Ez az ősrégi helység, a Nagy-Alföld éjszaki részén, közel a vármegye határához, teljesen sík vidéken fekszik. Határának délkeleti részén, egyik sarkát a Hanyi-ér vize metszi ketté. A mátra-kőrösvölgyi vasútvonalnak egyik legjelentősebb állomása. A községből öt kőút ágazik szét, melyek közül három törvényhatósági, kettő pedig viczinális közút. Törvényhatósági út innen három irányba: Eger, Gyöngyös és Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye felé közeledik. Mint forgalmi góczpontot, kedvező fekvése egyenesen arra utalja Hevest, hogy a róla elnevezett járás székhelye legyen.

Heves egykor királyi várbirtok és a hevesújvári várszerkezet székhelye volt. Első ízben V. István, akkor még ifjabb király, 1264. évi adománylevele említi a hevesi várjobbágyokat, mint Tarnaörs szomszédait. V. István gyakran megfordult Hevesben. 1271-ben itt gyűlést is tartott, mely alkalommal Lampert akkori egri püspök kérelmére IV. Béla királynak a püspökség birtokaira vonatkozó, 1261. évi adománylevelét megerősítette.

Egyházilag már az első időkben fontos szerepet játszott. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék az egyik főesperesi kerület székhelyeként említi. XIV. század közepén az Aba nembeli Kompolti Imre (1324-39) birtokában találjuk, a ki alkalmasint Róbert Károly királytól nyerte adományul azokért a szolgálatokért, melyeket a Csák Máté elleni hadjárat alatt teljesített. Fiai 1348-ban megosztozván az atyai örökségen, Hevest három részre osztották s az osztozkodók közül János, a Visontai család őse, továbbá István és Imre, a Detky család őse, egy-egy részt kapott belőle.

Az 1467. évben itt tartotta közgyűlését Heves vármegye közönsége, Országh Mihály nádor elnöklete alatt. Hevest ekkor már városnak írják az oklevelek. Ez időtájt a Nánai Kompoltiak birtoka. 1468-ban Kompolti Miklósé volt, de néhai Kompolti János leányának, Margitnak fiai: Szén György és Péter, anyai jogon fele részére szintén igényt tartván, Kompolti Miklóst perbe idézték. Később 1489-ben Kompolti István leányának Erzsébetnek fiai: Bánffy Miklós és Jakab, szintén részt követeltek Heves mezővárosból, továbbá a hozzátartozó Domoszló, Markaz, Visonta, Detk, György (Vámosgyörk) és Fegyvernek helységekből a Kompoltiaktól. Kompolti János fiai, Zsigmond és Ferencz, valamint Országh Mihály négy fia, János, a váczi püspök, Ferencz, Imre és László között 1522-ben kölcsönös örökösödési szerződés jött létre, a melynek értelmében a Kompoltiak kihaltával Heves az Országh családra szállott.

Az 1549-1552. évi adóösszeírásban Heves mezőváros Országh Kristóf birtokában levőnek mondatik, ekkor azonban - mivel Országh Kristóf még kiskorú volt - a város Losonczy Istvánt, az említett Országh Kristóf gyámját uralta. Országh Kristófnak ekkor 19 portája volt itt, kívüle még Jakcsy Mihálynak volt itt 11 portája.

Az 1552. évben Heves városa is behódolt a törököknek. Az 1552. évi adóösszeírásban már a hódoltsági helységek között szerepel. Az 1554. évi összeírás szerint Országh Kristófnak 13, Jakcsy Mihálynak pedig már csak 4 portája volt itt. 1559-ben a törökök szemet vetettek Hevesre, hol palánk-erődítést készültek emelni, hogy az egri várat tarthatatlan helyzetbe hozzák. Mindeme 154viszonyok mellett még 1564-ben és 1569-ben is a régi magyar földesurak háborítatlanul gyakorolták itteni földesúri jogaikat, sőt a helység lakossága, az idemenekült jobbágyok következtében, jelentékenyen szaporodott is. Míg 1552-ben csak 30 portát írtak itt össze, addig az 1564. évi adóösszeírásokban az összeírt porták száma 44-re, 1569-ben 54-re emelkedett.

A XVI. század végén a törökök kifejezetten birtokukba vették a helységet, hol palánkot emeltek, melynek őrsége szüntelenül harczban állott a végbeli vitézekkel. Igy 1630-ban a hevesi őrségből 32-en estek magyar fogságba. A török hódoltság alatt Heves, mint általában törököktől lakott hely, sem adót, sem tizedet vagy más szolgálmányt nem fizetett.

Egy évszázadot meghaladó időn át nyögött Heves a török uralom alatt. Végre közelgett a szabadulás órája. 1685 őszén, midőn Heister Donát és Mersi Gáspár császári tábornokok Szolnok elfoglalására indultak, a mint Gyöngyöst elhagyták, hol Heister Petneházy Dávid 3000 főnyi hadával egyesült, a törökök elmenekültek a hevesi palánkból, mely földsánczczal és árkokkal meg volt ugyan erősítve, de rendes ostromnak nem állhatott volna ellent. Igy azután Heves, október 16-19-ike között, kardcsapás nélkül, a keresztény hadak birtokába került.

