Az ország egyik legrégibb egészségügyi intézménye kétségtelenül a körmöczbányai szegényház és kórház volt, melyet 1382 előtt Johelinus körmöczbányai polgár alapított. Nagy Lajos király az alapító kérelmére a város szomszédságában fekvő "Lyget" nevű királyi birtokot e kórháznak ajándékozza. Egy 1393 augusztus 29-én kelt oklevelében Körmöczbánya város hatósága felsorolja azokat az adományokat, a melyek a kórházi alap javára addig történtek. Ezek: egy bányamalom háromnegyed része a Collner-völgyben, az egykori Cnoblach-féle bányamalom egészben, a Moeczil Closel-féle bányamalom kétharmad része, a Colbin-féle bányamalom kétharmad része, egy Gloershawban fekvő rét; a Sloyfer-féle bányamalom mindenkori birtokosa pedig évi négy arany forinttal, a Herrl-féle rét birtokosa négy, Lygent községe évi nyolcz, két mészárszék birtokosa évi négy és egy vaskereskedés évi négy forinttal tartoztak az ápoltak fentartásához járulni, Richter Nichus polgár pedig kötelezte utódait, hogy évenként egy vég posztót és egy ebédet szolgáltassanak ki az ápoltaknak. E jövedelmek azonban a bányamívelés hanyatlásával és a kötelezett jogutódok kihaltával megszüntek.

Az 1560-ig történt adományozások nem állapíthatók meg, mert az alapítványokra vonatkozó iratok az 1560-iki tűzvészben elégtek, de egy 1568-iki jelentés, utalva az eddig ismert szokásra, megállapítja, hogy a kamara az itteni és a stubnyafürdői kórház fentartási költségeihez heti két frttal az itteni és a stubnyafürdői kórház fentartási költségeihez heti két frttal járult. Ez időtől kezdve az alapítványi vagyonhoz főleg a kórházban ápoltak hagyatékai járultak, melynek legrégibbje a lengyelországi Strasa Alberté 1583-ból, a legújabb pedig Nemecz Francziskáé 1900-ból.

Az alapítványi vagyont kezdetben - valószínüleg az 1393-iki alapítólevélben foglalt intézkedés értelmében - a városi hatóság felügyelete alatt, a választott gondnok kezelte, a ki a szegényeket ruhával és élelmezéssel is ellátta. Később az ingatlanok haszonbérlőjét kötelezték arra, hogy a kórházban élő szegények szükségleteiről gondoskodjék.

Jelenleg a jövedelmeket a városi pénztár kezeli. A kórház 50 betegre van berendezve és az évi felvétel átlag 70-80. A szegények, a kiknek csak egy része lakik az alapítványi épületben, a gondnok kiutalványozására alamizsna-pénzt kapnak.

A körmöczbányai után a legrégibb az újbányai aggmenedékház. Alapítólevelének egyik későbbi átiratából idézzük a következőket:

"Az Úr születése 1391. évének június hó 15-ik napján főtisztelendő Kanizsay János, Isten kegyelméből esztergomi érseknek vicáriusa, Leonardus de Pensauro esztergomi kanonok előtt megjelent tiszteletre méltó Selmeczi Henczmannus Izenienkel, azon időszerint körmöczi, újbányai és selmeczi kir. bányagróf és előadja, hogy Isten dicsőségére és saját lelkének üdvösségére Újbánya szab. kir. városban Boldog Erzsébet tiszteletére ispotályt és imahelyet építeni és azt saját tehetségéhez mérten felékesíteni törekszik. Az ispotálynak, valamint az ott működő lelkésznek dotatioját biztosítandó, Budán Szent-György martyr templomához közel eső és kelet felé tekintő házát, mely Stoján Márk polgár házának tőszomszédságában fekszik, örök ajándékba 223adja olyképpen, hogy a háznak 100 aranyat képező jövedelméből 40 drb a működő papé, a ki a templomban naponként misét mondani tartozik, 60 darab pedig a menházban elhelyezett szegényeké legyen."

