Jolsva rendezett tanácsu város, régebben szabadalmazott bányaváros. Fekvése a katonai fölmérések szerint: északi szélességben 48°, 37', 30", keleti hosszúságban 37°, 54', 0"; tengerszín fölötti magassága 258 m. A város dombos területen fekszik, lombos és fenyves erdők szegélyezik. Hegyei közül a Magura fenyves a 881 m. magasságot feléri. Határa 8132.820 □-öl, melyből maga az erdőség 5017.138 □-öl. Fővizei a Murány-folyó és a Jolsva-patak; az utóbbi a város közepén vonul végig. Vizei között több fagymentes, langyos forrásvizet találunk. Emésztő hatásáról nevezetes a "Kamenya" forrás. A városi fürdő vizének pedig kiváló gyógyerőt tulajdonítanak csúzos, köszvényes, nehézkóros s általában izületi és idegbajokban. A vidéknek magyar lakossága hagyományos előszeretettel látogatja e fürdőt. Jó hatásúnak tartják szembajok és idegbántalmak ellen a Koldus-patak vizét.

A város utczái (összesen 8), mint az minden régi, erődített városban tapasztalható, nagyobbrészt görbék, házai, csekély kivétellel, alig mondhatók városiaknak, legalább nem a modern izlés értelmében. A lakások ablakai szűkek, szobái alacsonyak, kivéve az újabb időből való vagy átalakított házakat. Van azonban néhány kiváló épülete is, melyek a város díszére szolgálnak. Ilyenek a főtéren levő kettőstornyú, románstílű róm. kath. templom, melyet Coburg Ferdinánd herczeg, mint az egyház kegyura egy híres bécsi műépitész terve alapján Wunsch uradalmi mérnökkel építtetett 1849-ben. Ugyancsak kimagaslik a főtéri épületek sorából a Coburgok hatalmas méretű, másfél emeletes renaissance-stilű kastélya. Építését Koháry András kezdte el 1796-ban, de csak 1801-ben fejezték be. A kastély homlokzatán trachit kőből vésett, hadijelvényeket feltüntető dombormű ékeskedik "NK" (Nicolaus Koháry) monogrammal. Lépcsőháza jolsvai fehér és kék márványból épült és menyezetét mithológiai alakokat ábrázoló freskók díszítik. Az épület főterme roccoco-modorban van kifestve. A kastély helyén eredetileg templárius-kolostor állott, majd később a Széchi-ház. Mind a kettőnek az alkotórészei még felismerhetők. Említést érdemel továbbá az ódon külsejű, homlokzatán Jolsva város czímerét viselő városháza, mely a régi, fából készült városháza helyén 1781-ben épült. Danielik Gy. és Holacsek L. voltak az építőmesterei. Az evangelikus torony és templom szintén figyelmet keltő, tekintélyes épület. Az utóbbinak 1789-ben, az előbbinek 1834-ben tették le az alapját. Csinos, de már újabb épület a vendéglő, melynek kiváltképen a főterme, ez időszerint ritkítja párját Gömörben. Az 1902-3. évben 8 ezer korona költségen restauráltatta a város e termet. Igen impozáns és a város látóképét nagyon emeli a honvédségi kaszárnya, mely 1897-ben 220 ezer korona költségen épült. Emeletes ház mindössze 13 van a városban.

Az utczák három kisebb és egy nagyobb teret alkotnak. Néhány jelentéktelenebb utcza kivételével az egész város korláti bazalt-koczkákkal van kövezve. A kövezést 80 ezer korona költségen 1902-3-ban végezték. Az egyes háztulajdonosok járdaköltségének ¹/₃-át a város pénztára fizette ki. Kellemes sétahelye a közönségnek a fürdőkert, szép hársfasorai, fenyőcsoportjai, virágágyai és díszbokraival. Maga a fürdőház, mely 6 szobát, 7 kádat 140és öt vendégszobát foglal magában, 1869-ben épült. Az újabb időben állandó nyaraló vendégei vannak a városnak, kik a hegyes-völgyes határban sok kellemes kiránduló helyet találnak. A fürdő-kertben levő, kényelemmel berendezett lawn-tennis pálya szép számú sportüző közönségnek szolgál testedző szórakozással. Nem messze ettől, a vasúti állomás mellett van a jégpálya, a hol szintén elég élénk élet uralkodik a téli idény alatt.

