Nemcsak Heves vármegye természeti szépségei és a természet-nyujtotta gazdagsága, a Mátra s az egri fürdők találták meg a vármegye írói között méltatójukat, hanem a természettudomány általánosabb érdekű ágaiban is akadunk hevesi írókra. A csillagászat terén Montedegói Albert Ferencz és Tittel Pál nevére a hazai tudományosság mindig büszke lesz. Az orvosi tudományoknak kiváló munkása volt Bugát Pál, Báron Jónás, Hanák Mihály, Horner (Vezekényi) István. Az egri fürdőket leírták és gyógyító hatását méltatták abban az időben, mikor még igazán gyógyulni járt a közönség a fürdőhelyekre: Fejes Mihály, Francz Alajos, Joó János, Nagyfejeő Mihály, kik nagyrészt híres orvosok is voltak egyszersmind. Az orvosok és természetvizsgálók 1869-ben Egerben tartják országos gyűlésüket, melynek megnyitóját maga Bartakovics érsek mondja. Kempelen Rudolf a vármegye faunáját, Vrabély Márton a Mátra flóráját állította össze. Pázmán Alajos is szivesen foglalkozott a természettudománynyal, Marán János pedig a mathézis terén volt ismert író.

A vármegye déli részének televény talaja a nagy magyar Alföld kezdete. A hegyvidéken pedig országos hírű a szőlőtermelés. Nincs a gazdaságnak oly ága, melynek tudományos munkásai között megyebelit nem találnánk. Barchetti József már a mult század legelső éveiben kiviteli piaczot keres a hevesi mezőgazdaságnak; Bartha Ferencz Tiszafüreden különféle gazdasági egyesületeket alakít s ezeket a szaklapokban ismerteti, Csorba András gazdasági czikkeket ír a mult század húszas éveiben a Tud. Gyüjteménybe; Földváry Kálmán a gyümölcsészet, Orczy Lőrincz báró az állattenyésztés, Nagy Zoltán a szőlőmívelés terén szerez közgazdasági és tudományos édemeket stb. Udvardy János, Visontai Kovách László, Serfőző Géza részint a multban, részint a jelenben említendők. Luga László, Vincze Alajos s mások népiratkákkal igyekeztek a népet a gazdasági kérdésekről tájékoztatni.

Heves vármegye író-világa a szépirodalom mezején sem maradt hátra. Kezdve legrégibb szépirodalmi folyóiratainkon, az Aurorán, Athenaeumon, a legujabbakig: az Uj Idők, a Vasárnapi Ujságig stb. Heves vármegyei íróval mindig és mindenütt találkozunk. Itt csak az újabbakat, a legnagyobbakat említjük. Heves vármegyei lett Gárdonyi Géza és Vértessy Gyula, megyebeli születésűek Bródy Sándor, Vértesi Arnold, Ludasi Porzsolt Kálmán. Egerben kezdi meg irodalmi munkásságát Werner Gyula és Kemechey Jenő. Egerben lakott a XVIII. század végének harczos tollú munkása, a magyar ujságírás úttörője: Szaitz Leó, s a vármegyében virágzó hírlapirodalom tanú rá, mily buzgó és lelkes utódai lettek.

A vármegye nem kevésbé jeles költőket is adott a magyar irodalomnak. A vallásos költészet legkiválóbb művelőit magáéinak mondhatja, közöttük Mindszenty Gedeont, a ki mellett Tárkányi Béla, Pájer Antal, Pyrker László, Sebők László, Párvy Sándor, Répássy János stb. mind a vármegye talaján nőttek nagygyá, de a legtöbbnek költői dicsősége messze kihatott a vármegye határain túl is. A világi költők közül a XVI. század nagy lirikusa, Balassy Bálint, itt pengeti szomorú akkordokkal teli szerelmes lantját. A megújult magyar irodalom egyik első munkása gróf Gvadányi József egri tartózkodása idején teremti meg Rontó Pál alakját. Egerből indul el az irodalom fejlődő középpontjába Vitkovics Mihály. A hevesvármegyei Szücsiben született a magyar kritikai irodalom vaskemény munkása, az Auróra írókör vezére, Bajza József. Hűséges és jeles tehetségű munkatársai: Vachott Sándor és Vahot Imre, a gyöngyösi mai Vachott-utczai házban születtek. Gyöngyösön rejtőzött évekig az Arany Trombita üldözött szerzője, Sárosy Gyula. Ugyancsak gyöngyösiek a palóczdalok híres poétája: Spetykó Gáspár és a vármegye volt alispánja, a Petőfi nyomaiban járó Zalár József. Méltán említhetjük még a régiek közül Makáry Györgyöt és Vida Józsefet, az újabbak közül Platthy Adorjánt (Pásztóit), Kapácsy Dezsőt és Lipcsey Ádámot.

Újabb irodalmunk túlságos középpontosítása főképen a színműírás terén érezteti káros hatását. Mindenki a fővárosi szinházaknak dolgozik, onnan vár sikert. Bár a színészet ügye a vármegyében sohasem volt elsőrangú - ma is csak Egerben van néhány év óta kőszínház - mégis hozzájárultak az itteni írók a magyar drámairodalom kiépítéséhez. Bodnár Antal neve már a mult század elején olvasható a pesti színlapokon. Erdélyi József az ötvenes években drámát és népszínművet ír. Farkas Bertalan színművei vidéki szinpadokon kerültek színre, Madarassy Pál az újonnan alakult Népszinház számára egy év alatt mintegy huszonöt vígjátékot s operettet ír és fordít. A legújabbak közül Szécsi Ferencz, 3601896-1900-ig, a budapesti Vígszinház dramaturg-igazgatója, eredeti és fordított darabokkal látja el szinháza műsorát. Kemechey Jenőnek és Porzsolt Kálmánnak színművei a Nemzeti Szinházból indultak hódító útjokra. Az újirányú népszínmű megkezdője Gárdonyi Géza, ki hasonló magaslaton marad egyéb színműveiben is, mint regényeiben. Itt említhetjük még az újabbak közül Biró Lajost is.

Részint az "egri név" dicsősége, melyet Dobó István kivívott, részint az egri bor híressége, melyet az Eged termelt, sok jeles írónkat szólaltatta meg Eger magasztalására. A hogy eltakarodik a török a vár alól, ott terem a hűséges krónikás-poéta, Tinódi Sebestyén, s felajzza lantját:

Elkészülvén krónikája, hosszúnak találta azt, s hogy az egriek dicsőségének még jobban híre menjen, röviden, sommásan újra megírja:

Balassy Bálintot nemcsak az egri vár szép asszonya ihleti dalra, hanem a végegervári vitézi élet is:

Sőt, mikor sorsa bujdosásra veti, nem tud elválni Egertől búcsú nélkül:

Vörösmarty Mihály hőskölteményt írt Eger ostromáról. Művében e gyönyörű plasztikus sorokkal festi Eger fekvését:

De megénekelte Eger borát is az epigrammban:

Megénekelte, de még nem ízlelte. Erre vonatkozik a Rossz bor cz. költeményének harmadik versszaka:

E szemrehányó versre csakhamar megérkezett a felelet: egy hordó jó egri bort kapott a költő Joó János pinczéjéből. De Vörösmarty sem maradt adós, megírta az egri bor újabb dicsőitését, a Jó bor cz. költeményét.

Arany János egyik kedves hangú, főkép előadásában művészies balladája, az Egri leány, a ki kedveséért halálos küzdelmet vív a cseh rablókkal.

Petőfi Sándor itt Egerben ízlelte meg a bikavért, s itt írta gyönyörű bordalát, az Egri hangok-at. A költemény megérdemli, hogy kissé bővebben kitérjünk történetére. 1844-ben, csikorgó februáriusi napon, Debreczenből Pestre vándoroltában 361ért a költő Andornakra. Megpillantotta a hótakarta egri hegyeket, azonnal kész határozata:

Ez megint csak olyan Petőfi-féle kifakadás, mert bizony nemesebb oka volt neki betérni. Pájer Antalt s Tárkányi Bélát óhajtotta látni, kiknek nevét a pesti lapokból jól ismerte. A városba érve, egyenest a papnevelőintézetbe ment tudakozódni a költőpapok után. Pájer ekkor füzesabonyi káplán volt, csak Tárkányit találta meg másnap. Tárkányi örömmel fogadta a költőt s a szemináriumban szobát szerzett neki s a kispapok társaságában harmadfél napot töltött Petőfi a lehető legjobb hangulatban. Valósággal beczézgették a lelkes kispapok. Együtt ebédelt, vacsorázott velük s barátságot kötött valamennyivel. Elutazása előtt Tárkányi a kispapok körében gyűjtött pénzt útiköltségül nyujtotta át a költőnek, de, hogy önérzetét meg ne sértse, mintegy előfizetési díjul megjelenendő kötetére. Míg a kispapok stúdiumon voltak, írta egyik nap az Egri hangok-at, melyben a kedves baráti kört is megörökíti:

Az Eged hegy legendáját, szent Egidius - Egyed - történetét Mindszenty Gedeon öntötte versbe. A Vata-lázadáskor a pogány magyarok megölték a szent remetét, vére termékenyíti máig az Eged tőkéit. Még a színpadon is megszólal az egri név dicsőitése Tóth Kálmán Dobó Katiczá-jában.

A szellemi munkások táborába e vármegye a következőket küldötte:

Adányi András, a hit- és bölcselettudományok doktora, jezsuita, szül. 1716 deczember 28-án, Dormándon. Tanárkodott Pécsett és Kassán, Győrött és Nagyszombatban. Hitszónok volt Nagyváradon és Ungváron. A rend eltörlése után Esztergomban az iskolák igazgatója lett s ott is halt meg 1795 október 13-án.

Alaghy Dezső, cziszterczi r. főgimn. tanár, szül. 1837 november 19-én, Egerben. 1862 óta a székesfehérvári főgimnáziumban a latin s görög nyelv tanára volt 1898-ig. 1892 óta, mint a városi iskolaszék elnöke, elévülhetlen érdemeket szerzett a népiskolák szervezésével. Meghalt 1904 szeptember 28-án.

Albert Ferencz (Monte-degoi), bölcseletdoktor, kir. tanácsos, az egri érseki csillagvizsgáló igazgatója s Heves vármegye tanfelügyelője, szül. 1811-ben. 1851-ben Bartakovics Béla egri érsek a csillagvizsgáló igazgatójává tette s egyúttal liczeumi könyvtárossá és tanárrá is kinevezte. Meghalt 1883 augusztus 9-én. Tudományos működése nagyon sok irányu. Írt értekezéseket a csillagászat, időtan és természettan köréből a Közhasznú Ismeretek Tárába s a Szent István Társulat Encyclopaediájába, az orvosok s term. tud. Munkálataiba, az Idők Tanújába, a Jelenkorba s a Nemzeti Ujságba stb.

Alexovics Vazul, paulinus és pesti egyetemi tanár, szül. 1742-ben, Egerben. Pécsett és Nagyszombatban tanárkodott, majd rendjének eltörlése után a pesti egyetem hitszónoka és tanára lett. Meghalt 1796-ban.

Alföldi Dávid, ügyvéd, született Egerben, 1859-ben. A budapesti tudományegyetemen jogtudorrá avatták 1883-ban és 1884 óta állandóan ügyvédi gyakorlatot folytat; tagja a törvényhatósági és számos egyéb bizottságnak és Eger város képviselőtestületének. A jogtudománynyal és politikával foglalkozó szakczikkei a helyi lapokon kívül, a Jogtudományi Közlöny, Büntetőjogtára és a Jog czímű szaklapokban jelentek meg.

Ambrosovszky Mihály, hittudományi doktor és egri kanonok. Sok évig tanárkodott az egri theol. intézetben, majd az összes iskolák igazgatója lett. 1755-től egresi apát, végre olvasó-kanonok és szabolcsi főesperes. Meghalt 1792-ben. Történelmi munkáit Pray is dicsérte.

Ambrus István, hittudományi doktor, szül. 1860-ban. Tanulmányait a budapesti egyetem theol. fakultásán elvégezvén, Kisvárdára került káplánnak, de már másfél év után az egri szeminárium prefektusává s theol. tanárrá nevezték ki. Jelenleg szemináriumi alkormányzó, theol. tanár s az Egri Egyházmegyei Közlöny szerkesztője.

Andor József (Cyprián) szül. 1872-ben. Egerben belépett a cziszterczi rendbe, de már négy év mulva otthagyta és mint újságíró, belépett a Budapesti Hírlap szerkesztőségébe. Elbeszéléseket és regényeket ír. Jelenleg Az Élet czímű irodalmi hetilap szerkesztője.

Aszalay József (Szendrői), nyug. m. kir. helytartósági titkár, 1874-ben Egerben halt meg, hol utolsó éveit is töltötte. Humorisztikus munkáit Egerben adta ki.

Babik József, egri egyházmegyei pap, szül. 1862-ben. Életének java munkálkodása egri tartózkodására esik.

Bajza József. A reform korszak irodalmának egyik vezető alakja. Született 1804. január 31-én, Szücsiben, ág. ev. vallású nemes szülőktől, 1828-ban ügyvéd lett, de semmi kedvet sem érzett e pályához, 1829-ben Pesten telepedett meg, hogy egészen az irodalomnak éljen. Itt Kisfaludy Károly, Toldy Ferencz, Vörösmarty Mihály - a ki később sógora is lett - társaságában az irodalmi élet vezére lett. Két ízben is volt a Nemzeti Színház igazgatója, 1848-ban pedig Kossuth Hírlap-ját szerkesztette, a miért is a szabadságharcz leverése után bujdosnia kellett. A sok hányatás, a hazafibánat s a reménytelenség megzavarták lelke épségét, s így halt meg több évi kínos szenvedés után 1858 márczius 3-án Pesten. Irodalmunk történetében Bajza, mint kritikus, dramaturg és költő, előkelő helyet vívott ki. Kölcsey fájó kritikái után senki sem merte a biráló ostort a felburjánzott 363nyegleség és hivatlanság ellen úgy suhogtatni, mint ő. Az epigramma theoriája cz. széptani dolgozata volt kezdete kritikai működésének. E dolgozat nyomán megindult tollharcz csak előgyakorlat volt neki. De az íróvilág a Szentmiklóssy Alajosnak szóló válaszból - Szükséges felelet egy hivatlannak szükségtelen észrevételeire - megismerte benne Kölcsey méltó utódját. A híres Lexikon-pör alkalmával a Döbrenteit védő Dessewffy József grófnak szemébe vágja. "Megtanultam a társasági élet viszonyait tisztelni; de e kötelékek csak a polgári élet határáig nyulnak s ott, hol az írói respublica kezdődik, hol a tudományok országába lépünk... nem érdem, nem születés, nem hivatal többé, egyedül okok, egyedül ész adnak elsőséget." 1830-ban megindítja a Kritikai Lapok-at s ennek hasábjain szembeszáll még az irodalom nesztorával, Kazinczyval is, a miért Pyrker László egri érsek németül írt époszát, a Szent Hajdan Gyöngyeit lefordította. A Kritikai Lapok utóda az Athenaeum melléklapja, a Figyelmező lett s lassankint elfárad Bajza sujtoló keze is és más téren szerez, nem keserűségek árán, érdemeket. Mint drámabíráló, megalapítja Vörösmartyval együtt az Athenaeum színi kritikáit. Sürgeti a színészek szakszerű kiképzését, útmutatást ád az újabb drámaíróknak, hogy elég volt már a hazafiaskodásból: cselekvényt, bonyodalmat hozzanak színpadra, s örömmel üdvözli a népszínmű első szárnypróbálgatását: Szigligeti Szökött katoná-ját. Mint költőt, Vörösmarty patétikus lirájával szemben, a csöndes elmélyedés, szelíd érzékenység jellemzik. A Nyugasztaló, Ébresztő, Fohászkodás cz. dalaival megalapítója lett az ú. n. almanach-lírának, melyet ép e csöndes reflexió, külső csín, szabatos verselés jellemez. A népies nemzeti költészet fölkelő napja mihamar elhomályosítja ez irányt. Szerkesztői és bírálói gondjai között Bajza történelmi tanulmányokkal is foglalkozott, e nemű kisebb monografiái - Coriolán, Gróf Koháry István, a Telekiek - és Világtörténelmének elkészült első része: a Hajdankor, méltó helyen állanak magyar nyelvű történetírásunk kezdetén. Tiszta fejjel, tiszta szívvel képviselte a magyar irodalom öntudatosságát és lelkiismeretét, mondja róla Négyesy L. Ehhez megvolt benne a föltétlen bátorság, határozottság és becsületesség. A jellemet, az akaraterőt irodalmi erénynyé tette. Mint tudós vagy művész nem a legnagyobbak közül való, de mint eszmék terjesztője, a közvélemény nevelője, irányzója, igen kiváló. Munkája beleolvadt annak a kornak a történetébe, melynek nagy alakjai között ott látjuk őt is Kisfaludy Károly, Vörösmarty, Széchenyi és Kossuth oldalán.

Balassy Bálint. 1551-ig nincs a magyar irodalomnak kiválóbb egyénisége, mint Kékkői és Gyarmati báró Balassy Bálint. Huszonhárom éves korában már az egri vitézi iskolát járja. Megtanulja, hogyan kell a török ellen a kardot forgatni, de közben szerelembe esik és szerelmese szíve nem hajlik hozzá. Hiába zengi legszebb énekét a várkapitány feleségének, Ungnád Kristófnénak, Losonczy István lányának. Irodalmunk első igaz gyöngyei vergődő szívének keservei. Szerelmét feledni a harcz világába veti magát. Báthory István erdélyi fejedelem ellen megy háborúba, de a kard nem árt neki s fogságából kiszabadulva, alig várja, hogy újra Júliáját láthassa. Fölzendülnek az egri vár fokán epedő dalai, de ismét hiába. Keserű daczczal megházasodik. Unokatestvérét, Dobó Krisztinát veszi nőül. E házasságából, a miatta rázúdult szerencsétlenségektől csak úgy tud menekülni, hogy szétszakíttatta az erőltetett köteléket. Újra remél: Ungnádné már özvegy, hátha feléje fordul a szíve. Megint csalódik. Fájdalmában kibújdosik a hazából, elköltözik a darvakkal, meg más madarakkal messzire s piros csizmája nyomát hóval lepi be a tél. Künn bolyong Lengyelország határán s haza már csak meghalni jő. Szerelménél talán még erősebb hazaszeretete. 1594-ben Esztergom vára alatt esik el. Szerelmes versei, virágénekei, első termékei a szerelmi költészetnek. Vitézi énekei, melyek a katonaéletet, a harczi dicsőséget zengik, hangzottak még a kurucz háborúk idején is. Ezek és istenes énekei ismertek voltak századokon át, de virágénekeit csak a legújabb kor ismeri. Költői nyelve megkapóan szép és kifejező a korabeli döczögős epikáéhoz képest. Dalolható versformát szerkesztett, költészetével a népének alapján áll, fölfedezte a poézis használatára a természeti szépségeket, szíve érzéseit egyénileg önti dalba: ezek Balassynak legfőbb érdemei.

Balássy Ferencz, szül. 1821-ben. Több helyen volt káplán, majd plebános, míg 1881-ben Maklárra helyezték, hol mint esperes-plebános halt meg 1900-ban. Az akadémia lev.-tagul választotta.

Báron Jónás, orvos-sebészdoktor, magántanár a budapesti egyetemen és a pesti izr. kórház sebészi osztályának főorvosa. Szül. 1845-ben, Gyöngyösön. Az orvosi lapokban jelent meg legtöbb czikke.

Bartakovics Béla (Kis-apponyi) egri érsek. Az irodalomnak bőkezű meczénása, kinek nevét főkép a kath. egyházi irodalomban örökemlékűvé teszi a szentírásnak új kiadása. A fordítást és a Káldi-féle biblia átdolgozását Tárkányi Bélára bízta s az egész munka 1865-ben az ő költségén jelent meg. De ezenkívül is számos munka látott napvilágot az ő segítségével. Így pl. Szabó István Homérosz-fordítása, Heves és Külső-Szolnok vármegyék leírása, Cantu Caesar világtörténelmének fordítása, Garay Szent Lászlója, Mindszenty Gedeon költeményei stb. Szívesen adott fényt és tekintélyt minden tudományos és irodalmi mozgalomnak. Így elmegy és beszédet mond az egri jogakadémia új megnyitásakor (1862), az orvosok és természetvizsgálók gyűlésén (1869). Ha hasznosnak véli, beszédeit ki is nyomatja, összegyűjti főpásztori leveleit és szentbeszédeit, (Eger, 1865). Az irodalom ily nagyfokú pártolásának elismeréséül az Akadémia már 1853-ban igazgató-tagjának választja, egyházmegyéjének papsága pedig aranymiséjének ünnepére Emlékkönyvet adott ki. (Eger, 1865.)

Bartalos Gyula (Bogyai), 1839-ben született. 1854-ben az egri papnevelőintézetbe lépett s még kispap-korában megismerkedett Mindszentyvel, ki jóakarólag buzdította irodalmi tanulmányainak folytatására. És a tollat nem is pihentette azóta. 1861-ben szentelték föl, de meg-megújuló betegeskedése, mely ellen Olaszországban is hosszabb ideig keresett gyógyulást, alkalmatlanná tette az egyházmegyei külső szolgálatra s midőn 1879-ben Rómából visszatért, a tudós és lelkes papot érseke hamarosan a szeminárium lelki igazgatójává tette s hitoktatónak nevezte ki. Azonban egészsége újra megromlott és fellázadt, ismét nyugalmat kívánt. Jelenleg mint főszékesegyházi gyóntató és sekrestye-igazgató folytatja a telkek gondozását és sokirányú irodalmi munkásságát, melynek elismeréseül 1909-ben a király az egri főkáptalan tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki.

Bartha Ferencz, tiszafüredi ref. énekvezér, szül. 1846-ban. Jelen állását 1870-ben foglalta el, s azóta élénk tevékenységet fejt ki a község gazdasági életében. Gyümölcsészeti és méhészeti egyesületet alapított, az ő érdeme a Gazdakör szervezése, a temetkezési egyesület alakulása stb. E nemű működését méltányolta a földmív. minisztérium és oklevéllel, érem- és pénzjutalommal honorálta, s kinevezte gimnáziumi vándor tanítónak; egyháza kitüntetésekkel halmozta el (1895 óta egyházi jegyző), községe pedig 1888-ban az iparos-inasiskola igazgatójává, 1870-ben városi képvsielővé választotta.

Bartha Tamás, cziszterczi r. theol. tanár, s hittud. doktor, Poroszlón szül., 1843-ban. Theologiai tanár volt hosszú éveken át Zirczen, most nyugalomban él Szentgotthárdon. A Magyar Államba s Religióba írt értekezéseket.

Bartók István, egri egyh. m. áld. pap és gimn. tanár, szül. 1850-ben, Egerben. Tevékeny, munkás tagja volt a társadalomnak, az ő indítványára alakult meg az Egri egyh. m. irodalmi egyesület.

Bernát Gáspár, (1810-1873). Szül. Tiszafüreden. Ügyvédi oklevelet szerzett ugyan, de gyakorló ügyvéd sohasem volt. Pesten telepedett le s az irodalomnak élt. Jóízű tréfáiról s adomáiról országos hírnévre tett szert. Versei és humoros rajzai a 60-as és 70-es évek különböző szépirod. folyóirataiban jelentek meg.

Berta György, bölcseletdoktor (1756-1820.) Hevesen született. Az Esterházy grófoknál volt nevelő, több helyen tanárkodott, s mint győri akad. tanár és czenzor halt meg. Két latin eredeti munkáján közül lefordította Albert művét: A francziák szabadságának fáját és ismeretlen szerzőtől: XVI. Lajos szerencsétlen franczia király életének leírását.

Bévárdy József, tiszanánai ref. tanító, született 1854-ben. Tanítói oklevelét 1876-ban szerezte meg, mely időtől kezdve Tiszaburán és Poroszlón működött s jelenleg Tiszanánán az elemi leányiskola tanítója. Elnöke az alsóborsodi ref. egyh.-megyei tanítókörnek.

Bíró Lajos, szül. 1880-ban. Hevesi származású. Mint ujságíró, Egerben, Budapesten és Nagyváradon működött. A fővárosban a Függetlenségnél dolgozott. Azután lement Nagyváradra, hol több évig volt a Szabadság cz. pol. napilap felelős szerkesztője, majd a Budapesti Napló szerkesztője lett. Később tanulmányozás czéljából kiment Berlinbe s onnan visszatérve, jelenleg Az Ujság munkatársa. Ír elbeszéléseket és regényeket és a legújabb magyar irodalom számottevő munkása. Művei a legelőkelőbb fővárosi napi- és hetilapokban jelennek meg. Ír színdarabokat is; első kétfelvonásos színműve Leányok czímmel Nagyváradon került bemutatóra. Férfiak czímű háromfelvonásos darabjának 1909-ben a Nemzeti Színházban volt nagy sikere. Családi tűzhely czím alatt három egyfölvonásosát Berlinben adták elő és ezt az idén a Magyar Színház fogja bemutatni.

Bozóky Géza (Pilismaróti), jogi és államtud. doktor, ügyvéd, szül. 1875-ben. 1900 óta egri érseki jogliczeumi tanár, 1905-ben egyetemi m.-tanári képesítést szerzett. Czikkei a Jogtud. Közlönyben, a Magyar Kereskedők Lapjában, Magyar Pénzügy, Kereskedelmi Jog, Magyar Jogász-Újság stb. lapokban jelentek meg.

Bozsik Pál, szül. Gyöngyösön 1884-ben. 1906-ban pappá szenteltetvén, két évig mint káplán Mezőtárkányban, Abádszalókon, Felsőtárkányban működött. 1908 óta az egri érseki papnevelőintézet tanulmányi felügyelője.

Böhm János, hittud. doktor, theol. tanár s kanonok. Szül. 1850-ben 1875-ben theol. tanár lett Egerben s azóta itt működik. Munkatársa a legtöbb kath. folyóiratnak, szerkesztője volt az Egri Egyházmegyei Közlönynek. Értekezéseket is írt.

Breznay Imre, az egri érseki tanítóképző tanára. Született Egerben, 1870-ben. 1894-ben nevelő Apponyi grófnál Bécsben, a honnan az egri érs. tanítóképzőhöz kapott meghívást. Azóta állandóan ott működik. Irodalmi téren különösen mint ujságíró szerepel s nagyon termékeny. Összes czikkeinek száma jóval meghaladja az ezret. A Hevesvármegyei Hírlapban, melynek 14 éve belső munkatársa, 650-nél több vezérczikket írt a legkülönfélébb kérdésekről. De dolgozott vonal fölött az Egri Híradónál, Hevesmegyei Tanügynél és Népiskolai Tanügynél is. Ezt a hetenkint megjelenő, katholikus irányú népoktatásügyi lapot 1898-ban és 99-ben szerkesztette és kiadta. E két év alatt mintegy 80-100 czikket írt belé 368szakkérdésekről. Egri dalünnep czímen az Egerben tartott XVII. orsz. dalverseny alkalmi naplapját (1906. aug. 8-19.) szintén Breznay szerkesztette. Szépirodalmi irányú munkássága többnyire Eger város multjából veszi tárgyát s levéltári kutatások alapján mintegy 30 ilyen czikket írt egri és fővárosi lapokba.

Bródy Sándor. Az újabb elbeszélő irodalom egyik legtekintélyesebb munkása. 1863-ban szül. Egerben. Korán az irodalomra szánta magát. Egyideig Kolozsvárt volt szerkesztője az Erdélyi Híradónak, melyben a Két szőke asszony cz. regénye jelent meg. Dolgozott még az Erdélyi Képes Ujságba s a Magyarságba is. 1890-ben Budapestre ment a Magyar Hírlaphoz, azóta különféle ujságoknak írja elbeszéléseit s regényeit. Már 1882 óta jelentek meg munkái a jelesebb szépirodalmi lapokban s azóta legolvasottabb reményíróink közé emelkedett. Elbeszéléseit Nyomor, Emberek, Színészvér stb. czímen adta ki. Ismertebb regényei: Fauszt orvos, Don Quixote kisasszony, Az ezüst kecske, Erzsébet dajka, Hófehérke, Egy rossz asszony természetrajza, A nap lovagja, Tündér Ilona stb. Műveiben a franczia naturalizmus tanítványaként mutatkozik be. Szereti az életnek, a társadalomnak sötét oldalait reálisztikusan festeni. Az életnek túlságos sötét színben való látása egyízben már életkedvét is aláásta és fegyvert fogott maga ellen, de kiépült sebéből. Regényei elmaradhatatlan jelenségei az irodalom újabb fejlődésének. Invencziója termékeny, előadása érdekes. A népéletet néha ferde világításban mutatja be (Erzsébet dajka), történelmi nagyjaink nimbuszát, is meg-megczibálja (Királyidillek), a mai társadalom visszaéléseit czélzatos élességgel állítja be (Tanítónő). Érdekes vállalkozása volt az ú. n. Fehér könyv-sorozat, melynek tizenegy kötetét - a legkülönbözőbb tárgyi tartalommal - ő maga írta és a Jövendő cz. hetilap. Legutóbb Tanítónő cz. életképét Berlinben is előadták. Van egy-két ifjúsági regénye is, pl. Az egri diákok, melyeknek üde hangja és felfogása erősen elüt a többi munkáitól.