Az alapító-oklevél értelmében az ispotály és menház 12 elaggott bányász befogadására és holtig való gondozására alapíttatott. Zsigmond király 1393-ban Klak községet adományozta a kórház alapjának a gyarapítására. Henczmann budai házának száz arany évi jövedelme a török uralom beálltáig rendesen be is folyt, a török hódoltság alatt azonban megszünt. Az idők folyamán az ispotály rendeltetése is megváltozott, a mennyiben emberemlékezet óta elagott, szegény és munkaképtelen nők helyeztetnek el és gondoztatnak itt a menházi alap (tizenegyezer korona) kamataiból.

1888-ig állandóan tizenkét agg nő volt itt elhelyezve. Időközben Magasmart község tulajdonjoga is megváltozott és ezt évi 100 méter tüzelő-fa beszolgáltatásával váltotta meg. 1888-ban a vármegye rendeletére az épület udvari szárnyát lebontották s a megmaradt épületrészt az egészségügyi tekintetnek megfelelőbben alakították át. Maga az épület a város déli, alsó végén áll, csinos külsejű és emeletes. Van benne a földszinten és az emeleten is 4-4 lakószoba, egy-egy konyha és az udvari földszinti szárnyban két lakószoba és egy konyha.

Az aranyosmaróti közkórház báró Majthényi Ágoston főispánsága alatt kelt életre. Az 1863 június 23-án megtartott közgyűlésen a főispán ajánlatára a közgyűlés elhatározta, hogy kórház létesítése czéljából a vármegye területén könyöradományok gyüjtessenek. Egyúttal kórházi választmány alakíttatott azzal a feladattal, hogy a Szent Keresztről czímzett svájczi irgalmas rendházzal betegápoló apáczák átengedése iránt érintkezésbe lépjen és a szerződést kösse meg. Az ugyanez év november 16-án megtartott közgyűlés után a kórház a Bars vármegye által felajánlott és Hizér községben levő megyei házban megnyilt, a hol már ez évben 6, a következőben 85, egy évvel később 112 és 1866-ban már 130 beteget vettek fel.

A kórház alapja, a vármegye közönségének áldozatkészsége következtében, folyton gyarapodott. Ferencz Károly főherczeg 100 frttal, ő felsége a király 500 frttal járult az alaphoz. Mikor azonban Keglevich Viktoria grófnő, a már az ötvenes években felállíttatni szándékolt kórház és leányiskola czéljára gyűjtött összeget, mely időközi kamataival 20,000 frtra emelkedett, a megyei kórháznak átadta, az alap annyira növekedett, hogy 1873 május 23-án megszerezhette az aranyosmaróti Lipovniczky-féle házat, akkori tulajdonosától: gróf Migazzi Vilmostól 7000 frtért, minek következtében a hizéri kórházat Marótra helyezték át és a kórház 1875 január 1-től közkórházi jelleget nyert. Ezen kórház kiépítéséhez a terveket dr. Benkő Lajos, Bars vármegye jelenlegi kir. tanácsos főorvosa, Kolbenhayer budapesti építész által terveztette a saját költségén és a kórháznak adományozta. 1876-ban felépítették 6500 frt költséggel a jelenlegi, II. számú pavillont, a melyben négy kórteremben 20 betegágy áll, 1886 május havában pedig megkezdték a homlokzati 224rész átépítését, melyet egy évvel később már be is fejeztek. A kórház most 3 különálló pavillonból ál. Legutóbb, abból az alkalomból, hogy a Keglevich Viktoria-féle alapítvány 48,000 koronára egészíttetett ki, ennek egy részét, 18,000 koronát, a kórház mögötti két lakóház megvételére használták fel, miután a kórházi helyiségek szűkeknek bizonyultak. Most a betegek részére 55 felszerelt ágy áll rendelkezésre és pedig 4 kórteremben 10-10, - 3 szobában pedig 5 beteg és a hevenyfertőző kórokban szenvedő betegek részére a legutóbb vett épületben 10 beteg számára. A beteglétszám évi átlaga az utóbbi időkben megközelítette a 400-at. Az ápolást és élelmezést 5 irgalmas nővér látja el. Kórházi orvos és igazgató: dr. Lányi Benedek.

1900-ban Keglevich István gróf, anyja Falkenhayn-Keglevich Viktoria grófnő elhalálozása alkalmából, 1000 koronát adományozott a kórháznak. Állandó jóltevői közé tartoznak József főherczeg, gróf Erdődy Imréné, Rimély Károly püspök, az esztergomi főkáptalan és herczeg Odescalchi Arthur.

Bars vármegye lévai közkórházának az eszméjét néhai dr. Brach Ferencz megyei főorvos pendítette meg. Az eszmét Mailáth István volt főispán felkarolta és néhai id. Leidenfrost László teljes erejével támogatta. A Mailáth főispán által Léva város tanácsához intézett felhivás következtében, 1876 vége felé, megindult Léván a mozgalom és az adakozások gyűjtése. 1878 tavaszán megkezdték az építkezést, őszkor az épület tető alá is került, de ekkor a további munkálatokat pénz hiányában be kellett szüntetni. 1880-ban azonban a kórházi egyesület 3000 forintos kölcsönével folytatták és be is fejezték az építkezést; de a felszerelés hiánya miatt csak 1885 márczius 15-én nyílhatott meg a kórház szép, emeletes épülete, mely a város délnyugat felé tekintő lejtőjén épült, négy holdas szép kert közepén. 8 terme közül 5 kórteremül szolgál és egy teremben 6 vagy 7 ágy áll. Ezenkívül van még négy kisebb szoba, egyenként egy-két beteg számára és minden szükséges mellékhelyiség. 1888-ban az ápoló nővérek számára, a parkhoz csatolt háztelken, kis kápolna épült, 1889-ben pedig egy kisebb épületrész, a még szükséges mellékhelyiségek czéljaira, melynek 3800 frtnyi költségeit a lévai kórház-egyesület vállalta magára. A kórház 48 beteg befogadására szolgál, de szükség esetén 68 beteg is elhelyezhető benne. A kórház alapítványainak összege 10,700 korona, mely összegben a községek részéről 10,300 és magánosok részéről 400 korona szerepel. Az ápolást és élelmezést a paulai Szent Vinczéről nevezett irgalmasrend négy nővére látja el. A kórház vezetője dr Karafiáth Márius igazgató-orvos, tb. megyei főorvos, a ki mellett egy alorvos működik. A beteglétszám évi átlaga az utolsó időben megközelítette a 350-et.

Áttérve most már a vármegye területén fekvő gyógyhelyekre, fürdőkre és a Bars vármegyében található ásványvizekre, első sorban meg kell emlékeznünk 225arról, hogy Magyarország ásványvizeinek legrégibb ismertetője Vernher György sárosi várkapitány, 1521-ben megjelent munkájában mindössze 22 ásványos vizet és fürdőt ír le részletesebben, melyek közül 3 esik Bars vármegyére, u. m. Szklénó és Vihnye hévvizek és egy savanyúvíz-forrás a lévai vár közelében, mely forrás mellett egy másik már meszesedő forrás áll. A későbbi századokban még több forrást is emlegetnek a geografusok és balneologusok Bars vármegyében. Így pl. a mult század közepén dr. Lengyel Dániel ismerteti a magyarországi ásványvizeket és a fent említett fürdőket méltatva, hozzáteszi, hogy "megemlítésre méltók továbbá a tapolcsányi hévvíz, a nagyugróczi kénesforrás, a csermelyi, ebedeczi, lévai és zsdányi savanyú-vizek, továbbá a slaszkai, magasparti, bukovinai, cserenyei, körmöczi, koszorúi, nyitraszegi és pozbai ásványos vizek." 1857-ben dr Wachtel Dávid, a ki hivatalosan utazta be az országot, hogy annak minden ásványos vizét a helyszinén tanulmányozza, csak Vihnye, Szklénó, Bukovina, Zsdány és Magaspart községek határában talált ásványos vízű forrásokat. Mindezek közül ma csak háromról beszélhetünk, u. m. Szklénóról, Vihnyéről (ma Vihnyepeszerény) és Bukovináról (ma Bükköskút); a többiek, ha voltak, eltüntek, vagy vizük a továbbterjesztésre és gyógyczélokra való felhasználásra nem alkalmas.

Szklénó, a Garam egyik kies mellékvölgyében a Tepla-patak mellett 382 méter magasan fekszik az Adriai tenger felett. A völgyet bükkösökkel és fenyvesekkel borított hegyek védik a szelek ellen. A Tepla-patak mindkét oldalán, főleg azonban a jobb oldalon, mésztufa hegyek oldalából és aljából számos hévforrás fakad, melyeket már századok óta használnak fürdésre. A fürdő hajdan Saskővár urainak a birtoka volt, de a XVII. században, a Dócziak kihaltával, a Lippay család tulajdonába ment át, kiknek emlékét a fürdő fogadójának küszöbe fölött olvasható kőbe vésett felirat is őrzi. A Lippayak után a kincstár birtokolta és a selmeczbányai bányagrófok sokat áldoztak a fürdő érdekében. A kincstár építtette itt a legtöbb épületet és vetette meg 1835-48-ban a mostani gyönyörű park alapját. 1868-ban Gasparecz József zólyomi birtokos vette meg a fürdőtelepet, kinek a családja ma 226is bírja. A patak baloldalán, a fürdőtelepen túl, a hetvenes években, Weswald ottani birtokos az udvarában szintén talált hévvizet, melylyel a Mária-fürdő alapját vetette meg, de a Gasparecz család ezt is megvetette és a főteleppel egyesítette.

A szklénói ásványos források földes alkalikus hévvizek, melyeket fürdésre és ivásra használnak. Jelenleg 8 forrás vizét veszik e czélra igénybe. Ezek közül legmelegebb a József-forrás 53·5° C. hőmérséklettel, a leghűvősebb a Mária-forrás 37·1 C. hőmérséklettel. E vizeket már gyakrabban megvizsgálták vegyileg, utóljára 1868-ban dr Werner boroszlói, a Mária-forrás vízét pedig dr Schenek selmeczbányai tanár. Ezek szerint van egy literben:

E hévvizek felhasználására több fürdőépület szolgál. Ezek között legszebb az "Uri fürdő" emeletes épülete, mely egyszersmind szálló, 25 vendégszobával. A fürdőhelyiségben két nagy fürdőmedencze van. Azután a "Népfürdő" szintén két medenczével és két kádfürdővel. A "Zipserfürdő", melynek közepén a nagy fürdőmedencze fekszik; ebben az épületben is vannak vendégszobák. A parkban, a bejárat közelében van a "Ferencz-fürdő", 4 kisebb medenczével. A park közepén áll a "Herczeg-fürdő" nevű emeletes szálló és ennek végében a nagy fürdőmedencze. Az uri fürdő és a park között, hegyoldalon van a természetes, ásványos gőzfürdő, a hol egy sziklaüregben száll alá a meleg ásványvíz, mely az egész üreget vízgőzzel tölti meg. Van itt még egy emeletes fogadó, egy ugyancsak emeletes igazgatósági épület, a park végén az úgynevezett "Császárház" és a telepen túl a "Mária-ház". Összesen körülbelül 100 szoba áll a vendégek rendelkezésére, de a telep melletti faluban is kaphatók alkalmas lakások. A parkban épült kerti szalon az a központ, a hol a fürdővendégek találkoznak.

A fürdőt már évszázadok óta keresik fel a betegek. Javasolva van mindennemű csúznál, köszvénynél, izomzsugoroknál, bénulások és idegbántalmaknál, továbbá bőrbetegségeknél, az ivarszervek bántalmainál, ivókura gyanánt pedig a légző-, emésztő- és hugyképző-szervek bántalmainál. A fürdő éghajlata enyhe és egészséges. Gyönyörű vidéken, nagy erdők közepén, szelektől védett, pormentes helyen fekszik és fürdőorvosa dr. Gasparecz Béla tiszteletbeli megyei főorvos és a garamszentkereszti járás orvosa.

Vihnye 310 méter magasságban fekszik az Adriai tenger színe fölött. A Garam egyik szűk mellékvölgyében fekszik Vihnyepeszerény község és ettől körülbelül egy kilométernyire nyugat felé, ott, a hol a fővölgy majdnem zárt völgykatlant képez, van a fürdőtelep, minden oldalról lombfákkal és fenyvesekkel borított hegyek által védve.

