A történelmi vizsgálatnak ki kell terjednie, a múltban és jelenben, az államélet minden irányú nyilvánúlására.

Ámde az egyetemes történelem, a mely tömören, összefoglalóan, nagy vonásokban foglalkozhatik a nemzeti élet egyes ágazataival, ezt csak akkor teheti, ha a részletekre nézve kellő előmunkálatokra támaszkodhatik.

Részleges művekből áll elő az egyetemes történelem; a részek monográfiái adják meg az egész ország monografiáját.

Ilyformán Esztergom vármegye monografiájának megvan a szükséges volta, fontossága, egyetemes haszna.

Esztergom vármegye mindig kisded része volt a magyar szent korona testének. E kisded terület is alig élt valóban vármegyei életet. Az egész vármegye Esztergom városának, hajdan az ország fővárosának szoros tartozékáúl tűnik föl elannyira, hogy a vármegye története szinte azonos a városéval.

Hanem Esztergom városának a Gondviselés jóvolta oly kivételes szerepet adott a magyar nemzet történetében, hogy mindenkoron örök emlékű lesz a magyar szívek előtt e hely.

Bethlehemje vala Esztergom a magyar államnak.

Itt született Szent István, az ezeréves Magyarország megalapítója. Itt született meg mind az a sok nagyszerű gondolat, eszme és akarat a szent király bölcseségtől sugárzó lelkében, melyek sziklaszilárdan megvetették a magyar haza sorsának alapját.

Milyen sorsfordulat történt a szent király alatt a magyar nemzet történetében!

A legnagyobb, a mi egy nemzet történetében megtörténhetik.

Midőn a honfoglalás nagy műve be volt fejezve, nem csitúlt el hamar a harczi zaj: a nemzet kalandos harczvágya külföldre tört, és csak akkor szűnt meg űzni merész csapkodásait, midőn anyagi veszteségeivel életereje is majdnem kimerűlt. A győzhetetlenség varázsa eltűnt, és fenyegetőleg lépett föl Európa visszatorló ereje úgy, mint a húnokkal és avarokkal szemben.

A kereszténység felvétele volt ekkor az egyetlen mentő szer. És Gyécse fejedelem 996-ban kitűzte a szent kereszt jelvényét.

In hoc signo!

És a mit a mérsékelt, higgadt atya okosan tett vala, azt lángeszű, az isteni gondviselés kegyelméből szent géniusszal ékeskedő fia, István, csodálatos tökéletességgel fejezte be.

Szent István megteremtette állami létünknek az anyagi erőnél szilárdabb alapját: a szellemi műveltséget.

Míly dicsőséges idők emléke lelkesít bennünket, ha a szépségesen kanyargó Duna s a messzeterjedő, áldott rónánk fölött büszkén emelkedő esztergomi várhegyen megállva, visszagondolunk amaz időkre, mikor a szent király itt királyi várában élt vala. Oh minő gondolatok rajzottak a szent király lelkében, midőn körülnézett a dús rónaságon, a hol fényes csapatai száguldottak; királyi környezetén, mely a nemrég nomád nép fejét, immár Európa szeme fényét körülvette; hű főpapjai és szerzetesei számán, kik valóra váltották művelési vágyait...

Milyen fölérhetetlen terveket alkotott ő nemzete és birodalma jövőjéről?! Milyen mélységesen ismerhette népe szellemét, melynek törvényt adott. Milyen bölcsességgel szabta meg az útat, a hol a magyar fajnak haladnia kell, s a szabályokat, a melyek szerint előhaladhat...

Olvassuk meg akaratát Szent Imre fiához írt intelmeiben és tisztelettel hódoljunk meg nagy bölcsessége előtt.

Oh mily magasztos életbölcsességből eredtek e szavai: "Mert a mennyivel külömb Isten az embernél, annyival előbbre való a vallás ügye a halandók birtokánál."