A török uralom alatt a régi magyar földesurak, illetőleg azoknak jogutódai fenntartották jogaikat Hevesre is. Az 1684. évi összeírás szerint Wesselényi Pál birtokában találjuk; a törökök kiűzetése után azonban Heves is, mint a vármegye annyi más helysége, fegyverjog czímén idegenek birtokába került. Az 1693-ban tartott összeírás alkalmával Glöcksberg (Glökelsberg) császári ezredes birtokában találjuk. De a Nyáry családnak, mint az Országh család egyik örökösének, végre sikerült hosszadalmas per útján visszaszereznie Heves mezővárost is. Az 1741. évi összeírás szerint tehát a Nyáry család birtokában találjuk, a mely a szomszédos Átány és Pély községekkel együtt, Hevesnek is felerészét bírta. Továbbá az itt birtokos Bernáth, Szepessy, Radics, Németh, Dobóczky és Freizeizen családokon kívül, másik fele részben gróf Haller bírta, kinek jogutóda: Koburg-hitbizomány, továbbá a gróf Berényi család s ennek jogutóda a báró Orczy család.

A XIX. század első felében báró Orczy László és György, gróf Esterházy János, gróf Szapáry József, továbbá a Radics, Németh, Bernáth és Szepesy örökösök, Dobóczky és a Freizeizen családok bírtak itt földesúri joggal. Ezeken kívül a múlt század elejétől kezdve birtokosok itt a szántói nemesek is, a kik Heves ötödrészét bírták, mely visszaháramlási jog alapján a kincstár tulajdonába ment át, mert ugyanis a Szántón volt birtokaikért a kincstártól csere útján szerezték meg. Ezeknek azonban jobbágytelkeik nem voltak és birtokaikat palatinális házhelyeknek nevezték. Ezek jogán voltak itt birtokosok a Lévay-Borbély, Soldos, Ürményi, Nagy, Nyireő, Szalatnay, Csörgeő, Szomotyai, Jeszenszky, Horváth, Petheő, Fehérváry, Luby, Völgyi, Balla, Várkonyi és más családok.

Ez idő szerint a következők Heves legnagyobb birtokosai: Kóburg Fülöp herczeg, kinek hevesi és átányi birtokából 3000 magyar holdat Braun Sándor bérel; a hevesi és pélyi részből pedig 3400 m. holdat bérelnek a Spitzer testvérek. Dobóczky Dezsőnek Heves és Pálosvörösmart határában 1600, Básthy Ignácznak pedig Hevesen és Tarnazsadányban 600 m. hold birtoka van; mindkettőnek a hevesi része régi családi birtoka, az utóbbié női ágon. Pajzs Gyulának Hevesen és Tarnamérán 2800 m. holdnyi birtoka terül el, a melyből a hevesi rész báró Puton-féle birtok volt. Remenyik István dr.-nak Heves és Erdőtelek határában 540 m. hold birtoka van; a hevesi résznek egyik fele a Kanyó családé volt, a másik felét pedig 1868-ban Remenyik József vette Brudern tábornoktól. Németh Lajosnak az idetartozó Pusztacsászon 970 m. hold a birtoka, a mely előbb a Barkóczy családé volt és vétel útján került a mai tulajdonos kezére. Elek Jánosnak Hevesen és az Erdőtelekhez tartozó Pusztatenken van 800 m. hold birtoka.

Heveshez tartoznak a következő tanyák és egyéb lakott helyek: Básthy Ignácz-tanya, Bútelek, Dobótag (Dobóczky Ignáczé volt s megvette tőle Lovász Dezső), Fáczányos, Herczegtag, Lévay Borbély Kornélia tanya, Maczky tanya, Máder Miksa tanya, Marcsa tanya (Szalatnay Marcsáról nevezve), Mihályi Ferencz tanya, Németh Albertné tanya, Okolicsányiné tanya, Pap tanya, Pusztacsász, Sárga puszta, Soldos Sándor tanya, Szabó Ignácz tanya, Város tanya és 159Verczel. A Peres Petheő László tanya és Spitzer Ignácz tanya már megszünt, mert ezeket parczellázták és kisembereknek eladták.

Heves, a hagyomány szerint, már a honfoglalás idejében erődített hely (földvár) volt, a mit igazolni látszik az a körülmény is, hogy a vármegye e helyről nyerte elnevezését. A hajdani földvár nyomai még mai nap is megvannak. Hasonlóképen a Venczel nevű dűlő is egy elpusztult váracs emlékét őrzi. Erről a nép ajkán élő hagyomány azt tartja, hogy az ott volt várat a tatárpusztítás tette semmivé. S akkor oly iszonyú nagy volt a vérengzés, hogy a miatt Vérczélnak nevezték s ebből keletkezett a mai Verczel elnevezés. Az egyéb történeti elnevezésekhez fűződő emlékek már feledésbe mentek.

A török uralom alól történt felszabadulás után a helységnek nagyon csekélyszámú lakosa volt s a földek megmívelésére teljesen elégtelennek bizonyult, azért a felső részekről hazaszállingózott birtokosok igyekeztek német és tót ajkú lakosok betelepítésével birtokaikat értékesebbé és hasznosabbá tenni. Ennek következményeként a lakosság vegyes nyelvű volt. Még a múlt század elején is magyar, német és tót nyelven, felváltva tartották a róm. kath. egyházban a szónoklatokat. Később Becsky nevű egykori plebánosa az iskolában csak magyarul taníttatott és csak magyarul szónokolt a templomban. Így azután a német és tót nyelvet teljesen kiküszöbölte és 40 évi plebánosi működése után híveit, mint tiszta magyarokat adta át utódjának. Heves 1836-ban már népes helység; 3777 róm. katholikus, 185 református, 45 ág. hitv. evangélikus, 6 görög keleti és 208 izraelita, összesen 4221 lakosa volt. A mai Hevesen - az 1900. évi statisztikai kimutatás szerint - 7989 lélek lakik. Ezek közül 3885 férfi és 4104 nő; életkor szerint: 1-14 éves fiú és leány 2963, 14 évnél idősebb nőtlen és hajadon 1399, házas 3156, özvegy 467, elvált 4. A lakosság anyanyelvi megoszlása a következő: 7952 magyar, 14 német, 16 tót, 7 egyéb; magyarul tud 7979. Vallásra nézve: róm. kath. 7153, gör. kath. 10, ref. 314, ág. ev. 17, gör. kel. 1, unitárius 1, izr. 491, egyéb 2. a lakosság száma folytonos emelkedésben van, nemcsak a természetes szaporodás, hanem a munkásosztály bejövetele következtében is. A nép józan életű, rendes és munkás.