227Hogy a fürdő mikor keletkezett, az nem határozható meg pontosan. Ipolyi az "Új Magyar Múzeum"-ban említi, hogy "szénási hévvíz" elnevezés alatt már a XIII. században említtetik. A XV. század végén a selmeczbányai Rösel család birtoka, a XVI. század első felében a Schlachter családé, 1563-ban pedig már Selmeczbánya városé, mely albérletileg kezelteti. A XVIII. század elején, mikor Rákóczy Ferencz neje, azután Bercsényi grófné, Forgách grófné, és a fejedelmi udvarból még többen használták a fürdőt, egyik legelőkelőbb gyógyhelye volt az országnak. A mult század közepén József nádor és neje időztek ott, de azután hanyatlásnak indult. A mult század utolsó tizedében ismét emelkedett, mikor a birtokos város a fürdő fejlesztése érdekében sokat áldozott.

Mikor a város a fürdő nagyobbítását elhatározta, mindenek előtt a hőforrások vízmennyiségét akarta kibővíteni és biztosítani és 1882-83-ban Zsigmondy Vilmos bányamérnök által, a régi forrás közelében, ártézi kutat fúratott fényes eredménynyel. A régi forrás víze 38·3° C. meleg és 24 órai mennyisége 432,000 liter. Az új ártézi kút vize 35° C. meleg és 24 órai vízbősége 864,100 liter. A két forrás vizét, 36·2° hőfokkal, egyesítve vezetik a fürdőházakba. A régi forrás vizét gyakran vizsgálták meg vegyileg, utoljára dr. Schenek István selmeczbányai akadémiai tanár 1878-ban, a ki 1884-ben az új forrás vizét is analizálva, a két forrás között alig talál különbséget. Szerinte van egy literben:

E szerint az analysis szerint a vihnyei ásványvíz a földes-vasas hévvizek sorába tartozik.

A fürdőtelep középpontja a régi fürdőház kétemeletes épülete, melynek földszintjén a kávéház, emeletén pedig a gyógyterem és az étkező helyiség van. Délnyugati szárnyán vannak a fürdőhelyiségek, ú. m. a nagy medencze, két családi tükörfürdő, 4 czementkádfürdő és a népfürdő. A többi helyiségek vendégszobákból állanak. Az épület előtt fekszik a hársfasétány, a vendégek kedvencz-gyülekező helye. Innen keletre fekszik az új fürdőház, elegáns fürdőmedenczéjével, 12 családi tükörfürdővel és a legujabban berendezett hidegvíz-gyógyintézettel. Az új és régi fürdőház mögött fekszik az angolkert és fenyvesberek, melyből szép sétaútak vezetnek az erdőkbe és a hegyekre. Az út tulsó oldalán van a nagy "Hell-ház" nevű szálló 58 szobával, ettől nyugatra a kis-park és az Ocsovszky-sétány, melynek szerpentin-útjai a fenyvesbe és az érdekes "Kőtenger"-hez vezetnek. A parkkal szemben van az Amália-hegy, melynek lábánál a Kachelmann-féle vasgyár fekszik. A fürdőházakon kivül még 9 szép magán-nyaraló van és számos házban lehet lakást kapni. A fürdőtelepen összesen 220 szoba áll a vendégek rendelkezésére.

Vihnye-fürdő 3 kórcsoportra van javalva, u. m. a vérhiány, a női ivarszervek és az idegbajok összes eseteiben. Enyhe erdei éghajlata miatt, mint nyaraló és üdülő helyet is sokan előszeretettel keresik fel. A fürdő orvosa dr Boleman István kir. tanácsos, tb. főorvos.

A Garam jobb partján, Szénásfaluval szemben fekszik Bükköskút községe és ennek közelében, a Klak-hegység lábánál, 523 méter magasságban az Adriai tenger színe fölött fakad a savanyúvíz-forrás, melynek értékesítését csak néhány évtizeddel ezelőtt kezdték meg Albert-forrás néven. A garammenti lakosoknak kedvencz kiránduló helye, mely a kir. erdőkincstáré. A község közelében, észak felé egy másik forrás is fakad, mely a község tulajdona. Ma e forrásvizeket alig használják és nagyobb körben való terjesztésük megszünt. A dr. Schenek által végzett vegyelemzés szerint e víz vasas savanyú-viz, valódi borviz, mely kellemes és üdítő és főleg gyomordyspepsiánál van javalva.

