Hont vármegye erdészete és vadászata.
Irta dr. Heller Farkas
Erdőművelés
Hont vármegye közgazdaságában az erdészet a földrajzi viszonyoknál fogva mindig előkelő helyet foglalt el. Sajnos azonban, a korábbi időkben, a mikor az erdők fontosságát az összes gazdasági viszonyokra nézve még nem tudták kellően megbecsülni, Hont vármegyében sem részesült kellő gondozásban ez a termelési ág. A pillanatnyi haszon kedvéért sok szép erdőt vágtak ki; a mit pedig meghagytak, annak a kezelése is igen sok kivánni valót hagyott hátra, mignem az állam, az erdőtörvény megalkotásával, közbe nem lépett. Ezóta az erdők túlnyomó részét rendszeres üzemterv szerint szakképzett erdészek kezelik. A kötetlen birtokot alkotó erdők kezelése, melyről az erdőtörvény nem intézkedett, a vármegyében ma sem kielégítő. Korán legeltetnek ez erdőkben és nagyrészt csak a természetes sarjhajtásból való felújításra hagyják azokat.
Erdőterület.
A vármegye területén levő erdőkben az éghajlata általában mérsékelt, a fanemek tenyészete jó és ehhez mérten az erdők átlaga igen szép és jó minőségű, lassú növésű faanyagot szolgáltat. A vármegye területén elterülő összes erdőségek kiterjedése az 1904. évben 78.841 hektár volt, a mi tekintélyes része a vármegye egész területének.
A vármegye erdőségeinek javarésze kötött birtok és így az 1879. évi XXXI. törvényczikk 17. §-a értelmében rendszeres gazdasági üzemterv szerint szakképzett erdőtisztekkel kezelendő. Azoknak az erdőknek kiterjedése, melyeknek szakavatott kezelése tehát biztosítva van, 55.096 hektárt tesz, vagyis az összes erdőterület 69.8%-át, tehát többet a vármegye területén lévő összes erdők kétharmadrészénél. Magánjellegű, rendszeres, szakszerű kezelésre nem kényszerített erdőterület számára 23.745 hektár, azaz 30.2% marad. Ezekre vonatkozik mindaz, a mit a kezelés hiányosságárül fent mondottunk, ámbár e 30%-ban is akad észszerűen és lelkiismeretesen kezelt erdő.
Hogy a vármegye erdőállományával mily rosszúl gazdálkodtak régebben és gazdálkodnak részben még ma is, mi sem bizonyítja élénkebben, mint az, hogy az erdők 98.3%-a feltétlen erdőtalajon fekszik, azaz olyan talajon, mely más mívelési ágra nem alkalmas és így egyedül erdőként értékesíthető; az oly területeken levő erdőket pedig, hol a talaj megengedte a szántófölddé, vagy egyéb mívlési területté való átalakítást, az erdőket nagyrészt már kiirották a vármegye területén, úgy, hogy azok csak 273 hektár területet foglalnak el, vagyis az összes erdőterületnek csak 0.3%-át képviselik. A 77.514 hektárnyi feltétlen erdőtalajon fekvő erdők fentartását az erdőtörvény biztosítja és így az erdők nagyobbarányú irtása Hont vármegyében már nem következhetik be. Kijelölt véderdő a vármegye területén összesen 1054 hektár van, tehát az egész erdőterület 13%-a. Futóhomokon álló erdő a vármegyében nincsen.
Az állam beavatkozásának jótékony hatása nemcsak a feltétetlen erdőtalajon levő erdők állandó fenntartásáról való gondoskodásban, továbbá a kötött erdőbirtokok rendszeres és szakavatott kezelésének meghagyásában nyilvánúl, hanem abban is, hogy az állam bizonyos átalányért saját szakközegeivel kezelteti a községi és némely más erdőket is, valamint a közbirtokosságok és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában levő, közösen használt és kopár területeket, melyeknek gazdasági ügyviteléről az 1898. évi XIX. törvényczikk gondoskodik. Azily módon az állam kezelésébe vett erdőbirtokok száma 1904-ben 292-re rúgott, úgy, hogy a balassagyarmati m. kir. erdőhivatal Hont vármegye területén 153az említett törvényczikk alapján 15.436 hektárnyi erdőségeket kezelt; az ennek fejében megállapított évi átalány 7.970 korona volt.
Hont vármegye volt különben az első, mely a kopár területek befásítását még a törvény életbelépte előtt elrendelte.