A lakosság túlnyomó zöme iparosokból áll. Legjelentékenyebbek ezek között a csizmadiák, timárok, szattyánosok, kolomposok és gubások. A csizmadiák ma csak 86-an vannak, a mult században azonban számuk meghaladta a kétszázat. A timárok és szattyánosok közül az előbbiek számszerint 15-en vannak, az utóbbiak pedig 24-en, kik a városi előljáróság és az ág. ev. egyház elnökségének támogatása mellett hitel- és ipari szövetkezetet létesítenek. A kolompos mesterség e város különlegessége. Több mint 200 éve űzik ezt az iparágat. Jelenleg öt család foglalkozik kolomp-készítéssel. Magyarországon Jolsván kívül csak Radványban (Zólyommegye) készítenek kolompot, de ott is jolsvai települő honosította meg. E mesterség gyér elterjedtsége a hangolás módjának titkában leli magyarázatát, melyet az illető családok szigorúan őriznek. Az ezen mesterséget űzők 1902-ben társulattá alakultak Hoffmann Miksa és Társai bejegyzett czég alatt. Jelentékeny iparág a gubásoké, a kik tiszta gyapjúból fehér és színes pokróczokat készítenek, melyeknek ára 7 és 24 korona között váltakozik. Ágyelőknek, ablakvédőnek alkalmazva, a finomabb minőségűek bármily szobában megállják helyüket. Készítenek kocsiba való színes angóra-lábtakarókat is 30-40 koronás árakban. A téli három hónapon át a gubások fekete fürtü magyar parasztgubát készítenek. A pokróczkészítést 50 év óta űzik a gubások, ellenben a gubakészítést századok óta. Életrevaló iparág volt Jolsván a mult századokban a fésűsöké, mely azonban a gyári versenynyel szemben hanyatlott s ma már csak ketten űzik. Képviselve vannak ezenkívül az iparos osztályban a mészárosok, az asztalosok (6), a kötélgyártók (3), szűrszabók (3), kovácsok (2), lakatosok (2), műlakatos (1), fazekasok (5), szabók (6), szíjgyártók, kőművesek, kályhakészítők stb. Az épitkezés terén két okleveles vállalkozó van.

A bányászatnak újabban a magnezit felfedezése adott némi lendületet. A magnezit tűzálló téglák készítésénél és az aczélfinomításnál nyer alkalmazást. 141Ásatásáért 12 ezer korona évi bérletet fizet a városnak a Magnezit-Ipar-Részvénytársaság, 1900-tól 1990-ig szóló szerződési kötelezettséggel. A kezdet stádiumában van a zsirlakő bányászat, Tonello József spanyol lovag tulajdonában (1896 óta), a ki az 1902. évben kötött szerződés szerint 1000 korona évi bért fizet a városnak a kezdet évében. Ez mondható a kovakő bányászatáról is, melynek bérlője az újantalvölgyi üveggyár (1903 óta), s köteles évente legalább 20 vaggont (à 7 kor.) elszállítani. Nagy mennyiségben található a város határában a dolomit, mely az aczél- és vasfinomításnál nyer alkalmazást. Évente mintegy 200 vaggont szállítanak el belőle. Vasolvasztó kemenczék kibéllelésére használják az itt előforduló tűzálló követ (quarcit), melynek bányászatáért a csetneki "Concordia" társaság évi 200 korona bért fizet a városnak. Ásnak továbbá a határban vasöntéshez szükséges mintázó homokot, melyből a Heinzelmann-féle hisnyóvízi vasgyár évente körülbelül 1000 kocsival (à 20 fillér) használ fel. Rendszeres művelés alatt áll a "Pál bányatársulat" tulajdonában lévő galmaj bánya. Végűl megemlítendő az élénken folyó vaskőkutatás, mely meglehetősen bíztató eredményekkel kecsegtet. A bányászattal kapcsolatosan feljegyezhető, hogy a nyolczvanas években a városnak államilag segélyezett kőcsiszolója volt, márvány és szerpentinkő feldolgozására berendezve, mely azonban, kellő érdeklődés és pártolás híján, Dobsinára tétetett át.

A gyáripar még csak fejlődésben van. Itt megemlítendő a három magnezit pörkölő, a műmalom és a festékgyár. A felső, vagy melegvízi pörkölő 1894-ben épült, az alsó 1897-ben s mind a kettő a Budapesti Magnezit-Ipar-Részvénytársaság tulajdona. A harmadikat, a Róth Antal félét, 1899-ben emelték, de most csőd alatt áll. A műmalom Szénássy Gyula budapesti nagykereskedőé. 1898-ban épült, 1899-ben leégett, de újból felépítették. A festékgyár, mely vasrozsda ellen vascsillámfestéket készít, 1901-ben épült és szintén Szénássy Gyula tulajdona.

Az 1903-ban nyílt meg állami támogatás mellett egy kosárfonó tanműhely, melyhez a szükséges fűzfatelep szintén készen áll.

A mult század közepéig volt a város területén sörgyár, valamint szeszgyár is. E helyen említjük meg a szikvíz-gyártást is, melylyel hárman foglalkoznak.

A kereskedelmi forgalmat 16 üzlet bonyolítja le. Ezek között legrégibb a Czibur Emil üzlete, mely 1842 óta áll fenn. A gyógyszertár az első volt egész Gömör vármegyében, mert 1750-ben keletkezett. Az üzleti forgalmat növelik a heti- és országos vásárok; az utóbbiak évente ötször tartatnak. A kereskedelmi tényezők közé tartozik a jolsvai Takarékpénztár is, mely 1866-ban alakult. Az intézet első igazgatója Balásffy Béla volt. Itt említendő fel a Temetkezési segélyegylet is, melynek 770 tagja van. Alapítói Pap Sándor és id. Czirbesz Soma voltak. Keletkezett 1871-ben.

