NÓGRÁD VÁRMEGYE KÖZÁLLAPOTAI AZ 1867. ÉVI KIEGYEZÉSTŐL NAPJAINKIG.
Írta Miskolczy-Simon János vm. levéltáros
Az 1867. évi közgyűlés.
A magyar alkotmány helyreállítása s a független, felelős magyar miniszteriumnak az 1848:III. t.-cz. értelmében történt kinevezése után, Nógrád vármegye »törvényes jogaiba visszahelyezett helyhatósága« 1867 április 24-én tartotta első bizottmányi közgyűlését Balassagyarmaton. Az 1861-ben összeállított bizottsági tagokból alakult gyűlést ugyancsak az 1861. évben megválasztott alkotmányos első alispán, Dessewffy Ottó, nyitotta meg, ki közölte, hogy az alkotmányos idők felvirradása alkalmából ő felsége Ghimesi és Gácsi gróf Forgách József, cs. kir. kamarást, nevezte ki Nógrád vármegye főispánjává. Az installálás 547e napra tűzetvén ki, az eskü letételére egy küldöttség nyomban meghívta az új főispánt, ki nagy és fényes beszéddel foglalta el állását. »Mindenekelőtt őszinte hazafias örömmel üdvözlöm a tekintetes megyei közönséget, mint olyat, melyet sok évek óta sanyargatott magyar ügyünk és alkotmányunk diadala gyülekeztetett ide - kezdé nagy tetszéssel fogadott beszédét a főispán. Majd így folytatta: - Megélve a szenvedések tizennyolczéves szomorú korszakát, melyben az általunk helyesen felismert elleneink, ingadozva határozataikban, folytonos rendszer változtatásával iparkodtak alkotmányunk és nemzetiségünk még épen álló részeit is újból megtámadni, hol megrontani, ha lehet, megsemmisíteni, de mindezen fondor törekvés megtört az alkotmányt elejteni nem tudó, hazáját mindenekfelett szerető, törvényt tisztelő, jogfolytonosságot védő Hunnia bajnokai elszántságán, férfias elhatározottságán, - kik bármennyire különböznek vallás, nemzetiség, néhol érdek tekintetében is, - e téren mindenkor egyek voltak; és ez volt azon erő, mely alkotmányunkat, nemzeti létünket, dicső egész multunkat megmentette, hogy alapítsa meg jövőnket ...«
A vármegye részéről Révay Gusztáv alkotmányos főjegyző üdvözölte a főispánt, kit közmegelégedés mellett iktattak be állásába. Általában a kiegyezés és az alkotmányos éra megnyílta Nógrádmegyében örömet és megnyugvást keltett. Az alkotmányos élet beálltát jelentő s a helyhatóságoktól követendő irányeszméket kijelölő miniszteri körrendelet összhangzatban lévén a megyei bizottmány óhajtásaival is, »kedves tudomásul vétetett.«
Az 1867. évi tisztujítás. Frideczky Lajos.
Az 1867 április 10-én kelt fentebbi miniszteri rendelet utasításának megfelelően, április 25-én gróf Forgách József főispán elnöklése mellett, megtörtént a tisztújítás is a vármegyének balassagyarmati székházában, miután az 1861-ben választott tisztikar ez alkalommal lemondott. Első alispán lett Frideczky Lajos, másodalispán Ottlik Ákos, főjegyző Révay Gusztáv. A megyei törvényszék tíz ülnöki állására, egyenlő rang és fizetés mellett, megválasztattak: Jeszenszky Sámuel, Chikán Gábor, Básthy Miklós, Malatinszky József, Kacskovich Lajos, Dessewffy Gyula, Komjáthy Anzelm, Tóth István, Szilassy Miklós és Somoskeőy János. Törvényszéki kiadó lett báró Buttler Frigyes, törvényszéki iktató Hámory Ede. Főszolgabírákul megválasztották: a kékkői járásban Prónay Györgyöt, a. szécsényiben Nagy Andort, a fülekiben Kétszery Istvánt, a losoncziban Szakall Eleket. Főügyész lett Bodnár István, főhadipénztárnok - csupán jogfenntartás szempontjából, fizetés nélkül - Kuhinka Ferencz, főbiztos - szintén csupán a jogfenntartás czéljából, fizetés nélkül - Zmeskál Zsigmond, házi főpénztárnok Jakabfalvay Károly, főlevéltárnok Nagy Imre, allevéltárnok Antóny Béla, főszámvevő Vattay Alajos, első aljegyző Pap Károly, második aljegyző Baloghy Gyula, harmadik aljegyző Jeszenszky József, első alügyész Horváth Ádám, második alügyész Okolicsányi Pál, alszámvevő Májerszky Ferencz. A losonczi járásban szolgabírák: Hinkó János és Kovács Sándor, esküdtek: Lehottkay Lajos és Fabriczy László; a füleki járásban szolgabírák: Lieszkovszky József, Szakall Barna és Körtvélyessy Gusztáv, esküdtek: Sallay István és Váczy Gábor, a, szécsényi járásban szolgabírák: Várady István, Korodinyi Lajos, Pethő Imre és Szabó Miklós; esküdtek: Fáy Ákos és Hegyessy Alajos; a kékkői járásban szolgabírák: Piry János, Horváth Dénes és Mauks Mátyás, esküdtek: Maithényi Ottmár és Plachy Zsigmond. Főmérnök: Udvardy Péter. Az orvosi karban az 1861. évi tisztválasztás figyelembe vételével főorvos: Baintner Ferencz dr., második főorvos - ez alkalommal fizetés nélkül - Pongrácz Mihály dr. A kékkői járásban alorvosok: Való János és Arendorffer György, tiszteletbeli: Rosenbaum Móricz; a szécsényiben: Kacskovich Gyula, Vaskovics János, tiszteletbeli: Minich Manó; a fülekiben Oláh Sándor dr. tb. főorvos; a losoncziban: Plichta Soma dr., Weidinger Antal. Állatorvosok: felsővidéki: Kanta István, központi: Való Gyula, alsóvidéki: Moyzsik Pál, tiszteletbeli: Gúth István. Ugyanekkor választották meg a szülésznőket is. Várnagy lett: Kemény Károly. Az utóbb pertárnokká választott Chikán Gábor helyébe Jausz Albertet választották törvényszéki bíróvá. Börtönfelügyelő lett: Pogány Ignácz; csendbiztosok: a kékkői járásban: Diószeghy Tádé; a szécsényiben: Mátyássy Andor, a fülekiben: Keller Antal, a losoncziban: Básthy Zsigmond. Magtári biztosok: Szabó Lajos és Oroszy János.
Az ekként megválasztott és felesketett tisztviselők névsorát a belügyminiszterhez fölterjesztették. Ez a névsor rövid idő mulva kissé módosult, a mennyiben a lemondott Jakabfalvay Károly helyébe Sztranyavszky Pétert választották meg 548házi főpénztárnokká, Fleischer Tamás dr. törvényszéki orvos lett, fizetéstelenül, főügyész pedig Bodnár István hélyébe Komjáthy Anzelm lett. Nagyszámú tiszteletbeli tisztviselőt is nevezett ki a főispán.
Az önkormányzati hatáskör szervezése.
Az 1848:XVI. t.-cz. kijelöli az önkormányzati hatáskört, mely a vármegyét megilleti; ennek keretén belül Nógrádmegye a tisztújítás után azonnal hozzálátott a belszervezkedéshez, különösen a közigazgatást és a törvénykezést illetőleg. A Frideczky Lajos első alispán, Ottlik Akos másodalispán, Révay Gusztáv főjegyző, továbbá Repeczky Ferencz, Reményffy József, Fráter Pál, Veres Pál, Jeszenszky Danó és Pettykó Imre tagokból álló kiküldött bizottságnak egészben elfogadott javaslata főbb vonásaiban a következőket tartalmazza közigazgatási téren. A minden évnegyed elején tartatni szokott rendes megyei közgyűlések továbbra is gyakorlatban maradnak, valamint a minden hó első hétfőjén tartandó kisgyűlések is. A közgyűlési tárgysorozat előzetes, behatóbb megvitatása végett, az állandó bizottmány tagjaiból megyei, belügyi, pénzügyi, közmunka- és közlekedésügyi, földmívelési, ipar és kereskedelmi, vallás- és közoktatásügyi, igazságszolgáltatási és honvédelmi, legalább öt-öt tagú osztályok alakíttatnak. Ez osztályokat a május 23-iki közgyűlésen meg is választották.
A közigazgatást az első alispán, a törvényszéket a másodalispán vezeti, kik egymást - akadályoztatás esetén - helyettesítik is. A pecsétügy rendeztetik.
Az ügyek folytonos és háborítlan vezetése czéljából a középponti tisztviselők, néhány kivétellel, a megyei székhelyen, a kerületiek pedig a kerület állandósított székhelyén tartoznak állandó lakást tartani. Időnkénti eltávozásuk a hivatalfőnek bejelentendő. A kerületi vagy járási tisztviselők időközönként bejárják a községeket, a panaszokat meghallgatják, azokat ingyen és írásbelileg elintézik, hetenként egy-egy meghatározott tárgyalási napon székhelyükön tartózkodnak. Általában a sürgős tárgyak azonnal, egyéb ügyek legalább három hónap alatt elintézendők a vármegyénél. Mindezekről »Nógrádmegye népéhez figyelmeztetés« küldetett szét sok példányban.
Intézkedés történt a nép sorsának javításáról, a mezei gazdák eladósodás elleni megvédéséről, az árvák vagyonáról. A községekben alakítandó alválasztmányok feladatául tűzték ki többek között a határbeli utak, hidak jókarban tartására való felügyeletet, a mértékek helyes voltának ellenőrzését. Nagyoroszi, Buják, Gács és Fülek községekben járási csendbiztosi székhelyeket állítottak fel. A csendbiztosok, pandurok teendőit körvonalazták, figyelemmel az elfogott bűnösök humánus kezelésére, kiket vizsgálat nélkül börtönbe zárni megtiltatott.
Az első alispántól havonként megvizsgálandó házipénztár ügye szintén intézkedés tárgya volt. A főpénztárnok 3000 forint óvadékot köteles letenni. Ellenőri állás szervezésére egyelőre nincs fedezet.
A megyei állandó és nyilvános törvényszék hetenként csütörtökön polgári, pénteken büntető, szombaton telekbírásógi űlést tart. Rendes űlés nélkül ügyiratok ki nem adhatók. A törvényszék polgári, árva, fenyítő és telekbírósági négy osztályra különíttetik. A második alispán, mint törvényszéki elnök, az elintézett és elintézetlen ügyekről az évnegyedes megyei közgyűlésen táblás kimutatást terjeszt elő. A törvényszék elintézett ügy darabjainak száma a mult 1866. évben 19.108 volt. Az újabban tizenegyre szaporított törvényszéki ülnökök vagy bírák összes fizetésére 4000 forint áll évi rendelkezésre. A törvényszék irattáráról tárgymutatók és lajstromok készítendők az új lajstromozó által.
Ezek voltak az 1887. évi fontosabb intézkedések a közigazgatás és törvénykezés terén.
Ujabb határozattal a börtönfelügyelőt a várnagy alá rendelték, összhangzóbb és czélszerűbb intézkedés végett.
Az október 7-iki közgyűlésen beterjesztett és elfogadott, 1868. évi költségvetésből kiemeljük az alábbiakat. A rendezetlen vármegyei levéltárban a fő- és allevéltárnok mellé még egy másik allevéltárnok is választatik. Az orvosok és mérnökök fizetése rendeztetik. Az első alispán fizetését 2000 forintban, a második alispánét 1600 forintban, szabták meg. Tizenkét lovaspandurban, 24 gyalog-pandurban és 30 tiszti hajduban történt megállapodás. A pandurok ruházatát és fegyverzetét meghatározták. Intézkedés történt a járási tisztviselők iroda- és utiátalányáról, a hivatali butorokról, faszükségletről, kőnyomdáról, a megyei épületek jókarban tartásáról, a rabok lelki gondozásáról is.
549Az 1844:IX. t.-cz. a közmunkák fölötti rendelkezéssel a vármegyéket bízván meg, a megyei hatóságnak kellett ezek felől is intézkedni. Egy kiküldött bizottság előterjesztése alapján meghatározták a közmunkakulcsot az igás állattal bíró s azzal nem rendelkező polgárok számára, továbbá a közmunka pénzbeli megválthatásának módozatait. A közmunkát közcégek szerint rendezték, azok szükségleteire való tekintettel.
Határozatot hoztak a megyei takarékmagtárak ügyében is, melyek évi készlete ekkor 28.000 kila gabona volt. Kimondották továbbra is némely özvegyek árvák és egyes alkalmazottak segélyezését s a gabonakészletnek évenként leendő kicserélését, eladás útján.
A marhavész lehető meggátlása czéljából a más vármegyékből felhajtott marhák ellenőrzésére marhahajtó-vonalakat és vizsgáló-állomásokat állítottak, állatorvosok és őrök alkalmazásával.
Az országos és megyei utak korszerű rendezése és kiegészítése s így a szomszédos vármegyékkel való jobb összeköttetés elérése czéljából, szintén hathatós intézkedések történtek. (1299-1867. sz.)
A vármegye a koronázási ünnepélyen.