Bugát Pál, orvos, egyetemi r. tanár, a m. tud. akadémia rendes tagja: szül. 1793-ban, Gyöngyösön, hol atyja szegénysorsú szabómester volt. Tanulmányainak elvégzése után Bakabányán, Selmecz- és Bélabányán volt orvos, majd 1824-ben az egyetem sebészeti tanszékére nevezték ki. 1849-ben ő is követte a magyar kormányt Debreczenbe és résztvett a honvédelmi bizottság ülésein, ezért megfosztották tanári állásától, sőt nyugdíj-igényétől is. A nyilvános életről így leszorítva, szülőföldjén s budai magányában éldegélt, tanulmányának s munkái befejezésének szentelte idejét. Családi élete gyermektelen lévén, nyolcz csángófiút taníttatott s neveltetett saját költségén. Meghalt Pesten, 1865-ben. Egyaránt jeles volt mint orvos és mint nyelvújító is. Bár az utóbbi szempontból működése sok kifogás alá esik, czélja: a természettudományi műszavak megmagyarítása, dicséretes. Az ő kezdeményezésére és fáradozásai következtében keletkezett a Magyar Természettudományi Társulat 1841-ben s ugyancsak ő írta 1844-ben a Természettudományi szóhalmaz-t, melyben mintegy 40.000 műszót írt össze, s az ezernyi rossz között (pl. kristály: fog, elefánt: fil, declinatio: szerjelés, coniugatio: szermelés stb.) számtalan, ma már elfogadott jó szót is találunk. Tőle ered a mai orvosi irodalomban használt szavak egy része. 14 kisebb-nagyobb orvosi munkát írt s a korabeli tud. folyóiratok hasábjain minduntalan találkozunk nevével.

Csillag Mór, bölcseletdoktor, gazdálkodó, szül. 1859-ben, Kócspusztán. Tanári oklevelet szerzett, de a katedrát a gazdálkodással cserélte fel. Számos költeményt, tárczát, elbeszélést írt a vidéki s fővárosi lapokba.

Csillik Balázs, ref. kántortanító, szül. 1850-ben. Jelenleg Tiszanánán működik.

Csomor Kálmán (Nagyabonyi), Gyöngyös város volt polgármestere, szül. 1843-ban, Gyöngyösön. 1881-ig folytatta atyja mesterségét, a szíjgyártóságot, ekkor a város polgármesterré választotta s ezt a tisztét 1889-ig viselte. Közigazgatási czikkeket írt az Egyetértésbe, ezenkívül több vidéki és fővárosi lapba dolgozott.

Csutorás László, jogtud. doktor. Kisnánán született 1864-ben. 1890-ben ügyvédi oklevelet szerzett s azóta Egerben ügyvédi irodája van. 1896 óta az egri érseki jogakadémia tanára, 1908 óta egyetemi magántanár. Eger város politikai s társadalmi életében tevékeny szerepet játszik. Tagja Heves vármegye törvényhatósági bizottságának, Eger város és Heves vármegye központi választmányának, a vármegye közigazgatási bizottságának és állandó választmányának stb. Ezenfelül a városi s vármegyei függetlenségi párt egyik vezető alakja. 1896 január 1-én átvette az Egri Híradó szerkesztését s annak máig felelős szerkesztője, melynek politikai irányítását ő adja vezérczikkeivel. Ugyancsak sok politikai czikke jelent meg az Egerben is.

Danielik János, bölcseletdoktor, vál. pristinoi püspök és egri kanonok, a M. Tud. Akadémia lev.-tagja. Szül. Murányban, (Gömör várm.) 1817 május 20-án, meghalt Egerben, 1888 január 23-án. Életrajzi adatait szülővármegyéjében adtuk, itt csak röviden annyit jegyzünk meg, hogy munkáinak nagy része Egerben jelent meg, s politikai, társadalmi s egyházi szereplésével első sorban Eger város dicsőségét emelte.

Danilovics Pál, kiváló orvos s az egri jogliczeumban 1885-93-ig az orvostan magántanára. A helybeli lapokban adott közre időnkint orvosi közleményeket. A vármegyei közegészségügyről írt hivatalos jellegű memorandumai nem jelentek ugyan meg nyomtatásban, de nagy értéküknél fogva itt fölemlítendők.

Debreczeni János (Zágoni), egri kanonok, szül. 1836 márczius 21-én. 1854-ben az egri szemináriumba lépett. Szellemi kiképzésére nagy hatással voltak Ipolyi, Tárkányi, Szvorényi, kikkel részint Törökszentmiklóson, Egyeken, mint káplán, részint Egerben, mint a fiúnevelőintézet igazgatója barátságban állott. Már mint 8. oszt. tanuló gyűjti az adatokat Ipolyi Mythologiájához, majd tiszaörsi káplán korában a népéletre vonatkozó adatokat gyűjtögette. Az egyházi pályán is gyorsan haladt előre s már 1890-ben egri kanonokká nevezték ki. Értekezései és czikkei a Magyar Államban, Egri Egyházmegyei Közlönyben, Kath. Néplapban, Egerben stb. jelentek meg.

Demkó György, hittud. doktor, egri kanonok, volt egyetemi r. tanár. 1856-ban született. Elvégezvén tanulmányait, rövid ideig káplánkodott, majd az egri theol. intézetben a történelmi s jogi katedrát foglalta el. 1898-ban a budapesti tud.-egyet. theol. fakultásán az egyházjog tanára lett s 1907-ben Egerben kanonoki stallumot kapott. Hittud. s egyházjogi czikkei az Egri Egyhm. Közlönyben, Egerben, Hittud. Folyóiratban s a Magyar Államban jelentek meg.

Diószegi Mihály, tiszafüredi ref. lelkész, szül. 1869-ben. Túrkevében, Tiszafüreden, Bihardiószegen volt segédlelkész. 1897-ben Gyantán, 1903-ban Sámsonban, 1905 óta Tiszafüreden rendes lelkész; a törvényhatósági bizottság és a Heves vármegyei népnevelési bizottság tagja.

Dluhopolszky Bertalan, szül. 1862-ben. 1882-ben tanítói oklevelet szerzett elégséges eredménynyel, a mi annyira sarkalta, hogy 1886-ban újra kiállotta a képesítőt s most jeles oklevelet kapott. Ekkor Felnémeten választották meg tanítónak, majd három év mulva Hevesen, hol ma is működik.

Egri György. A gyermekirodalom hivatott munkása. Egerben született 1861-ben. Jelenleg a jászberényi áll. isk. igazgató tanítója.

Elek István, m. kir. erdőmérnök, szül. 1872-ben. Tíz év óta az egri m. kir. erdőgondnokság vezetője.

Endrey Gyula, jogi doktor, ügyvéd és országgy. képviselő, szül. 1856-ban, Egerben. Három évig (1878-80) mint tiszteletbeli vármegyei aljegyző, Egerben működött. Szerkesztette a Friczi cz. humorisztikus lapot, és a Heves-vármegye cz. társadalmi hetilapot.

Endrődy Géza (Kis-Endrédi), m. kir. csendőr-főhadnagy, szül. 1851-ben, Taron. Katonai czikkeket írt a Honvéd cz. lapba, ezenkívül sok vidéki és fővárosi lapnak munkatársa volt.

Énekes Imre, középiskolai tanár (1861-1886). Egerben született. Megszerezte ugyan a tanári oklevelet, de már betegen kezdte a tanítást s hamarosan hazajött a fővárosból Egerbe meghalni. Az irodalmi téren figyelemre méltó munkásságot fejtett ki. Nyelvészeti és irod.-történeti czikkei a M. Nyelvőrben, Figyelőben, Harmoniában, Budapesti Hírlapban s az Egerben jelentek meg.

Eperjessy Ferencz, egri kanonok (1814-1890). Szül. Tiszanánán. Első ízben nyolcz évig volt külső lelkészkedéssel elfoglalva, 1849-től a történelem tanára lett az egri liczeumban. Majd ismét plebános lett Polgáron és három évtizedig gondozta hiveit. 1888-ban kanonokká nevezték ki, de csak két évig élvezhette e kitüntetést. Számos történelmi, hittudományi, közgazdasági czikket és értekezést írt.

Erdélyi József, vármegyei főjegyző, 1827-ben szül. Egerben. A 40-es években részt vett ő is, mint pesti jurátus, az ifjúság mozgalmaiban, s a szabadságharczban huszár volt. 1861-ben Heves vármegye főjegyzőjének választotta. 1869-ben halt meg Egerben. Szépirodalmi lapokba már korán kezdett irogatni, így a Márczius Tizenötödikébe, a Hölgyfutárba, Délibábba, Divatcsarnokba stb.

Erdős Aurél Gergely, sz. ferenczrendi áld. pap. Szül. 1830-ban, Gyöngyösön 1845-ben lépett a szerzetbe. A szabadságharcz idején honvédnek állott, de azután ismét folytatta theol. tanulmányait. Fölszenteltetvén, számos helyen működött mint tanár, házfőnök s rendi kormánytanácsos. Szentbeszédei a M. Egyházi Szónok-ban, Hitszónoklati Folyóiratokban stb. jelentek meg. Húsz pap-honvéd életrajzot írt az Ambrus-féle Paphonvédek Albuma számára.

Falcsik Dezső, jogi doktor, 1893-tól egri érs. jogliczeumi tanár. Előbb hírlapi czikkeket írt különféle fővárosi lapokba és a Váczi Hírlapba.

Farszky Ferencz, egri e. h. m. pap, jásztelki plebános, az 1874-76. években a filozófia mag.-tanára volt az egri érseki liczeumban. 1872-ben (Eger) lefordította Liberatore Bölcsészettanát.

Fehér Gyula, egri e.-m. pap, szül. Gyöngyösön, 1854-ben. Nehány évi káplánkodás után az egri Foglár-féle intézet aligazgatója lett s innen egerszalóki plebánossá nevezték ki. Czikkei a Népiskolai Tanügyben, az Egerben és az egri Irodalmi Szemlében jelentek meg.

Fejér Miklós, nyug. államtitkár, 1837-ben szül. Recsken. Tevékeny munkássága főleg politikai s közgazdasági téren válik ki. Mint földmívelésügyi államitkárnak főkép a telepítések terén vannak nagy érdemei.

Fejes Mihály, orvosdoktor, Heves és Külső-Szolnok vármegyék főorvosa, nagyiváni származású.

Fekete Ferencz, egri jogakad. tanár. 1840-ben született. 1869-től 1895 deczember 16-án bekövetkezett haláláig a római jogot adta elő az egri érs. liczeumban. 1863-64-ben a Függetlenség, majd a Magyar Sajtó munkatársa volt, melyekbe F. K. vagy K. betű alatt írta czikkeit. 1788-80-ig az Eger-t szerkesztette, melyben számos politikai, társadalmi és szépirodalmi czikke jelent meg.

Fekete Károly, orvosdoktor és az egri takarékpénztár igazgatója, egri származású, meghalt 1890-ben, 76 éves korában.

Fenyvessy Ferencz, jogi doktor, v. országgyűlési képviselő és főispán, szül. 1855-ben, Egerben. Élénk részt vett Veszprém vármegye politikai és társadalmi mozgalmaiban s mint az ugodi kerület képviselője, a politikai életben is nevet szerzett magának.

Fest Aladár kir. tanácsos, főgimn. igazgató, szül. 1855-ben, Egerben. Tanári diplomát szerzett, majd Trefort miniszter tanulmányi ösztöndíjjal Olaszországba küldte, hol másfél évet töltött, a písai és római egyetem előadásait hallgatta s több ideig volt Firenzében és Riminiben. 1881-ben a fiumei főgimnáziumhoz nevezték ki tanárnak, hol ma is mint igazgató működik. Magyar és olasz nyelvű, főkép történelmi, publiczisztikai és tanügyi czikkei a "Századok"-ban, a Fiume cz. lapban, az Orsz. Tanáregylet Közlönyében, a fiumei La Bilanciá-ban stb. jelentek meg.

Foltin János, egri kanonok, szül. 1837-ben. Foglalkozott régi történelmi kutatásokkal. 1898-ban egri kanonokká nevezték ki.

Földváry Ferencz (Földvári és Bernáthfalvi), kir. táblai bíró, szül. 1790-ben, Szücsiben. 1815-ben Heves vármegye alispánja, 1825-26-ban országgyűlési követe s később kir. táblai ülnök volt. Költeményei vannak a Szépliteraturai Ajándékban és a Regélőben (1826-34). A pesti Nemzeti Színház részére a köv. színműveket fordította le: Nagyravágyó nő (1839), Olga, a moszkvai árva (1841), Don Alvaro (1842), az elsőt olaszból, másodikat francziából, a harmadikat spanyolból.

Földváry Kálmán, heves-vármegyei aljegyző, az előbbinek fia, gazdasági czikkeket írt a Falusi Gazdába, Kertészetünk-be és a Népkertész-be.

Frankl István, m. kir. tanfelügyelő, később igazgató-tanár, szül. 1835-ben Egerben, 1874-ig bácsbodrogvármegyei tanfelügyelő, ekkor az újvidéki kir. kath. magyar főgimnázium igazgatójának nevezték ki, 1889-ben nyugalomba vonult.

Frinth (írói nevén Borsodi) László, áll. tanító Egerben. 1860-ban született. Borsod és Heves vármegye palócz vidékein tanítóskodott, majd Egerbe került az állami iskola élére 1909-től mint igazgató-tanító. A palócz vidékeken értékes nyelvi s etnográfiai adatokat gyűjtött, miknek egy része az egri lapokban s 372a Magyar Nyelvőrben jelent meg. A Tájszótár számára közel ezer palócz tájszót gyűjtött. Neveléstani czikkei a tanügyi lapokban jelentek meg, főkép a német mintára grammatizáló elemi iskolai nyelvtanítás ellen. Mélyérzésű, dallamos verseit ma is hozzák olykor az egri lapok.

Fuchs (Xaver) Ferencz, bölcs. s theol. doktor, egri érsek, szül. 1744-ben. 1804-ben, midőn a magyar kormány az egri püspökséget érsekséggé emelte, ennek fejévé őt nevezte ki a felség. De csak két évet szentelhetett egyházmegyéje rendezésének, 1807-ben meghalt. Életírói följegyezték, hogy ezrével nyomatta a jó irányú könyveket s azokat fejedelmi bőkezűséggel osztogatta szét. Azt szokta mondani: Könyvek által jött be az istentelenség és az erkölcsök romlása, azért könyvek által térjen vissza a hit és jámborság. Maga is több jeles latin művet írt.

Gaál Damascén, minorita r. szerzetes (1801-1875), szül. Egerben. Nagybányán és Aradon volt gimn. tanár, majd nevelő, rendtársai 1860-ban rendfőnöknek választották meg. A rendfőnökségről lemondott s Miskolczra ment nyugalomba s ott is halt meg. Több hódoló ódája maradt nyomtatásban.

Gárdonyi Géza. Jelenkori elbeszélőirodalmunknak elsőrangú művelője. Szül. 1863-ban, Agárdon. Iskoláit Sárospatakon, Budapesten és Egerben végezte, hol tanítói oklevelet szerzett. Azonban a nehány évi tanítóskodás csak a népélet tanulmányozására volt hasznára, elvágyódott a falusi életből s hírlapíró lett. Győrött, Szegeden s Aradon szolgálta a hírlapírás ügyét, végre 1891-ben Budapestre került a Magyar Hírlaphoz s az ebben megjelent Göre Gábor históriái csakhamar országos hírre emelték nevét. Mikor már lelke betelt a nagy város zajával, hamar országos hírre emelték nevét. Mikor már lelke betelt a nagy város zajával, csöndes magányt keresett s 1897-ben Egerbe ment lakni. Az egri vár fölött szerzett egy kis telket s azóta a világtól elvonultan, tisztán az irodalomnak él. Egerben jelentek meg első irodalmi kisérletei is: a maga illusztrálta Drukk cz. iskolai élczlap s a Füllentő élczlapban Egy kínos percz cz. humoreszkje. Később novelláit, tárczáit a fővárosi lapok közölték. Azután Göre Gáboron, Pöhölyéken, Az én falumon stbin át a legelsők közé jutott. Ismertebb regényei Ábel és Eszter, A láthatatlan ember, Egri csillagok, Az a hatalmas harmadik, Az öreg tekintetes, A kékszemű Dávidkáné stb. s a legutolsó az Isten rabjai. Ma már több mint 30 kötetnyi munkája a nemzet közkincse. Gárdonyi modern irodalmunk legmagyarabb művelője, szellemben, felfogásban és nyelvben annak az iránynak folytatója, mely irodalmunkat világirodalmi magaslatra emelte: a népiességé. A magyar faj sajátságát tevő természetes észjárás, a tőzsgyökeres, zamatos nyelv, a népies tárgyak, még a történeti s modern tárgyaknak is népies felfogása: ezek legkiválóbb írói tulajdonságai. Történeti regényeiben kiváló történeti hűség, emelkedett felfogás jellemző sajátságai. Népies tárgyú munkáiban a magyar népléleknek szinte hasonlíthatatlan ismerőjeként tünik föl. Társadalmi munkáiban nem keresi a modern élet sötétebb foltjait, nemes lelke fátyollal vonja be, még ha rátalál is. Regényeiben nem a meseszövés a fő, hanem a lelki momentumok aprólékos elemzése és a jellemek igaz beállítása. Színműírói munkássága is értékes jelensége irodalmunknak. Legismertebb A bor cz. népszínműve, melyben a népszínmű régi felfogásával szakítva, a néplélek legmélyebb rejtekein építi fel a lélek s nem a nóta és táncz drámáját. A Falusi verebek cz. legújabb népies darabja szintén nagy hatást ért. Kedvesen poétikus színműve még az Annuska, népies tragédiája a Fehér Anna. Írt költeményeket is; egy kötetnyit, Április czímen, 1894-ben ki is adott. Néhányat közülök maga zenésített meg.

Grúsz Antal, bölcseleti s jogi doktor, ügyvéd (1794-1820). Egerben született s a pesti egyetemen volt a magyar törvénytudománynak helyettes tanára. Három latin munkája közül legismertebb a Compendium iuris privati hungarici, Pest, 1818. (Magyarosította a Szekrényesy Endre).

Gyalogi János, bölcs. doktor, jezsuita hitszónok. Gyöngyösön született, 1686-ban. Hosszú élete alatt Magyarországnak csaknem valamennyi jezsuita rendházát bejárta, mint hitszónok, hittérítő; majd mint elüljáró, rendje történelmében neves helyet tölt be. Közönségesen magyar Cicerónak nevezték. Egy évig 3731743-ban, Egerben is tartózkodott. 1760-ban Budára vonult nyugalomba, hol 1761-ben meghalt. Költeményeket, egyházi beszédeket írt magyar és latin nyelven, mintegy húsz ilyen műve jelent meg nyomtatásban.

Gyöngyösi György, hírlapíró, gyöngyösi származású, a Gyöngyös cz. lapnak munkatársa.

Gyöngyösi (Fazekas) János Chrisostomus, szentferenczrendi szerzetes, gyöngyösi származású volt és ugyanott halt meg 1675-ben.

Gyöngyösi Pál (Pettyeni), ref. theol. doktor és egyet. tanár, szül. 1668-ban, Gyöngyösön. Huszonhét éves korában külföldi egyetemekre ment, hol négy évig tartózkodott. 1700-ban tért haza s Derecskén vállalt prédikátori hivatalt. Alig kezdi meg működését, ellene zúdul az egész papság, kétségbe vonják lelkészi kiképzését s kiközösítik az egyházból s az 1700-ban Debreczenben tartott ref. egyetemes gyűlésen az egyházkerületből száműzik. Sok bolyongás után Kassán kapott lelkészi állást, de itt egy gúnyvers miatt, melylyel valaki a város új Máriaszobrát meggyalázta, s melyet nála megtaláltak, fejvesztésre ítélték. A király a halálos ítéletet száműzetésre változtatta s ő hazáját elhagyva, Odera-Frankfurtban theologiai katedrát kapott. Itt halt meg 1743-ban. Huszonöt latin nyelvű munkája maradt, tárgyuk dogmatikai és valláserkölcsi.

Gyöngyösy Sámuel, született 1834-ben. 1879-ben Tiszanána választotta meg lelkészéül. Mint egyházmegyei tanácsbíró s a tiszáninneni egyh.-ker. lelkészképesítő bizottságának s az Akadémiának levelező-tagja hunyt el.

Győrfi János, tiszafürdi ref. tanító, szül. 1874-ben. Tanítói oklevelet szerzett 1894-ben. 1895-től kezdve hat évig Tiszafüreden s két évig Tiszaszőlősön működött, mint rendes tanító. 1908-ban a tiszafüredi ref. egyház megint visszahívta és ma is ott van.

Halászy Caesar, jog és áll. tud. doktor, theol. tanár, szül. 1869-ben. 1893-ban Egerben pappá szenteltetvén, több helyen működött, mint káplán és lelkészhelyettes. Hivatalos teendői mellett tudori szigorlatait befejezte, a középiskolai hittanári és a plebániai javadalmak elnyerésére képesítő zsinati vizsgálatokat letette. 1899 őszén az egri vallásos fiúnevelő-intézet aligazgatója és egri állami főreáliskolai vallástanár lett. 1902-ben a főreáliskolai vallástanárságtól felmentetvén, az egri érseki jogakadémián a magyar közigazgatási jog és statisztika tanárává, 1903-ban pedig főszékesegyházi hitszónokká nevezték ki. 1904-ben érseki másodtitkár, főszentszéki aljegyző és egyházmegyei levéltárnok, majd 1905-ben theologiai tanár lett. Sokoldalú hivatalos elfoglaltsága mellett, mint Eger város képviselőtestületének tagja és a buzgólkodására megalakult ker. takarék- és hitelszövetkezetnek elnöke, jelentős társadalmi és gazdasági czélokat szolgál.

Hám János, szatmári püspök és 1848-ban Magyarország herczegprimása, szül. 1781-ben, Gyöngyösön s mint szatmári püspök halt meg 1857-ben. Rómában most folyik szenttéavatási pöre, melyet Meszlényi Gyula, a szatmári püspöki széken utóda, indíttatott meg. Alig végezte el tanulmányait, máris az egri Foglár intézet igazgatója lett. Alig volt tizenhárom évig pap, midőn kanonoknak, szemináriumi rektornak nevezték ki. 1828-ban szatmári püspöknek szentelték. 374Mindenét feláldozta Szatmár város vallási, anyagi és szellemi életének emelésére. 1848 június 25-én az ország primásának nevezték ki. Pesten Windischgrätz bevonulásakor sok testi és lelki gyötrelmet állott ki. 1849 július 14-én, a bécsi kamarilla megsemmisítette kinevezését, mely még a magyar minisztérium előterjesztésére történt. Ezután ismét elfoglalta szatmári püspöki székhelyét, hol végső napjait a jótékonyságnak szentelte. Pásztorlevelei mély theologiai tudásról tanúskodnak. Emlékiratokat hagyott hátra latin nyelven. Prédikácziói "Hám János szatmári püspök szentbeszédei" czímen jelentek meg.

Hanák Kolos, kuriai biró, előbb gyöngyösi ügyvéd, Heves vármegye t. főügyésze, szül. 1851-ben, Szurdokpüspökiben. Czikkei a Jogtudományos Közlönyben, a Nemzeti Hirlapban, a Gyöngyösben és Egerben jelentek meg.

Hanák Mihály, orvosdoktor, Heves vármegye főorvosa, egri származású. Meghalt Egerben, hatvan éves korában.

Hevesi János, polg. isk. tanító, oklev. tornatanár, szül. 1861-ben, Aldebrőn. 1887 óta a kapuvári polg. iskola tanára. Mint ujságíró és szerkesztő szerzett nevet. Kapuvárott megindította a Rábaköz cz. hetilapot. Egyéb czikkei a Kalocsai Néplapban, a Néptanítók Lapjában s a Dunántúli Közm. Egyesület Évkönyvében jelentek meg.

Hevesi Lajos, hírlapíró, szül. 1843-ban, Hevesen. A bécsi egyetemen a filozófiát, majd az orvosi tudományokat hallgatta, Pesten a hírlapírói pályára lépett s 1866-ban a Pester Lloyd szerkesztőségének tagja lett, rész vett a Borsszem Jankó megalapításában; 1875 óta német ujságíró Bécsben. Czikkei vannak a Vasárnapi Ujságban, a Magyarország és a Nagyvilágban, Pesti Hirlapban stb.

Homor István, szül. Pásztón, 1849-ben. 1872 óta a szegedi főreáliskola tanára, majd igazgatója. Tudományos czikkeiben főkép fizikai kérdésekkel foglalkozik, de írt vezérczikkeket s színi kritikákat is a szegedi lapokba, tudományosakat a Szegedi Hiradóba s a Physikai Lapokba.

Horánszky Nándor (Hórai és Tótfalusi), ügyvédi és országgyűlési képviselő, szül. Egerben, 1838-ban. Ügyvédi oklevelet szerzett s Szolnokon törvényszéki bíró lett. 1870-ben képviselővé választották a kath. kongresszusra, melynek munkálataiban később is tevékeny részt vett, 1872-ben pedig ugyancsak a szolnoki kerület országgyűlési képviselőinek választotta meg. Politikai működése a nemzeti párt fénykorára esik, mikor gróf Apponyi Alberttel hosszú éveken át együtt küzdött a közjogi ellenzéki párton. 1900-ban szinte váratlanul halt meg, néhány hónapi minisztersége után. Írt czikkeket a Jogtudományi Közlönybe, a politikai lapokba, főkép a Nemzeti Ujságba.

Horner (Vezekényi) István, orvosdoktor, szül. 1808-ban. Élete javarészét, mint gyakorló orvos, Gyöngyösön töltötte el. A város 1836-ban tiszti orvossá választotta, mire fáradhatatlan szorgalommal gyüjtött könyöradományokból városi kórházat alapított. Neki köszönhető továbbá a Máriáról elnevezett kath. leányiskola s kisdedóvó. 1891-ben halt meg Gyöngyösön. Közegészségi és gyógyászati czikkeket írt a lipcsei és bécsi szaklapokba, a Gyöngyösi Lapokba, a Társalkodóba, Orvosi Tárba, Hölgyfutárba, Hasonszenvi Közlönybe, Gyógyászatba stb.

Horváth Béla, Eger város nyug. tanácsosa, szül. 1863-ban, Egerben. A Hevesvármegyei Hirlapba s az Egri Ujságba írt több szakczikket, rendes munkatársa volt a Rendőri Lapoknak, melyben bűnügyi leírásait adta ki. Nyugalomba vonult 1904-ben.

Ihász Gábor (György). Szül. 1805-ben. Életének nagy része és irod. működésének legjava Egerre esik. 1824-ben György névvel a cziszterczi rendbe vétetvén 377fel, a hittudományok elvégzésére a bécsi Pázmány-intézetbe került. 1827-ben a pesti középponti papnevelőbe ment, hol megalapította társai körében a magyar nyelvmívelő társaságot. Tanárkodását Székesfehérváron kezdte, majd Pécsett és Egerben (1841-42) folytatta. A tanári széket betegeskedése miatt el kellett hagynia, ekkor apátja előbb teveli, majd előszállási plebánosnak nevezte ki. A szabadságharcz idejében elment tábori lelkésznek s Komáromban kapitulált. Midőn a nemzet ügye elveszett, ő is fogságba került, de csak két hetet töltött az Újépület falai között, azután Zirczre internálták. Még 1850-ben kikerült ugyan Egerbe a magyar nyelv és irodalom tanárának, azonban itt minden lépésére ügyeltek. E méltatlan bánásmód annyira elkeserítette, hogy 1851-ben kilépett a rendből. Bartakovics egri érsek még ugyanaz évben átvette egyházmegyéjébe s előbb hitszónok, majd az angolkisasszonyok intézetében hitelemző volt. 1858-70-ig az érseki fiúnevelő-intézet igazgatója, 1870-ben főszentszéki ülnök. Résztvett az egri egyházmegyei irod. egyesület megalakulásában is. 1875-ben nyugalomba vonult s 1880-ban meghalt. A magyar nyelvészeti irodalomban neves helyet szerzett.

Imre János, bölcs s theol. doktor, egyetemi tanár és a M. Tudom. akadémia rendes tagja, szül. 1790-ben, Nagyfügeden. 1805-ben pappá lett s tanári állást kapott az egri liczeumban már 22 éves korában. 1822-ben a pesti egyetemen a bölcselet rendes tanára lett, ő volt az első, ki magyar nyelven adta elő a bölcseletet az egyetemen. 1830-ban az Akadémia rendes tagjának választotta. Heves és Külső-Szolnok vármegyék táblabírája volt. Meghalt 1832-ben, Pesten. Közreműködött az Akadémia filozófiai szótárának készítésében.

Inczédy Dénes, Egerben született, 1843-ban. 1859-ben a cziszterczi rendbe lépett s 1865-től 1889-ig Pécsett tanárkodott, 1889-től haláláig, egy évtizeden át a pécsi cziszterczi főgimnázium igazgatója volt. Rövid egy évi nyugalom után 1900-ban meghalt. Számos czikket írt a pécsi főgimnázium Értesítőjébe, a Természettudományi Közlönybe, a cziszt. rend Emlékkönyvébe és a pécsi lapokba.