Az Úr Isten áldással tetézte szeretett fiát, és megadta érnie, hogy lássa, mint munkálkodtak, milyen sikert arattak hűséges munkatársai, szerzetesei, papjai, rendjei, az új erősség, a lelki műveltség megteremtésén. Az érdes kedélyeket hogyan nemesítették az Evangelium hirdetése által; az üldözötteknek menhelyet, a betegeknek ápolást, az éhezőknek kenyeret nyújtottak; iskoláikban a vallás, jó erkölcs, műveltség magvait hintették el, és míg a régi irodalom maradványait mentették meg az enyészettől, erdőket irtottak, sivatag pusztákat míveltek, a megvetett ipart és kézi munkát űzték.

Lehet-e sejtelmünk arról a magasztos örömről, mely eltöltötte a szent király szívét e sikerek láttára!

Ha Esztergom a magyar nemzet történetében soha többé nem szerepelt volna, már ez idők által örök életűnek kellene maradnia a magyar nép kegyeletében.

De ezentúl is, mindenkoron eleven, szent tűzhely maradt.

A világi hatalom trónhelyévé később Budavár lett ugyan, de az egyházi hatalom széke Esztergom maradt.

Kilencz századon át hosszú sora élt itt a legnemesebb, legbölcsebb, legkiválóbb papi fejedelmeknek. Soraikban számtalanokat ékesít Asztriknak, az első Esztergom-főegyházi érseknek erénye, alázatossága, jámborsága, hősies erélye. Sokan szolgáltak hazájoknak jeles elméjökkel, rendíthetetlen istenfélelmökkel, nagy hazaszeretetökkel. Másokat a törvényhozás, az ítélettartás kiváló tehetsége tett nagygyá. Voltak, a kik a gazdasági ügyek sikeres rendezésével szereztek érdemeket, a mi nem csekély fontosságú volt a zavaros időkben, midőn a hatalmasok által elkobzott javakért számtalanszor kellett a király és pápa előtt pört állani.

Az esztergomi főpapoknak mindenkoron nagy föladatokat kellett végezniök. Mindenha résztvettek az ország legfőbb ügyeinek elintézésében; személyök körül az országos történelem eseményeit csoportosúltak.

Az esztergomi érseki széknek történetéből csak igen kevés és másodrendű fontosságú szakaszai maradhatnának ki az ország történelmének.

Noha kisebb vagy nagyobb volt e szék papi fejedelmeinek egyénisége, mindnyájan ott szerepeltek a szent korona fölkent királyai oldalán.

És méltóan három érsekkel jellemezhetjük azt a munkát, a melyet az érsekek végeztek a nemzet történelmében, a három legnagyobbéval: a Telegdi Csanád, a Martinuzzi György és a Pázmány Péter munkájával.

Az első az Anjou-kornak, a másik hazánk és nemzeti létünk legvészesebb, legválságosabb időszakának, a harmadik az ellenreformáczió korának volt csodálatos óriása. Mindhárman teljesen különböző egyéniségek, különböző korokban más-más szükségek és föladatok között; de mindegyik hasonlatos egymáshoz abban, hogy az isteni hatalom ritka adományából csodálatos lelki erővel s a szellemi kincseknek kimeríthetetlen tárházával valának megáldottak.

Ilyen férfiak hatalmas sorozatának volt székhelye Esztergom Szent István óta és így középpontja kilencz századon át a magyar szentegyháznak.

Szent e hely, mert itt hajtottak ki a magyar nemzet ezeréves létének csírái.

Szent e hely, mert itt született meg a magyar államélet hármas jelszava: Isten, király, haza!

Szent e hely, mert itt alakúlt ki az önálló Magyarország, midőn szent István a pápától küldött koronával megkoronáztatott.

És áll azóta Magyarország mint hitében hű fia az egyháznak és államilag minden idegen hatalomtól független egység.

Szálljon azért buzgó imánk Teremtő Istenünkhöz, a kinek bölcs akarata ihlette államalkotásában első királyunkat, és esedezzünk, hogy ama bölcsességét, mely a haza megalapításában az ő akarataként megnyilatkozott, engedje mindörökkön sugározni nemzeti életünkre.

Imádkozzunk Urunkhoz, Istenünkhöz, hogy e kicsiny hely is, mely egy évezred óta melengető tűzhelye az ő imádatának, a magyar koronás király tiszteletének és a magyar szellemnek, maradjon újabb ezredekig mint a boldogságban fölvirúló haza palladiuma...