A koronázási ünnepségből méltóképen kivette a részét vármegyénk is. A május 24-iki folytatólagos közgyűlésen, az első alispán felhivására, a királyi menethez csatlakozandó s a megye zászlaját vívő lovasokul Szakall Barna, Szent-Ivány Oszkár és Veres János önként ajánlkoztak. Az ünnepélyre vonatkozóan a jegyzőkönyvekben még az alábbi feljegyzéseket találjuk, melyek élénken jellemzik a vármegye harmónikus magatartását a beállott alkotmányos viszonyokkal, őfelségeik személyével szemben. »Előadván első alispán úr, miként legközelebb Buda-Pesten megtartandó királyi koronázás alkalmára e megyei bizottmány részéről egy tisztelgő választmány volna kiküldendő, mely Ő Felségeiknek e megye hódolatát bemutatva, a sóvárogva várt koronázás feletti örömének tolmácsolásával lenne megbízandó: - mely előadást a bizottmány kedvesen fogadván, hogy részéről is kitüntesse, mily tisztelettel viseltetik ezredéves nemzeti törvényes szertartásai s milyen mély hódoló tiszteletet táplál keblében a magyar király és magyar királyné Ő Felségeik iránt, kik Magyarország ősi alkotmánya s nemzete irányában tanúsított kegyelmes hajlamaik emlékét a bekövetkezendő koronázás tényével is minden hazáját szerető magyar szívbe kitörülhetetlenül s örök időkre vésendik be, - köz örömmel, köz lelkesedéssel elhatározta, miszerint e megye érzelmeinek Ő Felségeik előtti hű tolmácsolására, a szokott tisztelgések megtétele s minden a koronázási ünnepély díszének emelésére egy nagyobb számú küldöttség neveztessék ki, mely küldöttségnek tagjai Főispán úr elnöklete alatt következők lesznek: egyik alispán, Fráter Pál, Huszár Károly, Veres Pál, Madách Károly, Balogh Antal, Szent-Ivány Ferencz, Szent-Ivány Farkas, Prónay István, Szilassy Ferencz, Repeczky Ferenez, Veres József, gróf Berchtold Richárd, Révay Gusztáv főjegyző, báró Luzsénszky Gusztáv tb. főjegyző, gróf Gyürky Ábrahám tb. főjegyző, Bodnár István főügyész, Kuhinka Ferencz hadi főpénztárnok, Zmeskál Zsigmond főbiztos, Prónay György, a kékkői járás főszolgabírája, Keczéry István, a füleki járás főszolgabírája, Berczelly András, Matavovszky József gácsi prépost, Valovics János galsi esperes, Imády Károly balassagyarmati esperes-plébános, Pekár Lajos tamási ev. lelkész s nógrádi főesperes, Moravcsik Mihály béri ev. lelkész s alesperes, Kiss Gábor losonczi ref. lelkész, Szilassy Miklós törvényszéki bíró, Dessewffy Gyula törvény széki bíró, Kovács Sándor szolgabíró, Maithényi Ottmár rendszerinti esküdt, Sréter Alfréd tb. aljegyző, Reményffy József, Jeszenszky Danó, Steller Antal, Pettykó Imre, Bódy Ede, Gazdik Lajos, Ráth János, Keller Samu, Feisztl József, Pokorny Ede bizottmányi tagok, továbbá Alk Ádám balassagyarmati főbíró, Draskóczy József losonczi főbíró, Vincze Pál szécsényi hadnagy, Kakas Vincze dejtári bíró s Bjenik Pál ozdini bíró.«
A koronázás után, - mint fel van jegyezve, - a belügyminiszter a vármegye részére egy arany és egy ezüst emlékpénzt, a koronázásnál jelen volt három megyebeli díszlovas számára pedig három darab koronázási emlékpénzt küldött.
A vármegye gr. Bathyány Lajos temetésén.
Néhány évvel az országos örömünnep után, országos gyászünnepélyen vett részt a vármegye küldöttsége az ország fővárosában: gróf Batthyány Lajos temetésén. A vármegye bizottsága »igazolni óhajtván azon mélyen érzett kegyeletét, melylyel néhai gróf Batthány Lajos miniszterelnök s a haza jogaiért vértanú halált szenvedett egyik leghívebb fia iránt viseltetik, a f. 1870. évi június 9-én Pest városában tartandó gyászünnepély alkalmára Frideczky Lajos első alispán 550elnöklete alatt, következő tagokból álló küldöttséget bízott meg: Ottlik Ákos másodalispán, gróf Forgách Antal, gróf Gyürky Ábrahám. gróf Cebrián László. Fráter Pál, Szilassy Miklós, Prónay György, Szakall Elek, Keczéry István főszolgabírák, Komjáthy Anzelm főügyész, Révay Gusztáv főjegyző, Kacskovich Lajos, Dessewffy Gyula törvényszéki bírák, Károlyi Károly aljegyző, Oláh József rendszerinti esküdt és harmincz bizottsági tag.
A vármegye korán hozzálátott a társadalmi úton való szervezkedéshez is.
A Nemzeti Intézet.
Az 1831-ben alapított, de az önkényuralom alatt szünetelt közművelődési és hazafias egyesületünk, a Nemzeti Intézet 1864 óta ismét új életre kelt.
Abban az oly sokszor tévesen megitélt és előszeretettel kigúnyolt táblabírói korszakban, Nógrád vármegye mindenkor áldozatkész közönsége egy oly kultúrintézményt alapított, a mely hatásában és czélzataiban messze túlszárnyalta korát s e vármegye részére biztosította hazánkban az első - mai értelemben vett - közművelődési egyesület életrehívásának a dicsőségét.
Az 1831. évi 820. számú vármegyei közgyűlési határozattal ugyanis kifejezetten »a honi nyelv és nemzetiség terjesztésére« alakított »Nógrádi Nemzeti Intézet« hazánknak legrégibb kultúr-egyesülete, a népműveltségnek, a magyar nyelv és hazafias szellem terjesztésének, a népjóléti tevékenység megalapozásának vált az idők folyamán nemcsak új eszméket termelő melegágyává és az ily érdekeket szolgáló gyakorlati alapítások megvalósítójává, hanem az ily eszmék iránt való érdeklődés előkészítő iskolájává is. Eléggé meg sem becsülhető hatásában nem csekély mértékben járult hozzá ahhoz, hogy Nógrád vármegye közszelleme, a vezető férfiak mindegyike át van hatva annak tudatától, hogy a népműveltség fokozása és általánosítása, a nemzetiségi kérdés békés és magyar szempontból előnyös megoldásának egyik legalkalmasabb eszköze és a netalán jelentkező társadalmi ellentétek és surlódásoknak is automatikus megszüntető tényezője lelet.
A vármegye levéltárában őrzött egykorú közgyűlési jegyzőkönyvek és okiratok tanusága szerint Gyurcsányi Gábor és Prónay János, a vármegyének az időbeni követei, a »nemzeti léleknek és erőnek ébresztgetésére és fenntartására, a honi nyelv virágzására« már az 1826. esztendőben javaslatot terjesztenek elő a vármegyei közgyűlésnek, mely annak tárgyalására egy bizottságot küldött ki.
Egész terjedelmében feltalálható levéltárunkban ennek a bizottságnak eredeti munkája, a mely »a magyar nyelvnek ezen megyében mimódon lehető czélerányos terjesztése és tökéletesítése eránt adand javaslatot«.
E bizottság munkálatait - Madách Imre cs. és kir. kamarás elülűlése mellett - elkészítvén, azokat az 1831. évi április hó 28-án tartott vármegyei közgyűlésnek előterjeszti. A gyűlés a 820/1831. számú határozatával kimondja a Nemzeti Intézet megalakítását s ugyancsak e közgyűlés elfogadja »A Nógrádi Nemzeti Intézet Alkotó Rendszabásait«, melyek 27 szakaszban tárgyalják az intézet czéljait, szervezetét, tevékenységi és ügykörét.
Az ekként megalakult nemzeti intézetnek alapszabályaiban kifejezett főczélja a »honi nyelvnek minden alkalmatos módokkal terjesztése, melyben minden erőltetést, vagy kényszerítést azonban távoztatni kell.« Sokfélekép kíván gondoskodni az első alapszabályokat indokoló kísérő jelentés a nemzeti intézet fejlődéséről és virágzásáról. Így nevezetesen »állandó érték« (pénz alap) megteremtését kívánja biztosítani, kimondja továbbá, hogy »ezen ügynek elsősorban is a nőket kell megnyerni«. Majd javasolja a népiskolákban vasárnapi iskolák tartását s hogy e mellett a gyermekek testi gyakorlatokban és zenében is képeztessenek. Hogy pedig a magyar nyelv és hazafias szellem megbízható tanerőkkel terjesztessék, ugyancsak javasolja a bizottság egy »oktató készítő« (tanítóképző) felállítását.
Az intézet vagyoni alapját Bazini gróf Keglevich Gábor v. b. t. t., mint Nógrád vármegye az idő szerinti főispánja, s az intézet fővédnöke veti meg 1832-ben, 500 ezüst forint lefizetésével lépve az alapító tagok sorába. Majd ugyanez év február havában a Balassagyarmaton sorsjátékkal egybekötött tánczvigalom, - melyet a megyebelieken kívül Arad és Zemplén vármegyéktől kezdve, a Duna és Tisza közötti vármegyék képviselői tettek valóban fényessé és jövedelmezővé, - 2000 darab huszas tiszta jövedelmet hoz az intézetnek.
Az e vigalmat követő harmadnapon megtartott közgyűlésen már 138 alapító tagról és 15.080 ezüst forint alapvagyonról tehetett az intézet titkára jelentést. Ily 551tetemes vagyon birtokában az intézet csakhamar széles körű tevékenységet fejthetett ki. Korán megkezdi a magyar nyelv tanítása körül sikert felmutató tanítók rendszeres jutalmazását. Poroszországból népiskolai oktató könyveket hozat s azokat magyar nyelvre fordíttatván, díjtalanúl osztja szét. Kezdeményezésére és támogatásával 1834-ben, tehát a kisdedóvás intézményének hazánkban még embrionális korszabában, Balassagyarmaton kisdedóvó, majd ugyanez évben a népoktatásnak és hazafias szellem terjesztésének elévülhetetlen érdemekkel adózó »Nemzeti Iskola« elnevezésű s ma is virágzó r. kath. népiskola, alakúl, mely az eredetileg tisztán tót telepes balassagyarmati lakosságot csakhamar teljesen megmagyarosítani volt hívatva.
Az intézetnek, 1832-ben megválasztott első tisztikara a következő: Fatovich István elnök, Kubinyi Ágoston ellenőr, Kacskovich Károly és Sréter János titkárok, Huszár József pénztárnok, Ruttkay Lajos és Jankovich László ügyészek, Szent-Ivány Bogomér levéltárnok.
Az 1834. év január havában megismétlődik a sorsjátékkal egybekötött tánczvigalom, mely újabb 1644 ezüst huszassal gyarapítja az alaptőkét.
E sokoldalú és a legszebb reményekre jogosító tevékenységben az 1848-iki események, majd az abszolutizmus ír elő kényszerű szünetelést. Ám azok az eszmék, melyeket az intézet inaugurált s a melyek az elnyomatás sötét korszakában is élő valóságként égtek minden jó hazafi kebelében, sokáig elhallgathatók nem voltak. Történtek ugyan e korszakban kísérletek, az egyesület működésének teljes megszüntetése mellett, oly irányban is, hogy annak vagyona elkobzandó s a központi kormánynak beszolgáltatható legyen, de e kísérlet a hazafiak ellentállásán, s talán gróf Pongrácz Arnold 1850-54. évi császári főnök, majd Kapy Ede megyefőnök (1854-1860.) jóindulatú elnézésén hajótörést szenvedett.
Az intézet vagyonának e sötét korszakában történt megmentése körül Sréter Horácz elnöké, majd e tisztségben utódjáé, Dessewffy Ottóé az érdem. Így volt lehetséges, hogy az intézet újraszervezésekor, 1864-ben, Huszár László, 40.000 forintot jóval felülhaladó pénzösszegről számolhatott be.
Bár az intézet 1864-től kezdve zavartalanul működhetett, ennek ellenére egész az 1883. évig intenzivebb tevékenységet nem fejtett ki, a minek oka részben abban is keresendő, hogy az intézet 1874-ben a balassagyarmati polgári iskola alapításához 25.000 forinttal járult, mely körülmény alapvagyonának lényeges csökkentését vonván maga után, működése főként újabb anyagi erők gyűjtésére szorítkozott.
1883-ban az intézet új alapszabályokat alkot, melyek azután egész 1908-ig érvényben voltak. Ez időtől az intézet Huszár László elnöksége s különösen Scitovszky János választmányi tag, majd elnök búzgólkodása következtében nagyszabású tevékenységet fejt ki, különösen a népoktatás ügyének felkarolása és korszerűbbé tétele körül.
Ám a tagok száma, - az újabb taggyűjtés hiányában - rohamosan fogy, s ezzel - kellő propagálás hiányában - az érdeklődés is, az intézet ügyei iránt, szemlátomást csökken s bár az intézet vagyona az 1895. év végén ismét eléri a 47.000 forintot, nagyobb szabású alkotás ez időből fel nem jegyezhető, kivévén, hogy a balassagyarmati gimnázium czéljaira., az intézet 25.000 koronát szavazott meg.
De különösen hátrányos volt a vármegye kultúr-ügyeire nézve, hogy az ily irányú tevékenység három hasonló czélú intézet között, egységes vezetés hiányával forgácsolódott szét. Ennek a tarthatatlan helyzetnek a belátása érlelte meg a vármegyében működő három kultúrintézet, ú. m. a »Nemzeti Intézet» a »F. M. K. E. nógrád vármegyei választmánya« és a »Felső Nógrád vármegyei Közművelődési Egyesület« egyesítésének az eszméjét.
Az egybeolvadás, melynek sikeresítése és szükségességének felismerése körül Török Zoltán nyug. főispán érdemei állanak előtérben, 1908-ban Losonczon, a vármegye egész értelmiségének részvétele mellett fényes keretekben megtartott újból alakuló ünnepies közgyűlésen nyert formai befejezést. Ezen a közgyűlésen alkotta meg az intézet a jelenben is érvényben levő alapszabályait, melyek a magyar nyelv és hazafias szellem terjesztésén kívül, a népjóléti tevékenység minden ágának felkarolását tűzték ki czélul.
Az újból-alakulással kapcsolatban megindított taggyűjtés soha nem remélt eredményre vezetett. Az intézet tagjainak száma 27-ről 1755-re, alapvagyona 552150.000 koronára, évi jövedelme 12.000 koronára emelkedett. Fennállása óta több mint ¼ millió koronát áldozott közművelődési és népjóléti czélokra, mely ténykedését az 1906. évi millenáris kiállításon elismerő díszoklevéllel méltatták.
Ma már ily nagyszabású keretekben törekszik az intézet a nép szellemi, erkölcsi és gazdasági talpraállítására. Küzd a kivándorlás, a tüdővész pusztítása, a nagyfokú gyermekhalandóság ellen, kiemelni igyekszik a föld népét az alkoholizmus és az egy-gyermekrendszer okozta erkölcsi dekadenczia fertőjéből, s felveszi a küzdelmet minden oly nemzetírtó kór ellen, mely végeredményben a magyar faj ellentállóképességét aláaknázni alkalmas. Czélja az intézetnek a kultúrális ellentétek kiegyenlítése, az itthon is feltalálható jólét és jólérzés és a társadalmi érvényesülés eszközeinek megismertetése. Czélja az iskolán kívüli oktatás általánosításával, a népben szunnyadó kultúrális erőtényezők életre hívása, annak a köz javára hasznosítása és kifejlesztése. Czélja az idegenajkú polgártársakat békés és szeretetteljes eszközökkel, a magyar kultúra révén, az egységes magyar állameszmének megnyerni.
Az intézet jelenleg 31 iskolai ifjúsági és népkönyvtárt tart fenn, érdemes tanítókat állandóan és tetemes összegekkel jutalmaz. Alapított több óvódát, s az erre hajlamosított községeket óvodaépítések körül 50.000 korona erejéig segélyezi. Terjeszti a hazafias olvasmányokat, kiadja a »Nógrádi Naptár« czímű népies ismeretterjesztő művet, melyet jórészt teljesen díjtalanúl oszt szét. Küzd az analfabetizmus ellen, s e végből téli tanfolyamokat szervez. Ifjúsági dalos- és olvasó-köröket alakít, azokat állandóan segélyezi. Az iskolán kívüli oktatást, szemléltető előadások tartásával megkedveltetni törekszik. A hol anyagi eszközei elégtelenek, ott a sajtó útján lép eszméi propagálása érdekében az agitáczió terére. Több ezerre megy évenként ama röpíratok, nyomtatványok száma, melyek a vármegye minden községébe eljutva, ez eszmék szolgálatában állanak. Az egymás megbecsülésének, a kölcsönös megértés és engesztelékenység szellemének hirdetésével, a helyi értelmiség egyetértését, az idegen fajbeliek közeledését előmozdítani törekszik. Ily eszmekörben mozgó indítványára a vármegye közönsége 1909-ben önmegadóztatás révén vármegyei kultúralapot teremtett, mely a jelzett czélokat hatalmas lépéssel van hívatva előbbre vinni.
Az intézet jelenlegi vezetősége és tisztikara: Török Zoltán elnök, Prónay Mihály tb. elnök, Beniczky Árpád, Hanzély Gyula alelnökök. Ügyvezető alelnök Fáy Albert. Titkár: Koltai Ernő. Jegyzők: Simon János, Sztranyavszky Sándor.
Társadalmi szervezkedés.
1867-től kezdve egyre-másra alakulnak vagy újúlnak fel a különféle intézetek és egyesületek, valamennyien miniszterileg megerősített alapszabályokkal. Igy megalakult a Nógrádmegyei Honvédsegélyző Egyesület, az 1848-49-es honvédek s azok özvegyei és árvái felsegélyezésére 1867-ben, továbbá a Nógrádmegyei Kaszinó-Egylet Balassagyarmaton (1869.), Sziráki Kaszinó-Egylet (1868.), Szécsényi Kaszinó-Egylet (1870.), Salgótarjáni Kaszinó-Egylet (1876.), Balassagyarmati Kaszinó-Egylet (1876.), Losonczi Kaszinó-Egylet (1878.), Balassagyarmati Népkör (1870.), Verőczei Népkör (1870.), Nógrádmegyei Központi Tanító-Egylet Balassagyarmaton (1870.), Nógrádi Deák-kör (1873.), Balassagyarmati Nyári Színkör Részvénytársulat (1875.), Losonczi Dalegylet (1874.), Balassagyarmati Dalegylet (1874. és 1884.), Balassagyarmati Női Dalegylet (1884.), Nagyoroszi Olvasó-Népkör (1877.), Nógrádmegyei Községi és Körjegyzők Egyesülete Balassagyarmaton (1870.), Losonczi és Losoncztugári Iparos Ifjak Önképző- és Segélyegyesülete (1879.), Szécsényvidéki Gazdasági Egyesület (1880.), Losonczi Izr. Nőegylet (1880.), Balassagyarmati Polgári és Honvéd-Lövészegylet (1876.), Balassagyarmati Korcsolyázóegylet (1882.), később sportegyesület, Balassagyarmati Jogászegylet (1882.), Erdőtarcsai Olvasókör (1884.), továbbá a pénzintézetek: a Balassagyarmati Takarékpénztár Részvénytársulat (1869.), Losonczi Takarékpénztár Részvény társulat (1868.), Losonczi Takarék és Hitelbank Részvénytársulat (1875.), Első Nógrádi Földmüvelő, Ipar- és Kereskedelmi Hitelintézet Részvénytársaság Balassagyarmaton (1874.), Balassagyarmati Önsegélyző Egylet (1875.) stb.; továbbá gyárak (különösen Losonczon), iparvállalatok, ipartársulatok, tüzoltó s más egyesületek.
A törvénykezés elkülönítése.
A köztörvényhatóságoknak a törvénykezés elkülönítésével való új rendezéséről szóló 1870. 42. t.-cz. értelmében Nógrádmegye törvényhatósága az 1871. június 15-iki közgyűléséből a főispán elnöklete mellett egy soktagú bizottságot rendelt ki, mely hivatva, volt az idézett törvény szellemében az előmunkálatokat 553megtenni a megye rendezése körül, mely magában foglalja a megyének szolgabírói kerületekre való osztását; tekintettel a képviselőválasztó kerületekre, alakít megyebizottsági tagválasztó kerületeket, véleményezi a megyei tisztviselők és alkalmazottak szükséges számát s ezek fizetését; tervet állít össze a törvényszék szervezésére, intézkedik az állandó bizottságról, mely átveszi az árvaügyeket, a törvény széktől, összeállítja a választók névjegyzékét és a legtöbb adót fizetők névsorát.
Mind e szükségesekké vált intézkedéseket, melyek nem egy törvényhatóságnál erősebb viharokat is idéztek elő, gróf Forgách József főispán a fentebb említett közgyűlésen, hosszabb s meggyőző elnöki beszédben vezette be és indokolta meg. Szavai a törvényhatóság előtt teljes visszhangra találtak. A Nógrádmegyétől hozott s kormányhatóságilag is megerősített idevonatkozó fontosabb intézkedések a következők.
A vármegyét 6 szolgabírói kerületre osztották az eddigi 4 helyett.
Minthogy az utólsó, 1870. évi népszámlálás szerint a megye lakossága 198,269 lélekből áll, a megyebizottsági tagok számát ehhez arányítva, 396-ban állapították meg. Ezek felerészben virilisek, felerészben választottak. Ehhez képest a bizottsági tag-választókerületeket (balassagyarmati, nógrádi, szécsényi, losonczi, szarvasgedei, később sziráki, füleki) is kijelölték. - Megállapították a tisztikar, segéd-, kezelő-, biztonsági- és szolgaszemélyzet létszámát és járandóságát is és az egyes tisztviselők munkakörét. A rendezés keretében részletes intézkedés tárgya volt az árva- és gyámhatóság szervezése, mely a törvényhatóságot illeti meg.
1872. évi tisztújítás. Veres Pál.
Az 1867-ben megválasztott tisztikar megbizatása 1872-ben lejárván, a vármegye jan. 10-én új tisztújítást tartott. Frideczky Lajos első alispánt őfelsége már előzetesen a balassagyarmati kir. törvényszék elnökévé nevezte ki. Megalakították a kijelölő, igazoló és bíráló választmányt. A tisztújítás eredménye a következő: Alispán lett Veres Pál, főjegyző Komjáthy Anzelm, árvaszéki elnök Révay Gusztáv, tiszti ügyész Pajor István, főpénztárnok Dettrich Zsigmond, főszámvevő Májerszky Ferencz, főmérnök Elsztner Ferencz, árvaszéki ülnökök Dessewffy Gyula és Piry János, közgyám Dömök József, első aljegyző Baloghy Gyula, második aljegyző Ivánka György. (Ivánka lemondásával, néhány hó mulva ez állásra közfelkiálltással Jeszenszky Józsefet választották meg, a másik pályázó, Mixádt Kálmán ellenében. ) Alsószámvevő Oroszlányi Albert, almérnök Halászy Ferencz, főorvos Baintner Ferencz dr., szolgabírák: Szerémy Gábor (balassagyarmati járás), Bakó Imre (szécsényi j.), Scitovszky János (nógrádi j.), Sallay István ( füleki j.), Hartvich Ferencz (losonczi j.), Petheő Imre (szarvasgedei j.). Segédszolgabírák: Mihalik János, Horthy Gábor, báró Andreánszky Gábor, Okolicsányi Mihály, Kosák Ferencz és Oláh József. Levéltárnok lett Zámpory István. Az alorvosokat állásaikban meghagyták. Főcsendbiztos lett Szilassy Miklós. A főispán kinevezte a segédszemélyzet tagjait is. Az alorvosi állásokat még ebben az évben pályázat útján töltötték be.
Gr. Gyürky Ábrahám főispán.
Ugyanez évben főispánváltozás is történt. A kormány és a vármegye teljes megelégedésére öt éven át kormányzott gróf Forgách József lemondott s helyére a király gróf Gyürky Ábrahámot nevezte ki főispánná. Gyürky azután hosszú ideig a vármegye élén maradt és nagy népszerüségnek örvendett, a mit az is bizonyít, hogy arczképét még főispánsága alatt, 1882-ben, a hálás törvényhatóság a közgyűlési terem számára megfestette. Az 1872. április 22-én tartott székfoglalójában Gyürky főispán többek közt az alábbi emlékezetes kijelentést is tette: »Biztosítom a tisztelt megyei bizottmányt a felől, hogy szemem előtt tartva a megye fényes mottóját -»Nógrád a közügyért«, - jelszavam csak ez leszen: »Gyürky Ábrahám Nógrádért.« Igéretét a legjobb akarattal igyekezett is beváltani. Ebben nagy segítségére volt a kiváló tisztikar, élén egyideig Veres Pál alispán, kinek a közgyűléseken előadott tartalmas, részletes, alispáni jelentései, melyek azután állandóan gyakorlatban maradtak, élénken megvilágítják, mennyit haladt az időben Nógrádmegye közigazgatása, (tanügye, útügye, stb.) a fejlődés terén, a multhoz képest.
Az 1873. évi országos kolerajárvány Nógrádmegyében is sok áldozatot követelt, a hatóságok lelkiimeretes intézkedései ellenére. A vármegye középpontjában a kolera elleni védekezést Baintner Ferencz dr. megyei főorvos és Bogdán Mihály dr. honvédfőorvos vezették.
A vidéki politikai élet rendszerint az országos politikához igazodik. Midőn 1875-ben az országos balközéppárt a szabadelvű Deák-párttal fuziónált, Nógrádmegyében 554is, a Dessewffy Ottó és Beniczky Gyula vezetése alatt álló balpárt lemondott ellenzéki pártállásáról és a megyei Deák-párttal egyesült, melynek elnöke Fráter Pál, alelnöke Veres Pál volt. A fuziót az április 14-iki gyűlésen mondták ki, Pulszky Ferencz hosszabb megokolására s ugyanekkor Pulszky Ágost indítványára. Deák Ferenczet feliratban üdvözölték.
Az 1875. évi képviselőválasztások.
1875. augusztus 28-ával új országgyűlési cziklus kezdődött. Az 1872-ben megválasztott nógrádmegyei országgyűlési képviselők: gróf Forgách Antal (balassagyarmati), gróf Degenfeld Lajos (sziráki), gróf Berchtold Artúr (füleki); Beniczky Gyula (losonczi), Pulszky Ágost (szécsényi) és Muslay Sándor (nógrádi) helyébe 1875. július 3-án a következőket választották meg: a balassagyarmati választókerületben Szontagh Pált, a szécsényiben Pulszky Ágostot, a nógrádiban Muslay Sándort, a fülekiben Károlyi Jánost, a szirákiban Plachy Tamást, a losonczi kerületben pedig gróf Forgách Antalt, csaknem mindenütt egyhangúan.
A rövid életű Wenckheim-kormány után ugyanez évben Tisza Kálmán lett a miniszterelnök, a ki iránt Nógrád vármegye teljes bizalommal viseltetett s ennek az október 28-iki közgyűlésen, Szontagh Pál indítványára, üdvözlő felirattal is kifejezést adott. Az ellenzéket képviselő Huszár László a közgyűlésen elenyésző kisebbségben maradt.
Madách Károly.
Még ugyanezen év októberében alispán-változás is volt, a mennyiben a másutt is megválasztott balassagyarmati képviselő, Szontagh Pál helyére, Veres Pált emelte a kerület bizalma. Az ő helyére Madách Károlyt, a költő testvéröccsét választották meg alispánná (24 szavazattöbbséggel Török Sándor ellenében).
A sajtó.
A köz- és társadalmi élet irányításában jelentős szerepe volt ez időtől kezdve a hirlapírásnak is, melylyel ekkoriban a vármegye vezető férfiai is gyakorta és készségesen foglalkoztak. Balassagyarmaton, Losonczon és más góczpontokban politikai és társadalmi lapok indulnak meg, melyekben sok életrevaló eszmét megpendítenek és megvitatnak. Az első számottevő hírlapot a Nógrádi Lapokat, mely Nógrádi Hírlap néven ma is fennáll, Harmos Gábor (ügyvéd, később vármegyi főjegyző, jelenleg közigazgatási bíró) 1973-ban indította meg. Harmos mellett néhány éven át a fiatal Mikszáth Kálmán (akkoriban balassagyarmati ügyvédsegéd) is állandóan segédkezett s többnyire helyiérdekű és időszerű humoros karczolatokat írt. Irányító befolyást gyakorolt hirlapi téren Jeszenszky Danó is. kit 1875-ben, mint az új ügyvédi kamara elnöke, az ugyanakkor szervezett közjegyzői állásra neveztek ki Balassagyarmaton, hol 1879-ben Sztranyavszky Géza lett az utóda. Számos jelentős czikket írtak még időnként Dessewffy Ottó, Reményffy József, Bodnár István, Plichta Soma dr., Komjáthy Anzelm, Oroszy Miklós, Pokorny Jenő, Tomeskó Nándor, Geduly Elek, Pajor István s mellettük számos szépirodalmi író.
A megyei művelt társadalomnak a székhely körül csoportosuló modernebb és felvilágosultabb elemei, kik a közjogi pártok egyesüléséből azt remélték, hogy társadalmi téren is ledőlnek a válaszfalak, erős hirlapi támadásokkal ostromolták az avatag szellemet, melynek jó ideig a Nógrádmegyei Kaszino volt a melegágya. Az ellenlábasok inkább a Balassagyarmati Népkörben csoportosultak.
Nemzeti szempontból az is nagy érdeme volt az ujságírásnak, hogy a vármegyében időnként itt-ott előtünedező pánszlávizmust féken tartotta. Nógrádmegye különben mindenkor éber figyelemmel kísérte a nemzetiségi törekvéseket s midőn e hazafiatlan mozgalmak egyidőben az egész országban erősebb hullámokat vetettek, 1893-ban vármegyénk feliratot intézett a képviselőházhoz, az országbontó elemek megrendszabályozása s különösen a nemzetiségi sajtó szemmeltartása czéljából.
A békésen fejlődő vármegye beléletének derűs és borús napjairól az alábbiakat jegyezték fel ezidőben a jegyzőkönyvek és hírlapok.
Deák Ferencznek, 1876 február 28-án bekövetkezett halála gyászba borította Nógrádmegyét is. Jegyzőkönyvünk gyászkeretben örökítette meg »Magyarország legnagyobb emberének, a haza bölcsének« emlékét, ki »az erkölcs és értelmi nagyság legmagasabb fokát elérte«. Gyászistentiszteleteket tartottak, nyolcz napon át minden középületen gyászlobogó lengett s e napokon a zene és nyilvános tánczmulatság tiltva volt. A temetésen nagy küldöttség vett részt.
Mérhetetlen nagy csapás volt az egész nemzetre Rudolf trónörökösnek, 1889 január 30-án történt tragikus halála, melyet vármegyénk rendkívüli közgyűlésén vett szomorú tudomásul.
1894-ben a Kossuth-gyász borította el nemzetünket és vármegyénket.
555Arany Jánosnak, ki vármegyénk táblabírája is volt, gróf Andrássy Gyulának, Simor Jánosnak, Baross Gábornak, továbbá országunk és vármegyénk több kiváló fiának elhunyta is szomorú emléket hagyott jegyzőkönyveinkben.
A nógrádi király-látogatások.
Örömnapja volt a vármegyének, midőn ő felsége a király, 1880 októberében Gödöllőről indulva, az államvasutak éjszaki vonalán Teschenbe utazott s 17-én vármegyénket is érintve, tisztelgő küldöttséget fogadott Salgótarjánban és Füleken.
Hosszabb tartamú királylátogatásban volt része Nógrádnak, 1894 szeptember havában, midőn az akkori hadgyakorlatok alkalmával ő felsége több napon át tartózkodott Balassagyarmaton, egész udvartartásával.
A király Visegrád és Nagymaros felől jövet, udvari fogatán szept. 17-én délben érkezett vármegyénk határához, hol az első diadalkapu várta, s a közelben, Kismaros község fölött, pompás díszsátorban fogadta gróf Degenfeld Lajos főispán impozáns küldöttség élén. Az innen megindult kocsisor Verőczénél, Lolla-majornál, Rétságnál, Vadkertnél, Lőrinczinél, Kóvárnál, Balassagyarmat határánál és a megyeháza előtt gyönyörű diadalkapuk alatt vonult el, a megyei közönség lelkes hozsannája között. A ribai (ipolyszegi) őrháznál fényes lovasbandérium várta ő felségét. A bandérium lovagjai a Mátyás király »feketesereg«-ére emlékeztető halálfejes fekete kalpagot, fekete mentét; skarlát attilát, fekete nadrágot, vörös övet, mogyorószínű csizmát s feketeszínű, a vármegye czímerével díszített nyeregtakarót viseltek. A megörökítésre méltó bandérium vezetője gróf Berchtold Artur, ki a kóvári diadaloszlopnál üdvözölte a királyt. Az inzurrekcziók idejéből való aranynyal hímzett selyemzászlót Posztóczky Iván vitte. Zubovits Fedor huszárkapitány a bravúros lovas vezényelte a bandériumot, melynek tagjai voltak: Szontagh Antal, Fáy Albert dr., Szakall Ferencz, Bölönyi Imre, Beke Béla, Rosenbach Jenő, Balás László, Balás Barna, Hanzély Béla, báró Buttler Ervin, Fröhlich Frigyes, Battik Lajos, Krasznay Ferencz, Sebastiani Vilmos, Huszár Károly, báró Van der Becke Imre, Horváth Gábor, Rudnyánszky László, Muslay Gyula, Irsay András, báró Collas Károly és Drágffy Sándor.
A király udvartartásával a vármegyeházán volt elszállásolva. (A vármegye e napokra a volt polgári iskola helyiségébe költözött). Az emeleten levő fogadóteremben nagyszámú küldöttség járult ő felsége elé (Vaszary Kolos herczegprimás, Szász Károly, Sárkány Sámuel protestáns püspökök, Telecski archimandrita, Deutsch József főrabbi, a főispán, katonai méltóságok, testületek, kikkel a király barátságos szavakat váltott. Az uralkodó kíséretében voltak még Albrecht, Frigyes és Ferencz Szalvátor főherczegek, Arnulf bajor herczeg; Hieronymi Károly, báró Fejérváry Géza és gróf Andrássy Gyula magyar miniszterek s nagyszámú udvari és katonai méltóságok.
A hadgyakorlatok alatt a Lobkovitz herczeg altábornagy parancsnoksága alatt álló budapesti 4-ik hadtest mérkőzött a Mádi Kovács György altábornagy vezérlete alatt álló kassai 6-ik hadtesttel, mint támadó féllel. A mérkőzés a király beható megfigyelése mellett egész vármegyénk területén folyt s szept. 21-én a 6-ik hadtest győzelmével végződött.
Ő felsége, ki teljesen meg volt elégedve a vármegyénkben tapasztaltakkal, szept. 21-én este, az udvari vonattal utazott el Balassagyarmatról.
A nógrádmegyei fogadtatás, mint azt a fővárosi sajtó is egyhangúlag elismerte, fényesen sikerült. Nagy érdeme volt benne gróf Degenfeld főispánnak, kit ő felsége a Lipót-renddel tüntetett ki, továbbá a fáradhatatlan alispánnak, Scitovszky Jánosnak, Baintner Arnold balassagyarmati főszolgabírónak, Vannay Ignácz ügyvéd, bankigazgatónak (ki kir, tanácsos lett ), Baintner Ottó megyei főpénztárnoknak, Hanzély Márton főszolgabírónak, Reményi Károly városbírónak, Feigelstock Gyula kir. főmérnöknek, kik nagyobbrészben értékes emléktárgyakat kaptak a királytól, ki távozásakor 1000 forintot is adományozott a Balassagyarmaton felállítandó állami főgimnázium czéljaira.
A vármegye külső formában is maradandóvá akarván tenni ez örömnapok emlékét, a restaurált vármegyei székház emeletén, a közgyűlési terem bejáratával szemközti ablakon, már előzetesen hatalmas, művészi kivitelű üvegfestményen örökítette meg ő felsége alakját. A királyt egész alakban és uralkodói díszornátusban ábrázoló nagy festményt felül és alul az ország és a vármegye czímere, oldalt pedig, a két szomszédos ablakon, a vármegye akkori fő- és alispánjának czímere veszi körül. A király képe alatt ez a felírás látható:
A KIRÁLYLÁTÓ NÓGRÁD - HÓDOLATJA JELÉÜL.
MDCCCLXXXXIV. SZENT MIHÁLY HAVA 17-ÉN.
556Stefánia-alapítvány.
Rudolf trónörökösnek Stefánia királyi herczegnővel való eljegyzési. ünnepélyére vármegyénk 1880-ban üdvözlő feliratot küldött; esküvőjük alkalmából pedig, a következő évben vármegyénk egyik lelkes fia, id. Fáy Albert, szügyi földbitokos, 1000 forintos »Stephania-alapítványt« tett a vármegyénél a magyar nyelv tanítása körül érdemeket szerzett megyebeli néptanítók évenkénti jutalmazására.
Kossuth Lajos 1882-ben melegtartalmú hosszú levélben köszönte meg Madách alispánnak azt a figyelmet, melyben őt 80-ik születése napja alkalmával a vármegye részesítette. Ez az üdvözlés 1892-ben is mgismétlődött.
Kivette a részét a vármegye 1885-ben a budapesti országos kiállításból is.
1886-ban Budavára visszavételének kétszázéves emlékünnepélyén jelentős szerep jutott Nógrádnak, melynek fiai annak idején seregestül küzdöttek ott, Magyarország szívének felszabadítása érdekében. Az akkori törökverő hősök utódait külön is meghívták az országos ünnepségre.
Mária Valéria főherczegnő esküvője alkalmával, 1890-ben elhatározta a törvényhatósági közgyűlés, hogy a Balassagyarmaton felállítandó kórházat - illetékes helyen nyert engedélylyel - a főherczegnőről nevezi el.
1893-ban Jókai 50 éves írói jubileumán küldöttség vett részt. A hála és kegyelet legszebb adóját kívánta leróni a vármegye ama nagyjaink iránt, kiknek arczképeit a közgyűlési terem számára lefesttette és ünnepély keretében leleplezte. 1877-ben a király és királyné arczképét, 1878-ban gróf Forgách József volt főispánét, 1882-ben gróf Gyürky Ábrahám főispánét, 1890-ben világhírű költőnk, Madách Imréét, 1894-ben Haynald Lajos bíboros-érsekét, 1890-ben gróf Andrássy Gyuláét.
Az 1878. évi tisztujitás.
A vármegye beléletének fontos mozzanatai voltak mindig a tisztújítások. Az 1875-ben időközileg alispánná választott Madách Károly, az 1878. évi általános, tisztújításon egyhangú bizalom közepette ismét az alispáni székben maradt. Ugyanekkor a többi állásokat a következőképen töltötték be: főjegyző Komjáthy Anzelm, tiszti főügyész Harmos Gábor, árvaszéki elnök Pajor István, árvaszéki ülnökök Piry János és Jeszenszky József, tiszti főorvos Baintner Ferencz dr., kir. tanácsos, pénztáros Dettrich Zsigmond, főszámvevő Majerszky Ferencz, aljegyzők Baloghy Gyula tb. főjegyző, Veres Ernő, Horváth Danó, tiszti alügyész Hacser János, járási orvosok Plichta Soma dr., Felsenburg Ferencz dr., alszámvevő Horváth László, szolgabírák Szerémy Gábor (balassagyarmati járás), Somogyi Zoltán (nógrádi), Szojka Emil (szécsényi), Oláh József (sziráki), Plachy József (füleki), Hartvich Ferencz (losonczi).
Az 1889. évi tisztujitás. Scitovszky János.
A következő, 1883. évi deczemberi tisztújításon az egyedül jelentkező Scitovszky János, országgyűlési képviselőt választották meg alispánnak, ki aztán tizenkét éven át nagy buzgalommal és odaadással vezette a vármegye ügyeit. Különösen Balassagyarmat fejlesztése s az itteni közkórház megalapozása körül szerzett maradandó érdemeket. A többi tisztségekben ekkor a következő változások történtek. Főjegyző lett Harmos Gábor, tiszti ügyész Steller Antal. egyik árvaszéki ülnök s egyben elnökhelyettes Török Sándor. Aljegyzők: Török Zoltán, Baintner Arnold, Fölkel Károly. Dettrich Zsigmond főpénztárnok helyére a következő évben Baintner Ottó került. Főorvos Kacskovics Gyula dr. Szolgabírák: Veres János (szécsényi), Balás Ferencz (nógrádi), Pongrácz György (losonczi). Hartvich Ferenez (gácsi), Hanzély Márton (sziráki); a többiek megmaradtak.
Megelőzőleg ugyanez évben az 1883 : XV . t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadott belügyiminiszteri körrendelet következtében a vármegye szabályrendeletekben intézkedett a vármegyének járások szerinti új beosztásáról, a szogabírói székhelyek meghatározásáról, a megyei alkalmazottak létszámáról és illetményeiről. Ekkor alakult a gácsi járás Gács székhelylyel.
Gr. Degenfeld Lajos főispán.
1889 pünkösd havában gróf Gyürky Ábrahám, v. b. t. t., kit 1884-ben időközben Nyitra vármegye főispáni székébe is emelt a kormány bizalma, tizenhét évi itteni eredményes főispánsága után lemondott vármegyénk kormányzásáról. Nógrádmegye közönsége nevében Szontagh Pál, v. b. t. t., méltó szavakkal bucsúztatta el a pünkösd hava 28-án tartott rendes közgyűlésben. Helyére Ő Felsége gróf Degenfeld-Schomburg Lajos, országgyűlési képviselőt nevezte ki Nógrád megye főispánjává, kit ez év julius havának 8-ik napján nagy ünnepségek között iktattak be állásába. A díszközgyűlésen az új főispánt az időközben. 1886-ban megválasztott új főjegyző, Tihanyi Ferencz, üdvözölte meleghangú beszédben, melyben a vármegye osztatlan bizalmáról biztosította.
557Az 1889. évi tisztujítás.
Az ugyanez év deczember havában tartott általános tisztújításon Scitovzsky Jánost újra egyhangúan megválasztották alispánná. Árvaszéki elnök lett Pongrácz György. Az egyik árvaszéki ülnökséget Fajnor Sándorral töltötték be. Alügyész lett Dessewffy Elek, első aljegyző Nagy Mihály, eddigi szolgabíró. A többi aljegyzői állásokra ifj. Farkas Ferenczet és Gonda Károlyt (az árvaszéknél) választották meg. Uj főszolgabírák: Baintner Arnold (balassagyarmati), Csonka Zsigmond (losonczi), kit már az előző évben időközileg is megválasztottak, Veres János (sziráki), Baross Árpád (szécsényi) és Szakall Antal (gácsi); a többi a régi maradt. Majd időközben Balás Barna (1891) aljegyző, Okolicsányi Manó (1894) volt alügyész árvaszéki ülnök, Hanzély Márton (1894) nógrádi főszolgabíró lett.
Az 1890-ben lelépő Tisza-kormányhoz a vármegye megleghangú bucsúfeliratot intézett.
1890-ben erős áramlat indult meg abban az irányban, hogy a vármegye székhelye Losonczra helyeztessék át. A sok oldalról megvitatott indítvány azonban a közgyülésen többséget nem nyert.
A 90-es években kezdte meg a vármegye az úgynevezett családi szobák megváltását is. Ugyanis a Kasselik tervei szerint 1835-ben végleg elkészült megyeház építésének költségeihez egyes úri családok a nemesekre kivetett taksánál jóval nagyobb összegekkel járultak hozzá, ama jogosítvány ellenében, hogy Balassagyarmaton való tartózkodásuk alatt, pl. a hetekig tartó megyegyűlések és kisűlések idején, külön szoba álljon rendelkezésükre a megyeháza épületében. Ilyen megyei szobákra jogosultságot szereztek annak idején: a herczegprimás, az esztergomi fő- és székes káptalan, a váczi székes-káptalan, a rozsnyói székeskáptalan, továbbá a Mocsáry, Madách, herczeg Coburg, Gyürky, Beniczky. Pulszky, Baloghy Huszár, Kubinyi, Dessewffy, Csemiczky, Plachy és Gyurcsányi családok. A vármegye ezek jogutódaitól, illetőleg fiági leszármazóitól, a kik t. i. igényt tartottak erre, a földszinti szobákat 400, az emeleti szobákat 700 forint átlagos díjért váltogatta vissza. A visszaváltás még ma is tart.
1894 január havában fényes ünneplésben részesítette a vármegye Scitovszky Jánost, 10 éves alispánsága alkalmából, kit később a király is a III. osztályú vaskoronarenddel tüntetett ki.
Rudnay Béla főispán.
A Bánffy-kormánynak 1895-ben történt kinevezése vármegyénk vezetésében változást s ennek következtében - húzamosabb időre - izgalmas életet teremtett. A főispáni méltóságról lemondott gróf Degenfeld-Schomburg Lajos helyére Rudnay Bélát, Hont vármegye, valamint Selmecz- és Bélabánya városok főispánját nevezte ki a király. Az október 15-én tartott beiktatási közgyűlésen mondott főispáni székfoglalójában Rudnay vázolta a forrongó politikai helyzetet, melyet akkoriban az egyházpolitkiai reformok kérdése uralt. A beiktatás elég harmónikusan folyt le. Tihanyi üdvözlő beszédével a törvényhatósági bizottság jórésze egyetértett, noha ismeretes volt előttük Rudnaynak az egyházpolitikai reformokért nem lelkesűlő Scitovszky alispán elleni aggressziv terve.
Török Zoltán.
A bizottság kebelében hullámzó, inkább politikai jellegű ellentétek a deczemberi általános tisztújító közgyűlésen élesedtek ki erősebben, az alispáni szék betöltése körül. Az alispáni állásra az eddigi alispán mellett, a szabadelvüpárti Török Zoltán losonczi polgármestert, volt országgyülési képviselőt is jelölték, ki a választási harczból jelentékeny szavazattöbbséggel, győztesen került ki s híveinek lelkes tüntetése mellett letette az alispáni hivatalos esküt. A tisztviselői karból Scitovszky személyes hívei közül ez alkalommal többen lemondtak állásaikról; néhány év alatt azonban a helyzettel kibékülve, ismét visszatértek, egynek kivételével. Az ügy annak idején a képviselőházban is szőnyegre került.
Dániel László főispán.
A rövid néhány nap mulva Budapest székesfőváros rendőrkapitányává kinevezett Rudnay Bélát, a következő, 1906. év elején Dániel László, országgyűlési képviselő követte a főispánságban, kit a még mindig tartó zavaros viszonyok között, február 15-én iktattak be. A vármegye részéről az üdvözlő beszédet Nagy Mihály, tb. főjegyző tartotta. Bár az új főispán a bizottsági tagok zömének bizalmát nem nélkülözte, Scitovszky János az ellenzék nevében kinyilatkoztatta, hogy Dániel főispánnak bizalmat nem előlegezhet, mire nézve a főispán kijelentette, hogy az előlegezést nem is kérte. A megindult vita hevében Scitovszky egyik híve, Simonyi Dénes, a nagy többségű ellenpártiakkal szemben erősebb kifejezésre ragadtatta magát, melyért széksértés czímén 100 forint bírságot kellett fizetnie. A megyei ellenzék harczias magatartása még hosszabb ideig tartott s a közgyűléseken is olykor hevesebb felszólalásokban nyilvánult. E tisztújítás alkalmával az 558újonnan szervezett ötödik árvaszéki ülnöki állásra Gonda Károlyt választották meg. Kossaczky Arnold dr. t. alügyész, gróf Forgách Antal, Buday-Plichta Barna dr., Kossaczky Emil és Veres József aljegyzők lettek.
Az 1878., 81., 84. és 87. évi képviselőválasztások.
Visszatérve az ország sorsának irányításába is befolyó alkotmányos ügyekre, az 1878-iki képviselőválasztásnál a szabadelvű kormánypártiak és egyesült ellenzékiek egyenlő arányban (3-3) jutottak be vármegyénkből a törvényhozó testületbe. Megválasztották a balassagyarmati járásban: Szontagh Pált, a losoncziban gróf Forgách Antalt, a szirákiban Plachy Tamást, a fülekiben Károlyi Jánost, a nógrádiban Scitovszky Jánost, a szécsényiben Pulszky Agostot (18 szavazattöbbséggel Harmos Gábor ellenében).
1881-ben a következő képviselőket küldte fel Nógrád vármegye a parlamentbe: Szontágh Pál (Balassagyarmat), Pulszky Ágost dr. (Szécsény), Beniczky Gyula (Fülek), Scitovszky János (Nógrád), Plachy Tamás (Szirák), és gróf Forgách Antal (Losoncz).
1884-ben országgyűlési képviselőkké választattak: Szontagh Pál, Huszár István, Plachy Tamás, Pulszky Ágost, Szakall Ferencz és Török Zoltán. 1887-ben: Beniczky Arpád, Hanzély László, báró Roszner Ervin, Török Zoltán, Szakall Ferencz és Huszár István.
1890-ben Hanzély László kir. tanácsos elhalálozása után Sréter Alfréd lett a sziráki kerület képviselője. Ugyanez évben Huszár István elhúnytával, a nógrádi kerület báró Andreánszky Gábort választotta meg. Török Zoltánnak losonczi polgármesterré történt megválasztatásával gróf Gyürky Abrahám lett a losonczi képviselő. Báró Rosner Ervinnek, hontmegyei főispánná történt kineveztetésével, a szécsényi kerületben Bölöny Ödön lett az utóda.
Az 1892. évi választások.
Az 1892. évi választáskor képviselők lettek: Balás Antal, Beniczky Árpád, báró Andreánszky Gábor, Bölöny Ödön, gróf Gyürky Ábrahám és Sréter Alfréd.
A millennium.
Magyarország ezeréves fennállásának emlékünnepét méltóképen ülte meg Nógrád vármegye is.
Már előzetesen az 1894. évi május 31-én tartott közgyűlésen az alábbi fényes határozatot hozta a vármegye:
»A törvényhatósági bizottság a magyar nemzetnek magyar földön ezredéves fennállása ünnepét maradandó alkotások és tények által óhajtván megörökíteni, a dicső elődök fényes adományaihoz és önön jelmondatához híven határozatilag kimondja, hogy az 1895. évtől kezdődő 5 éven át 3%-os vármegyei pótadót vet ki s ezen mintegy 125.000 frtból az alábbi sorrendben a következő alkotásokat, alapítványokat létesíti, mozdítja elő, illetőleg adományozza.
1. Egy a vármegye székhelyén Balassa-Gyarmaton a Millennium alkalmából felállítandó emlékre 5000 frtot; (későbbi határozattal az emléket mellőzték, helyébe a kisteremben függő nagy képet festtették meg).
2. A Nagy Iván m. tud. akadémiai tag által megírt vármegyei monografiának minél díszesebb, illusztrált kiadása költségére 5000 frtot.
3. A Balassagyarmaton létesítendő »Mária Valéria« közkórház építési alapjának kiegészítésére 60.000 frtot.
4. Egy Losonczon létesítendő közkórház vármegyei alapítványaként 20.000 frt.
5. Egy Losonczon létesítendő polgári menház czéljaira vármegyei alapítványként 5000 frtot.
6. A jegyzői országos alapra 5000 frtot, melynek kamatai egy a törvényhatóság által kijelölendő vármegyebeli jegyző árvájának nevelésére szolgáljanak. (Későbbi határozattal ezt az összeget a Losonczon felállított tanítói internátus javára engedték át).
7. A »Magyarországi tanítók háza« és az »Eötvös-alap«-ra együttesen 5000 frtot akkép, hogy két 1800 frtos alapítványon vármegyebeli tanítók tanuló gyermekei ingyen lakásul a »tanítók házában« két szobát nyerjenek; még 1400 frt Nógrád vármegye ösztöndíjaként leend az Eötvös-alapba befizetendő, úgy hogy az ösztöndíjnak odaítélése körül a kijelölés jogát a vármegye közönsége magának kívánja fenntartani.
8. A »Nógrádvármegyei Múzeum Társulat«-nak házvételi vagy építési czélokra 10.000 frtot, azzal a kikötménynyel, hogy ezen összeg a társulati házon megfelelőleg biztosítandó azon esetre, hogy ha a társulat megszűnnék vagy háza bármi okból eladatnék, a feltételesen nyújtott ezen adomány a vármegy e szabad rendelkezésére visszaszálhasson.
5599. A vármegye területén felállítandó ipari tanműhelyek czéljaira 10.000 frtot.«
A törvényhatósági bizottság a vármegye székházában 1896 június 15-én tartotta a millenniumi díszközgyűlést. A Szózat eléneklése után Dániel főispán lendületes megnyitóbeszédet mondott, melyet Pulszky Ágost hatalmas ünnepi beszéde követett. Ennek elhangzása után a díszközgyűlés ő Felségéhez hódoló s a törvényhozás mindkét házához üdvözlő feliratot intézett. Majd Pajor István Ünnepi dalát szavalta Kossaczky Arnold dr. t. alügyész. A főispán záróbeszéde után, a Himnusz eléneklésével ért véget a magasztos ünnepség.
A fővárosi millenniumi ünnepségen nagy küldöttséggel és fényes bandériummal képviseltette magát vármegyénk és az ugyanez alkalomból rendezett országos jellegű millenáris kiállítás területén, saját költségén külön e czélra épült palóczházban mutatta be a palócz nép lakásberendezését és ruházkodását.
Az 1896. és 1901. évi választások.
Az 1896. év végén tartott választáson Latkóczy Imre lett a balassagyarmati kerület képviselője, kit államtitkárrá történt kineveztetésekor, 1898-ban gróf Forgách Antal, volt vármegyei aljegyző váltott fel. A szécsényi kerületben megválasztott gróf Pejacsevich Arthurt, annak elhunyta után, 1899-ben, Scitovszky János követte. 1901-ben megválasztattak: gróf Andrássy Gyula, Pintér Sándor, Sréter Alfréd, Scitovszky János (az ő elhunyta után, 1903-ban Kálosi József), Beniczky Árpád és gróf Forgách Antal.
Török Zoltán főispán.
Dániel László 1897 november havában megvált a főispáni állástól. Utána egy évig interregnum alatt állott a vármegye, mígnem 1898-ban november havában a király bizalma Török Zoltán alispánt emelte a főispáni székbe, melyet aztán vármegyénknek e kiváló szülöttje s ma is egyik népszerű vezérembere, hét éven át igazi rátermettséggel töltött be. A deczember 17-én tartott beiktató közgyűlésen az új főispán önérzetesen hangoztatta fényes székfoglaló beszédében: »Talán mondanom sem kell, mert hisz mindannyian tudják, munkásságban töltöttem el úgyszólván egész életemet. Ugy hivatali, mint társadalmi téren munkásságban akarok élni ezentúl is«. Majd az Isten-ember tanításain végigvonuló emberbaráti szeretetet, e mellett azonban - tisztesség és becsület dolgában - a kérlelhetetlen szigort hangoztatta. A törvényhatóság részéről Nagy Mihály főjegyző üdvözölte Török Zoltánt.
Nagy Mihály alispán.
Időközben Nagy Mihályt, a nyugalomba vonult Tihanyi Ferencz helyére, 1897-ben főjegyzővé, majd a következő 1898. évi deczember hó végén, szintén egyhangúlag megnyilatkozott bizalom következtében, alispánná választották. Mint a békés haladás embere s a szigorú kötelességtudás példaképe, tizenhárom, olykor megpróbáltatásokkal is teljes esztendő után, ma is biztos kézzel s mintaszerűen vezeti Nógrád vármegye közigazgatását.
A tisztikarban az időtájt még a következő változások történtek. Nagy Mihálynak főjegyzővé történt választásakor helyette gróf Forgách Antal lett az I. aljegyző (később képviselő), Baintner Ottó nyugalomba vonulásával 1897-ben Madách Imre lett a főpénztárnok. 1898 végén Fajnor Sándort választották főjegyzőnek. Hanzély Márton ekkor árvaszéki helyettes-elnök lett, helyette a nógrádi járás főszolgabíróságát Rákóczy István foglalta el.
Az 1901. évi tisztujitás.
Az 1901. év végén tartott általános tisztújító széken árvaszéki elnök lett Hanzély Márton, első aljegyző Fáy Albert dr. Többi aljegyzők: Buday-Plichta Barna dr., Beke Lajos, Krúdy István, Pongrácz György és Veres József. Alügyész már előbb Rosenbach Emil dr. lett, ki később az 1903-ban elhunyt Dessewffyt a főügyészségben követte. Az öt árvaszéki ülnöki állásra Horváth Danót, Fölkel Károlyt, Gonda Károlyt, Herrmann Károly drt és Kossaczky Emilt választották meg. Főbírák: Balás Barna,, Rákóczy István, Szakall Ferencz, Baross Arpád, Csonka Zsigmond, Szakall Antal és Martonfalvay Gyula.
Jegyzőkönyveink ezidőtájból az alábbi borús vagy örömteljes eseményeket örökítették meg.
Hazánk nagy fia, Kossuth Lajos, arczképét a millennium évében megfesttette és leleplezte a vármegye a dísztermében.
Az 1848-as törvények megalkotásának félszázados évfordulója alkalmából díszközgyűlés volt, melyen a főjegyző tanulságos ünnepi beszédet tartott.
1898 szeptember 16-án Török főispán, rendkívüli közgyűlésen, mély meghatottsággal jelentette be örökre felejthetetlen nagyasszonyunk, Erzsébet királyné tragikus elhunytát. Vármegyénk részvét-felírattal kívánta enyhíteni királyunk bánatát. A temetésre nagy küldöttséget menesztett, a királynénak Budapesten 560felállítandó szobrára 1000 koronát szavazott meg, a díszteremben levő Erzsébet-képet hat hónapon át gyászfátyolos keretbe vonták. A megyei hivatalos intézkedéseket félévig gyászpecséttel adták ki.
1898-ban elhalt vármegyénk egyik büszkesége, Nagy Iván, a magyar családtörténetírás atyja.
Nagy jelentőségű volt a vármegyékre a Tisza-kormány alatt hozott 1904:X. t.-cz., mely a vármegyei alkalmazottakat fizetési osztályokba sorozza. Vármegyénk az 1904. évi július 16-iki rendkívüli közgyűlésen állapította meg a tisztviselők ilyen értelemben való osztályozását.
Az 1905. évi májusi közgyűlésen a vármegye községi és helyneveinek az 1898:IV. t.-cz. értelmében való rendezését tárgyalta Nógrád vármegye. Ez alkalommal sok szláv helynév magyarosítását határozta el a törvényhatóság. Egyébként ez iránt Nagy Iván már 1892-ben indítványt terjesztett a vármegye elé.
A szécsényi országgyűlés 200-ik évfordulója.
1905 szeptember 12-én nagy fénynyel ünnepelte meg Nógrád vármegye, s annak kezdeményezésére az egész ország, a szécsényi országgyűlésnek, a kuruczkorszak e kimagasló eseményének, 200 éves emlékünnepét. A Szécsényben lefolyt magasztos Rákóczi-ünnepély; - melyen a vármegye közönségén kívül a főrendiház, képviselőház, a tudományos egyesületek, a törvényhatóságok küldöttségei is megjelentek, - délelőtt 10 órakor ünnepi istentisztelettel kezdődött a templomokban. Balassagyarmat és Losoncz felől külön vonatok szállították a vendégeket és a tanuló ifjúságot. Három századba osztott és századonként külön-külön színű népies viseletbe öltözött 200 főnyi bandérium előzte meg a templomi menetet, Dióssy Aladár (parancsnok), br. Jeszenszky László (zászlótartó), gr. Pejachevich-Mikó Endre, Pekáry István, Sebastiáni Vilmos, Sztranyavszky Sándor és Strausz Miklós vezetése alatt. Az isteni tiszteletek után a várkastély alatti mezőn, az egykori országgyűlés színhelyén, a Szózat eléneklése vezette be a tulajdonképeni ünnepséget, melyen Nagy Mihály alispán magasszárnyalású üdvözlőbeszédet. Fáy Albert dr. pedig szintén nagyhatású emlékbeszédet mondott. Török Zoltán főispán és Hanzély Gyula pedig a Nemzeti Intézet képviseletében, 4000 koronányi díjat osztottak szét, a magyar nyelv tanítása körül érdemeket szerzett néptanítóknak. Az ünnepély rendjét a dalegyletektől előadott Rákóczi-induló, majd a vármegyeház termeiben rendezett fényes bál zárta be. Az ünnepélyről Emlékfüzet is jelent meg, melynek magva Nagy Mihály alispánnak »Nógrádmegye II. Rákóczi Ferencz korában, a szécsényi országgyűlésig« czímű alapos és élvezetes történelmi tanulmánya volt. A nagy fejedelem emlékéhez méltó keretek közt lefolyt ünnepély gondos rendezéséért az alispánnak a törvényhatóság utóbb jegyzőkönyvi elismerését is nyilvánította.
Az utolsó nemzeti ellentállás.
Szüksége is volt rá az időtájban vármegyénknek és nemzetünknek, hogy a multból merítsen biztatást és hazafias lelkesedést, mert a jelen sivársága csak csüggedéssel és keserűséggel tölthette el a lelkeket. Ekkoriban kezdődött az a szomorú időszak, melyet »darabont-korszak« néven ismer a politikai történelem. Az 1905. évi januári házfeloszlatást követő képviselőválasztáson a szabadelvű párttal szemben az egyesült ellenzék jutott többségre, mely a Tiszát felváltó Fejérváry-kormánynak június 21-én bizalmatlanságot szavazott s a nemzetet az alkotmányellenesen kinevezett kormány rendelkezéseivel szemben, a jogszerű ellentállásra utalta. Minthogy a leszavazott kormány - újabb felségrendelkezésre - továbbra is állásában maradt, vármegyénk részéről is teljes bizalmatlansággal találkozott, midőn a július 6-iki rendkívüli közgyűlésen tárgyalás alá került a kormány kineveztetéséről szóló leirat. A Laszkáry Gyulától előterjesztett indítványt egyhangúlag elfogadta a vármegye, mely egyben megtagadta a törvényhozás által meg nem ajánlott ujonczokat és adókat s ily értelemben utasította hivatalos közegeit is. Ugyanekkor egy 43 tagból álló alkotmányvédő bizottságot küldött ki. Ez a bizottság, melynek számát később jóval többre egészítették ki, az alispán, fő- és t. aljegyző, tiszti fő- és alügyész, árvaszéki elnök és később a főszolgabírák (hivatalból tagjai) a következő tagokból állt: Báró Andreánszky Gábor Alsópetény, Balásy Arpád Csécse, Baintner Ottó Balassagyarmat, Beniczky Árpád Lázi-puszta, báró Buttler Ervin Puszta-Kelecsény, Fáy Sándor Balassagyarmat, Gazdik Lajos Balassagyarmat, Gellén Endre Losoncz, Kubinyi Márton Erdőtarcsa, Kujnis Gyula Losoncz, Kund Jenő Karancsalja, Laszkáry Gyula Romhány, báró Jeszenszky Sándor Kövesd, Koltai Ernő dr. Balassagyarmat, Mocsáry Ödön Borsosberény. Madách Aladár Alsósztregova, gróf Mailáth I. Géza Pusztagárdony, 561Prónay Mihály Alsópetény, Ruszinkó Antal Szécsény, Szilágyi Mór Balassagyarmat, Vancsó Béla Szécsény, Szemere Béla Nagyhalom, Evva Lajos Pencz, Prónay Péter Berczel, Hanzély Gyula Szűgy, ifj. Laszkáry Gyula Ipolyvecze, Balás József Balassagyarmat, Nagy Gedeon Diósjenő, Prónay László Balassagyarmat, Pintér Sándor Szécsény, Soóky Endre Zsély, Vecsey Dezső Ragyolcz, Muslay Gyula Rád, Hummer Mihály Balassagyarmat, Sebastiáni Vilmos Nagykürtös, Soóky László Érsekvadkert, Aninger László Balassagyarmat, Mocsáry Sándor dr. Lapujtő-Bocsár, Szentgyörgyi Miklós Puszta-Kiskér, gróf Almássy Kálmán Pásztó, Egressy Aladár Tereske, Drágffy Sándor Érsekvadkert, Fischer József Losoncz. Ez a bizottság magát többekkel kiegészítvén, tagjainak száma után, »alkotmányvédő 55-ös bizottság« neve alatt működött. Elnöke volt gróf Mailáth I. Géza, alelnökei: Balás József, Farkas Ferenez és Hanzély Gyula; később Balás József lemondott s helyébe Baintner Ottó választatott meg.
A megalakulás napjától kezdve ez a bizottság készítette elő és irányította Nógrád vármegye alkotmányvédelmét.
A július 6-iki közgyűlés határozataira báró Fejérváry Géza miniszterelnöknek ismeretes »Intő szózat«-a volt a válasz, melyre a vármegye az augusztus 5-iki rendkívüli közgyűlésen báró Jeszenszky Sándor indítványára ismét azzal felelt, hogy »a megelőző közgyűlésen hozott alkotmányvédő határozatát fenntartja, a nem parlamenti miniszterelnöknek a törvényes passziv ellentállást gyöngíteni törekvő érveléseire nem válaszol és leiratát félreteszi.« Ugyanekkor a megye lakosságához is ennek megfelelő intelemmel fordult a törvényhatósági bizottság.
Az augusztus 16-iki rendkívüli közgyűlésen a th. bizottság helyeslőleg tudomásul veszi az alispánnak azon bejelentését, hogy Kristóffy belügyminiszternek a vármegye által az állami adók beszedésére és az ujonczok előállítására vonatkozó véghatározatra hozott megsemmisítő leirata ellen, felterjesztési jogával élt.
Az október 5-iki rendes őszi közgyűlésen újabb miniszteri megsemmisítő rendeletről értesült a törvényhatóság s báró Andreánszky Gábor indítványára újabb határozatot hozott, melyben egyúttal megbotránkozásának adott kifejezést azon királyi tanácsadók eljárása felett, a kik a nemzet hivatott vezéreinek a nemzetre nézve sértő, szept. 23-iki felségaudiencziáját előkészítették.
E válságos viszonyok közt a vármegye tisztikarára s különösen a vármegye első tisztviselőjére hárult a legnagyobb felelősség, kinek egyrészt hazafias elvei s az alkotmányvédő bizottság erélyes intézkedéseinek megfelelően kellett eljárnia, másrészt a tisztikar existentiális kérdésének veszélyeztetése esetén, saját lélkiismeretével is kellett számolnia.
Vármegyénk alispánjának e zilált körülmények közt tanusított magatartásáért a törvényhatóság már a november 28-iki rendkívüli közgyűlésen »tüntető lelkesedéssel« bizalmat szavazott. Az alispán és az általa vezetett tisztikar erre méltán rá is szolgált, mert az egész nemzeti küzdelem alatt tántoríthatlanul kitartott hazafias meggyőződése mellett, később - mint látni fogjuk - erős koczkáztatások mellett is.
Török Zoltán főispán, ki a Fejérváry-kormánynál már korábban megsürgette a felmentetését, a novemberi közgyűlésen vált meg ez állásától. Ő felsége őt ez alkalomból a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Báró Andreánszky Gábor lendületes beszédben búcsuztatta el Török Zoltánt, a vármegye pedig jegyzőkönyvébe iktatta kiváló érdemeit.
Gr. Berchtold Artur.
Ezen a közgyűlésen tudtul adta a kormány, gróf Berchtold Arthurnak a megüresedett főispáni állásra való kineveztetését is. A vármegye erre nézve nyomban kimondotta, hogy az alkotmányos ellenjegyzés hiányával kinevezett főispánt el nem ismeri, iránta bizalommal nem viseltetik, a hivatalos eskü letétele czéljából közgyűlést nem tart, ha ez mégis összehívatnék, az azon való közreműködéstől tisztviselőit eltiltja, elvárván egyben a törvényhatóság minden egyes tagjától, hogy azon megjelenni nem fog. Ennek megfelelően a főispáni helyiségeket és tanácskozási termeket, gazdai jogánál fogva lezáratja és lepecsételteti. A további intézkedések foganatosítására az alispán mellett Balás József és Simonyi Dénes bizottsági tagokat küldi ki.
A jelentősebbé vált várnagyi teendők végzésével Pongrácz György aljegyzőt bízták meg, miután tudomásukra jutott, hogy Oroszlányi Albert várnagy a kinevezett főispánnak bizalmas embere.
562E gyűlésen tudtul adta az alispán az újólag kinevezett kormánynak azon intézkedését is, mely a vármegye tisztviselőinek javadalmazását 1905 deczember 1-től kezdve beszüntette. Mivel e törvényes illetmények folyósításáról a törvényhatóságnak nem állt módjában gondoskodnia, az ezt kimondó határozattal szemben a tisztikar a közigazgatási bírósághoz fordult panaszszal, a mit a közgyűlés tudomásul vett. Minthogy az alkotmányvédő bizottság még az augusztus 16-iki űlésének a határozatából kifolyólag megyei alkotmányvédelmi alapot teremtett, mely már október közepén közel 30.000 koronát tett, a tisztviselők a deczemberi illetményeiket ez alapból vették fel. Kristóffy József belügyminiszter a tisztviselői illetményeket beszüntető jogtalan rendeletét a vármegye alispánjának előterjesztésére vármegyénkre nézve csakhamar felfüggesztette.
A decz. 9-iki rendkívüli közgyűlés a behívott póttartalékosok családjagjainak segélyezésére társadalmi akczió megindítását határozta el. Egyben erélyesen tiltakozott a tartalékosokat behívó királyi parancs ellen is.
Az ellentállás tehát teljes erélylyel folyt Nógrád megyében, különösen midőn az ellentállás vezetői személyes érintkezésbe is léptek az országos vezérlőbizottság több tagjával s azoktól is a legradikálisabb álláspont propagálására nyertek biztatást.