Az összes népességből 3256 egyén a kereső, a többi eltartott. A kereső népesség a foglalkozási ágak szerint a következőképen oszlik meg: mezőgazdaság és kertészet 2214, ipar 451, kereskedelem és hitel 73, közlekedés 20, közszolgálat és szabad foglalkozás (tisztviselő, ügyvéd, orvos stb.) 94, véderő (katona, csendőr) 11, napszámos 76, házicseléd 244, egyéb ismeretlen foglalkozású 70.

A mint a föntebbi adatokból látszik, a kereső lakosság kétharmad része mezőgazdasággal foglalkozik. A 2214 kereső közül 1759 a férfi és 455 a nő. Ezek között van 21 nagybirtokos 100 k. holdon felül és 8 nagybérlő; 240 kisbirtokos és bérlő; 46 kisbirtokos 100 k. holdon felül és 8 nagybérlő; 240 kisbirtokos és bérlő; 46 kisbirtokos, a ki azonban napszámba is eljár; 1 részes földmíves és 2 kertész; összesen 318; ezekhez járul még 198 segítő családtag, a kik közül 154 férfi és 44 nő. Mezőgazdasági tisztviselő van 9, mezőgazdasági cseléd 355, mezőgazdasági munkás 16 éven alúl 157 és 16 éven felül 1177, összesen 1334. A mezőgazdasági munkások közül 349-nek van saját háza.

Heves területe 17.240 katasztrális hold. A község határának éjszak és nyugat felé terjedő felerésze homok, keleti és déli része pedig elegendő homokvegyületű s minden szokott gazdasági növény termelésére alkalmas, jó fekete talaj. Tekintve tehát azt, hogy a termőföldek minősége az átlagon felüli, könnyen megérthető, hogy a 3256 kereső egyén közül, ily nagy százalék (2214 lélek) keresi kenyerét a föld mívelésével. A gazdálkodó nép kielégítő vagyoni viszonyok között él és vagyonosodik. Vagyonosodása biztos fejlődéssel halad előre, a minek legfényesebb bizonyítéka az, hogy az 1860. évben végrehajtott tagosítás alkalmával a népnek (volt úrbéreseknek) kiosztott 3000 hold birtokon felül, vétel (parczellázás) útján még annyit szereztek, hogy a jelenben kezükön levő föld a 6000 holdat meghaladja és a takarékpénztárak betétjeinek tekintélyes részét a földmívelő osztály szolgáltatja.

Heves 17.240 k. hold területe mívelési ágak szerint a következőképen oszlik meg: szántóföld 13.052, kert 164, rét 914, erdő 686, szőlő 1040, legelő 644, nádas 6, földadó alá nem eső terület 723 k. hold. Összesen tehát 17.239 kat. hold.

A terméketlenek közé vannak sorolva: a közlekedési útak, gazdasági dűlők és útak, épületek és belsőségei takarmánykertek, vízvezető és határ-árkok. 160A mívelési ágakban az utóbbi években annyiban történt változás, hogy a legelők és rétek kis része szántóul használtatik és hogy a szőlővel beültetett terület szaporodott.

A szántóföldek és más mívelési ágak következőképen vannak osztályozva:

A 17.239 kat. hold terület 359 birtokos között oszlik meg és pedig úgy, hogy 329 kisbirtokos, 24 középbirtokos és 3 nagy birtokos birtokolja. Ebből látható, hogy aránylag sok családnak van földbirtoka, különösen, ha az 5 holdon aluli birtokokat számítjuk, melyeknek száma nincs feltüntetve, hogy manap kevés a nagybirtok. Hogy viszonylag a törpe birtok száma ennyire nagy, nem mondható kedvező körülménynek, mert az a föld túlságos eldarabolásához fog vezetni. E kis és törpe birtokokon azonban - a gazdálkodás hátrányára - alig van tanyai rendszer, mert az egész határban 329 kis- és 27 középbirtok mellett mindössze csak 32 tanya van és így a gazdák nagyobb százaléka a városban lakik, már pedig tudvalevő, hogy a hol a gazda télen-nyáron a tanyán lakik, ott a gazdaság sokkal jobb.

Heves talajviszonyai nagyrészt kedvezők, mert földje, melyek egyrészről közép-kötöttségű humuzos vályogtalajból, - helyenként szíkes vegyületű vagy szíkes foltokkal - másrészről homokos, televényes vályog és televényes homokból és kvarczos sárga homokból áll, eléggé termékeny, a kevéssé belterjes mívelés mellett is, mert a mindenféle termény jól megterem. A föld megmunkálhatósága tekintetében az egész határ a könnyebben mívelhető talajok közé tartozik.

