a miavai tanitó fizetés gyanánt élvezett: étkezést a lelkésznél, minden háztulajdonostól 1/4 mérő buzát és 6 denárt, zsellértől 4 denárt, offertoriumból a 3-ik pénzt, a község sörházából két hordó sört, melyhez azonban az árpát köteles a tanitó adni.¹

Az itt vázolt korra esik a piarista rendnek Magyarországban való letelepedése és az a nagy hatás, melyet az Magyarország népoktatásügyére gyakorolt.

A népiskolák ügye a Ratio Educationis kibocsátását megelőző századokban az egyház dolgának tekintetett. Ezen tanulmányi szervezet, a mely 1777-ben látott napvilágot, az iskolaügyet a felségjogok és kötelességek közé vette fel, és habár e szervezet magyar szempontból teljesen elitélendő, mert benne az elnémesítési rendszer volt tetszetős formában letéve, mégis megjelölte az utat, mely Magyarországot a kultúrállamok sorába felemeli.

A Ratioban egyébként lefektetett helyes pedagogiai elvek daczára, németesítési irányának a nemzeti irodalom fellendülése és a nemzeti szellem ébredése útját állotta, épp úgy, mint II. Józsefnek, a népoktatásügy terén, bár nagyszabású, de nyilt németesítő intézkedéseinek. Ezekután csakhamar hatalmas lendületet nyert a magyar nemzeti tanügy fejlődése az 1790/1. évi országgyülésen, mely elrendelte a magyar nyelv tanítását az iskolákban.

A Ratio Educationis korából meglévő összeirások nyomán tudjuk, hogy Nyitravármegyében is a népiskola és a tanító érdekei már a királyi felügyelet és a polgári hatóságok gondozásában részesültek. Így például a szakolczai járás szolgabirájának 1784. évi augusztus 26-án kelt s a vármegyéhez intézett jelentésében olvassuk, hogy Szobotiston Melekedy György évi javadalma készpénzben 100 frt, azonkívül minden tanulótól 2 frt tandíj és szabadlakás. A tanulók száma 60, kiket a tanitó vallásban, német olvasásra, irás és számtanra oktat. Holicson a r. kath. iskolának van két tanítója, 127 tanulója. A tanítók az uradalomtól kapják fizetésüket, és pedig: lakást, tüzifát, 200 frt évi fizetést az iskolamester, 120 frtot a segédtanító. Ugyancsak ezen időben volt Holicson izraelita elemi iskola, Lebl Jakab nevű tanítóval és 40 tanulóval. Fizetést kapott az izraelita hitközségtől, nevezetesen 120 frtot és lakásra 12 frtot. Szeniczen is volt izr. iskola, melynek tanitója Áron Mózes a hitközségtől évi 50 frt fizetést és 30 frt lakbért élvezett. Itt a tanulók száma 24 volt. Sasvárott Koller Károly volt a tanító, lakott saját házában, iskolahelyiségről a község gondoskodott. Évi javadalma az uradalomtól 120 frt, 6 öl tüzifa, tandíj a tanulóktól, akik olvasnak 1 frt 40 kr., akik irnak 2 frt. Tanulók száma 60. A szakolczai városi nemzeti iskolán kívül a járás területén a Ratio korában iskolával bírtak még a következő községek, u. m.: Verbócz, Nagy-Pritrzsd, Hradist, Jablonicz, Sándorf, Unin, Stepanó, Péterfalu, Csári, Kutti, Broczkó, Szomolánka, Egbell és Radosócz. Az akkori felosztás szerint a nyitrai processusban volt 37 népiskola, közte Nyitrán 3 osztályú nemzeti iskola, 2 világi és 1 piarista tanítóval, Érsekújvárott 4 osztályú iskola 3 világi és 1 ferenczrendi szerzetes tanítóval; a bodoki processusban 17 iskola; a bajmóczi processusban 27 iskola és végre a vágujhelyi processusban 26 iskola, vagyis 126 községben volt népiskola.

227A Pozsonyban székelt m. kir. helytartótanács Nyitravármegye közönségéhez 1780-ban 6030. sz. a. intézett leiratában sürgeti az iskolaépűletek helyreállítását s meghagyja, hogy az iskolai építkezésnél és javításoknál köteleztessenek az uradalmak a szükséges építési anyagoknak, a községek a kézi és igás napszámnak kiszolgáltatására; ugyancsak ezen kormányszék 1784-ben elrendeli, hogy az iskolamesterek hivatala különíttessék el a jegyzőségtől és a kántorságtól, hogy a tandíj változtattassék át biztos, állandó javadalommá s általában, hogy az uradalmak, földesurak és községek javítsák a tanítók javadalmazását. A fennmaradt hivatalos jelentések nem igen vigasztaló képet nyujtanak az érdekeltségeknek a népoktatás iránti felfogásáról.²

A helytartótanács idézett rendeletei nem sokat lendítettek a népoktatás ügyén, mely elhanyagolt maradt csaknem az 1868: 38. t.-cz. megalkotásáig. Maradt minden a régiben és a vármegye községeiben az olvasáson és íráson kívül még alig számbavehető számolási eredmény volt az oktatás legmagasabb foka. Igaz, hogy a tanítóképzés is csaknem 1845-ig több ismeret elsajátítására alig nyujtott alkalmat. A Ratio idejében feljogosították ugyan a négy osztálylyal biró normalis iskolákat a tanítóképzésre, de csak olyaténképen, hogy a tanítói pályára készülő ifjak a normális iskola egyes osztályaiba járhattak hallgatni és nézni: mikép kell vezetni az oktatást. Nyitravármegyében is Érsekújvár volt azon városoknak egyike, hol ilyen normális iskola rendeztetett. A régi hospitáló rendszer 1840-ben helyet engedett az elméleti képzésnek is, és az ekkor az ország öt városában létesített tanítóképző-intézetek közül Érsekújvárott is létesült kir. kath. tanítóképző s fennállott mindaddig, a mig 1855-ben a Thun-féle Organisations-Entwurf fel nem oszlatta.

Az 1806-ban kiadott új iskolai szervezettel a régi Ratio Educationis csak annyiban módosíttatott, hogy az iskolakötelezettség 6-12 éves életkorra szabatott meg, a szülőket testi büntetéssel is kényszerítették gyermekeik iskolába járatására.

Kimondatott az ismétlő iskoláztatás, külön intézkedés történt a leánynevelésről, és a német nyelv a tantárgyak közül kihagyatott. Hogy ez intézkedések következtében a népoktatás ügye a mult századbeli állapothoz képest javult, azt egyes tanítók évi javadalmait feltüntető s fennmaradt "Canonica visitatio" és táblás kimutatásokból következtetni lehet.

Az 1806-iki szervezet óta a népoktatás állapotában, annak rendezése tekintetéből 1845-ig változás nem történt; ekkor a helytartótanács intézkedése abban állott, hogy a községek, városok, kegyurak, földesurak köteleztettek iskolákat állítani s fenntartani, anélkül azonban, hogy a községi szervezet rendezéséről gondoskodás történt volna és igy ezen intézkedés csaknem hatálytalan maradt.

Országgyűléseink nem foglalkoztak a népoktatási ügygyel, vármegyéink pedig a népoktatást teljesen az egyházak ügyeinek tekintették, sőt a nemzeti oktatás államalkotó feladatáról oly kevéssé voltak meggyőződve a vármegyék, hogy a magyar törvényhozás mellőzésével 1774-ben megjelent és nemzetünk megsemmisítését czélzó Felliger-féle "Allgemeine Schulordnung"-ért hálairatokat intéztek a népnevelésügy érdekében fáradozó helytartótanácshoz.⁴ A helytartótanácsnak a "Schulordnung" gyors keresztülvitelét czélzó tervei csak a magyarországi róm. kath. püspöki kar és a protestánsok tiltakozásán törtek meg és bár lassan, de végre felébresztették a német nyelv erőszakos terjesztése és az anyanyelv elnyomása miatti aggodalmat az alélt nemzetben. Az 1790/1. évi országgyülés a tanügyet újra rendelkezése alá vonta, sőt ezen, valamint az 1844-iki országgyülés is elrendelte a magyar nyelvnek tanítását az iskolákban. A nemzeti állam megszilárdításához azonban e törvények kevéssel járultak hozzá, egyszerűen azért, mert végrehajtásuk elmaradt.

A népoktatásügynek az alkotmányos korszak kezdetén, 1868: XXXVIII. t.-cz. által történt országos szervezete alapján a nyitravármegyei tankerületbe kinevezett kir. tanfelügyelő csitári Germanecz Károly a vármegye népoktatásáról a legelső statisztikai összeirást állította össze. Nyitravármegye népoktatási állapota az 1868: XXXVIII. t.-cz. életbeléptetésének első évében, az 1869/70-iki tanévben a következő:

Az iskola-épületek, melyeket a népoktatást rendező 1868: XXXVIII. t.-cz. a vármegyében talált, csekély kivétellel a legszánalmasabb állapotban voltak. Az iskolák butorzatát egyrészt hosszú lóczák és asztalok képezték, és e helyiségek térfogata alig néhány helyen felelt meg a tanköteles gyermekek számának. A tanszerek is nagyrészt hiányosak. Ezen állapotokkal teljesen megegyező volt az iskoláztatás is, olyannyira, hogy az 1869/70-ik tanévben tényleg iskolába járt 31,532 tanköteles gyermek közül télen-nyáron 229csupán 13,479 járt iskolába, a többi 18,050 gyermeknek iskoláztatása csakis a téli 4 hónapra szorítkozott.

Az új népoktatási törvény végrehajtása minden nehézség daczára hamar meghozta a javulást. Az 1875/76-iki tanévről szóló kimutatás már kedvezőbb.

A tényleg iskolába járó gyermekek száma 1869/70. óta 52%-ról 71%-ra emelkedett; az iskolák száma 358-ról 405-re, a tanítók száma 513-ról 553-ra, a tantermek száma 448-ról 571-re szaporodott; a magyar tanítási nyelvü iskolák 1869 óta 35-ről 1876-ig 43-ra szaporodtak, az iskolák évi jövedelme pedig 110,900 frtról 139,032 frtra emelkedett. Ez időben épültek: Tavarnok, Kuzmicz, Csitár, Csermend és Vágvecse helységekben az első községi iskolák állami segélylyel. 1876-ban azonban még mindig 167 nem képesített, 132 magyarul nem beszélő tanító volt alkalmazva a vármegye népiskoláiban és a tanítók fizetésének átlaga ekkor is csak 238 frtot tett ki, tehát az 1868: 38. t.-cz-ben megállapított minimumra sem emelkedett fel.

Csitári Germanecz Károly távoztával, a kit a vallás- és közokt. m. kir. miniszter 1876. év derekán Barsvármegyébe helyezett át, Libertiny Gusztáv volt vasvármegyei kir. II-od tanfelügyelő lett Nyitravármegye kir. tanfelügyelője. Hivatalának 1876. évi szeptember havában történt elfoglalása összeesik a törvényhatósági közigazgatási bizottságok felállítását elrendelő 1876: VI. t.-cz. életbeléptetésével, melynek keretén belől előadója lett a népoktatás ügykörébe eső mindazon ügyeknek, a melyeket az 1876: VI. t.-cz. a közigazgatási bizottságok hatáskörébe utalt.

Ezen időben alakult meg a vármegyében a "Nyitramegyei tanítók általános egyesülete" s hivatalos közlönye a "Nemzeti Népiskola" alapítása is ez időre esik. Azóta ujabban alakultak még a következő tanító-egyletek, u. m. a "nagyszombat-vidéki, az érsekújvár-vidéki és a nagy-tapolcsány-vidéki rkath. tanítók egylete", "az orsz. izrael. tanító-egylet nyitravármegyei fiókegyesülete."

Innentől a közigazgatási bizottságok életbeléptetésétől, 1877-től kezdve, gyorsan indult virágzásnak Nyitravármegye népoktatása. 1877. év óta 1897. évig bezárólag a vármegyében 268 új iskolaház épült és 405 czélszerűtlen iskolaépület helyreállíttatott s bővíttetett, összesen egy millió negyvenhat ezer forintnyi költségen; ezen összegből esik állami segélyre 251,128 frt, az iskolafenntartókra pedig 753,472 forint. Egyes jótevők ez időben szintén több czélszerű iskolaházat építettek. Igy Roskoványi Ágoston és Bende Imre nyitrai püspökök, gróf Károlyi Alajos, gróf Apponyi Lajos és neje Scherr-Toss Margit grófnő, gróf Hunyady Imre és neje Győry Feliczia grófnő, Schey Frigyes báró, br. Wodianer Albert, stb.

A magyar nyelv terjesztéséről a nemzeti érzület és törekvések előmozdításáról Nyitravármegye versenyezve a testvér-törvényhatóságokkal mindenkor gondoskodott. A magyar nyelvet idegen-ajkú községekben sikerrel oktató néptanítók jutalmazására a vármegye 1871-ik évi szeptember 11-én tartott közgyülésében 500 forint évi alapítványt tett; hasonló czélra Herber Lőrincz rohói birtokos 1000 forintos alapitványt bocsátott a vármegye rendelkezésére. 230Legmaradandóbb becsü és legüdvösebb intézkedése azonban a vármegyei törvényhatóságnak "a magyar nyelv kötelező tanítására" vonatkozó 1877-ik évi közgyülési határozata. Ekkor ugyanis Libertiny Gusztáv kir. tanfelügyelő indokolt indítványára feliratot intézett Nyitravármegye az országgyüléshez s pártolás végett megküldte az összes törvényhatóságoknak, hogy "intézkedjék a törvényhozás az 1868: 38. t.-cz. 11. és 55. §§-ok olyatén megváltoztatása iránt, hogy a magyar korona országai területén minden népiskolában az anyanyelv mellett az ország nyelve: a magyar nyelv is mint köteles tantárgy taníttassék" és "intézkedjék a törvényhozás az 1868: 38. t.-cz. 88., 133. és ezekre vonatkozó 13. §§-ok összevetése alapján, hogy Magyarországon a magyar nyelv tudása nélkül senki néptanító ne lehessen stb. Eme felirat megtermé gyümölcsét, mert az 1879: 18. t.-cz. megalkotásával az állam nyelve elfoglalta népiskoláinkban az őt megillető helyet. Jótékony hatása e törvénynek Nyitravármegyében abban jelentkezik, hogy a míg 1877-ben a tanítási nyelv csupán 47 iskolában volt magyar, 1897-ben elemi iskola közül a magyar nyelv sikerrel taníttatott 225-ben. A tanítók magyar nyelvi ismeretében is az 1879: 18. t.-cz. megalkotása által kedvező és kivánatos változás állott be. Mert míg 1879-ben működött 603 tanító közül 132 nem bírta a magyar nyelvet, sem szóban, sem irásban, addig 1897-ben alkalmazásban volt 830 tanító közül csupán 24 van, a kit magas koránál és 1872. év előtt történt alkalmazásánál fogva a magyar nyelv megtanulására kényszeríteni nem lehetett. A vármegye a magyarul nem beszélő tanítók számára Nyitrán 1880-ban magyar nyelvi tanfolyamot rendezett és annak költségeit, 800 forintot, saját alapjaiból fedezte.

A népiskolai könyvtárak alapításának fontossága sem kerülte ki a vármegyei törvényhatóság figyelmét akkor, a midőn 1878., 1879. és 1880-ban 300 forintot rendelt fordítani saját alapjából iskolai könyvtárak berendezésére oly községekben, a melyeknek népiskolái a magyar nyelv terjesztése körül legjobb sikert tanusítottak. Ily eljárás mellett 1880-ban már 96 népiskolánál volt iskolai könyvtár berendezve.

A kir. tanfelügyelő előterjesztései alapján a vármegye arra is gondot fordított, hogy népiskoláiban az okszerü gazdászatra és a fatenyésztésre is kiváló figyelmet fordítsanak. Igy már 1877-ben szervezett minden járásban 1-1 szakértő faiskolai felügyelőállást, a községeket kötelezte, hogy a tanítókat szakközlönyökkel lássák el. Ma 484 iskola mellett van iskolai művelés alatt lévő bekerített faiskola, van továbbá a vármegyében 65 gazdasági ismétlő-iskola, mely utóbbiaknak fenntartására a községek hozzájárulásán kívül évi 2024 forint állami segély fordíttatik.

Ezenkívül 1879-ben már 395 iskola mellett volt testgyakorlati készletekkel berendezett tornatér.

A kisdedóvás Nyitravármegyében épp úgy, mint országszerte, az 1891: XV. t.-cz. megalkotásáig a felekezetek, egyletek és általában a társadalom tevékenysége is áldozatkészségére volt utalva. A legelső kisdedóvó-intézet a vármegyében még az 1840-es években egyesületi uton Érsekújvárott keletkezett; ezt követé néhai Palugyay Imre nyitrai püspök által Nyitrán 1850-es években alapított r. kath. elemi leányiskola mellett felállított kisdedóvó. 1878-on túl a vármegye több nagyobb községében alakultak Fröbel-egyletek és alapítottak kisdedóvókat, nevezetesen Nyitrán, Vág-Ujhelyen, Érsekújvárott, Szakolczán, Nagy-Surányban, Verbón, Galgóczon. Ezen időre esik az ürményi, apponyi, nagy-tapolcsányi, német-prónai, tardoskeddi r. kath. felekezeti 231kisdedóvók alapítása. A kisdedóvók keletkezésének nagy lendületet adott az 1882-ben megalakult "Felvidéki magyar közművelődési egyesület", melynek áldozatával és tevékenységével 1880-as években Nyitra-Novák, Vittencz, Nagy-Bélicz, Kolos, Szkacsány, Holics, Szenicz, Kovarcz és Nagy-Bossány községekben kisdedóvók létesíttettek. A felekezeti és társadalmi buzgóság dicséretes példáit csakhamar a m. kir. közoktatási kormány is követte és már 1882-ben Galgóczon, 1884-ben Ó-Turán, Nyitra-Ujlakon, 1895-ben Nagy-Tapolcsány, Nyitra-Zsámbokrét, Miava, Szobotist, Sasvár községekben és Szakolczán állított és tart fenn állami kisdedóvókat. A kisdedóvásról szóló 1891: XV. t.-cz. megalkotásakor Nyitravármegyében már 36 kisdedóvó állott fenn. 1897-ben Nyitravármegyének már 111 községében volt összesen 117 óvóintézet, még pedig rendes óvó 47, állandó menedékház 5, nyári menedékház 65; ezek közt van jelleg szerint: állami 17, községi 71, r. kath. 9, alapítványi 1, egyesületi 13, magán 6. Foglalkozási nyelv ez óvóintézetek közül 83-ban kizárólag a magyar; vegyesen a magyarral 34-ben. A működő személyzet száma 170; ezek közt férfi-óvó 12, nő-óvó 158, világi 160, apácza 10; a magyar nyelv teljes birtokában van 154 óvó. A fennálló 117 óvóintézet fenntartására fordíttatott összesen 37,916 forint; nevezetesen az óvó-személyzet fizetése 27,794 forint, dologi szükséglete 10,122 forint.