Az erdészeti üzemtervek, illetőleg az erdőtörvény alapján a kötött erdőbirtokokon 1323 hektár lett volna az 1904. évben erdősítendő, tényleg pedig erdősítés alá került 799 hektár. a magánjellegű, tehát rendszeres kezelésre nem köteles erdőkben az erdősítendő terület 863 hektár volt, melyet tényleg, 57 hektár hiján, mind be is erdősítettek. Elő nem írt erdősítés is volt az 1904. évben a vármegye területén és pedig 37 hektáron.
Fanemek.
A mi a vármegye területén az egyes fanemek elterjedését illeti, a selmeczi, bakabányai, korponai és börzsönyi hegyeket borító terjedelmes erdőségek nagy része bükk és fenyő, míg a délebben fekvő vidékeken a tölgy az uralkodó fanem. A felújítás itt többnyire akáczczal történik, mely a vármegye talaját igen kedveli, úgy, hogy vármegyeszerte igen szép akáczkulturákat láthatunk. Az egész vármegye területét tekintve a legelterjedtebb fanem a tölgy, mely összesen 57.953 hektárt borít és így az erdőségek74.6%-ának a fanemét alkotja. A bükk- és más lomberdők 19.048 hektárt tesznek és így az erdőségek 24.1%-át veszik igénybe; fenyves azonban csak 1840 hektár van, a mi 2.3 %-nak felel meg.
Ha az erdők tulajdonosainak jogi minőségét kutatjuk, úgy első helyen az egyházi testületek állnak, melyek a legkiterjedtebb erdőségekkel rendelkeznek a megyében. Utánuk következnek a hitbizományi uradalmak és a közbirtokossági erdők. A törvényhatósági erdők hányada már jóval kisebb. Mind az állami, mind pedig a közalapítványi erdők csak kisebb területeket foglalnak el.
A vármegye területén levő erdőségek átlagában az utolsó 12 év alatt végbe ment változások megvilágítására az alábbi táblázat mérvadó:
Év | Összes erdőterület | Tervszerű kezelésre kötelezett | Tervszerű kezelésre nem kötelezett | Véderdő | Feltétlen erdő | Nem feltétlen erdő |
hektárakban |
1893 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1902 1903 1904 | 80.329 79.510 79.523 79.435 79.372 79.099 79.104 79.233 79.252 78.839 78.851 78.841 | 57.218 56.130 56.144 56.056 55.982 55.617 55.360 55.531 55.550 55.007 55.005 55.096 | 32.111 23.380 23.379 23.379 23.390 23.482 23.744 23.702 23.702 23.832 23.846 23.745 | 1.107 1.001 1.077 1.049 1.049 1.103 1.068 1.054 1.054 1.086 1.054 1.054 | 79.021 78.227 78.264 78.204 78.141 77.749 77.789 77.873 77.892 77.502 77.546 77.514 | 201 182 182 182 182 247 247 306 306 251 251 273 |
Ezek az adatok mindenekelőtt azt mutatják, hogy az erdőterület a vármegyében az utolsó tizenkét év alatt számbavehetőleg csökkent. E csökkenés 1488 hektárt tesz, a mi az 1893. évi erdőterület 15.5%-ának felel meg. Nagyobb írtások főképpen az 1894., 1896. és 1902. években voltak.
A tervszerű kezelésre kötelezett, tehát kötött erdőbirtokok az utolsó 12 évben 2122 hektár csökkenést mutatnak, míg a tervszerű kezelésre nem kötelezett erdők területe némi, 634 hektárra rúgó emelkedést mutat ugyanez idő alatt. A feltétlen erdőtalajon álló erdők csökkenése 1893 óta 1507 hektár, míg a nem feltétlen erdőterületek kiterjedése 72 hektár emelkedést mutat. A véderdőknél ismét csökkenés, még pedig 53 hektárnyi észlelhető.
Érdekesek a fanemekben beállott változások, melyeket a következő összeállítás tüntet fel, ugyancsak az előbbi időszakra nézve, hektárokban:
Év | Tölgy | Bükk- és más lomberdő | Fenyő |
1893 | 61.702 | 17.971 | 656 |
1894 | 59.804 | 18.299 | 1.407 |
1895 | 59.678 | 18.329 | 1.516 |
1896 | 59.305 | 18.604 | 1.526 |
1897 | 59.254 | 18.579 | 1.539 |
1898 | 58.835 | 18.729 | 1.535 |
1899154 | 58.823 | 18.747 | 1.534 |
1900 | 58.498 | 18.933 | 1.802 |
1901 | 58.528 | 18.896 | 1.828 |
1902 | 58.084 | 18.925 | 1.830 |
1903 | 58.084 | 18.974 | 1.829 |
1904 | 57.953 | 19.048 | 1.840 |
Vadászat.
E táblázatban mindenekelőtt a tölgy számbavehető háttérben maradása tűnik fel. Egy-két megszakítással, a tölgyerdők is állandó, lassú csökkenést mutatnak. Az 1893. évben még az erdőségek 78.0%-a volt tölgy, ma azonban már csak 74.6%. A bükk- és egyéb lomberdő állománya az utolsó tizenkét évben eléggé szépen emelkedett, úgy, hogy ma körülbelül 1077 hektárral nagyobb területet foglalnak el ezek a fanemek, mint tizenkét évvel ezelőtt. A bükk- és egyéb lomberdők részesedése 21.2%-ról 24.1%-ra emelkedett. Ugyancsak szép emelkedést mutat a fenyőfa. Míg 1893-ban az erdőterületnek alig 0.8%-a volt a fenyves, addig ma már az erdő-terület 2.3%-át képviseli.
A vármegye területén a vadászat a terjedelmes erdőkben igen szép. Tekintélyes számban fordúl elő a szarvas, különösen pedig az őz. A vaddisznó, kivált a vármegye éjszaki vidékén, a selmeczi, bakabányai és börzsönyi hegyekben található és nem ritkán jelentékeny károkat is okoz. A madárvilág is gazdag. A fogoly igen nagy mennyiségben fordul elő és a fáczán is számos. Császármadár szintén akad. A vizimadarak azonban csak kisebb mennyiségben vannak képviselve. Ezek között leggyakoribb a vadrucza, míg a többi madárfaj inkább csak szórványosan fordúl elő. Vízi szalonka csak elvétve kerül a vármegye területére, de az erdei szalonka, a nagy erdőségekben, gyakoribb.
A kártékony emlős vadak között a róka és a menyét a legjelentékenyebbek. Előfordúl a nyest, görény és a borz is. Medve a vármegye területére ritkán téved.
Pontos és teljesen megbízható adatok az elejtett vadakra vonatkozólag nincsenek, minthogy nem mindenhol vezetnek lőjegyzéket és még kevesebb helyeken vezetik azokat pontosan. Mindazonáltal nagyjában tájékozást nyújthatnak a vármegye területén elejtett vadakról az alábbi adatok, melyekre nézve meg kell jegyeznünk, hogy azok a fentemlített körülmény következtében inkább felfelé egészítendők ki.
A m. kir. beszterczebányai erdőfelügyelőség adatai alapján az 1903. év folyamán az alábbi vadmennyiség került egyes fajok szerint lelövésre;
I. Hasznos vadak:
Szarvas | 63 |
Őz | 182 |
Vaddisznó | 65 |
Mezei nyúl | 3400 |
Császármadár | 33 |
Fáczán | 232 |
Fogoly | 4953 |
Fürj | 571 |
Haris | 105 |
Vadlúd | 8 |
Vadrucza | 165 |
Erdei szalonka | 293 |
Vizi szalonka | 5 |
Vadgalamb | 96 |
Fenyves és huros rigó | 65 |
Különféle szárnyas | 30 |
Összesen | 10.266 |
II. Kártékony vadak:
Borz | 19 |
Vidra | 6 |
Vadmacska | 50 |
Róka | 304 |
Nyest | 60 |
Görény | 42 |
Menyét | 210 |
Különféle emlős | 57 |
Sas és keselyű | 34 |
Sólyom, kánya, ölyv, vércse | 443 |
Bagoly | 54 |
Varjú, szarka | 1050 |
Különféle szárnyas | 448 |
Összesen | 2777 |
Végösszegben tehát 13.043 darab vadat ejtettek el a vármegye területén, a mi szép eredmény.
A vadászterületek vadállomány és érték szerint is igen különbözők. Kivált egyes nagybirtokosok vadászterületei szép vadállománynyal rendelkeznek és szép bért érnek el gyakran a vadászterületükért; míg a kevésbbé gondozott területekért természetesen a fizetett bér is jóval kisebb. Általában a vármegye területén az elért bérösszeg kielégítő.
Az önálló vadászterületek hányada a vármegye területén körülbelül az összes vadászterület egy harmadára tehető.