Fiumét és vidékét - némely történetíró szerint - már az Árpád-kori vezérek idejében élt Toxus herczeg vette birtokába, a magyar állam részére. És ha végig lapozzuk Magyarország történetét, a magyar vezérek, a magyar királyok és a magyar nemzet vezérférfiai államalkotó törekvéseinek egyik vezérfonalaként látjuk azt az irányzatot, hogy a magyar állam területe a tengert érje. Tudták az ország vezérei, hogy politikailag, de még inkább gazdaságilag valójában független ország csak az lehet, amely minden idegen közvetités kizárásával, saját tengerpartja, saját kikötői, saját tengeri hajózása utján érintkezhetik a külfölddel.

A magyar királyok évszázadokon át véres harczokat vívtak szárazon és tengeren Dalmáczia elfoglalása és megtartása érdekében.

Szt. Lászlótól kezdve királyaink ismételten háborút folytattak a mai magyar-horvát tengerpart - Zeng és vidékének - bírásáért. Ámde belviszályok, külháborúk megnehezitették királyainknak a mult századokban, hogy Magyarországnak a tengeren az őt megillető szerepet kivívhassák - különösen pedig meggátolták a tengeri forgalom biztositását és fejlesztését mindaddig, mig Mária Terézia Fiumét Magyarországhoz nem csatolta. Amidőn tehát Magyarország törekvése a tenger felé, - évszázadok küzdelme után, - Fiume birtokba-vétele által a megvalósulás stádiumába jutott, ezzel Magyarország jövő közgazdasági önálló fejlődésének alapját vetette meg.

Mig egyrészt Magyarország mindenkor a tenger birhatására törekedett, úgy másrészt e város és kerületének multjában két momentum van, amely veres fonálként vonul át az évszázadokon: és pedig első sorban Fiuménak az a törekvése, hogy a magyar állammal szoros, közvetetlen kapcsolatba jusson és Fiume lakosságának szabadságszeretete, amely a város ősi autonom jogainak féltékeny megőrzésében nyilvánult. Ha tehát Fiume és Magyarország kölcsönös viszonyát egymáshoz röviden jellemezni akarjuk, akkor egyszerüen azt mondhatjuk, hogy Magyarországnak, földrajzi fekvése következtében, föltétlenül szüksége volt, van és lesz Fiumére, mint magyar tengeri kereskedelmi emporiumra, viszont Fiuménak nem csak anyagi, nem csak közgazdasági érdeke, hogy Magyarországgal szoros kapcsolatban álljon, de érdeke Fiuménak ezen kapcsolat azért is, mert e város lakossága rokon gondolkozást, rokon érzelmeket talált mindenkor a magyar nemzetben, annak szabadságszeretetében, a magyar nemzetnél évszázadokon át mindenkor tapasztalt ama érzületében, melylyel mások szerzett jogait mindig respektálta, - vagyis Fiume a magyar nemzettel való kapcsolatában nemcsak földrajzi fekvésének természetszerű következményét, nemcsak anyagi jólétének hanem ősi autonom jogainak biztosítását is látja.

Jelen mű feladata részleteiben is megismertetni Fiume városnak és kerületének multját, történelmi fejlődését, megismertetni ezen kikötő közgazdasági és különösen tengerészeti fejlődését, megrajzolni azon közjogi, politikai és közgazdasági vonásokat, amelyek Magyarországot és Fiumét kölcsönös együtt élésre, összetartozandóságra utalják, megismertetni ezen város lakosságának valóban specificum számba menő azon jellemvonásait, - amennyiben habár nyelve olasz, de érzelmei őszintén magyarok, - szóval feladata minden részletében, minden vonásaiban jellemezni Fiume multját, jelenét és némely vonásokban legalább reámutatni annak természetes, valószínű jövő fejlődésére.

Nem lehet tehát feladata e bevezető soroknak, megelőzni a részletesebb közgazdasági, politikai vagy történelmi fejlődés vázolását; de talán ép a bevezető sorok feladatának felelünk meg legjobban, ha utalunk arra, hogy Fiume, amely már a liburniaiak sőt a rómaiak uralma alatt egy számottevő tengeri városka volt és fontos tengeri kikötőt képezett, mégis csak a magyar uralom, a magyar állammal való szoros kapcsolatba jutása után jutott ama fontosságra, amelyet már ma a nemzetközi tengeri kereskedelem és tengeri hajózás terén elfoglalt és a jövőben bizonyára még nagyobb mérvben elérend, és ha viszont utalunk arra is, hogy Magyarország mint közgazdasági tényező a nemzetközi forgalomban szintén csak akkor jutott érvényre, amidőn Fiume a magyar állam területéhez csatoltatott.