A talaji és égalji viszonyok a gazdasági művelésre mérsékelten kedvezők. Az összes művelésre szánt területek tagosítva vannak. A tagosítást Fischer Károly mérnök végezte 1898-1899-ig. A határban szépen terem a búza is s kat. holdanként átlag 5-6 métermázsát ad. Egyébként évente terem megközelítő számítás szerint: búzából 1400 mm., rozsból 500 mm., árpából 300 mm., zabból 1200 mm., 1569 kat. hold 866 □-öl területen; széna és sarjúból 18612 mm. 1033 kat. hold 1022 □-öl területen. Szépen sikerülnek a 142konyhanövények is. A káposztatermelés, melyet azelőtt nagyban űztek, minőség szerint nagyon beválik, de mennyiség tekintetében nem fedezi a szükségletet, tehát bevitelre szorúl. A közelmultban dohánynyal is tettek kísérletet s kitűnő eredményt produkáltak. Az állandó termelést leginkább bizalmatlansági okok akadályozták meg.

Az állattenyésztés csak a házi szükségletet fedezi. A tagosítás előtt jelentékeny volt a juhsajt- és túró-termelés is.

A gyümölcstermelés Jolsván már régi idők óta a legelsőrendű a vármegyében. A szakszerű pomologiának alapját 1796-ban vetették meg egy társulat szervezésével, melynek Glósz Sámuel és Wallaszky lelkész voltak a kezdeményezői. Nagyban hozzájárult az ügy fejlesztéséhez Csernok Pál ev. tanító, a ki 250 különböző gyümölcsfajt hozatott Németországból. A társulat maig is fennáll és újabban ismét kedvezőbb viszonyok között működik. Elismert tény, hogy a jolsvai gyümölcs, főleg almában, messze földön ritkítja párját. A gyümölcsös-társulat történetét megírta 1896-ban Jurin Sámuel, ki a társulatnak 15 éven át lelkes igazgatója volt és ezért a kormánytól kitüntetésben részesült. Ugyanő kezeli és gondozza a városi faiskolát is, melyből évente átlag 150 csemetefa kerül eladásra. Régebben s nemkülönben a közelmultban szőlőmíveléssel is foglalkoztak Jolsván. Sajnos, hogy az igazán zamatos cseppeket termő szőlőhegyet tönkretette a fillokszera. Ujabban ismét folytatni készülnek a mívelést.

A közlekedés főtényezője a vasút, mely 1893. évi nov. 20-án adatott át a forgalomnak. Ennek megteremtése első sorban Kubinyi Géza orsz. képviselő nevéhez fűződik. Jolsváról Bazilidesz Gusztáv polgármester, Podhradszky András herczegi erdőigazgató, Kuna Aurél főszolgabíró és Czibur Imre városi ügyész fáradoztak legtöbbet a vasút érdekében. Jolsva városa 30 ezer forintot, Coburg herczeg 90 ezer forintot adományozott e czélra. Jelenleg naponta három rendes vonat közlekedik a vonalon fel s alá, a harmadik azonban - az estéli - csak Pelsücz és Jolsva állomások között mozog. A posta 1858 szept. 1 óta áll fenn Jolsván, a távíró pedig 1871 júl. 4 óta.