A közigazgatási összeirás szerint volt a vármegyében 1897-ben összesen 26862 óvó-köteleskoru gyermek, vagyis a vármegye lakosságának 7.5%-ka. A vármegye területén fennálló 117 óvóintézetbe járt 1897-ben összesen 7119 gyermek, vagyis az összes óvóköteles gyermekek 24%-ka, és az állandó gondozásban nem részesült, tehát a tulajdonképeni óvóköteles 4916 gyermeknél 2203 gyermekkel több. Nem szerint jár az óvóintézetbe 3582 fiu- és 3530 leánygyermek.

A zugiskolák és a szükségbeli iskolák ellen is sikerrel küzdött a tanfelügyelő. 1877-ig hatósági beavatkozás és intézkedés folytán zugiskolai minőség czímén 63 iskolát szüntettek meg, a miből önként következik, hogy a népoktatási törvény életbeléptetése alkalmával 1869-ben a vármegyében nem 357, hanem tulajdonképen csak 294 törvényes létjogosultsággal felruházott iskola volt.

Ez magyarázza csak meg kellőképen az iskolaalapítások gyarapítását, mert 1897-ben volt Nyitravármegyében összesen 475 népoktatási tanintézet, a szaporodás tehát 171 új iskola. Fokozat szerint ezen iskolák közt van: elemi 464, felső népiskola 1, polgári iskola 9, felsőbb leányiskola 1, vegyes 439, tisztán fiuiskola 14, tisztán leányiskola 22; osztott iskola 102, osztatlan iskola 373. Jelleg szerint: állami elemi 48, állami polgári iskola 4, községi elemi 21, felső népiskola 1, róm. kath. elemi 294, polgári 1, felsőbb leányiskola 1; ev. ref. elemi 4, ágost. evang. elemi 42; izraelita elemi 49 és polgári 1, magán-engedélyezett elemi 6 és polgári 3 iskola.

A vármegye területnagyságát és lakosainak számát tekintve, jut 8 □ kilométerre, 830 lakóra 1-1 iskola. A vármegyének 429 önálló polgári községe közül helyben van egy vagy több iskola 323-ban, iskolázásra a szomszéd-községbe becsatolva van 106 község; azonkivül van 33 puszta- és irtványtelepen iskola.

Az első állami elemi iskola a vármegyében 1882-ben, Verbócz községben alapíttatott; ezt követték 1883., 1884., 1885-ben a Holics, Nagy-Báb, Miava, Ó-Tura, Szakolcza, Szobotist, Jablonicz, Kunó, Rovenszkó, Korlátkő, Sztrázsa, Verbó, Nagy-Tapolcsány, Nyitra-Zsámbokrét, Vág-Vecse, Kuzmics községben szervezett állami elemi iskolák.

232Ezek után jöttek létre a ghymesi és sági állami elemi iskolák, a míg azután a honfoglalás ezeréves emlékére a közoktatási m. kir. kormány áldozatkészségével állami elemi iskolák létesíttettek Hrádecz, Morovnó, Sutócz, Lestény, Szomorfalu, Alsó-Elefánt, Menyhe, Szulány, Suránka, Nezsette, Alsó-Köröskény, Felső-Köröskény, Malomszeg, Alsó-Szőllős, Csejte, Hrussó, Hluboka, Onor községben, a turolukai irtványokon, a verbóczi irtványokon, a berencsváraljai irtványokon 1-1, a lubinai irtványokon 2, a miavai irtványokon 5, összesen 28 állami elemi iskola.

A legelső polgári fiu- és leányiskola a vármegyében Galgóczon alapíttatott 1877-ben állami költségen; azután Szeniczen 1884-ben állami polgári fiu- és leányiskola szerveztetett, melynek építési költségeihez a község 22 ezer forintnyi áldozattal járult.

1896-ban Bende Imre nyitrai püspök alapította Nyitrán a róm. kath. jellegü felsőbb leányiskolát.

Nyitravármegye 475 népoktatási tanintézetében 1897-ben a tanítási nyelv volt a magyar 226-ban, német 7-ben, tót 142-ben, tót-magyar 100-ban. A népiskolák tannyelve tekintetében határozott fokozat és jelentékeny haladás állapítható meg. A tisztán német tannyelvü iskolák száma 1876 óta 38-ról 7-re, a tót tannyelvü iskolák száma pedig 275-ről 142-re apadt.

Nyitravármegyében 1897-ik évben fennállott 475 népoktatási tanintézetében már 839 tanító működött. A tanítók közt 815 képesített, 24 nem képesített; rendes 705, segéd 134; férfi 706, nő 133. A magyarul tudó tanítók száma 348-al szaporodott; a magyarul nem tudóké 136-ról 24-re apadt.

Az iskolába járók megoszlása vallás és anyanyelv szerint a következő:

A nyitravármegyei népoktatási tanintézetek fenntartására szolgáló jövedelem 1897-ik évben a következők:

234Az iskolák fentartására szolgáló bevétel volt:

A népiskolák 604,281 frt bevételei 1897-ben a következő kiadási czímek között oszlottak föl:

Az iskolák kiadásainak részletes tételei közt főképen a tanítók javadalmazásánál nagy az emelkedés; a míg ugyanis a tanítói fizetésekre 1870-ik évben 101,279 frt, 1876-ban 135,989 frt fordíttatott; addig az 1897-ik évben e czímen történt kiadás 417,354 frtot tett ki, az emelkedés tehát 316,075 frt. Vagyis 1870-ben működött 513 tanitó mellett 1-1-nek átlag jutott 197 frt 42 kr. fizetés, 1897-ben egyre jutott 497 frt 44 kr. átlagos évi fizetés.

Ezen itt felsorolt számadatok legbiztosabb tanúságot tesznek és legnagyobb biztosítékot nyujtanak Nyitravármegye népoktatásának örvendetes emelkedéséről, de egyuttal a népoktatás ügye iránt a vármegye közönségének dicséretes érdeklődéséről és áldozatkészségéről is.

Az 1884. évi XVII. t.-cz. kötelességükké tette a községeknek oly helyeken, ahol legalább 50 iparos- vagy kereskedő-tanoncz van, az iparos- és kereskedő-tanoncz-iskolák szervezését.

Ezen törvényes intézkedés folytán Nyitravármegyében már az ipartörvény életbeléptetése évében, 1884-ben iparos-tanoncz-iskolák szerveztettek: Érsekujvár, Galgócz, Nagy-Tapolcsány, Német-Próna, Nyitra, Privigye, Szenicz, Vág-Ujhely és Verbó községekben. Későbbi keletkezésűek a Holicson és Miaván szervezett iparos-tanoncz-iskolák és a nyitrai kereskedelmi tanoncz-iskola.

Iparos-tanoncz-iskola van jelenleg a vármegyében összesen 11, kereskedelmi tanoncz-iskola 1.

Járt az iparos-tanoncz-iskolákba 1897. évben összesen 1382 tanuló; vallás szerint: róm. kath. 1056, ev. ref. 9, ág. evang. 113, izraelita 204, anyanyelv szerint: magyar 380, német 249, tót 753. Iparágak szerint legtöbb volt a tanonczok közül a czipész (172), csizmadia (145), asztalos (99), borbély (38), bádogos (25), gépész (19), legkevesebb az aranyműves (1), kályhás (1), kékfestő (5), kertész (6), a többi 16-féle egyéb ipart tanuló.

235A fennálló 11 iparos-tanoncz-iskolában a tanítási nyelv a magyar és tanít ezekben összesen 40 tanító, köztük képesített 7 rajztanító. Ezen iskolák fentartási költsége: tanítók díjazására 6018 forint, dologi kiadásokra 2443 forint, összesen 8461 forint; fedeztetett e költség: 1835 forint állami segélylyel, 510 forint a vármegyei iparalapból és 6116 forint az iskolafentartó községek által.

A Nyitrán fennálló kereskedő-tanoncz-iskolában 1897-ben járt 76 kereskedő-tanoncz, vallás szerint 18 róm. kath. és 58 izraelita; anyanyelv szerint 18 magyar, 50 német és 8 tót. Az iskola tannyelve a magyar, a tanítók száma 5, fentartási költsége 1113 forint, származott e fedezet 538 frt városi pénzből, 575 forint tandijból.

Ipari tanműhely van a vármegyében 3; nevezetesen Szakolczán, amely 1878-ban; Holicson, amely 1887-ben; és Chvojniczán, amely 1890-ben keletkezett. A két elsőben női kézi-munkák, az utolsóban gyermekjáték- és taneszköz-készítés taníttatik. Az első községi, a kettő pedig magán-jellegű. A chovojniczai tanműhelyek alapítója, vezetője és fentartója Bossányi József plébános, a ki áldozatkészségével, fáradhatatlan munkásságával és szakképzettségével a hazai gyermekjáték és taneszköz készítése tekintetében valóban elismerésre méltó érdemeket szerzett. E tanműhelyek tanulóinak száma 1896-ban 92, akiket 2 férfi- és 2 nőtanító oktat. Mindhárom tanműhely készítményeinek száma 2634, értékük 4460 forint.

Nyitravármegye népoktatásának ezen ismertetését méltóbban befejezni nem lehet, mintha ideiktatjuk a honalapítás ezredik évfordulója alkalmából a törvényhatósági bizottságnak 1896. évi február hó 25-én tartott közgyűlésében a népoktatás javára megszavazott adományokat, u. m.:

1. A vármegye területén felállított állami millenáris népiskolák felavatásának ünnepségeire 500 frt. Ugyanezen alkalommal ezen iskolák ifjusága között kiosztandó millenáris koronák beszerzésére 500 frt. Ugyancsak "Milleniumi iskolák" ösztöndíj alapja czímén alapítvány 1850 frt, melynek évi kamatjai a magyar nyelv elsajátításában jeleskedő tanulók jutalmazására fordíttatnak. 2. A vármegyei kisdedóvó-alap javára alapítvány 10,00 frt. 3. Nyitrán létesítendő állami felsőbb leányiskolára 20,000 frt.

Fölemlítjük még, hogy a népoktatási törvény életbeléptetésétől fogva a jelen ideig a vármegyében kir. segédtanfelügyelői minőségben hosszabb-rövidebb ideig a következők működtek: Kövér Gyula, Frits M., Dömötör Mihály, Kubányi Károly, Cserenyey Imre és Jánossy Gyula.

Nyitravármegye kulturája ősrégi, tiszteletre méltó emlékekre mutathat vissza. Már a honfoglalást megelőzött kereszténység, melynek székhelye Nyitra volt, oly gyökereket vert e vidéken, melyek egészen akkor sem tüntek el, midőn őseink e földterületet meghódították.

Száz évvel a honfoglalás után pedig már erős várát találjuk itt a keresztény hitéletnek. A sz. Benedek-rend vetette meg itt is a keresztény műveltség alapját, mint az ország egyéb részeiben.

A Zoborhegy körül keletkeznek a kolosi, ludányi, pogrányi benczés monostorok, magán a hegyen pedig a zobori apátság, melyek a kereszténység első századaiban a közművelődésnek majdnem egyedüli központjai voltak. Ha nem is találjuk minden egyes monostorról följegyezve, mint a zoboriról, hogy iskolával bírt, fel kell azt tételeznünk, mert e korban monostort iskola nélkül lehetetlen elképzelnünk. E monostori iskolák közül leghíresebb lehetett a zoborhegyi, mert már sz. Gellért életrajzában olvassuk, hogy azon barátok között, kik sz. István parancsára a különböző főmonostorokból kettenként felmentek a királyhoz, a zoborhegyi monostorból is megjelent kettő, névszerint: Krátó és Tászló; hogy e tizenkét szerzetes tudományos férfiu vala, és hogy ezek közül heten a magyar nyelvben is ügyes és jártas hitszónokok voltak és e hét közé tartozott Krátó és Tászló is, a kik önállólag hirdették a népnek az Isten igéjét.

236Ez iskolának belső szervezetéről nem maradtak fenn emlékek, de bátran feltehetjük, hogy olyan lehetett, mint a többi monostori iskolák, hol azon kor szokása szerint nyelvtant, ékesszólástant és a dialektika elemeit adták elő. Ezen iskola a XI. és XII. században élhette virágkorát, míg a főmonostor viszonyai kedvezők voltak; a monostor helyzetének kedvezőtlenre fordultával az iskolának is el kellett hanyatlania. I. Mátyás király a Vitéz János által támogatott lázadás leverése után a monostort a nyitrai püspöknek ajándékozván, az ötszáz éves fennállás után megszünt létezni. A monostor épülete a XVI. század zavarainak lőn áldozata; a nagy terjedelmü romok még mai nap is élénken hirdetik az egykori főmonostor híres voltát.

Nem messze a benczés apátságtól volt a pálosok felső-elefánti kolostora. Alapítása a XIV. század második felében történt. A rákövetkezett évszázadban több buzgó főúr jelentékeny adományokkal gyarapította a kolostort. A pálosok e társházban képezték ki növendékeiket. II. József császár alatt szünt meg.

Vág-Ujhelyen, mely egy időben a pannonhalmi apátsághoz tartozott, Stibor vajda 1414-ben a szent Ágoston-rend kanonokjait telepítette le. Megszünt a mohácsi vész után.

Meg kell itt még említenünk a sz. Ferencz-rendiek nyitrai, galgóczi és szakolczai kolostorait. A Ferencz-rendieknek már a XIII. század második felében volt kolostoruk Nyitrán a város falai alatt. E kolostort a törökök 1552-ben elpusztították. Telegdy János kalocsai érsek és egyúttal nyitrai püspök 1630-ban a felső városban építtetett számukra új kolostort. Galgóczi kolostoruk 1465-ben, a szakolczai pedig 1467-ben keletkezett. E kolostorokban, ha nem is szakadatlanúl, iskolák állottak fenn, melyekben a rend tagjait képezték ki.

A mint a szerzetesek a maguk rend-tagjait a monostori iskokákban képezték, ugyanazon módon kellett a világi papokat a székesegyházi vagy káptalani iskolákban a megkivánt ismeretekbe bevezetni. Ugy az egyetemes, mint a nemzeti zsinatok és a pápák mindegyre sürgetik a püspököket, hogy a székesegyházak és káptalanok mellett iskolákat állítsanak fel, melyekben a papnövendékek és mások a tudományokat elsajátíthassák. E tudományok (artes literarum) itt is ugyanazok lehettek, mint a monostori iskoláknál. Hogy a nyitrai káptalani iskola mikor keletkezett, ezt elégséges adatok hiányában eldönteni nem lehet, miután magának a káptalannak, sőt a püspökségnek alapítási kora is bizonytalan. Hogy Nyitrán a káptalan mellett állott fenn ilyen iskola, bizonyítja az is, hogy 1323-ban Lukács, 1328-ban pedig János iskolás kanonokok (canonici scholastici) voltak vezetői. Később világi tanítók álltak az iskola élén, mint Csázmai Fábián 1559-1561-ig, Kőrösi István pedig a XVII. század elején.

E káptalani iskola, valószinüleg szegénysége miatt, nem igen felelhetett meg czéljának, mert az 1494. évi nyitrai zsinat a felszentelendő papok ismeretkörét illetőleg megelégedett annyival, hogy tudjanak jól énekelni, folyékonyan olvasni és értsenek valamit az elemi tudományokhoz.

Ezen iskola beléletére Forgách Ferencz nyitrai püspöknek 1602-ben kiadott statutumai vetnek némi világot. Ezek szerint Forgách püspök megengedte, hogy a 12-ik kanonoki szék ezután is, mint már hosszabb idő óta történt, betöltetlenül maradjon és annak jövedelme az iskola-mester, sekrestyés és orgonáló javadalmazására fordíttassék, s ha még valami fenmaradna, az az egyház fölszerelésének kiegészítésére szolgáljon. A káptalan kötelessége gondoskodni arról, hogy az iskola-mesternek se tudománya, se erkölcsisége kifogás alá ne essék. A mestert a káptalan választja, a püspök pedig megerősíti. A mester ne tanítson tiltott, vagy épen erkölcstelen vagy ocsmány könyvekből, a minőket tartani és olvasni különben is tilos. Oktassa 237a tanítványait a ker. vallás parancsaira; vasár- és ünnepnapokon csakis ezeket tanítsa. A napi tanórákat imával kezdje és azzal fejezze be. Az iskola-mester köteles a karban jelen lenni és azt igazgatni, a tanítványokat az egyházi énekekre és a szent misénél való szolgálatra megtanítani. Javadalmazása volt készpénzben 36 frt, melyből 12 frtot a püspök, 24-et a káptalan fizetett. Őt illette a Mindszentek, sz. Márton, sz. Katalin napján és Vízkereszt vecsernyéjén a hivők által felajánlott adomány. Temetésért 24, kanonoki beigtatásért 25 fillért kapott. Vásárok alkalmával a nemes ifjaktól fejenként 4, nem nemesektől 2 fillért szedhetett. Sz. Gál napján egy kakas járt neki. Bizonyos rész jutott neki még a könyöki dézsmából. A kanonokok rokonaitól és árva fiuktól nem szedhetett semmi díjat. Minő tantárgyakat tanított s hány tanulója volt az iskolának, minő segélyben részesültek a szegény tanulók, arról a statutumok nem tesznek említést.

Hogy Forgách püspök nem fektette ez iskolát szélesebb alapra, annak oka valószinüleg az volt, hogy a jezsuiták ekkor már megnyitották az ő séllyei iskolájukat, hová a püspök a maga papnövendékeit küldötte. Igen valószinü, hogy a nyitrai iskola a XVII. század háborus éveiben több ízben szünetelt, e század végén pedig már teljesen megszünt, vagy egybeolvadt a városi vagyis plébániai iskolával, a minőknek felállítását az 1560-ban tartott nagy-szombati zsinat sürgősen követelte.

Midőn a piaristák a XVII. század végén e városban megjelentek, csak a városi vagy plébániai iskola állott fenn egy tanítóval; mert ha a káptalani iskola még létezett volna, akkor nem kivánta volna az alapító a piaristáktól, hogy a gimnáziumi tanulók sorából alkalmas ifjakat válaszszanak ki, a kik ünnepély alkalmával papi ruhában és karingben szolgáljanak a székesegyházban tartani szokott sz. miséknél.

A tudományok újjászületése Olaszországban ment végbe, de a tudományok rendszeresítése és az iskolák által való terjesztése a német protestáns tanférfiak érdeme. Mai középiskoláink erdete Németország protestáns tanintézeteiben keresendő, s tanrendszerünkre német tanférfiak voltak nagy befolyással. A németországi iskolákat számosan felkereső protestáns papok és tanítók, az ottan megismert pedagógiai elveket nálunk is meghonosítani törekedtek és a főranguakban és városokban pártfogókra találván, számos iskolát nyitottak.

Így keletkezett a protestantizmus terjedésével a XVI. században Nyitravármegyében is több iskola, miután a régibb kath. intézetek részben már előbb megszüntek, részben pedig a háborus idők miatt a tanítást nem folytathatták.

A protestáns iskolák közül ismeretesek:

A bajmóczi, melyet a Thurzó-család pártfogolt.

238A galgóczi, melyet Thurzó Elek gróf alapított a vár-lak közelében. Tanítói voltak: Pruno János, Thurzó György nevelője, Seratoris György költő és a görög nyelvben jeles jártasságu tanférfiu, Drietoni János stb. Ezen iskola számára Nyitravármegye közgyűlése 1616-ban gróf Thurzó Szaniszló indítványára jelentékeny pénzösszeget szavazott meg.

A német-prónai, melynek szintén több tanítóját ismerjük.

A privigyei, mely a legerősebb iskolák egyike lehetett. Valószinüleg városi iskola volt. Már 1560 körül fennállott és csak a XVI. században 13 mesterének nevét ismerjük.

A semptei iskola szintén a Thurzók pártfogása mellett keletkezett a XVI. század közepe táján.

A szeniczi iskolának Nyári János volt az alapítója. Végre

A vágujhelyi, mely a XVI. század vége felé keletkezett.

Ezen iskolákkal szemben az a három vagy négy gyenge kath. intézet, melyekről tudomásunk van, meg nem állhatta a versenyt, míg csak a jezsuiták sellyei iskolája meg nem nyílt.

A jezsuiták maguk is a protestánsoktól tanultak. Ellesték Németországban azok tanrendszerét és azt saját czéljaik szerint átalakítva, mindenütt, a hol csak felléptek, alkalmazásba hozták. A legjelesebb protestáns férfiak elismerték ügyességöket, sőt irigyelték sikereiket.

Sellyén úgy telepedtek meg, hogy Rudolf király 1586-ban nekik adományozta a turóczi prépostságot, a melyhez Sellye is tartozott. Előbb Turóczban Váralján szerveztek iskolát, mivel azonban ez nagyon félreesett, áttették azt 1598-ban Sellyére. Az iskolát már 1600-ban a rhetorikai osztálylyal is ellátják. A tanulók száma meghaladta a 200-at. Ez a virágzó iskola igen rövid életü volt; a Bocskay-féle felkelés idején feloszlott és midőn a béke helyre állt, nem itt, hanem a sokkal biztosabb Nagy-Szombatban telepítették le.

Ez időtől fogva egész félszázadig nem volt az egész megyében kath. intézet, mely az akkori magasabb igényeknek megfelelt volna, míg végre a piaristák 1666-ban iskolát nem alapítottak Privigyén. Ezt követte nem sokára a jezsuiták szakolczai iskolája, erre pedig kevés időköz után történt a piaristáknak Nyitrán való megtelepülése.

E három, szerzetesek által vezetett iskola, szolgálta több mint másfél századon át a megye tanügyét, míg e században az érsekujvári és vágujhelyi iskolák nem keletkeztek.

A piaristáknak a XVII. század végén - Podolint kivéve, mely akkor politikailag Lengyelországhoz tartozott, - három társházuk volt Magyarországban: Privigyén, Breznóbányán és Szt.-Györgyön. Eleintén a lengyel rendtartomány kormányzósága alatt állottak, mert az telepítette be őket a fentemlített városokba. A magyar piaristák azonban nem rokonszenveztek a lengyelekkel. Elválasztatásukat kérték Rómában. De mert csekély számuknál fogva önálló tartományt nem alkothattak, azért a rend generálisa a német provincziához kapcsolta őket, a három társházat pedig 1695-ben egy magyar alkormányzó alá rendelte.

Az első alkormányzó Mösch Lukács volt, ki nagy tudományával és finom modorával sok tisztelőt és jóakarót szerzett a rendnek. Születésére nézve külföldi és német volt, aki azonban hamar belátta, hogy a rend ezen uj otthonban csak úgy indulhat szerencsés fejlődésnek, ha kilépve a nemzetiséglakta városokból, valamely alkalmas helyen bemutatja magát a magyarságnak. Ő Nyitrára vetette szemét. A rend generálisához küldött emlékiratában így fejtegeti a megye és a város előnyeit:

A vármegye első megyéje az országnak terjedelem, gazdagság, a főranguak és nemesek száma és előkelőségénél fogva. A város pedig székhelye a püspöknek, káptalannak és megyének, mely itt tartja közgyüléseit. 239E közgyülések tekintélyesek és hiresek a mágnások és nemesek nagy száma miatt, kik azokon megjelennek és a kik a rend jó hirnevét könnyen elvihetik az egész országba. A hely egyuttal erősség, melyben császári őrség van, és így veszély idején oltalmat igér. Nagyszámú és tekintélyes nemes ifjuság található a városban, a hová a magyarság miatt, mely ott virágzik, a tót vidékről is özönleni fog a tanulóság, minthogy a közelben nincsen iskola.

Ott a kath. hit még csorbíttatlanul fennáll, melyet azoknak, kik a magyarok Nagyasszonyának védnöksége alatt állanak, különösen kell gondozniok. Azonfelül ama hely igen gazdag buza, szőlő, gyümölcs, szarvasmarha, juhok, szárnyasok és főleg halban, melyre a szerzetesek leginkább rászorultak. - És jobb másokat megelőzni, mint azoktól megelőztetni. Jelenleg ott nincsenek más szerzetesek, mint a ferenczrendiek és a városon kívül a hegyen a Kamalduli atyák. A város környékén nagyszámu és tehetős nemesség lakik, bent a városban pedig már van elemi iskola. A piaristákat már évek óta várják Nyitrára, viszont ők maguk is kivánkoznak oda; a székeskáptalan, a város, az egész vármegye különös jóindulatot tanusít a rend iránt. Előkelő nemesek azt jövendölgetik, hogy ha a piaristák ezt a kedvező alkalmat elszalasztják, akkor talán sohasem települhetnek meg Nyitrán.

Tehát nem a véletlen műve volt, hogy 1698 őszén Hanóczy Ferencz és Horváth Imre piarista-atyák Nyitrán megjelentek. A privigyei ház küldötte őket, hogy némi adományokat gyüjtsenek, de egyuttal a régi vágy megvalósításával is foglalkoztak. A nyitraiak szivesen fogadták, elhalmozták adományokkal, és mindjárt ott is tartották őket. A két atya állandó lakóház után nézett. Pártfogót talált az esztergomi káptalanban, mely kérelmükre ideiglenes lakóhelyül átengedte a piaczon levő üres házát, mig a megyés püspöktől más lakóhelyet nyerhetnek. A városi tanács pedig levélben keresé meg az alkormányzót, hogy a két nevezett atyát hagyja náluk, minthogy már lakást nyertek az esztergomi káptalantól. Az iskolák megnyitását kéri és viszont fogadja, hogy csekély tehetségükhöz képest segélyezni fogják őket és úgy maguk, mint egyes hatalmas pártfogóikkal együtt kérni fogják a megyés püspököt, hogy a rend számára alapítványt tegyen.

Dolny István pécsi püspök és esztergomi érseki vikárius, részint írásban, részint levélileg közbevetették magukat a piaristák érdekében Mattyasovszky László megyés püspöknél. Maga a rend is kéri a püspöktől a letelepedési engedélyt és hozzá némi alapítványt. Az elsőt megnyeri azon feltétel alatt, ha állandó alapokat mutathat fel, a melyek lételét biztosítják, a másodikra elutasító választ nyer.

Eközben Nyitra város telket, Lehoczky Márton kapitány és Bottyán János ezredes alapítványokat ajánlottak föl a nyitrai kollégium részére. Ez, és a kegyesrend pártfogóinak ujból való kérései arra indították a megyés püspököt, hogy 1700-ban a kegyesrend főnökeit felhítta, foglalják irásba az alapítás feltételeit. A felhivásnak az utóbbiak eleget tettek és szóbelileg is több ízben tárgyaltak a püspökkel. A végleges megállapodás 1701. jan. 29-én jött létre. Időközben pedig már 1700-ban megnyitották az iskolát, mint ez a rendfőnöki látogatás jegyzőkönyvéből kitünik.

Az alapító-levél pontjai következőleg hangzanak:

1. A piaristák betelepedése semmiben se prejudikáljon a püspökség, káptalan, plébános, iskolamester, ferenczrendiek és a városi polgárok bármi néven nevezendő javadalmainak.

2. Úgy a városi, mint az idegen ifjuságot a major parvától kezdve és nem alább - eltekintve rendkivüli esetektől - a rhetorikáig bezárólag, a latin nyelvre, számtanra, irásra és énekre tanítani és azt a jó erkölcsben megerősíteni kötelesek.

3. Az arra alkalmas ifjak közül némelyeket előre betanítanak és a káptalan megkeresésére a székesegyházhoz kirendelnek, hogy nagyobb ünnepek 240alkalmával papi öltönyben és karingben a szt. misénél szolgáljanak és fáklyát vigyenek.

4. Az isteni tisztelet öregbítésére - kiváltságaik épségben tartása mellett - a nyilvános körmenetekben, nevezetesen: Urnapján, buzaszenteléskor, a keresztjáró napokon és Nagyasszony napján növendékeikkel megjelennek.

5. Mig maguknak templomot építtetnek, vasár- és ünnepnapokon megjelenhetnek a plébánia-templomban és ott 10 órakor, vagyis a plébániai istentisztelet után az ifjuságnak misét mondhatnak a saját felszerelésökben. Hétköznapokon pedig saját házukban végezhetik az isteni tiszteletet.

6. Ohajtandó, hogy az alapítóért imáikban és sz. miséikben megemlékezzenek.

7. Ha ezen feltételeknek eleget tesznek, két év leforgása alatt 24.000 frt. alapítványi összeg készpénzben, vagy kötvényekben vagy javakban kiutalványoztatik részökre.

8. Ha a kollegium építésénél téglára lenne szükségök, azt azon árban, mint mások, ők is megkaphatják, de betudatik nekik az alapítványi tőkébe.

9. A kollegium számára megkivántató telekvételnél, nehogy az sok kiadást okozzon, a püspök, mint földesúr, kilátásba helyezi segédkezését és közreműködését.

A piaristák, eltérőleg az általános követett és előirt szabályoktól, a 2-ik pont alatt engedményt tettek a városi iskolamester javára, nehogy azt jövedelmeiben megkárosítsák. E pont be nem tartása miatt később kellemetlenségök támadt.

Ezen alapítványt I. Lipót király 1702 decz. 10-én kelt diplomájával megerősítette.

Az alapító nyilatkozat megtörténte után a piaristák hozzáfogtak a telekvásárláshoz. A püspök által a mostani Hosszu-utczában az Ujvári kapu környékén kiszemelt helyet alkalmatlannak találták, mert vizenyős volt. Azért Szt. András községben a jelenlegi sz. László teret szemelték ki, a hol akkor még csak néhány viskó állott. Ezeket több puszta telekkel együtt megvették, hogy az uj kollégiumot e halomra építsék. A teleknek felső részét egy szük közzel választották el a káptalani pajtáktól. E köz ma Szél-utcza nevet visel.

A kollégium építését 1701. év tavaszán kezdték meg. Előbb azonban el kelett némítaniok a várparancsnok gáncsoskodását. Ez azt állította, hogy a kollegium akadályozni fogja az ő lőirányítását. A piaristák mérnöki eszközeikkel kimutatták, hogy ez állítás alaptalan. Erre a várparancsnok is elhallgatott.

Az alapkövet junius hó 9-én tették le nagy ünnepséggel. Az alapító püspök is megjelent az ünnepélyen nagy és fényes kisérettel, és miután az alapokat beszentelte, az épületet védszentjének, sz. László királynak tiszteletére avatta fel. A piaristák minden kitelhető módon ünnepelték az alapitó püspököt. Diadalkaput állítottak, jelmezbe és díszmagyarba öltözött diákok versben és prózában dicsőítették a püspök bőkezüségét. Az építkezést a rákövetkező évben is serényen folytatták, az iskolában pedig szokott buzgósággal tanították az ifjuságot, melyet a mesterek jó hírneve minden felől hozzájok csődített.

Egész a syntaxisig tanítottak és a tanulók száma megközelítette a 800-at. De éppen a tömeges látogatás miatt támadt köztük és a városi plébános között bizonyos foku kellemetlenség. A plébános panszkodott, hogy a mióta a piaristák Nyitrán iskolájokat megnyitották, az ő iskolája egészen üres lett. Ez úgy a plébánosra, mint az iskolamesterre egyaránt káros, mert ő segédkező tanulók nélkül nem végezheti az ő egyházi funkczióit, az iskolamester pedig, kit tanítványai elhagytak s így jövedelme megcsökkent, nem képes tisztességesen megélni.

A piaristák azt válaszolták e panaszra, hogy a szegények úgy sem fizetnek az iskolamesternek, különben is szabványaik szerint kötelesek a szegényeket ingyen tanítani. A vidéki nemesség fiai azonban nem tartoznak az iskolamester joghatósága alá; ezek szüleinek megvan a természetes joguk, hogy oda járatják iskolába a fiaikat, a hová nekik tetszik. Különben 241nem illő dolog, hogy az iskolamester temetésre viszi a gyermekeket, még pedig falvakra, mikor tanulniok kellene. A püspöki vikárius a plébános javára döntött és eltiltotta a piaristákat az alsó osztályu nemes ifjak tanításától. Ezt a megyei nemeség sérelmesnek találta, megföllebbezte az ügyet a püpökhöz, a ki vikáriusának döntését több pontban megmásította. Így azután a béke ismét helyre állt.

Az 1703. év sok bajt és szenvedést hozott a kollegium lakóira. Pörökbe keveredtek a telkek miatt, melyeken az építkezést megkezdték. Az ápril 14-én kiütött tűzvész pedig, mely az Alsóváros nagy részét elpusztította, őket sem kímélte meg. Az esztergomi káptalan háza, a melyben laktak és a hol az iskolák is voltak, szintén leégett. E házra sokat költöttek, midőn benne az iskolákat elhelyezték. Káruk 5000 forintnál többre rugott. Kénytelenek voltak tehát kiköltözni és az új kollegiumnak félig elkészült folyosóján ütöttek tanyát. A gyászos veszedelemben az ifjuság elszéledt, később azonban émégis visszatért és a tanítást a régi iskola üszkös falai között ujra megkezdték és folytatták szeptember 14-ig. E hónapban vonultak be a piaristák az új kollegium pallótlan szobáiba, de nem sokára azokat is elhagyták a bekövetkezett mozgalmak miatt.

Rákóczi portyázó csapatai november 25-én érkeztek Nyitra alá és még aznap felgyujtották Párutcza községet. A piaristák már a veszedelem előtt elhatározták, hogy közülök kik menjenek föl a várba és kik maradjanak a kollegium őrizetére. Azért november 26-án hárman, köztük a házfőnök is, sietve felvonultak a várba, hol számukra a püspök már jó előre kijelölt egy szobát, hárman pedig a kollegiumban maradtak. A kik a várba felmentek, azoktól a várparancsnok hüségesküt követelt. Ezt a piarista házfőnök is letette, de azért Miklós-napján Bercsényi grófot is üdvözölte, kinthagyott rendtársait és a kollegiumot védelmébe ajánlotta. Mit szenvedtek a 242várban lévők a kilencz hónapi körülzárattatás alatt, azt a házfőnök az ő naplójában élénk színekkel irta le.

A kollegiumot a kurucz-tisztek mindjárt kezdetben szállóul foglalták le. Az itt maradt magyar piaristáknak nem lett semmi bántódásuk. Több kárt tett nekik a labancz. De Nyitra várának elfoglalásával a béke e vidéken némileg helyre állt és az iskolák ismét megnyiltak.

Az alapító püspök 1705-ben hunyt el. Végrendeletében megemlékezett iskolai alapítványáról és azt konviktussal bővítette ki. 6000 darab aranyat szánt a liptó-, trencsén-, turócz-, szepes- és árvamegyei oly protestáns nemes ifjaknak nevelésére, kikről feltehető, hogy a kath. vallásra térnek át. A Nyitrán létesítendő konviktusi alapot a piaristákra bizta azzal a meghagyással, hogy a konviktusba felveendő ifjak csak azon esetben hagyandók meg továbbra is benne, ha a syntaxis befejezéséig katholikusokká lesznek; de ha erre kevés remény van, vagy ha hanyag tanulók és léha erkölcsüek, már a syntaxis előtt eltávolítandók a konviktusból.

Az alapítvány harmincz nemes ifjura szólt. A pénz 1702. óta Eszterházy Pál herczeg nádornál volt kölcsönkép elhelyezve, a ki azonban 1712-ig nem fizetett kamatot. Midőn a béke helyreállt és a pozsonyi káptalan, a hol a végrendelet őríztetett, az alapítványról a rendet értesítette, azonnal kezdetét vette annak végrehajtása. Mivel az alapítvány jövedelme 30 nemes ifju, a kormányzó és egy mester és a megkívánt házi személyzet eltartására csekélynek látszott, a piaristák Erdődi László megyés püspökhöz fordultak, hogy a növendékek számát csökkentse. A püspök a piaristák belátására bizta az alapítványos ifjak számának meghatározását. Ezután 1713-ban a rend megbizottai Kis-Martonba mentek, hogy ott a herczegi családdal az ügyet rendezzék, a mi meg is történt. A konviktus megnyitása előtt épületről kellett gondoskodni; - ennek felépítésére hat évet tűztek ki. Ezen idő alatt csak egy-két konviktort vettek fel, kiket egyes polgároknál helyeztek el. Az építéssel 1721-ben készültek el. Kiadtak rá 10228 frt. és 15 denárt, ide nem értve a belső felszerelést.

Az első évben 12 alapítványos és 4 fizetéses helylyel nyitották meg az intézetet. Mattyasovszky példáját nem sokára mások is követték, mint Rátsay János kanonok, Ordódi György, kik egy-egy családbeli ifju nevelésére 1000-1000 forintos alapítványt tettek.