Isaák Mártha (Kisdobronyi), szül. Nagyrédén, 1871-ben. Anyja Isaák Istvánné évekig a Kis Lap munkatársa s Dorina néni néven a gyermekvilág kedvelt írója volt. Leánya Mártha eleinte szintén a gyermeklapoknak dolgozott, később megtanulta az orosz, angol, olasz, franczia s német nyelveket s az Új Idők számára fordított regényeket. Vers-fordításai s eredeti költeményei a napi s szépirodalmi lapok hasábjain jelentek meg. Egy regénye Bilincsek czím alatt illusztrálva jelent meg a Vasárnapi Ujságban. Dolgozott még a Művészet, Uránia és a Magyar Gazdák Szemléje s a Szövetkezés cz. művészeti s gazdasági lapoknak is. De erejét és szeretetét főképen a fiatal lányoknak s a kertészetnek szentelte. Mártha néni név alatt levélalakban írt a Magyar Lányok majd mindegyik számába emelkedett irányú tárczákat. Két ifjúsági regénye ugyanott jelent meg. Mártha néni leveleit egybegyűjtve, később ki is adta. Szorgalmas munkatársa volt a Kertnek, hol figyelemreméltó mozgalmat indított meg a magyar kertstílus fejlesztésében, mely törekvése a külföldön is méltánylásra talált.

Ivády Rudolf, veszprémi czímzetes prépost és hevesi főesperes, szül. Ivádon, 1824-ben, meghalt 1882-ben. Fiatalabb éveiben az irodalommal is foglalkozott, írt a Napkeletbe Szűcs Mihály névvel, azonkívül dolgozott az Egerbe s az 1860-as évek elején a Pesti Naplóba.

Ivánszky Antal, liczeumi tanár, szül. 1777-ben, Egerben. Előbb ügyvéd, majd Eger város aljegyzője. 1808-tól az egri liczeum bölcseleti s jogi osztályaiban a magyar nyelvet és irodalmat adta elő. Nyolcz nyelven írt és beszélt. 1850-ben halt meg.

Ivánszky János, ügyvéd és földbirtokos, szül. 1806-ban, Egerben. Birtokán Nyíren (Bars várm.) gazdálkodott. Gazdasági czikkei a Magyar Gazdában, a Falusi Gazdában, a Kalauzban s az Egerben jelentek meg.

Jabloniczky (Jablanszky) Ignácz, hirlapíró, később tanító, szül. 1808-ban, Egerben. Nagyon hányatott életű ember volt. Nagyváradon kispapnak állott be, de a pesti szemináriumból kilépett s nevelő lett a Zichy családnál. Így alkalma volt Európa nagy részét beutazni. 1839-ben Pestre költözött s gróf Dessewffy Aurél titkárává s a Világ munkatársává tette. Ekkor ismerkedett meg a homöopathiával s elhatározta, hogy Teheránba megy orvosnak, de csak Konstantinápolyig jutott el. Mikor megindult a szabadságharcz, visszajött s honvédnak állt s nevezetes szolgálatokat tett a hadügyi kormánynak. Világos után Törökországban keresett menedéket s előbbi összeköttetéseit felhasználva, nagy hasznára lett bujdosóinknak. Őt azonban a honvágy hazahozta. Egyideig csak ki tudta kerülni a hatalom kutató kezét, de végre is 1852-ben elfogták s négy kemény évet raboskodott Josefstadtban. 1855-ben kiszabadult s Egerbe jutott, hol fényesen kiállván a tanítói vizsgát, egyik külvárosi (a czifrahóstyai) iskolában kapott állást. Itt végezte be hányatott életét 1861-ben.

Jakabfalvy Román, bölcs. s theol. doktor (1691-1777.) Egerben a minorita rendház főnöke volt s ott fordította le Salesius sz. Ferencz Philotheáját, 1731-ben.

Jászberényi Miklós, szül. 1868-ban. Költeményei eleinte az Eger és Vidékében jelentek meg, majd mikor ez a lap Hevesvármegyei Hírlappá alakult át, ennek lett munkatársa. Mezőtárkány község jegyzőjének választotta. A vármegye tűzrendészeti felügyelője 1905 óta, 1908-ban a Magyar országos tűzoltószövetség elnökségi előadójának választották meg. Ez állásokra főkép a tűzrendészeti szakirodalom terén megjelent dolgozatai és jelentései érdemesítették. 1908-ban a Magyarországi községi és körjegyzők országos középponti egyletének főjegyzőjévé választották. Községében a hitelszövetkezet, olvasó egylet szervezése, községi magtár fölállítása, a tűzoltóság szervezése első sorban az ő érdeme. A földmívelési miniszterium 500 kor. pályadíjával őt jutalmazta, mint a ki legtöbbet tett községe érdekében. Költeményeivel - főkép az egri lapokban - ma is sűrűn találkozunk.

Joó János, szül. 1807-ben. 1825-től egri liczeumi rajztanár és az érs. liczeumi könyvnyomda művezetője haláláig, 1874-ig.

Jósvay Gábor, szül. 1876-ban, Egerben. Elvégezvén a tanítóképzőt, két hónapig a kir. tanfelügyelőségnél volt alkalmazva, de még ez év őszén a poroszlói r. k. egyház előbb helyettes, másfélév mulva rendes kántortanítójának választotta meg. Tanítói működése elismeréseül X. Pius pápa Pio Eccl. et Pontifice érdemkereszttel tüntette ki, a vallás- és közokt. miniszter pedig cz. igazgató-tanítóvá nevezte ki. Világi elnöke a tiszáninneni r. k. esp. ker. tanítói körének. Élénk szerepet visz községe társadalmi életében.

Juhász Norbert, theol. doktor, kir. tan., cziszterczi r. tanár s nyug. főigazgató, szül. 1818-ban, Egerben. Egyideig rendi hivatalokban volt alkalmazva, majd lelkészkedett. 1851-ben igazgató Pécsett, innen az egri főgimnáziumhoz került 1852-ben. 1866-87-ig a kassai tankerület kir. főigazgatója, 1887-ben nyugalomba vonult s 1889-ben meghalt.

Kajdacsi József, hírlapíró, szül. 1859-ben, Leleszen. Egyideig nevelőként működött Zsadányon, majd az Eger cz. lap főmunkatársa lett. Elhagyatottsága miatt az élettel meghasonlott s 1881-ben Egerben agyonlőtte magát. Költeményeket s elbeszéléseket írt a Rozsnyói Híradóba, az Egerbe, a Mátravidékbe és a Regélő Themisbe.

Kalovits Alajos, áll. tud. doktor, egri r. k. tanító. Szül. 1872 január 7-én. Előbb Bodonyban, majd P.-Hídvégen tanítóskodott, 1896 óta pedig Egerben tanító. Tanítói működése alatt az "Egri főegyházmegyei Tanítóegyesület" közgyűlésein öt pályadíjat nyert. Milleniumi pályaművét az egyházi főhatóság kinyomatta. Az egri lapokba több tárczát írt. 1898-ban az Egerben megjelenő "Népiskolai Tanügy" czímű hetilapnak belső dolgozótársa, 1900-ban felelős szerkesztője és kiadója lett s maradt 1903 végéig. Ez idő alatt számos neveléstani és módszertani czikket, tárczát írt. Önálló kötetet adott ki "Karczolatok az iskolai életből" czímmel, melyben pedagógiai eseteket tárgyal. Hosszabb ideig tagja volt a Kath. Tanügyi Tanácsnak és a Kath. Tanítók Százas Bizottságának, s az orsz. kath. tanítói nagygyűléseken az egri főegyházmegyének egyik képviselője volt. Jelenleg tagja a Kath. Tankönyvbíráló Bizottságnak. Nagyobb utazásokat tett a külföldön, melyekről hosszú czikksorozatban számolt be a "Népiskolai Tanügy" hasábjain. 1904-ben letevén az érettségit, a jogot hallgatta s 1908-ban az államtudományok doktorává avatták. Jelen monografia számára Heves vármegye természeti viszonyait írta.

Kandra Kabos, az egri főkáptalan levéltárnoka, szül. 1843-ban. 1869-ben pappá szentelték, Szíhalmon, Kistályán, Verpeléten működött mint segédlelkész. 1877-ben hejőbábai, majd nyirlugosi plebános lett. 1881-ben, hogy annál inkább a tudománynak élhessen, lemondott javadalmáról és Egerbe költözött, hol tudományos elfoglaltsága mellett mint karkáplán működött 1905-ben történt haláláig. Jeles történetíró volt, noha a kritikai érzék hiányzott benne. 1868-ban jelent meg: Dr. Montedegói Albert Ferencz életrajza a Magyarország és a Nagyvilágban s azóta haláláig ki nem fogyott a munkából. Kezdetben elbeszéléseket ír a Kath. Néplapba, valláserkölcsi czikkeket az Egri Egyházmegyei Közlönybe, de csakhamar megtalálja önmagát és szinte szakadatlan jelennek meg ez említett közlönyben, majd az Archaeologiai Közlönyben, a Borsodban, a Századokban, az Eger és Vidékében, az Adatokban, a Történelmi Tárban, a Turulban, a Nemzetben stb. régészeti és történeti czikkei.

Kapácsy Dezső, nyug. vármegyei árvaszéki jegyző, szül. 1839-ben, Egerben. 1853-ban belépett a szemináriumba, de onnét III. éves teológus korában kilépett s elvégezte a jogot a liczeumban 1890-ben megyei hivatalt vállalt s mint árvaszéki jegyző ment nyugalomba 1890-ben. Eger társadalmi és politikai életében továbbra is vezető szerepe maradt s a jótékonysági téren mint gyűjtő szinte országszerte ismeretes. Szíves barátság fűzte Mindszenty Gedeonhoz, kinek emlékét máig kegyelettel ápolja s e barátság ösztönözte, hogy költeményeivel nyilvánosságra lépjen. Költeményei, melyek közül sokat jeles zeneszerzők meg is zenésítettek, kb. hatvan újságban, évkönyvben, gyűjteményes vállalatban jelentek meg.

Káplány Antal, bölcs. doktor, főgimn. tanár, szül. 1857-ben, Pétervásáron. 1883-ban tanár Kúnfélegyházán, működött még a szabadkai, szentesi, nagykikindai főgimnáziumoknál, jelenleg a nagybányai áll. főgimnázium tanára.

Káplány Géza, kir. itélőtáblai bíró, előbbinek bátyja, szül. 1843-ban, Pétervásáron. 1866-ban bírói s államvizsgálatot tett Egerben, majd 1868-ban ügyvédi diplomát szerzett. 1871-76-ig Gyöngyösön találjuk mint törvényszéki bírót, hol nagy érdemeket szerzett a társadalmi élet fejlesztésében. Műkedvelő előadásokat 380rendezett, nyári szinkörre gyűjtést indított stb. Majd Abádszalókon járásbíró, Erzsébetvárosban táblabíró lett, végül a szegedi kir. táblához nevezték ki. Nagyon sok vidéki lap hozott tőle tárczákat és költeményeket, de 1881-től kezdve teljesen a jogirodalomra adta magát.

Káplány József, városi főjegyző, az előbbinek testvéröcscse, szül. 1854-ben, Pétervásáron. Elvégezvén a jogot, a gyöngyösi kir. járásbíróságnál joggyakornok lett. Ettől kezdve Gyöngyösnek szentelte minden munkásságát, hol előbb helyettes, majd 1882-ben rendes tanácsos lett, jelenleg pedig a város főjegyzője. Czikkei a M. Nyelvőrben, a Gyöngyösben, a Figyelőben, a Koszorúban és a gyöngyösi kalendáriumban jelentek meg.

Karbula Emil, r. kath. esp. plebános, szül. 1845-ben. 1860-ban lépett az egri szemináriumba, segédlelkész volt Kápolnán s Mezőkövesden, plebános Ónodon és Recsken. Itt halt meg 1884-ben. Czikkei az Egri Egyhm. Közlönyben jelentek meg. Németből fordította Horváth Edével Egy ismeretlen életéből cz. munkát.

Kossuba Domokos, cziszt. r. főgimn. igazgató, szül. 1851-ben Gyöngyösön. 1868-ban lépett a cziszterczita rendbe, 1874-79-ig tanárkodott Pécsett, 1879-től Egerben előbb mint tanár működött, 1892-ben pedig a nagy Szvorényi utóda lett az igazgatói székben. Nagy érdemeket szerzett az egri főgimnázium újra építésében és fölszerelésében. Jelen monografiában a középiskolák ismertetését irta.

Katinszky Gyula (Katinai és Pielerzi), egri kanonok, szül. 1841-ben. 1863-ban szentelték föl papnak, néhány évig segédlelkész volt, majd a d'Orsay grófi családnál működött hosszabb ideig, mint nevelő. 1869-ben Bartakovics érsek az egri fiú- és nőtanítóképző-intézetbe paedagogiai tanárnak nevezte ki. 1889-ben a Foglár-intézet igazgatója lett, innen kanonoki stallumot kapott s mint ilyen is megtartotta egyházmegyei főtanfelügyelői hivatalát 1909-ig.

Keglevich Gyula (gróf) főrendiházi tag, pétervásárai és sashalompusztai földbirtokos, ki közgazdasági kérdésekben kiváló szakférfiú, szakczikkeket szokott írni a különféle gazdasági lapokba. Heves vármegye jelen monografiájában ő írta a mezőgazdaságot és állattenyésztést ismertető fejezetet.

Kelemen Lajos, igazgató-tanító, szül. Makláron, 1865-ben. Már mint tanítóképző-int. növendék, néhány lelkes társával önképzőkört alakított, mely állandóan az ő lakásán tartotta gyűléseit. A lelkes ifjú csapatnak tagja volt Gárdonyi Géza is, Egri György, Hanák József stb. A kört később Breznay Imre képző-tanár állandósította Mindszenty-kör néven. Kelemen énekkart is szervezett az önképző mellé. - A tanítóképzőből kikerülve, több helyen volt segédtanító s bár Nagykállóban a főreáliskolai énektanárságot is megkapta, a honvágy hazahozta Hevesbe. 1887-ben az egyházi főhatóság a liczeumba helyezte át, s 1897-ben az egri r. k. elemi iskolák igazgatójává nevezte ki. - A főegyházmegyei r. k. tanító-egyesület 1905-ben alelnökévé választotta az egyesület életében kifejtett érdemeiért. Eger város társadalmi életében is jelentős szerepet vitt. Alig van egyesület, melynek tiszti karában helyet ne foglalna.

Keleti Lajos, a Tisztviselők Takarékpénztára r. t. vezérigazgatója, m. kir. államvasuti előadó és hírlapíró, szül. 1872-ben, Gyöngyösön. 1895-ben elvégezvén a jogot, azóta az államvasútnál működik. Hírlapírói működését a Vasmegyei Lapoknál kezdette. Kiadta és szerkesztette a Jókai cz. képes lapot s ennek folytatását a M. Nők Lapját (Beksics Gusztávnéval), 1897 óta szerkeszti a Vasút cz. szaklapot.

Kemechey Jenő, szül. 1862-ben. Egerben kezdte írói pályáját. Itt tanult s egy ideig az Eger és Vidékét szerkesztette. A fővárosban a Budapesti Hirlap munkatársa lett, korán, úgyszólván sikereinek kezdetén hunyt el 1905-ben.

Kempelen Rudolf (Kis-magyari), nyug. p. ü. tanácsos. Meghalt 1892-ben, Egerben. Jeles rovar- és lepkegyűjtő, gyűjteményének nagy részét az egri cziszt. főgimnáziumnak adományozta. Heves és K.-Szolnok vármegyék leírása cz. munkában megírta e vármegyék álattanát, czikkeket írt a Rovarászati Lapokba, a Wiener entomol. Zeitungba s az Egerbe.

Kerekes Arvéd, kánonjogi doktor, szül. 1844-ben. 1866-ban áldozó pap lett s rövid ideig segédlelkész volt Pétervásáron, honnan 1868-ban Blaskovics Miklós két fia mellé került nevelőnek. Ez állásban tizenöt évet töltött. 1883-ban dévaványai plebános, 1885-ben az egri jogakadémia tanára lett. Meghalt 1901-ben.

Kérészy Barna, tiszanánai ref. lelkész, szül. 1846 április 17-én. 1867-től a sárospataki főgimnáziumban mint segédtanár, a theol. akadémián pedig mint docens működött. 1869-ben a miskolczi ref. főgimnáziumhoz rendes tanárul választották meg. 1871-ben néhány külföldi egyetemet meglátogatván, 1873-ban Sárospatakra főgimnáziumi tanárrá, majd 1876-ban alsóvadászi (Abauj-Torna vm.), 1886-ban pedig tiszanánai lelkészszé választottak. A sárospataki főiskola igazgatótanácsának tagja. Egyházkerületi tanácsbíró és zsinati képviselő.

Keszler József, hírlapíró, szül. 1846-ban, Pásztón. Elvégezvén a jogot, hírlapíró lett és a Pester Lloydba, Magyarország és a Nagyvilágba, a Nemzeti Hírlapba s a Borsszem Jankóba dolgozott. 1876-ban Trefort miniszter Párisba küldte tanulmányai folytatása végett. Onnan nagyobbrészt Du Chaudron álnév alatt az irodalomról, szinházról, képzőművészetről írt czikkeket a Honnak, a Reformnak s a Fővárosi Lapoknak. Hazatérte után az országos tanárképző intézethez a franczia nyelv s irodalom tanárává nevezték ki, jelenleg is ez állásban működik. Tagja a budapesti Nemzeti Szinház drámabíráló bizottságának. Szinházi kérdésekben, színi kritikákban ma is tekintélyes neve van. Most Az Ujság színházi kritikusa.

Keszlerffy János, sebész, orvos-doktor, Heves vármegye főorvosa volt negyven évig. 1797-ben a fölkelt hevesi nemes seregnél főhadnagyi ranggal főorvos volt, ekkor magyar nemességet nyert és Keszler családi nevét Keszlerffyre változtatta. Meghalt 1833-ban, Egerben. Víg kedélyéről s latin verselő tehetségéről volt nevezetes.

Keszlerffy József, orvosdoktor, megyei főorvos, előbbinek fia, 1778-1858-ig élt Egerben. Főorvosi hivataláról 1849-ben lemondott. Czikkei az Orvosi tárban (1832., 1845-47) jelentek meg.

Kis István (Ilméri), jogi doktor, egri jogliczeumi nyug. tanár, szül. 1836-ban. Előbb mint piarista, majd premontrei növ. pap, Váczon és Keszthelyen gimn. tanár volt. 1860-ban odahagyta a papi pályát s a pesti egyetemen elvégezvén a jogot, előbb ügyvéd volt, 1874-től pedig egri jogtanár, az 1906. év végéig. A hatvanas években különféle lapokat szerkesztett (Képes népujság, Politikai Népujság, Magyar Jegyző, Pesti Hirnök, Községi Jegyző, Magyar néplap, Hétfejű Sárkány) s ezekben s a jogi szaklapokban számos czikke jelent meg. Egerben 1881-85-ig az Egert szerkesztette.

Kiss Béla, igazgató-tanító, szül. 1845-ben, Gyöngyösön. Három évi nevelősködés után 1869-ben pesti elemi isk. tanítónak választották meg. 1891-ben mint igazgató-tanítót a IV. kerületből a X. ker. bányatéri elemi iskolához helyezték, hol hat évig működött. Ez idő alatt Kőbányán magán zeneiskolát nyitott. 1897-ben a dohányutczai elemi népiskola élére helyezték át.

Kiss László (Nagysitkei), diósgyőri plebános, szül. 1862-ben. Egerben járt iskolába s mint káplán, hittanár s hitelemző működött, míg jelen állását elfoglalta.

Kiss Zoltán (Boldogházi), szül. 1867-ben, Hevesen. Jelenleg Szombathelyen takarékpénztári osztályfőnök. Szépirodalmi s kereskedelmi czikkeket írt az Eger és Vidékébe, a Közügyeinkbe, a Vasmegyei Lapokba stb. Szerkeszti és kiadja a "Fotografia" cízmű képes havi folyóiratot.

Klampaczky Alajos, r. kath. plebános, szül. 1820-ban. Domoszlón. Bodonyban s Gyöngyösön volt segédlelkész. 1848-ban, mint az egri főszékesegyház hitszónoka, hazafias beszédekkel buzdította a hallgatóit a haza védelmére. Ezért Kufsteinban börtönt is szenvedett. Innét kiszabadulva, előbb siroki, majd szíhalmi plebános lett s itt is halt meg 1901-ben. Czikkei a Religióban és az Egerben jelentek meg.

Klein József, bölcs. doktor, rabbi, szül. 1866-ban, Gyöngyösön. 1891-ben rabbivá lett s előbb a marczali, majd a szabadkai, innen a kassai izr. hitközség választotta rabbivá. Czikkeket írt az Egyenlőség s az Ungarische Wochenschrift cz. lapokba, levelezője volt a berlini Jüdische Pressének és munkatársa több felekezeti lapnak.

Klimó Pál, ref. lelkész,1873-ban választotta meg a gyöngyösi ref. egyház rendes lelkészének.

Klug Lipót, bölcs. doktor, főreálisk. r. és egyetemi m. tanár, szül. 1854-ben, Gyöngyösön. Egyetemi tanulmányait a József-műegyetemen elvégezvén, Pozsonyban és Budapesten tanárkodott. Czikkei a Műegyetemi Lapokban, a pozsonyi főreálisk. értesítőben (4. czikk) s az Archiv für Mathem. und Physikben jelentek meg.

Kodolányi Antal, gazdasági író, szül. 1835-ben, Bátorban. Számos értekezése és önálló munkája jelent meg különféle gazdasági kérdésekről, melyek tekintélyes helyet szereztek írójuknak a gazdasági szakirodalomban, a ki mint a magyar földhitelintézet jószágbecslője, vonult nyugalomba.

Kolacskovszky János, tanító, sz. 1866. 1892 óta Egerben működik. 1893-ban az Eger és Vidéke főmunkatársa lett, 1894-től fogva 1907-ig az Egri Ujság politikai lap segédszerkesztője; 1908 június 1-től az Egri Híradó főmunkatársa. 1896 január 1-től pedig "Hevesmegyei Tanügy" paedagógiai szaklap felelős szerkesztője. Módszertani és adminisztrativ czikkeit főleg, mint a hevesmegyei ált. tanítóegylet egri járáskörének elnöke tette közzé a szaklapokban. Eger társadalmi életében élénk részt vesz. Kezdeményezésére alakult az "Egri általános iparos-ifjúság olvasóköre" és megalakítani segítette a Borsod-, Gömör- és Heves vmegyei jegyzőegyletek egri tápintézetét.

Kompolti Ábrahám, jogi doktor, szegedi ügyvéd. Egerben született 1853-ban. Könyveiben a Darvin-féle elméletet igyekszik összeegyeztetni a bibliával.

Kovách Gyula (Szendrői), 1881-ben szül. Egerben. Huszonöt éves korában már halott volt. Már gimnázista korában föltünt irodalmi tehetsége, mit a szülői háznak jó barátai, Zalár József és Kemechey Jenő, fejlesztettek, ápoltak. Tizennyolcz éves korában rendezte sajtó alá irodalmi zsengéit: költeményeit s apróbb elbeszéléseit; kötete: Költemények és novellák czímmel Egerben, 1901-ben jelent meg. A kötethez méltató és buzdító előszót Kemechey Jenő írt. Édesanyjának ajánlja első munkáját. Orvosi pályára lépett, de lelke az irodalomhoz vonzotta, s előbb az Alkotmány, majd a Budapesti Hirlap belső munkatársa lett. Itt egyszersmind a lap főszerkesztőjének, Rákosi Jenőnek a titkárja is volt rövid élete végeig. Számos költeménye jelent meg a szépirodalmi lapokban, melyek közül többet Konti s más jeles zeneszerzők zenésítettek meg, sőt a Varróleány cz. franczia fordításban, Párisban is megjelent.

Kovách László (Visontai), v. országgyűlési képviselő s háznagy. 1827-ben szül. Gyöngyösön. Gyöngyös város politikai s társadalmi életében vezérszerepe volt a múlt század 60-70-es éveiben.

Kovács Mihály, akadémiai képíró. A magyar képírás első úttörői közül való, kinek nevét ugyan elfeledte az utókor, pedig sok beszédes emléket hagyott hátra. Egyszerű halászgyereknek született Tiszaabádon, 1819-ben. Báró Orczy László neveltette s taníttatta s a pesti rajziskola elvégzése után Dannhauser híres bécsi mesteriskolájába küldte. Innen az olasz művészek tanulmányozására előbb Velenczébe, utóbb Flórenczbe s innen Pisába ment pártfogója költségével. Olaszországot a hírneves magyar festővel, Markó Károlylyal járta be s Rómában az ő révén kora legismertebb szobrászaival s festőivel kötött barátságot. 1848-ban hazajött, hogy művészetét hazájának szentelje s Pesten telepedett meg. De a pesti viszonyok annyira nem kedveztek a művészetnek, hogy fájó szívvel bár, kenyerét s hírnevét megszerezni, külföldre akart vándorolni. Eljött Egerbe, hogy jó barátaitól elbúcsúzzék. De az egriek, főkép az egyháziak, a háborús nehéz idők s a nagy pénzveszteség mellett is annyi megrendeléssel halmozták el, hogy nemcsak külföldi útjáról mondott le, hanem lakóhelyül is Egert választotta. Sorra kerülnek ki ecsetje alól a legszebb oltárképek (Szent Domokos Szentdomokosra, a Fájdalmas Szűz Derecskére, Szent Péter és Pál Kálba, Nep. Szent János Ludasra stb.) és az egri meczénások termeit díszítő egyéb művei. Tárkányinak gyönyörű Krisztusfőt festett, Ferenczy kanonoknak Szent Józsefet, Kovács prépostnak IX. Pius arczképét stb. Az Olasz nő a Nemzeti Múzeum, Szent Márk tetemeinek átadása a velenczeieknek a bécsi Belvedere képtárában kapott helyet. Itthon legismertebb fénynyomatok útján országszerte elterjedt képe: Árpád emeltetése. Magyar tárgyú művei még Perényiné, Dobó, Lehel kürtje stb. Egri jóakaróinak s barátainak elhunyta után Budapestre költözött s ott halt meg 1892-ben.

Kovács Pius, cziszt. r. főgimn. tanár, született 1880-ban. 1899-ben lépett a cziszterczi rendbe s a hittudományokat, mint a Pázmáneum növendéke, a bécsi egyetemen végezte. 1904 óta áldozó pap s az egri főgimn. hittanára 1909-ig.

Kovács Zoltán, hírlapíró, 1863-ban szül. Erken. 1882-ben Budapesten a Magyar Ujság, majd a Magyar Távirati Iroda s Országgyűlési Értesítő munkatársa lett. Két évig felelős szerkesztője volt a Budapesti Ujságnak. 1893-1900-ban a Pallas Nagy Lexikonának segédszerkesztője. 1900-1903 a "Budapesti Hirlap" szerkesztőségi titkárja, 1904-1907 "A Tengerpart" cz. fiumei magyar napilap főszerkesztője, 1907 nov. óta a Nagy Lexikon második kiadásának segédszerkesztője. Majdnem valamennyi fővárosi lapban jelentek meg különféle dolgozatai s versei.

Kozma Károly (Papi), theol. doktor, egri kanonok, 1824-ben született. 1848-ban szentelték pappá, rövid ideig káplánkodott, s miután a bécsi egyetemen theol. doktorátust tett, Egerbe került s itt élt haláláig (1901). mint theol. tanár, 1880-tól pedig mint kanonok.

Kőrösy Demjén, minorita r. szerzetes, egri származású. Gimnáziumi tanár volt Kassán és Miskolczon, meghalt 1831-ben Kolozsvárt.

Králik Ferencz, r. kath. lelkész, szül. 1863-ban, Gyöngyösön. Segédlelkész volt Nagyiványban, hitoktató Nagykállóban s mint szentgyörgyábrányi lelkész halt meg 1898-ban. Költeményei a Magyar Államban, vall. czikkei az Egri Egyhm. Közlönyben jelentek meg.

Krassy Félix, egri kanonok, szül. 1842-ben, Gyöngyösön. Fegyverneken, Egerben s Kápolnán volt segédlelkész, majd négy évig a jászberényi főgimn. hittanára volt, honnan szemináriumi lelki-igazgatóként Egerbe került. 1882-ben Gyöngyös város lelkészévé választotta, innen 1899-ben jött vissza Egerbe, kanonoki stallumát elfoglalni. Az Egerben (1866-ban) több humorisztikus levele jelent meg, írt még a Tanodai Lapokba, Egri Egyhm. Közlönybe stb.

Kratucsek Antal, jezsuita tanár, szül. 1737-ben, Egerben.

Kriston Endre, egri egyhm. áld. pap., szül. 1877-ben, Egerben. 1899-ben misés pap lett, rövid idei káplánkodás után érseki levéltáros, jelenleg bíb.-érseki titkár.

Kunics Ferencz, bölcs. s theol. doktor, jezsuita (1697-1763). Egerben 1751-55-ig tanított. Mint a rend rektora, ő emeltette az egri házat is, mely ma a cziszterczitáké. Kiváló latinnyelvű történeti munkáin kívül minket az 1753-ban Kassán kiadott Sedeicas cz. keserves játéka érdekel, melyet az egri tanuló-ifjúság adott elő első ízben az ő egri rektorsága alatt.

Kürti Menyhért, bölcs. doktor, cziszt. r. főgimn. tanár. Szül. Vámosgyörkön, 1875-ben. 1899 óta az egri főgimn. tanára.

Lakatos György, r. k. plebános, szül. 1831-ben, Egerben. Fölszenteltetése után először tanár, majd a Foglár-intézet igazgatója lett. Később felnémeti plebános, de idegbaja miatt nyugalomba ment. Előbb Ungváron élt, később Kőszegen lakott, hol 1894-ben meghalt.

Láng Jenő, orvosdoktor, szül. 1864-ben, Egerben. Mint pesti egyet. hallgató, résztvett a múzeumi képtár rendezésében és jórészt önállóan készítette a ma is forgalomban levő képtári kalauzt és czédula-katalógust. 1896 óta Nagyszénás (Békés vm.) község orvosa. Czikkei a Békésmegyei Közlönyben jelentek meg.

