Szép rónáinkat a Berettyó és a Körösök mentén évszázadokon keresztül hatalmas mocsarak borították.

A mocsarak között legjelentékenyebb volt a Berettyónak Bihar, Békés, Hajdu és Jász-Nagykún-Szolnok vármegyék határán elterülő medenczéje, az u. n. bihari Nagy-Sárrét; továbbá a Sebes-Körösnek Bihar és Békés vármegyék határán elterülő medenczéje, az u. n. bihari Kis-Sárrét. Az előbbi kiterjedése 80,000, az utóbbié pedig 40,000 kat. hold volt, beleszámítva a szomszédos vármegyék ide tartozó részeit is. A medenczéket egyrészt a Berettyón és a Hortobágyon levonuló Tisza árvizei, másrészt a Sebes-Körös és Fekete-Körös árvizei töltötték meg. A mocsarak egész éven át víz alatt állottak, az árvizek kiöntései meg jelentékeny területeket károsítottak.

A bihari Nagy- és Kis-Sárrét már a század elején magára vonta a nemzet sorsát intézők figyelmét. A helytartótanács a Körös-völgy felvételét elrendelte és a munkálattal Huszár Mátyás nagyváradi kir. kamarai igazgató mérnököt bízta meg. Huszár Mátyás számos kiváló munkatársának, köztük a felejthetetlen Vásárhelyi Pálnak közreműködésével, az 1820-at követő esztendőkben fejezte be a Körösök és Berettyó felvételét. Tervet is készített a Körösök, különösebben a Berettyó szabályozására és az országos építési bizottsághoz intézett jelentésében a Berettyó vizének a mocsaraktól való elzárását és a Sebes-Körösbe leendő bevezetését javasolja.

E tervet magáévá tette Kecskés Károly Tisza-szabályozási főmérnök, ki azt az 1848-ban gróf Széchenyi István közlekedési miniszterhez intézett jelentésében a legczélszerűbbnek és mindenesetre végrehajtandónak mondja. Ugyanekkor intézkedés történt, hogy a Körösök és a Berettyó szabályozási tervének kidolgozására Gyulán hivatal állíttassék fel. A hivatal a szabadságharcz miatt nem kezdhette meg működését.

Az abszolut korszakban, a mikor minden gyülekezést eltiltottak, az ármentesítendő területek birtokosainak összejövetelét, a szabályozási ügyek megbeszélése czéljából, megengedték. - Csakhamar megalakultak a társulatok, hogy a Széchenyi által kezdeményezett munkát végrehajtsák. A Berettyó-társulat érdekeltsége Püspök-Ladányban 1852. szeptember 4-én Szauer László pénzügyi tanácsos elnöklete alatt alakult társulattá, az 1853. november 30-án Debreczenben tartott közgyűlés pedig a társulati alapszerződést megállapította.

A Fekete és Sebes-Körös völgyében a mozgalmat a vidék egyik legnagyobb birtokosa, Tisza Lajos cs. és kir. kamarás indította meg. Az első alakuló gyűlést 1854. február 16-án tartották meg Szalontán. - A megalakult 263szalontai vízszabályozótársulat működése kezdetben kiterjedt úgy a Fekete-Körös, mint a Sebes-Körös völgyére. Első elnöke, Tisza Lajos azonban buzgólkodásának eredményét nem érhette meg, mert 1856-ban elhúnyt. Az elnöki állásra 1856-ban fiát, borosjenői Tisza Kálmánt, a későbbi miniszterelnököt választották meg.

A társulatok szervezete idők folytán rendkívül sok változásnak volt alávetve. Így 1881-ben a szalontai társulatot a hosszúfoki társulattal egyesítették "Bihar-békési egyesített vízszab. és árment. társulat" neve alatt. 1885-ben a bihar-békési társulat öblözetei külön társulattá alakultak. A fekete-körösi árment. társulat székhelye Nagy-Szalontán maradt, a Sebes-Körös társulat székhelyévé azonban Nagyváradot választották, míg a hoszszúfoki társulat székhelye Békés lett. A Berettyó-társulat székhelye 1868-ig Debreczen volt. E társulat kezdetben a B.-Ujfalutól Mezőtúrig és Kis-Újszállásig terjedő területeket foglalta magába, ehhez csatlakozott - pénzügyi külön állásának fentartásával - 1857-ben a Felső-Berettyó osztály B.-Újfalutól Szalárdig terjedő területekkel, 1859-ben pedig az Ér érdekeltsége lépett be Pocsajtól Szalacsig terjedő területekkel.