Gróf Berchtold Arthur, a kinevezett megyefőnök deczember 12-én nyolczvan csendőr fedezete mellett bevonult a balassagyarmati megyeházára s ott, az alispán és tiszti ügyész tiltakozása ellenére, feltörette a főispáni helyiség ajtaján levő zárat és pecsétet és oda beköltözött. Ez alatt a város közönsége a megyeháza előtt csoportosulva, különféle módon és csúfolódó jelvényekkel adott kifejezést a főispán elleni tüntetésnek, míg a megyeháza ormán egy darabig gyászlobogó lengett. Az utczákon mindaddig tartott a tüntetés , míg Berchtold, ki az installáczió ügyében kívánt itt előkészületeket tenni, még aznap el nem utazott Balassagyarmatról. Deczember 21-ikén kellett volna megtörténnie a gr. Berchtold által összehívott első installáló közgyűlésnek, mely alkalomra 240 csendőr szállotta meg a székházat és környékét. A kitűzött órára egyetlen bizottsági tag sem jelent meg a nagyteremben, közgyűlés tartásáról tehát szó sem lehetett.
Ezóta a megyeháza, különösen annak nagyterme állandó csendőri invázió alatt állott; ily körülmények között ott nyugodtan tanácskozni teljes lehetetlenség lévén, az alispántól 1906 január 10-ére összehívott rendkívüli közgyűlést - a mi 1823 óta példátlan volt a vármegye történetében - nem a megyei székházban, hanem Balassagyarmat nagyközség tanácstermében tartotta meg a törvényhatósági bizottság. Az alispán a megnyitójában élénk szavakkal aposztrofálta e szomorú történelmi mozzanatot s a vármegye méltóságát és tulajdonjogát mélyen sértő eljárás fölött megbotránkozását és tiltakozását nyilvánította a bizottsági tagokkal egyértelmüleg. Napirend előtt Mocsáry Sándor dr. meleg szavakban emlékezett meg a nemzeti ellenállás első áldozatáról, Balás Kornél dr. főispáni titkárról, a kit - mivel a főispán január 12-ére kitűzött installácziójától jóeleve megvonta a közreműködését - a kormány hivatali állásától felfüggesztett. Hazafias magatartását jegyzőkönyvben örökítették meg. A közgyűlés nem vette figyelembe Kristóffy megsemmisítő rendeletét, mely a megyének a főispánnal szemben követendő állásfoglalását hatályon kívül helyezi. Határozatba ment, hogy a vármegye gróf Berchtold ellen hivatalos hatalommal való visszaélés és magánvagyon megrongálása miatt bűnvádi feljelentést tesz.
Az alkotmányvédő bizottság már a deczember 15-én tartott űlésében kimondotta, hogy ha akadna olyan megyebizottsági tag, a ki az installáló közgyűlésen megjelennék, annak nevét »örök szégyene emlékezetére« a vármegyeháza falába illesztendő táblába fogja bevésetni és az ilyen »hazaárulót társadalmilag ki fogja közösíteni a közélet minden teréről.«
Az első kudarcz ellenére gr. Berchtold »főispáni eskületétel« czéljából, újabb közgyűlést hívott egybe 1906. évi január 12-ikére; ezt megelőzőleg egy zászlóalj gyalogság, két század huszárság és kétszáz csendőr érkezett a megyei székhelyre. A főispán az éj leple alatt jött. A közgyűlésen, mint előrelátható volt, egyetlenegy megyebizottsági tag sem jelent meg. Valami idegen egyént hozott azonban magával, a kit tb. főjegyzőnek nevezett ki s a jegyzőkönyv írásával és hitelesítésével bízott meg. Ennek kezébe tette le gr. Berchtold a főispáni esküt. Az installácziós komédiánál az érdeklődő ujságírókon kívül, csupán Oroszlányi Albert várnagy asszisztált. Berchtold ezután a katonaság és a sötét éj oltalma alatt elvonult Balassagyarmatról. Másnap a csendőrök is elhagyták a megyeházát.
563Berchtold távozása után Nagy Mihály alispán január 31-ére ismét rendkívüli közgyűlésre hívta, össze a törvényhatósági bizottságot; az 55-ös bizottság pedig még január 20-án lelkes felhívást bocsátott ki a vármegye közönségéhez, melyben újólag felkér minden adófizetőt, hogy állami adójának egy bizonyos részét a derék tisztikar kártalanítására sürgősen küldje be, Hanzély Gyula, szűgyi birtokos czímére. E felhívásnak az volt eredménye, hogy az alap vagyona csakhamar 70.000 korona készpénzre és 175.000 korona értékű kötelezvényre szaporodott fel, mihez jó példával elüljártak gr. Zichy János senior 8000 koronával, gróf Almássy Dénesné 6000 koronával, gróf Mailáth Géza, 4000 koronával.
A január 31-ére összehívott közgyűlés ellen gr. Berchtold táviratilag tiltakozott, de a közgyűlést, mely már a megye székházában volt megtartható, nem akadályozhatta meg. Itt a bizottság az alispán hazafias magatartását helyeslőleg tudomásul vette. Majd kimondotta, hogy a törvénytelenül kinevezett és jogszerű formák közt be nem iktatott gr. Berchtold Arturt a megye törvényes főispánjának el nem ismeri s intézkedéseinek nem tesz eleget. A vármegye összes közegeit attól is eltiltja, hogy az önkéntesen megajánlott adókat beszedjék s hogy a véderő bármely tagjának behívásában közreműködjenek.
Az alispántól egybehívott február 14-iki közigazgatási bizottsági űlés alkalmából váratlanul megjelent gr. Bertchold is, s az elnöki széket még az űlés megkezdése előtt elfoglalta. A bizottság választott tagjai, s az előadó tisztviselők kíséretében megjelent alispán, hivatkozva arra, hogy a grófot főispánnak nem ismerheti el, erőszakos elnöklését törvénytelennek tartja, kijelentette, hogy tiszttársaiva1 együtt az űlésen részt nem vesz, sőt annak megtartása ellen tiltakozik. Ugyanily kijelentést tett Szigyártó Pál dr., a bizottság választott tagjai nevében. Tiltakozó kijelentés történt még Simonyi Dénes th. bizottsági tag részéről is, mire a szomszéd szobában készenlétbe helyezett nagy számú csendőrség betódulása vetett véget a jelenetnek, mely után gr. Berchtold a kizárólag állami közegekből álló tagok részvételével űlést tartott.
A márczius 6-ára összehívott rendkívüli közgyűlésen az egész országban észrevehetővé vált csüggedő hangulat hatása alatt kimondotta a vármegye, hogy a tisztviselőket az ellentállásból kikapcsolja és ezentúl a törvényhatósági bizottság egyedül maga veszi fel a harczot a kormány és rendszere ellen. E határozatra az indította a törvényhatóságot, hogy nem akarta, a maga kipróbált tisztikarát feláldozni s a vármegye közigazgatását olyan kétes elemekre bízni, mint a milyenek ez időtájt kormánykinevezéssel több vármegyében garázdálkodtak. E gyűlésen felolvasta Fáy Albert dr. tb. főjegyző azt a különös jegyzőkönyvet, a melylyel gr. Berchtold önmagát beiktatta. E közgyűlés az erre vonatkozó határozatában többek között utasítást adott az alispánnak, hogy e törvénytelen beiktatáshoz hasonló visszaéléseknek a jövőben elejét veendő, az alkotmányos viszonyok helyreálltával az e feletti tiltakozásnak a képviselőházhoz juttatandó felíratban adjon kifejezést.
Az alkotmány helyreáll.
Azonban a darabontok erőszakoskodása végre is megtört az alkotmányos jogaihoz szívósan ragaszkodó magyar nemzet ellentállásán. A május 15-én tartott rendes közgyűlésből már a Wekerle Sándor vezetése alatt álló koalicziós kormányt üdvözli a törvényhatóság s ugyanekkor hódolatteljes tudomásul veszi Prónay Mihály alsópetényi földbirtokosnak Nógrád megye főispánjává történt kinevezését és beiktatása iránt előkészületeket tesz.
Prónay Mihály főispán
Ezen a közgyűlésen kimondta a vármegye az alkotmányvédő 55-ös bizottság feloszlását s egyben a közgyűlés a bizottság minden egyes tagjának, de különösen gr. Mailáth Géza elnöknek és Baintner Ottó alelnöknek, ki a bizottság pénzügyi műveleteit is intézte, őszinte elismerését és hálás köszönetét jegyzőkönyvbe iktatta. Tudomásul vette a közgyűlés azt is, hogy az 55-ös bizottság a befolyt önkéntes adakozásokról saját hatáskörében elszámolt s az összegeket a befizetőknek visszajuttatta; nem mulaszthatván el, hogy ez összegek kezelésének elvállalásáért a »Balassagyarmati Népbank« s a »Nógrádmegyei Népbank Losonczon« pénzintézetek igazgatóságának hálás köszönetet szavazzon. Egyidejűleg Laszkáry Gyula főrendiházi tag indítványára osztatlan elismerésének adott kifejezést a törvényhatósági bizottság a vármegye alispánjának és a hazafias vármegyei tisztikarnak az alkotmányvédelem során tanúsított »hazafias, példás s megfélemlítést nem ismerő, tántoríthatlan magatartása felett.« Kevéssel utóbb Hanzély Gyula indítványára a törvényhatóság a megyei tanácsterem falába illesztett márvány emléktáblán is megörökítette az utódoktól követésre 564méltó vármegyei tisztviselői kar nevét és hazafias magatartását. Ez a négyszögű fehér keretű, fekete márvány emléktábla Fáy Albert dr. főjegyző szövegezésével a következő aranybetűs felíratot tartalmazza
»Az önzetlen hazaszeretet és az ősöktől örökölt alkotmányhűség csorbítatlan erején két ízben tört meg e helyen minden oly kísérlet, mely törvénytelen módon hatalmi erőszakkal kivánt foltot ejteni vármegyénk ezredéves önkormányzatán.
Székhelyi gróf Mailáth István Géza elnöklete alatt 55 tagból megalakított bizottság irányítása mellett, az Urnak 1905. és 1906-ik éveiben, törvényes keretekben folytatott alkotmányvédelmi mozgalmak során, Nógrád vármegye törvényhatósági bizottságának és tisztviselői karának nem volt egy olyan tagja sem, ki férfiúi önérzetet, honfiúi erényt és polgári büszkeséget félrelökve, a hatalmi önkényt szolgálta volna.
Nógrád vármegye közönségének 1907. évi Szent András hava 16-ik napján tartott rendes közgyűlése a multak emlékezetére, az élők öntudatának emelésére, az eljövendők kitartásának balsorsban megerősítésére vésette kőbe e sorokat és kívánta megörökíteni a törvényhatósági választott tisztikar e válságos időpontban működő tagjainak neveit, a mint következnek:«
benkepatonyi Nagy Mihály alispán,
Fajnor Sándor fjegyző,
fáji Fáy Albert dr. I. aljegyző, tb. főjegyző,
prosznefalvi Buday-Plichta Barna dr. I. aljegyző, tb. főjegyző,
baróti Beke Lajos II. aljegyző, tb. főszolgabíró,
Krúdy István II. aljegyző;
óvári és szentmiklósi Pongrácz György III. aljegyző, tb. főszolgabíró,
bellusi Baross József dr. III. aljegyző,
nemes Hanzély Márton árvaszéki elnök
Gonda Károly árvaszéki ülnök, helyettes elnök,
Fölkel Károly árvaszéki ülnök,
nemes Hermann Károly dr. árvaszéki ülnök,
Kossaczky Emil árvaszéki ülnök,
nemes Kacskovich Vilmos dr. árvaszéki ülnök,
Rosenbach Emil dr. tiszti főügyész,
sipeki Balás Károly dr. tiszti alügyész,
sipeki Balás Barna balassagyarmati,
bellusi Baross Árpád szécsényi,
ó- és egyházasbásti Básthy Béla losonczi,
prosznefalvi Buday-Plichta Kornél gácsi,
draskóczi és jordánföldi Ivánka László sziráki,
rákóczi Rákóczy István nógrádi,
lovasi Szakall Ferencz füleki járási főszolgabírák.
Csonka György dr. tb. főszolgabíró,
Fekete Lajos tb. főszolgabíró,
Halmosy Andor tb. főszolgabíró,
Laszly Pál tb. főszolgabíró,
Szecsey Ernő,
középgéczi Szerémy Ödön tb. főszolgabíró,
nagykéri Scitovszky Béla dr. tb. főszolgabíró,
Vécsey Mátyás tb. főszolgabíró,
farádi Veres József járási szolgabírák.
Prónay Mihály főispán ünnepélyes beiktatása az 1946. évi május 23-án tartott rendkívüli közgyűlésen folyt le, melyen több más törvényhatóság is képviseltette magát. Nagy tetszéssel fogadott székfoglaló beszédében - melyben közvetetlen elődének Török Zoltánt nevezte - kifejezésre juttatta, hogy ő a főispáni állást nem kereste. »Hogy mégis elfogadtam - folytatta - tettem ezt hazafias kötelességtudásból, megyém békéje érdekében. De biztatóan hatotta át lelkemet ugyanakkor az a tudat is, hogy a kitűzött magasztos czélok elérésében nem támaszkodom csupán csak gyarló egyéni erőmre, hanem támaszkodom oly férfiakra, a kikkel együttesen működve, szembeszállhatok minden nehézséggel. Értem ezalatt nemcsak a vármegye minden önzetlen fiát, kinek szívén fekszik megyéjének sorsa, hazájának jóléte, de ideszámítom elsősorban a kipróbált és harczokban megedzett tisztikart, melynek élén szolgálni büszkeséggel tölt el.« Igért igazságos, becsületes igyekezetet s hogy igéretét híven beváltotta, tanú reá az azóta teljes sikerben és zavartalan harmóniában lefolyt időszak.
A hosszú, érdemes munkásság után nyugalomba vonult Fajnor Sándor helyére választott új főjegyző, Fáy Albert dr. üdvözölte a törvényhatóság nevében a főispánt. Fényes beszédében megkapó világításba helyezte a közelmúltnak gyászos viszonyait s Prónay vezetése mellett teljes bizalommal tekintett a jövő felé. Az akkori hazafias lelkesedés mérvét jellemzi az a tény is, hogy a beiktatáson a megyei 48-as függetlenségi párt is, ifj. Laszkáry Gyula személyében, hivatalosan üdvözölte - a 67-es pártállású főispánt.
Képviselőválasztás.
Az április hóban lefolyt új választásokon ismét az egyesült ellenzék tagjai jutottak be vármegyénkből a képviselőházba, névszerint: gróf Mailáth Géza 565(szécsényi választókerület), Jankovich Marcel dr. (füleki vk.), gróf Zichy Vladimir (balassagyarmati vk.), Molnár Albert dr. (losonczi vk., később Beniczky Árpád váltotta fel), Kubinyi Márton (sziráki vk.) és Kálosi József dr. (nógrádi vk.)
II. Rákóczi Ferencz hazahozatala.
A halóporaikban dicsőségesen hazatérő II. Rákóczi Ferenez és bujdosó társai nagy temetésén is méltó részt vett Nógrád vármegye, híven azokhoz a magasztos hagyományokhoz, melyek őt a multban is ezer szállal fűzték nemzeti szabadságunk vezéroszlopaihoz. Törvényhatósági bizottságunk már gróf Tisza István kormánya alatt 1904-ben hálafelíratot intézett őfelségéhez a Rákóczi és elbujdosott társai hamvainak hazaszállításáról szóló törvény megalkotásakor. Most pedig 1906-ban az országos nagy temetésen való részvételre, melyen »megkülönböztetett rész és kiváltságos szerep illeti meg«, újra közgyűlésileg hozott határozatot a vármegye. Ennek értelmében a kassai és budapesti ünnepségekre a vármegye díszzászlói alatt lovas-, a kassai szertartásokra pedig 42 tagból álló népies gyalogbandériumot küldött. A Budapesten okt. 28-án tartott ünnepélyen a törvényhatóság képviseletében részt vettek Prónay Mihály főispán vezetése mellett: id. Laszkáry Gyula, gr. Mailáth Géza, Beniczky Arpád, Török Zoltán, Muslay Gyula, Huszár Tibor (a vármegye zászlójával lóháton), Rosenbach Emil dr., Gonda Béla, Hanzély Gyula, Podragyay Mihály, báró Jeszenszky Sándor, Prónay László és Simonyi Dénes. Kassán az okt. 29-én tartott temetési szertartáson megjelentek a főispán vezetése alatt: Beniczky Árpád, Török Zoltán, báró Jeszenszky Sándor (a vármegye zászlójával lóháton, díszbe öltözött 2 apródtól kísérve), Szemere Béla, Nagy Mihály alispán, Balás Barna, Balás Kornél, Wágner Sándor, Kovács Ferencz, Huszár Elemér, Szabó Pál, Kujnis Gyula, Draskóczy Ede, Wohl-Rumi Adolf, Vannay Ignácz, Szilárdy Ödön, Prónay László, Szent-Ivány Farkas, Rákóczy István, Muslay Gyula, Okolicsányi János dr., Simonyi Dénes, Kuhinka István, báró Buttler Ervin, Gonda Béla, Pokorny Pál, Hanzély Gyula, továbbá hat díszbe öltözött vármegyei hajdú. A Késmárkon Thököly Imre temetésén megjelent küldöttség tagjai: Prónay Mihály, Török Zoltán, Beniczky Árpád. A Kassán felállított fejedelmi ravatalra, továbbá Zrinyi Ilona és Thököly Imre, valamint gróf Bercsényi Miklós ravatalára a vármegye közönsége, a vármegye színeit feltüntető szalaggal és felírattal ellátott koszorút helyezett el. November 5-én a törvényhatóság egész területén minden felekezet templomában gyászistentiszteletet tartottak.
Ez ünnepségekkel kapcsolatban a vármegye a közgyűlési terem számára megfestette II. Rákóczi Ferencz fejedelem életnagyságú képét.
Az alispán kitüntetése.
Az 1907 április 20-án tartott rendkívüli közgyűlésen bensőséges ováczióban részesítette a törvényhatósági bizottság Nagy Mihály alispánt, kit őfelsége a közügyek terén szerzett érdemeinek elismerésül a vaskorona-rend III. osztályú jelvényének adományozásával tüntetett ki. Az egész vármegye lelkesen ünnepelte azt a férfiút, ki az üdvözlő szónok, báró Jeszenszky Sándor szavai szerint, egész ambiczióját, egész tehetségét a közügyek terén érvényesítette, kit nem a rang és protekczió, hanem az ő egyéni tulajdonságai iránt megnyilvánuló elismerés emelt fokról-fokra a mai díszes állásába.
Tisztújítás.
Az 1907. évi általános tisztújítást megelőzőleg is némi változás történt a tisztviselői karban, amennyiben a jogakadémiai tanárrá választott Balás Károly dr. helyett Koltai Ernő dr. lett a tiszti alügyész. Pongrácz Györgyöt I. oszt. Moyzes Emilt pedig III. o. aljegyzővé választották. Gonda Károly árvaszéki h.-elnököt nyugdíjazták. Az 1907. évi deczember 21-én tartott tisztújító közgyűlésen Rákóczy István I. aljegyző, (tb. főjegyző) lett. Másik I. o. aljegyző Pongrácz György, többi aljegyzők: Beke Lajos, Baross József dr., Krúdy Ferencz. Árvaszéki elnök Hanzély Márton, ülnökök: Fölkel Károly (h. elnök), Hermann Károly dr., Buday-Plichta Barna dr., Kossaczky Emil, Kacskovich Vilmos dr. Főszolgabírák: Balás Barna (központi), Szakall Ferencz (füleki járás), Buday-Plichta Kornél (gácsi j.), Scitovszky Béla dr. (nógrádi j.), Baross Árpád (szécsényi j.), Ivánka László (sziráki j.), Básthy Béla (losonczi j.)
Képviselőválasztások.
Az 1910. évi képviselőválasztások alkalmával Scitovszky Béla dr. a parlamentbe küldetvén, a helyére Baross József dr. aljegyzőt választották főszolgabírónak; az ő helyét viszont Huszár Aladár dr.-ral töltötték be. Kossaczky Emil árvaszéki ülnök 1911-ben meghalt; helye még betöltetlen.
Baloghy Dezső levéltáros 33 évi megyei szolgálat után, melynek egy részét korábban szolgabírói állásban töltötte el, 1908 júliusában nyugalomba lépett. 566Helyét ideiglenesen báró Buttler László foglalta el, kinek elhunyta után 1909 április havában Simon János, volt borsodmegyei allevéltárnok lett a vármegye levéltárnoka.
Az 1910. évben lefolyt általános képviselőválasztások az 1867-es alapon álló, újonnan alakult nemzeti munkapártot juttatták abszolút többségre. Nógrád megyében képviselőkül megválasztották: a balassagyarmati kerületben gróf Wickenburg Márkot, a losoncziban Rohonyi Gyulát, majd az ő lemondása után Hazai Samut, a fülekiben Mocsáry Sándor drt., a szécsényiben Scitovszky Béla drt., a nógrádiban Muslay Gyulát, a szirákiban Balásy Árpádot, kik valamennyien a nemzeti munkapárt tagjai.
A király 80. születés napja.
1910 augusztus 18-án díszközgyűlés keretében ünnepelte Nógrád vármegye őfelsége a király 80-ik születése napját. Ez alkalommal Fáy Albert dr. főjegyző fényes eloquentiájú ünnepi beszédben glorifikálta királyunk dicsőséges alakját. Ugyanekkor a törvényhatósági díszközgyűlés a balassagyarmati vármegyei kórházzal kapcsolatban tervbe vett, tüdővész ellen védekező szanatórium építéséhez 10.000 koronával járult hozzá e nap emlékére s őfelségéhez hódoló feliratot terjesztett.
Mikszáth Kálmán.
Hazánk nagy írója, vármegyénk nagyszülötte, Mikszáth Kálmán 40 éves írói jubileuma alkalmával 1910-ben vármegyénk az elismerés sokféle és megkülönböztetett jelével adózott az ünnepeltnek. Szülőfaluját Mikszáthfalvának nevezte el. Emlékére 1000-1000 koronás alapítványokat tett a balassagyarmati és losonczi főgimnáziumokban és a losonczi tanítóképző-intézetben, jól tanuló szegény fiúk részére. A műveiben szereplő ismertebb alakokról nagyértékű szoborcsoportozatot készíttetett az író részére. Nevét jegyzőkönyveiben elismeréssel és hálával örökítette meg. Összes műveinek sok példányát megrendelte. A Budapesten május 16-án tartott országos Mikszáth-ünnepen Fáy Albert dr. főjegyzővel képviseltette magát, ki ott üdvözlő beszédet tartott. Sajnos, néhány nap múlva már a temetésén képviselte vármegyénket Rákóczy István tb. főjegyző.
Mai tisztikar.
Nógrád vármegye tisztviselői kara ma a következő tagokból áll. Főispán: Tótprónai és Blatniczai Prónay Mihály. Főispáni titkár Vajai Vay Kázmér belügy-min. segédfogalmazó.
Központi tisztviselők: Alispán Benkepatonyi Nagy Mihály, a III. o. vaskoronarend lovagja. Főjegyző Fáji Fáy Albert dr., I. oszt. aljegyzők: Rákóczi Rákóczy István tb. főjegyző, Óvári és Szentmiklósi Pongrácz György tb. főjegyző, II. o. aljegyző Baróti Beke Lajos tb. főszolgabíró. III. aljegyzők: Krúdy Ferencz, Baráti Huszár Aladár dr. Alispáni kiadó: Molnár István tb. aljegyző. Iktató: Tusák Vilmos. Irattárnok: Gellénfalvi Gellén Béla. Várnagy: Vukellich Pál. Írnokok: Tátray Tivadar, Vecseiné Tóth Ella, Draskóczy Jenő, Sztrecskó János, Vitéz Lajos.
Ügyészség. Tiszti főügyész: b. Rosenbach Emil dr. Alügyész: Koltai Ernő dr. tb. főügyész. Írnok: Kolbenheyer Gyula.
Levéltár. Levéltárnok: Miskolczy-Simon János.
Árvaszék. Elnök: Hanzély Márton. Ülnökök: Fölkel Károly elnökhelyettes, Hermann Károly dr., Prosznefalvai Buday-Plichta Barna dr. tb. főjegyző, Kacskovich Vilmos dr. Egy hely üres. Jegyző: Krúdy István tb. ülnök. Kiadó: Sárközy Sándor. Irattárnok: Hajós Jenő. Iktató: Rab Lajos. Írnokok: Csukay Lajos, Szilárd Lajos, Szilassy Károly, Béldi István, Csertl István.
Orvosi hivatalok. Főorvos: Okolicsnói Okolicsányi János dr. Törvényhatósági m. kir. állatorvos: Kilián Ottó.
Járási tisztviselők. Balassagyarmati járás. Főszolgabíró: Sipeki Balás Barna. Szolgabírák: Középgéczi Szerémy Ödön tb. főszolgabíró és Bellusi Baross Pál dr. Közig. gyakornokok: Kubicza István tb. szolgabíró. Farádi Veres Zoltán tb. szolgabíró. Járási orvos: Schenek József dr. tb. t. főorvos. Járási m. kir. állatorvos: Nádas Miksa. Járási számvevő: Horthy János p. ü. azámvizsgáló. Utibiztos: Horkay István. Írnokok: Krausz Lipót, Altorjai Mike Árpád.
Nógrádi járás. Főszolgabíró: Bellusi Baross József dr. Szolgabíró: Laszly Pál tb. főszolgabíró. Közig. gyakornok: Tótsóki Soóky Jenő tb. szolgabíró. Járásorvos: Fischer Ármin dr. Járási m. kir. állatorvos: Lipscher Miklós. Járási számvevő. Bendly Artur. Utibiztos: Egry János. Irnok: Balogh Béla.
Szécsényi járás. Főszolgabíró: Bellusi Baross Árpád. Szolgabíró: Hanzély László dr. Közig. gyakornokok: Svehla Elemér tb. szolgabíró, Fábián Elemér. 567Járásorvos: Finger Vilmos dr. Járási m kir állatorvos: Décsi Alfréd Járási számvevő: Koháry József, Uti biztos: Zubovyts Ferenez. Írnok: Gyürky Gyula.
Losonczi járás. Főszolgabíró: Ó- és Egyházasbásti Básthy Béla. Szolgabírák: Halmosy Andor tb. főszolgabíró, Moyzes Emil. Járásorvos: Plichta Soma dr kir. tan., tb. t. főorvos. Járási m. kir. állatorvos: Bolyós Béla. Járási számvevő: Chikán Ferencz. Uti biztos: Bartholomaeidesz Gyula. Írnok: Fabriczy Pál.
Gácsi járás. Főszolgabíró: Prosznefalvai Buday-Plichta Kornél. Szolgabíró Fekete Lajos tb. főszolgabíró. Közig. gyakornok: Holes Béla. Járásorvos: Reinhardt István dr. Járási m. kir. állatorvos: Albert Béla. Járási számvevő: Betöltetlen. Utibiztos: Kassay Aladár. Írnok: Jorcsik Ferencz.
Sziráki járás. Főszolgabíró: Draskóczi és Jordánföldi Ivánka László. Szolgabíró: Csonka György dr. tb. főszolgabíró. Közig. gyakornok: Küszner Zsigmond. Járásorvos: Elek Károly dr. tb. főorvos. Járási m. kir. állatorvos: Csencsik István. Járási számvevő: Scrobogna József. Utibiztos: Solymossy István. Írnok: Berg Lajos.
Füleki járás. Főszolgabíró: Szakall Ferencz tb. főjegyző. Szolgabírák: Szecsey Ernő tb. főszolgabíró, Kovács János. Járásorvos: Erdődy Kálmán dr. Járási m. kir. állatorvos: Hoffer Sándor. Járási számvevő: Elekes Kamill. Utibiztos: Mayer Bertalan. Írnok: Gyulay Ignácz