Mielőtt az általánosan uralgó gazdasági rendszer megismertetését vázolnánk, szükségesnek találjuk megemlékezni a föld megmívelésének minőségéről. E tekintetben örömmel jegyezhetjük ide, hogy az itteni birtokos és bérlő osztály a helyi viszonyokhoz mérten a kor színvonalán álló talajmunkálatokat végez. Még a kisgazdáról is elmondható, hogy nemcsak akkor használja, mikor annak használata okszerű, hanem akkor is, a mikor egyes ekével kellene mélyebb szántást végeznie. Az egyes kultúrnövények alá jól előkészítik a talajt, sőt a nagyobb gazdaságokban a gőzekemívelés is szokásos. A talaj őszi felszántása általános és csak kivételes eseteken marad tavaszig szántatlanul. Egyéb mívelő eszközök is, mint a vasborona, henger és a vetőgépek jók, az oldalozást mindinkább elhagyták és itt-ott már a tárcsás boronának a munkáját is lehet látni.

A gazdasági rendszer tekintetében különbséget kell tenni a nagybirtok, középbirtok és a parasztbirtok között. Az uradalmak és középbirtokosok egyrésze ugyanis már régebben rátért a megfelelő gazdálkodási rendszerre, sőt egyesek belterjes gazdálkodást is űznek, míg a kisgazdák csak most tértek át a hármas nyomású gazdálkodásról a négyesforgó felé. Általában szabad gazdálkodási rendszer a szokásos, de különösen a nagyobb gazdaságokban számbaveszik a különféle termények ama mívelési arányait, melyek a helyi viszonyoknak leginkább megfelelően megállapíthatók.

A gazdálkodás fősúlya: a búzatermelés, amaz arány lehető betartásával, a melynek a kalászosok, kapás és takarmány-növények között fenn kell állania. E főtermény, minőség tekintetében, minden búzával versenyezhet és mind kivitelre, mind a vidéki és fővárosi összes malmokban biztos vevőre talál. Minőségi súlya 78 kgmon alól alig sülyed, ellenben többször meghaladja a 80 kgmot. Ép ily kiváló minőségű a rozstermény, melyet kivitelre szivesen vesznek s ez fedezi helyben és a vidéken is a konverczió-szükségletet. Árpa és zab is kerül eladásra és az árpa többnyire maláta-árpaként kerül forgalomba. Távolabb vidékről és külföldről szerzett gabona-nemekkel tettek a nagyobb gazdaságokban időről-időre 161kisérleteket, kisebb-nagyobb eredménynyel, de leginkább megmaradtak a diószegi és bánáti magnál és időről-időre a megváltozás kedvéért a búza féleséggel frissítették fel a vetőmagot, hogy a degenerálástól megóvják, de a búzaüszög ellen is, noha rendesen csáváznak is. Árpából leginkább a Chevalié és Hanna-árpát, zabból a Dupoi és magyar zabot vetik.

A burgonya a homokrészek egyik főterménye, valamint a dinnye is. Nagyobb gazdaságokban a házilag termelt mennyiségen felül, e termelésre alkalmas földeket kicsiben osztják ki, elég nagy: 40-50 kor. földenkénti bérösszeg mellett. A burgonyát a nép élelmi czikként termeli, nagyobb gazdaságok azonban azt etetési czélra és eladásra, szeszgyárosok vagy élelmiczikk-kereskedők részére. A dinnye-termelés, mely mint Hevesi dinnye régi jóhírét megtartotta, igen előnyösen jövedelmez a magas bér mellett is. Nemcsak a vidékbeli városokba és megyékbe, hanem Budapestre és Galicziába is szállítják 4-5 kor. ár mellett, métermázsánként. 1908-ban csak az itteni állomásról - kizárólag Budapestre - 70.000 és egyéb állomásokra 16.000 kgramot szállítottak el.

A rétek hiányát pótló takarmányfélék között legnagyobb tért a bükköny, homoktalajon pedig a baltaczim és lupinus, újabban a csibehur (Spergula Arvensis) foglalja el. A melegebb rétegű, humózus vályogtalajon termelik a luczernát is, mely csak kivételesen kaszálható négyszer, legjobb esetben már az 5-ik évben hanyatlásnak indul, leginkább a miatt, mert a luczerna-bogár és a luczerna-böde ellen nem védekeznek. Ezenkívül nagy súlyt fektetnek a dohánytermelésre is; a beültetett terület 832 k. hold - melynek átlagos holdankénti termése 8 mm. és átlagos ára 38 kor. Sajnos, hogy az utóbbi években nagy arányokban lépett fel a dohány-szádor, melylyel azonban gazdáink igyekeznek megküzdeni.

Az itt felsoroltakon kívül minden egyéb, a gazdaságoknál előforduló termény, a szükséglet fedezésére szolgál. Míg sok helyen az állattenyésztés dekadencziába került, addig itt depekoráczió nincsen és minőség tekintetében a kisgazdáknál is emelkedésről beszélhetünk. Nagyobb gazdaságokban, mindenféle állatfajból a legszebb tenyésztéseket találhatjuk. Ezelőtt a magyar gulyabeli fehérmarha tenyésztése dívott a kisebb gazdáknál, többnyire rosszul táplált csenevész anyaggal és csak elvétve lehetett látni egy-egy jól tejelő tehenet. Mintegy 12-15 évvel ezelőtt a nyugati fajta pirostarka (Bonyhádi) tenyészirányt karolták fel, kivéve egy-két nagyobb uradalmat, a hol a magyar fajmarhát törzsgulyákban okszerű kiválasztással tovább tenyésztik, jó apaállatokat szerezve be azokhoz.