A társulat székhelyét 1869-ben Nagyváradra tették át, ez alkalommal a társulatból kilépett az Ér-osztály. 1871-ben a Berettyó alsó és felső osztálya pénzügyileg is egyesül. 1879-ben a Berettyó-társulatból kivált az ivánfenéki érdekeltség és Gyoma székhelylyel külön társulatot alakított. Az 1881-iki árvíz után szervezték a mezőtúr-mesterszállási öblözetet és úgy ezt, mint az előbb kivált ivánfenéki öbözetet - pénzügyi önállóságuk fentartásával - Nagyvárad székhelylyel, egy közös társulatban egyesítették "Berettyó-körösi társulat" elnevezéssel. A közös szervezet 1886- és 1888-ban végrehajtott változtatásokkal tartott 1896 januárig, mindőn a miniszterium mind a három osztály kivánságára megengedte, hogy az egyes osztályok külön társulattá alakuljanak.

A Berettyó és a nagy-szalontai társulat lelke, Henter-Bodoky Károly kerületi főmérnök volt. Őt bízták meg a Körös és Berettyó szabályozási tervének elkészítésével. Terve nagyszabású volt és e munkálat állapította meg a folyók végleges irányát. A terv magában foglalta a folyók medrében levő lefolyási akadályok eltávolítását, a lefolyási viszonyoknak átvágások és újonnan ásandó csatornákkal leendő megjavítását és az árvízek kiöntései ellen gátak építését. A Berettyó szabályozására Bodoky a Huszár-féle tervet fogadta el és nem csupán Huszár és Kecskés tekintélyére támaszkodva, de saját meggyőződésében bízva, sürgette a Berettyónak a Sárrétből való kivitelét és a Sebes-Körösbe való vezetését.

A helytartó-tanács a Körösök és a Berettyó átvágásainak és új csatornáinak kiépítésére a községek közmunka erejét rendelte ki, a meder fentartására és tisztítására a községeket, a töltések építésére a társulatokat kötelezte.

A munkálat 1856-tól 1860-ig nagy erővel folyt, de a közmunkával a népet túlságosan megterhelték és ezzel a közmunkát a nép előtt gyűlöltté tették. A közerőt igen nehéz volt rendszeres munkára szorítani. A társulatok mindent Bodokytól vártak, elegendő és képzett mérnököket nem tartottak, a gátak helyét előlegesen és tervszerűen meg sem határozták, hanem a gátakkal csaknem lépésről-lépésre követték a folyó kanyarulatait.

A hatvanas évek száraz időjárása kedvező volt a munka folytatására, az érdekeltség áldozatkészsége azonban nem állott arányban a munka nagyságával és így midőn a közmunka-erővel folytatott munkát az 1863-iki aszályos év és az ezt követő inség félbeszakította és az ingyenes közmunkát a kormány beszüntette, a szabályozási munkálatokban nagy visszaesés állott be. A társulatok ezután csakis az 5 % kamatra és 6 évi törlesztésre a kormánytól nyert inséges kölcsönből dolgoztattak.

Az érdekeltség hitte és remélte, hogy nagyobb munka és nagyobb befektetés nélkül mentesítheti földjeit. A munkálatok eredménye a száraz időjárás mellett kecsegtető volt. A Berettyót 1865-ben már a Sárréttől elzárták és vizeit 1866-ban az új csatornán Szeghalomnál a Sebes-Körösbe vezették. A Berettyó Sárrétje kiszáradt, úgy hogy Bihar és Békés vármegyék közösen folyamodtak, hogy a Sárréten keresztül Füzes-Gyarmattól Nagy-Bajomig egyenes országút hasíttassék ki. Az út irányát 1868. deczember 26410-én a Füzes-Gyarmaton és Nagy-Bajomban tartott értekezleten Bodoky elnöklete alatt meghatározták. E tárgyalásról indult Bodoky Nagy-Bajomból Nagy-Rábé felé, de elindulása után, alig 10 percz múlva, szívszélhüdés érte.

Az előző száraz éveket csapadékban dús évek váltják fel. Az árvíz magassága évről-évre emelkedik, napirenden vannak a gátszakadások. Az érdekeltség a baj okát nem a megváltozott időjárásban, hanem kizárólag a szabályozás rendszerében kereste és minden áron azon igyekezett, hogy a régi állapotot helyreállítsa. A Fekete-Körös alsó szakaszán fekvő községek hangosan követelték a Gyepes töltésének eltávolítását, hogy az árvíz a Gyepes és ezzel összefüggő erekben újra szabadon elterülhessen. Szeghalom pedig a Berettyónak másfelé leendő elvezetését kérelmezte.

A társulat vezetői látták, hogy az erős gátak a víznyomást kibírták és a jól épített gátakat, ha magasságuk nem is volt megfelelő, sok esetben meg lehetett tartani; ezért hozzáfogtak a gátak erősítéséhez és újból szervezték az árvédelmi szolgálatot. Eleinte úgy látszott, hogy hiábavaló minden erőfeszítés, mert alig emelték fel a gátakat az 1871-es víz fölé, az azt követő 1876-1878, különösebben 1879. árvíz magassága újra meghaladja az előzőket, az 1881-iki árvíz pedig minden megelőzőt felülmúl.

Az árvizek emelkedésénél még fenyegetőbbek voltak a jégtorlódások. Az árvíz által nagy tömegekben felszaggatott és lesodrott jég, csaknem minden egyes hídnál, kanyarulatnál és mederszorulatnál felakadt és a vizet felduzzasztotta. A jégtorlódás ellen minden védekezés hiábavalónak bizonyult, mert az árvíz emelkedése oly rohamos volt, hogy a veszélyeztetett pontra a kellő munkaerőt nem lehetett idejében kirendelni. Az 1881-es árvíz a Berettyónál 14 helyen, a Fekete-Körösön 8 helyen, a Sebes-Körösön 11 helyen szakította át a gátat. Az 1881-iki márcziusi árvíz a Sebes-Körös alsó szakaszán csak azért nem emelkedett veszélyes magasságra, mert a Sebes-Körös Sárrétjén a gátak nem voltak még készen és így az árvíz a Sárréten szabadon elterülhetett. Az 1887-iki májusi árvíz a Fekete és Sebes-Körösön az 1881-iki árvíz magasságát is meghaladta, de szerencsére jég nem volt és így a Fekete-Körösön sikerült erős védekezéssel az időközben felemelt gátakat megtartani. A Sebes-Körös azonban a Sárréten újonnan emelt gátjait két helyen átszakította.

A Berettyónál az 1887-iki árvíz nem emelkedett fenyegető magasságra, de annál nagyobb volt az 1888-iki márcziusi árvíz, mely az 1881-iki árvíz 265magasságát átlag 50 cmtrrel, jégtorlódásos helyeken több mint egy méterrel haladta meg. Az áradás, a télen felhalmozódott nagy tömegű hó gyors elolvadása következtében, rendkívül rohamos és a helyzet veszélyes volt, mert olvadás előtt a folyót erős jégpánczél borította. A gyorsan leinduló árvíz feltépte a jeget és nagy táblákban sodorta lefelé, a jég azonban a hídaknál és a kanyarulatokban felakadt. A jeges árvíz Pocsaj és Szalárd között, a vasúti híd kivételével, az összes hídakat elseperte. A jégtorlódások által felduzzasztott árvíz több helyen a töltés koronáján és a természetes magaslatokon is átcsápott és a Berettyó gátját 8, a Kősmőét 2 helyen szakította át.

Az árvíz kártételei azonban 1888-ban nagy területre már azért sem terjedtek ki, mert a szakadásokat rövid idő alatt elzárták és a szakadások mellett is az árvíz nagy tömegét az idők folytán kiképződött meder vezette le.

Alig múlt el a Berettyónál az árvízveszély, midőn megjött a riasztó hír, hogy a Tisza Dadánál a természetes partokat áthágta, Tisza-Beőnél gátját elszakította és így a Berettyó-társulatnak a Hortobágy mentén fekvő árterületeit elöntéssel fenyegeti. A Berettyó-társulat a tiszai árvíz ellen Bertalan Lajos kormánybiztos vezetése alatt erélyesen védekezett, régebben emelt és ujonnan hevenyészett gátakkal a Hortobágy balpartján fekvő árterületeit megoltalmazta, de a karczagi és kisújszállási árterületeit nem védhette meg.

Az 1887. és 1888-iki árvizek magasságát is meghaladta a Körösökön az 1890-iki árvíz szintje; az 1895-iki pedig úgy a Körösök, mint a Berettyó alsó szakaszán minden eddigit felülmult; ezek már kártétel nélkül levonultak, csupán a Sebes-Körös Kutas csatornájának új gátját szakították át két helyen.

A társulatok 1881-től kezdve csaknem a legutóbbi napokig folytonosan emelték gátjaikat. A körösi társulatok, de különösen a Berettyó, az egyoldalú gátemelés helyett, a víz rendszerers lefolyását és a jég szabad levonulását igyekezett elősegíteni. A társulat a Berettyó alsó és középső szakaszán az elsőrendű hullámtéri akadályokat leásta és folyását új átmetszésekkel javította.