Lányi Ernő, országszerte ismert zeneszerző, született 1861-ben. 1892-1901-ig, majdnem tíz évig az egri főszékesegyház karnagya. Országos nevét dalaival szerezte meg. A legkülönbözőbb hazai és külföldi zenepályázatok díját vitte el. Elterjedt dalai közül a legkiválóbbak: Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos, Volt nekem egy szép kedvesem, Hej more, more, Elmennék én, de nem tudom, hová, Ez a világ a milyen nagy, Szőke kis lány mért vagy olyan szomorú stb. - 1897-ben jelent meg egri tartózkodása emlékéül: Hevesvármegyei nefelejcsek cz. dalcziklusa, nagyrészt. Ugyancsak Egerben jelent mg a Cantate cz. ima- és énekgyűjtemény (1898.) Az említetteken kívül itthon és a külföldön számos 387zeneműve jelent meg. Egyébként, mint a magyar férfinégyes-irodalom legtermékenyebb és legnépszerűbb művelője, e munkásságával úgyszólván új irányt jelölt meg és megteremtette az igazi magyar férfikar-stílust. Legismertebb férfikarai: Kertem alatt, Régi nóta, Egy gondolat bánt engemet, Fehér az én rózsám háza stb. Feltünést keltett névtelenül megjelent német verskötete "Consonanzen und Dissonanzen, Gedichte eines ungarischen Musikers" (Leipzig 1898.) Egerből 1901-ben Miskolczra ment a zeneakadémia igazgatójának, honnét Szabadkára került hasonló minőségben.

Ledniczky (József) Ipoly, cziszterczi r. tanár, szül. 1849-ben, Gyöngyösön. Első tanári állomása Pécs 1874-79-ig, innét Egerbe jött s itt működött 1893-ig, ekkor a bajai főgimnázumhoz helyezték s itt halt meg 1908-ban.

Leskó József, egri egyhmegyei áld. pap. Szül. 1871-ben. 1894-ben szentelték föl s ettől kezdve Kúnszentmártonban s Nyiregyházán volt káplán s hittanár. Jelenleg egri székesegyházi karkáplán s hitoktató. Vidéki lapokban s az E. E. Közlönyben jelentek meg czikkei. E monografiában az "Érsekség"-et írta.

Lipcsey Ádám (Bilkei) jogi doktor, hírlapíró, szül. 1864-ben, Tiszafüreden. Hírlapíróvá Szegeden lett, hol előbb a Szegedi Naplónak lett munkatársa, majd a Szeged és Szegedi Híradó pol. lapoknak volt a szerkesztője. Munkatársa volt a Nemzetnek s a Fővárosi Lapnak is. Élénk részt vett a szegedi Dugonics-társaság alapításában, melynek szépirodalmi osztályelnöke volt. Hírlapírói munkásságán kívül számos novellát, tárczát s költeményt írt.

Lipcsey Tamár, főszolgabíró Tiszafüreden, hol 1898-ban halt meg.

Lojkó Mihály, r. kath. plébános, szül. 1833-ban, Gyöngyösön. 1856-ban áld. pap lett. Erdőkövesden s Miskolczon volt káplán, innét a Foglár-intézet aligazgatójának nevezték ki. 1860-tól a liczeumban tanár 1874-ig, ez után plebános Bessenyszögön és Gyöngyösön, hol 1882-ben meghalt. - Az Egri Népujságba írt czikket.

Lonovics József, a múlt század r. kath. főpapjainak egyik legkiválóbbja. Szül. 1793-ban. 1817-ben Egerben szentelték pappá. Nyolcz évig szentszéki jegyző, majd titkár volt Fischer érsek mellett. 1825-ben sajóvárkonyi plebános lett, de már négy év mulva újra visszakerült Egerbe kanonoknak s a papnevelő-intézet kormányzójának. Egyúttal tanított a theologián is. A káptalan őt küldte követül az 1830-36. évi országgyűlésekre s neve mind szélesebb körben ismeretes lett. 1834-ben megvált az egyházmegyétől: csanádi püspökké nevezték ki. 1848-ban V. Ferdinánd kinevezte Pyrker egri érsek utódjául, de székét a közbejött szabadságharcz miatt nem foglalhatta el. 1866-ban kalocsai érseknek nevezték ki, de már 1868-ban meghalt. Fiatalabb korában munkatársa az Egyetemes M. Encyclopaediának, mint főpapnak, a szentírás átdolgozásakor a bírálat jutott feladatául. Számos egyházi beszéden kívül több egyházjogi munkát és értekezést írt.

Luga Lászó, szül. 1840-ben. 1856-tól kezdve, mikor az egri egyházmegyébe lépett, haláláig Egert szolgálta. 1862-ben misés pap lett s rövid ideig lelkészkedett Egerszalókon, Diósgyőrött és Hevesen. A lelkipásztorkodás teréről le kellett lépnie súlyos torokbaja miatt, mire az egri érseki könyvsajtó igazgatójának nevezték ki s ezután állandóan Egerben élt s minden erejét az irodalomnak szentelte haláláig (1905.)

Maczki Valér, bölcs. doktor, cziszt. r. főgimn. tanár, szül. 1847-ben Egerben. 1864-ben lépett a rendbe, 1870-ben misés pap lett. 1871-77-ig a pécsi főgimn. tanára, innen kezdve egy évi megszakítással (1889-90) 1906-ig az egri főgimnáziumnál működött. Azóta nyugalomban él ugyancsak Egerben, de a jogliczeumban már előbb elfoglalt bölcseleti erkölcstan, művelődéstörténet s a legújabb kori történet katedráját továbbra is megtartotta. Alig van a városban oly társadalmi, művészeti, irodalmi mozgalom, melynek élén nem találnók. Irodalmi működése a legszélesebb körre terjed. Otthonos mind az elvont filozófiai témák fejtegetésében, mind szülővárosa kulturmozgalmainak a megvilágításában, vagy az irodalom-történet mezején.

Madarassy Klotild (Szigethy Béláné) szül. 1832-ben, Egerben. Elbeszéléseket és czikkeket írt a M. Emléklapokba, a Pesti Röpívekbe, a Hölgyfutárba az 1850-59. években.

Madarassy Pál, az előbbinek bátyja, szül. 1828-ban Egerben. Már 1847-ben Heves vármegye alügyésze, de még ugyanaz évben fogalmazó-gyakornok a m. kir. udvari kamaránál. 1848-ban a földmívelési miniszteriumban segédfogalmazó, azután a magyarorsz. pénzügyigazgatóságnál szolgált 1867-ig, midőn mint ungvári pénzügyigazgató, a pénzügyminisztériumban osztálytanácsos lett. Mind fölebb emelkedve, 1873-ban már helyettes államtitkár 1883-ig. 1884-ben az akkor felállított pénzügyi közigazgatósági bíróság elnöke volt. 1892-ben nyugalomba ment, ugyanekkor az osztrák-magyar bank magyarországi kormányzójává és főrendiházi taggá nevezték ki. Petőfi több költeményét lefordította volapük nyelvre s ily módon részint önállóan, részint volapük nyelvű folyóíratokban ismertette az egész világgal. Hivatalos elfoglaltsága mellett Budán a népszínház ügyét lelkesen fölkarolta s Tarnay Pál néven egy év alatt mintegy huszonöt vígjátékot s operettet írt és külföldi színdarabot fordított. Különösen Buda magyarosításának ügyét mozdította elő. A Sägerhorn néven ismert német szellemű dalegyletet ő alakította át a ma országos hírű Budai Dalárdává. Eredeti színművei közül leghatásosabb A napam boldogít cz. vígjátéka. Zolának a köv. regényeit ültette át magyar nyelvre: Mouret abbé vétke, Hölgyek öröme, Az élet öröme, Rougonék szerencséje, A zsákmány, Páris gyomra, melyek a Pesti Naplóban jelentek meg először. Volapük nyelvű munkái: Zübimabledems de sep de Etelke (Cipruslombok Etelka sírjáról), Löfamagabs (Szerelem gyöngyei), Lefogs (Felhők, Petőfi költ.), Flolemil poedotas nugänik (Anthologia).

Madarász Flóris, bölcs. doktor, cziszt. r. főgimn. tanár, szül. 1872-ben, július 16-án, 1889-ben lépett a cziszterczi rendbe. Először a természettudományokkal foglalkozott, majd később teljesen a magyar nyelv és irodalom terére lépett át, tanári és irodalmi működésében egyaránt mindkét tanulmányi körben tanári oklevelet szerzett. Irodalmi működését még papnövendék korában, mint a Magyar Gyermekvilág cz. lap munkatársa kezdte s ebbe, meg Az én ujságom cz. gyermeklapba természetrajzi ismertető czikkeket írt. Mint tanár, 1895-ben került Székesfehérvárra, innen 1898-ban ment Bajára; 1902-től 1904-ig Zirczen volt, mint a novicziusok tanára, apáti jegyző és esztergári lelkész; 1904-től kezdve működik az egri főgimnáziumnál. Ez idő alatt különféle czikkeket, alkalmi költeményeket, bírálatokat írt vidéki és fővárosi lapokba. (Székesfehérvári Hírlap, Bajai Közlöny, Bajai Hírlap, Egri Híradó, Hevesvármegyei Hírlap; Budapesti Hírlap, Vasárnapi Újság.) Programm-értekezései és iskolai beszédei jelentek meg a bajai és egri főgimnázium és az egri érseki felsőbb leányiskola Értesítőiben. Nagyobb terjedelmű irodalomtörténeti és esztétikai dolgozatai a Budapesti Szemle, Magyar Szemle, Katholikus Szemle, Egri Egyházmegyei Közlöny cz. folyóiratokban, továbbá a Veszprém-egyházmegyei Legényegyesület Évkönyve és a Hevesmegyei Írónők Almanachja cz. vállalatokban láttak napvilágot.

Magyar Ferencz, jeles egyházi szónok, liczeumi tanár, 1809-ben született. 1833-ban Egerben misés pappá szentelték. 1839-ben főszékesegyházi hitszónok, 1843-tól 1858-ig liczeumi tanár. Meghalt 1884-ben. Költeményei vannak az Athenaeumban és az Életképekben. Munkatársa volt az Egyetemes M. Encyclopaediának s a Kath. Lelkipásztornak.

Majzik Imre Farkas (Tarcsai), vármegyei főadószedő 1814-től; a vármegye jelenlegi alispánjának, Majzik Viktornak a nagyatyja. A fölkelt nemes seregnél 1797-től kezdve három ízben szolgált, mint gyalogkapitány. Meghalt 1833-ban 56-ik évében. Két költeménye maradt: Kisded Múzsa, Buda, 1805, s Pyrker érsek beiktatására költ Lelki örvendezése, Eger, 1827.

Majzik Viktor, Heves vármegye alispánja, szül. 1866-ban, Nagyfügeden. 1889. óta van a vármegye szolgálatában, mint szolgabíró, főszolgabíró, főjegyző és 1901 óta, mint alispán. Közigazgatási jogi tanulmányai a vármegye közállapotairól évenként kiadott alispáni jelentésekben jelentek meg. Legutóbb a közigazgatás legsürgősebb reformintézkedéseiről írt tanulmányt s azt a Vármegyei tisztviselők országos egyesületének Herkulesfürdőn 1909. évben megtartott kongresszusán felolvasta, ugyanez a Vármegye czímű szaklapban is megjelent.

Makáry György, ügyvéd és liczeumi tanár, szül. 1799-ben, Egerben. Tanulmányai végeztével hosszabb ideig Pesten tartózkodott. Ez időtájban keletkezett barátsága irodalmunk vezérférfiaival: Szemere Pállal, Kisfaludy Károlylyal s Bajzával. 1828-ban már egri ügyvéd, 1841-ben a liczeumban a magyar nyelv és irodalom tanára, 1851-től e katedrán a gimnáziumban tanított haláláig, 1857-ig. Költeményei és elbeszélései a harminczas és negyvenes évek valamennyi szépirodalmi lapjában jelentek meg. Az első a Hasznos Mulatságokban (1819), az utolsó az Új M. Múzeumban (1856). Kedvvel fordítgatta Horatius ódáit s írt színi kritikákat is.

Makay Dezső, kir. itélő táblabíró, szül. 1850-ben, Egerben. Tanulmányainak bevégzése után hosszabb külföldi útat tett, hazajőve, törvényszéki hivatalt vállalt s 1900 óta itélőbíró a kir. közigazgatási bíróságnál. Jogtörténelmi, történeti s genealogiai czikkei a Zalában, a Turulban, az Igazságügyben s a P. Lexikonban jelentek meg.

Máriási István, gyöngyösi tanácsos. Munkái: Örökemlékezetre írt prothocolum. (1820). - Harminczkét év Gyöngyös város történetéből. (Megjelentek a Gyöngyös cz. lapban (1890).

Markovits Rókus, minorita r. áld. pap s tanár, szül. 1807-ben Atkáron. A tanári pályán működött Nagybányán, Miskolczon és Aradon; innét Szilágy-Somlyóra ment házfőnöknek, hol 1859-ben meghalt. Mint költő, minden alkalmat felhasznált, hogy az országos és vidéki ünnepélyeket dallal köszöntse.

Mártonffy Ignácz, földbirtokos, egri származású. Czikkei és elbeszélései a Pesti Divatlapban (1852-44), a Nemzeti Társalkodóban (1844-47), a Vasárnapi Újságban (1844-46), mezőgazdasági czikkei a Gazdasági Lapokban, a Falusi Gazdában, a M. Gazdában stb. jelentek meg (1850-60).

Mártonffy Károly, Heves-K.-Szolnok vármegye főmérnöke, Egerben halt meg, 1869-ben. Etnografiai czikkeket írt a Magyarország és Erdély cz. folyóiratba, gazdaságiakat a Gazdasági Lapokba, szépirodalmiakat a Vasárnapi Újságba.

Mátrai Aurél, cziszt. r. tanár, szül. 1853-ban, Egerben. Székesfehérvárt s Baján tanárkodott, itt halt meg 1883-ban. Két latin verset adott ki s egy értekezést írt a székesfehérvári főgimn. 1882. évi Értesítőjébe Catilináról.

Mátrai Gábor, szül. 1859-ben, Gyöngyösön. Orvosi tanulmányokat végzett s orvosi czikkei a hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg. A budapesti orvosi egyetemen hosszabb időn át első tanársegédként működött.

Mátrai Rudolf, cziszt. r. tanár, szül. 1870-ben. 1898 óta főgimn. tanár Egerben, hol élénk tevékenységet fejt ki a város társadalmi s kulturális életében.

Mátsár István, bölcs. doktor, egri egyh. pap, szül. 1763-ban, Gyöngyöspatán. Rövid káplánkodás után 1797-ben az egri liczeumban találjuk, hol 1812-ig történelmet, statisztikát tanít, 1812-től haláláig, 1827-ig, egerszalóki plébános.

Matuszka Mihály, egri egyhm. áld. pap. Szül. 1870-ben. 1893-ban lett misés pap s mint hittanár Jászberényben és Nagykállón működött. 1904 óta pásztói plebános.

Mester István, 1815-ben született, Gyöngyösön. 1841-ben több évi káplánság után Egerbe került szemináriumi prefektusnak, innen három év mulva Miskolczon a tanítóképző tanára lett. 1862-ben Szirákon halt meg.

Michalek Manó (Bugaczi), jogakad. tanár, szül. 1838-ban. 1862-ben az egri egyházmegyében pappá szenteltetvén, nyolcz évi káplánkodás után Egerbe jött s itt azóta mint karkáplán, hitelemző, 1881-től tanítóképzői tanár, 1884-től mint jogakadémiai tanár működött. Jelenleg a liczeumi könyvtár őre s a jogliczeumban a művelődéstörténelem előadója.

Milesz Béla, ref. tanító, Tiszafüreden. Született 1843-ban. Előbb a gömöri Putnokra tanítónak, majd Alsószuhára a Bónis-családhoz nevelőnek ment. 1865-ben a tiszafüredi ref. egyház hívta meg tanítóul s azóta itt működik. Tanügyi és irodalmi munkálkodásán kívül részt vesz a társasélet, emberbaráti, ifjúsági, közművelődési intézmények s egyesületek tevékeny mozgalmaiban. 1882-ben a Hevesnagykúnsági ref. egyházmegyei tanítóegyesület elnökéül választotta, mely tisztet nyolcz évig viselte. Tagja Heves vármegye állandó népnevelési bizottságának. Az utóbbi két évtized alatt a tiszafüredi régészeti múzeumot gondozza s a vele kapcsolatos gazdag népkönyvtárt kezeli. 1899-ben állami ösztöndíjjal résztvett a Múzeumok és Könyvtárak orsz. Főfelügyelősége által Budapesten rendezett archaeologiai szaktanfolyamon. Első műve a Szép kún leány cz. elbeszélés volt, mely a Vasárnapi Újságban (1863) jelent meg. Azóta 400-nál több vegyes tartalmú, eredeti s fordított (szépirodalmi, ismeretterjesztő, népies, ifjúsági, tanügyi) közleménye jelent meg lapokban, vegyes tartalmú folyóiratokban, vagy 391önállóan, részben Szelim álnév alatt. 1888-ban megalapította s több éven át szerkesztette a Tiszafüred és Vidéke cz. helyi hetilapot. Jelenleg főszerkesztője a Tiszafüredi Újság cz. hetilapnak.

Mindszenty Gedeon, csak születésére nézve gömörmegyei (Jolsva, 1829 október 8.), élete és költészete Heves vármegye dicsősége. A vallásos poézisnek legnagyobb művelője irodalmunkban. Korán, élete delén, tört ketté kezében a lant. Atyja előkelő birtokos és hosszabb ideig a város polgármestere volt. Nagybátyja, Szidor, a nagyváradi prem. r. főgimn. igazgatója, örömmel fejlesztette költői tehetségét. 1844-ben lépett az egri szemináriumba, hol már II. éves theologus korában Zsenge mutatványok czímen írott lapot szerkeszt s értekezéseivel jutalmakat nyer. Fiatalon végezvén el tanulmányait, csak két év múlva (1852) szentelhetik fel, addig az érseki irodában kap alkalmazást. Egy évig fölszentelése után is itt marad még, innen 1853-ban Árokszállásra küldik segédlelkésznek, de már a következő évben Egerben segédlelkész, 1857-től a tanítóképző tanára, 1858-tól igazgatója 1866-ig. Közben 1855-től 1864-ig főszékesegyházi hitszónok. Lelke lassanként megunta a város zaját, csöndre vágyott. Bartakovics érsek örömmel teljesítette óhaját, 1866-ban a szenterzsébeti plebániára nevezték ki. 1874-ben esperes lett. 1875-ben megalakult az Egri egyházm. irodalmi egylet, mely szépirodalmi osztályának elnökévé választotta. De hivatalát már nem sokáig viselhette. 1877 derekán betegeskedni kezdett. Könnyebb kezelés czéljából Egerbe jött gyógyulást keresni az irgalmas rend házában. Ismerősei, tisztelői, maga Bartakovics érsek, részvéttel vigasztalták a beteg költőt, de hiába volt minden ápolás, 1877 június 5-én elhunyt. Sírja fölé az egyhm. irod. egyesület díszes emléket emelt. - Egyaránt jeles, mint egyházi szónok és mint vallásos költő. Beszédeiből a mély meggyőződés árad felénk. Csengő hangja behatott a szívekbe. Összegyűjtött beszédei két kötetben jelentek meg: Ünnepi és alkalmi beszédek és Vasárnapi egyházi beszédek (összeállította Újlaki Dezső). - Mint költő, a hit, a vallásosság, erkölcs és hazaszeretet költője. Költészetének eszményképe Mária. A Mária-himnuszoknak s legendáknak irodalmunkban legnagyobb művésze ő. Ezenkívül az anya- és honszeretet, az emberi szív legszebb erényei ihletik lantját.

Módly László, jog- és államtud. doktor, ügyvéd, szül. 1881-ben. 1908 óta az egri jogliczeum tanára. Czikkei és tanulmányai a Jogban (A férj özvegyi joga, Magyar nyelv a hadseregben, Az országgyűlési tag megvesztegetése, A katonai büntetőjog reformja, Észrevételek a büntetőnovella tervezetére) s a Magyar Jogász Újságban (A kerítés) és a büntetőnovella tervezetében Jelentek meg.

Murajda Nándor, bölcs. doktor, szentferenczrendi tanár, szül. 1870-ben, Gyöngyösön. 1892-ben segédtanár a gyöngyösi főgimnáziumban, majd Kolozsvárt elvégezte a tanári kurzust, de már 1898-ban meghalt.

Nagy Alajos, kegyesrendi tanár, szül. 1845-ben, Gyöngyösön. Előbb egri egyhm.-megyei kispap, honnan 1867-ben a piarista-rendbe lépett s mint tanár a budapesti és kolozsvári főgimnáziumoknál működött. A sok szellemi munka azonban aláásta egészségét s 1889-ben Budapesten meghalt.

Nagy Béni, bölcs-doktor, cziszt. r. főgimnáziumi tanár, szül. 1874-ben. 1896-1900-ig a pécsi, innen kezdve az egri főgimnáziumban működik, mint a történelem és latin nyelv tanára.

Nagy Géza, szül. 1862-ben, Apczon. 1885-ben misés pappá szentelték. Több helyen káplánkodott, jelenleg edelényi plébános.

Nagy János, hittud. doktor, theol. tanár. Szül. Egerben, 1877-ben. Szervezője és vezére az egri ker. szocziálista mozgalomnak; idevágó czikkei s beszédei részben a helyi lapokban, részben az Igaz szó, Magyar Állam s az Alkotmányban jelentek meg.

Nagy Pál (Szőkefalvi), bölcs. doktor, szül. 1788-ban, Gyöngyösön, 1815-1836-ig a nagyváradi akadémián a történelem tanára; 1837-ben nyugdíjazták s Pestre ment lakni, meghalt 1859-ben.

Nagy Zoltán (Tasnádi), szül. 1827-ben, Egerben. Mint honvédtüzér, végigküzdötte a szabadságharczot, azután nevelő volt. 1864 óta szőlőmíveléssel és bortermeléssel foglalkozik Paulison (Arad vm.) Az 1850-60-as években szépirodalmi czikkeket és költeményeket írt a Hölgyfutárba és Napkeletbe. Nemzetgazdasági czikkei a különféle szaklapokban jelentek meg.

Nagy Zsigmond (Kisfaludi), r. k. egri egyh.-megyei pap és képzőint. tanár, szül. 1809-ben. Egyházmegyei levéltáros volt, 1855-től pedig az egri tanítóképző tanára, meghalt 1861-ben.

Nagyfejejő Mihály, orvosdoktor, szül. 1807-ben. Előbb kispap volt Egerben, majd innen kilépett s Pesten orvos lett 1833-ban s Egerben telepedett meg. 1850-ben Hevesvármegye főorvosa lett. Mint orvosnövendék, több fordítást közölt név nélkül.

Nászai Lujza (Lassgallner Oszkárné), szül. 1880-ban. 1899 óta tanítónő Gyöngyöspatán egy évig, 1900-tól maig Füzesabonyban.

Nyizsnay (Nyizsnyánszky) Gusztáv, zeneszerző, szül. 1829-ben Egerben. Pyrker érsek gondoskodott kiképeztetéséről. A szabadságharczot végigküzdötte, azután bujdosott. Midőn Sárosy Gyulának egy költeményét megzenésítette s ez hírre kapott, Sárosy maga ment érte s magával vitte a fővárosba, hol zeneleczkéket adott. Majd vándorútra indult s az ország több helyén föllépett gitárjával hangversenyeken. 1856-ban megnősült s Hódmezővásárhelyt telepedett le. Különösen az ötvenes években emelkedett hírnévre s dalaival emelte a nemzet hazafias 393érzületét és hitét. A hivatalos életben kevés szerencséje volt, rövid ideig járásbírósági iktató volt, ezt az állást is odahagyta. Hódmezővásárhelyen dalegyesületet alapított, melynek több évig igazgatója maradt. Meghalt u. ott 1882-ben. A Szegedi Híradónak 1859-től munkatársa volt, dalait az egykorú szépirod. lapok közölték. Zeneművei Pesten (1855-63) és Szegeden jelentek meg.

Nyizsnyay Iván, szül. 1870-ben Parádon. Az egri egyházmegyébe lépett s theol. tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Egy évi káplánkodás után már Egerbe került s előbb tanulmányi felügyelő, majd lelkiigazgatóként működött szemináriumban kora haláláig 1908-ig.

Orczy Lőrincz báró. A magyar irodalom történetében a francziás iskolának egyik számottévő tagja, 1718-ban született. Fiatal korában karddal védte a porosz háborúkban Mária Teréziát. Nemcsak mint jeles dandárvezér a szász és porosz földön, különösen gróf Hadik oldala mellett Berlin megrohanásakor aratott hírnevet, de mint áldozatra kész hazafi is, a ki 1756-ban a maga költségén egész ezredet szervezett: a Nádor-huszárokat, maga felé fordította a fejedelmi figyelmet. A béke megkötése után tábornoki ranggal lépett ki a hadseregből, 1764-től polgári hivatalokban szolgálta hazáját s mint Abaúj vármegye főispáni helytartója, majd főispánja, a Tisza és Bodrog szabályozásának királyi biztosa, szerez érdemeket és közbecsülést. Elöregedve, 1784-ben lemondott főispáni hivataláról, ezután részint Pesten, részint Tarnaörsön lakott. Meghalt 1789-ben. - Első verseit Barkóczy Ferencz egri püspök buzdítására írogatta s ki is akarta már nyomatni gyűjteményét, mikor Barkóczy meghalt, mire a költő teljesen elhallgatott. Csak 1772-ben veszi le újra "pókhálós lantját" szögéről, mikor Bessenyei Györgynek, az irodalmi megújhodás vezérének verses üdvözletére költői levéllel felel. Bessenyei ettől kezdve hathatósan ösztönzi s Orczy új munkásságra buzdul. Czikkei, beszédei, levelei és költeményei a M. Hírmondóban, az Orpheusban, a M. Múzeumban s az Új M. Múzeumban jelennek meg. Összegyűjtött költeményei Révai Miklós gondozásából jelennek meg: Költeményes holmi egy nagyságos elmétől... Pozsony, 1787 és Barcsay Ábráhám műveivel együtt: Két nagyságos elmének költeményes szüleményei, Pozsony, 1789. - Énekeinek múzsája Mária Terézia, ki kegyeivel halmozta el, a kit az emberi nem gyönyörűségének, országok dicsőségének nevez. De ihleti a magyar nemzet, a magyar nép szeretete is. A nemzeti érzésből kivetkezett főurak helyett a parasztságot magasztalja a maga egyszerű természetességében. Fajára, hazájára büszke a rajongásig. Életfilozófiára a boldog középszer. Korképeiben, melyeket a városi estélyről, a magyar szépekről, az asszonyok természetéről, a bugaczi csárdáról rajzol, javító, feddő törekvése szeretetreméltóan jelenik meg. Vidor és mégis gúnyos, játszi és mégis komoly.

Orosz Ádám, szül. 1802-ben. 1822-ben az egri papnevelőbe lépett, 1828-ban szentelték föl. Négy évig káplánkodott különböző helyeken, mire Egerbe került székesegyházi hitszónoknak. 1837-ben az egerszalóki plebániát kapta meg s itt működött haláláig (1872). Nyelvtudós és nyelvművész volt.

Orosz Ernő, Heves vármegye levéltárnoka, szül. 1869-ben. 1896 óta van a vármegye szolgálatában. Geneologiai szakczikkei a Nagy Iván-féle és a Turul czímű tört. folyóiratokban jelentek meg.

Ottlik Iván, államtitkár szül. 1858-ban Gyöngyösön. Közgazdasági czikkei a földm. minisztérium Hivatalos Lapjában, a Köztelekben, a M. Nemzetgazdaságban s a napilapok közgazdasági rovatában jelentek meg.

Pájer Antal. 1817 május 20-án szül. Makláron. 1835-ben lett kispap. 1842-ben fölszentelték, ekkor Brezovay József hevesvármegyei első alispán házához 394ment nevelőnek, de néhány hó múltán Füzesabonyban lett káplán s innét 1844-ben főszékesegyházi hitszónok. Négy évig a tanítóképzőben is tanított, míg végre Tiszabábolnára került lelkésznek. Innen Tiszafüredre, 1862-ben pedig Jászapátiba költözött, itt működött élete végeig. 1855-ben már esperes, 1865-ben pedig a király apáttá nevezte ki. Meghalt Budapesten, 1881-ben, hová gyógyulást ment keresni. - Az irodalom terén 1836-tól kezdve folyton működött. Isten, szűz Mária, a haza, s a szülőföld szeretete csendül meg dalaiban az 1850-es évek költészetének kissé szentimentális, de viszontérzést keltő hangján. Megnyílt előtte az Atheneum (1840), sőt még előbb a Szemlélő, rajzolatok, Koszorú stb. cz. zsebkönyvek tették ismertté nevét. Korának valamennyi szépirodalmi lapjába dolgozott.

Pallér Kelemen, cziszt. r. főgimn. igazgató, szül. 1841-ben, Egerben. Tanár volt Székesfehérvárott, ugyanott 1886-tól igazgató s házfőnök haláláig, 1897-ig. Czikke a földrengésről a szfehérvári főgimn. Értesítőjében, felolvasásai s szabad előadásai a helyi lapokban jelentek meg. Részt vett a Vörösmarty-kör megalakításában, melynek mindvégig választmányi tagja volt.

Palócz László, hírlapíró és szerkesztő, szül. 1859-ben, Egerben. 1895 óta a Szegedi Híradó cz. pol. napilapnak felelős szerkesztője. Munkássága leginkább a hírlapírásra szorítkozik. A Dugonics-társaság tudományos osztályának főtitkára.

Pap Kálmán, Hevesvármegye tb. tisztiügyésze, szül. 1845-ben, 1871-ben ügyvédi diplomát szerzett s 1872-től mint gyakorló ügyvéd, Pétervásáron lakik.

Pap Melkizedek, ferenczrendi igazgató tanár volt 1853-1870-ig Gyöngyösön. Meghalt 1873-ban.

Párvy Alajos, szül. 1830-ban, Gyöngyösön. 1853-ban fölszentelték s Szendrőn segédlelkész, majd Zsérczen és Miskolczon plébános lett. Meghalt 1898-ban.

Párvy Sándor, theol. doktor, szepesi megyés püspök. 1848 október 2-án szül. Gyöngyösön, régi magyar nemes család sarjaként. 1865-ben egri kispap lett. Már gimnázista korában jelentek meg költeményei az Iskolai Kis-Tükör s Iskola-Barát cz. lapokban, növendékpap korában pedig szónoklati s irodalmi gyakorlóiskolát állított fel Egerben. A bécsi Pazmaneum életre ébredt magyar társulatának első jegyzője lett s költeményeivel sűrűn találkozunk a társulat Évlapjaiban. A Pazmaneum és augustineum elvégzése után Bécsből hazatérve, 1873-ban szentszéki aljegyző és levéltáros, 1875-ben érseki másod-, 1881-ben első titkárrá nevezte ki érseke. Ezidétt tevékeny részt vett az egri egyházmegyei irod. egyesület alakításában s ekkortájt jelennek meg nagyobbrészt egyházpolitikai czikkei az Egri Egyházm. Közlönyben, a Kath. Szemlében, Uj Magyar Sionban s az Irod. szemlében. Olykor költeményeket is ír még s a Zsasskovszky-féle Énektárban nem egy mélyérzésű vallásos énekét találjuk. A megyei közéletben és társadalmi téren jelentős tevékenységet fejtett ki. A kath. aut. kongresszusnak egyik képviselője volt. Közben folyton emelkedik: 1892-ben egri kanonok, 1903-ban a pápa fölszentelt püspökké és érseki segédpüspökké nevezi ki. 1901-ben az egri jogakadémia igazgatója s mint ilyen megalapítja ott a mensa akadémikát. 1904-ben búcsút mondott szülőmegyéjének s Egernek s elfoglalta a szepesi püspöki széket. 1907 óta valóságos belső titkos tanácsos.

Pásztor József, áll. főgimn. tanár, szül. 1863-ban. 1891-ben Budapesten a szabadkézi rajzból s rajz. geometriából képesítést nyert. 1888 óta a gyöngyösi főgimnáziumnál működik.

Pataki Ferencz, jezsuita tanár, szül. 1704-ben, Gyöngyösön. Kolozsvári tanár volt 1729-31-ig és 1734-40-ig, mikor u. ott meghalt.

Pápay Sámuel, 1770-1827. Esterházy egri püspök volt a pártfogója, kinek bőkezűségéből, a jogi tanfolyamot elvégezte s 1747-1800-ig az egri liczeum magyar nyelvi tanszékére is kinevezte. 1800-ban Pápára költözött s gróf Esterházy Miklós uradalmának ügyésze lett.

Pázmán Alajos, szül. 1816-ban. 1840-ben pappá szentelték. Három évi káplánkodás után főegyházi hitszónok és karkáplán, 1884-ben a Foglár-intézet aligazgatója, 1866-ban maklári plebános, itt halt meg 1881-ben.

Platthy Adorján (írói néven Pásztói), orvosdoktor és földbirtokos, szül. 1847-ben. 1873 óta Pásztón lakott, hol egy ideig körorvos volt, utóbbi években azonban abbahagyta az orvosi gyakorlatot. Évek óta, haláláig, Pásztó község bírája volt. Meghalt 1907-ben. Költeményeivel szerzett jó nevet, melyek közül nem egy megzenésítve, országszerte ismeretes. 1906-ban vagy száz Heine-dal jelent meg tőle, a többi kéziratban maradt.

Pogatschnigg Guidó, zeneköltő, szül. 1867-ben. 1901-ben a Miskolczra meghívott Lányi Ernő utódául az egri székesegyház karnagya lett, honnan 1908-ban Temesvárra távozott a zeneakadémia igazgatójául. Hét éven át vezette a hirneves "Egri Dalkör"-t, a melynek 1903-ban a temesvári dalosversenyen megszerezte az aranyérmet.

Pogonyi Nándor, kir. ügyész, szül. 1871-ben, Egerben. Jogi tanulmányainak végeztével ügyvédjelölt Egerben, majd aljegyző Zalaegerszegen, Aradon albíró s u. ott 1906-ban kir. ügyész. Tagja a Kölcsey-egyesület irod. szakosztályának. Irodalmi működését jogászkorában Egerben kezdte az Eger és Vidéke cz. lapnál, 1893-tól a Hevesvármegyei Hírlap segédszerkesztője s e lapnak ma is munkatársa. Ezenkívül számos vidéki lapnak dolgozik.

Polgár Iván (János), bölcs. doktor, cziszt. főgimn. tanár. Szül. 1874-ben, Eger 1908. - Hézagai regény, 1909. Közel 300 elbeszélése és novellája jelent meg Egerben. Tanár volt Egerben, Pécsett s 1902 óta Székesfehérvárott.

Porzsolt Kálmán, (Barátosi). Ludason szül. 1860-ban. 1884-ben megalapította a Herkules cz. szaklapot, melyet máig szerkeszt. A múzeumok, könyvtárak s képtárak szaporítása érdekében szervezte az országos múzeum- és könyvtárbizottságot és tanácsot. Számos népkönyvtárt alapított s a vándorkönyvtárak eszméje tőle származik. Széll Kálmánnal társulva alakította a Dunántúli Közművelődési Egyesületet, melynek főtitkára, az orsz. múzeum- és könyvtárbizottságnak pedig előadó titkára. 1894-ben átvette a Fővárosi Lapok szerkesztését s belőle napilapot csinált, de hamar megszünt. 1891-ben nőül vette Lukács Juliska drámai szinésznőt. 1897-ben megkapta a Népszínház bérletét és az igazgatást még az évben át is vette, 1902-ben újra ő bérelte ki a Népszínházat, de 1904-ben anyagi okok miatt meg kellett válnia tőle. Jelenleg a Pesti Hírlap belmunkatársa s szépirod. s tudományos folyóiratainkban s a színpadon is gyakran találkozunk nevével. Irói pályáját 1876-ban kezdte, irod.-történeti, képzőművészeti, közoktatásügyi s általában kulturpolitikai czikket ezernél többet írt, csaknem valamennyi lapba. Nem vetődik fölszínre oly kérdés, melyhez hivatott tollal hozzá ne szólna.

Porubszky József, bölcs. s egyh. jogi doktor, szül. 1812-ben. 1839-ben Egerbe kerül, hol előbb tanulm. felügyelő, liczeumi, majd theol. tanár volt. 1870-ben kanonok lett s 30 évig élvezhette munkás élete jutalmát. Meghalt 1900-ban. A jogi irodalom terén működött alapos tudással.

Prúnyi Békés, sz. Ferencz-rendi főgimn. tanár, szül. 1838-ban, Kompolton. Az érsekújvári gimnáziumban tanított 1871-ben.

Puchlin Lajos, Heves vármegye aljegyzője, tb. főszolgabíró, szül. 1877-ben. 1899 óta a vármegye szolgálatában van. Közigazgatási jogi szakczikkei a helyi lapokon kívül a Vármegye és Községi Közlöny czímű szaklapokban jelentek meg. E monografiában Eger város közigazgatási ismertetését és a közlekedést írta.

Pyrker László, velenczei patriárka, egri érsek. A szépirodalmat német nyelven művelte. A magyar irodalom legnagyobb alakja (Bajza, Vörösmarty stb.) részéről számos támadás érte e miatt. Azonban Pyrker csak nyelvében volt német poéta. Életével és jelentőségével más fejezetben foglalkozunk, itt csak mint a tudomány s irodalom művelőjét méltatjuk. Hogy lelkes pártolója volt a művészetnek, tanú rá az egri székesegyház és a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott nagybecsű képtára. Tudományszeretetét hirdetik az egri tanítóképző s a már megszünt rajziskola. Magyar földön, a fehérmegyei Felsőlángon született 1772 november 2-án. Ányos Pál és Virág Benedek voltak tanárai Székefehérvárott s ha élete útja fiatalon nem viszi ki a hazából, talán ép oly jeles magyar költő vált volna belőle, mint mesterei voltak. A lilienfeldi cziszterczia kolostorban kezdi meg költői működését, de költeményei csak szepesi püspök korában jelennek meg. 1847-ben halt meg s utolsó akarata szerint szívét Egerben, testét pedig a lilienfeldi temetőben temették el.

Radó Vilmos, képzőintézeti tanár, szül. 1847-ben, Egerben. Az érs. liczeumban szerzett tanítói oklevelet. 1870-ben a budapesti pedagógium tanárának nevezték ki. 1874-ben pedig a II. ker. tanítóképző-int. tanára lett. 1871-ben a kormány megbízásából Délnémetországban, 1873-ban Éjszaknémetországban járt tanulmányúton, 1877-78-ban Olaszországot utazta be. 1883 óta a keresk. akadémián tanít.

Radvánszky József, dalköltő, szül. 1873-ban, Gyöngyösön. Középiskolái után a szent Ferencz-rendbe lépett s 1896-ban pappá szentelték. A zene iránt már papnövendék korában annyira érdeklődött, hogy társai között zenekart szervezett. Első állomása Jászberény volt s már itt adott ki néhány mélabús magyar nótát. Innen Szegedre helyezték. Jelenleg Szolnokon hitoktató és káplán.

Radványi Teofil (Ferencz), bölcs. doktor, cziszt. r. főgimn. tanár. Szül. 1876-ban. A cziszterczi rendbe 1893-ban lépett. 1902-ben tanári oklevelet szerzett. 1903 óta az egri főgimn. tanára.

Rapaics Rajmund, theol. doktor, egri kanonok. Szül. 1845-ben. 1859-ben lépett az egri papnevelő-intézetbe. 1866-ban misés pap lett. 1870-től 1880-ig Egerben működött, mint theol. tanár, szem. aligazgató. 1880-tól a budapesti egyetemen az egyháztörténelmet adta elő, több évben volt a theol. fakultás dékánja s 1900-ban rektora. 1903-ban egri kanonok lett. Az 1870-75. években számos egyháztörténeti 397s valláspolitikai czikke jelent meg az Egri Egyhm. Közlönyben. Munkatársa volt ezenkívül az egri Irod. Szemlének, tagja a vatikáni magyar okirattár szerkesztő-bizottságának s a Sz. István-Társulat tudom. s irod. osztályának.

Répássy János, r. k. plebános. Szül. 1844-ben. Felszenteltetése után mint poroszlói káplánt a Magyar Állam szerkesztői felhívták a fővárosba, hogy itt az egyház képviselője és a lap belmunkatársa legyen. 14 hónap mulva azonban visszavágyott a lelkipásztorkodás terére. Erre rövid ideig Jászapátiban volt segédlelkész, honnét Egerbe jött főegyházi hitszónoknak, tan. képező int. tanárnak s e kettős állásban működött 1886-ig, mikor saját kérelmére Alsóábrányba lelkészszé nevezték ki, hol 1906-ig működött. Azóta Pesten él nyugalomban. Évek hosszú során át munkatársa volt a legtöbb kath. folyóiratnak.

Réz József Imre, orvosdoktor, híres pesti szemorvos, gyöngyösi származású.

Rezutsek Antal, cziszterczi r. apát. Szül. 1795-ben, Gyöngyösön. Pappá szentelték 1819-ben. Székesfehérvárott és Zirczen volt tanár, Egerben igazgató, 1858-79-ig apát Zirczen.

Rhédey Antal, orvosdoktor, gyöngyösi származású. Czikkei a M. kir. term.-tud. társulat Évkönyvében s az Orvosi Tárban jelentek meg.

Rónai Mihály, fővárosi állatorvos, szül. 1879-ben, Egerben. 1901 óta a főváros szolgálatában közvágóhídi állatorvos.

Rovó Lajos, 1865 május 30-án született. 1900-ban az egri külváros r. k. iskolához választották, 1902-ben az érseki tanítóképző-intézetnél a német nyelv tanítója, 1908-ban az érseki tanítóképző-intézetnél a német nyelv tanítója, 1908-ban az érseki liczeumi fiú-iskolához helyezték át. 1904 óta tagja az Országos Kath. Tanügyi Tanácsnak, a Katholikus Tanítók Százas Bizottságának és a Kath. Tankönyvbíráló Bizottságnak. Irodalmi tevékenysége túlnyomóan az elemi nevelés és tanítás körébe esik.

Rózsa Bertalan, altábornagy, szül. 1838-ban, Egerben, meghalt 1897-ben. 1866-ban, mint századparancsnok, résztvett a Nachod és Skalitz melletti ütközetben s a königgrätzi csatában. Ezek tanúságait írta le a Ludovika Akadémia Közlönyében (1875-76).

Saád Henrik, cziszt. r. áld. pap. szül. 1861-ben, Egerben. Baján és Egerben volt főgimn. tanár, Zirczen a rendi növendékek tanára s apáti titkár, majd nagyteveli (Veszprém vm.) plebános, jelenleg jószágkormányzó Szentgotthárdon.

Sajósy Alajos, képíró s rajztanár, szül. Gyöngyösön, 1836-ban. A képírás elemeit Marastoni híres művésziskolájában kezdte, majd az ő buzdítására külföldi akadémiákon tökéletesítette művészetét. Tíz évet töltött a bécsi, müncheni, brüsszeli és velenczei akadémiákon s hazajőve, mint akadémiai festő, nemcsak a vármegyében, hanem országszerte nevet szerzett magának, főképen oltárképeivel. Nyolczvannál több oltárképe látható Magyarország és Erdély különböző templomaiban. Az utolsót, Árpádházi Boldog Margitot, az egri főkáptalan megbízásából festette a p.-sz.-margitai templom főoltára számára. A millenáris kiállításon Az öreg kondás cz. életképe keltett méltó feltünést. Kiválóbb művei még 398Deák Ferencz életnagyságú arczképe Heves vármegye dísztermében, Samassa József érsek és Kossuth Lajos arczképei Eger város tanácstermében és a híres kuruczképviselőnek, Csiky Sándornak térdképe az egri kaszinó nagytermében. 1860-tól 1900-ig a cziszt. r. egri főgimnáziumának rajztanára volt. Ekkor nyugalomba vonult, de már a következő év tavaszán meghalt.

Samassa János, jogi és államtud. doktor. 1867-ben született. Előbb huszárfőhadnagy, sz. k., 1896-ban az egri járás szolgabírája, 1901-től jogakad. r. tanár s ugyanaz évben a kápolnai kerület képviselővé választotta. Apponyi pártjához tartozott mindvégig s legutóbb a függetlenségi párthoz, melynek egy ideig jegyzője volt. 1908-ban lemondott mandátumáról.

Samassa József, az egri egyházmegye bíboros-érseke. A közművelődés terén hozott áldozatait más helyen méltatjuk. De neve méltán foglal helyett itt is latin és magyar nyelvű beszédei révén. Amazokban a latin nyelv ékesen szóló művelője s mindegyikben, mint a fennkölt eszmék páratlan hirdetője jelenik meg. Képviselői és főrendiházi beszédei, melyeket a büntető-kódex, Bosznia okkupácziója, a középiskolai és a polgári házassági törvényjavaslatok tárgyalásai alkalmával mondott, politikai mély tudásáról és belátásáról tanúskodnak, de lángoló hazafiságának is örök emlékei. Újévi és nagybőjti körlevelei pedig a theologiai ismeretek gazdagságáról tesznek bizonyságot.

Sankovics Bertalan, r. k. plebános az esztergomi egyh. megyében. Gyöngyösön szül. 1863-ban.

Sárhegyi Lajos, a szakolczai algimn. hittanára. Szül. Gyöngyösön, 1853-ban. 1871-ben a piarista-rendbe lépett s mint gimn. tanár, több helyen működött. 1887-ben az esztergomi egyh.-megyébe lépett át s öt évi káplánkodás után elfoglalta mai állását. Nagyon sok lapba (közöttük a Gyöngyösbe s az Egri Népujságba) írt kisebb czikkeket, főkép költeményeket. Adott ki egyházi beszédeket külön és a Jó Pásztorban, de ezeknek nagy része még kéziratban van.

Sarkady István, hírlapíró és szerkesztő. Szül. 1834-ben, Gyöngyösön. Fiatalon a veszprémi szemináriumba lépett s elvégezte a theologiát. De fölszenteltetése előtt búcsút mondott a papi pályának s teljesen íróságra adta magát. Meghalt 1892-ben, Budapesten.

Sárosy Gyula. Az Arany Trombita cz. politikai versgyüjteménye miatt 1850-ben a félországot bejárta, hogy üldözői elől meneküljön. Egy évi bujdosás után Tiszafüredre került, hol Pájer Antal szívesen látta és rejtegette egy ideig házánál. Pájer tanácsára Gyöngyösre ment és itt kiadta magát német nyelvmesternek Sorsich Albert név alatt. Tanítványa azonban alig akadt, úgy hogy csak Pájer adományaiból tengette életét. Később Taposi magánintézetében magyar nyelvmesterként alkalmazták. Több mint két esztendeig rejtőzött Gyöngyösön. Arczát annyira elváltoztatta, hogy régi jó barátai: Zalár és Vachot Sándor sem ismertek rá. Mint szellemes társalgó, vidám kedélyű ember, szívesen látott vendége volt az előkelőbb házaknak. 1852 végén azonban elárulták s a pesti Újépületbe zárták; kiszabadulása után is mindig hálával gondolt gyöngyösi barátaira.

Saskeőy József, áll. el. isk. tanító Nagyágon (Baranya vm.). Szül. 1874-ben, Hatvanban. Először Somogy vármegyében volt tanító. Négy évig a somogymegyei tanítóegyesületnek buzgó munkása volt felolvasásaival és czikkeivel. Tárczái, elbeszélései és versei a szépirodalmi lapokban jelentek meg, egyéb czikkei a szaklapokban.

Sávoly Lajos, Heves és K.-Szolnok vármegyék árva-törvényszéki jegyzője. Meghalt 1869-ben, Egerben, 47-ik évében.

Sebők József (Szentmiklósi), gyöngyösi ügyvéd volt. Költeményei s elbeszélései az 1830-as és 40-es évek szépirodalmi lapjaiban. - Szépliterat. Ajándék, Uránia, Sas stb. - jelentek meg.

Sebők László (Ethei). Gyöngyösön szül. 1840 június 25-én. A papi pályára lépett. A budapesti középponti papnevelőben elnöke lett az irod. társulatnak s már ekkor több czikket küldött a kath. irányú lapokba s folyóiratokba. 1862-ben misés pappá szenteltetvén, két évig káplánkodott, majd Egerbe került, hol hitszónok, majd 1868-ban theol. tanár lett. 1875-ben szülővárosának óhajára elfoglalja a győri plébániát. 1881-ben elhúnyt. Tevékeny munkása volt az irodalomnak. Különféle hírlapokba százakra menő vezér-, politikai, társadalmi, szépirodalmi, vallási czikket és költeményt írt. Fordított angolból, francziából, olaszból és németből. Hangjegyre alkalmazott költeményeit az Egri Dalcsarnok s a Harmonia hozták.

Serfőző Géza, szül. Nagytályán, 1861-ben. Az egri főgimnáziumot elvégezve, a magyaróvári m. kir. gazd. akadémián fejezte be tanulmányait. Hosszabb gyakorlat után Pest vármegye gazdasági egyesülete 1890-ben titkárának, 1894-ben vármegyei mezőgazdasági előadójává választotta meg. Ez idő szerint is ott működik. A Pesti hazai és az Egyesült fővárosi takarékpénztár a gazd. tanácsosi teendők ellátásával bízta meg.

Sipos András, birtokos, Heves vármegye táblabírája. Költeményei a Magyar Kurirban jelentek meg.

Sivampel József. Szül. 1830-ban, Egerben. 1862-ben pappá szenteltetvén, Hevesen, majd Arlón káplánkodott, honnan 1868-ban Egerbe karkáplánná nevezték ki. Később a tanítóképzőben tanári állást kapott s egyszersmind a liczeum gondnoka lett. 1890-ben nyugalomba ment s 1902-ben meghalt. Tanári pályáján élénk munkásságot fejtett ki, főleg a természettudományok terén.

Skody József, (1830-1902). Mint nagyiváni plebános húnyt el.

Spetykó Gáspár, szül. 1816-ban, Gyöngyösön. Iskoláit félbeszakítja s két évig nevelő, azután egy évig francziskánus noviczius, utána három éven át Vidéki néven színészkedik országszerte. 1841-ben már egri jogász, s 1845-ben letevén az ügyvédi vizsgát, szülővárosában telepedett le. A szabadságharczban mint nemzetőr vett részt. Hazafias versei miatt az abszolút kormány 1852-ben az ügyvédségtől eltiltotta s azt csak 1858-ban, személyes királyi kihallgatás után, folytathatta. 1865-ben meghalt. Társadalmilag nagy szerepet vitt: Felolvasásokat tartott, műkedvelő-előadásokat rendezett, még a gyöngyösi czigányokat is egyesíteni tudta három évre zenetársasággá, melynek ő volt az igazgatója. Az írókkal - Vahot I., Beőthy L., Sárosy Gy., Zalár József - levelezésben s barátságban állott.

Stefanovszky Sándor, szül. 1823-ban, Egerben. 1847-ben lett misés pap. Sokáig működött mint liczeumi, majd jogakad. tanár. Mint egri kanonok halt meg, 1907-ben.

Stiller János Bernardin, sz. fer. r. áld. pap, főgimn. tanár, szül. 1868-ban, Gyöngyösön. Kolozsvárott szerezte meg a tanári oklevelet, 1893-ban. 1892-től szülővárosában a közs. kath. nagygimnáziumnál, ennek államosítása óta az áll. főgimnáziumnál működik. Beutazta Európa több országát. 1907-ben a híres gyöngyösi skytha-sirleletet megmentette s a Nemz. Múzeumnak ajándékozta.

Strasser (Utas) Zsigmond, vármegyei tisztviselő, szül. 1865-ben, Gyöngyösön. Az állatorvosi pályát abbahagyva, vármegyei hivatalt vállalt s először Gyöngyösön, 1905 óta Egerben működik.

Szabó Ignácz. Eger városnak évtizedeken keresztül közismert Náczi bácsija. Nemzedékek kerültek ki iskolájából. Szül. 1832-ben, Egerben. Épen elvégezte középiskoláit, mikor a szabadságharcz kitört s beállt Bem seregébe. Azután tanár lett s 1858-ban elfoglalta katedráját az egri gimnáziumban. A tanügyet 35 esztendeig szolgálta. 1893-ban ment nyugalomba. Univerzális ember volt: a hittantól kezdve tanított minden tárgyat. Az 1870-es években a bölcselet magántanára volt az egri jogakadémián. 1896-ban a Sz. István-Társulat választotta irod. osztályának tagjai sorába. - Nem pihent még a nyugalomban sem: Eger város irattárát rendezgette haláláig, 1900 július 2-ig.

Szabó László (Bártfai), bölcs doktor, M. N. Múzeumi segédőr, a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság igazgató-választmányi tagja és jegyzője, szül. 1880-ban Gyöngyösön. 1904-ben doktori, 1906-ban tanári oklevelet szerzett. 1904 óta van a Múzeum Széchenyi-könyvtárában.

Szaitz Antal Mária (Leó), a XVIII. sz. végi felvilágosodás irodalmának éles tollú ostorozója. szül. 1746-ban. 1764-ben Jentendorfban belépett a szerviták rendjébe. 1769-ben misés pap lett. Eleinte Bécsben alkalmazták lelkipásztornak, de 1772-ben kívánsága szerint Magyarországra került s 1773-tól rövid megszakítással haláláig, 1789-ig, az egri rendház tagja volt. Az új magyar irodalom megindítójával, Bessenyei Györgygyel s a felvilágosodott írók, főkép Szacsvay Sándor vallásellenes írásaival még Bécsben megismerkedett 401s alig foglalta el egri állását, azonnal hozzáfog egyháza védelméhez. Bár jóformán egyedül marad a harcztéren, készültsége, egyenessége és bátorsága gátat tud vetni Szacsvayék istentelen czélzatainak.

Szalay József, néptanító Gyöngyösön, hol 1840-ben született.

Szana Tamás, a Petőfi-társaság főtitkára, a Kisfaludy-Társaság tagja s az Uránia tudományos színház igazgatója, újabb irodalmunk első rendű esztétikusa és műkritikusa. Szana Pál alispán és Nagyoroszi Farkas Terézia fiaként született 1844-ben, Tiszafüreden. Pesten 1876-ban ügyvédi oklevelet szerzett, de sohasem ügyvédeskedett, hanem mint író működött. Irói munkásságának nagy érdeme, hogy megismertette a külfölddel hazánk irodalmát és művészetét. Sokat utazott Német- és Olaszországban s gazdag tapasztalatait érdemes tanulmányokban értékesítette. Műveinek jó részét irod.-történeti kutatások, adalékok teszik, melyekkel nagyban hozzájárult, hogy íróinkat, mint embereket is megismerhessük. A legtöbb szépirodalmi s pol. lapnak s esztétikai folyóiratnak munkatársa volt, ezekben jelentek meg nagy költőinkről, mint pl. Berzsenyiről (Hon), a két Kisfaludyról (Figyelő), Tóth Kálmánról, Petőfiről (Koszorú), Arany Jánosról (M. Szalon), stb. festőinkről: Munkácsyról s Barabásról (Vasárnapi Ujság), Lisztről (P. Napló) stb. írt becses czikkei. Egy-egy kedves jellemvonást, a nagyok éltének egy-egy derűs-borús epizódját örökíti meg ezekben, melyeknek legnagyobb érdemük az, hogy önálló kutatásainak eredményei. Élete folytonos munkában telt. 1908 február 11-én tette le örökre munkás tollát.

Szapár József, jogi doktor, szül. 1868-ban, Egerben. Költeményeket írt az egri lapokba s egy kötet költeményt adott ki.

Szécsi Ferencz, jogi doktor, szül. 1861-ben. Jogi tanulmányait a budapesti és lipcsei egyetemeken végezte. A fővárosban ügyvédkedett; 1904-ben hatvani kir. közjegyzővé nevezték ki. Beutazta majdnem egész Európát s a Kelet egy részét; utazásairól számos czikket írt a fővárosi lapokba. Sok évig állandó munkatársa volt a "Borsszem Jankó"-nak, melynek Bukovay Absentius alakját ő teremtette meg. Ötszáznál több, kivált humoros tárcza-czikke jelent meg a főváros legnagyobb újságaiban, melyek egy részének most is állandó dolgozótársa. 1896-tól, mint a budapesti Vígszínház társalapítója és dramaturg-igazgatója, (1900-ig), számos külföldi színdarabot fordított magyarra s dolgozott át. "Utazás az özvegység felé" cz. vígjátékát (bemutató-előadása a Nemzeti Színház-ban 1904-ben) a magyar vidék összes színházaiban és Ausztria s Németország legelső színpadain előadták. 1907-ben a Petőfi-Társaság tagjául választotta. A Magyarországi Kir. Közjegyzők Egyesületé-nek főtitkára.

Szederkényi Nándor. A vármegye főispánja, szül. 1838-ban, Egerben. Politikai pályájának méltatását másutt adjuk. Irodalmi működését 1862-ben kezdte, 402mikor a Mátra cz. pol. lapot megindította s másfél évig szerkesztette. 1873-ban mint a dunapataji ker. országgy. képviselője, a Magyar Ujság szerkesztője volt. Számos czikke jelent még meg a Pesti Naplóban, a Honban, az Egyetértésben stb.

Szegedy Ferencz Lénárd, egri püspök, theol. tanulmányait Bécsben s a római kollégiumban végezte. Gyorsan haladt az egyházi hierarchiában, 1669-ben lett egri püspök. A kath. énekköltészet egyik nevezetes jelensége fűződik nevéhez: a Cantus Chatholici Latino-Hungari, cz. méltóságos egri püspök Úrnak Ő Nagysága akarattyából és bővkezű adakozásából... Cassoviae, 1674. Ugyancsak ő adta ki 1672-ben a Rituale Strigoniense újabb átdolgozását.

Széky István, áll. főgimn. tanár Gyöngyösön, szül. 1862-ben, Tiszaigaron. 1888-ban tett tanári vizsgálatot. Tanárkodott Budapesten, Zomborban, 1898-ban pedig a gyöngyösi áll. főgimnáziumhoz helyezték át. Azóta itt működik, részt véve a kulturális és jótékony egyesületek vezetésében.

Szepessy Ignácz báró (Négyesi). Pécs nagynevű püspöke Egerben született, 1780-ban. A teol. tanulmányok elvégzése s fölszenteltetése után már 25 éves korában egri plebános. Lelkipásztori tevékenysége következtében már 28 éves korában kanonok lett. 1820-ban erdélyi püspök, honnan nyolcz év mulva a pécsi püspöki székre ment át, hol úgyszólván minden jövedelmét a jótékonyság s tudomány oltáraira helyezte. 1838-ban halt meg. Nevéhez fűződik a Káldi-féle szentírás első átdolgozása és kiadása: Pozsony, 1831-35.