A jezsuitáknak a politikába való bekeveredése miatt egyre hangosabbak lőnek a panaszok; a szécsényi gyűlés pedig már rendszabályokat hozott ellenök. Eltávolításuk eshetősége arra indította a nyitrai piaristákat, hogy iskolájokat tovább fejleszszék, költészeti és szónoklati osztályokkal is ellássák, hogy abban az esetben, ha a jezsuita-iskolák ezen a vidékeken megszünnének, a hazai ifjúságnak legyen hol a humaniorákat tanulnia. 1706-ban a polgárok és nemesség kérelmére, de különösen Rátsay János kanonok buzdítására, megnyitják a szónoklati osztályt. Első tanárul Hrodovics György küldetett ide, akinek nagy szónoki hírneve volt. Ez év szeptember 5-én tartották itt az első iskolai szini előadást. A "Philen-testvérek", kiket honszeretetök miatt élve temetnek el - került színre fényes díszletek, ének és zene mellett. A környékbeli nemesség nagy számban jelent meg. Koller János Ferencz volt a meczenás, ki e czélra 100 forintot ajánlott fel a piaristáknak.

Míg a színjátékok a tanulók izlésének és előadási képességének fejlesztését czélozták, addig az úgynevezett Mária-egyesületek vagy ima-szövetkezetek a tanulók vallásossága, az isteni tiszteletek fénye és testvéri szeretet előmozdítására szolgáltak. Valamint a jezsuiták, úgy a piaristák is nagy gondot fordítottak e társulatokra. Mily szerepet vittek e társulatok a mult század iskolai életében, már abból is kitünik, hogy maguk a pápák különös figyelmökre méltatták és kiváltságokkal látták el. Ilyeneket nyert a Nyitrán Sarlós-Boldogasszony czím alatt fennállott társulat XI. Kelemen, XIV. Benedek pápáktól és másoktól. A nyitrai társulat kormányzói a székeskáptalan tagjai közül kerültek ki. A kormányzói tiszt élethossziglan tartott. Az évkönyvek 4 kormányzó (rector) nevét tartották fenn 1709-1784-ig. Rátsay János apát, püspöki helytartó és olvasó-kanonok 1706-1728. Nozdroviczky István prépost, őrkanonok 1728-1748. Breznák Mihály cz. püspök, 243prépost, éneklő kanonok 1748-1774. Gyattel Antal prépost, éneklő kanonok és püspöki helytartó 1774-1784-ig. Az elnöki tisztséget a gimnázium igazgatója vagy valamelyik tanára viselte, egy vagy két évig, ritkábban hosszabb ideig. A többi tisztségek a tanulók sorából teltek ki.

Az elnök teendői közé tartozott az évenkénti tisztválasztó-gyűlést jóelőre kihirdetni és a megválasztandó tisztviselők kellékeiről beszédet tartani. A tagok szavazólapokra írták jelöltjeik nevét, sőt magukat is kandidálhatták valamely tisztségre. A lapokat az elnöknek adták át, ki azokat egy titkárral vagy tanácsnokkal együtt összeszámlálta. Az elnöknek 2 vagy több döntő szavazata is volt. A választás eredményének kihirdetésekor a régi tisztviselőkhöz köszönő beszédet intéztek, melyre felelni kellett. Az uj tisztviselők neveinek kihirdetése után ismét ezeket üdvözölte valamely szónok, mire az első tisztviselő vagy más válaszolt. Ezután következett a hivatali jelvények átadása az első tisztviselőnek szimbolikus szavak kiséretében, melyeket az elnök mondott vagy fehérbe öltözött karénekesek reczitáltak. A hivatali jelvények ezek voltak: korona, olvasó, gyürű, a társulati törvénykönyv, a sz. elmélkedések könyvei, a tagok albuma, kulcsok, a Boldogságos Szűz képe, égő fáklya. Ezután a tagok kezet fogtak az első tisztviselővel, az ujonczok pedig megcsókolták azt. Ezután az első tisztviselő beszédet intézett többi tiszttársaihoz és a tagokhoz. Azután a többi tisztviselők választásának kihirdetése következett, kiknek az első tisztviselő egyenkint átadta a hivatali jelvényeket: a kormánysegédeknek a tagok albumát, a titoknokoknak a gyürűt és pecsétnyomót, a tanácsnokoknak a stolát, koronát, és olvasót, a kincstartóknak a képeket és kulcsokat, az ujonczok mestereinek a társulati törvényeket, a felolvasóknak a sz. elmélkedések könyveit, a sekrestyéseknek gyertyát, az ajtónállóknak a kapuk kulcsait. Ennek befejeztével következik a tisztviselők üdvözlése. Az ujonczok felvétele a társulatba szintén nagy formaságok között ment végbe. A felvétel napján az ujonczmesterek bemutatják az ujonczokat a tisztviselőknek és a tagoknak és kérik azok felvételét. A felveendő tag kifogástalanságáért az ujonczmesternek kell kezeskednie. Ezután az ujonczokat kiküldik és a kormányzó vagy elnök kérdi a tagokat, hogy nincs-e kifogásuk a felveendő tagok ellen és ha igen, minő? Ezután behivatnak; ha kifogás van ellenök, akkor még tovább megmaradnak az ujonczállapotban, ha nincs kifogás ellenök, akkor még tovább megmaradnak az ujonczállapotban, ha nincs kifogás ellenök, akkor az elnök vagy titkár dícsérő beszédet mond a Boldogságos Szűzről vagy a társulati tagság méltóságáról stb., mire az ujonczok rövid beszédben kérik a felvételt, mire felhivatnak, hogy mondják el a hitvallást. Ezután a kormányzó vagy elnök könyvet és égő gyertyát ad kezökbe és ünnepélyesen tagtársakká fogadja őket és a kiváltságok részeseivé teszi. Végül az uj tagok a kormányzó, elnök, tisztviselők és tagok elé járulnak kézcsókra. Az összes választási ténykedések valamely kápolnában vagy oratoriumban folytak le és hosszadalmas vallási szertartásokkal voltak egybekötve.

A társulás czélja az alapszabályokban van kifejezve: erényesség, ker. jámborság és a tanulmányokban való haladás. A törvények különösen megkövetelik a tagok szeretetteljes és testvéries együttélését, a rendetlen és könnyelmű élet kerülését. Minden tag köteles volt vasár- és ünnepnapokon a társulat oratoriumában megjelenni, nevét a táblára felírni, és az elmélkedést figyelemmel hallgatni. A ki ezt elmulasztotta, annak térden állva kellett a gyülekezet előtt a törvény megszegéseért bocsánatot kérni. Beteg társulati tagot meglátogatni, értte imádkozni és ha elhalt, őt a temetőbe kikisérni, érette a halottak officiumát elmondani, minden tagnak kötelességéhez tartozott.

A társulati törvényeken alapuló kötelezettségeken kívül a tagok még a test sanyargatását, az alázatosság, az önmegtagadás önkéntesen teljesített munkásságát is gyakorolták. A mai kor előtt hihetetlen adatokat őriztek meg az akkori évkönyvek. Tél idején a szabadban imádkozni, a puszta földön hálni, a fej alá követ tenni, kínzó övet (cilicium) felkötni, köntösét másnak átengedni, szúnyogoktól magát csípetni, a közönségesen bevett töredelmi cselekedetek közé tartoztak.

Az 1707. és 1708. évi belzavarok, melyekből Nyitra városának bőven 244kijutott, úgyszintén az 1710. évi pestis zavarólag hatottak az iskolákra. E járványnak esett áldozatul Dubrovka Athanáz tanár is, midőn a pestistől meglepett betegek körül végezte a lelkészi teendőket.

Az 1715. évi 102. t.-cz. a piaristáknak honosságot adott, a mi az itteni iskola tekintélyét sokban növelte.

1717. év nyarán ismét tűz ütött ki a Hosszú-utczában, melynek mindkét házsora, a piacztól kezdve egész a Török-kapuig teljesen leégett. A tűznek martaléka lőn az esztergomi káptalan háza is, a hol az iskolák voltak. Csak a gimnázium portája előtt egy faoszlopon álló, szintén fából faragott Szűz-Mária-szobor maradt teljesen sértetlenül; még a füst sem fogta meg, jóllehet az oszlop teljesen elégett. E szobor jelenleg a piaristák templomában a Sz. Mária-oltár fölötti fülkében látható. A mult században fel volt öltöztetve, jelenleg fehérre van festve. A piaristák azt hiszik, hogy e kép csodatevő ereje mentette meg társházukat a Nyitrán két izben dühöngött pestistől. A tűz után az iskolát át kellett költöztetni a káptalani házból, a hol az tizenhat évig talált menhelyet. Mivel az új iskola még nem készült el teljesen, a nyári szünidőben kettőzött szorgalommal dolgoztak rajta, hogy az új tanév kezdetén az előadásokat már ezen új épületben kezdhessék meg.

Kollegium, konviktus és gimnázium - húsz évi kitartó munkásságnak az eredménye - most már egy helyen állott. A piarista-atyák jogos önérzettel tekinthettek alkotásukra. De örömük nem sokáig tartott. 1723. augusztus 10-én délután nagy csapás érte őket. A kollegium nyugoti felén, a konyha fölötti emeleti szobában tűz ütött ki, mely hamar felcsapott a tetőre. A város polgárai tömegesen jöttek a tüzet oltani, de víz hiányában és a tető magassága miatt semmire sem mehettek. A kollegiumról a tűz átharapozott a konviktusra, erről pedig a gimnziumra. Egy óra alatt a tűz az összes tetőket elhamvasztotta, sőt innét átcsapott a Pár-utczára is, melynek nagy része szintén leégett. Legtöbbet a kollégium épülete szenvedett, mert itt az első emelet mennyezete is beégett. Akkor az egész épülettömb még csak egy emeletes volt. Mivel pedig a földszint hamuval és üszkökkel volt tele, a piarista atyák hevenyében pajtát építettek és abban helyezkedtek el. A konviktus épülete nem égett be, de azért a konviktorokat haza kellett küldeni. Az új tetővel a tél beállta előtt elkészültek, a szobákat is helyre hozták némileg és még ugyanazon évben megtartották itt az első magyar rendfőnök alatt az első tartományi nagy-gyűlést. Az iskola megalakulásának első 3 tizedében különös tevékenységet fejtett ki Bojár Endre házfőnök alkormányzó, a kinek főnöksége alatt a kollégium épülete épült. Zajkányi Lénárt, a ki később az önálló magyar rendtartomány főnöke lőn, sokat fáradozott a konviktus alapjának biztositása és jövedelmeztetése érdekében, az ő s különösen Kubránszky László többszörös főnöksége alatt készült el a konviktus és gimnázium épülete. Kubránszky fáradozásának köszönhető az, hogy az iskolák a régi és szűk helyiségekből egy nagyobb és kényelmesebb épületbe költözhettek át, melyet ama kor kívánsága szerint nagy és kényelmes színházzal is elláttak. Ő kezdett hozzá a templom építéséhez is; hogy azt be nem fejezhette, nem akaratán, hanem a mostoha sorson mult. Nem kevesebb eredménynyel működtek az iskolák, hol oly jeles igazgatók, mint Ursini Mátyás, Zajkányi Lénárt, Kubránszky László mint kiváló szervezők és Bonn Eustach, Szlakovszky Benedek, Szokolóczy Venczel és Dezericzky Incze mint írók szereztek hírnevet. A tanári testületben is kiváló erők voltak; csak azokat említjük, kik irodalmi munkásságukról ismeretesek. Ilyenek voltak: Alapy Konstantin, Cörver Elek, Demkó Sándor, Deményi László, Fiala Jákó, Horváth Benedek, Kátsor Keresztély, Kőszeghy Szaniszló, Léday Lénárt, Orlics Dániel stb.

Arra pedig különös gondot fordított a rend, hogy a nemesi konviktus élén mint kormányzó mindig olyan férfiú álljon, ki pedagogiai és szakismeretek, úgyszintén széleskörű tapasztalat és kitünő műveltség által e kiváló helyre érdemeket szerzett. Szokolóczy Venczel, Orlics Dániel, Erdőss István, Grum Paulin és Dezericzky Incze mint kormányzók bírtak is azon tulajdonokkal, melyek ezen intézet vezetésére megkívántattak.

Az iskolák jó hírneve, az előljárók kiváló tulajdonai sok magasrangú jóakarót szerzett az intézetnek. Ezek közt első helyen áll gr. Károlyi Sándor. 245A "méltóságos generális", hogy őt a piaristák czímezik, ekkor kezdte nyitramegyei birtokait telepíteni, gyakran megfordult Surányban és Bátorkeszin. Ide jártak a piaristák a "kegyelmes fundatornak meghudvarlására", a kik különben a grófnak majd ezt, majd amazt a kommisszióját teljesítik, római leveleit közvetítik, kölcsönpénzt szereznek, könyvét reczenzeálják, stb. A gróf pedig rendszerint termesztményekkel viszonozta fáradságukat. 1719-ben a gróf Szinyéren akarja a piaristákat 10.000 frttal megtelepíteni. Kubránszky ezt nem helyesli; azt szeretné, ha a gróf ezt az összeget a nyitrai alapítványhoz csatolná egy filozófiai fakultás felállítására, melybe papnövendékek és világiak egyformán járnának. Ha a gróf hallgat Kubránszky tanácsára, Nyitra versenyre kelhetett volna Nagy-Szombattal.

1738-ban az akkori hivatalos állapotrajz szerint a rendház az alapítványból 18 tagot lát el. A tanulók száma összesen 753, még pedig: rhetor 107, poeta 54, syntaxista 106, grammatista 76, principista 76, major parvista 56, minor parvista 79, declinista 108, minimista és betűző 66, arithmetista 25. A tanulók között volt 10 gróf, több báró és nagyszámú tekintetes, tisztelendő, nemes és nemzetes.

A könyvtár az 1737. évi hivatalos jegyzék szerint állott 20 kötet biblia és bibliamagyarázó, 38 k. egyházjogi, 77 k. hit- és erkölcstudományi, 36 k. vitázó, 48 k. hitszónoklati, 10 k. hitelemzői, 77 k. elmélkedő, 3 k. szertartástani, 43 k. bölcseleti, 40 k. történeti, 41 k. szónoki, 96 k. költői, 31 k. nyelvészeti, 4 k. számtani, 3 k. jogi, 26 k. vegyes-szaki, összesen 593 vagy ha a 27 kötet tiltott könyvet i hozzáveszszük 620 kötet munkából. - Az egyházi kar felszerelése 336 zene-eszközt, zene- és ének darabot foglalt magában. Az egyházi szerek nagyobbrészt a Rákóczy-család bőkezüségéből származtak, de hozzájárultak más főranguak is a gyarapításukhoz, mint Balassa Pál, Mattyasovszky László, Ghillányi György és mások.

A piaristák iskoláikat egészen függetlenül, minden külső beavatkozástól menten vezették. Az alapszervezetet megadták a rendi szabványok; a rendfőnöki, házfőnöki és igazgatói látogatásoknak az volt a czéljuk, hogy a szabályos tanmenetet biztosítsák és a korszerű javításoknak utját egyengessék. 1739-ben avatkozott be első ízben a helytartótanács az iskolák vezetésébe. Elrendelte, hogy mindazon tanulók, kik éneklés- vagy kéregetésből élnek, az iskolákból kitiltassanak, mert az ilyenek nem deákoknak, hanem koldusoknak tartandók. A nyitrai kollegium e rendelet visszavonását kérelmezte, hangsulyozva, hogy a rend szabványai a szegények oktatását követelik, s hogy számtalan földhöztapadt szegényből vált már hasznos és derék polgár, mi több, sokan díszei lettek a hazának. Nem használt semmit. A piarista-atyák könyek között váltak meg a szegényektől, több kiváló tanulót azonban visszatartottak és azok ellátásáról gondoskodtak.

Az 1739-iki év más tekintetben is gyászos volt. A török háboru nyomán fellépett Magyarországban a döghalál, mely az ország déli részeiben már a megelőzött évben szedte áldozatait. Nyitrára a katonaság hurczolta be a járványt. Eleinte csak azon utczákban fordultak elő halálesetek, melyekben katonaság volt elszállásolva. Később a pestis kiterjedt az egész városra. A tanuló ifjuságot május 23-án bocsájtották szét. Nemsokára zárlat alá helyezték az egész várost.

Midőn a járvány a zárlat és őrök daczára is egyre terjedt, bőjt, könyörgések és körmenetek által vélték az ég haragját kiengesztelni. A körmenetekben csak a papság vehetett részt. Négy piarista-atya sz. Zoroárd és Benedek ereklyéit hordozta körül a városban, fáklyák, tömjén és egyéb illatos szerek füstje mellett. Ez ájtatosság mintegy négyszer ismétlődött. A lakosok házaik udvarán térdelve fogadták a szentséggel való áldást. A nép, jóllehet tiltva volt, szintén rendezett ily körmeneteket. Erre ujabb tiltó rendelet érkezett a helytartó tanácstól. Nem volt szabad az utczákon gyülekezni, korcsmákat látogatni; kik az ellen vétettek, azokat a városi hajduk korbácscsal és bottal kergették szét. Naponkint 9-10, juliusban, midőn a hőség növekedett, 15 haláleset is fordult elő. A piaristák közül Lányi Cziprián újmisés pap segédkezett önkéntesen a plébánosnak, de maga is áldozata lett a járványnak. Julius 2-án temették el nagy részvét mellett. Helyébe később Tarnóczy Jeremiást rendelték ide, a ki azelőtt már Szegeden 246dicséretes buzgalommal gondozta a járványos betegeket. Nyitrán mintegy 700-an haltak meg a pestisben, a mely csak karácsony táján szünt meg teljesen. Ezután még 50 napi zárlatot rendeltek el.

A zárlat megszüntetése után a lakosok fényes Tedeumot tartottak; a tanulók közül pedig többen irásbelileg folyamodtak az iskolai előljárósághoz, hogy ne engedjék sokáig parlagon tudománysovár lelköket. Tavaszszal tehát az iskolákat ujból megnyitották.

Husz évig nem merült fel semmi zavaró akadály. Az iskola jeles férfiak vezetése mellett szerencsés fejlődésnek indult, a tanitványok száma többször megközelítette az 1000-et. Szerencséje volt a kollegiumnak, hogy Nemcsényi Adolfban megtalálta a fáradhatlan és minden nemesért lelkesülni tudó férfiut. E tanférfiut, miután a rend több iskolájában kiváló sikerrel és dicsérettel tanította az akkori disciplinákat, s miután, úgy a rend növendékeit bölcseleti, valamint Groll Adolf győri püspök meghivására az ottani növendékpapokat a hittudományban nem közönséges eredménynyel vezette, és a nyitrai gimnáziumot és a nemesi konviktust egy ideig igazgatta, a rend kormánya 1742-ben állította a nyitrai kollégium élére. Első gondját az elődöktől megkezdett, de befejezetlenül álló kollegiumi templomnak felépítése képezte. Elhibázottnak és kisszerünek találta az eredeti tervezetet. Ügyes építészt keresett és új tervet készíttetett. A már félig elkészült falakat leromboltatta; maga a rombolás 1500 forintnál többe került, a mennyit elődei 3-4 év alatt is bajosan tudtak előteremteni. Hat évi házfőnöksége alatt többet költött a templomra 25.000 forintnál és ezt legnagyobbrészt mind maga gyüjtötte. Erdődy György országbiró, Grassalkovics Antal kamarai elnök, Groll Adolf győri püspök támogatásának köszönhetett legtöbbet. Midőn a házfőnökséget magasabb hivatallal váltotta fel, készen állott a monumentális templom, kivéve a tornyokat, melyek csak a templom hajójának magasságáig emelkedtek. A társház alapjait gyarapította, könyvtárát több százra menő kötettel gazdagította, az egyház felszerelését több értékes tárgygyal bővítette ki.

Nem csekély önérzettel ülhették tehát meg a piaristák alapítójuk boldoggá avattatásának ünnepét 1749. aug. hó első napjaiban azon templomban, melyet Nemcsényi fáradságot nem ismerő buzgalma létesített.

Nemcsényi rendfőnöki helytartósága alatt állítják fel Nyitrán a tanárképző intézetet, és a theologiai tanfolyam mellett szervezik a filozófiait is. Ez, mint magasabb iskola nem tartozik a középiskolák keretébe, azért itt nem is terjeszkedhetünk ki erre. Csak annyit említünk meg, hogy az új tanfolyamok számára az épületek kibővítéséről is gondoskodni kellett. Azért már 1756-ban elhatározták az összes épületeknek egy emelettel való felemelését. A munkát 1759-ben fejezték be.

Alig készültek el a nagy munkával, midőn egy uj szerencsétlenség 247minden fáradozásukat megsemmisítette. 1761. aug. 7-én délutáni öt óra tájban tűz ütött ki a Pár-utczán, mely a nagy viharban gyorsan terjedt. Az emberek még a szerencsétlenség helyére sem érkeztek, midőn a vihar az üszköket a Törökkapu melletti házakra sodorta és a város e része is lángokba borult. Mindenki fejét vesztette e rémítő látványra. Meggyúltak a káptalan pajtái is, ezektől tüzet fogott az iskola teteje, erről felcsaptak a lángok a csonka torony tetejére és a templomra; innét tovább terjedt a tűz a kollegiumra, melyen végig futva átharapódzott a konviktus tetőzetére is. A konviktust tűzfal választá el az iskolától. E tűzfal mellett foglalt állást Percz atya, Holli rendi növendékkel, hogy a konviktus tetőzetét megmentsék. Már-már azt hiszik, hogy győzedelmeskednek az elemen, midőn Vankovics atya kormányzó rémülten figyelmezteti őket, hogy a tűz a kollegium felől hátukba kerül. Sietve leszállanak a tető alá és a tűzzel szembe haladva és a nagy füsttől majdnem elkábítva, szerencsésen elérik a kollegium felől levezető lépcsőt.

E szörnyü csapásban fényesen tündökölt a nemes felebaráti szeretet és áldozatkészség. Nyitravármegye Bossányi Imre, Bacskády Ferencz, Kostyál Sándor és Rudnyánszky Sándor közbenjárására ingyen fuvart ajánlott fel, a mit 3000 frtra becsültek. Azonfelül készpénzben 1300 forintot utalványozott ki. A kamarától 825 frtot kaptak, mint kegyes királyi adományt. A piaristaatyák pedig, kik a tűz után könyöradományok gyüjtése czéljából az egész vidékre szétmentek, 6989 forintot és 24 dénárt hoztak haza. Ezen és egyéb természetiekben adott segélylyel azután 1762. év végére az összes épületeket ismét helyreállították.

Az intézet pártfogóinak e fényesen megnyilatkozó támogatása párosulva Nyitra uj püspökének, Gusztinyi Jánosnak jóindulatával, hamar elfelejtette az intézet vezetőivel a szenvedett károkat.

Mossóczy és Mattyasovszky óta nem volt Nyitrának főpapja, ki oly igazi melegséggel csüggött volna a tanügyön, mint Gusztinyi. Maga is mély tudományosságu férfiu levén, őszinte vonzalmat mutatott a tudós férfiak iránt, kiket magához édesgetett, s mint magyar iró különös becsben tartotta a piaristákat, kik között akkor Tapolcsányi Gergely, Kőszeghy Szaniszló, Lihán Paulin, Koroda Teofil stb. jeleskedtek.

Midőn 1766-ban a m. kir. helytartó-tanács felhítta a püspököket, hogy vizsgálnák meg egyházmegyéjökben a régi iskolai alapításokat és az iskolák rendezését, Gusztinyi püspök, miután mindent alaposan megvizsgált, igen magasztalólag nyilatkozott a nyitrai gimnáziumról. Különös öröme telt a püspöknek a deákok szini előadásaiban, mit azon ténye is bizonyít, hogy a leégett szinházat a maga költségén helyreállíttatta és annak felszerelésére 500 forintnyi alapítványt tett, hogy annak kamatjaiból a díszletek és kellékek lassankint beszereztessenek. Megemlítendőnek tartjuk, hogy 1706-tól 1760-ig, a meddig a feljegyzések tartanak, az intézet szinházában 115 szindarabot és mintegy 60 nyilvános deklamácziót adtak elő. Ezeket kivétel nélkül a piarista paterek készítették, mert kész és mástól irt darabot előadatni megszégyenítőnek tartották abban a korban. A kollegium alapjaihoz pedig "atyai és baráti jóindulatának" jeléül szintén 1000 forintnyi alapítványnyal járult; ezenkívül a templom kiépítésére és ösztöndíj-alapra is jelentékeny adományt tett.

A püspöki pártfogónak bőkezüségéből 1769. aug. hó 20-tól egész 27-ig itt még nem látott fénynyel ülték meg a piaristák alapítójoknak szentté avatási ünnepét.

Ebben az állapotban találta az iskolát a m. kir. helytartó-tanácsnak 1774-ben kelt azon rendelete, mely felszólítja, hogy számoljon be alapjairól és tanrendszeréről. A piaristák 1774. február hó 1-én tesznek eleget a felhivásnak. Ebből kitünik, hogy tantárgyaik között előfordul a latin nyelv és irodalmon kivül a helyesirás, szépirás, történelem, földrajz, kronologia és aritmetika. Délelőtt és délután harmadfél óráig tanítanak. Minden szerdán a csinos irás mesterségét gyakorolják. A tanulók előmenetelét 3 hónaponkint tartani szokott vizsgálatokon állapítják meg. A vizsgálatokon jelen van az egész tanári testület. Vasár- és ünnepnapokon délelőtt egy óra hosszáig tart az isteni tisztelet és a B. Szüz tisztelete.

248A tanulók száma körülbelül 1000.

Ez időben a kollegium alapjai már tetemesen gyarapodtak. Az 1782. évi hivatalos összeirás szerint az alapítványi tőkék 60,705 forintot tettek. Kétszeresét az előbbi korszak végén feltüntetett összegnek.

A Mária Terézia alatt 1777-ben Magyarországban is behozott új tanulmányi rendszer nagy változást okozott az iskolákban. Eddig a kormányszékek nem igen avatkoztak a piaristák iskola-ügyébe. Ezentúl az egész iskolaügy az uralkodó jogkörébe utaltatik. Az ország összes iskolái kivétel nélkül a kormányszékeknek rendeltetnek alá, melyek a felügyeletet az arra rendelt közegek által gyakorolják.

A középiskolák kerete is megváltozik; egy része az elemi, vagy mint akkor nevezték, a nemzeti iskolákhoz csatoltatik át.

A nyitrai iskolák fölött eddig a felügyeletet a gimn. igazgató, a társház főnöke és a rendfőnök gyakorolták; e hatáskör most átszáll a pozsonyi tankerületi kir. főigazgatóra. Eddig itt a piaristák a maguk csoport-rendszerét alkalmazták és a tanítást a betűk ismertetésével kezdették. A tizenkét, föntebb már említett csoportot 1770 körül 4 magister és két professor vezeti. A felsőbb fokon rendszerint 2, az alsóbb fokon több csoportot is vezet egy-egy magisterre több esett 200 tanulónál. Az új rendszer az alsó fokon lévő tanulókat az elemi iskolákhoz rendelte át. Így a nyitrai gimnázium azonnal felszabadult 300-400 kisebb tanulótól. Az új rendszer nem ismer csoportokat, hanem évfolyamokat vagy osztályokat, mindegyiknek élén egy tanárral. A 3 alsó osztály képezi a nyelvtani iskolát, a két felső a gimnáziumot. Az iskola czíme eddig "kegyes oskolák" volt, ezután "kir. gimnázium".

Az új tanulmányi rendszernek sok jó oldala mellett voltak gyengéi, sőt határozottan káros rendelkezései is. A magyar nyelvet egyrangúnak tekinti a horvát, tót, szerb stb. nyelvekkel, míg a németet mint államnyelvet becsempészi az összes iskolákba. Az iskolák szabadabb mozgását megköti, a lényeget alája rendeli a formának. Különös gondot fordít a kormányszék arra, hogy a régi rendszerből áthozott intézményeket és szokásokat teljesen eltörölje, vagy módosítsa. 1779-ben már a konviktusok átalakítását is megkezdik. Kivánatosnak tartja a kormányszék, hogy a nyitrai is a budai Mária Terézia-féle konviktus mintájára reformáltassék. Az egész reformálás abban állott, hogy a m. kir. helytartótanács 1783-ban új fegyelmi szabályokat küldött az intézet számára. De erre sem volt szükség, mert egy udvari rendelet még ugyanazon évben feloszlatta az intézetet, az alapokat pedig ösztöndíjakra változtatta át. Így az mintegy 60 évi fennállás után megszünt létezni. A piaristák 24,000 forintot vettek át az alapítótól, 15.000 forintot fektettek be az épületbe, vásároltak a konviktus részére földeket, réteket és szőlőket és jóllehet a konviktus kétszer leégett, a megszüntetés alkalmával a Mattyasovszky-alapítvány czímén mégis 30,000 forintot szállítottak be a kincstárba. Visszafizették ugyanekkor a magán-alapítványokat is: az Andódi-, Birovszky-, Rácsay- és Motkó-családoknak 4000 frtot, a gróf Harrach-családnak 12,480 frtot.

Az iskolában fennállott Mária-társulat sem kerülhette el sorsát. II. József császár ezt is feloszlatta.

Nem állhatott ellen II. József császár újításainak a nyitrai kollegiumban fennálló bölcsészeti és theologiai tanfolyam sem. Az 1783. évben ezeknek is meg kellett szünniök.

Az 1783-ban felsőbb rendeletre készült hivatalos bevallás szerint a kollégium javadalmai és terhei a következők voltak: Ingatlan birtokok: a 249Pár-utczán egy polgári terhektől mentes Kuria serfőző-, mészárszék- és bormérési joggal, 13 drb szántóföld, 9 drb szőlő, 10 drb rét, 3 kert és egy erdő; mind szerzeményiek voltak. Jövedelmek: mise és harangozásból évenkint 371 frt., a nyitrai papnöveldei alapból a papnövendékek tanításáért 100 frt, a kegyesrendi társházaktól a bölcsészeti és theologiai tanfolyam fentartásáért 200 frt. Szabad legeltetési jog a nyitrai és pár-utczai határban. Az alapítványi tőkék kerek számban 60,000 frtot tettek ki. A kollegium összes évi jövedelme 4035 frt 92 dénárra rúgott.

A terhek viszont következők voltak: 32 szerzetes rendtagnak teljes ellátása. Ezekhez járult még a belső és külső szolgálat - valamint a gazdaságnál alkalmazott 13 cseléd bére és ellátási illetménye, az iskola, kollegium és templom fentartási költsége. Az összes évi kiadás 4100 forintot és 22 dénárt tett ki és így némi hiányt tüntet fel.

Igen nagy súlylyal nehezedett az iskolára II. József császár németesítő törekvése és a tandíj behozatala. Az 1784. év máj. 18-án kiadott rendelet, annak felemlítése után, hogy az egész művelt világban csak a magyar nemzet használ a közéletben egy holt nyelvet, mert még alacsony fokán áll a műveltségnek, vagy pedig mert nincs is tulajdonképeni nemzeti nyelve, vagy ha van, azon a magyar nem ír s nem olvas, míg ellenben a német nyelv alkalmas arra, hogy az egész birodalom részeit szorosabban összefűzze, és mivel e nyelv a magyarra is fölötte hasznos, mert felmenti őt a sok hazai nyelv megtanulásától, - meghagyja az egyházi férfiaknak, hogy azt elsajátítsák, különben nem nyerhetnek semmiféle hivatalt. Az iskolákra nézve pedig megköveteli, hogy 1784. nov. 1-én csak olyanokat vegyenek fel, a kik németül olvasni és írni tudnak. Ugyanazon évben kiadott egy másik rendelet már meghatározza, hogy 3 év elteltével a gimnáziumban a latin nyelvet csak a német segítségével szabad tanítani. Végül egy harmadik rendelet megkívánja, hogy a hitszónokok vasár- és ünnepnapokon az evangeliumot németül olvassák és magyarázzák. Alkalmas hitszónokoknak felterjesztését sürgeti, a kiknek számára 6 drb aranyat igér jutalmul. Az ilyenekül ajánlatba hozott Utlacsay László és Csiky Lipót atyákat azután a főigazgató e tisztségökben megerősíti. Az 1785. jan. 3-án kelt rendelet szerint nem lehetnek tanárok nyelvtani osztályokban és a gimnáziumban, a kik a német nyelvet nem bírják, a kik pedig már alkalmazva vannak, azok kötelesek azt 3 év alatt elsajátítani.

Mivel a császár a hazában tett utazásán arról győződött meg, hogy a német nyelv tanítása nem elég sikeres, azért 1786. okt. 3-án újból elrendeli, hogy az 1787/8 tanévre csak olyanok vétessenek fel, a kik a német nyelvet teljesen bírják, hogy azok a felsőbb osztálybeli tanulók, kik e nyelvet a határozott időre el nem sajátítják, az iskolából egyszerűen kitiltandók. Kötelességévé tétetik a gimn. igazgatónak, hogy a nyelvtani osztályok tanárainak német nyelvi képességéről lelkiismeretes jelentést tegyen. E jelentésnek teljesen megbízhatónak kell lennie, mert a tanárok esetleg Pozsonyba rendeltetnek megvizsgáltatás végett. Végre azután 1788-ban az összes magyarországi középiskolákra az örökös tartományok tanrendszerét mondták ki kötelezőnek.

Hogy e nyelvi kényszer a piaristáknál is, kiknek egy jó része járatlan volt a németben, nem kis zavart okozott, a mi ismét nagy hátrányára volt a tanügynek, azt elképzelhetjük. Fokozta a zavart, hogy egy 1782-ben kiadott rendelet a szerzetes tagok felvételét korlátozta, az idősebb rendtagok pedig vonakodtak németül tanítani és inkább vagy lelkipásztorkodásra adták magokat, vagy nevelőkül mentek főúri családokhoz.

Az iskoláztatás nagy hátrányára volt továbbá az 1785-ben behozott 250tandíj, melyet a szegények nem tudtak, a nemesek pedig vonakodtak megfizetni, mert kiváltságaikban látták magukat megsértve. Mily gyűlöletes színe volt a tandíjnak, mutatja Nyitra- és Trencsénvármegye példája, melyek 1790-ben úgy a nyitrai, mint a trencséni gimnáziumi igazgatóktól elvették az intézeti pecséteket, mivel ezek nem kapták meg elég jókor a tandíjszedés beszüntetésére vonatkozó rendeletet és még márczius hóban is követelték a dijakat.

A német nyelv iránt támasztott igények, a tandíj, és azon legfelsőbb rendelet, hogy a parasztszülők gyermekei csak azon esetben vétettek fel, ha jeles bizonyítványt mutattak be, igen megcsökkenté az ifjúság létszámát. A hol egy évtized előtt 1000 tanuló tolongott, ott 1788-ban már csak 100-at számláltak és az I. osztályra mindössze 19 tanuló jelentkezett.

II. József császár tanügyi reformjainak voltak fényes oldalai is: az iskolai képzés több tartalmat, a tanárok munkássága méltánylást, az igazi érdem pedig kellő elismerést nyert. Nem mellőzhetjük egyszersmind annak megemlítését, hogy Hyross Sámuelt, a nyitrai gimnáziumnak tudós és buzgó igazgatóját a jól teljesített munkáért két ízben is legfelsőbb elismerésre méltatta, végül pedig, hogy tevékenységének nagyobb tért nyisson, a pozsonyi főgimnázium igazgatójává nevezte ki.

II. József halála után a nemzeti nyelv ápolása és terjesztése ügyében élénk mozgalom indult meg. Már az 1790-ben, de különösen az 1792-, 1793- és 1796-ban kiadott rendeletek oda czéloznak, hogy a nemzeti nyelv az összes intézetekben taníttassék és ezért a magyar nyelv számára külön taniskola volt a magyar korona területén, melyből 21-et a kegyesrendiek vezettek. Ez iskolák közül 11 oly helyen volt, hol a tanuló ifjúság nagyobb részének anyanyelve a magyar volt, vagy pedig oly magyar városa jutott, hol a tanuló ifjúság könnyen elsajátíthatta a nemzeti nyelvet. Nem forgott fenn tehát annak a szüksége, hogy azon iskolákban külön magyar nyelvi tanszék állíttassék. Csupán tíz helyen állítottak ilyent, mint: Kis-Szeben, Nyitra, Pest, Podolin, Privigye, Rózsahegy, Selmecz, Sziget, Temesvár és Trencsén városokban. A magyar nyelv tanára 100 frt tiszteletdíjat kapott a tanulmányi alapból. Nyitrára Laczkó Ambrus házi másodfőnököt nevezte ki a tankerületi főigazgató. Ekkor már nagyon ráfért az ifjúságra a nemzeti nyelvnek tanítása. Az a derült kép, melyet Mösch Lukács a XVIII. század elején Nyitráról és vidékéről rajzolt, már nagyon elhomályosult. 1795-ben nyelv szerint osztályozták a nyitrai gimnázium ifjúságát; 412 tanuló közül 175 (42%) tudott magyarul, 237 (58%) pedig nem. A kik nem tudtak, azok kötelesek voltak a magyar nyelvi órákra eljárni. 1800-ban már valamivel kedvezőbb az arány. Ekkor már csak a fele nem tud magyarul; ezek is főleg az alsóbb osztályok tanulóiból kerülnek ki, a mi azt mutatja, hogy a családok és a falusi iskolák eltótosodtak.