Mind a három társulat újonnan szervezte az árvédelmi szolgálatot. A gátőrök számát szaporította, az árvíznél alkalmazott segédőrök számát felemelte. A Berettyónál 1865-ben egy őrház állott fenn a darvasi hídnál, ide két őrt állítottak, a kik közül az egyiknek Darvastól Szeghalomig, a másiknak Darvastól B.-Ujfaluig kellett a vonalra vigyázni. Ma már a Berettyó mentén 21 őrház áll. Mindenik társulat védvonalát telefon köti össze a társulati székhelylyel. A társulatokat a földmívelésügyi miniszterium idejében értesíti a nagyobb esőzésekről és hóolvadásokról és távirat útján jelzi a forrásvidékek közelében fellépett árvizek magasságát.

Ma már nyugodalmasabb helyzet köszöntött be, azonban abszolut biztonságról ma sem beszélhetünk. Folytonos aggodalomra adnak okot még a hidak, melyek nyílásai általában a víz és jég levezetésére nem elég nagyok, a meder is sok helyt korrekczióra szorul, a Fekete-Körösön és a Sebes-Körösön egyes helyeken fel is iszapolódott.

Még be sem fejezték a társulatok ármentesítési munkálataikat, midőn már keserű tapasztalatok útján meggyőződtek arról, hogy nem elégséges a területet a folyók kiöntései ellen megvédeni, hanem biztosítani kell a belvizek kiöntései ellen is.

A Berettyó árterületére úgyszólván nyitott kapukon tört be a Hortobágy, a Kálló, az Ér, a Kösmő és a Kis-Körös vize, az árterületen belől is jelentékeny vízfolyások képződtek, így a Hamvas, Ölyvös, stb.

A fekete-körösi társulat árterületére a Gyepes patak, Kölesér, Korhány-ér, inándi patak és a Barakony-ér szállított jelentékeny víztömeget.

A Sebes-Körös társulat árterületére jelentékenyebb idegen víz nem tört be, de az árterületen belül itt is jelentékeny belvízfolyások képződtek, mint a Kutas, Csente, stb.

Kezdetben a Berettyó-társulat és általában a bihari társulatok csak az ármentesítésre szorítkoztak. Az ártéri birtokosok azonban a belvizek rendezését mind nyomósabban sürgették, sőt a Hortobágy mentén lefolyó belvizek rendezésére, a hortobágyi csatorna építésére 1879-ben külön társulatot is alakítottak, melybe a Berettyó-társulat is belépett és elvállalta a mezőtúr-borzi szakasz építési költségeinek ²/₅ részét.

266A Hortobágy-társulat érdekeltjeinek szertehúzása miatt a társulat egészséges fejlődésre nem volt képes és így csakhamar kormánybiztosság alá került. A mi nem lett volna reá nézve nagy baj, hanem végzetes lett reá nézve az, hogy munkálatát az első kormánybiztosság idejében csak rendkívüli nagy áldozatokkal tudta megkezdeni. A Hortobágy-társulat nem tudott pénzt kapni s így elfogadta a Magyar Országos Bank ajánlatát, melynek értelmében a bank előlegezte a pénzt és egyszersmind végezte is a munkát. A bank azonban csak 8 km. csatornát ásott ki és azért egy millió forintot követelt, minden köbméter földmozgósításért átlag egy forintot. Erre a Berettyó-társulat is közbelépett, de csak annyit érhetett el, hogy a bankkal a szerződést felbontották. A Hortobágyhoz való hozzájárulás a Berettyó-társulatnak közel egy millió forintjába került, vagyis annyiba, a mennyiért maga a Mezőtúrtól Borzig terjedő 41 kilométer csatornát biztosan felépíthette volna.

Belátta a Berettyó-társulat, hogy takarékossága teljesen illuzórius, ha más érdekeltség ártereit nagy kölcsönökkel megterhelteti. Átlátták a többi bihari társulatok is, hogy a társulatok keretén belől külön belvíz-társulatok megalakítása veszélyes, mert külön érdekeltségekkel nem lehet összefüggően és egységesen a belvizeket rendezni és a külön társulatokkal a belvízrendezés jóval többe kerül. Így a társulatok egymásután kimondották, hogy feladataik közé sorozzák a belvizek rendezését is.

E határozat új korszakot nyitott meg a társulatok életében. A belvízrendezés ugyanis oly nagy területen, mint a bihari három ármentesítő társulat árterülete, nagy feladat volt.

Ma már legnagyobb részben a társulatok belvízcsatorna-hálózataikat is felépítették. E nagy kiterjedésű és szövevényes belvízcsatorna leírása messze túlhaladná a jelen ismertetés szűk keretét, azért csak röviden megemlítjük a főbb csatornákat.