Fiume már a foeniciaiak idejében ismert tengeri kereskedelmi hely volt, s ugy a Duinó és Wallsee grófok, mint később az osztrák herczegek uralma alatt is fontossággal bírt; de daczára annak, hogy azon időkben a mainál sokkal nagyobb önállósága volt, daczára annak, hogy a középkorban majdnem teljesen független respublicai államszervezettel bírt, daczára emez önállóságának, teljesen érvényesülni még akkor sem bírt, amidőn a velenczei uralom béklyói alól teljesen felszabadult. És miért? - Egyszerüen azért, mert kereskedelmének természetes táplálójával: Magyarországgal szerves kapcsolatban nem állott. Tényleg Fiume történelmének kutatói mind sűrűbben fedeznek fel e város régibb- és ujabbkori jelentőségére vonatkozó oly adatokat, amelyekből meggyőződhetünk arról, hogy a multban Trieszt és Velencze mellett Fiume közgazdasági jelentősége aránylag csekély volt.

Habár III. Károly magyar király nagy szeretettel karolta fel Fiume és a magyar-horvát tengerpart közgazdasági érdekeit, korszakalkotó, döntő változást e város viszonyaiban csakis az 1779-ik év hozott, mely évben Mária Terézia királynő Magyarország és Fiume város lakosságának évszázados óhajának teljesítéseként Fiumét, - megtartva és biztosítva e városnak önkormányzati jogait, mint külön testet: corpus separatum, - a magyar koronához csatolta. Ezen bölcs uralkodói tény képezi kiindulási pontját Magyarország tengerentúli, külkereskedelmi jelentőségének és Fiume fejlődésének egyaránt. Mig Fiume az osztrák herczegek uralma alatt állott, e város természetes hátterével: Magyarországgal és Horvátországgal még csak egy czélszerű kocsi-uttal sem volt összekötve, mert a III. Károly által épittetett Karolina-út a kereskedelem czéljainak meg nem felelt. Magyar hazafiak állottak össze a Fiume visszacsatoltatását követő években azon czélból, hogy Fiumét Károlyvárossal s onnan Budapesttel egy, az akkori közlekedési viszonyok mellett első rendű összeköttetéssel, vagyis egy czélszerűen épitett műúttal hozzák kapcsolatba. Magyar emberek bőkezűségének és hazafias érzelmeinek köszönheti Fiume a reá nézve oly nagy fontosságu Lujza-út létesítését.

A magyar uralom alatt, a mult század utolsó éveiben, továbbá a jelen század első éveiben, a franczia occupatióig, továbbá 1822-től 1848-ig, mely időszakokban a magyar kormány és magyar kormányzók alatt állott Fiume, történtek meg ama intézkedések, melyek következtében Fiume igazi tengeri kikötővé alakittatott át, melyek következtében a fiumei tengerészeti hajóépitészet nagy lendűletnek indul s a magyar termények elszállitása távol országokba, fiumei hajókon kezdetét vette s ugyancsak a magyar aera alatt, magyar kormányférfiak vezérlete alatt és magyar emberek közreműködésével létesültek azon intézmények is, melyek Fiume tengeri kereskedelmének fellendűlését idézték elő. Igy, a már említetteken kivül, ezen időszakban vette kezdetét a fiumei kikötő épitése, ezen időszakban létesűlt egy, a magyar nyerstermények kivitelére oly nagy jelentőségű hajózási társaság és tényleg ezen korszakban konstatálható a Fiumén át irányuló magyar tengeri kereskedelem meghonosítása és fellendülése. Ámde a politikai visszonyok, amelyek a magyar kormányzat czéltudatos intézkedéseit ismételten s nagyobb időközökre megakasztották, okozták, hogy Fiume a jelen század közepéig a mindenképpen protegált versenytárssal, Trieszttel szemben teljesen érvényesülni még sem bírt. Igy, - hogy csak egy példát említsünk - már az 1832-36. országgyülés foglalkozott a budapest-fiumei vasut tervével, az 1848: 30. t.-cz. pedig Széchényi István initiativájára a fiume-budapesti vasut létesitését elrendeli, de ép a politikai viszonyok és a trieszti kikötő érdekében Fiume ellen irányult féltékenykedések hiusitották meg több évtizedre a legfontosabb intézkedéseket. Ha tehát a magyar kormányzat első ideje Fiuméra nézve üdvösnek is bizonyult, Fiume teljes fellendülése s vele együtt a magyar tengeri kereskedelem kifejlődése, a magyar lobogónak a világforgalomban szerepre jutása, mégis az 1867-i nagy átalakuláshoz fűződik.