A lónevelésre is nagy súlyt fektetnek. A szép alakú, könnyű kanczák s az állami ménlovak után, szép termetű, jó csikókat nevelnek, melyek több ízben részesülnek állami jutalomdíjban és melyeket szívesen vásárolnak katonai szükségletekre és luxus czélra is. Ez okból a kisgazda állattenyésztésével legszívesebben a lónevelésre szorítkozik.

A juhtenyésztés Heves határában számbelileg évek óta hanyatlóban van. Mióta a legelők fogynak, ezzel arányban fogyott a juhok létszáma is. Juhot leginkább a nagyobb birtokokon tartanak, a hol téres legelőkkel rendelkeznek, különösen a homoki gazdaságokon, a hol megfelelő parlagokat vagy e czélra könnyen vethető és beállítható legelőket lehet teremteni. Ezekben a gazdaságokban nagy gonddal űzik e tenyésztést, szem előtt tartva azt, hogy a gyapjú finomságának az emelése mellett, a testsúlyt és gyors fejlődést előmozdíthassák. Ezért a régi hazai fésűs-gyapjas juhokra, keresztezésül a Rambouillet Precio jól kiválasztott kosait használják. A nyírsúly darabonként kor szerint 1.50/100,-60/100,-75/100 kgr., az eladási ár mm.-ként 260-270 kor. vagy bécsi mázsánként 135-140 kor. tiszai vagy mesterséges usztatókon történt úsztatás után.

A sertéstenyésztés, mely a sertésvész előtt nagyarányú volt, mangaliczafajból áll. Azelőtt minden gazda, sőt a munkás ember és cseléd is tarthatott és tartott is néhány tenyészsertést; de a viszonyok lényegesen megváltoztak. Az évek óta tartó sertésvész és az a körülmény, hogy a szegény ember nem kaphat sertése számára legelőt, okozzák, hogy a város sertéstenyésztése a városbelieknél és kisgazdáknál apadóban van.

A baromfi-tenyésztést kisebb mértékben űzik és inkább a tanyákról kerül ez be a piaczra.

162Méhészete sem nagy. Inkább az iparosok űzik és egyes úri emberek. A Zirzon-kasok száma kb. 2411 drb. és mintegy 18-20 métermázsát termelnek, melyet métermázsánként 140 koronával értékesítik.

Hevesen a lóállomány: összesen 959. Szarvasmarha, magyar faj: 855, tarka 1156, borzderes 9, egyéb tarka 139. Sertés 3320, juh 3112.

A munkás-viszonyok meglehetős változáson mentek át az utóbbi években. Mai nap, ha nincs is munkáshiány, annyira felszökött a munkabér, hogy ez az országos átlagot meghaladja. A munkabérek felszökését a szocziálisztikus mozgalmak okozták, melyekhez a nagyarányú szőlő-telepítés is járult, a napszámbér a téli hónapokban férfiaknál 1 kor., nőknél 60 fill. Márcziusban 1.20 és 80 fill. Áprilisban 1.40 és 80. Májusban 1.60 és 1 kor. Júniusban 1.80 és 1.20. Júliusban, augusztusban 2.60 és 140. Szeptemberben 1.60 és 80. Októberben 1.40 és 80. Novemberben 1.20 és 60 fillér.

Mióta a filoxera a hegyi-szőlőket tönkre tette, a homoki szőlőt itt is egyre nagyobb mértékben telepítették. Míg azelőtt 450 hold volt a beültetett terület, ma megközelíti az 1400 holdat. E telepek közül egyes nagyobb birtokosok mintaszerűen kezelik szőlőiket és ezzel nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy ma már a kisebb birtokosok között is terjed az okszerű mívelés és a szőlőfajok helyes megválogatása. Az itteni csemege-szőlő igen keresett a bécsi és a galicziai piaczokon; a homoki bor pedig, különösen a jól kezelt, szintén szívesen vásárolt árú és a helyi és vidéki szükségleten kívül a budafoki pinczékben és Ausztriában talál elhelyezésre. Az itteni telepeken a szőlők számos faját ültették, de leginkább bevált a csemegefélék közül a Chasselas blanc és Ch. rosa és az egyes Passatutti-fajok; a borszőlők közül pedig az olasz rizling, az erdei fehér, a kövi dinka, a mustos fehér, szlankamenka, és az ezerjó.

Erzekre megy a gyümölcsfáknak a száma, melyek bő gyümölcstermésű években jelentékenyen jövedelmeznek. Leginkább értékesíthető a cseresznye, meggy, baraczk és az egyik oka, hogy ezeknek a szőlők között termő gyümölcsfáknak a kiirtása csak lassan halad, a szőlő fejlődésének és mennyiségének ártalmára. Feltalálhatók azonban a szilvafák minden jó és rossz fajai is, de nem hiányzanak a legnemesebb körte- és alma-félék, valamint a dió sem. Almából és körtéből azonban már kevesebb kerül piaczra, mert különösen az almamoly a gyümölcsöket elférgesíti. A termelt gyümölcsöt, különösen a nyári baraczkot, a megyei és vidéki fogyasztáson kívül, Bécsbe és Galicziába szállítják. Az el nem árúsított gyümölcsöt pedig pálinkának és szőlőtörkölynek főzik ki és így készítenek törköly-, seprő-, szilva-, meggy-, alma- és baraczk-pálinkákat. Az összes gyümölcsfák száma kb. 20.000 drb.

A birtokok forgalmi értéke néhány év óta nagy. Különösen a szőlőtelepítések óta, a szántóföld forgalmi értéke 800 koronától 1200 koronáig váltakozik, különösen nagy árakon fizetik viszonylag a telepítésre alkalmas homok-talajokat is. Bérleteknél meg éppen óriási összegekkel találkozunk, mert túlliczitálják egymást és igen sokan a túlfizetett bérösszegek következtében vagyonilag romlanak.

Noha iparral a hevesi kereső lakosságnak csak egyhatod része foglalkozik, azért Heves ipara aránylag fejlettnek és jelentékenynek mondható. Tulajdonképeni iparral foglalkozik 362 férfi, 59 nő, összesen 421; házi- és népiparral 18 férfi, 9 nő, összesen 27; s vándoriparral 3 férfi. A tulajdonképeni iparral foglalkozók közül önálló 178 férfi, 31 nő, összesen 209. A segédszemélyzet között van 6 tisztviselő, 17 segítő családtag, 3 művezető és előmunkás, 102 segédmunkás, 70 inas, 14 szolga; összesen 184 férfi és 28 nő, együtt 212. Iparvállalat van 243. Ezek közül segéd nélkül dolgozik 144, 1 segéddel 49, 2 segéddel 26, 3-5 segéddel 22, 6-10 segéddel 2. Az egyes iparágak főcsoportjai szerint (önálló és segédszemély, férfi és nő együtt) a kereső iparosok a következőképen oszlanak meg kovács 41, lakatos 11, egyéb fémiparos 17; gépgyártással foglalkozik 38; fazekas 3; asztalos 26, egyéb faiparos 6; kefekötő 4; fonó- és szövő 9; szabó 47, czipész és csizmadia 56, egyéb ruházati iparos 32; könyvkötő 2; molnár 9; sütő 7, hentes és mészáros 16, egyéb élelmezési iparos 2; vegyi iparos 3; kőmíves 19, ács 31, egyéb építő iparos 9; nyomdász 2; szállodás, vendéglős és kávés 31. Iparral mellékesen foglalkozott 20 férfi és 26 nő, összesen 46 lakos.

Azonban az ipari élet már nem áll oly magas fokon, mint a mezőgazdaság és nem nyújt olyan mozgalmas és változatos képet. Gyár nincs és a kisiparosok 165csupán a mindennapi élethez és ruházkodáshoz szükséges czikkek előállításával foglalkoznak. Ennél azonban fejlettebb a kereskedelem, mely szintén a nép jólétéről tesz tanúságot. Egynehány nagyon szép divatáru-kereskedése van Hevesnek, csemege-üzletei pedig, akármelyik nagyobb vidéki város üzleteivel kiállják a versenyt. Heves földesurai már 1832 november 2-án Bécsben kelt királyi adománylevél útján 4 országos vásár és hetivásárok tartására nyertek engedélyt, a mely jognak a gykorlatában utódaik a mai napig megvannak.

A közvagyonosodás emelkedésével s különösen a nép földszerzési vágyának a kielégítése következtében, az ipart és kereskedelmet is jellemző hitelforgalmi élet igen élénk, melynek kielégítését több pénzintézet szolgálja. Ezek a következők:

Heves város és vidéke takarékpénztára. Alakult az 1869. évben, Ivády Rudolf elnöklete alatt. Alaptőke 200.000 korona, 1000 db. 2000 koronás részvény. Az 1908. évi mérlege szerint tartalékalap 53.000 korona, betét 1,705.941 korona, összforgalom 14,120.549 korona. Az igazgatóság elnöke Máder Miksa, vezérigazgató Székely Dezső.

Hevesi népbank részvénytársaság. Alakult 1906-ban, Spitzer Vilmos elnöklete alatt. Alaptőke 100.000 darab 100 koronás részvény. 1908. évi mérlege szerint tartalékalap 2400 korona, betét 215,732 korona, összforgalom egy millió korona. Az igazgatóság elnöke Hellebronth Géza, alelnök Dobóczky Dezső, ügyvezető Cserba Károly.

A Hevesi Hitelszövetkezet, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja működik. Elnöke Maczky Emil.

Ezeken kívül van még fogyasztási szövetkezet is. Elnöke Kovács Mihály.

Heves forgalmát jellemzi, hogy a postán kívül van távíró és távbeszélő állomása is és a postamester mellett 3 kezelő és 3 levélhordó működik. A posta kézbesítési kerületébe 19 puszta tartozik. Naponta vasúttal 4-szer érkezik posta és 5-ször történik indítás. A távirati forgalmat egy távíró-gép, míg a távbeszélést 5 távbeszélő-készülék bonyolítja le. Van 1 nyilvános és 4 magántávbeszélő-állomás. Nem lesz érdektelen, ha a forgalom megismerésére az utolsó év néhány számadatát fölsoroljuk: Levélpostai küldemény érkezett 253,968, elment 172.016; ebből ajánlott érkezett 8879, elment 9484; csomag- és pénzküldemény érkezett 13.686, elment 7442. Távirat érkezett 4566, elment 3213. Telefonbeszélgetés volt a helyi forgalomban 7020, a távolsági forgalomban 352. Postautalvány-befizetés: 13.090 drb 710.600 K; kifizetés: 6599 drb 425.178 K értékben. Postatakarékpénztári és csekkforgalom: befizetés 6774 drb 929.389 K; kifizetés 1144 drb 77.097 K értékben. A posta, távíró és távbeszélő egész évi bevétele 26.495 K.