A Berettyó és Körös völgyén, a kiépített Hortobágy és a tervezett Ér-csatornán kívül, legnagyobb a fekete-körösi társulat felfogó csatornája, mely Vízes-Gyánnál a Sebes-Körösből indul ki és északról déli irányban haladva, Tamásdánál nyiltan torkollik a Fekete-Körösbe. E csatorna a Fekete-Körös és Sebes-Körös deltája felé eső dombvidék vizeit fogja fel és másodperczenként 39,0 m. víz levezetésére épült. A csatorna legnagyobb részben töltések közé van fogva. A felfogó csatorna 55 kilométer hosszú; a fekete-körösi társulat ennek építéséhez 1893. évben fogott hozzá.

A Berettyó-társulat Kék-Kálló csatornája, a Nyírségről befolyó vizeket Derecskénél és Konyárnál fogja fel. Különösen érdekes a Kálló-csatorna torkolati szakasza, a Kállót ugyanis nyiltan óhajtották a Berettyóba vezetni, másrészt pedig az árterületen nem akartak töltéseket építeni, nehogy ez az esetleg kitörő árvízeket Bakonszeg, Berettyó-Ujfalu és Péterszeg községekre felfogja; ezért a Kállót Bakonszegtől Csiffig 9.5 kilométer hosszban párhuzamosan 267vezették a Berettyóval és e szakaszon a Berettyó jobbparti gátját a Kálló balparti töltéseül felhasználták.

A Berettyó-társulat 1894-ben kezdette meg a Kék-Kálló csatorna építését és 1897-ben fejezte be. E csatorna a Berettyó-társulat árterületén 62 kilométer hosszú és másodperczenként 19.6 m³ vizet vezet le.

A Kálló-csatorna építése tette lehetővé az alsó Nyírvidék lecsapolását. Az e czélra alakult társulat a Kálló-csatorna alsó szakaszának építési költségeihez 120,000 frttal járult és ezzel jogot nyert arra, hogy mintegy 600 kilométer hosszúságú tervezett belvízlecsapoló-csatornát és lecsapoló-árkait a Berettyó-társulat Kálló-csatornájával összekösse.

A Sebes-Körös társulat legnagyobb belvíz-csatornája a Kutas-csatorna; ez szedi össze a Sebes-Körös jobbpartján, illetőleg a Sebes-Körös és a Berettyó deltájában keletkezett belvizeket, ebbe szakad a Berettyó-társulat Ölyvös csatornája. A Kutas-csatorna Szeghalomnál nyíltan torkollik a Berettyóba. Alsó szakaszán a lefolyó vízmennyiséget másodperczenként 24.00 m³-re számították.

Nem volna az ismertetés teljes, ha a társulatokra vonatkozó lényegesebb adatokat fel nem sorolnók; azért röviden a következőket említjük meg:

A Berettyó-társulat székhelye Nagyvárad; árterülete a műszaki ártérfejlesztés alapján 340,736 kat. hold, 2.587,120 korona kataszteri tiszta jövedelemmel. A társulat árterülete a Berettyó jobbpartján a Hortobágy-csatornáig és az ivánfenéki társulat határáig terjed, a Berettyó balpartján pedig a szomszédos Sebes-Körös társulat határáig.

A társulat kötelékébe tartozik Biharból 38 község, Békésből kettő, Jász-Nagykún-Szolnokból egy, Hajduból hat. A társulat védvonala a közbeeső magaslatokkal a Berettyó jobbpartján H.-Szt. Imrétől Szeghalomig 90 kilométer, a Berettyó balpartján Szalárdtól a darvas-csökmői határig 75 kilométer hosszú. A Kösmő két gátja 367, a Kálló torkolati gátja 9.5 km. hosszú. A társulatnak a Berettyón 41 zsilipe, 19 őrháza és 3 felügyelői laka van. A telefonhálózat 138 kilométer hosszú.

A megtervezett és kiépített csatornahálózat 586 kilométer hosszú, 3 szivattyúteleppel, 8 őrházzal, 50 drb. zsilippel, illetőleg tiltóval és közel 190 híddal. Ebből eddig a társulat kiépített 302.9 kilométer csatornát, 2 szivattyútelepet, 4 őrházat, 18 zsilipet, illetőleg tiltót és 96 hidat, illetőleg átereszt.

A Berettyó-társulat egyik szivattyú-telepét Szeghalom alatt Kernyén, a Berettyó folyó mellett építtette fel. E szivattyú-telep czentrifugál-szivattyúja 1.00 méter átmérőjű, gépe 125 indikált lóerejű és másodperczenként 1600 liter vizet képes 2.65 méterre felemelni. Másik szivattyú-telepét a társulat a sárréti csatorna torkolatára, a Hortobágy mentén Borznál építtette fel. Ide két darab 100 méter átmérőjű czentrifugál-szivattyút állított, két drb. egyenként 75 indikált lóerejű gőzgéppel. A szivattyúk másodperczenként 3160 liter vizet képesek 1.00 méterre emelni.

A társulat adóssága 9.372,000 kor. Ebből a társulat 5.400,000 koronát fordított az ármentesítésre, 2.000,000 koronát a belvízrendezésre és ugyancsak 2.000,000 koronával járult a Hortobágy költségeihez. A társulat az államtól évenként 133,675 kor. 52 fill. adóvisszatérítést kap, mely összeg az újabban megállapított adóvisszatérítés és közel jövőben megállapítandó vasúti hozzájárulással együtt kb. 190,000 koronára fog rúgni.

A kölcsönök után a társulat törlesztés és kamat fejében 512,800 koronát fizet, egy katasztrális holdra tehát a műszaki ártérfejlesztés után átlag 1.50 kor. évi teher esik. Az árterületet a különböző fekvés szerint 5 osztályra osztották és a hozzájárulási arányszámot 0.5, l, 4, 6, 8-ban állapították meg.

A társulat az adóvisszatérítés és egyéb kisebb jövedelméből fedezi a fentartás, igazgatás költségeit, melyek évenként 95,000 koronára rúgnak, a fenmaradó összegen pedig 8-10 év alatt belvízcsatorna-hálózatát építi ki.

A társulat elnöke ez idő szerint Korniss Károly gróf, alelnöke Kováts Béla. A Berettyó-társulatnál külön igazgató és külön főmérnöki állást szerveztek, egymás mellé rendelt hatáskörrel. A társulat igazgatója Tatár Zoltán; főmérnöke Korbély József; szakaszmérnökök: Klein Ignácz és Horváth Mór; pénztárnok: Varga Ákos; ellenőr: Hollósy Dezső. Van a társulatnak ezenkívül 3 gátfelügyelője, 1 csatorna-felügyelője, 19 gátőre és 10 csatornaőre.

268A társulat volt elnökei közül különösen ki kell emelnünk Nadányi Miklóst, ki a legválságosabb időkben viselte az elnöki tisztet és árvízvédekezésnél is tisztviselőinek maga mutatott követendő példát. Nagy érdeme, hogy a hortobágyi első vállalati szerződést közbelépése után sikerült megsemmisíteni és hogy a Berettyó-társulatnál a drága vállalati munkát abban az időben sikerült kiküszöbölni, midőn a vállalati munkának még sok lelkes barátja volt. Az ő elnöksége alatt fejezte be a társulat árvédelmi munkálatait, az ő elnöksége alatt kezdte meg a belvízrendezési munkákat, részben neki is köszönhető, hogy az utóbbi két évtized alatt a Berettyó-társulat rendszeresen dolgozott és munkálatait házilag, jól és olcsón végezte.

A Sebes-Körös-társulat székhelye Nagyvárad; árterülete a műszaki ártérfejlesztés alapján 157,670 katasztrális hold, 1.090,864 kor. kat. tiszta jövedelemmel. Az árterület a Sebes-Körös jobb- és balpartján fekszik, a Berettyó, fekete-körösi és hosszúfoki társulat határai között.

A Sebes-Körös kötelékébe Biharból 29, Békésből 2 község tartozik.

A társulat védvonala a Sebes-Körös balpartján Gyírestől Fokközig 49.7 kilométer hosszú, a Sebes-Körös jobbpartján Szent-Jánostól Szeghalomig 66 kilométer; ide tartozik a Berettyó balparti gátjának Szeghalom, Darvas közötti 17 kilométer szakasza is. Az összes védvonal hossza 132,7 kilométer. A társulatnak a Sebes-Körösön és Berettyón összesen 20 őrháza, 10 csőzsilipe és egy boltozott zsilipe van. A társulati telefon-hálózat 122 kilométer hosszú. A kiépített belvízcsatorna-hálózat hosszusága 321 kilométer, ezen van hat őrház, 37 zsilip, 22 beton-áteresz, 4 fatiltó s 70 híd és 2 szivattyú-telep. Az egyik szivattyú-telep a Sebes-Körös balpartján, Fokközön van felállítva. Itt 2 egyenként 80 cm. átmérőjű czentrifugál-szivattyút állítottak fel, melyek másodperczenként összesen 2,00 m³ vizet bírnak 1.5 méterre felemelni. Van még a társulatnak egy kisebb szivatyú-telepe a Kutas-csatorna mentén Halason 50 czentiméter átmérőjű szivattyúval.

A Sebes-Körös adóssága 7.400,000 kor. Ebből esik az ármentesítésre mintegy 6.000,000 kor., a belvízrendezésre 1.400,000 kor.

A társulat az államtól évenként 142,742 kor. 52 fill. adóvisszatérítést kap s ebből fedezi a mintegy 70,000 koronára rúgó fentartási és igazgatási költségeit és törleszti az egyik 1.400,000 koronás kölcsönét úgy, hogy ez idő szerint érdekeltségére évenként 6 millió kor. kölcsönnek 327,600 koronás évi járulékait veti ki. Az összes kölcsönök évi járuléka 396,900 koronára rúg, ebből esik egy katasztrális holdra átlag 2 kor. 50 fil., a jelenlegi kivetett 269összegből pedig 2 kor. 8 fill. Az árterületet öt osztályra osztották és a hozzájárulási arányt 1, 2, 3, 4, 5-ben állapították meg.

A társulatnak ez idő szerint elnöke Csáky Lajos gróf, alelnöke Örley Kálmán. A társulat az igazgatói állást már régebben egyesítette a főmérnöki állással. Igazgató-főmérnöke Pekanovits Imre, szakaszmérnöke Tabéry Ármin, pénztárnoka és jegyzője Ficsek Lajos, nyilvántartója Katona Bálint.

Ezenkívül van a társulatnak a Körösön 1 gátfelügyelője, 19 gátőre, a belvízcsatornákon 2 vízmestere és 7 őre.

A fekete-körösi társulat székhelye Nagy-Szalonta, árterülete 146,737 kat. hold, 973,082 kor. katasztrális tiszta jövedelemmel.

A társulat árterülete a Fekete-Körös jobbpartján fekszik, az árterület a sebes-körösi és hosszúfoki árterülettel szomszédos. Kötelékébe Biharból 22 község tartozik, ezenkívül Békés 2 községből és Arad 5 községéből tartozik ide egy-egy kisebb terület.

Védvonala a Gyepes-kikötő töltéséről, vagyis Görbedtől Sarkadig tart, hosszasága a Fekete-Körös jobbpartján 55 kilométer, ehhez jő még a felfogó csatorna torkolati szakaszának két oldali töltése. A Fekete-Körös jobbparti gátjában egy zsilipet sem épített a társulat. A Fekete-Körösön 7 őrháza van. Telefon-hálózatának hosszasága 220.5 kilométer.

A társulat által tervezett belvízcsatorna 265 kilóméter hosszú. Ebből a társulat eddig 85 kilométert épített fel, 21 drb zsilippel és 34 db. híddal.

A fekete-körösi társulat tulajdonképeni árterén kívül a Kettős-Körös jobbpartján a hosszúfoki csatorna torkolatára épített szivattyú-telepet. Itt 5 db. egy méter átmérőjű czentrifugál-szivattyút állított fel, melyek a hozzájok kapcsolt gépekkel másodperczenként 6000 liter vizet emelnek 3.40 méterre.

A fekete-körös társulat összes adóssága 4.80,000 kor.; ebből esik a tulajdonképeni ármentesítésre 1.800,000 kor., a belvízrendezésre 3.000,000 kor., ezenfelül azonban a belvízrendezés teljes befejezésére a társulatnak még mintegy 1.000,000 koronára lesz szüksége. Az évi igazgatási és fentartási költség minegy 80,000 kor. kölcsön törlesztése 228,000 kor. összesen 308,000 kor. A társulat évenként 76,960 kor. 88 fil. adóvisszatérítést és 21,740 kor. 22 fil. vasúti hozzájárulást kap. Utóbbi években kölcsöntörlesztés és igazgatási költségekre a társulat összesen 24,000 koronát vetett ki az érdekeltségre, vagyis katasztrális holdanként az új és már jogerős műszaki ártérfejlesztési alapon 1.60 koronát fizetett az érdekeltség. Az árterületet két vízszintre fejlesztették, de az osztályozás szerint csakis 1548 hold esett a felső osztályba, ugyan azért a belvízre való tekintettel mindkét főosztályt még négy-négy alosztályra osztották és ezek között a hozzájárulás arányszámát 1, 2, 3, 6-ban állapították meg, a két főosztály között az arányszámot 1-5-ben vették fel.