A kormány 1795-ben az országos tanügyi bizottság sürgetésére némi hajlandóságot mutatott az eltörölt konviktusok helyreállítására. Már bizonyos intézkedéseket is foganatosított. Három évvel későbben azonban megváltoztatta tervét, elrendelte a nyitrai konviktus lerombolását, ha az el nem adható. E rendelet ellen a kegyesrend főnöke felebbezett, kifejtve, hogy a lerombolás következtében a piaristák épületei sokat veszítenek, az összhang megromlik, az anyag eladásából pedig annyi sem várható, a mibe a lerombolás kerülne. Kéri tehát az épületnek átengedését a piaristák részére. A helytartótanács ettől nem idegenkedett, de feltételeket kötött ki. A piaristák azonban nem voltak hajlandók e feltételeket elfogadni és ujra kérelmezték az épület minden feltétel nélkül való átadását; a mit azután 1801-ben meg is nyertek. Így bírják ezt a mai napig.

1809-ben a franczia hadjáratok alatt úgy a kollégium, mint az iskolák sokat szenvedtek. Már julius hóban 3000 sebesült katona volt Nyitrán elhelyezve; ebből több mint 200 jutott a konviktusra és az iskolai épületre. Julius 17-én szétbocsátották az ifjuságot, hogy a ragályozás áldozatai ne legyenek. Aug. hó 20-án a kollégiumot is lefoglalták kórházul. Kluch József püspök az itt maradt 14 rend-tagot a Ferencz-rendieknél helyezte el a felső 251városban. November 30-án a még fenntartott néhány szobát is át kellett engedni, úgyszintén a könyvtárt, az oratoriumot és sekrestyét. Az összes fölszerelést a legnagyobb sietséggel és a polgárok segítségével néhány óra alatt a templomba hordták át, melyet a ragály miatt bezártak. Géczy András házfőnök keservesen panaszkodik a rombolás és veszteség fölött, melylyel az áthurczolkodás történt. Végh István főbiztos deczember hó 17-én arról értesíti a nyitrai püspököt, hogy a piaristák templomát is kénytelen volt kórházzá átalakíttatni.

Az iskolákat csak 1810. jun. hó elején nyitották meg, és pedig 4 osztályt a városházán, 2-őt pedigaz elemi iskola épületében. A katonai kórház parancsnoksága magasztalólag emlékezik meg a piarista atyák önzetlenségéről és vallási buzgalmáról, melyet a kórház betegei iránt önként teljesítettek, s a mely nemes hivatásnak ketten közülök áldozatai is lőnek.

Ezután egész 1831-ig, midőn a kolera kezdett dühöngeni, nem zavarta semmi sem az iskolai előadásokat. A kollégiumot ekkor az a veszély fenyegette, hogy a konviktus épületét járványkórházul alakítják át. Midőn a piaristák a megye e határozatáról értesültek, tiltakoztak ellene. Czélt is értek, mert a járványkórházat a Pár-utcza végén levő ispotályban helyezték el.

A nemzeti szellem hatalmas ébredése a 40-es évek elején betört az iskola falai közé és reformokat követelt, különösen pedig a nemzeti nyelv elsőbbségi jogainak érvényesítését hangoztatta. Az 1841. évben kiadott udvari rendelet értelmében a tankerületi főigazgató felhívja a tanári testületet, vajjon a magyar tannyelvet behozhatónak véli-e a nyitrai gimnáziumban? A tanári testület a gimn. ifjuság nyelvi viszonyainak lelkiismeretes megbírálása után oly értelmü felterjesztést tett, hogy a jövő tanévben azt csak az első osztályra nézve tartaná tanácsosnak. A mit azután fokonkint foganatosított is, úgy hogy az 1844-45. tanévben az egész intézet tannyelve a magyar lett. Erre azután új nevet is vett fel: "Közép királyi tanodá"-nak czímezte magát és e nevezetét megtartotta 1850-ig.

A kollegium hittani tanfolyamának hallgatói is felbuzdúltak az általános lelkesedésben s hogy a tanári pályára annál méltóbban elkészülhessenek, a pesti növendék-papok példájára megalkották 1843-ban a "Dugonics"-társaságot.

A konviktus épületét a társház 1848-ban Nyitramegye felhivására szivesen átengedte az ujonczok számára; 1849-ben pedig, Jeszenák János kormánybiztos felhivására egy létesítendő katonai kórház czéljaira engedte át a gimnáziumi épületet, a melyekhez a cs. kir. biztos ugyanazon év szeptember havában a kollégium második emeletét is hozzáfoglalta.

Az 1850. ápril 10-én kiadott intézvény értelmében a nyitrai gimnázium a Pozsonyban székelő cs. kir. miniszteri biztos hatósága alá rendeltetett és Kozacsek József személyében kerületi felügyelőt (Distrikts-Schulinspektor) nyert. Az intézvény meghagyja az új tanrendszer behozataláig az eddig érvényben levőt, s különösen hangsúlyozza, hogy az iskolákban minden nyelv-kényszer mellőzendő, mit a tanárok kedvezően értelmezvén, a tantárgyakat majdnem kivétel nélkül magyarul tanították. Erről a miniszteri biztos értesülvén, szigorúan utasítja őket előbbi rendeletére, úgy magyarázva azt, hogy a II. félévben a vidék nyelvéhez alkalmazkodjanak. Ugyan e hó 8-án kérdés tétetik a tanári testülethez: vajjon helyrajzi, közlekedési és nemzetiségi szempontokból kivánatos-e az intézet fentartása? alkalmas-e arra, hogy 8 oszt. iskolává fejlesztessék, vagy kisebb iskola legyen, vagy pedig reáliskolává 252alakíttassék át? A tanári testület a 8 oszt. gimnáziumot ajánlotta, melynek létesítését a közoktatási miniszterium 1850. évi okt. 6-án kelt kiadványával el is rendelte. Tannyelvvé a szlávot tette és annak behozatalát a két alsó osztályra azonnal kötelezőleg elrendelte; a német nyelv kötelező voltát pedig minden osztályra kimondotta. De megengedte a magyar nyelv tanítását is oly tanulókra nézve, a kiknek szülei ezt kivánják. Midőn a tanári testület azon felterjesztést tette, hogy a szláv nyelv behozatala miatt a tanulók elhagyják az intézetet, azért czélszerü volna, ha magyarul is tanítanának, nov. hó 3-án azon választ nyerte: ha tótok hagyják el az intézetet, az nem egyéb fészkelődő henczegésnél ha pedig magyarok teszik ezt, ám legyen, keressenek maguknak megfelelőbb iskolát. A magyar tannyelv rövid uralom után számüzetett az iskolából. De ez az állapot nem tartott sokáig, mert 1860. deczember hó 8-án a magyarországi kegyes tanító-rend főnöke, mint fentartó, következőket jelenti a magy. kir. helytartó tanácsnak: "A nyitrai és trencséni gimnáziumokra vonatkozólag, melyekre a lefolyt évtizedben a cseh és német tolatott tannyelvül, az igazgatóság felhatalmaztatott arra, hogy a gyülölt cseh nyelv helyébe lassankint a magyart tegye; folyó évi november havában pedig meghagyatott, hogy a tanári kar oda törekedjék, miszerint a német nyelvet a magyar váltsa fel idővel, azonban parancsolat adatott már tavaly, hogy a növendékek a vallástant anyanyelvükön tanulják. A magyar nyelvnek behozatalát az említett gimnáziumokba a nyitrai és trencséni lakosság örömmel fogadta, a nyitrai püspök úr pedig a kegyesrend főnökségéhez intézett levelében helyeselte, sőt magasztalta ezt a rendelkezést."

A nyitrai kollégium alapvagyona, mely a század elején beállott pénzválság következtében mintegy felére, vagyis 30,000 forintra csökkent, már 1848 előtt nem volt elegendő a gimnázium fentartására. A rend már akkor kénytelen volt központi pénztárából segélyezni e társházat. E teher az iskolának főgimnáziummá történt átalakításakor, midőn a tanárok száma megkettőződött, még érzékenyebben nehezedett a különben is sok felől igénybe vett központi pénztárra, azért a rend kormánya, fájó szívvel ugyan, de kénytelen volt felsőbb helyre oly jelentést tenni, hogy a nyitrai gimnáziumot segély nélkül fenn nem tarthatja, legfölebb arra érzi magát kötelezve, hogy az alapítvány-levélben kikötött 7 szerzetes tagnak ellátásáról gondoskodjék. E kijelentés után különféle bizottsági tárgyalások indultak meg, de az azokban felvetett tervek kevés sikerrel kecsegtettek; 1862-ben tehát Roskoványi Ágoston nyitrai püspök karolta fel az ügyet, tárgyalásokba bocsájtkozva a kegyes tanító-rend főnökével, ajánlatot tett 5 tanári állomás díjazására, "mert - úgy mond - a tanügy czélszerűbb kezelése, s több fontos indoknál fogva nagyon kivánatos lenne, hogy az egész középiskola vezetése ugyanazon szerzetes testület tagjaira bizattassék." De a kegyes tanító-rend főnöke a nemes lelkü püspök ajánlatát nem fogadhatta el, mert az alapítványul felajánlott 50,000 forintot 5 szerzetes tanár ellátására elégtelennek tartotta, a minthogy tényleg 500 frtból, a mennyi a legkedvezőbb körülmények között egy tanár eltartására jutott volna, illő ellátást nem biztosíthatott.

Miután a tárgyalás a kegyes tanító-rend főnökével sikerre nem vezetett, Roskoványi Ágoston püspök 1863-ban elhatározta, hogy a hiányzó öt tanári állomást saját egyházmegyéjének papjaival fogja betölteni. Az egyházmegyei papok tanári állomásaikat az 1863-64. tanévben tényleg el is foglalták és azóta vegyesen tanítanak a piarista tanárokkal együtt. Ennek a különben nemes elhatározásból történt alapításnak az volt a gyengéje, hogy a csekély fizetéssel ellátott egyházmegyei tanárok a tanárságot csak átmeneti stádiumnak tekintették és siettek a tanári széktől megválni, mihelyt valami jobb egyházi javadalom kinálkozott számukra, s hogy a megyés püspöknek kevés képzett tanára levén, sokszor zavarok támadtak a tanári székek betöltése körül, a min végre úgy segítettek, hogy világi tanárokat is fogadtak fel.

A torna tanítása az 1868-69., a rajzé az 1869-70. tanévben hozatott be ez intézetbe. Mindkét tantárgy tanára a tanulmányi alap terhére lőn kinevezve.

Malonyay István buzgólkodására az 1868-69. tanévben megalakúlt ez intézetben az önképző kör, melyet a rákövetkező évben Horvát Sándor 253elnök "A nyitrai kath. főgimnázium ifjuságának önképző-egylete" czím alatt végleg szervezett, s mely "Dugonics önképző-kör" czíme alatt mai napig is fennáll. Csősz Imre pedig egy ifjusági segélyző-egylet alapjait vetette meg. Az egylet, melynek alakuló gyűlése 1884. deczember 14-én tartatott meg, vagyonban megerősödve, a mai napig sok szegényt ifjut segélyezett.

Midőn Horvát Sándor a gimnázium vezetését 1886-ban átvette, első teendője volt, hogy az intézet kebelében dúló küzdelmeknek véget vessen, a mi akkor csakhamar sikerült is. A régibb korból fenmaradt azon visszás állapotot, hogy az intézetben két tanári testület létezett, mely külön osztályokra tagolva tanított, szívós kitartásával úgy szüntette meg, hogy felsőbb helyen kieszközölte az egységes tanítás elrendelését. És így megszünt az az anomália, hogy a piaristák csak az alsó öt, a világi papok pedig csak a felső három osztályban tanítsanak. Kieszközölte 1891-ben a közoktatási miniszteriumtól, hogy a felállíttatni szándékolt párhuzamos osztály összes bevételei a város részére engedtettek át, a mely ezáltal oly kedvező helyzetbe jutott, hogy ezen mai napig fennálló osztály költségei a városi pénztárnak úgyszólván semmi terhével sem járnak. Több ízben tett felterjesztésére a nagym. vallás és közoktatási miniszterium 1892. évi 3522. sz. rendeletével a görög-pótló tanfolyam tanárainak díjazását állandónak jelentette ki. Szívós és csüggedni nem tudó munkássága azonban a gimnáziumi épületnek gyökeres átalakítására irányult. Mindjárt igazgatósága kezdetén mozgalmat indított, memorandumokat írt, kért, könyörgött mindenütt. Thuróczy Vilmos Nyitravármegye főispánja, a gimnázium érdekét melegen felkarolva, eszméjét magáévá tette, s igyekezetét úgy a megyénél, mint a miniszteriumnál előmozdította. Az ő támogatására szavazott meg azután Nyitravármegye 1896. évi február 25-én a millenáris alapból a gimnáziumra 20,000 forintot, az ő hathatós közbenjárására vett fel e czélra a vallás és közoktatási m. kir. miniszterium 50,000 forintot az országos költségvetésbe. És így most már közel van annak a reménynek teljesülése, hogy a nyitrai főgimnázium modern iskolaépületet nyer.

A nyitrai kath. főgimnázium állapota az 1895-96. tanévben következő:

Tanári testület: Igazgató: Horvát Sándor. Tanárok: Dr. Bartonik Antal, Cseh Lajos, Czeglédy István, Endrődy Gyula, Ferenczi József, Huber Imre, Kádek István, Kmetykó Pál, Dr. Lévay Ede, Petrovits László, Thurzó Ferencz, Váry Gellért, Véber Antal, Zongor József. Iskola-orvos és egészségtan tanár: Dr. Biringer Ferencz. Torna-tanító: Giszer Gyula. Más vallású hitoktatók: Kocsis József ev. ref., ifj. Laczkó János ág. ev., Stark Samu és Fischer Ignácz izr. Rendkivüli tantárgyakat tanítanak: Ferenczi József franczia nyelvet, Czeglédy István egyházi- és műéneket, Endrődy Gyula szabadkézi rajzot, Giszer Gyula vívást. A rendes osztályok száma 8, a párhuzamosoké 2. Beiratott az egész tanévben 429 tanuló, ezek közül a tanév végén vallásra nézve volt 301 róm. kath., 8 ev. ref., 3 ág. ev., unitárius 1, izraelita 81. - Anyanyelvre nézve magyarnak vallotta magát 374, németnek 3, tótnak 17. Helybeli volt 157, megyebeli 148, más megyebeli 88, külföldi 1.

Az intézetben fennálló egyletek és körök a következők: Az ifjuság segélyző sz. Ágoston egylet 11,676 frt alaptőkével. "Dugonics önképző-kör", zenekör, énekiskola. Van az intézethez kötött 48 ösztöndíja, 32 segély-díja, 9 jutalomdíja, minden évben 4000 frt járulékkal. Az intézet összes táraiban 34,362 darab oktatási eszköz található 33,892 frt értékben.

Érsekujvár csak a XVI. század közepén keletkezett. Váradi Pál esztergomi érsek, hogy Nyitra és Komárom megyében fekvő birtokait a portyázó török csapatok ellen megvédelmezze, a Nyitra folyó jobb partján erős földvárat építtetett. Oláh Miklós érsek az erősséget kibővítette, kiről azután egyideig Oláh-Ujvárnak is nevezték. Pázmány Péter is nagy gondot fordított e várra. A magán-várból később királyi erősség lőn, a mely kulcsa volt az egész északnyugati Magyarországnak. A XVIII. század huszas éveiben, 254miután Komárom mellett már nem volt rá szükség, királyi rendeletre lerombolták.

A vár védelme alatt keletkezett a hasonló nevű mezőváros, melylyel Széchenyi György érsek, mint földesur, 1691-ben egyezséget kötött. Ez egyezség képezte alapját a mezőváros felvirágzásának.

A XVIII. és még a XIX. század első felét joggal nevezhetjük Nyitravármegyében a nyelvi kialakulás korszakának. És ezt a magyarságra nézve nem mondhatjuk szerencsésnek. Nyitrán és környékén a magyarság összezsugorodik és sokat veszít régebbi intenzitiv voltából. Annál nagyobb érdem Érsekujvárra, hogy hátvédül megalkotja a magyarság erős bástyáját, a mit első sorban iskoláinak köszönhet.

Iskolája volt már a XVI. század második felében. Az iskola-tanító 1587-ben az iránt folyamodik Verancsics érsek elhunyta után a kamarához, mely az érsekség birtokait kezelte, hogy eddigi ellátása a jövőre is biztosíttassék. A XVII. század nem kedvezett e város iskolaügyének. Az utána következő században azonban a népesség arányával iskolái is gyarapodtak. A Ratio Educationis behozatala alkalmával a városi iskola főnépiskolává (schola capitalis) szerveztetett, a melynek felsőbb osztályában már a latin nyelv elemeit is előadták azoknak, kik közép-iskolára szándékoztak menni. Az 1796-iki czímtár szerint e főnépiskola igazgatója Tarkó Béla esperes volt, tanítói pedig: Szomolányi Fülöp, Szálisz János és Dvorágh János. Ilyen főnépiskola volt még Nyitravármegyében ugyanakkor Privigyén és Szakolczán, továbbá Nyitrán két igazgatóval és 4 tanítóval.

A közép-iskola Érsekujváron csak e század 40-es éveiben keletkezett. Hogy a város ez iskolája minden külső segély nélkül egyedül a polgárság áldozatkészségéből nyert életet s áll fenn a mai napig, az mindenkor nagy dicséretére válik e város lelkes polgárságának.

Zsibrényi József városi főtanító indította meg eziránt a mozgalmat. Ez a derék tanférfiu a 30-as években fáradhatlan buzgalommal gyüjteni kezdett egy gimnáziumi alapra a városban és környékén; megnyerte az előljáróságot annak az eszméjének, hogy a népiskola átépítés alatt levő épületét oly terjedelemben vezettesse keresztül, hogy abban a létesítendő gimnáziumnak is elég kényelmes helye legyen. Az új épület részint városi költséggel, részben kegyes adományok és a lakosság ingyen munkájával 1832-ben teljesen elkészült. Az irányadó körök hoszas tárgyalás után a Ferencz-rendiek tartományi főnökéhez fordultak, aki, miután a rendnek a városban volt zárdája, személyenkint 100 e. forint díjazás mellett hajlandónak mutatkozott az intézetnek tanárokkal való ellátására. A város, mely a magyar nyelvre nagy ügyet fordított, kikötötte, hogy a rend mindenkor csak született magyarokat alkalmazhat tanárokul.

Miután mindent rendbe hoztak, 1832. évi julius 30-án folyamodványt terjesztettek fel Ő Felségéhez az iskola engedélyezése végett. Kérelmükben különösen kiemelték, hogy ebben a nagy kiterjedésü vármegyében az ő városukat kivéve, nincs egyetlenegy hely, ahol a nyitrai, trencséni és részben a barsi ifjuság a magyar nyelvet elsajátíthatná, hogy az életviszonyok náluk sokkal kedvezőbbek, mint más városokban és hogy az intézet felállítása sem a kincstár, sem a tanúlmányi alap, sem a polgárságnak megterheltetésével nem fog járni. A kérvényre tagadó válasz érkezett, azon megokolással, hogy a rendelkezésre álló alap a tanárok díjazására nem elégséges, a megye és a vidék pedig elegendő tanintézettel rendelkezik és így az intézet hiányt nem pótol. Nyitravármegyének, valamint a városnak 1834-ben megújított kérelme egyformán sikertelen maradt. 1839-ben azonban maga a helytartótanács hivta fel a várost a gimnáziumi alap kimutatására. S miután időközben az alapot újabb gyüjtéssel gyarapították, a város pedig a maga jövedelmeiből 3000 frtnyi évenkinti hozzájárulást szavazott meg, Nyitravármegyének 1840-ben megválasztott követei pedig azt az utasítást kapták, hogy ez 255iskolának felállítását az országgyűlésen szorgalmazzák, a legfelsőbb engedély sem váratott sokáig magára. Adámkovics Mihály tankerületi főigazgató 1842. junius 13-án értesítette a tanácsot az engedély megadásáról.

Az iskola megnyithatásának engedélye általános örömet keltett a város polgárainál. Az ünnepélyes megnyitás 1842. október 2-án történt. A beigtató tisztet a tankerületi főigazgató helyetteseként Balázs Teofil esztergomi igazgató végezte. Az egyházi szertartás után, mely alatt a Simon András városi polgár által készíttetett ifjusági zászló is megszenteltetett, az ünneplő közönség az iskola helyiségében gyült össze, hol Paulik István város birája és Koppán Jenő ujonnan kinevezett gimn. igazgató az ünnep fontosságát tárgyazó beszédeket mondottak. Nyitravármegyét egy küldöttség képviselte a megnyitó ünnepélyen.

A nevezetes nap emlékére "Hálakoszorú" czímmel emlékverset nyomattak ki, a pénzalap növelésére tánczvigalmat rendeztek és a várost kivilágították.

A megnyitás idejétől 1848-ig serényen folyt a tanítás munkája, a tanuló ifjuság száma meghaladta a másfél százat. Az 1848-49-iki tanévben, mint a többi intézetekben, a mozgalmas idők miatt korábban zárták be és a következő tanévben később nyitották meg az iskolákat. Az 1850-51. tanévet még befejezték; mivel azonban az új szakrendszer behozatalával a tanárok létszámát emelni kellett volna, a mi a város anyagi erejével és a gimn. alap jövedelmével nem állott arányban, ez iskolát is, mint sok mást, egyszerüen bezárták.

Az 1860-ban újjáalakult alkotmányos tisztikar egyik első teendőjének tartotta a beszüntetett gimnázium életbe hivását. Több sikertelen kisérlet után ismét a Ferencz-rend tartományfőnökéhez fordultak tanárokért, aki arra késznek is mutatkozott, ha a város a megnyitási engedélyt a helytartótanácsnál kieszközli. A helytartó-tanács 1861. szeptember 16-án utasította a tanácsot, hogy addig is, míg legfelsőbb helyen az iskola megnyitásának engedélyét kieszközli, kösse meg a sz. Ferencz-rend tart. főnökével a szerződést. E felhivásnak a város 1861. október hó 9-én tett eleget, minden tanár számára évi 400 frtot biztosítva. Az engedély rövid idő alatt megérkezett és az iskola ugyanazon év november havában megnyilt, de egyelőre csak két osztálylyal. Az 1862-63. tanévben a két előbbihez hozzájárult a III. osztály is. Időközben a város megnyervén a IV. osztály megnyitására az engedélyt, az 1861. évben kötött szerződés módosításáról kellett gondoskodni. A módosított szerződés a város és a sz. Ferencz-rend között 1863. október 22-én jött létre. A város adott helyiséget, elvállalta a berendezést, a tanárok fizetését 1864. októbertől fogva évi 100 forinttal javította, a sz. Ferencz-rend kötelezte magát alkalmas tanárok kirendelésére.

E szerződés alapján a gimnáziumi oktatás egész az 1867/8. tanévig változatlanul fennállott. Az iskola alaptőkéje 1864-ben egy harmadízben rendezett gyüjtéssel kerekszámban 29,000 forintra emelkedett, a szertárak vásárlás és ajándékozás útján szépen gyarapodtak, az érsekujvári takarékpénztár pedig állandó jutalmat tűzött ki szorgalmas tanulók megjutalmazására.

Az 1867/8. tanévben életbe léptetett új tanrendszer a rajztanítást a gimnáziumokban kötelezőnek mondván ki, a város úgy határozott, hogy minden tanuló fizessen a rajztanárnak 1 forintot, a város pedig évi 315 frt évi díjat biztosít számára. A végleges rajzterem azonban csak 1878-ban készült el, midőn a gimnázium épületét 8500 frt költséggel kibővítették.

Az 1882/3. tanév folyamán Farnady Martinian, a sz. Ferenczrend tart. főnöke, felmondta a várossal kötött szerződést, valószínűleg azért, mert belátta, hogy az 1883-iki XXX. t.-cz. értelmében a rend nem lesz képes a szerződéses kötelességnek eleget tenni. Erre a városi képviselőtestület elhatározta, hogy világi tanárokat alkalmaz, a mi az 1883/4. tanévben részben már meg is kezdődött. A világi tanárok fizetését a képviselőtestület 800 frt-ban állapította meg. Midőn a közoktatási kormány az új szervezésről értesítést nyert, felhívta a város közönségét, hogy az új szervezést "Alapító nyilatkozat" alakjában megerősítés czéljából terjeszsze fel hozzá. Az alapító nyilatkozatot a város - időközben kívánt hiányok pótlása miatt - csak 1887. június hó 23-án tartott rendkívüli közgyűlésből terjesztette fel. E szerint 256a gimn. tanári testület a hittanár, szépírás és tornatanítókon kívül öt tagból áll, akik 800 frt fizetést és 150 frt lakbérilletményt kapnak, az igazgató ezenfölül 50 frt tiszteletdíjban részesül. A rendes tanárok 100-100 frt ötödéves pótlékot húznak, de fizetésök a pótlékokkal együtt 1200 frtot meg nem haladhat. A rendes tanároknak joguk van nyugdíjra. A tandíjat helybeli tanulókra nézve 10, a vidékiekre 20 forintban állapították meg. A város az algimnázium rendelkezésére bocsátott az iskolai épületben 9 helyiséget, nevezetesen: 6 tantermet, 1 muzeumi, 1 igazgatói és 1 könyvtári és egyúttal tanácskozmányi helyiséget, a melléképületben pedig téli torna-helyiséget. Az épületek fentartásáról a város gondoskodik; ugyanazt terhelik az összes felszerelési költségek. Fedezetül szolgálnak: a 27,332 frt iskolai alap jövedelme, a tandíjak és a város közjövedelmei. Az iskola jellege róm. katholikus, tannyelve magyar. A tanárokat a városi képviselőtestület választja, de a közoktatásügyi miniszter erősíti meg. Az 1889/90. tanévben a rendes tanárok fizetését 900 frtban szabályozták, a mi a tandíjaknak 12, illetőleg 24 frtra történt emeléséből eszközöltetett.

Az 1893/4-iki tanévben mozgalom indult meg, hogy a csonka intézet teljessé tétessék. Fogd Károly ügyvéd, lelkes iskolabarát, az 1893 okt. 3-án tartott képviselő közgyűlésen meleg szónoklat kíséretében indítványt tett az iskola kiegészítésére. Az indítványt a közgyűlés egyhangúleg elfogadta, Fogd Károly, Hofer Ferencz, Felix János, Schwitzer Samu, Mészáros Kornél, Aigner Adolf, Klein Lajos, Moravitz János, Galgóczy Gyula, Miklóska Aladár, Dohmann Ferencz és Druga József tagokból álló bizottságot választott, hogy az iskola kiegészítésére nézve tervezetet terjeszszen a képviselőtestület elé. A bizottság az ugyanazon évi nov. 6-án megtartott közgyűlésen terjesztette be javaslatát, a melyben a teljes gimnázium szükségességét és czélszerűségét hangsúlyozza; kifejti, hogy ezideig az algimnázium költségeihez a város saját jövedelmeiből évi 7200 frttal járul, hogy a teljes gimnázium létesítése esetében e költség legfölebb 2800 frttal szaporodhatik és így a várost évenkint mintegy 10.000 forint fogja terhelni. Indítványozza egyúttal, hogy ez összeg megszavazása mellett kéressék fel a közoktatási kormány az iskolának állami kezelésbe leendő átvételére. A közgyűlés a tett indítványt elfogadta és egy teljhatalmú bizottságot küldött ki, hogy az előterjesztés határain belül a szükséges lépéseket a miniszteriumnál megtegye. A bizottság memorandumot szerkesztett és azt Fogd Károly elnök vezetése alatt személyesen nyujtotta át a miniszternek. Egyelőre azonban a miniszter az állami költségvetésre való tekintettel nem tárgyalta a kérést. A bizottságot az elutasító válasz nem csüggesztette el. Kérelmét később Eötvös Lóránt báró közoktatásügyi miniszternél is megújította, a ki meg is ígérte, hogy még az 1893/4. tanév folyamán miniszteri biztost fog kiküldeni a tárgyalások megindítására. Mivel azonban a miniszteri biztos késett, az 1894. aug. 27-én tartott képviselő gyűlés a gimn. bizottság ajánlatára elhatározta, hogy az V. és VI. osztályt fokozatosan megnyitja, s az V. osztály az 1894/5. tanévben tényleg megnyílt, mely azután a nyilvánossági jogot elnyerte.

Hofer Károly kir. főigazgató és miniszteri biztos végre 1894. jul. 14-én megérkezett a városba, hogy az iskola fejlesztése és állami kezelésbe vétele iránt a tárgyalásokat megkezdje. Ezen alkalommal megállapodtak, mely megállapodást 1895. aug. 12-én a közgyűlés is elfogadta, hogy a város átadja a gimnáziumot az államnak, hozzájárul évi 10.000 forinttal, a tanároknak az állam beszámítja a városnál töltött éveket nyugdíjukba; a város új épületet emel s abba beléfekteti a 27,000 forint gimnáziumi alapot.

Az átvétel ezúttal elmaradt, a város pedig megnyitotta az 1895/6. tanév elején a VI. osztályt, a melynek a közoktatásügyi kormány 1896. január 2-án adta meg a nyilvánosági jogot, azon megjegyzéssel, hogy jövőre ezen jognak folytatólagos megadását a tanári fizetések megfelelő emelésétől és a rendes tanárok számának törvénykövetelte szaporításától teszi függővé. A város közönsége e felhívásnak eleget teendő, 1896 április hóban tartott képviselő-közgyűlésen a tanárok fizetését ujra fölemelte, még pedig az igazgatóét 1100 frtra 250 frt lakbérrel és 100 frt tiszteletdíjjal, a rendes tanárokét 1100 frtra 200 frt lakbérrel és öt 100 frtos ötödéves pótlékkal. A helyettes tanárok fizetését 800, a hittanárét 500, a tornatanítóét 300 frtban állapította meg. 257E többkiadás biztosítására a tandíjakat - helybeliek és vidékiekre nézve egyaránt - 30 frtra emelték föl. - Az 1896/7. tanévben megnyílt a VII., az 1897/8. tanévre már a VIII. osztály.

A városi közhangulat ma olyan, hogy az intézetet inkább városi kezelésben óhajtanák megtartani, ha a közoktatási kormány részéről megfelelő segélyben részesülnének.

Az iskola az országos tantervhez alkalmazkodik. Tanári testülete az 1895/96. tanévben: Felix János igazgató. Tanárok: Dvihally József, Finta Ferencz, Marsovszky János, Novotny Henrik, Straub Gyula, Szabó István, Tiszó Lajos, Vrancsits Gyula. Hitoktatók: Luzsicza Gyula r. kath., Sarudy Ottó ev. és ág. hitv. ev. Richter Zsigmond és Graf Adolf izr. Rendkívüli tantárgyakat tanítottak: Geider Géza franczia nyelvet és gyorsírást, Dvihally József szabadkézi rajzot, Plichta János egyházi és műéneket.

A beirt tanulók száma 273, a tanév végén 265, még pedig vallásra nézve 179 r. kath., 3 ág. hitv. ev., 3 ev. ref., 80 izraelita, anyanyelv szerint 251 magyar, 8 német, 6 tót; illetőség szerint 144 helybeli, 39 megyebeli, 82 más megyebeli. A tanulók közül csak magyarul beszél 146. A tandíj egész évre 30 frt, mely alól felmentetett részben 15, egészben 39. Van az intézetnek némi alapja a tanulók jutalmazására, azonfölül a helybeli takarékpénztár is szokott jutalmakat juttatni a szorgalmas tanulók részére.

Az intézet felszerelése taneszközökben a következő: A tanári könyvtár 4281 drb, a földrajzi gyüjtemény 84 drb, a pénz- és éremgyüjtemény 1683 drb, a természetrajzi gyüjtemény 6037 drb, a vegytani 467, a természettani 234 drb. áll. Rajzeszköz van 678, tornaeszköz pedig 25. Van ifjusági könyvtára is.

A kegyesrendi atyákat Pálffy Pál nádor özvegye Khuen Francziska grófnő 1666-ban telepítette meg Privigyén. A három piarista atya egyelőre a bajmóczi várban, az alapító grófnőnél nyert szállást, és azonnal hozzá fogott a hittérítéshez és az ifjuság tanításához. A kollegium alapkövét ugyanazon év aug. hó 25-én tették le nagy ünnepélyességek között. Miután egy privigyei polgár házában ideiglenesen lakást, a városi tanácsházban pedig az iskolák számára hasonlóképen ideiglenes helyiségeket kaptak, még azon év őszén átköltöztek Bajmóczról Privigyére és serényen folytatták a kollegium építését, valamint a fiuk iskoláztatását egészen a syntaxisig.

1674-ben bevonultak saját lakásukba, a rákövetkező évben pedig az iskolákkal is elkészültek. A sanyargattatásból és szenvedésből nekik is bőven kijutott. 1671-ben, midőn egy rabló törökcsapat Privigyét és környékét fosztogatta, ők is, mint a többiek, a bajmóczi várban kerestek menedéket. 1678-ban pedig Thököly seregei sanyargatták őket. Házukat, iskolájukat és templomukat kifosztották és feldúlták, két rendtársukat pedig, Tamás áldozárt és Farkas rendi növendéket izzó vassal halálra kínozták. 1681-ben ismét török és kurucz csapatok rohanták meg a várost, a hol akkor éppen vásárt tartottak. A halálra rémült népség egy része, hogy puszta életét megmenthesse, mintegy 50 körmöczi hajduval együtt a piaristák kollegiumába menekült, s annak kapuit eltorlaszolva, bátor ellenállásra készült. 12 óra hosszáig tartották fenn az ostromlókat, mig a szomszéd községekből kellő segély érkezett, s a támadókat elkergették. A védelem 10 férfiu halálába került. 1683-ban ismét Thököly seregeinek kezébe került Bajmócz és Privigye. Ez alkalommal a katholikusoktól elvették templomaikat, papjaikat pedig elkergették. A piaristák is hasonló sorsban részesültek. Kollegiumukat kifosztották, őket pedig elkergették. A hajléktalanná vált atyák Lengyelországba menekültek és ott maradtak a béke helyreálltáig. Ezután mintegy husz évig békességben éltek. A Rákóczi-féle szabadságharcz alatt azonban ismét sokat szenvedtek. 1704-től 1711-ig többször szünetelt a háborús események miatt az iskola.

A szatmári békekötés után hosszú béke következett, s így a privigyei piaristák is hozzá láthattak a tanügy fejlesztéséhez. Iskolájukat kibővítették 258az arithmetikai, poetikai és rhetorikai osztályokkal éppen úgy, mint e rend más iskoláinál ebben a korban szokásos volt.

A vallás-erkölcsi érzés nemesítését a buzgón föntartott és ápolt Mária-társulatok segélyével fokozták; a szabad előadást, a stilus finomságát, a szónoki képességet pedig az azon korban divatos iskolai deklamácziók és drámák szinrehozatalával emelték.

Privigyén, hol jelenleg mintegy 100 tanuló esik 4 osztályra, a mult században a tanulók száma néha a 300-at is meghaladta. E szám csak országos csapások idején száll alá némileg és rövid időre, mihelyt a baj megszünik, a tanulóság száma azonnal felszökken.

Midőn Mária Terézia uralkodása alatt 1777-ben a már ismertetett tanrendszert a magyar korona országaiban is kötelezővé teszik, és az elemi képzést a gimnáziumtól elszakítják, Privigyén is megcsappan a tanulók száma. 1776-ban még 262 tanuló jár, 1780-ban már csak 88. Még inkább megfogyott a tanulók száma II. József császár rendeletére behozott magas tandíjak miatt. 1790-ben már csak 39 tanuló látogatja a privigyei gimnáziumot, a mely szám a rákövetkező évben 31-re csökkent.

II. József császár halála után a régibb tanrendszer, legalább nagy részben, ismét vissza lőn állítva, a tandíjak is eltöröltettek, a tanítási vágy azonban itt a felsővidéken mégis fölötte megcsappant. Ennek különféle okai voltak: a felsővidék kisebb városaiban bizonyos stagnáczió állott be, sőt némelyek határozottan hanyatlásnak indultak, a taníttatás külső feltételei eltérőleg a mult század egyszerübb viszonyaitól, midőn a szegények nagy száma mendikálással tartotta fenn magát, egyre nyomasztóbbak lőnek; a tanügyi hatóság félszázadon át semmit sem tett a közművelődés fokozására, sőt voltak tünetek, melyek arra mutattak, mintha nem szivesen látná az általános műveltség terjedését; és végre a nemesi osztálynak, mely azelőtt a felvidék tanulóságának zömét szolgáltatta, részben elszegényedése, részben pedig más vidékre való elhuzódása.

1848-ban a gimnázium csak 4 osztálylyal bírt 2 teremben 2 tanár vezetése alatt, mert sokan az iskolát felcserélték a harcz mezejével.

Az abszolut kormány 1851-ben a privigyei gimnáziumot is beszüntette és termei husz évig zárva maradtak. Csak 1870-ben rendelte el ismét a közoktatásügyi kormány az iskolának fokozatos megnyitását, mely most is, mint azelőtt, a kegyesrendiek vezetése alatt 1874-ben 4 osztályu gimnáziummá fejlődött és mint ilyen áll fenn a mai napig, részben a kegyes tanítói-rend, részben a tanulmányi alap segélye mellett.

A gimnázium tanári testülete 1895/96-ban: Karsay János igazgató; tanárok: Farkas Ignácz, Langh János, Szalai Károly, Uferbach Jenő (világi) Ujsághy Géza (világi), Zentay József. Tornatanitó: Dobóczky Lajos. Más vallású hitoktató: Abelesz Lipót izr.

A rendkívüli tárgyak előadói: Langh János tanít műéneket, Ujsághy Géza franczia nyelvet.

A beirt tanulók száma 98. A tanév végén: 87, még pedig vallásra nézve 69 r. kath. 18 izr. - Anyanyelvre nézve 12 magyar, 23 német, 52 tót, - illetőségre nézve 37 helybeli, 33 megyebeli és 17 más megyebeli.

Az intézet mellett Alumneum czímen segítő egyesület áll fenn 6933 frt, alapvagyonnal, mely a szegénysorsú tanulókat tankönyvekkel és pénzzel segélyezi. E tanévben 42 tanuló 167 drb tankönyvvel és 20 tanuló 268 frt készpénzzel segélyeztetett. Az intézet felszerelése tanitási eszközökben: természetrajzi szaknál 1973 drb, természettaninál 232 drb, vegytaninál 81 drb, földrajzinál 69 drb, történelminél 98 drb, mértani és szabadkézi rajznál 814 drb, tornaeszköz 106 drb. A tanári könyvtár 2800, az ifjusági könyvtár 525 drb könyvet foglal magában. A pénz- és éremgyüjtemény 883 drb. A tandíj 24 forint.

Szakolcza, a multban e vármegye egyedüli sz. kir. városa, népesség, ipar, s vagyoni jólétre nézve legelső helyen állott e nagyterjedelmü megye községei között.

259A XVII. század belviszályai alatt a város igen sokat szenvedett. Már a régebbi időkben sok szerzetes-rendnek nyujtott települő helyet. Székházzal bírtak, s részben ma is bírnak e városban a ferenczrendiek, jezsuiták, pálosok, karmeliták, irgalmasrendiek.

Régibb iskolájáról alig maradt ránk valami adat. Ellenség és több nagy tűzvész megsemmisítette annak még irott emlékét is.

Még a XVII. század második felében keletkezett gimnáziumának megnyitási évét sem vagyunk képesek kellő adatok hiányában biztosan meghatározni.

A jezsuiták a várostól letelepedési engedélyt és a városházán ideiglenes lakóhelyet kapván, később székházat építettek s minthogy 1672-ben székházuk előljáróját és a tanítók neveit is ismerjük, az iskola megnyitását az 1666-1672. közti évek valamelyikére kell tennünk. 1695-ig még több kisebb ingatlan álapítványt nyertek, részben maguk is vásárolnak és becserélnek házakat az építendő végleges kollegium és iskola számára. Tulajdonképeni alapítójuk azonban Szelepcsényi György esztergomi érsek volt, a ki 1684. április 27-én kelt végrendeletében a trencsénmegyei Bán várat minden hozzátartozandóival együtt - melyet az érsek az Illésházy grófi családtól bírt zálogjogon, a Jézus-társaság szakolczai kollegiumának hagyományozta; a birtokot az Illésházy család 1729-ben váltotta vissza 90,000 forinton. A jezsuiták 1685-ben léptek e birtok használatába. E fényes alapítvány birtokába jutva a köztéren több házat és üres telket vásároltak össze, hogy oda építsék a templomot, a kollegiumot és az iskolát. A város e telkeket 1693-ban 200 forint lefizetése után a polgári adóktól menteseknek jelentette ki, s különben is, mint egy 1690. évbeli feljegyzésben olvassuk, sok jóindulatot tanusított a jezsuiták kollegiuma iránt; ingyen telkeket adott az iskola számára, továbbá a közelségben egy kőbányát, mely az építkezéshez megkivánt anyagot szolgáltatta, azonfelül épületfát a saját erdejéből.

A székház és templom építéséhez már a XVII. század utolsó tizedében hozzáfogtak. A székház a benne elhelyezett oratoriummal már 1700 körül készen állott, a díszes templom azonban csak 1725-ben készült el teljesen. A székházat a rend generálisa 1701-ben kollegiumi rangra emelte.

A gimnáziumot, mely a rend e nembeli másutt fennálló intézeteivel mindenben megegyezett, a megnyitás évétől kezdve egész 1773-ig, vagyis kerek száz esztendeig a jezsuita rend látta el tanerőkkel.

A rend eltörlése után (1773) még három évig tanítottak a gimnáziumban a volt jezsuiták. Szakolcza város kérelmére a kormány megengedte, hogy a kollegium vezetését, nemkülönben a volt jezsuita székházat a városban már régebben megtelepedett pálosok vegyék át, a mi 1776. november 11-én meg is történt. A következő évben a Ratio educationis rendelvénye alapján a szakolczai gimnázium - valószínűleg tanerők és kellő költség hiányában - az úgynevezett nyelvtani iskolák kategóriájába soroztatott. Különben a pálosok csak rövid ideig állottak ezen intézet élén. Az ő rendjök is a jezsuitákénak sorsában osztozott. 1784-ig tanítottak ugyan még az intézetben az előbb kirendelt tanárok, ekkor azonban kellő tanerők hiányában bezárták az iskolát. Az ifjúság száma is erősen megfogyott. Mikor a pálosok az intézetet átvették, a tanulók száma még másfélszáz volt; a bezáratáskor e szám 44-re csökkent. Ezután még 2 évig 32, illetőleg 18 tanulóval mint magánintézet állott fenn az előbbi tanárok vezetése alatt, míg végre 1786-ban ezt is betiltották. Erre 8 évi szünet következett. II. József császár reformterveinek bukása után a város közönsége nem szünt meg kérvények és küldöttségek által a gimnázium helyreállítását sürgetni, míg végre 1793-ban czélt ért. Az iskola királyi rendelettel visszaállíttatván, Szapáry József gróf pozsonyi főigazgató 1794. nov. hó 1-én nagy ünnepélyességgel megnyitotta.

A város most is csak nyelvtani iskolákat kapott, a tanítással ismét volt pálosok lőnek megbízva. Az iskolákat a volt jezsuita kollegiumban helyezték el. Hogy az iskolaépületnek fentartása a jövőben biztosítva legyen, a régi iskolai épületet felsőbb jóváhagyással eladták és annak vételárából iskolai alapot teremtettek. 1801-ben az iskolai épületet katonai kórházzá alakították át, azért az iskolákat a sz. Ferenczrendiek kolostorának néhány 260szűk szobácskájába kellett áthelyezni. Ugyanily sorsban részesült az intézet 1805-ben is. 1806-ban pedig a katonai sebesültek túlzsúfoltságából keletkezett járvány sanyargatta a város lakóit és az intézetet.

1807-ben az iskola vezetése a pálosoktól átszáll a szintén helyben lakó sz. Ferenczrendiekre.

A ferenczrendi atyák dicséretes buzgalommal egész 1850-ig működtek ez intézetben; ekkor azonban a kormány bezáratta.

A város közönsége több ízben kérelmezte az iskola megnyitását, de eredmény nélkül. Végre 1857-ben egy küldöttség magánál ő Felségénél kérelmezte az iskola megnyithatását. Ennek meglett legalább az az eredménye, hogy az iskola ugyanazon év okt. 1-én egy osztálylyal megnyílhatott. A költségeket a város fedezte, az igazgatást a helybeli prépost-plébános vállalta magára, a tanítással pedig, minthogy alkalmas tanerőket nem kaptak, jobbadán elemi iskolai tanítókat bíztak meg, kik az ifjúságot, mint más felvidéki városokban, cseh-tót nyelven oktatták.

A rákövetkező évben felsőbb engedély következtében az iskola mint négy osztályú gimnázium nyílt meg, miután a város kötelezte magát, hogy az iskola czéljaira alkalmas helyiségről gondoskodik, azt berendezi, kellő taneszközökkel ellátja és azonfölül az iskola költségeihez évi három ezer frttal hozzájárul. A tanítást cseh-morva tanárokra bízták, kiket azonban, mint idegeneket, a m. kir. helytartótanács már 1861-ben elbocsátott és helyeiket magyar tanárokkal töltötte be. Mihálik László igazgató és a derék tanári testület azután erre az intézetre is reányomta a magyar bélyeget.

Az intézet azonban még mindig a ferenczrendieknél volt elhelyezve. A kormány tehát a volt jezsuita kollegiumot, mely üresen állott, jelentékeny költséggel átalakíttatta és abban az iskolának kényelmes és új otthont biztositott.

Az iskola jellege és czíme: kir. kath. algimnázium, fentartója a tanulmányi alap, tannyelve magyar. Tanári testülete 1896-ban: Kopcsay János igazgató. Tanárok: Franzen Alajos, Holez János, Jankó Gyula, Keczer Géza, Riegler Henrik, Sárhegyi Lajos. Tornatanító: Dégay Gyula. Nem kath. hitoktatók: Quotidian György ág. hitv. ev., Weisz Samu izr.

Rendkívüli tantárgyakat tanítanak: Franzen Alajos éneket és zenét, Jankó Gyula szabadkézi rajzot, Sárhegyi Lajos gyorsírást, Schultz János zenét. A beírt tanulók száma 116, a tanév végén 110, még pedig vallásra nézve 70 r. kath., 15 ág. hitv. ev., 25 izr., anyanyelvre nézve 11 magyar, 30 német, 69 tót, illetőségre nézve 40 helybeli, 56 megyebeli, 13 más megyebeli, 1 külföldi.

Az intézet mellett segítő egyesület áll fenn, melynek alapvagyona 10,544 frt.

Az intézet fölszerelése taneszközökben jónak mondható; a tanári könyvtár 6012 drb a történelem és földrajzi szertár 433 drb, a természettani és vegytani 502 drb, a rajzgyüjteményi 1086 drb, a tornaszertári 257 drb. taneszköz számlái.

Nyitravármegye ezen legújabb középiskoláját a m. kir. helytartótanács 1862-ben engedélyezte. A reáliskola egy osztálylyal az 1862/3. tanév kezdetén nyílt meg. Osztrák minta és német tannyelv uralkodott benne, a tanárok is részben idegenek voltak. Magyar iskolának kezdetben csak annyiban nevezhetjük, a mennyiben benne a magyar nyelvet mint rendes tantárgyat adták elő. Az iskola fenntartója a vágujhelyi izr. hitközség volt; a reáliskola maga kezdetben szoros kapcsolatban állott az ottani népiskolával. A tanárok fizetése eleinte csak 525 frt volt és ezért a csekély díjért heti 39 órára köteleztettek, a mi napjainkban majdnem hihetetlennek látszik. A II. osztály az 1865/6. tanévvel nyílt meg, nyilvánossági jogot azonban csak a következő évben nyert, miután a hitközség néhány ingatlanát az iskola javára lekötötte és bizonyos jövedelmi forrásokat kimutatott. Az 1873/4. tanév kezdetén a III. osztályt is megnyitották és így az alreáliskola betetőzést nyert. Ekkor a tanárok fizetése már 700 forintra emelkedett, a 261heti tanórák számát pedig 33-ra csökkentették. A sikeres tanításhoz megkívántató szertári felszerelést, miután e czélra a hitközség alappal nem rendelkezett, Latzkó Antal bőkezűsége teremtette elő. Az iskola csak akkor lépett a magyar iskolák sorába, midőn a pozsonyi tankerület főigazgatását Barton József halála után 1877-ben Wiedermann Károly vette át. Ő hozta be az iskola igazgatásába a hivatalos államnyelvet, ő küszöbölte ki véglegesen az osztrák mintát és tette kötelezővé a magyar rendtartást. A magyar nyelv tanításának sikeresebbé tételére külön magyar tanárt követelt, mit az iskolaszék készséggel teljesített. Az iskola tannyelvét azonban ő sem változtathatta meg, mert az öregebb tanárok nem voltak képesek magyarul előadni. A tanórák számát azonban 24-re szállította le. Hozzájárult ehhez, hogy Weisse József főrabbi, az eddigi igazgató, hivataláról lemondott és az igazgatással Mahler Miksa, a fiatal és buzgó tanár lőn megbízva, a ki a főigazgató intenczióit mindenkor készségesen iparkodott megvalósítani. Az új igazgatóval a magyar szellem is beköltözött ez iskolába.

Időközben a magyarországi reáliskolák új szervezésen mentek át és mint a gimnáziumok, 8 osztályúakká lőnek. A vágujhelyi iskolának is arra kellett törekednie, hogy az alreáliskola teljességéhez megkívánt IV. osztályt felállítsa. Miután a hitközség a maga erejéből erre nem volt képes, a közoktatási kormányhoz fordult - most első ízben - segélyért. A kormány azonban nem volt abban a helyzetben, hogy e kérelmet teljesítse és így az iskola csonkán maradt. A hitközség az 1881/2. tanévben ujra mozgatni kezdte az iskola kiegészítésének kérdését; a minisztérium 1882-ben megadta számára; a pénzsegély azonban most is elmaradt és így a IV. osztály felállítása is jobb időkre halasztatott. Az iskolaszék 1884-ben ujra fölvette az iskola kiegészítésének kérdését és daczára a több oldalról fölmerült akadályoknak és az ellenfél áskálódásának, a kiegészítést síkerre vezette. Pártfogókat talál, kik az osztály egy évi terheinek viselését magukra vállalják és határozott ígéretet nyer az akkori közoktatási minisztertől, Trefort Ágostontól, hogy az iskola segélyezésére évi 1200 frtot vesz fel az állami költségvetésbe, a mi az 1884/5. tanévtől kezdve meg is történt és így az iskola jövője biztosítva lőn.

1889-ben megalakult a "vágujhelyi magyar izr. középiskolai egyesület", mely hármas feladatot tűzött maga elé: a fennálló 4 osztályú reáliskola kellő támogatását, az iskolának lehetőleg 8 osztályra leendő kiegészítését, és a szegényebb sorsú tanulók segélyezését egy alumneum vagy ösztöndíjalap teremtése által.

Buzgó és áldozatkész iskolabarátok eddig mintegy 10,000 koronát adtak össze, ez összeg azonban vajmi csekély a kitűzött nagy czélra.

Az 1890/91. tanévben ismét történt egy szerény lépés a tanárok fizetésének javítására, a mennyiben az eddigi 700 frt 800 frtra emeltetett, vagyis olyan összegre, minőt az állam az ő helyettes tanárainak nyujt. A heti órák száma most már 18-ra szállíttatott le.

Az iskola eddigi segélyét Csáky Albin közoktatásügyi miniszter 1893-ban megkettőzte, vagyis 2400 frtra emelte és egyúttal megbízta a pozsony-tankerületi kir. főigazgatót, hogy a fentartó hitközséggel alapszerződés megkötése czéljából tárgyalásokat kezdjen, a mi még az évben sikerrel járt.

A segély emelése a tanári javadalmazásra is kihatott, a mennyiben minden rendes tanár fizetése 900 frt, lakbérilletménye 100 frt, korpótléka pedig ötödévenként 100 frtban állapíttatott meg, de ez csak úgy volt elérhető, hogy a tanárok létszámát egygyel apasztották és az óraszámot minden tanárnál 3-mal növelték. Az iskolának nagy előnyére vált az is, hogy a derék hitközség 1894-ben uj épületet emeltetett az iskolának és azt a modern követelményeknek megfelelőleg rendezte be.

A hitközség azon feltevésből indulva ki, hogy egy modern iskolaépület emelése által, mely anyagi erejét teljesen kimerítette, a tanügy körül érdemet szerzett arra, hogy az állami hozzájárulás felemelését kérelmezhesse, de különösen azért, hogy a dotáczió emelésével a tanárokat az intézethez köthesse, ujra segélyért folyamodott a közoktatási kormányhoz. De csalódás 262érte. Mert a közoktatási kormány nemcsak ujabb segélyt nem adott, hanem még az 1894. évi alapszerződéshez sem járult hozzá, a mely t. i. a tanárok fizetését 900 frtban állapította meg, mert e javadalmazás mellett a mai követelményekhez képest az intézet jövőjét nem tekintette biztosítottnak és az állami színvonal elérését nem tartotta lehetőnek. Azt kivánta tehát a hitközségtől, hogy a mennyiben az állami segélyt szerződéses viszonyban kivánja állandósítani, a maga részéről is azon mértékig emelje az évi járulékot, hogy a tanárok illetményei az állami tanárokéit elérjék. Kívánja továbbá, hogy a hitközség évi járuléka biztos alapra helyeztessék.

Minthogy az 1895/96. tanévben ismét két derék tanerő vált meg az intézettől és lépett állami szolgálatba, a hitközség, hogy a tanárokat jobb javadalmazás mellett az intézethez kösse, küldöttségileg tisztelgett a közoktatási miniszternél és a segélyezés tárgyában emlékiratot nyujtott át. A miniszter kilátásba helyezte a segélyt. A hitközség pedig addig is, míg a kért segélyt megnyeri, 1896. január hó 6-án tartott ülésében elhatározta, hogy a tanárok fizetését 1200 frtra emeli.

Az intézet jellege és czíme: "Államilag segélyezett nyilvános izr. alreáliskola". Fenntartója az ottani izr. hitközség. Az iskola az országos tantervhez alkalmazkodik, tannyelve magyar. Tanári testülete 1895/96-ban Altmann Jakab igazgató. Tanárok: Frankl Ignácz, Szalai Mátyás, dr. Szántó Zsigmond, Vajsz Gyula és Wiesinger Károly. Hitoktatók: Erdélszky Mihály ág. hitv. ev., Huszár Gyula r. kath., dr. Mandl Ármin izr. Tornatanító Vajsz Gyula gimn. tanár.

A beirt tanulók száma 144, a tanév végén 141 és pedig vallásra nézve 17 róm. kath., 4 ág. hitv. ev., 120 izraelita; anyanyelvre nézve 16 magyar, 114 német, 11 tót; honosságra nézve 48 helybeli, 37 megyebeli, 46 más megyebeli, 10 külföldi.

Az évi tandíj a szülők vagyoni állása szerint 20, 30, 40, 50 vagy 60 frt.

A reáliskola ügyeit a reáliskolai szakbizottság intézi, mely elnökből és négy tagból áll.