Nem fekszik ugyan Bars vármegye területén, de tulajdonjogilag idetartozik Stubnya-fürdő, Körmöczbánya város ősi birtoka. Eredete majdnem a honfoglalás koráig nyúlik vissza és az első okleveles említést IV. László királytól 1281-ben találjuk. 1423-ban már Zsigmond király is megfordult ott kíséretével, a XV. század végén Korom Bálint és Maithényi Mihály pereskednek fölötte és az utóbbinak a halálával, 1504-ben, Maithényiné második férjének, Zabláthszky György trencsényi főispánnak a birtokába került, a ki a forrásokat már körülkeríttette és faházat építtetett melléje. E tulajdonos halála után Körmöczbánya lett a fürdő birtokosa és ekkor kezdődik a fürdő virágzása. 1549 és 52 között elkészült az új fürdő, a mely ma "Vörös Tükör" név alatt ismeretes, míg a régi medencze a mai "népfürdő". 1593-94-ben épült a ma is fennálló ú. n. "kőház". 1616-ban Mátyás király Stubnyafürdő számára oltalomlevelet állíttatott ki. A XVII. század végén azonban e fürdő hanyatlott, 1686 január 1-től Schmidek Tamás báró, mint zálogos birtokot kezelte 40 éven át, míg végre 1726-ban ismét Körmöczbánya birtokába került. A fürdő első ismertetője Chytrateus dr, Körmöczbánya fizikusa volt. 1748-ban Lischovini János városi főorvos valamivel részletesebben ismertette. 1762-ben emelték az új menedékházat és a kápolnát, a mult század elején pedig tetemesen kibővítették a fürdőt, de a mult század végén, Chabada József akkori polgármester, újabb nagy arányú építkezésekkel és parkirozásokkal annyira emelte e helyet, hogy ma egyike a legszebb gyógyfürdőknek.

A fürdőépületek 500 vendég befogadására alkalmasak. Forrása a tiszta hévvizek közé tartozik és hőfoka kétszeresen is meghaladja a 20° Celsiust. Tiszta hévviz, mert benne a szilárd részek (1000 grammban) alig haladják meg az egy grammot. 6 forrása közül 4 tükörfürdőül szolgál. A Stefánia-forrást 229tisztán ivó-gyógymódnál alkalmazzák. A forrásokat 1869-70-ben Nendtvich Károly dr. tanár analyzálta és 1890-ben a budapesti m. kir. vegykisérleti állomás. Javalva van csúzos és köszvényes izzadmányoknál, lobbos folyamatoknál, sérülések következtében létrejött izzadmányoknál, bénulásoknál, idegzsábáknál, a mozgató idegek bántalmazottságainál stb. stb.

Nagyon érdekes a fürdő vendégeinek előkelő névsora, kikre nézve egész 1423-ig visszamenőleg vannak adatok. Zsigmond királyon kívül ott találjuk 1593-ban Puchaim grófnét, 1572-ben Miksa császárt, 1596-ban Venczel tescheni herczeget, 1616-ban Perényi Borbálát, 1624-ben Eszterházy Miklós későbbi nádort és Nádasdy Pál grófot, 1628-ban Pázmány Péter biborost, 1635-ben Rákóczy Pál országbíró nejét, Széchy Máriát és Pázmányt, 1637-ben Wesselényi Ferenczet és Széchy Máriát, 1639-ben Homonnai Drugeth János országbírót, 1640-ben Illésházy Gáspárt, Bethlen Péter grófot, a Forgách, Nyáry és a Haller grófokat, 1642-ben Nádasdy Ferencz grófot, Illésházy Gábor és Pálffy Pál grófot, 1652-ben Barcsay Zsigmondnét Erdélyből, Pálffy Miklós grófot, a krakkói palatinust, Csáky László országbírót, 1653-ban Thököly István grófot, 1659-ben Lippai György esztergomi érseket, 1662-ben Gonzágó herczegnét, 1666-ban Zrinyi Péter horvát bánt, 1669-ben Zichy István gr. udvari kamarai elnököt és Szelepcsényi György érseket és így tovább. A fürdő orvosa dr. Boleman János.