Midőn Magyarország visszanyerte önállóságát, alkotmányos önrendelkezési jogát, - vezérlő politikusaink az évszázados magyar tradicziohoz híven, azonnal, a legközelebbi jövő legfőbb feladatai közé sorolták a magyar tengeri emporium, a magyar tengeri kereskedelem, a magyar kereskedelmi tengerészet fellendítését, fejlesztését.

A nagy elhatározásokat a nagy tettek nyomon követték. E mű részletesen beszámol ama nagyszabásu intézkedésekről, beszámol egyuttal azok eredményeiről, sikereiről, beszámol a magyar tengeri kereskedelem mai, nem várt - valljuk be - nem is remélt nagymérvü fejlődéséről, beszámol egyuttal arról is, hogy ha Magyarország megmarad azon az úton, amelyen tengerészete, tengeri forgalma és tengerentúli külkereskedelme érdekében, - elindult, úgy a közel jövőben biztos reményünk lehet, hogy a magyar áruk a világforgalomban, a világ összes tengerein, magyar hajókon, magyar lobogó alatt, azon tért foglalandják el, amely a magyar állam nagyságának, közgazdasági jelentőségének és súlyának tényleg meg is felel.

Magyarország és Fiume tehát évszázados küzdelmek árán azon frigyre léptek, amelyet a közös boldogulás érzülete, a közös gondolkozás, a szabadságszeretet közös érzése eléjük szabott és ezen Istentől rendelt frigyük úgy politikailag, mint a közgazdasági téren már eddig is meghozta mindkettőjüknek a nem kicsinylendő sikerek egész sorozatát.

Nem folytatjuk Fiume történelmi fejlődésének, a magyar emporium közgazdasági sikereinek jellemzését, megtalálja az olvasó azokat e mű során, teljes részletességükben.

Mielőtt átadnók a szót e mű jeles iróinak, csupán még egyet kivánunk felemlíteni. Fiume város lakossága, mint már erre több ízben utaltunk, évszázadokon át törekedett arra, hogy a magyar államhoz csatoltassék. Leírhatatlan volt a lakosság körében az öröm, midőn Mária Terézia királynőnk a város régi óhaját teljesítette és Fiumét Magyarország fogadott gyermekévé avatta. Fiume lakossága azóta állandóan, feltétlenül és kizárólag a magyar anyaországhoz való kapcsolat mellett foglalt állást s ehhez ragaszkodik máig is törhetetlenül - kivette és kiveszi részét a közös magyar haza örömeiben, balsorsában egyaránt. - A midőn a törvény nyilt és félremagyarázhatatlan szavai daczára hosszabb-rövidebb időre a magyar uralom alól elvonatott, legjobbjai életének és szabadságának, a város anyagi érdekeinek árán is mindenkor a törvényes állapot visszahelyezése és Magyarországhoz való visszakapcsoltatása mellett buzgólkodott.

E város lakosságának - igaz - olasz a nyelve, olasz a kulturája, ez azonban soha sem képezett akadályt arra, hogy igaz szeretettel ne ragaszkodjék a magyar hazához.

Fiume "a magyar korona gyöngye", Fiume "a magyar korona fényes boglára", Fiume "a magyar külkereskedés kulcsa", Fiume "Magyarország egyetlen tengeri emporiuma", Fiume "az elévülhetlen kapcsokkal Magyarországhoz csatolt corpus separatum", Fiume "fidelissima" mindenkor igazi honszeretetet táplált a magyar haza iránt, lakossága nemcsak mert egymásra vagyunk utalva, mert közösek az érdekeink, de azért is, mert a szabadságszerető magyar nemzet jogait, privilegiumait, az igazi szabadelvüségnek megfelelően mindenkor nem csak tisztelte, de meg is védte s mert e város lakosságának a szabadságszeretet iránti érzelmei azonosak a magyar nemzetéivel, a magyar hazának mindenkor feltétlenül és állandóan háladatos hive, miként jelszava is mondja: