« HEVES VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. A honfoglalástól 1815-ig írta Nagy Béni dr., 1815-től Orosz Ernő. KEZDŐLAP

Heves vármegye

Tartalomjegyzék

 HONT VÁRMEGYE ÉS SELMECZBÁNYA SZ. KIR. VÁROS. »

645HEVES VÁRMEGYE CSALÁDAI.
Irta Orosz Ernő. Bevezető részszel ellátta ifj. Reiszig Ede dr.
A Mátra rengetegeitől délre, egészen a Tiszáig terjedő s nyugaton a Zagyvától határolt terület, melyet sűrűn szelnek át a Mátra hegységből eredő folyók és patakok, különösen alkalmas volt egy lovas nép letelepedésére, mely e területen megtalálta mindazt, a mihez hosszú vándorlása közepette hozzászokott. Míg a folyóktól öntözött legelők a honfoglalók lovainak és barmainak eltartására kínálkoztak alkalmas területül, addig a halakban bővelkedő Tisza s a Mátravidék vaddús rengetegei szintén idekötötték őket.
E terület, mely beleesett a hadak útjába, már a nagyvajdák alatt sűrűen volt megszállva. A honfoglaló magyarok előkelői nyertek letelepülési helyet e területen, melyet birtokukba véve, benépesítettek, úgy hogy a nemzeti királyok uralkodása alatt betelepülő idegeneknek már nem jutott az itteni földből.
Színmagyar, előkelő nemzetségek ütöttek itt tanyát, melyek a XII. században már jelentékenyen kiterjeszkedtek. Gyöngyöstől keletre, ott, a hol egykor a sári monostor állott, volt az Aba nemzetség főfészke. A mai Abasár környéke még a XIII. században is e nemzetség birtoka. E nemzetséget joggal köthetjük a harmadik királyhoz, Aba Sámuelhez, a kit a krónikák egyhangú tudósítása szerint, a sári monostorban temettek el, mely monostor kegyuraiként az oklevelek az Aba-nemzetség Csobánka-ágát nevezik meg, mint olyant, mely az ágat az alapítás jogánál fogva megillette. E nemzetség előkelő származása még a XII. században, tehát Anonymus korában is ismert volt; előadásából azonban csak annyi érthető, hogy a nemzetség egyik tagja Pata volt s egy földvárat építtetett Gyöngyöstől nyugatra, mely tőle vette a nevét. (Gyöngyöspata.)
Mint már említettük, a mai Abasárt tekinthetjük a nemzetség ősi fészkének. E hely körül csoportosultak a nemzetség ősi birtokai, melyek szinte összefüggő egészet alkottak. Bármennyire is szétágazott e nemzetség, még a legmesszebbre szakadt ágak is igyekeztek egy talpalatnyi földet megtartani emlékül, mely őket a közös törzshöz fűzte. A XIII. század második felében e tájon már e nemzetségnek tíz ága volt birtokos. Így Gyöngyös, mely a XIII. században részben a Rédei-, kisebb részben az Aszalai ágé, a XIV. században a Csobánkáké volt. Tarján (Gyöngyöstarján) szintén egyike az ősi birtokoknak, melyen a Szalánczi és a Tarjáni-ág osztozott. Pata 1232 előtt még nem volt teljesen az Aba-nemzetség birtoka; de az Aba-nembeli részt is két meglehetősen távolálló ág: a Csobánka és a Lipóczi bírta. Adács szintén a nemzetség ősi birtoka volt; 1337-től kezdve kizárólag a Kompolti ágé; e nemzetség ősi birtokai közé tartoztak Solymos (Gyöngyössolymos) és Ugra (Hevesugra). Mindkét helységtől a nemzetség egy-egy ága vette a nevét. (Karácsonyi János: Magyar Nemzetségek I. 39.)
Mellőzve e kiterjedt nemzetség már vármegyékben letelepedett ágait, a Heves vármegyében virágzó ágak birtokviszonyait a következőleg csoportosíthatjuk: 1. Adácsiak; ez az ág Adács falu egy részét bírta, melyet 1337-ben az ugyane nemzetségből származott Kompolti Imrének eladott. 2. Amadé ága. Ez ágnak kimagasló tagja I. Amadé (1278-1311) országbíró, két ízben nádor, Kassa város ura. Hevesben övé volt Gyanda egy része, melyet I. Károly király János és László nevű fiaitól, a kik hűtlenségbe estek, elvett és 1319-ben Kompolti Gergelynek adományozott. 3. Az Aszalai ágból származott Marhard fiai 1302-ben Gyöngyösön bírtak egy darab földet; 1322-ben ugyanez a föld unokáié volt. 6464. A Borh-Bodon-ág Sirok várának ura volt 1320 előtt, melyet Dózsa erdélyi vajda Drugeth Fülöppel együtt elfoglalt. 5. A Csobánkák birtokai Gyöngyös és a mai Tarnazsadány között terültek el. Övék volt Bene vára, melyet az 1302-ik évi osztály alkalmával Csobánka fia János fiai; László, Sámuel és Dávid három részre osztottak. Csobánka fiai, a kik Csák Mátéhoz pártoltak, 1320 után elvesztették ősi javaikat. Sámuel fia Dávid ugyan még 1344-ben is követeli az ősi javakat, de hiába, mert ezeket Rafain bán örököse: Dózsa nádor nyerte adományul. 6. A Debrői-ág, miként ezt az 1352-ik évi egyezséglevélből tudjuk, a mai Feldebrő, Tótfalu és Német-Kál helységeket s 1302-ig a Hort táján levő Szekeresegyház egy részét is bírta. Ez ágból Makján 1286-ban a nádori méltóságot viselte; Demeter fia Miklós (1352-1358) alországbíró volt. 7. A Kompolti-ág az Aba-nemzetség egyik legkimagaslóbb hajtása, mely az egész középkoron át előkelő szerepet vitt Heves vármegyében. Őse I. Kompolt. Ennek fia II. Kompolt comes, a ki 1262-ben Visznek földjét vette meg, valamivel előbb pedig Domoszlót szerezte; 1264-ben Tarnaörsöt nyerte adományul. Fiai folytatták a birtokszerző munkáját. Péter (1273-1318) a királyi étekfogók kanczellárja, majd királynéi tárnokmester. Fiai: Gergely, a Domoszlai család őse, István és III. Kompolt 1344-ben Heves vármegye főispánjai; tőlük ered a Nánai Kompolti család. Péter testvére Pál comes (1271K1298), fia, Imre 1324-ben siroki várnagy, szintén számos birtokot szerzett. Midőn fiai, János, Miklós, István és Imre 1348-ban megosztoztak az apai örökségen, többi között a következő birtokok voltak kezükben: Visonta, Karácsond, Heves, Markaz, Tarnaörs, Adács, Egyházas-Detk, Negyvenháza, Toma, stb. A fenti Jánostől származik a Visontay család. Imre a Detky család őse. 8. A Rédey-ág a Gyöngyöstől nyugatra eső Rédén kívül, 1302 előtt Gyöngyös egy részét bírta. Birtokos volt Fancsalon (ma Rózsaszentmárton) és Hídvégen is, melyet Vörös Dezső akart elfoglalni, de Nagyrédei László és Miklós 1345-ben e foglalás ellen tiltakoztak. 9. A Solymosy-ág egyetlen ismert birtoka Gyöngyössolymos, melyről csak Gyöngyös határjáró leveleiben van említés. 10. A Tarjáni-ág főbirtoka a mai Gyöngyös-Tarján. Az 1275-ben kelt határjáró-levél szerint Oroszit, Körtvélyest (ma egy hegy neve) és Gereget is bírta. 11. Az Ugrai ág Ugrán (Hevesugra) volt birtokos. Ez ág sarja, Balázs 1343-ban beigazolta, hogy a sári monostor kegyurasága harmadrészben ezt az ágat illeti meg. 12. A Verpeléti-ágból csupán Nagy Leusták (1271) emelkedik ki, a ki Verpeléten kívül Tiszaburán, Újfaluban és Litériben volt birtokos.
Az Aba nemzetségen kívül a XIV. század közepéig még a következő nemzetségek tünnek fel a vármegye területén:
Apocz. E nemzetségre vonatkozólag még a XIII. század első felében vannak okleveles adataink. Tagjai közül kiválik Detre, a ki 1241-ben a sajómezei ütközetben a király életét megmentette, azért Sáros vármegyében nyert birtokokat. A nemzetségi ősi birtokai IV. Béla király 1261-ik évi oklevele szerint Tiszanánával voltak határosak; az övé volt a Tiszanána és Cserőköz közötti Vészefalu.
Baksa. E nemzetség birtokai a Zagyva felső völgyében terültek el. Egyik birtoka Bátony, mely 1280 előtt és Szajla, mely még 1329-ben is e nemzetség birtoka. Birtokainak zöme azonban inkább a Bodrogközben terül el; hogy ezeket megtarthassa, feláldozta mátravölgyi jószágait s így a XIV. század első felében már elköltözött Heves vármegye területéről.
Bék. Alkalmasint palócz származású nemzetség. Egy tagja: Szentdomonkosi Varju Miklós, Széchenyi Tamás szolgálatába szegődött, a kitől 1350-ben Laskó helység felét kapta jutalmul. (Karácsonyi i. m. I. 228.)
Bél. E nemzetség ősi birtokai a Bélvölgyben, Apátfalva környékén terültek el. E völgyet egy XII. századbeli, kún eredetű főúr népesítette be s választotta magának lakóhelyül. E nemzetség idővel nagyon elszaporodott. 1282-ben már 12 ágazatot alkotott. A mint a nemzetség szaporodott, a béli völgyből csakhamar a mai Heves vármegye területe felé terjeszkedett. 1282-ben már a nemzetségé volt Mikófalva, melyet az e nemzetségből származó II. Mikó telepített és határait Monosbél területének egy részével gyarapította, továbbá Bekölcze (1381), Szúcs és Borosznok. E nemzetségből származnak a Bekölczey, Mikófalvi és Sajó-Németi Bekény, Sajó-Németi, Ugfi, Szent-Mártonbéli s más családok.
Dém. E nemzetség tagjai Péter, Demeter, Miklós, Csépán és István, a tatárjárás után Tiszabő területét nyerték Geregye Pál ispántól és melyben IV. Béla király 1257-ben megerősítette őket.
647Kacsics. Ez az ősi előkelő nemzetség, melynek ősi fészke Nógrád vármegyében volt, csak a XIV. század közepén szerzett birtokokat Heves vármegyében. Széchenyi Farkas nógrádi főispán fia Tamás, (1299-1354) erdélyi vajda, tárnokmester és országbíró, korának egyik leghatalmasabb és leggazdagabb főura 1327-ben a hűtlen Aba nembeli Csobánkák ősi birtokait nyerte a királytól adományul, mint Gyöngyös várost, Bene, Halászi és Nagyút falvakat; ezekhez 1329-ben vétel útján Zsadányt szerezte ugyancsak az Aba nembeliektől. Fiai közül Kónya Miklós (1330-1354) a királyné főtárnokmestere, szepesi és sárosi volt. Kónya Miklós dédunokája, László (1422-1459), nógrádi főispán, kinek két leánya volt. Ezek közül Hedviget a Tomaj-nembeli Losonczi Bánffy Albert, Annát a Gúthkeled nembeli Gúthi Országh János vette nőül. E házasság révén a Széchenyi család birtokai a Losonczi Bánffyakra és a Gúthi Országhokra szállottak. (Wertner Mór: Magyar. Nemz. II.)
Miskolcz. Ez előkelő nemzetség ősi fészke Borsod vármegyében volt s csak egyik ága: a Csabai-ág szerzett birtokokat Heves vármegyében. Ez ág sarja, Miklós ugyanis, 1291-ben a Borsod vármegyében levő csabai birtokát átadta anyjának, hitbére és hozománya fejében. Anyjának második férje, Német Pál, nevezett Miklóst fiává fogadván, őt Erdőárka, Mezőárka és Iván falvakban levő jószágaiban részeltette. (Karácsonyi i. m. II. 373.)
Pettho. E nemzetség tagjai Csete, Pál, Póka és Jakab, a Dém nembeliekkel 1242-ben Geregye Pál comestől, az egykor szerecsenektől lakott, de a tatárjárás alatt kipusztult Tiszabő helységet nyerték adományul.
Rátót. Az idegen származású Rátót-nemzetség, mely a krónikák szerint Kálmán király uralkodása alatt költözött hazánkba, eredetileg Veszprém vármegyében és Vácz környékén telepedett le s csak a XIII. század második felében szerzett birtokokat Heves vármegyében. E nemzetség sarja Domokos tárnokmester fia, Porcz I. István (1265-1277), a ki a IV. Béla és fia István között kitört harczban az utóbbihoz pártolt, István ifjabb király, hű szolgálatai jutalmául az ifjú királyné főlovászmesterévé nevezte ki, egyúttal neki adta az ágasvári uradalmat, a hozzátartozó Ágasvár, Kutassó, Bárkány és Tar falvakkal, továbbá a pásztói cziszterczita rendű apátság kegyuraságával. Istvánnak egyik fia Domonkos (1270-1320) tárnokmester és nádor, kinek hasonnevű fiától származik a Pásztohi család. István másik fia László (1283-1325), ennek fia István (1347), a Tary család őse. A nemzetség emez ága, az ágasvári uradalmon kívül, még a következő helységeket bírta: Hasznost, mely 1265-ben még Tar határrészeként szerepel, Födémest, melyet a fenti László bán másik fia Olivér 1331-ben vásárolt meg Baranyamegyei Balázs fia Miklóstól és nejétől Klárától, Bátonyt, továbbá 1283-tól Dorogot, végül 1299-ben csere útján Poroszlót. (Karácsonyi i. m. III. 16., Wertner Mór i. m. II. 291.)
A Sártiván-Vecse nemzetség jóval a tatárjárás előtt telepedett le a vármegyében. E nemzetség sarja Gyula fia Barakony, 1219-ben a poroszlai monostor apátját segíti a terecskei apáttól ellene indított perben. Fia II. Gyula (1244-71) mindig Poroszlón lakott, bár Esztergom vármegyében is voltak birtokai. Fia István 1278-ban az általa okozott károkért kénytelen volt Poroszló egy részét átengedni Pál bányai ispánnak és hozzátartozóinak; 1299-ben pedig atyafiaival: Miklós fiaival Demeterrel és Mártonnal, Poroszlót monostorával együtt, a Rátót nembeli domonkos tárnokmesternek adta cserébe Ohát monostoráért, Csegéért s több kisebb tiszamenti helységért. A nemzetség poroszlói ága a XIV. század elején végkép eltünik. Az oháti és csegei uradalmak ekkor már más családok birtokában voltak. (Karácsonyi i. m. III. 33.)
A Szalók nemzetség, melyről Anonymus is megemlékezik, szintén egyike azoknak a nemzetségeknek, melyeknek a sarjai már a XII. században előkelő helyet foglaltak el. E nemzetség egyik ága Eger-Szalókon volt birtokos, melyet az 1248. évi oklevél szerint, még a tatárjárás előtt bírt. Ez az ág bírta Tiszaszalókot is, melynek határjelölő levelét Martonos fia Márk 1284-ben átiratja. Martonos testvére volt András; fia Domonkos 1270-ben a Tomaj-nemzetséggel egyezkedett a Tiszára nézve; ennek fia Miklós (1337) a Szalóky család őse.
Tomaj. Előkelő nemzetség, mely Anonymus szerint még Taksony fejedelem idejében jött be hazánkba s tőle az abádi rév mellékét kapta letelepülési helyül. E nemzetség losonczi ága Sarudtól és Hevestől délre, egész a Tiszáig 648elterülő földet bírta. I. Pelbárt fiai János és Pelbárt 1270-ben egyezkedtek a Szalók-nembeliekkel, mely egyezség szerint a Tiszának innenső része a Tomaj nemzetséget illette. Az abádi ág Abádon és Szent-Imrén volt birtokos. Az övé volt Sebestyénfalu is, melyet 1279-ben elidegenített, de 1336-ban igényt tartott reá.
A XV. században az egri püspökség és a káptalan nagy kiterjedésű uradalmai mellett, néhány főúri család bírja a vármegye legnagyobb részét. E főúri családok közé tartozik a Nánai Kompolti család, mely főleg az Anjouk uralkodása alatt szerez nagykiterjedésű birtokokat a vármegye területén. Övé Nána és Oroszlánkő vára. Kompolti István, elődeihez hasonlóan, számos birtokot szerez 1403-ban Pélyt és Patát, 1404-ben Miskét, 1409-ben Szentmiklóscsánya és Agarcs birtokokat, 1416-ban Kömlő, Folt és Makegyháza helységeket nyeri a királytól. 1417-ben engedélyt nyer, hogy a magban szakadt Debrői Miklós birtokait, Debrőn, Csálon, Tótfaluban és Kálon elfoglalhassa. 1421-ben Visontán és Karácsondon nyer birtokokat. A XV. század második felében újabb adományokat nyer. Így I. Lászlótól Tas és Encs helységeket, 1472-ben az Országhokkal együtt a Zariak birtokait Mátyás királytól, 1489-ben az övé Heves és Markaz is.
A Mátra nyugati és éjszaki oldalán a Pászthoiak és a Tariak birtokai terültek el. A Tariaké volt Ágasvár, melyet még István mester a Pásztohi és a Tari család őse nyert V. István királytól. Tari László 1389-ben az általa kiváltott Sirokvárát nyeri adományul Zsigmond királytól; e vár 1465-ig maradt a Tari család kezében, midőn Tari György azt Gúthi Országh Mihálynak és a Nánai Kompoltiaknak elzálogosította, 1472-ben azután a Nánai Kompoltiak nyerték adományul. Sirok várához tartozott Sirok, Verpelét, Nagyberek és Szajla, azonkívül a Tariak 1454-ben még Pásztó, Tar, Ráczfalu, Rozsnok és Terebes helységben voltak birtokosok. A Pásztohi család birtokai Pásztó és Hasznos vára környékén terültek el. Övék volt Hasznos helység; Ders és Vésze helységekben is voltak részeik.
A Mátra délnyugati oldalán a Széchenyiek voltak birtokosok. E család, mint fentebb láttuk, az Anjouk uralkodása alatt szerzett birtokokat a vármegye területén. Övék volt 1411-ben Bene vára, Gyöngyös egy része, Gyöngyös-Tarján és Gyöngyös-pata; Széchenyi László 1455-ben Gyöngyös város felét, továbbá Alcsi, Szászberek, Szabolcs, Szentiván és Fokoró helységeket elzálogosította Országh Mihálynak és Losonczy Albertnek. Bene vára már 1424-ben a király birtoka volt. Széchenyi László halála után a Széchenyi birtokok Országh Mihály fiára, Jánosra és Losonczy Albertre szállottak, a kik 1461-ben és 1481-ben Gyöngyös város felét, Pata és Arján városokat, továbbá Fokoró, Szentiván helységeket végül Szászberek felét nyerik adományul Mátyás királytól.
A Rozgonyiak már 1411-ben szereztek birtokokat a vármegye területén; ekkor veszik zálogba Szőkét és Foltot a Poroszlaiaktól s nyerik a királytól Farmost adományul. Idővel mindegyre több birtokot szereznek. 1430-ban Ivánra és Poroszlóra kapnak királyi adományt. 1435-ben zálogba veszik Gyöngyös felét, továbbá Bene, Zsadány, Halász és Szászberek részeit. 1438-ban a Debrő, Tótfalu, Kál és Csál helységekben levő részbirtokokba iktatják őket. 1459-ben övék Debrő vára is. 1460-ban Pohárnok István birtokait nyerik adományul.
A köznemesség sorából nagyobb birtokosok voltak még e korszakban az Abádiak, a kik 1480-ban Abád helységet a vámjával együtt elzálogosították a Besenyeieknek. A Besenyeiek 1403-ban a hűtlen Császiak jószágait nyerik adományul. 1466-ban Besenyő, Süly, Sző, Tepely, Halmaj, és Terpes helységekben birtokosok. Az Egerszalóki családé volt Egerszalók és azonkívül 1470-ben Poroszló, Iván helységekben voltak birtokai. A Kazai Kakas család 1415-ben új adományul nyeri Pásztó, Dorog és Bátony részeit. 1487-ben az Asszupatakiaknak elzálogosították alsó-Bátony és Vámos-Uraj részeit. A Nagylucsei család 1484-ben a hűtlen Vécsi Gáspár birtokait Vécsen, Alatkán, Cserőközön kapja Mátyás királytól, Pálóczi Mátyás 1412-ben Szücsi, Fajsz, Ecséd és Réde helységeket 1421-ben pedig a magban szakadt Visontai István jószágait kapja. E család 1445-ben Pétervására és Köves mezővárosokat bírta. A Rédei család Rédén kívűl 1459-ben Varaszó és Szentdomonkos, 1462-ben Egerszalók és Tiszaszalók helységekben volt birtokos. 1473-ban Rédei János Nagyút és Bál-Püspöki részeit nyeri a királytól. A Szőlősi család 1472-ben Igaron és Gyámán, 1487-ben Vakméra, Egyházasméra és Szentmártonméra helységekben birtokos. A Kanizsai család csak a XV. század vége felé birtokos a vármegyében. 1497-ben e 651család kezében találjuk Bene várát - mely ekkor már megszünt erősség lenni - és a hozzátartozó birtokokat. (Csánki: Magyarország Tört. Földrajza. I.)
A mohácsi vész utáni birtok-viszonyokról az adóösszeírások nyújtanak adatokat. Különösen becsesek ezek az összeírások, mert feltüntetik az egyes birtokosok kezében levő porták számát; de egyúttal elénk világot vetnek arra a pusztításra, melytől a vármegye a Buda elestét követő évtizedekben mindegyre többet szenvedett. Összegezve az 1549-1552. évi összeírás adatait a vármegye legnagyobb birtokosai e korban a következők voltak: az egri püspöké volt: Czegléd, Tisza-Nána, Sarud, Mezőhidvég, Kis-Buda, Fedémes, Halász, Nagy-Tálya, Maklár, Örs, Örvény, Túrkevi, Túrkeddi, Abony, összesen 213 porta. Országh Kristóf, kinek kiskorúsága alatt gyámja Losonczy István kezelte az Országh-féle birtokokat: Szent-Jakab, Szajla, Tar, Sirokalja, Verpelét, Domoszló, Visonta, Átány, Heves, Markaz, Karácsond, Detk, Sár, Pata, Tarján, Örs, Süly, Köre, Abád, Fegyvernek, Roff, Ványa, összesen 267 porta. Ebből azonban Roff, Ványa és Abád Losonczy-birtokként levonandó, s így az Országh családot 189 jobbágytelek uralta. Perényi Gáboré volt: Parád, Bodony, Derecske, Barla, Pétervására, Debrő, összesen 54 porta. Bebek Ferenczé Hort, Adács, Ecséd, összesen 24. Báthory Endréé Szászberek, Kürt, Poroszló, Farmos, összesen 33 porta. Az egri káptalané: Szalók, Heves-Iván, Poroszló, Nagyiván, Aranyos, összesen 51. Jakcsy Mihályé Köre, Heves, Fegyvernek, Ványa, összesen 55. Károlyi Péteré Poroszló, portáinak száma nincs feljegyezve. Bornemisza Imre Zarándon 3, Balassa Kömlőn 7, Andorka János Kunhegyesen 12 portát bírt.
Közbejött a törökök 1552. évi pusztító hadjárata, melynek hatása meglátszik az 1553. évi összeíráson. 1553-ban csupán 148 helységben írták össze a portákat, melyek az egyes birtokosok között a következőleg oszlanak meg: Báthory András 21 porta, egri káptalan 38 porta, egri őrkanonok 4 porta, egri püspök 170 porta, Horváth Ferencz 6 porta, Jakcsy Mihály 13 porta, Károlyi Péter 3 porta, Losonczy István 113 porta, Perényi Gábor 64 porta.
A XVI. század második felében, nagy változás áll be a vármegyei birtokviszonyok tekintetében. Országh Kristóf, a vármegye legnagyobb világi birtokosa, 1567-ben örökös nélkül elhalván, neje Zrinyi Ilona, aki később Balassa Istvánhoz ment nőűl, továbbá testvérei Borbála, Török Ferenczné, Ilona Perényi Gábor özvegye, nagynénje Országh Magdolna, Bánffy István özvegye, pereltek egymással az óriási vagyon fölött. A perlekedők közül Országh Borbála Török Ferenczné járt legjobban, a ki 1569-ben Miksa királytól a következő Országh-féle javakat nyerte adományul: Sirok és Oroszlánkő várak, Sirokalja, Verpelét, Nagyberek, a Tarna patakon levő malom, Nána, Domoszló, Markaz, Detk, visonta, Ugra, Zaránk, Eörs, Pél, Kőtelek, Köre, Gyenda, Karácsond, Györk, Visznek, Kőkút, Atkár, Átány, Szakálos, Mosó-Halom, Szent-Jakab, Tarvára, Heves, Fegyvernek, Ványa, Pata, Tarján, Gyöngyös városok, Szászberek, Alcsi, Fokoró, Szent-Iván, Ágasvár, Kékespuszta, Mátar, Mátraerdeje és Pásztó harmadrésze. (Heves Várm. Története II. 251.) Országh Ilona férje Perényi Gábor, a Pálóczy javak birtokosa, attól tartván, hogy szintén örökösök nélkül fog elhalni, a Pálóczy-féle javakat, melyekre a Dobó testvérek tartottak igényt, nejének biztosítani akarván, 1563-ban a kincstárral szerződést kötött, mely szerint magtalan halála esetén özvegy részére Sztropkó és Terebes várak birtokul maradván, a többi javai, nevezetesen Debrő és tartozékai: Kál, Tófalu, Bodony, Derecske, Barla és Gyöngyös egy része a fiskusra szállanak. A Losonczyak is fiúörökösök nélkül haltak el. István leánya Anna, Ungnád Kristófhoz, a későbbi egri várkapitányhoz ment nőűl. A Losonczy-birtokok e házasság következtében részben az Ungnád családra, részben - adományozás útján - Várday Mihály tulajdonába mentek át. Várday is örökösök nélkül halt el. Az ősi Losonczy-féle javak 1582-ik évi összeírása a következő birtokokat sorolja fel: Tomaj Ungnádé és Várdayé, Abád Ungnádé és Várdayé, Bánhalma hasonlóképen, Pata felerészben Ungnádé és Várdayé, felerészben Homonnayé; Gyöngyös-Tarján, úgy mint Pata, három részre oszlik. Gyöngyös 178 portájából a fele Báthory rész, negyedrésze Homonnayé, a másik negyed Ungnádé és Várdayé, Gyöngyös egyrésze, valamint a debrői uradalom, 1603-ban Rákóczy Zsigmond erdélyi fejedelemmé lett. (U. ott II. 333-34.) A Báthory-birtokok Gyöngyös, Bene, Poroszló, Farmos, Iván, Szászberek, Kürt, a Báthory fi-ág kihaltával szintén peressé váltak. Ezt a Homonnayak 652és a Kisvárdayak igényelték, de a gyöngyösi részt Esterházy Pál szerezte meg; Esterházy Miklós nádor 1635-ben Encs és Bene pusztákat kapta.
A vármegye törökhódoltság korabeli nagybirtokosait az 1675. és 1685. évi összeírások tünettik fel. Ez a nagyobb birtokosságot szolgabírói járások szerint sorolja fel, rendes taksájának megjelölésével. E szerint a következő nagyobb birtokosok voltak a vármegyében: az egri püspök, az egri káptalan, Koháry István, Esterházy Miklós és Sándor, Rákóczy Fe3rencz, Erdődy György, Bossányi Miklós, Haller György, Dorogffy István, Bikk Ferencz, Mácsik György, Gellérffy István, esztergomi káptalan, Semsey György és Melczer János.
Sokkal becsesebb az 1685. évi összeírás, mely 40 megyebeli községet sorol fel a birtokosok nevének megjelölésével. Ez összeírás szerint a következő birtokosok voltak a vármegyében: Rákóczy László Poroszló, Kis-Köre, Kál, Réde, Parád, Bodony, Balla és Derecske helységekben volt birtokos. Tornay Ferenczé volt Keszi, Borbély Balázsé Bura, Huszár Imréé Bod, Gellerffyé Erdőtelek. Török Ferencz Kisköre helység egy részét bírta. Wesselényi Pálé volt Heves, Balla és Derecske helységeket bírta. Fáy György Kiskörén, Ádám pedig Sáron volt birtokos. Fáy Ferencz Ecsédet bírta. Vay György Átány, Vay Ádám Csány és Apcz helységekben volt birtokos. A Haller család Átány, Visonta, Sár, Tarján helységeket bírta más családokkal együtt; Koháry István grófé volt Adács és Eőrs egészen, Tarján részben. Almássy János Fügeden, Halászon, a Bossányiak Visontán, Sáron, Taron voltak birtokosok. Deák János Pélen, Lósy Átányon, a gróf Esterházyak Sáron, Visontán voltak birtokosok. Mocsáry Balázs Szücsit és Berki Miklóssal együtt Oroszit birta. Pétervására nagyobb része Keglevich Miklósé, részben Semsey Pálé és Csanádyé volt. Váraszót Szilasy István bírta. Erdőkövesd Légrády Istváné és Báthory Lászlóé, Szent-Erzsébet Eösz Gáboré, Recsk Recsky Györgyé, Szajla Szopeky Pálé volt. Mindszenten Nemes Pál, Dorogházán Dorogházy István, Maczonkán Báthory Farkas bírt földesúri joggal. A Fejérpatakyak Csányon és Fancsalon, Balássy István és Darvas János Apczon, Szalay György Fancsalon volt birtokos. Tass: Tasy Miklós özvegyének birtoka volt. Tasy István Fügeden, a Sőtér család ugyanott és Sáron volt birtokos. (Heves várm. tört. III. 388.)
Eger vára visszavételével a török világ véget ért a vármegyében. A török hódoltság utáni birtokviszonyokra élénk világot vet az 1693. évi adóösszeírás, mely az egyes birtokosok jövedelmét is feltünteti. A megtartott összeírás és birtokbecslés eredményéhez képest a következő uradalmaknak és birtokosoknak volt 300 forinton felüli jövedelme. Királyi fiskus 452 forint. Egri püspök: 3849 forint. Egri káptalan 1046 forint. Hatvani prépost 380 forint. Sári apát 300 forint. Gróf Erdődy György 331 forint. Gróf Koháry István 912 forint. Bagni marquis 2400 forint. Glöcksberg ezredes 722 forint. Báró Buttler János 1000 forint. Pocska Leo 1000 forint. Enzinger a nánai uradalma után 948 forint. Penz János 1341 forint. Beneken egri sótiszt 300 forint. Deák Pál ezredes, Berthóthy István ezredes 1480 frt. Nagy András 343 frt. Sőtér család 317 frt. Maithényi György 448 forint. Dorogfy özvegye 375 forint. Szijártó István 421 forint. Berthóthy Gábor 485 forint. Laczkovics István 468 forint. Kovács András 600 forint. Bartha György 310 forint. Kovács Mihály 400 forint. Polgár István 500 forint. Szabó András 600 forint. Szabó János 437 forint. Polgár György 400 forint. Csató Péter 400 forint. Bajcsi Ferencz 401 forint. Csőke Mihály 408 forint. Almássy György 622 forint. Szabó Máté hatvani postamester 328 forint. Az összeírásból láthatjuk, hogy a nagyobb birtokosok között számos új család foglal helyet: ezek mind 1687 után nyertek birtokokat, míg a régi birtokos családok sarjai, mint Rákóczi Ferencz, gróf Forgách Simon, gróf Esterházy István, báró Haller Samu, báró Keglevich Ádám, Vay Ádám, báró Károlyi Sándor, a Nyáry, a Huszár, a Földváry, a Fáy és a Bossányi családok jövedelmeit 300 forinton alul becsülték. (Heves Várm. Tört. IV. 48.)
Ama mélyreható változást, mely a szatmári békekötés után a vármegyei birtokviszonyok terén végbement, élénken feltünteti az 1741. évi összeírás, melyet a vármegyére kivetett 10 lovas kiállítása czéljából tartottak meg. Ez összeírás szerint az egri püspökön és a káptalanon kívül a következő nagybirtokosok voltak a vármegyében: gróf Stahremberg bírta a hatvani uradalmat, 653gróf Koháry tábornok Adácsot, Viszneket és Hortot, báró Grassalkovich Antal személynök Radvánszkyval, a debrői uradalomnak azt a részét bírta, mely egykor Rákóczi Ferencz fejedelemé volt. A Nyáry családé volt az egykori Országh-féle siroki uradalom, mely Gyöngyös város egyrészére és 21 helységre terjedt ki, mely helységekben összesen 105 3/4 porát írtak össze; így e családé volt a vármegye összes portáinak majdnem ötödrésze. A gróf Forgách család szintén az Országh-féle javakból Gyöngyös, Pata és Tarján egy részét bírta. Báró Orczy István Gyöngyös, Abád, Poroszló, Ivánka, Váraszó stb. helységben volt birtokos. Almássy Jánosnak gyöngyösön, Halászon, Török-Szent-Miklóson, Tiszabőn, Boczonádon, Mérán, Fügeden, Zaránkon, Zsadányban, Vécsen, Halmajon és Mikófalván voltak birtokai. Stessel Kristófnak Kürth, Sas, Ugh, Zaránk, Zsadány és Nagy-Réde helységekben 21 portája volt. Podmaniczky János Vezsenyt és Földvárt, a Paluska és a KÁllay család Túrt bírta. A Földváryak Szücsiben, Orosziban és Czibakházán voltak birtokosok. Farkas István özvegye Tiszaszalók, Szóláth és Istenmezeje helységekben volt birtokos. Forgách grófné, a Recsky családdal együtt Burát, Halmajt, Inokát, Nagyrévet bírta. Az esztergomi káptalan Szurdokpüspökiben és Atkáron, gróf Károlyi Poroszlón, Vezekényen, gróf Buttler Erdőtelken, Vay Ádám Csányon és Szuhán, gróf Keglevich Berthóthy Istvánnal Pétervásáron, Kövesden, Bocson, Váraszón és Szucson volt birtokos. (Heves Várm. Tört. IV. 223.)
A vármegyében lakó nemesek számáról az 1754-55. évi országos nemesi összeírás nyújt felvilágosítást. Ez összeírás szerint Heves- és Külső-Szolnok vármegyében 931 nemest találtak; ebből csak 196 volt birtokos nemes, a többi (735) armálista. Ez az összeírás azonban nem teljes. A főúri családtagok közűl, báró Bossányi Gáspár özvegye, gróf Buttler Gábor, báró Haller Zsigmond és Sámuel fordulnak elő. A vármegyében birtokos főurakról az 1764. évi összeírás ad számot. Ez összeírás szerint a következő főrangú birtokosok voltak Heves- és Külső-Szolnok vármegyében: herczeg Esterházy Miklós, Buttler Gábor, Esterházy Károly, Forgách János, Miklós és Zsigmond, Grassalkovich Antal, ifjabb Grassalkovich Antal, Illésházy József, Károlyi Antal, Keglevich Gábor és gróf Teleki Ádám, özvegy Szemeréné szül. Bossányi Krisztina, Haller Samu, Orczy Lőrincz, Paluska Keresztély, báró ifj. Révay László és Vécsey József. (Nagy Iván család tört. értes. II. évf. 235.)
A XIX. század első felében a vármegye területén a következő nagyobb világi birtokosok voltak: herczeg Grassalkovich bírta Apczot, Gyöngyös egy részét, a debrői és a hatvani uradalmat, Vécset, a gróf Esterházyak Patát, Verpelétet, a gróf Telekiek Oroszit, a báró Orczy és a gróf Szapáry családok Heves mezővárost, gróf Sztáray Verpelétet, gróf Buttler Erdőtelket, a Tarródyak Ludast, a báró Brudern örökösök Felsőnánát, báró Balassa Sándor örökösei Mátraballát, a gróf Keglevich család Pétervásárát, Füzest és részben Mikófalvát, báró Orczyné szül. gróf Pejacsevich Francziska Terepest, a báró Podmaniczkyak Apczon és Visontán voltak birtokosok. A gróf Draskovich család Vámosgyörkön, Halászon, Szentjakabon, Sáron, a báró Eötvös család Nagyrédén, a gróf Cebrián Szentjakabon, Blaskovich József és Kállay Péter Erken, a gróf Festetich család Viszneken bírt földesúri joggal. A gróf Károlyi család Poroszló egyharmadát, a Pankotay, Sombory, Nánássy, Bernáth s más családok Tiszafüredet bírták.
Alább közöljük a vármegye nemes családait, különös tekintettel azokra, a melyek a közpályán működtek és a melyek a vármegyében birtokosok:
Ágoston.
Ágoston. Tamás 1643-ban nyert czímerlevelet. Fia Mihály és annak fia István 1724-ben poroszlói lakosok. 1777-ben Pál fia János poroszlói, majd tiszafüredi, azután vásárhelyi, később törökszentmiklósi, végre tiszaföldvári lakos.
Almássy.

Almássy
Almássy. (Zsadányi és Törökszentmiklósi nemes és gróf). E hirtelen feltűnt és nagygyá lett családot joggal nevezhetjük hevesinek. Első felismerhető alakja Almássy János, a kir. tábla jegyzője (később a vármegye alispánja) Lipót királytól 1677. aug. 11-én nyert czimerlevelet. Társszerzők: fivére György, ennek neje Szabó Margit, s gyermekeik Márton, Ferencz és Erzsébet voltak; ezek azonban csakhamar Békésbe költöztek át. Az armalist 1677-ben hirdették ki. A czímerszerző 1698-ban megvette Bessenyey András sülyi, vécsi, gyandai, kőteleki, Nyáry Mihály kisfügedi, nagyfügedi, czinéri, tarcsai, domaházi, gelyei, négyesi, vattai birtokait; 1699-ben zálogjogot nyert Vezekényen s megszerezte Darvas János fogacsi és mérai, 1700-ban pedig a hűtlenségbe esett Bekény Gábor és Szuhay Mátyás nagyfügedi, mikófalvi, recski, tiszaszeghi birtokait, 1701-ben megvásárolta Zsadány és Cselőháza pusztákat és Zaránk falut. 1700-ban királyi adománylevelet szerzett Törökszentmiklós, Tiszatenyő, Szenttamás és Csépa helységekre. Fia II. János az anyagiakban nem maradt 654atyja mögött, de a szellemiekben felülmúlja őt: 1728-ban követ, 1732-ben helytartósági főjegyző, 1744-ben táblai ülnök, 1749-ben szeptemvir, 1756-ban jászkún főkapitány, 1756-ban kir. tanácsos. Fiai: I. Pál, az idősb grófi ágat alapító Ignácz József, I. Mihály, I. Antal, I. József, I. József egyik fia, II. József (sz. 1773) hevesi alispán, 1822-26-ban főispáni helytartó, gömöri főispán. I. Antalnak, kitől a ma is virágzó nemesi ág származik, II. Mihály nevű fiától való unokája volt I. Gedeon 1841-44-ben főispáni helytartó, IV. János nevű fiától pedig egyik unokája Manó, kinek fiai László, Sándor, Gyula, Edmund s ezek unokái Géza († 1909) ny. főispán, II. István cs. és kir. kamarás. I. Pál 1746-ban követ, táblabíró, 1756-ban kir. tanácsos, majd nádori jászkún főkapitány, hétszemélynök. Ennek fiai II. Pál 1776-ban kamarás, táblabíró, 1783-87-ben fiumei kormányzó, majd több vármegye főnöke, aradi főispán, koronaőr, főlovászmester, továbbá az ifjabb grófi ágat alapító I. Ignácz és I. István; ez utóbbiaknak azonban Zsigmond 1812-84 és Vincze, máltai lovag, aranysarkantyús vitéz, fiaiban magvaszakadt. II. Pálnak III. Józseftől való unokája volt III. Pál (1812-82), 1843-ban követ, 1845-ben alispán, 1849-ben a képviselőház elnöke. Az idősb grófi ág alapítója a hétéves háborúban huszárezredes, a Mária Terézia-rend tulajdonosa, lovassági tábornok, ezredtulajdonos. 1771-ben nyert grófi rangot. Ma már csupán Kristófnak, Ernő-Bódogtól való Tarnazsadányon lakó Tasziló nevű unokájában él e grófi ág. - Az ifjabb grófi ág alapítója II. Ignácz 1779-ben nádori jászkún főkapitány, 1786-ban kir. táblai bíró, 1789-ben hétszemélynök, 1790-ben követ, 1795-ben barsi főispán, 1796-ban a nemes felkelő-sereg brigadérosa, 1806-ban titkos tanácsos, 1811-ben az udvari kamara elnöke, 1812-ben temesi főispán, 1815. aug. 11-én a grófi ranggal a "Sarkad örökös ura" czímet nyerte s 1822-ben alkanczellárá lett. Megvette a Péchy-örökösök pásztói részbirtokát, a kincstártól pedig a kétegyházi és sarkadi uradalmakat s ez utóbbiakra Ferencz királytól 1799-ben adománylevelet is szerezvén, Gyulavárral együtt hitbizománynyá alakította. Ez ág székhelye a békésmegyei Kétegyháza, feje s a hitbizomány tulajdonosa II. Dénes.
Nemesi czímer: alulról felfelé nyúló, befelé hajló ék által három részre osztott pajzs alsó kék mezejében, zöld alapon, arany korona felett, csőrében zöld olajágat tartó fehér galamb; a két külső vörös mezőben az osztási vonalon egymással szemben felfutó s az ék hegyénél levő babérkoszorút megragadni akaró, két ezüst egyszarvú. Sisakdísz: a pajzsbeli galamb; takarók: kékarany, vörösezüst.
A grófi czímer mindkét oklevélben: kék mezőben ékbe futó két aranygerenda, melynek külső részén egy-egy felfelé futó ezüst egyszarvú van, a gerendák alatt koronás zöld hármas halmon csőrében zöld olajágat tartó fehér galamb. Sisakdísz az 1771. évi oklevél szerint: a pajzsbeli galamb hármas halmon; takarók: kék-arany, kék-ezüst. Az 1815. évi diplomában sem sisakdíszről, sem a takarókról nincsen említés.
Asbóth.
Asbóth. A nemességet III. Károlytól 1715-ben nyerte. Heves vármegyében, Krassó- és Sopron vármegyék bizonyítványai alapján, 1819-ben hirdette ki Móricz, Adolf és Albert nemességét.
Aspermont.
Aspermont (gróf). Eredetét a családtörténeti írók az olaszországi Este házból származtatják. Gróf 1203 óta, amblisci herczeg 1323 óta, Pfalz grófja 1357 óta. Ferdinand-Gobert indigenatust nyert 1694-ben, János-Gobert honfiúsíttatott az 1764-5. évi 47. t.-cz. alapján. A magyar történelemben a Rákóczi-házba való beházasodásától kezdve szerepel. 1699-ben Ferdinand-Gobert és neje Rákóczi Julia káli és roffi birtokosok. Leányuk Johanna-Gobertina 1721-ben Bécsbe távozott s túri és tiszavarsányi részbirtokát zálogba adta Országh Mártonnak, majd Paluska Antalnak. A család magyar ága Gobertben 1819-ben kihalt.
Babics.
Babics. A varasdmegyei Czoborczról származik. 1717. évi tanúvallomások szerint Mátyás egyik unokája Péter a XVII. század végén Bögötre, majd Váthra, a másik Péter Veszprémbe költözött s itt fia József esküdti tisztet viselt. A család nemességét 1751-ben Veszprém, 1752-ben Zala, 1764-ben Vas, 1765-ben Győr, 1769-ben Fejér, 1798-ban Baranya vármegyében hirdették ki. József 1770 körül költözött Hevesbe, évtizedeken át Kápolna község jegyzője volt s 1816-ban igazolta nemességét. Fiai István (sz. 1813) 1841-ben megyei ügyész, majd érseki ügyész, nemzetőr őrnagy, 1875-78-ban orsz. képviselő: János 1847-ben jogtanár, 1849-ben miniszteri titkár, 1851-ben verpeléti plebános, 1875-ben képviselő, 1891-ben kanonok. István fiai: Béla († 1898) egri közjegyző, József (sz. 1848) képviselő, jogigazgató, Aladár (sz. 1850) egri ügyvéd.
Bajcsy.
Bajcsy. A család armalisát 1691-ben hirdették ki. Nemességszerzők: B. Mihály, neje Szún Erzsébet s fiai. 1724-ben Sámuel, 1754-55-ben Mihály gyöngyösi lakos.
Bajnay.
Bajnay. II. Mátyástól 1615-ben nyerte armalisát, melyet 1616-ban Abaúj hirdetett ki, 1676-ban Ferencz gyöngyösi lakos, Testimonialist nyertek: 1777-ben Márton egri, 1802-ben János-Pál és Mihály, 1823-ban János pásztói, 1826. Antal nagykanizsai lakosok. A család Kóczik néven is előfordul.
Czímer: ezüst pajzsban három zöld halom felett három liliomot tartó ágaskodó farkas; sisakdísz: pajzsalak növekvőn; takarók: fekete-kék, vörös-ezüst.
Bajza.
Bajza. 1792. évi július 26-án nyert armalist Bajza Pál, a Thurzó uradalom árvanagyfalusi tisztje, neje Gerhardt Anna s gyermekei Mihály, Pál, Ferencz, Sámuel, Miklós, Judit és Éva. Mihály 1802-ben Szűcsibe költözött s fiai, Mihály, Antal, József, a kiváló költő, Lőrincz és János voltak. A költő leánya Lenke, a nemrég elhúnyt népszerű írónő, néhai Beniczky Ferencz pestmegyei főispán és titkos tanácsos neje, kinek első férjétől Heckenast Gusztávtól való Aladár nevű fia királyi kegyelemmel felvette a Bajza nevet, úgyszintén leánya Ilona: férj. Hughes-Hugesné. A költőnek Jenő nevű fia szintén költő volt. János egyetlen életben maradt fia Kálmán fugyivásárhelyi földbirtokos, ennek fiai József és Elemér.
Czímer: Vörössel és zölddel haránt osztott pajzs sziklás alján két hatágú ezüst szarvasagancs között aranyruhás és süveges magyar vitéz aranymarkolatú ezüstkarddal; sisakdísz: nyílt sasszárny között a pajzsalak növekvőn; takarók: vörös-arany, zöld-ezüst.
Balás.
Balás. III. Ferdinándtól 1634-ben kapott armalist B. Máté, neje Balogh Anna, fia István, testvére Gergely, ennek neje Fodor Anna, s ezek fia Pál. 1699-ben Pál fia Gergely szentdomonkosi lakos. Az 1754-55. évi összeírásban számos tagja szerepel a családnak.
Balás.
Balás (Sipeki). A nógrádvármegyei Sipektől vette előnevét és 1635-ben kapott nemeslevelet. 1765-ben Gábor alsószentiváni, 1784-ben János karácsondi, 1793-ban Mihály és fia János, Péter, Imre, Mihály monostori, 1795-ben György fia József káli lakosok. Gyöngyösön is lakott a család.
655Balázsovich.
Balázsovich m. Zsuffa. Birtokos nemes család az árvamegyei Dedina községből, mely a Reviczky, Dedinszky, Burián és Hupcsó családokkal közös törzsből ered. Alapítója Hontimér (1272) Wodur nevű fiától való unokája Domokos, ki I. Lajos királytól 1355-ben a Hodocsin és Javra patak mentén Lodán fiával Dienessel, bizonyos javakat nyert donatióba. A Balázsovich név Lászlónak (1583) János nevű fiától való Balázs nevű unokájától származik; e néven szerepelt Miklós fia Mihály, az egri püspök jószágigazgatója, ki az Árva vármegyétől nyert testimonialisát 1749-ben hirdettette. Viszont a Zsuffa nevet viselték 1816-ban Mátyás gyöngyösi, 1804-ben Imre egri lakosok. Különös, hogy a vármegyében élt családtagok következetesen a bunyóczi Balázsovics czímert használták. László (sz. 1832-ben) pusztamonostori birtokos, fiai Oszkár és Ernő.
Balogh.
Balogh. I. Lipóttól 1678 július 7-én kaptak czímerleveleket. B. Demeter, neje Tóth Anna, fiai és testvérei. 1699-ben Pál recski és derecskei, Mihály halmaji és fügedi, Ambrus, Pál, Albert, Menyhért, Mihály, István bocsi birtokosok.
Czímer: kékben zöld mezőn földmíves kaszával a vállán; sisakdísz: búzakéve; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Balogh.
Balogh. Az armalist, melyet III. Károly 1726 június 23-án adott B. János és Mihály részére, Nógrád vármegye hirdette. 1784-ben György és Pál besenyőteleki lakosok, az előbbi fia János hevesi, unokája János alattyáni lakos.
Baranyay.

Baranyay.
Baranyay (Zákacsfalvi vagy Zákosfalvi és Bodorfalvi). Első ismert őse Zákosfalvi B. Lajos, a ki I. Ulászló királytól 1440-ben Baranya vármegyében két pusztát nyert adományul. Unokája Pál 1526-ban Mohácsnál esett el. Ennek fia Pál, a ki Szeged várának bevétele alkalmával (1542-ben) török fogságba került. Fia Gáspár Rákóczy Zsigmond és Báthory Gábor udvarában szolgált. 1618-ban azonban odahagyva állását, Wesselényi Ferencz szolgálatába állott, a ki a Bisztricza várához tartozó jószágok felügyelőjévé nevezte ki. Fia Zsigmond 1653-ban az érsekújvári várban levő trencséni lovasság kapitánya. Ennek fia Gáspár 1699-ben Kuktakeszit nyeri adományul. Heves vármegyében az újabb korban Goszthonyiak révén, női ágon lett birtokos. Tagjai közül István az Orsz. Gazdasági Egyesület, később a hevesmegyei gazd. egyesület titkára, jelenleg verpeléti birtokos. Fia Miklós jelenleg mérnök.
Czímer: Kékben, zöld alapból kinövő terebélyes fa alatt két szemközt fordult arany oroszlán. Sisakdísz: egyszarvú, növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Bárczay.

Bárczay.
Bárczay. (Bárczai.) A Barcha nemzetségből származó abaúji család, melynek első őse Inak 1220. körül élt. 1303-ban említi egyik oklevél Moytha fia Edws de genere Barcha származottnak. Előnevét Bárcza helységtől vette, hol már a XIII. században birtokos volt. Czímerlevelet 1421-ben, Bárcza és egyéb abaúji birtokokra 1430-ban új adományt nyert. János egri kanonok, ítélőmester, Mátyás király alatt személynöki jegyző. A vármegyében mint a Pászthói család nőági leszármazottja kezd szerepelni a XVII. század elején. Az 1539. évben élt Pászthói Ferencznek egyik leányától, Annától, Szénássy Istvánnétól, származott ugyanis Judit, ki Bárczy János neje volt. Ezek gyermekeinek, Jánosnak, Boldizsárnak, Zsigmondnak, Zsófiának és Annának hagyományozza Pászthói Klára, Nádasdi Simon özvegye, és az említett Pászthói Annának nővére 1616-ban szenterzsébeti, váraszói, leleszi, körei, átányi, kenderesi stb. összes birtokait s mádi szőlejét. Gábor 1809-ben a heves nemes felkelő sereg kapitánya. György 1796-ban huszárkapitány, fia György (sz. 1754-ben) és II. György (sz. 1792-ben) táblabírák, Gyula (sz. 1828-ban) táblabíró, majd orszgy. képv. Fia: Elemér, jelenleg szárazbői birtokos. E családról a monografia más köteteiben bővebben is megemlékezik.
Bárdos.
Bárdos (Lénárddaróczy.) A borsodvármegyei Lénárddaróczról származik, honnan előnevét vette. III. Ferdinándtól 1647 június 9-én nyert armalisát Borsod vármegye hirdette ki. Heves vármegyébe az egyik nemzetségszerzőnek, Miklósnak, unokája János költözött, kinek fia 1724-ben egerfarmosi lakos. István jelenleg vármegyei irodaigazgató.
Barkóczy.

Barkóczy.
Barkóczy (Szalai és Tavarnai, nemes, báró és gróf.) Vas vármegyéből származik. Grófi rangot 1687-ben Ferencz nyert, de az ő ága kihalt. Egy másik Ferencz 1745-61. években egri püspök, majd esztergomi prímás. Ő építtette a vármegyeházát és alapította a liczeumi könyvnyomdát.
Barna.
Barna (Melléthei) m. Horliczky, Gömörből származó, régi család. János 1553-ban hevesi alispán. 1628-ban György és Ferencz nádori adományt nyertek Kerekudvarra és Melléthe 1/4 részére. György mag nélkül maradt. Ferencznek Horváth Klárától való gyermekei Zsuzsanna gagyi Báthory Zsigmondné és Ferencz. 1844-ben János seborvos.
Bartók.
Bartók. B. István neje Bedécs Borbála, fiai István, György, Gergely, fivére András, neje Buday Anna, rokon a Bedécs István, neje Erzsébet, gyermekei Mihály, András 1666. május 26-án armalist nyertek, melyet 1670-ben hirdettek ki. 1709-ben István, 1724-ben András, István, György, 1754-55-ben András átányi, István tiszanánai lakosok.
Básthy.
Básthy (Ó- és egyházasbásti). Törzsökös gömöri család, mely Nógrádban is szerepelt. A gömöri kötetben már megemlékeztünk róla. Hevesbe Miklós fia Ignácz származott át s itt jelenleg is birtokos.
Czímer: Kékben zöld alapon három arany búzakalász; sisakdísz: zöld olajágat tartó fehér galamb; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Battik.
Battik (Sarudi). Az előnév után ítélve, eredete Hevesben keresendő, de Zólyom, Nógrád, Gömör és Pest vármegyékben is elterjedt. Gergely, a ki 1630-ban hevesi alispán, 1634-ben Aszalay Istvánnal együtt nádori donatiot nyert Cserőköz felére, az abádi és szenttamási részjavakra, melyek Büdy Menyhért magva szakadtával jutottak a kincstár tulajdonába. Sarudon is volt birtoka, melyet a Péntek családnak adott át. Unokája Gergely, ennek fiai György (sz. 1687), Pál (sz. 1691), Gergely (sz. 1694) és Erzsébet (sz.1689). 1699-ben János özvegye pásztói, gyetrefalvi és váraszói, Gergely özvegye sarudi és cserőközi birtokos. Szerepelnek még: 1711-ben János és Pál, 1724-ben Mihály, János és Pál s ennek fiai György és András 1754-55-ben András, János, Mihály mindannyi gyöngyösi, 1811-ben Pál fia Sándor szentesi lakosok s ennek fiai Sándor és Imre.
Becz.
Becz (Tassi), alias Szabó. Hevesi eredetű, Pestvármegyében is elterjedt család. Czímerlevelet 1674 szeptember 27-én B. m. Szabó János, neje Borbély Judit s gyermekei és fivérei nyerték. 1763-ban Péter irsai lakos. Testvérétől Ádámtól Károly, ettől Ádám mezőtúri lakos származott. Ennek fiai Károly és Pál, 1844-ben testimonialist nyertek.
656Bedekovics.
Bedekovics (Komori). Ősrégi horvát család, mely IV. Bélától nyert donátiót Komorfalura, új adományt II. Rudolftól 1587 augusztus 14-én B. Kristóf és társai kaptak. Kristóf fia Pál fia, György fia, Gáspár fia Boldizsár 1681-ben származott Hevesbe. 1724-ben fiai Ferencz, Boldizsár, Gáspár, Menyhért egri, 1795-ben András s fiai Pál (sz. 1773), Ferencz (sz. 1782), Béla (sz. 1789) szolnoki lakosok.
Bekény.
Bekény. (Mikófalvi). A Bél nemzetségből eredő család első ismert őse Károly fia János 1246-ban Németiben birtokos. A családnév Béli Tamásnak unokájától, az 1296 körül élt Bukentől, vagyis Benedektől származik. Ősi birtokai a három Bél helység, Sajónémeti, Mikófölde, Rátholdfölde stb. Mátyás király 1470-ben Mikófalvi Bekény Dénest megerősítette bélszentmártoni ősi birtokában. Dénes volt az, a ki megszerezte az Alaghy család javait s a Bekényi Alaghy nevet vette fel. Újított nemes levelet és czímert 1553-ban nyert Mikófalvi Beken Ferencz fia Farkas s ettől származik le a ma is virágzó Mikófalvi Bekény család.
Bene.
Bene Mihály halmaji lakos, Bene Anna s gyermekei Mátyás, Bálint, Ilona részére 1659-ben adott nemeslevél kihirdetve 1660-ban. Mihály a Bekény családtól, melynek jobbágya volt, Halmajon egy birtokrészt vett zálogba, utódai Visontán szereztek telket. 1754-55-ben Jakab visontai lakos, ennek fiai és unokái 1833-ban testimonialist kaptak.
Beniczky.

Beniczky.
Beniczky. (Beniczei és Micsinyei) Túróczvármegyei törzsökös család, melynek első ismert őse, a kitől a leszármazás szakadatlan, Thuruchy Imre, 1269-ben kapja adományul a túróczvármegyei Beneföldét, melyből a Benicze név alakult. 1391-ben a Bebek-féle vizsgálat alkalmával I. Péter fia II. János és I. János fia Márton az eredeti adománylevéllel igazolták Beneföldhöz való jogaikat. Márton 1413-ban Zsigmond király által megerősíttetik Benicze birtokában. II. Jánosnak leányaiban magvaszakadt, Mártonnak fia volt I. György, ezé III. János, ennek fia II. Tamás, kinek Micsinszky Máriától született fia Miklós Znió várának várnagya és tinóczi alispán, 1562-ben I. Ferdinánd királytól czímerújító levelet nyert. Nevezetes tagjai a családnak II. Ferencz, a váczi vár főkapitánya (1616-1627), ennek 1603-ban született fia Péter, a költő, nádori adományba nyeri a nyitravármegyei Felső-Vecse, Tarnócz és Nagy-Baáb helységeket, melyek Apponyi Istvántól hűtlensége következtében elkoboztattak. Királyi adományt nyer még a család a pestmegyei Czinkotára. Heves vármegyébe Beszterczebányáról költözött 1830 táján Pál fia Zsigmond († 1854), kinek az áporkai, beszterczebányai, alsó- és felsőmicsinyei és mócsai birtokok, majd Tamás nevű nőtlen nagybátyja után a csehi, ördögfalvi és monosbéli birtokok jutottak osztályrészül. Tőle származtak Pál (†) és György, a vármegyei közigazgatási bizottság tagja, Egercsehiben birtokos. Fiai: Elemér jelenleg országgyűlési képviselő, azelőtt szolgabíró, György jogtudor, birtokos, Aladár okleveles gazda, mindnyájan Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tagjai. Attila Pest vármegye nyug. főpénztárnoka, tiszafüredi birtokos, a család másik ágából való.
Czímer: kékben, a paizs felső jobb sarkában fogyó hold, a balban hatágú arany csillagtól kísért tavon úszó, jobbrafordult hattyú, nyakán hátulról jövő ezüst nyíllal átlőve. Sisakdísz: két arany markolatú s hegyével felfelé álló hegyes tőr között három ezüst strucztoll. Takarók: kékarany - veresezüst.
Berecz.
Berecz. Gyöngyösön és Patán lakott a család. Az armalist III. Károly 1714 márczius 4-én adta B. Mihálynak és társainak. 1754-5-ben több családtag lakik a jelzett helyeken.
Czímer: kékben, zöld mezőn egyszarvú 3 vörös rózsával; sisakdísz: pajzsalak növekvőn; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Berényi.
Berényi (Karancsberényi gróf). A családtörténeti irodalomból eléggé ismert család, melynek emlékezete 1205 évig vihető vissza. 1274-ben IV. Lászlótól nemesség megerősítést, 1431-ben czímerlevelet nyert. Tamás, gróf Haller Jozefa nevű neje révén, a XVIII. század második felében birtokos volt Fegyverneken, Gyöngyösön.
Berthóthy.
Berthóthy. Lipót király 1667-ben B. István és Ferencz részére nemességet adott, mely Nógrádban lett hírdetve, 1699-ben birtokos Vécs, Fokorú, Tiszavárkony, Tiszaföldvár, Recsk, Szenterzsébet, Szólát helységekben, Bolya pusztán. 1724-ben Ferencz fiai István, Gábor és János, István fia László, Gábor fiai János és Gábor szenterzsébeti, 1747-5-ben János leleszi lakosok. 1747-ben nádori adományt Váraszón és Szenterzsébeten 2 telekre.
Czímer: kékben, zöld alapon könyöklő szárnyas kar, markában pallost tart, fent jobbról-balról hatágú aranycsillagtól kísérve; sisakdísz: pajzsalak; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Bessenyey.

Bessenyey.
Bessenyey (Nagybessenyői). A Szalók nemből való ősi birtokos családja a vármegyének, mely nevét Bessenyő (ma Besenyőtelek) helységétől vette. Alapítója Márkus 1322-ben már birtokos volt Bessenyőn. Fiai László, Miklós és Imre voltak. V. László királytól Mihály 1452-ben czímerlevelet, Mátyás királytól pedig 1461-ben therpesi Péter fia Miklós magszakadása folytán ennek terpesi és széki birtokára adományt nyert, ugyanő 1464-ben pallosjogot is kapott. 1576-ban szerepelnek B. Markon fia Márk fia Imre fia László fia Mihály fia György fia Mihály fia György s ennek 2. neje Keczer Borbála, kiknek Kovászói Mathusznay Pál és neje Jakchy Erzsébet kőteleki, gyandai birtokrészüket átvallották. Ugyancsak György 1596-ban egri hadnagy volt s élén állott azoknak, kik a vár átadását szükségesnek tartották, ő vezette a szultán elé a kapituláló küldöttséget is. E György ága 1668-ban kihalt. Testvérének Mihálynak, az ecsedi lovas sereg vezérének unokája Mihály (1652-95) szabolcsi alispán, a Wesselényi összeesküvés részese, ennek fia Zsigmond († 1714) Thököly, majd Rákóczi udvarmestere, közben szabolcsi alispán, kuruczezredes, Besenyőt és Tepélyt eladta a Szabó családnak. Ennek egyik unokája volt György (sz. 1747) testőr-író, a nemzeti irány úttörője. A szabolcsvármegyei Berczelen, - hol már 1400-ban birtokos volt - idővel egészen meggyökeresedett. Az ottani ref. templom homlokzatán ma is látható a család czímere.
Besze.
Besze (Megyeri) m. Sánta. A czímerlevelet III. Ferdinándtól 1649-ben kapta B. Gergely, testvérei, nagybátyjai Adorján Mihály és Benedek, Priska Bálint nyerték s Nyitra vármegye hírdette. 1729-ben Gergely és Gáspár gyöngyösi lakosok, 1836-ban János tornamegyei táblabíró, testvére Ferencz hevesi táblabíró, titoknok gyöngyösi lakos.
Blaskovics.
Blaskovics (Ebeczki). Törzsökös hontvármegyei család. Czímerlevelet 1712 május 6-án nyertek Bl. József s gyerm. József, János, Ilona, Erzsébet. Józsefnek fiától, Pál tábornoktól, származott József (sz. 1772), ennek Fáy Annától való egyik fia Gyula hevesi alispán, 1849 főispán, ennek 657Báji Patay Francziskától gyermekei Anna Máriássyné, Malvin és Gyula (sz. 1843). E családból valók Ernő és Miklós ismert sportférfiak s ennek fia Elemér kengyeli nagybirtokos.
Bobory.

Bobory.
Bobory (Szent-Tornyai). A család 1848 előtt a Szepességben volt birtokos és az újabb korban telepedett meg Heves vármegyében. Tagjai közül Antal († 1850 körül) nyug. dragonyos kapitány. - Károly, 1848-ban czeglédi plebános, ki hazafias magatartása miatt fogságot szenvedett. Ennek hét testvére közül kettő 1848-ban elesett. - I. György († 1896) honvédhuszár ezredes, debreczeni ezredparancsnok, a Mária-rend vitéze, részt vett az 1866-iki hadjáratban. Fia György, a család utolsó fisarja, gyöngyösi szolgabíró, államtudományi tudor. - I. György testvére Imre ( I. György testvére Imre († 1894) cs. és kir. ny. kapitány.
Czímer: haránt vágott pajzs, felső vörös mezejében hatágú aranycsillag és ezüstfélhold. Az alsó kék mezőben három keresztbe fektetett nyílvessző. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, kardot tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Borbás.
Borbás. Gömörből ered. A czímerlevelet 1651 július 20-án b. Márton, neje Kovács Anna, gyermekei, fiai, testvérei nyerték. A vármegyében Recsken, Felsőtárkányban, Felnémeten, lakott. Egy ág Déterről Jászapátiba költözött. 1754-5-ben János, Jakab recski lakosok.
Borbély.
Borbély (Roffi). A család eredete még homályban van. Először Borbély György szerepel, ki a XVII. század közepén jött Abádra. Ennek fia Balázs II. Rákóczi Ferencz ezredes-kapitánya 1704-ben a fejedelemtől Bura falut kapta ajándékba s a vármegye 1705-ben ki is hírdette az adománylevelet. Ez volt a család tulajdonképeni megalapítója s eleinte Abádon, majd Tiszaroffon és Jászapátiban lakott. A donatiót mint a fejedelem híve nyerte, előbb azonban a király katonája volt. Részt vett Eger vár visszavételénél s ez alkalommal állítólag armalist is kapott. Fia Mihály 1748-ban a szakállosi pusztára, 1754-ben Roff falura nyert nádori donatiót. Akolhát pusztát, Tisza-Derzset, Ecseget, Kérszigetet, Cserőközt Mária Terézia adományozta, Abádot, Tomajt, Bánhalmát III. Károly. Ezeken kívül számos más zálogos birtokot is szerzett. Sándor (1768-1839) gyermekei: László (1805-95), József (1805-88), Karolin (1808-82), Bernáth Györgyné, Johanna (1814-68 Dabasi Halász Mihályné), Lajos (1816-72) 1848-9 képviselő, Antal (1818-52) nemzetőrszázados, Kornélia (1820-56) Péczely Lajosné. A család Tiszaroffon lakik s ott nagybirtokos.
Czímer: kék pajzsban, zöld mezőn, kardos oroszlán; sisakdísz: ugyanaz növekvőn; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Borhy.
Borhy (Borhi). A czímerlevelet Lipót királytól 1693 november 4-én nyertek B. András, neje Kovács Anna, veje Mészáros m. Borhy János, ennek neje Borhy Erzsébet, fivérei György és Imre s ennek neje Tóth Ilona, fiuk Ferencz. Kihírdette ugyanaz évben Heves vármegye. A harmadik testvér az armalisban Bory családnéven szerepel. A család már előbb is nemes volt, 1578-ban Pál nemes emberként szerepelt Egerben. 1691-ben Imre Gyöngyös város bírája. 1724-ben Gergely és Ferencz, Gergely fia Mihály, Ferencz fia András gyöngyösi lakosok. György jelenleg gyöngyösi nagybirtokos, cs. és kir. asztalnok, udvari tanácsos, ő nyerte 1903. évben az előnevet. A közpályán szerepelnek Ádám a hevesvármegyei árvaszék elnöke, Dániel jogtudor szolgabíró. Sándor csendőrszázados stb. A család számos tagja 1831-ben nemességi bizonyítványt nyert.
Czímer: kék-pajzsban, zöld alapon, ágyékán és feje körül zöld falombbal övezett, balkezét csipőjén nyugtató s vállán egy gyökerestől kitépett fát tartó mezítelen vadember; sisakdísz: zöldelő és fürtökkel megrakott szőlőtőke felett egyik lábával búzakévét tartó kiterjesztett szárnyú fekete holló; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Bory.
Bory (Bori és Borfői). Az 1275-ben Bori helységre adományt nyert családnak a XVII. század közepén Szajolon volt birtoka. 1667-ben György tiszaföldvári lakos, 1589-ben Pál az egri vár lovasságának hadnagya.
Borsos.
Borsos. Lipót királytól 1667 május 10-én kaptak czímerlevelet B. István recski lakos, neje Nagy Erzsébet, fia, testvérei. 1699 Mihály, 1724 Albert, Péter, Jakab, István, 1754-5-ben Gáspár, György, István, Sándor recski lakos, 1810-ben Lőrincz fia Flórián gárdista.
Czímer: kékben, zöld alapon bárány; sisakdísz: galamb 3 búzakalásszal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Bossányi.
Bossányi (Nagybossányi, nemes, báró és gróf). A Divék nemzetségből ered s IV. Bélától nyert Bossány földjére adományt. Hevesben mint a Nyáry család leszármazottja szerepelt a XVII. század második felétől.
Bóta.
Bóta. Borsod vármegyéből ered, de Hevesben is meggyökeresedett család, mely 1665-ben nyert B. Benedek s társai személyében armalist. 1754-5-ben Ferencz besenyőteleki lakos. Jelenleg is él Egerben.
Czímer: kékben, korona felett kiterjesztett szárnyú holló; sisakdísz: a pajzsalak; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Bozik.
Bozik. III. Ferdinánd adta a czímerlevelet 1642-ben B. István, neje Czepe Ilona, fia Pál, fivére Mihály részére s Pest vármegye hírdette. A család Besenyőteleken, Egerben lakott s több ízben testimonialist nyert.
Bozó.
Bozó. Birtokos család Hevesben. A nemeslevelet 1685 márczius 22-én nyerték B. András, neje Kovácsy Anna, gyermekei és unokái. Erdőkövesden, majd Szenterzsébeten tünt, itt szerepel 1754-5-ben Béla és Gergely. 1818 és 1826. években Kevernesre, 1843-ban Sámson-ra költöztek egyesek.
Beökönyi.
Beökönyi (Beökönyei), előbb Najmajer. Mária Teréziától 1760 november november 25-én nyerte a nemeslevelet Najmajer Ferencz egri lakos († 1771) s fiai Ferencz, Ignácz és Lipót. Kihirdettetett 1761-ben. Ignácz (sz. 1746) előbb jezsuita, majd egri főbíró, fiai közül János (sz. 1780) egri főbíró, Ignácz temesi kir. biztos, Ferencz (sz. 1792) udvari tanácsos. János fia Viktor (sz.1838) ludasi nagybirtokos, a ki 1862-ben a Beökönyei előnevet, 1868 a Beökönyi családnevet kapta.
Czímer: vágott pajzs, a felső rész kékkel és vörössel hasítva, elül koronás angyalfő szárnyakkal, hátul vértezett, kardot tartó könyöklő kar, az alsó ezüst mezőben szarvas zöldággal a szájában: sisakdísz: a pajzsbeli könyöklő kar; takarók: kék-ezüst, vörös-ezüst.
Brezovay.
Brezovay. Megyebeli birtokos nemes család, itt lett hírdetve nemeslevele, melyet 1700 május 14-én B. Mihály, neje Maróthy Katalin, gyermekei, továbbá Gólyás György s ennek gyermekei nyertek. Előbb Egerben, majd Farmoson lakott s ott ma is él s bírja a Bosnyák-féle birtokrészt. József a vármegye főjegyzője, követe, alispánja, 1845-48. években főispáni helytartója, fia László és unokája 658III. László országgyűlési képviselők voltak. Sándor jelenleg nagyrédei, András volt testőrőrnagy, jelenleg egerszóláti birtokos.
Czímer: kék pajzs tóban úszó hattyúval; sisakdísz: két borostyángaly között zöld leveles 3 vörös rózsával megrakott ezüst kereszt; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Brudern.
Brudern (báró). Belgiumból származott és nemességét a Fürstenberg ház fejétől nyerte. József 1769-ben nőül vette özv. Révayné sz. Hallerkői Haller Antónia grófnőt s általa Hevesben is terjedelmes javakhoz jutott. 1771 bárói rangot, 1778 honfiúsítást nyert. Ekkor már tábornok volt. Fiai közül József gyöngyösi lakos nagyműveltségű, igaz magyar hazafi volt. Bizonyság erre 1833. évi végrendelete, melyben alapítványt tett oly ifjak külföldi tanulmányútjaira, kik szolgálataikat kizárólag az "édes magyar hazának szentelik." Mivel ő nőtlen volt, Sámuel nevű fivérének fiai pedig külföldön mag nélkül maradtak, a család sírba szállt. Birtokai nagyobbrészt a Károlyiak tulajdonába mentek át.
Buttler.
Buttler (Bárdányi és Erdőteleki báró és gróf). Eredeti neve Buttlar volt, ősi fészke pedig Islitz város, az oroszországbeli Kurland tartományban. János-József báró ezredes 1689-ben egri parancsnok. A nemességét tanúsító, Esterházy Pál nádor által kiállított, oklevelet 15691-ben, a magyar indigenatus adományozásáról szóló 1696 május 7-én kiadott oklevelet pedig ugyancsak 1696-ban hírdette a vármegye. 1692-ben megszerezte Alsó- és Felsőerdőteleket, Átányt, 1693-ban Pázmánd pusztát, később a serőhalmi, hanyi és tenki pusztákat. Mivel gyermekei nem voltak, unokaöcscsét János-Lajost 1701-ben örökbe fogadta. A magyarországi ág tulajdonképeni törzsének tehát ezt kell tekintenünk, a ki 1714-ben honfiúsítást, grófi rangot nyert. Bár két nejétől Heckenstal Zsófia Borbálától és Hallweil Anna Mária Eszter bárónőtől 12 gyermeke született, 1749-ben kelt végrendelete már csak egy fiúról Gábor-Rudolf-Jakabról és 3 lányról emlékezik. Fia Gábor-Rudolf-Jakab megszerezte a bárdányi birtokot s testvérével együtt 1784-ben a "Bárdányi" előnevet kapta. Két neje volt, az első Buttler Erzsébet grófnő - kinek családneve úgylátszik Ficsenhaasen, - a másik Nagy Borbála. Első házasságából 4 fiú és 10 lány származott, de mindannyian mag nélkül haltak meg s így a család sírba szállt. A fiúk egyike volt János-Benedek-Vilmos (1773-1845) - az utolsó férfisarj, - a ki főleg a Ludovika Akadémia javára tett fejedelmi alapítványával örökítette meg nevét. Hogy a család fénye fennmaradjon, Buttler Sándor gróf nevű rokonát a bajorországi Haimhausenból magához hívta s miután ez az ő beleegyezésével Borbála nővérének - Barkóczy Imréné bárónénak, - Imre fiától való unokáját Évát nőül vette, 1845. évi pótvégrendeletében szerzeményi javainak örökösévé tette.
Csányi.
Csányi. Hevesi család. A nemeslevelet 1674-ben Cs. Lőrincz és István, ennek fia András nyerték. 1724-ben István pásztói lakos, ennek Mihály fiától való unokája Mihály 1799-ben Sátára költözött. 1754-5-ben István, János és Mihály pásztói, Lajos dormándi lakosok.
Csapó.
Csapó. Cs. István gyöngyösi lakos, neje Fűr Sára, leánya Rozál, ennek férje Lukácsi Ambrus nyerték a czímerlevelet, 1717-ben, melyet a vármegye még ez évben hírdetett.
Császár.
Császár (füzesabonyi). A nyitravármegyei Bori községben volt birtokos, de egyesek a kurucz időkben a gömörvármegyei Jólészen, majd Ungvárott tüntek fel, később az egyik ág a komárommegyei Várbogyára, a másik Hevesbe származott át. A czímerlevelet II. Ferdinánd 1636 február 1-én Cs. Péter, neje Horváth Katalin és társai részére adta s 1642-ben Nyitra vármegye hírdette. Heves vármegyében 1727. évben hírdettették nemességüket Ferencz, Imre, Ignácz, István tarnabodi birtokosok s Ferencz fia Mihály. Füzesabonyban, Fedémesen, Andornakon, Egerben is laktak egyesek, az 1754-5. évi összeírásban is többen szerepelnek. Géza honvéd alezredes 1904-ben, a régi nemesség elismerése mellett, a füzesabonyi előnevet nyerte.
Czímer: kékben, zöld alapon ugró szarvas, balszarván kalászkoszorú; sisakdísz: a pajzs alak növekvőn; takarók: vörös-ezüst, vörös-arany.
Csépán.
Csépán. Megyebeli czímeres nemes család, mely Átányon és Egerben lakott. Cs. Balázs, neje Vörös Anna, fia János és István nevére szóló 1669-ben kelt armalis 1670-ben lett hirdetve.
Csernus.
Csernus (Kőkeszi). A hontvármegyei Kőkesziből származik, honnan előnevét vette. A nemeslevelet 1652 február 14-én nyerték Cs. György, fiai András és István, fivérei Bálint és János. 1754-5-ben István csépai birtokos. Hevesben 1771. évben Farkas és János csépai, István egerszóláti lakos s fiai publikáltattak.
Czímer: kékben, zöld dombon könyöklő vörös ruhás kar karddal; sisakdísz: ugyanaz; takarók: nincsenek.
Csíky.
Csíky (Csikzsögödi). Mint csíkzsögödi származású lófőszékely nemesek Csík-Gyergyó és Kászon székek bizonyságlevele alapján 1805. évben hirdettettek Gáspár egri káptalani számvevő s testvére János káptalani ispán s Gáspár fia Ferencz. Ennek fia Sándor táblabíró, 1848-9. polgárőrségi ezredes. Eger város függetlenségi képviselője több czikluson. Meghalt 1892. évben 87 éves korában.
Csoma.
Csoma (Ragyolczi). Régi birtokos nemesi család Erdélyből. Magyarországon már 1544-ben szerepelt Tolcsvai Cs. Imre. Később a család czímerlevelet is nyert, melyet Abaúj vármegye hirdetett. Tenken volt birtokos Sámuel, kinek Zsigmond nevű fiában a hevesi ágnak magva szakadt. Az említett Zsigmond 1757-ben kapott nádori adományt Ragyolczra. József jelenleg abaújdevecseri birtokos.
Csomortányi.
Csomortányi. A nemességet III. Károly 1722 nov. 27-én adta Cs. András és társai részére. A család Besenyszögön és Szentivánon lakott, itt voltak birtokosok 1754-5-ben Imre és János. 1784-ben Antal egri kanonok.
Csőke.

Csőke.
Csőke. A Zemplén vármegyei kötetben már tárgyaltuk. 1699-ben Mihály és Barnabás, 1754-5-ben Mihály pusztatassi, Ferencz özvegy és Lukács gyöngyösi lakosok. 1708-ban János másodalispán.
Dankó.
Dankó. 1625-ben megnemesített, Szabolcs vármegyéből eredő család, melynek nemességét legfelsőbb helyen is többször igazolták. Heves vármegye 1837-ben hirdette Borsod és Szabolcs bizonyságlevele alapján Ferencz százbereki gazdatiszt, Mihály gyöngyösi lakos és János sajószentpéteri plebános nemességét. Mihály fiai: Mihály (†) egri prépostkanonok, János nagyváradi püspökségi gazdatiszt és Bertalan magánzó. Ez utóbbi János fiai: Adorján és János egri főkápt. gazdatisztek. Zsigmond fia Ferencz fia László terpesi körjegyző.
661Czímer: kékkel és veressel osztott pajzsban felül az osztási vonalon kardos, lépő oroszlán: sisakdísz: kiemelkedő kardos oroszlán; takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Dapsy.
Dapsy (Dapsai). A gömöri kötetben már megemlékeztünk róla. A Széky-jusson volt birtokos a megyében. Rafael 1814-ben főügyész, 1834-ben másodalispán.
Darvas.
Darvas (Nagyréthi). Ismert nógrádi donatárius család. A XVII. század végén Nagyrédén, Tiszaigaron, Egercsehiben birtokos. 1700-ban János és fia Lipót királytól donatiót nyertek Nagyrédén, Apczon, Csányon, Tarnamérán és Tiszaigaron bizonyos javakra.
Dely.

Dely.
Dely. Törzsökös hevesi család. III. Ferdinand 1649 május 12-én adta az armalist. D. János neje Szőke Anna, fia Gergely, ennek neje Nagy-Tállyai Katalin s unokája Mihály részére és 1650-ben Heves vármegye hirdette. Úgy látszik, már előbb is nemes lehetett, mert a vármegye útlevelet adott nemes D. Györgynek fiainak Mihálynak és Györgynek. Gergely 1654-ben szolgabíró volt. 1754-5-ben Gergely, György, János gyöngyösi lakosok. Imre okl. gazda jelenleg pusztaperesi birtokos és nagybérlő.
Czímer: kékben, zöld mezőn, a pajzs jobboldalán emelkedő kősziklára szarvas kapaszkodik s fejét a balsarokban levő hold felé fordítja; sisakdísz: növekvőn a pajzsalak; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Demkó.
Demkó m. Belánszky (Bélai). A trencsénvármegyei Béla helységben bírt földesúri joggal, innen vette előnevét is. Hevesbe 1730. évben származott át Mihály pásztói jegyző, György fiától való unokái közül csak Pál maradt Pásztón, György Gyulára, János Szegedre, Mihály Herédre távozott. Györgynek egyik fia Mihály urad. jószágigazgató, ennek egyik unokája Pál, nagybecskereki országgyűlési képviselő, ennek fia Pál jogtudor, jelenleg makói kir. közjegyző.
Dévay.
Dévay (nemes és báró). Törzsökös hevesi család. A nemességet D. János, neje Csapó Erzsébet, gyermekei János és Sára, továbbá D. Pál, neje Czupó Katalin, fia Pál 1663-ban nyertek s 1665-ben hirdettették. János és Pál 1676-ban gyöngyösi lakosok. Nemességi bizonyítványt nyertek 1775-ben Pál, Nádasdy ezredbeli kapitány - a későbbi altábornagy és báró - és János fegyverneki lakos testvérek. Pál 1800-ban a Mária Terézia-renddel a bárói rangot nyerte, de mivel csak leánygyermeke volt, ez ágnak magvaszakadt. A nemesi ág ma is él a megyében. Pál, 1708-ban első alispán, András 1735-ben másodalispán, 1746-ban első alispán.
Dobóczky.

Doboczky.
Dobóczky. A család ma is él Hevesben s a Duboveczi előnevet viseli. Czímerlevelet 1672 év márczius 20-án nyert D. m. Szabó István. Fia Ádám fel van véve a pozsony vármegyei 1754-5. nemesi összeírásba, unokája ugyancsak Ádám volt, ennek neje pedig Akács Magdolna, a ki édesanyja, Rakovszky Sára, a Nyáry család leányági leszármazottja révén osztályosává lett a Nyáryak hevesi, kőteleki, nagykürüi, pélyi, tarnaörsi javainak. Ádám fia Ignácz Pozsony vármegye 1787. évi bizonyság levele alapján hirdettette itt a nemességét. Négy fia volt: 1. Ignácz, kinek unokája Ignácz (sz. 1853) nemrég magtalanul hunyt el, 2. István, kinek unokái János szajoli plébános, Miklós, István abádszalóki lakosok és László, 3. Alajos, kinek egyik utóda Egercsehiben plébános, 4. Imre, kinek fia Dezső ügyvéd, hevesi földbirtokos, a közig. bizottság tagja, ennek fia Dezső hevesvármegyei szolgabíró.
Czímer: kékben, zöld alapon, fehér lovon ülő vörösruhás, kucsmás magyar vitéz, a kezében tartott görbe kardja hegyén nyakán átszúrt bajuszos törökfő; sisakdísz: pajzsbeli vitéz növekvően, jobbjában kardot, baljában varkocsánál fogva török főt markol.
Dóka.
Dóka. Törzsökös hevesi család, mely III. Károlytól 1714-ben nyert czímerlevelet. D. András és Ferencz gyöngyösi lakosok s András neje Odál Erzsébet személyében. 1724-ben András fiai Miklós és István, Ferenczéi Gergely és Pál. Gergely fiai Pál gyöngyösi és Ferencz becski lakosok. 1754-5-ben Miklós és Pál szerepelnek.
Dorogffy.
Dorogffy. A XVII. század közepén D. István birtokában volt Tarcsa puszta, mely azután a Majzik családé lett. 1699-ben birtokos Dorogházán, Csehiben, Szuhán, Maczonkán, Hevesen, Monosbélen. Kihalt.
Drisnyey.

Drisnyey.
Drisnyey másként Dresnyey (marczinfalvi) † Abaúj vármegyéből származik, a XVI. században kapta a nemességét. Heves vármegyébe az újabb korban telepedett. Abaújban Hidasnémet és Göncz községekben volt birtokos. Tagjai közül László († 1861) törvényszéki bíró volt. Ennek fia László, szintén törvényszéki bíró. István († 1893) 1848/49-ben honvédőrnagy, később honvédszázados. Fia Béla, jelenleg hevesmegyei főszolgabíró.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó, nyíllal átlőtt természetes medve. Sisakdísz: a paizsalak növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Dúl.
Dúl. 1639-ben Mátyás kakati birtokos, fia Mihály - a ki a vármegye ügyésze volt 1676-ban és pásztói birtokos - 1674-ben armalist nyert. Fia Ferencz szerzetessé lett s így a család kihalt.
Elek.