A róm. katholikus egyház, a plébániai irattár tanúsága szerint már Zsigmond király idejében, 1397-ben fennállott, a reformáczió idején azonban teljesen megszünt. 1689-ben I. Lipót alatt ismét feléledt, mint Hisnyónak a filiája, a hol Horvátovics György volt az első parochus. Hisnyóról elsőnek Bakó János plébános költözködött át Jolsvára 1693-ban. Állandóan azonban csak a Koháryak alatt, 1718-tól kezdve települtek meg itt a róm. kath. lelkészek, kiknek sorát Kövesdy István esperes kezdte meg, a ki egyuttal Gömör vármegyének táblabírája volt. A jelenlegi egyházfő Schuster Antal esperes-plébános, a ki 1896 márcz. 1-én foglalta el hivatalát. Esperessé ugyanazon év ápr. 20-án neveztetett ki. Közvetetlen elődje Vrbjár Péter volt, a ki mint prépost halt meg (1898) Rimaszombatban. Az egyház a Choburg herczegi család patronátusa alatt áll. Van az egyháznak jól berendezett iskolája és szegényháza, melyet Széchi Mária alapított; ugyanezen czélra Koháry István gróf 1200 frtos alapítványt tett, melyet az esztergomi káptalan kezel. Az ág. hitv. evangélikus egyháznak talaját már a husziták készítették elő a XV. században. 1550 körül már ev. iskola létesült itt, 1578-ban pedig megválasztották az első ev. lelkészt Fábry György személyében. Virágkorát az egyház a Wesselényi idejében élte (1627-1669), a mikor Murány vára a gömörmegyei protestántizmusnak főfészke volt. A Wesselényi-féle összeesküvés után beállott vallásüldözés idején a jolsvai evangélikusok Kövibe (artikuláris hely) jártak istentiszteletre. Az egyház lelkészei között országos hírre tett szert Wallaszky Pál († 1824), a ki Conspectus cz. latin művével megírta az első rendszeres magyar irodalomtörténetet. Az ő papsága idején épült fel a templom (1784), az iskola és a paplak. Főesperes, sőt püspökjelölt is volt. Híres papja volt Jolsvának továbbá Ferjentsik Sámuel († 1855), a kit mint természettudóst és meteorologust a külföldön is ismertek. Bronzból öntött mellszobra a helybeli Csiburoknak családi ereklyéje. Az ő papsága idején épült fel a templom tornya, a melynek költségei összesen 20,552 frtra rúgtak. A Coburg herczegi uradalom e czélra 1200 frt értékű anyagot adományozott. Említsét értemel az újabb időkből Hoznek János lelkész († 1886), a ki a ma is fennálló egyházi gyámintézetet alapította s ugyancsak ő volt a kezdeményezője a jolsvai 143nőegyletnek is. Utóda Baltazár Antal († 1899) mint kiváló hebraeista résztvett az újabbi bibliafordításban; esperes s egy ideig helyettes főesperes volt. A jelenlegi lelkész Baltazár János 1899 júl. 1-én foglalta el állását. A világiak közül kiváló érdemeket szereztek maguknak az egyház körül mint felügyelők Ratkai Dániel (1783-1797), Glósz Sámuel (1804-1826), Márkus András (1841-1845), id. Czibur Imre (1855-61), Bazilidesz Gusztáv, Maléter Ede († 1890), Remenyik Ede († 1890); mint alapítványt tevők főleg Madarász Sámuel és Remenyik Pál († 1901). Az utóbbi összes ingatlanait mintegy 100.000 korona értékben az egyháznak adományozta. A jelen időben 12 év óta a felügyelői tisztséget Kuna Aurél főszolgabíró tölti be, páratlan tevékenységgel. A város az egyházat patronátusi kötelezettséggel segélyezi. Az ev. egyház iskolái mindig magas szinvonalon állottak. A XVII. században, főleg Wesselényi idejében, a jolsvai ev. iskola a legelsők közé tartozott. Az egyház szegényházat is tart fenn.

A reformátusoknak Jolsván nincsen egyházuk, hanem a giczei ev. ref. anyaegyházhoz tartoznak. Az izraelita egyház keletkezésének ideje 1872-re esik. Templomuk 1895-ben épült fel, 11 ezer korona költséggel. Röviden megemlítjük e helyen még a városi ipariskolát, melynek Jurin Sámuel az igazgatója és 1883. év óta Czibur Imre ügyvéd a buzgó felügyelője. Végül ide tartozik még a városi óvoda, mely 1879-ben keletkezett Groó Vilmos tanfelügyelő kezdeményezésére, Bazilidesz Gusztáv elnöksége mellett. Óvodai felügyelő (1900 óta) Baltazár János ev. lelkész.

Az emberbaráti intézmények közül elsősorban a siketek és vakok Cházár András-féle intézetét kell megemlíteni, mely 1901 okt. 10-én lépett működésbe. Nyilvános felavatása 1902 okt. 22-én történt. Az eszme Groó Vilmos tanfelügyelőtől indult ki és megvalósítása érdekében a város polgármesterén kívül sokat tett Hámos László főispán, Kubinyi Géza országgy. képviselő, Borbély Sándor szaktanácsi előadó és gr. Vay Sándor. Az intézet díszelnöke Hámos László főispán, igazgatója Nécsey János, a ki Scholtz Lajos tanárral együtt végzi a két osztály tanítását, mely fokozatosan hatra fog kiegészíttetni. Az intézet anyagi ügyeit a felügyelő-bizottság intézi, melynek elnöke a polgármester. Nagyobb alapítványt tett az intézet javára gr. Andrássy Dénes, (10 ezer kor.), ki egyúttal az intézet fővédnöke. Gömör vármegye, mint testület, évi 400 koronát szavazott meg e humánus czélra. Jolsva városa 40 ezer kor. értékű épületet s dologi kiadások czímén évi 1500 kor., illetőleg hat 144év multán 1000 kor. segélyt szavazott meg az intézetnek, azonfelül pedig adja a fűtésre szükséges faanyagot.

Egy másik virágzó humánus intézmény a jolsvai nőegylet, mely 1864-ben alakult. Első nagyérdemű elnöke Ferjencsik Lujza volt. Az egylet vagyona 6000 korona és évente készpénzben, élelmezésben és ruházatban körülbelül 500 koronát oszt szét.

A társas egyletek közt elsősorban a Kaszinó említendő, mely 1845-ben alakult s ekkor Draskóczy Sámuel volt az elnöke. A szabadságharcz után megszűnt; 1852-ben ismét életre kelt, de csak ideiglenesen. Jelenlegi életcziklusa 1854-ben kezdődött. Könyvtára 1856-ban alapíttatott és 2352 kötetet tartalmaz. Jolsvai "Polgári Kör" czímen már 1876-ban alakult egy társas egylet, Textóris András ügyvéd elnöklete alatt, mely azonban rövid életű volt. A most fennálló Polgári Kör Poltz József ev. tanító és Baltazár János ev. lelkész kezdeményezésére 1889 decz. 19-én alakult meg, Baszilidesz Gusztáv polgármester elnöksége és Baltazár János alelnöksége alatt. Könyvtára 400 kötetre terjed.

A társadalmi élet élénkítéséhez s a műízlés fejlesztéhez lényegesen hozzájárul a Műkedvelők Társulata, mely már a 70-es évek elején Baszilidesz Gusztáv és Victorisz Sándor elnöksége alatt működött. A társulat 1893 aug. 15-én szervezkedett. Elnöke Kuna Aurél főszolgabíró lett. 1903 óta a társulatnak állandó színpadja van. Újabb keletű ennél a Zeneegyesület, mely 1902 május havában alakult Jurin Sámuel isk. igazgató elnöksége mellett. Az első Dalárda 1863 aug. 10-én alakult Pazár István ev. isk. igazgató vezetésével, de egy évi működés után megszűnt. 1876-ban ismét megalakult Jurin Sámuel ev. isk. igazgató vezetése mellett, de ez is rövid életű volt. Harmadizben Laffeurse Ede róm. kath. tanító vezetése alatt állott fenn az 1885/6. évben.

Élénk és eredményes működést fejt ki a sportok között a Vadásztársulat, mely szervezett testületté 1875-ben alakult. Első elnöke Zsoldos Barna honvédszázados volt (most ezredes Beszterczebányán). Nagyon kedvelt szórakozást találnak sokan a lawn-tennis-ben, melyet Neogrády Jenő vasúti állomásfőnök, Szénássy Béla hercz. erdőrendező és Hevessy László szolgabíró honosítottak meg. 1889-ben a tagok társulatot alakítottak és elnökké Kuna Aurél főszolgabírót választották meg. Állandó jellegűnek mondható azóta a Korcsolya-egylet is, melynek főgondozója Neogrády Jenő v. állomásfőnök.

A kisipar nagymérvű pangása az utóbbi évtizedekben lényegesen megapasztotta a város lakosságát. A mult század elején - 1820 körül - nem kevesebb, mint másfél ezerrel volt nagyobb, mint jelenleg. Az 1900. évi népszámlálás szerint a város 2790 lelket számlál. Ezek között van 187 katona. Nemzetiség szerint 2167 vallotta magát magyarnak. A többi 623 is jóhiszeműleg vallotta magát tót s részben más anyanyelvűnek, mert a magyar hazafias érzület a városnak régi hagyományos erénye; nyelvi és faji kérdések itt nincsenek és nem is voltak és látnoki tehetség nélkül is könnyü megjósolni a város teljes megmagyarosodását a közel jövőben.

Az 1869. évben állitották itt fel az 51. honvéd zászlóaljat, melynek első parancsnoka Kaszap János őrnagy volt. A jelenlegi katonai beosztás szerint Jolsva a 16. honvéd gyalogezred 3. zászlóaljának állomása. A 40-50-es években lovas katonaság volt a városban elhelyezve.

Az alkotmányos idő eleje óta Jolsva a nagyrőczei járás szolgabírói hivatalának székhelye.

1903-ban csendőrőrsöt helyeztek a városba. Az 50-60-as években pénzügyi biztosság is volt Jolsván s a mellett egy pénzügyi szakasz; az utóbbi 1891-ig fennállott. Ugyanitt van a Coburg herczegi uradalomnak erdőigazgatósága, mely alá 51 kezelő tiszt van beosztva, kik közül a központban 7 van foglalkoztatva. Az első igazgató Greiner Lajos volt 1829-től kezdve. Utóda lett Boregard Lajos. A jelenlegi igazgató Podhradszky András, ki 1885-től kezdve viseli hivatalát. A puritán jellemű, nagyérdemű férfiút, ki tehetségével és sokoldalu szakismeretével a városnak is becses szolgálatokat tesz, működésének 40 éves jubileuma alkalmával Coburg Ferdinánd fejedelem és Coburg Fülöp hg. a házi lovagrenddel tüntették ki, mely egyike a legelőkelőbb rendjeleknek. Ugyanitt van a Coburg család összes magyarországi és 145ausztriai uradalmainak számvevősége is. Főszámvevő 1885 óta Neogrády Lajos, kit Coburg Ferdinand bolgár fejedelem az I. oszt. polgári érdemrenddel tüntetett ki szolgálati hűségének az elismeréseül. A Jolsva határában fekvő herczegi erdőingatlanokat és regálékat 1851. évi január 10-én váltotta meg a város 107 ezer forinton.

A város első bírája - a mennyire a városi jegyzőkönyvekben visszamenni lehet - Orbán György volt 1566 körül s Márkus Balázs 1569 körül. Az utolsó bírák voltak: Tavassy Mihály (1861), Farkas György (1867) és Madarász József (1870). Az abszolút korszakban a bírói sorrendet megszakítva, mint polgármesterek szerepeltek: Maléter István gyógyszerész és id. Czibur Imre kereskedő. Első alkotmányos polgármester az utolsó bíró, Madarász József volt (1872 óta). Utána következett Remenyik Ede (1884-1890). Utóda lett Bazilidesz Gusztáv, a ki 1890 november 20-án foglalta el hivatalát s azt jelenleg is viseli. Bazilidesz Gusztáv 1841. évi február 22-én, Jolsván született. Jogi tanulmányai befejezése után, már 1862-ben, a volt eperjesi kerületi kir. itélőtábla hites jegyzője lett és két év mulva, 1864-ben ügyvédi oklevelet nyert. A következő évben a szepesmegyei főispán helytartója lett és a 16 szepesi város kir. biztosának titkára; később megyei aljegyző Lőcsén. Az 1867. év tavaszán ügyvédi irodát nyitott Jolsván. Még ugyanazon évben megyei esküdt lett, 1869-ben pedig szolgabíró. 1872-ben ismét ügyvédi irodát nyitott szülővárosában, amikor városi tiszti ügyész lett. Mint árvaszéki előadó és ülnök is működött. Polgármestersége alatt sok üdvös intézménynyel - vasút, magnezit-gyárak, villamos világítás, járda, siketnéma-intézet, kosárfonás stb. - gazdagodott a város, melyeknek létesítésében tevékeny részt vett. Társadalmi téren is több oldalú működést fejt ki. Egyházának 30 éven át mint egyházmegyei főjegyző, mint törvényszéki bíró s mint több egyháznak a felügyelője tett hasznos szolgálatot.

A város többi tisztviselői a következők: Piacsek Rezső rendőrkapitány, Habányi József főjegyző, Dabrovszky Miksa aljegyző, Czibur Imre ügyész, Czibur Emil közgyám, Bankó János pénztárnok, Czeglédi Lajos ellenőr és id. Zajacz Károly tanügyi tanácsos, dr. Hensch Géza tiszti főorvos, dr. Tóth János városi alorvos, Szobonya József m. k. állatorvos, Biók Zoltán közigazgatási erdőtiszt, Thomázy Sámuel gazda. A tanács tagjai: a polgármester mint elnök, a rendőrkapitány, a főjegyző, az ügyész, a pénztárnok, az erdész, az orvos, a 146közgyám és a tanügyi tanácsos. A város képviselő testülete 56 tagból áll; ezek között - a tisztviselőkön kívül - van 24 választott tag s ugyanannyi virilista.

Jolsva egyszersmind orsz. képviselő-választó központ. A város első képviselője - az új alkotmányos idő óta - Szent-Iványi Károly volt. Utána következtek: Máriássy Kálmán, Jankó Miklós és Hámos László, Gömörmegye mai főispánja - szabadelvű alapon - Kubinyi Géza (1891 óta). Jolsvának három díszpolgára van; ezek Kossuth Lajos, Szent-Iványi Károly és Kubinyi Géza.

A város igazgatási működését a következő ügykezelési kimutatás jellemzi. Az utolsó évben elintézés alá került: 6101 közigazgatási, 305 árva-, 136 bagatell-, 108 kihágási és 21 bűnfenyítő-ügydarab. Van a városnak 1875 óta egy mértékhitelesítő hivatala is, melynek vezetője Czibur Emil. Forgalmát főleg a Heinzelmann-féle hisnyóvízi vasgyár emeli, mely egymaga eddig 1/2 millió darab vasczikket hitelesített.

A város összes vagyona ingatlanokban egy millió korona érték. A regáléjogot 417,000 korona értékű kötvénynyel váltotta meg az állam. Pótadót a lakosok nem fizetnek. Az állami adók összege 31,233 K és 58 f., melyhez a város maga 3466 K. 12 f.-rel járul.

Az egészségügy állása, az égalji és talaji viszonyok szempontjából kedvezőnek mondható. Az északi szelek ellen a várost a Várhegy védi. Ivóvize kitűnő és ezért a hasi-hagymáz, difteritisz és vérhas ritka betegségek. Kedvezőtlenül befolyásolják az egészségügyet a szegényebb néposztály rossz lakásviszonyai, a szűk anyagi viszonyok által okozott hiányos táplálkozás és az alkoholizmus. A gyermekhalandóság aránylag csekély s egyike a legkedvezőbbeknek a vármegyében.

A szegényügy javát szolgálja a városi szegény-alap, melynek vagyona 10 ezer korona. A rendes évi segélyezés átlaga 800 koronára tehető.