Magának a városnak általános jellege olyan, mint a többi alföldi városoké: tágas, csinos, rendes és a körülményekhez viszonyítva, tiszta. A helységet körül a volt földesurak terjedelmes beltelkei övezik. A községben 1288 lakóház van. Belső részében az utczák szélesek és majdnem minden ház előtt virágos kert és faültetés látható. Az ideérkező idegennek nyomban szemébe ötlik a helység haladása, a mely abban nyilvánul, hogy a község kőútakkal van behálózva és a belvárosban az alföldi sár kellemetlenségei ellen oltalmat nyújt az aszfalt-gyalogjáró, melyen a legsötétebb őszi estéken is, bátran járhat az idegen az utczai lámpák világa mellett. Az utczákon sétálva, a közönség szépérzékéről és rendszeretetéről tanúságot tesznek a befásított közterek, melyek nagy gonddal és még nagyobb fáradsággal alapítva, hivatva vannak forró nyárban a sétálónak hűs árnyat nyujtani. A község középpontjában terjedelmes köztér van, hol fasorokkal körülvéve a katholikus templom áll.

Műtörténelmű szempontból különös figyelmet érdemel a róm. kath. egyház ősrégi temploma, a mely a gót stílű építkezések érdekes emléke, de oly sűrű facsoportok veszik körül, hogy épen csak a tornya látszik. A templom - az egyházi oklevelek között fennmaradt adatok szerint - már a XIII. században fennállott s az 1332. évi pápai tizedjegyzék is megemlékezik róla. A későbbi építkezések folyamán azonban eredeti jellegéből lényegesen veszített, csupán a tagozott támfalas szentélyen észlelhetők még az egykori csúcsíves ízlés nyomai. Legutolsó kegyura a Karacsberényi gróf Berényi család volt. Azonban az eladott birtokok átszállásával az utódok a kegyúri jogot nem vették át és így a kegyuraság megszünt.

A helységben ezenkívül a reformátusoknak is van templomuk, a melyet 1859-ben építettek. - Az izraelita imaház 1869-ben épült.

166A városháza régi földszintes épület és kert veszi körül. Előtte áll a hazánk ezeréves fönnállására emlékeztető Millennáris emlékoszlop, rácscsal körülvéve s a vele egykorú díszfák árnyékában büszkén kiegyenesedve figyelmeztet nemzeti dicsőségünkre. A millenniumi emlékoszlop előtti téren áll az artézi kút, mely baczillus-mentes vizével óvja a község lakosainak egészségét.

A városnak ezenkívül még egy emlékoszlopa van, a hevesi Kaszinó épülete mellett, mely kőoszlopot a város egyik önzetlen, áldozatkész polgárának emlékére emelték, ki azt az útat, melyen az emlékkő áll, a saját költségén kiépíttette. A hevesi Kaszinó, a melyben kényelmes helyiségek vannak, hasonlóképen kertben áll. Nem szűkölködik Heves község mulató-helyekben sem s az idegen kényelmes szállást, jó étkezést és szórakozást találhat a két vendéglőben, két kávéházban és czukrászdában.

Van ezenkívül a városban több, kerttel övezett, csinos úrilak és régi kúria. Ezek közül fölemlítendő Básthy Ignáczé, a melyet még 1840-ben Csopaki Thorma Ferenczné szül. Dobóczky Anna építtetett. Dobóczky Dezső kúriáját 1842-ben Dobóczky Imre építette. Kellemes úrilaka van Hellebronth Gézánénak, Kállay Rudolfné szül. Dobóczky Malvinnak és Maczky Emilnek. Néha Hellebronth Géza, a Bernáth-féle terjedelmes, régi úrilakát és a hozzátartozó nagy parkot a városra hagyományozta, de míg özvegye él, ő haszonélvezi. Remenyik István dr. mostani úrilakát, egy régi kúria helyén, 1905-ben építtette, nyolcz holdas parkkal s könyvtárában mintegy 600 kötet könyv van. A Szepessy-féle kúriát még a mult század közepe tájén építtette a Szepessy család és vétel útján került a jelenlegi tulajdonos, Spitzer Vilmos birtokába. Könyvtára kb. 300 kötetből áll. Majzik Viktornak, Heves vármegye mostani alispánjának a szőlőben van kellemes úrilakása s a nyár pár hetét itt szokta eltölteni. Németh Lajosnak Pusztacsászon két úrilaka is van. A régebbi ősi Németh kúria, a mely még a múlt század második felében épült. A másik úrilakot a XVII. században a Lubik család építtette, ezt örökölte a Buday család és ettől a Szirmay család; jelenleg Németh Lajosné szül. Szirmay Szerénáé.

A község a hevesi járás közepén fekszik és annak legnagyobb helyeként, a járásnak egyben székhelye is. Van főszolgabírói hivatala, kir. adóhivatala, telekkönyvi hatósággal kapcsolatos járásbírósága, kir. közjegyzője és állami anyakönyvi hivatala. Törvényszéke és kir. pénzügyigazgatósága Egerben székel. A csendőrőrs és a pénzügyőri szakasz szintén helyben van.

A főszolgabírói hivatal Korponay István főszolgabíró s Remenyik István dr. tb. főszolgabíró vezetése alatt, Tirczka Emil járási számvevő, Váhl Adolf dr. járási orvos, Bruckner Ödön járási állatorvos és két irnok közreműködésével látja el a közigazgatási teendőket.

A kir. adóhivatal élén Wisnyovszky Károly áll. Ellenőr Nagy Sándor, tiszt Barát Alfréd és gyakornok Csomor László.

A járásbíróságnak, a mely telekkönyvi hatósággal is fel van ruházva, Nemcsik Kálmán kir. táblai bíró a vezetője. Albíró Kőnig Ede. Segédtelekkönyvvezető Pálik Titusz. Kívülök van még egy irodatiszt, egy írnok és egy végrehajtó. Kir. Közjegyző Brünauer Emil. Ügyvédi kamarája Egerben székel, a melynek helyben négy ügyvédtagja van.

A község kulturális és anyagi fejlettségéért az érdem oroszlánrésze a községi elüljáróságot illeti, melynek értelmi vezetője a főjegyző és két aljegyző, kik a választott elüljárók támogatásával igyekszenek azt modern színvonalra emelni. Heves nagyközség szervezetében mindenben megfelel a törvényes kivánalmaknak és a község képviselőtestülete minden anyagi áldozatot meghoz, a mit tőle a felsőbb hatóságok, a köz- és általános érdekek megkövetelnek. Az ügyek intézése két főrészre oszlik, a közigazgatási és adóügyi osztályokra. A közigazgatási ügyosztály élén áll a főjegyző, a ki egyben anyakönyvvezető is; melléje rendelt erő a II-ik aljegyző és az anyakönyvi irnok. Az adóügyi osztály élén áll az I-ső aljegyző, melléje rendelt erő a rendszeresített segédjegyző és a községi végrehajtó. A képviselő-testület 54 tagból áll, ezek közül 20 tag választott, 20 tag pedig, mint legtöbb adót fizető, tehát virilisjogon tagja a testületnek; ezekhez járul a 8 hites és szavazattal bíró elüljáró. A szolgaszemélyzet áll négy rendőrből és négy fizetéses éjjeli őrből; ez utóbbiak hetenként felváltva nappali szolgálatot is teljesítenek és az utczai lámpák gondozásával is meg vannak bízva. A község, 167mint toloncz-állomás, a férfi és női tolonczok részére külön helyiségeket tart fenn. A község elüljárósága már az 1876. évi XIII. t.-cz. életbelépte óta a cselédügyekben való bíráskodással is fel van ruházva; ezenkívül bíráskodik a mezőrendőri kihágási és az erdőügyi kihágási ügyekben is. A községnek vásártartási joga nincs, a vásártartási jogot a közbirtokosság nyerte kir. adomány útján, így az ebből eredő haszon a birtokosságé. A község állategészségügyi viszonyait a helyben székelő m. kir. állami állatorvos látja el és pedig teljes megelégedésre. Van önálló községi orvos, önálló községi szülésznő. Van kitünő községi jégverem és a község most épít nagy anyagi áldozatokkal az egészségügynek megfelelő közvágóhídat.

Heves kulturája szintén tekintélyes színvonalon áll és rendelkezik mindamaz eszközökkel és intézményekkel, a melyekkel ez irányú fejlődését munkálhatja. A községben katholikus, református és izraelita elemi iskola van, a melyekben összesen nyolcz tanító működik. A gazdasági ismétlő-iskolában pedig két gazdasági szaktanító tanít. Van Hevesnek állami kisdedóvója is, egy óvónővel. A helyi viszonyok megvitatására szolgál a tíz éves múltra visszatekinthető "Heves és Vidéke" cz. hírlap. Nyár idején a közönség szellemi igényeit a nyári színkör (aréna), elégíti ki, melyben 4-5 héten át vidéki színtársulatok mutatják be a helyi közönségnek a színmű-irodalom legújabb termékeit. A színi szezonban nem egyszer fővárosi művész is vendégszerepel Hevesen.

Mivel az értelmességi osztály tekintélyes számmal van jelen, Heves társadalmi élete elég mozgalmas. A község intelligencziájának találkozó helye a Kaszinó, mely csinos és a kor igényeinek mindenben megfelelő tágas helyiségeivel a legkényesebb igényeket is kielégíti. A Kaszinó keletkezése a múlt század ötvenes éveibe nyúl vissza. Jelenlegi elnöke Nemcsik Kálmán.

Az iparos-osztály találkozóhelye a hasonlóképen kényelmesen berendezett Polgári Kör, mely az Ipartestülettel együtt az iparosság érdekeinek a megvédésére szolgál.

A nemrég alakult Hevesi Nőegylet a jótékonyságot, a helyi szegények segélyezését tűzte ki nemes föladatául.

Újabb keletű egyesület a Gazdakör, melynek czélja szaklapok és szakelőadások tartásával a kisgazdákat a czélirányosabb gazdálkodással megismertetni, a földmívelő-osztály értelmi képességét fejleszteni, az erkölcsöt ápolni és így értelmes, hasznos, megbízható és hazafias polgárokat nevelni e hazának. A Gazdakör a kisgazdák társulásából alakult. A földmívelésügyi miniszter gazdasági munkákat tartalmazó könyvtárral ajándékozta meg a kört, melynek elnöke Dobóczky Dezső.

Heves büszkesége azonban az Önkéntes tüzoltó-egyesület. Alapitotta és felszerelte néhai Remenyik József, a város egyik kiváló birtokosa, ki közéleti szereplésével és áldozatkészségével Heves fejlődésének nagy hasznára volt. A hálás utódok arczképét is megfestették, melyet ünnepélyesen lepleztek le. Az egyesület 30 évi fennállása óta "Istennek dicsőség, egymásnak segítség" jelszó alatt, mindig a legnagyobb lelkesedéssel és odaadással tett eleget szép és nemes emberbaráti kötelességének. A közönség mindig éber érdeklődése és bőkezű adakozása, a tűzoltók lelkesedésével párosultan, teremtette meg azt a tűzoltó-szertárt, mely bármely, sokkal nagyobb vidéki városnak is dicsőségére válnék. A szertárban a legmodernebb fecskendők és egyéb tűzoltó-szerek találhatók. A Tűzoltó-egyesület, mulatságok és társas összejövetelek rendezésével, a közönség között az összetartozandóságot és a jó baráti viszonyt is ápolja és fönntartja.