Elek.
Elek. A nemeslevelet II. Ferdinand 1625-ben adta s 1628-ban Borsod vármegye hirdette. Nemességszerzők E. Péter, neje Kovács Orsolya, fivére Farkas stb. 1724-ben Márton és gyermekei: Bálint és Erzsébet, Tamás és fia György detki, 1754-5-ben Bálint detki, János ivánkai, 1752-ben György és Gergely egri lakosok. Borsod vármegye bizonyságlevele alapján 1806-ban igazoltatott Ferencz egri lakos. Elek Sámuel Menyhért († a 60-as években), István tiszaszőlősi birtokosok. Pál († 1882) szolgabíró, - fia László († 1908) ugyancsak szolgabíró. Ennek fiai: János, jelenleg pusztatenki birtokos, László, mint segédtitkár, főispáni titkár, szabolcsi birtokos, Sándor; főhadnagy, cs. és kir. kamarás.
Czímer: Aranykeretű kék pajzsban, zöld alapon egymással szemközt ágaskodó két arany oroszlán fölött hatágu aranycsillag. Sisakdísz: vörösruhás és kucsmás magyar vitéz, növekvően, jobbjában kardot, baljában három búzakalászt tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Endrész.
Endrész. 1668 nov. 3-án E. Gáspár és gyermekei armalist kaptak, melyet 1673-ban hirdettek ki. 1724-ben István fia Gáspár tiszafüredi, György nagyfügedi lakos. Kálban és Jászárokszálláson is előfordult. A Hangonyba költözött családtagoknak productionalis pörük volt, mely azonban 1786-ban félben maradt.
Erdélyi.
Erdélyi. A nemeslevelet Rákóczi erdélyi fejedelemtől 1648-ban nyerték E. András, János és György, s Zaránd vármegye hirdette. György Zaránd vármegye bizonyítványával 1773-ban igazolta nemességét. Testvérei közül István bogsáni tiszttartó, Ferencz bécsi orvos, Tamás leveleki, majd egri lakos. Ez, valamint fiai: Imre tb. ügyész és Antal kadét 1811-ben testimonialist nyernek. Imre fia József a vármegye főjegyzője volt, ennek egyik fia Béla jelenleg vasúti titkár.
662Erdődy.
Erdődy (Monyorókereki gróf). 1699-ben György Gyöngyös, Roff, Balla, Bodony, Parád, Derecske, Debrő, Tófalu, Kál helységekben, Nagyút és Balpüspöki pusztákon birtokos, Gábor 1715-44-ben egri püspök. A pozsonyvármegyei kötetben ismertettük a családot.
Esterházy.

Esterházy.
Esterházy (Galánthai, gróf és herczeg). A Salamon nemzetségből eredő legelőkelőbb főnemes családjaink egyike, melyről a pozsonyvármegyei kötetben részletesebben megemlékeztünk. 1699-ben Gyöngyösön, Abasáron, Visontán, Egerfarmoson birtokos. Miklós herczeg szerepel az 1764. évi főnemesi összeírásban.
Fáy.

Fáy.
Fáy (Fái). Okleveles adatokkal igazolható legrégibb családok egyike, melyről már más kötetekben bővebben volt szó. Rugacs fiai Don és Barnabás 1243-ban kaptak IV. Bélától "Fáy" földjére adományt. Heves vármegyében, Bárczay Zsófia - Fáy Gáborné - révén lett birtokossá a XVII. század közepétől. Ma is birtokosok Ecséden József és Zoltán. Heves községbe a Borbély család révén jutott, a mennyiben Fáy György neje Lévai Borbély Róza lett, most pedig Maczky Emil orsz. képviselő neje: szül. Fáy Róza.
Czímer: kékben, zöld alapon magyar vitéz, jobbjával ugró fehér lovat tart, kantáránál fogva, sisakdísz: a ló növekvően, takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Farkas.
Farkas (Hügyei). Az iratok mint régi királyi adományos családot említik, mely, úgy látszik, Pozsony vármegyéből ered, de Komáromban is el volt terjedve. 1718-39 körül Szuhán, Németmezőn, Csányon, Szóláthon birtokos, Szerepelnek Mihály és István s ennek leányai.
Farkas.
Farkas (Csetneki). 1694 február 28-án F. György csetneki lakos, neje, gyermekei, fivérei nemeslevelet kaptak, melyet e megye még ez évben hirdetett. 1724-ben Mihály gyöngyös lakos, 1784-ben Mihály fia János alszolgabíró. A csetneki előnevet József gyöngyösi lakos fia Mihály csongrádmegyei lakos kezdi viselni.
Fazekas.
Fazekas. A nemeslevelet II. Ferdinándtól 1631 július 16-án nyerték F. András, neje Katalin, fia Máté, fivére Gáspár. Kihirdették 1631-ben Borsod, 1632-ben Heves vármegyék. András sarudi lakos utódai Jászkisérre, Gáspáréi Tiszaderzsre költöztek el. 1754-5-ben András Tiszaderzsen szerepel. A család nemességét 1794-ben legfelsőbb helyen is igazolták.
Czímer: vörösben, zöld alapon ágaskodó farkas három strucztollal; sisakdísz: három strucztoll; takarók: mindkét részen kék-arany.
Fejér.
Fejér (Szajoli). A Külső-Szolnok megyei Szajolon már a XVII. század elején birtokos volt. Három izben is nyert donatiót e helységre, 1601-ben Kutassy esztergomi érsektől F. Mihály, 1669-ben a nádortól Trombitás Mátyással, Teörök Andrással, Hegedüs Demeterrel együtt F. Mihály, 1750-ben ugyancsak a nádortól F. János. Czímerlevelet II. Ferdinandtól 1632. okt. 5-én nyerték F. Lénárt neje Mészáros Anna, gyermekeik Demeter, Miklós, Borbála és Katalin s Lénártnak anyáról való testvére: Kis István és Új István. Kihirdette 1633-ban Abaúj, 1669-ben Borsod vármegye. Miklós fia István Gyöngyösre költözött s mint insurgens nemes ember, Bécs alatt harczolt. Istvánnak András nevű fiától származott unokái Ferencz és János s Ferencz és fiai Gábor és Antal állítják, hogy ők az 1632-ben armalist nyert Lénárt leszármazottjai, de mivel a nemeslevelet Új m. Borbély István gyöngyösi lakostól, a társszerző Új István utódjától visszaszerezni nem tudták, újat kértek és nyertek III. Károlytól 1740 márczius 15-én. A nemesség-megújítólevél 1740-ben lett a megye közgyűlésén hirdetve. Szajolra F. János donatiót nyert 1750. évben. A nemesség Pozsony és Csongrád vármegyékben is hirdetve lett. Ennek fia László vármegyei szolgabiró, fia István tisztiügyész és táblabiró. Ennek fia. Lajos († 1873) hevesi követ, majd országgyűlési képviselő. Fia Miklós (sz.1837) ny. államtitkár, képviselő, ennek fiai Aladár jogtudor, Pesti Hazai Takp. jogügyi előadója, Elemér cs. és kir. kamarás, pénzügym. titkár, Lajos kisbirt., Orsz. Földhit. titkárja, Elek cs. és kir. kamarás, huszárfőhadnagy.
Fekete.
Fekete. (Iváni). A XVII. század közepén F. László füleki várkapitány, ki a vármegyei életben is tevékeny részt vett, Gyöngyöspatán volt birtokos.
Fekete.
Fekete. Eredetileg borsodi család, de már az 1724. évi nemesi vizsgálatkor György és János Tiszaszőlősön tüntek fel. A XIX. század elején az egyik ág Tiszafüreden lakott. Ekkor került a vármegye levéltárába armalisuk, melyet III. Ferdinánd 1642. évi május 10-én adott F. Miklósnak és társainak, 1754-1755-ben Gáspár, János, István Tiszaszőlősön laktak. Márton 1808-ban Makóra költözött, Samuel 1829-ben tiszafüredi seborvos.
Czímer: Kékben zöld alapon álló farkas; sisakdisz: két ökörszarv közül kiemelkedő bárány; takarók: kék-fekete, vörös-ezüst.
Ficsor.
Ficsor. A Lipót király által 1668-ban F. Pál és rokona Pohrancz Pál javára adományozott czímerlevelet ugyan Nógrád vármegye hirdette először, de a család csakhamar Hevesben gyökeresedett meg. Pál fia János többekkel együtt már itt lakott a megyében az 1724. évi nemesi vizsgálatok idején. Besenyőteleken, Detken, Erdőteleken, Kálban, Tarnazsadányon volt a lakhelyük.
Czímer: kék pajzsban, zöld alapon arany korona felett nyílt szárnytól körülvett aranycsillag; sisakdísz: kardot tartó növekvő griff; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Fóra.
Fóra. Az 1642 június 7-én F. Pál és társai részére adományozott czímerlevél kihirdetve 1643-ban. 1709-ben András, 1724-ben János, György átányi, István egerlövői, 1754-5-ben András, György átányi lakosok.
Forray.
Forray (Soborsini, nemes, báró és gróf). Czímerlevelet 1714 február 4-én nyertek Sárközy János és Forray Márton unokatestvérek s Heves vármegye ugyanaz évben hirdette. A czímerszerző Márton - talán mert anyja és unokatestvére Sárközy nevüek voltak - néhol Sárközy néven fordul elő. Két fia volt, András és Márton. Ez utóbbitól való egyetlen fiú - József - magtalan maradt s vele a család nemesi ága kihalt. Az Arad vármegyébe költözött András, a gyöngyösi születésü köznemes ifjú, tekintélyes állást vívott ki magának. 1747-ben Arad vármegyei aljegyző, mint ilyen eladta tarnabodi birtokrészét, hogy lakhelyén szerezzen másokat, 1760-ban aradi alispán s mint ilyen a soborsini előnevet nyerte. Egyetlen fia Ignácz 1789-ben bárói rangot kapott. Ettől származott András csanádi főispán, kinek fiában, az 1877-ben grófi rangra emelt Jánosban, a család főnemesi ága is sirba szállt.
Földváry.
Földváry (Bernátfalvi). Törzsökös Pest vármegyei család. Feöldwaary Mátyás 1573-ban nyert Miksa királytól - állítólag újított czímerlevelet. Hihetőleg ennek fia volt az 1589-ben szerepelt Mihály, ki nőül vevén Bernátfalvi Bernáth Zsófiát, e család osztályosává tette utódait. Innen ered 663az előnév is. A XVII. század közepén János Gyorosziban, 1699-ben a család több tagja Sárszögön, Csanádon, Andornakon, Szűcsiben, Szentimrén, Czibakházán és Jenő pusztán volt birtokos. A gyöngyösoroszi és szűcsi javakra Mária Teréziától nyert adományt. 1754-5-ben György szűcsi birtokos. Ferencz 1822-ben főügyész. 1824-ben másodalispán, 1828-ban elsőalispán. György 1841-ben másodalispán. 1844-ben elsőalispán. János 1841-ben főügyész. Az említett Ferencz (sz. 1790) alispán egyik fia Kálmán 1848-9-ben főhadnagy, várm. tb. főjegyző.
Fráter.

Fráter
Fráter (Ippi, Érkeserűi és Bélmezei). A Dobra nemzetségből származott család e vármegyében akként vált ismeretessé, hogy az 1582-ben nemességmegerősítést nyert Pálnak István fiától való unokája, ugyancsak Pál, hajdúkerületi főkapitány, a fejedelmi vérből származott Barcsay Anna nevű neje révén birtokába jutott a kihalt Pászthói család pásztói jószágának. Fiai György és István pásztói és hasznosi javaikat eladták. Battik Jánosnak 1668-ban.
Fridricy.
Fridricy. III. Károly 1712 július 12-én Fr. Ferencznek a szépművészetek és a bölcseleti tudományok mesterének és testvérének Jozsefnek czímerlevelet adott, melyet ugyanaz évben e vármegye hirdetett. Az oklevél megemlékezik az érdemekről, melyeket Ferencz Eger vára körül magának szerzett s felemlíti, hogy apja is kitüntette magát Eger vára körül 1685-ben, sebet is kapott. Az armalis a M. Nemz. Muzeumban van.
Fülöp.

Fülöp, másként Filep.
Fülöp, másként Filep. Komárom vármegyéből származik, a hol Ószőny és Kocs községekben volt birtokos. Simon és István 1567-ben kaptak czímeres nemeslevelet. 1726-ban és 1767-ben Komárom vármegyében igazolta nemességét. 1796-ban, 1808-ban, 1819-ben és 1820-ban a család egyes tagjai számára a vármegye nemesi bizonyítványt állított ki. A XVIII. század második felében telepedett Heves vármegyébe, a hol Egerben volt birtokos. Tagjai közül József († 1886) ügyvéd, később Heves vármegye alispánja, - Géza († 1907) honvédszázados. - József, jelenleg szintén honvédszázados - Zoltán, jelenleg tiszafüredi főszolgabíró.
Czímer: Kékben, kétfarkú aranyoroszlán, jobbjában kardot markol. Sisakdísz a pajzsalak növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Gachal.
Gachal (Alias Eölvedy). Esztergom vármegyéből származott, ott lett hirdetve a czímerlevél, melyet II. Mátyás 1618-ban G. m. Eölvedy János esztergomi alispán és társai nyertek. 1693-ban András, János, 1724-ben András fia István, 1754-5-ben Ferencz, György, István, János poroszlói. György tiszaszentimrei lakosok. Ma is számosan élnek Poroszlón, Tiszafüreden. Sándor jelenleg m. kir. honvédőrnagy.
Gaál.
Gaál. Régi család, mely az 1433-ban Zsigmond királytól kiváltságlevelet nyert Gall Filisteus fia Imre de Felsőszentgyörgy leszármazottjaként tünt fel. 1724. Mátyás gyöngyösi, János és András apczi, 1754-5-ben János gyöngyösi, János, Tamás apczi, Jakab tiszavárkonyi, 1832-ben István, Péter, Ferencz recski lakosok.
Gál.
Gál. A G. Gergely, György és István testvérek nevére szóló 1649-iki armalist 1657-ben hirdették. A nemességszerző Gergely unokája Gergely sarudi, majd poroszlói lakos. 1754-5-ben szerepelnek Gergely János, Mihály.
Czímer: vörösben három zöld halmon kardos párducz arany csillagtól és félholdtól kisérve; sisakdísz: növekvő kardos oroszlán; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Galambos.
Galambos. Nemességet 1666. május 26-án nyerték G. István, neje Csépány Katalin s gyermekeik, kihirdették ugyanaz évben. A vármegyében Tiszanánán, Átányon, Tenken lakott s a család több tagja 1842-ben bizonyságlevelet nyert.
Galambos.
Galambos. Eredetileg hevesi család, de már a nemességszerző G. András, ki nejével, Bartók Erzsébettel, leányaival Katalinnal és Annával, fivérével Mihállyal együtt 1669-ben az armalist kapta, Átányról Gyömrőre költözött s e megyében utódokat nem hagyott hátra.
Gáspárdy.

Gáspárdy.
Gáspárdy. Eredetileg nyitramegyei család, ott hirdették először a czímerlevelet, melyet Lipót király 1659-ben adott G. Lukács, neje Halasy Erzsébet, leánya Katalin, fivérei György és Mihály javára. Nyitramegye előtt 1784-ben pörrel igazolta régi nemességét. Heves megyében Lajos szatmári, nagybányai, majd egri sótiszt hirdettette nemességét 1840-ben. A kihirdetett bizonyságlevélben Rudolf testvéréről is szó van, kinek unokája Gyula jelenleg a hevesm. takp. aligazgatója. Lajos (sz. 1804) fiai Gyula (sz. 1833) Géza (1833-91), ez utóbbi fiai Géza ny. követségi tanácsos, Elemér keresk. miniszt. fogalmazó.
A czímert a biharmegyei kötetben közöltük.
Gencsy.

Gencsy.
Gencsy (Gencsi és Érmihályfalvi). E családról a szabolcsmegyei kötetben bővebben van szó. A családnak ez az ága Szabolcsból Borsodba és onnan, házasság útján, a Józsa György leszármazói: az Okolicsányiak révén jöttek az újabb korban Hevesbe: Tiszafüredre, hol Gyula († 1870. körül) birtokos volt. Ennek fia József († 1885.) szintén tiszafüredi birtokos, ennek leánya Ilona, jelenleg Sípos Miklós cs. és kir. kapitány neje, ugyanitt birtokos. I. József második fia Géza szintén († 1884). Ennek négy fia: Elemér és Lajos birtokosok, Géza miniszteri tisztviselő és Gábor gazdatiszt.
Glósz.
Glósz. E Zólyommegyéből származó, de Komárom, Gömör, Bács, Nógrád, Pest, Túrócz, Sáros, Zala és Zemplénmegyékbe is elágazott család eredetileg Glosius, majd Glós, Glóz néven is előfordul. Első izben I. Ferdinandtól 1563-ban nyert czímerlevelet Glosius János, mint mellékczímerszerző, a Churhay stb. családokkal együtt, melyet Zólyommegye hirdetett. Bálint fiától való János nevű unokája III. Ferdinándtól 1649-ben nemességmegerősítést és új czímert kapott. Egerbe Ferencz Antal Imre jött 1835-ben Komárommegyéből. Egyik utóda Kálmán Eger város tiszti főorvosa.
Gócza.
Gócza. Megyebeli és jászsági birtokos család, mely III. Ferdinándtól 1653-ban nyert nemeslevelet. A család Jászkiséren, Sarudon, Kürthön, Sülyön lakott. 1821-ben számos tagja bizonyságlevelet nyert a megyétől.
Czímer: kékben, zöld alapon kardos oroszlán; sisakdísz; a pajzsalak növekvőn; takarók; kék-arany, vörös-ezüst.
Gosztony.

Gosztony.
Gosztony (Kövesszarvi és Gosztonyi, illetőleg Gosztonyi és Krencsi). A család a Jaák-nemzetségből származik, melynek első ismert őse, Wasserburg Venczellin már 997-ben szerepel mint győztes hadvezér a Koppány elleni hadjáratban. Ő kapta Koppány vezér birtokai közül a vasmegyei Jaák földjét. II. Endre uralkodása alatt ezen a területen találjuk a nemzetséget. Ekkor nyeri Szelestét királyi adományban a Jaák-nembeli Mike, a Szelestei család őse (1205.) A család első ismert ősének azt a Miklóst tekintik, a kit Miklós és Mihály nevű fiaival, Máté és Fülöp nevű 664testvéreivel együtt IV. László király 1269-ben a nemesek sorába vett fel s Kövesszarvat adományozta nekik. A család azonban az oklevél szerint már előbb is nemes, vagyis várjobbágy volt s csupán rágalom folytán jutott a várőrök sorába. I. Mátyástól 1467 április 24-én Kövesszarvi m. Goszthonyi Tamás mester pécsi kanonok, testvérei Miklós és Gáspár rokona Orbán czímerlevelet, I. Ferdinándtól pedig 1559-ben a megnótázott Bornemissza Anna átányi, dévaványai, gyendai, pélyi, kőteleki, és a Gosztony család egyenes őse, a Gosztony nevet és csak azóta használja azt önállóan a család. Tagjai közül Bálint 1512-ben Vas vármegye alispánja volt. A család később két ágra szakadt, az egyik a Krencsi és Gosztonyi Gosztonyi, a másik a Kövesszarvi és Gosztonyi Gosztony nevet viseli. Az előbbi Pestmegyében, az utóbbi Heves, Jász-Nagy-Kún-Szolnok és Somogymegyében birtokos. A hevesi ágazatot István (1699) jászkún kapitány alapította, kinek fia Pál (sz. 1740.) nőül vevén Szecsődi Tarródy Annát, családja számára megszerezte a Tarródyak detki, ludasi stb. birtokait. Pálnak egyik fia Alajos kamarai táblabíró 1839-ben Nagy-Kikindára távozott. János a XVII. sz. püspök, esztergomi kanonok, nagyszombati vikárius, ki a seniorátust alapította. Leonárd és Sándor István († 1719) kincstári főharminczados, előbb jászkún kapitány, a hevesi ág őse. Ma is több tagja él a családnak s Boczonádon, Atkáron, Erken birtokos. Levelesládája a M. Nemzeti Múzeumban van.
Czímer: kék pajzsban arany koronából kiemelkedő vörösruhás kar ezüst kürtöt tart; sisakdísz: ugyanaz; takarók: kék-vörös.
Góth.
Góth. Czímeres nemeslevelet 1720 szept. 5-én nyertek. G. Miklós és társai. A nemességszerző besenyőteleki lakos volt, itt szerepelt 1754-5-ben József és Mihály. A család többször nyert bizonyságlevelet a megyétől.
Grassalkovich.
Grassalkovich (Gyaraki gróf és herczeg). E rövid életű családról a pozsonyi és bácsbodrogi kötetben már megemlékeztünk. Óriási kiterjedésű birtokai közé tartozott Hatvan és Debrő.
Graefl.

Graefl.
Graefl (Poroszlói). Régi német család, mely Svájczból költözött be az országba, József 1865-66-ban ügyvéd, pesti városbíró és követ, szabolcsi főispán, Károly építészmérnök, 1869-től poroszlói földbirtokos, 1896-banmagyar nemességet és előnevet nyert. Fiai Jenő közig. bizottsági tag, nagybirtokos, a lótenyésztési bizottság elnöke, a gazdasági egyesület alelnöke, az alsó laskóvölgyi vizszab. társ. elnöke stb. és Andor, 7 évig szolgabíró, volt orszgy. képviselő, szintén nagybirtokos ki, a megyei életben szintén tevékeny részt vesz, II. Andor, Jenő és Károly kiskorúak.
Czímer: Ezüst pólyával haránt vágott kékpajzs felső mezejében vörös szalaggal átkötött három búzakalász. Az alsó mezőben, hármas zöldhalmon lépdelő ürü sárga-kék zászlót tart. Sisakdísz a pajzsbeli ürü, a zászlóval. Takarók: kék-arany.
Győrffy.
Győrffy (Telekesi). A vasmegyei Babay családból veszi eredetét. A Babay család czímerlevele 1418-ból való. Az eredeti elveszett, az 1733. évi másolatból pedig -mivel a szövegben leírva nincs -nem állapítható meg a czímer. B. György czímerszerző a király kiséretéhez tartozott s így már előbb is nemesnek kellett lennie. E feltevés mellett szól, hogy 1733-ban Babáról Győrffy Ferencz és társai nemesmagasi lakosok IV. Béla királynak 1224. évi, IV. István által 1271-ben megerősített kiváltságlevelével s Zsigmond királytól nyert 1418-i armalissal igazolták nemességüket. Az 1418-ban czímerlevelet nyert György utódai vették fel a Györffy nevet, míg a család másik ága - Lóránt ága - a Lorántfi néven ismeretes. Vasmegyétől hozott bizonyságlevelet 1774-ben András fia József rempehollósi származású szolnoki lakos. Egyik fia József mint nyug. kamarai tanácsos Egerbe tette át lakását, másik fia Pál táblabíró, kitől származott Ignácz (1811-70) esküdt. Ennek fia Kálmán (sz.1851) atkári birtokos unokái, Kálmán (sz. 1879) Hevesm. főisp. titkára és Ernő (sz.1895).
Gyürky.
Gyürky (Gyürki). Ez ősrégi hontvármegyei családból 1723-ban Gáspár és György nagybátonyi, 1808-ban pedig az 1754-5. évi hontvármegyei összeírásban szereplő István fia János.
Gyürky.
Gyürky (Losonczi) Törzsökös nógrádi birtokos család. Alapítója István Forgách gróftól Losonczon egy házat kapott ajándékba 1634-ben, czímerlevelet 1652-ben György nyert, 1668-ban Gáspár és György apczi, 1699-ben Ferencz mátramindszenti, szuhai, nagyrédei, nádújfalui, ivánkai, németmezői, István és szűcsi és nagyrédei birtokosok.
Halasy.
Halasy (Dévaványai). Komárom vármegyéből ered, ott lett hírdetve a czímerlevél, melyet II. Mátyás adott 1618. év márczius 10-én H. János, neje Teőke Ilona s gyermekeik Miklós, István, Pál, Mihály és Anna részére. Miklós fia Gergely fia János fia Márton Dunaszerdahelyre költözött, ennek fiai László és Márton 1774 évben Hevesben telepedtek le. A család jó nevét ez utóbbi alapította meg: a vármegye alispánjává lett, 1778-ban megvette Novotha Gáspár dévaványai udvarházát a hozzátartozó javakkal együtt s ezekre királyi beleegyezéssel beiktatást is nyert. Ezóta viseli az előnevet. Később megszerezte báró Brudern József dévaványai, nádudvari és pusztaszentiványi birtokát s két neje - Nagyrákói Rakovszky Mária és Vizeki Tallián Anna, - révén is tekintélyes vagyonhoz juttatta a családot. Utódai közül többen mint tisztviselők, katonatisztek szerepeltek. 1820 Sal. Ferencz a tiszántúli tábla jegyzője, 1845 Ignácz táblabíró Zala vármegyébe távozott.
Czímer: Arany pajzs, balharánt fekete pólyában ezüst oroszlán; sisakdísz: lefelé irányított nyílvesszőt tartó kiemelkedő ezüst oroszlán; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Halász.
Halász (Dabasi). Pest vármegyei család, melylyel e vármegye monografiájában foglalkozunk bővebben. Az újabb korban telepedett le Hevesben Csány községben, a hol Aladár jelenleg birtokos.
Czímer: kékben, fészkében ülő és kisdedeit a saját vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: féllábon álló darú, jobb karmai között rögöt markol. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Haller
Haller (Hallerkői gróf). Nürnbergi eredetű ősrégi patriczius család, melyről a bihari kötetben már említést tettünk. A vármegyében a Nyáryak javaiban volt örökös. Az 1754-5. évi összeírásban Sámuelt és Zsigmondot találjuk.
Hamar.
Hamar (Páni). Czímerlevelet 1602-ben nyertek Tihar Pál, Mihók Tamás, Hamar András s vérrokonai Bálint és Mihály. Kihírdette 1603 Esztergom, 1608 Nyitra vármegye. Mihály fia István Jánoshiday m. Molnár Anna nevű neje után Gyöngyöshalászon nemesi kúriát szerzett; ennek Istvántól való Ferencz unokája 1756-ban Mária Teréziától donátiót is kapott az említett nemesi kúriára 665és 2 háztelekre. Ferencz fiai közül Antal és János a Bánátba távoztak. Az előbbi Karánsebesen főszolgabíróvá, János pedig Vallemáréban esküdtté lett. Atyjuk halála után Antal Lugosról visszatért Gyöngyöshalászra. A család több ízben nyert nemességéről bizonyságlevelet. Az 1754-5. évi összeírásban Ferencz, István és János nevével találkozunk.
Czímer: kékben, vasdarabot tartó oroszlán; sisakdísz: pallost tartó griff; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Hanák.
Hanák. II. Ferdinándtól nyertek czímerlevelet 1623-ban H. Venczel, neje Anna, fia György, unokája István. Kihirdette 1624-ben Nyitra vármegye. Megyebeli tagjai Kolos kúriai bíró, Gyula egervárosi főjegyző. A család nemessége Hevesben nem lett hírdetve.
Harangy.
Harangy. Tarnabodon, Császon, Boczonádon, Besenyőteleken, Dormándon, Jászberényben, Jászmihálytelken, Ivánkán, Szomolyán, Miskolczon fordul elő. A nemességet 1630-ban kapták H. Miklós és társai. Az 1754-5 évi összeírásban is szerepelnek többen.
Czímer: kékben, hullámos ezüstpólyával átszelt zöld halmon felemelt jobb lábával három búzakalászt tartó természetes színű darú. Sisakdísz: pajzsbeli darú. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Haraszty.
Haraszty. Ujabb nemes család, melynek tagjai, Oszkár és Tivadar, a vármegye előkelő birtokosai közé tartoznak.
Czímer: kékben hullámos ezüstpólyával átszelt, zöld halmon felemelt jobb lábával három búzakalászt tartó, természetes színű darú. Sísakdísz: paizsbeli darú. Takarók: kékarany-veresezüst.
Hatvany-Deutsch.
Hatvany-Deutsch (Hatvani). A család 1880-ban nyert nemességet, 1896-ban kelt legfelsőbb engedélylyel nevét Hatvany-Deutsch-ra változtatta. H.-D. Sándor, József, Károly és Béla nagybirtokosok 1908. október 23-án bárói rangra emeltettek.
Hegedüs.
Hegedüs. Szajol helységben nagyon elterjedt család. E községre Dióssy Andrással, Vukovics Miklóssal és Mednyánszky Pállal együtt a Bory családnak volt donátiója, 1669-ben azonban királyi megerősítés mellett Fejér Mihály, Trombitás Mátyás, Teöröki András és Hegedűs Demeter kezére került. Czímerlevelet Lipót királytól 1701 június 30-án H. Gergely és társai nyertek. Két ágra osztotta család, az egyik következetesen a donátiós levél, a másik a czímerlevél alapján igazolja időnként nemességét.
Hellebronth.

Hellebronth
Hellebronth (Tiszabeői). A czímeres nemeslevelet III. Ferdinándtól 1655 június 10-én H. János, neje Silchell Erzsébet, testvére Gáspár nyerték s Pozsony vármegye hirdette. János fia János 1696-ban Pest vármegyében, 1733-ban Hevesben igazoltatott s mint II. Rákóczi vitéz ezredese ismeretes a történelemből. Két felesége volt, az első Bezerédj Teréz, kitől származott Katalin, a másik Almássy Apollonia - előbb Detrich Istvánné, - ettől származtak a többiek, köztük ama János is, kitől a ma élő nemzedék lehozható. Az 1754-5. évi összeírásban Antal, Dániel, Ferencz, János neveit találjuk. 1755 november 14-én Almássy János és Apollónia - ekkor már mint H. János özvegye - adományt nyertek Tiszabeő, Gacsa és Domaháza felére. E János három fia József, Gáspár és Mihály a család jelenleg virágzó három főágát alapították. József unokája Flórián (sz. 1833) a középtiszai társulat igazgatója, tiszaroffi lakos s fiai Antal tűzértiszt, Kálmán pénzint. főtisztviselő, Gyula banktisztviselő; Gáspár unokái Béla (1849-900) volt hevesi alispán és Géza jelenleg országgyűlési képviselő; Mihály unokája Mihály (1828-96) volt hevesvármegyei főlevéltárnok s fiai Gusztáv cs. és kir. kapitány, Miklós plebános és Pál heves vármegye tb. főjegyzője.
Czímer: kék pajzsban zöld mezőn, fehér lovon ülő pánczélos vitéz jobbjában kardot, baljában kantárt tart; sisakdísz: a pánczélos vitéz növekvőn karddal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Hodossy.
Hodossy (Hodosi). Igen régi család, mely 1287-ben nyert donátiót a pozsonymegyei Hodosra. A XVIII. század elején Dávid, János és Mihály testvérek, ez utóbbi Gáspár nevű fiával Polgáriba, majd Kenderesre és Nádudvarra költöztek, s János 1732-ben megszerezte a Károlyiak kenderesi és tiszabeői felerész birtokát. Az 1754-5. évi összeírás Kenderesen találta Gergelyt, Istvánt, Jánost, Mihályt, Pétert. Nemessége 1760-ban legfelsőbb helyen igazoltatott s a vármegyétől is három ízben nyert bizonyságlevelet.
Hollner.
Hollner. Fejér vármegyéből származik. Alajos és utódai 1838-ban kaptak czímeres nemeslevelet, melyet Fejér vármegyében 2839-ben hirdettek ki. Hevesben a Csoma család útján, női ágon telepedtek meg 1847-ben. Tagjai közül Alajos, a nemességszerző cs. és kir. ezredes. Ennek fia II. Alajos († 1857) vezérőrnagy. Ennek fia Ervin, előbb min. tisztviselő, most pusztatenki birtokos.
Czímer: kék, pólyával osztott aranymezőben kétfejű koronás fekete sas, jobbjában egyenes kardot baljában birodalmi almát tart. A pólyában zöld ágak között kard fekszik. Sisakdísz: nyílt fekete vasszárny között könyöklő pánczélos kar kardot tart. Takarók: fekete-arany, kék-ezüst.
Holló.
Holló. A nemességet II. Ferdinándtól 1631 nov. 12-én nyerték H. Tamás és fiai s Hevesmegye 1632-ben hirdette. Tamásnak Orbán nevű fiától származtak Gáspár és Albert, amannak fia János Farmoson, emezé Lukács, Egerben lakott. Gáspár már 1699-ben birtokos Farmoson. 1754-5-ben Imre, Tamás detki lakosok. Idővel Harmaczon (Gömörm.) és Domaházán (Borsodm.) találunk egyeseket. A család a farmosi előnevet viseli.
Horkay.

Horkay
Horkay. Zádorfaláról származó gömöri család, mely már a XV. század közepén nemes volt. Czímerlevelet 1529-ben nyert H. János. Hevesbe 1830 jött Péter és Tiszanánán ref. lelkész volt, Lajos († 1882) főszolgabíró, Péter († 1873) főmérnök. Lajos fia Árpád átányi főjegyző, Béla gyógyszerész, Dezső és Lajos vasúti tisztek, Péter festőművész.
Czímer: kékben, zöld alapon, fehér lovon vágtató, vörösruhás, sárgacsizmás, barnakucsmás magyar vitéz jobbjában kardot tart. Sisakdísz arany oroszlán növekvően, jobbjában kardot tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Horváth.

Bugarir-Horváth
Horváth, másként Bugarin-Horváth (Brezoviczai). Horvátországból származó nemes család, mely később Torna vármegyében is letelepedett, a hol Komjátin, Boldvaszilason, Méhészen, Tornán és Rozsnyón volt birtokos. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban e családból András van felvéve Torna vármegye nemeseinek névsorába. 1846-ban került Heves vármegyébe, míg Gabriella Boldvaszilason most is birtokos. Tagjai közül András a XVII. sz. második felében alispán Torna vármegyében. - II. András u. ott táblabíró. - III. András u. ott 42 évig főszolgabíró. - Károly († 1837) u. ott vármegyei főügyész. - Béla hevesvármegyei árvaszéki ülnök. Fiai: Béla, ráczkevei ügyvéd († 1900), Endre jelenleg tarnaszentmiklósi körjegyző.
666Czímer: osztott pajzs, alsó vörös mezejében, hármas zöld halom középsőjén kiterjesztett szárnyú sólyom, jobbjában egyenes kardot tart. A felső kék mezőben hatágú aranycsillag és ezüst félhold. Sisakdísz: a hármas zöld halmon álló sólyom, karddal.
Horváth.
Horváth. A nemeslevelet 1720 október 8-án kapták H. János, neje Fazekas Borbála egri lakosok s 1721-ben hirdettették. Unokáinak - József és Péter játékhalmi lakosoknak - nemessége legfelsőbb helyen igazoltatott 1794-ben.
Czímer: kék pajzsban, zöld alapon, arany korona felett vértezett könyöklő kardos kar; sisakdísz: a pajzsalak; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Horváth.
Horváth (nemes és báró) II. Lipóttól 1791-ben armalist, 1794-ben bárói rangot nyertek H. Mihály gyöngyösi kereskedő, neje Popovics m. Mocsinyi, Mária, gyermekei: Konstantin, Katalin, Éva, Zsófia, Anasztázia. Ez utolsó leány a bárói diplomában már nem fordul elő.
Imre.
Imre. A nemességet Lipóttól 1663 márczius 9-én kapták J. János, s fiai János, György, Mihály és Bálint s 1669-ben Gönczön hirdettették. 1757-ben János jászói származású egri lakos, fia József, unokája József.
Czímer: Kék pajzsban, zöld alapon, fehér lovon ülő, kardot illetve kantárszárat tartó férfi; sisakdísz: növekvő vörösruhás férfi balkezét csipőjére teszi, jobbjában kardot tart, melynek hegyén törökfő van; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Inczédy.

Inczédy
Inczédy (Nagyváradi). Dalmácziából származik I. Márk a XV. században költözött Magyarországba. Mátyás és Gergely I. Rudolftól kaptak czímeres nemeslevelet. Mihály († 1658) unokáit, Samut, Gergelyt és Józsefet bárói rangra emelték. Hevesbe a múlt század közepe táján telepedett le Mihály és Egerben volt birtokos. Tagjai közűl László († 1829) erdélyi főkormányszéki tanácsos, fia Samu 1848-49-ben honvédezredes, Lajos szabolcsmegyei főlevéltáros, Mihály 1848-ban szintén végigküzdötte a szabadságharczot, ennek fia Dénes († 1900) a pécsi czisztercziták igazgatója, fitestvérei József és Antal tanférfiak. József fia Bertalan tarnazsadányi községi jegyző.
Czímer: Kékben álló arany griff első jobb karmaival kardot markol. Sisakdísz: kardot tartó pánczélos kar. Takarók: kék-arany.
Isaák.

Isaák
Isaák (Kisdobronyi). Eddig ismert legrégibb őse amaz István, ki 1589-ben az egri várban a lovasság hadnagya volt. Czímerlevelet II. Mátyástól 1617 szeptember 22-én nyertek I. Gáspár, a ki agilisnek van jelezve, neje Katalin s fiai Simon, Mihály és Benedek. Kihirdette 1618-ban Bereg megye. Birtokos volt Hetén és Gulácson, 1730-ban nádori adományt nyert a kis- és nagyráskai birtokokra. A donatiót nyert István 1740-ben már Kisdobronyban lakott s előneve után itélve, T. György és Ráday Ilona leányát, Ráday jusson nagyrédei birtokossá lett s megalapította a család hevesi ágazatát. Fia László (1751-96), ennek unokája László (1820-81) hevesi alispán, kitől származtak István, jelenleg nagyrédei birtokos és Gyula a vármegye főjegyzője.
Czímer: kék pajzs alján levő sziklából kiemelkedő farkas; sisakdísz: fél griff; takarók: kék-ezüst, vörös-arany.
Ivády.
Ivády. (Ivádi). A megyében fekvő Ivád községtől vette nevét, hol századok óta mai napig birtokos. A falu neve először 1321-ben fordul elő, midőn azt Tamás erdélyi vajda kapta Pétervásárral és Kövesddel együtt. Az Ivády család két tagja, Zsigmond és János, 1456-ban a Dormánházi családnak adományozott birtokok beiktatásánál már mint királyi ember szerepelt, tehát a család eredete, nemessége a korábbi időkbe is visszanyúlik. A II. Ferdinánd által 1635. évi márczius 22-én Ivagy György, neje Koffa Dorottya, fia Tamás, leánya Anna, testvérei János és Gergely részére adományozott s még ez évben Hevesmegye közgyűlésén hirdetett armalis tehát tulajdonképen újított nemességnek tekinthető. A család régebbi nemessége mellett szól, hogy Ivády Imre 1617-ben Ivádról, mint ősi birtokról végrendelkezik, valamint az is, hogy Wesselényi nádor Ivagy pusztát 1655-ben mint olyat adományozta Ivagy Gergelynek és Tamásnak, mely "az ő elődeiké volt már ősidőktől, de okmányaik a háborús időkben elvesztek." Az élő nemzedék a czímerszerző testvérének Jánosnak unokájától Dávidtól származik, kinek fia János (sz. 1720), unokája János (sz. 1760) főszolgabíró. Ennek fia Gábor táblabíró, főszolgabíró (1792-1852), unokái Gizella (1827-62), Miklós (sz. 1830) 48-as hadnagy, főszolgabíró, Albert 48-as hadnagy (sz. 1832), Károly (sz. 1835), Béla (sz. 1838) 1874-1896-ig orszgy. képviselő, Gyula (sz. 1845) ny. pénzügymin. tanácsos. Albert fia Aladár p. ü. tanácsos, ennek gyermeke: Pál; Béla gyermekei: Tihamér pénzügym. csillagkeresztes hölgy, Sztankay Béla huszárkapitány cs. és kir. kamarás neje, Sarolta Morvay Béla huszárkapitány cs. és kir. kamarás neje. - A czímerszerző György utódai közül Rudolf (1824-82) főesperes, hevesi prépostplebános.
Czímer: Kék pajzsban, zöld hegyen álló fehér galamb; sisakdísz: a pajzsalak; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Ivanych.
Ivanych. Czímerlevelet a Halapáty családdal együtt III. Ferdinándtól 1656-ban nyertek. I. János, neje Halapáty Anna, fia Albert. A család eleinte Alattyánban lakott, hol 1754-55-ben számosan fordulnak elő, jelenleg pedig Gyöngyösön és Gyöngyöspüspökiben él.
Jármy.
Jármy (Szolnoki). Szatmármegye régi családjainak egyike. Jármiból az egyik ág Erdélyben ágazódott el. A magyarországiak a Szolnoki, az erdélyiek a Magyardellői előnéven ismertek. 1753-ban László felesége Szunoghi Mária Pankotay jusson Tiszafüreden és Pusztakócson volt birtokos. A szabolcsi és szatmári kötetekben már megemlékeztünk róla.
Jászberényi.
Jászberényi. A nemeslevelet Lipót 1677-ben adta J. Mihálynak és társainak s 1730-ban Borsodmegye hirdette. Járdánházáról 1762-ben Mihály Egerbe, 1769-ben István Egerbe, majd Besenyőtelekre költözött. Márton élő utódai: Dezső kántortanító. Miklós mezőtárkányi jegyző, vármegyei tüzrendészeti felügyelő, az orsz. jegyző-egyesület főjegyzője. András gazd. akad. rk. tanár Kolosvárott testvérek.
Jósa.
Jósa, lásd Pankotay család.
Kállay.

Kállay
Kállay. (Nagykálló) A Balog-Semjén nemzetségből való ez ősrégi családdal a szabolcsi kötetben tüzetesen foglalkoztunk. I. Mátyástól 1464-ben Pál és János Mezőtúr és Varsány fele részét kapták s itt utódaik az újabb időkig birtokosok voltak. A napkori ág megalapítójának Ferencznek egyik unokája László 1773-ban hevesi másodalispán, a másik György egri kanonok, a harmadik 667Sándor szabolcsi szolgabíró. Ez utóbbinak utódai: Zoltán volt orszgy. képviselő és hevesi főispán. Árpád (†) egri törvényszéki bíró, Sándor ny. honvédőrnagy. A család levéltára a M. Nemz. Múzeumban van.
Kandó.
Kandó (Egerfarmosi). K. György 1575-ben egy nemesi kúriát szerez Farmoson, honnan az előnév származik, de ezt utódai 1653-ban zálogba adták. István fiai 1718-ban adományba kapták Domonyt és Aucsot, Zsigmond és István pedig 1730-ban az említett Farmost.
Kanyó.
Kanyó. A nógrádmegyei Herencsényből veszi eredetét a család, melyet III. Ferdinánd 1645-ben nemesített meg. 1731-ben Mihály Csépán tünt fel, ennek fia László pedig öt más családdal együtt 1742-ben adományt nyert Csépa helységre, hol 1754-55-ben Ferencz és László birtokosok. Gábor 1828-ban szolgabíró, 1837-ben adószedő, 1844-ben alispán.
Károlyi.
Károlyi (Nagy-Károlyi gróf). A Kaplony nemzetségből származik, melynek első ismert tagja Kristóf királyi pristaldus volt. Egyenes őse Eördög Simon (1264), ennek unokája Simon (1322-1349) Károly (a mai Nagy-Károly) ura. Utódai közűl: László (Láncz) és Bertalan a XV. század elején felveszik a K. nevet. László (Láncz) ivadékaiból született K. Zsuzsánna, Bethlen Gábor fejedelem neje. Bertalan (1418) ágából származik a jelenleg virágzó grófi család. Rangemelések: Mihály (1586-1626) főispán. 1609-ben bárói rangra emelkedett. Ennek fia László († 1689) főispán, a kitől Sándor kurucz tábornok és Szatmár vármegye főispánja származik. Sándor 1712-ben grófi rangra emeltetett. Tőle a család a következőleg származik le: fia Ferencz (1705-1758) főispán, altábornagy és hétszemélynök, ennek fia Antal (1732-1791) főasztalnokmester, valóságos belső titkos tanácsos és a testőrség kapitánya. Nejétől, gróf Harruckern Jozefától roppant vagyon jutott a család birtokába. Ettől származott József, († 1803) nejétől Waldstein-Wartenberg Erzsébettől származott fiai: István, Lajos és György terjesztették tovább a családot. Közülök György (szül. 1802, † 1877) cs. kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főudvarmester, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató- és tiszteletbeli tagja 1854-ben vásárolta meg a mintegy 27 helység határára kiterjedő debrői uradalmat, melyhez Parád is tartozik. 1876-ban elsőszülöttségi hitbizományt alakított belőle. Halála után a hitbizomány elsőszülött fiára, Gyulára (szül. 1837, † 1890) szállott. A hitbizomány jelenlegi haszonélvezője K. Mihály gróf, a főrendiház örökös jogú tagja, volt országgyűlési képviselő, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke.
A családi czímer leírását a Nyitra vármegyét tárgyaló kötetben közöltük.
Kazay.
Kazay. Lipót királytól 1696 június 1-én kaptak armalist K. Tamás és társai. Kihirdette Hevesmegye. Gáspár fia János 1773-ban Poroszlón lakott.
Czímer: Kékben, zöld alapon három fiókáját vérével tápláló pelikán; sisakdísz: ugyanaz; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Keglevich.

Keglevich
Keglevich (Buzini báró és gróf). Horvátországból származik, hol a buzini vár ura volt. Első ismert őse 1300 körül Péter. Ennek fiai voltak Kegel és Márton. Kegel lett a család fentartója s ezért nevezték magukat utódai Kegel-fiaknak (Kegelvics, Keglevics). Kegel fia I. István, ezé I. Simon (1436), ezé II. Simon, ezé a többi közt II. Péter (1520), a jajczai hős, ezé III. Simon (1561), neje gersei Petheő Magdolna, ezé III. György horvát al-bán 1601-ben, ezé többi közt IV. Péter a horvátországi és II. Miklós ónodi kapitány, tornai főispán (1636), a magyarországi ág megalapítói. II. Miklós 1646-ban a magyar bárói, fia III. Miklós 1687-ben a grófi rangot nyerte. Ádám 1699-ben pétervásári, eörsi és sághi birtokos. Gábor gróf tábornoknak - ki az 1764. évi főnemesi összeírásban szerepel - Ádámtól (1780) való unokái Miklós (1798-1847) a vármegyei nemzeti ellenzék vezére és II. Gábor főtárnokmester. Ennek fiai Gyula (sz.1824) és Béla (sz. 1833) kamarás, hevesi főispán. Az előbbinek élő fiai Gábor egreskátai és Gyula pétervásári és sashalomi nagybirtokosok és főrendiházi tagok. A családról a barsmegyei kötetben is megemlékeztünk s közöltük czímerét is.
Kelemen.
Kelemen. (Széki). I. Lipóttól kapta az armalist K. Ádám, kinek fiai József és Ádám voltak. Józseftől származott István (1780-1840) sz. őrnagy, a Mária Terézia-rend vitéze volt. Karácsondon, Gyöngyösön, Visontán voltak birtokosok.
Kenderessy.

Kenderessy
Kenderessy, másként Kenderecsy (Felső-Szálláspataki). Hunyad vármegye ősi nemes családja, mely később Nyitra vármegyébe származott, a hol Lipótváron volt birtokos és 1832-ben telepedett Heves vármegyébe. Tagjai közül József († 1872) 1848-ban őrmester. Károly jelenleg egerszalóki községi jegyző.
Czímer: Kékben, leveles, koronán könyöklő, kardot tartó pánczélos kar. Sisakdísz: ugyanaz. Takarók: kékarany, vörös-ezüst.
Kis.
Kis (Boldogházi). A XVII. században Nógrád és Heves vármegyékben szerepelt. 1656-ban János ellentmond Nagy Balázs palkonyai lakos beiktatásának Mezőtúrt illetőleg, 1659-ben Keczer András beiktatásának Pásztó, Bátor és Terebes helységeket illetőleg.
Kis.

Kiss
Kis (bátorkeszii). Esztergomvármegyéből származik. Őse András, a ki Kapu Katalintól született gyermekeivel: Istvánnal, Ferenczczel, Jánossal és Györgygyel, valamint nagybátyjával, Andrással együtt 1672-ben nyert czímeres nemeslevelet. A család idővel elterjedt Pest, Sopron és Szabolcs vármegyékben. Sándor 1816-ban János és István májasházi lakosok 1830-ban Sopron vármegye bizonyítványa alapján vétettek fel Pest vármegye nemesei közé. Szabolcs vármegyében a család Nyírbátoron és Nyírbaktán volt birtokos. Tagjai közül István és József 1800 körül szabolcsmegyei jegyzők, Gábor († 1877), a szatmári káptalan ügyésze. József († 1892) Hajdú vármegye kir. tanfelügyelője. Ennek fia, Ernő, ny. pénzügyi titkár, jelenleg pásztói birtokos.
Czímer: Kék mezőben, leveles koronán könyöklő pánczélos kar, kardot tart. Sisakdísz: ugyanaz; a könyök hajlásában zöldleveles rózsával. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Kormos.
Kormos m. Cserny. borsodi eredetű, de Hevesben is meggyökeresedett család, mely 1698-ban Miklós személyében nyert nemeslevelet János, 1713-ban költözött Egerbe, hol utódai nagyon elszaporodtak. E családból származott Béla, volt kir. közjegyző és földbirtokos; ennek fia Béla.
Kósa.
Kósa. I. Lipóttól 1698-ban nyertek czímerlevelet K. György m.-szigeti lakos és fiai. István († 1852) egri sóhivatali raktáros Máramaros vármegye bizonyságlevelével 1838-ban igazolta nemességét. Fia György (sz. 1813), unokái: Kálmán (sz. 1842) kir. táblai bíró és Miklós (1846-1907) csurgói tiszttartó.
Kovács.
Kovács. (Erdőtelki). József 1895-ben nyert nemességet, melyet örökbefogadott fiára, Józsefre is kiterjesztettek, ki Erdőtelken birtokos. Tagjai közül a czímerszerző († 1897) hírneves egyetemi 668orvostanár, a Lipót-rend lovagja, a szász kir. Albert-rend és a Ferenc József-rend csillagos középkeresztese. Fogadott fia József, orvostudor, testvére Béla belügyi segédtitkár.
Czímer: négyelt paizs. 1. feketében, zöld alapon, négyszögletes kövekből rakott, emeletes épület, veres cserépzsindelylyel, közepén kapuval ellátott verestetejű toronynyal. 2. és 3. veresben, két keresztbe fektetett orvosi műszer. 4. Kékben czölöpösen állított ezüstből körültekerődző zöld kígyó. Sisakdísz: paizsbeli torony tetejéből kinövő három kék strucztoll.
Kovács.
Kovács (Leleszi). Törzsökös hevesi család, mely II. Ferdinándtól 1634 aug. 19-én K. Péter, neje Baraczy Borbála, fia Antal, testvére Antal személyében armalist, majd utóda I. Lipóttól Lelesz helységre, Bolya és Vermes pusztákra adományt nyert. 1699-ben andrás bolyai és leleszi, Ádám, István, Márton, leleszi birtokosok. Leleszen ma is él a caslád. 1831-ben Gáspár, monori tiszttartó, ennek unokája Gáspár kávai birtokos. E családból származik József volt hevesi főszolgabíró és pénztári ellenőr, jelenleg egri lakos.
Czímer: kékben zöld alapon kardot tartó griff; sisakdísz: vörösruhás könyöklő kar; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Leleszen azonban egy másik családot is találunk, mely 1650-ben K. István, neje Medvik Dorottya, fia és testvérei személyében nyert armalist. Ennek czímere csak annyiban üt el az előbbitől, hogy a sisakdísz a pajzsalakkal azonos.
Kovács.
Kovács (Káli). A czímerlevelet III. Ferdinánd 1647 május 3-án adta K. Péternek és fiainak s 1639-ben Gömör vármegye hirdette. A XVIII. század közepén Kálban, Gyöngyösön lakott.
Czímer: Kék pajzsban víz felett jobbjában vasdarabot, szájában gyöngyöt tartó griff; sisakdísz: ugyanaz; takarók: vörös-ezüst, kék-arany.
Kovách.

Kovách
Kovách. (Muzsai.) A család ősi fészke Dorogma, de birtokos volt Csáthon is. A nemességet III. Ferdinándtól 1651-ben K. Balázs és társai nyerték s Borsod vármegye hirdette. 1768-ban István Igricziből Tiszaszőlősre költözött. Jelenleg Tiszafüreden él. Tagjai közül József a 60-as években Gyöngyösön bíró volt.
Czímer: kék pajzsban hármas zöld halmon arany korona felett három búzakalászt tartó könyöklő vértezett kar; sisakdísz: ugyanaz, takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Kovách.

Kovács
Kovách (Visontai). Nemességet 1656-ban, előnevet 1810-ben kapott. A mult század 30-as éveiben került a vármegyébe s Vámosgyörkön és felsőnánán lett birtokossá. József († 1834) konziliárius, fiai József a pestm. csőd- és váltótörvsz. elnöke, János kamarai titkár. János fia László (sz. 1827) pestm. aljegyző, 1848-49-ben kapitány, a hevesm. gazd. egyesület alapítója, orsz. képv. Fia Zoltán földbirtokos, ennek fia László államtudor, tart. huszártiszt, vámosgyörki birtokos.
Czímer: Kékben, zöld alapon ágaskodó kétfarkú arany oroszlán, jobbjában kardot tart, melyen török fő van átütve. Sisakdísz aranygriff növekvően, jobbjában tőrt tart, melyen törökfő van átütve. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Kovács.
Kovács. Hevesi család. A nemességet 1658-ban kapták K. Péter, neje Fóra Ilona és társai. 1724-ben András átányi, János czeglédi, György kiskörei, János nyitrai lakosok.
Czímer: vörös mezőben kék pólya, alúl hármas zöld halom felett zöld növény, középen szájában pallost tartó oroszlán, fent aranykorona; sisakdísz: oroszlán szájában a pallossal; takarók; kék-arany, vörös-ezüst.
Kovách.
Kovách (Szendrői). Czímerlevelet Mária Teréziától 1758 június 5-én nyert K. János. Ennek utóda János kapitány 1823 előtt monostori birtokos volt. Imre nevű fia a pestmegyei Tázlárra költözött. Kálmán m. kir. műszaki főtanácsos, közúti felügyelő, jelenleg egri lakos, kinek szendrői előnevét ő felsége 1903-ban megerősítette.
Kovásy.
Kovásy (alias Rozga.) A nemeslevelet III. Károlytól 1720. évi aug. 9-én kapták K. Gergely kővárvidéki lakos és társai és Máramaros vármegye hirdette. Innen hozott bizonyságlevéllel igazolta Lajos tiszafüredi lakos 1834-ben a nemességét. Fia Kálmán ma is Tiszafüreden lakik s ott birtokos.
Czímer: kék pajzsban, zöld dombon, buzogányos könyöklő vörösruhás kar; sisakdísz: nincsen; takarók: vörös-ezüst, kék-arany.
Kozma.
Kozma. III. Ferdinándtól 1645 április 13-án kaptak nemesleveleket K. Mihály, neje Czóry Ilona és társai, Boldizsár, - a ki a Péró-lázadás leverésében tanúsított vitézségéért aranyérmet kapott - 1724-ban gyöngyösi lakos. Az 1754-55. évi nemesi összeírás idején számosan éltek Verpeléten és Gyöngyösön.
Kövesdy.
Kövesdy. III. Ferdinándtól 1648-ban kapták a nemességet K. Tamás és társai, Hevesvármegye pedig 1650-ben hirdette. István utóda Ádám Komáromba távozott 1773 táján, majd visszatért Kömlőre. E családból származtatta magát Ferencz (1773-ban) főstrázsamester.
Czímer: kék pajzsban szikla felett fehér galamb olajággal; sisakdísz: a galamb; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Kubinyi.

Kubinyi
Kubinyi (Felsőkubini, Nagyolaszi és Deménfalvi.) Ez ősrégi liptói családról a gömöri kötetben tettünk említést. 1699-ben Ádám Apczon és Gyetrefalván volt birtokos, az 1754-55. évi összeírásban Imre nevével találkozunk. Rudolf 1871-75-ben hevesi főispán.
Kürthy.
Kürthy (Fájkürthi és Koltai). A család eredete és története a Komárom vármegyei kötetben van leírva. 1743-ban János a Heves vármegyei Atkár községbe szakadt. Egyik utóda Sándor volt orszgy. képviselő, közigazg. bizottsági tag, jelenleg is atkári birtokos.
Ledniczky.

Ledniczky
Ledniczky. Régi trencséni család, mely állítólag már 1389-ben Lednicz helységre adományt kapott, melyet I. Lipót 1696-ban megerősített. Hevesbe 1820. évben költözött be egy ága, és pedig Imre fiai Imre és Tamás, ledniczi származású, gyöngyösi lakosok. Jelenleg Tarnamérán birtokos.
Czímer: Kékben, zöld alapon ágaskodó kétfarkú aranyoroszlán, jobbjában kardot tart. Sisakdísz: pajzs alak növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Légrády.

Légrády
Légrády. I. Lipóttól nyertek czímerlevelet 1668-ban L. Mátyás, neje Rábaközy Anna, fia István, Rábaközy György, neje Kovács Anna és fia András. Kihirdette 1668-ban Nógrádvármegye. Gyöngyösön, Gyöngyössolymoson, Visontán lakott, ma pedig Mezőtárkányon birtokos.
Czímer: kék pajzsban zöld alapon vörösruhás, fehérnadrágos, sárgacsizmás, kardot tartó vitéz, jobbról a pajzs alján levágott törökfő; sisakdísz: nyílt sasszárny között kardot tartó vörös ruhás kar; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
671Lipcsey.

Lipcsey
Lipcsey. A család a Bilkey, Gorzó, Ilosvay stb. családokkal közös törzsből származik. Őse Bilkei Karácson, a ki 1331-1334 között telepedett meg Bereg vármegyében és a bilkei Kenézséget nyerte, melyet 1343-ban Nagy Lajos király újra neki adományozott. Karácsonnak fia volt Szerecsen, ennek I. János nevű fiától származik a L. család. Jánosnak, Gergely nevű fiától született unokája volt István, a ki 1467-ben Mátyás királytól azt a kiváltságot kapta, hogy Lipcse, Herincse, Keselyűmező, Ökörmező, Kelecsény, Ripinye és Vízköz Bereg vármegyéhez csatoltatott. Fiai III. János, I. Mihály, Simon és Sándor eladták a fenti birtok felét 400 aranyforintért Dolhay Ambrusnak. A családot az ifjabb két testvér I. Lázár (1474-1508) és II. László (1474-1502) terjesztik tovább. A jelenleg élő nemzedék az 1653-ban élt Gergelytől, illetőleg ennek fiától, Andrástól (1656 † 1668) és Tamás fia Mihálytól (1583-1638) Bereg vármegye táblabírájától származik. A család idővel elterjedt Bereg és Máramaros vármegyéken kívül Ugocsa, Szabolcs, Ung, Zemplén, Abaúj, Bihar, Heves és Pest vármegyékben. Heves vármegyében a Pankotay család révén lett birtokossá Tiszafüreden és Pusztakócson. A XVII. század második felében élt Mihály volt az, a ki még Bilkén lakott, fia Gábor pedig Barabáson s csak unokái György és Imre telepedtek meg véglegesen Tiszafüreden. Itt, valamint Egerben és másutt is jelenleg is él ez a kiterjedt család. Heves vármegyében született tagjai közül Imre 1848-49-ben hevesi magyar kormánybiztos is volt. 1861-ben a vármegye másodalispánja és ügyvéd. Péter Heves vármegye alispánja, ügyvéd, majd egri kir. közjegyző volt. Imre fiai: Árpád okleveles gazda és Attila jogtudor, tart. huszárhadnagy, Imre mindhárman tiszafüredi birtokosok. Péter fiai: Ádám jogtudor, ügyvéd, író és lapszerkesztő és II. Péter jogtudor, ügyvéd, egri kir. közjegyző. Tamás († 1897) főszolgabíró, ennek fiai: Lajos árvaszéki ülnök, Tamás szolgabíró, Márton huszárfőhadnagy, József szolgabíró, tiszafüredi ügyvéd és birtokos. Fiai Elemér, amerikai orvos, kit ott 1900-ban megöltek. Árpád (id.) műszaki tanácsos, mérnök a földm. minisztériumban, Gábor ny. főhadnagy, Zoltán miskolczi szolgabíró, Ákos okl. gazda, tiszafüredi birtokosok.
Czímer: négyelt pajzs: 1. veresben arany korona, 2. kékben kardot tartó pánczélos kar. 3. kékben két hal egymás felett, egymással ellenkező irányban. 4. veresben, zöld alapon két fenyőfa. A pajzson ötágu leveles korona.
Lipovniczky.
Lipovniczky (Lipovnoki). A Lipovnuk nemzetségből eredő ősrégi nyitrai család, mely 1244-ben nyert adományt. Lipovnok helységre. A XVII. század második felében élt Mihály, vagy ennek fia Imre Barsba tette át lakását. Heves vármegyében 1801-ben hirdettették nemességüket Bars vármegye bizonyságlevelével Mihály és fiai. Lakhelye: Verpelét, Karácsond, Heves. 1844-ben János egri kanonok, Kálmán jelenleg hevesi birtokos.
Liszkay.
Liszkay. 1659-ben nyert armálisát Nógrád vármegye hirdette. Miklós váczi, majd egri lakos, hevesmegyei főjegyző volt 1778-ban. Feleségének Sirokon volt birtoka.
Madarassy.
Madarassy. (Gojzeszti). Czímerlevelet 1825 február 25-én kaptak M. Ferencz ausari püspök s unokaöcscse János, Ferencz 1814-27-ben egri kanonok, unokaöcscse János egri jogtanár, megyei főjegyző, majd helytartósági tanácsos. Fiai Pál és Móricz.
Czímer: kékben, zöld mező felett arany csillagtól, illetőleg félholdtól kísért pálmafa; sisakdísz: 2 nyilat tartó, balját csipőjére helyező vértezett férfi növekvőn; takarók: kék-ezüst, vörös-arany.
Majzik.

Majzik
Majzik (Tarcsai). Törzsökös hevesi birtokos, nemesi család. Őse állítólag Dobó segédtisztje Fügedi lett volna, ki arról volt nevezetes, hogy minden dolgát szerette halasztgatni, mindenkit a "majd" szóval bíztatott. Ezért mondták róla, hogy mindig majd-ozik, majd-zik. A nem épen valószínűtlen szájhagyományt azonban, hogy a család így jutott volna mostani nevéhez, okleveles adattal bizonyítani nem lehet. A czímeres nemeslevelet III. Ferdinándtól 1639 aug. 18-án Majzik András, neje Krisztina, fiai György és Mihály, György neje Ilona s gyermekeik Miklós és Erzsébet nyerték s Heves vármegye 1640-ben hirdette. György fia Simon fia II. Mihály 1782-ben Árokszállásra költözött, ennek unokái közül IV. Mihály és III. István Kuczorán tűntek fel. A családnak előnevet adó Tacsa pusztát már a fenti György zsadányi lakos zálogban bírta. A puszta egyik fele Dorogffy Istváné, a másik a Széky családé volt előzőleg, de Széky Péter és neje a maguk részét 1656-ban zálogba adták M. Györgynek, kinek Miklóstól való II. András zsadányi és Jánostól való Ignácz gyöngyösi lakos unokái 1735-ben királyi adományt is nyertek reá. 1747-ben II. András fia I. István csányi, és Ignácz fiai III. András és I. József gyöngyösi lakosok új adományt kaptak a nevezett puszta fele részére. Minthogy Józsefnek csak egy fia maradt, III. János († 1812), ez pedig a papi pályára lépett s mint egri tb. kanonok, kúnszentmártoni esperes halt meg, az ő része is testvérére, illetőleg ennek fiára, II. György tarnamérai lakosra szállott át. Ennek egyetlen fia I. Imre táblabíró, főadószedő, insurgens kapitány, kitől származtak I. Viktor (1825-85) hevesi alispán és országgy. képviselő. Ennek fia II. Viktor a vármegye jelenlegi alispánja, tarcsai, tarnamérai és hevesi földbirtokos. I. Istvánnak fiaitól I. Sándor nagyfügedi és IV. János csányi lakostól való utódai Nagyfügeden. Csányon ágozódtak el, egy ág Orbán és fiai személyében 1830-ban Nagy-Csalomiára származott el. I. Sándor utódai közül: Leo (sz. 1816) Egerben lakott; II. Miklós (sz. 1848) csendbiztos, majd útbiztos volt, ennek fia IV. Miklós kataszteri főmérnök. IX. János kir. számvizsgáló, tarcsai alsószentgyörgyi lakos. Az adományos tarcsai birtokon kívül zálogos birtoka volt még a családnak Kompolton, Alatkán, Sülyön, Tarnazsadányban, Domaházán, Nagyúton, Zaránkon, Nagyfügeden, sőt újabb időben Mikófalván, Tarnaleleszen, Disznósdon, Arlón, Csányon. Számos tagja viselt esküdti, szolgabírói, táblabírói tisztséget, számosan szerepelnek az 1724. és 1754-55. évi nemesi összeírásokban.
Czímer: kék paizsban, zöld alapon vörösruhás, sárga csizmás, fekete kalpagos férfi kardot, baljában levágott vérző török főt tart; sisakdísz: vértezett, jobbjában kardot, baljában levágott vérző török főt tartó harczos; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Makay.

Makay
Makay (Makói és Geleji). A Csanád nemzetségből származik. II. Rudolftól 1581-ben újított czímert és nemességmegerősítést, 1582-ben Makón egy kuriára királyi adományt nyert régi család, melynek hevesi ágát az 1581. évi czímerszerző György fia János fiai István pásztói s az említett János fia Ferencz fia János tiszafüredi lakosok alapították. 1792-ben István fia László fiai: József 672és Ferencz besenyőteleki és János hejczei lakosok. Ez utóbbi később a vármegye főadószedője és táblabírája volt, s Dessewffy Rozállal való házasságából származtak Bertalan, Ágoston, Antal és Lajos. Ez utolsó fia Dezső, közig. bíró, Gyula (sz.1838), ezé Béla, jelenleg kultuszminiszteri osztálytanácsos. Ágoston fia Félix fia Lajos jelenleg hevesvezekényi birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó párducz, jobbjában szablyát tart. Sisakdísz: növő pajzsalak, jobbjában hegyével lefelé álló nyílvesszőt tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Malatinszky.
Malatinszky (Felsőmalatinai). Liptó vármegyéből származik, de elágazott Abaúj, Gömör, Hont, Nógrád, Vas és Zemplén vármegyékbe is. Nemeslevelet 1561-ben nyert M. Mihály, melyet Vas vármegye hirdetett. A megyebeli Pásztóra költözött Máté előbb a község jegyzője, majd a Török család tiszttartója volt s 1718-ban Kishont vármegye bizonyságlevelével igazolta nemességét. Egyik fia János Pozsonypüspökibe költözött, unokája Ferencz lesenczetomaji ispán (1824) megalapította a család zalamegyei ágazatát. Hevesben egyetlen élő tagja György (sz. 1842), jelenleg a poroszlói kerület országgyűlési képviselője.
Marsó.
Marsó. (Verebélyi). Eredetileg a nyitramegyei Verbón lakott s 1665-ben lett megnemesítve. György fiai, a beczkói származású György és Miklós 1755-ben Maczonkára költöztek. Tagjai: Lőrincz ny. csendőrőrnagy, maczonkai birtokos, László kir. aljárásbíró.
Mártonffy.
Mártonffy. (Csíkszentgyörgyi). Lófőszékely család, mely Csíkszentgyörgyön volt birtokos s innen vette előnevét is. Eredeti neve Márton volt, s Márton Mátyás fia Mihály vette fel a Mártonffy nevet. E Mihály a XVIII. század közepén Monokon tünt fel, fia Antal borsodi adószedő, unokája Antal (sz. 1778) hevesmegyei alügyész, insurgens kapitány. Antaltól származott Lajos-Ferencz (sz. 1814) egri kápt. főügyész, ettől László (1850-1900) a vármegye főügyésze, kinek fiai Lajos szolgabíró és Béla honvédfőhadnagy.
Mednyánszky.
Mednyánszky (Miglészi). A vármegyében szereplő Mednyánszkyak a zemplénmegyei Miglészről származott ama Mihály utódai voltak, ki Miglész helységre királyi adományt nyert. Unokája Mihály Vécsen, majd Sajóládon lakott, ennek fia Antal (sz. 1758) bölcsészeti tanulmányainak befejezése után Egerben alapított családot. Fiai közül megemlítjük József († 1843) egri kanonokot, Mihályt (1811-85), és Sándor (sz. 1816), 1848-49-iki honvédezredest és országgyűlési képviselőt. Mihály fia Sándor jelenleg a vármegye tiszti főügyésze. A család a Mednei és Medgyesi M. czímert használja s valószínűleg ennek egyik ágazatát alkotja.
Melegh.
Melegh. Nemességet Lipót királytól 1667-ben kaptak M. István bocsi lakos és társai. 1699-ben Máté, 1724-ben Gergely és Béla; 1754-55-ben Gergely, István, János, Mátyás, Menyhért bocsi birtokosok. A XIX. században Pusztamonostoron és Árokszálláson is szerepelt.
Czímer: kék pajzsban zöld alapon máglya lángjai felett emberi szív; sisakdísz: 3 fiókáját, vérével tápláló pelikán; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Mlinkó.
Mlinkó. Igen elterjedt család, mely úgy látszik, a borsodmegyei Szíhalomtól költözött ide s Egerben, Mezőtárkányon, főleg pedig Besenyőteleken telepedett meg. A nemeslevelet Lipót királytól 1698 szeptember 5-én kapták Ml. Mátyás, fia Mátyás, fivérei János és Mihály, János fia Márton, Mihály fia Mihály és Borsodmegye hirdette. A hevesmegyei ág Jánostól és Mihálytól származik le. 1708-ban Márton esküdt, 1754-5-ben József besenyőteleki birtokos, Lajos 1831-ben esküdt, 1837-ben táblabíró, 1841-ben szolgabíró. Jelenleg szereplő tagjai a családnak: Béla és Bertalan besenyőteleki, István hevesi, Zsigmond átányi birtokosok.
Mocsáry.
Mocsáry (Bocsári). Nógrádmegyéből ered. Őse György fia Bocsári János 1330-ban élt. 1540-ben Nagyfalut, 1580-ban pedig II. Rudolftól Mocháry de eadem Mocsar György és testvére Gergely egyéb más megyebeli birtokokon kívül az akkor Heves vármegyéhez tartozó Andornak falut kapta adományba s itt a család jelenleg is birtokos. Balázs 1625-ben alispán, Ferencz 1655-ben táblabíró, 1657-ben jegyző, 1658-ban ügyész, 1667-ben főjegyző, 1669-ben alispán, György 1625-ben és János 1655-ben szolgabírák, László 1668-ban és Balázs 1682-ben esküdtek, András 1814-ben, Antal 1804-ben, Imre 1837-ben táblabírák. A XVII. század végén Ivádon is birtokolt.
Czímer: kék pajzsban, zöld mezőn jobbra haladó, de balra néző koronás aranyoroszlán, jobbjában jogart tart, felemelt farka felett a pajzs bal felső sarkában, hatágú arany csillag, alatta a fogyó hold; sisakdísz: oroszlán a csillaggal és holddal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Nagy.
Nagy (Alias Sztarnay). Heves vármegyében Nagy néven fordul elő, holott eredeti neve Sztarnay volt. A család II. Mátyástól 1610-ben kapta Gömörben hirdetett nemeslevelét, 1725-ben Ferencz fia Zsigmond átányi, majd gyöngyösi lakos.
Czímer: arany pajzsban, jobbjában kardot, baljában levágott török főt tartó fekete oroszlán; sisakdísz: növekvően a pajzsalak; takarók: mindkét részen vörös-arany.
Nagy.

Nagy
Nagy (Branyickai). Borsod vármegyéből származik, hol Négyes helységben volt birtokos. 1688-ban nyert czímeres nemeslevelet. E család idővel nagyon szétágazott s egy ága Pest vármegyében telepedett le, János, Mihály, Sándor, István és József 1842-ben nyertek nemesi bizonyságlevelet Pest vármegyétől. Hevesben a XIX. század első felében telepedett le és Poroszlón volt birtokos. Tagjai közül Antal 1876-tól 94-ig katonáskodott és azután csendőr-őrsparancsnok lett, József a 70-es években vártűzér volt, jelenleg Sárospatakon él. - János, jelenleg demjéni községi jegyző.
Czímer: kékben, leveles koronán könyöklő török fővel átütött, görbe kardot tartó pánczélos kar. Sisakdísz ugyanaz, de a kard éle hat aranycsillaggal van kirakva. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Nagy.
Nagy. A nemeslevelet I. Lipóttól 1665-ben N. Péter sülyi lakos, neje Haray Anna és társai szerezték s Heves megye hirdette. 1742-ben János fia Gergely gyöngyösi, 1778-ban Jakab fia Mihály parádi lakos. Egerben, Erdőkövesden, Feldebrőn, Nádújfalun is előfordult a család.
Czímer: kék pajzsban, zöld alapon ugró szarvas; sisakdísz: vértezett könyöklő kar pallossal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Nagy.
Nagy. A czímerlevelet Lipót királytól 1681-ben N. Márton és Orbán testvérek szerezték s Abaújmegye hirdette. Márton fia volt Ferencz, Orbán fia Miklós egri ügyvéd, kinek Haás Teréziától való gyermekei Sándor vezekényi lakos és Anna-Mária Vratarics Farkasné.
Czímer: vörös pajzs alján levő kék ég alatt zöld alapon lábával követ, csőrében kigyót tartó darú, az ék csúcsánál pedig egy-egy befelé fordult, szarvukkal egymást öklelni látszó egyszarvú; sisakdísz: vörössel és ezüsttel vágott nyílt sasszárny között a pajzsbeli darú; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
673Nagy.
Nagy (Alias Sasváry). A nemességet III. Károlytól 1714-ben István szerezte, a ki 1724-ben mint egri lakos tünt fel. Fia János a nagyváradi gör. kath. püspök titkára. Ettől származott János egri jogtanár, kinek fiai Sándor (sz. 1796), ügyész, táblabíró, Ferencz (sz. 1804) érseki, majd diósgyőri kincstári ügyész, István (sz. 1807) ügyvéd, Károly (sz. 1812) csákovai kincstári ügyész.
Czímer: kékben, zöld alapon zászlót tartó griff, sisakdísz: vértezett kar törökfejes kardot tart; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Nagy.
Nagy. Mária Terézia 1758-ban nemesítette meg N. István gyöngyösi bírót és társait.
Czímer: vörössel és kékkel vágott pajzs felső részében arany szarufa felett jobbról, balról valamint alatta 1-1 érczgolyó, az alsó részen nádszálat tartó hattyú; sisakdísz: 2 szarv - vörös-arany, kék-ezüst - között nádszál; takarók: vörös-kék, kék-ezüst.
Nagy.

Dadai Nagy.
Nagy (Dadai). Már a XVII. században birtokos volt Dadán. Tagjai közül Borbála 1650 táján Péchy Ferencz neje volt. E családból való Dadai Nagy Anna, ki Maczke (most Maczky) Ignácz egri katonaorvos neje lett. Férje később városi, majd megyei orvos lett. Ennek fiai Valér gimn. tanár, Gyula erdőtelki jegyző, Emil orsz. képviselő. Ennek fia György szolgabíró, Béla gazdász, Emil honvédhuszárhadnagy, ki 1909 július 5-én 50,000 kardvágást 14 óra 7 percz alatt kivágott és július 21-én Gyulafehérvárról 62 óra 45 percz alatt Kassára 540 kilométernyi útat tett meg.
Czímer: Kékben hármas zöld halom középsőjén nyugvó leveles koronából kinővő griff, jobbjában egyenes kardot tart. Sisakdísz hiányzik. Takarók: kékarany, vörösezüst.
Nagyfejeő.

Nagyfejeő.
Nagyfejeő. Eléggé elterjedt hevesi armalista család, mely Gyöngyösön, Gyöngyösorosziban, Gyöngyössolymoson, Egerben, Nagyivánon, Bárándon és Tiszahalászon (most Újlőrinczfalva) lakott. A nagyivániak nagyobbára Fejes néven vannak bejegyezve az anyakönyvekbe. - A nemességet III. Ferdinándtól 1637 október 22-én kapták N. Mihály, neje Tóth Erzsébet, fiai Péter és Mátyás s Hevesmegye 1638-ban hirdette. 1721-ben Pál gyöngyösi lakos, 1839-ben Mihály orvostanár. István jelenleg tarnamérai főjegyző. A XIX. század elején egy ág Petrovoszello és Kuczora községekbe szakadt.
Czímer: kékpajzsban hármas zöld halmon liliomot tartó oroszlány; sisakdísz; a pajzsbeli oroszlán; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Nánásy.
Nánásy (Kiskarándi). Báthory György fejedelemtől 1608 június 13-án N. István, Farkas András, Kis Pál és Szabó András együttesen adományt nyertek egész Kis-Karánd helységre. Fia István birtokrészét adományos társainak engedvén át, Vizaknára költözött. Fiai voltak Mihály és György. Ennek utóda Mihály 1801-ben Egerbe jött s itt alapított családot. A hevesi ág jelenleg szereplő tagjai: Ödön, volt országgyűlési képviselő, virilis megyebiz. tag, budapesti ügyvéd, Dezső ny. huszárőrnagy, Imre egri lakosok.
Németh.
Németh (Dömötöri). Vasmegyéből származik, hol Dömötöriben már a XVII. században birtokos volt. III. Károlytól N. György dömötöri lakos új adományt nyert. Ferencztől való unokája János (1750-1829.) kir. ügyigazgató, hétszemélynök, kinek fia János, Lichtenstein-ezredbeli lovaskapitány, Vasmegye bizonyságlevelével 1824-ben igazolta nemességét. E János fia Albert hevesi birtokos és országgyűlési képviselő volt, kinek fia Lajos jelenleg szintén hevesi birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon, a pajzs felső sarkaiban egy-egy arany liliomtól kisért arany oroszlán. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között kinövő egyszarvú. Takarók: veres-arany, - kék-ezüst. Jelmondat: "Prosperis et dubiis temporibus rectus."
Nyáry.

Nyáry.
Nyáry (Bedeghi és Berencsi nemes báró és gróf). A tolnamegyei Bedegh helységből ered, innen vette előnevét is. A XVI. században a nyitramegyei Berencsre költözött s ezóta itt volt a főfészke. Leszármazása az 1485-ben körül feltünt ama Gáltól hozható le, kinek Bernát nevü fiától az 1535-ben bárói rangra emelt, de utód nélkül maradt Ferencz honti főispán származott. Grófi rangot nyertek 1632-ben István és 1655-ben Lajos. Az említett Gálnak Pétertől való unokája Lőrincz (1547-53.) szolnoki kapitány volt, kit a török rabságból Regőczi Huszár István szabadított ki, ettől pedig származott Pál († 1606) egri kapitány. Ő volt az első, a ki itt Hevesben szerepet játszott, s az Enyingi Török család révén a Gúthi Országh család rengeteg uradalmainak birtokosává lett. 1569-ben ugyanis II. Miksa a mag nélkül elhunyt Gúthi Országh Kristóf országbírónak Sirok és Oroszlánkő várához tartozó, több vármegyére kiterjedő jószágait az elhunyt nővérének, Gúthi Országh Borbálának és férjének Enyingi Török Ferencznek adományozta. Ezek leányát Zsuzsannát vette feleségül Nyáry Pál. A XVIII. század első felében a család jószágai leányágon a Haller, Bossányi, Szemere, gróf Szunyogh, Regőczi Huszár, Petrovay, Jósa, Dósa, Orczy, Tarródy, Rakovszky stb. családokra szállott át. A Nyáry család multjával egyébként már a barsi és nyitrai kötetekben is foglalkoztunk.
Okolicsányi.
Okolicsányi (Okolicsnói). IV. Béla idején már szerepet játszó, I. Lajos királytól 1379-ben I. János személyében Akalicsna helységre új adományt nyert s a századok folyamán több felvidéki megyében elterjedt ősrégi liptómegyei család. Őse, a kitől a származás levezethető, az 1245-82-ben élt Szerephil. A hevesi ágat I. Mátyás alapította, a ki felesége Vattay Anna - Dorogffy Mária leánya - révén birtokába jutott a Dorogffyak dorogházi, csehi, maczonkai, szuhai birtokainak. Fia II. Mátyás (sz. 1725-1771) a Gellén családtól megszerezte a füzesi pusztát. Két felesége volt, az első Beniczky Mária, ki magtalan maradt, a másik az egri születésű Tiszányi Ágnes. Gyermekei 1784-ben osztoztak: Antal kapta a füzesi házat és birtokot, Pál leleszi lakos a csehi és hamvai birtokrészeket, Júlia a mónosbéli pusztabeli részt és a szuhai házhelyet, János és Terézia a kis- és nagybátori jószágokat, Anna és Mária a dorogházi és zsivapusztabeli részt. A zálogban levő maczonkai, szuhai és szentmártoni jószágok osztatlanul maradtak. Ma már csak Antal utódai élnek Egerben és Laskodon. A családról már a hontvármegyei kötetben említést tettünk s közöltük a czímerét is.
Orczy.

Orczy.
Orczy (Orczi, nemes és báró). Somogy vármegye törzsökös családja, mely a XVIII. századig Arczi, Arczill, Orczill néven fordul elő. Első nyomát 1428-ban találjuk. 1591-ben már a vasvármegyei Söptén szerepelt, innen jött Hevesbe István fia János fia Zsigmond fia Sándor 1744. évben. Fia Sándor volt, kitől a nemesi ág élő nemzedéke származik. A bárói ágat István fia János fia György fia István - tehát a fenti Sándornak másodunokatestvére - alapította. Ez az István Telekessy egri püspök jószágigazgatója, 1707-ben a vármegye követe az ónodi országgyűlésen, 1710-16. években alispán, majd jászkún kapitány, a kir. tábla érseki bírája, alországbíró. Felesége, Petrovay Zsuzsánna révén osztályosa lett a Nyáry család javainak. 1731-ben birtokába jutott a terpesi puszta. 1736-ban Lőrincz és Anna nevű gyermekeivel bárói rangot nyert. Lőrincz (1718-89.) kiváló 674költő, a hétéves háborúban tábornok, 1765-83-ban Abaúj vármegye főispánja volt, majd visszavonult tarnaörsi magányába s az irodalomnak élt. Fia Lőrincz 1825-ben a vármegye követe, 1827-ben csongrádi adminisztrátor, 1830-ban aradi főispán. 1766-ban Sándor, 1841-ben József szolgabirák, többen pedig táblabírói tisztséget viseltek. A virágzó bárói ág kimagasló alakja Béla országbíró.
Orosz.

Orosz.
Orosz (Csicseri). Ung vármegye legrégibb családainak egyike, mely közös törzsből származik a Csicseri, Jobbos, Ormos családokkal. Őse Fridrik János mester, a ki Kálmán király uralkodása alatt jött be Oroszországból hazánkba. Ennek dédunokája Simon mester, a ki 1239-ben IV: Béla királytól Wyst Csenke földét és a hozzátartozó Bodroghídat nyeri adományul. A XIV. században már nagykiterjedésű birtokok ura volt. A család tulajdonképeni őse János (1400), kinek két fia Tamás és János terjesztették tovább a családot, mely idővel Zemplén, Heves, Szabolcs és Szatmár vármegyékbe is átszármazott. Heves vármegyébe O. Róza költözött, a ki először Szirmay Szilárdhoz, majd Hellebronth Bélához ment nőül, jelenleg Csász-pusztán birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon, arany keréken keresztülugró fekete vadkan. Sisakdísz: szájában bárányt tartó természetes színű farkas növekvően. Takarók: veresezüst-kékarany.
Országh.
Országh (Gúthi). A Guthkeled nemzetségből származott kihalt család, melyről a nyitrai kötetben már említést tettünk. Tulajdonképeni őse László (1323), ki egyúttal a Gúthi családnak is törzsatyja. 1482-ben Mátyás király a Hollókő várához tartozott Gyöngyös, Patha, Tarján, Alcsi, Fokorú, Szentiván, Százberek birtokokat adományozta O. Mihálynak és Lászlónak. I. Ferdinándtól 1528-ban a megnótázott Apafy Ferencz birtokait kapta O. Imre országbíró. 1536-ban László főispánja a megyének, 1537-ben pedig Debrő várát és tartozékait kapta Ferdinándtól, 1560-ban pedig Kristóf Nána, Sirok, Oroszlánkő stb. birtokokat. Minthogy e Kristóf országbírónak gyermekei nem voltak, vele sirba szállt a család. Birtokai a Nyáry családra szállottak át.

Országh.
Országh.
Országh. I. Lipóttól 1688-ban O. Pál, leánya Borbála, fivére Márton, ennek leánya Rozália, továbbá Kada János, neje Országh Katalin s gyermekei Pál és Katalin nyerték a nemeslevelet, melyet a vármegye még ez évben kihirdetett. A nemességszerzők közül Pál 1689-ben esküdt, majd szolgabíró, 1697-ben másodalispán. Márton 1693-ban esküdt, Pál fia Pál 1724-ben gyöngyösi és tarnamérai lakos, ezé 1750-ben József esküdt.
Palla.
Palla. Hevesi armalista család, mely P. György személyében 1649-ben nyert nemeslevelet. Eredetileg Pásztón lakott, itt szerepel 1754-5-ben György, de később leginkább Árokszálláson terjedt el.
Pankotay.
Pankotay (Tiszafüredi). Eredeti neve Váradi Pankotay volt, mely 1654-től a Tiszafüredi Jósa nevekre változott. A család utolsó férfisarját, a kalandos tréfáiról országszerte ismert Józsa Gyurit, Cziráky országbíró 1838. évi parancsában "Pankotay de Füred alias Pankotay Józsa dictus" néven említi. Alpári Szemere Zsigmond leánya Anna füredi és kocsi birtokát 1618-ban a várad káptalan előtt férjére Váradi Pankotay Jánosra ruházta át. Ennek gyermekei György, László és Erzsébet III. Ferdinándtól új adományt nyertek a jelzett birtokokra. Az adománylevél már a Füredi előnévvel említi őket.
Pap.
Pap. Nemességet 1697-ben nyertek P. Sámuel, neje Csizmadia Anna és gyermekei. Sámuel 1699-ben sarudi, abádi, tomaji birtokos. 1724-ben igazolt fiai: Mihály abádi, János szalóki lakosok, Gergely, György, István és Sámuel, ki 1732-ben Tiszaszőlősön lakott. A XVIII. század végén többen tiszaroffi lakosok.
Papp-Szász.

Pap-Szász.
Papp-Szász. Gömör vármegyéből ered, ott lett hirdetve az a czímeres nemeslevél, melyet 1628-ban Szász alias Mády György, fiai Mihály, János, István, Péter továbbá Szabó Mérai Pál, Grancz Pál és fia András kaptak. Egy másik armalisa is van a családnak, melyet II. Ferdinánd 1632-ben adott Zas alias Mády Györgynek, nejének Szabó Annának, gyermekeinek Istvánnak, Jánosnak és Annának. Ezek egyik utóda István Miskolczra származott át. Ennek fia volt György, a ki felesége - Némethy Mária, Széky Katalin leánya - révén a Széky család javainak osztályosává lett. III. Károly 1734. évi oklevele az újszerzeményi bizottság határozata alapján megitéli a családnak az igari, szárazbeői és széki részbirtokokat s a Pap aliter Szaz néven említi. A Pappszász nevet későbben kezdte használatba venni, s ugyanekkor a Mády név előnévvé változott. Györgynek Istvántól való unokája György terjesztette tovább a családot. Ennek fiai József (sz. 1799) 1828-ban szolgabíró, 1837-ben másodalispán, majd a debreczeni tábla elnöke utódok nélkül halt el, Lajos (sz. 1806) 1839-ben a vármegye követe, 1845-ben bihari alispán. Ettől származtak Károly volt országgyűlési képviselő pelei, Lajos tenki és György (†) volt országgyűlési képviselő szárazbeői birtokosok.
Czímer: kékpajzsban, zöld alapon három fiókáját vérével tápláló pelikán; sisakdísz: keresztbe tett két nyílvessző fölött kiterjesztett szárnyú fekete sas; takarók: vörös-ezüst, kék-arany.
Párvy.
Párvy. E nyitrai eredetű családról már 1490-ben történik említés. A XVIII. század közepe táján Galgóczról Gyöngyösre szakadt János, kinek Antaltól való unokái Imre szopori tiszttartó és Antal voltak. Ez utóbbinak fiai: Antal jelenleg egri prépostkanonok és Sándor szepesi püspök.
Péntek.
Péntek. A nemeslevelet II. Ferdinándtól 1631-ben P. Demeter és társai nyerték s Borsod vármegye hirdette. 1699-ben Benedek, István, András sarudi, 1724-ben Demeter, Benedek, Lőrincz tiszaderzsi lakosok. Az 1754-5. évi összeírásban is számosan szerepelnek. Kisújszállásra, Kúnhegyesre és Madarasra is elágazott a család, jelenleg Egerben is él.
Perlaky.
Perlaky m. Horváth (Perlaki). Eredeti neve Perlaki Horváth volt s II. Mátyástól 1613-ban nyert czímerlevelet. E vármegyében István egri jogtanár telepedett meg s 1802-ben Sopron vármegye bizonyságlevelével igazolta a saját és Károly, Flórián nevű fiai nemességét. Flórián 1836-ban a vármegye főügyésze volt. Károly barsvármegyei aljegyző, majd Makay püspök jószágigazgatója, azután közalapítványi prefektus. Ennek fia Zeno jelenleg domoszlói birtokos.
Pethes.
Pethes (m. Gyöngyös). 1655-ben megnemesített hevesi család. 1676-ban András és Márton, 1724-ben Ferencz és János, 1754-5-ben Mátyás gyöngyösi birtokos, 1809-ben Ignácz ny. lovaskapitány egri lakos.
Petheő.
Petheő (Gyöngyösi). I. Lipót királytól 1667-ben P. János és neje a Gyöngyösi előnévvel az ághói és szentimrei birtokokat kapták adományba, de már három év mulva eladták s ekkor Gyöngyösre, 675majd Saárra költöztek. A czímerlevelet 1694-ben P. Pál, neje Vághó Zsuzsi s fiai kapták s a vármegye 1696-ban hirdette. Az adományszerző János és a czímerszerző Pál oldalági rokonok lehettek csupán, de azért ennek utódai is felvették az előnevet. A czímerszerző fia András Thassy-lányt vévén feleségül, Monostor és Csány lett a család fészke. Jelenleg is virágzik a család.
Petheő.
Petheő (Ontopai). II. Rudolf nemesítette meg. Bars vármegyéből 1834-ben jöttek át Hevesbe József és János, az előbbi Árokszállásra, utóbbi Hevesre tette lakását. Hevesen ma is szerepel.
Petravich.
Petravich (m. Szabó). Horvát eredetű. Zágráb vármegyéből Márk 1718-ban az esztergom-vármegyei Bajnára költözött, Józseftől való Bála, József és Antal nevű unokái pedig Hevesben telepedtek meg 1784-ben. Ma is él a vármegyében.
Petrovay

Petrovay.
Petrovay (Dolhai és Petrovai). A szabolcsi kötetben már említést tettünk róla. Hevesben a Nyáry-jusson volt birtokos a XVII. század végétől. A Külső-Szolnok vármegyei Fegyverneken és Nagy-Kürüben birtokos.
Póka.
Póka m. Kovács. Czímerlevelet 1697-ben kaptak P. Béla és társai. Az 1724. évi nemesi vizsgálat alkalmával a Kovács néven is előfordult a család, mely eleinte Egerfarmoson lakott, de azután elterjedt Besenyőteleken, Egerben és Vécsen is. 1754-5-ben számosan laktak Egerfarmoson. Albert (sz. 1771) abádi számtartó. Testvérének Sámuelnek fia István az egri főkáptalan jószágigazgatója volt.
Czímer: arany pajzsban, zöld halmon, csőrében zöld ágat tartó galamb; sisakdísz: kékruhás kardos kar; takarók: vörös-ezüst, kék-arany.
Polgár.
Polgár. Mezőtúron és Törökszentmiklóson szerepelt hevesi armalista család, mely II. Ferdinándtól 1625-ben kapott nemeslevelet. 1823-ban számosan bizonyságlevelet nyertek a vármegyétől.
Polyák.
Polyák. III. Ferdinándtól nyert armalisát Hont vármegye hirdette. Az egyik nemességszerzőnek Jánosnak Imrétől való unokái Gábor és János apczi, majd hatvani lakos voltak. Gábor fia Gábor, Jánoséi József gyöngyösi lakos és János apczi, majd hatvani lakos voltak. Gábor fia Antal a Marczibányiak csanádi jószágigazgatója, József gyöngyösi csendbiztos és János tardoskeddi lakos. János horti tiszttartó fia János Érkeserűn volt birtokos. A közéletben Lengyel néven is előfordul.
Póta.
Póta. Hevesi armalista. A nemességet II. Ferdinándtól P. Mátyás és társai kapták. 1699-ben. Mátyás tarnaleszi birtokos, 1754-5-ben István bátori lakos.
Czímer: kék pajzsban, zöld alapon, könyöklő kar, karddal, csillagtól és félholdtól kisérve; sisakdísz: nyílt sasszárny; takarók: kék-fekete, vörös-ezüst.
Puky
Puky (Bizáki). Régi abaúji család, mely a Győr vármegyében megtelepedett Pók vagy Puk nemzetségből ered, Borsod, Nógrád és Zemplén vármegyékben s újabban Hevesben is elterjedt s most is virágzik. 1848-ban Miklós a vármegye másodalispánja és komáromi kormánybiztos, 1867-ben első alispán, fia Miklós jelenleg szárazbeői birtokos.
Ráday
Ráday (Rádai). A Rathold nemzetségből eredő család, melyről a hontvármegyei kötetben már említést tettünk. Lipót királytól 1709-ben R. Gáspár adományt nyert Réde, Apcz, Méra, Csány és Igaz falukra.
Radics.
Radics. Törzsökös hevesi család, mely III. Ferdinándtól 1652. évben R. Gáspár és gyermekei személyében kapott nemeslevelet. Eleinte Tarnaörsön lakott a család, 1754-5-ben Kálban is feltünt, majd egy ág Tiszavárkonyba és Óbecsére költözött. István 1718-ban, János és Pál 1837-ben táblabírák. János 1766-ban vármegyei főügyész, Pál 1778-ban vármegyei aljegyző, Miklós követ az 1847-8-iki országgyűlésen.
Rády.
Rády (Ivachnófalvi). A nemeslevelet 1677-ben R. Pál kapta s Hont vármegye hirdette. 1754-5-ben András és János csépai birtokosok, 1829-ben János gypatai tiszttartó, 1881-ben Endre országgyűlési képviselő.
Ragó.

Ragó.
Ragó. Törzsökös hevesi család, mely Besenyőteleken ma is virágzik. János 1686-ban részt vett Budavár ostrománál és báró Orczy vezért sebesült állapotban az ellenség kezei közül mentette meg, a miért nemességet nyert. Ez az első nemes levél tűz által elpusztulván, a második nemeslevelet 1714-ben ismét báró Orczy ajánlatára és igazolására nyerte, mely nemes levélben már két fia Benedek és Mátyás is szerepel. Ezek a spanyol örökösödési háborúban is résztvettek. Antal (szül. 1766) és Márton (szül. 1776) részt vett a francziák elleni háborúban; Antal a hadjáratban elesett, Márton 18 év után hazakerült Olaszországból. Péter-János, Pál-Imre és István az1848-49-iki szabadságharczban nemzetőrök és honvédek. Péter fia Fauszt, jelenleg bessenyőtelki birtokos. Ennek fia ifj. Fauszt.
Czímer: kékben vörös szívből kiemelkedő sasszárny; sisakdísz: sasszárny félholddal és két csillaggal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Rakovszky
Rakovszky (Nagyrákói és Kelemenfalvi). A Jeszen törzsből származó egyik legrégibb családja Liptó vármegyének. Leszármazása az 1410-96. közt élt Mátyástól vezethető le. Heves vármegyében a Nyáry-jusson lett birtokossá. György 1766-ban vármegyei főügyész.
Recsky
Recsky (Recski és Derecskei). Recsk helységnek már a XIV. század derekán birtokában voltak R. László fia Miklós comes, Marczel fia Farkas és Mihály fia András. 1427-ben Tamás és fiai zálogba vették Figei Csathó László fia Miklós péterfalvi és domaházi birtokrészeit. Miklós 1447-ben a vármegye követe azon az országgyűlésen, mely Hunyadi Jánost a kormányzói méltóságba ültette, ugyanő 1469-ben Thari György és Verebélyi Simon peres ügyében, 1478-ban Tamás nevű testvérével együtt Gúthi Országh Mihály és Nánai Kompolti János beiktatásán királyi ember. 1456-ban a család a Dormánházi, Abafalvi, Szentmártoni családokkal együtt új adományt nyert Mákegyház és Vilyó pusztákra. A családnak amaz őse, kitől leszármazás ízenként levezethető, Demeter (1513) volt, kinek Zsigmond és György nevű fiai I. Ferdinándtól 1561-ben az alattyáni, burai, körei, jánoshídai birtokrészekre új adományt nyertek. György 1562-ben Széky Péterrel együtt a sápi pusztába is beiktatást nyert, majd 1582-ben - hevesi alispán korában - Rédei Pállal együtt Radeczius egri püspöktől a csanádvármegyei Zekegyház falut kapta. Az élő nemzedék e Györgynek Istvántól való s magát Szendrőinek nevező Istvántól származik le. Ennek utóda szintén István (1729-90), kinek két fia volt: István és László, az előbbitől az idősebb, utóbbitól az ifjabb ág származik. Az élő nemzedék Nagyváradon és Tiszaburán lakik s azt a czímert használja századok óta, melyet Zsigmond király 1415-ben Keszői Pálnak és társainak adott.
676Rhédey

Rhédey.
Rhédey (Kisrhédei, nemes és gróf). Az Aba nemzetségből származó, történelmi nevezetességű egyik legrégibb és legelőkelőbb családja a vármegyének, mely nevét Réde helységtől vette. Leszármazása szakadatlan sorozatban a XIV. század elején élt Miklóstól (Mikon de Réde de genere Aba) vezethető le, a család másik két ágának a XVI. században magvaszakadt. Nagyrédei János 1466-ban kapott czímeres levelet Mátyás királytól. A család fényét Ferencz nagyváradi kapitány alapította meg, kinek fiát, az 1659-ben grófi rangra emelt Ferenczet, Erdély fejedelmi székében találjuk. Ez ág azonban a fejedelem László fiában kihalt. Ferencz nagyváradi kapitánynak Pál nevű testvérétől származtak János és István, az előbbi az erdélyi, utóbbi a magyarországi ág megalapítója volt. Ez utóbbiból Lajos 1808-ban, az előbbiből József, László, János, Mihály, Pál, Zsigmond grófi rangot nyertek. A grófi ág azonban 1897. évben Gáborral kihalt. III. Károly 1730-ban igazolván Rhédey Ádámnak és már elhalt László nevű testvére és Keresztes Mária meg nem nevezett gyermekeinek a XIV. század elején élt Mikontól való fokozatos leszármazását, rédei javaikban megerősítette őket. A nemesi ág Bereg, Zemplén, Szepes, Bihar, Hajdú, Gömör, Nógrád, Szabolcs és Szatmár vármegyékben is elterjedt. A család múltjáról már a bihari és szatmári kötetekben megemlékeztünk s közöltük a czímereit is.
Remenyik.
Remenyik. Eredetileg trencséni család, ott lett hirdetve nemeslevele, melyet I. Lipót 1659-ben adott Remeniky Mátyásnak és társainak. Trencsénből a gömörvármegyei Csetnekre - a honnan előnevét vette - és Oláhpatakra költözött, innen pedig János fia István fia Zsigmond 1754 táján Egerben telepedett meg. Zsigmond fia László volt, ezé pedig Ferencz (sz. 1763) tiszanánai, majd egri lakos, kinek 3 fiától Istvántól († 1871), Ferencztől († 1878) és Imrétől († 1896) származik az élő nemzedék, melyet Egerben, Hevesen, Dormándon, Aradon találunk. János részt vett a königgrätzi csatában, Zsigmond († 1894) dormándi, József († 1903) hevesi birtokos volt. Az előbbi 15.000 frtot hagyományozott az Emkének és 5000 frtot a Femkének. József fia István tb. főszolgabíró, hevesi birtokos.
Czímer: haránt hasított pajzs, alsó vörös mezejében fiókáit vérével tápláló pelikán, felső kék mezében az osztási vonalon felfelé lépő oroszlán; sisakdísz: a pajzsbeli pelikán; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Rottenstein.
Rottenstein (Erdőkövesdi). Indigena család, mely az 1687. évi 28. t. cz. értelmében Rottensau Frigyes személyében nyert honfiúsítást. Ennek egyik utóda Antal egri bíró a kurucz idők után birtokot szerzett Erdőkövesden, Ferencz és Ignácz nevű fiai pedig Mária Teréziától 1756-ban czímerlevelet kaptak. Ferencz 1756-ban az egri püspökség prefektusa, Mihály 1774-ben konziliárius, István 1805-ben vármegyei aljegyző, 1811-ben főjegyző, 1828-ban másodalispán.
Czímer: kékben, kardos oroszlán; sisakdísz: égő máglyából kiemelkedő ezüst főnixmadár; takarók: kék-arany.
Sághy.
Sághy (dormándházi, nemes és báró). Törzsökös hevesi család, melynek nemesi ága ma is birtokos Dormándon, honnan előnevét vette. A czímerlevelet 1694-ben a török háborúkban vitézkedett s több ízben fogságot is szenvedett S. Pál és fiai Mihály és Ferencz kapták. Mihálynak nem volt fia, Ferencztől származtak Farkas és László, kitől a nemesi ág származik. Farkas fia Mihály 1746-ban vármegyei főjegyző, 1756-ban első alispán, 1768-ban országbírói ítélőmester, 1770-ben táblai ülnök, a Szent István-rend vitéze, 1787-ben hétszemélyes tábla ülnöke, 1790-ben báró.
Czímer (nemesi): kékben, zöld mezőn fehér lovon ülő vörös magyar ruhás, sárga csizmás, prémkalpagos, tigrisbőr kaczagányos, jogart tartó vitéz; sisakdísz: két pálmaág között vörösruhás, keztyűs kar kardot tart, melynek hegyén levágott törökfő van; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Czímer (bárói): pajzs, mint a nemesi czímeré: három sisak, a középső felett két borostyángaly között vértezett, könyöklő kardos kar, jobbról vörösruhás jogart tartó férfi kiemelkedőn, balról növekvő fehér ló; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Sándor.
Sándor. I. Lipóttól 1690-ben kapott nemeslevelet. Gyhalászon, Törökszentmiklóson, Domoszlón, Kömlőn, Pásztón, Czibakházán, Tiszapüspökiben, Taron lakott, de elágazódott Pest és Nógrád vármegyékbe is.
Czímer: kékben, zöld alapon oroszlán; sisakdísz: nyílt sasszárny között kardot tartó vörösruhás könyöklő kar; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Scheidl.
Scheidl. A nemeslevelet 1809-ben Sch. János alezredes, neje Adda Anna, gyermekeik Adolf-József-Kálmán és Amália-Francziska-Feliczitás kapták s a vármegye 1823-ban hirdette. A nemességszerző fényes katonai pályát futott be. 1776-1806 között kadétból alezredessé lett s ez idő alatt tizenkét csatában vett részt s különösen kitüntette magát 1795-ben Olaszországban. Egyik utóda Ágoston jelenlegi katonai bankigazgató és birtokos.
Czímer: vörös pajzsban zöld mező felett jobbjában kardot, baljában koszorút tartó oroszlán; sisakdísz: növekvőn a pajzsalak; takarók: vörös-arany.
Semsey.
Semsey. Igen régi és előkelő család. 1444-ben László és Rudolf - Frank de Zempse fiai - birtokosok voltak Alattyánban. Pál 1673. évben Pétervásáron bírt s 1686-ban a Thököly-felkelésben való részvétele miatt elvesztette javait, köztük Nene és Szanda pusztákat. Lipót király az ő testvéreinek adományozta.
Setét.
Setét. A nemeslevelet 1670-ben S. Mihály és társai kapták s 1679-ben Heves vármegye hirdette. Nagyréven lakott, de elágazódott Magyarszentmiklósra, Hegyközszentmiklósra, Szeghalomra is.
Czímer: kékpajzsban, zöld mező felett, vasba öltözött vitéz törökfő, dárdával; sisakdísz: vértezett könyöklő kar a pajzsbeli dárdával; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Skopecz.
Skopecz (Öttömösi). A nemességet az előnévvel Sk. József aranymisés pap, egri prépostkanonok, Gáspár privigyei tanácsos, István egri polgár s e két utóbbi gyermekei kapták. A nemesítés előtt Érsekújvár és Privigye volt a család székhelye.
Czímer: vágott pajzs, a felső rész vörössel és kékkel hasítva, a jobboldali vörös mezőben hegyével lefelé fordított szarufát alkotó hét hatágú csillag, a baloldali kék mezőben a felhők közül felkelő sugárzó nap, az alsó zöld mezőben czikázó villámot tartó vértezett karú; sisakdísz: kék gömböt tartó kiemelkedő griff; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Slachta
Slachta (Felsőzadjelai). Liptó vármegyei eredetű család, melynek a XVII. század végétől Gyöngyösön, Egerben, Hevesen volt lakhelye. 1754-5-ben Ádám, Ferencz, Márton gyöngyösi lakosok.
677Schneé.
Schneé. A nemességet Mária Teréziától 1741-ben Schneé Bernát és társai kapták. János fia László 1799-ben Veszprém vármegyéből költözött e vármegyébe. Pál 1830-as években a nemzeti ellenzék egyik kiváló tagja, László 1837-ben esküdt, 1847-8-ban országgyűlési követ, táblabíró, 1848-ban főjegyző.
Czímer: kékben, hármas szikla középsőjén jobbról-balról arany csillagtól kísért kardos griff; sisakdísz: kék atillás, aranyöves, vörösnadrágos, prémkalpagos, kardot tartó férfi; takarók: kék-ezüst, kék-arany.
Soldos
Soldos (Runyai). A család múltját a gömöri kötetben tárgyaltuk. 1667-ben nádori adományozás folytán Tiszaszőlösön, Igaron és Tiszaörsön volt birtokos.
Soltész
Soltész. III. Ferdinándtól 1655-ben nyert armalisát Torna vármegye hírdette. 1724-ben Mihály mátramindszenti birtokos, innen Gergely Egyekre, Jakab Csongrádra költözött.
Czímer: kékpajzsban, kardos oroszlán; sisakdísz: csőrében arany gyűrűt tartó szarka; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Solymosy.
Solymosy. A Kompoltiakkal rokon, régi hevesi család, mely 1430 táján kihalt. A gyöngyössolymosi templom tornyán látható czímere - leveles koronából kiemelkedő balra fordult sas - azonos az Aba nemzetség czímerével.
Somoskőy.
Somoskőy m. Recsky. A nemeslevelet S. Máté 1694-ben kapta s a vármegye 1696-ban hirdette. Máté Somoskőről Gyöngyösre költözött, fia András egyideig Recsken lakott - innen a Recsky név - majd visszament Somoskőre. Ezentúl Ecséden, Kisteleken, Lapujtőn, Bujákon, Zabronban is előfordul. Armalisa a M. Nemz. Múzeumban van.
Sőtér.
Sőtér. Hevesi birtokos nemes család, mely 1659-ben lett megnemesítve. 1676. Mihály Gyöngyösön szerepelt. Benedek 1688-ban esküdt, 1691-ben szolgabíró, 1693-ban másodalispán, Tamás 1713-ban főadószedő. A XVII. század végén birtokos volt Gyöngyösön, Abasáron, Halászon, Patán stb. 1754-5-ben Imre gyöngyösi birtokos.
Czímer: vágott pajzs vörös mezejében 3 fehér liliom, felső kék mezejében kardos oroszlán; sisakdísz: kardot tartó darú; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Steöszel
Steöszel (Rapini). II. Ferdinándtól 1627-ben nyert nemeslevelét Abaújvármegye hirdette. A XVIII. század elején Kristóf tünt fel e megyében s 1719-től három évtizeden át alispán volt. Lipót királytól adományt kapott Sas és Kürth falvakra, 1740-ben pedig királyi adományozás útján megszerezte Nagyrédén a Rákóczi-Aspermont-féle birtokrészt. Fia László 1756-ban másodalispán. Ennek fia József kir. tanácsos. 1798-1815-ben nádorispáni főkapitány.
Subich
Subich (Koloni). Subich néven nevezték II. Endre idejében a Breberi grófokat, a Zrinyiek őseit. A Koloni vagy Nagykoloni Subich családnak II. Mátyás adott 1609-ben Subych Tamás személyében nemességmegerősítő és czímerújító levelet. Tamástól származott Pál szolgabíró, ki 1652-ben nádori adományt nyert a mag nélkül elhúnyt Verebélyi Mihály farmosi, bodi, alattyáni és szőllősi birtokaira. Ennek Györgytől való Pál nevű unokája 1731-ben esküdt, 1735-ben szolgabíró, 1756-ban táblabíró. Ennek fia Imre 1784-ben főadószedő. Ennek unokája György (1817-19) jászkúnkapitány, kinek fia György tb. szolgabíró, várnagy és Ferencz. Lőrincz 1837-ben táblabíró, fia Gyula ny. városi tisztviselő.
Szabó.

Szabó.
Szabó (Besenyői). Eredetileg a borsodmegyei Szihalom községben lakott. A nemeslevelet 1640-ben Máté kapta. A családnak előnevet adó Besenyő (most Besenyőtelek) községet és a hozzá tartozó Tepély pusztát 1663-ban a Szíhalmon lakó Sz. Tamás, András, Péter és Mihály zálogba vették a szabolcsmegyei Berczelen lakó Bessenyey Istvántól, 1698-ban pedig Bessenyey Zsigmondnak adott újabb kölcsön ellenében, az említett id. András, neje Illés Anna, unokatestvérei István János és Ferencz tulajdonjogot és Lipóttól királyi megerősítést nyertek azokra. A család nagyon elterjedt a vármegyében s ma is virágzik. A megyéből Jászapátira, Pestre, Pákozdra, sőt Lengyelországba is elágazódott. A család levéltára a besenyőteleki templom egyik fülkéjében van elhelyezve és három családtag őrizete alatt áll.
Czímer: kékben ágaskodó természetes medve, baljában búzakévét, jobbjában sarlót tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Szabó.
Szabó. A nemeslevelet - melyben a régi nemességre történik hivatkozás - II. Ferdinándtól 1635-ben Sz. Gergely, neje Anna Katalin, fia György, testvére István kapták s 1638-ban Nyitra vármegye hirdette. Istvánnak utóbb Márton nevű fia is született, kinek Mártontól való unokái István, János és Márton Nyitra vármegyétől 1728-ban bizonyságlevelet kaptak, melyet Márton - a ki 1731-43. években a vármegye ügyésze volt - Heves vármegyében ki is hirdettetett. Tőle származott János mónosbéli lakos, ettől is János, ettől pedig származtak János, Pál és Miklós, Miklós volt monosbéli birtokos fia Antal jelenleg az egri főkáptalan urad. számvevője.
Czímer: kék pajzsban, zöld halmon párducz; sisakdísz: kiemelkedő vértezett ifjú harczos, fekete bajusszal és karddal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Szabó.
Szabó Imre (Losonczi) vagy Imre-Szabó. Törzsökös hevesi család, mely hol a jelzett neve valamelyikén, hol egyszerűen csak Szabó néven szerepel. A nemességet I. Lipót királytól kapták Szabó-Imre András, neje Szél Katalin, leánya Sára, fivére Mihály és István. 1724-ben András fia Imre gyöngyösi,1754-5-ben Pál tiszanánai lakosok.
Czímer: kék pajzsban zöld alapon futó farkas, sisakdísz: három búzakalászt tartó kékruhás könyöklő kar; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Szalay.
Szalay. III. Ferdinándtól 1679-ben Sz. Mátyás és társai kapták a nemességet. 1699-ben Pál pásztói, hasznosi, terebesi; György, Albert, Imre fancsali birtokosok. Az 1724. nemességvizsgálat s az 1754-5. évi összeírás idején is számos tagja szerepelt.
Szalatnay.
Szalatnay. A nemeslevelet I. Lipóttól 1693-ban Sz. másként Sztakó András és társa nyerték s Nógrád vármegye hírdette. Heves vármegyében 1731-ben lett igazolva a család nemessége. 1754-5-ben András és József hevesi birtokosok, 1778-ban József esküdt. Ennek fia János táblabíró s az egri főkáptalan ügyésze.
Szalgháry.

Szalghary.
Szalgháry (Szalgári). A Komárom vármegyében hirdetett nemeslevelet 1687-ben Szalgári Sz. Péter és társa nyerték. Ez a Péter részt vett a szentgotthardi ütközetben, Bécs és Esztergom védelmében s a párkányi csatában. Az armalisban megnevezett József fia Péter 1733-ban Vezekényen 678bírt földesúri joggal, hol egyik utóda Ernő ma is birtokos. Tagjai közül József 1792-ben palatinus hadnagy. - Károly (szül. 1788) ugyancsak palatinus hadnagy.
Czímer: négyelt pajzs, 1 kékben zöld alapon nyugvó leveles koronából nyilt fekete szárny közt kiemelkedő aranykoronás, sárgaruhás ifjú, karok nélkül. 2. veresben zöld alapon befelé fordult kardot tartó arany griff. 3. Veresben arany szarúfából kiemelkedő kardot tartó arany griff. 4. Aranyban két fekete czölöp. Sisakdísz: pajzsbeli griff növekvően. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.
Samassa.
Samassa (Gesztőczi). Bars vármegyéből származik. A nemeslevelet I. Ferencz Józseftől 1899. évben S. János, a bíbornok-érsek testvéröcscse, első nejétől Edliczberger Jozefától született Tivadar és Ottilia, második nejétől mártonfalvi Süteő Adalbertától született János nevű gyermekei, továbbá néhai fivérének Adolfnak Adolf és Aurél nevű fiai, Berta nevű leánya, végre utóbb nevezett Adolfnak Désy Annától született Margit leánya kapták.
Czímer: kék mezőben jobb lábában felfelé álló arany-makkot, két zöld levéllel, baljával zöld leveles csüngő szőlőfürtöt tartó oroszlán; sisakdísz: pánczélos könyöklő kar 5 arany búzakalászszal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Szana.
Szana. Heves vármegyéből származik. Utolsó férfi sarja a nemrég meghalt Tamás, az országos nevű író és kritikus, a Petőfi-társaság titkára. A nemességet II. Ferdinándtól 1631-ben Sz. Mihály és társai nyerték. Ennek 3 fia volt, de mindannyian utódok nélkül maradtak; a családot csupán István nevű testvére, kecskeméti lakos terjesztette tovább. Később a poói pusztán és Tiszaigaron volt a család birtokos.
Czímer: kék pajzsban, zöld mezőn, nyakán nyíllal átlőtt egyszarvú; sisakdísz: a pajzsalak növekvőn; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Szaniszló.
Szaniszló. 1672-ben lett megnemesítve s Tenken, Kálban, Tarnamérán, Jászdósán, Hevesen, Jászapátiban lakott.
Czímer: kékben zöld alapon ekevasat tartó griff; sisakdísz: 3 nyilat tartó oroszlán; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Széchy.
Széchy. A nemességet III. Ferdinándtól 1642-ben Sz. János, Orbán és Márton kapták. Az 1724. évi nemesi investigatió s az 1754-5. évi összeírás idején Abasáron és Karácsondon lakott, majd Monostoron, Pélyen, Detken, Vámosgyörkön is előfordul.
Czímer: kék pajzsban 3 zöld halom felett arany-rózsát tartó párducz; sisakdísz: a pajzsalak növekvőn; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Szecskó.
Szecskó. Ősi fészke Bocs község s innen elvétve Bocsi néven is előfordul. A nemességet 1681-ben Sz. Albert és társai kapták s Heves vármegye hirdette. 1764-ben György és János füzesabonyi lakos, ez utóbbi az egri püspökség ispánja. 1763-ban Pál Szentesre, 1805-ben egy másik Pál Kiskállóba távozott.
Czímer: két pajzsban zöld alapon feketecsizmás, fekete kalpagos földmívelő, balkezét csípőjén tartja, jobbjával kaszát emel vállára; sisakdísz: búzakéve; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Szekerka.

Szekerka.
Szekerka. Régi túróczvármegyei család, mely a rutkai előnevet viseli. 1801. évben jött a vármegyébe. Tagjai közül Miklós 1848-ban szolgabíró. - Lajos a 60-as években csendbiztos. - János a 30-as években Bereg vármegye fiskusa és később tiszafüredi ügyvéd. - József 1848-ban nemzetőr. Miklós fia II. Miklós tiszafüredi birtokos.
Czímer: kékben 1 és 1-ben ágaskodó fehér egyszarvú, 2 és 2-ben kétfarkú arany-oroszlán, jobbjában kardot tart. Sisakdísz: csőrében zöld ágat tartó, repülésre kész fehér galamb. Takarók: kék-arany.
Széky.
Széky (Széki). A vármegye ősrégi birtokos családja. 1275-ben Miklós királyi ember, 1445-ben Mihály hevesi szolgabíró, ennek egyik utódát Mártont ugyancsak királyi emberként nevezi meg II. Ulászló Szúcs birtok határjárását illetőleg kiadott oklevelében. A XVI. század közepén Balázs és Máté Gencsen birtokosok. 1554-ben György szolgabíró. 1558-ban Péter megszerezte a Wiczmándyak több vármegyében fekvő birtokait s ezekbe, majd 1562-ben Recsky Györgygyel együtt a sápi pusztába is beiktatást nyert. Ennek testvérei lehettek Pál, a ki vele együtt az egri nemesek 1578. évi lajstromában előfordul és Gáspár, a ki a család ma már kihalt abaúji ágát alapította. Pál 1589-ben az egri várban hadnagy volt s 4 lovassal vett részt a vár védelmében, 1591-ben pedig Külső-Szolnok vármegye alispáni székében ült. Ő kapott adománylevelet 1586-ban Radeczius egri püspöktől és helytartótól Szék, Csehi falvakra és Kürthpusztára, s ő szerezte meg a bátori, keresztúri, tiszaszőllősi, igari, derzsi, ludasi, tarnamérai, nyéki, szilistyei, lökösházi birtokokat. Egyetlen fia Ferencz részben eladta, részben elzálogosította e birtokok javarészét. Ettől származott Péter szendrői kapitány, az élő nemzedék közös őse, ki visszaváltogatta az elzálogosított javakat s újakat is szerzett. György nevű fia, a ki a családot tovább terjesztette, 1676-ban poói birtokát bérbe adta Mezőtúr városnak s midőn 1813-ban a puszta visszakerült a család használatába, már a Papp-Szász család is részbirtokos volt benne. Hasonnevű fia nőül vevén Lenkey Annát, birtokos lett Napragyon, Csernelyen, Ózdon is s Szendrőről Napragyra tette át lakását. Az ő nevéhez fűződik Igar, Szék, Szárazbeő visszaszerzése. Ezeket ugyanis fegyverjog czímén elvesztette a család s III. Károly 1734-ben itélte vissza Sz. Györgynek és Papp-Szász Györgynek. Ezentúl több nemzedéken keresztül egy-egy fiúgyermekben élt a család. A nevezett Györgytől származott Zsigmond, ettől Ábrahám, ettől Zsigmond (sz. 1786), ettől Péter (1828-1903) okl. hadmérnök, 1848-9-ben nemzetőr, országgyűlési képviselő, kinek életében levő fiai Péter tiszaigari birtokos és István gyöngyösi főgimnáziumi tanár.
Czímer (a hogy a család használja): vörös pajzs, jobb oldalán levő haránt kék gerenda felé fordult kardos oroszlán; sisakdísz: kardos oroszlán növekvőn; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Szeleczky.
Szeleczky (Szeleczi és Boczonádi, nemes és báró). Első ismert őse csarnovai Wajszko Mátyás, a XV. század elején a bodrog-vármegyei Vajszka községből a zólyom-vármegyei Szeleczre költözött, ott birtokokat szerzett s azokat Hunyadi Jánostól megerősítő levelet nyert. Utóda Tamás 1560-ban királyi megerősítés mellett nádori donatióval nemesi udvartelket kapott Szeleczen s felvette a Sz. nevet. 1727-ben Márton bárói rangot nyert. Ez a Márton előzőleg katonatiszt volt, részt vett Szatmár vára védelmében, 1697-ben Heves vármegye aljegyzője, 1698-ban követe. 1715-ben Alberti helységre nyert adományt, ekkor ott telepedett meg s rövidesen Pest vármegye alispánja lett. Megyénkben Poroszlón, Tiszafüreden, Pélyen, Kőteleken, a XVIII. század közepétől Boczonádon is bírt.
679Szent-Ivány.
Szent-Ivány (Liptószentiváni). A család multját a barsi kötetben ismertettük. A XVIII. század elején Visontán, a XIX. század elején Gyöngyösön bírt földesúri joggal, jelenleg Apczon birtokos. Farkas fiai ifj. Farkas a mostani birtokos és József († 1901). E Farkas fiai Farkas és Ferencz.
Széplaky.

Széplaky.
Széplaky. Őse András, 1717-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Károly királytól. A család Hont és Nógrád vármegyékben terjedt el. Tagjai közül az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban József: Hont, Pál: Nógrád vármegye nemesei közt van felvéve. A XVIII. század közepén Pestvármegyébe költözött, hol az 1742-1838 közötti években szerepelt. A pest-vármegyei ágból Károly 1851-ben Karácsondon telepedett le. Tagjai közül a jelenlegi id. György nagyatyja kincstári tiszttartó volt. Fia Károly kincstári ellenőr, később karácsondi birtokos († 1888). - Ennek fia id. György, a jelenlegi karácsondi birtokos. Fiai: ifj. György, okleveles gazda, Andor, tart. huszárhadnagy, a facseti kincstári telep kezelőtisztje.
Czímer: kékben, zöld lapon ágaskodó arany oroszlán, jobbjában kivont kardot markol. Sisakdísz: három búzakalászt tartó, könyöklő pánczélos kar. Takarók: kékarany, vörös-ezüst.
Szombathelyi.
Szombathelyi. Győr vármegyéből származó, 1644-ben megnemesített család. Az 1754-5. évi összeírásban János szerepel. Talán ennek fiai voltak Gábor és Ferencz, Bercsényi-ezredbeli kapitányok és János, a ki 1761-ben a vármegye esküdtje és poroszlói lakos volt. Ennek fia Ferencz (sz. 1757) esküdt, Gábor katonatiszt és József, a ki Kőrösladányba ment. Fia Antal békési alispán. Ferencz fia János 1841-ben esküdt, 1844-ben szolgabíró.
Szökő.
Szökő. I. Lipóttól kaptak czímerlevelet Szeőkő Mihály és társai. Gyöngyösön, Egerben, Abasáron, Nagyfügeden, Tarnabodon, Sirokon, Kápolnán lakott. 1754-5-ben János, Mihály nagyfügedi, Mátyás gyöngyösi lakosok. 1709-ben Pál az egri püspökség ügyésze.
Sztáray

Sztáray.
Sztáray (Nagymihályi és Sztárai gróf.) A Kaplyon nemzetségből származik. Első kimutatható őse Jákó, a XIII. század első felében élt. Ennek két fia közül az egyik I. Lőrincz (1314-53.) ennek fia Ördög László (1535) fia Lőrincz (1379-93) a család egyenes őse. Nagymihály birtokát a család 1249 körűl, Sztárát pedig 1273-ban kapta. 1418-ban Zsigmond király a régi czímer használatát megerősítette. Sz. Imre (1698-1769) valóságos belső titkos tanácsos 1725-ben bárói, 1747 áprilisban pedig grófi rangot nyert. Ennek három fia volt. János-Fülöp, Antal és Mihály. A jelenleg virágzó nemzedék János-Fülöptől (szül. 1739 † 1815) és Mihálytól (szül. 1749 † 1798) származik, a kik a család 2 főágát alapították. János-Fülöp fia Vincze (szül. 1771 † 1827) cs. kir. őrnagy, ennek révén Verpelét, Nána, Szajla, Visonta és Gyöngyöstarján helységekben szerzett zálogbirtokokat. Jánosnak fiai: Béla (szül. 1835 † 1873), kinek neje Nagy-Szalatnyai báró Fischer Mária volt és Nep. János (szül. 1840), a főrendiház örökös jogú tagja; az utóbbi örökölte a hevesvármegyei birtokokat, melyek unokaöcscsére: Taszilóra (szül. 1868) szállottak. Tasziló cs. és kir. huszárkapitány, Verpeléten, birtokos. Neje Grimaudi d'Orsay Irma grófnő.
Czímer (grófi) farkát szájában tartó zöld sárkány által környezett kerekded kék pajzsban, aranyleveles koronából kiemelkedő négyormú, természetes faragott kövekből rakott, kapuval ellátott torony (várfal), melynek ormán két szemközt álló, természetes színű szarka csőrében ékköves gyűrűt tart. Sisakdísz: a két szarka a gyűrűvel. Takaró mindkét felől kékarany. Pajzstartók: két magyar vitéz, aranygombos és zsinóros vörös ruhában, fejükön aranyleveles korona, melyből három fehér strucztoll emelkedik ki, lábukon sárga csizma, vállukon aranylánczon lecsüngő, bíborral bélelt tigrisbőr-kaczagány, derekukon arany-öv és aranycsattos fekete szíjon függő aranymarkolatú görbe kard.
Szűcs.
Szűcs. (Szentandrási). I. Lipóttól 1666-ban kapta a nemeslevelet, melyet először Nógrád vármegye hirdetett. Váraszón szerepeltek: 1724-ben István, 1754-5-ben János.
Czímer: vágott pajzs felső kék mezejében kardot tartó, balját csípőjén nyugtató térdtől kiemelkedő harczos; alsó vörös mezejében zöld halmon három fehér rózsa; sisakdísz: három lándzsa; takarók: kékarany, vörös-ezüst.
Tahy.
Tahy (Tahvári és tarkeői). Pestvármegye ősrégi, nevezetes családja, mely nevét Tahi pusztától vette. A XIX. század elején Alattyánban és Monostoron bírt földesúri joggal.
Tarjáni.
Tarjáni. II. Mátyástól 1609-ben T. Demeter kapta a czímerlevelet, melyet előbb Heves vármegye, majd Abaúj vármegye hirdetett. Utódai közül Demeter fiai Márton és István Alatkán, majd Boczonádon laktak, Márton utóbb Tószögre költözött. 1724-ben János jászladányi, 1754-5-ben István szentiváni, Mihály átányi lakosok.
Tarródy.
Tarródy (Németszecsődi). Vas vármegyéből ered, 1456-ban nyert új adományt Tarródfalvára. A XVIII. század elején István költözött át Hevesbe s itt mind őt, mind József nevű fiát, ki 1751-ben Alatka, Karácsond, Ludas helységekre adományt nyert, az alispáni székben találjuk. A XIX. század elején kihalt, utolsón férfisarja Bertalan volt.
Telekessy.
Telekessy. Multját a Vas vármegyei kötetben vázoltuk. István győri kanonok, majd csanádi, végre 1699-1715-ig egri püspök. A Rákóczi-időkben nevezetes szerepet játszott, ő alapította az egri papnevelő-intézetet.
Teleky.
Teleky (Nagythúri). Első ismert őse Pál túri lakos 1530-ban királyi beleegyezéssel megvette Hogykai Török László perkedi birtokát, 1552-ben pedig ez adományt Lőrincz nevű fiára ruházta át. Ez a Lőrincz a Nagythúri előnévvel czímerlevelet nyert II. Rudolftól 1582-ben, melyet a következő évben Heves vármegye közgyűlésén hirdettek ki. 1754-5-ben Gergely és István mezőtúri lakosok.
Thassy.
Thassy. (Boczonádi, illetőleg Miskei és Monostori). Törzsökös hevesi birtokos család. 1450-ben János kir. ember, 1435-ben Tamás falubíró, 1472-ben Kálmán, 1572-ben Pál egri nemes. A czímerlevelet II. Mátyástól 1618-ban Th. György, neje Dékány Borbála és társai nyerték s a Füleken tartott közgyűlésen Heves vármegye hirdetett. Az oklevélben a társszerző György a boczonádi előnévvel fordul elő. A főszerző György 1619-ben Heberdánszky Kristóf magvaszakadtával Monostorra, fivérei Mihály és Benedek 1625-ben Miskey Lázár magvaszakadtával Miskére nádori adományt nyertek. Eme két birtoktól vette a család jelenleg is használt előnevét. Mindkét adományozásra I. Lipót 1698-ban Th. Rozálnak, Istvánnak, András és Annánakjus regiumot adott, melynek alapján a jászói konvent birtokba vezette őket. István fiai közül Ferencz Vas vármegyébe költözött. 1744-ben ott vármegyei főügyész lett, László pedig Gyöngyösre ment lakni. 1754-5-ben Antal, György, 680István, László szerepeltek Monostoron, hol Árpád, Géza, Kálmán jelenleg is birtokosok. A család számos tagja viselt különféle vármegyei tisztséget.
Czímer: kék pajzsban fiókáit tápláló pelikán; sisakdísz: három fehér liliomot tartó pelikán; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Toldy.
Toldy. Pest vármegyéből 1700. évben költözött át Heves vármegyébe s itt jobbára Gyöngyösön és Taron szerepelt. 1754-5-ben Márton és három György lakott Gyöngyösön.
Tolvay.
Tolvay. A nemeslevelet I. Lipóttól 1666-ban T. Demeter és Gáspár testvérek s ezek fiai, unokái és szépunokái nyerték s 1669-ben Heves vármegye hirdette. 1724-ben István poroszlói, Benedek, id. és ifj. Demeter tiszaszöllősi, Ferencz és István igriczi, 1754-5-ben Benedek, Ferencz, György, István, János tiszaszőllősi, János poroszlói lakosok. A XVIII. század közepén többen Borsod vármegyében laktak.
Tomanóczy.

Tomanóczy máskén Timanóczy.
Tomanóczy, másként Timanóczy. Régi nemes család, mely a Pozsony vármegyei nemeseknek az 1673. esztendőbeli "Regesztrumá"-ban, jelesül pedig az akkoriban szab. kir. Bazin városában lakott nemesek sorába György nevű tagjával volt beiktatva. A nemesi bizonyságlevelet, mely eredetiben Tomanóczy Endre ügyvéd, tiszafüredi lakos, birtokában van, Pozsony vármegye az 1821. esztendő Bőjtelő hava 22-ik s további napjain tartott közgyűléséből adta ki. E bizonyságlevelet 1821-ben Nyitra és Komárom vármegyékben is kihirdették, mely utóbbi vármegyéből, a hol Udvardon és Szemerén volt birtokos, telepedett az újabb korban Heves vármegyébe, a hol jelenleg Tiszafüreden birtokos. Tagjai közül: Ferencz 1836-ban Pozsony vármegye esküdtje. Lajos, ugyanakkor katona, 1848/49-ben honvédszázados, kit golyó általi halálra itéltek, mely ítéletet - kegyelem útján - vasban eltöltendő 16 évi várfogságra változtattak, melyből négy évet Aradon ki is töltött. Ennek fia: Endre, ügyvéd Tiszafüreden. Fivére: Dezső, vármegyei tisztviselő Egerben. Ferencz fia: Béla († 1885) Pozsony vármegyei árvagyám és Gyula, előbb községi jegyző, most birtokos Alsócsöpönyben.
Czímer: Hasított pajzsban ezüstben hatágú arany-csillag, aranyban ezüst Anjou-liliom. Sisakdísz: Nyílt fekete sasszárny között féllábon álló daru, felemelt jobbjában rögöt tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Tóth.
Tóth. III. Károlytól 1714-ben kaptak armalist T. György, Béla, István és társai. A család Füzesabonyban, Egerben, Dormándon, Tiszafüreden, Besenyőteleken lakott.
Czímer: kékben hármas zöld halom felett három búzakalászt tartó vörösruhás kar; sisakdísz: a pajzsalak karddal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Török.
Török (Szendrői, nemes és gróf). A család eredetéről a gömöri kötetben tettünk említést. Heves vármegyében Nyáry és Pásztói jusson bírt földesúri joggal. A pásztói birtokot József 1740-ben zálogba adta a pásztói apátságnak.
Turcsányi.
Turcsányi. I. Lipóttól 1659-ben T. Illés és társai kapták a nemeslevelet, melyet 1663-ban Gömör vármegye hirdetett. 1699-ben János árokszállási és leleszi birtokos, 1724-ben György fiai Márton és Mihály, Illés fia Mátyás, Tóbiás fia György szentdomonkosi lakosok. 1754-5-ben Csányon és Czibakházán is előfordul.
Czímer: kékben fiókáit vérével tápláló pelikán; sisakdísz: növekvő ezüst egyszarvú; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Udvardy.
Udvardy (alias Cserna.) Komárom vármegyéből származik. A nemességet II. Ferdinándtól 1625-ben Cserna István és társai kapták s az Udvardy nevet utólag vették fel komárommegyei birtokuk után. Egyik utóda János, a ki előbb gróf Esterházy János mérnöke volt Oszlopon, 1829-ben Egerbe jött lakni, a hol fia László jelenleg az egri jogakadémia tanára.
Czímer: kékben, zöld alapon kétfarku kardos oroszlán; sisakdísz; növekvőn a pajzsalak; takarók: vörös-arany, kék-arany.
Ugronovics.
Ugronovics (ledeneczi). Trencsénmegyéből Kristóf jött Hevesbe, 1745 körül s nőül vévén Tarródy Apollóniát, birtokos lett Hevesen, Pélyen, Átányban, Kürűn, Fegyverneken s bérbe vette a Sembery birtokrészt Nagyrédén. Fia Kristóf - ki 1766-ban a vármegye főjegyzője volt - utód nélkül maradt.
Urbanovszky.
Urbanovszky (Urbanói és Benyói). A Benyovszkyakkal közös törzsből eredő régi trencséni család. Miklós fia Miklós nőül vevén Thassy Annát, általa Monostoron birtokossá lett. Fia szintén Miklós volt, unokája Imre 1773-ban esküdt, 1778-ban táblabíró.
Utassy.
Utassy. Törzsökös hevesvármegyei család, mely Szenterzsébeten nagyon elterjedt. A nemességet III. Ferdinándtól 1646-ban kapta U. András. Az 1754-5. évi összeirásban számosan szerepelnek.
Czímer: kékben, zöld mezőn három fehér liliomot tartó oroszlán; sisakdísz: vörösruhás kar karddal; takaró: kék-arany.
Váczy
Váczy. Szintén hevesi család, melynek Ács, Fokorú és Százberek pusztákban volt valami birtokrésze. Az 1636-ban megnemesített Mátyás Százbereken lakott, György és István nevű fiai már Jászalsószentgyörgyön.
Czímer: kékben zöld alapon kardos oroszlán; sisakdísz: kardos kar; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Vadász.
Vadász (Gyöngyöshalászi). Eredetéről a szabolcs-vármegyei kötetben tettünk említést. János jászkiséri jegyző és ügyvéd. Szatmár vármegye bizonyságlevelével 1839-ben igazolta nemességét. Fia Károly jelenleg túrkevei birtokos.
Czímer: kékben, zöld menőn fedetlen fejű, violaruhás, vöröscsizmás és öves magyar ifjú, kivont karddal, baljában három liliom közé tett ezüst keresztet tart; sisakdísz: nyilt szárny közt a pajzsalak, fején aranykereszttel jobbjában napot, baljában holdat tart; takarók: vörös-ezüst, ezüst-arany.
Vay.

Vay.
Vay (Vajai és Laskodi nemes, báró és gróf). Szabolcsvármegye régi, előkelő s ma is mindhárom ágon virágzó családja, melynek történetével a szabolcsi kötetben foglalkoztunk. 1676-ban; Ábrahám Pásztón, 1699-ben Ádám Gyöngyösön, Abasáron, Gyöngyöstarjánon, Csányon, Recsken, Mátraderecskén, Szentdomonkoson, Visontán, Örsön, Vámosgyörkön, Nánán, Markazon, László Pásztón, Maczonkán, Apczon, Hasznoson birtak földesúri joggal.
Várady.
Várady. Eredetét nem ismerjük. A XVIII. század elején már Dévaványán lakott Pál, fia György pedig, a ki az 1754-5. évi összeírásban szerepel, Tiszafüreden és Kócson volt birtokos. 1844-ben Menyhért esküdt, ennek fia Ede csendőrőrnagy.
681Várkonyi.
Várkonyi (alias Sánta). Megyebeli birtokos család, mely 1650-ben szerzett nemességet s Monostoron, Kálban, Erken, Atkáron, Hevesen, Csányon terjedt el.
Czímer: kékben nyilt sasszárny között szív, fölötte három aranycsillag; sisakdísz: törökfős kard; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Vass.
Vass (Vajki). Nyitramegyéből származik, s 1650-ben nemességet, 1755-ben Verebélyen egy udvarhelyre s Széplak és Kistéld pusztákra adományt nyert. A család Laposgyarmat, Nagyemőke, Pán helységekben lakott, egy ága Ürményben, egy pedig Verebélyen és Nemesmiliticsen telepedett meg. 1820 körül már Egerben élt János, kinek fia Lajos alapítványi pénztáros, unokája János jogtudor, jelenleg a vármegye tb. főjegyzője.
Végh.
Végh. II. Miksa 1572-ben adott nemeslevelet a nemes anyától származott Weég János fivérei részére és azok sajógömöri lakóházát s a hozzátartozó javakat minden adozás alól felmentette. A nemességszerző a törökök elleni háborúban tüntette ki magát, mikor is Zoltay szendrői kapitány helyettese volt.
Czímer: kékben bárdot tartó vörösruhás kar; sisakdísz: ugyanaz; takarók: vörös-ezüst, kék-arany.
Végh.
Végh (Tassi). Régi pestvármegyei család, mely a XVIII. század második felében Tiszafürden, Tiszaörsön, Szentimrén bírt földesúri joggal.
Végh.
Végh. Borsodvármegyéből származik és 1663-ban kapott czímeres nemeslevelet, melyet ugyanez évben Borsodban és Végszendrőn hirdettek ki. 1815-ben Hevesben és Szolnok vármegyében igazolta nemességét a nemességszerző: Mihály és általa fia Tamás és mostohafia Csongrády Ferencz és ennek családja. Mária Terézia alatt telepedett Heves vármegyébe. 1848 előtt Tiszaszentimrén és Madarason volt birtokos. Tagjai közül András († 1886.) megyebizottsági tag, községi tanácsos. Ennek unokája József, tiszafüredi ügyvéd és lapszerkesztő.
Czímer: kékben, zöld alapon álló magyar vitéz, jobbjában török főn átütött görbe kardot tart. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Vincze.
Vincze. 1633-ban megnemesített armalista család, mely idővel nagyon elszaporodott a vármegyében; Leleszen, Egerben, Füzesabonyban lakott, majd egy ága Szentesre, Kevernesre és Battonyára költözött.
Czímer: kék pajzsban: zöld halmon lépő szarvas, szarvai között kis fekete madár; sisakdísz: kiemelkedőn a pajzsalak; takarók: vörös-arany, fekete-ezüst.
Vratarics.

Vratarics.
Vratarics (Pápai). E birtokos nemes család veszprém-vármegyei eredetű ugyan, de a XVIII. század elejétől Heves vármegyében vert gyökeret. Lipót királytól 1667-ben Vr. Péter és testvére, Mihály és János adományt nyertek a tolnamegyei Eőssi falura, Pápán egy kőházra, a zalamegyei Örvenicsen és a veszprém-vármegyei Igaron egy-egy malomrészre, a zalamegyei Aszófőn és a somogymegyei Szántón több rendbeli szőlőre. Volt a családnak czímerlevele is, de ez a XVIII. század elején akkor kallódott el, midőn Heister generális Pápa várát ostromolta. A 3 testvér közül Mihály Győrbe tette át lakását, Péter fia Farkas Bécsben az udvari kanczellárián ágens volt 1708 táján. A harmadik testvérnek - Jánosnak - fia János, mint nemes ember és esküdt Heves vármegyében tünt fel, 1714-ben Dormánd 1/4-ét birta s a birtokos nemesek közé lett sorozva. Ő az őse a jelenleg élő nemzedéknek. Fia Farkas már Vezekényen is földesúri joggal birt s itt a család jelenleg is birtokos. Számosan viseltek megyei tisztséget: 1708-ban János, 1824-ben András, 1835-ben Lajos, 1828-ban László esküdtek, 1735-ben Farkas, 1766-ban György, 1845-ben József, 1824-ben Károly, 1837-ben Lajos szolgabírák, 1831-ben Lajos, 1823-ban Károly, 1841-ben József táblabírák. Jelentősebb szerepet játszott a vármegyei közéletben Károly, ki előbb a katonai pályára készült, de aztán mégis a polgári pályán maradt, 1808-ban ügyvédi oklevelet szerzett, 1828-47-ig a megye főjegyzője volt. Fiai József (1818-86.) táblabíró és szolgabíró és Ödön (1826-80.) Ennek fiai: Lajos m. tisztviselő, vezekényi birtokos, Gyula a hevesm. takarékpénztár főkönyvelője, vezekényi birtokos.
Czímer: kék pajzsban fiókáit vérével tápláló pelikán, a pajzs felső sarkaiban 1-1 aranycsillag; sisakdísz: nyilt sasszárny között követ tartó daru; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Wiczmándy.
Wiczmándy (Buthkai). A Guthkeled nemzetségből származik. Wiczmándy Tamás kővári kapitány fia Mátyás egyike volt azoknak, a kik I. Ferdinándtól 1559-ben a kihalt Vesenyi család hegyesbori, szurdokpüspöki, nagyrédei birtokait adományba kapták. A család multját a zempléni kötetben már tárgyaltuk.
Zábráczky.
Zábráczky (Szadai). II. Lipóttól 1790-ben Z. József vegliai püspök s testvérei, István egri tanácsos, János karczagi tanácsos s István fiai Ferencz, József és István, János fia Elek, nemeslevelet kaptak; 1800-ban pedig a Szadai előnevet. 1802-ben Ignácz és Antal gyöngyösi lakosok - ugyancsak a püspök testvérei - nyertek armalist a Szadai előnévvel.
Czímer: ezüsttel és zölddel vágott pajzsban hármas halom felett, jobbjában kardot, baljában író-tollat tartó zöld-ezüst oroszlán; sisakdísz: 2 ezüst-zöld elefántormány között kiemelkedőn a pajzs, alak; takarók: ezüst-zöld.
Zay.
Zay (Csömöri). A Woya nemzetségből eredő család, melyről a nyitrai kötetben már említést tettünk. 1550. Ferencz egri kapitány, 1552-ben szolnoki főispán, 1552-ben Kinizsy Pál magvaszakadtával Saas és Kewrth, 1559-ben a Vesenyi család kihaltával Hegyesbor, Szurdokpüspöki, Nagyréde birtokokat nyerte.
Zákai.
Zákai. I. Ferdinándtól Balázs szarvaskői várnagy 1553-ban Alattyánban, Burán nyert birtokrészeket.
Források: Nagy Iván: Magyarország családai. Nagy Iván családtört. értesítő I-III. Dr. Illéssy-Pettkó: királyi könyvek. Turul I-XXVII. Siebmachers Allg. Wappenbuch. Dr. Illésy 1754-5. évi nemesi összeírás Dr. Aldásy: A M. N. Muz. Czímereslevelei. Orosz Ernő: Heves és a volt külső Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Csoma József: Abaúj Torna várm. monogr. Kőszeghi S. Nemes családok Pestvármegyében. Magy. Nemz. Zsebk. I. Főrangu családok. Levéltári anyag. Heves vármegye levéltárának teljes anyaga. A m. kir. orsz. levéltárban tett kutatások. Egyes családi leveles ládák oklevelei. Családi közlések.

« HEVES VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. A honfoglalástól 1815-ig írta Nagy Béni dr., 1815-től Orosz Ernő. KEZDŐLAP

Heves vármegye

Tartalomjegyzék

 HONT VÁRMEGYE ÉS SELMECZBÁNYA SZ. KIR. VÁROS. »