A tűzbiztonság felett a tűzoltó-egylet őrködik. Az első ily önkéntes tűzoltó-egylet 1876-ban keletkezett, de megszünt és ismét megalakult, azonban az utolsó évtizedben teljesen elhanyatlott. Legújabban ismét megalakult és az 1902 szept. 14-én tartott alakuló gyűlésen elnöknek Kuna Aurél főszolgabíró, alelnöknek Jurin Sámuel ig.-tanító és főparancsnoknak Piacsek Rezső rendőrkapitány választattak meg.

1895 óta viallmos világítása van a városnak, melyhez az áramot az ú. n. felső-magnezitgyár szolgáltatja. Az utczákat és tereket 60 izzó lámpa világítja meg.

A vízvezeték igen jó hegyi forrásból közvetíti a vizet s három kútra felosztva adja a lakosságnak.

A csatornázás szempontjából szerencse, hogy a város dombos alapon nyugszik s így mindenféle víznek természetes lefolyása van. Az új járda melletti burkolt árkok is sokat javítottak e téren.

Időszámításunk első századaiban különféle szláv és germán törzsű népek laktak e vármegyében, a kik bányaműveléssel is foglalkoztak. Valószinűleg ezek voltak a város első alapítói. A határban lévő, ma is megjelölhető, arany-, ezüst- és rézbánya-telepek lakói tömörülhettek össze először ezen a területen.

147Már jóval a magyarok bejövetele előtt rendes község lehetett e helyen, a mely fölött közvetetlen közelben vár emelkedett, melynek nyomai, védő árkai most is láthatók.

IV. Béla egyik diplomáján fordul elő először e város neve mint Illsvavár ("Castrum Illsva") 1243-ban. Valamivel később, 1299-ben III. Endre király diplomáján, mely a városi levéltárban látható "possessio Ilsua"-nak, azaz Ilsuafalunak neveztetik. Használatos nevek ezenkívül: Jelsava, Alsovia, Eltsch és Jolsva. A tót és német elnevezés az égerfától származik. Mikor lett várossá Jolsva, arra nincs adat. Feltehető, hogy Róbert Károly idejében (1330 körül), mint Dobsina, Pelsőcz és Csetnek.

Már az Árpádházi első uralkodók alatt királyi birtok lett kincses-bányái révén s mint ilyen szabadságot és egyéb előnyöket élvezett a többi hűbéres községekkel szemben.

A tatárjárás idején (1241-42) pusztult el valószinűleg az Ó-vár nevezetű, őrtoronynyal ellátott erődítmény. Ez tulajdonképen templárius barátok kolostora volt, a kik azután, hogy fészküket feldúlták, a mostani Coburg herczegi palota helyén építettek új kolostort. Ugyanekkor, a XIV. század folyamán földsánczokkal is körülövezték a várost, a Taplócza felőli út végén pedig és a mostani herczegi kastély mellett egy-egy őrkaput emeltek.

A város további fejlődésének, jólétének és tekintélyének alapját a vasipar vetette meg. Erre nézve Hunfalvy J. Gömörmegye leírásában (329. lap) ez olvasható: Nagy Lajos idejében "honunk belkereskedésének két főpontja volt Debreczen és Jolsva. S hogy e vállalat országos érdekű lehetett, bizonyítja az, hogy az iparűzők és kereskedők ezen testülete Ország-nak neveztetett." ... "Debreczen kötelezte magát, ha zavaros idők jártak, a búzával, pénzzel ellátott vállalkozó testületet visszatértében a pusztákon keresztül fegyveres poroszlókkal kísérni s a megrablástól védeni."

Rákóczy György fejedelem a vámfizetés alól is felmentette őket. Egyes szabadalmaikat Mátyás király is megerősítette. Wesselényi Ferencztől is nyertek privilegiumokat. Híresek voltak annak idején az egyesületnek a báljai, melyek a közelmult évekig fenmaradtak Ország-bál név alatt.

János király a városnak 1539-ben tanácsi szabadalmat adott és ezen kívül 1552-ben pallos-jogot nyert.

Jolsva első urai gyanánt Egruch és Eliás grófok említtetnek 1243 körül. III. Endre egy perből kifolyólag bizonyos Herrikus lovagnak (magister) ítélte oda. Később az Ilsvayakat említi a történelem, kik nevüket is innen vették.

Közbejött azután a husziták inváziója. Az ezen évtizedekben történt morva és cseh letelepülések által a városban addig túlsúlyban volt németek 148mindinkább elszlávosodtak. Midőn Mátyás király a huszita uralomnak véget vetett, Jolsva a murányi parancsnokság tulajdonjogába ment át és sorsa annak sorsával változott. Így lettek urai Jolsvának egymásután a Tornallyaiak (1500 körül), később a hirhedt Basó (1549-ig), majd ismét a kincstár, azután sorra a Rothalok, kiknek a kincstár 100 ezer forinton zálogosította el a murányi uradalmat, utánuk a Széchiek (1609-től), majd Wesselényi Ferencz (1645), ismét felváltva a kuruczok és labanczok; egy ideig Bercsényi Miklós (1711-ig) is bírta Murányt s vele Jolsvát; végül 1720-ban III. Károly király a Koháryaknak adományozta, a kiktől házasság révén a Coburgokra öröklődött. A Coburgoktól - mint már említve volt - 1851-ben váltotta meg magát a város.

A város multjának szomorú eseményéről tesz tanúságot ama csetneki krónikás feljegyzés, mely szerint "az 1556-ik évben Jolsvát a törökök kegyetlenül megrabolták, felgyújtották és 400 embert rabságba ejtettek." Békésebb, jobb kor virradt a városra a Széchiek alatt, kikben a csaknem tisztán protestáns lakosság nagy pártfogókra talált. A híres Széchi Mária (Murányi Vénus) itt esküdött hűséget Bethlen István grófnak, 1627 május 30-án, a Széchi-ház (most Coburg-féle kastély) kápolnájában. Wesselényi Ferenczczel való házassága állitólag szintén itt köttetett 1644 augusztus 7-én, de ez mivel sem igazolható. Ellenben bizonyos, hogy midőn Wesselényi 1645-ben főispán lett, Jolsván iktatták hivatalába.

Jolsva különösen 1655 óta, hogy Wesselényi nádorrá lett, gyakran fényes gyülekezések szinhelye volt. Több izben megyegyűlést is tartottak itt. A megyeház a régi honvédkaszárnya helyén állott. A város közepén levő régi templom, valamint a temetőn épült kis faszerkezetű templom (ma már nyoma sincs) ez időben az evangélikusoké lévén, Wesselényi - a ki maga buzgó katholikus volt - kis kápolnát építtetett a patak balpartján hitrokonainak, mely az 1829. évi nagy tűzvészben elpusztult.

Igen érdekes Wesselényinek az a kézirata, mely a városi levéltárban látható s az Óvár eladására vonatkozik. Többi között ez áll benne: "Mi Gr. Hadady Wesselényi Ferencz, Murány várának örökös ura, eladjuk Jolsvának "úri jóakaratunkból" "jure perpetuo" "Óvárt és a körül való erdőt" méltányolva lakosainak, "kedveskedésöket és engedelmességüket", melyért ők "kétszáz forintot készpénzül attanak, item száz szablyát in flor. centum et viginti quinque (125 frt) és száz baltát similiter in flor triginta (30 frt)." Ez is a vasipar fejlettségét bizonyítja. Különben a város czímerében látható két bányászalak s a jobbról-balra lévő két harapófogó, két kalapács és üllő szintén azt szimbolizálja, hogy a bányászat, a vasolvasztás s általában a vasipar régebben itt elsőrendű volt.

A mult század elején, 1829 július 26-án óriási tűzvész pusztított Jolsván, mely a város nagy részét elhamvasztotta. Az ev. egyház ennek emlékét évente mint bűnbánati napot ünnepli, a július 26-hoz legközelebb eső vasárnapon.

Az 1848-ban megindult szabadságharcznak e város is szintere volt annyiban, hogy a nemzetőrök erre vonultak keresztül Murány felé a hurbanisták ellen. A jolsvai polgárok közül ez időben többen fogtak fegyvert s ontottak vért a hazáért.

Az abszolutisztikus korszakban fényes tanújelét adta hazafiságának a helybeli ev. egyház, midőn a hirhedt pátenst (1859) felháborodással visszautasította. Ugyanitt tartották meg 1860-ban azt a nevezetes egyházmegyei gyűlést, melyen a volt patentális egyházak visszatértek az autonom esperesség kebelébe.

Emlékezet okáért legyen megemlítve az is, hogy a róm. kath. templom fölötti városi toronynak nagy harangját a helybeli piacztéren öntötte Friedrich János beszterczebányai mester 1717-ben. Czirbesz János városi bíró buzdító beszédére a polgárság, főleg a nők - szegények és gazdagok - egymásután hordták az arany és ezüst ékszereket s dobálták az izzó katlanba, hogy a harangoknak minél tisztább csengésű hangjuk legyen. S valóban, főleg a nagy harangnak ritka szép zenéje van. Innen származik egyúttal az a tévedés, mely már többször került nyomdafesték alá, hogy Jolsvának rendes harangöntődéje volt. Ugyanazon torony kisebb harangját 1707-ben 149öntötte Kassán Schneider János nevű mester. Az ev. templom tornyán lévő harangokat 1844-ben önttette a város Beszterczebányán.

Röviden megemlítjük még, mint történeti nevezetességet, a város hegyeiben lévő két bástyaromot, melyeknek már csak az alapfalai láthatók. A multjuk teljesen ismeretlen. Csak puszta feltevés, hogy mint őrpontok Murány várát szolgálták s háborús időben tűzjelzésekkel érintkeztek egymással. Itt érdekesnek tartjuk megemlíteni azt a népmondát is, mely szerint a határban lévő két vár valaha hatalmas bőrhíddal volt összekötve, hogy a szomszédos várlakók egymással közlekedhessenek.