A fekete-körösi társulat elnöke Tisza István gróf, alelnöke Tisza Kálmán gróf. A társulatnál az igazgatói állást három-négy éve egyesítették a főmérnöki állással. A társulat igazgató főmérnöke: Leidl Henrik, szakaszmérnöke: Lazarovits Gábor, titkár-ellenőr: Müller György, pénztárnok: Csáky György, nyilvántartó: Gyenge Imre. A társulatnak van két gátfelügyelője és 7 őre a Fekete-Körösön és 7 őre a felfogó-csatorna mentén.

Általában a fekete-körösi társulat egész története a Tisza-család nevével van összefüggésben. Tisza Lajos elnöklete alatt alakult meg a társulat és az elnöki tiszt 1882-1885 kivételével a Tisza családban maradt. Ők vezették a társulat ügyeit, nehéz időkben is hűen kitartottak a társulat mellett és soha nem lankadó kedvvel és törhetetlen kitartással igyekeztek azon, hogy társulatuk feladatának megfeleljen, elvállalt kötelezettségének eleget tegyen.

Az ármentesítés és belvízrendezés Bihar vármegye rónaságát egészen átalakította. A nagy kiterjedésű mocsárfenék a víz alól felszabadúlt. A nádrengeteg helyét ma már búzatáblák foglalják el. A vizek kiöntései alól felszabadult területen intenziv gazdasági élet fejlődött; a lakosság megkétszereződött és ma már a Sárrétet vasutak szelik.

A folyóvizek eleven erejét már a régiek is használták vízimalmok hajtására. Bihar vármegyében a vízimalmok sűrün ellepték a folyóvizek mellékét, szerkezetük azonban meglehetős primitiv volt. Ma már a malmokba is a turbina-szerkezetet vezették be, így a mölki apátság Margittán, Lukács Antal Szent-Jánoson stb.

270Újabb időben a Fekete-Körös-társulat komolyan foglalkozni kezdett az öntözéssel. E czélra felfogó-csatornáját óhajtja felhasználni és a Sebes-Körösből akar annyi vizet kivenni, hogy 10,000 katasztrális holdat öntözhessen.

Érdekeltsége közül Tisza István gróf, Lovassy Ferencz és Markovits Antal egyelőre 800 holdon kész a szükséges berendezést saját birtokán elkészíteni. A terv megvalósítása küszöbön áll, azonban a Sebes-Körös legkisebb vízállásánál a vízkivételt nem fogják megengedni, nagyobb vízállásnál azonban úgy a fekete-körösi társulat, mint a sebes-körösi társulat érdekeltsége öntözésre fel fogja használhatni a Sebes-Körös vizét. Kisebb öntözési berendezést ma is láthatni már Lukács Antal szent-jánosi birtokán, ki a Pecze vizét használja fel e czélra.

A földmívelésügyi miniszterium 1890-ben Nagyváradon felállította a XVI. kulturmérnöki hivatalt. E kulturmérnökség készíti el a Berettyónak Szalárd feletti, az ármentesitő-társulat keretén kívül fekvő völgy-mentesitési tervét, mely völgyet az 1900. évi májusi árvíz teljesen elöntött. A debreczeni IX. kerületi kulturmérnöki hivatal pedig 24,000 kor. állami előleggel hozzáfogott az Érvölgyének felvételéhez és az Ér rendezési tervének elkészítéséhez. Az Ér-völgyének mentesítésére már 1842-ben Fényes Károly táblabíró elnöklete alatt Diószegen társulat alakult, de a kitűzött czélt megvalósítani nem volt képes, úgy hogy fel is oszlott. Ma már a Berettyó folyó szabályozva van, a Berettyó-társulat Diószegig az Eret rövid idő alatt rendezni fogja.

A vízgazdaság minden ágánál élénk tevékenységet tapasztalunk megyénkben. Vásárhelyi Pál már 1841-ben tartott akadémiai székfoglalójában értekezett a Berettyónak hajózhatóvá tételéről. Az 1863-iki aszályos esztendő után tervezték a Hortobágy völgyén a tiszalök-gyomai öntöző- és hajózó-csatornát; a kiegyezést követő időkben pedig tanulmányozták a Berettyó és Ér völgyén haladó, Majtényt és Szatmár-Németit érintő úgynevezett gyoma-péterfalvai csatornát, mely a Köröst a Kraszna, Szamos és a Felső-Tiszával kötötte volna össze. Valószínű azonban, hogy a csongrád-budapesti csatorna építése és a Körösöknek hajózhatóvá tétele után e tervek is életre kelnek.

Büszkén tekinthet vissza Bihar vármegye vizi munkálataira, különösen a társulatok ármentesítési műveire, mert ezeknél nagyobbszabású és eredményesebb munkálatokat külföldön sem igen találhatunk.