Szmida Viktor, egri e. m. pap, 1875-85-ig liczeumi jogtanár, majd kömlei, 1906-tól bogácsi plebános.

Szolcsányi Hugó, egri liczeumi jogtanár volt 1873-1893-ig. Számos szakczikket írt.

Szőke Sándor, egri tanítóképző tanár, neveléstani író. Szül. 1859-ben. 1878-ban nyert oklevelet s a somogymegyei Nagybajomban tanítói alkalmazást. Innen a közel Sárdra került, hol a Somssich család gyermekeinek lett nevelője. 1884-ben Egerben, előbb egyik külvárosban, majd a liczeumban kapott állást. Samassa József, egri érsek, 1887-ben megbízta a tanítóképzőn a gyakorlótanítások vezetésével, a mely működését 22 év óta folytatja. Ez irányú megbízatását később kiterjesztették az érseki tanítónőképző-intézetre is. Nagy buzgalmat fejtett ki az egyházmegyei és országos tanítóegyesületi működések körül. 1894-ben a budapesti Paedagogiumban letette a nyelv- és történettudományi szaktárgyakból a polgári iskolai tanképesítő vizsgálatokat. Azután még négy tanári továbbképző-tanfolyamon vett részt. 1896-ban mind a fitanítóképző-intézetbe, mind az angolkisasszonyok tanítóképző-intézetébe is rendes tanárrá nevezte ki az érsek. Ebben az állásában máig megmaradt. 1885 óta igazgatója az egervárosi kereskedőinas-iskolának. Az orsz. kath. tanügyi tanácsnak és könyvbíráló bizottságának is tagja.

Szuhányi Ferencz, bölcs. s hittud. doktor, pankotai apát. Szül. 1742-ben, Egerben. Már mint jezsuita, hírnevet szerzett tanári buzgóságával. A szerzet eltörlése után világi pap lett, gimnáziumi tanár, majd a kassai akadémia tanára, végül a kassai tankerület főigazgatója. 1824-ben halt meg Kassán.

Szvorényi József. A magyar nyelvészeti és pedagógiai irodalom úttörője, született 1816 július 5-én. Kisfaludy Auróráival már diákkorában megismerkedett, s az ott olvasott minták szerint maga is próbálkozott a költészet terén; de még buzgóbban folytatta kisérleteit a szeminárium magyar iskolájában, melynek 1835-ben egyik alapítója volt. Ugyancsak ez évben jelennek meg első zsengéi, néhány lírai s elb. költeménye a Honművész lapjain, Romvay álnév alatt. 1837 nyarán Pájer Antallal s még két más társával utazni ment, hogy tapasztalatait növelje. Buda és Bécs megtekintése után a dunántúli városokat járták be; megfordultak Zirczen is, a cziszterczi rend anyakolostorában. Ez a látogatás fordulópont volt életében. 1838-ban átlépett a cziszterczi-rendbe. Zirczen töltött novicziusi éve alatt Megelégedésünk alapjáról cz. vallásos értekezést küldött az Anastasiába. 1839-ben már a székesfehérvári gimnázium tanára, 1840-ben fogadalmat tesz és fölszentelik. Régi nyelvészeti gyűjteményeinek rendezgetésével foglalkozott épen, midőn 1843-ban a magyar tudós-társaság a magyar ékes szókötésre pályázatot hirdetett. Összeállította a már kész anyagot s Magyar ékesszókötés czímű pályamunkájával, mely 1846-ban jelent meg, nemcsak a 100 arany s az ezüst bilikom pályadíjat nyerte meg, hanem a tudós világ becsülését is. Munkája az alig 30 éves tudósnak utat nyitott az akadémiába, mely még az évben levelező-tagjául választotta. Beköszöntőjét az 1847-i nagygyűlésen tartotta meg: A magyar közmondások és példabeszédek szelleme és vegyes elemeiről cz. értekezésével. 1851-ben Egerben találjuk. Itt írja meg A régi Fejérvár és altemplomai cz. régészeti értekezését. Az egri gimnázium vázlatos történetét s Ékesszólástan czímmel pályamunkáját iskolai könyvvé dolgozta át. Közben egy-egy czikket ír a Divatcsarnok, Családi Lapok stb. számára. 1851-ben írja meg A classica litteratura, vagy a görög és a római remekirodalom történetét s 1853-ban főkép a női olvasóközönség számára kiadja bölcselmi leveleit, az Örökzöldeket. Ez Pájer, az ott fürdőző Szemere Pál, kik élénk összeköttetésben állnak az irodalom magyar tudományos műszótár szerkesztése czéljából. Ekkor rendezte sajtó alá a középiskolák alsó osztályai számára szerkesztett négy kötetnyi Olvasmányait is. 1867-ben az egri gimn. igazgatóját, Juhász Norbertet a kassai tankerület főigazgatójává nevezte ki a király. Örökébe Sz. lépett. 1867-ben jelentek meg a Magyar irodalmi szemelvények, 1869-ben A magyar nemzeti irodalom rövid ismertetése, 1871-ben az elméleti és gyakorlati nyelvkönyv és 1873-ban A magyar irod. tanulmányok kézi könyve cz. munkái. Az akadémián Árvay Gergely, Tárkányi Béla s Danielik János fölött mondott emlékbeszédeket. Ő honosította meg intézetében az irodalmi matinékat. Utolsó nagyobb munkái Vitkovics Mihálynak és Szemere Pálnak életrajza s munkáiknak kiadása. 1886-ban a király a Ferencz József-rend lovagkeresztjével, az Akadémia pedig tiszteleti tagsággal tüntette ki. 1892-ben a kir. főigazgatói czímet kapta, 1893 deczember 11-én meghalt.

Tariczky Endre, a vármegye régészeti múzeumának alapítója. 1818-ban szül. Gyöngyösön. 1835-ben lépett az egri szemináriumba s 1842-ben lett misés pap. Előbb Tiszanánán, 1846-ban Jászárokszálláson s 1853-ban Zsérczen pap. A szabadságharcz idején hazafias szónoklataival tünt föl. 1862-ben megkapta a tiszafüredi plebániát, azóta itt él papi tevékenységének s tudományos búvárkodásainak. - 1892 szeptember 20-án mondotta aranymiséjét, mely alkalommal Tiszafüred képviselőtestülete díszpolgárává választotta s megfestette életnagyságú arczképét a Múzeuma számára. 1896-ban gyűjtés útján Tass és Szabolcs honfoglaló vezérek emlékére hatalmas emlékoszlopot állított Tiszafüreden. 4041902. szept. 10-én mutatta be gyémántmiséjét, mely alkalommal aggkorára való tekintettel, adminisztrátort nyert oldala mellé. 1907-ben nyugdíjba lépett. Kiváló érdeme a "Tiszafüredi régészeti egyesület és múzeum" megalapítása, melynek gazdag gyüjteménye van. Érdemei elismeréséül arany érdemkereszttel tüntették ki. A történelem s régészet terén tekintélyes nevet vívott ki s már 1842 óta jelentek meg számos idevágó czikkei és értekezései.

Tárkányi Béla. A vallásos költészet kiváló művelője. 1821 január 2-án született. 1836-ban az egri papnevelő intézetbe lépett. Korán kezdett verselgetni s már, mint másodéves hittanhallgató, dicséretben részesült a Kisfaludy-Társaság pályázatán Honáldozat cz. balladájával. Ettől kezdve mind gyakrabban találkozunk nevével a szépirod. lapokban, s midőn Klopstock Messiásából néhány éneket lefordított, Toldy Ferencz örömmel üdvözölte s buzdította az egész mű lefordítására. 1844-ben fölszenteltetvén, Szenterzsébetre küldték káplánnak. Másfél év mulva Pyrker érsek udvarába hívta s titkárjaként külföldi útjaira is magával vitte. Bartakovics érsek szintén maga mellett tartotta 1858-ig, mikor saját kérelmére egyeki plebánossá nevezte ki. Egyeki magányában hozzálátott irodalmi terveihez. A népénekeket tanulmányozta át először is, azokat kijavítva, kibővítve, nagy gyűjteményét Énektár czímen Zsasskovszky Ferencz és Endre hangjegyeivel ki is adta. Érseke 1852-ben a Káldi-féle Szentírás-fordítás átdolgozásával bízta meg. A nagy készültséggel s magyaros nyelvérzékkel végzett munka az apostoli Szék jóváhagyását is megkapta s azóta a magyar kath. egyház T. átdolgozásában használja Káldi fordítását. A zsoltárok könyve 1860-ban, Az ó- és újszövetségi szentírás 1865-ben jelent meg. A kath. hívők részére számos imakönyvet állított össze. Folyóírataink s Almanachjaink lapjain megjelent költeményei (Sz. Háromság titka, Meliton és anyja, Coriolán) hamar szárnyra kapták nevét. Költeményeinek első kiadásához Toldy Ferencz írt életrajzot (Pest 1857.) A Szent István-Társulatnak előbb aligazgatója, majd alelnöke lett. Az Akadémia még 1858-ban levelező-tagjának választotta, 1867-ben pedig a Kisfaludy-Társaság sorozta tagjai közé. E kitüntetést a Messiás teljes lefordításával köszönte meg (Pest, 1872). Jeles szentírás-fordítása jutalmául a pápa kamarássá, 1868-ban a király egri kanonokká s később-bors-monostori apáttá nevezte ki. A nyolczvanas évek elején régi keletű szívbaja erősebben lépett fel, mely 1886 február 16-án ki is oltotta életét.

Telekessy István. Rákóczi püspökének méltatása nem tartozik e szűk keretek közé, itt csak röviden említjük meg, hogy Egernek e mártir püspöke irodalmilag is munkálkodott.

Timon Ákos, jogtud. doktor, egyetemi tanár. Szül. Egerben, 1850-ben. Állami ösztöndíjjal külföldi egyetemeket látogatott. 1877-ben a győri jogakadémia tanára lett, 1891-ben pedig a budapesti egyetemre a magyar alkotmány és jogtörténet újonnan szervezett tanszékére nevezték ki. Ezzel egy időben József főherczeg rábízta fiának, József Ágostnak két évig tartón jogi oktatását. A mikor az országos kath. kongrua-bizottság Samassa egri érsek elnöklete alatt új szervezetet kapott, 1894-ben ennek középponti előadójává őt választották meg. Elkészítette a lelkészi s a nagyobb egyházi javadalmak jövedelmeinek összeírására vonatkozó szabályzatokat. Vezette a jövedelmi összeírások revizióját. Ő készítette a nem kath. hitfelekezetű lelkészek kongruájának rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot (1898:XIV. t.-cz.), úgyszintén a kath. lelkészek és segédlelkészek kongruájának rendezésére vonatkozót is (1909 XIII. t.-czikk.) 1896-ban a király miniszteri tanácsosi czímmel, 1909-ben pedig kiváló érdemeiért a Szt. István-renddel tüntette ki. 1891 óta tagja a Szt. István-Társulat igazgató-tanácsának s az ott működő tudom. és irod. osztálynak és a második szakosztálynak több éven át előadója volt. - 1907 óta a magyar társadalmi tudományi egyesület igazgató-választmányának és 1908 óta az országos közművelődési tanácsnak tagja.

Timon Béla, mérnök, az előbbinek öcscse, szül. Egerben 1852-ben. Tanulmányai befejezése után 18 évig hol a középtiszai, hol a heves-szolnok-jászvidéki ármentesítő társulatnál volt mérnökként alkalmazva. 1894-től az egri káptalan uradalmi mérnöke. Az orsz. vízépítési hivatalnak a Tisza-szabályozás folytatására vonatkozó tervezetét 1891-93-ban megjelent tanulmányaiban megbírálta.

Tittel Pál, szül. 1784-ben, Pásztón. Fölszenteltetése után Fischer érsek 1806-ban a liczeum mennyiségtani katedrájára nevezte ki. Négy évig tanított itt, majd Bécsbe ment, hogy ott magát a csillagászatban alaposabban kiképeztesse. A sok munka megrendítette bár egészségét, érseke segítségével még Göttingába is elment, hol az akkori idők leghíresebb csillagászaival szoros barátságba jutott. Innen Párizsba, majd Londonba ment s gazdag ismeretekkel tért vissza hazájába, hogy felajánlja a hazai tudománynak szolgálatait. Egyideig az egri csillagvizsgáló intézetnek volt igazgatója, 1824-ben a kormány a pesti egyetem tanárává s a szentgellérthegyi csillagvizsgáló vezetőjévé nevezte ki, hol hét évig működött. 1831-ben halt meg. Vörösmarty szép epigrammával búcsúzik tőle. Az Akadémia mindjárt megalakulása után tagjai közé választotta.

Tordai Ányos, bölcs. doktor cziszt. r. főgimn. tanár. Szül. 1879-ben. 1895-ben Egerben a cziszterczi rendbe lépett. 1902-ben áld. pap lett. Előbb a székesfehérvári, 1904 óta a pécsi, s 1909-től a bajai főgimn. tanára. Az Egri Híradóban, melynek három évig munkatársa volt, jelentek meg első költeményei s tárczái. Írt azonkívül költeményeket a Máriakert s Hírnökbe, a Pécsi Közlönybe s Pécsi Naplóba, a Religióba, Magyar Szemlébe s Kath. Szemlébe.

Tóvölgyi Titusz, író, szül. Egerben, 1838-ban. Gazdasági és állatorvosi intézeteket látogatott, azonban később teljesen az íróskodásra adta magát. Arany Koszorújában kezdte az elbeszélő irodalmat művelni. A hetvenes és nyolczvanas évek kedvelt regényírója lett, bár később túlzott romantikus irányú és reálista regényei hamar feledésbe mentek.

Török Kálmán, gyöngyösi plebános, országgyűl. képviselő. 1865-ben szül. Detken. 1891-ben pappá szenteltetvén, Hevesbátoron, Kistályán, Miskolczon s Gyöngyösön káplánkodott, honnan Samassa érsek Egerbe hívta, hol a Foglárintézet aligazgatója s főszékesegyházi hitszónok lett. Innen ismét Gyöngyösre jutott, hol a plebániai javadalmat elfoglalta. 1903-ban egyházkerületi felügyelővé s alesperessé nevezte ki főpásztora. 1906-ban Gyöngyös város országgy. képviselőjévé választotta. Azót alig van olyan mozgalom, a melynek irányítója nem Török lenne. 1909-ben a király patai főesperessé és somogyi préposttá nevezte ki. Míg e nagy tevékenység le nem foglalta, foglalkozott az irodalommal is s különösen az egyházjog művelésében tünt ki.

Török Konstant, cziszt. r. főgimn. tanár, szül. 1859-ben, Felnémeten. Pappá szentelték 1884-ben. Tanárkodott Székesfehérvárt, Egerben s Baján, újra Fehérvárt s mint ilyen halt meg Egerben, 1902-ben.

Türk Frigyes, főgimn. okleveles tanár. Szül. 1854-ben. 1873-76-i végezte a budapesti egyetemen a fil. szakot. Egernek s a vármegye régi történetének egyik legalaposabb ismerője. Bartalos Gyulának a kutatásokban s a gyűjtemények elrendezésében buzgó munkatársa. Számos értekezést, ismertetést, jellemrajzot s Egerre vonatkozó történeti tanulmányt írt.

Udvardy László, jogakad. tanár az egri érs. liczeumban, 1874-től máig.

Vachott Sándor, 1818 november 17-én született Gyöngyösön, a mai, róla nevezett Vaschott-utczában, hol szülőházát kegyeletes városa emléktáblával jelölte meg. Atyja, Imre, korábban uradalmi ügyész, majd Heves vármegye táblabírája volt. Korán anyátlan árvaságra jutott Imre és Kornélia testvéreivel: anyját a pestis ragadta el. Az eperjesi ev. liczeumban Sárosy Gyula buzdítására mind sűrűbben kezdett a múzsáknak áldozni. Jogi tanulmányai végeztével Kapy István sárosvármegyei főjegyzőnél volt Sárosyval s Imre öcscsével együtt törvénygyakorlaton, honnan ugyancsak e czélból Nógrádba ment. Versei 1838-ban kezdenek már az Athenaeumban megjelenni. 1841-ben Pesten letette az ügyvédi vizsgákat, de ügyet sohasem vállalt, teljesen önművelésének élt. A pesti írói körrel csakhamar benső barátságot kötött. 1845-ben nőül vette Csapó Máriát, Petőfi szerelmesének: Etelkának nővérét. Ezután felváltva, hol Pesten, hol tápiósági kis birtokán élt gazdaságának és a költészetnek. Első kísérletei nagy reményeket keltettek. Ott találjuk ama 12 magyar író között, kiket az átalakult Kisfaludy-Társaság első sorban tagokul felvett. A társaságba A külföld rabja cz. költeménynyel köszöntött be, melyben a szerencsétlen Lovassy László tragikus sorsát tolmácsolja s e költeménye az Akadémiába is útat nyitott neki (1843.) Költeményeit összegyűjtve, 1845-ben adta ki V. S. versei czímen, ezeket követte Báthory Erzsébet történeti elbeszélése két énekben (1847). A 48-as kormánytól hivatalt vállalt, de a szabadság lezajlása után visszavonult rédei birtokára, hol egy ideig az Arany trombita szerzőjét: Sárosy Gyulát rejtegette. Besúgók szavára elfogták s az Újépületbe zárták. A szenvedésektől lelke megtörött s börtönében öngyilkos akart lenni. Mikor több havi fogság után visszakapta szabadságát, lelke nyugalmát elvesztette. Neje őrangyalként állt mellette. Végre báró Eötvös József kieszközölte, hogy fölvették a budai Schwartzer-intézetbe. Itt halt meg 1861 április 9-én. Költeményei még két kiadást értek, egyiket (1846) Imre öcscse adta ki, legteljesebb a Kisfaludy-Társaság kiadása 1869-ből. Ábrándozásra hajló kedélyének hű tükre költészete. A családi élet boldogságát alig zengte melegebb hangon valaki őnála. Nagybátyjának, Györgynek emlékét három szép költeménye őrzi. Kornélia nővérének, kit Erdélyi János, szintén jeles író vett nőül, halálára mély érzésű elegiát írt Kornélia emlékezete czímen.

Vahot Imre, az előbbinek testvéröcscse. 1820-ban szül. Gyöngyösön. Míg Sándor inkább a lirai költészet terén vált ki, Imre a drámaírás és lapszerkesztés mezein működött. Tanulmányait bátyjával együtt végezte, de ő is hamar abbahagyta a jogtudományt. Már 1837-ben föltünnek szépirod. dolgozatai a Rajzolatokban. 1848-ban Pestre ment s teljesen az irodalomnak élt. Első színműve a Zách nemzetség cz. történeti tragédia, melyet azonban a czenzura nem engedett 407színre. Az Athenaeumon, Figyelmezőn s Regélőn kívül, melyeknek szépirodalmi dolgozatokat küldött, belső munkatársa volt Kossuth Lajos Pesti Hírlapjának, hol mint vérbeli újságíró, az újdonság és művészet rovatokat vezette. 1844-től kezdve mind gyakrabban szerepel neve a színlapokon. Első vígjátékát Országgyűlési szállás czímen a pozsonyi országgyűlés alatt írta, a honnan a Pesti Hírlap számára a pozsonyi leveleket küldte. Ugyanekkor adta ki (1843) az első Országgyűlési almanachot. Színdarabjai: Még egy tisztújítás. - Farsangi iskola. - Költő és király. - Vén csapodár. - Éljen a honi! - Kézműves. - Bányarém. - Öreg és fiatal orvos. - Budavár ostroma. - Mind a Nemzeti Színház műsorát gazdagította. - 1844-ben Erdélyi Jánostól átvette a Pesti Divatlap szerkesztését. E lap körül össze tudta gyűjteni a fiatalabb írókat - a tízek társaságát - s szépirodalmi lapjaink közül az övé volt a legtekintélyesebb: Petőfi, Tompa, Jókai, Kerényi stb. dolgoztak bele. Ő adott lapjánál Petőfinek is segédszerkesztői állást. Hat füzetben ismertette a Magyar föld és népei-t, zsebkönyveket szerkesztett. A szabadságharcz után még egy ideig lankadatlanul munkálkodott, kiadta a Reményt, majd az oroszok által felperzselt Losoncz javára a Losonczi Phönixet (Arany J.: Daliás idők éposztöredékével). Különféle vállalatokat indított: a Magyar Thalia Zsebkönyvet, Magyar és Erdélyország képekben cz. folyóíratot. A nagyvilág képekben cz. ismertetést, de ezek már rövid életűek voltak. 1853-ban adta ki Ködfátyolképek czímen összegyűjtött elbeszéléseit s humoros rajzait három kötetben. 1856-ban a Budapesti Visszhang szerkesztője lett, utolsó nagyobb vállalata a Napkelet cz. hetilap volt, mely jó ideig fönnállt, de a Pesti Divatlap színvonalára már nem emelkedett. Munkás élete után az újabb kortól majdnem elfelejtve, csöndes visszavonultságban élt haláláig, mely Budaújlakon 1879 február 11-én érte utól.

Vágássy Gyula, egri egyhm. pap. Szül. 1860-ban, Egerben. Jelenleg tarnaszentmiklósi plebános.

Vándorfy János, egri egyhm. pap. Szül. 1866-ban, Gyöngyösön. 1889-ben lett misés pap, több évi káplánkodás után 1895-ben bánhorváti, 1905-ben kenderesi plebános lett.

Vass János, Hevesvármegye tb. főjegyzője, szül. 1873-ban, Egerben. 1899-ben a budapesti tud. egyetemen jogtudományi tudorrá avatták, 1896-óta előbb mint szolgabíró, utóbb mint aljegyző működik a vármegye szolgálatában.

Végh Kálmán Mátyás, egri egyházm. pap. Szül. 1864-ben. 1887-ben lett misés pap; legutóbb ároktői plebános. Volt egri tanítóképzőintézeti tanár és hitszónok is.

Vértesi Arnold, kedvelt regényíró, szül. 1836-ban, Egerben. Már kilencz-tíz éves korában verselgetett. Mint 13 éves fiú, beállt a honvédek közé s részt vett a temesvári csatában. A pesti egyetemen hallgatta a jogot az 1850-es években, azonban az elbeszélő irodalom terén elért sikerei csakhamar elszólították a jogi pályától. Első elbeszélése Mór király czímen 1856-ban jelent meg a Vadnay K. szerkesztette Hölgyfutárban. Ezt sűrűn követték a többiek, úgy hogy három év mulva már két kötet történeti elbeszélést bocsátott közre. Szépirodalmi működése mellett a Fekete leves czímű élczlapot indította meg. Szerkesztette a Divatcsarnok, 408Harang, Képes Világ, Pesti Hírlap czímű lapokat s egyideig a Magyarország és a Nagyvilágot. Az 1880-as években Debreczenben a Debreczeni Ellenőrnek volt előbb szerkesztője, majd kiadótulajdonosa. Később újra Budapestre tette át lakását s azóta is egyike legtermékenyebb regényíróinknak.

Vértesy Gyula, jogi doktor, szül. 1868-ban. A jogi doktorátus letétele után a Debreczeni Ellenőr cz. pol. napilapot szerkesztette. Csakhamar állást kapott a balassagyarmati törvényszéknél, de az írói pálya jobban vonzotta s újra Pestre ment, hogy e hajlamát követhesse. Egyideig az Egyetértés szerkesztőségének tagja volt, innen a Fővárosi Lapokhoz ment át. Ettől az időtől kezdve úgyszólván nap-nap után találkozunk nevével a legelőkelőbb lapok hasábjain. Közben a Nemzet segédszerkesztője lett s elvégezvén az egyetemen a bölcsészeti tanszakot is, sűrű egymásutánban írta a szépirod. tárczákon és költeményeken kívül a pedagógiai czikkeket is. Wlassics, akkori kultuszminiszter bevitte a kultuszminisztériumba, a honnan rövid idő múlva mint kir. tanfelügyelő került ki. Jelenleg Temes vármegyének a tanügyét vezeti. Kiváló írói érdemei elismeréséül a Petőfi-társaság 1905-ben tagjává választotta meg, a temesvári Arany János-társaságnak pedig elnöke.

Vincze Alajos, egri egyh.-m. pap, szül. 1809-ben. 1857-ben lépett a szemináriumba, 1863-ban lett misés pap. Öt évig káplánkodott, 1868-ban Bartakovics érsek főszékesegyházi hitszónokká s tanítóképzői tanárrá nevezte ki. Később igazgatója lett ez intézetnek, majd pedig Kálban plebános. Fölszenteltetése óta széleskörű irodalmi tevékenységet fejtett ki.

Vincze Ambró, szül. 1843-ban. Az egri főgimnázium tanára volt 1867-77-ig s ugyanekkor az érseki liczeumban a bölcs. erkölcstan s műv.-történet magántanára.

Visontai Soma, jogi doktor, udvari tanácsos, országgyűl. képviselő, szül. 1854-ben, Gyöngyösön. A jogi pályára lépett és az egyetemen feltünést keltett kiváló szónoki tehetségével s az egyetemi ifjúság hazafias mozgalmainak vezetői közé tartozott. Joggyakornok szülővárosában volt és mint a Közügy czímű pol. lap megalapítója és szerkesztője, nagy publiczisztikai működést fejtett ki. Később Budapesten ügyvédi irodát nyitott. Először Újvidék, majd három ízben szülővárosa, országgyűlési képviselőnek választotta. Jelenleg Ungvár város országgy. képviselője s a függetlenségi negyvennyolczas pártnak egyik vezető tagja. Másfél évtized óta tagja a képviselőháznak, s ez idő alatt élénken részt vett a Ház tanácskozásaiban, különösen az új bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat előkészítésében és tárgyalásában s mint kitünően képzett jogász, számos módosítással járult e törvény tökéletessé tételéhez és gyakorlati keresztülviteléhez. Azonkívül igazságügyi és közgazdasági kérdésekben szólalt fel gyakran. Így többek között az olasz borvám-kedvezmény megszüntetésének indítványa tőle származott, nemkülönben a tengerszem-kérdésben hozott választott bírósági határozatot támadta meg. A Bosznia és Herczegovina annexiójára vonatkozó fontos közjogi és nemzetközi jogi kérdéseket felölelő törvényjavaslat előadójává Visontait választották meg. Mint ügyvéd, közismert nevet biztosított magának. Különösen előnyösen keresett bűnügyi védő. Feltünést keltett Tomics Jásának, a Zasztava szerkesztőjének megvédése. 1905-ben Lujza belga kir. herczegnőnek, férje: Fülöp szász-koburggótai herczeg elleni válóperében, a herczegnő képviselője volt. 1908-ban nyerte el az udvari tanácsosi czímet és ugyanakkor lett a m. kir. Kúria ügyvédi fegyelmi tanácsának tagja.

Vitkovics Mihály, Egerben született, 1778-ban, hol atyja gör. kel. lelkész volt. Szülőházát hálás városa emléktáblával jelölte meg. Jogi tanulmányai végeztével Budán telepedett le s ügyvédi irodát nyitott. Irói hajlamát még Egerben Pápay Sámuel ébresztgette, ki akkor a liczeumban a magyar irodalmat tanította. Első nyomtatott műve báró Orczy József halálára írt ódája volt (Pest, 1804). Később Horváth Istvánhoz írt szép költői levele ismertté tették nevét s maga Horvát, azután Szemere Pál megismertették az irodalom vezérével, Kazinczyval is, a ki azonnal megkedvelte a tüzes lelkű ifjút. Vitkovics Szerb-utczai háza azóta hogy háziasszonyt is vitt bele (1811), másfél évtizeden át legkedvesebb találkozó helye volt a magyar íróknak, hol Virág Benedek, Berzsenyi Dániel, Fáy András is többször megfordultak. Kisebb költeményeit, epigrammjait, költői leveleit szelíd dévajság, néha metsző szatírai él, tiszta életbölcsesség jellemzik. Verseinek első gyűjteménye 1871-ben jelent meg. Színdarabjai: II. Rákóczi Ferencz, Márs Vénuszszal Murány alatt, A megengesztelés, azonban a költő halála után elkallódtak. Irodalomtörténeti jelentősége főkép abban áll Vitkovicsnak, hogy Kazinczy klassziczizmusának hatása alatt is észrevette a népköltészet jelentőségét, s merészelt magyaros népdalokat írni. Jól ismerte nemcsak a magyar, hanem a szerb népköltészetet is. Gyűjtötte a magyar közmondásokat, sürgette a magyar népdalok - ő danának nevezte - gyűjtését és kiadását. A Bácsi szekeresek cz. balladája, A király unokája és Hajkún regéi, melyeket a szerb népköltészetből ültetett át, figyelmet keltettek. Értekezései: Az óhitű magyar írók. A szerbusi nyelv, Szerbia állapotja, 1828-ban halt meg. Halála előtt ő is meghívást kapott az Akadémia szervező bizottságába.

Vochler Alajos, egri egyhm. áld. pap. Szül. Egerben, 1824-ben. 1840-ban kispap lett s 1847-ben szentelték föl. Négy évig káplánkodott, ekkor Egerbe került, hol a szeminárium perfektusa, előbb a gimnázium, majd a tanítóképző tanára, végül a Foglár-intézet aligazgatója. 1859-ben harsányi plebános lett, de javadalmáról lemondott, mire 1862-ben újra Egerben találjuk a jogliczeumi katedrán. 1872-ben kömlői, 1889-ben solymosi plebános lett, itt is halt meg. Kedvvel foglalkozott fizikai tanulmányokkal, a távíróról, villamosságról, a természettudomány végczéljáról stb. írt értekezéseket.

Vrabély Márton. 1877-ben Egerben húnyt el. Ritka szakértelemmel összeállított egész növénytárát, a mátravidéki flórát, összesen 3913 fajban, az egri cziszt. főgimnáziumnak ajándékozta.

Werancsics Antal. Egernek 1557-1569-ig volt püspöke. Szül. 1504-ben. Tanulmányainak végeztével Szapolyai János király préposttá és házi titkárává nevezte ki. Főleg diplomácziai küldetésekkel volt megbízva. 1549-ben Ferdinándhoz pártolt és csakhamar egri kanonok, szabolcsi főesperes, majd esztergomi kanonok lett. Konstantinápolyi küldetéséért előbb a pécsi, 1537-ben pedig az egri püspökséget kapta jutalmul. A drinápolyi békét a törökkel megkötvén, a király az esztergomi érseki székre nevezte ki. 1572-ben királyi helytartó lett. XIII. Gergely 1573-ban bíborossá nevezte ki, de már ez év közepén meghalt.

Werner Adolf, bölcs. doktor., cziszt. r. főgimn. igazgató. szül. 1867-ben, Tiszafüreden. A rendbe lépett 1883-ban, Pappá szentelték 1890-ben, ugyanekkor a székesfehérvári főgimn. tanára lett, honnan az egri főgimnáziumhoz került s 1904-ben a bajai főgimn. igazgatójának nevezték ki.

Werner Gyula, író, volt országgy. képviselő, az előbbinek bátyja. Szül. 1864-ben. 1887-ben Heves vármegye szolgálatába állott. Ekkor kezdte irod. működését először a helyi lapok hasábjain. 1889-ben báró Bánffy Dezső, akkori Beszterczenaszód vármegyei főispán mellé került szolgabírónak. Bánffy lemondása után Alsó-Fehér vármegye főispáni titkára lett, mikor pedig Bánffy miniszterelnök lett, magával vitte Budapestre s ott a sajtóosztály tagjává nevezte ki. 1896-ban a magyarigeni (Alsó-Fehérm.) kerület bízta meg mandátummal. Novellái, költeményei hamar közfeltünést keltettek, s későbbi regényírói munkássága igazolta a hozzáfűzött reményeket. A történeti regénynek egyik legjelesebb művelője.

Zalár József, (családi néven Hizli). Ama kevesek egyike, kik még Petőfi, Vörösmarty, Bajza, Vachott, Sárosy személyes barátai voltak. Gyöngyösön szül. 1825-ben s kispap lett Egerben, de odahagyta a papi pályát. 1848-ban résztvett a függetlenségi harczban s a kiállott viszontagságokba belebetegedett. Fölgyógyulva, szolgálatát újból felajánlotta a honvédelmi bizottmánynak. Jósika Miklósnak, a nagy regényírónak, a bizottság egyik tagjának két jó barátja: Vachott Sándor és Sárosy Gyula mutatta be. Jósikának annyira megtetszett a jómodorú ifjú, hogy rögtön kinevezte történetírónak Damjanics mellé s mellette is maradt a dicsőségesen vezetett tavaszi hadjárat alatt és sok költeményében megénekelte hősi harczait. Világos után Vachottal, Vörösmartyval és Bajzával menekült Nagykárolyig. Innen visszatért Gyöngyösre. Nevelőnek állt be előbb Gömör vármegyében, majd Gyöngyöshalászra, később Pestre, hol egy magán-tanintézetben tanárkodott is és az egyetemre is járt. Már 1849-ben megjelent egy költemény-kötete Szabadság-dalok, - 1855-ben pedig egy újabb Költemények czímmel. Az 1860-iki október 20-iki császári rendelettel beköszöntött alkotmányos kisérlet után a vármegye aljegyzővé választotta. E minőségben bízta meg Heves vármegye azzal, hogy szerkessze meg a vármegye Emlékiratát, a melyben az 1849-61-ig terjedő időközben, az elnyomatás évei alatt történt nevezetesebb események foglaltassanak. Mikor munkálatát a vármegye közgyűlésén felolvasta, mindenkire oly mély hatást gyakorolt, hogy rögtön tiszteletbeli főjegyzővé választották. 1861-ben visszalépett az egész tisztikarral, de 1865-ben újra visszatért a közigazgatás szolgálatába s 1869-ben valóságos főjegyző lett. E tisztében az a kitüntetés érte, hogy vármegyéjének közönsége hálából aranytollal tisztelte meg. Az 1880-as években egyhangúlag a vármegye alispánjának választották s e méltóságát 1897-ben hagyta ott, azóta Egerben élvezi a nyugalmat.

Zudar Sándor, hittud. doktor, Ballán szül. 1852-ben. Mint kassai kispapot, elüljárói a bécsi Pázmáneumba küldték, de közben átlépett az egri egyházmegyébe. Theol. tanulmányainak végeztével, 1878-ban, Egerben theol. katedrát kapott. Jelenleg erki plébános. 1880-tól az Egri Egyhm. Közlönyt szerkesztette több éven át s valláserkölcsi értekezései s tanulmányai részint eredetiek, részint fordítások ott jelentek meg.

Heves vármegye sajtójáról tulajdonképen csak a XIX. század második felétől kezdve lehet beszélni. Első hazai hírlapunknak, a Mercurius Hungaricus-nak tervét ugyan Egerben fogadta el II. Rákóczi Ferencz s innét utasította tábornokait és főtisztjeit, hogy minden nevezetesebb eseményről jelentést tegyenek hozzá. A Mercurius Hungaricus-nak ugyanis az volt a czélja, hogy más államok lakóinak hiteles híreket nyújtson a magyar szabadságharcz állapotáról. (Thaly K.: Az első hazai hírlap. Akad. értek. VIII. köt., IV. füzet.) De a mint ez nem tartozik a vármegye sajtójához, úgy esetlegességnek minősíthető az is, hogy a nagy fejedelem lapjának 4111705-ik évi május 30. száma egri keltezéssel jelent meg. Továbbá a híres egri szervitát, Szaicz Leót, a ki az irodalmi rovatban talál méltatást, a magyar katholikus ujságirás úttörőjének szokás tartani. 1785-ben, 1788-ban, 1789-ben és 1790-ben megjelent kötetei ugyan nem viselik magukon a hírlap vagy folyóirat bélyegét, bár időszerűen jelentek meg s aktuális kérdésekkel foglalkoztak, mégis figyelmet érdemelnek, mert a sajtó fontosságát gyakran és nyomatékosan hangoztatják.

A magyar ujságírás maga is csak 1780 táján kezdődik, tehát Heves vármegye sem látszhatik elmaradottnak a sajtó terén. A közélet viszonyai akkor még nem kívánták annyira a nyilvánosságot és a sok mindenféle akadály, a szent-szövetség nyomasztó hatalma, Metternich árgus-szeme, a helytartótanács s a czenzura, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar sajtó csecsemőkorát minél jobban megnyújtsák. Emellett Heves vármegyében az is akadálya volt a helyi sajtó kialakulásának, hogy közel volt Pesthez. Királyaink Bécsben laktak s nyugatról terjedt felénk a műveltség, sőt még a forradalmi szellem is. Mivel pedig Heves vármegye Pestről keletre van, nem esett útjába a nyugatról jövő szellemi mozgalmaknak. Ha mégis érezték a napi értesülések szükségét, kielégítette azt Pest, a honnét másfél vagy két nap alatt Egerig is eljuthatott a gyorskocsi és vele együtt az ujság is.

A "legnagyobb magyar" eszméinek terjesztésére a politikai iratokat s a társaskörök alapítását használta föl. Igy Egerben is az 1833-ban alakult Casinói Társaság hatásának kell tekintenünk, hogy öt év mulva megjelenik az első hírlap, a Héti Lapok, melynek első száma 1838 július 7-én látott napvilágot. Ipar és művészeti közlöny, de mégis csak újság. Bár a szerkesztő-kiadó Joó János rajztanár, e lap nemcsak az iparral és művészettel foglalkozik, hanem a közélet mindennemű jelenségével. is. A "rajzos" Joó János lapja azonban hamarosan kimult s utolsó száma 1838 deczember 29-én jelent meg. Bukásához bizonyára az is hozzájárult, hogy évi előfizetési ára 10 forint, a mi abban az időben igen nagy pénz volt. A Héti Lapok szerkesztő kiadója szívós ember lehetett, mert rövid életű ujságja nyolcz évvel később, 1847 január 1-én föltámadt Hetilap czímmel, a mely már "vegyes tartalmú" volt. Hetenként egyszer jelent meg, de ismét csak a 39-ik számig tudott eljutni és még ugyanaz év szeptember 30-án megszünt. Akkorra már Pestnek olyan lapjai voltak, a melyek jobban kielégítették a szükségleteket. A város és vidék közönsége pedig még nem érezte szükségét, hogy magának legyen sajtója.

A következő éveket teljesen lefoglalta a politika, majd a szabadságharcz a maga feltünő módon megszaporodott sajtótermékeivel. Akkortájt Egerben nem indul meg újság. Érthető, hogy a Bach-korszak sem alkalmas a sajtóügy fejlődésére. Bach Sándor birodalmi miniszter bukásával és a czenzura béklyóinak enyhülésével, az egész országban megindul az újságalapítás. Egerben 1860 szeptember 1-én indul meg az Egri Értesítő és azóta állandóan van Heves vármegye székhelyének legalább egy lapja. Az Egri Értesítő leginkább közgazdasági irányú volt. A politika és szépirodalom helyett - mint beköszöntőjében mondja, - a forgalom, kereskedés és műipar közlönyeként akart a város anyagi fejlődéséhez hozzájárulni. Az Egri Értesítőt Albert Ferencz dr. szerkesztette és Zeisler Lajos adta ki; eleinte hetenként kétszer jelent meg, de már a következő évnegyedtől (1860 deczember 1-től) hetilappá lett. Teljes czíme: "Egri Értesítő. Nemzetgazdászati és Kereskedelmi hetilap. Heves vármegye Gazdasági Egyesülete közlönye". Ekkor már az a törekvése, hogy a vármegye és vidék összes nyilvános életének közlönyéül szolgáljon. Még az év folyamán szerkesztőt cserél s a lap szellemi vezérlését Danielik János, később egri kanonok veszi át.

Eleinte Danielik János szerkeszti az Egri Értesítőből folytatásképen alakult s 1862 január 1-én megindult Egri Postát is. Ennek a hetilapnak, bár ily czímen csak másfél évig élt, két ízben is változott a szerkesztője. Danielik Jánostól 1862 június 1-én Erdélyi József, majd ő tőle július 19-én Szabó Ignácz vette át. Előbb Zeisler adta ki, majd Szabó Ignácz. Az Egri Posta folytatása volt az Eger, melynek első száma 1863 július másodikáról kelt, Vida József szerkesztésében. Az Eger hetenként egyszer jelent meg egy ívnyi terjedelemben; tartalma társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi, később pedig politikai is. Kiadótulajdonosa Pázmán Alajos, egri egyházm. pap, később (1866-tól) a szerkesztők, végre 1879-től a liczeumi nyomda. Szerkesztői voltak: 1871 szeptember 41231-ig Vida József jogtanár; Szabó Ignácz főgimnáziumi tanár 1878 augusztus 1-ig; Fekete Ferencz dr. jogakadémiai tanár, 1880 deczember 31-ig; néhány évig Kiss István dr. jogakadémiai tanár, majd ismét Szabó Ignácz, ki szerkesztője is maradt mindaddig, a míg a lap 1893 szeptember 26-án, XXXII. évfolyamával meg nem szünt. Az Eger különben 1863-ban lett politikai lappá, a mely évben szerkesztője képes lapot akart belőle csinálni, de ez csak terv maradt.

Az Eger folytatásaképen indult meg 1893 október 3-án az Egri Híradó, hetenként kétszer megjelenő, politikai és vegyestartalmú lap, a melyet eleinte Luga László szerkesztett, főmunkatársa pedig Beleznay László volt; majd 1895 deczember 1-től Csutorás László dr. jogakadémiai tanár vette át a szerkesztői tisztet, a ki most is szerkesztője az Egri Értesítő, illetőleg az Egri Posta egyenes leszármazottjának. Az Egri Híradó politikai iránya nemzeti párti volt, mikor pedig e párt megszünt, függetlenségi és 48-as lett. 1863 január 1-én még egy másik hetilap is megindult Egerben Mátra czímmel. Szederkényi Nándor Heves vármegye mostani főispánja szerkesztette s Violet Ottó könyvkereskedő adta ki. Ez a lap azonban rövid életű, mert másfél évi fennállás után, a politikai hatóság sok zaklatása miatt, 1864 júniusában megszünt.

Ettől kezdve jó ideig szünetelnek a politikai, illetőleg társadalmi lapalapítások. E helyett megjelenik Egerben az első élczlap Buzogány czímmel, 1867 április 15-én. Ezt a kőnyomatos heti újságot Joanovics János szerkesztette és Mártonffy György adta ki. Az első szám eleven, volt benne két vers, egy rövid tréfás elbeszélés, képtalány és "élczes buzogányütések." Mivel később nyoma vész, valószínű, hogy több száma nem is jelent meg. 1873 április 26-án indul meg a Bohócz czímű élczlap, melyet a liczeumi nyomdában készített az álneves szerkesztő-kiadó: Kaczagán Viktor. A kis lap minden szombaton megjelent, de 8-10 szám után ugyanaz évben június 30-án megszünt. 1876 áprilisában Dr. Scorbuntius (Endrey Gyula, a későbbi orsz. képviselő) indított Egerben élczlapot Friczi névvel; Kállay Iván adta ki s a Liczeumban nyomták, de a 6-ik számmal megszünt. Még kevesebb ideig élt a Skorpio czímű élczlap, a mely 1879 november 15-én, az akkor meginduló Mátravidék melléklapjaként egyetlenegyszer jelent meg. Dominkovics Mária szerkesztette és özv. Wertheimerné adta ki, de 1880 junius 27-én Jó Bolond szerkesztésében újra megindul. Ismét csak pár számig jutott. A Füllentő czímű élczlap első száma 1880 november 4-én jelent meg Vitéz Háry János (Iklódy Győző) szerkesztésében. Élczei inkább gorombaságok voltak s miután Egerben sok háborúságot csinált, a következő év végén befejezte pályafutását. Kísérletnek tekinthető a Handabanda (1863) és a Kakas (1879) cz. élczlap is.

1878-tól kezdve erősen föllendül a vármegyében a sajtó, az akkori politikai pártharczok hatása alatt. A legelső lap 1878 január 1-én indul meg. Hevesvármegye czímmel, Földváry Kálmán és Endrey Gyula, később pedig Lőrinczfi János szerkesztésében és kiadásában. Hetenként egyszer jelent meg és még egy évig sem élt. 1879 áprilisától kezdve politikai lap. Kiváltképen szépirodalmi irányú volt az 1879 november 15-én megindult Mátravidék, a melynek szerkesztője Dominkovics Mária, munkatársa pedig gróf Vay Sándor (a későbbi D'Artagnan) lett. Ez a lap sem érte meg az első évfordulót. 1880 október 13-án megszünt.

1880 októberében indult meg az Egri Lapok czímű szabadelvűpárti politikai hetilap. Szerkesztője Gáspárdy Gyula ügyvéd, a szépirodalmi rovat vezetője pedig Dominkovics Mária. Ez a lap sem élt sokáig. Csakhamar folytatása lett az Eger és Vidéke, a melyet Gáspárdy Géza ügyvéd alapított. 1884 márczius 12-én jelent meg az első száma. Az Eger és vidéke mint hetilap indult meg, de nemsokára kétszer jelent meg hetenként (kedden és pénteken.) Tulajdonosa és kiadója Kohn Dávid nyomdász, szerkesztői pedig Csoór Gáspár 1887 január 1-től 1889 deczember 31-ig; Gáspárdy Géza, utána Völgyi Gusztáv 1891 február 3-ig, majd április 20-ig Hrubos Árpád. Ekkor egy hónapig a kiadóhivatal volt felelős a szerkesztésért; 1891 május 19-től Klasánszky László és Setét Sándor dr., 1892 jún. 14-től pedig Setét Sándor dr., illetve Beleznay László. Munkatársai közül legkiválóbbak Kemechey Jenő és Lipcsey Ádám. Az Eger és Vidéke 1894-ben Egri Ujsággá alakult át, kiadója és főszerkesztője állandóan Setét Sándor dr., segédszerkesztője 10-12 éven át Kolacskovszky János volt. Politikai iránya ugyanaz maradt, a mi az Eger és Vidékéé volt: szabadelvű párti. Eleinte, épen úgy, mint az 413Eger és Vidéke, kétszer (kedden és pénteken) jelent meg, később utolsó öt évében egyszer: csütörtökön. XV. évfolyamában megszünt, mint hetilap 1908 június 15-én átalakult napilappá. Ekkor Setét Sándor dr. főszerkesztője lett, felelős szerkesztője pedig Tóth Zoltán. Ez utóbbi néhány hét mulva megvált a laptól s helyét az addigi főmunkatárs, Damó Oszkár foglalta el, a ki ma is felelős szerkesztője a lapnak. Az Egri Ujság szabadelvűpárti volt, majd e párt megszünte után alkotmánypárti, illetőleg pártonkivüli.

1893 július 1-én indult meg az Egri Nyomda részvénytársaság kiadásában a Hevesvármegyei Hírlap s hetenként háromszor (szerdán, pénteken és vasárnap) jelent meg, míg a XII. évfolyamától kezdve kétszer (csütörtökön és vasárnap) jelenik meg. Főszerkesztője kezdettől fogva Babocsay Sándor, felelős szerkesztője kezdettől fogva Pásztor Bertalan dr., míg főmunkatársa Csutorás László dr. 1894 márcziusáig, onnét kezdve pedig Barchetti Károly dr.

A Magyar Bűnügyi Csarnok 1880 október 28-án látott napvilágot, Haraszthy Károly dr. és Fridrich Gyula szerkesztésében és kiadásában. Havonként háromszor jelent volna meg, de a következő évben február végétől márczius végéig, majd ismét az 1881-ik év utolsó két hónapjában szünetelt. 1880 november 15-étől a visszariasztó czím helyett Regélő Themis név alatt jelent meg egy-két ív terjedelemben. Szépirodalmi lett volna, de legtöbbnyire francziából fordított bűnügyi és rémregényeket közölt, azonban helyet adott az eredeti verseknek és prózai munkáknak is. Második évnegyedétől Pridrich Gyula maga szerkesztette, de a második évfolyamot már nem fejezte be.

Eger szép multú lapjának, a Népujságnak első száma 1869 decz. végén jelent meg. Szerkesztője és kiadója Luga László volt, munkatársai pedig Sebők László és Vincze Alajos egri papok voltak. Eleinte háromszor jelent meg egy hónapban, később, 1873-tól, minden héten. 1876-ban Egri Népujság lett és mint ilyen állott fenn 1893-ig. Az Egri Népujság csakhamar országos nevet vívott ki azzal, hogy igazán a nép érdekeit szolgálta. Irálya népies, világos, érthető volt és hatása abban nyilatkozott, hogy 4500 előfizetőjének kétharmada tisztán a népből telt ki. A lap politikai iránya ellenzéki volt. Erős volt a hangja, de durvaság nélkül. Foglalkozott a nép érdekeit érintő társadalmi és erkölcsi kérdésekkel. A Nótárius (Sebők L.) levelei eltörölhetetlen nyomokat hagytak a nép lelkében. A lap iránya vallásos színezetű volt, a nélkül, hogy folytonosan imádkozott volna. Idővel a lép írógárdája nagyon megfogyott, csak Luga és Vincze maradtak mellette megszünéséig.

Ez időszerint a következő politikai és társadalmi lapjai vannak Egernek:

Egri Híradó. Hetenkint kétszer megjelenő politikai és társadalmi lap. XVII. évfolyam. Szerkeszti Csutorás László dr., kiadja az érseki liczeumi nyomda.

Egri Ujság. Politikai napilap. XVI. évfolyam. Főszerkesztő Setét Sándor dr., felelős szerkesztő Damó Oszkár.

Hevesvármegyei Hírlap. Politikai és vegyestartalmú lap. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. XVII. évfolyam. Főszerkesztő: Babocsay Sándor, felelős szerkesztő Pásztor Bertalan dr., főmunkatárs Barchetti Károly dr.

Eger, - a hol annyi az egyházi és világi tanító, - nem került ki a politikai és vegyestartalmú sajtó ápolásában. Kivált az oktatásügy terén keletkezett sok sajtótermék, melyeknek sorát az Egri Egyházmegyei Közlöny cz. egyházirodalmi lap nyitja meg 1896-ban. Eleinte havonkint egyszer, később kétszer jelent meg; azóta megszakítás nélkül fennáll és már XLI. évfolyamában van. Eddig megjelent 40 kötete valóságos tárháza a theologiai, bölcseleti s egyháztörténeti tanulmányoknak. 1869-71-ben szerkesztő: Debreczeni János, 1872-ben szerkesztők: Debreczeni János és Rapaics Rajmund dr. aug. 1-ig. 1872 aug. 1-től 1880 szept. 16-ig szerkesztő Rapaics Rajmund dr.; 1880 szept. 16-tól 1889 júl. 1-ig Zudar Sándor dr.; 1889 júl. 1-től 1906 decz. 31-ig Bőhm János dr.; 1907 jan. 1-től pedig Ambrus István dr. theológiai tanár. Zsendovics József 1869-től 1886-ig volt a lap kiadója. 1886-tól 1907-ig az egyházmegye. 1907-től az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület.

Értékes lapja még Egernek a Népiskolai Tanügy, melynek eredeti czíme Elemi Tanügy volt és csak 1877-ben vette föl mostani czímét, a mikor Répássy Jánosnak Népiskola czímű s az említett évben megszünt nevelésügy lapjával egybeolvadt. Eredetileg az Egri Egyházmegyei Közlöny mellékleteként jelent meg, de 1873-ban elvált a főlaptól; 1894 január 1-jétől 1897 deczember 31-ig 414szünetelt s 1901 január 1-jétől 1903 deczember 31-ig kéthetenkint, egyébként pedig hetenként jelent meg és így most XXXVII. évfolyamát járja. Zsendovics József egri kanonok indította meg és eleinte maga, majd Parizsa János egri róm. kath. tanító támogatásával szerkesztette. 1873-ban Katinszky Gyula vette át. A Népiskolával történt fúzió után Répássy János főmunkatárs lett. Azután Szulik József, az egyházi költő is belépett főmunkatársnak, de csakhamar megvált. 1883-ban Schultz Imre és Fonyó Pál lettek főmunkatársak, de 1889-ben a Fonyó helyébe Boromisza István lépett, kinek helyét rövidesen Dreisziger Ferencz foglalta el. Katinszky Gyula 1891 derekáig maradt a lap szerkesztője és kiadója, s ez évben a szerkesztéssel Kelemen Lajos egri tanítót bízta meg, a ki Schultz Imrével és Dreisziger Ferenczczel 1893 végéig maradt a lap élén. Ekkor a Népiskolai Tanügy beolvadt a Szent István-társulat Népnevelő cz. ekkor megindult lapjába. 1898 január 1-én Breznay Imre tanítóképzőintézeti tanár újból megindította a lapot, Kalovits Alajos és Róvó Lajos főmunkatársak támogatásával. 1899 végén Breznay Imre megvált és a két főmunkatárs vette át a szerkesztést; 1903 őszén Kalovits Alajos is kilépett a szerkesztőségből s azóta Róvó Lajos maga szerkeszti a lapot. Kiadója eredetileg Zsendovics József, 1873-tól kezdve 1903 végeig Katinszky Gyula, 1898-ban és 99-ben Breznay Imre, 1900-tól 1903 őszéig Kalovits Alajos, majd 1907 tavaszáig Róvó Lajos volt, kitől az egri érseki liczeumi nyomda vette át a kiadás jogát. A lap fönntartásához Samassa József dr. egri bíboros-érsek ez idő szerint 1500 koronával járul. A Népiskolai Tanügy megindulásától kezdve mostanig a róm. kath. népnevelés ügyét szolgálja. A népiskolai Tanügy az Elemi Tanügyből és a Népiskola cz. oktatásügyi lapból alakult 1877-ben. A Népiskola maga is fúzió eredménye volt, a mennyiben folytatása a Lonkay Antal Tanodai Lapok cz. lapjának és a Népiskolai Lapoknak, melyeket Zafféry Károly dr. olvasztott össze 1874-ben. Hetenkint megjelenő katholikus oktatásügyi lap volt és Egerhez azóta tartozik, a mikor 1874 deczemberében Répássy János egri érs. tanítóképzői tanárral társult a szerkesztő-kiadó. 1875-től Répássy János egyedül szerkesztette s 1876-ban ő volt a kiadója is, míg nem olvadt a Népiskolai Tanügybe. A N. Tanügynek havonkint megjelenő zenei melléklapja volt 1889-ben és 90-ben a Cecilia, melyet Katinszky Gyula és Hausmann V. szerkesztett.

Az Irodalmi Szemle cz. kritikai folyóirat Luga László szerkesztésében és kiadásában 1876 júliusában indult meg. Tekintélye nőttön-nőtt s lassanként irodalmi fórummá fejlődött. De mivel a szerkesztő elöregedett, s nem bírta a munkát, 1893 decz. 1-én tizennyolcz évi pályafutás után megszünt. Az Irodalmi Szemle folytatása volt az Irodalmi Közlöny cz. egyházirodalmi folyóirat, mely 1894. jan. 1-én indult meg s három évig állott fenn. 1896 végén szüntette meg a szerkesztő-kiadó: Babik József tanítóképző-intézeti tanár.

1896-ban havonkint egyszer, tehát összesen 12 vaskos füzetben jelent meg Egerben a Tanítsatok! cz. egyházszónoklati és hitoktatási folyóirat. Szerkesztette és kiadta Végh Kálmán Mátyás főszékesegyházi hitszónok és tanítóképzői tanár. Főmunkatársai voltak: Gerely József, a mai Egyházi Közlöny szerkesztője és Buday Gerő, zombori főgimn. tanár. Mivel a szerkesztő csányi plebános lett, 1897-ben megszünt.

A Hevesmegyei Tanügy, a kir. tanfelügyelőségnek és a Hevesm. Ált. Tanítóegyesületnek a hivatalos lapja, mely most van XIV. évfolyamában. Jelentős szolgálatot tesz a vármegye népoktatásügyének. 1896 január 7-től, a mikor megindult, 1901-ig a tanítóegyesület tulajdona volt, míg 1901-től a szerkesztőre szállt át a kiadói jog. Kezdettől fogva Kolacskovszky János áll. isk. tanító szerkeszti. Havonként 1 1/2-3 ív terjedelemben jelenik meg.

Más szakbeli lapok közül említésre méltók még a Guttenberg, a nyomdászat és rokonszakma közlönye. Megindult 1865 végén, megszünt 1867 decz. 1. Megjelent havonként kétszer, Tóth István érs. líczeumi nyomdász szerkesztésében. Végrehajtók Lapja. Szakközlöny bírósági és adóvégrehajtók számára. Szerk. és kiadta Iklódy Győző. Havonkint kétszer jelent meg. 1874 jan. 1-től nov. 30-ig, vagyis 11 hónapig állott fenn. - Az Ipartestületi Híradó, az ipartestületek és kisiparosok érdekeit szolgáló heti közlöny volt, melynek összesen három száma jelent meg 1909 febr. 21-től kezdve. Marosi Sándor szerkesztette és adta ki. - A Színházi Ujság az 1908. évi tavaszi szezon alatt (április elejétől május közepéig) naponként megjelent, Dancs Gyula szerkesztésében.

Az alkalmi lapok közül nevezetesek az Egerben tartott (XV.) országos tűzoltó-kongresszus alkalmából 1902 augusztusában (14-18-ig) naponkint megjelenő Eger, melyet Horváth Béla és Vass János dr. szerkesztettek. - Alkalmi lap volt az Egri Dalünnep is, mely az Egerben tartott XVII. országos dalverseny alkalmából naponkint megjelent 1-4 ív terjedelemben, 1907 aug. 8. aug. 19-ig. Szerkesztette Breznay Imre. - Ugyanilyen lapot a magyar orvosok és természetvizsgálók egri (XIII.) országos gyűlése alkalmából is adtak ki 1868 aug. 24-28. napjain, de az inkább csak a gyűlések lefolyásáról számolt be.

Hevesvármegye Hivatalos Lapját a vármegye közönsége adja ki. Első czíme: Hevesvárm. Hivatalos Körözvényei volt és 1876 jan. 1-én indult meg. Havonkint 3-szor, majd később hetenként jelent meg. 1903-ig az alispáni hivatal szerkesztette, azóta rendszeres tartalommal jelenik meg s Puchlin Lajos tb. főszolgabíró szerkeszti. Most XXXIV. évfolyamában van.

Eger város szakszerű lapjai ma a következők: Egri Egyházm. Közlöny, Népiskolai Tanügy, Hevesmegyei Tanügy, Hevesvármegye Hivatalos Lapja.

Gyöngyösnek tisztes múltú sajtója van s lapjai nem mai keletűek. Legelső lapja orvosi szaklap. Cízme: Hasonszenvi Közlöny, alapos ismereteket terjesztő folyóirat a homeopatiából. Szerkesztette és kiadta Horner István s Egerben nyomtatták, mivel akkor Gyöngyösön még nem volt nyomda. 1864 júl. 1-én indult s havonként kétszer jelent meg. 1865 decz. 15-én megszünt.

Gyöngyös második lapja szintén szaklap. A Kézműiparosok Országos Értesítője, iparérdekű havi közlöny, 1871 decz. 23-án indult meg, Streitmann József szerkesztésében s 1872 nov. 15-én megszünt. A szerkesztő 1879 újra megindította ugyane czím alatt, de még abban az évben megszünt s az "Anyagi Érdekeink" cz. lappal egyesülve, a Magyar Ipar szülőjévé lett, mely ma is országos jelentőségű lap.

Legnevezetesebb lapja a városnak a Gyöngyös, mely eleinte vegyes tartalmú, majd 1878-tól politikai, 1879-től pedig ismeretterjesztő és vegyestartalmú lap, 1874-ig Földváry Kálmán, 1874-től Csomor Kálmán, 1876-tól Hanák Kolos és Jakab Géza, 1879-től Csomor Kálmán szerkesztette. 1872-ben keletkezett. - A Gyöngyösi Közügy politikai és vegyestart. hetilap volt. Kohn Mór nyomdájában készült, Lovczányi Pál szerkesztette s a Gyöngyösi Közügyi Egylet adta ki. 1879 ápr. 3-án indult meg s még ugyanaz év decz. 25-én megszűnt, hogy helyet adjon a Közügy cz. lapnak, mely 1880 szept. 30-án szünt meg. Folytatása a Gyöngyösi Lapok Bodon József, nevesebb novellaíró szerkesztésében.

Egyik legrégibb sajtóterméke Gyöngyösnek a Hevesmegyei Gazdasági Egyesület Értesítője, mely 1884-ben indult meg, mint havonként megjelenő lap s ma XXV. évfolyamában van. Czélja és tartalma közgazdasági. Először Csomor Kálmán, majd Baranyai István, végre Engel Hermann szerkesztették. Kiadja a Hevesm. Gazd. Egyesület.

A Gyöngyösnek, Gyöngyösi Közügynek és a Közügynek folytatása a ma is meglevő Gyöngyösi Lapok, mely most XXXI. évfolyamában van. Vegyestartalmú hetilap, mely minden csütörtökön megjelenik s felelős szerkesztője Székely Jenő. - A Hevesmegyei Lapok, melyet Vadász Lajos szerkeszt, most tizennyolcz éves és hetenként egyszer: szerdán jelenik meg. - A Gyöngyösi Ujságot Dudás Adolf alapította 1896-ban és szerkesztette is haláláig, 1903-ig, a mikor a mostani szerkesztő, Székely Ödön dr. vette át. Vasárnaponkint jelenik meg. - A Mátravidék most van a III. évfolyamában. Csomor Béla polg. isk. tanár szerkeszti Barna Jenő számtiszt segítségével. Társadalmi lap, keresztény-szocziális szellemben. - A gyöngyösi sajtónak érdekes terméke volt az Egyesüljünk cz. szocziáldemokrata irányú közlöny, a mely azonban rövid pályafutás után megszűnt 1908-ban.

A rohamosan fejlődő Hatvan község is megteremtette a maga sajtóját. A Hatvani Közlöny félévi pályafutás után megszünt ugyan, de két politikai jelleg nélküli, állandó lapja megmaradt. - A Hatvan és Vidéke 1898-ban indult meg Nyiry Lajos kiadásában és főszerkesztősége mellett. Kezdettől fogva támasza a lapnak Hirling Gyula főszerkesztő, a kitől a felelősséget legutóbb Víg Vilmos vette át. Társadalmi, közgazdasági és irodalmi lap, mely vasárnaponkint jelenik meg. XI. évfolyamában van. - Egy évvel fiatalabb nála a Hatvani Hírlap, melynek tulajdonosa és szerkesztője Sebők Jenő. Az első öt évben Konrád Géza dr. szerkesztette és adta ki. Szintén vegyestartalmú és vasárnaponkint jelenik 416meg. Legnevesebb munkatársa Szécsi Ferencz dr. - Ez évben indult meg Hatvanban a harmadik lap; czíme: Hatvani Ujság és szerkesztő-kiadója Szele Gábor dr. ügyvéd.

Hevesen tulajdonképen csak egy lap van, a Heves és Vidéke, társadalmi, közművelődési és szépirodalmi hetilap, mely vasárnap jelenik meg s most IX. évfolyamában van. Szerkesztői voltak a multban: Maczky Emil, Tomcsányi Ferencz, Bán Ernő, 1907 január 1-től máig Dluhopolszky Bertalan. - 1892-ben Mikola Árpád szerkesztett Hevesen egy Heves czímű napilapot, de csak két hónapig élt, júliusban és augusztusban.

Pásztónak egy lapja van, a Pásztói Hírlap, mely 1907. decz. 1-től a Hatvani Hírlap mellékleteként szerepel. Megindították Sebők Jenő főszerkesztő és Víg Vilmos felelős szerkesztő. Vasárnaponkint jelenik meg és most a Sebők Jenő vezetésével Gyagyovszky Tivadar társszerkesztő és Stahlberg József főmunkatárs szerkesztik. III. évfolyamában jár. - E lap elődjei voltak: a Pásztói Közlöny, melyet Platthy Adorján dr. és Kemény Ödön szerkesztettek, de rövid fennállása után megszünt, továbbá az első Pásztói Hirlap Nigrinyi Ferencz szerkesztésében. Ez utóbbi is csak egy évig élt.

Tiszafüred sajtója sem mai keletű; 1882-ben indult meg az első ujság Tiszafüred czímmel. Társadalmi és vegyestartalmú közlöny volt. Megjelent havonként kétszer. Szerkesztői és kiadói Szelim (Milesz) Béla és Liliomfi (Ligárt János) voltak. Megszünt egy év után, 1883-ban. - Midőn Tiszafüreden 1888-ban az első nyomdát alapították, megindult az újabb tiszafüredi ujság is, Tiszafüred és vidéke czímmel; társadalmi, irodalmi, közgazdasági és vegyestartalmú hetilap volt. Felelős szerkesztője Milesz Béla, kiadótulajdonosa a nyomda volt. A lap hat évig jelent meg, a mikor a nyomdatulajdonos elköltözött és lemondott a lap kiadásáról. - 1894-ben újra megindult a helyi sajtóorganum Tiszafüred és Környéke czímmel; szintén társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilap volt. Megjelent minden csütörtökön. Felelős szerkesztője Himfy Géza, főmunkatársa Milesz Béla, kiadótulajdonosa Kohn Adolf nyomdász volt. 1895-től Milesz Béla szerkesztette, 1897 január végéig, mikor a lap megszünt. - 1903-ban Timon Tihamér mint felelős szerkesztő és Goldstein L. mint kiadótulajdonos, megindították a Tiszafüred czímű közlönyt, mint Tiszafüred és vidékének társadalmi és közgazdasági hetilapját. Egy évre megindulása után ez is megszünt. - 1908 tavaszán a tiszafüredi társadalom körében hirlapkiadó-társaság alakult, mely elhatározta, hogy Tiszafüredi Ujság czímen társadalmi, közművelődési és közgazdasági hetilapot teremt. A lapszerkesztő társaságnak 20 tagja van. A lap, mint a tiszafüredi járásnak és vidékének heti közlönye, 1908 márcz. 12-én indult meg. Főszerkesztője Milesz Béla, felelős szerkesztője és laptulajdonosa Végh József dr., a ki a jelen monografiában a Tiszafüred cz. fejezet történeti részét írta. A lap megjelenik minden csütörtökön Goldstein Adolf nyomdájában.

Egész Heves vármegyében csak két olyan nagyobb város van, mely komolyabban számbavehető színtársulatot megbír. Gyöngyösnek és Egernek vannak is művészi színvonalon mozgó előadásai, de állandó, kőből épült színháza még csak Egernek van, továbbá kisebb méretű arénája Hevesnek. Másutt sehol sem kapott eddig külön hajlékot Thália. Gyöngyösön, Tiszafüreden, Hatvanban, ritkábban Pásztón, csak vendéglők nagytermeiben, nyaranta udvarokon üthet tanyát a múzsa, ámbár Gyöngyösön is foglalkoznak legújabban azzal a tervvel, hogyha kőszínházat nem is, de legalább arénát építsenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a színház és színészet ismeretlen lett volna e vármegyében. Már a XVIII. századból vannak adataink, melyek sejtetni engedik, hogy gyakori vendégek voltak különösen Egerben és Gyöngyösön a színészek.

A világi színpad első nyomai csak a XVIII. század utolsó tizedeiben jelentkeznek. A városi levéltárnak a színészetre vonatkozó legelső adata 1788-ból való. Innen kezdve két évtizeden át gyakran találunk nyomokat, de ezek a német színészet nyomai. 1788. április 26-án tárgyalta "Érsek Eger Városának nemes tanátsa" Berndt Fülöp, akkor Aradon működő színigazgató kérelmét, a ki német nyelvű színielőadások tartására kér engedélyt. A tanács nem teljesítette a kérést, mert - szerinte - Egerben nincs erre elég közönség, de 417meg hely sincs. Az is aggaszthatta a tanácsot, hogy a színtársulat tagjaira vonatkozóan nem kapott erkölcsi bizonyítványt.

Ugyancsak ez a Berndt (néhol Berendt, másutt Bernd) Fülöp kopogtat kérelemmel a következő, 1789. évben és május 6-tól július 22-ig tartózkodik Egerben. Előadásait a cs. és kir. nevelőintézetben (in dem k. u. k. Erzeihungshause) tartja. Itt tartózkodásának utolsó napján bizonyítványt is ad nekik a városi hatóság arról, hogy "mindig szolídan, becsületesen és ajánlásra méltó módon" (immer ruhig, ehrlich und recommendationswürdig) viselkedtek. Pünkösd három napján a május 29-én tartott tanácsülés, a szentségtételre való tekintettel, betiltotta az előadást, kijelentvén, hogy, ha mégis meg akarnák tartani, az előadást megakadályozza és megvonja tőlük az engedélyt. Ugyanaz a tanácsvégzés kötelezi a színigazgatót arra, hogy a taksát pontosan fizesse be és a szegények javára is tartson előadást.

Valószínű, hogy az egri közönség eléggé támogatta a színházat, mert a színigazgató, a ki minden színlap alá odanyomatta az illető darab rövid meséjét és esetleg erkölcsi tanulságát, "még 1813-ban is Egerben alegált." Berndnek ez az utolsó nyoma Egerben; de ugyanez időtájt utolsó nyomaira akadunk a német színészetnek is. Utána még csak Gusch Adolf társulata tartózkodott Egerben az 1812-16. években, de evvel be is fejezi itteni vendégszereplését a német múzsa, a melynek apostolai közül egyébként kísérleteznek engedély-nyerhetésért 1806-ban: Hosszmann József, azután Schautroch György Klagenfurtból és Völker József. A tanács egyiknek sem adott engedélyt, mert szerinte "...nem tanátsos, hogy színigazgató jőjjön a városba, mert vállalkozása kudarczot vallana..."

Kelemen László az első, a ki felsőbb engedélyt nyer magyar színtársulat szervezésére s a ki azt a hármas feladatot vállalta magára, hogy magyar színházat, magyar műsort teremt és ezekhez közönséget szoktat. Nagyon sok küzdelme volt Pest német színészeivel, és el kellett hagynia a fővárost. Társulatát azonban együtt tartotta s megfordult vele a Tiszamenti nagyobb városokban is. Eger város tanácsához 1800 április 15-én fordult Kelemen László a következő kérvénynyel:

Eger város protocollumában erre vonatkozólag úgy döntött a tanács, "hogy itten ollyatén alkalmatosság, mellyben azon Nemes Társaság Játékjait elő adhatná tetszése szerint, nintsen." A Peti színjátszó Társaság 1815-ben kénytelen lévén odahagyni székhelyét, egy töredéke Pest vármegye kísérő és ajánló levelével Miskolczra ment és csaknem másfél évig állandóan ott volt "kivévén azokat a nehány Heteket, mellyeket az ő jó hírnevének nem kevés öregbítésével 418Egerben és Kassán eltöltött." Miskolczra utaztában, 1815 június 22-én kezdette meg játékait Egerben "Ki-ki a saját háza előtt söpörjön" cz. vígjátékkal. Legelőször ezen a napon hallott Eger közönsége színpadról magyar szót. E társulat igazgatója Nagy János volt.

E Nemzeti Theatrumbéli Társaságnak Tettes Nemes Borsod Vármegye által kineveztetett Directorai (Szrógh Sámuel táblabíró, Miskolczi György generális perceptor és Erős József szolgabíró) 1816 novemberében kérvényt küldtek Eger város főbírájához, melyben támogatásért folyamodnak a Miskolczon felállítandó "Játékszínecskéhez." A terv az volt, hogy a színtársulatot "Miskolcz Városában, úgy mint közép- (Centrális) helyben, megfészkeltetik és onnan, meghatározandó időszakokban a Kerületbéli több, azt kívánandó Nemes Városokba is járogatni fognak..." A miskolczi szinikerület felállítására vonatkozó tervet azonban Eger nem méltányolta, mert pár nap mulva - e kérvény tárgyalásával kapcsolatban - ezt iktatja jegyzőkönyvébe: "illyetén tárgyra nézve a Tanáts a publica Cassára nézve nem disponálhat." Mindamellett úgy látszik, hogy a társulat és Eger között megmaradt a jó viszony, mert ezután is többször átjöttek Miskolczról. Egerből keltezve, 1819 június 30-án nyomtatott kérvényeket is küldenek a vármegyékhez, hogy sanyarú helyzetökben segítséget nyerjenek. A kérvény aláírói - Murányiné szül. Lefévre Terézia, Murányi Zsigmond, Benke József, Nagy János, Déry István, Déryné szül. Széppataki Róza, Kőszeghy Alajos stb. stb.

Ide törekedett még 1836 telére Lange Gottfried Lőcséről, kinek énekes és ballet-társulata volt és a legjobb bizonyítványokkal rendelkezett. De mert német volt, nem kellett.

Általában nemcsak a XIX. század első negyedében, hanem a második negyedszázad alatt is szomorú volt a "diátristák" élete. Szigligeti szerint "úgy mint az akkori magyar színészet általában - alkalmi volt az életük." A színjátszó társaságok folytonosan vándorolnak. Eger és Gyöngyös legtöbbnyire a miskolczi társulatnak adott szállást, évenkint két ízben, összesen 8-10 hétig, illetőleg Gyöngyös 5-6 hétig. Igy többször járt Hevesben (1815-19) a Murányi Zsigmond és Benke József társasága, a Kulcsáré, a Balla Károlyé a harminczas, és Nagy Jánosé a negyvenes években.

1833-ban alakul az egri Casinó s ennek nagy termében játszanak a színészek. Ennek az egyesületnek jegyzőkönyvei biztos felvilágosítást adnak a szereplés idejéről, tartalmáról. Mátray (Róthkrepf) Gábor 1833-ban alapítja a "Honművész"-t. Ennek a lapnak színházi tudósításai már egész terjedelmesek. Ezek szerint Balla Károly társulata 1837 november 5-étől deczember 7-ig játszott Egerben.

A műsor eléggé változatos. Volt ebben szomorú-, szín-, néző-, víg-, elő- és utójáték, tüneményes néprege, tréfa, énekkel, meg ének nélkül, honi lovagjáték, bohózat stb. A darabok nemének változatossága mellett legmeglepőbb a sok különös czím, melyek között ilyenek is vannak: Herczeg Kuriatovics, vagy a' munkácsi vár ostroma, 's a' kolostor eredete Cserny hegyén, - Savanyú vízre jött vendégek, - Víg suszterek kék hétfője (blaumontag), - Sajdár és Rurik - vagy Margit szigete Pest és Buda között, - Kakambukiformihorgyeminomen herczeg (3 felvonásos vígjáték).

Azt hihetnők ezek után, hogy Balla Károly társulata valami ripacstrupp volt. Ellenkezően, egyik legjobb színjátszó-társasága volt az egész országnak. Tagjai közül első sorban a híres-neves Dérynét (Széppataki Rózát) említhetjük, a kinek nevét az egész ország rajongó lelkesedéssel emlegette. Kíváló továbbá Balláné (Molnár Karolin), a ki a műsor több darabjának fordítójaként is gyakran szerepel. A jelesebbek közül valók még: Fülöpné, Soós Anasztázia, Szántayné s a férfiak közül Balla Károly, az igazgató, Kőszeghy (ő is volt a Nagy János társulatával Egerben 1815-ben), Egri, Farkas József, Boldizsár, Könyves stb. Ezek a tagok, mint az egykorú bírálatok mondják, mindnyájan lelkesedéssel adták szerepeiket. A kritika csak ritkán "húzza le" őket. Olyanok voltak akkor a viszonyok, hogy csak dícsérni lehetett és kellett mindenkit, a ki erre a tövises pályára adta a fejét.

De most már ismerkedjünk meg a színházzal s a közönséggel is. Abban az időben ott tartották az előadásokat, a hol lehetett. Színházépület, vagy aréna, úgyszólván sehol sem volt. Egerben, 1789-ben, a k. k. Erziehungshausban játszott 419a Berndt német társulata; a magyar színészek egész 1833-ig rendszerint a Szarvasvendéglő (ma kaszárnya a Maklári-kapuban) elsőemeleti nagytermében játszottak. S a hol ma a bakák szidják a komisz életet, egykor Déryné éneke, vagy az akkori jeles színészek játéka ragadta el a közönséget. 1833-tól kezdve a színészek a Kaszinó nagytermében találnak kényelmes helyet. Megtörténik az is, hogy nyári időben a püspök-kertben, szabad ég alatt játszanak. Példáúl 1837 május 7-től 17-ig Pály Elek társulata, vagy 1840-ben július 12-én Balla és Ujfalusi társulata, a mikor Egressy Gábor is itt volt vendégszereplésen. 1837 november 5-én ismét a Szarvas-fogadóban játszik Balla társasága, mert a vármegye tisztújító széket tartván, az Egerbe sereglett nagyszámú jelességek tiszteletére tánczvigalmat rendezett, a Casinó-társaság. November 7-től azonban már a kaszinói nagyteremben folynak az előadások.

A közönség többnyire hathatósan pártolta a színészetet. Ezt az is bizonyítja, hogy egyik társulat a másiknak adta a kilincset. A Honművész egri levelezője hűségesen beszámol, hogy milyen nagy volt a közönség. A pártolást leginkább a nagy esőzések csökkentik. A karzati közönség az előadás alatt pipázott, dörömbölt stb. 1840 novemberében is ezt panaszolja a színházi levelező, mikor a híres Lendvay Márton vendégszerepelt Egerben. Sőt a karzatról bele is szoktak kiáltani az előadásba, a mi ellen a levelező erélyesen felszólalt, de anélkül, hogy valami foganatja lett volna.

Szigligeti idézett mondásához képest az akkori színészet alkalmi volt egész teljességében. Alkalmi volt Egerbe jövetelök; 1837-ben is a megyei restauráczió napjára jöttek, mert akkor busás jövedelemre számíthattak. Alkalmi volt az első előadásuk, mert "méltóságos Gombosfalvi Gombos Imre kir. kamarás és referendár, ezen Tettes Ns. Megye Főispányi Helyettessének" tiszteletére adták, a ki csak pár héttel azelőtt (október 9-én) foglalta el a vármegye adminisztrátori székét. A második előadást Zsadányi és Törökszentmiklósi Almássy Gedeon első alispán tiszteletére rendezték. A megtisztelt férfiak ilyenkor jó mélyen nyúltak a bugyellárisba. Az utolsó előadást pedig a Casinói-egyesület által czélba vett utczai világítás költségeinek pótlására adta Balla Károly színi kormányzó. Az előadás tiszta jövedelme - mint a kaszinói számadásokból kitünik - 63 váltó forint és 45 kr. volt.

1848-ig, míg a pesti szépirodalmi lapok részletesebben közlik a vidéki színházi referensek értesítéseit, a most ismertetett színi szezonhoz hasonlóan folyik le Heves vármegye városainak színészete. A szabadságharcz leveretése után azonban mostoha sorsra jut a magyar színészet. Nyomát is alig lehet találni a Bach-korszak alatt. Csak akkor kezd a homályból kibontakozni, a mikor a provizorium idején (illetóőleg még Schmerling alatt) megindul az első állandó egri lap. 1863 nyarán Latabár Endre társulata játszik Egerben és pedig sikerrel, a mit az is bizonyít, hogy 1868 június 13-án ismét itt van. Aradi Gerő társulata évtizedeken át járt ide. Legelőször 1866 november 10-én játszott az Ó-Casinó nagytermében, legutóljára pedig 1888 nyarán, a kőalapra épített arénában. Közben itt járt 1867 november 17-től, 1868 április 5-től és 1886 nyarán is. Némethy György társasága 1867 késő tavaszán és 1875 nyarán szórakoztatta az egri közönséget. Megfordult még itt 1864 végén Láng Boldizsár; 1866 februárjában és márcziusában Csaby; 1871 (április 11-május 18.) Mannsberger Jakab; ugyanez év őszén Károlyi; 1870 márcziusában Kovács Mór; 1869 tavaszán Egressy Ákos (Miskolczról), 1876-ban és 79-ben Hubay Gusztáv; - 1874-ben (július 13 - szeptember 20) és 1877 (november 4-től) Völgyi György; 1880-ban Bokor József, 1881 áprilisában Lászy Vilmos, 1878-ban Gerőfi Andor stb.

A hetvenes évek végén és a nyolczvanas évek elején Krecsányi Ignácz társulata jő ide gyakrabban. Legelőször 1877 április közepén találkozunk vele Egerben, a mikor is május 22-ig olyan színvonalon álló előadásokban gyönyörködhetik Eger és vidékének közönsége, a minőkben eddigelé nem volt része. Ez a körülmény erős lökést adott az állandó színház ügyének, melyet már a hetvenes évek elején sürget az "Eger" cz. lap. Állandó ugyanis a panasz, hogy az Ó-Casinó termében csak kis közönség fér el, a melynek belépő-díjai nem fedezik az értékesebb és nagyobb társulatok fönntartási költségeit. Csak nyárra jöhetnek ide színészek, de azoknak is sokat árt az eső s e miatt gyakran elmaradnak az előadások. E baj ellen nem védte meg a színigazgatókat sem az az aréna, a melyet a város házának (a mai postaépület) udvarán állítottak fel 1868 júniusában s 420melyben Latabár társulata játszott először, sem a másik, a melyet a Széchenyi-kertben építettek 1880-ban. Közben nem egy színigazgató óhajtott arénát építeni a Korona udvarán, a Korona-vendéglő előtti téren, sőt arról is volt szó, hogy a Casinó udvarán emeltetnek arénát azok, a kik ennek megvalósítása érdekében sokat fáradoztak. Ezek a lelkes emberek már 1878 április 14-én megtartották az "Egri színkör-részvénytársulat alakuló gyűlését, mire egyesek és intézmények 501 részvényt jegyeztek 10 frtjával. A társaság elnöke Csiky Sándor képviselő, "hetumogerek" egyike, titkára pedig Gáspárdy Gyula volt, a ki hangversenyeket, tánczmulatságot, galamblövészetet stb. rendezett e czél érdekében.

A színházépítés tervéről, mivel a jegyzett részvények díja Kovách Kálmán államépítészeti főmérnök tervének kivitelét nem bírta volna meg, lassanként lemondtak s mind erősebben lépett előtérbe a szinkör megvalósítása. 1881 őszén czikksorozatot közöl az "Eger" az arénáról, illetőleg a színház-építésről, melynek czéljaira a város képviselőtestülete már előbb átengedte a Hunyadi-teret, a hol ma van a színház. 1881 tavaszán a színházépítő bizottság kérelmére, 111 szavazattal az ú. n. "Hosszúpince" épületét adta a képviselőtestület színház czéljaira, de ezt a határozatot a belügyminiszter formahibák miatt megsemmisítette. A hely kérdését Krecsányi Ignácz közbelépésével döntötték el, a ki 1882 májusában Egerbe jött és kijárta, hogy ő építtethessen színkört a Hunyadi-téren. Társulat a 1882 július 8-án kezdette meg előadásait hazafias Prológgal, melyet Somló Sándor (a Nemz. Színház későbbi igazgatója) írt és adott elő. Ebben az arénában, mely mintegy 16 öl hosszú volt s tizennyolcz páholy is volt benne, még a következő nyáron is megvolt Krecsányi a maga társulatával. Kiválóbb erői mind országos nevűek lettek pár év alatt. Igy Somló Sándor, Pálffy György, Vadnay Vilma (Somló Sándorné), K. Hegyessy Mari, Németh József, Kiss Mihály stb.

A közönség úgy megszokta ezt a helyet, hogy mikor 1884-ben végre dülőre jutott a színkör-építés kérdése, szóba sem került más hely, mint a Hunyadi-tér. A 14 tagú bizottság (elnöke Babics István, titkára Gáspárdy Gyula, jegyzője Pásztor Bertalan dr.) Wind István építőmérnök tervei szerint emeltette a színkört, melybe 500 személy fér el s melyet 1884 augusztus 6-án nyitottak meg Zalár József lendületes Prológjával. A prológot Pálffy György mondta el. Krecsányi 1885-ben utoljára volt Egerben, mikor temesvári direktor lett. A húsz év alatt (1904-ig) míg az állandó színház végre felépülhetett, itt jártak még és játszottak ebben az arénában: Aradi Gerő kétszer (1886. és 88-ban.) Jakab Lajos, a kassai társulattal (1887-ben), Csóka Sándor szabadkai igazgató (1889-ben és 90-ben), Halmay Imre Miskolczról 1891-től 1895-ig minden nyáron, Szalkay Lajos (1896-ban és 1902-ben), Tiszai Dezső (1897-ben, 99-ben) és özvegye Turner Ilona (1901-ben), Leszkay András (1898-ban), Deák Péter Sopronból (1900-ban és 1903-ban) és Németh József a miskolczi színi-kerület igazgatója. - A miskolczi színi-kerület, mely már a XIX. század elején is kísértett, a vidéki színészetet országos rendezésekor a gyakorlat alapján valóra is vált. De mivel a miskolczi színtársulat e két városból meg nem élhetett, a beosztás idekapcsolta Losonczot és Ungvárt. Losoncz, mivel nagy volt neki a miskolczi társulat, hamarosan kivált e kerületből.

Mikor Németh József 1903 szept. 27-én a Rákóczi-ünnep díszelőadásával befejezte a szezont, másnap már megkezdették a húszéves aréna szétbontását s pár nap mulva üres lett a Hunyadi-tér, hogy lassankint mind magasabbra emelkedjenek rajta a mai meglevő kőszínház falai. Ez a színház mintegy 35-40 éves kitartó küzdelem eredménye. 1878 előtt hírlapi czikkek, közéleti tárgyalások készítik elő, 1878-tól pedig az a társaság, a mely erre gyűjtött, a kérdést állandóan felszínen tartotta és sürgette, a hatóságoknál kérvényezett stb. Csíky Sándort és Babics Istvánt Jankovics Dezső polgármester követte a színházépítő bizottság elnöki székében, míg a Gáspárdy Gyula szerepét Setét Sándor dr. vette át, lelkesedéssel és kitartással küzdve a czél érdekében, nemcsak a bizottságban, hanem lapjában, az Eger és Vidékében, majd később az Egri Ujságban is.

1904-ben öltött testet a törekvés. Megépült a színház Légmann Imre hevesvárm. áll. főmérnök és Bárány Géza városi mérnök terve szerint; a tervet Czigler Győző műegyetemi tanár is jónak találta. Építési vállalkozója Mátray Sándor egri építőmester volt s az építési összeg közel jár a 100.000 koronához. Az alapterülete 902 m²; a színházat park környezi s 650 néző fér el benne; 37 (földszinti és emeleti) páholya van, 160 földszinti és 119 emeleti (erkély) ülőhelye. Jól fűthető 421és kitünő akusztikájú. Díszleteit Burghardt és Kéry, illetve Linhardt festették. A költségekhez a belügyi kormány 30.000 koronával járul 10 év alatt; közvetetlen az építés előtti gyűjtés 6-7000 koronát jövedelmezett. Heves vármegye közönsége adományozott e czélra 1902-ben 4000 koronát, valamint átengedte azt a 2500 frtot is, melyet 1880 júliusában szavazott meg az állandó színház czéljaira s mely azóta kamatos kamatjaival 12,792 kor. 48 fillérre szaporodott. 53,650 kor. 35 fill. fedezet volt e czélra 1902-ben; ehhez járult a gyűjtés, míg a hiányzó összeget Eger város képviselő-testülete szavazta meg 1903 áprilisában.

Az új színházat 1904 aug. 20-án nyitották meg ünnepélyesen Gárdonyi Gézának erre az alkalomra írt, "Dobó István szelleme" cz. hatásos prológjával, mely után Dobsa Lajosnak "István, első magyar király" cz. darabját adták elő. Az ünnepi megnyitáson jelen volt Festetich Andor gróf, a vidéki színészet orsz. felügyelője, továbbá Mészáros Kálmán, az Országos Színész-egyesület képviseletében. Balla Kálmán, mint a miskolczi színi kerület igazgatója, a megnyitás évében és azonkívül még két nyáron működött itt, míg a legutóbbi három évben Palágyi Lajos társulata tart művészi színvonalon álló előadásokat.

Nem lenne teljes ez a kis történelmi visszapillantás, ha meg nem említenők, hogy országos nevű színművészeink és színművésznőink közül kik jártak itt vendégszereplésben.

A mint ebből látható, Heves vármegye székhelyén az elmult félévszázad alatt, nagyon sok olyan művészünk megfordult, a kinek híre-neve nem állt meg az ország határánál. Bizonyára ezeknek a szereplése is hozzájárult ahhoz, hogy Eger és a rohamosan haladó Gyöngyös város közönségének műízlése olyanná fejlődött, mint a minő fokon most van.